Egyszer volt marina Valletta erődítmény falai tövében

málta26

Minap olvastam Bányai János irodalomtörténésztől a mondatot, ami számomra is mottóul szolgálhatna, miért is írom már a 26. fejezetet Málta kapcsán:

“… a világ minden dolgához és tárgyához történet vagy történetek tartoznak. Csak ezekben a történetekben létezik és csak ezekben a történetekben érhető el számunkra a világ minden önmagában (is) létezőnek vélt jelensége.”

Azt persze mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az a mélység – mennyiség, ami elég pl. neki, jelen esetben Málta befogadásához. Akinek még van szabad kapacitása, tartson velem a Grand Harbour történeteinek felkutatásához.

Grand Harbour hajó kirándulás - Harang emlékmű - map

Eddig – ha a csatolt térképet követjük, eljutottunk fentről jobbra haladva, a St.Elmo erődöt megkerülve a nyíllal jelölt bástyáig, rajta az Alsó Barakka kertekhez és a Harang emlékműhöz.

Málta P1670649 Grand Harbour Valletta

Málta P1670323 Valletta

És innen a Szent Péter és Pál bástyáig (= Felső Barrakka kertek) ívelő szakasz jelentette azt a helyet, amelyen évszázadokig a vallettai kikötőt értették. A Máltai Lovagrend működése alatt Málta tengeri hatalommá fejlődött, s városai, élükön Vallettával, virágzó tengeri központokká váltak. Mai képeinkhez képest, még száz éve is pezsgett itt az élet, hajók, halászok, rakparti nyüzsgés – néha kevesebb csillogás, és több szegénység.
A légi közlekedés beköszöntéig ez a kikötő hely jelentette Máltára a bejáratot. Ide érkeztek a szigetre látogatók, uralkodók, írók, költők, művészek, és természetesen köznapi emberek is.

Vilmos császár yachtja beérkezik a Grand Harbourba 1898. november

A 17. század vallettai kikötője egy kiemelten vonzó, mozgalmas pontjává fejlődött a lovagok frissen épült új városának, ahonnan a mindössze három városkapu egyike, a Marina (vagy del Monte, épült 1569) kapu vitt be az erődített város falai közé. A kapuhoz, a sáncárok feletti hídon lehetett eljutni.

Beszédesek a mindenkori elnevezések is, melyre rögtön a városkapu jó példát szolgáltat. A marina – igen sok nyelvhasználatban – a kikötőt jelenti, mely kisebb méretű hajók befogadására alkalmas.
Ezzel szemben a port kifejezést alkalmazzák a nagy személy- vagy teherszállító hajók rakodópartjainál. Vallettán a kikötő környezetében igen sok közterület, építmény viseli ezt a nevet (pl. Marina fal az erődítmény itteni szakaszának megnevezése), ha éppen nem az építtető, vagy finanszírozó nagymester, lovag után nevezték azt el. Nem ritkán mindkét alak  előfordul, mint itt is, a Marina- vagy Del Monte kapu esetében.

Valletta, Marina gate- Charles Frederick de Brocktorff rajza

Marina Gate demolition 1884, to be replaced with Victoria Gate by Frank Lea-Ellis photostream

A 17. századra a kikötő is egyre inkább barokk jelleget öltött, amikor Lascaris nagymester megépíttette a Szt.Péter és Pál bástya alatti nyári rezidenciáját az azt övező kerttel, benne szökőkutakkal, amik a hajók vízszükségletét is biztosították. Számos korabeli festményen is megörökítették a Neptun kutat, melynek bronz szoboralakja a 19. században átkerült a Nagymesteri Palota udvarába. A kikötő festői látványát gazdagította a 17. század elején itt emelt kis templom, mely 1740. évi átépítése után nyerte el mai alakját, s titulusát – a francia Langue lovagjai révén, a Liessei Boldogasszonynak címezve. Jellegzetes kupoláját először a Felső Barakka kertekből kitekintve pillantottuk meg. A templom előtti út fut fel a városkapuhoz.

IMG_0911 Valletta, Felső Barakka, Liesse 2.nap V Grand Harbour, Valletta

A lovagok idején működött itt rabszolga piac is, akiket a gályáknak kialakított keskeny öbölben, a Porto Pidocchion (∼tetű kikötő – a betetvesedett gályarabok után) tettek partra. Később ennek a helyére építették fel az első vámházat, amely ma az egyik legrégibb (1774) épülete a Grand Harbournak, s jelenleg tervek futnak egy boutique hotel kialakítására az ősi falak között. Az egykori vámház felett volt a már említett nagymesteri nyári rezidencia, később a Lovagok kikötőmesterének palotája, amiből mára már csak néhány lépcső maradt, felfelé, az Upper Barrakka kertek irányába.

Valletta Grand Harbour With Fontana Nuova, 1664- Willem Schellinks

Grand Harbour, 18.-20.század, kollázs

Már a britekhez köthető egy másik “nevezetesség”, az a keskeny kis lépcsősor, amely a kikötőből lerövidített úton vitt a városba, s a koldusok hada népesítette be, akiknek az elhaladókhoz intézett könyörgése: “Nix mangiare “- nincs mit ennem – után Nix Mangiari lépcsőnek neveznek a mai napig.
Nix_Mangiari_lépcsőkA rongyos koldusok, akik fedél és élelem nélkül szabályosan éhenhaltak az utcakövön, akik nyomoráról a kortárs utazók teljes megrendüléssel nyilatkozták, hogy  a világon sehol nem láttak ennél szegényebb országot.
S a koldussá vált tömegek kifosztott helyzetét a brit kolonizáció első évtizedei eredményezték, amikor munkanélküli, vagy szerencsét kereső brit bevándorlók kiszorították a helyieket minden munkából.

Az 1813-ban koronagyarmattá vált Málta első kormányzója Sir Thomas Maitland, nem sok gyengédséget érezhetett a bennszülöttek iránt; katonaember, s gyakorló despota, aki már elvégezte Ceylonban és Korfun az angol gyarmati kormányzás szánalom nélküli magasiskoláját. Az új urak hozták magukkal embereiket is, s ha akadt is bennszülött aki kapott munkát, olyan csekély összegekkel díjazták, hogy a brit birodalom országai közül egyedül itt, be kellett vezetni egy olyan alacsony értékű váltópénzt, a ħabbiet-et, mely a penny tizenketted részét érte. Ez a pénzérme egészen
1913-ig forgalomban maradt Máltán. Sir Thomas Maitland sírhelye a kiemelt jelentőségű, Upper Barakka kertekben van.

Mert azoknak a nincsteleneknek, akik a máltai nép többségét jelentették, a kolduláson kívül legfeljebb a halászat jutott, mint a létfenntartás lehetséges forrása. S noha egy vizek által körülvett országban ez szinte magától értetődőnek tűnik, ez sem igazán működött a logika mentén, melynek máig ható lenyomatába, Máltára készülve én is belebotlottam. Egyik útikönyv leírta, hogy Máltán nem jelentős a halászat, s kevés a halfajta. S ez is, gyanítom, az angol gyarmati időkbe vezet vissza. Előtte ugyanis a tenger és a parti vizek lényegében köztulajdonnak számítottak, míg az angol geo-politikai indokok a körbevevő tengert saját haditengerészeti és kereskedelmi érdekeiknek rendelték alá. Azaz a halászok tevékenységét nem hogy támogatták volna a parti -különösen a Grand Harbour- vizeken, de azon túl, hogy talán egyedüli ágként teljesen kizárták mindenfajta állami segítség nyújtásból, de tiltó rendeletek sorával fojtogatták őket. Hivatalosan a halak ívása védelmét használták indokul, igazán saját hajóik szabad, akadály nélküli mozgástere biztosítása volt a cél, amely tevékenységgel mellékesen folyamatosan és súlyosan szennyezték a természetes vizeket.

Így a nincstelen nép, akik szegénységükben annyira eszköztelenek voltak, hogy 1-1 csónakon (ugyanígy halászeszközeiken, amelyek nem is voltak alkalmasak mélyebb vizekben bevetésre) családtagok, rokonok 5-9 en, néha 12-en osztoztak, nem is jutottak ki a nyomorból. Viszont elárasztotta a szigetet az importált fagyasztott és dobozos haltermékek tömege. Azóta, 20. századi szakértői tanulmányok kimutatták, hogy a máltai vizek viszonylag gazdagok halak és halfélék választékában. 240-270 fajt sikerült tudósoknak katalogizálniuk időközben.

Mégis létezett, s a Grand Harbour marina kikötőjének talán egyik legkarakterisztikusabb motivumát, a halpiac jelentette. Számos, múlt századi kép hozza vissza emlékét, melyet jól esik nézegetni.

Fishmarket, Valletta - J. Borda

Grand Harbour Halpiac, kollázs

Így aztán kis múltidéző sétánkba keverednek szomorú pillanatok is bőséggel, mint ahogy a kikötő sok sóhajnak és könnynek is szemlélője lehetett az innen távozók, a hadba indulók, vagy a nyomorúság elől a hazát elhagyó kivándorlók ezrei, s tőlük búcsúzó hozzátartozóik bánata nyomán.

De térjünk vissza a beutazókhoz, akiknek nem csak a vámeljárással kellett szembenézniük, de működött egyfajta egészségügyi felügyelet is. Itt, a Barriera rakpart Alsó Barakka kertek alatti egykori (1850-es évek végén lebontott) épületében egy fertőtlenítő állomás működött, s a régi képeken még látszó kő cölöpök (innen a rakpart neve) a frissen beutazottak ideiglenes elkülönítését szolgálták, s az így kialakított folyosót egészségügyi őrök vigyázták.

St. Barbara bastion cca. 1860 f

Marina, quarantine ,vallpalatorio

Ma a cölöpök helyén (raktár)épület áll, s fent, az előtérben kirajzolódó kis St. Barbara bástyát elég nehéz volt fényképeimen beazonosítani. A fenti képen a bástya alatti csipkézett fal már a városkapu oldalához támaszkodik, s a folytatást a Liessei Boldogasszony templomig, előtte a halpiac félköríves alakzatával, a vallettai városfal legkeletibb bástyáival, melyről a Felső Barakka kertek és egy szinttel lejjebb a Saluting Battery- az üdvözlő- vagy díszlövéseket leadó ágyúállást lövegeivel már fent bejártuk.

IMG_0908 Valletta, St. Lucia Curtain, kikötő 2.nap V

Valletta, Grand Harbour, St. Barbara bástya

S ma mindebből szinte mi sem maradt.

Victoria Gate 1900, VallettaA Marina kapu helyén megépült a Victoria királynő tiszteletére elnevezett kapu, amely két íves kapujával s a gyalogosok számára további két kisebb átjáróval, jobban megfelelt a megnövekedett forgalomnak.

Aztán ugyanennek az egyre emelkedő forgalomnak valamelyes akadálymentesítésére, megépítették azt az autóutat, a Valletta Ring Road-ot, amely a város falain kívül, illetve alagutak rendszerével teszi zökkenőmentesebbé az áthaladást. Ezen útépítéseknek 1979-ben beáldozták a volt halpiac területét, s ma evvel a névvel valamivel feljebb, úgy a volt fertőtlenítő állomás szomszédságában levő területet illetik, ahol nyaranta 3 éjszakán át a Malta Jazz Festival eseménysorozata zajlik.

Málta P1670531 Valletta, Nagy Kikötő

Málta P1670654 Sliema Grand Harbour Valletta

A szépen ívelt kikötőből ma már csak a St. Barbara bástya alatti falat látjuk, s egy sor ritmikusan épített raktárhelyiséget. A vallettai partszakasz lezárása az az együttes, amely a Szent Péter és Pál bástyák épületeit jelenti, s amely után már a Florianát övező erődítésekről beszélünk.

Málta P1670651 Grand Harbour Valletta, Upper Barakka, Custom House

Legközelebb innen indítanám a bejegyzésemet, hiszen ezzel megint kiemelt szerepet kapnak az erődítmények, s erről Florianával egybefüggően szeretnék beszélni.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Málta, Utazás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Egyszer volt marina Valletta erődítmény falai tövében bejegyzéshez

  1. Rózsáné Nagy Jolán szerint:

    Egyre többet tudok Máltáról és egyre kevésbé tetszik, amit megtudok Málta vezetőiről, Hiába a “nagyság” és hiába a sok pénz semmi nem indokolta az emberek sanyargatását. Az angol parazitizmus ahova beteszi a lábát öl. Rossz gazdák tömkelege irányította ezt a helyet A brigantik városa címet tőlem el is nyerték.

    • elismondom szerint:

      Hát igen. Elég fájdalmas ezt olvasni, hogy emberi életek évszázadok leforgása alatt mennyire keveset értek. Én azt hiszem, hogy ezek a negatív vonások mindazonáltal a kor, illetve a gazdasági- társadalmi rendszer tünetei voltak, hisz mondjuk az angoloknál maradva, olvassuk bár Dickens regényeit, vagy Gandhi sómenetét, amit éppen az angol imperializmus ellen India függetlenségéért sikeresen folytatott, ugyanezt a nyomort írják le. Nem kevés szenvedés kövezte az utat, amelyen eljutottunk mai, sokkal több jogtól és más problémáktól övezett korunkba.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.