Kaunas, az egykori ideiglenes főváros (Baltikum 26)

Mostantól igyekszem a legkevesebb történelmet belefoglalni a városnézésekbe, mivel Vilnius kapcsán nagy vonalakban elhangzottak az egész ország – sőt Baltikum történelmét alakító jelentősebb események.

Vagyis azt is tudjuk, hogy az I. világháború után kikiáltott független litván állam fővárosát – hangsúlyozottan ideiglenes jelleggel – kénytelen Kaunasba helyezni. Az ideiglenes jelleg eltart vagy 20 évig, amikor 1940. júliusában Vilniust újra visszakapják.

kaunas-elnoki-hivatal-1920-1940

Akkor, s azóta is sokan és sokszor leírták, hogy Kaunas (Kowno, Kauno, Kauen) semmiben sem hasonlítható Vilniushoz – sem nagyságban, sem történelmi vagy kulturális hagyományaiban, sem építészeti jellegzetességeiben.

Sőt, egy, ebben az időszakban játszódó regényben, amikor a kormány igyekszik feladataihoz felnőni, miközben a társadalom különböző rétegei sietve próbálnak a hatalomhoz törleszkedni, ott szerepet, és posztokat kapni, azaz építkezés folyik a városban – mind társadalmi, mind az új honfoglalók berendezkedése értelmében, a hosszú idő után Párizsból hazatérő szereplő így látja Kaunast:

A külföldi városok után rendkívül kicsinynek és szánalmasnak találta Kaunast. Földszintes állomásépület, hepehupás tér, félrebillent, roggyant faházakból álló utca, lyukas háztetők, zötyögős, macskaköves úttest. Az út két oldalán szennyvizes árok. Az utcatáblára pillantott: Vytautas sugárút…. Paták csattogtak, s egy botladozó, sovány gebe rosszul öltözött utasokkal ládafélét húzott a sínen… A külföldet járt utas kihaltnak találta a várost. Hiányoztak a fürgén cikázó autók, a csillogó autóbuszok…de még a siető járókelők is. Mindenütt lassú ütem, lassú élet….

kaunas-1920-as-evek-kollazs

Vagyis: egy másik “Pece-parti Párizs”.

Mi azonban ebből a nem éppen hízelgő városképből semmit sem láttunk. Ellenkezőleg.
Egy nagyon gondozott, jó léptékű kisváros tárult elénk, gyönyörű fekvéssel, számos megkapó, középkort idéző épülettel, s egy érseki székhely flairjével.

Litvánia két legnagyobb folyója a Nemunas és Neris összefolyásánál, a kis félszigetet alkotó csücsökben alakult ki az óvárosi magja Litvánia második legnagyobb városának, amely ma mintegy 307 ezer (2014. évi adat) lakosnak az otthona. (S ez a lakosság talán a “leglitvánabb”, mivel a szovjet érában nem telepítettek ide ipart, így itt alig található orosz kisebbség.)

kaunas-p1630896-nemunas-partjan

kaunas-varos-terkepe-1795-1929-1935

A térképen szeszélyesen kanyargó Nemunas Litvánia legfőbb folyója. Neve nekünk kaunas-logoismerősebben cseng a Nyemen formában, míg a németek Memelnek hívják. A folyó fehérorosz területen eredve, Klaipeda alatt éri el a Balti tengert, azaz, fontos vízi út, erősítve ezáltal a város életében korán nagy jelentőséget kapott kereskedelem szerepét.

Ugyanis a legenda szerint 1030 – ban alapított település 1408-ban (Vilnius után másodiknak) Nagy Vytautastól megkapja a Magdeburgi városi privilégiumot, számos monopol joggal – amelyet IV. Kázmér 1440-ben extra kereskedelmi kiváltságokkal erősíti meg. Ebből a legfontosabb, az éves vásártartási joga, amellyel minden év augusztus 15.-től 8 napon át élhet. Ugyanekkor a városba érkező kereskedőknek megtiltotta a kiskereskedést, vagyis csak Kaunas kereskedőinek adhatták el árujukat. Kaunas a Litván Nagyhercegség legnagyobb kereskedelmi központjává vált. A Hanza Szövetség is haladéktalanul (1441.) szerződésre lép a várossal – amely kereskedőivel már 1398. óta szoros kapcsolatok épültek ki, s megnyitja a városban helyi fiókját.

Jagello Sándor 1492. évi rendelete szerint Litvániában a vándorkereskedők csak a Magdeburgi joggal rendelkező városokba vihetik be árujukat, miközben, a kaunasi kereskedőknek raktározási, rakodási kiváltságot biztosított. Így aztán a város jelentősége, gazdasága igencsak nőtt, fejlődött a kézműves ipara. Első 4 megnyitott műhelyét hamarosan követték mások, s mintegy 36 szakmát tartottak nyilván már a XVIII. századra.

Ezen kereskedő és raktárházak szépen felújított példáit láthattuk a város sétáló utcájában (a kézműves söröző felé igyekezvén.)

Igen – igen, a sörkedvelők ki sem hagyhatják itt ezt a különlegességet, hiszen már Mickiewicz is megénekelte a Pan Tadeuszban:

„Barát-tubák, Kovnóból való bizonyára;
annak világhíres a méhsöre s dohánya.”

S kiváló vezetőnk ismeri is a titkos helyet, ahol a helyszínen frissen főzött mézsör a betérő jutalma.

avylis-sorfozde-es-csapszek

Na de, nagyon előre futottam, hisz egyáltalán nem járunk még itt.

Megérkezni ugyanis a Nemunas (jobb) partjára érkeztünk, s balra is, jobbra is, kicsinyke ékszer formájú templomok intenek felénk. Az egyszerű fehér tornyos evangélikus templom, az óváros egykori német negyedében, a németek korai megjelenéséről tanúskodik – s a város egyben a legnagyobb számú német nemzetiségnek adott
fedelet -, ahol már 1550. évben hirdették az új hitvallást.
A kecses vörös téglás, kora gótikus templom viszont a ferences minoritáknak a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele temploma, Vytautas korába tekint vissza, ily módon Kaunas legrégibb gótikus temploma. A hagyomány szerint ugyanis ő építtette hálaadásból, egy, a tatárokkal vívott (vesztett) csatából történt megmenekülése emlékére. A templom tornya még a századfordulós képeken másként nézett ki, bár lehet, hogy ez a kúpos inkább hasonlíthat az eredetire. (Kaunast is rengeteg háború, tűzvész pusztította.)
A köznevén Nagy Vytautas templom belsejébe bekukkanthatunk ezen a videón keresztül: https://youtu.be/grVsWWMo98E

Sokszor árasztotta el a víz a folyó árterében álló kicsiny kereszt alakú templomot.
A legmagasabb vízszintemelkedéssel (2.9 méter) járó áradást 1946. március 24.-én jegyezték fel a templom történetében. Mai szabályozás mellett már feltehetőleg ez a veszély nem fenyeget, s ha arra járunk, elég figyelmünket a város sziluettjét kirajzoló tornyokra függesztenünk, amelyek hamarosan személyes ismerőseinkké válnak.

kaunas-a-nemunas-partjarol-kollazs

Olvastam egy kedves történetet a két templom közötti partszakaszon a jobb és bal partot összekötő Nagy Vytautas hídról. Az eredetileg 1812-ben facölöpökre épült híd, – melyen át Napoleon serege menekült Oroszországból – az óvárost Aleksotas városrésszel köti össze.
A XIX. század elején az Aleksotas területe Lengyelországhoz, miközben Kaunas jobb parti része Oroszország északnyugati régiójához tartozott, utóbbiban az ortodox egyház még a Julián naptárt használta. Az egyik part szláv Julián naptára és a másik, katolikus régió Gergely naptára között 13 nap eltérés volt. Viccesen a hidat a világ leghosszabb hídjának mondták, mivel 13 nap telt el, mialatt valaki átkelt a hídon.

Épp csak pár lépésre innen az első keresztutcában, újra ámulatba esünk. A lángoló gótika pompájába öltözött lakóház, ami előtt földbe gyökerezik lábunk.

A  Perkūnas ház nevét az egyik feltárás során, udvarán talált pogány főisten kicsiny szobráról kapta. Az épületben 1441-1532. között a Hanza kereskedők központja működött, majd volt itt jezsuita kápolna, színház, iskola, múzeum, a szovjet időkben raktár.
A rendszerváltás után visszaadták a jezsuitáknak, akiknek a rendháza és temploma (két rózsaszínbe játszó tornya, fenn a panoráma képen máris bemutatkozik!) körbeöleli ezt a lenyűgöző jezsuita kulturális központot, ahol kis tárlatot rendeztek be az iskola egykori híressége, Adam Miczkiewicz számára, aki 1819-23. között itt latin nyelvet tanított.

kaunas-p1630759-ter-sarka-bazilikaval

És ha már a tornyokra kitértünk, máris az utcavégén – a legközelebbi célpont, a Városháza tér túlsó sarkán – látszik a Péter és Pál apostolok székesegyháza tornya, mely Litvánia legnagyobb, 1921-től bazilika minor rangot viselő templomát ékesíti. A mérete (84 m hosszú, 34 m széles) sem innen, sem a beépített környezetéből nem becsülhető fel – illusztrációul két fekete-fehér hangulat fotót fűzök be ide. A második a Nemunas bal partján, az Aleksotas városrész hegyén – háttérben az óvárossal – örökíti meg a népdalokat éneklő társaságot.

(A népdalok a baltiak, így a litvánok életében különleges jelentőségre tettek szert. Gyakorlatilag a függetlenségi törekvések egyik első megnyilvánuló közösségi élménye, az erősen nemzeti hangsúlyt kapott dalversenyekhez kötődik, hívták is ezért azt a “daloló forradalom”-nak.)

A gótikus külső egy fantasztikus barokk belsőt takar, amely leírásába bele sem kezdek, beszéljenek arról a képek.

kaunas-img_3601-peter-es-pal-apostolok-bazilika-foto-veronka

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A bazilikában számtalan papot és püspököt helyeztek örök nyugalomra, a templom külső falánál pedig Maironisnak, a pap költőnek a szarkofág szerű síremléke.

Amennyire gyönyörű ennek a templomnak a belseje, azonban a központi térnek, a Városháza térnek egyértelműen a leglélegzetelállítóbb remeke maga a városháza, amit a népnyelv egyszerűen fehér hattyúnak nevezett el. Azt hiszem nem kell magyarázni, miért.

kaunas-p1630762-kauno-rotuse-varoshaza

A város széleskörű jogi és adómentességeinek megőrzése és gondozása, a város életének működtetése az önkormányzat felelősségteljes feladata volt. Választott elöljárói s a hozzá kapcsolódó testületek képviselői mindenki mást (gazdagokat is) meghaladó tekintélynek örvendtek. Ehhez az emelkedett feladathoz határozták el egy megfelelő városháza építését 1542-ben. Az épület a későbbiekben helyet adott a városi fogháznak is (pincéjében), első szintjén kereskedelmi irodáknak, míg másodikon a közigazgatás székelt. Az óvárosi városháza ma már csak reprezentatív célokat szolgál, illetve esküvők színhelye. (Az Újvárosban van a többi közhivatallal, számos állami és rezidenciális valamint kulturális intézménnyel a modern városháza.)

Az 53 méter magasra szökő tornyával, központi elhelyezkedésével a városháza ma is meghatározó építészeti eleme, és dísze az Óvárosnak. Illusztrációul kölcsönöztem néhány madártávlatos fotót is az internetről.

kaunas-rotuses-aikste-kollazs

A jobb felső kép bal szélén a jezsuiták Xavéri Szent Ferenc temploma, s rendháza, amely látogatásunkkor éppen állványok között várta újrafestését, s ahogy a tornyokon már látható, ezúttal egy rózsaszínes – narancssárgás ruhát kap.

kaunas-img_3604-veronka-jezsuita-tmpl

Már megszoktuk, hogy Litvánia templomait a szovjet rendszerben a legkülönfélébb profán célokra használták, itt azonban mégis égnek állt a hajunk, amikor hallottuk, hogy belsejében sportcsarnok – kosárlabda palánkkal, stb. – kriptájában pedig szauna működött. 1992-ben újraszentelték, s a régi gazdái, a jezsuiták visszaköltöztek épületeikbe.

A tágas központi teret körbevevő házak önmagukban is gyönyörűség forrásai, ám a tér árnyas fáival, kellemes pihenő helyeivel kiváló relaxációs hely, de ha valaki épp egy kis üdítőre, kávéra, vagy egyéb gasztronómiai élményre vágyik, akkor is válogathat a kínálatban.

kaunas-varoshaza-ter-1-kollazs

kaunas-varoshaza-ter-2-kollazs

kaunas-varoshaza-ter-3-kollazs

És most újra váltunk, Kaunas egy újabb vonását megismerendő, ami nem más, mint központi egyházi szerepe. A leendő Kaunas egyházmegye alapjai 1417. évre nyúlnak vissza, amikor a Samogitiai püspökség Medininkai székhellyel megalapult. Miután a történelem folyamán Litvánia hovatartozása gyakran változott, az egyházmegyék is többször átalakultak. Amikor a lengyelek elfoglalták és 1922-ben Lengyelországhoz csatolták Vilniust, Kaunas nem csak Litvánia ideiglenes fővárosa lett, hanem 1926. április 4.-től Kaunas főegyházmegye érseki székhelye is. (XI. Pius pápa apostoli rendelete). Ekkor a területen itt volt egyedül érsekség, s központja körül kiépült egy litván “kis Róma”, kanonoki házakkal, papnevelő intézménnyel (szemináriummal), szemináriumi kápolnával, hatalmas könyvtárral. Az érseki palotában ekkor nunciatúra is működött.

Mindezt megtaláljuk a városháza mögött, a Neris folyóhoz közeli, északnyugati jobb sarokban elhelyezkedő épületegyüttesnél, amit a fenti, madártávlatból felvett képen szintén jól elkülöníthetünk.

kaunas-p1630776a-szentharomsag-templom

Ennek az együttesnek a térhez legközelebb álló impozáns Szentháromság temploma volt
a kiindulási eleme a későbbi szemináriumnak. A bernardinus apácák a 16. század második felében telepedtek meg Kaunasban. Az ő számukra (egy pusztító tűzvész után)
1624 – 1634. között építették ezt a kő templomot, valamint egy két szintes kolostort, melyben megközelítőleg 20 apáca lakott, többnyire gazdag nemesemberek lányai.
A területet körbekerítették, ekkor még sima, léckerítéssel. A harangtorony később épült a templom mellé.
1864 – ben a bernardinus nővérek kolostorát bezárták, s épületüket a Samogitai püspökség kapta meg papnevelde céljára. A Szentháromság templom Kaunas plébánia templomaként szolgált tovább, míg a püspöki szeminárium használatára a Szt. György templomot rendelték.

kaunas-p1630783-motiejus-valancius-szoborA templom fala mellett Motiejus Valančius püspök szobra áll, akit az 1863. évi orosz elnyomás elleni felkelést követően 1864. decemberében helyeztek ide, s aki 1850-től haláláig (1875.) püspöki rangban vezeti a szemináriumot. A korszakot nagy vallási, politikai és társadalmi változások jellemezték, melyben a püspök jelentős szerepet vállalt. Kiemelt érdemei vannak a nacionalista mozgalom terén: ő vezette be a litván nyelvű oktatást a szemináriumban, a könyvcsempészet működtetésében is része volt. Holttestét a katedrális kriptájában őrzik.

A harangtorony alatt jutunk át az érsekség kertjébe. Balra az impozáns épület az Érseki palota, s innen jobbra a szeminárium udvarába jutunk.

kaunas-erseki-palota

kaunas-szeminarium

Miközben a Független Litván Köztársaság idején a Kaunasban a Szeminárium mondhatni virágkorát élte, évente emelkedő számban képezett ki papokat; 1940-ig összesen 3 078 növendéke volt. (Ez átlag 205 szeminarista/év). További vívmány volt, hogy az 1922-ben alakult kaunasi Litván Egyetem (1930-tól neve Vytautas Magnus Egyetem) 6 karából az egyik a Teológia-Filozófia lett, ahonnan igen sok tudós katolikus személy került ki.

1940-ben és 1944-ben a kétszeri szovjet megszállás alatt az egyetemen megszüntették a Hittudományi kart és mindent megtettek a papnevelés ellehetetlenítésére. Eleinte a szemináriumokban 150 fős felső határt szabtak meg, majd ezt követően fokozatosan csökkent a limit. 1951-től a Szovjetunióban már csak 2 katolikus szeminárium működését engedélyezték: egyet Rigában, s egyet Kaunasban. Kaunasban évenként felvehető papnövendékek száma 2-re csökkent (Riga 1, majd 1970-től 2). Így a 6 évfolyamon maximálisan 12 tanuló lehetett.

Ezenközben a meglévő papokat minden eszközzel üldözték, korlátozták tevékenységükben, deportálták évtizedekig tartó kényszermunkára Szibériába, vagy éppen kivégezték őket.
A litván (balti) egyháznál kifejezetten egy vértanú egyházról beszélünk. Egész Litvánia területén a politikai “olvadás” kezdetéig mindössze 40 papot lehetett megszámlálni, ebből is sokuk házi fogságban – s ugyanekkor Vilniusban 2, Kaunasban 1 katolikus templom működött.

litvan-papok-deportalasa-szovjet-idoszak

Litván papok deportalasa

A 80-as években kezdődött enyhülés első jele volt, amikor a moszkvai pátriárka (Pimen) meghívta a frissen megválasztott II. János Pál pápát egy látogatásra. Ennek előkészítésének titkos feladatával Lékai László bíborost bízták meg, azonban a Vatikán egy kikötéssel élt, hogy engedjék őt be (titokban) erre a területre is. Ekkor tölt el Lékai bíboros 2 napot Litvániában – Vilniusban, s 1-2 órát itt, a szemináriumban is.)

kaunas-p1630796-szeminarium-szent-gyorgy-templom

A 80-as évek végén kapja vissza az egyház (ferencesek) a  Neris part közelében álló
Szent György templomot, igen leromlott állapotban. 2005. júniusában nyíltak meg újra
a templom kapui. Ma már  EU-s alapok igénybe vételével elkezdődött a felújítás, de még a belső igen beszédesen tanúskodik a bekövetkezett pusztulás fokáról.

kaunas-img_2021-fotozsuzsi-szent-gyorgy-templom

kaunas-szt-gyorgy-tmpl-kulso

A Szent György háromhajós csarnoktemplom Litvánia egyik legértékesebb temploma, 1504. körül, a francia gótika stílusában épült, amelynél sokan a vilniusi Szt. Anna templom építőjének kézjegyeit látják megjelenni. A 17. században legalább háromszor (1603, 1624, 1668.) leégett, s 1655-ben pedig az orosz megszállók pusztították, hogy végül csak a falak maradtak, míg a tető beszakadva, oszlopok bedőlve. A 18. században újjáépítik, s bútorzata magját azok a fából készült, faragott barokk berendezések alkotják, amelyek ugyan erősen sérült formában, ám fennmaradtak.
Aztán a cári uralom feloszlatja a tulajdonos ferencesek rendjét is, s csupán a templomot hagyja meg a papneveldének imaházul. De a legszomorúbb időszak a szovjet uralom alatt köszönt a templomra, amikor részint gyógyszer raktározásra és a főoltárt ejtőernyő szárításra használták.

kaunas-p1630850-szent-gyorgy-templom

kaunas-szent-gyorgy-tmpl-belso

A bernardinusok egész működése alatt a templomon rajta hagyták nyomukat a konvent barátai és a városban erős kézműves céhek (szabók, szűcsök, cipészek, adóbehajtók és hajósok) testvériségei, akik számos oltár (12 db volt belőle, a leghíresebb a Szt. Anna oltár) felállítását tették lehetővé. Noha az archív forrásokban nem lelhető fel semmi a készítők kilétéről, mégis okkal lehet feltételezni, hogy a bernardinus barátok maguk voltak, akik műhelyeikben éveken át munkálkodtak templomuk díszítésén.

Különösen eredeti az 1680-ban felállított szószék, melynek mellvédje, illetve a felfelé vezető lépcső fala 11 db, fatáblára festett képpel van díszítve, felette a piramis formájú áttört, faragott hangvető, tetején Jézus-Krisztus a Megváltó szobrával.

A tulajdonképpeni berendezést képezték azok a 17. század végi fa galériák, amelyek a kóruskarzathoz vezettek, s mint a népi ládák kazettái, színes virágcsokorral vannak befestve. A mellette a falon kifüggesztett, keskeny, stilizált szőlővessző ornamentikájú szalagok az elveszett orgona felépítményéhez tartoztak.

kaunas-p1630851-szent-gyorgy-templom-galeria-es-orgona-dekor

kaunas-img_3576-veronka-festett-galeria

Kalandos a története a szépen restaurált csodatevő erejűnek mondott boldogságos Szűz Mária kegyképnek. A templom archívumában 1669-ben említik először, amely akkortájt a legismertebb Mária ábrázolás volt. Valószínűsíthetően a 18. században átmenetileg díszítette még a főoltárt is. Utolsó felbukkanása a Szent György templom 1939. évi leltárjegyzékében lelhető fel, s ezután sokáig nyoma veszett a legkorábbi bizánci hodegetria ikonográfiába tartozó képnek.

kaunas-p1630824-szent-gyorgy-templom-kegykep1978-ban a kaunasi egyetem, vallástörténetet oktató, s szakrális művészetben jártas pap docense kezdett kutatni a kép után, amíg eljutott addig az információig, hogy 1962-ben, a templom bezárásakor annak sok műkincse a Páduai Szent Antal bazilikába került, ahol a pincében nyomára is bukkantak a kerete nélkül ott heverő képnek.

S most átadjuk a helyünket a templomban az esküvőre készülő fiatal párnak, s még megtekintjük, a templommal szembeni egykori kaunasi vár falmaradványait, amely fontos szerepet játszott a 14. századi svéd és teuton lovagok támadásai megállításában.

Annyi mindenről terveztem még itt Kaunas kapcsán írni,vagy legalábbis említést tenni, úgyis mint a számtalan fesztiválról, vagy az egyetlen litván operett színházról, a Čiurlionis Nemzeti Művészeti múzeumról, az ördög ábrázolások bizarr múzeumáról, a sajnos itt is tombolt borzasztó holokausztról, s az így elhíresült IX. erődről – meg arról, hogy az itteni kegyetlenkedésekben a feljegyzések szerint magyar katonák is részt vettek -, vagy a nemzeti hősként tisztelt pilótákról, Stepanus Dariusról és Stasys Girėnasról, akik a repülés hőskorában, New Yorktól átrepülve az óceánt, alig a cél – szülővárosuk, Kaunas elérése előtt zuhantak le és haltak hősi halált. Na de már megint rettenetesen hosszúra nyúlt így is a bejegyzésem, pedig még egy legendáról itt mindenképpen írni kell.

S ez nem más mint a BC Žalgiris Kaunas kosárlabda csapata.

A litvánok abszolút többségének ugyanis a katolikus hit mellett még egy hitvallása van: s ez a kosárlabda, melynek sztárjait istenítik. Az egésznek valószínűleg a gyökerei 1939-re nyúlnak vissza, amikor Litvánia adott otthont a férfi kosárlabda Európa bajnokságnak, s a házigazda megnyerte a Kaunasban tartott tornát.
Az  1944-ben alapult Žalgiris kosárlabda csapat Litvánia legnagyobb hagyományokkal rendelkező, és egyben legeredményesebb csapata, otthona pedig Kaunas. Neve ama bizonyos történelmi ütközet litván nevéből ered, amikor Grünwaldnál (Tannenbergnél)
a litvánok legyőzték a teuton lovagrendet. Színük pedig zöld. Felsorolhatnám ugyan a csapat dicsőséglistáját, de ez azt hiszem számunkra annyira nem érdekes, még ha ámulatba ejtő is.

the-other-dream-team-1988-szoul

Ehelyett megpróbálok valamit abból a hangulatból átadni, ami a róluk – illetve az “álomcsapatról” készült 2012. évi The other Dream Team c. filmből átsüt, amelyet a YouTube-n spanyol változatban – angol felirattal sikerült végignéznem.

Kezdődik a film evvel a 4 fiatalemberrel, akik az 1988. évi szöuli olimpián izgalmakkal teli versenyen megnyerik az olimpiát a Szovjetuniónak. Az egész világ megjegyzi magának a szovjet csapat briliáns játékát, ám akkor még senki nem foglalkozik azzal, hogy az 5 fős kosárlabda csapatból 4 nemzetisége litván, Kaunasból.

dream-team-film-11

Ugyan a Szovjetuniónak győzelmet kivívó fiúk valamennyien már szovjet állampolgárnak születtek, sosem értek meg más világot, ám zsigerileg bennük van a kaunasi tudat – egy olyan nemzet tudatáé, ahol egyetlen család sem akadt, akinek valaki hozzátartozóját ne hurcolták volna el a Gulágra, vagy ne tűnt volna el nyomtalanul, mint az a “jó” sztálini időkben a mindennapokhoz tartozott.

A fiúk, mint a dél amerikai szegénynegyedekből kinőtt foci bajnokok, apró koruktól szenvedélyesen pattogtatják a labdát, iskolában, grundon, sivár, csupa beton lakótelepeiken felfabrikált palánk alatt. Valahogy érzik, ez az a mód, ahogy kiemelkedhetnek, életüknek adhatnak egy más dimenziót. S ez sikerül is, de egyúttal egy egész nemzet önmagába vetett hite reményévé, jelképeivé is válnak. Valahogy olyan hangulat és eufória lengi körül meccseiket, mint ’56-ban Melbourne-ben a mi vízilabdásainkét.

dream-team-film-12

Ha ők játszanak, pl. a nemzeti bajnokságokon a moszkvai Vörös Hadsereg elit csapata, a CSKA Moszkva ellen, Kaunasban (de bizton egész Litvániában) kiürülnek az utcák, a kóbor macskákon kívül egy lélek sem jár odakinn, mindenki a TV készülék előtt drukkol.

S a csapat története egy dicsőséges diadalmenet, ahogy learatnak minden babért miközben egy egész nemzet titkos hite, szabadságharca jelképesül bennük. A film közben érzékeny hátterét festi a rajtuk átzúduló történelemnek, s minden akadály ellenére ennek a nemzedéknek sikerül: a szabadság, amit csak apáik éltek meg, hirtelen valósággá válik, s az 1992 -es barcelonai olimpián már egy fiatal Litvánia képviseletében állnak a dobogóra, amely bronz éremért a fináléban a (Balti államok nélküli) Szovjetunió válogatottját kellett legyőzniök. Mint a mesében a legkisebb gyermek esete…

Aztán megnyílik nekik is a világ, ketten játszanak 7- ill. 8 évig az NBA – egy-egy csapatában, másik ketten évtizedekig profi játékosok a különböző nyugat-európai országok csapatainál, majd visszavonulásuk után otthon, vagy épp Oroszországban (!) jó nevű vezető edzők, Kosárlabda Szövetségek alapítói, elnökei. Sabonist pedig 2011-ben a Hírességek Csarnokába is beválasztják.

A film rengeteg megindító jelenetében megéljük azokat az eseményeket, amikor még erősen működött a szovjet típusú államgépezet. Az országnak dicsőséget hozó fiúkat külföldi kiutazásuk előtt politikai kurzusban részesítik, hogyan is kell a nyugati világot szemlélniük. Ami persze meghozza tudathasadásos gyümölcsét, mikor bőrükön megtapasztalják milyen is a rothadó kapitalizmus. Amelynek “luxusát” már hosszú évek külföldi meccsei után, először USA-ba szerződött játékosként is sokkosan élik meg. (Sabonist, akit az NBA 1986-ban meghív a Portland Trail Blasers-hez, de akkor még a SzU nem engedi ki, csak cca. 10 év múlva 35 éves “újonc”-ként tud csatlakozni a csapatba és játszik az NBA-ben 7 évig). De mindennél jobban szíven ütött engem az a vallomása, hogy ami Amerikába érkezve a legmegdöbbentőbb volt, hogy az emberek mosolyogva fordulnak egymás felé.
Ó, te 50 évig nyomorgatott szocialista ember, aki mindig résen van, arra van kondicionálva lelkileg, hogy még arra is vigyáznia kell mire gondol, nem, hogy még kimondja – hisz így is bármiből kovácsolhatnak ellene terhelő adatot!

Erre rárímel egy mondat, a nemrég játszott NDK filmből “nekünk van szocialista világképünk, csak a világról nincs képünk”- mondja a frissen ledöntött falon átsétáló
NDK-s fiatal a Bornholmer strassei átkelő szabad világi oldalán, elbizonytalanodva megállva hídon.

Na de ez a Žalgiris történet mindenképpen egy igazi happy endes lezárása egy 50 éves elnyomásnak, ami miatt ezek a kaunasi fiúk és a BC Žalgiris hazájukban mindenkor többet jelentenek egy átlagos sportsiker szereplőinél.

S az egészet lekerekítendő, tessék egy 2 perces rövid virtuális sétát tenni, a remélhetőleg már ismerős városban, amelyből egyetlen kaunasi sem vágyik el a fővárosba:

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Litvánia, Történelem, Vallás, Városnézés
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s