Nyári napnak alkonyulatánál…

Ugye már mondjátok is Petőfi gyönyörű, Tiszáról írt versének sorait:

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

Hát mi is jártunk a nevezetes torkolatnál, mégha az ma – a folyó szabályozása után – másutt is van, mint Petőfi idejében.

P1750361 Tiszai Nagybukó

Balra  itt a Nagybukó zsilipjén zuhan alá a Túr, melynek fenékszintje 2,9 méterrel magasabb, mint a Tisza kisvízszintje, s ez a torkolati vízszint szabályozó bukógát hivatott megakadályozni, hogy a sokszor nagyon magas vízállású Tisza vissza ne duzzassza a Túr vizét.

P1750354 Tiszai Nagybukó

Mi kicsit korán vagyunk itt, április végén strandoláshoz hűvös az idő, ám nyáron nagy élet zajlik itt, kempingezők, büfék tarkítják e szögletet, s sokan élvezik a vízesés alatt, vagy előtt a fürdőzés örömeit.

Nagybukó, kollázs

Ez a bukógát és a Túr folyómeder rendezése, és a kétoldali árvízvédelmi töltés megépítése egyidejűleg 1927-1930 között zajlott, utolsónak a Tisza 1846-ban megkezdett – és sok szakaszban zajlott – folyamszabályozási munkálatai között, melynek célja a Tisza kiterjedt árterületeinek ármentesítése -és mezőgazdasági művelés alá vonása, illetve a folyam hajózhatóvá tétele volt. Az 1884. évben elfogadott törvény értelmében a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez.

Ezek az árterületek a szabályozás előtt hónapokig, de egyes helyeken az év nagyobb részében víz alatt voltak, hiszen az Alföld hatalmas síkságán a Tisza csekély eséssel, lomhán, ezernyi kanyarral, több mellékágra szakadva folydogált. Ugyanakkor a Kárpátokból a tavaszi olvadások után lezúduló víz illetve heves csapadékkal járó időjárás esetén a folyó igen szeszélyessé vált, s hamar kilépett medréből.
karpat-medence- vízboritotta területei lecsapolás előtt- Ff
Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét, amikor maga Széchenyi tette meg az első kapavágást, a Tiszadob-Szederkény közötti átvágás munkálatainál. A pénzhiány és a felgyorsuló politikai események, mellettük Széchenyi személyes tragédiája azonban egy időre lehetetlenné tették a munkálatok folytatódását.
A szabályozási munkák megkezdése előtt két koncepció versengett egymással, Vásárhelyi Pál (1795–1846) és Pietro Paleocappa (1789–1867) olasz mérnök munkái.
Vásárhelyi az ármentesítés célját az árhullámok gyors levezetésével vélte elérhetőnek. Elképelése szerint ehhez a folyó esését kellene megnövelni, amit az éles kanyarulatok levágásával (101 átmetszés) vélt megvalósíthatónak. Paleocappa mindössze 15 átmetszést tartott szükségesnek, ő az ármentesítést elsősorban töltések építésével tartotta megvalósíthatónak. Későbbi árvízi tragédiák (legsúlyosabb Szegeden, 1881-ben) lényegében Vásárhelyi Pál koncepcióját igazolták, s az egykor 1419 km folyóhosszt 962 km-re lerövidítették, miután levágták az éles kanyarulatokat, s mesterséges medrek kialakításával kiegyenesítették a folyó vonalát.
A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. (A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart.) A Tisza völgyében 3555 km töltéssel 4, 5 millió kataszteri hold terület ármentesítését sikerült biztosítani, ami gazdasági szempontokat tekintve egyedülálló teljesítmény.
A hajózható hossz ma 780 km.
A Tisza 1920-ig teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt, ma 5 országot: Ukrajna- Románia- Magyarország- Szlovákia- Szerbia érint. Forrásának Ukrajnában, a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is. Magyarországra a Bereg- Szatmári síkságon, Tiszabecsnél lép be, s torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét.

A Tisza Tiszabecstől Tiszadobig 235 km-t kanyarog a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyén keresztül. Itt, ahol most állunk határfolyó is, ha átnézünk a túlsó oldalra, ott már Ukrajna van. A Nagybukóhoz vezető sétautunkon határjelző oszlopok bukkannak fel, az egykor a Túr mentén telepített 4500 db diófából mutatóban itt megmaradt példányok között. Másik ilyen rejtélyes oszlopon a 724-es szám innen, a Titeli torkolatig vezető folyam (km) hosszát jelzi.

P1750374 Tiszai Nagybukó

A Tiszakóród és Tiszacsécse között található Túr torkolat tehát annak az 1927.évben kezdett vízszabályozásnak az eredménye, amely során az erdélyi Avas hegynél eredő Túr medrét az országhatárt átlépve, Nagyhódostól – Sonkádig 12 átvágással kiegyenesítették, majd innen észak felé teljesen új ágat képezve vezettek a Tiszába.

Szabolcs- Szatmár- Bereg megye, Tisza- Túr szakasz Tiszabecs és Vásárosnamény között

Ha csak ránézünk erre a kis térképkivágásra szembeötlik, hogy az országban egyedülállóan sok folyó (s kis patak- amik a részletesebb vízrajzi térképeken láthatóak) szabdalja e Felső-Tisza-vidéki tájat. Az a még ma is számos (99) kanyart leíró holtmederré vált ág, mely most a Túr-Belvíz-főcsatorna nevet viseli, az Öreg Túr ősi medre, fontos szerepet tölt be a belvizek levezetésében. Az egykori Túr két ágra szakadva omlott a Tiszába: a rövidebb Nagyarnál, illetve Vásárosnamény közelében, Olcsvaapátinál.

Nagyarnál volt az a hely, ahol Petőfit a Tisza megihlette. 1846 nyarán vendégeskedett itt a nagyari “Kiskastélyban” Luby Zsigmond barátjánál, s feltehetőleg ezen emlékekre visszanyúlva költötte 1947. februárjában Pesten A Tisza c. versét.

Nagyarnál a három közül, az egyik kastély – 2014. óta szépen felújítva – ma is áll, s nevezetessége, a régi kert hagyományain kialakított grandiózus, tematikus rózsakert, mintegy 5000 rózsatővel. Mi sajnos még rózsanyílás előtt járunk erre, ezért meg sem állunk, csak a buszból lőjük emlékképeinket a még téli üzemmódban levő virágházakról és kastély frontról. (Én először pár éve a fehérvárcsurgói Európai Dísznövény és Kertművészeti napok keretében csodálkoztam rá kiállításukra, amely pompás képeken prezentálta jelenüket. A 2019. évi fehérvárcsurgói kiállítás éppen egy hét múlva nyitja meg újra kapuit a Károlyi kastélyban és parkjában egy hétvégére.)

P1750203 Nagyar, Luby kastély

Az Öreg Túr medrét élővízzel a Sonkádnál épített duzzasztógát – és vízosztómű (Kisbukó) révén látják el, s ez a csőzsilipen át betáplált élővíz a Túristvándi vízimalom éltetője, s biztosítja a vízpótlást az öntözéses gazdálkodáshoz.

Túristvándi vízimalmát, a Szatmár-Bereg Tájvédelmi Körzet csodálatos természeti környezetében, mi is meglátogattuk.

P1750303 Túristvándi
P1750338 Túristvándi

A természeti erők (víz, szél) felhasználásával működő malomtípusok közül a földrajzi adottságok a megyében a vízimalmoknak kedveztek. A ma is működőképes túristvándi malom ipartörténeti műemlék. Mai formájában, egyik oldalával a partra épült, vastag facölöpökön álló, faborítású, alulcsapott lapátos 3 vízikereket mozgató, Közép-Európában egyedülálló malom, már Mária Terézia korában létezett, míg annak előzményei kora középkorra nyúlnak vissza.

P1750327 Túristvándi malmairól

Az alulcsapós azt jelenti, hogy a víz sodrása alulról hozza mozgásba a külső kerekeket, amely működtetéséhez a Túr teljes szélességében keresztgátat kellett építeni. A vastag tölgyfából készült viziládából folyik a víz a kerekek alá két zsilipen keresztül, amelyek külön-külön működtethetőek. A malom felőli zsilip felemelésekor a két belső kereket hozta a víz mozgásba, a második zsilip a középső, daráló követ hajtó kerék alá engedte a vizet.

Túristvándi vízimalom, belső

A közel 6 méter átmérőjű vízikerekeket a 60 cm átmérőjű fa-főtengelyre erősítették.
A főtengelyek másik vége benyúlik a malomtérbe, ahol az facsapágyban forogva hajtja meg a malomkő őrlőket. Építésekor a terméket még vállon vitték fel és öntötték a garatba, majd az őrleményt otthon a gazdasszonyok szitával, rostával minősítették. A huszadik század eleji modernizálások és gépi korszerűsítések már nagyban kiváltották a fizikai emberi munkát.

Túristvándi volt saját vallomása szerint Móricz Zsigmond “jellemformáló kohója”, miután édesapjának vállalkozásai sorra balul ütöttek ki, s a család igen nehéz helyzetbe került. Ezen enyhítendő, a nagybácsi, aki itt a Kende birtokon uradalmi gépészkovács volt, magához vette a kisgyermek Móricz Zsigmondot és annak nagymamáját. A nyiladozó értelmű gyermek itt végezte 1885-1887 között az elemi első két osztályát, s néhány nyarát is itt töltötte. A falu központjában, a templom mellett álló házon ezt megörökítendő,  emléktáblát helyeztek el.

Jártunkban-keltünkben az árterekben számos természeti szépséget, virágos réteket, védett kocsányos tölgyeket láthattunk, de ugyanolyan jó táptalajt találtak itt a mezőgazdasági termelés számára is: üdítően hatottak a szépen megművelt földek (képünkön a Tisza-töltés mögött) rendezett csíkjai, vagy a kilométereken keresztül húzódó gyümölcsfaligetek virágzó fái. P1750341 út közben

Hisz tudjuk, ez a híres szabolcsi alma hazája, de itt terem a teljesen igénytelen, hamvas-kék héjú, sárga húsú, aromás ízű “nemtudom szilva” is, amelyre a ma már eredet-védett Szatmár-Beregi szilvaút, Csarodaszatmári pálinka és lekvárfőzési hagyományok telepedtek. A szilvából cukor és egyéb anyagok hozzáadása nélkül készül a sötét színű, kemény (cca. 60% szárazanyag tartalmú) de még kenhető és jól eltartható lekvár. (Penyigén pl. az ország első szilva- és lekvármúzeuma a Lekvárium, több helyütt Pálinka házak, Panyolán Szilvórium létesült.)

A “nemtudom szilva” mindenütt, a falusi házak előtti árokparti sávokban is látható. Furcsa nevét úgy szerezte, hogy amikor idegen látogatott ide, s megkóstolva az eredetileg vadon nőtt, és szaporodott fák apró de édes, nem magvaváló gyümölcsét, rákérdezett, hogy milyen fajta, általában ezt a választ kapta: nem tudom.

P1750158 útközben

P1750394 MilotaMilota főutcáján hatalmas dió-plasztika jelzi ezen helység specialitását, a (világos színű, vékonyhéjú, 47-52 % béltartalmú) dióját.
A szegénységből sok falu igyekszik itt azáltal is kitörni, hogy kialakítanak valamilyen fesztivált (rétessütő fesztivál, tematikus falunapok, halászléfőző verseny, világzenei fesztivál stb.) amire építve, legalább néhány napra nagyobb látogatottságot – s így bevételt teremtenek maguknak. Milota diója népszerűsítésében odáig ment el, hogy 2000. év óta nem csak nemzetközi fesztivált rendeztek erre építve, de pl. megpályázták- és 36 méteres diós bejglijükkel meg is nyerték a Guinness rekordot. (A kivitelezést egy sínen mozgatható kemencével oldották meg.)

De a Tisza melletti gazdasági vonatkozásokon túl, a víziélet szépségeiről is látunk, hallunk. Csapatunkban is több tiszai vízitúrázó emlékezik elérzékenyedve vadregényes evezős kalandokra, ám amit nem hinnénk, a folyó sok helyütt szép fövenyes strandja, mint pl. a ma már Vásárosnaményhez tartozó Gergelyiugornyán, vetekszik a tengerparti üdüléseink színhelyeivel. Tivadaron átutazva látjuk is a kedvelt kis üdülő területet cölöpökön álló takaros házaival a Tisza partján. Miután a szomszédos ukrán területeken nincs semmiféle ipar, mondják, a víz annyira tiszta, hogy mellközépig benn állva a vízben, az ember látja a lábujja körmeit.

A megye arculatát alapvetően meghatározó, folyókhoz köthető egyik legjellegzetesebb jelképe Szatmárcseke temetőjének csónakot formáló fejfái, amelyről már korábban itt írtam.

S miközben keresztül-kasul szeljük Szatmár-Bereg útjait, az alföldi sík tájból kiemelkedő földsávok látványát az árvízvédelmi töltések, zsilipek, vagy víztározók emberkéz által épített “tereptárgyak” adják.

Tisza töltések, zsilipek, gátak, kollázs
Mert az eddig idillinek megfestett tiszai tájkép sajnos még mindig ki van téve szőke folyónk szeszélyeinek. Az árvizek ugyanis nem szűntek meg teljesen a bevezetőben leírt folyamszabályozással, számos nagy pusztítással járó eseményt jegyez azóta is a krónika, kiemelten pl. 1937. vagy 1970. években. Legutóbb 2001-ben elevenedtek meg drámai módon Petőfi sorai:

Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

2001. március 6.-án a Tisza Tarpánál áttörte a gátat, s 24 óra leforgása alatt 9 méterre emelkedett a vízszint! A tragikus eseményről ma is számos video található  YouTube-n:

Megrendítő képsorok. A hirtelen lezúduló nagy víztömeg nem a gáton bukott át, hanem alulról áttörte azt, s elindult Tarpától – Vásárosnaményig, ott a 41-es út gyakorlatilag megemelt töltésként működött, s visszafordította Tákos – Csaroda – Tarpa vonalán. (Levezetéséhez az út átvágásával is rásegítettek.) Ez után az árvíz utáni újjáépítés lenyomata látszik ma ezeknek a falvaknak a képén, a rendezett, azonos típusházakból álló utcasorain. Három és félezer fölött volt a sérült, vagy lebontásra ítélt ingatlanok száma, 3700 embernek kellett elhagynia egy időre otthonát. A kormány azonnali segélye nyomán az év novemberére már mindenki beköltözhetett az új házába – igaz a sietős kivitelezés nyomán soknál később méretes repedések is jelentkeztek.

Lényegében ezen az úton Ukrajna felé szinte minden helységben található árvízi emlékmű, csak Vásárosnaményban kettő is.

Ám olyant, mint Nagygécen, sehol nem láttunk. Itt gyakorlatilag egy egész falu tűnt el
az P1750540 Nagygéc1970. év májusi Szamos menti árvíz után; néhány kivételével házai elpusztultak, s kitelepített lakosai visszatérését adminisztratív eszközökkel megakadályozták. Az árvizet követően megépült körgát védelméből öt falut, így Nagygécet kihagyták, építkezést itt megtiltották, ám a kitelepített lakosok vissza-vissza jártak földjeik, gyümölcsöseik művelésére, a termés leszedésére. Az eredetileg 700 körüli lélekszámú faluban végül 5 házban mintegy 10-en maradtak, közülük tavaly már csak egy 90 éves nénit tartottak számon.

Nagygéc szimbólummá vált. Az árvíz után még állt ugyan árpádkori temploma, de teljesen tönkrement, annak helyreállítása, felújítása négy évtized alatt nem történt meg, egészen a 2010-es évek elejéig, amikor Csenger Város Önkormányzata jelentős EU támogatást nyert ” A Megmaradás Temploma”, s körülötte emlékpark létrehozására.

A nagygéci Emlékparkban 200 márvány oszlop négy oldalán több, mint háromezer Kárpát-medencei magyar település üzenete olvasható. Az üzenetek főként az összetartozás, az összefogás, a nemzet fennmaradása, a határtalan magyarság, az emberiesség fontosságának, a szeretet erejének gondolatvilágát testesítik meg. A műemlék templom felújításán túl kilátó torony, látogató központ létesült, s a honfoglaló ősöknek ún. őrtűzoszlopot állítottak.

P1750530 Nagygéc, Nemzeti emlékhely tkp

P1750542 Nagygéc

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Magyarország, Természet, Utazás
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Nyári napnak alkonyulatánál… bejegyzéshez

  1. Joli szerint:

    Jó kis összefoglaló.

  2. Márta Szakács szerint:

    Köszönöm szépen!

    Üdvözlettel: Márta

    Fölöttem a felhő ezt írta (időpont: 2019. máj. 23., Csü 13:43):

    > elismondom posted: “Ugye már mondjátok is Petőfi gyönyörű, Tiszáról írt > versének sorait: Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál > Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. Hát mi is > jártunk a nevezetes torkolatnál, mégha az ma – a fo” >

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.