Belvárosi séták a görögök és szerbek ürügyén

Sétáink során már többször bukkantunk a Budapest arculatát, illetve történelmét közösen alakító nemzetiségek kikerülhetetlen nyomaira, amelynek aztán utána is eredtünk például a törökök vagy a görögök, valamint a bolgárok kapcsán is.

Ezen a hétvégén, a budapesti séták éves nyitányaként, újra számos izgalmas élménnyel várták az érdeklődőket az Idegenvezetők Világnapja keretében a lelkes szervezők és sétavezetők. Magam idén többek között egy régóta vágyott útvonalra neveztem be, a pesti szerbek nyomában. Ehhez itt még hozzátársítanám egy korábbi évben, a görögök emlékét felidéző igen izgalmas séta néhány elemét is, kapcsolódásuk okán. Elsősorban összekötötte őket közös, görögkeleti (ortodox) vallásuk, s az is, hogy hazájukon uralkodó oszmán elnyomás elől húzódtak/menekültek észak felé, s telepedtek meg Magyarországon. Legnagyobb számban Buda – és ezáltal Magyarország török alóli felszabadulása után, az 1690-es években érkeztek Pest (és Buda) területére.

Pest látképe 1727

Pest városa lényegében a mai Belváros, az ismert kép szerinti falak között létezett, körülötte nem volt más, mint pusztaság. A hódoltság alól felszabadult város azonban igen lepusztult állapotban, hadszíntérként többször felégetve, kifosztva, romosan állt: elmúlt fölüle az egykori  középkori – Mátyás király adományozta rang szerinti –  szabad királyi város fényes képe. A ranghoz tartozó kiváltságként építhető városfal volt talán az egyedüli, ami megmaradt.

Kettős - 13. sz -i és 15. sz-i -városfal

A városfalakon belül alig akadt valamelyest használható épületfal, de nagyobb részén már az utcák helye sem volt megállapítható. Lakói is megfogyatkoztak, hiányzott minden: a várost újra felépítő és eltartó munkaerő és kézművesek, akiket nagy számban a magyarok és német etnikum mellett, szerbek és görögök pótoltak.

 A csekély népességű város igazgatását is a Budai Kamara fennhatósága alá vonták, s ők voltak, akik mindenféle jogi intézkedést is meghoztak. Noha 1703-ban visszakapták Budával együtt kiváltságlevelüket, 1711-től pedig a szabad királyi városi rangjukat, mégis Budával szemben Pest polgárjogai gyakorlásában korlátozottabb státuszt nyert, hiszen ügyeit több mint 80 évig bíró intézte, polgármestert csak 1773-tól választhatott. Ez nehezítette az itt letelepedő szerbek ügyes-bajos dolgainak lebonyolítását is, jóllehet egy átmeneti időben hozzájuttatta őket bizonyos különleges polgárjog intézményéhez, amelyet elvileg csak katolikus vallásúak kaphattak. (A polgárjog számos kiváltsággal járt.)

Tíz évvel a török kiűzése után Pest városa 126 házból állt, ekkor lakóinak száma, becslések szerint, mintegy 4 ezerre tehető. A 18. század elején a Rákóczi szabadságharc alatt elköltözők, illetve a nagy pestisjárvány következtében a lélekszám még erős ingadozást mutat. Első hivatalos népszámlálási adatunk 1784-ből 20.704 főben rögzítette Pest lakóinak a számát, amely növekedés természetes szaporulat révén nem következhetett volna be.
A város életének beindulásában és felvirágoztatásában fontos szerepet játszottak az új betelepedők. Múlhatatlan érdemeik vannak mai városképünk kialakításában.
Buda_és_Pest_Fossa_Magna_1737, MikovinyiA felszabadulás utáni első évtizedekben a város gazdaságában kiemelkedő jelentősége volt a  mezőgazdaságnak, amelynek művelésére a városfalon túl húzódó, lakóterület nélküli pusztaság nyújtott lehetőséget.

Az egykori árterületek termékenyebb részén kerteket alakítottak ki, távolabbiak a földművelésbe vonható földek voltak majortelkekkel, de túlnyomó részt csak legeltetésre – állattartás – alkalmas sovány rétek jellemezték ezt az alföldi tájat, legfőképpen homokbuckákkal tarkítva. A mai Kőbánya területén nyílt lehetőség szőlőművelésre.

Ezeknél sokszor még az is tisztázatlan volt, hogy jogilag mi és meddig tartozik a városhoz, egyéb földesurakhoz, vagy a kincstárhoz.
Ennek felmérését szolgálta az un. határjárás, amely sokban befolyásolta későbbi társadalmi felemelkedést, hisz az érvényesülés legfontosabb feltétele az ingatlanbirtoklás volt. A XIX. században a város terjeszkedése következtében ezek a telkek a polgári vagyon forrásává váltak.

A föld megművelését viszont nagy mértékben a betelepülő szerbekre hagyták.

A XVIII. század második felétől már csökken a mezőgazdaság súlya a város gazdasági életében, a központi szerepeket a kézművesek és kereskedők veszik át. Ez lesz az az időszak, amikor a görög kereskedők vezető szerephez jutnak az ortodox vallású közösségen belül. Támogatásukkal sorra épültek templomok, kórházak, iskolák, fontos nemzeti közintézményeink.

Így indítjuk hát a sétát, a Bástya utcától, ahol szabadon állóan a legnagyobb szakaszon látszik még a XV. századi városfal – amelyet többnyire beépítettek az 1808. után kiépülő város házai falába. A közelben, a Királyi Pál utca 13/b épületében az eredeti formájában feltárt és rekonstruált fal ad kis ízelítőt abból az egykor 2,2 km hosszan futó ívből amellyel Dunától Dunáig kerítették be a városmagot, a mai Vigadó tér környékétől indulva, a Deák Ferenc utca vonalán át a mai Kiskörút (Károly krt, Astoria, Múzeum krt, Kálvin tér, Vámház krt, Fővám tér) mentén.

A fal 8-9 méter magas és cca. 2 méter széles volt. Tényleges kinézetét félkörös tornyaival, rondelláival csak sejtjük, az eddig feltárt részek a kötőgátakat képezték. Amikor a város fejlődésének már gátjává vált – hadászati és védelmi szerepe már nem lévén-, először a fő kivezető utaknál épült kapuit bontották el (Váci kapu 1787-89; 1794 Kecskeméti kapu, 1808 Hatvani kapu), majd a falak eltüntetése következett. Ezek lába ma mélyebben, a város eredeti szintjétől (feltöltések, árvizek után stb) indul, külső oldalán vizesárok/ városárok futott.

Még a fal lebontása előtt, kezdetben újabb kijáratokat is nyitottak rajta, egyikét itt, a Nyári Pál utcánál, ahol mint korábbi beszédes neve: Lövész utca jelzi, a város (sorrendben 2.) lövőházát alakították ki. A lövészegyletek is tipikusan kora-újkori jelenségek, mikor nem lévén még reguláris hadseregek, a város polgárai feladata volt a hely védelme.

(Emlékeztetőül korábbi írásaimra: Genfnél a híres Escalade hősei is ők, vagy a holland Haarlem festőjének Frans Halsnak legfőbb életműve a sok éven át újra- s újra megfestett lövészegyleti tagok tablói.)

Készségeiket céllövő gyakorlatokon csiszolták, melyet új tagok esetén egy éven át heti rendszerességgel kötelezővé is tettek. A robosztus városfal megfelelő védelmet nyújtott esetleges eltévedő, lepattanó golyók elől.
A városfal nyomvonalán található házak örökségvédelmi szempontból kiemelten védett területi besorolás alatt állnak.

A lebontott budai Rác tmpl sisakjának makettjeElkalandoztam máris a fő témámtól. Ezért most át is ugrom azt az összefoglalót, amelyet a szerbek magyarországi megjelenéséről terveztem. (Rigómezei vereségtől számított 500 éves török elnyomás alól menekülve már Zsigmond és Mátyás alatt is jöttek, Pest megyei legelső településük Ráckeve, a ma is csak szerbek lakta Lórév, az általuk felvirágoztatott Szentendre, budai Rác város és Rác templom – ezekről korábbi Tabán témájú bejegyzéseimben már írtam is, s minden ami – régi megnevezésük alapján – rác előtaggal kezdődik.)
A török dúlás után parlagon maradt földek megművelésére, lakosság pótlásra – adófizetők száma emelésére – a Habsburg ház számos kedvezménye is idevonzotta őket. Elsősorban földművelők, de jöttek velük ügyes kézművesek és papjaik is.

Pest_térképe_1758A város épségben maradt főutcája, akkor Lipót- ma Váci utcának a szerbek elsősorban a déli felén, míg a görögök – kereskedők lévén, a Rakpiachoz közel, annak felső végén telepedtek le.

Az egykori okmányok nem különböztetik meg a Balkán felől ideérkező betelepülőket tényleges hovatartozásuk (rácok, bosnyákok, sokácok, horvátok, bolgárok, románok, görögök, örmények) szerint, arra utólag, nevük alapján lehet csak következtetni. Menekülésüket a hazájukban még meglevő török uralomtól, saját szóhasználatukban a Nagy Kivándorlást (Velika Seoba), 1690. évben a szerb ortodox ipeki pátriárka, Csernojevics Arzén vezetése alatt hajtják végre, s számukra a legfontosabb ekkor a vallási identitásuk volt. Az emberek életét a vallási és nem a nemzeti hovatartozása szabályozta. Ilyen módon a szerb megnevezés egy összefoglaló fogalom tehát, bár kétségtelenül, a szerb nemzetiségűek voltak közöttük ekkor a legnagyobb számban, s mellesleg valamennyien beszélték – vagy értették – a szerb nyelvet is.

P1790796 Szerb templom, Szent György nagyvértanúA pesti szerb közösség az administratio által nekik kijelölt és általában ingyen átengedett házakban szétszórtan, a magyarokkal és németekkel vegyest lakott a mai Veres Pálné,  Szerb,  Bástya, Nyári Pál és a Váci utcák által körbezárt területen.
A XVIII. századi adatok szerint kb. 700-900-ra tehető a számuk, s a pesti házak mintegy negyede volt tulajdonukban.

Egy közösség megtelepülésének, élni akarásának biztos jele, amikor a végleges maradás szándékaként hitük, szokásaik ápolása és védelme céljából templomot építenek, iskolát hoznak létre, megalkotják közösségi intézményeiket. A szerbeknél ezt a kötőanyagot a Szerb utca (korábban Felső Pálos u.) és a Veres Pálné utca sarkán, Csernojevics Arzén pátriárka által 1698-ban felszentelt, Szent György nagyvértanúról elnevezett ortodox templom testesítette meg, amely köré szerveződik lakhelyük.

A török idők alatt már itt álló korábbi templom helyére – s annak megmaradt szentélye szerb egyházközség pecsétnyomó, 1falainak beépítésével emelik az egyhajós templomukat, melyet később több ízben bővítettek, s végső, ma is látható alakját
1750 – ben nyeri el.  Ekkor kapja meg tornyát is – az addig, a templom déli oldalán állott gúla formájú fa harangtorony helyett. Az utolsó átalakítások tervezője minden valószínűség szerint a magyar egyházi és világi barokk építészet jelentős alakja, Mayerhoffer András volt, aki a közeli Egyetemi templomot, és a Grassalkovich-ok Gödöllői kastélyát is tervezte..

P1790788 Szerb templom

De miért állunk kicsit értetlenül itt – s minden Magyarországon felépült ortodox templom előtt, hiányolva az elvárt többterű, kupolás formát? Az indok: csak ilyen építésre kaptak engedélyt az uralkodó Habsburg háztól, akik éppen nem a vallási türelmükről voltak híresek. A betelepítéseknél elsődleges célként a (németekből és) katolikus népességből történő verbuválást határozták meg, mint kívánatosat. Ám amikor belátták, hogy ez nem megy, tettek engedményeket- s járultak hozzá az ortodox közösségek templomépítéseihez, azzal a kikötéssel, hogy külsőben ne üssenek el a saját, katolikus templomaiktól. A belső kialakításába természetesen nem szóltak bele.

P1790800 Szerb templom

A fallal körülvett templomkerten belül, a bal sarokban lehetett első iskolájuk, melynek ablakai helyét annak utca felőli oldalán ábrázolják. Ugyanezen fal belső oldalán sírkövek vannak. Ezek részben annak az egykori temetőnek az emlékei, amely a források szerint a templom körül kialakult. De hoztak ide sírköveket a Tabánban lebontott főtemplomukból, a Szent Demeter templomból, illetve a Fiumei úti temetőből is. Sokuk rangos egyházi személyek/papok síremlékei, de korabeli, itt alkotó írók és költők is találhatók közöttük. Görög feliratú sírköveket is láthatunk itt. A felszámolt temető helyén ma a templomkert található, a Szerb utcai oldalán az 1776-ban készült szépséges copf stílusú díszkapuval.  (A kovácsoltvas rész ma már csak egy korabeli kapuról vett másolat.)

P1790857 Szerb templom kert árvízszint 1838, mAztán az 1838. évi árvíz a templombelsőt teljesen megsemmisítette. A templom falán jel őrzi a katasztrófa mértékét.
Alig 2 ikon szabadult meg- azok majd a II. világháborúban pusztulnak el. De közben azért újra gyarapodott is a templom, az első adományozók névsorában nem csak az orosz nagyhercegi párt, de az új ikonfal készítő mester mellett, Jókai Mórt is megtaláljuk.
A tabáni templom 1949. évi lebontásakor ugyancsak több elemet
– nagyharang, ikonok – hoztak át ide.

P1790831 Szerb u templom főbejárat

Mi az oldalsó, Veres Pálné utcai kapu felől lépünk a templom alacsonyan fekvő udvarába, mely még a XVII. század végi Pest szintjét őrzi. (Mintegy 80 cm-el lejjebb fekszik a mai járószinttől.) Ugyanezen a kapun át hömpölyög a 19. századi fotón megörökített ünnepélyre érkező hívők tömege. A képen bal oldalt a későbbi iskola – ma közösségi tér épülete.

Ünnepély a pesti szerb templom előtt, 19. sz. - Budapest Anno

Belépve a templomba, megtapasztaljuk az egyhajós ortodox templomok elrendezését, amely két részből, előtérből (pronaosz, v. narthex), s a kultikus helyből, templomhajóból (naosz) áll. S a kicsinyke templom belseje varázslatos.

P1790862 Szerb templom belső

124 Szerb templom, ikonosztáz

120 Szerb templom, nők helye fent

A hajó belső is három különböző teret zár magába. A bizánci sasokkal díszített szőnyegen a keletelt szentély felé haladva elsőként a mellvéd alatt a nőknek elkülönített helyet hagyjuk el, melytől egy lépcsőfokkal a férfiak része van elkülönítve. Elől középen az ikontartó, ahol mindig a mise tárgyát képező szent képe van kiállítva. Vezetőnk felhívja a figyelmünket arra, hogy ne érintsük meg, mert ez az ortodoxoknál egy szentség, s akként tisztelik. Mint ahogy keletkezésükkor (ez érvényes minden ortodox írásos, vagy képi alkotásra) az alkotóban theosis megy végbe, azaz átistenülés, ahol az emberi természet felveszi az isteni természetet. Így az ikonokban Isten jelenléte testesül meg.

Az ikonosztáz előtt látható emelt tér, a szolea a mise színhelye, amely az oltár szintjével megegyezik, s így a szentélyfal alatt kinyúlva annak meghosszabbított részének tartják. Ide már nem léphet be akárki, s az itt szolgáló papságnak az a szerepe, hogy láthatóvá tegyék a misztériumot, Krisztus tevékeny együttlétét népével. A szolea tehát szimbolikusan összeköti az isteni teret, azaz az oltárt, az emberekkel, a papság közvetítésével. Itt találhatóak a püspöki szék, s a jelen templom esetében vele szemben egy tiszteletbeli Istenanya (Mária) trónus, valamint az énekespadok (kántorszékek).

S a templom fő dísze, az ikonosztáz az épület méretéhez igazodva kicsinyke, “csupán” két soros, miként a templom legszentebb részét az oltárt, a hajótól elválasztó ikonfal, a mindenkori helyhez igazodva sokkal nagyobb is lehet. Fölépítését tekintve igazodik az előírásokhoz: az alsó sorban a legfontosabb, s legdíszesebb elem a Király ajtó, melyen nevéhez híven csak a legmagasabb rangú egyházi személy (és esetleg király v. cár) léphet be. Ezt két oldalajtó övezi a diakónusok, a beszentelt papok ki – és bejövetele számára, akik a szertartásban segédkeznek. Az ajtók csak akkor vannak nyitva, ha mise van, s a hívők is csak ezen keresztül láthatnak be a szentélybe. A Király ajtón a templom névadója kerül ábrázolásra, itt: az angyali üdvözlet látható. Balra mindig az Istenanya, s vele egy sorban a páncélba öltözött védőszent (Szent György), aki ez esetben – az általános ábrázolással szemben ló nélkül látható. Jobb oldalt pedig mindig Jézus Krisztus ikonja jelenik meg a Király ajtó mellett.

141 Szerb templom Király ajtó

A második sorban következik a fontos egyházi ünnepek ábrázolása, s azon túl az apostolok, vagy akár az ószövetségi próféták közül egyéni választás szerinti ikonok. Felül a győzelmi kereszt az Istenanyával és evangélista Szent Jánossal.

122 Szerb templom, ikonosztáz

Az ikonok körüli díszes faragású és dúsan aranyozott szentélyrekesztő keret arról árulkodik, hogy a helyi gyülekezet asszimilálódási igyekezetében az ortodox merevséggel szemben, átveszi a korban uralkodó stílus – ekkor a barokk / mármár a rokokó elemeit
(a fafaragó mester az aradi Mihajlo Janics ), míg az ikonfestő görög Sterio Károly képei is eltávolodtak a bizánci stílusú merev, aranyozott hátterű, éles kontúrú, frontális ábrázolásoktól. A képek érdekessége viszont a nyugati festészettel szembeni fordított perspektíva érvényesítése. Míg előbbiek általában befelé mélyülnek, az ikon ábrázolások kifelé, mintegy a néző felé irányulnak, bevonva a szemlélőt a képbe. Technikájára nézve, mindig először a képtartó állvány készül el, s ahhoz igazítják a fa lapra temperával festett ikonokat.

139 Szerb templom, püspöki szék

A már bemutatottakon kívül a templomnak további kincseként tartják számon azt az 1700-as évekből való, ezüsttel hímzett képet, melyet egy ágyban fekvő beteg készített, 3 év alatt. Krisztus sírba tételét ábrázolja. A templom előcsarnokában pedig a vörös márvány keresztelő medence 1744-ből származik, s amely elhelyezésével talán arra is utal, hogy csak a keresztség felvétele után lehet a templomba lépni.

A templom megépülte után tehát a pesti ortodox közösség ide járt misézni.
A görög közösség is itt vett részt az istentiszteleteken, habár pesti diaszpórájuk alapvetően más úton-módon alakult ki, mint a Nagy Kivándorlás tagjainál. Ezzel a csapattal viszonylag kis számú görög érkezett Pestre, viszont az Ázsia- és Bécs közötti útvonalon tranzitkereskedelmet folytató görög kereskedők szintén hamar megjelentek a török dúlás után, mivel az 1697 –  ill. 1723 évi – karlócai és pozsareváci béke kedvező feltételeket teremtett számukra. Ennek értelmében a török birodalom irányából jövőknek csupán
3% vámot kellett fizetni, s csak egyszer, a belépéskor, nem minden országhatáron.
görög kereskedelmi kompánia címereEzzel jelentős előnyökre tettek szert más kereskedőkkel szemben, igaz, mohók sem voltak, mivel 4% haszon, mint tisztességes haszon mellett dolgoztak. Hamar felismerve a Dunai út fontos szállítási szerepét, fokozatosan telepedtek meg Pesten, mely központi fekvése ugyancsak előnyösnek bizonyult. Kompániáik címereiben fel is tüntetik  jellemzőikként a 4-es számot, s a horgonyt, mely egyben a megbízhatóság, stabilitás jelképe is.
S fokozatosan nőttek bevételeik, gazdagodtak, s nem kevesen a magyar társadalmon belül is kiemelt szereplőkké váltak. Szerepükkel, s egyes mesés gazdagságok történetével már részletesebben foglalkoztam egy korábbi bejegyzésemben.

Így, ahogy idővel egyre gazdagabbak lettek, már nem tetszett nekik, hogy szerbül folyik a mise, s elkezdtek egymással hadakozni. A szerbek nem akarták elveszíteni a görög közösséget, mert hozzájárulásuk fontos volt, hisz az odajárók tartották fenn a templomot. Elindult egy huza-vona, amelynek keretében a görögök mindig kaptak egy kis koncessziót, így egyik hét végén görögül ment a mise, a másikon szerbül.
De a görögöknek ez sem volt jó, mert csak szerettek volna egy saját templomot, s mindent megmozgattak, hogy ehhez megszerezzék az engedélyeket. A helytartótanácstól kezdve a pesti bírón, a szerb és katolikus püspökökön át a dologba az ég világon mindenki beleszólt.

Végül a görögök megkapták (1789.) az engedélyt, hogy építsenek saját templomot, amelyről majd a Duna partjára érve fogok szólni. Itt pedig maradtak a szerbek, akik ortodox egyházközsége a mai napig megtalálható a Váci u. 66. szám alatti házban, melynek udvari frontja ide, a templomkertre nyílik.

Az új városháza mellett felépült ház (tervezte Weber Antal, 1874) ma meglehetősen rossz állapotban van, pedig akár kapuja, akár az első szint alatt húzódó domborművek különleges karaktert adnak neki, szívesen gyönyörködünk még így is a négy évszakot megjelenítő játékos puttó párjaiban.

P1790809 Váci u, Pesti szerb egyházközség, puttók

Itt alkalom is nyílik, hogy némi betekintést kapjunk az ortodoxiába, vázlatos képet alkossunk lényeges összefüggéseiről.

Az ortodox szó maga igazhitűt jelent, ennek szláv fordítása a pravoszláv, de itthon szívesebben használják a görögkeleti kifejezést rá, bár az könnyen keveredik a görögkatolikussal, akik viszont a bizánci rítust használó katolikusok, nem ortodoxok.
A szerbeknek még ma is 63 %-a, a görögöknek 98%-a vallja magát ortodoxnak.

Az ortodox egyházban nem alakult ki az a nyugati – keresztény világban megszokott hierarchia, melynek a csúcsán, mint Isten földi helytartója a pápa áll, s az egész kereszténység vezetője. Ortodox meggyőződés szerint a keresztény egyház egyetlen papja, pásztora és tanítója maga Krisztus, annak élő és egyetlen feje. Nincs központosított egyház szervezetük, egymástól független (autokefál) egyházakból áll, ahol nem utasíthatja egyik a másikat. Ma 15 autentikus ortodox egyházról beszélünk. Magyarország a konstantinápolyi ortodox egyházhoz tartozik, a szerbek pedig a Belgrádi patriarchátushoz.

Az egyes ortodox egyházak élén a pátriárka áll. A konstantinápolyi pátriárkát tekintik tiszteletbeli vezetőnek, aki primus inter pares, azaz „első az egyenlők közt”. A papi rendnek három fokozata van: püspökök, papok(presbiterek), diakónusok.

A szerb nemzetiségű gyermekek anyanyelvi oktatását egészen 1948-ig a görögkeleti szerb felekezeti népiskolai hálózat tette lehetővé. Ma Budapesten igencsak lecsökkent a szerbek száma. Mintegy 3000 főre becsült közösségükből talán 1000 fő az állandó lakos (sok az itt tanuló diák, v. munkavállaló), s az ortodox gyülekezetet néhány 100 főre becsülik. Számukra minden nap van istentisztelet: reggel 8 h, illetve szombaton délután 5 h is.

A Szerb egyházközség házával átlósan szemben (Váci u. 63.- építész Lipták Pál) még egy fontos szerb emléket láthatunk itt. Ez az Angelineum, mely a városban tanuló szerb lányok számára alapított leánykollégium.

P1790822 Váci u, Angelineum, Paja Jovanovic mozaik

A szerb közösség nagyon összetartó közösség, közülük, aki vagyonnal rendelkezik, úgy érzi, hogy vissza kell juttatnia azoknak, akiknek kevesebb van. Rengeteg alapítványuk P1790816 Váci u, 63. Angelineumlétezett – mesteremberek, orvostanhallgatók kitaníttatására stb. Ez itt Bozda Ilona alapítványa.
A  leánykollégiumi bentlakáshoz ingyen, vagy szolid összeget fizetve juthattak hozzá az érintettek. Az első világháború után bérházzá alakult, s attól fogva az abból befolyó összegből ösztöndíjat kaptak támogatásként, aki igényjogosult lehetett.
Az épületet 1952-ben államosították.

Hasonló indíttatással, 1790-ben a pesti egyetemen tanuló szerb fiúhallgatók számára létesített alapítványt Tököly Popovics Száva aradi földbirtokos, jogtudós, aki lényegében egész -nem csekély- vagyonát jótékonysági alapítványokba fektette. Száva dédapja a törökellenes felszabadító harcokban tett szolgálataiért kapta meg a Popovicshoz a Tököly előnevet, s az általa létrehozott intézmény megnevezése ily módon lett Tökölyánum, amely hamarosan fontos szerepet töltött be az anyanyelvük ápolásában és a szerb kultúrájuk megőrzésében.

Az új hazában gyökeret eresztve  a XVIII. század fordulója táján kezdik ezen intézmények létrehozását a szerbek, mivel az anyaország még mindig a török hódoltság területéhez tartozott, s így vált Pest az egyetemes szerb kultúra központjává. Itt teremtik meg, s nyomtatják a Budai Egyetemi nyomdában az irodalmi folyóiratot, a Letopist (Évkönyv), mely máig fennmaradt. A folyóirat folyamatos megjelentetése érdekében, s a reformkori magyar nyelvújítási mozgalom hatása alatt is, a szerb irodalom támogatására 1826-ban megalapítják a Matica Srpska-t, amelynek székhelye a Tökölyanum lett. Falai között nevelkedett a magyarországi szerb értelmiség színe-java, s a korabeli egyetemes szerb irodalomnak alig van olyan jelentős alakja , aki valamiképpen ne kötődne Magyarországhoz.

Ilyen kiemelkedő alakja a kornak Vitkovics Mihály, aki mindkét nyelven – szerbül és magyarul is – művelte az irodalmat, s ugyanebben az utcában álló házában, mint egy irodalmi kávéházban látta vendégül a nyelvújításban munkálkodó neves kortársait, köztük Kazinczyt, Berzsenyit, Vörösmartyt.

A Tökölyánum eredeti, 2 emeletes klasszicista építménye 1838. évi átadásánál az alapító szavai: “Egyedül csak az én kedves nemzetem iránti szeretetből, …ezen házat, mint nemzeti intézetet örök lakásul hagyom azon szegény tanulók számára, kik a pesti egyetemen járnak

188 Veres Pálné u - Tökölyanum, régi homlokzati elem

A házat később lebontják, mindössze a fent látható, homlokzatát díszítő szoborcsoport maradt meg belőle, ami sorsára vár a mai épület udvarán. Főalakja Pallas Athéné, aki a képzésnek is istene, mellette bagoly, és egy fej nélküli Diana. Artemisz éppen egy kisdiákot, nyitott könyvvel a kezében, vezet elé. (Uhrl Ferenc alkotása, kinek fő műve a Ferenciek terén látható Nereidák kútja)

P1790865 Tökölyánum-Veres Pálné u 17-19

Az eredeti kollégium helyén 1907-ben emelik Fellner Sándornak, a régi szerb egyházi építészet díszítő kőfaragásainak hatása alatt készült tervei alapján, a ma a Veres Pálné u. 17-19 címet viselő épületet. A homlokzaton látható domborművek a ház történetének fontos fordulópontjait ábrázolják.

P1790868 Veres Pálné u Tökölyanum domborművek

A Matica srpska 1864-ben elköltözött Újvidékre (ahol ma is működik), a kollégiumot pedig csakúgy, mint az Angelineumot, 1952-ben államosították, mely 114 éves működése alatt több, mint 400 fiatal szerzett diplomát a pesti egyetemeken. 1966-ban aztán a kormány visszaadta a budai püspökségnek, s az alapítvány újra kezdhette munkáját: itt biztosítottak helyet a Szerb Intézetnek, s újra diákok is laknak benne, a szerb gimnázium tanulói.
A homlokzat 2015- ben megindult rekonstrukciója után belső átalakítások még most is folynak, új közösségi terek létrehozására. Magunk betekintést a szép dísztermébe nyertünk.

172 Veres Pálné u - Tökölyanum, díszterem

Ugye sejtitek már?

Nem fér bele a mondanivalóm egy fejezetbe. A görögökre visszatérek egy  új bejegyzésben.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Irodalom, Történelem, Vallás, Városnézés
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Belvárosi séták a görögök és szerbek ürügyén bejegyzéshez

  1. Márta Szakács szerint:

    Köszönöm szépen!

    Fölöttem a felhő ezt írta (időpont: 2020. febr. 29., Szo 0:08):

    > elismondom posted: ” Sétáink során már többször bukkantunk a Budapest > arculatát, illetve történelmét közösen alakító nemzetiségek kikerülhetetlen > nyomaira, amelynek aztán utána is eredtünk például a törökök vagy a > görögök, valamint a bolgárok kapcsán is. Ezen a hétvégé” >

  2. Visszajelzés: Görög húsvét – görög templom | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.