90 éves japánkert Budapesten

Valahogy bekerített engem ez a kultúra. Tavaly minden előzmény nélkül beleestem egy Murakami olvasási lázba. A 13.-ik könyve elolvasása után úgy éreztem szünetet kéne tartani egy időre. S akkor kezembe adta valaki Tan Twan Eng maláj írónak Az esti ködök kertje című könyvét. S még olyan szép könyvet én nem olvastam.

Az elbeszélés módja magával ránt, s elbódít.
A bőrödön érzed a trópusi erdő kipárolgását, a leszálló esti ködöket, s látod a kék színbe öltöző távoli hegyek hullámzó vonalát a horizonton. Hallod a természet apró zajait, a keringve hulló falevelet, a madarak levegőt felkavaró röptét, s fecskefészket szedsz egy sötét, távoli denevéres barlang mélyén. S közben történelem, történetek kerülnek kézzelfogható közelségbe távoli, sosem látott tájakról, idegennek vélt népek alakjai hús-vér testet kapnak, s te észrevétlenül már benne lüktetsz életükben, velük örülsz ünnepeiken, s szíved tépi sorsuk tragédiája. Minden egyszerre fontossá válik, s szomjazod a könyv minden újabb szavát – miközben párhuzamosan a japán császár egykori kertésze irányításával alakul Jugiri japánkertje, s apróbb sejtéseid keletkeznek a távolkeleti gondolkozási módról, életszemléletről, szokásokról, viselkedési formákról.

“A kertnek meg kell érintenie az ember legbensőbb lényét, át kell formálnia az érzéseit, el kell töltenie szomorúsággal vagy derűvel. Világosan meg kell láttatnia szemlélőjével az élet minden dolgának mulandóságát. […] Az idő e homokszeme ugyanúgy lehull, ahogy az utolsó falevél, ugyanúgy tovasodródik, ahogy a virág egyetlen megmaradt szirma; ez a pillanat magában foglalja mindazt, ami az életben szép és szomorú.” (Tan Twan Eng: Az esti ködök kertje)

S az, hogy erről a felületről teljes 50 napra eltűntem is véletlenül Japán miatt történt. Na nem jártam ott, azaz lélekben mégis. A kisebbik fiam májusi 11 napos japán útját öntöttem születésnapi ajándékul egy fotókönyvbe, s ez bizony azzal járt, hogy igencsak el kellett merülnöm számos, jellegzetesen japán jelenségben, míg értelmezni tudtam az ott készült 4500 fotójukat. S érintettségem most már végleges.

Ezért is fedeztem fel örömmel, hogy a KÖN hétvégéjén a Zugló, Mogyoródi úti Varga Márton Kertészeti Gimnázium vezetést hirdetett meg japánkertjében, mely tájékoztatásuk szerint az ország első, idén 90 éves ilyen kertje. Budapesten ennél sokkal híresebb a Margit szigeti, vagy az Állatkerti japánkert, s én eddig nem is tudtam a zuglói létezéséről.

Zugló - japánkert P1760544 Pagodafa v. csüngő japánakác

Siettem hát nem kihagyni az alkalmat, hogy megismerkedhessem ezzel az újabb titkos, rejtőzködő helyszínnel fővárosunkban, amely mindig alkalmas egy újabb meglepetésre.

A kert bejáratát szimbolizáló jelkép – egy székelykapuba oltott torii, azaz shintó szentély bejárat, Japánban ténylegesen a világi részből a szellemi világba történő átlépést jelképezi, amelyen kívül hagyod a földi dolgokat, s kapcsolatba kerülsz a kamikkal, a shintó vallás szellemeivel (shintó = Istenek útja). A kamik jelen vannak a természet összes megnyilvánulásában, fűben, fában kőben, állatokban – a japán klasszikusok mintegy 8 millió kamiról tudnak.

A shintó lényegében egy mitológiává bővült természetkultusz (amelynek nincs a Bibliához, vagy a Koránhoz hasonlítható szent könyve, dogmatikája), eszmeisége a helyes életvitelen (testi és szellemi tisztaság, amely magatartásban a kami emberben való megnyilatkozását hiszik) alapul, s amelyre folyamatosan törekszenek. A shintó hitvilág máig erősen áthatja a japán emberek erkölcsi értékrendjét (az igazság, a tiszta szív,  és becsület – a munkában és emberi kapcsolatokban – fogalmai, és az egyéni élet megtöltése annyi erénnyel, amennyivel csak lehet), hagyományait és mindennapi életét. A shintó tanítása szerint „az ember a kami(k) gyermeke”, ezért az emberi természet is szent, nem ismeri az eredendő bűn fogalmát. A japánok elismerik ki-ki személyiségének egyéni voltát, de az egyént nem tekintik elszigetelt, magányos léleknek, hanem egy ősi folytonosság továbbvivőjének. Az ember és kamik közötti kommunikációhoz szükséges a testi és lelki megtisztulás, melynek fő helyszínei kezdetben a szent ligetek (bejáratában a toriik) voltak. Evvel az ősi vallással fonódik össze majd a buddhizmus, melyet Koreán keresztül Kínából ill. Indiából vettek át a
6-7.században.

Kiotó Fushimi Inari Taisha

A zuglói kert megteremtése (1926-1928) a kertészképző iskola alapítójának, Varga Mártonnak – aki tájépítész is volt – nevéhez kötődik, s kinek szobra itt a kapu mögött emelkedik. Az iskola területe eredetileg (1906-tól már gazdasszony képzés folyt itt) sokkal nagyobb volt, azonban a város egyre inkább beépítette, lakótelepei közé szorította, s ma a (szomszédos sportudvar és iskola miatt is) beszűrődő hangos, városi zaj kevéssé kedvez a kert csöndjében történő elmerülésnek, meditációnak. A japánkert egyik fő küldetése pedig ez volt, a természettel való egybeolvadással megnyugvást lelni, megtalálni önmagunkat, az ember létezésének értelmét, s ezáltal el is fogadni azt.Zugló - japánkert IMG_4733 Gingko biloba fa

Zugló - japánkert IMG_4609

A kert ma 2,5-3 hektár területéből a japánkert egy focipályányi nagyságot, fél hektárt foglal el. Itt a kert elején található a legnagyobb nyílt terület, ahol a szokásos évnyitókon, évzárókon túl, újabban a nagyközönség számára esetenként koncerteket is szerveznek (Múzeumok éjszakája: hárfa koncert). Érdemes tehát figyelni az iskola honlapját, hiszen Tavaszi virágnapokerős a szándék a hely ismertebbé tételére – pl. különféle virágnapokhoz kapcsolódó rendezvények által.
De tavasszal itt is van cseresznye (szakura) virágzási sarok, néhány különleges, – többek között a Japánból kapott Prunus serrulata ’Kansan’ – fa, illetve újonnan telepített fajtagyűjtemény  főszereplésével.

Zugló - japánkert IMG_4742 cseresznye fák

A japánkertek hagyománya hazájában messzire nyúlik vissza, s művészete több, mint 1000 év folyamán alakította ki különböző stílusirányzatait, s azok nagyszámú variációját, a kezdeti vallásos tevékenység színterétől a császárok és arisztokraták pihenését és gyönyörködtetését szolgáló tájkertekig. Ezek a tájképi (tsukiyama és hiraniwa) kertek, melyek lényegében a természet kicsinyített megjelenítései, szerves egységben élnek az ember alkotta tájjal, néhány alapelem felhasználásával.

Nara Yoshikien Garden

Ezeknek egyik később kifejlesztett változata a kölcsönzött tájképpel (sakkei) operáló kert, amikor annak látványába beépítik a rajta kívül álló elemeket (hegyek, épületek) is. Első alkalmazását Kiotó, Tenryu-ji templománál jegyezték fel.

Kiotó Tenryu ji templom

A tájkertek alapvetően sétakertek, ahol ösvények vezetik végig a látogatót, miközben számos meglepetéssel, rejtett zuggal, a szemlélés szögétől (de napszaktól és évszaktól is függően) más-más aspektussal, szépséggel találkozik.

A korai kerteknél is megjelentek már a Tao szerzetesek által meghonosított teaceremoniát szolgáló kertek (chaniwa), amelyek kanyargó ösvényeiről letérés nélkül (többnyire un. lépő- vagy gázlóköveken) át érhetők el a teapavilonok.

A kertek besorolhatók a japán történelem periódusai szerint is, melyekből már sok fajta kihalt, míg egyesek a mai napig fennmaradtak.

A korai történelmi idők legszebb kertjei Kiotóban keletkeztek.
A pihenő kertek legfőbb elemei az egy-két (esetleg a víz fölé benyúló) pavilonnal berendezett, kaviccsal borított területhez kapcsolódó nagy tavak, bennük szigetekkel, melyekre ívelt hidak vezettek át. A tavakban általában megtalálhatóak a (koi) halak.
A változatosságot a harmóniában ültetett zöld növények jelentik, kiemelt szerepet kap a bambusz. Színeket ebbe tavasszal a virágzó cseresznyefákkal, ősszel az elszíneződő (juhar) lombbal visznek. A tájkép dekorativitását többnyire kőből készült lámpásokkal emelték.
A buddhizmus bevonulásával a vallási köntöst viselő kertek a buddhista paradicsom földi mását próbálták megjeleníteni. A tavakban sok lótusz virág, szintén visszautalásként működik a “lótuszban született” buddha legendára.

Kiotó Ryoan ji tó

A következő időszakban (Kamakura és Muromachi periódus) az arisztokraták udvarát a katonai elit váltja fel, akik az újonnan bevezetett Zen buddhizmust felkarolva, kertjeikkel kevésbé a kikapcsolódási – szórakoztató élményelemet, mint inkább a vallási megközelítést támogatták. Ezeket a kerteket gyakran építették egy-egy templom környezetébe, elősegítve a szerzetesek meditációs tevékenységét. Egyúttal a kertek kisebbek, egyszerűbbek lettek, kissé minimalista stílusra törekedve, miközben az alkalmazott elemek (tavak, szigetek, hidak, vízesések) maradtak. A természetből kiemelt kövek, szikladarabok alkalmazása meghatározó volt.

Ez az a hely, ahol az első kavics megtöri a víz tükrét. Ha az első követ a megfelelő helyre teszi, a többi igazodni fog az első kívánságához, és a hatás az egész kerten végiggyűrűzik. “(Tan Twan Eng: Az esti ködök kertje)

Noha a kövek mindig is fontos szerepet kaptak a japán tájkertben, a minimalizmusra törekvés legextrémebb elágazása nem használt fel mást a kerti tájkép kialakítására, mint sziklákat (=hegyek), fehér kavicsokat (víz) és fehér homokot (gereblyézett mintái a vízfelszín hullámai és örvényei). A szárazföld, növényvilág ábrázolására legfeljebb mohát alkalmaz. Megszületett a szárazkert (kare sansui), avagy sziklakert típusa.
Leghíresebb megjelenítője Kiotóban a Ryoan ji sziklakertje, melynek értelmezésére a legkülönfélébb teóriák élnek: a végtelenség absztrakciójától a tigrisanyáig, aki a kölykeit cipeli át a tavon.

Kiotó Ryoan ji templom

Kiotó Ryoan ji templom

Ezek a meditációs zen (látvány)kertek a szemlélődés célját szolgálják, anélkül, hogy a néző belépne a kertbe. (A fenti képen is a pavilon teteje lóg be, amely nyitott oldalában ülve tekint a látogató a 15 sziklacsoportból kialakított látványra, melyekből legalább egy a kert bármely pontjából nem látszik.)

Ezt váltó  korszak lesz a teakertek igazi csúcsa, melyek vezérelve elsősorban szintén az egyszerűség és célszerűség. Kő lámpások és rituális tisztálkodást szolgáló kutak/medencék a dekorációs elemei.

Kiotó Kodai ji teaház

Az Edo periódus hanyatló császári befolyása és hatalmas sógunok uralma alatt a vezető réteg határozott vonzalmat mutatott az extravagancia és kikapcsolódás iránt. Előszeretettel alkalmaztak kertjeikben emberi kéz emelte méretes hegyeket, amelyről a kertre panoráma kilátás keletkezett. Ebből a periódusból máig fennmaradt hatalmas sétakertek alakultak az egykori várak, s Edo (mai Tokió) körzetében.

Kiotó óvárosEnnek kontrasztjaként a városi népesség házak közötti területein, s kisméretű udvarjaiban igen népszerűvé váltak a piciny (tsuboniwa) kertek, azok méreteihez illeszkedő visszafogott dekorációs elem alkalmazással.

A császárság restaurációjával (1868 – napjainkig) a Meiji dinasztia periódusát gyors modernizáció és nyugatosodás jellemzi. Számos privát sétakertet megnyitnak a nagyközönség előtt, s a nyugati parkok mintájára virágágyakkal, és nagy nyitott füves felületekkel egészítik ki.

Tokió Imperial Palace és East Gardens

A zuglói japánkert a laposkertek, hiraniwa alaptípuson belül a daimio tavas sétakertek és a teaházi kertek rendszerébe sorolható.  Saját meghatározásuk szerint az a Kamakura (1185-1333) és Muromachi (1333-1573) korszakot reprezentálja.

Zugló - japánkert IMG_4791

Az eredetileg kialakított kert nem maradt fenn, a háború, majd az újjáépítések sok kárt okoztak benne, s ma az intézmény munkatársai levéltári és könyvtári kutatásokkal próbálják annak rekonstrukcióját megoldani. Folyamatos felújításokkal, telepítésekkel és beruházásokkal igyekeznek a kertet megfelelően karban tartani.
Tavaly megkezdődött a növények visszavágása illetve formára nyírása, a mocsi gombóc és tányéros felületek mintájára. Sajnálatos módon azonban szembe kell nézni azzal is, hogy 90 év alatt a klímaváltozás, az újonnan fellépő forró nyarakkal, s ennek következtében a mediterrán területekről átvándorló, eddig itt nem ismert kártevők hatására, egyes növények pusztulása elkerülhetetlen. Ezév augusztusában pl. 3 hét alatt tönkrement az a mintegy 20 éves gyönyörű szíl, mely a bejárattól balra látható szép kompozíció fő elemét képezte:

Zugló - japánkert IMG_4613

A 90 év alatt a kert központi részét alkotó tórendszer aljzata is meggyengült, s a víz elszivárgott belőle. Jelenleg folyamatban van ennek a felújítása, s a mostanra bealgásodott víz tisztításához is nagyméretű szűrő – tisztító rendszert építettek be a víz alá. Remélik, hogy a víz egykori teljes átlátszóságát visszanyeri, s újra telepíthetnek bele halakat, s teknőst is.

Az esti ködök kertjében, ha jól emlékszem a kertész Aritomo rézdrótból gombolyított golyókat dobáltatott a tó fenekére, amik a víz egyensúlyát biztosították.

A munkálatok megkezdésekor az itt élő vadkacsák elvonultak máshová, remélhetőleg azok is visszatérnek majd. A felújított rendszer ünnepélyes átadását tavaszra tervezik, amelyre meghívott vendég lesz a Japán Nagykövetség is.

Zugló - japánkert IMG_4630

Zugló - japánkert IMG_4677

Zugló - japánkert IMG_4673

Zugló - japánkert IMG_4681

Már az eredeti megnyitás után, 1931-ben a japán császári család tagja, Takamacu herceg és felesége is felkeresték a kertet. Látogatásuk alkalmával tetszésüket növények ajándékozásával fejezték ki. Ezek közül még ma is látható az Orixa japonica, a Prunus serrulata ’Kansan’ utódja, továbbá a Wisteria sinensis, az Acer ginnala, a Hibiscus syriacus (teltvirágú alak) és a Prunus nana.
A tó felszínén úszónövények, (Pistia stratiotes, Eichornia crassipes), tündérrózsák; a vízparton bambusz (Phyllostachys viridiglaucescens) és vízparti évelők teszik még látványosabbá a kertet.

A kert terve

Már a fenti tervrajzon is látható a kő díszítő elemek hangsúlyos alkalmazása, amiből nekem, az amúgy igen kecses lámpások száma kicsit eltúlzottnak tűnik. Igaz, egyáltalán nem vagyok szakértő, de az általam látott eredeti, Japánban készült kert fotókon sokkal visszafogottabb a megjelenésük. Egyedül a shintó szentélyek közelében, a felvezető út mentén volt szokásban azokat sűrűn elhelyezni.

P5154883 Nara, Kasuga Taisha

Nara, Kasuga Taisha szentély

Ugyanilyen alapon számomra kicsit megtévesztő volt, rögtön a kert elején látható két dekorációs elem formája. Ezek valószínűleg a szabadon alkotó művészek fantáziája szerint születtek, mert benyomásra olyanok, mint a Japánban sűrűn alkalmazott kőpagodák – buddhista jelképek – változatai, de…

Zugló Kertészet, Japán kert- pagodák

Történelmileg a pagodák a sztupákból fejlődtek ki, ahol eredetileg a vallási relikviákat őrizték, s ennek folytán a buddhista templomegyüttesekben központi szerepük volt. Később ez a feladat áthelyeződött a templomcsarnokokra, s így a pagodák (tō) funkciójukat vesztették. Státuszuk elvesztésével már a zen iskolákban nem is jelennek meg.

Pagodák-_Wikipedia

A kőpagodák keletkezésükkor sem bírtak már ezzel a funkcióval, ám stilizáltan megtartották a pagoda formát, s a pagodákra jellemző (zárt) szinteket. (Bár a stilizált szintek számában jelentősen (felfelé) eltérhet a fa pagodáktól, de magassága ritkán haladja meg a 3 métert.) Csak japánban kialakult egyik formája ezeknek a kő pagodáknak a gorintō. Alapvetően sírok jelzésére, vagy kenotáfiumként /cenotaph/használják, így gyakran látható buddhista templomokban illetve temetőkben.
20180516_130649 N Kiotó, temető

Kiotó, temető

A gorintō (mindig) 5 blokkból áll, melynél sokszor a 4.- és 5. szint alig szétválaszthatóan mintegy összecsúszik. Mindegyik blokk meghatározott formájú, s az alapelemek jelentését hordozza, alulról: kocka= föld, gömb= víz, piramis=tűz, félhold=levegő, lótusz= éter/energia.

Nem tudom, helyes-e a meglátásom, de engem mégis kicsit zavartak a helyi japánkertben átstilizált formák, ám innen már csak az élményekről fogok számot adni. Mert ezen a kicsinyke felületen berendezett kert tényleg tele van különleges növényekkel – gondolom nem laikus látogatók ezt még jobban tudják értékelni. A látogatás tényleges vágyat kelt, hogy minden évszakban újra látogassa az ember ezt a szépséget itt a “szomszédban”.

Mielőtt elindulnánk a mintegy 200 m² nagyságú, erősen tagolt partvonalú tórendszer felé, jobbra a tisztáson át vetünk egy pillantást a kert két legmagasabb fájára, a kínai mamutfenyőre (lehet vagy 30 méter), illetve a gyönyörű, hosszú tűs selyemfenyőre, ami igazából majd az utunk végét fogja zárni.

Zugló - japánkert P1760582 legmagasabbakZugló - japánkert IMG_4621 kínai mamutfenyő

A kínai mamutfenyő, bár habitusa teljesen a fenyőkét mintázza, lombhullató, mely elsárgulva, minden évben lehullik. Története pedig különösen érdekes. Miután 1944-ben Kínában megtalálták, a szakmai körökben kihaltnak vélt nemzetség (Metasequoia glyptostroboides) néhány példáját, magcsere útján Magyarország is kapott belőle. Az ötvenes években jutott hozzá a kertészet 2 ilyen magonchoz, melyből ez az egy maradt fenn.

A valamivel fiatalabb, az 1960-as évek elején telepített Pinus wallichiana, avagy himalájai selyemfenyő hosszú tűinek látványa lebilincselő.

Zugló - japánkert IMG_4618 a himalájai hosszú tűs selyemfenyő

Zugló - japánkert IMG_4762 himalájai hosszú tűs selyemfenyő

A hatalmas fenyő kiterjedt ágai szoknyás növekedésűek, s az alsók a földre támaszkodnak.

Érdekessége még e fának, hogy termését 2 éven át neveli, s folyamatosan megtalálhatóak rajta az egészen kicsi kezdemények, a már zöld fejlettebb példányok, míg a nagyméretű barna tobozai nagyokat koppanva hullnak a mellette álló üvegház tetejére.

Akkor most végigvezetlek Benneteket a séta útvonalán. A lámpásokból felépített pagoda mellett balra (Keletre) található a tórendszer forrása. A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. Sajnos éppen – elektromos hiba miatt – nem működött, ezért kerestem a neten az illúziót visszaadó képet hozzá.

Zugló Kertészet, Japán kert- forrásA rendszert képező tavakat és szigeteket hidak kötik össze: a víz, akárcsak az élet, kerülgetve az akadályokat halad, s hidak segítenek azok áthidalására. A szigetek neve is sokat elárul: teknőc, daru stb. – utalva alakjukra, s általában van szimbolikus jelentésük is. A tavak átlagos vízmélysége 50 cm, ám a daruszigetnél, ahol a legmélyebb, a 2 métert is eléri.

Már a nyitókép igen mozgalmas, s ha követjük  szemünkkel a kis ösvényeket, további rejtett zugok tárulnak fel.

Zugló - japánkert IMG_4629

Kis rejtett pihenő, s közelében a Fuji havas csúcsának megidézése, s a piros bogyók helyett sötétkékben díszlő madárbirs és aranysárga japánbirs a vízpartra hajolva.

Zugló - japánkert IMG_4653

S ekkor elérkezünk a teaház helyszínéhez, bár remélem az itt látható provizórium még csak jelzés szinten utal egy leendő teaházra. A teaceremóniát ma már néhány autentikus társaság szívesen bemutatja, bizonyára itt is tartanának esetenként bevezetést annak művészetébe, egy megfelelően kialakított helység esetén. A kertben innentől kezdve találkozhatunk lenyűgöző méretű, lombozatú és alakú fákkal, némelyik elérte, vagy meg is haladta az 50-60 évet.

Van itt Gingko biloba, azaz páfrányfenyő, mely éppen beérett gyümölcseit már potyogtatja – s amiről anno az alcsúti arborétumban megtudtuk, hogy bizonyos idő után ezek a hullott gyümölcsök penetráns szagot árasztanak. Nagyméretű magja éppúgy alkalmas fogyasztásra is, mint a mogyoróé, s furcsa, jellegzetes levelei pedig a tűlevelek összenövéséből képződtek. Aztán megbicsaklik a nyakunk a hatalmas koronájú juharfa láttán, amelynek lombja ősszel aranysárgára színeződik, vagy a török mogyoróén, mely mellett ezeknél jóval alacsonyabb növésű, különleges gesztenye fajta mutatja magát. A fa szív alakú gesztenyéket terem, melyek külső héján nincs tüske, s most égnek a vöröses-bordó bugái az ecetfának – amely nem tévesztendő össze a nép ajkán ugyanígy emlegetett bálványfával.

Zugló - japánkert IMG_4784 ecetfa

A nagy fák tövében árnyékliliomok, díszfüvek és-bokrok, s újonnan telepített krizantém tövek, hogy több színnel díszítsék az év második felében is a kertet.

Zugló - japánkert P1760537 Zugló - japánkert P1760552

A kert igazi őszi színeit még nem vette fel, de így is számos bogyós állít meg hosszú pillanatokra. Kárminpiros gyöngyök képződtek a bangita ágain, s visszapillantva a közelről már megcsodált díszalmafára, az napba öltözve, piros gyümölcseivel dúsan bepöttyözte az általa kitöltött teret. Ám az igazi hökkenet csak ezután következik. Valami sosem látott lila bogyókkal átszőtt ágas-bogas bokorféle, a callikarpa vagy kínai lilabogyó!

Zugló - japánkert P1760532 Kínai lilabogyó

Lassan átélem Gail Tsukiyama: A szamuráj kertje hősének gondolatait:

A kert titkokkal teli világ. Lassan-lassan minden nap többet látok. A feketefenyők tekerednek és csavarodnak, hogy kecses alakot vegyenek fel, a moha pedig zöld szőnyeg, mely a tavacska partján üldögélésre csábít. Még az utat éjszaka gyengén megvilágító kőlámpások is csak egy bizonyos határig láttatnak. Macu kertje suttog az emberhez, sohasem kiabál; egy ösvényen vezet reménykedve, mintha minden látható, ám rejtett volna.”

S a zuglói japánkert is szolgál még egy utolsó meglepetéssel: Bőven termő vadcitromfa virul a magasnövésű fenyők árnyékában. A vadcitrom gyönyörű termése csupa mag, lényegében nem fogyasztható, tüskés ágazatával viszont remek birtokhatároló. Első pár évben még fagyérzékeny, de utána nem igényel különösebb gondoskodást – tájékoztat kedves vezetőm, az iskola oktatója.

Búcsúzóul beteszek még pár képet (utolsót az iskola honlapjáról vettem kölcsön), a kert legkülönlegesebb formákba csavarodó fájáról, a 80-90 éves Pagodafáról, másként csüngő japán akácról, melynek ágait tavasszal rövid csapokra visszametszve, kedvező években 2-3 méter hosszú lelógó hajtásokat is nevel. Pár éve neveztek a fával az év fája versenyre is, ahol 8. helyezést ért el. Nálam megnyerte az első helyet:

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Japán, Kert, Magyarország, Művészet
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.