Szabadka fél napban

Nyilvánvalóan tévedés bármely városról azt hinni, hogy fél napban megismerhető.
A megismerést magát is különböző szintekre lehet besorolni, melynek a felső fokát valószínűleg el sem érhetjük, s azok is csak megközelíthetik, akik egy életen át nem tágítanak témájukként szolgáló kedvenc városuktól. Nos, én ezt meg sem próbálom sehol kitűzni, mivel sokkal inkább izgat a változatosság, és szívesebben csipegetek az általam elérhető, így is nagyszámú lehetőségből, s részben előzetes felkészüléssel, részben utólag – az akkor már testet öltött város ismeretében – próbálom felöltöztetni a látottakat némi többlet tartalommal.

Szabadkára is úgy indultunk, hogy Szabadka egy szecessziós város. Mivel a XX. század stílusai között a szecesszió számomra a legkedveltebb építészeti megnyilatkozás, természetes volt, hogy vágytam látni a századforduló ezen nevezetes magyar városát a délvidéken.

Tény, hogy gyönyörű példáit, melyből kettőről már beszámoltam, sikerült is saját élménnyé tennünk, ám, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az általunk látott Szabadka már nem mondható egy egységes arculatú szecessziós városnak. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt azoknak, az egykori városmagot súlyosan érintő átépítési (rombolási) munkálatoknak, melynek során mintegy félszáz egykori századfordulós épületet bontottak el, hogy sokemeletes lakó- iroda- és üzletházakkal tegyék azonossá a többi jellegtelen modern várossal.

A lebontott, vagy lebontandó épületek között szerepel a szabadkai építész, Raichle J. Ferenc (1869 – 1960) számos munkája, ám saját családi házának, a szecessziós összművészet jegyében épített palotájának pompáját megcsodálhattuk, mely épület különleges szépségével méltón csatlakozik az eddig bemutatott szabadkai szecessziós épületek /egyházi – közintézményi – magán rendeltetésű/ kiemelt köréhez.

Szabadka P1760975 Raichle palota

Építésze Raichle J. Ferenc 1895-ben telepedett le Szabadkán, ahol elvette a Városi Tanács egy nagy tekintélyű és befolyásos tagjának lányát. Ez a kapcsolat – építészi kvalitásain kívül – feltehetőleg hozzásegítette eleinte számos megbízás (Nemzeti Kaszinó, Főgimnázium, Osztrák-Magyar bank) elnyeréséhez is az ambiciózus fiatalembert, s sikerült tekintélyes vagyonra szert tennie. Ezt a vagyont használja fel álmai megvalósítására, egy saját otthon és abban építészeti irodája megépítésére, csakis saját elképzelései – s az Európába épp betörő új irányzat, a szecesszió stílusában, mintegy referencia munkának is szánva.
1903. évben elkészülnek a tervek, s igen gyorsan, egy éven belül fel is épül a palota – alig 10 évvel a Brüsszelben felhúzott első szecessziós épületek után – s Gaudi házait 2 évvel megelőzve.

Az épület akkor a város igen előkelő pontján, a vasútállomással szemben, az akkori Mária Terézia park, ma az ő nevét viselő téren átvezető platánsor zárásaként kerül felépítésre.
A Szabadkára érkező utas az állomáson kilépve elsőnek e pompás palotát pillanthatta/pillanthatja meg, ám  a sorosan beépített utca képét is döntően meghatározza.

Szabadka P1770023 Raichle palota

Raichle sem a palota külső díszítésénél, sem berendezésénél nem sajnálja a pénzt, s minőségi anyagokat (Zsolnay kerámia, velencei és muránói üveg, siklósi vörösmárvány) alkalmaz, s a magyar népművészet elemeit és élénk színeit kombinálja az erdélyi fafaragók (zárt faerkélyek) mívességével. Az utcai homlokzat hangulatát a túlnyomóan világoskék mozaikfelületek és tetőzet adják. Kiemelt motívumként a szív alakzatot fedezhetjük fel nem csak a már említett dekorációknál, de a csipkeszerű kovácsolt vas erkélyrácsok és bejárati kapu mintázatában is. Különleges megoldással a monumentális bejáratot a homlokzat részeként beljebb húzta, s köré teátrális diadalívet formált, fölötte két oldaltoronnyal övezett, családi címerét hordozó, hullámzó attikával.

Szabadka P1760976 Raichle palota

Szabadka P1760982 Raichle palota Szabadka P1770013 Raichle palotaSzabadka P1770017 Raichle palot

Raichle, az akkori viszonyokra nem éppen jellemző, nagyvonalú belső tereket – és megoldásokat – alkalmaz, s az emelkedett családi és társadalmi életet szolgáló pazarul berendezett, fantáziadús és egyben funkcionális élettereket alakít ki: tervezőirodája (valamint a személyzeti szállások és gazdasági helységek) a földszinten kaptak helyet, az emeleten pedig a nagy ebédlő a télikerttel, amely bálteremként is szolgált, a férfiak dohányzó szalonja török szobának berendezve, biliárd szoba és zeneterem,  női szalon, hálószoba, fürdőszoba, gardrób és gyerekszoba, s a lift közelében egy kisebb, meghitt reggeliző helység, amiről fennmaradt néhány kép alapján értesülhettünk. Az épület belsejében ma művészeti galéria működik, előtte a Városi Múzeumnak is helyet adott.

Szabadka- Raichle palota belső. kollázs 2
A századforduló kiemelkedő építésze összetett egyéniség volt: finom ízlésű műgyűjtő, építési vállalkozó, vakmerő üzletember – s szenvedélyes kártyajátékos is. S Szabadkán elpártol tőle a szerencse, s nem tudván hiteleit törleszteni, házát s vagyonát elárverezték. Sok irigye és ellensége volt, s a város nem akarta örökségét megmenteni, így sem dokumentációt, sem ingóságait nem tudták fellelni a szecesszió eme remekének. Ezidáig csupán a török dohányzószoba néhány eredeti bútordarabját találták meg – a Népszínház díszletgyűjteményében – s helyezték vissza restaurálás után az eredeti épületbe.
Raichle J. Ferenc családjával 1906-ban először Szegedre költözik, s ott is néhány év alatt emeletes szecessziós paloták sorával gazdagította város építészeti örökségét. Az I. világháború végén Budapestre költözik, s habár igen hosszú életet élt, innentől már semmi jelentősebb épületet nem épített. Élete ezen része homályban maradt, művészetek iránti vonzalma azonban nem hagyta el, festegetett.

Az épület udvari oldala visszafogottabb díszítésű, ám itt a szabadabb, utca vonalához igazítási kötöttségtől mentes térformálással teremt izgalmas formát, mely a délutáni bevilágítású felület gazdag fény-árnyék hatásaival, szintén különleges atmoszférát adott az egykori kertnek. Itt most egy kedvelt étterem-kávézó működik, számos mai divat szerinti zsánerszoborral díszítve. (Egyikük, a hegedülő bohóc figurája, ugyanígy, csak másik két alakzattal kiegészítve megjelenik Szeged korzója, a Kárász utca elején is.)

Az épületet 1973-ban műemlékké nyilvánították, s a kétezres évek elején jelentős restauráláson esett át.

Szabadka, Raichle udvar, Boss kávézó

A kert hátsó kijárata a Matija Korvina (Corvin Mátyás) utcára vezet, mely a hajdani kocsmák városában mostanában épült ki, mint Szabadka új gasztronómiai centruma. Merthogy a régi Szabadka, ha a szecesszión kívül valamiről ismert volt, az éppen “poros-boros” volta, ahol a lakosok, nemesek és dzsentrik egyaránt, nagyon szerettek mulatni, s ha öröm, ha bánat, ha gond – minden alkalmat adott “némi” borfogyasztásra. Itt azonban a némi igencsak kicsinyítő jelző: hiszen a helyi néprajzkutató adatai szerint a századforduló táján a fejenkénti borfogyasztás elérte itt a 160 litert! Utána néztem, s a következő megdöbbentő adatokra bukkantam: a magyarországi borfogyasztás (2018. júliusi adat, Brazsil Dávidtól) 33 literről 24 literre csökkent, s a világon a Vatikánban jegyzik a legmagasabb egy főre jutó borfogyasztást: 74 litert (2012. évi adat.)

A jó bunyevácok és a híres »bácskai icce« metropolisa ez. A magyar vendégszeretet itt van kifejlődve legjobban.” Mikszáth Kálmán: Szabadkán.

Számos megemlékezésben olvashatunk a napokra is elnyúló férfias mulatozásról, ahol az elbeszélők hol fájón, hol maró gúnnyal írják le ezen mértéktelen ivászatokat, ahol a legfőbb virtus és köszöntő a trojanica (3 telt pohár alkohol) kiürítése volt, s aki nem állta a versenyt, “asztalcsókolásra” ítélték, ami igen nagy szégyen volt. S ha egyik helyet megunták – bérkocsira szállt a társaság, mögötte másik kocsin a cigánybanda, s elindult a határba valami jó kis kocsma irányába.

Az egyik legpatinásabb, és legkedveltebb mulató anno, az Arany Bárány fogadó volt a mai Korzón – korábban Kossuth Lajos utca. Az eredetileg 1858-ban átadott épület homlokzatát 1904-ben Mačković Titus ( a városban a legtöbb szecessziós épület helyi építésze) tervei alapján – átépítik, midőn földszintjét nyújtott félköríves záródású árkádokkal kinyitották a sétálóutca felé. Az eredeti épületet 1980-as években lebontották, helyén ma a Korzó zöldre festett épületében a régi tervek alapján újjáépített változatot láthatjuk.

Szabadka P1760939 Korzó, Arany Bárány

Mint ahogy a Kosztolányi Esti Kornéljának elemi iskolája is egykor kocsma volt (ma az Ivan Goran Kovačić névre hallgató tanintézmény, a Maksima Gorkog 29.szám alatt.)

“Bosszúsan tipegett anyja mellett.
Nagyon hamar a Vörös Ökör-höz érkeztek.
A Vörös Ökör az elemi iskola volt. A népművelésnek ez az egyemeletes palotája onnan kapta merőben sajátos nevét, hogy valamikor a helyén egy düledező, ütött-kopott kocsma állott, melynek cégérjére egy vörös ökör volt pingálva. A viskó már egy emberöltő óta leégett. De ennek a borissza városnak korhelyei még mindig szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra, s ezért kegyeletesen az iskolára is átruházták a kocsma nevét, mely ekképpen apáról fiúra szállt. “ – Esti Kornél, második fejezet, alcíme: melyben 1891. szeptember 1-én a “Vörös Ökörbe” megy és ott megismerkedik az emberi társadalommal.

De tartsunk egy kis rendet, mielőtt elindulnánk a Raichle palotától a Korzó felé!
A Raichle palotától jobbra, a Đure Đakovića (egykor Kállay Albert) úton a második házban (a szecessziós Sonnenberg bérpalota) Magyarország Főkonzulátusa foglal helyet.

Bal oldalán pedig az a bérház, amit Raichle saját célra készült építeni, végül is más tulajdonosa lett, de az ő tervei szerint készült el. A felhasznált anyagok és kialakítás itt sokkal szerényebb (pirogránit helyett stukkó, mozaik nincs stb.), de sok motívuma a Raichle palotának itt is ismétlődik.

 Szabadka Raichle bérház kollázs2

S ha tovább megyünk, a Korzó felé, pontosan annak torkolatában az utca park felőli oldalán a városképből teljesen kilógó épület. Építéséhez a város díszparkjának (eredetileg Mária Teréziáról, majd I. Péter szerb királyról, a Raichle építészről elnevezett park) mintegy felét felhasználták.

Szabadka, Jadran épület

A turisztikai kiadványokban Szokol otthonnak nevezik, amelyet a felépültekor 1932 -ben Leventeotthonnak avattak, de a szabadkaiak csak Jadranként említik, mint vonatkozási pontot, hiszen a Korzón vagy a Jadran épülete felé, vagy a Városháza felé indulhat az ember. Jadran az egykor itt működött – a világot Szabadkára nyitó – mozi megnevezése volt. (A névadó az Adriai tenger = Jadransko more.) A mozitermet a 90-es években aztán átalakítják alternatív színházzá. Ma – Lovas Ildikó szavaival élve: akár egy City Center: gyermekszínház, edzőtermek, mozi, tánc- és általános iskola, kocsmák, kávéházak, fogadóirodák, korcsolyapálya, színház van benne. Mellette, szinte a lépcső tövében felállított emlékmű az 1991-ben meghalt sorkatonák és tartalékosok névsorával.

Szabadka,_buszmegálló_mögött_állt a_Kosztolányi_házHa kicsit itt tovább gyalogolnánk, elérnénk a Maksima Gorkog – amelyen mi is beérkeztünk Szabadkára – sarkára, s áttekintve a Patria hotel irányába, cca. az autóbusz megálló mögötti helyen bontották el azt a házat, amely Kosztolányi Dezső szülőháza volt, s kitárt ablakain szüntelenül beáramlott a nagyvilágot ígérő vonatfütty.

Mi most azonban a Korzón, Szabadka sétáló utcáján haladunk végig a Városházáig, amely két terével együtt ezen a területen található Szabadka legtöbb látványossága.

S itt, az utca közepén megállít ez a szecessziós gyönyörűség, a Szabadka Vidéki és Kereskedelmi Bank palotája. Újabb Jakab Dezső – Komor Marcell épület, amelyet
1907-ben, a zsinagóga és a városháza közötti intervallumban építettek.

Szabadka P1760946 Korzó, Jakab- Komor bank

Szabadka P1760944 Korzó

Szabadka P1760948 Korzó

Valamikor ez volt a főutcán az egyetlen bank. Földszintjén a bank mellett étterem működött, az emeleten lakásokat alakítottak ki. Szabadkán ezen az épületen alkalmazták először a nagy üvegfelületeket a masszív földszint helyett. Az egész épületen körbefutó pompás, színekben gazdag Zsolnay kerámia virágdíszei, s a mindkét oldalán kiugró oromzat alatt könyöklő, a járókelőket figyelő nőfigurák, csakúgy mint az ereszcsatornákat díszítő pávatoll alakú tartók fokozzák az épület esztétikai élményét.

Az épület rendeltetésére utaló motívumok a homlokzaton: a mókus – a szorgalom, a méhkas – a takarékosság, a bagoly – a bölcsesség jelképe, mely utóbbiak a stilizált szívekben jelennek meg.

Szabadka P1760949 Korzó

S a szemben levő oldalon álló zöld épület – amelyben sokáig hadseregotthon is működött – már ismerős kell legyen, hiszen az egykori Arany Bárány szállóról már fent szóltam.
A mellette levő vörös színű, francia reneszánsz és neogótikus elemeket felvonultató épület az 1893-ban felavatott Vojnich bérpalota. Az emeleti balkon felett elhelyezett vitéz a Vojnich család címerét tartja a kezében.

Szabadka P1760938 Korzó

A homlokzathoz hasonlóan a belső tereket is fényűzően alakították ki. Az emeleteken fürdőszobás lakások (valamint a házban 2 lift), a földszinten üzletek voltak. Az udvarban kocsiszín, istálló bokszokkal hat ló számára.

Ennek a Vojnich családnak egyik tagja, Vojnich Oszkár, aki kalandokra vágyva 1894-ben eladta 750 kataszteri holdra rúgó földbirtokát 300.000 Ft-ért, s elindult a nagyvilágba. Pár évtizeddel később, a helyi krónikás így ír erről:
…a Szabadkáról elkerült nemesifjú, akit fiatalos kalandvágy messzire sodort, és valahol Afrikában megkapta a törzsfőnök lányát és fele királyságát….nálunk ilyen világjáró Vojnich Oszkár volt, aki a Spitzbergáktól a Tűzföldig, Mexikótól India csodás világáig minden földet bejárt. Megjelent könyveiből* ..látjuk, hogy Vámbéry előde lehetett…és hazatérve még egy múzeumra való anyagot is gyűjtött. Ott porosodik az egész életet utazó Vojnich Oszkár gyűjteménye a város padlásán…de sok nézője és csodálója aligha akad ebben a városban, ahol a húsz kilós dinnye és ötlábú borjú nagyobb esemény minden idők világcsavargóinak élményénél.
Utazásainak emlékeit ma a budapesti Néprajzi Múzeumban, valamint a szabadkai Városi Múzeumban őrzik.  *=Útirajzai: Budapesttől Sitkáig (1894); Oroszországban – a 40. és 62. szélességi fok között; A Vesuvion (1906); A Csendes-óceán szigetvilága (1908); British India, Burma, Maláji félsziget és Siam (1913) és  A kelet-indiai szigetcsoporton (1913). Meghalt 1914. 5.18.-án Port Saidon.

És itt már lényegében ki is értünk a városháza oldalában levő zöld Zsolnay kerámiás szökőkutas (amit 1985-ben adtak át, de már nem működik) térig, annak számos látványa közé. A ma Trg Sloboda – Szabadság tér egyébként a történelem változásaival volt korábban Csokonai, Jovan Nenad (1932), Teleki (1941) majd Hitler tér is.

Szabadka P1760905 Szabadság tér, Zöld szökőkút, Városháza, Hajós A. ház

Szabadka – Szabadság tér, Zöld szökőkút, Hajós épület

Szabadka P1760834 Szabadság tér, Népszínház, Nićin-palota

Szabadka – Szabadság tér, Nićin-palota, Korzó, Népszínház

Szabadka P1760906 Szabadság tér, Hajós A. bank

Szabadka – Szabadság tér, Jovan Nenad szobor, Hajós Alfréd bank, Nićin-palota

Szabadka P1760884 Szabadság tér, Nicín palota, Népszínház, Vháza, McDonalds

Szabadka – Szabadság tér, Nićin palota, Népszínház, Városháza, McDonalds

A fent megnevezett épületekből a legrégebbi (1853) a neoklasszicista Népszínház épülete volt, bár az eredetiből ma már csak a hat korinthoszi oszlopon álló bejárata maradt.
1911-ben épül a Hajós Alfréd tervezte egykori Magyar Állami Hitelbank, későbbi nevén Osztoics János palota. Ennek mintegy ikerpárja az 1927-ben épült Milivoja Nićin építette sarokpalota, amelynek földszintjén a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság/Jugoszlávia ideje alatt a Continental Bank működött, ma az OTP logoját láthatjuk rajta.

Szabadka- Népszínház és környző épületek idő sorrendben, Kollázsok

A Népszínház (Városi Színház) a szabadkaiak nagy büszkesége volt, hiszen a város első kultúrintézményeként alternatívát nyújtott a kártyás, borozós,- cigánnyal záródó mulatságokkal szemben, s a kollektív emlékezet, s a városközpont nyújtotta élmények kulcsfontosságú építőköve maradt. A színház építésekor minden úri család örökös páholyjogot váltott, melynek fejében maguk díszítették ki azokat.
A megnyitott állandó színházban számosan kezdték, vagy alapozták meg karrierjüket
(pl. Blaha Lujza, Kabos Gyula, vagy első igazgatója a híres színészdinasztia alapítója Latabár Endre), amely két- három naponként váltogatta darabjait, s így egy 13 hetes szezonban közel negyven újdonságot is bemutattak. A színháznak volt horvát/szerb tagozata, illetve magyar, s jellemzően ősztől húsvétig a magyar színtársulat, azután két hónapig a szerb színház szezonja volt, ám a lakosság mindkettő előadásait szívesen látogatta.

“A közönség, mint gyermek a fényes bábunak, úgy örült a fényes színháznak; és a nők a férfiak sok rovását letörölték, a miért a színházat felépítették. A színház és a színészek lettek most a társadalmi élet középpontjává.” –Molnár György színdarab író és színházi rendező 1882. önéletírása.

Építése – amely színház és szálloda (Szálloda Pest Városhoz= benne új vendéglő, röviden kocsma) közös együttesét jelentette – idején a város a színházat igen bőkezűen támogatta, ingyen adta a helységet, fűtést, világítást, zenekart, s 4000 arany szubvenciót, amely odafigyelés fokozatosan csökkent, míg 1975-re oly mértékben lepusztult az épület, hogy először a munkát tiltották be benne, majd életveszélyessé is nyilvánították. Ekkor a színházi előadásokat különböző helyekre, /s – vezetéssel/ költöztették, illetve megalakul 1994-ben a hagyományos magyar színjátszás újra élesztésére a Kosztolányi Dezső színház.

Szabadka korzó, tér a városháza tornyából

Az egykori Népszínház épületének sorsa évtizedek óta bizonytalan, s anyagi okokból húzódik, s az eredeti ütemtervvel szemben -ha jól láttuk- még mindig folyik a sok vitát kiváltó átalakítás. Ennek során a történelmi városmagba egy teljesen modern épületet húztak fel a klasszicista bejárat mögé, bár nem biztos, hogy ez lesz az utolsó ilyen irányú változás a centrumban.

Szabadka P1760885 Szabadság tér, Cserni Jovan szobor

S itt a tér közepén található Jovan Nenad cár szobra, ami egy ellentmondásos történelmi személyiségnek állított a Trianont követő években (1927) emléket. A szerbek előszeretettel próbálják evvel is történelmi gyökereiket igazolni a Vajdaságban.

1526-ban  kérészéletű (kb. egy évig tartó), inkább csak legendás időszak, amikor Szabadka császárvárossá lett Cserni Jovan /Jovan Nenad/Fekete Jovan uralkodása alatt, aki önmagát kiáltotta ki császárrá. Birodalma optimista becslések szerint egy megyényi területet ölelhetett fel, melynek székhelyéül Szabadkát tette. Magyar források a fekete császárt paraszti származásúnak írják le, aki részt vett a mohácsi csatában, s ezután Szapolyai János lovas szolgája lett. Szapolyai a török elleni határvédelmi vonal kialakítása során kinevezi őt a Bácsra telepített szerbek élére. Fekete Jovan aztán ambiciózusabb terveket kovácsolva tette magát császárrá, s garázda embereivel kegyetlen pusztításokat végzett a Délvidéken.Végül Szegeden halálos lövést kapott, majd Szapolyai utána menő seregei életét kioltották.
Szabadka lehetett tehát a világtörténelem legkisebb, és legrövidebb ideig tartó “császárságának” fővárosa.
A magyarok rablóvezérnek, a szerbek nemzeti hősnek látják.
(A szobrot a Délvidék visszacsatolásakor bevonuló magyar csapatok 1941-ben ledöntötték, majd 1991-ben restaurálták, s visszaállították egykori helyére.)

Cserni Jovan mögött bizonyára feltűnt a pazarul díszített sárga neobarokk épület, amely ma a Városi könyvtárnak ad helyet, ám eredetileg Nemzeti Kaszinónak épült Raichle J. Ferenc tervei szerint 1895/96- ban. Építéséhez a pénzt közadakozásból gyűjtötték össze.

Szabadka P1760898 Szabadság tér Városi Könyvtár

A két Atlasz nem igazolt források szerint Telcs Ede ismert szobrász munkái.

XIX. századi fejlődésének egyik jellegzetes momentuma volt a kaszinók megalapítása.
A füstös kiskocsmák, a ritka színházi előadások és a télvízi bálok mellett csupán a kaszinókban volt tapasztalható némi társadalmi élet ebben a hatalmas faluban.

A kaszinó tagságát csak bizonyos, illetve egy meghatározott osztály vagy társadalmi réteg képviselői adták. Alapító tagjai kis-vagy közepes földbirtokosok voltak. A tagság száma egészen az I. világháborúig kb. 200 ember körül mozgott, s évi 3 forintos tagdíjfizetési kötelezettségük volt. Erről azonban szerettek megfeledkezni, miként az 1891. évi ülésen elhangzott, hogy a 205 tag közül 180 mintegy 400 koronával tartozik.

Közvetlenül a megnyitás után a kaszinó tagjai a földszinti helyiséget (gazdasági okokból) bérbe adták egy neves szabadkai vendéglátósnak, aki pilseni sörözőt nyitott benne. (Helyét 1905-től a Délvidéki Általános Takarékpénztár foglalja el.) A kaszinó megnyitása idején a sör a magasabb társadalmi rétegek itala volt, szemben a városban gyakran fogyasztott olcsóbb borral és pálinkával.

Szabadka Nemzeti Kaszinó és Kaponyai emlékszobor

A szabadkai Nemzeti Kaszinó kultúrháznak számított, ahol betiltották a politizálást és a kártyajátékot. /A nacionalizmus térhódításával többnyire politikai színezetűvé váltak./ Ezekben a helyiségekben volt könyvtár és olvasóterem, bálterem, teázó és csevegőhelyiség. A szokásos napi tevékenység mellett szerveztek társas esteket és egyéb rendezvényeket, pl. díszvacsorák, farsang, szüreti bálok stb. Ezen rendezvények ,,forgatókönyve” többé-kevésbé mindig egyforma volt: kezdődött a díszbeszéddel és köszöntőkkel, méghozzá jó bő lére eresztve, majd folytatódott a paprikással és a borivással, utána pedig a tamburások húzták a talp alá valót.

Az új szórakozási formákat már a fiatal értelmiségiek honosították meg a kaszinó falai között. 1905-ben fedett kapualjat beépítették tekepályának, 1907-ben biliárd asztalt is beszereztek. Noha Szabadkának már tíz éve volt villamos energiája, a kaszinóban csak 1919-ben gyúlt világosság, rádió pedig csak 1926 -ban került az épületbe.
A Nemzeti Kaszinó épülete 1918 után, illetve a két világháború között Polgári Kaszinó lett, míg a háborút követően 1953-ig Tiszti Otthon működött benne. A szabadkai Városi Könyvtárnak 1953. óta ad otthont. A mai könyvtár közművelődési céljait már 300 ezer (egyenlő arányban szerb és magyar nyelvű) kötet szolgálja, s ma ez Szerbia legnagyobb könyvtára.

Szabadka Nemzeti kaszinó és városi bérpalota, klap

Régi képeslapokon az épület előtt látható egy szürke gránitból készült (9,56 m magas) emlékoszlop, turulmadárral a tetején. Ez az 1849. március 5-én a város közelében elterülő Kaponya nevű térségben vívott győzelmes csata, s az ott elesettek emlékműve, ahol magyarok és bunyevácok váll-váll mellett harcolva verték vissza a város elpusztítására rohanó (szerb) ellenséget. Emelték 1899-ben, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság megalakulásakor először csak a turul madarat távolították el az obeliszkről, majd 1926-27 ben azt teljesen lebontották.

A főtér szembetűnő épülete a kép bal sarkában álló széles ívű, hangsúlyos toronydíszű, elsősorban térformálásával ható sarokház (építője a bajai Vadász Pál), azaz Városi bérpalota amely a város megbízásából készült 1913-ban, s helységeit bérbe adták. Az épület 2 lifttel és minden szükséges közművel el volt látva: villanyvilágítás, központi fűtés, vízvezeték, szennyvízcsatorna, csengő és villámhárító. Földszintjén üzlethelyiségeket, az emeleteken pedig lakásokat, a tetőtérben művész-műtermet alakítottak ki.

A homlokzatokon több szecessziós irányzat hatása ötvöződik, így például a bécsi szecesszióé. Szigorú, nemesen egyszerű geometriai alakzatok díszítik, visszafogott formavilágú részletekkel.

Földszintjén a Ravel nevű szépséges szecessziós cukrászda ott tartózkodásunk alatt zárva volt, láthatólag felújítás miatt.

A Városi könyvtár másik oldalán (Zimony, később Belgrád irányából) kifutó utcát, az egykori Wesselényi (ma Radić fivérek) utcát, Szabadka egyik legszebb utcájának tartották.

A bunyevác gazda vágyának teteje, hogy háza legyen a Rákóczi utcán, vagy a Wesselényi utcán. Igaz, abban csak a kemény téli hónapokban húzódik meg, s minden idegszálával tulajdonképpen a tanyához van kötve.” – Kalangya, 1943.
(A szabadkaiak tanyai birtokai a szállások néven honosodtak meg, s lényegében itt a város határánál ütközik meg az alföldi homok és a bácskai fekete föld. Előbbi északról félkaréjban veszi körül, ahol a leginkább magyarok művelte szőlő- és gyümölcstermesztés folyik, délről kezdődik a zsíros bácskai, búza és kukorica termő föld, a bunyevácok területe.)

Ma, az utca első házát alkotó szépen kitatarozott épület korábban a harmadik ház volt a tér felől, azonban a tér kitágításához azokat 1910-ben lebontották.
A városháza mögötti és a mostani Raiffeisen banknak helyet adó épület közötti kis parkban szabadkai hírességek szobrai találhatóak.

Mi innen majd a Zsinagóga meglátogatására indulunk, mely útvonalon véletlen belebotlottunk a szerb pravoszláv Urunk mennybemenetele templomba (1723), illetve röviden meg- és benéztünk a zsinagógával szemben elhelyezkedő Városi múzeumba, a Vágó fivérek által Dömötör Miksának épített (1906) egykori szecessziós bérpalotába. Terjedelmi okokból ezekre már nem térek ki, csupán néhány képpel adok ízelítőt belőlük. Utolsó Szabadkához kötődő posztomban ellátogatunk majd Palicsra, amely szecessziós értékei itt nem kerülhetőek meg.

Szabadka IMG_4940 Szerb templom

Szabadka P1770036 Városi Múzeum

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Művészet, Szerbia, Utazás, Városnézés
Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.