Bátorságért György kereszt a máltai népnek

málta41

A történelem mintha ismételné önmagát. Málta még egyszer belekerült egy olyan sorsdöntő szerepbe, amikor a világtörténelem alakulása itt vett egy meghatározó fordulatot. S ez a máltai nép számára nem kevesebb szenvedést és pusztulást jelentett, mint a lovagok idejének 1565. évi Nagy Ostroma az oszmánokkal szemben. Csak közben csaknem 400 év eltelt, s változtak a viszonyok, a szereplők, a világ technikai fejlettsége, a harcászat módja, s pusztító ereje.
A II. világháborúban a sziget lett a legtöbbet bombázott terület a világon, ahol átlagosan napi kettő légitámadást megélve 1940. június 11. – és 1942. november 6. között folyamatosan hulltak a bombák. A nevezetes londoni Blitz 57 napi éjjel – nappal tartó bombázását jelentette a városnak, míg Málta és lakossága 154 napon át szenvedte el a szünet nélküli légitámadásokat. Eközben az ország puszta romhalmazzá vált, a lakosság fedél és védelem nélkül a föld alá kényszerült, teljesen ellátás nélkül maradva éhezett, egyre romló egészségügyi viszonyok között.
Ott állt egy nép, akit a tengelyhatalmak szorításában a megsemmisülés vagy a megadás fenyegetett, hiszen Málta megint a nagyhatalmak ütközőpontjába, a frontvonalra került.

A háború első hónapjaiban még senki nem is vett tudomást Málta létezéséről, mígnem Olaszország be nem lépett a háborúba. Addig a britek a Földközi tenger vitathatatlan urai voltak, olajellátásuk a Közel-Keletről biztosított volt, s 1939. októberében még flottájukat is áthelyezték Alexandriába. A szigeten maradt védelem mindössze 1 monitor hajóból, s 4-6 db kiöregedett (kétfedelű Gladiátor, a legenda nevesített hármat: Faith, Hope, Charity – Hit, Remény, Jóság) repülőgépből állt, 14 légelhárító tüzérségi üteggel.

Kétfedelű Gladiátor

Miután 1940. június 10.-én Mussolini hadba lépett Németország mellett, ez azonnali háborút jelentett Angliával (így Máltával) szemben is.
Mussolini mindig is magát tekintette a Földközi tenger jogos és tényleges urának, s azonnal offenzívát indított annak birtoklásáért, kész tervei voltak Málta inváziójára.
A hadüzenet másnapján már hullottak az első bombák Máltára, noha igazából ekkor még Mussolini a tengeren gondolta megvívni a csatát. Flottája azonban hamar ütőképtelennek bizonyult az angollal szemben, s hamar világossá vált, hogy Máltával szemben a légierő alkalmazása az igazi kulcs, amely Szicíliától mindössze 15 percnyi repülési távolságra volt.

Ugyanakkor ezek a kezdeti bombázások nem igazán voltak effektívek, ami a stratégiai/katonai célpontokat illeti, sokkal inkább a lakosság elrettentését, morális megtörését szolgálta. Közben Mussolini eltaktikázta azt a számára még kedvező helyzetet, amikor erőfölényben (mintegy 200 repülője állomásozott Szicílián) volt, s egy felkészületlen, védtelen – pillanatok alatt lerohanható – nemzettel állt szemben.
(A nevezetes Herkules terv, amelyben 1941. április végén Hitlerrel megállapodott Málta májusi inváziójára, sosem került kivitelezésre.)

Franciaország fegyverszüneti egyezménye megkötése után (1940. jún. 22/25) a britek hozzáférése egy csapásra megszűnt a francia földközi tengeri bázisokhoz, s lassan belátják, 1000_miles_from_Gibraltár,_és_Alexandriahogy ha Málta elesik, megszűnik a kapocs két Földközi tengeri támaszpontja, Gibraltár és Alexandria között is, s akkor elesik Észak-Afrika, elvesztik a Szuezi csatornát, ezzel kapcsolatukat Indiához és Távol-Kelethez, ugyanúgy a közel keleti olajmezőket.
Így fokozatosan elkezdik a sziget megerősítését emberekkel, fegyverekkel, munícióval, ütőképesebb, zömében Hurricane típusú vadászrepülőkkel, Fairey Swordfish torpedóbombázókkal, torpedó bázisa Manoel szigetre (= HMS Talbot) telepítésével.

durham-light-infantry-disembark1942, januárA nagyszámú (hadi,- szállító-, és tartály ∼) hajóból összeállított konvojok feladata volt a sziget ellátása az apadó szükségleti cikkekkel – élelmiszertől- a kalapácsig és gyógyszerekig, (de kezdetben bizonyos nagyságrendben helyet biztosítottak a rakományban a hangulat ápolása miatt a könyveknek, pipere cikkeknek vagy a katonák jó közérzetét fokozó dohánynak, sportszereknek stb.), s kiemelt fontosságú volt az üzemanyag /olaj, szén, koksz/ utánpótlás eljuttatása.

Nem volt egyszerű ezeknek a konvojoknak az eljuttatása Máltára. A rövidebb, a Földközi tengeren át vezető útvonal Gibraltártól a tunéziai Cape Bon megkerülésével, illetve Alexandriából, a tengelyhatalmak erős légi és tengeri jelenléte miatt igen veszélyes volt, sok hajó- és emberi veszteséggel (aknák, torpedók, tengeri és légi támadások) járt, bár ha az ellátás megoldása sürgőssé vált, éltek ezzel is. – A veszélyesség érzékeltetését példázza, hogy volt, pl. amikor 1942. júniusában 17 egységből csupán 2 hajó ért el a célig, vagy éppen kénytelen vissza kellett forduljanak. A sikeresebb opció ezért a hosszabb, az afrikai partok mentén haladó útvonal, amelyen át a cargo célba érése azonban a teljes koordinációval 2 hónapot is igénybe vehetett.  De a kikötőbe érve is sietni kellett a kirakodásoknál, mielőtt az ellenséges légierő lecsapva megsemmisíthette a szállítmányt.
A repülőket pedig anyahajókkal a szigettől repülési távolságba szállítva indították, miközben sokszor előfordult, hogy az üzemanyag előbb elfogyott, s a repülő és a pilóta tengerbe veszett. (1940. november Operation White 12 Hurricaneból 8 gép, 7 pilóta veszett oda)

repülőgép anyahajó, HMS Argus

A háború első szakasza Máltán úgy 1940 decembere/1941 januárjáig, a németek tartós színre lépéséig tartott. Az első olasz bombázások rémülete – a leginkább célpont Valletta és Három Város, Nagy Kikötő mintegy százezer lakosát a sziget belsejébe, vidékre kergette – akikből számosan már 1 hónap múlva visszaszivárogtak -, aztán a pánik elmúltával hamarosan folytatódott a napi rutin. Feljegyzések megőrizték, hogy mikor, hol tűntek fel aknák, ellenséges hajók, repülők, mikor és hová és hány bomba hullott, a légiriadók idejét és tartamát, s a Times of Malta naponta lehozta a civil lakossági áldozatok névsorát települések szerint.

A katonai építkezések (géppuska állások kiépítése, repülőterek bővítése, felszállópályák, hangárok, barakkok, olajtartályok létesítése, a dockyard javító műhelyeinek föld alá telepítése, radar és éjszakai fényszórók telepítése) mellett azonnal elkezdték a lakosság számára a nappali menedékhelyek kialakítását közösségi terek (pubok, éttermek, iskolák) megnyitása és átalakítása révén, illetőleg a fedél nélkül maradottaknak a tartós szállások létrehozását. Ez utóbbira kiváló lehetőségeket adott a lovagok által Vallettán, a föld alatt a sziklába vájt ciszternák és csatornák rendszere, melyek kitisztításával, lecsapolásával és további bővítésével tízezrek számára nyújtottak bombabiztos védelmet és túlélést mintegy 2 emeletnyi mélységben. A legnagyobb ilyen menedék (a régi vasút alagútjában) 3000 ember elszállásolását szolgálta – ami, mint a lenti képből is látható, persze túlzsúfolt és kényelmetlen volt.

A lakosság számára lassan megszokottá vált a berepülőgépek sivítása, az elhárító ütegek kitartó fegyverropogása, a mintegy félórán át tartó bombázások, vagy csak a zavaró és felderítőrepülések alatt. A városi élet csak csekély mértékben változott. Az éttermek, pubok kinyitottak, bár rövidebb nyitvatartási idő mellett, működtek a mozik, mint ahogy a kijárási tilalom is csak az esti órákat érintette. Az időről időre veszélyes készletcsökkenésekről szóló hírek nyomán először a privát és bérautókat, taxikat – üzemanyag takarékosság céljából – kivonták a forgalomból, később rendeletet hoztak a felhalmozás leleplezésére – elsősorban az üzletek ellenőrzése révén, s október végétől központi élelmiszer elosztó rendszer létesült. Az első konvoj egyébként szeptember 2.-án érkezett meg, melyet rekord idő, 4 óra alatt kirakták.

Wartime rationing queue's for cigarettes, Governors palace

A civil lakosságból nők és férfiak, nagy számban vállaltak háborús szolgálatot, a férfiak harci önkéntesekként, a nők elsősegély nyújtásban, betegápolásban, szociális munkásként, s ezidő alatt a közönséges bűncselekmények gyakorlatilag megszűntek a szigeten.

A csak lassan, esetenként 4- max. 12 géppel bővülő légierő pedig hősiesen küzdött a technikai fölényben levő olasz gépek túlerejével szemben, s arányaiban, a légvédelemmel karöltve, azoknak nagyobb veszteségeket okozott. Bár néha a katonai kimutatásokban megjelentek olyan drámai számok Málta légerejéről, amely pl. július 14-én 1 db Hurricanet és 2 Gladiátort, vagy  július 19-én 1 db Gladiátort számlált. A repülők zöme alkatrész hiány miatt a földre kényszerült, de az is előfordult, hogy a légvédelem muníció hiányában csak korlátozottan nyitott tüzet. A pilóták pedig folyamatosan küzdöttek olyan belső akadályokkal is, mint az általunk is látott – a talaj megtartását szolgáló, teljes Málta területét beszövő – kőből épített kordonok, amelyeken – pl. géphiba miatt leszállva, a pilóta halálát lelte. Pedig a háború kitörésekor a brit helyőrség is csupán 5 ezer főt számlált, s folyamatosan merül fel az igény a katonai állomány erősítésére. (Végső létszámuk eléri majd a 30 ezer főt.)

italian-500lb-bombsJúlius 30.-án már a századik bombázást viselték el a háború június 11. -i kezdete óta, melynek hatására a lakosság körében nőtt az olaszellenes hangulat, s megfogalmazódott a gondolat, melyet augusztus közepén tettekre is váltottak: a Nagy Kikötő városai olasz nevezetű utcáit átkeresztelték angolra.

Ám ekkor még mondhatni mit sem sejtettek arról, amit egy átélő később így jellemez:
S azon a napon megtapasztaltam mi a pokol”.

Miután Mussolini az év végén csúfos vereséget szenvedett a Balkánon, a görögök ellen, 1941. január elején pedig a britekkel szemben Észak Afrikában maradt alul, Hitlernek nem maradt más választása, ha nem akarta elveszteni a térséget és a hozzáférést az arab olajmezőkhöz, mint beavatkozni. Az őszi orosz hadműveletek után már decemberben áttelepítette 100 Luftwaffe repülőjét Szicíliába, melyben bombázó Stukák, Junkers 88-k és a vadászgép Messerschmittek (ME 109, 110) voltak. S ezek a gépek nem csak az akkori haditechnika csúcsát jelentették, de pilótáik magasan képzett harcosok, akik úgy manővereznek gépeikkel, amelyet a szövetségesek nehézkes és jóval lassúbb gépeiről mondhatni leesett állal szemlélnek, s precíz célzásaikkal nem a 15-20.000 láb (Messerschmittek) illetve a Junkersek 7-8.000 láb repülési magasságból szórják akár
500-1.000 kg-os bombáikat, de zuhanó repülésben célra tartva, csupán száz láb magasból oldják ki azokat.

És  a Luftwaffe 1941. január 9.-én lecsapott Máltára, másnap pedig az angolok legújabb büszkeségével, az Illustrious repülőgép anyahajóval a Földközi tengeren Máltához közeledő konvojra. A következő napokban nem tágítottak a Nagy Kikötő és a dokkok fölül, s január 15.-én megszakítás nélküli, 2 és fél órán át tartó bombázással romhalmazzá változtatták Sengleát, Vittoriosát és Cospicuát. Ezeket a légitámadásokat a szemtanúk csak az infernó szót használva tudják jellemezni, amint különböző formációkban, visszatérő ütemben érkező repülők betakarják az eget, s megrázó robbanások, hang és zajhatások mellett, láng- és füstfelhő mögé, s az elpusztított épületek portengerébe burkolózik a kikötő. Utánuk romok, rajtuk szanaszét egykori használati tárgyak törmelékei, de még szétszaggatott dgħajsák darabjai is maradnak. Mindenütt nagy számban halottak és sebesültek, 9.000 ember fedél nélkül maradt.

senglea-jan41, after the raid

Ezen a napon találja telibe egy bomba a Szent Lőrinc templom kriptájába menedékért behúzódó 35 embert is, akiknek névsorát magunk is láttuk Vittoriosában a templom falán. Ugyanekkor Vallettát is súlyos károk érték, ám az április  22, 24-i illetve 29., 30-i majd május 20-i, olykor több, mint 6 órán át tartó bombatámadásoknak ekkor még a lovagok büszke városa előtte áll, mikor 953 épülete megrongálódik, vagy elpusztul.
Április 29.-én a Szent János társkatedrális is komoly sérüléseket szenved, s Vallettán szinte egy üvegtábla sem marad épen.

Málta P1690009 Három város, Birgu

A német hadműveletek első hónapjaiban a Luftwaffe 2.500 tonna nagy pusztító erejű bombát vetett be Máltán, többszörösét annak, amit az olaszok ledobtak. S míg a háború kezdetén leírtuk, hogy a 100. légiriadót július végén, azaz mintegy 7 hét elmúltával jegyezték, a németek ezt átlagban egy hónap alatt elérik, sőt 1942.-ben még napok is akadnak amikor túlteljesítik ezt a nagyságrendet.

György keresztNekünk nagyon kimaradt a világlátásunkból a föld ezen kicsiny pontja, s nem is igazán találtam magyar forrásokat arról a drámáról ami itt kibontakozott. De szerettem volna érzékelni azt a folyamatot, amely arra sarkallta az akkori brit uralkodót, VI. György királyt (mindenki ismeri őt, a Király beszéde remek film óta), hogy az általa a civil bátorság, a mindennapok hőseinek elismerésére alapított György kereszt díjával ezen egyetlen esetben egy egész népet tüntessen ki.

A feladat nagy falat volt, de az események menetét sok-sok angol és máltai forrás összevetésével az eddig leírtak, s az alábbiak szerint láttam összeállni:

1941. február közepén a nehéz bombák mellett lehullottak az első aknák, melyeket ejtőernyőkön továbbítva a vizeket célozták meg, a célból, hogy gátolják a brit flottát a kikötő használatában. Február végétől a repülőterek (ekkor kiemelten: Luqa) is visszatérő célpontjai támadásaiknak, s mind a támadások mind a bombázások száma megduplázódik az előző hónaphoz képest. Nem mindig hullottak bombák, ám a támadók gyakran kisebb ütemek mellett visszatértek. Február elején már volt olyan nap – illetve éjszaka, amikor a lakosság megszakítás nélkül 9 órát töltött az óvóhelyeken. Kiviláglik az is, hogy a kicsiny máltai légierő nem képes a Luftwaffe tömeges támadásainak (havi szinten 90-100 körüli bevetés. cca. 1/3-a éjszaka) ellenállni, hiszen annak a Szicíliában rendelkezésére álló 320 repülője mintegy tízszerese a kis szigetének.

Márciusban az éjszakai támadások szaporodnak, s ez a taktika váltás júliusra már megfordítja az arányokat is, amikor 72 légitámadásból 53 az éjszakára esett. 1941. július végéig egyébként már 800-ra emelkedett az összesen elszenvedett légitámadások száma Máltán. Augusztustól októberig szignifikáns csökkenés áll be az ellenséges légitámadások számában (havi bontásban: 30-31- 15), hogy a novemberi 76 bevetésnél már csupán 6 napot jegyezzenek ismét, amely légitámadás nélkül múlt el.

first-sea-lord-sir-dudley-pound-and-pm-winston-churchillA tengelyhatalmak légi fölénye leküzdésére, az angol parlament, illetve a War Office döntését követően április elején Málta megkapja első 12 Hurricane MK II tipusú, új vadászgépét, amelyek már gyorsabbak, s felveszik a versenyt az olasz és német bombázókkal, de a Messerschmittek még ezeket is könnyedén kimanőverezik. Innentől változó ütemben, de állandóvá válik a repülőgépek szállítása Máltának. Légvédelme is gyarapodik, elérve a 3400 (Bofort ágyú) darabot.
A kémszolgálatuk felderítései nyomán, Málta pedig fokozott készültségbe helyezkedik egy várható invázió esetére.

Ugyanakkor Málta új szerepet kap, illetve vállal. Miután 1941 februárjában a németek az afrikai hadszíntéren bekapcsolódtak a harcokba, s megalakul a DAK (Deutsches Afrikakorps) Erwin Rommel vezetésével, felismerik, hogy a máltai bázisról eredményesen tudják akadályozni a tengelyhatalmak utánpótlási vonalait. Ezek egyedüli útja Afrika felé ugyanis a Földközi tengeren át vezetett. Ezért már az olasz kikötőkben, de egészen Afrika partjai előtt is, egyre növekvő támadásokkal semmisítenek meg számos, Rommel hadműveletét fedező ellátmányt, köztük a gépek működtetéséhez létfontosságú olaj szállítmányt. Elsődlegesen tengeralattjáróik (becslések szerint 650 ezer t rakomány elsüllyesztése, 400 ezer t megrongálása) és Swordfish torpedóbombázóik jelentették az offenzíva fő erejét. Málta légiereje a folyamatos utánpótlások hatására júliusra eléri a 60 bombázót (Blenheim, Wellington, Maryland, Albacore), és 120 Hurricane vadászrepülőt. Az év szeptemberére Málta vadászrepülői uralják az eget, s éjjel-nappal támadnak.
A tengelyhatalmak hajóinak mintegy 65 %-át sikerült elsüllyeszteniük október közepéig, amikor teljesen leállt az ellenséges konvoj forgalom a Földközi tengeren.

A megtorlás azonban nem sokáig váratott magára. November elsején az olaszok megszórták Vallettát kis (érintésre robbanó, emberélet elleni) 3,7 kg-os termoszbombák százaival, majd a hónap közepétől megszaporodtak a nappali légi támadások. Hitler, aki az év júniusától a Luftwaffét Szicíliából kivonva erejét az orosz Barbarossa hadműveletre összpontosította, most kinevezi Kesselring légimarsalját a Luftwaffe déli főparancsnokává azzal a feladattal, hogy megvédje az Észak- Afrika-i hadszíntér ellátási vonalait. Ugyanezen okból atlanti óceáni tengeralattjáróinak felét is átcsoportosította a Földközi tengerre. November 30.-án az ezredik légitámadást jegyzik Máltán, a háború kitörése óta.

És nagyon gyorsan megváltoznak az erőviszonyok a Földközi tengeren. A máltai flottát napok alatt felmorzsolták, s az olaszok átvették a dominanciát a Földközi tenger keleti felén, s a németek januári észak-afrikai térnyerése következtében az alexandriai brit légi védelmet is kiiktatták. Ezzel az ellátást szállító konvojok útját is elvágva, Málta elszigetelődött. A már előző évben számos  élelmiszer adag (olaj, margarin, zsír) csökkentés általi készlet “racionalizálások” súlyosbodnak, s egyre riasztóbb hiányok keletkeznek. Fokozta a nehézségeket, hogy Máltán a valaha átélt legrosszabb telet jegyezték, s a lakosság főzését, világítását és fűtését is szolgáló kerozin hiány hamarosan válságossá vált.

Innentől már csak egy célja maradt a német vezetésnek: végleg kiiktatni a britek Földközi tengeri erődjét, Máltát. S 1941. december 5.-től egész éjszakákon át tartó, bombázással kísért légitámadások jelzik a németek visszatértét. Ezek fokozatosan karácsonyig, éjjel-nappal tartó bombázásokra váltanak, s a légiriadó hossza napi 16 órát is meghaladja.

500kg-german-bombs- karácsonyi üdvözletDe az igazi rémálom csak ezután kezdődik. Kesselring szilveszterkor indítja azt a csapást, amely 1942. januárban 263 légitámadást számlál, s a háború kezdete óta a 340 db, Máltára érkezett, vagy ott állomásozó repülőből, csupán 28 marad. A januári légitámadások nem annyira a tömegbombázásokról szóltak, sokkal inkább zavaró támadások, hogy a lakosságot a hosszan, egyfolytában akár 8 órát is meghaladó föld alatti fedezékekbe kényszerítésével, illetve a kialvatlansággal küzdő pilótákat kifárasszák. Azért nem szűntek meg az újabb és újabb harci meglepetések bevetésével sem, mint a propelleres rakétabombák, gyújtóbombák, vagy a repesz (pillangó) bombák és az időzített robbanó szerkezetek alkalmazásával sem. A Máltára ledobott nagyszámú bombáknak átlag a 15 %-a nem robbant fel, amelyek hatástalanításával külön- bővülő- különítmény foglalkozott, a bombákat azután többnyire a tengerbe süllyesztették.

Bombák és hatástalanításuk - kollázs

Míg januárban a 263 támadásban “csak” 54-szer hullottak bombák, februárban a 235 légitámadásból egyben 222 bomba támadás is volt. Márciusban a 0-24 órán át tartó bevetések olyan bombaszörnyeket is tartalmaztak, mint az 1.000 kg-os Hermann, vagy az 1.800 kg-os Sátán malta-repterek1941-42névre keresztelt nehéz bombák. Ezekben a hónapokban a támadások harmada a repterek ellen irányult, különösen hevesen bombázták Ta’ Qali-t, amelyről a németek azt hitték, hogy földalatti hangárai vannak. Márciusban egy 48 órán át tartó periódusban erre az egy helyre szőnyegbombázásban mintegy 300 t, azaz 1.600 db bombát dobtak le.
A reptereken a kialakult hatalmas kráterek reparálása folyamatos munkát ad ezentúl mind az addig főleg az óvóhelyek építésére alkalmazott professzionális (bánya) munkásoknak, mind a katonaságnak és a civil erőknek, amely mintegy 2-3.000 fő csaknem szünet nélküli színhelyekre csoportosítását igényelte.

repülőgép - anyahajó - vassallohistory imge 357

A légicsapások vadságát kiváltotta az is, hogy márciusban megérkezik a szigetre az angol hadiipar Spitfire tipusú 15 vadászgépe, amelyek már a Messerschmittekkel fel tudták venni a versenyt, s bővülő állományukkal lassan kiegyenlítik az erőviszonyokat. (Ennek későbbi folyománya az is, hogy a harcok színtere a szárazföldről áthelyeződik az égboltra.) Most azonban még a Luftwaffe, az olasz királyi légierővel, a Regia Aeronauticaval karöltve, nem válogat sem célpontjaiban, sem a csapások (március 275, április 283) intenzitásában.
A civilek lakta városok – Valletta ismét erősen érintett – csakúgy mint a kikötő, a hajók és dokkok, valamint a Manoel szigeti tengeralattjáró bázis tömegbombázása leírása folytán egyre többször kerül a tudósításokba, hogy az elhomályosította a Londoni Blitz nagyságát. (Később, angol újságíróknak szervezett látogatáson, azok keresik a szavakat a szörnyű pusztulások láttán.)

Churchill inspects air raid damage 1943

És ahogy végigkövettem a napi tudósításokat, minden újabb nap újabb fokozásokat hozott az előzőhöz képest, 28-41-75-80 tonna bomba/nap; a légiriadók 11-20-33 órán át tartó előfordulása, 9 órán át egyfolytában tartó támadás jelentik a kiugró csúcsokat, amelyeket sokszor napi 100 fölötti repülő berepülésével érik el az ellenséges erők.

Aztán további, felfoghatatlan számok. Áprilisra már csak heti összesítéseket találok ilyen formán: április 1-6. közötti hét: Málta fölött 893 ellenséges repülő, 1.053 t ledobott bomba; sebesültek száma 173. Az egész napos bombázásban, egybefüggően 13.5 órás riadó. Vagy: Luftwaffe bevetések száma március:4.927 – április 9.599. Áprilisban erős vadászgép kíséret mellett naponta átlag 200 bombázó Málta fölött, április 20.-án 297 db. Eddig szétrombolt privát házak száma: 4.200.

Az 1942. év első felében csupán egyetlen 24 órás periódus volt, amikor nem hullott egyetlen bomba sem Málta földjére. A tengelyhatalmak légi csapásai 1942 tavaszán érték el csúcsukat. Jellemző Kesselring április 12-i jelentése a Nagy Kikötő és a dokkok bombázása után a Führernek: “Semmi nem maradt, amit lebombázhatnánk.”

Artwork- Fighters take off from Luca_s bombed runway, by Leslie Cole 1943 war-artist

Ám egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor az összehasonlítások a londoni Blitz-et emlegetik. Ott az érintett terület Londonon kívül számos más nagyvárost és települést is magában foglalt, amelyekből csupán London kiterjedése 1.572 km², míg Málta egész területe nem több, mint 316 km², s a leghevesebben bombázott városai Valletta 0,84 km² , s a Három Város 1,62 km²-es sűrített területére esett. Nemhiába emlegetik mindenütt, mint a világ leginkább bombázott területét a világháború idején.

Ugyanakkor másik különlegesség a halottak viszonylag alacsony száma: a két év 3.000 feletti bevetésében a civil lakosság köréből, mely a háború kezdetén cca. 270 ezer főt számlált (Valetta : 23 ezer, Három Város 28 ezer) mindössze 1.493 fő a halott, s a  sebesült 3.674. A londoni Blitz civil áldozatainak a száma 43 ezer, s mintegy 130 ezer a sebesült. Ez az alacsony máltai áldozatszám egyértelműen annak köszönhető, hogy a lakosság teljesen bombabiztos védelmet élvezett a sziget sziklába vájt rejtekhelyein.

Aztán április 7.-én, az aznapi 17 légiriadó között, a 2000. légiriadó is felhangzik, s az aznapi célpontja a 273 bombázó 280 tonnányi terhének a civil lakosság, a Három Város, Marsa, Floriana és Valletta városaiban. A támadás gyakorlatilag romba dönti Valletta központját, a kormányzati negyed lakóépületeivel és számos ősi palotával és lovagi szállással. A Kormányzói Palota, a Piac, s a Királyi Opera romokban. A becslések szerint Floriánával együtt a házak 70 %-a elpusztul, a villany és vízvezetékek elvágva, a gáz és telefon szolgáltatás nem működik, a romok az utcákat eltorlaszolják.

II VH, Valletta 1942 április 7-8

És mit tettek a máltaiak? Kijönnek az időközben túlzsúfolttá vált, kényelmetlen (s a hideg esős télen barátságtalan sziklafalú) menedékhelyeikről, s nekiállnak a romok takarításának, átkutatásának, hátha ki kell menteniük valakit. S hamarosan helyreállítják az úthibákat, elakadt vezetékeket, s az élet folytatódik, az üzletek kinyitnak, a kikötői munkások visszamennek műhelyeikbe, legfeljebb a buszvezetőknek kell kerülőt tenniük az a törmelékkel elzárt útvonalaik miatt.

II VH. Romok eltakarítása

Elszenvedve halált és szörnyű sebesüléseket, otthonuk és vagyonuk elvesztését, gazdasági és pénzügyi romlást, töretlen lelkierővel s hihetetlen erkölcsi állóképességgel viselik sorsukat.  S a napról napra növekvő erejű csapások alatt, legfeljebb csak az imáik hangja erősödik. A szenvedéseik az ellenállást erősítették csak bennük az ellenséggel szemben, s különösen Churchillnek a Brit Parlamentben- s sokszor saját kabinetje ellen viselt vitákban tett kinyilatkoztatásai (Málta kulcsfontosságú, s mindent meg fognak tenni, ami emberileg lehetséges és ami a Brit Birodalom forrásaiból telik, hogy Málta megmaradjon) erősítették bennük a közös ügyért vívott csata, s kitartás érzését.

És akkor, április 15.-én megszólal VI. György brit uralkodó: “To honour her brave people I award the George Cross to the Island fortress of Malta to bear witness to a heroism and devotion that will long be famous in history.” King George VI, 15 April 1942.
Málta szigeterődjének adományozom a György keresztet, hogy kitüntessem bátor népét, kiknek hősiességéről és elkötelezettségéről még évszázadokon át beszélni fognak.
VI. György király, 1942. április 15.

A kitüntetés híre másnap ér el Máltára, s április 17.-től a Times of Malta napilap címsorában megjelenik a György kereszt ábrája, mint ahogy az 1980-as évek elejéig szokásban volt az ország neve után a CG (Cross George) rövidítést tartalmazó betűket hozzáfűzni a leírt címzésben. Ma a nemzeti lobogójuk bal felső sarkában ennek a keresztnek az ábrázolása látható.

A király személyes gesztusát a nép hihetetlen örömmel fogadta, növelte elszántságukat a még előttük álló nehézségek elviselésében, s a szeptember 13.-án a Palota téren tartott hivatalos átadási ceremóniára tömegek igyekeztek eljutni. Ezután a kitüntetést körbeküldték a sziget városain és falvain, Gozo szigetét is beleértve. Ma a vallettai Nemzeti Könyvtárban őrzik, a király levelével együtt.

Mert a nép előtt még igen kemény napok állnak, melyben a legsúlyosabb helyzetet az ellátástól elzárt sziget szenvedése okozta. Idő közben szinte mindenből kifogytak, a fejadagok csökkentek, a hiánylisták nőttek. Érintett élelmiszerfélék közé felkerültek: kenyér, tészta, rizs, kávé, cukor, hal-, hús- és tejkonzervek. A katonasági fejadagokat mint bacon, babkonzerv, kolbász, jam, cukor, sajt, csokoládé, margarin, só- már előző évben 30-50%-al csökkentették. A kormányzó szükségkonyhákat, az ún. Victory Kitcheneket állított fel, ahol naponta egyszer, sovány kis ételt mértek azoknak, akik másként már semmi élelemhez nem jutottak. De hiány volt mindenből, ruhából, lábbeliből (melyek talpát pl. járműgumikkal helyettesítették), gyógyszerből, kerozinból, szénből és vízből. Minden állatot, júliusban az utoló lovakat és kecskéket is levágták, s Málta az éhhalál küszöbén állt.

Korabeli riportok írják, hogy általános látvány az utcákon, hogy kisgyerekek sírva könyörögnek édesanyjuknak egy szelet kenyérért, de hát neki sincs miből adnia. Ennek érzékeltetésére átadok itt nyers fordításban egy túlélő tollából megjelent írást, ami engem nagyon megrázott.

” És egyszercsak ott volt. Egy szánalmas állati csontváz, melynek oldalát csaknem átszúrták a kiálló bordái, s valaha kutyának hívták. Egy kicsiny teremtmény, melynek talán világosbarna szőre lehetett egyszer. Időnként alig hallhatóan nyöszörögve, üveges szemekkel tébolyultan vonszolta magát hol a fészer egyik, majd másik oldalához, szimatolva itt is- ott is, egyértelműen eszelős éhesen, semmi mással nem törődve. Engem észre sem vett, miközben néhány méterre álltam tőle, a műhely előtt, ahol mint iparitanuló dolgoztam, az 1. Docknál, a máltai Öbölben, 1942 nyarán…
Málta a kegyetlen csata vas szorításában volt, közel az összeomláshoz. Gyorsjárású blokád-törők, mint a Welshman, vagy a Manxman és tengeralattjárók esetenként átjutottak a vaskordonon némi szállítmánnyal, az ostromlott sziget megsegítésére. De szinte sosem volt elég.
A Dockyard maga nyomasztó látványt nyújtott félig elsüllyedt hajóival, romokban álló hangárjaival és műhelyeivel, törmelék mindenütt, s már betömött bombatölcsérek. Elektromos áram vagy telefon csak időszakonként volt, vízhez csak egy-két helyen lehetett hozzájutni. Ebbe a rémálomszerű, szürreális tájképbe csöppent be ez a kicsi szánalmas teremtmény…
Mély fájdalmat éreztem iránta. Szívesen adtam volna neki egy darabot az én saját sovány porciómból, de valahogy féltem, hogyan fog reagálni ebben a zavarodott állapotában… a kutya valószínűleg egyszer valaki kis kedvence volt, aki gondoskodott róla, míg csak tudott…majd rábízta a vak véletlenre, vagy abban reménykedett, hogy valami módon találni fog magának élelmet. Kétségbeesett és gyötrelmes döntés lehetett.
Bár Málta egykor állatszerető sziget volt, nem emlékszem, hogy ezen kívül láttam volna egyetlen másik kutyát vagy macskát ezen a nyáron. “

Az angol kormány többször megpróbálkozott kisebb- nagyobb küldemények eljuttatásával, konvojok szervezésével. (Málta ostroma idején összesen 17 konvojt állítottak össze.) De ebben a kritikus időszakban legtöbb sikertelen volt, nem tudott az ellátmány eljutni a rendeltetési helyére. 1942. nyarán két nagyobb akció szervezésébe fogtak bele. Júniusban 2 konvojt indítottak egyidejűleg két irányból, Gibraltár illetve Alexandria felől, azzal az elgondolással, hogy így megosztva a támadók erejét, valamelyik csak célba ér. A küzdelmekkel teli út lényegében sikertelen volt, hiszen az elindított 17 hajóból mindössze kettő jutott át a kordonon, amelyek 15 ezer tonna szállítmánya csupán pár heti enyhülést jelentett.

A lakosság és katonaság helyzete napról napra kétségbeejtőbb lett, – az üzemanyag hiány miatt pedig repülők nem tudtak felszállni, hajók elindulni.

Augusztusban aztán az Operation Pedestal névre keresztelt újabb mentőakció 14 hajó ellátmánnyal indult útnak, melyhez Churchill személyes közbenjárására Roosevelt amerikai elnök, odaadta az akkori idők legnagyobb és leggyorsabb tankhajóját az SS Ohiót is. A konvojt 44 hadihajó, köztük 3 repülőgép anyahajó és 2 csatahajó kísérték.

Pedestal_Operation_1942

Operation Pedestal

A történet lebilincselő, s számos feldolgozásban hozzáférhető érdeklődőknek – amelyet szívesen leírnék részletesebben, de megint igen hosszúra nyúlt ez a bejegyzés is, ezért inkább lemondok erről. Lényeg: a 14 hajóból 5 ért célt, utolsónak augusztus 15.-én az erősen megrongálódott SS Ohiot a Royal Navy 2 romboló hajója (HMS Penn és Ledbury) támogatta s húzta be kötélen a kikötőbe. A Nagy Kikötőbe igen lassan bevánszorgó hajót lelkes, éljenző, integető, kalapot dobáló máltai nép, s zenélő katona banda fogadta ünnepelve. Hivatalos adatok szerint Málta augusztus 10.-én öt napi ellátásra elegendő készlettel rendelkezett. Nekik ez a megváltás volt. A kirakodás fegyelmezetten, teljes erőbedobással történt, melyben még a gyermekek is segítettek.

1942. aug. 15. az Ohio hajó megérkezése Grand Harbourba

Málta lélegzethez jutott.

Ezután még nehéz és további súlyos harcok várnak rá, az ellátás bár javult, de a kiéhezett, legyengült emberekre újabb veszély leselkedik a terjedő járványok – tífusz, vérhas, sárgaság, rüh, polio – formájában. A beérkezett olajellátmány, s további Spitfire-kkel megerősítve ismét sorsuk szereplőivé válnak, s lassan megfordul a hadi helyzet. “Málta erőd” kulcsszerepét bizonyítva, a tengelyhatalmak ellátó vonalaira mért további csapásokkal térdre kényszerítik a második El Alameini csatában a német hadsereg észak- afrikai hadtestét, előkészítve a terepet az amerikaiak partraszállásra (Torch hadművelet), s Málta a szövetségesek oldalán a továbbiakban a védekezőből támadó pozícióba kerül.
November 8-tól megszűnnek a légi támadások a sziget ellen, az ellátó hajók akadálytalanul elérik Máltát, s ezzel lakói számára gyakorlatilag véget ért a háború.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Málta, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.