Vilnius, Elnöki Palota (Baltikum 20)

vilniusangelai-cs13

Amikor elkezdtem augusztusban a baltikumi úti-beszámolómat írni, azon viccelődtem barátaimmal, hogy nekem ez a blogos címszó kitart karácsonyig. Na de azt én sem gondoltam, hogy eddig még Vilnius-al sem végzek, ami ténylegesen másfél napos tartózkodással, az első helyszínünk volt.

vilnius-artis-hotel-kollazs

vilnius-honvedelmi-miniszterium-koll

Ennyi idő alatt természetesen az emlékek is halványulnak, de még azok a párhuzamosan hozzácsipegetett könyvélmények is, amik legtöbbjének cselekménye a 20. század idejét fedi le, erős túlsúllyal az állami totalitarizmus, terror, elnyomás, Gulag fémjelezte rettenetek mentén. Ez arra int, hogy igyekezzem most már tempósabban befejezni beszámolómat, s ennek érdekében akár kihagyva részeket, megpróbálok a még nem érintett legfontosabb látnivalókra koncentrálni.

Én mondandómat igyekeztem a történelmi kronológia szerint alakítani, s ameddig eljutottam, lényegében a 19. század második fele, amikor már megszűnt a lengyel-litván államközösség, Lengyelországot feldarabolták, melynek során Litvánia 90 %-a cári Oroszország, 10%-a Porosz Királyság részévé vált. Túl vagyunk a napóleoni háborúkon is, valamint az ezt követő 2 jelentősebb nemesi – nemzeti felkelésen, az elnyomó cári rendszer ellen.
Az elnyomás alatt kialakult erős hazafias érzelmek az irodalomban és művészetekben a romantika virágzását hozzák, s a költők közel egy évszázadon át olyan befolyással vannak a nemzet gondolkodására, aminek párja nincs. A város arculatát leginkább formáló barokk stílusról az építészet áttér a posztbarokkba, majd a szimmetriára és szigorú arányokra támaszkodó klasszicizmusba, melynek legismertebb képviselője Laurynas Gucevičius.

konyvcsempesz-vincas-juskaAz első felkelést – mely után bezárják 1832-ben az egyetemet -Mickiewicz korához köthetjük, s a második, 1864. után
I. Miklós cár ideje, amikor a politika felhagy a viszonylagos engedékenységgel, s nyílt elnyomásba fordul.
Ekkor szüntetik meg a nemzeti nyelvű (ez ekkor lengyel) oktatást, könyvnyomtatást (könyvcsempészek!), a hivatalokat orosz alattvalókkal töltik be, a templomokban pravoszláv papok hirdették az ortodoxia hittételeit.

Vilnius a cári birodalom egy provinciális városává süllyed,   néhány környező kormányzósággal egyesítve az Északnyugati körzet nevet kapja, Litvánia pedig hivatalosan nem is létezik.

A cári rendszer itteni leggyűlöltebb képviselője a kormányzó Muravjov, aki tevékeny résztvevője volt a második felkelés leverésének, de már az első felkelés elfojtásában is benne volt a keze.

És itt újra, a már sokat idézett Venclovához fordulok:

II. Sándor cár, amikor kinevezte őt főkormányzóvá a fellázadt Vilniusba, megemlítette, hogy az arisztokrata Muravjov család dekabristáiról volt híres – egyiküket fel is akasztották. Erre Mihail Muravjov így vágott vissza:
“Én nem azoktól a Muravjovoktól származom, akiket akasztanak, hanem azoktól, akik akasztanak.”

S a főkormányzó vilniusi székhelyéül azt az épületet választotta, amely ma Elnöki palotaként szolgál, ám korábbi történetében is igen neves személyeknek adott otthont.

vilnius-p1630236-elnoki-palota-daukanto-aikste

Az épület, amely a város legnagyobb palotája, eredetileg a 16. századi litván nemesség legelőkelőbb és legbefolyásosabb családjának, a Goštautasok, vagy Gasztołdok  albertas-gostautas-ldk-kancleris-kortars-muvesz2001-u0104916tulajdonában állt. A család prominens alakja Albertas Goštautas (1480–1539.) Vilnius vajdája és litván nagykancellár, az első litván alkotmány létrehozója (1522-1529.) volt. Maga erős ellenlábasa Bona Sforzának, fia pedig azt a Barbara Radziwiłłt veszi nőül, aki halála (1542.) után a
II. Zsigmond Ágost király második feleségeként (1547-1551.) vonult be a történelem lapjaira.

valerijonas-protaseviciusStanislovas Goštautas halálával azonban kihal a család is, birtokaik visszaszállnak az államra, s  palotájukba 1543-tól a vilniusi püspök költözik be, s marad püspöki székhely 1749-ig.

Első püspöki lakója Povilas Aseniskis, kertjében egy kápolnát építtet. Tudjuk, hogy a jezsuita kollégium számára az épületeket, melyet majd Báthory emel egyetemi rangra,
1570-ben Valerijonas Protasevičius, Vilnius akkori püspöke éppen itt, saját rezidenciája mellett vásárolja.

A 17. és 18. század folyamán az épület egyes részei kiégtek,
s különböző háborúk és felkelések pusztították.
A helyreállításokkal a püspök, Ignotas Jokūbas Masalskis  (1726-1794.) pártfogoltját, Laurynas Gucevičiust bízta meg, amint ő adta neki a Katedrális újjáépítési feladatát is.

palace_of_bishop_of_vilnius_ignotas_masalskis-_lithuania-1870-1881

Neves lakói illetve vendégei voltak még a palotának :

I. Pál orosz cár (Nagy Katalin fia, saját gyermekei közül számunkra érdekes az őt követő
I. Sándor cár, illetve lánya Alexandra Pavlovna, József nádorunk első felesége, aki elhunyt 17 évesen gyermekszülésben, s az ürömi sírkápolnában nyugszik.)

I. Pál vendégeként tartózkodott a palotában a leköszönt utolsó lengyel király,
II. Poniatowski Szaniszló Ágost és a francia forradalom kitörésétől a restaurációig emigrációban tartózkodó, s ez idő alatt magát francia királlyá nyilvánító,  XVIII. Lajos.

A Napóleoni hadjárat idején, 1812. tavaszától itt tartózkodott I. Sándor, majd a hírre, hogy Napóleon átlépte a Nyemant, sietve távozott. Ekkor Napóleon költözött be a még meleg cári lakosztályokba. S ahogy a szerencse fordult, Sándor cár a tél közepén visszatért ugyanabba a palotába, ahonnan nyáron Napóleon elől menekülnie kellett.

Az 1812-es háború után a palotát átépítették Pétervár parádés szellemében, annak építésze, Vaszilij Petrovics Sztaszov tervei szerint. A klasszicista homlokzattal, oszlopos udvarral és az illeszkedően átrendezett hatalmas kerttel kialakított monumentális együttes 1824-1832. között nyerte el mai formáját. A park hátsó falába az egykori védőfal részeit is belefoglalták, s mára már évszázados tölgyek, juhar- és hársfák őrzik a telepítés emlékét.

vilnius_elnoki_palota_google_earth

Ekkor, 1836-ban kezdik építeni a pétervári sugárutak mintájára a nyílegyenes,
2 kilométeres, ma Gediminas prospektként (de volt Szent György, v. Prospekt Świętojerski ( köznyelvben: Jerek), Mickiewicz, Sztálin és Lenin sugárút is) futó utat, mely hamarosan az akkor külvárosnak számító Lukiškėsig, majd a Neris folyóig ér.
Az addig prosperáló, nyüzsgő város azonban történelmében először, kezd lemaradni Európától. Ez az első nagy emigráció ideje, katonák és értelmiségiek ezrei indulnak el külföldre: Németországtól – Amerikáig. Az addigi arisztokrácia helyett jelentéktelen hivatalnokok uralkodtak, a lakosság száma ugyan nőtt, de kevés volt az iskola, s nőtt az írástudatlanok száma. Jellemző statisztikai adat ebből a korból, hogy majdnem nyolcszáz sörözőt és kocsmát számoltak össze a városban, kb. negyven lakosra jutott belőlük egy,
a nőket és gyerekeket is beleszámolva.

mihail-muravjov-vilnai-kormanyzoDe mindent lehet még rosszabbá is tenni, megjelenik Muravjov,
és hogy a cárnál tett szavát állta, mutatja, hogy neve mellett elterjedt az Akasztó ragadvány is.
Ő maga jelentette ki, hogy 182 felkelőt végeztetett ki,
és kilencezerrel szemben alkalmazta más módját a megtorlásnak. Valójában áldozatai száma sokkal magasabb volt. Falvakat gyújtatott fel, birtokokat koboztatott el, és kényszermunkára Szibériába száműzte az embereket.
Így fejeződött hát be a romantika kora, melynek végét nem a barikádokon lengő zászlók, hanem akasztófák és a város környéki erdőkben kivégzett emberek holttestei fémjelezték. Muravjov tette mindezt azon kurta időszak alatt, az
1863-as felkelés leverését követően – 1865. évi felmentéséig, mikoris érdemeiért grófi címmel és Szent András renddel tüntette ki orosz hazája.

Muravjov volt, aki annak a szlavofil irányzatnak mentén, mely szerint Litvánia fővárosa kezdetben színtiszta pravoszláv keleti szláv város volt, csak a lengyelek hozták rájuk a katolicizmust, szent kötelességének tartotta őket Oroszország kebelébe visszatéríteni. Hogy mennyire két oldala van az éremnek mutatja, hogy neves, haladó orosz személyiségek, költők is dicséreteket zengtek hozzá, róla.
A lengyel iskolák bezárásával, a latin betűs nyomtatványok betiltásával erős russzifikáció indult meg, s parancsára kitataroztak rengeteg elhanyagolt vilniusi pravoszláv templomot, újakat építettek, illetve katolikusakat alakítottak át ortodox-á. (Vilnius 2 pravoszláv templomán ma is emléktábla van Muravjov tiszteletére.)
Az eltűnt lengyel iskolák után, a legfontosabb gimnáziumuk a régi egyetem épületében kapott helyet. Ide járt mások mellett az a lengyel nemesifjú is, aki előbb forradalmár,
majd a szovjet terrorgépezetnek a Csekának és KGB-nek szülőatyja lett: Feliksz Dzerzsinszkij.

Muravjovot még számos orosz kormányzó követte, ám a város arculata mit sem változott. A pétervári mintájú sugárút két oldalán nem paloták, hanem kis faházak álltak, gyenge közvilágítás, piszok és bűz növelte a provinciális porfészek hangulatát. Falusias jellegét erősítette, hogy se vízvezeték, se csatornahálózat nincs, a járdák fából voltak. Eközben
a szomszédos baltikumi központok, Riga és Tallin a kapitalizálódás útjára léptek.
Az utcáikon szaporodtak a szállodák és bankok, modern színházak és kávéházak, parkok és bulvárok jelentek meg.Vilniusban ellenben a paloták és kolostorok helyét mind inkább börtönök és kaszárnyák váltják fel.

muravjov-szobor-kollazsAz uralkodó rendszer a helyi lakosok szemében oly gyűlölt Muravjovnak még szobrot is emelt, a Kormányzói palotában emlékszobát rendeztek be számára.

Az Akasztó bronzszobrát 1898-ban a kormányzói palota és a téren tőle jobbra elhelyezkedő, klasszicista De Reuss nemesi család háza által bezárt területen, ünnepélyes keretek között, katonai parádéval avatták fel.
A lakosság elkeseredését és gyűlöletét az elbeszélések szerint úgy vezette le, hogy minden évben az Akasztó születésnapján, szobrát farkashájjal kente be, amire a város összes kutyája odasereglett és vonított előtte.

De Vilnius megérte a hőn áhított bosszút is az első világháború alatt: a visszavonuló orosz hadsereg szétszedte és elszállította
a szobrot, csupán a talapzat maradt.
Létezik állítólag a város neves fotósa,
Jan Bułhak hagyatékában egy olyan fénykép, amelyen sikerült megörökítenie Muravjovot kötéllel a nyakán! Ezt sajnos nem találtam meg az interneten, de van egy hasonló üzenetű Lenin szobor leemelési képem 1991-ből, a Lukiškės téren, amire majd még – reményeim szerint – később visszatérek.

vilnius-img_6668-gyo-de-reuss-pal-daukanto-aikste

A palota előtt elterülő ezen kis tér neve is sokszor változott: a két világháború között Napóleon nevét viselte, a szovjet időkben Kutuzovét. Litvánok Daukantasról nevezték el, aki a litván nacionalizmus első ideológusa volt.

Simonas Daukantas író-történész, aki Mickiewicz-el együtt tanult Vilniusban, azt sürgette, hogy térjenek vissza a lengyel unió előtti kulturális gyökerekhez és a litván nyelvhez. Már 1822-ben megírta az ország történetét litvánul, de akkor még nem tudta kiadatni.

A cári kormányzatot először az 1905-ös forradalom és az azt követő polgárháború rengette meg.
Ezekről, az I. világháborút is magában foglaló zűrzavaros vilniusi időkről itt most nem kívánok részletekbe menni. Bizonyos, hogy volt itt, a mai Elnöki Palotában főhadiszállása
a német hadseregnek, a Vörös hadseregnek, majd 1921. után a lengyelek vették birtokukba – miközben Litvánia ideiglenes fővárosa Kaunas lett.
Vilnius lengyel annektálását levezénylő Józef Piłsudski marsall is tartózkodott itt –
akit litván szülők gyermekeként kalandos életút vezetett a lengyel függetlenségi harc élére, s aki élete végéig nem tudott szabadulni a régi, nagy lengyel-litván állam újrateremtése eszméjétől. A lengyeleknél hatalmas tisztelet övezi, testét a királyok kriptájában, a krakkói Wawelben helyezték el, míg szívét saját kérésére Vilniusban, édesanyja mellé, a rasos-i temetőbe temették.

A  szovjet megszállás idején az épület először a Katonák háza, majd pedig az Alkotóművészek házaként nyert új funkciót.

vilnius-p1620789-elnoki-palota

vilnius-img_1726-v-elnoki-palota-parade

A litván függetlenség visszaállítása után, 1991-től  a mindenkori litván köztársasági elnök rezidenciája, melyet 1997-ben restauráltak, s különböző színű reprezentációs helyiségekben ad helyet a különböző napi tanácskozásoknak (zöld terem) illetve bizalmas tárgyalásoknak (kék terem), s kerül sor külföldi méltóságok fogadására. Van itt a litván elnökök képeivel dekorált Tanácsterem, s egyéb tárgyalók, ahol régi vilniusi valamint litván állami térképek és képek gyűjteménye látható. A legszebbnek mondják a Püspöki Palota korából megőrzött kazettás mennyezetet.

Amikor az elnök az épületben tartózkodik, annak tetején ott lobog az elnöki zászló,
de különböző ceremóniáknak is háttérként szolgál a palota együttese.

vilnius-p1630251-a-elnoki-palota

Mi magunk is teljesen véletlenül lettünk részesei egy katonai díszegység parádéjának, amelyre a két elnök asszony  – Dalia Grybauskaitė, litván és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő – találkozója kapcsán került sor az épület előtt. Ugyanígy megtekinthettük még másnap, a szállodánk mellett – Elnöki palota mögött – elhelyezkedő Honvédelmi Minisztérium előtt a magas látogató tiszteletére rendezett katonai ceremóniát.

vilnius-img_6835-gyo-elnoki-p-kat-parade

vilnius-p1630240a-de-reuss-pal-daukanto-aikste

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Litvánia, Történelem
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s