Málta – a Nagy Kikötő

málta17

Málta 220 km hosszú partszakasza nem nyújt egyenletes képet. A sziget délnyugati (Afrika irányába néző) felén magas sziklaparttal övezett, ezért ott kikötésre alkalmas helyet nem igen találni. A sziget ellenkező oldala viszont annál több kedvelt, védett kikötőt nyújtott a legrégebbi időktől, amelyet már a főnicaiak is előszeretettel használtak.

A lovagok által új székhelyül, a kikötője miatt választott Birgu a Nagy Kikötőben vagy másképp, a Grand Harbourban (máltai megfelelője il-Port il-Kbir) található. Ez az elnevezés igen találó, mivel Málta legfontosabb, mára kiterjedt infrastruktúrával rendelkező tengeri kikötője, amely egyben a Mediterrán szigetvilágnak is az egyik legnagyobb kikötője. A brit periódusban haditengerészeti bázis, a Royal Navy legfontosabb anyaországon kívüli kikötője. Ennek nyomán számos hajóépítő szárazdokkja, azt kiszolgáló műhelye, s Arzenálja épült, beindítva Máltán az iparosítási folyamatot.
A 19.-20. században emberek ezreinek biztosított munkát az öbölben, s annak környékén.

Valletta Port 1879

Szerepe a két világháborúban úgyis mint utánpótlás ellátó, s repülőgép anyahajók állomásoztatása, igen kiemelt volt. Ugyanakkor éppen ezért a II. világháborúban a tengelyhatalmak – olaszok, németek – heves bombatámadásinak is célpontjává vált.
Az angol haditengerészet véglegesen 1979-ben vonult ki a szigetről, s egy 160 éves történet lezárulván, lassú hanyatlás vette kezdetét, mely már csak civil hajók javítására koncentrálódott. Még a kereskedelmi átrakó hely szerepét is Marsaxlokk kikötője vette át.

Valletta Nagy Kikötője azonban nem hagyja egykönnyen legyűrni magát, ezért újra fogalmazta szerepét, s új profiljában modern jachtkikötővel, számos turistaattrakcióval, s waterfrontján magas színvonalú ingatlanok és üzleti centrumok kialakításával vonzó befektetési célpontot kínál.
A mai kikötő technikai felszereltsége, a hajózáshoz kapcsolódó szolgáltatások hálózata professzionális és világszerte elismert. Jachtkikötője kisebb és nagyobb jachtok számára egyaránt ideális körülményeket biztosít.

Mi magunk is szárazföldről és vízi úton is, megpróbálkoztunk közelebbi ismeretséget kötni vele.

Málta IMG_4595 Zsu - Vallettából Senglea

Málta P1670560 Sliema Grand Harbour Manoel Island

Málta IMG_4751 Zsu -

Málta IMG_4754 Zsu - Birgu

Jellegzetes fekvése az öbölben, amelyet gyakorlatilag a Sceberras (v. Sciberras) félsziget kettéhasít, – két meghatározó részt fogva közre: egyik oldalán Marsamxett kikötő, a másikon a Grand Harbour. A Sciberras hegyfok platóján építik meg majd a Nagy Ostrom után Vallettát s veszi kezdetét az addig csak védőfalakkal megerősített Három Város kiépítése, központjában az egyetlen addigi városával, Birguval.

A Nagy Kikötőbe Vallettával szemben levő ujjszerű benyúlások képezik a Három Városnak 1723 GuillaumeDanetPlanDeLaVilleDeMalthesesForts,nevezett együttest. A képen jobbról-balra haladva: a hajójavító torony mellett Senglea – szemben vele Birgu/Vittoriosa, kettőjük által körbezárva, a kikötő végében, azoknak mintegy szárazföldi elővárosaként Cospicua.
Míg Birgu gyökerei a főniciaikig nyúlnak vissza, a másik kettő létesítése a Lovagrendhez kötődik, amikor L’Isla (Senglea) és Bormla (Cospicua) névre hallgattak.
Ma használatos neveik későbbi keletkezésűek. Birgu az 1565. évi nagy győzelem után nyerte a Città Vittoriosa = győzelmes város nevet, míg az addig csak szigetként (Isla) emlegetett erődítményét építtető nagymesteréről (Claude de la Sengle, Jean Parisot de Valette elődje), Cospicua pedig dupla védelmi vonallal erősített falai (szembetűnő) bástyái után nyerte új nevét.

Scinerras, St_Lazarus_Curtain - foto CatalinBindiu

Málta P1670329 Valletta - Három Város

A szűk félszigeteiket kinőtt Vittoriosa és Senglea elővárosának, Bormlának a megerősítésével egyetlen erőddé alakították a városokat. Közös falrendszereik, a Santa Margerita- és Cottonera vonalak már a szárazföld felől is megfelelő védelmet biztosítottak a Három Városnak.

anta_Margherita_&_Cottonera_Lines_map1638-ban az itáliai Domonkos-rendi építész, Francesco Firenzuola javasolta, hogy a két várossal szemközti Santa Margherita dombot meg kell erősíteni, hogy a magas tetőről ne lehessen ágyúzni a városokat. Azonnal neki is látott az építésnek, a Santa Margerita-vonalnak nevezett, hat bástyából és a köztük lévő falakból álló rendszer 1735-re készült el.
Nicolas Cotoner y de Oleza nagymester (1663-1680) azonban már az építés közben egy újabb rendszer tervezésével bízta meg Antonio Maurizio Valperga hadmérnököt. Erődítései miatt a Città Cospicua, önmagáról pedig a Città Cottonera neveket adta a városnak. A Cottonera-vonal öt kilométer hosszú, nyolc bástyás rendszere sosem készült el teljesen.
A történelem fintora folytán, a hosszasan sok pénzt felemésztő, s az akkori kor minden vívmányával rendelkező vonalat urai azonban egyetlen lövés nélkül feladták a Málta partjainál a mintegy 300 hajóból álló fenyegető flottával megjelenő Napóleon francia katonáinak.

A Három Város erődített falain belül ma kiterjedt gasztronómiai kínálattal, exkluzív éttermek, borbárok, múzeumok és jachtkikötők vonzzák a turistákat.

Az év napjain számos festával, ünnepi rendezvénnyel elevenítik fel szokásaikat, kulturális örökségüket a városok lakói. Mindegyik város karaktere és vonzereje más és más. Vittoriosa a lovagok megújított aubergéjeivel (olasz kivételével még valamennyi fellelhető), Tengerészeti múzeumával és az Inkvizitorok palotájával büszkélkedik, Senglea és Cospicua kiemelt értékeit Szt. Fülöp és a Győzelem Istenanyja ill. a legsűrűbben lakott Cospicuaban a Szeplőtelen fogantatás plébánia templom műkincsei és oratóriuma képezik. Birgufest,2015

Látványos és mindig tömegeket vonzó vallási ünnepeik (pl. a cospicuai  Nagypénteki ünnepségsorozat) mellett egyre szaporodnak a világi ihletésű, egyre népszerűbb rendezvények pl. Birgu by candlelight- amikor mécsesek ezrei fényével világítják meg a várost, – de a legnagyobb izgalmakat, a (1565. évi) győzelem napján (szeptember 8.) megrendezett regatta jelenti.

A regattáról már 1940-ben is készült elragadó hangulatú tudósítás a brit híradóban.

Málta P1670712 Sliema Grand Harbour Senglea

A városok ill. a sziget megerősítése, a Lovagrend korában, igazán az 1565. évi Nagy Ostrom után vette kezdetét, s még évszázadok múlva is folytatódott, s amelyet az angolok sem hagytak abba. Addig a máltaiak által a szigeten már a korábbi évszázadokban létesített őrhelyekre támaszkodtak, amelyek célja az volt, hogy időben értesüljenek az akkoriban igen rettegett mórok, majd a kalózok – később a törökök támadásairól. Azonban ezeknek a partmenti őrtornyoknak – melyek a spanyolok által meghódított területeken terjedtek el nagymértékben – emberrel való ellátását az Università nem tudta hiánytalanul biztosítani. Jóllehet, ez mindössze éjszakai szolgálatot jelentett akkoriban.

Málta parti őrtornyok 1605 - 1720

A lovagok is amikor a szigetre léptek, nem igazán kívántak ezek kiépítésére anyagiakat áldozni, s mintegy évszázadig nem is foglalkoztak a gondolattal, noha a kor általános felfogás szerinti parti védelmét az őrtornyok látták el.
A közvetlen török veszély felbukkanásával kapkodva kezdtek Birgu s vára – a Castrum maris ill. később Castello a mare, amelyet ők kezdenek Fort St. Angelonak nevezni – megerősítésébe (1536 -), s ugyancsak ezen félsziget biztosítására húzták fel a szemben levő szigeten (Isla) Sant Michael (1551) erődjét, s kerítették körbe a két várost közös védőfallal.

1530-ban a Szent János Lovagrend szigetre érkezésekor a mai Valletta helyén, a Sciberras fennsík csúcsán is csupán egy őrtorony állott, s az első javaslatot itt erőd építésére 1541-ben egy olasz hadmérnök tette. Ám a rend nehéz pénzügyi helyzete miatt csak 10 év múlva, a szigetet 1551-ben ért váratlan török betörés hatására kezdtek neki a tervek készítésébe. Ekkor épül meg a St. Elmo erőd első, szerény, csillag formájú szerkezete (1553-) – vékony falakkal, amelyek nem voltak magasabbak mint a mögötte magasodó Sciberras hegy teteje – így a törökök onnan könnyen be is lőtték a várat.

Matteo Perez d'Aleccio st_elmo-ostroma

Tehát a Nagy Ostrom sokkja hatására, szigetre érkezésük után csak mintegy 100 évvel később, indul meg az “erődített sziget”, ahogy ma láthatjuk Máltát, folyamatos kiépítése. Addig igazából sem pénz, sem szándék nem volt Málta erődítésére, hisz még hittek a visszatérésben Rodoszra. Az egyes építmények illetve tornyok elnevezése legtöbbször annak építtetőjére – nagymesterek, finanszírozó lovagok – utal vissza.

A ma látható parti erődítmények két kiemelt periódusba sorolhatók be: a Lovagok kora és a Brit éra. Emlékei a lovagoknak, keresztes háborúknak, hősiességnek, nevezetes csatáknak és 2 világégésnek. A tornyok, amelyekkel ténylegesen végig van pöttyözve a tengeri partvonal, minden utazásunkkor elénkbe toppantak. Formájuk és technikai berendezkedésük alapján mindegyik más- és más, nincs kettő egyforma közöttük – ez egyben mutatja azt is, milyen sok hadmérnököt foglalkoztatott a Máltai Lovagrend, miután már magáénak tekintette a szigetet.

A 17. században épült első tornyok még ténylegesen éjszakai megfigyelő helyek maradtak, ahonnét a tengert fürkészték, hogy idejében felfedezhessék a közeledő ellenséget, vagy behatolót. A tornyok úgy voltak elhelyezve, hogy egymást láthassák (ki-ki a mellette levőt), s tűz gyújtásával figyelmeztettek a veszélyre, s adták tovább ily módon, pillanatok alatt a hírt. Ekkor még a sziget veszélyes, partmenti része jórészt lakatlan volt, a lakosság egy-egy megerősített város közelébe húzódva alakította ki életterét.

Comino-Santa-Marija-Wignacourt-torony-p5131176 AAnna

Málta, Kék barlang- Sciuta Tower-Lascaris_torony IMG_4566 Zsu

Málta, Sliema -St. Julien's Tower (de Redin torony) P1690198 A 17. század kezdeti, Alof de Wignacourt nagymester által építtetett masszív, négyszögletes, bástyás torony típusok inkább kis erődítmények voltak, ahol csaták idején nehéz fegyverzetű tüzérségi különítmény is állomásozott, s vigyázta a partvonalat. A Paul Lascaris Castellar nagymester által építtetett őrtornyok struktúrája a 17. század közepére könnyebbé válik, mindössze két egymás feletti helységből állnak, ahol a felső szintre könnyű falétrán, vagy kötélhágcsón jutnak fel a posztoló őrszemek, akik addig éjszakai ügyeletüket vagy a szabadban, vagy a helyi miliciák egyszerű helységeiben látták el. A Martin de Redin nagymester által gyors egymásutánban felhúzott 14 toronynak már állandó kihelyezett (fizetett) helyi tüzérsége volt, s a szerkezetek födémét oly mértékben megerősítették, hogy azon ágyuk felállítását is lehetővé tegyék.

knights-defences1A kezdetben inkább csak megfigyelő posztoknak szánt veszély-jelző rendszer csak a 18. század végére tölt be stratégiailag új szerepet, amennyiben fizikailag is gátat kíván vetni az ellenség behatolásának. A parti tornyok hálóját masszív, kőből épült ütegsáncok, bástyák, és tüzérségi támpontok (batteries), belső védművek
(= redoubtok, azaz előretolt önálló ágyuállás) és védőfalak szárazföldre is benyúló rendszerével egészítik ki (1638 -1735 St. Margarita lines; 1670-1798 Cottonera Lines),
immáron gyalogsági csapatok fedezékéül és muníció tárolására is (redoubts) alkalmassá téve, s a Nagy Kikötő vonzáskörzetében újabb erődök épülnek.

Miközben a Nagy Ostrom idején a Grand Harbourban mindössze a fent nevezett
3 erődítmény, továbbá a szigetcsoport 2 erődített fővárosa: Máltán Mdina, Gozón a Cittadella jelentették a katonai védelmet, a 17. századtól felépült mintegy 31 torony,
52 ütegbástya és védmű mellett, súlypontilag a Nagy Kikötő védelmére a Lovagrend sorrendben az alábbi várakat és vonalakat emelte:

Miután az ostromban St. Elmo teljesen elpusztult, azonnal hozzáfogtak újjáépítéséhez, csakúgy, mint új székhelyük, Valletta (1566) kialakításához a Sciberras fennsíkján.
Valletta város további megerősítéséhez, a szárazföldi – déli – oldalán megépítették a Floriana (1635) vonalat. Ennek eredményeként 1721-re egy újabb város, Floriana (eredeti elnevezésével Borgo Vilhena) jött létre.

Az új építésekkel párhuzamosan folyt a korábbi létesítményeik állandó karbantartása, az újabb- és modernebb haditechnikákhoz történő alkalmazása, fejlesztése. A Floriana vonal példájánál maradva – amely nevét olasz építőmesteréről, Pietro Paolo Florianiról kapta – tovább bővítették 1670-ben, 1716-ban és 1798-ban is.

harbour-defences1

A Grand Harbour tenger felőli védelmét fokozatosan egész Sliema széléig (= Port Tigne’) terjesztették ki az alábbi ütemben:

Fort Ricasoli 1670-1693 között, Nicholas Cotoner nagymester idején, Valperga tervei alapján épült, nevét az építést finanszírozó Francesco Giovanni Ricasoli lovagról kapja.

Rihama Battery – 1714-16 között épült szerkezete a Lovagok által épített legnagyobb alapterületű erődített őrház volt a Fort Ricasoli mögött, a St. Thomas Bay parti szakaszán. Tüzérségi védelmet nyújtott a part felé közelítő ellenséges hajókkal szemben.

António Manuel de Vilhena nagymester tette meg az első lépéseket Valletta marsamxetti oldalának védemére. Az öböl közepét elfoglaló Isola del Vescovón (Püspök sziget) –  erődöt építtetett, amelyet, s a szigetet is utána (Manoel) neveznek el. A Fort Manoel – René Jacob de Tigné francia építész tervei szerint, 1723 – 1733  között épült.

Fort_Manoel,_1870_by Frith, Francis
A lovagrend uralmának végén, a kikötők utolsó erődítményeként, az akkoriban a félelmetes kalózról, Dragutról elnevezett félszigeten (aki itt bukkant fel, s táborozott le a Nagy Ostrom idején), a mai Sliema csücskén, 1793-ban kezdődik a Tigné-erőd építése.
A Ricasoli erőd, a St. Elmo és a Fort Tigné hármasa így együtt ellátja a Grand Harbour bejáratának védelmét.

Plan_of_the_Fortifications_of_La_Valette_and_its_dependencies_(1803)

Ezek közelebbi bemutatására majd az öbölben tett sétahajózás útvonalát követve és annak képeivel fogok kitérni – de majd egy új bejegyzésben, mert ugye újfent ezer irányban szétfolyt a mai posztom is.

Francia blokád térkép 1798-1800Az 1798-ban – 1800 szeptemberéig a Máltai Lovagrendet elűző franciák ezekbe az erődökbe menekültek a fellázadt máltaiak és az őket támogató britek elől – végül a köréjük vont blokád következtében, kiéhezve megadták magukat.

Máltát 150 évig nem érte támadás. A britek amikor 1800-ban uralmuk alá vonták a szigetet, úgy gondolták a Lovagrend által létrehozott erődítések és saját haderejük, a Royal Navy jelenléte a Grand Harbour kikötőjében elégséges biztonságot nyújt. Málta jelentősége megnőtt számukra, legfontosabb földközi-tengeri haditengerészeti támaszpontjukká vált, s a Szuezi csatorna 1869. évi megnyílásával kereskedelmi szerepe is megnőtt. Hiszen a Közel-keleti vagy Indiai kikötőkbe és onnan viszafelé úszó hajói mindig megálltak Vallettában, ha másért nem, (ellátmány) utánpótlást felvenni, vagy a szükségessé vált javításokat elvégeztetni.
Ezért aztán igen érzékenyen érintette a briteket, amikor 1861. március 17.-én az Olasz Királyság kikiáltásával megalapították a Regia Marina Italianát, az Olasz Királyi Tengerészetet, s 1873-ban felavatták annak két hatalmas erejű hadihajóját a Caio Duiliot és a Dandolo Enricot. Felszereltségükhöz tartozott 4 db egyenként 450 mm-es ágyú, egyéb nehéz fegyverzet mellett, s sebességük 15 csomóval meghaladta a brit hajóékét. Ezek a fejlemények egyértelműen rámutattak a máltai védelem megerősítésének szükségességére, legyen az a régi erődfalak átalakítása vagy új erődítmények építése, illetve mindezek felszerelése a kor technológiájának megfelelő modern fegyverzettel.
1860-tól így aztán kiterjedt hadi/védelmi célú építkezésbe kezdtek, amelynek előterében mindig a kikötő védelmét szolgáló új erődök, üteg állások és egyéb védművek emelése állt. Ennek során 1860-1914 között a britek 26 új állást építettek, elsősorban a partvonalon, de a szárazföldön át történő, kikötőjük elérését célzó behatolás megakadályozására létrehozták a Victoria linesnek nevezett vonalat, amely a szigetet K-Ny irányban egy 12 km-es hosszan átszelő, különféle egységeket magába foglaló védelmi rendszert alkotott.

Némi áttekintést erről az alábbi térképek nyújtanak:

19. századi brit védelmi rendszerek

Fénykorukban ezek jelentőségét mutatja, hogy nem egy erődítmény, vagy akár sziget is elnyerte a HMS jelzést, amely nem jelentett kevesebbet mint felkerülni a Royal Navy egységei listájára, mint Őfelsége hajója (= Her Majesty’s Ship), hisz a brit hagyományok szerint ezt a címet viselhetik olyan szárazföldi egységek (mint “kő fregattok”) is, amelyek a Királyi Haditengerészet szolgálatában állnak. Példának okáért St. Elmo vagy St. Angelo, de a Manoel sziget is kapott ilyen besorolást.

A britek által létesített erődítmények némelyike még funkcionált a brit katonák 1979. évi Máltáról történő kivonulásáig, ám legtöbbje eltűnt a történelem süllyesztőjében. Nagy részük már az 1900-as évek elején a haditechnika fejlődése következtében jelentőségét vesztette, lebontották, vagy megszűnt eredeti funkcióját betölteni. Számos egykori harci erősség elhagyatva, nagyon rossz állapotban maradt fenn, vagy a 20. században privát gazdaságok hasznosításában átalakult pl. disznóhizlaló teleppé, vágóhiddá, vagy szappangyártó üzemmé. Még számomra az egyik legszimpatikusabb erőd hasznosítás volt, ahol kutyák számára nyitottak menedékhelyet. A Máltai Örökségvédelem nagy erőfeszítéseket tesz a még fellelhető maradványok visszaszerzésére és közönség előtti múzeumi megnyitására. Ehhez támogatást nyerhetnek a műemléki védelemre vagy a Világörökségi státuszra jelölés által. Ma is számos helyszín javaslata fut az UNESCO tentatív listáján: köztük 1998. óta a Lovagi erődök Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszín részei, vagy a Victoria Lines.

A Málta kikötőiben levő helyszínekre, mint ígértem, a sétahajózás keretében még elviszlek Benneteket, de röviden itt szólnék még erről a brit periódusból fennmaradt “máltai nagyfalról”, illetve ágyúja révén elhíresült, s attrakció számba menő Rinella erődről.

A Rinella erődöt a britek 1878-1886 között építették az Öböl keleti bejáratánál levő félszigeten, a Fort Ricasoli és Fort St. Rocco között, egyetlen ágyú, a 100 tonnás Armstrong ágyú részére. Az ágyút (melynek volt egy párja is a a Tigné pont közelében, a Cambridge battery ütegállásnál, de már nem létezik) válasznak szánták az olasz csatahajók hasonló nagyságú ágyúira. Az erőd szerény méretei és teljes berendezése ezt a célt szolgálva épült, lényegében egy megemelt ágyúállással, alatta a kiszolgáló hidraulikus szerkezettel és a 40 fős kezelő személyzet föld alatti bunkerjeivel, muníció raktárával.

tüzelő Armstrong ágyu rinella4

Az ágyu 1882-ben érkezett Máltára, s a Rinella Bayből a erődbe szállítása Királyi Tüzérség 100 fős csapatának 3 hónapjába került.
1884. januárjától állt használatra készen, s érzékeltetésül néhány elképesztő adat paramétereiről: lőtávolsága 7000 yard (6400 méter), lövedéke puskaporral töltve 2450 lb, azaz mintegy 1111 kg -ot nyomott, s egyetlen lövedék kilövését 6 percenként tette lehetővé. Mintegy 20 év után, 1906-ban kivonták az aktív szolgálatból, hiszen csak egyetlen töltelék hüvelye annyiba került, mint 2600 katona napi zsoldja 1886. évben. Ilyen költség mellett háromhavonként lehetett egy gyakorló lövést leadni.

Ma a múzeumként helyreállított erődben évente egyszer, májusban – csupán puskapor használatával – elsütik a fegyvert, amely mindig nagy látványosság.

Lényegében ugyanígy a Nagy Kikötő védelme céljából hozták létre 1875 – 1899 között azt a 12 km hosszú, a sziget központjában levő Mosta-i, illetve Binġemma-i és Rabat-i erődöket is magába foglaló védelmi vonalat, amely Málta legszélesebb végeinek 2 pontját köti össze a Madliena erődtől, keletről egészen a nyugati partig.

Victoria lines, vasallohistory files image386

Egy északról érkező behatolásnak kívánták ezzel útját állni, mellyel egyben ketté is osztják a szigetet a kevésbé fejlett északi, s az erősen népesedett déli részre, Vallettától 4 és 7 km közötti távolságban. Egyidejűleg ez a megosztás a védők oldalán tartja a terület és a vízkészletek nagyobb részét, s egy ténylegesen meglevő geológiai képződményt fordít előnyére a fizikai akadály létesítése kapcsán.

A Föld lemezeinek tektonikus mozgása alakította ki azt a képződményt, amikor az észak felé mozgó Afrika-i lemezen elhelyezkedő Málta (és Szicília) ütközött a lassúbb ütemben északkeletre tartó eurázsiai lemezzel, s nyomában létrejött törés a felszínen létrehozott gyűrődése a déli oldalt mintegy 150 méterrel magasabbra emelte, s erről a védők önmaguk veszélyeztetése nélkül lőhettek a vetődési árok felől közelítő ellenségre.

Victoria_Lines, Wikipédia

Noha a védővonal harc közbeni tesztelésére sosem került sor, a védelmi rendszer legkülönbözőbb elemeket kombináló hálója – erődök, ágyúütegek, lőrésekkel ellátott, cca 1,5 méter magas mellvédek és a járőrözéshez kiépített, fallal védett, simára feltöltött utak, fényszórók, tarack állások, árkok és hidak rendszere, egybefüggő tüzérségi vonallá kapcsolódva össze – egy teljesen egyedülálló együttesét valósították meg a katonai védelemnek.

1988. évben tett javaslatot a máltai kormány az UNESCO örökségi listára történő felvételére.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Málta, Utazás
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Málta – a Nagy Kikötő bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A láthatatlan harmadik – Cospicua, Grand Harbour | Fölöttem a felhő

  2. Visszajelzés: Ricasoli erődnél kihajózunk a Nagy Kikötőből | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.