Klaipeda – Memel (Baltikum 29)

A német himnusz első versszakának vége ekképp szól:

Von der Maas bis an die Memel,              Maas-tól Memel-ig elnyúlva,
Von der Etsch bis an den Belt –                Etsch-től messze Belt-en át –
Deutschland, Deutschland über alles,    Németország, minden téren,
Über alles in der Welt!                               Minden dolgok fölött állsz!

A más néven Deutschlandslied-et Hoffmann von Fallersleben írta 1841-ben, az akkor mintegy 20 különböző nagyságú hercegségre, királyságra széttagolódott, (Napóleon által megszüntetett) Német-római Birodalom utódállamai – közöttük volt természetesen Ausztria és Poroszország is – népeihez, melyhez a zenét Joseph Haydn még korábbi,
1797-ben Ferenc császárhoz írt (Gott erhalte Franz, den Kaiser) művéből vették át.
A fenti négyből az első három az akkori német (nyelv)területek határfolyóit, a Belt pedig a Balti tenger parti sávját, tengerszorosát jelenti. Mindezekből ma már csupán a Balti tenger, azaz Ostsee maradt Németország geográfiai határai között, a többi idegen országok (Maas- Hollandia (lásd: Maasstricht), Memel- Litvánia, Etsch-Adige Déltirol/Olaszország) földjein kanyarog.

A három versszakból álló művet 1922-ben nyilvánították Németország nemzeti himnuszává – majd az időközben erősen negatív érzelmeket keltő Deutschland, Deutschland über alles strófa elhagyásával, csak a harmadik versszak éneklésével határozták meg 1952-ben a német himnuszt.  (Hitler idejében viszont csak az első versszakot énekelték a náci pártinduló felvezetőjeként.)
Már csak a német himnusz téma lekerekítéseként a hasonlóan tudathasadásos NDK-s történet: Az NDK himnuszának Johannes R. Becher által írt egyik sora, “Deutschland, einig VaterlandNémetország, egyetlen hazánk”, a berlini fal felépítése után ugyancsak idejét múlttá vált, ezért ott a hetvenes évek elejétől csak a himnusz dallamát játszották, szövegét nem énekelték.

Litvániában utolsó állomásunk éppen Memel, a valamikori Németország/ ill. Poroszország legészakibb városa volt, amely ma Klaipeda néven ismert. Ennek a városnak a története meglehetősen eltért az eddigi bejegyzéseimben oly behatóan bejárt litván történelemtől,
s egyértelműen a porosz gyökerekre nyúlik vissza.

A 13. század elején a Dange (litvánul Danė) folyó torkolatában, annak ágai által közrefogott szigeten a kurok fából épült vára állt, melyet 1252-ben a lív Kardtestvérek lovagrendje elfoglalt, s Memelburg néven építette ki magának. Egy év múlva a vár mellett várost építettek, melyben jelentős szerepük volt a dortmundi telepeseknek, s a város a folyó után, a Memel nevet kapja. Igaz, a Memel mintegy 40-50 km-re délre ömlik a Kur öbölbe, ám onnan továbbhaladva Klaipedánál éri el a tengert.
A város stratégiai fontosságát a Kur öbölre nyíló bejárata, s mint Balti tengeri kikötő adja.

Klaipeda P1640758 k

s ami a várból (helyéből) ma látható:

 Klaipeda P1640096 vár maradványa

A Német Lovagrend 1328-ban hódítja meg a várat és a várost, s a lengyel-litván csapatokkal szemben elvesztett Tannenbergi csata után, a háborús tárgyalások végső The staate of theTeutonic_Order_1260-1410, forrás_ Wikipedialezárásaként kötött 1422. évi Melno tavi békében azonban Memel és a Kur öbölbe ömlő Memel folyó (Nemunas, v. Nyeman) közötti terület a kezükön marad. A terület 1525. után a Porosz Hercegség majd – Királyság része, 1871. után Németország keleti határa lesz. A 140 km hosszú, 16-32 km széles, 2,6 ezer km² kiterjedésű terület szerepel majd az I. világháborút lezáró Versailles- i béketárgyalások okmányaiban mint Memel-vidék, amely részben a mai szóhasználat Kis-Litvániájának (plusz: Kalinyingrádi körzet) felel meg.

Ez az a határvonal, amely mintegy 500 évig (1422-1920) stabilan fennmarad, s ezzel Európában is az egyike a leghosszabb időn át változás nélkül fennálló határoknak.

A Melno tavi békeszerződésben említik a várost, samogót formában Cleupeda néven is.

Anélkül, hogy túl sok részletbe mennék, a történelem folyamán a város elszenvedett évekig tartó svéd majd orosz megszállást, illetve a Napóleoni háborúk idején egy évig a porosz királyi pár rezidenciájául is szolgált. 1871-ben, mint ahogy egész Poroszország, Memel is a Német Császárság részévé vált.

Klaipeda P1640074 Dané folyó és a Városháza

A pusztító háborúk és számos tűzvész ellenére a város gazdasága folyamatosan fejlődött, már a 16. század közepén megjelennek az első kézműves üzletek, kereskedői céhek alapulnak. A 18. századra a régió legnagyobb faáru exportőre, a városban letelepedett hajóstársaságok a 19. század közepén 97 kereskedelmi hajóval rendelkeznek.

Klaipeda IMG_2199 FotóZsuzsi háromárbócos

Klaipeda P1650743 Svyturys1784. óta működik sörfőzde a városban, mai legismertebb (nemzetközi versenyeken díjnyertes) söre a Švyturys (Világítótorony) is utal a kikötővárosra és hajózási hagyományokra.

A 16. században már 1 000 lakosa és 250 épülete van, amely a
18. századra 5 ezer fő fölé, lakóépületei száma 514-re emelkedik.
A Német Császárságba már 19 ezer memeli lakossal olvad be.
Poroszország elsőként követi a reformációt, s vezeti be területén az evangélikus vallást, amely Memelben is az uralkodó (szemben a litván katolicizmussal) felekezet (1910: 94,4 %). A lakosság többsége a német etnikumhoz tartozónak vallja magát, a 40 ezer főt számláló Memelben ez 1910-ben 90.3 %-ot jelentett.
Memel-vidék (141,2 ezer fő) egészére már más arányok állnak, ugyanis a németek elsősorban városlakók, míg a vidéki lakosság nagy része litván nemzetiségű, 1910. évi népszámláláskor:  50,6 % német, 49,2 % litván.

Az I. világháborúban vesztes német féltől a béketárgyalásokon (gyarmatai elvesztésén kívül) területének mintegy 13 %-át veszik el. Ez a rendezés érinti a Memel-vidéket is.
A Versailles-i szerződés 28. illetve 99. cikkelye értelmében a Memel-vidéket előzetes népszavazás nélkül leválasztják a Német Birodalomról, s nemzetközi ellenőrzés alá helyezik.

A békekonferencia határozta el azt a nemzetek közötti koordináló szervezet létrehozását, melynek legfőbb célkitűzése a háborús konfliktusok jövőbeli elkerülése, békés 06geneva-wilson palaismegállapodások elősegítése volt. Ez a szervezet a genfi székhellyel létrejött Népszövetség (kialakulásáról, működéséről már írtam Genf → nemzetközi szerepéről szóló írásomban 2012-ben), a franciákat bízza meg a Memel-vidék felügyeletével. A hovatartozásról való döntést későbbi időpontra halasztották. Ez a határozat 1920. február 20-án lépett életbe, s egy autonóm német vezetést (Népszövetségi mandátum) hagyott jóvá, ideiglenes francia csapatok felügyelete mellett.

Időközben Litvánia, melynek csak igen rövid tengeri partszakasza volt Palanga környékén, tengeri kijárat igényével lépett fel a Memel-vidék, illetve Memel kikötője megszerzése érdekében.

Klaipeda kikötő. kollázs

Az 1921. május első hetében tartott helyi népszavazás 56 ezer jogosultja 97,2 %-ban Memel Szabad Város létrehozása mellett, s Litvániához tartozás ellen dönt.

És akkor Memellel valami olyasmi történik, mint Vilnával, csak fordított szereposztásban. 1923. január 10-én litván szabadcsapatok vonultak be a Memel-vidékre, s gyakorlatilag a francia csapatok ellenállása nélkül elfoglalták Memelt, s így kikötőhöz jutnak. A francia csapatokat februárban evakuálják.

1923. március 15-én a várost átkeresztelik Klaipeda névre.

S a Népszövetség, akár Vilnánál, lényegében – számos tárgyalás rendezési kísérlete után – 1924. május 8-án (Klaipėda Convention, Paris) elismeri a kész helyzetet. Ugyanakkor Klaipeda és a Memel-vidék bár litván fennhatóság alatt állt, kiterjedt törvényhozási, jogi, pénzügyi autonómiával, saját helyi parlamenttel rendelkezett. A város litván adminisztrációja (kaunasi kormány litvánosítási törekvései) és a német nyelvű lakosai között fennálló feszültségek következtében az 1926- ban meghirdetett statáriális állapot 1938-ig fennmarad. A lakosság ellenérzését kifejezi, hogy a helyi szejm (seimelis) választásain a többség (80-94 %-ban) nemzetiségtől függetlenül, a német pártokra szavaz, s 1928-tól már érezhető a náci párt befolyása, s az 1938. évi választáson a náci dominanciájú pártok 87 %-al győznek.

1939. március 22-én, Csehszlovákia lerohanása után, Németország ultimátumban követelte vissza memeli elszakított területét, amelyet Litvánia kénytelen volt elfogadni, cserében 99 évre jogokat kapott a kikötő használatára.

A lakosság nagy többsége, a fentiekben ábrázolt helyzetben, örömmel fogadta a szerződés aláírása másnapján a városba látogató Hitlert. A színház erkélyéről elhangzott beszédét tömegek ünnepelték.

Hitler bei Einzug in Memel 1939 - Hitler enters the Memel 1939 -

Hitler bei Einzug in Memel 1939
Rückgabe des Memellandes an das Deutsche Reich / Einmarsch deutscher Truppen in das Gebiet nach deutsch-litauischem Abkommen, 23. März 1939. Hitler bei seiner Fahrt durch die Stadt Memel; links im Wagen Generaladmiral Erich Raeder. Foto, 23.3.1939

Hitler beszéde a Színház téren

Ma a színház tér békésebb képet mutat. Ottjártunkkor kisebb csődületet legfeljebb az okozott, amikor csoportunk néhány férfi tagját a Drámai Színház modern épülete előtt csinos fiatal lányok – tán színinövendékek? – csoportja felkarolta, s körbezsongta.

Klaipeda P1640087 Színház

Klaipeda, Színház tér, kollázs

A színház épülete (1775.) elé újra visszaállították – a Hitler beszéde alkalmából – helynyerés céljából – eltávolított Tharaui Annuska szobrát (másolatban – mivel az eredeti elkallódott), mely a város híres költőjének, Simon Dach (1605 -1659) nagy sikerű versének kedves lányalakját álmodta szoborba. A városnak mi inkább másik híres költő szülöttje nevét ismerjük: ő Tomas Venclova, akitől számos idézetet emeltem már be ezekbe az írásokba.

Annchen von Tharau kollázs

1939. március 22-vel a terület közigazgatásilag tehát visszatért Kelet-Poroszországba, majd amikor 1944. év októberében a Vörös Hadsereg áttöri a birodalom keleti határát, a német kormány úgy dönt, hogy a teljes lakosságot evakuálja. Ez alól kivételt képeztek Hitler 1944. szeptemberi mozgósítása parancsa értelmében a 16- és 60 év közötti hadra fogható férfiak.
Kiürültek a városok, a gyárak és a falvak, csupán a hadsereg egységei maradtak, akiknek a parancs szerint az utolsó töltényig harcolniuk kellett. A Hannibál hadművelet néven futó akcióban mintegy 2,2 millió embert menekítettek nyugatra, a szárazföldi menekülési útvonalak 1945. január 23-i végső elzárulása után jórészt tengeri úton.

Az előrenyomuló Vörös Hadsereg híre – különösen az első megszállt porosz faluban, Nemmersdorfban, a polgári lakosság körében rendezett brutális vérfürdő nyomán, mely a filmhíradó útján bejárta az egész Birodalmat – ugyanis rettegést keltett minden német szívében. Mindannyian tudjuk a német fasizmus rémtetteit, azonban a másik oldalon is kirívó kegyetlenkedések szegélyezték a katonák útját, akik Ilja Ehrenburg uszító röplapjai soraival a fejükben nyomultak a németek ellen. Csak ízelítőül néhány hátborzongató mondat propaganda írásaiból:

„Ölj, vörös katona, ölj! Nincs kegyelem, nincsenek ártatlan németek! Alázz meg minden német nőt, ne törődj senkivel és semmivel! A német bestiának nincs lelke, a német gyerek, ha felnő, az ellenséged lesz! Ölj, vörös katona, ölj!”
Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények…… az a szó, hogy “német” a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek…… ölnöd kell…. és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett….. ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz…… öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át..

Klaipedában nem maradtak mások, csak katonák, s a várost erődnek nyilvánították.
A város 3 hónapig tartó ostroma után alig 50 élő embert talált a szovjet felszabadító a romok között. Ezzel egy 700 éves folytonos német jelenlét szűnt meg, s a város új lakói részben a litvánokból, másrészt a Szovjetunió egyéb népeiből – elsősorban orosz betelepítettekből kerültek ki.

A város 1945. január 19-i bevételével, a Memel-vidékkel egyetemben, a területet hozzácsatolták a Litván Szovjet Szocialista Köztársasághoz.

De hová lettek a város őslakói?

A menekülők egy részét az utakon bombázták le, sokan éhen haltak vagy megfagytak a rendkívüli hidegben, s másik, tekintélyes részük Königsberg, Pillau térségében várt behajózásra. Voltak, akik a szárazföldi út bezárultával átkeltek a befagyott vizű Visztula-öblön (ném.: Frisches Haff) és a Visztula-turzáson keresztül érték el Danzig és Gotenhafen (Gdynia) környékét, ahonnét a haditengerészet hajói Schleswig-Holsteinbe és Dániába vitték az embereket. A mentő akciók 4 hónapig, Gdansk 1945. május 9-i elestéig/ felszabadításáig tartottak. S ez idő alatt, január 30-án történt a világ legnagyobb hajókatasztrófája a Wilhelm Gustloff, eredetileg üdülőhajónak épült luxus gőzös elsüllyesztése, fedélzetén mintegy 6-10 ezer emberrel.

Lazarettschiff "Wilhelm Gustloff" in Danzig

Das KdF – Schiff “Wilhelm Gustloff” wird als Lazarettschiff eingesetzt, hier im Danziger Hafen im Herbst 1939.

Az adatok mind a mai napig becsültek, mivel az elhúzódó utas felvétel során mintegy
6 600 főig iktatták a beszállókat, azután már felhagytak ezzel. A Wikipédia a Discovery Channelre hivatkozva 10 600 főben adja meg a fedélzeten tartózkodók számát.

Wilhelm Gustloff hajó felépítése - naufragio12

Az eredetileg 1 463 utas és 426 fő személyzet befogadására épített 255 000 regisztertonnás 10 emeletes hajót napokig nem engedték elindulni, azzal a magyarázattal, hogy azt maximálisan fel kell tölteni menekültekkel. Az így elnyúló beszállás során (a tumultuózus, pánikszerű jelenetek mellett) a menekülőkön kívül sebesült katonák, tengerészeti kisegítő lányok és 917 kadét is feljutott a fedélzetre, sőt, már a kikötőből kifelé manőverező hajóra is átszállításra kerültek a kelet-porosz kikötőkből kisebb hajókon érkező (a fedélzeten részben egymáshoz fagyott) emberek.

W. Gustloff elsüllyesztése helye tkp 2

Wilhelm Gustloff orr- pinterestMindenki tud a Titanic katasztrófájáról, amely 1 517 áldozatot követelt. Itt mintegy hatszoros az érintettek száma, ahol csupán mintegy 1 200 fő menekült meg, akik közül nem kevesen még útközben szintén meghaltak.
Az áldozatok között elsősorban nők, és gyermekek voltak, utóbbiak – csecsemők, gyermekek és fiatalkorúak – száma igen magas, négyezer fölötti. A megmenekültek között úgyszólván alig található magas kort megélt ember, idősebb nő egy sem, ugyanakkor kínosan egyértelmű többségben – írja Günter Grass – a férfiak, köztük a hajó 4 kapitánya.

A világtörténelem legsúlyosabb hajókatasztrófájáról évtizedekig hallgatott mind a német, mind a győztes hatalmak történetírása, s az események talán első átfogó feldolgozása a 2002-ben megjelent Günter Grass: Ráklépésben című regényében olvasható, ahonnan én is idéztem az adatokat. A megrázó részleteket, mint a jégpályává fagyott fedélzet, amelyről a megtorpedózott, oldalára fordult hajón az emberek egyenest a mintegy 2 ºC-os vízbe csúsztak a -18 ºC dermesztő levegő hőmérsékletnél. (A mindenképpen kevés mentőcsónak csörlői befagyva illetve köteleik a hajóhoz odafagyva, a pánikban jó néhány kiszabadított csónak a tengerbe esik, összetörik stb.) A Titanic filmjéből ismert jelenetek a tengerben – jégdarabok között sodródó megfagyott holttestekkel, fejjel lefelé lebegő gyermekekkel. Megrázó képek a szörnyű tömegsírról.

A hajót megtorpedózó szovjet kapitány, Marinyeszko, aki később megjárta a Gulág munkatáborait is, 27 évvel a halála után 1990-ben (!) kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a „Szovjetunió hőse” címet. Az egykori Königsbergben, ma Kalinyingrád, rakpartot neveztek el róla.

A Hannibál hadművelet során még további 3 hajó menekültjei lelték hasonló módon halálukat a tengerben, azonban mindezzel együtt az akciót sikeresnek lehet minősíteni, mert az áldozatok száma nem érte el az összes menekítettek 1 %-át.

Klaipeda vonatkozásában mindez azt jelentette, hogy a német etnikum gyakorlatilag eltűnt a városból, s a Memel-vidéken a háborút még esetlegesen túlélt németeknek, egy 1958-as kormányrendelet lehetővé tette az ország elhagyását, családegyesítés címen. Ma már legfeljebb csak mint turisták látogatnak vissza egykori lakóhelyük emlékének felidézésére.

Klaipeda P1640761 térkép a házfalon

Klaipeda, kollázs

Miközben a a II. világháborút lezáró Potsdami egyezmény Klaipedát és a Memel-vidéket visszaadta Litvániának, amelyet addigra már a szovjet birodalomba olvasztottak be. Közvetlenül a világháború után igen sok, a Szovjetunió belsejéből származó katona nem tért haza, hanem itt telepedett le, sokan a kikötőben vállaltak munkát, de Moszkva által elkezdett erős iparosítás kapcsán is számos az ide irányított orosz munkás illetve keményvonalas tisztségviselő. Ennek következtében arányuk igen magas volt a város új lakói között, egy 1953. évi népszámlálás  alapján 41,2 %. Ez  az arány azóta folyamatosan csökken, s egy 2011. évből rendelkezésre álló adat szerint már csupán 19,6 %-ot tesz ki az összeszámolt 162.690 főből, bár még így is itt a legmagasabb arányuk Litvánián belül, ahol (szemben a másik két balti állammal,) nem nagy az orosz etnikum.

Az 1991-ben függetlenné vált Litvániának Klaipeda a harmadik legnagyobb városa, jelentős teher és személykikötővel, s egy fiatalos, nyüzsgő városképpel. Klaipeda vendéglátó egységeiben még megmaradt az élőzene, számos jazz zenekar teszi zenéjével hangulatossá az óvárosi sétát, amely nyári estéken a kerthelyiségek környékén is betölti a teret.

Klaipeda IMG_7211 Gyö, jazz

Klaipeda IMG_7168 Gyö, jazz

Óvárosában igyekezettel restaurálják a megmaradt középkori épületeket, jellegzetes fachwerkes házakat, ipari műemlékeket, só- és egyéb tárolókat, raktárházakat.

Klaipeda IMG_7193 Gyö, csatorna, fachwerk-Old MIll

Klaipeda, volt raktárházak, kollázs

Ugyanakkor a város lendülettel építi modern arcát. Jellegzetes, sok helyről bevillanó eleme ennek az a 21 emeletes, K betűt formázó iroda és szálloda együttes, ahol mi is megszálltunk, s melynek tetején még helikopter leszálló is működik, szomszédságában pedig a helyi kaszinó.

Klaipeda P1640151 szálloda

Szépek és ötletesek a város parkosításai, virág díszei:

Klaipeda IMG_7166 Gyö

Kellemes a séta bármikor az Újvárosból az óvárosba, a csatornák mentén vagy a kikötőben…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De álljunk meg csak itt a hídnál egy pillanatra! A diavetítés utolsó képén, ha jól megnézzük, két férfi áll a híd közepén, s bizony kézi erővel forgatják el a csatornát záró hidat, mely ma már ipari műemléknek tekinthető.

S amint elfordul a híd, szabaddá válik a közlekedés a kihajózó jachtoknak, s egyéb hajóknak dokkjukból, az öbölbe avagy a nyílt tenger felé.

S nini, míg mi a hídi történésekkel voltunk elfoglalva, valami kimászott itt a mélyből 🙂

Klaipeda P1640106

A kikötőnél aztán lassan leszáll az este, a nap valahol Palanga mögött készül alábukni a láthatáron. S még lefekvés előtt is megcsodálhatjuk a szálloda ablakból az esti fényekbe burkolózott kikötőt.

Klaipeda IMG_7195 Gyö

S a Klaipedáról nyert kellemes benyomásainkat másnap megcsúcsozzuk az út talán legnagyobb élményével, egy kirándulással a Kur földnyelvre, ahová a klaipedai kikötőből mintegy fél óránként indulnak a menetrendszerű kompok.

Komp kikötő

S ezzel le is zárom Litvániáról szóló bejegyzéseimet, amely utazás még befejezése után is nyolc hónapig adott inspirációt további szellemi utazásokhoz, ezzel számomra számos új felfedezést és egy igazán kedves ország némileg közelebbi megismerését ajándékozva. Sajnos ugyanakkor a Baltikum másik meglátogatott két gyöngyszemére már nem fogok tudni ilyen mélységben kitérni, mivel már kijelölve az új úti cél, s szűk 5 hét múlva remélhetőleg egy napsütéses mediterrán sziget varázsa ejti rabul összes érzékeimet.

IMG_7394 Gyö

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Baltikum, Litvánia, Történelem
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s