Miként nyerjünk királyságot? – Báthory István, 11 évre a lengyel trónon

A királyválasztó országgyűlés ugyan lezárult, de semmi sem dőlt el.
A két év királynélküliség után immár 2 királya volt a lengyeleknek, s mindegyik fél
a magáét tekintette igazinak. Az, hogy ki lesz a tényleges király attól függött, ki lép fel erélyesebben, gyorsabban.

Azt, hogy ez hogyan zajlott, a részletek ismerete nélkül nem lehet igazán érzékelni, ezért vigyázat!, ma is hosszú leszek. Akit érdekel, bizonyára szívesen olvassa az általam összeszerkesztett, ezer fölötti oldalra rúgó tanulmány, könyv, cikk kivonatolt tartalmát.
A többiektől még egy kis kitartást kérek, hamarosan visszatérek ugyanis az eredeti vonalhoz, a baltikumi útleíráshoz. 😉

vilnius-img_1871-fotozsuzsi-egyetem

A lengyel alkotmány rögzítette a királyválasztás formaságait: a prímás a választottat megnevezi (nominatio), az ország marsallja kihirdeti (publicatio), megállapítják a választási föltételeket (pacta conventa), amire a választott király követei uruk nevében megesküsznek (decretum electionis). S ezután lengyel követség indul a választott királyhoz tudatni vele megválasztását, s külön audencián átadja a választási feltételeket.

Ezután a választott királyon van a sor, hogy nyilatkozzék a királyság elfogadásáról, és kész arra felesküdni. Ha ez megtörtént, a lengyel országgyűlés dönt a koronázás idejéről, s minden velejáró formaságról.

Hát itt válik ketté az egész történet, s az események alakulása egy-egy jellemrajz is a két választott királyról.

II. Miksa óvatosan, határozatlanul, időt húzva reagál – benyomásom szerint mintha nem fogná fel éppen az idő jelentőségét, vagy nem mérve fel jól az ellenfelet, akár a saját uralkodó háza rangja, tekintélye alapján hamis illúziókba esve.

Báthory ezzel szemben maga a cselekvés, erély, az egészséges öntudat embere, aki ugyanakkor a diplomáciát is magas fokon műveli. Csak úgy forr körülötte a levegő, s ezer szálat mozgat egyszerre, miközben célirányosan építi útját a koronázás irányában.

Lengyelországban eközben – a koronázásig – az országgyűlések szakadatlan láncolata követi egymást. Az ellenpártok derűre – borúra hirdetik egymás ellen az országgyűléseket.

varso-kepe-1635

Természetesen a december 12.-i választási eredményt II. Miksa hírnökei azonnal hírül vitték Bécsbe, s lett is ünneplés, de nagy. A későbbi információt, hogy Báthory is nyert, valahogy nem veszi komolyan a császár. Azt gondolja, elég lesz Báthorynak írt felszólító levele, hogy álljon el a jelöltségéről, s majd itthon elnyeri érte kárpótlását.

A varsói szenátus december 14.-én már a császári követekkel tárgyal, s igen sok, összesen 30 pontba foglalja össze a császár ígéreteit, s saját kívánalmaikat, közöttük: hogy a császár állandóan az országban lakjék – ebből 2 éven át Lengyelországban, 1 éven át pedig Litvániában. Lengyel ügyekben csakis lengyel királyi címét használhatja, nehogy bármi módon is kapcsolható legyen az ország a német – római birodalomhoz. Jagelló Annát pedig vétesse el Ernő főherceggel….

Természetesen mindketten megkapják a nemesek alkotmányos jogait megerősítő “Henriki cikkelyeket”is.

E dekrétumot (kelt 1575. december 18.) 29 főrangú írta alá, s hirdették ki a varsói várban.
A császárhoz küldött követek vezetője már január 5.-én, a többiek január 14.-én Bécsben vannak. Az első audenciát január 18.-án biztosítja nekik a császár. A választási feltételeket másnap nyújtják át neki, megtoldva olyan jó tanácsokkal, hogy a császár haladéktalanul gyűjtsön hadat, s menjen Báthory ellen, de legalábbis akadályozza meg az ellenfele Krakkóba vonulását, s kéri egy hónapon belül mintegy 100 000 Ft küldését a vajdaságokon belüli seregfogadásra.

A császár azonban napok múlva sem válaszolt. A feltételeket ugyanis olyan súlyosnak ítélte (különösen azt, hogy Lengyelországban kellene laknia), hogy jónak látta a bajor, szász, brandenburgi, innsbrucki, grazi választó fejedelmek és főhercegek, alsó- és felső ausztriai rendek, cseh és magyar tanácsosai véleményét kikérni. Ezzel el is múlt a február.

Ő ugyanakkor folyton arra számít, hogy Báthory kidől a sorból, s akkor folytathatja az alkudozást a feltételek puhítására, s általában a harcos kihívásokkal szemben a “szelídebb”, diplomáciai eszközöket választja. A lengyel szenátoroknak (pénz helyett) köszönő leveleket ír megválasztásáért, s hűségre inti az ellenpártot, melynek januárra meghirdetett első ülésére Rosenberg Vilmost küldi el, gyakorlatilag Báthory befeketítése feladatával.

A követek nem szűntek meg sürgetni a császárt, hogy fogadja el a feltételeket, tegye le az esküt és siessen bemenni az országba. Gyakorlatilag a március is úgy érkezik és telik jórészt el, hogy párthíveiből még a beavatottak sem tudták, Bécsben mit akarnak.

wawel_end_16th_cent

Báthory pártja ezzel szemben a követeit a jelölt által vállalt 7 pont mellé mindössze
4-5 feltétellel látja el, melyből a legelső, hogy vegye el a hercegnőt. Mindezeket azzal a záradékkal közölték, hogy ezekre január 18.-án Jędrzejowban (Krakkói vajdaság) összehívott tábori országgyűlésen vagy személyesen, vagy követei által megesküdjék.
Báthory dekrétumán (melyet december 20.-án a varsói piacon hirdettek ki) 78 nemes viaszba nyomott pecsétje függött. A lengyel követek a választási diplomát majd
január 25.-én, Medgyesen nyújtják át a fejedelemnek.

Báthory mihelyt saját megbízottjai útján január 10.-én teljes bizonyosságot nyer megválasztásáról, siet köszönetet mondani párthíveinek, s ünnepélyes fogadalmakban erősíti meg ígéreteit. A jedrzejowi gyűlésre pedig követül lengyel udvari hívét küldi.
Ő nem tartotta bizonytalanságban pártolóit, mint a császár. Egymást érték levelei, emberei és pénzküldeményei (január végéig 200 000 Ft ) az országban, erdélyi haderejéről mesés hírek keringtek a lengyelek ajkán.

A választási decretumot minden vajdaságban kihirdették, sereget toboroztak, s ahol nem boldogultak szép szerivel a császáriakkal, nem ismertek kíméletet. Az ellenálló érsek és plocki püspök javait ostromzár alá vették, a polgárokkal Báthory mellett hűségesküket tetettek, litván szenátorok és a nemesség előkelőit is magukhoz édesgették. Nagy súlyt fektettek a koronázási város, Krakkó megnyerésére. Február 3.-án a város már az ő pártja kezén volt.

Hívei száma – nem csak Kis- Lengyelországban – nőttön-nő, míg a császáriaké egyre zsugorodik, s még az a pár ember is, aki a császár mellett marad hangsúlyozza, hogy csak addig tud kitartani, amíg Báthory be nem jön az országba, aztán kénytelen lesz meghódolni. Tehát királynak azt fogják elismerni, aki elsőként érkezik az országba.

Báthory követei ezalatt elindulnak a törökhöz, a moldvai vajdához és tatár kánhoz is, ez utóbbit tudósítja, hogy a lengyel foglyok (akiket 1575. októberében a keleti országrészen pusztító betöréskor ejtettek) kiváltására követet küld, azokat őrizze bántatlanul.
A szultán nem várta be Báthory követét sem. Mihelyt hírét vette királlyá választásának, diadalmasan hirdette azt ki Konstantinápolyban, s siet üdvözölni – s mindenben támogatásáról biztosítani – Báthoryt.

Ezenközben a császári levéllel érkező gyorsfutárt, illetve a tárgyalással megbízott követet Báthory először január 18.-án fogadja audiencián Gyulafehérvárott, aki minden valószínűséggel más reakciókra számítva indult el Bécsből. Az általuk kissé lekezelt fejedelem határozott hangon és önérzetesen visszautasítja a császár felszólítását, s egyben kifejti, hogy éppen a császár választása nem jogérvényes. Ezen tárgyalásokról fennmaradt dokumentációban egy igen okos, felkészült, elegáns és határozott – uralkodásra abszolút alkalmas jelölt arcéle rajzolódik ki, semmiképpen nem egy véletlen szerencse által feldobott könnyű báb figurája.

Erre saját szájából is elhangzik egy igen kifejező megfogalmazás, amely beszédet a későbbiekben, már mint koronás király, az engedetlen, s kicsinyes lengyel urakhoz intéz, egyik országgyűlés alkalmából:
“Palotában, s nem kunyhóban születtem, és mielőtt ez országba jöttem is, volt kenyerem s ruházatom. Szabadságomat tehát szeretem és megőrizem. Ti választottatok királlyá, a ti hívásotokra, kérésetekre jöttem ide, ti tettetek koronát a fejemre. Királyotok vagyok tehát, és nem festett, sem faragott király: uralkodni és parancsolni akarok, s nem tűröm, hogy engem kormányozzatok. Ne akarjatok ti tanítóim s tanácsosaim ellenőrei lenni, vigyázzatok inkább önmagatokra, hogy szabadságotok szabadossággá ne fajuljon. Vagy tartsatok rendet és igazságot, vagy oldjátok fel karomat, melyet törvényeitekkel megkötétek, s megvédelmezem én azt magam, ha kell karddal is!”

A 14 fős lengyel követség – tekintélyes, mintegy 200 főre rúgó kísérettel, január 21-én vonult át Tordán, s egyenesen Medgyesre igyekezett, ahová a fejedelem január 28.-ra országgyűlést hirdetett. Január 29.-én közli is a követekkel, hogy a feltételeket elfogadja, s kész azokra megesküdni. Ezután bejelentette az országgyűlésen megjelent erdélyi rendek előtt lengyel királlyá választását, s egyben “távollétében” maga helyettesítésére vajdául bátyját, Kristófot ajánlja.

Február 8.-án ugyanitt, a medgyesi főtemplomban letette az esküt a lengyel királyságra.

Én István, isten kegyelméből Lengyelország választott királya, Litvánia, Russia, Masovia, Samogitia, Kiete, Volhinia, Podolia és Livonia stb. nagyhercege s Erdélyország fejedelme fogadom és esküszöm….

Ekkor használja titulusában először az Erdély fejedelme címet, amely rangot utána
II. Rákóczi Ferenc fejedelemig bezárólag még számos kiváló történelmi személyiségünk visel.

medgyesi-plébániatemplom-k

Kellő ünnepélyesség mellett lefolyt eseményt lakoma zárta, amit követően másnap újabb lakoma után, a fejedelem a követeknek egy-egy lovat ajándékozott teljes felszereléssel s
egy egy ezüst ivóserleget, melyek becsült értéke mintegy 8 000 tallér lehetett. (Ebben az időszakban a tallér értéke cca. megegyezett a magyar forintéval.)
A követség 2 tagja saját megbízottjával, Sulyok Imrével – kinek feladata lett volna többek között Báthory nevében Annát oltár elé vezetnie – visszaindult Lengyelországba, a többiek február 11.-én a fejedelemmel együtt Gyulafehérvárra mennek, hogy ott bevárják annak útra indulását. Anna hercegnő maga február 28.-án érkezik Varsóból Krakkóba, ám a Báthoryt megszemélyesítő Sulyokkal nem kívánt megesküdni, inkább bevárja Báthory megérkeztét.

Bár a januári jędrzejowi országgyűlés a koronázás napjául március 4.-ét tűzte ki, ez az információ csak későn jut el Báthoryhoz, amikorra ő már nem érkezhetett meg, s ezen mentségeit előadni ment előre a 2 követ Sulyok Imrével. Ígérte, április 8.-án a Krakkóban lesz.

Aztán másfél hónappal azután, hogy Báthory elfogadta jelölését a lengyel trónra,
II. Miksa német – római császár hosszú habozást követően, március 23.-án ugyancsak leteszi az esküt a bécsi Augustinusok templomában. Báthory ekkor már egy hete elindult Erdélyből Krakkóba, ám ha a császár akarta volna, Bécsből még könnyen beelőzhetett volna, hisz Báthorynak mintegy háromszor olyan hosszú utat kellett megtennie. Ő azonban csak követeit küldi a császáriak varsói, április 9.-i országgyűlésére további alkudozás végett, s közben bízik benne, hogy Báthoryt kassai kapitánya Rueber a felső – magyarországi császári hadakkal feltartóztatja.

A császári követség kihallgatására április 16.-án kerül sor, amely kihallgatáson mindössze 12 lengyel nemes, s a porosz követek jelentek meg, s ugyanolyan mederben (ígérgetések kontra pénzkövetelések) zajlottak mint korábban, s eredménytelenül zárván, újabb gyűlést hirdetnek Varsóba, június 3.-ra. Ekkorra azonban a feltételeket már Báthory diktálta.
(Ugyanez év október 12.-én a betegeskedő II. Miksa meg is hal.)

the-plastic-panorama-of-old-lwow

Báthory 1576. március 16.-án vett örökre búcsút Erdélytől, s útját elég nagy kerülőúton, Moldován/ Bukovinán keresztül vezette, hogy kitérjen az ellene fenekedő császáriak elől. Nagy kíséretével és társzekereivel azonban a tavaszi hóolvadástól átázott rossz utakon csak lassan tudott haladni. (Az a hír járta, hogy több, mint 2 milliónyi kincset vitt magával.)

Március 31.-én érte el a lengyel határt, s a podoliai vajda, a császár híve ugyan kitér előle, de a város, Ilyvó (Łwów) kulcsait tisztelettel elébe viszik.
Przemysłben, az érte leginkább lelkesülő Russia fővárosában már ünnepélyes fogadtatás várta. Minél közelebb jutott a fővároshoz (Krakkó), annál többen csatlakoztak kíséretéhez az elébe tóduló nemesek. Tarnow városába virágvasárnapján, április 15.-én érkezett.

przemysl-es-tarnow

(A két város mai tudatunkban már más emlékeket vált ki: Przemysł, az első világháborús erőd szörnyű ostroma – Gyóni Géza vers!- Tarnow pedig Bem apó szülővárosa)

Üdvözlések, orációk mindenütt. S ezekben különösen kitűnt Báthory, aki mindig rögtönözve, kapásból beszélt, ám a retorika ékes darabjai ezen szónoklatai is:

“Nem az uralomvágy vezetett engem Lengyelországba, hanem a praedestinatio, a mindenható Isten akarata, hogy nektek annyi zavar és egyenetlenség között segélyetekre legyek. Elhagytam testvéreimet, barátaimat, szeretett hazámat, s amilyen gyorsan csak lehetett, siettem tihozzátok. A szeretetet, amellyel fogadtok, hálás szívvel veszem s kérem Istent, tartsa meg azt számomra mindvégig. Jól tudom, hogy sokkal tartozom a lengyel nemességnek, főkép a kisoroszinak, s midőn ezért köszönetet mondok, egyszersmind kérni és inteni akarlak, hogy vessetek véget minden egyenetlenségnek és egymásiránti gyűlöletnek, egyesüljetek a testvéri szeretetben mindannyian.”  

A hosszú és fárasztó utazás után Báthory jobbnak látta a húsvétot nem Krakkóban, hanem a közeli Mogila kolostorban csöndes ájtatoskodással eltölteni, majd húsvét hétfőn,
április 23.-án  tartotta ünnepélyes bevonulását a lengyel királyok székvárosába.

A bevonulás fényes pompában zajlott, nagyszámú közönség (udvari méltóságok, a kujawi püspök, főnemesek, nemesek, polgárok) részvétele mellett.
A díszmenet bőséges, ámulatba ejtő anyagot szolgáltatott a korabeli krónikák leírásaihoz, mind a ruhaviseletben, mind a lovakéban, amelyek jelentőségével és leírásával ezért is foglalkoztam 2 bejegyzéssel ezelőtt. Báthory ugyan szerette az egyszerűséget, de a maga helyén jól tudta alkalmazni a fényűző reprezentációt, mint ahogy ezekben a napokban történt. Balassi Bálint, aki ott volt kíséretében, úgy emlékezik meg róla, hogy ilyen fényű ceremónia sorozatot, mely Habsburg Rudolf pozsonyi koronázását is messze felülmúlta, még nem látott életében.
A  választott királyt az Erdélyből hozott ezer magyar hajdú követte, csupa harcedzett dalia, fele égszínkék, másik fele skarlátvörös öltözetben. A király kísérete után a lengyel szenátorok és a nemesség saját külön bandériumaikkal ugyancsak igyekeztek pazar fénnyel kitűnni. Számukat mintegy 5 000 (némelyek 10 000) lovasra és 3 000 (mások 7-8 000) gyalogra becsülték.

Másnap, április 24.-én megnyílt a már két ízben elhalasztott koronázási országgyűlés.
S ezen mindjárt az elején feltárult, hogy a koronázásra jogosult gnieznói érsek, aki még mindig a császárpártiak oldalán volt, nem fog megjelenni. Báthory felszólalt a koronázás elhalasztása mellett, mivel ő nem óhajt a közbékével szemben cselekedni. Kiegyezésre szólítja fel a nemességet, mert úgymond, ha egyszer megkoronázzák, nem bánhat enyhén az ellenszegülőkkel.Végül az a döntés születik, hogy az egyházi méltóságban következő,
a kujewi püspök hajtsa végre a koronázást, amit egy héttel későbbre, április 29.-e vasárnapjára tűznek ki.

bathory-lengyel-kiralyi-cimere

Az országgyűlés eredeti döntése szerint mind Annát – kiről az ország rendjei a Jagelló dinasztia érdemeiért gondoskodni akartak -, mind Báthoryt, miután házasságot kötöttek, megkoronázzák. Ha azonban a hercegnő a házasságtól idegenkednék, vagy meg találna halni, Báthory királysága akkor is épségben marad.

Ám jut még váratlan esemény az utolsó pillanatra is.

Anna hercegnő megkoronázását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy mondjon le minden vagyonáról és ékszereiről a kincstár javára. A koronázási terminus előtti napon azonban Anna nagy sírás között kijelentette, hogy nem egyezhet bele a rendek kívánságába, kérte őket, mentsék fel az alól. A rendek azonban nem engednek, sőt közlik vele, hogy ez esetben az özvegy francia királynét kérik nőül a király számára. Ez a fenyegetés azonnal hatott, s
Anna április 30.-án a szenátus előtt lemondott minden öröklött és zálogbirtokáról valamint kincseiről, mindössze 60 000 tallért tartván meg.

Ily módon elhárult az utolsó akadály is, és május 1.-én ünnepi keretek között, a Wawel nagytermében a kujewi püspök levezette az esküvői szertartást, s mindjárt utána a koronázást a vártemplomban.

bathory-es-jagello-anna-hazassagkotese

Május 2.-án a szenátorok, a követek, s a nemesség tette le az esküt a király előtt.
Nász- lakoma, vitézi tornajáték kerekítették le a napot. Május 3.-án a városok és polgárság képviselőinek esküjét ismét tornajáték követte, s ezen az estén történt meg a házasság elhálása, amelyből az asszony kora miatt már, mindenki tudta, utódra nem lehetett számítani.

A házasság nagy valószínűséggel már kezdetektől kudarcra volt ítélve, a két ember személyisége szöges ellentéte volt egymásnak. Báthory amennyire csak tehette, kerülte Annát – s ezért Krakkóban is keveset tartózkodott. Anna boldogtalanságát gyakori gyengélkedésbe, betegségbe folytotta, de így sem tudott kis együttérzést kicsalni urából.

view_of_grodno_in_1575

Báthory inkább berendezkedett a lengyel – litván határ közelében (ma Belorusszia) fekvő Grodnóban, s ügyeit többnyire itt felépített reneszánsz palotájából intézte.
Később leírják róla, hogy a történelemből kutatott dokumentumok után a királyi válásokról, felhasználható precedenst keresve. Korai halála azonban ebben megakadályozta, bár történészek úgy vélik, azt a lengyel rendek és a szigorú, vallásos nézetek nem tették volna lehetővé, a válást keresztülvinni nem tudta volna.

Anna nemcsak hogy 10 évvel idősebb volt, de 10 évvel túl is élte őt.
Ő készítteti neki az olasz Santi Guccival a vörös márvány síremléket a Wawel sírkápolnájába, miután halála után másfél évvel tetemét Grodnóból örök nyugalomra Krakkóba viszik. Az újonnan megválasztott király itt aztán hatalmas ceremónia mellett díszesen, egy gdanski mester által készített cinkkoporsóban eltemeti.

bathory-diszszarkofag

A fiatalon, mindössze 53 évesen, 1586. december 12-én elhunyt uralkodó haláláról többféle feltevés közül, a legerősebben az tartotta magát, hogy megmérgezték. Ma azonban már a korabeli leírások, és a kétszeri sírfeltárás után az orvosok legvalószínűbb haláloknak az urémiát, a krónikus veseelégtelenséget tartják, amely következtében már a vesék nem képesek a vérben képződő salakanyagokat = mérgeket kiszűrni, s így mindazok a halálba torkolló tünetek fellépnek, amit Báthorynál is leírtak.

Még így utólag is megborzong az ember, mi mindent tudott volna még végbevinni ez a nagyformátomú államférfi, ha tovább él. Hiszen az a rövidke 11 év, amíg a lengyel trónon ült, is olyan eredményeket hozott, hogy még szűk értékelése is oldalakat tölt meg.

A sokaktól bizalmatlanul fogadott “választott” király bölcs intézkedéseivel, igazságos kormányzásával, bátor, öntudatos fellépésével új, egészséges alapokra fektette a hanyatló országot, helyreállította a fölbomlásnak indult állami és társadalmi rendet. Kitűnő szervező képességével újjáalakította az igazságszolgáltatást, a hadsereget és honvédelmet, az ország pénzügyeit rendbe hozta, s gondja volt a kultúra támogatására is.

A koronázása után meghódolásra kitűzött két hét leteltével az ellenszegülőkkel szemben erélyesen fellépett. Néhány engedetlen főnemes kivégeztetésétől sem riadva vissza, megrendszabályozta a duzzogó nemességet és hamar helyreállította a királyi tekintélyt. Kezdte a Krakkó közeli Lanckrona vára megostromlásával, majd a legkonokabbul dacoló Danczka (Gdańsk) városával zárta a példa statuálását.
A litvánok sem késlekedtek soká tartományi gyűlésükön elismerni. Báthory viszonzásul megerősítette előjogaikat. A varsói országgyűlés végre helyreállíthatta a régóta nélkülözött békét és egyetértést a királyság és nagyhercegség területén.

Hogy ezen tetteit mennyire nem a kegyetlenség vezérelte, jó példa rá, katonáihoz címzett intelmei:

Semmiféle vetemint senki lovával,- barmával ne taposson, hanem az mennyire szüksége vagyon, kaszáljon és arasson benne .. . vagy pedig: Senki házat, falut, templomot ne égessen, parasztságot, muszka gyermeket, papot, asszonyállatot meg ne öljön, se rabbá ne tegyen.

Mert amint helyreállította országon belül a központi hatalmat, nekiállt esküjében tett ígérete megvalósításához, az ország határainak megerősítéséhez, s az Oroszország által elhódított balti területek visszaszerzésének. Élő védőbástyát emelt a tatár hordák ellen a kozák határőrvidék szervezésével, s 1579-1582. között Rettenetes Ivánnal vívott hadjáratában nem csak az elveszett területeket szerezte vissza, de egy évszázadra megállította az oroszok előnyomulását. Előbb Polock várát foglalta vissza, majd
Velikije Lukit ostromolta sikerrel, végül Pszkov ellen vonult. A hadjárat teljes győzelemmel zárult, midőn a pápa, XIII. Gergely közbenjárására Báthory Jam Zapolskiban békét kötött Rettenetes Ivánnal. (Ezen harcairól 16 részből álló élvezetes felolvasás hallgatható a YouTube-n!)

bathory-hadjaratok-1578-82

A hadjárat nagyban erősítette Báthory tekintélyét mind a lengyelek előtt, mind nemzetközileg. Ennek ellenére a lengyel nemesség sem anyagilag, sem katonasággal nem volt hajlandó harcaiban támogatni – katonái nagy része magyarokból és zsoldosokból állott.

jan_matejko-batory_pod_pskowem

Személyes hatalmával gátat vetett a Habsburgok terjeszkedésének, s területileg megerősödött Lengyelország komoly geopolitikai tényezővé vált. Mindezekkel irányt szabott egész Középeurópa történetének, s vált ezáltal hosszú időre nyugalmi helyzetének megalapítójává.

Abba itt most bele sem megyek, mely terveket szőtt az önálló magyar/erdélyi törekvések megvalósítására, hisz egy Erdélynél sokkal nagyobb erőforrásokkal rendelkező ország erejét felhasználva lehetségesnek látta az ország újraegyesítését is.

Kerelőszentpáltól Krakkóig az út
Hosszú volt – – s mégis győzelmes-rövid
– Báthory! – pedig nem volt repülőd,
Motorkerékpárod. – Sem tankjaid
Nem voltak. Mégis, hatalmas karod
Erdélyi súllyal sujtott egyaránt
Székely pártütőt s orosz zsarnokot.
Futott előled gyáván, nyomorultan
Békés: a nevét meghazudtoló,
S futott előled Rettentő Iván:
Cár, minden oroszé, mindenható.
Apám ajkáról hallgattam először
Lázas-büszkén a zord tündér-mesét:
Volt egyszer hol nem: két országnak Őre -…
(Megfizetett a muszkának előre,
48-ért is! gondoltam titokban –
S megnőttem e gyermeki gondolatban –
S abban, hogy mindezt más magyarok nélkül,
Kicsiny Erdélyből csinálta vitézül.
S hogy elhagyott is: gondunkat viselte
Lengyelek Királya, Erdély Fejedelme.)

Reményik Sándor: Történelem, részlet – 1939

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Lengyelország, Történelem
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s