Séta a kastélyban, Tiszadob

“No, de hadd térjek vissza a szép tiszadobi emlékekhez.

– s mi kézen fogjuk Katinkát, a család szóhasználatában Katus grófnőt – s vezettetjük magunkat a múltba, élete egyik fontos színterére, a tiszadobi kastélyba.

P1750988 Tiszadob, 2018.04.27. kastély

Felejthetetlenek a hajnali sétalovaglások a búzaföldek között, s hogy milyen öröm volt átugratni a keresztbe rakott kévék felett; a fürdések a Tisza sárgán hömpölygő vizében, utána … kifeküdtünk a napra, s nyakig beástuk magunkat a meleg, mély iszapba.

Tiszadob amúgy nem esett messze a Hortobágytól, a nyarak pedig rettentően forróak voltak ezen a vidéken.
Az eső nagyon ritka, de ha mégis megeredt, mintha manna hullott volna az égből.
Nekem Tiszadob az örök napsütést jelenti; fekszem a függőágyon, körülöttem mozdulatlanná dermedt az egész világ, néma minden, csak a láthatatlan szöcskék ciripelését lehet hallani.

...e három helyet, de legjobban tiszadobi házunkat szerettem…”

Andrássy Katinka memoárok

A véletlen pedig már születését úgy rendezte, hogy éppen itt, egy vendégeskedésük idején született a tiszadobi kastély kerek toronyszobájában.

13 éves, amikor meghal édesapja, s ettől az időszaktól súlyponti helyet kap életében/életükben a tiszadobi kastély, s a terebesi kastély inkább csak a vadászat idejére (Hubertus napjától) kap főszerepet. Budapesten, a Fő utca 11-13/Bem- akkor Margit rakparti Andrássy palotában él, melyet még nagyapja, id. Andrássy Gyula építtette, s osztotta el 1-1 szintjét maga és 2 fia ill. azok családja számára.

Ahogy írja két idősebb nővére és közte nagy volt a korkülönbség ahhoz, hogy közelebbi kapcsolat alakulhatott volna ki közöttük, viszonyukat inkább a gyermekszoba szigorú hierarchiája határozta meg, e szerint még az ebédlőbe is a rangidős léphetett be először, és utána sorban a többiek. Még legbizalmasabb viszonya Kájával, legkisebb testvérével volt, noha ő meg 6 évvel utána született. Saját vallomása szerint szinte egyedül nevelkedett, s bizony eléggé öntudatos és életkedvvel teli, féktelen gyermek volt, nem véletlenül választja egyik jelmondatává Anne de Noaillestől: Még a hamvaim is forróbbak lesznek az ő életüknél“.

déli homlokzat, tiszadobi-andrassy-kastely-_1940

A kastély főbejárata északon, a kert felé néző oldalon volt, ahová a vendégek érkeztek, miután hajójuk kikötött a Tiszán, ahol hintó várta őket. Ma a közönség a nem kevésbé harmonikus déli homlokzat szögletes lépcsőtornya alján nyíló kaput használhatja. Itt belépve a II. emeletig nyitott légtérben elhelyezett fő lépcsőházba jutunk, ahol a háromágú, áttört fafaragású korláttal ellátott impozáns tölgyfa lépcső látványa nyűgöz le.

P1750853 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, lépcsőház címeres ablak

A belépő terazzo padlóján megjelenő márványmozaik oroszlán az Andrássyak címerállata, s különlegessége, hogy a lépcsőház tetejéről nem kisebbnek, hanem nagyobbnak látszik a ténylegesnél.

Innen rögtön a földszinti nagyterembe, vagy lovagterembe jutunk, mely ma elég üresen tátong. Ez a díszterem a társasélet reprezentatív helyszíne volt, mely bálteremként is szolgált. A 24 méter hosszú, 5,6 méter széles helységnek ma lényegében csak a falai, a gipszstukkóból készült gótizáló hálóboltozatos mennyezete, és középen az Andrássy címerrel díszített gótikus-reneszánsz kőkandallója látható a belépők számára. A kandalló homlokán az Andrássyak jelmondatának felirata: “Fidelitate et Fortitudine” – Hűséggel és bátorsággal.
Ugyanakkor korabeli forrásokból tudjuk, hogy e terem falait, csakúgy mint az egész kastély belső terét műkincsek tömege, gobelinek, falikárpitok, az ősök portréi, régi fegyverek, páncélok borították. Sajnos ezek hiányáért a történelem felelős. A kastély igen gazdag főúri berendezését 1918-ban részben elpusztították, részben széthordták. 1918 őszén fegyveres forradalmárok (Lenin fiúk) törtek be a kastélyba, a hall teljes bútorzatát összetörték, az ablakokat belövöldözték, összezúzták a velencei tükröket, a csillárokat, a szobrokat, kerámiákat és festményeket, a könyveket pedig széthordták. Az elrabolt értékek jelentős része soha nem került elő, mivel visszaszolgáltatás helyett a környező lakosok inkább megszabadultak azoktól. Legszomorúbb példa erre a kastély felbecsülhetetlen értékű dísze, a Van Dyck kép, melynek a másolata a Louvre-ban található. Aranykeretét egy parasztasszonynál találták meg, aki a Holt Tiszába dobta a feldarabolt képet. A kastély nem heverte ki a barbár pusztítást, úgy tartják, hogy ifjabb Andrássy Gyula gróf többet nem is tért oda vissza.
A kastélyt másodszor a II. világháború után fosztották ki, ekkor már többnyire a helyi lakosság. 1945-tel véget ért az Andrássyak története Tiszadobon,  az épületet államosították. Hazatérésükkor Andrássy Katinka még rövid látogatást tesz ide, ám csak a pusztulást látja, ahogy írja, szomorú hely volt 1946-ban Tiszadob.

P1750940 Tiszadob, 2018.04.27. lovagterem, bejárati ajtó

A lovagterem, vagy hall nem csak a vendégfogadás helye volt, de ahogy Andrássy Katinkától megtudjuk, a bőséges ebédek utáni török kávét itt fogyasztották el:

Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett… Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként), meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig görögdinnye, nagyszerű, zamatos, bő levű, jégbe hűtött dinnye, s persze minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek nem kaptunk.
Nem meglepő, ha ebéd után a szó szoros értelmében felkelni is alig tudtunk, és nagy nehezen vánszorogtunk át a hűvös hallba, olyasformán, mint az óriáskígyó, amely egy egész őzet nyelt le, leroskadtunk a puha kerevetre, a számtalan párna közé, és képtelenek voltunk moccanni is. A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét.

Elképesztő, ugye? S ehhez hozzátartozik, hogy az étkezések általában nem szűk családi körben zajlottak. Az asztalnál ott ültek nagybácsik és nagynénik, a nővérei férjestül,
ifj. Andrássy Gyula gróf politikai hívei és művészek – s a vendégek heteket töltöttek náluk.

Apám is, Duci bácsi is híres volt róla, hogy pártfogolják az induló tehetségeket. Ők alapították a Nemzeti Szalont, és jó néhány nélkülöző festőt támogattak. Legtöbbjük az akkori avantgarde-hoz: Rippl-Rónai iskolájához tartozott, s a francia impresszionisták követője volt. A legszerencsésebbek velünk töltötték a nyarat Tiszadobon vagy Dubrinban. Úgy emlékszem vissza rájuk, mint hosszú hajú, kopott ruhás és piszkos körmű fiatalemberekre.

Ugyanígy számolt be az angol nevelőnő id. Andrássy Gyula háztartásában zajló étkezésekről a terebesi kastélyban, ahol általában 37-40 fő ült az asztalnál, s naponta
15-16 kg hús fogyott, csak tojásból egy hónap alatt 1174 db-ot használnak fel!

Évszakonként egyik helyről a másikra költözéseiknél mint egy karaván mozogtak: a velük együtt utazó – gyermekenként külön nevelőnők (angol, francia, német) és tanárok mellett az egyéb személyzettel /szobalányok, főkomornyik és inasok, kocsisok, lovászok/20-40 fő  is utazott velük.

Mary Elizabeth Stevens 1865. március 17-i levelében leírja, hogy “ Gabriella grófné  (gr. Andrássy Manó felesége, sz. gr. Pálffy Gabriella) végre elindult Itáliába, csomagok, négy gyermek, nevelőnő, dada, szakács, szolga, házitanító, szobalány, gróf és grófné. Májusig ott maradnak.”

A körülöttük levő személyzet száma igazából a Sándor palotában érhette el a legmagasabb létszámot, az angol nevelőnő csaknem fél oldalon át sorolja őket. Igaz, itt nem egyszer 700 fős fogadásokat, estélyeket is adtak.

A kastélyban megtekinthető a kis ebédlő, melyet hívnak fekete ebédlőnek is, valamint a nagy ebédlő, lezárásában a csodálatos szecessziós Andrássy-ebédlővel. A fekete ebédlő nevet gondolom a sötét tölgyfa burkolatáról kapta, melyet megszakító falszakaszokon griffes mintázatú tapéta volt. A hosszú nagy asztal a terem közepén állt, míg a fa burkolatba rejtve nyílott a tálalóba vezető ajtó, mely mellett a sarokban eredetileg színes cserépkályha díszlett. A konyha, kézikamra és hűtőkamra külön épületben állt a kastélytól jókora távolságra.

IMG_3911 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, Rippl-Rónai Rózskert ablak

A fekete ebédlő folytatásában van az egykori nagy ebédlőhöz és télikerthez hozzáfűzve az a bővítmény, amelyet 1910-ben ifj. Andrássy Gyula, felesége kérésére költöztetett át néhai Andrássy Tivadar budai palotájából, az eredetileg oda készült, híres Andrássy-ebédlő. Ez az egyetlen később épült rész, amely az eredeti kastélyépület délkeleti tornya előtt kiugró kockát formáz, tetején terasszal. Az ily módon 77 m²-esre nőtt nagy ebédlőt az áttelepített, Rippl-Rónai József által 1897-ben tervezett iparművészeti együttes teszi különlegessé, látványos “Rózsáskert” üvegablakával, Róth Miksa kivitelezésében. A berendezés bútorait Thék Endre, a porcelán készletet (72 tányér és 12 desszerttányér) a Zsolnay gyár készítette. Valamennyi – ma már nem is látható részletet – falikárpitok, paravánok, díszedények, csillárok, gyertyatartók stb. Rippl-Rónai tervezte, neves iparművészek, mesterek voltak a kivitelezők. Az üveg felülvilágító még eredeti, azonban a Rózsáskert ablak betétjeinek jelentős részét 2002-ben újra kellett készíttetni.

Este nyolckor újabb több fogásos, levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett. Igazán azt hinné az ember, hogy rettenetesen el kellett híznunk ilyen étrend mellett. Ám ez nem következett be: én kifejezetten sovány voltam […] , és senki sem volt kövér a családban.”

Innen azokba a helységekbe látogatunk, amelyek szintén a hallból közelíthetőek meg, s többnyire a kastély főhomlokzata felé eső helységeket zárják magukba:  ifj. Andrássy Gyula dolgozószobáját illetve hálószobáját, a kis- és nagy szalont, a zeneszalont és könyvtár szobát.

Az 1930-as aukciós katalógus összefoglalója szerint a gróf “a művészetek minden ágából elsőrendű tárgyakat gyűjtött. Így az iparművészet köréből gobelinek, pompás színhatású keleti szőnyegek, a gót- és reneszánsz kornak nagyszerű bársonyai és szövetei és a lakás fődísze: a bútor érdekelték.”

IMG_3843 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, kisszalon vitrin, kézzel festett és barokk sarokszekrény

IMG_3849 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, kisszalon vitrin, indiai selyemfa, kézzel festve

IMG_3880 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, nagyszalon rokokó szalonasztal 24 karátos aranyozás

IMG_3860 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, nagyszalon, németalföldi kabinet szekrény 19.sz., teknőspáncél, ébenfa

A berendezésekből csupán 3 tárgyra mondható el, hogy az eredeti kastély berendezéséhez tartozott, a többi, vásárlások mellett múzeumi kölcsönzések, letétekből állt össze. Ezek révén kívánta a helyreállítási projekt megvalósítani a minél hitelesebb rekonstrukciót, az egykori történeti terek, az arisztokrata otthonok hangulatának megidézését. Archív fotókról viszonylag jól azonosíthatóak a berendezés elemei.

ifj. Andrássy Gyula gróf dolgozó szobájáról is a vezetés során leginkább csak szóban kapunk leírást a fenti fotó alapján. A dolgozó szoba sarkában felfelé vezető belső tölgyfa lépcső felesége dolgozó- ill. hálószobájába vitt, mivel ebben az időszakban nem volt szokásban a közös hálószoba. Az első emelet szoba rendje is nagyjából megfelel a földszinti grófi lakosztály összeállításának és alapterületének, azzal a különbséggel, hogy ma nincsenek berendezve.
A grófné lakosztálya mellett öt vendégszoba sorakozott, közöttük a vörös szalon, és az ebből nyíló goblein szoba, amelyben Andrássy Katinka született. Ez  az emelet kimondottan magas vendégek fogadására volt berendezve, pazar kényelemmel. Volt olyan szoba melynek teljes falát velencei tükör borította, másikban az utolsó darabig Rákóczi Ferenc korabeli bútordarabok állottak. A második emeleti szobák használatuk szerint vendégszobák voltak, a személyzeti munka színtere az alagsor volt.

A hálószobának berendezett – volt grófi dolgozó – szobában található az a két eredeti bútordarab, ami a régi kastély tárgya volt. Egyikük, a diófából faragott állótükör, gyöngyház berakással és strassz díszekkel. A másik a tükör mellett álló, ugyancsak diófa táncrend tartó, melyet a bálok előtt a grófkisasszonyok állítottak össze, hogy melyik bál milyen táncára ígérkeztek el.

Csak Jane Austen tolla tudná méltó módon leírni, milyen életbevágóan fontos kérdés volt, hogy kinek ígért egy táncot, kit utasított vissza, s kivel szemben tartotta függőben a döntést. Az etikett zsarnoki törvényeit tiszteletben kellett tartani…
Ha pedig valaki egy báli idényben kétszer ugyanazzal a férfival táncolta a kotillont, akkor elvárták, hogy eljegyzés legyen, mert különben, mint akkor mondták, a lány “kompromittálva volt”….Táncolni illett, tisztes távolságban egymástól, beszélgetni nem.
Azt a lányt, aki három báli idényt táncolt végig, s még mindig nem ment férjhez, már vénlánynak tekintették; a negyedik idény valóságos katasztrófa számba ment.
A mi “társaságunk” igen szűk és zárt körű volt, tagjai nagyrészt rokonságban is álltak egymással, így vajmi csekély lehetőség nyílt rá, hogy az ember férjet válasszon magának…az ismeretlenség varázsa tökéletesen hiányzott kapcsolatainkból, enélkül pedig alig képzelhető el romantikus szerelem…
…sokkal fontosabb volt a kifogástalan családfa, mint a gazdagság. A pénzt valamirevaló ember örökli, nem megkeresi.
Hamarosan kezdtem unni ezt az egész házasságpiacot összes tartozékaival együtt.

S már ezen a leíráson is érződik az a fajta cselekvési szabadság hiánya, ami különösen a lányok vonatkozásában érvényesült. Már az angol nevelőnő is megütközik ezen a semmi önállóságra irányuló nevelési módszeren, s ezek a szokások mit sem változtak 2 emberöltő múlva sem. Számos ilyen rácsodálkozásom volt a két könyvet egymás után olvasva, midőn sorra előkerültek ugyanazok a témák, csak az elbeszélő stílusa különbözött. A legrövidebb távolságokra sem mehettek kísérő nélkül, Katinka így ír erről:

“…még Duci bácsihoz, a szomszéd házba sem volt szabad egyedül átmennem: hátha elcsábítanak vagy elrabolnak út közben. ” (A budai palotáról van szó, amelyet nyilván 2 házra osztottak fel id. Andrássy Gyula halála után. Vidéki tartózkodásaikkor bizonyos mértékben nagyobb szabadságuk volt.)
Arról meg éppenséggel szó sem lehetett, hogy egyedül menjek ki az utcára, vagy mászkáljak a városban.
Csak a Margit rakparton volt szabad sétálnunk. Pestre sem volt szabad átmennem, mert a Váci utcáról és a Duna-parti korzóról köztudomású volt, hogy légkörük tele van szexuális feszültséggel, és jól nevelt leány nem tehette ki magát annak a veszélynek, hogy éhes férfiszemek legelésszenek rajta.
Tizenhat éves koromban, amikor anyám éppen elutazott Párizsba, táviratilag kellett engedélyt kérnem tőle, hogy átmehessek a Lánchídon valamilyen ajándékot venni valakinek;
Ennek leghajmeresztőbb példája ugyanitt:
Idősebb Andrássy Gyula szigorú fegyelmet tartott családjában, és ellentmondást nem tűrt. Szeretetre méltó zsarnok volt, és két fia, Tivadar és Gyula, még felnőtt korukban sem mehettek el este hazulról apjuk engedélye nélkül.”

Az ágy melletti fiókos tükrös szekrényen látható két delfti fajansz váza Andrássy Katinka hagyatékából maradt fenn. A többi itt kiállított bútordarab az Iparművészeti Múzeumból és Rudolf főherceg Mayerlingi kastélyából érkezett.

Apró összecsengés: “... amikor nagyapám miniszteri tisztet viselt, apám és fivére, Duci nagybátyám, a velük egyidős Rudolf trónörökös játszótársai voltak.”

A hálószobából még 2 ajtó nyílt, az egyik a gróf fürdőszobájába, a másik a cselédfolyosóra, ahol az inasa szobája is volt. A ruhatár is itt nyert elhelyezést. Megjegyzendő, hogy a kastélyban eredetileg 3 fürdőszoba és 4 WC, majd az 1908-1912 évi átalakítás után korszerűsített gépészeti (folyóvíz, csatorna) berendezésekkel 8 fürdőszoba és 5 WC állt rendelkezésre. A gróf és grófnő fürdőszobájáról szóló leírás szerint azokat 1.4 m magasságban csiszolt és fényezett márványburkolat borította, terazzo padozatuk volt, s berendezésükhöz pedig fehérre zománcozott öntöttvas kád, fajansz mosdók nikkelezett csaptelepekkel, lefolyókkal, – és fényezett mahagóni ülődeszkával fajansz WC kagylók tartoztak, falba épített víztartályokkal, valamint négyszögletes cserépkályhával.

„Anyám, Zichy Ella, szüleinek második leánya volt. Heten voltak testvérek, két fiú és öt lány. A leányok szépségükről, a fiúk ostobaságukról voltak nevezetesek…Reggel tizenegy óráig aludt teljesen elsötétített hálószobájában a nehéz damasztfüggönyök mögött, faragott oszlopos, széles mennyezetes ágyában, levegőtől és a fény legkisebb szikrájától is elzárva. … lestük, mikor nyitja ki a szobalány ablakain a zsalut, s akkor szaladtunk fel hozzá jó reggelt kívánni és kezet csókolni. Vasárnap és ünnepnapokon jelen lehettünk »lever« -jénél. Forró fürdőjében ült, hosszú ujjú, vastag lenvászon ingben, s ilyenkor adta ki a személyzetnek aznapi utasításait. Az inge alatt mosakodott, ami elég bonyolult feladat volt.”
Rippl-Rónai József - gróf Andrássy Tivadarné, Zichy Eleonóra, 1896

Rippl-Rónai József – gróf Andrássy Tivadarné, Zichy Eleonóra, 1896

S itt megint sok a párhuzam az angol nevelőnő kritikus hangvételű, és Katinka személyes elbeszélései között.

Mary E. Stevens hiányolja a szülő/gyermek viszonyból a szeretetet. “Hogyan történhet, hogy a szülők a szeretet és bizalom oly kevés kötelékét alakítják ki saját szívük, és gyermekeik szíve között?… Ezeknek a gyermekeknek a szemében a szüleik idegenek, olyan emberek, akiket napközben csak percekre látnak, amikor megfésülve, tiszta kézzel, eléjük járulnak. Olyan személyek, akiktől félnek, vagy akiket tisztelnek, de akik iránt nem éreznek szeretetet.”
S íme Katinka verziója: Anyánkat egyébként ritkán láttuk, csak jó reggelt és jó éjszakát kívánhattunk neki. Szenvedéllyel szerettem anyámat;szeretetembe csodálat és félelem vegyült. …. Abban az időben a gyermekeiket legjobban szerető szülők is kötelességüknek tartották a gyermek akaratát megtörni, engedelmességre és alázatra nevelni…Nem az volt a cél, hogy a gyerek boldog legyen, hanem illedelmessé és szófogadóvá kellett formálni.

Andrássy Ilona, Borbála, Katalin

Voltak azért más furcsaságok is:

„Gyermekszoba-életünk napi időbeosztása olyan pontos és szigorú volt, akár  az iskolai órarend.
De ebben a vonatkozásban is idősebb nővéreim sorsa
volt a legkeservesebb, mert az évek múltával jelentősen enyhült anyám szigorúsága. A falra tűzött papíron a következő utasítások álltak:
«Fogmosás naponta háromszor: három perc. Kézmosás: négy perc. Öltözködés: hét perc.» Öltözködni segítettek a szobalányok, sőt ők adták ránk a cipőt is. »Fésülködés: hat perc. Reggel hideg fürdő (15 fok Réaumur) este meleg fürdő (20 fok Réaumur), öt-öt perc tölthető a fürdőkádban.« Nevelőink felelősek voltak azért, hogy percnyi pontossággal betartsuk a menetrendet. Megtörtént ugyan, hogy anyánk rövid ideig megfeledkezett róla, de azután egyszerre csak eszébe jutott, és ellenőrző látogatást tett a gyermekszobában, és ha a fürdővíz melegebb vagy az öltözködésre fordított idő hosszabb volt az előírtnál, akkor jaj volt a nevelőnőnek is, nekünk is.”
M.E. Stevens nevelőnő írja: Ebben a házban a legszigorúbban betartott szabály: „ A gyermekeknek semmilyen okból és semmilyen ürüggyel sem szabad a személyzettel beszélgetniük, a cselédek pedig ha hozzájuk beszélnek, azonnali elbocsátással büntetendők. (Bár a gyerekek soha nem lehetnek durvák vagy modortalanok a személyzettel ).
Andrássy Katinka Terebesről szólva elmondja, hogy unokatestvéreivel oldalán, a parkba besettenkedő falusi gyerekekkel háborúztak, űzték ki azokat “birtokukról”.
“A gyerekek szlovákok voltak, mint ahogy szlovák Terebes egész lakossága, s nekünk érthetetlen nyelven kiabáltak felénk… Nekünk ugyanis nem volt szabad megtanulnunk szlovákul éppen azért, hogy ne beszélhessünk a falusi gyerekekkel.”

A kastély bejárható termei között a leggazdagabban berendezett szoba a nagyszalon, noha még így sem jön nyomába a Klösz György fotóján fennmaradt – számomra túl is zsúfolt – eredetinek. Az Andrássyak gazdag műkincs gyűjteményének mondhatni nyoma sincs. Pedig, az itt kiállított műkincsek, és berendezések nem csupán tulajdonosaik műértését, kifinomult ízlését tanúsították, de kifejezői voltak társadalmi rangjuknak, a család státuszának. A kastély berendezésének pompája, a tárgyakban megjelenített múlt, a műkincsek és ritkaságok tömege lenyűgözte, megilletődötté tette a meghívott látogatót.

Az egyik legjelentősebb főúri magángyűjtemény, a mára teljesen szétszóródott Andrássy-gyűjtemény jelentős múltra tekint vissza. Megalapozója a XVIII. sz. végén Szapáry Péter volt, aki olaszországi utazása alkalmából több műremeket hozott a hazánkba. Lánya, Szapáry Etelka gr. Andrássy Károllyal házasodott össze, s ebből a házasságból született középső fia volt id. gr. Andrássy Gyula.
Id. gr. Andrássy Gyula politikai tevékenysége mellett egész életében elkötelezetten érdeklődött a képzőművészet iránt, az utódok közül kezdetben Andrássy Tivadar vitte tovább apja műgyűjtői tevékenységét. Tivadar nemcsak a művészek mecénásaként tevékenykedett, hanem mint tájképfestő is beírta magát a magyar művészettörténetbe. Testvére, Gyula folytatta a sort, ő volt az első Magyarországon, aki francia impresszionistákat vásárolt, köztük Claude Monet képeket és barátja volt Rippl-Rónai József festő is.

IMG_3873 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, nagyszalon, rokokó ülőgarnitúra Emmer palotából

A nagyszalon – amelyből a terasz is nyílik – mennyezetének gipszstukkója megőrződött, növényi ornamentikáját, hullámzó profilokkal tették mozgalmassá. Fennmaradt a faragott tölgyfa borítású vörösmárvány kandalló is, noha kétoldalt a vitézi páncélok hiányzanak róla. Egyéb fali díszek (a nagyméretű gobleinek stb.) helyettesítésére különböző képek, festmények díszítik most a falakat.

Innen, a nagyszalonból két ajtó nyílt a kettős erkélyre, ahol a délutáni teát szolgálták fel.

De meséljen erről ismét Andrássy Katinka:

“…hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje; a teát a kettős erkélyen szolgálták fel az erős illatú lonc felett; előtte messze nyúló szabad tér, hatalmas tisztás a tölgyesben, amely egészen a Tisza partjáig terjedt. A »tea« tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt, vajas kenyeret, dobostortát és ismét dinnyét s más gyümölcsöket.
….
A tiszadobi kastély kettős erkélyén órák hosszat vitatkozott Duci bácsi és Károlyi, jeges kávét fogyasztva, finom kajszibarackot, sárgadinnyét ízlelgetve. Károlyi olykor hirtelen szórakozottá vált, felém fordult, s feszült figyelemmel nézett rám.”

Mielőtt átmennénk a zeneszalonba, itt még (újra) külön kiemelném két kedvenc bútordarabomat a nagyszalonból.

IMG_3878 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, nagyszalon neoreneszánsz asztal, szines kőmozaikos képpelA kandallótól jobbra, a csíkos rokokó ülőgarnitúra (készült Bécsben 1880-90 körül, a dunaparti Andrássy palota szomszédságában álló Emmer palota berendezése volt) közé állított neoreneszánsz kerek asztalka madaras, virágkosaras mintával, amelyet színes kőmozaikból raktak ki. Az Iparművészeti Múzeum tulajdona.

Az erkélykijárat előtt elhelyezett szalongarnitúra a XIX. század második felében készült, 24 karátos arannyal bevont hársból, tűgoblein kárpittal. Andrássy Manó (betléri ág) tulajdonát képezte egykoron.
A márványlapos asztalkán fajansz asztalközép, 1680 körül készült, kézi festéssel barokk jeleneteket ábrázol. Andrássy Katinka hagyatékából származik.

IMG_3887 Tiszadob, 2018.04.27. kastély nagyszalon

A zeneszalonba hatalmas, plafonig érő négyszárnyú ajtó nyílik, melynek közelében különleges nyolcszögletű fekete márvány asztal áll,  ásványokkal és féldrágakövekkel díszítve. A zeneszobában kiállított bútorok többnyire faragott diófából, vagy dió borítással készültek, a középütt álló nagy asztal intarziás lapjába marhabőrt dolgoztak bele, körötte a székek támlája is marhabőr.

Andrássy Katinka talán kissé imázs-romboló megjegyzése szerint az Andrássyak mind botfülűek voltak. Mindezt annak kapcsán írja, amikor anyja zenei tehetségéről szól, aki szépen zongorázott, időnként kisebb dalműveket is írt. Ezek között, a Krasznahorka büszke vára című, ma is ismert dal is az ő szerzeménye, ami kevéssé köztudott.

A szoba mennyezete hasonló, hálóboltozatos kiképzésű, mint a lovagteremé, lehet ezzel is kapcsolatba kívánták hozni a bálteremként is használt teret, hisz innen szolgáltatták a zenét. A zeneszobából ugyanis kétszárnyú ajtó nyílik a fekete ebédlőbe, mely pedig ugyanazon a végén, közvetlenül a lovagteremhez kapcsolódik.

De a zeneszobában mégis a legizgalmasabb látvány, ami óhatatlanul bevonzza a tekintetet, a szép vonalú íven át belőle nyíló könyvtárszoba, mely a kastély északkeleti kerek tornyában kapott helyet.

P1750903 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, könyvtár

És akkor itt van még egy utolsó kapcsolódó történetem Andrássy Katinka tollából.

” Aránylag sokáig fogalmam sem volt a szexuális dolgokról…Amíg férjhez nem mentem, szerelemről szóló regényt nem olvastam, soha nem voltam moziban, és csak nagyon ritkán színházban…avagy operában.
Amíg férjhez nem mentünk, egyetlen könyvet nem olvashattunk el anyánk engedélye nélkül. Még a klasszikusok műveit is előzetes cenzúrának vetette alá. Az olyan kifejezéseket, mint «nászágy», «ágyas», «szerető», «fattyú» vagy «természetes gyermek», amelyek pedig igen gyakoriak a klasszikus művekben, zárójelbe tette, hogy nevelőnőnk megfelelő módon olvashassa fel a művet anélkül, hogy gyanús szünetet tartana, s ezzel elárulná magát. Volt másik eszköze is erkölcseink védelmére: összevarrta a könyvnek azokat a lapjait, amelyeken a szerelemre akár a legcsekélyebb utalás is fordult elő. S ami a legfurcsább a dologban, olyan nagy tekintélye volt előttünk, hogy egyetlenegy esetre sem emlékszem, amikor felfejtettem volna a tiltott, tehát izgalmasan érdekes lapokat. Legfeljebb megpróbáltam közéjük kukucskálni, ha lazán voltak összefércelve.”

És itt, a könyvtárszobában található a harmadik, eredetileg is a kastélyhoz tartozó berendezési tárgy, a díszkertre néző ablak előtt álló neoreneszánsz kisszekrény. A másik ablak előtt látható kandallónak nincs kéménye, a fűtés itt ténylegesen légfűtés volt.

P1750901 Tiszadob, 2018.04.27. kastély, könyvtár

A könyvespolcokon ma látható könyvek bár régiek, szintén nem tartoztak a gróf egykor 10.000 db-ot számláló gyűjteményébe. Olvastam egy beszámolóban olyan történetet is, hogy amikor az első világháború végén a kastélyt kirabolták, a roskadásig megrakott szekerek nem tudtak a mély sárban elindulni, s ekkor azok kereke elé szorosan
egymás mellé rakott kötetekkel tették járhatóvá az utat.

S ezzel körbejártam veletek azokat a termeket, amiket mi is bejártunk, s ahol
egy család története jelent meg szemünk előtt – mítosz, legenda, történelem, és szemtanúk vallomásai alapján, ahogy leperegtek itt napjaik.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, kultúrtörténet, Magyarország, Művészet, Történelem, Utazás
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.