Észt irodalomból szemezgettem

Johannes Barbarus (1890-1946)

A megszorzott reggel – részlet 

A gyermek reggele csodálkozással indul.
Úgy érzem, erre megvan minden ok,
nem csoda, hogy csodálkozik:
Mért nem kél ott a nap,
ahol lenyugodott?
Mért feküdtek le a babák ruhástul,
össze-vissza, rendetlenül?
A babák, melyek meztelen
se nem lányok, se nem fiuk?

Még egy fura titok furdalja oldalát,
arcán kiváncsiság virul:
hogy jönnek a gyerekek a világra?
kiváltképp télen, amikor
délre szálltak a gólyák,
mikor minden víz jéghideg:
hogy halásszák ki a gyermekeket a kútból?!

                                         2.

A felnőttek reggele közömbös ásítással indul:
a közömbös férj kibújik az asszony mellől, a paplana alól,
lelép az ágyról s ráadásul fásultan nyújtózkodik
és így szól: “Ma csütörtök van megint!”
Észre sem veszi, hogy a nap vörösen izzik,
hiszen ez tény, akár nézik, akár nem.
Keleten felkel, Nyugaton lenyugszik.
Sajnálom őt, egyetlen titka sincs,
ő aztán tudja, hogy születnek a gyerekek.
Tanulta, hogy annak, ki az első embert
teremtette, isten a neve.
(hogy istent ki teremtette, az már nem fontos!)

Hallotta, hogy egy jámbor öreg – Darwin
a majmok közt kereste őseinket…
A gyomra telhetetlen,
szakadatlan éhes
s ha nem éhes, akkor is eszik,
s ha nem szomjas, akkor is iszik,
és az a nagy kezdőbetűs
Szerelem, költők rajongásának tárgya,
őneki semmi más, mint természetes aktus.

Ha-ha-haa! És az igazság? – az kézzelfogható,
minden világos, nem kell ide ügyvéd:
az igazság: az ököl és a pénz.
És azt is tudja, hogyan születnek a gyerekek,
és hogyan nem születnek.

                                         3.

Az aggok reggele titkos rettegéssel indul.
vajon a felkelő, örökké fiatal
fényözön mögött nem a halál leselkedik-e már?
Új vágyó napot hoz-e a hajnal,
vagy úgy szakad egyszer a nyakába, mint az éj?
És látni messziről, hogy reszket a kezük
reszket csendesen, mint sápadt nyárfalevél.
Élet-e ez, vagy árnyéksuhanás?
Rég elfelejtett álomkép talán?
Nem értenek meg, nem fognak fel semmit,
szemük is homályos, gondolatuk ködös.
Az élet szikrája talán hamvába fult
s valaki más vánszorog és töpreng helyettük!
Alig emlékszik: valaha mégis zajlott az élet,
ha ugyan nem téved s félénken kiböki még:
“Ez akkor volt, mikor még fiatal voltam!”

Szeme előtt pislákoló fényben pereg a film…
sopánkodik, mért nem szekér az élet,
hogy visszafelé is menne, az ifjuságba,
az ördöggel is szövetkezne már,
csak tudna mégegyszer mint rég: ölelni!

*************************************

Marie Under (1883 – 1980)

Csókrészlet

Szád a számon,
testemben a lelked.
Szád a számon,
két termést egy kévébe öleltek.

Szád a számon,
idegszálaink összefonódnak.
Szád a számon,
mellemben a te szíved dobog csak.

Hol végződsz te?
Hol az én létem kezdete,
Tenger s hullám örökre összeolvad –
vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak.

**********************************

Karl August Hindrey (1875-1952)

Gyávaság – részlet

” Nem számít – gondolja Ulrik -, hogy nem vagy igazi pásztorkutya, hogy az ördög tudja, miféle közönséges ebek keveréke vagy, hogy nem vagy szép és formás, s még az sem számít, hogy oktondi vagy, sőt gyakran egészen bolond is – mert törődsz velem. És én is törődöm veled. Pedig nem fogadsz szót, és mindig fordítva csinálsz mindent. Ha ráuszítalak a tilosba tévedő lóra, olyan lustán ugatsz, mint egy közönséges parasztkutya a befogott ló orra előtt, s közben a pacsirták után rohangálsz. Ha dühömben kővel dobálom a lovat és végül téged is, csak a kövek után szaladgálsz, és odahozod nekem. Javíthatatlanul ostoba vagy, de vannak jó tulajdonságaid is. Halált megvető bátorsággal támadod meg az uradalom jókora ebeit; erős vagy és bátor, Ares, és odaadóan vigyázol rám, miattam kész vagy akár darabokra tépve a kutyák mennyországába jutni. Magam is mennyi gyöngédséggel veregetem meg vastag, fekete szőrű hátadat, és érzem, hogy akkor boldog vagy, azt sem tudod, hová légy örömödben, elérzékenyülésedet szégyellve, s hirtelen ide-oda nézegetsz, vajon mivel is lehetnél szolgálatomra. Ha nem találsz mást, csak egy letört ágat, azt is elhozod nekem, hogy én is örüljek.”

                                          ***********************************

Anton H. Tammsaare (1878 – 1940)

 A szerelem

Élt egyszer egy királyfi, aki nagyon híres volt a bölcsességéről.
A világ minden részéből jöttek hozzá királyfiak, királykisasszonyok, hogy hallgassák, amit mond.
Ez a bölcs királyfi azonban nem tudta mi a szerelem.
És történt egyszer, hogy meglátott egy királykisasszonyt, aki megtetszett neki.
Odalépett hozzá, és így szólt:
– Akarsz-e hozzám jönni feleségül?
A királykisasszony azonban nagyon elszomorodott, és így válaszolt. – Hogyan mennék hozzád feleségül, amikor te egyetlen szót sem szólsz a szerelemről?
Mire a királyfi ezt mondta:
– Mindent tudok, csak azt nem, hogy mi a szerelem.
– Akkor menj el, és tanuld meg, mi a szerelem! – felelte a királykisasszony.
És a királyfi elment.
Először a tavasszal találkozott szembe. Vizeskorsó volt a kezében, s egy fiatalasszony képében járt, aki koszorúval díszítette haját.
– Mi a szerelem?- kérdezte tőle a királyfi.
– A szerelem mámor – felelte bágyadt hangon a tavasz, kinyújtóztatva ernyedt tagjait.
A királyfi tovább ment, s összetalálkozott a nyárral. Mikor a szerelem iránt kérdezősködött nála, megigazította hátán nehéz terhét, és így válaszolt.
– A szerelem fájdalom.
A nyár nyomában az ősz lépdelt. De ő nem válaszolt egy szót se a királyfinak, csak sárga leveleket szórt a süvítő szélbe s szeméből ezt lehetett kiolvasni:
– A szerelem szomorúság.
S mikor a királyfi végül a télhez ért, az beburkolózott fehér palástjába, s a megdermedt levegőben harangszó gyanánt csengett a válasz:
– A szerelem halál.
Ezután a bölcs királyfi visszatért a királykisasszonyhoz, és csillogó szemmel mondta neki:
– Sokat láttam, halottam a szerelemről, de mind egy és ugyanazt állítják: a szerelem boldogság és élet. Akarsz-e most már feleségül jönni hozzám?
És a királykisasszony azon nyomban igent mondott neki. (Bereczki Gábor fordítása)

**************************************

Reiner Brocmann (1609-1647)

Carmen… (észt lakodalmi dal) – részlet

Mely boldog ember az, ki bízik csak az Úrban
(benne, ki mindent lát) és üdvét várja túlnan,
mit Isten maga hoz s azoknak ád valóban,
ó, keresztények! kik elül járnak a jóban.
Azért, hogy oly soká vártad, te vőlegény,
hűséged jutalmát, fennen dicsérlek én:
tiszta életedért eléd tárul az éden –
Majd látván láthatod: beteljesül beszédem!
Menyasszonyt kapsz, aki a boldogság maga:
Isten teremté és neked megadja ma.

***********************************

Ernst Särgava (1868-1957)

Egy bika élettörténeterészlet

… Amint tavasz felé gyakrabban sütött a nap, és az olvadás a havat a folyóba kergette, ….
A tavaszi gólyák nemcsak elrepültek Kirjukannu fölött, hanem az egyik huncut a szobában is megfordult, és hat évi várakozás után egy kisfiúval ajándékozta meg Eevát.
Jaan úgy megörült, hogy első este hozatott magának egy pint pálinkát, az asszonyoknak meg egy egész üveg meggybort. Igaz, hogy berkenyéből és áfonyából készítették, de azért büszkeségből a meggybor nevet viselte, csakúgy, mint ahogy egyesek az ember nevet bitorolják.

**********************************

 Kätlin Kaldmaa (1970- )

Kis éles kés – részlet 

– Milyen itt élni?
– Semmi különös. Mint egy szigeten.

– Bizony, sosem lehet tudni, mi mindenre derül fény. Aztán meg őrizheted mások titkait, hogy ki kicsodának az apja vagy nővére vagy fivére.
– Na mesélj…
– Anyám néhány éve kórházban volt. Térdprotézist kapott, úgyhogy a műtét után több napig ágyhoz volt kötve, ahhoz se volt ereje, hogy kimenjen pisilni. A teremben a szomszédján ugyanazt az operációt végezték el, és ő is egész nap az ágyat nyomta. Ahogy ott fekszenek egymás mellett, az az asszony egyre csak magyaráz és magyaráz, a fiáról fecseg. Az én fiam úgy, az én fiam így, az én fiam úgy. Hallgatja az anyám egy nap, hallgatja még egy nap, egy darabig még a harmadik napon is. Hogy bírta ilyen sokáig hallgatni, őt ismerve fel nem foghatom, de végül megelégelte, és odaszólt neki: “Idehallgass, négy gyerekem van, és szinte soha nem beszélek róluk. Neked egy gyereked van, és mást se csinálsz, mint őróla locsogsz. Mitől olyan különleges a te fiad?” Mire a szomszédos ágyon a nő óbégatni kezdett: “Jesszusom, hát nem tudod? Az én fiam a te uradnak a legidősebb gyereke.” Az anyám tényleg nem tudta. Egyszer csak kiderül, hogy van a nővéremnél még egy évvel idősebb testvérem. Nem mintha látni akarnám…
– Elég kemény.
– Szerintem is. Ijesztő belegondolni, hogy egy rakás féltestvérem is lehet azon a vidéken, és még csak nem is sejtem a létezésüket. Egyszóval, mielőtt az ember valakivel casual sexbe bonyolódik, alaposan utána kell járni az illető hátterének.
– Az ilyesmit sosem lehet tudni. Van itt nálunk egy másik férfi, akinek szintén sehogy se jött össze a gyerek az asszonnyal. Azt mondja neki egyik nap: “A jó asszony most megy és kerít egy fiat a férjének.” Jó asszony volt, ment és kerített egy fiat a férjének. Eltelt néhány év, mondja megint az ember: “A jó asszony kerített egy fiat az urának. Most megy a jó asszony, és kerít az urának egy lányt is.” Jó asszony volt, ment és kerített az urának egy lányt is. Eltelt még egy kis idő. Mondja az ember az asszonynak: “A jó asszony csinált az urának fiút és lányt. Ha a jó asszony még valamit csinál, az ura levágja a haját.”
– És csinált?
– Valószínűleg nem. Élete végéig hosszú volt a haja.
– Így van ez. Családi ügyek… Mondjuk az én dédnagyanyám is szép kis firma volt.
– Miért, mit művelt?
– Dióhéjban: amikor a dédnagyapám elment a katonaságba, egy gyereke volt. Amikor visszatért, nyolc. Csinált még néhányat, és az összeset a sajátjaként nevelte fel. Zokszó nélkül. A nagymamám, aki nem az ő gyereke volt, mindig mondta, milyen nagyra becsüli az apját, amiért nem tett különbséget saját és idegen gyerek között. Jó lenne tudni, kik voltak az igazi apák…Szóval nemigen hiszek a családfákban meg effélékben. Ami a papíron van, annak gyakran köze sincs a valósághoz.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Észtország, Irodalom
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s