Riga óvárosa (Baltikum 30)

Riga gyönyörű. Első látásra beleszeret az ember.

Négy nap után ugyanis elhagytuk Litvániát, s a következő 1-1 napot – utazás nélkül, mindig egy délután, s az azt követő délelőttöt – a maradék két balti állam fővárosában töltöttük, ami természetesen mindössze egy-egy benyomás megszerzésére elegendő.

Úton Riga felé, kollázs 1

Itt most nem is töltenék el hosszú időt a történelmük ábrázolásával, mivel egyrészt már adtam erről egy általános képet a Baltikum 4. sz. bejegyzésben, másrészt igen sok közös vonás lelhető abban fel – különösen a 20. századi történelmüket illetően, a Litvániánál mélységében tárgyaltakkal.

Tehát dióhéjban: lettek csak az I. világháborút lezáró Versailles-i békével jutnak el első önálló államiságukhoz, addig a területükön más, ha úgy tetszik idegen nemzetiségek alkották az uralkodó osztályt.

Vagyis a letteknél a szentföldi Keresztes hadjáratokat követően megindul egy katolikus térítés, elsősorban német püspökök ideológiai vezetésével, akiket karddal – és földszerzési céllal – a különböző lovagrendek (Kardtestvérek, Teuton Lovagrend) támogattak meg.
A német befolyást itt tovább erősítette a Hanza Szövetség megjelenése – és Riga kezdetektől felismert fontos kikötői- és közvetítő kereskedői szerepének kihasználása.
A Baltikum legjelentősebb folyója, a Daugava, mely 1020 km megtétele után itt, a Rigai öbölnél ömlik a Balti tengerbe, jelenti az összeköttetést a Kelettel. Forrásvidéke azonos a Dnyeperével, amellyel már a korai időktől használható csatorna összeköttetése volt, s ezen keresztül útvonala levitt egészen a Fekete tengerig.

Daugava Rigánál, kollázs

Riga nevét a Daugava kis mellékfolyójáról,  Rīdzenéről (= Kis-Riga) kapta, amely lassanként eltűnt, medrét a partján épült házak tulajdonosai feltöltötték, s telkükhöz csapták.

Riga megalapítójának 3. püspökét, a brémai Albert (A. von Buxhoevden) püspököt tartják, s így a város életét alakító három csoport egyikét a püspökség adja. Hozzájuk csatlakoztak a már említett lovagok, s harmadikként a kézművesek és kereskedők. Hivatalos nyelvük a német, hiszen a főurak többsége Albert nyomdokain érkezett. A német gyökerek és befolyás elhozta ide is a reformációt, ezért az ország meghatározó vallása máig az evangélikus vallás. (Templomaik tornyán lásd: kakasok.)

Riga 1650

A kisebbségben megtalálható katolikusok 98 %-ban a Daugavától délre és keletre élnek, amely Báthory Rettegett Ivánnal folytatott győztes csatái után meghódított lengyel érdekeltségű területeken terjedt el.

Riga kikötője és jelentős gazdasági – kereskedelmi súlya mindig is vonzotta a környező hatalmakat, így a lengyelek mellett a svédek is hódítóként írnak lapokat a rigai történelemben, amely időszakra a meghódítottak mint aranykorra tekintenek. A svéd király pedig Rigát egyenesen második fővárosává teszi. A város urait számos előjogától megfosztja, valamint anyanyelvi oktatást vezet be, amelynek sokak tulajdonítják, hogy fennmaradt a kultúrájában megerősödött, jobbágyi sorban élő lett nemzetiség.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A város 1660. évből átöröklött címere sok mindenre utal az eddig elmondottakból: a fal a két toronnyal a város függetlenségének szimbóluma, kapujában az oroszlán lakói bátorságát hivatott kifejezni. Szent Péter kulcsai a püspöki hatalomra, a kereszt a lovagrendre utalás, fölötte a korona a svéd királyi korona. A két további oroszlán a 14. században került be a címerbe. (És úgy mellesleg: igen nagy a hasonlósága Budapest címerével!)

A városi elit mindezt nem nézi jó szemmel, s a svédek ellen szövetségest I. Péter orosz cár személyében talál, akit behívva, messzemenő belső autonómia mellett, a város a cári Oroszország legfejlettebb része lesz. Az orosz befolyás hatásaként az ortodox vallás is megjelenik a hitéletben, mintegy 1/3-os részarányát adja ma az országban található felekezeteknek.

Szemben a litvánokkal – az újkori történelem, szovjet hatalom hatására – itt igen jelentős, 20 % fölötti az orosz nemzeti kisebbség, Rigában pedig – mely a Szovjetunió második legiparosodottabb városa volt, a függetlenség kikiáltása előtt az 50 %-ot is meghaladta.
Az oroszok részaránya ugyan itt is folyamatosan csökken, illetve a mai társadalomban betöltött szerepük meglehetősen “másodrendű”. Hiába élnek itt akár életük döntő részében, illetve gyermekeik akár itt is születtek, állampolgárságot többek között, csak a lett nyelvvizsga letétele után szerezhetnek, ami számukra igen kemény akadály. Addig státuszuk hontalan, – s kevés jog illeti meg őket. Az országot ugyan elhagyhatják – de pl. visszaengedni őket, már nem kötelesek a hatóságok. Ezen státuszuk miatt politikai, köz -tisztviselői hivatalt nem viselhetnek, leginkább a fizikai munkások körét képezik.

Talán ennyi kívánkozik ide, hogy kicsit lássuk ennek a gyönyörű városnak az arculatát alakító fontos tényezőket.

S hogy tudatos választás volt-e vezetőnk részéről, vagy éppen a buszokkal itt lehet legjobban leparkolni, de ahol nekünk elsőként mutatta meg magát a város, az a leggyönyörűbb szeglete volt. S innen már könnyű volt a szíveket megragadnia:

Riga P1650179 Melngalvju - Feketefejűek háza

A Városháza téren pompázó épület a Feketefejűek háza, amely egykor a nőtlen kereskedők egyesületének a székháza volt, az épület eredete egészen 1334-ig nyúlik vissza. Többszöri átalakítás után, reneszánsz sziluettjét 1616-1622 között kapta, s a 28 méteres oromzatát díszítő elemei között görög istenektől (a tenger istenétől a kereskedeleméig), kiemelt Hanza városok címerein (Riga, Bréma, Novgorod, London) át, védőszentjei ábrázolásai, illetve egyéb jelképek mellett a különleges, napokat és hónapokat is mutató óra hivatott a céh gazdasági erejét kifejezni.

A nevét védőszentjüknek, Szent Mauriciusznak (Mór) a kapun megjelenő ábrázolása után, fekete bőrszíne alapján kapta. (A 2. századi császári légió thébai katonájaként, megtagadva a keresztények legyilkolását, lelt vértanú halált.)

Riga, Feketefejűek háza, kollázs 2

Az óra felett látható évszámok arról is szólnak, hogy a téren a II. világháborút követően lényegében csak romok voltak, s az eredeti épületek és a középütt álló Roland szobor korhű megújítása 1999. évben fejeződött be.

(A Roland szobornak ugyancsak van egy, a város szabadságát és önállóságát hordozó üzenete, amely kedvelt szimbólum volt a német városokban a középkorban. Többnyire a városháza előtt, vagy a városi piactéren /ez sokszor egybeesik, mint itt is/ emelik, kizárólag a XIV. századtól kezdve.)

Riga IMG_7548 Gyö Melngalvju - Feketefejűek háza

A Roland szobor az ugyancsak eredeti szépségében újjáépített Városházára tekint, melynek oldalfrontján az építészek modern harangjátékot alakítottak ki.

Riga IMG_2259 V első karácsonyfaA térnek a Daugava felöli oldalát a Lettország Megszállásának Múzeuma zárja, amely modern épületében a nép függetlensége ellen elkövetett náci és szovjet bűnöket felsorakoztató kiállítást rendeztek be. Ez előtt az épület előtt van még egy kevésbé látható jelzés a tér kövezetébe beépítve, amely arról emlékezik meg, hogy itt állították fel Európában az első karácsonyfát, 1510-ben. (Tallin igyekszik ugyan ezt a dicsőséget elvitatni, az ő elsőségük mellett egy 1441. évi évszámot szerepeltetnek, de bármelyik is az igazi, messze megelőzik a korabeli mérvadó városokét: Berlin 18. században, London, Párizs 19. század, csakúgy, mint a Pesten, Brunszvik Teréz grófnő által 1824.-ben állított fenyő.)

Riga P1650188 N Városháza tér

S a tér ellenkező oldalán égbetörő torony szökell valamennyi épület fölé, a 800 éves Szent Péter templom 123 méteres tornya, amely két szintjén kilátóul is szolgál a turistáknak (lift van).

Riga IMG_7540 Gyö Városháza tér és Szt. Péter templom

A Szent Péter templom első említése 1209-ből maradt fenn, mikor a középkori Riga legfőbb temploma, s akkor az egyetlen ilyen magas épület a városban. Eredetileg itt, egymás szomszédságában épültek Albert püspök és a Lovagrend Palotája, s a három építmény igen impozáns látványt nyújtott. Az ellentétek azonban a város három politikai csoportja (püspök, lovagrend, polgárok) közötti éleződése miatt előbb a püspök (székesegyház mellé), majd a lovagrend (Riga kastély a Daugava partján – később a svéd király, ma a köztársasági elnök rezidenciája) is máshová költözött.

Mint ahogy a lenyűgöző templombelső ma is gótikus, a templom eredeti tornya is (lásd fenti, 1650-ből való ábrázolás) ehhez illeszkedett. Az 1666-ban elpusztult torony helyébe épül fából (többször ez is leég) a mai formájú, barokk torony, amely toronysisak akkor a világ legmagasabb fa konstrukciója volt. Ugyanez időben kapja a főhomlokzat a barokk mészkő kapuzatát.


A templom oldalában meghökkentő, ismerős szoborcsoport áll. A Brémai muzsikusok, Bréma testvérvárosi ajándéka Rigának, függetlensége hajnalán.

Riga, Brémai muzsikusok, kollázs

S itt, a Brémai muzsikusokkal és a Szent Péter templommal szemben található a középkori Riga legbelső magja – ezeknek a házaknak helyén állt mind az első püspöki palota, mind a Kardtestvérek rendjének székhelye. Utóbbiak templomának, a Szt. György templomnak a maradványa Riga legrégibb egyházi kőépülete, s egyben egyetlen fennmaradt román stílusú épülete. Az utcát lezáró gyönyörű reneszánsz oromzatú Szt. János templom pedig a püspöki palota helyén megépült dominikánus kolostor része volt. A falak mögött a régi konvent/kolostor udvarok helyén a turizmust szolgáló izléses vendéglátó helyek, ajándékboltok, s középkori hangulat.

Rīga, Skārņu iela -kollázs

Riga IMG_7662 Gyö monostor kapu

Riga IMG_2445 FotóZsuzsi Szt. János templom

A templom bal szélén álló sárga falú épületnek is régi a története: a rigai lengyel tanácsos, Ecke (1594-96) nem volt éppen közkedvelt személy a rigaiak körében, s hogy enyhítsen a vele szemben megnyilvánuló utálaton, jótékonykodásként menedékhelyet emelt, amely falát díszítő kő-domborműbe Krisztus és a házasságtörő asszony motívuma alá be is vésette:“Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”

A János udvarban pedig megőrizték a 13. századi városfal egy – 11 méter magas és 2,5 m széles – maradványát, lőrésekkel és a tetővel fedett gyilokfolyosóval.

Riga P1650228 János udvar

A középkori Riga óvárosának beépítése az 1500-as évekre befejeződött, nem volt már üres hely, telek a falakon belül. Egykori lakói emlékét őrzik az olyan beszédes nevek, mint ennek az utcának Skārņu iela-  mészárosok, vagy Aldaru- serfőző, Trigonu- kereskedők utcája stb. fennmaradt nevei.

A középkori erődítményrendszer legépebben maradt maradványa azonban a téglából épült Lőportorony. Méretei tekintélyesek: 26,6 m magas, átmérője 14,3 m, falvastagsága 3 m. Ez az egyetlen, amely a város valamikori 28 tornyából fennmaradt. Folytatásában a védőfal egy darabja, az eredeti alapjain újra felépítve.
A fallal szemben, a Torna iela (Torony utca) másik oldalán fut Riga leghosszabb (135 m) épülete, amelyet a 18. században kaszárnyának építettek. Az erődítményrendszer falára támaszkodva később szerényebb házak épültek, megspórolva így egy oldalfal megépítését, amellyel el is tűnt a kora középkor ezen darabja.

Azt tartják, ha Riga óvárosában egy fedél alatt több ház sorakozik, akkor minden bizonnyal a középkori városfal maradványai húzódnak meg mögöttük. A városi erődítményrendszer többi részét 1858-ban lebontották, tekintettel arra, hogy katonai szerepe már nem volt, viszont ezáltal a város terjeszkedni tudott.

Riga, Lőportorony, és városvédő fal. kollázs

S itt, a Torna utcában nyílik az egyetlen fennmaradt városkapu, a Svéd kapu is, amelyet 1698-ban, újabb átjáró biztosítása miatt, a svédek vágattak a városfalba. A legenda szerint még I. Péter orosz cár is kénytelen volt egyszer a kapun kívül éjszakázni, mivel túl későn érkezve, a kaput már zárva találta, s az őrök megtagadták annak kinyitását.

Belülre kerülve, a kapu jobb oldalán található barokk építmény fundamentumában még szintén tartalmazza az egykori Jirgen torony alapjait, ahol időszakosan még a városi hóhér lakását is berendezték.

Riga IMG_7617 Gyö Svéd kapu

A középkori városnak ebben a keskeny utcácskájában a kézműveseket és kereskedőket a krónika szerint a 19. századtól, egy másik szakma képviselői váltották fel – prostituáltak költöztek az egy helységes kis lakásokba. A városi legenda szerint, elég volt az ott járónak csak összecsapni a tenyerét, s már csábos arcok hajoltak ki az ablakokból szolgáltatásukat kínálva.

Riga, Svéd kapun belül, Troksnu iela, kollázs

Az óvárosban sétálva számtalanszor bukkanunk azokra az épületekre, amelyek jellemző példái a középkori kereskedők lakóházainak, amelyek tetőtere – sokszor 2-3 szinten is –Riga P1650240 raktárház szolgált az áru tárolására. Ezek betárolásához gyakran alkalmaztak az oromfalon kiugró tető alatt csigás emelőszerkezetet, míg a ház földszintjén eredetileg egyetlen nagyméretű helyiség volt, mely hátsó feléhez kürtőkonyha csatlakozott. Ez az alapszerkezet bővül a későbbiek folyamán az udvar felé, illetve az első szinten lakószobákkal, később kifejezetten reprezentációs helységgel, míg a földszinti hall, esetleg nyílt kandallóval, inkább az üzleti partnerek kiszolgálását, fogadását szolgálja.
Riga egyik jelképévé vált Három Fivér néven ismert, keskeny utcafronttal egymásra simuló középkori épületegyüttes (Mazā Pils iela 17, 19, 21.), jól példázza ezt az építés módot, noha mindegyik más más periódusban épült. A legöregebb a 17. sz. alatti, gótikus, lépcsős oromzatú ház késő 15. századi; a mellette levő, reneszánsz-holland manierista stílusú ház 1646-os évszámot viseli homlokzatán; s a sarki keskeny kis barokk építmény valószínűleg a késő 17. században nyerte el ezt a ma látható formáját.

Az 1695-ben épült,  ún. Metzendorff házban berendezett múzeum pedig azt is megmutatja, hogyan voltak berendezve a 17-18. századi patrícius házak.

Riga, Metzendorff ház, kollázs

És itt, a Három Fivér körüli sétával még felhelyezhetjük a Riga panorámáját alkotó további jellegzetes elemeket, a Szt.Péter templom utáni másik két legmagasabb templomtornyot is térképünkre: a Szent Jakab 80 méteres és a Dóm egykori 140 méterről 90 méterre módosult mai tornyát.

Riga, Szt. Jakab - és a Dóm között, koll

A Szent Jakab templom hegyes csúcsban végződő nyolcszögű tornya még az, ami a leginkább eredeti formában fennmaradt. Az 1225-1330 között felépült templom sok ízben cserélt gazdát, s hitvallást. Katolikusnak indult, aztán az elsők közt mutatott be evangélikus istentiszteletet, de jött 1582-ben a mi Báthory Istvánunk, aki visszaadta a templomot a katolikusoknak, majd a jezsuitáknak, ám a svéd uralom alatt ismét, s ez alkalommal további 300 évig a lutheránusoké. A lett függetlenség kikiáltása után a Szentszék Rigát érsekséggé emelte, s ekkor (1923.) népszavazás döntött arról, hogy a templomot átadják a római katolikus egyháznak, s így érseki székesegyházzá emelkedett.

S ami a fenti kép összeállításban a Három Fivér épületei mögött kimagaslik, nem más, mint  a Baltikum legnagyobb (127 x 43 m alapterület, 2 m vastag falak) templomának, a Szűz Mária Dómnak a tornya.

A dóm alapkövét még 1211-ben Albert püspök tette le, amikor egy, a katolikus egyház erejét kifejező, nagyszabású, kolostorral, iskolával, egyéb egyházi intézményekkel bővített templom építkezésbe kezdett. Amit elkezdett, még évszázadok hosszú során át is tovább bővült, épült: szinte minden stílus rajta hagyta nyomát az épületen, a román elemektől a gótikuson és a barokkon át, de még a 19.század fordulójának szecessziója is megjelenik a hozzáépített új előcsarnokban. Számos szépségéből ki szokták emelni a gótikus, színes ólomüveg ablakokat, a gyönyörű barokk faragott szószéket és a világ egyik legszebb hangzásával dicsekvő (Walcker) orgonáját.

De hogy mi történt a tornyával?
Mindenek előtt, az eredetileg tervezett 2 torony helyett, pénzhiány miatt, csak egy épült meg. 1547-ben azonban ez is leégett, s helyébe – részben fából – újat emeltek 1595-ben. Ennek a toronynak volt a magassága 140 méter, s ezzel néhány méterrel meghaladta a Szent Péter templom tornyának a magasságát is. Az idők folyamán azonban a fakonstrukció egyes részei elkorhadtak, s a torony átépítésre szorult, amit végül a Rigai Tanács határozata értelmében 1776. évben egy új, barokk forma megépítésével pótoltak. Ezt láthatjuk ma is, ám az új torony “csupán” 90 méteres magassággal büszkélkedhet.

A dóm ma a Lettországi Evangélikus-Lutheránus Egyháznak a székesegyháza.

A székesegyházhoz csatlakozó kolostor együttes igen látványos része a négyszögletes udvaron 3 oldalt futó, kora gótikus keresztboltozatos árkádos kerengő. A kerengőt, s a kolostor számos helységét múzeumi célokra hasznosítják – Tengerhajózási és Várostörténeti múzeum – , míg nyugati szárnyában az egykori dómiskola, teológus tanárának, Johann Gottfried Herdernek az emlékét őrzik.

Ide a Dóm-térre még visszajövünk, mint ahogy a vidám és hangulatos Liv tér is tartogat olyan történeteket, amit szívesen elmesélnék, azonban úgy gondolom, hogy egy kötetlen, a város színeit és újabb kori épületeit felsorakoztató sétára egy új fejezetben viszlek el benneteket.

Azonban, mivel ez a középkori tematikájúra sikerült fejezethez még szorosan hozzátartozik a Nagy- és a Kis Céh ház, lezárásul csatolom a képeket róluk, melyek történetét, majd a helyszínen, a Liv teret érintve mondom el.

Riga IMG_2448 a FotóZsuzsi Liv tér - Nagy céh ház

Riga IMG_7577 Gyö Liv tér Kis céh házEddig látottak alapján is azt hiszem, egyetérthetünk az UNESCO döntéssel, amely Riga történelmi központját a különleges értékei alapján a világörökségi listára felvette, s az emberiség egészének javára megőrzendőnek nyilvánította.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Lettország, Utazás, Városnézés
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s