Keresztek hegye – Šiauliai (Baltikum 28)

Olyan régen írom már ezeket a bejegyzéseimet, hogy bizonyára már a leghűségesebb olvasóim is elfelejtették azt a felvezető írásomat, amiben röviden érintettem a különböző Medieval_Livonia_1260lovagrendeknek a kereszt nevében ezeken a területeken folytatott földszerzési hadjáratait, amelyek között a legelső, az 1202-ben megalakult Kardtestvérek rendje az észtek felől nyomult dél felé, a Baltikum belsejébe,  évtizedeken át győztes csatákkal gyarapítva hódításait.
1236-ban azonban a Saulei csatában megsemmisítő, feloszlatásukat eredményező vereséget szenvedtek a lettek és litvánok szövetségétől, amely csata színhelyét a történészek ma Šiauliai város határára helyezik.

Hát mai látogatásunk célja szintén ezen város északi külterületén található, azonban sokkal közelebbi történelmi idők fájdalmas emlékeihez kötődik. A Keresztek hegyére (Kryžių kalnas) látogatunk, ez a világon egyedülálló szellemi és szakrális emlékmű, mely zarándokok és turisták tömegét vonzza ma e feltehetőleg spontán mód kialakult és a litván nép megtörhetetlenségét és hitét szimbolizáló megrendítő helyre. A pápa szavaival élve, a Baltikum XX. századi története nem más, mint a keresztek földjének a története. Ennek tragikuma hatja át e különös színhelyet.

siauliai-keresztek-hegye-p1640985

A keresztek első írásos említése az 1850-es évek környékére tehető. Keletkezését az 1831. évi felkelés leveréséhez, és az azt követő megtorlásokhoz kötik, amikor a cári megszállók a litván nemzetállam és litván identitás teljes eltörlése céljából fokozzák az elnyomást, betiltják a katolikus egyházat, elindul az orosz nyelv erőszakos terjesztése. Különösen az 1863-as forradalom bukása után szaporodtak a keresztek: az egyszerű emberek így tisztelegtek az elesett hősök, az elhurcoltak emléke előtt, itt siratták porba tiport nemzeti kultúrájukat.

siauliai-keresztek-hegye-p1640850

„Ne sírj, anyám, mert feltámadok.”

Hasadt a menny kárpitja. Zengve fennen
óráját hirdették az angyalok.
Atyjához szólott: „Mért hagytál el engem?”
Anyjához: „Ne sírj, mert feltámadok…”

Zokogva hullt a porba Magdaléna,
s a Tanítvány, legkedvesebb fia…
Amarra nem mert nézni senki: néma,
sötét szoborként ott állt Mária.

/1940-1943, Anna Ahmatova/

siauliai-keresztek-hegye-p1640884

A huszadik századra a hegy egyre inkább vonzani kezdte a hívők tömegeit is, a remény és kegyelem búcsújáró helyévé avatva a dombot. A jézusi kereszt hordása és felállítása, a Megváltóba vetett hit, az égig zengő szent ének lelki támaszt adott.

S miután rövid ideig megadatott a függetlenség, a II. világháború poklával megosztott kétszeri szovjet megszállás új sebeket szakít a nemzet testébe.

Az első trauma, az 1941. június 14.-e éjszakája, amikor a szovjet titkosszolgálat, az NKDV rohamosztagosai pontos terv és lista alapján a szovjetellenes erők eltávolítása címen, tömeges deportálásokba kezdtek. Mindez olyan váratlanul és értetlenül érte a lakosságot, hogy ártatlansága és bűntelensége tudatában még menekülni sem próbált. Az éjszaka leple alatt tüntették el a politikusokat, a vezető értelmiséget, nemeseket, katonákat, papokat, kereskedőket, bankárokat, nagybirtokosokat – mindenkit, aki a társadalmi ranglétrán egy bizonyos foknál följebb állt, és aki tekintélyével, befolyásával, vagy akár csak szuverén gondolkodásával veszélyeztette a sztálini rendszer terveit. Egyedül Smetona litván elnöknek sikerült idejében külföldre menekülnie.

A teherautók június 14.-én éjszaka 1 és 2 óra között indultak útnak és a begyűjtés megállás nélkül folyt június 16-ig. Házról házra járva, irgalmatlanul letartóztattak mindenkit, akik a listán álltak: családfőt, várandós anyát, csecsemőt, gyermekeket, aggastyánt, rokkantat, beteget.

Nem kopogtattak. Hevesen megdöngették az ajtót, amitől összerezzentem a székemen. Ököllel verték a bejárati ajtót. …
-Húsz percet kapnak, vagy nem érik meg a reggelt- válaszolta a tiszt. …
LETARTÓZTATNAK MINKET? Hol van apa?
-Félreértés az egész. Figyelsz rám, Lina? …. Nem szabad a rokonokat vagy a barátainkat belekevernünk ebbe. Megértettétek? Még ha valaki kiabál is nektek, ne válaszoljatok!
Így indít az Árnyalatnyi remény (Ruta Šepetys) története, ahol a fiatal édesanyát hurcolják el 15 éves lányával /akinek azt mondták (rajzaira) “Tehetséges vagy, Szép jövő áll előtted” /és 10 éves kisfiával
10 évig tartó gyötrelembe – amit az anya nem él túl. A 6 héten át tartó vonatúton, át a nagy orosz Ázsián, előbb egy altaji, majd a sarkkörön túli Gulag táborokba viszik őket. (Apjukat, aki az egyetem rektora volt, már előttük, a munkahelyéről elhurcolták, s meghal valahol egy büntető táborban.)
-Davaj!- Egy NKVD-s tiszt megragadta Jonast a vállánál fogva, és kezdte elvonszolni.—NEM! -sikoltotta anya.
El akarták vinni Jonast. A gyönyörű, édes öcsémet, aki kiterelte a házból a bogarakat ahelyett, hogy rájuk lépett volna.. (A mama minden értékkel ami nála van, próbálja megvesztegetni a tisztet.)
 Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

baltikum-deportalasok-kollazs

Lináék útja, tkp

A deportáltakat marhavagonokba zsúfolták és útnak indították Szibériába, akik közül csak kevesen látták viszont szülőföldjüket. Az embertelen körülmények, az éhség, szomjúság, a betegségek, és az őrök kegyetlenkedése, már útközben megtizedelte őket.

A vagon hátoldalán orosz nyelvű feliratot láttam.
– Tolvajok és prostituáltak.
Az édesanyáink voltak abban a vagonban, valamint egy tanárnő, egy könyvtárosnő, idős emberek és egy újszülött csecsemő;
Šiauliai Keresztek hegye P1640876
Felkelt a nap, és a vagonban a hőmérséklet gyorsan emelkedett. Úgy telepedett ránk a fekália és a vizelet sűrű, nyirkos szaga, mint egy bűzös felhő. … Egy őr közeledett a vagonunk felé, és feladott egy vödör vizet meg egy vödör moslékot…
(A vagonban 46 -an voltak összezsúfolva) A leves szürke moslékra emlékeztetett. Némelyik gyerek nem volt hajlandó enni belőle.
Azután ez lett a reggeli rutin. Két vödör, s azután a kérdés: Van bent halott? – Ha volt, egyszerűen kidobták a sínek mentén a sárba.
Napról napra, amikor megállt a vonat, kihajoltunk a vagonból, és próbáltuk megszámolni, hány testet dobnak ki. Minden nappal többet számoltunk össze… Valahányszor tovább indult a vonat, holttestek maradtak szétszórva a sínek mellett. (Elgémberedve, megtetvesedve, sötét vagonban összezárva, egyetlen lyukkal a vagon sarkában – a szükségletek végzésére – már két hete utaztak ekkor.)

Šiauliai Keresztek hegye P1640951

Akkortájt csak a halott mosolygott,
mert örült, hogy békességre lel,
és Leningrád hányt-vetett kolonc volt
börtönei közt, fölös teher.
Elítéltek, ezrével vonulva,
vitték kínba-dermedt életük,
mozdonysípok felsikoltó, kurta
búcsúszava röppent csak velük…
Ártatlan vergődött Oroszország,
nézte némán halál-csillagát.
Testét szörnyeteg csizmák taposták.
Egy-egy sötét rabkocsi megállt…

/Anna Ahmatova, Rekviem/

Šiauliai Keresztek hegye P1640958

Családapákat elválasztották családjuktól, büntetőtáborokba – illetve börtönről-börtönre hurcolták őket; míg a nőket, gyermekeket, aggastyánokat sokszor betelepítették egy-egy magát is ellátni képtelen orosz családhoz, s esetleg a közeli kolhozban, vagy erdő-kitermelésen dolgoztatták őket – a gyermekeket sem kifeledve.

A kegyetlen időjárás, mínusz negyvenfokos szibériai fagy, primitív körülmények, napi
30 deka kenyérfejadag (- ha valami büntetésből meg nem vonták -), járványok, sok testi-lelki szenvedés elvégezték azt a pusztítást, amit a hitleri gázkamrák tudtak csak ekkora hatékonysággal. De a leggyakoribb az volt, hogy ha a tábort túl is élték, otthonaikba nem térhettek vissza, száműzetésbe küldték őket, kijelölve a kényszerlakhelyet, többnyire a számukra idegen Közép-Ázsiában.

Moszkva ezen terv szerint a három balti nép egynegyedének elhurcolását tűzte ki célul, amellyel elérhették a három nép teljes szellemi és fizikai lefejezését.

deportáltak,_kollázs

1941. június 22-ig – a Szovjetunió és Németország közötti háború kitöréséig – mintegy
17 500 személyt tartóztattak le a politikai okok alapján. Legtöbbjüket (és családjukat) a hírhedt 58-as paragrafusra (=ellenforradalmi bűncselekmény) hivatkozva 5-10-25 év börtönbüntetésre ítélték.
A második megszállás, 1944. nyara után, a tömeges letartóztatások újra kezdődtek, s
1944. és 1947. között 69 505 foglyot szállítottak el litvániai börtönökből munkatáborokba, 1946-tól valamennyiüket Gulág táborokba. 1948-tól megnőtt azoknak a száma, akikre a maximális – 25 év börtönbüntetést szabták. A politikai elítélteket, – s a litvánok többsége, 83,2%-a, ezek közé soroltatott – mint különösen veszélyeseket szigorított feltételek között tartották, hogy az ellenállásukat elfojtsák, megtörjék, illetve megsemmisítsék őket.
Sztálin halála (1953.) után a deportálások lassan és fokozatosan szűntek meg.

Šiauliai Keresztek hegye P1640879

Összességében mintegy 150 ezer litván személyt zártak munkatáborokba 1944 – és 1953. között, becslések szerint az összes fogoly mintegy 20-30%-a halt meg a táborokban, s több tízezer rab tűnt el nyomtalanul.

Mai ésszel már az is felfoghatatlan, hogy hogy lehetett évtizedekig titokban tartani ezen tömegméretű, kegyetlen, emberiség ellenes cselekményeket. Az első fátylat
A Gulag szigetcsoport megsemmisítő munkatáborai (1918-1956 közötti) krónikájáról Szolzsenyicin lebbentette fel, 1973(!)-ban-, s bizony még a legmegrögzöttebb szovjet- ellenesek is kétkedve fogadták a könyvben foglaltakat. A szovjet hatóságok hosszú időn át ugyanis azt állították, hogy országukban nincsenek politikai foglyok. Erre egyszerű módszert találtak: a szovjet büntetőtörvénykönyvben a politikai bűncselekményeket a köztörvényes bűnök fogalomkörébe utalták.

Én ehhez a baltikumi úthoz kapcsolódva éreztem késztetést, hogy elolvassam a mintegy 1 100 oldalas – apró betűs – dokumentum könyvet – s bár általában gyorsan olvasok, ez eltartott legalább 2 hónapig, míg kiolvastam. Annyira megviselt, hogy egyszerűen időről időre le kellett tennem, hogy erőt gyűjtsek a folytatáshoz. Lelki- beteggé tett, mégis azt mondom, ezt mindenkinek ismernie kéne, hogy helyén tudjuk kezelni a kommunizmus, személyi kultusz, sztálinizmus és ennek mindenféle leágazásainak fekete mélységeit.

S mindez úgy, hogy a szörnyű tragédiák jó fél évszázadra beszorultak a túlélők koponyájába, arról beszélni éppoly veszélyes volt rájuk, mint hallgatóikra nézve, mivel ezáltal bármikor megismétlődhetett a már elszenvedett horror.

Šiauliai Keresztek hegye P1640854 a

Míg a nyugati frontokon harcolt katonák és hadifoglyok éveken át önthették magukból szomorú élményeiket, s ezáltal meg is könnyebbültek, Európa keleti felén ez egész nemzeteknek nem adatott meg. Ezzel a teherrel, kibeszéletlenül cipelni a borzalmat, a pokoljárás életfogytiglan meghosszabbítását jelentette. Számtalan meghasonlott, tépett idegű, leépült, alkoholizmusba fordult lélek veszett el így a háború és szovjet terror évtizedeiben.

De hát látjuk ezt nálunk is, a Malenykij robotról az érintettek ugyanúgy nem (mertek) beszélni, napjainkig kellett várni, amíg elkezdtek napvilágra kerülni arról részletek, vallomások.

S ez vice-versa így működött, mert akiket elvittek, azokról nem lehetett beszélni.

Šiauliai Keresztek hegye P1640847a

Így vált a Keresztek hegye különösen fontossá a szovjet megszállás idején, vallási és nemzeti kegyhely lett. Ide vitte kis fa vagy fémkeresztjét minden litván, akinek hozzátartozóit elhurcolták, aki a szenvedőkért imádkozott, s a kereszttel együtt kissé letehette ide lelke terhét is. S midőn sem az áldozatokról, sem az eltűntekről méltó módon nem lehetett megemlékezni, a vissza nem tért deportáltak porait sem tudták még elképzelni sem, merre kereshetnék, ezen fájdalom és emlékezés mementójaként, minden tiltás ellenére, az idő múlásával egyre szaporodtak a keresztek. Jelképe lett a nemzet függetlenségéért vívott harcnak, amolyan Litván Golgota.

Šiauliai Keresztek hegye P1640959

S természetes az is, hogy a hatalom szemében mindig is tüske volt ez a domb, ahol olyan erősen testet ölt a nép hite. Többször megpróbálták a földről eltüntetni: 1961-ben “ismeretlen tettesek” a keresztek százait szétrombolták, majd egy ideig katonasággal őriztették, hogy ne lehessen megközelíteni, 1973-ban buldózerek tarolták le a terület egy részét, de még duzzasztógát építése is felmerült itt 1977-ben. Mégis, akárhányszor is próbálták a helyet megsemmisíteni, üldözni az itt élőket, vagy itt megjelenőket, a keresztek újra nőttek.

Amikor 1990. júniusában szabadságvágyuknak hangot adva litvánok ezrei vonultak keresztjeikkel a dombra, már nyilvánvalóvá vált, hogy sikerrel dacoltak az óriási birodalommal. A Keresztek hegye a litvánok számára olyan jelképpé nőtt, ahová a fiatalok házasságkötésük után, vagy bárki élete egy egy fontos eseményekor, eljönnek ide.
Állami küldöttségek is itt hajtanak fejet a litvánok XX. századi szenvedés-története előtt.

Manapság mintegy 50 ezer kisebb – nagyobb kereszt található a kicsiny (ca. 60 x 40/50 m) néhány méter magas dombon. 2001-ben az UNESCO a litván népi kereszt-faragást és keresztszimbolikát az emberiség immateriális és írott öröksége mesterműveinek listájába felvette.

Šiauliai Keresztek hegye P1640949 a

Šiauliai Keresztek hegye P1640941

Az egész világon ismertté vált a Keresztek hegye, midőn II. János Pál pápa, látogatása csúcspontjaként, hívők és zarándokok százezrei jelenlétében itt celebrált misét
1993. szeptember 7.-én. Térdre esve itt mondta el azt a mondatot, amely a litvánok keresztből merített hitét méltatja, s később az általa küldött kereszt talpába vésve megjelenik.

ii-janos-pal-papa-a-keresztek-hegyen-1993-szept-7

A pápai kereszt ma a hegy előtti tér központi eleme.

keresztek-hegye-img_7479-gyo

“Köszönöm nektek litvánok, hogy megmutattátok hiteteket a keresztek eme hegyével Európa és az egész világ nemzeteinek.”

siauliai-keresztek-hegye-p1640842

A hegy mellett, a Pápa szándéka szerint ferences templomot és kolostort emeltek.
A modern építmény oltára mögötti üvegfalon keresztül élő képként a Keresztek hegye hívja fel imára a látogatókat. 

Ferences templom és kolostor, Keresztek hegye, kollázs

Az elhangzottak alapján talán nem meglepő a litvánok, illetve balti szomszédai fokozott érzékenysége az oroszok közelségére, és a nemzetközi fórumokon hangoztatott igényük, biztonságuk védelmére. Miután a három balti országnak nincsen saját légvédelme, ezért a legutóbbi időkben a NATO tagországok adták légvédelmüket, félévenkénti rotációs rendszerben – ahol mi magyarok is teljesítettünk már ilyen feladatot. Mindennapos esetnek számít ugyanis, hogy a “véletlenül” berepülő orosz gépeket ki kell a légtérből kísérni. Legújabban a NATO úgy döntött, hogy ide telepít egy, többségében amerikai katonákból álló 150 fős kontingenst, akik innentől hosszú ideig ellátják majd ezt a feladatot. S az a katonai bázis, amely reptérrel is rendelkezik, éppen itt, Šiauliai határában található.

Reméljük hát, hogy soha többé nem lesz szükség a keresztek gyarapítására, hogy a politika újabb áldozatainak emléket állítsanak.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Litvánia, Történelem, Vallás
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s