Málta legrégibb kikötője a Grand Harbourban

málta30

Hosszú kitérő után visszatérünk Málta befejezetlen (hős)történetéhez, a Nagy Kikötőjében a Lovagi erődök nyomában tett kirándulás képeihez, konkrétan azok koronaékszerének tartott St. Angelo erődhöz. A Fort St. Angelo mögött pedig ott van az erődített város, Birgu, másképp Vittoriosa, mely a Három Városként ismert együttes meghatározó, harmadik tagja.

Málta P1670303aaa Valletta, Fort St. Angelo

Málta P1670722 Grand Harbour

Ha ezt a kirándulást a történelem szerint haladva szerettem volna bemutatni, itt kellett volna indítanom. Hiszen ez volt az az ideális, a Nagy Kikötőben biztonságos kikötésre alkalmas, a keskeny benyúló földsáv kiugró sziklája védelmében meghúzódó szélmentes öböl, amely természetes kikötőjét már a főniciaiak is használtak, s létesítettek az akkor még teljesen lakatlan földnyelven Astarté istennőjüknek templomot, melyet majd a rómaiak Junónak szentelnek fel.

C.F._Brocktorff_-_St._Angelo

S az idők folyamán a hely fontos tengeri, kereskedelmi és katonai jelentőségre tett szert. Birgu volt Málta első tenger(észet)i települése, s első tengerparti erődítménye, mely a Grand Harbourban meghatározó szerepet kapott. Mindazon hódítóknak, akik Málta feletti uralomra vágytak, a Birgu feletti ellenőrzést kellett megszerezniük.
Sokak szerint már az araboknak állt itt váruk, ám hiteles említést először a 13. század elejétől találunk a Castrum Maris, vagy Castrum a Mare erődítményről, melybeCastrum a Mare középkor
II. Frigyes Hohenstauf uralkodó (a nápolyi egyetem alapítója) nevezte ki első máltai várnagyait, érdekei képviselőiként.
Az Anjouk alatt 150 fős garnizonról tudunk, megfelelő fegyverzettel. 1274-ben már állt ott két kápolna, a St. Angelo és a St. Mary, melyeket később újraszentelték Szűz Mária születése ill.
St. Anne néven, s ma is állnak. S a főváros, Mdina mellett itt létesítették az első egyházközséget, a spanyol tengerészek által alapított San Lorenzo a mare templommal a középpontban. (Szent Lőrinc ünnepén használt sárga-piros csíkozású zászlók valószínűleg erre az Aragon időszakra vezethetők vissza.)

A Castrum a Mare, a tengeri vár, a mögötte kialakult, jobbára halászok lakta kis településnek és a szárazföld lakosainak sokszor nyújtott védelmet a kalózok betörései idején. S a kulturális térképen is megjelenik a vár, amikor a 13. század elején a provence-i trubadúr, Peire Vidal vendégeskedett itt.

IMG_0835 S. Angelo 2.nap V

A Szent János lovagrend 1530. évi ideérkezése emelte új jelentőségre a helyet, amikor
Philippe de Villiers de L’Isle-Adam nagymester ezt jelölte ki székhelyéül, s egyúttal az addigra leromosodott várat megerősítve, fokozatosan további falakat húzott a mögötte kialakuló település védelmére, hasonló mintára, mint azt Rodoszon tették.
41 évig ezután innen kormányozták Málta szigetét.

Birguban az alábbi nagymesterek váltották egymást:
Philippe Villiers de l’Isle-Adam: (1521) -1534
Pierino del Ponte: 1534 – 1535
Didier de Sainte-Jalle: (1535 – 1536) – megválasztásakor Franciaországban tartózkodott, s úton Máltára meghalt
Juan de Homedes: 1536 – 1553
Claude de la Sengle: 1553 – 1557
Jean Parisot de la Vallette: 1557 – 1568
Pietro del Monte: 1568 – (1572)

Velük együtt menekültek ide Rodoszról kereskedők, művészek, mesteremberek, s a kicsi falu hamarosan zsúfolásig megtelt, s új házak és fogadók építése vált szükségessé az immáron 2.500 főt meghaladó népessége számára. (2014. évi népszámlálási adatok alig mutattak ennél többet: 2.629 – míg a 20. század elején még hatezer fős nagyságrendet is elérte.)

A lovagok a helyet eleinte Città Nuovaként említették, megkülönböztetésül a régebbi fővárossal, Mdinával, azaz a Città Vecchiaval szemben.
Máltai elnevezését, a Birgu-t a Borgoból vezetik le, utalva hosszan tartó kapcsolatára a várral, mint annak peremvárosa – il Borgo del Castello -, azaz település a vár tövében.

A várat innentől Fort Saint Angelonak hívják, a nagymester a várnagyi lakot átépíttette saját rezidenciájának, illetve a közeli kis St. Anne kápolnát egy mellékkápolna hozzátoldásával privát használatára felújította, ahol 1534-ben bekövetkezett halálakor L’Isle-Adamot el is temették.

Málta P1670721 Fort St. Angelo- St. Anna kápolna

A Fort St. Angelo évszázadokon keresztül a Grand Harbour ikonikus arcának számított, s privilegizált pozíciója, a Birgu-i félsziget legkiugróbb csúcsán, meghatározta a Három Város délkeleti látványát a Nagy Kikötőben.

Málta P1670728 Grand Harbour, Fort St. Angelo

A firenzei Piccino és Antonio Ferromolino hadmérnökök tervei alapján a lovagok három évtized alatt, a várat és várost kiépítették, a megerősített külső és belső falak között várárkot mélyítettek a mészkőbe, a félsziget csúcsát vizesárokkal (=Menqa) választották el a szárazföldtől, hogy csökkentsék a szárazföldi oldalról várható támadás veszélyét.

A kiszélesített vizesárok kisebb hajóik számára védett kikötőt is biztosított, melyre  mandracchio, vagy manderaggio néven hivatkoznak.

Eredetileg a víz két partját, vagyis a várat Birguval, egy felvonóhíd kötötte össze, amely helyén ma egy állandó beton híd tölti be ugyanezt a szerepet.

Málta P1670716 Grand Harbour, St. Angelo, Dockyard creekA középkori várat átformálták és lényegesen megerősítették. 1536-ban egészült ki a vár a hegyes D’Homedes bástyával, mely tipikus példája az első generációs olasz bástyáknak. Egyúttal ez lett a 17. században az első, lőporraktárként is használt bástya Máltán.
Mögötte épül meg Ferramolino tervei szerint 1547-ben  a magas ágyúállás, s az erődítmény nyugati oldalán, tengerszinten a De Guiral ütegállás. Utóbbi végül a Nagy Ostrom idején a legeffektívebb védelemnek bizonyult, az 1565. augusztus 15.-én Senglea ellen indított nagy török tengeri támadással szemben.
A vár területén nagy számban találtak sziklába vájt ciszternákat és gabona tárolókat, amelyekből néhányat börtöncellaként használtak. A guvának nevezett, Caravaggio_-_Portrait_d'Alof_de_Wignacourtmészkőből kivájt földalatti gödör, ahová a lejutás csak a csapóajtón keresztül volt lehetséges, kemény büntetése volt az eltévelyedett lovagoknak, kiknek a falba vájt nyomait, keserű panaszát kivetítőn keresztül láthatja a turista, ha arra jár.

Számunkra is ismert foglya volt St. Angelo börtönének Caravaggio, ki eredetileg vendégként érkezett, s elnyerte a tiszteletbeli lovagi címet is, ám heves természete ismét elragadta, s két év itt tartózkodás után, melyről híres festményei tanúskodnak, 1608-ban letartóztatták, hiába volt a nagymester pártfogoltja. Számomra nem igazán világos, hogy ő is a guvába került-e, de mivel sikerült megszöknie, ezt kevésbé tartom valószínűnek.

Fort St. Angelo - lovagkor

Málta P1680964 Birgu- Dockyard creek

A szigetre érkező lovagok tehát itt horgonyozták le gályáikat (a zászlóshajó Sant’Anna karrakk, San Giovanni, Santa Croce, San Filippo a nagyobbak) és építették újabb hajóikat, s általánosságban jól működő kikötői infrastruktúrát hoztak létre.

Innentől fogva egészen a XX. századig itt volt a haditengerészet középpontja Máltán.

Málta P1670710 a Birgu, Marina Grande
A waterfronton és annak közelében a 13. század óta működő hajóépítő műhely (arzenál) mellett kincstári épületek (kincstár építésében hasznosításra emelt paloták), a flottatengernagyi palota, fegyvertár, kórház stb. épülnek. A 8 nyelv (langue) részére szálláshelyeiket (auberge) az általuk Collachionak elnevezett negyedben  emelték, amely ma már a város legősibb részének számít.

Birgu turista térképe

Mindenki hozzájárult Birgu fejlődéséhez, de senki sem annyira, mint a Lovagrend. Munkájuk nyomán alakul ki a városnak az a megkülönböztető építészeti karaktere, amit még ma is láthatunk, s mely leginkább jellemző egész Málta szigetére.

Málta IMG_5241 Zsu - Birgu-Collachio

Birgut sohasem tudták elfoglalni az oszmán hódítók. A három hónapon át tartó Nagy Ostrom idején is, a heves bombázások ellenére legyőzhetetlennek bizonyult. Ezért is kapta az azóta hivatalosan használt Città Vittoriosa, azaz „Győzelmes Város” megnevezést. Ezen csata védőinek hősies ellenállása vált az archetípusává mindannak, ami a Máltai Lovagok jellemét és elhivatottságát mindenkorra meghatározta.

A Nagy Ostrom után néhány elesett védőt itt az erőd temetőjében temettek el. Máltán azóta is szokás, hogy szeptember 8.-án, a győzelem napján ellátogatnak az erődbe, nem feledve a hősök emlékét.

IMG_1245 5.nap V Birgu, St. John Bastion and Cavalier

A Nagy Ostromot követően Birgu erődítési rendszerét fokozatosan helyreállították, amelyen a birgui születésű Girolamo Cassar építész is közreműködik. 1588-ban Birgu szárazföld felőli frontján megépítik híres Szt. János és Szt. Jakab bástyákat, ám a Santa Margerita és Cottonera külső vonalak (17. – 18. század) létrehozása leveszi Birguról a közvetlen szárazföldi védelmi feladatot, s ezzel nagyrészt katonai jelentősége is elvész. Valletta megépültével a lovagrend közössége, vezetőségi és adminisztratív központja is áttelepül Vallettába, s Birguban lényegében csak a Pápai Állam képviseletét ellátó inkvizítori szék marad (akikkel a lovagoknak elég feszült, s kényszeredett viszonya volt), így Birgu is fokozatosan veszít fényéből és központi szerepéből.

A Máltai Lovagok azonban jelenlétük teljes idején folytatták erődítményeik karbantartását, az új haditechnikának megfelelő fejlesztését. Így a St. Angelo is átesett a Nicolas Cotonert követő, Gregorio Carafa nagymester megrendelésére 1681-1688 között, egy Carlos de Grunenbergh flamand hadmérnök nevével fémjelzett felújításon. A 4 új ütegállással (48 ágyúval) bővült erőd lényegében az általunk ma ismert külső formáját ekkor nyeri el-, melynek emlékére a Fort St. Angelo főkapuján elhelyezték az építész címerét és emléktábláját.

A francia Francois de Mondion (1720-as évek eleje) végezte az utolsó simításokat a Birgu-i szárazföldi erődítésen, s adta meg neki ma látható képét, barokkos kapuival, és kiterjedt külső védműveivel.

IMG_1246 5.nap V Birgu Couvre Porte

Az angolok 1800. évi partraszállása után Birgu elsősorban (mediterrán) tengerészeti bázisként kapott szerepet. A kikötőben hamarosan otthonosan érzik magukat, berendezkednek ott, s épületeiket saját igényeiknek megfelelően célirányosan alakítják.

Birgu, Victualling Yard_1897

Vittoriosa- Borgo brit átalakítási tkp, 1897.

Erre kiváló példa az 1992-től Tengerészeti múzeumként működő  szép óratornyos épület, amelyben a Lovagrend idején (épült 1545-ben) az emeleten a kincstári irodák, földszintjén a rend sütödéje volt. Az angolok itt rendezték be (1842) a hatalmas Royal Naval Bakeryt, azaz a brit mediterrán flotta tengerészeti sütödéjét, amelynél a folyton bővülő ellátási igény kielégítése érdekében simán lerombolják és beépítik az ősi arzenál épületét, s a hozzá csatlakozó épületek bevonásával afféle tengerészeti cateringet, élelmiszerellátó központot (Victualling Yard) alakítanak ki, amelyben képesek voltak mintegy 10.000 fő ellátására elegendő 6 havi élelmiszer mennyiséget tárolni. A tervek készítője az a William Scamp volt, akivel már találkoztunk a vallettai anglikán pro-katedrális kapcsán.

William Scamp itteni tartózkodása idején az egykori tengernagyi palotában rendezkedett be, amelybe a véletlen egybeesés folytán később a Royal Navy admiralitása költözik be. Ma a Casino di Venezia foglalja el termeit.

IMG_0935 2.nap, Birgu- Naval Bakery- Malta Maritime Museum V

IMG_1260 5.nap V Birgu

Birgu, Grande Marina- Dockyard creek

A sütödéhez csatlakozó ún. Carafa raktárakat is hozzákapcsolják ehhez az együtteshez, amely 5 raktárból álló épületét 1689-ben húzzák fel a Lovagrend két legnagyobb hajója kapitánya privát lakosztályaként, melynek földszintjén raktárak és üzletek kaptak helyet a kereskedelem iránt elkötelezett Carafa nagymester terveinek megfelelően.

(A nagymester már 3 hónaposan felkerült a Máltai lovagok listájára, igaz családjában magas rangú egyházi személyiségek is voltak: bátyja kardinális, nagybátyja, V. Pál pápa. Ugyanakkor kíváló (tengeri) katonai sikereket ért el a rend kötelékében, s feljegyezték, hogy a kártyajátékot Máltán az ő idejében vezetik be.)

Ma ezekben a Carafa épületekben is, mint a waterfront egész hosszában számos, különböző stílusú étterem működik (kint és bent is) – az általános színvonalútól az exkluzívig, a könnyebb falatokat kínálótól a vegetáriánusig.  Általánosságban a vittoriosai rakpart ma a turisták számára nyújtja a gondtalan kikapcsolódás és a kikötő pompás panorámájának egyidejű élvezetét, az elegáns jachtkikötő luxuscirkálói megcsodálását, kószálva a part mentén, amely kevésbé szenved a turisták tömegétől, mint a szemben fekvő Valletta.

A Fort St. Angelonak 1870-ben modernizálták tüzérségi felszereléseit. Az átlagosan 3-5 ezer fős (a századforduló felé folyamatosan emelkedik 7-10 ezer fő közöttire) máltai brit garnizon számos ezredét szállásolták el az idők folyamán a Fort St. Angelóban is, ahol az alábbi kép is készült:

Fort St. Angelo, katonai barakkok

1905-1912 között a San Angelo erőd átkerült a Royal Navy kezelésébe, s ekkor kapja az (őfelsége hajója) HMS Egmont nevet, ill. besorolást. A név 1933-ban változik HMS St. Angelora. Ezért is volt szokásban, hogy a tengerészet hajói, ha elmentek az erőd előtt, üdvözlésül megszólaltatták a hajókürtöt.
A II. világháború alatt, noha a St. Angelo nem számított fő célpontnak 69 találat érte.

Érdekesség ezekből a sötét évekből, hogy a föld alatt kialakított menedékhelyek között 1941. karácsonyán még egy The Black Bat nevű pub is létesült. Birgu is súlyos károkat szenvedett, s házainak, palotáinak igen nagy része elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott.

Az utolsó angol tengerészek 1979. március 31.-én hagyták el az erődöt, s ezzel ismét a máltaiak kezébe került jogos örökségük. S micsoda nagyvonalúság, a kormány gesztust tesz a Máltai Lovagrend felé! 1998-ban a Fort San Angelo felső részét, azaz az egykori nagymesteri palotát és a kápolnát 99 évi használatra a SMOM rendelkezésére bocsátja.

Csaknem 30 év telik el, mire történelmi örökségükről a máltaiak méltányosan gondoskodni is tudtak. 2008-ben egy 7 éves restaurációs projekt keretében, amely finanszírozásából 70 % részt vállalt az EU, lényeges helyreállító munkákat kezdenek el.
Az elvégzendő munkák célja az erődítés falai nagy részének (cca. 2 km globigerina mészkő) megtisztítása, az időjárás, levegőszennyezés a vegetáció és emberi használat (és rombolás) okozta károk kijavítása.

IMG_1247 5.nap V Birgu

Egyik legfőbb irányelv volt, a lehető legnagyobb területet megnyitni a széles közönség előtt, benne kulturális és kikapcsolódás helyet teremtve – információs centrumokkal, múzeumokkal, kávézókkal és kilátó helyekkel.

Mi már szerencsések voltunk, s a szépen kivitelezett és befejezett munkákban tudtunk gyönyörködni.

Málta P1680958 Három város, Birgu

Kiemelt figyelmet kaptak az egykori véres csaták színhelyei, mint a Post of Castille, vagy a  Szt. János és Szent Jakab bástya és cavalier (=magas ágyuállás), a francia kurtina és a városkapuk történelem hű helyreállítása. A munkák során több méter földet és betemetett háborús romot távolítottak el az egykori várárokból (= fossa), mellyel láthatóvá és érzékelhetővé vált az erődítési falak szédítő magassága. Noha a 18 méter mélységű várárok szabadon maradt részei már a múltban is mint közparkok hasznosultak, azonban azok igencsak elhanyagolt és lepusztult állapota miatt szintén rehabilitációra szorultak.

Málta IMG_5228 Zsu - Három város, Birgu

A projektben helyet kapott a történelmi Collachio kanyargós utcáinak újrakövezése, mivel időközben azokat aszfalttal fedték, ami természetesen a középkori látványba sehogy sem illett bele. De ezt már csak a következő bejegyzésben tekintjük meg.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s