Blogomról

Ez a blog barátaim rábeszéléséből született, eleinte a nekik írt úti beszámoló e-mailjeimből átszerkesztve. Ebből is ered a szubjektív megjelölés az alcímben, ami a felmentést hivatott számomra adni az alól, hogy útikönyv jelleggel egy mindenre kiterjedő, akadémikus pontossággal megfogalmazott összefoglalót adjak.

Ezeket a célokat nem is tölthetik be az esetenként fél napos, vagy jó esetben egy hetes ott tartózkodásaim a helyszínen. Így amit láttam vagy megéltem, nyilvánvalóan fragmentált, vagy éppen az akkor, és ott engem ért benyomás.  Ami akár keletkezhetett egy rossz élményből is és így igazságtalanul ítélek. De ezek is beletartoznak egy szubjektív úti beszámolóba, bár soha nem célom a negatív kritika. Ezek a hangulati részek sokkal inkább rólam szólnak.

Útjaimra ugyanis mindig nagy lelkesedéssel és “pozitív” előítéletekkel és lehetőleg alapos felkészüléssel indulok. Hazaérve aztán már lábamban és fejemben tudván a várost,              (-szívemben már indulás előtt benne van-)  mindig kiderül, hogy hatalmas a hiánylista, amit felállíthatnék, a meg nem látott, a város lényegét érintő elemekből. Ekkor kezdődik a második, jóval hosszabb utazásom, amikor sokszor hetekig görnyedek a számítógép előtt, és ragasztgatom a morzsákat a látottakhoz, míg kikerekedik egy sokkal teljesebb -és mindig még inkább szeretni való város-, nemzet,- vagy nép kép előttem.

S ha már blogírásra vetemedtem, gondoltam az olvasóimnak ezt a teljesebb képet adom tovább, s remélem akik utánam indulnak el ugyanabba az irányba, már kicsit általam is jobban élik meg világörökségünket. Mivel életünkben csak igen korlátozott az a hely és közeg, ahol otthon lehetünk, és mindennapjainkon átlüktet annak teljes szellemi öröksége, külföldre utazva ehhez bizony hozzá kell segíteni magunkat, hogy jól-rosszul összeszedett ismeretekkel, kicsit mélyebbre tudjunk merítkezni az adott kultúrában.

Én egy városra nem tudok úgy tekinteni, hogy építmények halmaza. Mert mindnek van egyéni története, s a várost ezek a dolgok adják, formálják tényezővé. A benne élt és élő emberek tevékenysége, egybefonódva a kor, a történelem szövetével. Erről próbálom meg faggatni az utcákat, tereket, házakat…

Amit én nyújtani tudok ehhez, az az általam felfedezett összefüggések, ismeretek tára – és így, a bennem kialakult kép egy, az adott hely számtalan lehetséges arcáról. Vagyis szubjektív.

A módszeremről szükségesnek tartom leírni, hogy utazás előtt az információkat halomba ollózva gyűjtöm – s ezek így természetesen ritkán tartalmaznak forrás megjelölést. De mivel ezeket is továbbadom ezen oldalak olvasóinak, itt kijelentem, hogy egyetlen tárgyi adat sem az én szellemi termékem, anyagi érdek nem vezérelt felhasználásukkal. Ha valamely műből hosszasan és tartósan idézek, akár csak tartalmilag is, arra azonban utalok.

A képek, amelyeknek itt a főszerepet szánom, szintén részben, de csak töredék részben, idegen forrásból származhatnak. Ezek mindig nyilvánosan hozzáférhető – Wikipédia, Fortepan, levéltári, különféle könyvtár – anyagok, amelyeken rajta is hagyom, ha van ilyen, a felírást.  Magam nem jelölöm meg ekképp a saját felvételeimet, mert úgy gondolom, hogy mindaz, amit a kamerám befogott, közös épített örökségünk része, mindenkinek joga van azt látni, ha másként nem jut hozzá, hát képeken keresztül. S ha jobbhoz nem jut hozzá, az én képeimen keresztül. Mert képeim sajnos hordozzák az összes amatőr, sőt – digitális kamerával készített – képek hibáit, de hozzásegítenek a vizualizáláshoz. Sokszor még azt is bátorkodom megtenni, hogy általam is rossznak, életlennek ítélt képet is befűzök soraim közé, mert megítélésem szerint az még így is több információt tartalmaz, mintha én megpróbálnám csupán szavakkal leírni.

Fenti okokból az általam közölt képek nem rendelkeznek művészi értékkel – fotópályázatokon nem indulok velük 🙂 – de mindenkor célom volt a minél teljesebb tájékoztatás. Ezért sokszor a válogatásnál fájdalommal hagytam ki a szebb, hangulatosabb képeket, ha volt az adott helyről eligazítóbb felvételem.

Ahogy fejlődik a blogom, úgy örömömre, az illusztrációkhoz felhasznált képek forrása is minőségi értékkel gyarapodott. Számomra megtisztelő módon, számos budapesti témánál szerzőtársat kaptam Kardos Róbert személyében, akinek képeit évek óta áhítattal nézegetem, s azokat ő szabad felhasználással rendelkezésemre bocsátotta. S én boldogan megosztom itteni olvasóimmal a RoVoX jelzéssel ellátott ihletett képeket szép fővárosunkról.

Idővel aztán el-elkalandoztam másik szenvedélyem, az olvasás adta élmények itteni megjelenítéséhez is. De ha kicsit merészebben szemléljük, ezen élmények feldolgozása is egyfajta utazás, csak saját belsőnkben, lelkünkben – vagy ahogy Kerouac mondja, az életben. ”Az út az élet”

Mindezek után kívánok mindenkinek csodás utazásokat és az irántam megnyilvánuló érdeklődést pedig köszönöm.

P.S: És ha netán valamelyik bejegyzésem különösen tetszett, örömmel venném a visszajelzést, a tetszik/like gomb megnyomásával ! 🙂