Lovagi erődök és dokkok sora a Grand Harbourban, Málta

málta28

Elhagyva Florianát a Nagy Kikötő fő viziútja csaknem bevezet a szárazföldi Marsa  városába, hogy aztán Paola felé fordulva számos öbölre szakadva kialakítsa azt a képet, amely leginkább kifejezi a Grand Harbour arculatát, 5 fő öblével (creek), az azokon kiépült városokkal, a Három várossal ( Senglea, Cospicua/Bormla, Vittoriosa/Birgu) és Kalkarával.

Marsától a Rinella Bay-ig- kollázs

Az elénk táruló látvány azonban már kevésbé beszél az utazási magazinok turista csalogató öbleiről, mint inkább egy nagyléptékű ipari kikötőről, konténerek, raktárházak, betonsilók, rakodó- és (többszintes) emelődaruk, úszó és szárazdokkok, hajójavító műhelyek egymást követő sorával.

Málta P1670677 Grand Harbour, Marsa Creek

Málta P1670683 Grand Harbour, Marsa Creek

Így szemre, a laikusnak elég idegen, majdhogynem érdektelen látvány. De ugye tudjátok, hogy nekem ez kevés, mindig feltolul a kérdés, mi van hát mögötte?

És természetesen van mögötte, sok minden, sok réteg.
Van egyszer a mai tevékenység – a gépesített, kevés munkást igénylő, mérnöki teljesítményekkel csillogó, majdhogynem zárt rendszerek, a kereskedelmi szállítmányozás új formái, a szabványosított 20 lábas konténerek és ro/ro rakodási rendszerek forradalmasított szolgáltatásával. Ezzel szemben áll a 20. század első felének színes nyüzsgése emberek és áruk szakadatlan mozgásával, gabonasilók üzemeltetése, ömlesztett áruk fogadása, kis máltai bortermelők raktári kereskedése, és az újabb energiaforrások (szén/gáz – olaj) szerint változó erőművek ipari beruházásaival.

Kikötői árumozgatás- 20.sz. eleje, kollázs

Marsában ma már az erősen környezetszennyező erőművet is lebontották, s a kikötő olaj és gáz logisztikai centerré alakult, s egyéb árufogadás kizárólag az élőmarha importszállításokra korlátozódik.

Ugyanitt a Marsa creek Paola felőli oldalán (Magazin és Laboratory  rakpartok) kezelik a legtöbb rakományt, ami a Grand Harbourba érkezik: tömegáruk: gabona, cement, gázolaj, túlméretes rakományok, járművek, ro/ro szállítmányok. Itt van a konténer terminál, a
86 ezer tonna kapacitású Kordin gabona siló, s újonnan megépült bulk cementet kezelő létesítmény, föld alatti olaj tankok. Alig száz évvel korábban itt még szénraktárak voltak, épp csak megkezdték a felismert új energiahordozó, az olaj felszíni és földalatti tárolását szolgáló létesítmények kialakítását. Mégis leginkább a brit haditengerészet hatalmas lőszerraktáraként hasznosult akkor ez a terület. A mediterrán flotta nagyságához mérten el lehet képzelni, milyen mennyiségű robbanószer tárolása zajlott a Royal Navy Armement depot-jaiban föld felett, és föld alatt. Az már csak apróság volt, hogy kisebb hajójavító műhelyek mellett itt működött a tengerészek börtöne is.

Ha elvonatkoztatunk a Marsa öböl gazdasági és brit katonai szerepétől, és mélyebbre tekintünk emberi történetében, nagyon messzire, az antik időkig vissza lehet nyúlni. Már a város, Marsa neve is beszédes: ez ugyanis az arab/ főniciai kikötő szóból ered – mint ahogy számos általunk is bejárt hely nevének összetételében is fellelhető a szócska: Marsaxlokk, Marsascala, Marsamxett. Itt nevezetesen az Öbölbe ömlő legnagyobb folyónak, a  Quorminak lehetett a torkolata, melynek öblében még az 1860-as évek előtt homokos Abela_könyve_Máltárólstrand volt, friss kagylók és folyami rákok lelőhelyével.
Feljebb, másfajta, – archeológiai – leletekre támaszkodva alapította meg a máltai nemes, Gian Franġisk Abela a sziget első múzeumát. Villáját a jezsuitákra hagyva kapta később a gazdagon beültetett és művelt terület a Jezsuiták hegye megnevezést, hogy majd a helyén megépült két, szennyezett, kormos levegőt terítő erőmű után a nevén kívül több ne is maradjon.

Mint ahogy nem maradt nyoma annak a Kr.e. 3700 körüli hat megalitikus templomnak sem, amely a Corradino /Kordin fennsík platójáról (Paola) a Nagy Kikötőre letekintve, egykori népes település nyomait sejtette. (Egyéb hasonló, ám fennmaradt leletek a közelben a Ħal-Saflieni Hypogeum és a Tarxieni templomok.)
Míg helyükön ma már csak egy lényegében letarolt, lakatlan – csak az ipari, raktár felhasználású – zóna található, az utolsó templom köveket a britek építették be a fennsíkon (1871-1880) létesített Corradino Lines-ba, amely a Ras Ħanżir, vagy Polverista ponttól a Cottonera vonal erődítményeiig húzódik. A Lovagi erődítmények Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszínbe egyébként a Corradino Lines-t is belevonták a program felterjesztői. Bár a katonai jelentőségét hamar elveszítette, a vonal többnyire v alakú falai és árkai, az ipari terület építményei között a szemtől sokszor rejtve, de fennmaradtak.

Marsa- Paola- Corradino lines, kollázs

A Lovagok kapcsán elmondandó legnagyobb történethez, az 1565. évi nagy török ostromhoz ez a terület egyébként azzal kapcsolódik, hogy itt éppen a törökök legfőbb táborozási és felvonulási terepe volt. A délkeleten fekvő Marsaxlokk kikötőjéből a szárazföldön át vonulva közelítettek a legfőbb célponthoz, a Nagy Öböl bevételéhez.

Die Belagerung von Malta- Ankunft der osmanischen Flotte (Matteo Perez d'Aleccio)

Mint tudjuk ez nem sikerült nekik, s talán a véletlen folytán, de éppen itt, Marsában már a békés baráti kapcsolatok erősítéseként létesült 1874-ben az a török temető, amelyről Abdul Aziz török szultán látogatásakor egyeztek meg, az erős kisebbségben levő muszlim közösség használata számára. Építője Emanuele Galizia (1830-1906) stílusában visszanyúlva a mór építészeti mintákra, egy eklektikus, romanticizáló együttest hozott létre, mely ugyan igen látványos, de teljességgel idegen ebben a környezetben.

Török temető, Marsa- kollázs

Igazából a lovagkorhoz kapcsolni a helyet, éppen a Corradino lines kiindulási pontjával, a Polverista ponttal lehet. A  Ras Ħanżir (amely formájáról – disznófej – kapta beszédes nevét) területen 1756-ban Pinto nagymester emeltette a lőportornyot, mely egy kiépítendő, ám anyagiak híján soha meg nem valósult bástyás erődítményvonal első elemeként szolgált volna.

Malta;_view_of_the_city._Etching_by_M-A._Benoist,_c._1770,_after J.Goupy,c. 1725

Málta P1670701 Sliema Grand Harbour Senglea, GardjolaA Lovagrend számos ehhez hasonló lőpor tároló tornyot telepített, lehetőleg Vallettán kívüli néptelen helyeken, az ott 1634-ben  felrobbant, 22 életet követelő torony elpusztulását követően.
A lovagok erődítményeinél főleg a 16. század végétől előszeretettel alakítottak ki – a francia katonai építészet mintáit követve – a bástyákban lőpor tárolókat, s ezek egyik kedvelt formája volt a falon túlnyúló, többnyire a sarkokra épített kilátók, a bartizánok (hívják még enchauguettének, guaritenek – máltai: gardjola), természetesen azzal a feladattal is, hogy őrködjenek. Gyönyörű példája ennek a Senglea földnyelvről a Grand Harbour öble fölé nyúló tornyocska, melyen a fület és szemet ábrázoló jelek egyben figyelmeztetik az ellenséget, hogy a helyet vigyázzák, felügyelik.

Málta P1670698 Sliema Grand Harbour Senglea

És ezzel képletesen már be is vettük a kanyart a Senglea félsziget bal oldalát szegélyező öböl, a French Creek felé. (A név természetesen itt is a történelemmel rezonál: A napóleoni kor francia megszállói ide vették be magukat.)

Málta IMG_4598 Zsu - Valletta French Creek

Málta P1670690 Grand Harbour French Creek

French Creek dokkok, kollázs, h

S itt már amit a szem felfog, egyben a tényleges mai tevékenységet is leírja: különböző hajóállások: nyitott és fedett (száraz)dokkok, hajójavító- és építő műhelyek, köröttük és felettük munkálkodó óriásdaruk. Hiszen ember emlékezet óta, a kikötőkben zajló állandó tevékenység a hajók tisztítása, javítása, újrafestése, átépítése, szerelése, mindenféle igényei szerinti kiszolgálása, a tengerészettől elválaszthatatlan.

IMG_0929 2.nap V French Creek

Ám a leginkább szembeszökő, az öbölben kikerülhetetlen óriás, amelynek leleplezését ígértem ezzel a mondattal: “mi is a célja annak az olajkút szerű építménynek, amely ugyancsak beletolakodott valamennyi panoráma képünkbe..

MG_0830 2.nap V Valletta, Grand Harbour- French Creek

Ha kicsit erőltetett módon is, de az elmúlt napok után idézhetném itt Rejtő Jenőnek is egy öröklétbe merevedett mondatát: A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.

Ugyanis vezetőnktől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nagy hajók vízen történő javításához, mondhatni azok ” mobil szervize ” működik itt, miáltal nem kell semmilyen hajójavító műhelyt becserkészniük, azonnal érkezés után itt beúsznak a méretes hajók, s máris fürgén – a több emeletre felérő állványzaton munkába veszik őket. Hát tátottuk is a szánkat rendesen, hogy is láthattunk volna még csak hasonlót is, mi szárazföldi patkányok, akiknek legnagyobb tengere a Balaton.

Azután akárhány cikket, YouTube videót (egy ilyen monstrum ideszállításáról) olvastam, néztem, találtam róla kutatásaim során, bizony mindben olajfúró toronyról, vagy
-állomásról szól a rege, amellyel képesek akár több ezer méteres mélységben, a kora eocén/paleocén kori rétegekbe lejutni feltáró fúrásaikkal. Ilyen céllal állomásozott már itt 2014-2015 között egy hasonló berendezés, s miután nem koronázta siker a feltevéseiket, elvontatták.
De kérdezem én, miért pont itt? Valletta világörökségi helyszínén, a sziget legnagyobb földrajzi vagyona, – ahogy ők besorolják – a Grand Harbour közepén? Nincs itt elég mélytengeri helyszín, Málta teljes kerületén?

A mostani olajfúró azonban maga szorult javításokra, s azért van itt, s csökkenti minden látogató felhőtlen élvezetét. De feltette már a kérdést a Valletta 2018 társaság elnöke is, szavaival élve: a Palumbo shipyard előtt parkoló szerkezet rombolja a Nagy Kikötő esztétikáját, kilátását. Egyetlen válasz, hogy nincs válasz arra, meddig még? Úgy tűnik, a szolgáltató, a French Creek nagy részét hosszútávon bérlő olasz Palumbo társaság kétéves szerződése valamikor ez évben jár le a MOG -al (Mediterranean Oil & Gas Plc) aláírt munkákra.

Málta P1670684 Grand Harbour French Creek

A szörny gyakorlatilag a 6-os számú dokk, az un. Kína dokk előtt parkol. Ez az a dokk, amely a VLCC (Very Large Crude Carriers) 300.000 to hordképességű, igen nagy méretű hajók befogadására is alkalmas. A beruházást (1979) a kínai kormány támogatta, ugyanakkor nevében akaratlanul is utal rá, hogy a szárazdokk intézménye a kínaiak találmánya, mely,  ahogyan a hajók nőttek, mindenképpen szükségessé vált a javításukhoz. Ezen oldaltámaszok biztosítása nélkül, a ballaszt eltolódásával a hajók egyszerűen felborulnának.

French Creek szárazdokk építés, kollázsHMS Lord Clyde in Dry Dock, 1872 _o-001

A French Creek dokkjai egyébként a brit Admiralitás terjeszkedési igénye (a szomszédos Dockyard Creekből) nyomán jöttek létre, a korábban itt megtelepült kereskedelmi közösség, s hajójavító műhelyei, sólyái átköltöztetésével Marsába. Az első dokk építése 1865-ben indult meg, s az I. világháború nagy csatahajói számára létrehozott 8-as dokk egyenesen a világ legnagyobbjának számított akkor. Ezek a létesítmények nagyban hozzájárultak a Mediterráneumban a brit tengeri fölény biztosításához, békében, háborúban egyaránt.

Senglea_fortifications_mapS miközben lassan bejártuk a French Creek dokkjait, kívülről körbejártuk a Senglea lovagi erődítés nyugati falait is. Azaz azt, amit az angolok újra felépítettek belőle, mivel a dokkok kialakításakor bizonyos részeket le is szakítottak belőle, hogy helyet nyerjenek. De nem csak az angolok, a II. világháború bombázásai igen erősen érintették Sengleát- hiszen a French creek dokkjai kiemelt célpontok voltak. Lényegében a városban az volt a kevesebb épület, ami nem pusztult el. A szép Gardjola is rekonstrukció eredménye, az erődből pedig lényegében már csak a külső bástyák maradtak fenn.

Az eredeti erődről annyit már itt-ott elejtettem, hogy a Lovagok Máltára érkezésekor és letelepedésükkor a Grand Harbour öbölben, mindössze egyetlen erődítmény szolgálhatott katonai védelmükre: a Castrum Maris – a lovagkor St. Angelo erődje. Ezzel szemben levő földnyelv, mely csak vékony szállal kötődött a szárazföldhöz, ezért csak l’Isla = sziget nevet adták neki, majdnem lakatlan volt. St. Julian kápolnáján túl a két szélmalma volt a legnagyobb építménye, s eleinte a nagymesterek nem is láttak benne egyebet, mint kellemes vadászterepet, s nyári rezidenciáik ideális telepítési helyét.

Aztán 1551-ben a törökök váratlanul lerohanták Máltát, s bár a fő szigeten nem jártak sikerrel, ezért Gozo ellen fordultak, ahol jószerivel az egész lakosságot, 6000 embert elhurcoltak rabszolgának. A gozoi invázió felébresztette a lovagokat, s a sebezhető védelmüket biztosítandó, elkezdtek építkezni.
Fort St. Michael, vassallohistory, 3 Ekkor került sor a Fort St. Michael és a Fort San Elmo kialakítására, amelyet a Nagy Ostromig rohamléptekben, majd utána részben az újjáépítésekkel, részben további megerősítésekkel folytattak.
Az l’Isla-n elsőnek a szárazföld felőli bejárat biztosítására, s Bormlát megvédendő a délnyugat felőli támadásoktól, emelték azt az egyszerű, téglalap alakú egy alacsony bástyán elhelyezett ágyúállással megerősített várat, a Fort St. Michaelt, melynek egykori kb. helyét az az óratorony jelzi, amely a Senglea-i panorámán mindenütt feltűnik. Ma már a St. Michael névről a szárazföldi front ék formájú bástyájára asszociálnak, amely kiszögellésétől indul a French Creek oldali erődfal. A St. Michael bástyán is áll egy nagyméretű echaugette.

Málta IMG_4740 Zsu - Senglea

Az erőd elkészült 1553. májusára, D’Homedes nagymester alatt. Az abban az évben nyomába lépő nagymester, Claude de La Sengle (1553-57) folytatta a vár, s a sziget falakkal, történő megerősítését. Először a French Creek vonalán emelt védőfalat, a sziget csúcsán, a Sarkantyúnál, – mai nevén a Senglea pontnál erős bástyát emeltetett a már bemutatott gardjolával, majd a szárazföld s a gályakikötő biztosítására egy tömör bástyával, a Sheer bástyával zárta le a Porto  delle Galere (=Dockyard Creek) végét. Végül magát az erődöt is körbevette egy védőfallal. Az ily módon erődített Sengleában felhúzta még a gályakapitányok Porto delle Galere oldali palotáját (Dockyard terasz), hogy azok az öböl sengleai felén állomásozó gályáik közvetlen közelében legyenek.

IMG_1265 5.nap V Senglea, Dockyard Terrace

Ennyi elvégzett munka után, el is nevezte a várost önmagáról, Sengleának.

Birgu - Senglea, Siege of Malta -fresco, Wiki

Így hát volt már neve is a lassan beépülő településnek, bár a régi is, mindmáig használatban van. Érdekes módon, ez mindegyik városra elmondható a Három városból, melyek ugyan egy összefoglaló néven, de egyenként minimum két azonos mértékben használt saját jogú néven futnak, s akkor még nem is beszéltünk az amolyan állandó eposzi kellékként viselt jelzőkről, mint itt Senglea esetében pl. a “Legyőzhetetlen” (Città Invicta) – amely a Nagy Ostromban kiérdemelt szerepét díjazza.

Senglea ténylegesen fontos szerepet játszott az 1565. évi Nagy Ostromban, s 10 török rohamot állt ki, s bár súlyosan megrongálódott, de falai alatt dölt el az ostrom sorsa.
A károk helyreállítása és az erőd fejlesztése 1581-ig tartott, azonban Valletta megépültével szerepe csökkent. A 17. és 18. században különböző külső védművekkel bővítették, melynek egyik példáját láthatjuk a sziget csúcsán levő bástya aljában, tengerszinten a
St. Angelo erőddel szemben levő oldalon. 1690-ben a parti sziklákból “fazonra” alakított
10 lőréses ágyúállás a Senglea ponti bástya megerősítését szolgálta. Mint látjuk, ma már annak tetején közparkot alakítottak ki.

Málta IMG_4745 Zsu - Senglea

L'isla - Senglea- Jardin la Guardiola- kollázs
IMG_0836 Senglea 2.nap V
S miután remény sincs rá, hogy ezzel a bejegyzéssel elérjek Veletek az öbölbeli sétahajózás végére, ezért legalább Sengleáról lekerekítem a képet. Befordulva hát a Dockyard Creekre, amely mai látványában keveredik a San Angelo erőd oldalának luxus jachtokkal ékes képe, a sengleai oldal apró színes csónakjaival, végükön a harmadik város, Cospicua waterfrontjával.

Málta IMG_4756 Zsu - Senglea
Málta P1670710 aa Sliema Grand Harbour

Málta P1670713a Grand Harbour Senglea

S a fenti kép végén, a gályakapitányok palotája mellett újra eljutottunk ahhoz a bizonyos Sheer bástyához, amely az erődített város ezen szakaszát zárja.
De….

Mastekranen_Holmenitt még elmondom az ezzel az épülettel kapcsolatban tett felfedezésemet. Ugyanis megnéztem mit jelenthet a bástya neve. S persze a sima szótár semmi értelmest nem ad ki, s lényegében azért, mert ez egy használatból teljesen kiment dolgot takar. Mégpedig egy középkori, egy- vagy két masszív, fa gerendából készült, a talpánál rögzített s (kátrányozott) kötelekkel összefogott darut, amellyel súlyos rakományok mozgatását végezték. Leginkább hajókészítő műhelyek használták, mivel minél nagyobbak lettek a vitorláshajók, annál nagyobb- és nehezebb lett az árbocuk, amelyet már a korábban szokásos módon, kézi erővel nem tudtak a hajótestbe beemelni és felállítani.

Egyik leghíresebb képviselője ezen szerkezeteknek, a Koppenhága egykori Királyi Haditengerészeti Bázisán, Holmenben álló Masting sheer (Mastekranen), mely 1751. évben került átadásra. Sok korabeli festményen találkozhatunk ezen szerkezetekkel, s most már tudom, hogy nem a festő fantáziája alkotta. :-).

Entrance_to_the_Port_of_Copenhagen_with_the_Masting_Sheer_seen_to_the_right_1830 - John Christian Dahl, Thorvaldsen Museum, Koppenhága

A Sengleai Sheer bástyát említik Maċina-ként is, (az olasz macchina – gép szóból, amelyet aztán a britek cserélik a sheer kifejezésre), s hamar találtatik hozzá kép is.

L'Isla - Senglea- Macina, kollázs

Sengleán 1629 -ben állították fel az első Maċinát a feljegyzések szerint. A faanyag azonban Máltán különösen kitett az időjárásnak, ezért a rövid élettartamú gerendákat gyakran cserélték (egy erről szóló feljegyzést megőriztek 1709. évből). 1864-ben aztán a fa elemeket felváltották kovácsoltvassal. Az eseményről már részletesen beszámolt a The Illustrated London News. Ahogy tudósítanak róla, a szerkezet feladata nehéz tárgyak hajóba/ vagy hajóból emelése, s amit a 25 tonnás vas szerkezet 40 tonna összsúlyig képes teljesíteni.

A lovagok idején ez a súly feltehetőleg csak részletekben mehetett volna. Akkor a hajó árbócokat, s a hajó egyéb tartozékait a bástyától balra található raktárakban tárolták a Store Wharfon, ám léteztek kisebb szerkezetek is, másutt a kikötőben. Fennmaradt az is, hogy privát vitorlások fizetés ellenében szintén igénybe vehették a szolgáltatást.

Aztán valamennyi épülethez rögzített szerkezet felett elszállt az idő, kiszorították azokat az 1925-ben Máltán is megjelent úszó daruk. Az Admiralitás 1927-ben leszerelte a vas emelő szerkezetet, s ezzel már csak az emlékezete, ami fennmaradt.

Dockyard Creek, Macina, Sheer Bastion

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A láthatatlan harmadik – Cospicua, Grand Harbour | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.