A Máltai sólyom nyomában

málta4

Három megelőző bejegyzés után úgy érzem eljött az ideje egy kis általános információ, fogalom feltárásának Málta kapcsán.

Fekvését* a Földközi tenger közepén már érintettük. Nagyságáról legplasztikusabb megközelítés, hogy az egész szigetcsoport mintegy Budapest nagyságú, a legnagyobb, cca. 2/3 Budapest területnyi a fősziget, Málta.

*A Földközi tenger Gibraltár és Beirut közötti hossza 3700 km, illetve Trieszt és a Szidrai öböl (Líbia) között 680 km széles. Málta elhelyezkedése stratégiai a Földközi tenger szívében: Gibraltártól 680 km-re keletre, s Trieszttől 400 km-re délre fekszik.

A főszigetéről elnevezett ország a világ egyik legkisebb országa. Mindössze 9 kisebb államot jegyeznek nála, köztük van pl. Lichtenstein és a Vatikán.
Területe 316 km² (Budapest:  525 km²). Lakóinak száma (2013. évi népszámlálás szerint) 423 ezer fő, s ezzel egyike (Monaco, Szingapúr és Vatikán után) a legnagyobb népsűrűségű (1 261 fő/km²) országoknak.

Máltai szigetcsoport

A 8 tagból álló szigetcsoportnak ma csupán 3 legnagyobb szigete (Málta, Gozo, Comino) lakott, s rajtuk kívül a partok körül számos kisebb – nagyobb képződmény, sziklaszirt szóródik a tengerben.

Legnagyobb magasságát a Dingli szikláknál mérték, 250 méterrel a tengerszint felett.
A nevezett szirtek a Kék Barlangtól északra találhatóak, s meredeken a vízbe szakadó sziklák turisztikai látványosságként is szolgálnak.

Málta P1670936 Dingli sziklák

Dingli sziklák, kilátónál 2

Élővilága nem túlzottan sokoldalú. Jellemzően a legnagyobb testű gerinces a sün és nyúl, ezeket követik a rágcsálók, gyíkok és rovarok, míg a nagyobb testű vadon élő állatok utolsó nyomaiért i.e. 5200 -ig kell visszamenni. A Għar Dalam barlangjában ebből az időszakból maradt állati csontmaradványokból farkasok, medvék, de még víziló, s egy törpe elefánt csontvázát is feltárták.

Ma már Máltának csupán madárvilága gazdag, mintegy 392 fajtát figyeltek meg a Birdlife Malta szakemberei, köztük szép számmal az európai költöző madarakat, melyek útjukon Afrikába, itt megpihennek – sokszor itt is maradnak. Nagy madárkultusz uralkodik Máltán, divatos a madarak befogása, s lakásokban, erkélyeken díszes kalitkákban tartása. Nemzeti madaruk a kék tollazatú máltai rigó, mely szerepelt az EURÓ előtti, – 1 máltai lírás – pénzérméjükön is.

De hát mi is van a máltai sólyommal?

Málta IMG_4564 Zsu - sólyom
Ez már leginkább egy történelmi vonatkozású kontextus, bár a legtöbb embernek erről valószínűleg az Oscar díjas Humphrey Bogart film (1941.) ugrik be elsőre.

Igazából ez, a hivatalos nevükön a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Katonai és Ispotályos Rend (a johanniták, vagy ispotályosok) történetével függ össze, melyet kicsit hosszabban szeretném itt felvezetni, mivel az egyben a Máltai Lovagrendhez is elvezet majd.

Első egyházi Lovagrendek

A Jeruzsálemben alapított lovagrend kezdetei 1070-re nyúlnak vissza, amikor olasz kereskedők engedélyt nyertek kórház (→ispotály/ ispotályosok) építésére – az utazók és zarándokok ápolása céljából. A kórház védőszentje Keresztelő Szent János lett (innen másik megnevezésük: a johanniták), s 1089-ben, még a keresztes hadjáratok (1096-1272) előtt, az itt működő kis közösség, a Szent Sír közelében felépíti templomát. A johanniták szerzetesi közössége a Szent Benedeki regula szerint határozza meg működését, s célkitűzései között a szegények szolgálata és a keresztény hit védelme állt.
1113 – tól már pápai bullával megerősített autonóm, minden egyházi és világi hatalomtól független testület, amely szabadon választhatta meg főnökét, akit második Frá R. du Puy - Histoire_des_Chevaliers_Hospitaliers_de_S._Jean_de_Jerusalem_-_appellez_depuis_les_Chevaliers_de_Rhodes (1726)rendfőnökétől (Frá Raymond de Puy, 1120-1160) már “mester” címmel illettek.
Jó hírük révén számos adományt (föld, jövedelmek, várak) kaptak, s a mester halálakor már a rend az egyik leggazdagabb középkori szervezet. Rodoszon majd saját pénzt is veretnek (scudo), s diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. A 13. századra már 56 várnak urai. A rend nem csak méretével és vagyonával, de egyházi privilégiumaiban is kiemelkedik (adómentesség, saját templomok, temetők – s független a helyi püspökségektől, akik mestere fölött nem bíráskodhatnak és általuk nem közösíthető ki).

Frá Raymond de Puy idejében ölt a rend lovagi jelleget, s sajátos kettős arculatot kap: szerzetesi (= lelki ápolás és gyógyítás) és katonai (zarándokok és a katolikus hit védelme). Jeruzsálem elestével pedig ténylegesen katonai renddé alakulnak, harcos résztvevői a kor csatáinak, véres küzdelmeinek. 1262-től a rend mestere, 1270-től valamennyi hivatal viselője – a templom priorját kivéve – csak a lovagok közül kerülhetett ki.

A 12.-13. században virágkorát élő lovagi intézmény egyik pillére a feudális rendnek, annak etikai eszméinek hordozója és egyben védelmezője lett.
A lovagok eleinte a király fegyveres kíséretét képezték, s tagjai csak nemesek lehettek, akik meg tudták engedni maguknak felszerelésük finanszírozását. A kor fő fegyverneme ugyanis a nehézpáncélos lovasság volt, mely felszerelése egy főre, (lovat is beleértve!) akkoriban egy egész falu árát is kitehette.

A lovagok kiválóan képzett harcosok voltak, akik ezen feladatra nevelése már gyermekkorban elkezdődött. A lovagi cím nem volt örökölhető, vagy adományozható, kizárólag elnyert tudásuk által válhattak lovaggá, amit ünnepélyes avatási ceremóniával “szentesítettek”. (Ennek egyik mozzanatából maradt fenn a még ma is gyakorolt lovaggá ütési szertartás Nagy-Britanniában.)

Mindinkább kiváltságos szerepet nyertek, s még a királyok is szívesen alávetették magukat a lovaggá avatási szertartásnak. A középkor hajnalán például a lovagkirály kifejezés a legmegtisztelőbb jellemzésnek számított.

Kemény öklű harcosok ők, kikhez az általunk is előhívható nemes “lovagi” eszményeket (bátorság, hűség, nagylelkűség, nőtisztelet) csak a későbbi századok, illetve az irodalmi művek (lovagregények, trubadúr énekek), s a romantika szépírói fonják. A puskapor és tűzfegyverek megjelenésével ugyanis a páncélzat már nem jelentett védelmet, s letűnt a lovagok világa. A lovagi tornák is már csak a fejedelmi udvarok fényét növelő kellékekként, ünnepi díszletként funkcionálnak.

A végtelen feudális háborúk idején, amikor a szomszéd-várakkal is állandó háborúskodásban élő lovagok hamar kardot rántottak, az egyház az első, amely értelmet, nemesebb, magasztosabb célt próbál adni a nemesség körében eluralkodó erőszaknak. Meghirdette hát a Szent Sír felszabadításának eszméjét, s ezzel elindította a keresztes hadjáratok sorozatát.

A keresztény erők a kezdeti sikerek után a 12. század végére már defenzívába kényszerültek a Szentföldön, s Jeruzsálem a közel egy évszázados keresztény jelenlét után 1187.-ben Szaladin szultán muzulmán seregeivel szemben elesik, s a johannita lovagok is távozni kényszerültek.

Johanniták vándorlása a muszlim ellentámadás után, Crusader-states

Először Akkóban (ma Izrael), majd 1291-től Cipruson építették fel székhelyüket, mely utóbbiban 12 évig tartózkodtak. Itt nagyszabású hajóépítési vállalkozásba kezdenek, s elsajátítják a tengeri harcmodort, hiszen érik az idő, amikor az addig csak szárazföldre szorítkozó csaták kiterjednek a tengerre is, s az Oszmán birodalom kiterjeszti hódító szándékát ebbe az irányba is.

Ötszáz évvel ezelőtt a tenger megítélése nagyban különbözött mai felfogásunktól. Partjai az éhínség övezetei voltak, s lakóit szüntelen rettegésben tartották a tenger felől legváratlanabb pillanatokban felbukkanó kegyetlenül raboló, öldöklő kalózok. De talán a legrosszabb mindezek mellett a mindennapossá vált emberrablás, mely ezekben az időkben igen jövedelmező tevékenységnek bizonyult. Az elrabolt emberekért ugyanis vagy váltságdíjat lehetett kérni, vagy eladni őket gályákra evezősnek, hiszen azok utánpótlás igénye kimeríthetetlen volt.
Maga a tenger pedig feltérképezhetetlenül hatalmas és veszélyes terep volt, amely a valóságban sem különbözik az Odüsszeia eposzi hátterétől, csak ott a pusztító természeti erőket isteni beavatkozásokként személyesítik meg. A hajók kevéssé bírták a tengert, a viharok meglepetés szerűek voltak, a kalózok számosak, a tengerészek inkább szerettek a part mentén óvatosan hajózni, mint a nyílt vízen. Az utazás egyet jelentett a veszedelemmel, s ember nem hágott fel pallóra úgy, hogy a lelkét ne ajánlotta volna előzőleg az Úrnak.

Az iszlám elleni sikeres küzdelem érdekében, s szuverenitásuk megteremtése céljából, a lovagok 1310 -ben jobbnak találták áttenni Rodoszra székhelyüket, s maradtak is 212 évig. Itt alakul ki az a szervezeti felépítés, amelyről majd a máltai lovagok kapcsán szólok. Vezetőjük megnevezése innentől változik az Ispotályosok mesteréről a Rodoszi Lovagok Nagymesterévé.

Rodosz látképe 1482-ben

A johanniták – felismerve, hogy az Oszmán Birodalom erősödésével egyre nehezebb lesz Rodosz ellátása, – fokozatosan „átállították” a szigetet célirányos haditermelésre. Rodoszt bevehetetlen védőfal rendszerrel vették körül, s védműveit a kor legjobb hadmérnökeivel, a legkorszerűbb ballisztikai ismeretek figyelembe vételével erősítették meg, ezzel Rodoszt a 15. század egyik legjobban erődített helyévé téve, s máig meghatározva arculatát.
Kikötője biztos révet adott gályáinak, s a lovagok képzett tengerésszé értek, akik feladatukat a keresztény tengeri kereskedelem védelmében, illetve a törökök hajói és kikötővárosaik elleni támadásokban, és a kalózveszély elhárításában látták. De a kor szellemét is megmutatja, hogy maguk is űztek egyfajta kalózkodást – amelyet corsonak neveztek – s a lovagok által zsákmányolt javakból (a zsákmány 10%-át megkapták az akció résztvevői) gyarapították a rend készleteit, s a működésük pénzügyi alapjait. 1519. évre pl. a corso-kal éves szinten a rend 47 000 ducat jövedelemhez jutott.

Tevékenységükről  Roger Crowley, az alábbi plasztikus leírást adja:

Európai megítélésük nem volt egyértelmű. A pápaság számára a hitetlenek elleni védelem külső határa, amely vitézekkel látta el az egyre zsugorodó tengeri frontvonalat, ahogy egyik ragyogó sziget a másik után esett el az oszmánok ellenében. II.Pius pápa rója fel panaszos szavakkal: “Ha minden keresztény fejedelem… oly fáradhatatlannak mutatkozott volna a törökkel szemben, mint Rodosz egyetlen szigete, ezek az istentelenek nem kaphattak volna ilyen erőre.”

…. A velenceiek szempontjából nem sokban különböztek más kalózoktól, számukra csupán az oszmán birodalmi törekvéseknél jelentettek kisebb veszélyt. Kalózkodásaik és a blokád, amellyel akadályozták az iszlám világgal folytatott áruforgalmat, fenyegette a törékeny békét, a kereskedelem alapját.

A lovagok jelentősége felülmúlta valódi erőforrásaik mértékét. Sohasem volt belőlük több ötszáznál Rodoszon. Európa arisztokráciájából lettek toborozva… Kicsi,  jól szervezett katonai elitet alkottak erős küldetéstudattal..
Méreteik arányánál jóval több borsot törtek mások orra alá… Gályáik….hamar megtámadták az átmenő forgalmat. Elhurcolták az Isztambulból Mekkába tartó zarándokokat, és megkaparintották a Fekete tengerről Egyiptomba irányuló faszállítmányokat, az Arábiából érkező fűszert, szárított halat, bort és selymet…. Félelmetes hírre tettek szert. Ispotályos gályával csatázni olyan volt, mint skorpiót megragadni puszta kézzel.”

A rodoszi 19 nagymester irányítása alatt a lovagok számos véres csatát vívtak a török ellen, harci felkészültségük, bátorságuk rettegéssel töltötte el ellenfelüket.

I. Szulejman - Tiziano festménye, 1530 körülAztán elérkezett 1522. júniusa, amikor I. Szulejmán, trónra lépését követő második évben, s 1521. évi Nándorfehérvár ostrománál aratott győzelmét követően, figyelmét a szárazföldről a Földközi tenger felé irányította.  Elhatározza Rodosz bekebelezését, a “sátán legelvetemültebb ivadékainak, az igazhitűek ellenségének” e fészkét – annál is inkább, mivel stratégiai fekvése hegemóniai törekvéseinek fenyegetést jelentett.

200 hajóból álló flottával és 110000 embert számláló sereggel támadta meg a 600 lovag, 4500 zsoldos és kisszámú lakossága által védett szigetet. Az ostromnál Szulejmán személyesen jelen volt, a harc kezdettől kíméletlenül folyt, kudarc számára szóba sem jöhetett.
Az ostrom 6 hónapig tartott szakadatlanul ömlő török utánpótlás mellett, míg az Európa által magára hagyott védők hősiesen állták a sarat, amennyire bírták.
Amikor  Philippe Villiers de l’Isle -Adam nagymester a további küzdelmet kilátástalannak ítélte, s puskaporuk is elfogyott, kész volt tárgyalni Rodosz feladásáról. A szultán, aki többször kifejezte csodálatát a védők bátorsága miatt, hajlandóságot mutatott olyan megegyezésre, amely egyik fél katonai becsületén sem hagy szégyenfoltot. Nagyvonalú ajánlatában, amelyhez hasonlót a történelem csak ritkán jegyez, szabad elvonulást ajánlott fel, amely során a lovagok nem csak ingóságaikat, de fegyvereiket is magukkal vihették, s kellő időt hagyott nekik a csomagolásra is.
A török hadsereg karácsony napján vonult Santa Maria gran carrack, Rodoszból Máltárabe a városba, a lovagok néhány hajón összezsúfolódva 1523. újév hajnalán indultak útra, a teljes bizonytalanságba, s azzal a sokáig dédelgetett álomképpel, hogy még visszatérnek Rodoszra.
Hat hónapi bolyongás után, a szicíliai Messina kikötője előtt vetettek horgonyt, majd a Pápai Államban Civitavecchiában és Viterboban leltek átmeneti menedéket.
Philippe Villiers de l’Isle – Adam nagymester hiába ostromolta évekig Európa udvarait, hogy új bázist nyújtsanak tevékenysége folytatásához, s támogatást Rodosz visszafoglalására, de tartós otthont egyiknél sem talált. Egyedül V. Károly német – római császár, Spanyolország, Szicília, Nápoly és Jeruzsálem királya, kinek észak – afrikai birtokait, s birodalma keleti határán Magyarországot szorongatta a török, tett ajánlatot Máltai hűbérbirtoka átengedésére. Az át nem ruházható, örök időkre szabad hűbérbirtokként átadott terület fejében egyetlen árat szabott, mégpedig évente egy darab vadászsólymot.

Az 1530. március 24.-i  keltű adományozó levél vonatkozó sorai így szólnak:

Mi, V. Károly….. a Jeruzsálemi Szent János lovagrendre ruházzuk Málta, Gozo és Comino szigetek birtokát, hogy rendjük szabta kötelezettségeknek békében tehessenek eleget a keresztény világ javára, s fegyverek és karjuk erejével szembeszálljanak a szent hit álnok ellenségeivel – cserébe az évente Mindenszentek napján egy sólyom formájában Károly szicíliai alkirály kezéhez fizetendő adóért.

Hát ez a máltai sólyom története.

S mivel jócskán terjedelmesre nőtt ismét ez a bejegyzésem is, az eredetileg tervezett áttekintést itt megszakítom, talán csak az állatokra vonatkozó témát zárom még le saját élményeinkkel.

Mert ha nagyon kutatunk a fejünkben a Máltához kapcsolható fogalmak után, hát ott van még a máltai dog, vagyis a máltai selyemkutya, amely egy édes kis hófehér selyemgombóc.
A Wikipédia szerint lehetséges, hogy a legidősebb európai törpefajta, s ugyancsak feltételezések szerint még a föníciaiak hozhatták úgy 2000 évvel ezelőtt a Földközi tenger vidékére.
Mi is sokat láttunk fajtájából sétáltatni a tengerparti korzón, de nem csak ezt. Szemmel láthatóan a máltaiak nagy kutya kedvelők. Reggel felkelve, szállodánk ablakán kitekintve a parti sétányon egymást érték a (futók, kocogók és) kutyát sétáltatók.

Málta P1680279 Sliema reggel

A kutyáknál talán csak a cicákra jut több odafigyelés. Ugyanezen a sétányon az elhagyott macskáknak kis házakból felépített “lakóparkot” rendeztek be, illetve kissé lejjebb, a park közepén a “csövezőiknek” kartonok, meleg takarók vannak a parki bútorzatra kihelyezve.

Málta IMG_5293 Zsu - Attard, C

S a táj fölött éjjel – nappal vigyázza a parkot, és a sliemai tengeröblöt egy vidám csíkos, tarka-macska.

Málta P1690165 Sliema este, C

Az utunk 5. napját Attardban, az egykori brit kormányzó lakhelyéhez (= San Antonio Palace, ma az államelnök hivatalos székhelye) tartozó park és botanikus kert megtekintésével zártuk, ahol éppen kisállat kiállítás volt. Így a kertben honos pávákon  és hattyúkon kívül számos máltai nyúllal és néhány hobby állattal is ismeretséget köthettünk.

Málta IMG_5323 Zsu - Attard, hattyú

Nyulak kollázs 2

IMG_1275 5.nap V, páva

hobby állat, kollázs

Málta P1690150 Attard

Málta, Attard, San Antonio Palace -kollázs

Miközben nekünk itt csak arra volt módunk, hogy a kerítésen át bekémleljünk a kormányzói palota udvarára, találtam egy valós eseményen készült képet ezen a helyszínen. 2015. évben a Commonwealth vezetői találkozójára ide érkező II. Erzsébet angol királynő üdvözlésére felsorakozott díszgárda a protokoll része volt:

Attard The_Queen_receives_a_national_salute_after_arriving_at-San Anton Palace for Commonwealth Heads of Government Meeting

Málta P1690051 Attard

Málta, Attard- botanikus kert

Málta P1690056 Attard

Málta P1690133 Attard

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Málta IMG_5313 Zsu - Attard

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Kert, Málta, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A lovagok érkezése Máltára | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.