Verseny a megürült lengyel trónért – Báthory esélyei (Baltikum 17)

Hát ez egy igazán mozgalmas, sok szereplős, időnként komikumba átcsúszó történet volt, melyben lényegében Báthorynak jutott a sötét ló szerepe.

vilnius-muzeum-zsigmond-agost-lovas-diszpancelja

Kezdődött a dolog azzal, hogy II. Zsigmond Ágost (Izabella királynénk öccse) fiúutód nélkül meghal 1572-ben, s ezzel kihal vele a közel 300 éve uralkodó Jagelló ág. Ami utána következik, azt ismerhetjük a magyar történelemből is : zűrzavar, széthúzás, politikai alkuk tömege.

Eredmény: 2 királyválasztás 2 éves interregnum alatt. Az első királyválasztás Lengyelországban a francia és német befolyás mérkőzése volt; a másodikon  az indulók között a Habsburg ház több képviselője, a svéd Vasa és az orosz Romanov dinasztia, a cseh Wilhelm Rosenberg, a ferrarai Alfons d’Este herceg, a nemzeti királyjelöltek (Piastok) és Báthory indultak. A tökéletesen esélytelen Báthory volt.

Mi is volt hát a háttér, amely a történetek menetét befolyásolta?

A Jagellók alatt mindvégig az örökösödés és szabad választás kettős elve uralkodott,
s nincs példa rá, hogy a választás megváltoztatta volna a trónöröklést. Litvánia örökös tartománya volt a Jagelló családnak, ezért az ő mellőzésükkel királyt választani annyi lett volna, mint lemondani Litvániáról. A trónöröklés tehát a fő elv, de formailag – amint a király trónra lépésekor kiadott diplomában szerepel, a nemesség közös akaratából, a szabad választás jogánál fogva uralkodik.

krakko-wawel-tronterem

S ez a választási jog a nemességnek azért volt kedves, mert alkalmat jelentett előjogai biztosítására, illetve újak szerzésére. Így minden trónra lépésnél a nemesség mintegy új szerződést köt a királlyal, mely rendesen egy-egy újabb hódítmánnyal gazdagítja – a királyi hatalom rovására. Ezen adományok közül a legbecsesebbek a starostaságok, a roppant kiterjedésű, ezért nagy jövedelmet hozó állami (nem örökölhető, nem elidegeníthető) birtokok voltak, amely az ország területének mintegy negyedét tették ki. Míg másutt a királyi hatalom növekvőben van, addig Lengyelország-Litvániában hanyatlásnak indul. Egyetlen ilyen közjogi helyzet volt még Európában: a magyar, ami a század elején elvezetett Mohácshoz.

A Jagelló ház kihalásával pedig a szabad választás joga a maga teljességében visszaszállott a nemzetre. Két század ezt követő viharos királyválasztásai mutatták a gyakorlatot, ami végeredményben elvezetett a lengyel-litván Rzeczpospolita teljes feldarabolásához.

Milyen volt hát ez a lengyel nemesség?

Itt persze a lengyel behelyettesíthető a litvánnal is, hiszen Litvánia az, amelynek történetét immáron 17. fejezete követem. Azután éppen közös történelmükből tudjuk, hogy a litván nemesség hamar átvette a lengyel szokásokat, sőt a nyelvet is, amit még erősített az a tipikusan lengyel specialitás (nem rokonok adoptálása) is, melynek során 47 neves litván családot is örökbe fogadott és címerük alatt egyesített ugyanannyi lengyel nemzetség.
Nagy Lajos király óta a nemesek adómentességet élveznek, s ez idő óta gyarapítja egyre kiváltságait.
Színes jellemzésüket dr. Szádeczky Lajostól veszem át, aki viszont erősen támaszkodott a kortárs történetírókra, így köztük a kiemelkedő tudós püspök Martin Kromerre (Marcin Cromer) is, akitől a Báthoryt méltató sorok származtak, mellyel majd a vilniusi egyetem falán levő emléktáblán találkozunk.

A jellemzést olvasva, szinte leperegnek előttem Andrzej Wajda Pan Tadeusa nemesi udvarházának képei:

jan-matejko-1576-1586-magnates-ubiory-w-polsce

A lengyel nemesség (szlachta) mindenek felett a dicsőséget (harci babérokat) és gazdagságot szereti; keresi a veszélyt s megveti a halált. Telve van haza- és szabadság szeretettel. Büszkék, szó-vitézek, igazi színpadi hősök. Hiúk és könnyelműek. A király lovagias tisztelete hagyományos közöttük. Sérelmeik tisztázásánál hamar előkerül a kard. Sokat adnak az ékes-szólásra mind az asztalnál, mind a parlamenti választási orációknál.

Szeretik a fényűzést és a kényelmet – visszariadnak a kitartó munkától. Külsejükre kényesek. Fényesen és gazdagon, arannyal-ezüsttel átszőtt, télen sok prémmel szegélyezett drága, színes kelmékbe (selyem, bársony, taft) öltöznek, s leginkább
a magyar szabású ruhának van divatja. A katonák öltözékét is ez ihlette, s sokszor huszároknak is hívják őket. Lovaik és fegyvereik díszítése pazarlón, arannyal, gyönggyel, drágakővel teli.

iparmuveszeti-muzeum-p1610818-disznyereg-xvii-sz-eleje

A fényűzés leginkább a főnemesek (a szenátus tagjai, főpapok, állami főméltóságok, vajdák, várnagyok) udvartartásában nyilvánul meg, s mindenki ereje szerint igyekszik itt kitűnni. A szenatus mintegy az országgyűlés főrendi házát képviselte, s külön is ülésezett.

 Főnemesek összesen 139 -en voltak: 2 érsek, 13 püspök, 35 vajda, 79 várnagy és 10 főméltóság. A főpapok közül csak a katolikusok voltak a szenátus tagjai, a görög-keletiek nem. Első helyen a gnieznoi (gneznai) érsek, akit mint az ország prímását illette a koronázás joga.

fonemesek

A többi főnemes a királyválasztások idején általánosságban a reformáció híve, buzgó protestánsok. Versengésük mentén pártokra szakadt az ország.

Mint nálunk annak idején a vármegyék, a lengyel – litván unióban a vajdaságok
az alkotmány őrei. Minden vajdaság egy külön kis ország az államban. Élükön a vajda. Külön vajdasági üléseket tartanak, kerületenként választják az országgyűlési követeket, ellátják őket utasításokkal. A vajdáknak a segédei a várnagyok vagy castellanok voltak, feladatuk tisztán katonai.
Sajátos megkülönböztetésként a krakkói várnagy megelőzte a vajdákat, – a vilniusit pedig a hatodik hely illette a vajdák között.
Az állami főméltóságból 2 x 5 létezett, külön a lengyel királyság, és külön a litván fejedelemség számára. Legbefolyásosabb ezek között a főmarsall és a főkancellár volt. A királyság főmarsallja az első politikai méltóságnak számít az országban.
Ez Báthory idejében Andrzej Opaliński, a litván főmarsall pedig Jan Chodkiewicz volt. Az országos főméltóságok legkisebbike az udvarmester, aki szükség esetén a főmarsallt helyettesítette és rendesen követte is hivatalában. Andrzej Zborowski illetve Krzysztof Radziwiłł töltötték be ezt a posztot Báthorynál. Főkancellárja Walenty Dembińsky ill. Jan Zamoyski a lengyel oldalon és Mikolaus Radziwiłł pedig a litvánoknál. A főkancellárok alatt voltak vice-kancellárok és kvázi pénzügyminiszteri poszton a kincstartók.

jan-matejko-1576-1586-nobles-ubiory-w-polsce

jan-matejko-1580soldiers-ubiory-w-polsceA köznemeseket lényegében mint másutt is, a háborúk szülték. Neve is eleinte vitézlő rend volt, amely átalakult
“ordo equestris”-é, lovagrenddé.
Alkotmányos szereplésük Nagy Lajos uralkodása idején, a XIV. század közepén kezdődik. A kis és középnemesség mintegy 200-300 ezer férfit számlált.

A szavazásra  jogosultak száma így a népesség arányában mintegy 10-15 %, amely bár igen alacsony részaránynak tűnik, az első megítélést árnyalnunk kell. Ez lényegesen magasabb, mint a legtöbb egyéb európai országban, akár még a XIX. században is: pl. Franciaországban 1820-ban 1,5 %; Belgiumban 1840-ben 5% ez az arány.

A szegény kisnemesek nem idegenkedtek egy-egy hatalmas főúr szolgálatába állni, s természetesen úgy szavaznak, mint az kívánta. A szavazatok áruba bocsátása ily módon általánossá vált. A másik gyakorlat, a hírhedtté vált “nie pozwolam” (nem szavazom meg) intézménye, amit először 1652-ben használt egy litván követ s a rossz példa alapján tizenkilenc országgyűlés szakadt meg eredménytelenül
1662-1762. között egy század folyamán.

A nyilvánosság előtt kíséret nélkül megjelenni – nem tartották úri dolognak.
Ha útra kelnek, velük egyenruhás szolgák seregei vonulnak. Előkelőbbek előtt lovas kísérők is járnak. (Ők maguk is lóháton, a nők kocsiban.)
A nemesi élet színtere a vidék: a földbirtok melletti kastélyokban, várakban, udvarházakban. Ezek a helyei a legkedvesebb szórakozásának, a vendégeskedésnek.

etlap-img_2707
A nemesség folyton úton van, látogatóban barátainál, rokonainál – akár 100 mérföldre is. Vendégfogadó a nagyobb városok kivételével nincs sehol, s a nemesi lakok nyitva állnak minden utazó előtt. S itt aztán indulhatnak a 6-8 órát is felölelő lakmározások és szenvedélyes ivászatok, patakzó orációktól kísérve. Az volt az ünnepelt, aki legtöbbet tudott inni.

A legjobb mulató partnereknek a litvánokat, a legrettenthetetlenebb ivóknak a mazóvi kisnemeseket tartották. Kedvenc időtöltésük még a vadászat: lengyel földön a legbecsesebb vad a bivaly, a litvánoknál még akad fehér medve is.

1618-a-rzeczpospolita-legnagyobb-kiterjedese-idejenA nemesség életét sűrű politizálás hatja át. Végzi ezt a vajdaságokban (seimik) illetve itt választott képviselői útján, a két évente megrendezendő, az országgyűlést megelőző 4 tartományi gyűlésen : Nagy- és Kis-Lengyelországban, Litvániában és a Porosz tartományban.

A tartományok versengése megnyilvánult egyrészt a főváros kérdésében, amely a Jagellók alatt leginkább Krakkó, bár földrajzi fekvése az ország déli határán ehhez kedvezőtlen volt. A királyválasztások alatt székhellyé Varsót emelték, miközben Krakkó megmaradt koronázó városnak. Nagy-Lengyelország a főpapság befolyása alatt állt, de a kisnemesség bástyái is itt álltak. Varsó bocskoros nemesei mintegy 30-40 ezren voltak, amely számmal egymagukban képesek voltak eldönteni a szavazás sorsát.
Kis-Lengyelország Krakkóval – még a Jagellói örökségként – főúri családjai számával messze túlszárnyalta az előzőt, mondhatni, az arisztokrácia hazája volt.

A litvánok mindenkor a lengyel uralommal szemben saját pozícióik erősödését biztosító jelölt pártján állnak. A poroszok marienburgi tartománygyűlése a német beavatkozásnak mindig készséges támogatója az anyaországgal szemben – s erősségei a városok: Danczka, Thorn, Elbinga – s Königsberg.

vilnius-p1630229

vilnius-p1630374

Mélyen vallásos, soknemzetiségű országban a nemesek szellemi élete lépést tartott az európai kultúrával. A lengyel tudományosság központja a Hedvig királyné alapította Krakkói egyetem. Igen sokan – még a kézművesek, alsóbb osztályok tagjai között is – beszélnek latinul, a német általánosan elterjedt, Bona Sforza királynőjük óta az olasz is tért hódított. A szomszédos szláv nyelveket vagy beszélik, vagy értik.

Hát ez az a választásra jogosult nemesség, amely a királyválasztás kérdését és eljárási szabályait Zsigmond Ágost halála után, 1572-ben, a varsói konföderáción megvitatja,
s rögzíti az elkövetkező 200 évre.

akt_konfederacji_warszawskiej-1573-jan-28Az egész rendszer gordiuszi csomóját az egyhangú választás szükségessége jelentette, ami egy 200 ezres létszámnál
(noha ennek legföljebb a negyede jelent meg a választásokra – mert az ország határai messzire nyúltak, az utazás nehézkes és a hetekig tartó gyűlésen a tartózkodás költséges volt)
a lehetetlennel határos.
Hogy  leendő királlyal szemben biztosítsák magukat a Varsói konföderáción végrehajtják az alkotmányos törvények revizióját*, amit pacta conventa – későbbiekben Articuli Henriciani – címen fognak össze, s nevezetessé vált új törvényként beiktatják a vallásszabadság biztosítását. (Csak egy éve, 1572. aug. 23/24.-én történt, hogy a franciák a Szent Bertalan éjszakáján lemészárolták a hugenottákat.)

  • *= trónöröklést eltörölte, a koronát megfosztotta régi kiváltságaitól, a legnagyobb jog és hatáskört az országgyűlésnek biztosította

A XVI. századi Lengyel királyság, jobban mondva a király halálakor 3 éve fennálló Rzeczpospolita, a  lengyel királyság és a litván fejedelemség uniója, hatalmas kiterjedésű, természeti kincsekben gazdag, virágzó gazdaságú és élénk kereskedelmű ország Európa keleti felén, amellyel sokan szívesen ékesítették volna koronájukat.

Az első választás Habsburg Ernő, Miksa császár fia és Valois Henrik között dőlt el. Versenybe álltak ugyan még a svéd király, a moszkvai cár, a porosz herceg, s a nemzeti Piast párt, amely belföldit akart a trónra juttatni, de nem volt határozott jelöltje. Ugyanezekkel találkozunk majd a második választásoknál is. Báthory ekkor még Erdélyben vívja harcait Bekes Gáspárral.

A Habsburgok már régóta ácsingóztak a lengyel trónra, melynek óvatos előkészítései voltak Miksa 2 lányának Erzsébetnek (1543.) majd Katalinnak (1553.) beházasítása a Jagelló családba, akik Zsigmond Ágost első illetve harmadik – gyermektelen feleségei voltak.

A lengyelek azonban féltve őrzik megújult nemzeti és alkotmányos szabadságukat az örökös tartományaikon abszolút hatalmat gyakorló Habsburg háztól. Gyűlölik a
német-osztrák dinasztiát, ellenséges a közhangulat irányukban. Előttük lebegő közvetlen rossz példák a magyar és cseh nemzet sorsa. Egyedül a litvánok támogatják – részben az unió által megrendített alkotmányuk s szabadságuk visszaállítását innen remélve, részben a határaikat keletről erősen veszélyeztető orosz cár elhárítására, akivel az osztrákok szövetségben állnak.

A francia jelölt kiválasztása lényegében éppen osztrák – és németellenességükből adódott. Korábban nem voltak kapcsolataik a franciákkal, ám azok, mint a Habsburgok legerősebb régi vetélytársai kerülnek a képbe. S mellettük szólt szövetségük a törökökkel, akik a másik nagy fenyegetést jelentik a korszakban.

A beindult kampányban mindkét fél eszközei között jelentős szerepet kapott a pénz.
A megvesztegetés alig játszott valaha nagyobb szerepet a diplomácia eszközei között, mint a XVI. században. A fényes porta példája követésre talált az európai udvaroknál is,
s Lengyelországban fogékony talajra lelt. Azon túl, hogy a francia bukszából (amely a velencei követ közvetítésével került célba) bővebben folyt, de ugyanő felülmúlhatatlan volt a nagyhangú országos ígéretekben is. A fényes ígéretek, a nemzet hiúságainak legyezgetése, gyengéinek ügyes felhasználása, megtermé gyümölcsét.

Az 1573. április elején kezdődő, s május közepén végződő országgyűlésen hiába támogatták az osztrák követek törekvését a pápa, a spanyol király, a birodalmi választó fejedelmek, a csehek követei: királlyá mégis Henriket választották. És pedig, mivel a választásnak egyhangúnak kellett lennie, a francia párt megnyerte a végén az osztrák ház legbuzgóbb párthíveit, magukat a litvánokat is.

jan-matejko-_rzeczypospolita-hatalma-csucsan-az-aranykor-_1573-evi-kiralyvalasztas

Valois Henrik, Anjou hercegének eddig még kilátása sem volt trónra, hiszen a francia királyi széket 23 éves bátyja, IX. Károly foglalja el, s a nála csaknem 20 évvel idősebb angliai Erzsébet királynőnél házassági próbálkozása (trón reményében) visszapattant.
Ő maga épp a hugenották még ellenálló legerősebb várának, La Rochelle-nek ostromát hagyja ott Lengyelország miatt – s lám, nem véletlen a lengyel urak aggodalma, s törekvése a vallási béke alkotmányba foglalására.
Ez a Henrik lesz későbbiekben III.Henrik – aki Merle francia királyhistóriáiból a három Henrik egyike, aki Blois kastélyában tőrbe csalva Guise Henriket, azt meggyilkoltatja, ám később ő maga egy domonkos rendi barát tőre által vész, s vele az utolsó Valois.

De most még sietve jő hát (anyja Medici Katalin valószínűleg, aki a kártyákat keveri), bár a lengyelek által előterjesztett követeléseket szigorúnak tartotta, s vonakodott felesküdni rá. jagello-anna_Végül a koronázás 1574. február 21.-én megtörténik, s a csalódások mindkét fél részéről hamar bekövetkeznek. A beígért pénzek és más választási ígéretek is teljesítetlenül maradtak, s amire Henriket végleg nem vitte rá a lélek: a nemzet óhaja, hogy elvegye a régi királyi család utolsó sarját – az ugyancsak öregecske Annát.
Nem feleltek meg neki a lengyel körülmények sem
a francia udvar pompájához viszonyítva, de még az időjárás is túl zord volt számára.
Semmiben nem alkalmazkodott a nemzet szelleméhez, bizalmatlansággal viseltetett az ország legbelső emberei iránt, csak a franciái között érezte jól magát. Szenvedélyes játékos volt, s ahelyett, mint ígérte, hogy megtölti az ország kincstárát, kiürítette azt. A lengyelek megbotránkoztak léha mulatságain s udvara éjjeli tivornyáin.

Keserű csalódások mindkét oldalon. No de mindez csupán 4 hónapig tartott!

Váratlanul, június 14.-én  meghal ugyanis testvérbátyja, s Medici Katalin sürgősen Párizsba hívja, hogy foglalja el a trónt. S Henrik titokban útra készül, s nehogy akadályokat gördítsenek útjába, félrevezeti tanácsosait és udvarmesterét.

S hihetetlen, bohózatba illő események veszik kezdetüket.

Június 18.-án éjjel francia hívével kiosont a királyi vár kis kapuján, lóra kap, s elszáguldott Szilézia felé. Szökése még az éjszaka folyamán kitudódott, s három órakor talpon van az egész város. Gyors lovakat hoznak, s rohannak a futó király után. Egyik tartományi nagyúr utánakiáltott: “Serenimissima Maiestas, cur fugis? ” ∼ Felséges Úr, miért menekül?
Udvarmestere Tęczyiński gróf néhány kozákkal utolérte a határon és hívta vissza; de arról
szó sem lehetett többé. Tovább száguldott s Bécsen, Velencén, Torinón keresztül éri el a francia földet.

Hát így jártak a lengyelek az első választott királyukkal.

A második királyválasztásról, ahol Báthory lesz a az utolsó pillanatban a befutó, legközelebb mesélek.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Lengyelország, Litvánia, Történelem
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Verseny a megürült lengyel trónért – Báthory esélyei (Baltikum 17) bejegyzéshez

  1. Rusai Ágnes szerint:

    nagyon tetszett,zseniálisan tömör és humoros összefoglalója e történelmi korszaknak!!!…és nincs új a nap alatt,már ami a választások körülményeit illeti

    • elismondom szerint:

      Köszönöm, jól jött…. Napok óta nem szánom rá magam a folytatás megírására, mert úgy éreztem ma már ez érdektelen…

  2. Visszajelzés: Hogy volt?- Báthory útja a lengyel trón felé | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s