Szent Pál szigetén Máltán

Hát amikor mi partra szálltunk Szent Pál szigetén, korántsem volt az a pusztító vihar, amely bibliai szereplőinket Kr. u. 60 februárjában kikötésre kényszerítette.

A szél ugyan fújt, de a parton megtörő legnagyobb hullámok is csak ennyit voltak képesek produkálni 21. századi, minden hatást befogadni kész kameráinknak:

Málta P1680336 Szent Pál szgt

Miután Pál az isteni jelenés hatására megtért (a farizeus, keresztényeket üldöző Saul – Paullá változik – damaszkuszi út, “pálfordulás”)Caravaggio - Szt. Pál megtérése (1600-1601)- Roma, S. Maria del Popolo

s Júdea szerte hirdeti az új (keresztény) tant, visszatérve városába, Jeruzsálembe, korábbi zsidó hittársai el akarják veszejteni új tanai miatt. Bevádolják a helytartónál, aki azonban nem talál semmi halálos ítéletre érdemesítő dolgot Pál cselekedeteiben, s miután Pál nem egyezik bele, hogy őt kiszolgáltassa vádlóinak, római polgári jogára hivatkozva, a császárhoz fellebbez.

Ez a bizonyos római polgári jog, aminél nagyobb kiváltságot földi halandó akkoriban nem mondhatott magáénak, megkülönböztetett eljárási jogot biztosított viselőinek.
A tarzeuszi születésű Pál, pedig családja révén már beleszületett ebbe jogba, így amikor pl. a zsidók lázítására, hogy ostorozzák meg, a római katonának azonnal lehanyatlott a keze, midőn hivatkozott római polgárságára, akiket ítélet nélkül nem lehet bántalmazni. Ezen a jogon tudott fellebbezni a (római) császárhoz, melynek következtében a helytartónak nem maradt más választása, mint, hogy a Birodalom székhelyére, Rómába küldje.

A római útra, mint ítélet előtt álló foglyot, egy Juliusz nevű századosra (és katonáira) bízzák, akire az a feladat hárult, hogy Pált több más fogollyal együtt eljuttassa a kijelölt célpontba. Ez akkoriban annyit jelentett, hogy keresni kellett olyan alkalmas hajót – hajózási vállalkozót – aminek útja oda vezetett. Így először egy kis-ázsiai kikötők felé irányuló hajóra szálltak, azzal a tervvel, hogy arról átszálljanak egy Itáliába tartó hajóra. Találtak is egy alexandriai hajót, amely úti célja Itália volt, ám az elromlott szeles időben a partok mentén is csak üggyel- bajjal haladt, így azt tervezték hogy egy biztonságos krétai öbölben kikötve töltik el a telet.

shipwreck of st-paulMint korábban már írtam erről, ebben az időben a hajózást télre (novembertől március 5-ig terjedő időszakban) a Földközi tengeren leállították, hisz sem a hajók állapota, sem a tengerhajózási ismeretek (iránytű nélkül, csillagok után) nem tettek mást lehetővé. Tehát amikor a hajó indulni készült Kréta felé, Pál felhívta a figyelmet az út veszélyességére, hiszen már a karácsonyi böjt is elmúlt.
Ám a százados inkább bízott a kormányosban és a hajó tulajdonosában, s belevágtak az útba. Hamarosan egy forgószél elragadta őket, s napokig irányíthatatlanul sodródtak a tengeren, s hogy könnyítsék a hajót, fokozatosan a rakományát és a felszereléseit is a tengerbe dobálták, miközben a vihar csak tovább dühöngött. A 11. nap éjjelén a hajósok a víz mélységének csökkenéséből sejtették, hogy szárazföld felé közelednek. A hajón összesen 276-an voltak, ahogy erről Lukács apostol, a szemtanú hitelességével beszámolt.

A történet így folytatódik a Bibliában (Apostolok cselekedetei 27, 28):

paul, hajótörés2Málta szigeténA hajótörés

* 28/1 Az eredeti szövegben Melita megnevezés szerepel.
28/2 a bennszülöttek szó eredetileg barbárok megfogalmazásban állt,
amivel a latin és görög kultúrájú “tudósító” a lakosok, számára ismeretlen pun nyelvű beszédére utalhatott.

Málta P1680306 hajón Szt. Pál szigetére, Sea Adventure

IMG_0309 4.nap Szent Pál szigete V
A sziget a mi partraszállásunkkor azon túl, hogy festői partszakaszainak látványával számunkra sokkal békésebb képet nyújtott, mint azon a bizonyos napon, mintegy 2000 évvel korábban, de már ember sem lakja. Egy-két fal még emlékeztet valami őrtoronyra és őrházra, de a bibliai esemény emlékére 1845-ben emelt hatalmas Szent Pál szobron kívül, más emberi nyomra itt nem bukkanunk. Igaz a sziget is csak különleges engedély birtokában látogatható, tehát nincs kifejezett átmenő turista forgalom sem.
Szt. Pál szgt - kollázs

Málta IMG_5038 Zsu - Szent Pál sziget

IMG_1168 4.nap Szent Pál szigete V

Mi körbejártuk a kicsiny földnyelvet, s lehet választani, vajon hol futtathatták a hajót partra:

Málta IMG_5030 Zsu - Szent Pál sziget

IMG_0349 4.nap Szent Pál szigete V

IMG_0346 4.nap Szent Pál szigete V

Málta P1680342 Szent Pál szgt

S a Bibliában elmesélt történet kitörölhetetlen nyomot hagyott Málta egész identitásában. A hagyomány szerint az apostol 3 hónapig tartózkodott a szigeten, s ezt követően  honosodik meg a kereszténység Máltán. Málta ily módon az elsők egyike a Római Birodalmon belül, amely teljesen áttér a kereszténységre.
A Biblia szűkszavú összefoglalója* miatt nem nagyon alakult ki helyekhez kötődő kultusz, ám igen magas a róla elnevezett templomok, helynevek száma, valamint ő az ország egyik védőszentje. A népi hagyományban őrzött legendáknak majd a következő bejegyzésben járunk utána.

*Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusnak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. Publius apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak.
Nagy tiszteletben is tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak. (Apostolok cselekedetei 28.)

Itt a sziget kapcsán most inkább elidőznék némileg a flórájánál. A bibliai esemény idején még jószerével dúsabb növényzet borította Máltát, ahol kéznél volt a tűzrakáshoz szükséges gally és rőzse is. Id. Markó Károly, a hajótörést témául választó festményén, szintén egy buja vegetációt képzelt a helyszínre.

A Biblia a magyar képzőművészetben, biblia.hu

Ezzel szemben minket a szigetre lépve, meglehetősen mostoha táj fogad. Több itt a kövecses talaj, mint a zöld. S az alacsony, földközeli növények is, amiket látunk kaktuszok, bogáncsok, szárazságtól szenvedő, vadon élő rokonai konyhánk divatos mediterrán fűszer-növényeinek. Kakukkfű, zsálya, rozmaring, netán levendula. Én így képzelem el valahogy a sztyeppét, csak mediterrán fűszernövények nélkül.

Málta P1680356 Szent Pál szgt

Málta P1680343 Szent Pál szgt

Málta P1680353 Szent Pál szgt

De még itt is érnek meglepetések! Ami egyáltalán virágzik, s ezért előszeretettel próbálom a legmutatósabb módon lefotózni, kiderül róla, hogy nem más, mint a kapribogyó cserjéje- és kecses virága!

Málta P1680418 Szent Pál szgt, kapri virág

De még ennél is nagyobb a döbbenetem, amikor valaki közli, hogy amit én lebogáncsoztam, az vad articsóka! Nem is veszem komolyan ott ezt az információt, de hazaérve utánanéztem a Wikipedián, és hihetetlen, de igaz. Persze így már a levirágzottaknál határozottan fel is ismerem termését!

Málta IMG_5034 Zsu - Szent Pál sziget, articsóka

S mivel nem csak ennek néztem utána az interneten, kiderül, különleges élményben volt részünk – itt is, Szent Pál szigetén, csakúgy mint Cominon, avagy a Dingli szikláknál, ám nem hogy nem tudatosult bennem/ bennünk, hanem igencsak lekicsinyeltem, elvárván, hogy a Mediterráneumban nekem buja délszaki virágzás legyen! Simán be vagyok csapva! És ide sem jövök többet, ha szépre vágyom…

És akkor most, olvasottan a módosított kiadás: ez itt a garrigue különleges világa!

Hogy mi az a garrigue? – Definíciója szerint egy ritkán benőtt, nyílt mediterrán bozótos – puszta formáció, mely vékony, meszes termőtalajon tenyészik. Leginkább Franciaországban (különösen Korzikán), Olaszországban (Szardinián) és Észak Afrikában elterjedt. Tágabban a Földközi tengeri medence körül, a tengerpartok közelében alakultak ki életközösségeik, amely ökorégióban a mediterrán klíma, és nyári szárazság uralkodik. Sok vegetációs állományuk Európában erősen védett, s része a “Natura 2000” programnak!

Nevét a Franciaország déli részén található Cevennes középhegységnek Garrigue nevű tájáról kapta. (Etimológiailag a név maga a sziklából vezethető le.) Itt van pl. Languedoc, Occitanie – de még Provence levendulásai is egy speciális garrigue szisztémába sorolhatóak.

A garrigue keletkezése – mindahány emberi tevékenységre (késő bronzkortól) vezethető vissza: erdőirtás (Máltán már a főníciaiak kezdték a fakitermelést hajóépítés céljára), intenzív legeltetés (különösen kecskék és birkák),  – vagy tűz következtében.
A garrigue tipikus növényei ezek mellett a körülmények mellett jobban túlélnek azáltal, hogy magas másodlagos növényi szubsztanciákat tartalmaznak, mint az aromás illóolajok (fűszernövények), illetve tüskés, szúrós felépítésük révén.

Ezen túl igen fontos a védekezésük az extrém napsütéssel szemben a nyári szezonban. Sok fajtájuk ekkor a felszínről visszahúzódik (tipikusan ilyenek a gyomnövények, geophiták), vagy elhalnak, s magról szaporodva indul új életciklusuk. De sok példányuk föld feletti élő szervezetén a kis fehér szöszök- szőrök, fényáteresztő sejtek – levélfelületek (lásd kaktuszok!- noha sejtésem szerint ezek itt özönnövények) is a napfény elleni védekezést szolgálják.

Kultúrtörténetileg: számos dísznövényünk kultivációja innen nyerte kezdetét, szárazságtűrő tulajdonságaikat és alacsony növekedésüket kihasználva.
Dél – Franciaországban sokszor teszik rá a garrigues jelzőt az e területen termelt szőlőfajtából készült vörösborra, amely földes tónust, gyakran fűszeres illatot jelez.

Málta P1680347 Szent Pál szgt

Málta P1680400 Szent Pál szgt

IMG_1175 4.nap Szent Pál szgt V

Málta P1680350 Szent Pál szgt

Fenti képen talán a garrigue legelterjedtebb vadon termő fűszernövénye, a kakukkfű látható, melynek nagyban köszönhetően, már a klasszikus időkben Málta kiemelkedő hírnévre tett szert ízletes vad thymián méze következtében. A sziget nevét is – csakúgy a Máltát, de különösen a Melitát – sokan éppen a méz szóból vezetik le.
Ezek az illóolajban gazdag fűszernövények virágzásuk idején egyrészt fantasztikus, színes látványt nyújtanak s bódító, aromás illatuk betölti a levegőt. A zsongáshoz hozzájárul ilyenkor a szorgos virágpor gyűjtő méhecskék zümmögése, hogy az érzéki gyönyörök teljessé váljanak.

A mi pár napos látogatásunk időpontja nem esett egybe ezzel a lenyűgözőnek mondott virágzási periódussal. Így aztán, ahogy a legtöbb ember, a terepen átvágva, negligáltuk a helyi természet apró, sokszor csupán a fényképezőgép objektívja előtt megnyíló szépségeit, s nem is gondoltunk ilyennel.

Pedig értők mondják, hogy minden garrigue más- és más, helyenként rögzült egyedi növény – keveréket alkotva, valamely domináns species körül. Máltán ilyen domináns példány ezekben a növénytársulásokban a már említett kakukkfű, vagy a Máltai kutyatej, a vad mezei hagyma és fokhagyma, iriszek és helyi (kicsinyke méretű) orchideák.

Málta P1670908 Dingli sziklák

Comino P1680545 Kék Laguna
A szezonok változása változtatja a garriguek arculatát: a nyár végét jelzi, szeptember beköszöntével a tengeri hagyma csillagvirágjának bősége, novembernek a gazdagon megjelenő erikái festik sokszínűre a tájat. Január- április orchideák csodáit nyújtja, míg februárban az aszfodélosz (pl. a királyné gyertyája) berobbanó özöne jelzi a tavasz közeledtét. Mert a tavasz Máltán minden más európai országnál korábban kopogtat – viszont hamarabb át is adja helyét a gyilkos hőségű nyárnak. Tavasz virágai itt többek között a máltai kamilla, a kék kőtörő fű, és a vad articsóka. Summa – summárum, a máltai garriguekban őshonos növényfajtáik közül meglepően nagy számú,  500 növényfaj található az összesen 900 endemikus fajból!

Napok óta elragadtatással olvasom a The Malta Photoblog lelkes szerzőjének cikkeit, s gyönyörködöm az általa minden évszakban elcsípett jellegzetes máltai virágok fotóját szemlélve. Tetszik szenzitív hozzáállása, s a máltai értékek erős hangsúlyozása, ám közben valahogy a kisördög azt súgja a fülembe, lám, lehet a pusztaság látványából erényt csinálni, miközben kis túlzással nagyítót kell használni láttatásukhoz. Ehhez képest például, ahol nem is várnánk, egy alpesi legelő, amely nem feltétlenül a napsütötte órák számáról ismerszik, és 1000 méteres és afölötti magasságaiban virágpompájával még menet közben, kocsiból nézve is beég az agyadba.

Ugyanakkor magamba is szállok. Nem értékeljük mi eléggé saját gazdag vegetációnkat, középeurópai fekvésünkből adódó pozitívumainkat. Bizony megrendültem szavaitól, amikor az Eső illata című írásában arról a szenzációról, a legtúlzóbb boldogsággal vegyes életérzésről vall, amikor a hosszú, száraz, forró nyár után leesik az első eső. Én meg, eltekintve a megspórolt kertlocsolástól, kissé mindig megbántva érzem magam, ha valami programomat keresztülhúzza a lezuhanó, vagy éppen csak csendben szitáló eső.

Comino P1680551 Kék Laguna

Comino P1680543 Kék Laguna

Comino P1680559 Kék Laguna

Reklámok
Kategória: kultúrtörténet, Málta, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Halottainkra emlékezünk

PASIKLYDĘS 54,  „Vilnojos“ akmens skulptūrų parkas - Vaidas Ramoška

Heltai Jenő : Biedermeier

Két régi arckép a falon
fakó arany-keretben:
édesapám, édesanyám,
két ember, akiket szerettem.

Apám a ripszdíványon ül,
lábát keresztbe rakja,
fiatal vállán megfeszül
új régimódi frakkja.

Ujján nehéz pecsétgyűrű,
kezében borostyán szipka,
de gond borong a homlokán
és sok bús éjszaka titka.

Karosszékben ül anyám,
ott nyugszik karja a karfán,
szeme sötét és szomorú,
az arca, az arca halvány.

Fehér kezében végzetes
kis patyolat zsebkendő…
Mindig köhécselt, istenem
olyan gyönge volt, oly esendő.

Ruháján csipke, brüsszeli
és széles fodor az aljon,
nyakában bársonyszalag,
ovális arany medaljon.

És belevésve két betű,
két betű és az évszám,
két régi arckép a falon
oly szomorúan néz rám.

elmosódott fotó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így ült apám, így ült anyám
ezernyolcszázhetvenötben
akkor négyéves voltam én,
elszálltak az évek fölöttem.

Anyám régóta kint pihen
a régi temetőben,
az újban nyugszik az apám,
nem tudják, mi lett belőlem.

Két messzi, messzi temető
és közte vásár és város,
egymástól messze két régi sír
és mégis oly közel egymáshoz.

Két régi élet, régi arc
fakó aranykeretben,
két ember, aki szeretett,
két ember, akit szerettem.

Üveg alatt sárgult papír,
elnézem megbűvölten,
két régi arckép a falon
nem sok, amit örököltem.

Nem sok, de megvan, ép ma is
csipkéje a ruhának,
a gyűrű, a szipka és a gond
a medaljon és a bánat.

Archív apu-anyu kettesben 1 11

Kategória: Ünnepek | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Merre gurul a pénz Máltán?

A Máltai Központi Bank numizmatikai gyűjteményében ősi pénzérméken, mintegy történelmi idővonalat rajzolva, követhetjük a kis sziget életében megfordult népeket, hódító birodalmakat.

ÉREM
Aggódva mérem:
m i l y e n távolság l e h e t
fej s írás között

(Fodor Ákos)

Pénzérmék idővonalon, kollázs

Hát bizony nagy távolságokat fejeznek ki ezek a pénzérmék, amelyek Málta történetírása szerint először Kr. e. 500 vége táján, a karthagóiak idején jelennek meg a sziget életében.

Előtte a kereskedelem és értékmérés árucserében illetve árupénzben (amikor egyes termékeknek kulcsfontosságúvá válnak, keresettségük, vagy ritkaságuk folytán pl. só, szarvasmarha – majd mindezt kiszorítják a nemesfémek: arany, ezüst, bronz ) zajlott. A nemesfémek akkor öltenek általánosan elfogadott pénz funkciót amikor feltalálják a jól felismerhető méretű, (általában kerek) formájú és mintázatú könnyen szállítható pénzérméket. A pénzérmék egységes mérete és súlya garantálta értéküket, ami bárhol is verték ugyanannyi maradt.  “A pénz nem puszta fém. Abba bizalmat véstek.” – Niall Ferguson
A világ legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték feltehetőleg a Kr. e. 7. század elejétől kezdve. A legrégibb fennmaradt pénzérmék Kroiszosz (régiesen „Krőzus”) lüdiai király idejéből származnak, Kr. e. 560 körülről.
Az érméken időnként feliratok találhatók, így kiderült mikor, melyik uralkodó idejében, illetve a szimbólumok alapján, hogy mely városban készültek, máskor csak előkerülésük helyében lehet eredetükre következtetni. A pénzek keveredtek mindazokon a területeken, amelyeket az egykori birodalmak (föníciai, görög) lefedtek, vagy ahol kereskedőik megfordultak.

Coin_01_Punic_silver_coin, BC 220A legtöbb karthágói érme, melyet első megjelenésük után még több mint 200 évet számláló pun periódus idején Máltán találtak, bronzból készült, noha akadtak arany és ezüst érmére is. A pun érméken többnyire a görög mitológiában szereplő Persephoné feje látható, amint a görög pénzérméken volt ekkor szokásban, akikkel Szicília birtoklásáért évszázadokig vívott harcok során kerültek kapcsolatba. Akárcsak a karthagóikra hatással voltak a görögök, Máltán megtalálható mind a két nép befolyása, a föníciai nyelv használata pedig elnyúlik a római időkre is.

Pun dialektusával ekkor éri a nyelvet az első sémi hatás, amelyre majd később, a 9.-11. században az arab (jellegzetes torokhangjai innen) ráerősít. Nyelvészetileg valószínűnek tűnik, hogy a főníciai helyi nyelvváltozat maradványa beleolvadhatott a 870 körül érkezett hódítók szicíliai arab nyelvébe.
A máltai az egyetlen sémi nyelv, melyet latin betűkkel írnak. (Bár vannak furcsaságai, mint pl. az áthúzott h – Ħ, ħ betű, vagy pont a z – Ż, ż felett.) Ugyanakkor a máltai egy erősen kevert nyelv, melyet gazdagítottak a szicíliai és római kifejezések, a lovagrend megtelepedésével pedig az olasz (hangsúlyozásában ma is olaszos) illetve francia.
A brit uralom kezdetétől, 1800-tól pedig az angol vált a beszélt nyelvvé. Furcsa sajátosság történelmében, hogy az angol előbb lett- s maradt máig- hivatalos nyelve, mint a máltai. A máltait csak 1936 óta jegyzik hivatalos nyelvként, melynek írásos formája, irodalma is csak a 19. századtól létezik.

A helyszínen járva, helység és utcanév táblái valóságos nyelvtörőnek tűnnek, azonban néhány főszabály betartásával hamar megtanulható megközelítő kiejtésük. Ezek: x-et s-nek, s-t sz-nek, ġ-t dzs-nek, ċ-t cs-nek ejtjük. A szó vége kivételével (amikor h-nak hangzik) sosem ejtjük ki a hq és  hangokat, viszont az előttük álló magánhangzót megnyújtják.

A Római Köztársaság idején Kr. e. 218 – Kr.e. 15 között, a rómaiak engedélyével Melita és Gaudos néven római municipiummá* lett Málta és Gozo még saját pénzt – kizárólag bronzból – is verhetett – mindaddig csak máshonnan behozott érmék voltak itt forgalomban. (Azután  a Császárság korában már mindenütt egységes pénzt használtak az egész Római Birodalomban)

*=municipium= egy város bennszülött lakói római polgárjogot és önkormányzatot nyernek, és képviselőket küldhettek Rómába

Melita , Gaulos görög írása A saját pénzeiken Málta és Gozo neve latinul vagy görögül jelenik meg, azonban felbukkantak olyanok is, ahol Málta főniciai megnevezése eredeti főniciai betükkel: aleph(=A), nun (=N), nun (=N) tűnik fel, Málta főniciai írásaahol az írás és olvasás, akárcsak a mai arabnál, jobbról balra történik.

Coin_05_Roman_denarius, ezüst, AD 209-212, Sept. GetaAz 522 éven át uralkodó római császárok korából származó pénzérmék a Kr.e 27 – Kr.u. 491 közötti időszakot fedik le Máltán. Az első dátum Augustus uralkodásának kezdetét jelöli, míg az utolsó év, amelyből találtak érmét, már a római birodalom kettészakadása (Kr. u. 395-ben Nyugatrómai és Keletrómai, vagy Bizánci Birodalomra) után, s a Nyugatrómai Birodalom bukásával zárul.

Kr. u. 535. évben Málta a Keletrómai Birodalom, ismertebb nevén a Bizánci Birodalom kötelékébe került a következő 300 évre. Miközben a Római Birodalom nyugati részét a népvándorlás felemésztette, területeit az Észak-Afrikai partokig bezárólag a barbárok dúlták, foglalták el, addig a keleti fele az ókori kulturális örökség átmentője lett, s mint államalakulat (kulturálisan görög, államiságában római, vallása tekintetében keresztény) ezer évig fennállt. Erről az időszakáról Máltának kevés ismerettel rendelkezünk, melynek legtöbb tárgyi emlékeként éppen a pénzérméit őrzik.

A bizánciakat 870. évben a felfelé terjeszkedő, a földközi tengeri kereskedelmet ellenőrizni akaró észak-afrikai (ma Tunézia) emír dinasztia, az Aglabidák űzték el. Először a gazdagságáról híres Szicíliát, majd Szardíniát és Máltát is uralmuk alá vonták.
Az iszlám hódítókkal jelentős arab népesség költözött a szigetekre, akik nagyban megváltoztatták azok arculatát.

Wikipedia: Az arabok ittléte alatt Málta virágzásnak indult. Fontos kereskedelmi központ volt, a mezőgazdaság jelentős fejlődésen ment át (ekkor hozták be a gyapotot és a citrusféléket, fejlesztették a vízelosztást, megjelentek a szélmalmok és az esővizet megakasztó kőfalak a földeken). Megjelent a senija, egy állatokkal hajtott vízemelő szerkezet is. Egy rövid arab leírás gazdagnak mutatja Malitah földjét. A száraz vidékekről érkező arabok számára azonban a sziget vonzóbb lehetett, mint az európaiak számára. Idríszí földrajztudós (11. század) legelőkről, nyájakról, gyümölcsökről és mézről számol be a szigetekkel kapcsolatban.
A kereszténységet felváltotta az iszlám, a megmaradt keresztényekre különadókat vetettek ki. A mai helynevek jelentős része is arab eredetű, a korábbi elnevezésekből csak Malta és Għawdex (Gozo) nevének latin eredete áll vitán felül.

Az Aglabidákat a Fatimida kalifátus váltotta fel 909. évben. Ebből az időszakból maradtak fenn azok a 24 karátos aranyból készült érmék, melyek mindkét oldalát kufikus írás díszíti, s  egyben tanúsítja, hogy ezen darabokat Máltán verték.

Az iszlám periódust papírforma szerint 870-1091 között jegyzik, amikor Normann (I.) Roger miután leigázta Sziciliát, elfoglalta Máltát is az araboktól. Ez azonban 1127-ig csak névleges hatalmat jelentett, az éves adó megfizetésének kötelezettsége mellett a szigetek igazgatása valójában arab kézben maradt. Az arab lakosság sem menekült el, nem ölték meg őket. 1127-ben aztán II. Roger szicíliai király egy lázadás után állandó normann közigazgatást vezetett be, és a keresztény közösség lassan újra növekedésnek indult.

Középkori érmékA normannokkal kezdődő középkori periódus elején számos nemzeti (német, francia, spanyol) kormányzást élt meg a sziget 1091-1530 között. Mivel ezen uralkodók és uralkodó házak megegyeznek az ilyen témájú nápolyi bejegyzésemnél már részletezettel, érdeklődők ott utána olvashatnak ennek. Erre a periódusra vonatkozóan nem lelhetőek fel Máltán vert érmek, így feltételezhetően itt is ugyanazokat a pénzérméket használták, mint Szicíliában. Az ottani címletek megnevezései: onze, augustali, trinofi, tari, carlini, grani és piccioli voltak.

Coin_14_Jean-de-Valette-4-Tari-RS92A Máltai lovagrend mintegy 270 évig tartó jelenlétével még bőven fogok foglalkozni, s elképzelhető, hogy szánok egy hosszabb fejezetet ennek a témának is, a rendelkezésre álló jelentős és érdekes háttéranyag fényében.

Őket 1798-ban követő rövid, 2 évet számláló francia intermezzo Napóleon nevéhez kötődik. A megszállás ellen fellázadt máltaiakat a britek segítették győzelemhez.

1800 – 1964 hosszú periódusa a brit fennhatóság időszaka. Itt az igen sokszínű, idegen országok valutáit felölelő palettát először 1855-ben tisztították meg, amikor csupán a máltai ezüst érmék maradhattak csak a brit standard mellett forgalomban. 1866-tól azonban már csak a brit valuta mozgott a helyi forgalomban. A papírpénz első megjelenése is a britek nevéhez köthető Máltán.

Kategória: Málta, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A történelem mérföldkövei, Málta

A mérföldkő, vagy határkő a közkeletű fordítása a latin cippus kifejezésnek, amely azon alacsony, szögletes vagy kerek, többnyire bevésett feliratokat viselő kőoszlopok megnevezése, amelyeket a korai időkben földrajzi helyek közötti távolságok jelzésére, tájékozódási pontként, vagy síremlékek hordozójaként alkalmaztak. A Római Birodalomban igen elterjedt volt, mérföldenként állították az utak mentén, melyre felvésték az utat építtető császár nevét összes titulusával,- esetleg dicsőítésével – s megjelölték a távolságot a következő határkőig.

A maga nemében igen különleges a Cippus Perusinus, a Kr. e. 2.-3. századból, amelyen a 46 soros bevésés a negyedik leghosszabb létező etruszk szöveg, s lényegében nem más, mint két család közötti szerződés a birtokok megosztásáról és használatáról, a közöttük levő határmezsgyére állítva.

Bosnyák tér _174124 geodéziai emlékek

Budapest megmaradt geodéziai emlékei között is találunk a város határait egykor jelölő határkövet, melynek kisebb gyűjteményéből szabadtéri kiállítás látható a zuglói Bosnyák téren, köztük a legrégebbi darabok 1738-ból. De egykori lakóhelyem közelében, itt- ott még a családi házak előtti árokparton is belebotolhattál a 18. század végén állított, ottfelejtett kőoszlopba.

Amiért azonban ezeket a példákat felhoztam, Málta kapcsán vált fontossá, érdekessé. Őriznek ugyanis a Vallettai Régészeti Múzeumban egy különleges, a föníciai időkből származó cippust, igazából a párdarabját annak a Cippi (= cippus többes száma) of Malta, vagy Cippi of Melqart néven ismert 17. századi leletnek, melynek a másik példánya a Louvréban található.

cippi of malta

De persze nem ez teszi különlegessé, és nem is a lelet egyedisége, hanem az a tény, hogy rajta kétnyelvű – föníciai és görög – felirat található, amelynek segítségével – a görög nyelvvel való összehasonlítás alapján – a tudósoknak sikerült megfejteniük a föníciai ábécét! Ez pedig olyan jelentőséggel bír, amely közös emberi történelmünk egy újabb fontos darabjának megismeréséhez járult hozzá.

Ki ne olvasta volna az egyiptomi hieroglifák megfejtésének izgalmas történetét! Diákkorom egyik kedvenc olvasmánya, A régészet regénye tényleg regényes módon meséli el a rosette-i kő megtalálásának izgalmas történetét, a tudósok versenyfutását és tévedéseit a megfejtés keresése során, s végül a hihetetlenül fiatal, ám kora teljes egyiptomi ismeretanyagával meghitt viszonyban levő briliáns Champollion lépéseit a siker útján, mely végül 12 év gyötrelmeivel hozta meg számára a teljes győzelmet.

S itt állok, s a már tárgyalt máltai kőkorból keresem a rövid átvezetést a Szent Pál-i hajótörésig, miközben cca. Kr. e. 1000 -218 körül megjelennek az első nyomai, ha úgy tetszik mérföldkövei, a környező Földközi tengeri kultúrákkal folytatott kapcsolatoknak, kereskedelemnek.
Az időszak legfőbb szereplői a főnicaiak (Kr. e. cca. 800- 480), közben rövid időre feltűnnek a görögök is (cca. Kr.e. 720), s Kr.e. 480-218 között pedig a karthagóiak
(= punok), akik maguk is az egykori gyarmatosítók, a föníciai telepesek leszármazottai voltak, vették birtokba Máltát. S máris elérkeztünk volna a Földközi tengeri hegemóniáért vívott pun – római háborúkig, s ezzel Pál apostol működése koráig, a római korig.

Hiszen a szigeten az ez előtt létező kultúráknak a fennmaradt tárgyi emlékei olyan elenyészőek, hogy nem is indokolt ennél több szót vesztegetni rájuk.

Nade ennek a cippusnak a fényében, azért mégiscsak fontossá vált beszélni a főniciaiakról, nemde? Összeollóztam kicsit a Wikipediából, s egyéb forrásokból:

Föníciának a történészek az i.e. 1. évezred vége után kialakuló levantei városállamok rendszerét nevezik, melyek élén uralkodók álltak. Egységes állam sose jött létre Föníciából, a városok mindvégig megtartották különállásukat, bár szoros kapcsolat jellemezte őket. Jelentős városállamai között van pl. Arvád, Akko, Türosz, Szidón, Büblosz. Büblosz az egyiptomi papiruszkereskedelemben játszott szerepe miatt vált a papirusztekercs névadójává. Türosz egykori gazdaságának alapja a bíborkereskedelem volt és jelentős bevételei miatt gyakran vált hódítók célpontjává. Az itt gyártott bíborszövet, amelyet a tüskés bíborcsigából kivont festékkel színeztek, már ekkor keresett árucikk volt. Ez később Rómában nélkülözhetetlen luxuscikké vált.
Ahogyan a föníciai nép egysége kérdéses, úgy lakóterületük határai sem adhatók meg pontosan. Tágabb értelmezése szerint mindazok a települések, amelyeket Földközi-tenger keleti partján föníciaiak laktak, vagy ahol a föníciaiak gyarmatokat alapítottak, föníciai terület. Általában azonban csak a levantei partvidékre vonatkozik.
A föníciaiak nem hódítottak területeket, mint más ókori terjeszkedő népek, hanem a partvidék arra alkalmas helyein, stratégiai pontjain kereskedelmi telepeket hoztak létre az árucikkek felvételére, elhelyezésére és raktározására, kikötőket alapítva, amelyek később független államokká váltak. Néhány föníciai kolóniából (térképen sárga jelölés) később fontos város vált, például Ródoszon, Krétán vagy Máltán (Birgu-ma Vittoriosa), de föníciai kolóniából keletkezett Gadir (Cadiz) vagy Karthago is. Kikötőikhez megszerezték a partközeli szigeteket és szirteket, melyek védték őket a szelekkel szemben, illetve ellenséges támadás esetén menedékül szolgáltak.

A föníciaiak terjeszkedését két körülmény tette lehetővé: egyfelől a nagy birodalmak (Hatti és Egyiptom) hanyatlása, másfelől a tengerhajózás hatalmas fejlődése, amely lehetővé tette a nyílt tengeri utazást, így a kereskedelem súlypontja a kikötőkre tevődött.
A föníciaiak kiváló hajósok voltak. A hajókat, melyeket használtak, saját maguk készítették, nagy mesterségbeli tudásról adván számot. Ezek tették lehetővé a tengeri kereskedelem terén elért hatalmas fejlődésüket.
 Áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították, miközben eljutottak Indiába, a mai Nagy-Britanniába, egyes források szerint még Amerikába is. A famentes térségben fekvő Egyiptom számára elengedhetetlenül fontos volt a Libanon-hegység cédruserdőinek kiaknázása, s Egyiptomból gabonát vittek tovább. Föníciaiak gyártották először ipari méretben az üveget.

amphorae-phoenician shipwreck

Főniciai hajóroncs Gozo előtt a tengerben

A föníciai kultúra jeles örökséget hagyott hátra a későbbi civilizációkra, melyből kiemelendő a kapcsolatlétesítés a Mediterráneum kultúrái között, a kereskedelmi jogrendszer alapjainak lefektetése, és a föníciai írásrendszer, mely elsőként alkalmazott betűírást. Gyakorlatilag a főniciai ábécéből nőtt ki mind a klasszikus, mind a modern világ ábc-je: arab, héber, görög, latin.

Visszatérve az 1694-ben felfedezett 2 db akantusz levéllel díszített oszlopra, melyeket a Cippi of Melqart névvel illettek, mivel azokra a föníciai Tirosz város főistenének, Melqartnak szóló Herakles-Melqart,_inizi_V_sec._a.C.,_da_Cipro, Museo Baracco, Romahálaadást véstek görög és főníciai nyelven.
A tengerhajózás és kolonizáció védőszentjeként, élet és halál uraként tisztelt isten kultusza a főniciaiak térhódításával terjedt el, s a görög Herakles megfelelőjének tartják. (Az ókori világ széleként aposztrofált Herakles oszlopait = Gibraltári szoros sziklái – eredetileg Melqart oszlopaiként ismerték.)

A leletek feltehetőleg Marsaxlokk közelében Tas-Silġ szentélyei ásatásainál kerültek elő, amely a több időszakon keresztül – legelsők még a megalitikus építészet idejéből – vallási helyként szolgáló rétegei feltárásáért folyt. Ismert ugyanis, hogy a főniciaiak a kolóniák létrehozása során a templomokat mindig az első épületek között építették fel. Az, hogy itt szokatlan módon
2 db cippust találtak, engedett arra következtetni, hogy feltehetőleg egy fogadalmi oltár tartó oszlopai voltak, melyek négyszögletes talapzatába vésték a 3 soros görög, illetve a
4 sorból álló föniciai szöveget. Ezen szöveg alapján sikerült 1758-ban Jean-Jacques Barthélémy francia tudósnak a föniciai ábécé 22 betűjéből 18-at azonosítania.

Az, hogy a lelet második darabja ma a Louvréban található, nem hasonlít számos híres gyűjtemény eredetéhez, amelyek lényegében a lelőhelyről eltulajdonítva, más nemzetek kincseiből keletkeztek, hanem ajándékozás útján került oda. A Máltai lovagrend nagymestere, Emmanuel de Rohan-Polduc 1782-ben adta azt XVI. Lajos francia királynak, mintegy a franciák teljesítményének elismeréseként a rejtély feloldásában.

Nos, ezért kellett megállni egy pillanatra Málta főniciaiak által írott történelme fejezeténél. A karthagói fennhatóság kapcsán ugyan szívesen elmerülnék Aeneas és Dido történetében, vagy a görögök és karthagóiak harcaiban Szicília birtoklásáért, majd az ugyanitt már a rómaiakkal folytatott I. és II. pun háború eseményeiben/ Siracusa és Arkhimédész körei anekdotájában, de ellenállok a kísértésnek.

Lényeg, hogy a II. pun háború idején (Kr. e. 218) a rómaiak elfoglalták az addig Maletnak nevezett Málta szigetét, s maguk részéről meghonosították a Melita nevet. Melita Gozoval együtt két municípium lett, mint a Római Birodalom szövetségese. A pun háborúk idején a római légiók támaszpontjaként használták földjét, s Scipio Africanus, Karthagót legyőző hadvezér Afrika elleni hadjáratában hasznos szolgálatot tett.

Római villa, mosiac2 Rabat, Domus Romana

Kategória: Málta, Művészet, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai balkonok

Eredeti terv szerint most a kőkorszakból a bronzkorba átlépve, egy kisebb idővonalat kívántam leírni Szent Pál hajótöréséig, amely a sziget történelmében az egyik kiugró esemény.

De az a helyzet, még dolgoznom kell rajta, hogy ne legyek túlságosan száraz, a kevés történelmi konkrétumból mégis terjengős írás kibocsátója. Ezért most inkább valami jellegzetesen máltai vizuális élménnyel gondoltam fellazítani a sűrű beszéd fonalát.

A máltai építészet fő díszítő eleméről a balkonokról, illetve ezekkel szoros együttest alkotó nyílászárók külső megjelenéséről szeretnék itt egy csokrot megkötni.

Málta jellemzően sárga mészkő épületeinek változó arculatot leginkább ugyanis balkonjai adnak, amelyek színeik, anyaguk, textúrájuk és díszítő elemeik sokrétűségével gazdagítják utcái látványát, mondhatnám meghatározzák városai képét.

Málta P1670788 Mosta

Gozo P1690420

IMG_1345 6.nap Gozo V

Gozo P1690503

Az erkélyek gyakran alkotják a homlokzat fő elemét s így kiemelkedő szerepet játszanak egy egy utca architektúrájának kialakításában.

Málta P1680929 Három város, Birgu

IMG_1270 6.nap Gozo V

Gozo P1690230

Gozo P1690351

Málta IMG_4732 Zsu - Valletta

Bár az erkélyek formája és mintája nagy változatosságot mutathat, lényegében azonban a máltai hagyományos erkélyek két kategóriába sorolhatóak. Ezek a nyitott típusok, amelyek lehetnek kőből vagy kovácsoltvasból, ritkábban fából, illetőleg a feltűnően zárt, alapvetően fa balkon.

Málta IMG_4906 Zsu - MdinaMálta IMG_4907 Zsu - Mdina

Málta P1670471 Valletta

Nyitott, kőből készült erkélyek a legrégebbi típusok, így a legkorábbi lakott területeken a leggyakoribbak, mint pl. Mdina. Ez közvetlen következménye a máltai környezetnek, amely szegény a fában, de bővelkedik lágy, megdolgozható kőzetekben.

Málta P1680115 Mdina

A nyitott kőburkolatnak hosszú hagyománya van Gozóban is, ahol a kőfaragás mindig is jelentős mesterség volt. Vallettán is része volt az ilyen erkélyeknek, de ezek közül sokan később fára cserélődtek.

Az építészeti stílusok leggyakoribb kifejezői is az erkélyek voltak.

Málta P1680132 Mdina

Málta P1680149 Mdina, Cathedral Museum

IMG_1077 3.nap V, Mdina, Banca Giuratale

IMG_0867 2.nap Valletta, Viktória szobor és Nemzeti Könyvtár V

Az erkélyek megjelenése Valettában, a XVII. századra, a barokk térhódítására tehető. Innen vonult aztán tovább egyéb városokra, és végül a XVIII. század végére elérkezett a falvakba is. Az erkélyek kivitelében természetesen kifejeződtek a társadalmi különbségek,  illetve az épület funkciójának jelzése, amely üzeneteket a kor embere igen jól értette.
A legdíszesebb privát erkélyek az ún. piano nobilék (fényűző nemesi szalon) előtt voltak, míg a politikai intézmények, paloták erkélyét tartó támaszték sokszor túláradó dekorációjával, allegórikus figuráival mintegy kőbe merevítették a csúcson levők hatalma súlyát, vágyaik szerinti időtlenségét.

IMG_0241 3.nap Mdina, piano nobile V

Málta P1680131 Mdina, Pal. del PrelatoMálta IMG_4923 Zsu - Mdina, Banca Giuratale

Az erkélyek természetesen megjelennek a templomok oromzatán is, illetve politikai fellépés helyeként. Szokásban volt pl. hogy a nagymesterek megválasztásukkor innen szórtak pénzt a nép közé, mintegy új jóléti korszak kezdetét hirdetve. De a mai napig ünnepekkor kifüggesztett díszeikkel a helyi örömnek, lelkesedésnek hordozói, kinyilvánítói.

Jóllehet mindez, amit eddig bemutattam a nyitott máltai erkélyekről, építészetileg szép, esetleg látványos is lehet, ami azonban a máltai utca arculatát egyedivé teszi, azok nem a kőerkélyek, hanem a fából készült, élénk színekkel befestett zárt balkonok, amelyek elválaszthatatlanul hozzánőttek a máltai városképhez. Annyira univerzálisan elterjedtek, hogy szokás volt ezekre – tévesen – a La Maltijja elnevezéssel hivatkozni.

Málta P1670536 a Valletta

A valóságban ez a fajta balkon észak-afrikai, többnyire marokkói eredetű, amelyeknek Muxrabija-forrás: oldhousesmalta.compedig az arab Muxrabija (kilátó/kinéző hely, kukucskáló lyuk) az előképe. A Lovagrend uralma idején Málta nagyszámú – főleg török – rabszolgának adott otthont, akik között levő mesteremberek lehettek előmozdítói ezen balkonok építésének.

A Vallettán épült első erkélyek a 17. század utolsó negyede építészeti trendjeként, az Európán is átvonuló barokk hatására keletkeztek.

A lovagok új városa által megfogalmazott építési előírások szerint gazdagon díszített nagyméretű balkonok születtek. Legelsőként jegyzik az 1739-ben épült Palazzo Bonici sarokerkélyét, amely épületben ma az ugyancsak patinás Manolo színház otthona van. 1741. évből datálják a Nagymesterek palotája 2 db méretes fa oldalerkélyét, amely kétségtelenül számos későbbi építkezéshez szolgált mintaként.

Governor's Palace Valletta, 1880

Málta P1670476 Valletta, Nagymesteri palota

Külön értekezés tárgya lehetne a feltámasztásukul szolgáló párnakövek és konzolok (sajaturik) dekorációja, plasztikái a groteszk maszkoktól a vallásos képekig, amelybe itt nem megyek bele.

A fából készült balkonok fő alapanyaga az erdei fenyő volt, amely az adott klímában hamar tönkrement volna, ha le nem zárják pórusait. Erre a legjobb megoldásként a festék kínálkozott, amely olajozza és szilárdsággal látja el az anyagot. A brit uralom alatt egy meghatározott tipusú zöldet használtak, amely lassan rögződött mint hivatalos változat, különösen Vallettában. Mellette azonban megjelentek más színek is, köztük néhány egzotikus változat is.

Málta P1680134 Mdina

Málta P1670539 Valletta

A ma ismert kis léptékű erkélyek azonban a népszerű hiedelemmel ellentétben nem a lovagkorban, hanem a 19. század közepe táján terjedtek el. Akkori népszerűségüket és divatjukat elősegítette, hogy a britek megjelenésével, akik Máltán kiépítették legfontosabb mediterrán kikötőjüket, az addig megfizethetetlen faanyag, az egyidejűleg beköszöntött relatíve jólét mellett, elérhetővé vált.

Málta P1670570 Grand Harbour

IMG 0910 Grand Harbour V

Így sok esetben már meglevő építményekhez kerültek hozzáépítésre, másutt már tervezéskor integrált része volt a szerkezetnek. A fából készült zárt balkonok új teret adtak a családi életnek, esősorban az otthon tartózkodó asszonyoknak, gyermekeknek. Megvédtek az időjárás szélsőségeitől, miközben egyidejűleg kilátást nyújtottak az utcára. Eleinte ezek légtere ténylegesen zárt volt, később kerültek a nyitható elemek alkalmazásra.

Gozo P1690482

Aztán volt egy időszak, amikor a balkonoknak egy igen speciális felhasználása is szükségessé vált. A britek által kiterjesztett kikötői tevékenység következtében a fokozott munkaerő szükséglet hatalmas néptömegek beáramlását hozta a 19. század elején. Ez viszont nagy népsűrűséget okozott egy viszonylag kis területen, amely jelentős egészségügyi problémákat idézett elő. A 16. – és 17. század között épült lakóhelyek többsége csak alap egészségügyi berendezésekkel rendelkezett. Valletta ugyanazokkal az egészségügyi problémákkal küzdött, mint sok nagy európai város, ahol az ipari forradalom hatására a városba irányuló felvándorlás az 1865-ös kolera-járványba torkollott.

Málta P1680976 Három város, BirguA drámai probléma egyik megoldására az angol WC-k felszerelése kínálkozott, de ehhez hiányzott az infrastruktúra. Szükségmegoldásként sokan a WC-ket a meglevő erkélyeken telepítették, ahol a szükséges privát szférát az oldalsó és egyes csatlakozó üvegek lefestésével ill. elfedésével biztosították.

Bizonyos esetekben az alapba be lehetett vezetni a lefolyócsöveket, amelyeket aztán  a homlokzatok mentén vezettek tovább. Még a vallettai Érsek utcai palota erkélye is hasonló berendezéssel volt felszerelve, amelyet csak 1989-ben távolítottak el.

IMG 0917 Grand Harbour V

Ezzel a balkonok témáját szinte le is zárhatnám, azonban elkerülhetetlenül kötődik hozzájuk a házak homlokzatát alakító nyílászárók – ablakok, spaletták, kapuk – illeszkedő színezése, amelyek együttesen formálják a város képét. Különösen szép változataira bukkanhatunk a kapuknak, amelyeken nem ritkán míves kopogtatókkal is díszítettek, tovább gazdagítva a látvány különlegességét.

Máltai kapuk, kollázs

Vallettán és a Nagy Kikötő környékén mondják, különösen kedveltek a delfinek és halak e célra. Mi magunk az Osztrák Konzulátus bejárati ajtaján fedeztünk fel egy delfinpárt, amit azonban nem igazán sikerült jól lefényképezni, ezért mellékelek pár tengeri lényt idegen forrásból is.

De talán az alábbi diaképek érzékelhetőbbé teszik az elragadtatás tárgyát:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

És a hagyomány folytatása napjaink szerényebb ajtajain, raktár bejáratain, modern balkonjain itt- ott még ma is tetten érhető.

Málta P1670603 a Grand Harbour

Málta P1680257 Mellieha

Málta IMG_5185 Zsu - St. Julian

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Málta | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai megalitikus templomok

Szeretem Charles Pellegrinónak a Vezúv kísértetei című könyvét. Szeretem, mert hatalmas ismeretanyagával, mégis a “normál” ember számára is foghatóvá tudja tenni világegyetemünk 13,7 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának és 4,5 milliárd éves földünk történetét. És miközben láttat és meghökkent, csak a tudományos elme ugrásaival képessé váló következtetéseket von le, állít párhuzamot napjainkkal:

ha nem következett volna be a minószi (krétai) civilizáció szívében Théra (Szantorini) szigetén az emberi emlékezet legnagyobb robbanása (= Kr. e.  1628), Augustus (római császár) idejére az ember leszállt volna a holdra…”

???

Itt jó pár dolog magyarázatot követel. S ezeket sok sok oldalról közelítve meg is teszi nevezett könyvében.

  • valami történik. Az evoluciós fejlődésben tapasztalható átmenet nélküli hirtelen változások, eltűnt fejlődési szakaszok, kipusztult élővilágok mögött mindig megjelenik valami hatalmas természeti erő: egy meteorit, vagy aszteroida becsapódása, vulkánkitörés, szökőár/özönvíz, globális klíma változások/ jégkorszakok*…illetve ezek egymásból fakadó együttese.
* Jelenleg is tartó jégkorszakunk utolsó nagy eljegesedése 75 ezer éve kezdődött és tízezer éve ért véget. Most az utolsó interglaciálist írjuk.

Mivel könyve alaptémája a Vezúv Pompejit elpusztító kitörése, s hogy mennyire gyenge és hatástalan a civilizáció a geológiai támadásokkal szemben, az ismert vulkánkitörések által felszabadult (pusztító) energiákat ugyancsak elképesztő táblázatban foglalja össze :

Vulkántevékenységek ereje- Pellegrino

Csak a fenti táblázatból 2 összehasonlítás: a példában szereplő thérai (v. thirai) vulkán kitörés/robbanás ereje ezerszer nagyobb volt, mint Pompejit és Herculaneumot örökre elpusztító kitörésé, és min. egymilliószor nagyobb a hirosimai atomrobbanásnál! Másképpen megfogalmazva, megfelel egy globális atomháborúnak. A grönlandi jégrétegekben kimutatták a thérai vulkáni kitörés porát.

  • A Théra-i vulkánkitörés hatására a sziget nagy része egyszerűen eltűnt, melyet  sokak a legendák tengerbe süllyedt, virágzó Atlantiszával azonosítanak.
    Merthogy a régmúlt eseményei hozzánk többnyire legendákon, sokszor kibogozhatatlanul a mesék anyagával keveredve jutnak el, őrződnek meg az emlékezetben. Hiszen Gutenberg találmánya még a messzi jövő, a 15. század ajándéka, s ha léteztek is előtte írásos emlékek, sem az írástudók száma, sem a forrásoké nem elegendő.
    Így csupán azok a dokumentumok maradtak/ maradhattak fenn, amit kellően széles körben másoltak, s így különböző formákban átmentődtek korunkra. A Zsoltárok könyvének sorai között mintha az emberiség ködbe veszett őstörténetéből hozna vissza felvillanásokat, a Jelenések könyve apokaliptikus leírásai számos elemében azonosak a Pompeji pusztulásából fennmaradt emlékekkel, vagy a thérai példára visszanyúlva, az Egyiptomot sújtó 10 csapásból legalább hármat tulajdonítanak ennek a vulkánkitörésnek.
    •       “Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami megtörtént, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. ” (Biblia)

Konkrétan a meghökkentő, régészeti leletek alapján néhány általa citált példa:

→ a bronzkori Thérával azonos korú egyiptomi sírban talált siklórepülőgép-forma játékmadár szárnyának tervezője legalább annyit tudott az aerodinamikáról, mint a Wright testvérek
→ egy elsüllyedt római hajóban talált (lelőhelye szigetéről) antiküthérai szerkezetnek nevezett műszer, a világ első ismert mechanikus számítógépe.
A Kr. e. 205 előttről származó szerkezet, mely a mai gépkocsik sebességváltója elvén működő áttételeivel olyan funkciókat tud, mint a 20. század első analóg számítógépei!
→ Kr. u. első századi (Kolumbuszt jócskán megelőző) római hajóroncsot találtak Brazilia partjainál (1982.)
→ a herculaneumi házak alatt húzódó vízvezetékek, szövevényes csatornahálózat, a közfürdőt működtető kazánok, ma is működőképes szelepek, fémcsövek rendszerét egy korát megelőző lángelme alkotta. A fürdők jobban felszereltek és fényűzőbbek voltak az ezredforduló countryklubjainak többségénél (és ezeket a fürdőket átlagemberek, sőt rabszolgák is látogatták). Ilyen technológiai-építészeti fényűzéssel, amilyen Pompejiben és Herculaneumban látható, legközelebb majd csak a tizenkilencedik századi Európában találkozhatunk, az átlagpolgár pedig legfeljebb a huszadik század közepén élvezhet hasonló életfeltételeket. (Újra felfedezvén a víztisztítás és csatornázás jelentőségét.)
→ Amikor Titus trónra került és a Vezúv kitört, Róma már majdnem ott tartott, hogy toronyházakat (8 emeletes házai már voltak) építsen vasból, cementből és üvegből (Herculaneum tengerpartra néző házai üveg tolóajtókkal voltak felszerelve Kr. u. 79-ben ) ….A Colosseum vermeiből lifttel vonták fel az arénába az állatokat. Ezután már a gőzzel működő felvonók (és nagy teljesítményű vasművek ) sem sokáig várattak volna magukra.

Mindezt miért tudjuk ilyen részleteiben? Mert a Vezúv kitörése ezeket a városokat mintegy időkapszulába vonta. Herculaneumban néhány töredék másodperc alatt meghal minden, ami él. Még a baktériumok is. Így az áthatolhatatlan vulkáni láva és hamuréteg alatt nem munkál semmi organizmus, amely lassan átalakítaná a szerves anyagokat. Látjuk a megterített asztalon a kenyeret, a diót, az olajbogyót. És minden mást, amit évszázadok alatt a felejtés kitörölt az emberiség emlékezetéből, egészen a 18. század eleji véletlen felfedezéséig.

S amiről ilyen elragadtatással ír Pellegrino, sok minden megvolt már a minoszi civilizációnál is, 1500 évvel korábban. A Wikipediából:

A korai minoszi civilizáció idejére megjelentek a szabályosan tervezett városok, építőanyagként használták a téglát és a köveket, ismerték a fémművességet és a szépen kidolgozott ékszerek készítésének módját. A korai civilizáció ezután ismeretlen okból hanyatlásnak indult.
Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás aranykornak is hívni, ekkor érte el csúcsát a minószi civilizáció, amely a (szines falfestményekkel díszitett) palotaépítésekben is megmutatkozik. Ismerték a padlófűtést; vízvezetékeket, csatornákat és fürdőket építettek.

A kivédhetetlen természeti erők hatásán kívül persze egy-egy társadalom meggyengülését, eltünését, kipusztulását okozhatják más belső- és külső folyamatok, események is, mint pl. a gazdasági válságok, pogárháborúk, járványok, külső támadások stb. De előfordulhat az ellenkezője is, amikor egy társadalom hosszú időre bezárkózva, valós időben nem gyakorol közvetlen hatást külső környezetére. Ilyen pl. Kína.

Kína ősi civilizációja, amelynek számos jelentős találmányt köszönhet az emberiség, a minoszinál is korábbról tartogat “leg”-eket, amik magába zárkózott társadalmának következtében sokszor csak későbbi korokban váltak ismertté. Így sok mindenben nem csupán századokkal, de ezer évekkel is megelőzte a világ más pontjain még felfedezésre váró, ugrásszerű fejlődést eredményező dolgokat. Itt csak a Kr. e 5000-3000 évre datált selyem feldolgozás, lakk használat (használati tárgyakon, csakúgy, mint a nők körmein!), mellett a Kr.e 4000-3000-re visszanyúló hagyományos kínai orvoslást szeretném kiemelni,  amely már ismerte és használta a zöld penész csírátlanító hatását (Fleming a penicillint a 20. században fedezi fel), az akkupunktúrát, és leírták számos betegség diagnosztizálását és kezelését, s bonyolult sebészeti beavatkozásokat is végeztek.

Kína vonatkozásában jellemző földművelés, amely a népesség letelepedésével járt, több innovációt eredményezett, melyből talán a legismertebb, a növényi rostok feldolgozásából nyert papír. De feltehetőleg az első gyúrt tészta is itt készült, i.e 6000-ben, kölesből. S ha már konyha: a cserépedény, de még a (csontból faragott) villa is itt írja kezdeteit. 2012. év nagy felfedezése volt egy kelet-kínai barlangban talált 19-20 000 éves, azaz a jégkorszak (!) idejéből talált főzőedény. (Tudósok eddig úgy gondolták, a korai cserépedények csak tárolásra voltak alkalmasak.)

Azaz tényleg nincs új a nap alatt, legfeljebb csak nem tudunk róla. Minél távolabb nézünk vissza a történelemben, annál hiányosabbak az ismereteink, s ahová már az írásos emlékek nem nyúlnak vissza, a régészet pedig csak kevés támpontot ad, valószínűsíthetően gyenge a képzelőerőnk. (Ennél keményebben: elvakult felsőbbrendűséggel szemléljük a múltat.)

Így történt Máltán is. Ott van egy piciny sziget, s rajta hihetetlen mennyiségben hatalmas megalitikus* épület maradványok az új kőkorszakból. (*mega= nagy; lit/lithosz=kő)

Málta megalitikus emlékhelyek térkép

Málta P1670227 Ħaġar Qim temploma

Gozo P1690314 Ġgantija Temples

Ámulunk a gigantikus kövek alkotta máltai templomok romjai előtt, amelyek ősibbek, mint az egyiptomi piramisok, vagy a mindenki által ismertebb Stonehenge.

A legrégibb, szabadon álló prehisztorikus kőépületek különleges egyetemes értékének elismeréseként az UNESCO 1980-ban a Gozon található Ġgantija 2 templomának, majd 1992-ben további öt, Málta szigetén található (Ħaġar Qim, Mnajdra, Ta’ Ħagrat,
Ta’ Skorba, Tarxien) kőkori templomnak adta meg a világörökségi besorolást. Az Unesco kiemeli ezen épületek sokféleségét formájában és díszítésében, miközben mindegyik komplexum egyedülálló építészeti mestermű, amely szerkezetében jelentős műszaki tudásról és megvalósításában magas szintű kézműves jártasságról tesz tanúbizonyságot.

A világ kőépítészete, kollázs

Valahogy megint bukfencet vet fejünkben a történelem órák kőkorszaki, kőbaltás barlanglakó emberének képe, miközben szemünk előtt az 5600 évet számláló óriás kövek malter nélküli, egymásra simuló architektúrája, díszítése, grandiozitása. Ehhez több kellett, mint félvad, gyűjtögető – vadászó emberek kóborló csoportjai. Ez bizony, azon kívül, hogy fogalmunk sincs, hogy tudtak ekkora kőtömböket kifaragni, megmozgatni – az bizonyos, hogy ez minimum több száz ember* összefogott, szervezett munkáját igényelte. Arról nem is beszélve, ami csak föntről látható, az alaprajz, lóheréhez hasonlító, félkörökből összeálló ívei, sok esetben az asztrológiával összefüggésbe hozható tájolások.

*S ekkor nem éri el a 30 milliót sem a föld lakóinak a száma, szemben a mai 7,5 milliárddal!

IMG_0800 1.nap Ħaġar Qim makettje V

Mi is történt, történhetett itt építésük idején, a neolitikum, vagyis a csiszolt kőkorszak folyamán? Erről bizonyosat nem tudunk, csak spekulációk, és különböző elméletek vannak, azok is igen óvatosak.
Málta történetírása szerint Málta első telepesei mintegy 7000 évvel ezelőtt, úgy Kr. e. 5200 körül jelentek meg. A legelfogadottabb elképzelés szerint a közeli Szicíliából csónakokon érkeztek, ahonnan háziállatokat, gabonát, agyagedényeket és tűzszerszámot hoztak magukkal. Nyomaik a Għar Dalam (értsd: sötét barlang) barlang feltárása félmillió év kövületeit őrző, felső, záró rétegeiből kerültek elő. A neolitikumi Málta még melegebb és mindenképp párásabb éghajlattal rendelkezett, s felületét természetes növénytakaró borította. Termőföldhöz is az őslakók valószínűleg úgy jutottak, hogy felégették erdeiket, ami fokozatosan elindította a sziget erózióját, s az édesvíz készlet csökkenését.

Gozo P1690234 a

Az első lakókról nem sok direkt adatunk él, valószínűleg békés telepes életmódot folytattak, fegyvereket sem náluk, sem a következő civilizációnál nem leltek az ásatások során.
A Kr. e. 4100-2500 közötti következő időszakban, amit a templomépítők korának neveznek, jött létre az az egyedülálló sűrűségben fennmaradt megalitikus kultúra, amely még ma is lépten-nyomon felidézi az őskor messze letűnt világát Máltán. A szigeteken szétszórtan mintegy 30-35 helyhez köthető megalitikus emléket találunk, a legjelentősebbek Kr. e. 3600- 2500 között épültek. Hogy építőik egy átalakult kultúrájú őslakosságból kerültek-e ki, vagy új hódítók jöttek (akik leigázták, vagy épp elpusztították az itt élő első máltaiakat) nem ismert. Sokan itt szintén egy Szicíliából érkező új hullámra voksolnak, mások, a Földközi tenger térségéből, Kisázsia területe felől gondolják jönni a templomépítőket. Számomra utóbbi mellett szólna az a tény, hogy azóta felfedezték és elkezdték feltárni (1995-2014) a törökországi Göbekli Tepe mívesen megmunkált körtemplomait, melyek korát nagyjából 12 000 évre becsülik, azaz ott már több évezredes hagyományra támaszkodhattak.

Tizenkétezer év, vagyis még keményen a jégkorszak! Csak magamat ismételhetem, és Thomas Mannt tudom újra idézni: “Mélységes mély a múltnak kútja.”

Gozo P1690270 Ġgantija Temples

Gozo P1690309 oltár asztalok, Ġgantija Temples

Gozo P1690298 szobor lépcső, Ġgantija Temples

Ezen templomok szerepét bizonyos szertartási-kultikus, és társadalmi találkahelyekként, afféle fórumokként, evés-ivással is egybekötött ünnepek színhelyeként szokták meghatározni. Erre a templomok alaprajza is utal. Mindegyikbe a homlokzat középpontjában álló, három hatalmas kőtömbből épült (trilithon) kapun át jutunk egy nyitottabb ovális udvarba, amely maga a közös rész, a találka hely, ahonnan kisebb apszisok nyílnak, ám ide már az eddigre tagozódott társadalomnak csupán kiválasztott rétegei (főpapok stb.) juthatnak csak be.
A templomok falai kétféle helyi mészkőből épültek. A befelé dőlő külsőt, és a belső járófelületekre döngölt vékony torba réteget egy keményebb mészkőféle (korall∼) adja, míg a belső falak, a könnyebben megmunkálható, ún. globigerina rétegből kerültek ki.
A két falszakasz Málta P1670226 a Ħaġar Qim templomaközött apró kavicsokból és földből feltöltés biztosítja a nagyobb stabilitást. A kövek méreteihez érzékeltetésül elmondom, hogy pl. Ħaġar Qim templománál a legmagasabb mintegy 5,2 méteres volt, és 20 tonnát nyomott.
Az építmények eredetileg fedettek voltak, a kisebbeknél a gyámköveken nyugvó, vízszintesen egymásra helyezett kőlapok segítségével (lásd ábra), a nagyobbaknál feltehetőleg fából és bőr felhasználásával zárták a tetőt.
Különböző, falak mögötti helységek, illetve az azokba vésett súgólyukak alapján orákulumok működésére következtetnek, az egyes szentélyekben oltárok, oltárok kiképzésében az áldozati állatok vére elfolyatásához kialakított járatok, lyukak találhatóak.
A templom romok között számos lelet között kőből és obszidiánból készült eszközöket, amuletteket, cserépedényeket, szexuális attribútumok nélküli kis figurákat, állat szobrokat – sokszor állati csontokból faragva – találtak.

Nagyon tetszett az itteni múzeumokban, – ellentétben minden megelőző élményemmel, – hogy itt egyes kiállítási tárgyakra (még ha csak másolatok is lehettek) ki volt írva, hogy érintsd meg! Vagyis a tapintás élményét is nyújtották a látottakhoz.

Málta P1670211 Ħaġar Qim temploma

IMG_0805 1.nap Ħaġar Qim VMálta IMG_4568 Zsu - Ħaġar Qim

szobrocskák, megalitikus helyek, kollázs

A különböző templomok falain eltérő fejlettségű ábrázolásokat találtak. Kedvelt volt a pontozásos minta, a növényi elemek, spirál, mint a folytonosság, az élet utáni élet jelképe, de egyes helyeken még fríz szerű féldomborműveket is találtak a falakon. Az értékek legtöbbjét eredeti helyükről archeológiai múzeumokba helyezték, illetve Ħaġar Qimnél az egész régészeti terület fölé (Uniós támogatásból) sátortetőt vontak, hogy megvédjék azt az időjárás viszontagságaitól.

Málta P1670221 Ħaġar Qim temploma

A szentélyeket a feltételezések szerint akár gabona/termény tárolásra is használhatták, de a fellelt, sokszor igencsak hatalmas szobrok szerint a termékenység istenasszonyának építették. Tarxien temploma romjainál talált, egykor 2,5 méter magas termékenységi szobor ma már csak torzóban maradt meg, de még így is lélegzetelállító. Általánosságban a jólét jelképének a kövérség számított, ezért az e korból származó, szobor leletek jellemzően ducik, mondhatni szumó alkatúak. A szobrok érdekessége, hogy fej helyén üreget képeztek, azaz nem egyben faragták ki azokat. Több fejet találtak mint testet, vagyis a fejek cserélhetőek voltak.

Tarxien-sculpture-Termékenységi Istenanya, torzó

A templomok nem szolgáltak sem temetőként, sem lakóhelyül, közelükben település nyomai nem találhatók. Ugyanakkor a szigeten ebből a korból két temetkező helyet is ismerünk. A Ħal Saflieni hipogeum földalatti labirintus rendszerében kialakított kultikus és temetkező helyre 6-7000 ember földi maradványait helyezték el, s mai ismeretek szerint az egyetlen prehisztorikus földalatti temető a világon. Sziklába vájt, föld alatti szakrális terei segítenek az elképzelést kialakítani, hogyan is nézhettek ki, a szabadon álló, romokban fennmaradt megalitikus templomaik virágkorukban. A hipogeum az UNESCO világörökség része.
Ennél kisebb, ám a legkorábbi, kőbe vájt sírkamrák a szigeten az ún. Xagħrai kör néven találhatók, s itt mintegy 54 felnőtt és 11 gyermek csontjaira leltek, bár feltételezhető, hogy ezeket a kamrákat beteltük után kiürítették, hogy időről-időre helyet teremtsenek új érkezőknek.

Talán a legtitokzatosabb archeológiai emlékek Máltán az ún. keréknyomok, amelyek keletkezését a kőkorszak végére vagy a bronzkorra teszik. Elfogadható magyarázatot még nem találtak létezésükre.

És amikor Málta átlép a bronzkorba, valami történik.
Kr. e. 2500 után a megalitikus templomok építése épp olyan hirtelen megszakad, mint amilyen előzmények nélküli volt felbukkanása. Valószínűsíthetően civilizációjuk külső hódítás áldozata lett, de semmi biztosat nem tudunk.

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Málta, Művészet, Történelem, Vallás | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Biblia növényei tanséta

A Vácrátóti arborétumban tett élménydús tansétán még az időjárás is mintha kicsit megerőltette volna magát, az egész héten ránk nehezedő hideg, borús, esős kedvetlen napok után.

Vácrátóti arborétum, kollázs

Arborétum, Vácrátót P1720294, vadszőlő

Arborétum, Vácrátót P1720395

Kapu P9234462

A kirándulást igazán élménydús vezetéssel a Biblia növényeiről az intézet biológus munkatársa, Fráter Erzsébet koronázta meg. A számunkra nyújtott, általa szűkítettnek minősített, több mint 2 órás séta témájában már sajtó alatt van könyve, ami terv szerint karácsony előtt megjelenik – bizonyára szépséges ajándék lehet sokak számára.

Vácrátóti arborétum, kollázs 2

Sétavezetőnkkel szemben én most még szűkített beszámolóra sem vállalkozom, csupán a számomra leginkább érdekes, vagy új adatok rögzítése a célom.

Kezdjük akkor rögtön a papirusszal. Mint tudjuk, ez volt az egyik legkorábbi íráshordozó, amely már könnyen kezelhető és nagy mennyiségben tárolható volt – szemben az égetett agyagcserép és kőbe vésett mezopotámiai stb. forrásokkal, – amely tekercsei az ókortól megőrizték számunkra az emberiség írásos hagyatékát. Az Ószövetség első írásai is mind papiruszon kerültek feljegyzésre. (A 4. századtól helyébe lépő, állati bőrből előállított pergamen fokozatosan szorította ki, mert jóllehet drágább, ám tartósabb volt, lásd:
Holt-tengeri tekercsek.)

Arborétum, Vácrátót P1720436 Papirusz

A papirusz vagy papiruszsás kifejezetten trópusi, mocsári növény, mely az ókorban nagy Arborétum, Vácrátót P1720437 Papirusztömegben nőtt a Nílus deltájában, de megtalálható volt a Szentföldön is, pl. a Genezáreti tó partján. Mára már szinte kipusztult, előfordulási helyein szigorúan védett.

A papirusz iszapban kúszó gyöktörzséből 3-5 méter magas vaskos, de rugalmas, háromélű szár fejlődik. Szárának csúcsán ernyőszerű keskeny levelei pálmára emlékeztetnek, apró virágai nagy ernyőszerű virágzatot alkotnak.

A papirusz tekercset a learatott papirusz 30-40 cm-es darabokra aprított, háromszög alakú szárából állították elő, miután a külső, Papirusz feldolgozása, kollázszöld kérgét lehántották, s az abban levő, szivacsos, jól vágható fehér állományt felszeletelték, s majd ezeket a csíkokat átfedően egymásra helyezték.
Ezeket összedolgozták, elsimították, s ily módon bármilyen hosszúságú tekercset tudtak belőle előállítani. (A szerkezet jól látszik, ha egy pergamen tekercsen fény felé tartva átnézünk.)

Az ókorban a papiruszsást nagy mennyiségben termelték ki, s az elkészült terméket legnagyobb mennyiségben Bübloszban, a régi föníciai (ma Libanon) kikötővárosban bocsátották kereskedelembe.

Mint ahogy a pergamen is az ógörög Pegamon városáról nyerte elnevezését, a papiruszt a kikötővárosról görögül biblosznak, a belőle készült tekercset (könyvet) pedig biblionnak nevezték.
A biblion többes száma, vagyis a könyvek pedig nem más, mint biblia!

No hát ezért is kezdtem ezt a bejegyzést mindjárt ennek a növénynek az ismertetésével.
A teljesebb áttekintés kedvéért megjegyezném még, hogy a papirusz fenti, elsődleges felhasználása mellett azonban még számtalan célra fordították: hamuját gyógyításra használták, erős rostjaiból hajót, vitorlát szőttek, kötelet fontak, a lehántolt szárból is megannyi használati tárgyat – sarukat, szandálokat, kosarat fontak. Mózes születéséhez kapcsolódó legenda mózeskosara is készülhetett papiruszból.

A bibliában előforduló növények száma ill. számossága igen nagy.
Ezen növények jobbára a bibliai értelemben vett Szentföld mediterrán ill. szubtrópusi tájain elterjedt fajták, amik példányai nálunk nem élnek meg, ezért nagyrészt ismeretlenek. A Szentírásban használt növények és növénycsoportok a hozzájuk fűződő gazdasági tevékenységek kifejezői is, s említésük gyakorisága utal egyben fontosságukra is.

A legtöbbet emlegetett növények így a gabona félék. Mintegy 650 említés történik velük, illetve az azokból készült termékekkel (liszt, kenyér) kapcsolatosan.

Arborétum, Vácrátót, A biblia növényei tábla - "mindennapi kenyerünket"

Második a sorban cca. 450 említéssel a szőlő és a bor.

Követi őket 250 előfordulással az olajfa és olaj, s a 4. legfontosabb mezőgazdasági ágazat szereplője a bibliában a textilnövény és termék: a len.

Ugyanakkor az egyes növények közül a sort a már említett szőlő vezeti (önmagában 270 szóban és szó-összetételben), második a cédrus, harmadik a füge.

A lenti képeken szereplő libanoni cédrusok igen fiatal, alig 20 év körüli egyedek –  a mindnyájunk által ismert Csontváry képen szereplő formát a fák csak nagyon idős korban érik el.

További 45-50 növény vagy gyümölcs követi ezeket, amelyeknél ugyanakkor a tudósok számára nem mindig állapítható meg egyértelműen, miről is van szó, a sokszor alkalmazott gyűjtőfogalmak (pl. vizinövény: lehet káka, sás, gyékény, papirusz) miatt, vagy éppen már elfelejtődött tevékenység, vagy kifejezés okán.

A Szentírás ugyanis, hogy üzenetét könnyen érthetőként, s a tanítványok és hallgatói által továbbadhatóvá tegye, olyan példázatokkal él, amik az ő mindennapi életükben megtapasztalt dolgok voltak.

A virulens olajfával kapcsolatosan, amely sarjakról is terem, az Ige hasonlatában használja az apára aki mint sarjadó olajfa ül asztalánál gyermekeivel.  – vagy itt:
Arborétum, Vácrátót P1720460 olajfa példázat

Avagy a fügefa – melynek már első ősszel hajtásain virág és terméskezdemények vannak, s a rákövető tavasszal már terem, s új virágot hozván nyáron is, majd később ősszel is gyümölcsöt ád. Azaz az olyan fa, amelyen nem látható ezekből semmi, az terméketlen.

Füge P9234403

S a füge mentén eljutottunk a bibliai szereplőknek az egyik legérdekesebb csoportjához, a gyümölcsökhöz. Amiről már szó esett, az élen vonuló szőlő és füge.

Arborétum, Vácrátót P1720269 Gyümölcsök, Biblia növényei táblaAz arborétum hasznos, lényegre törő eligazító táblái kiegészítéseként itt hangzott el még a méznek a szerepeltetése a Bibliábanmely itt elsősorban a növényekből (füge, datolya) nyert sűrű, édes szirup.

De mindezek mellett a legmeghökkentőbb információkat a szentjánoskenyér fa terméséről hallottunk, amellyel már idén egyszer összefutottam Máltán, mint annak legjellemzőbb tájalkotó fájával.

Magyar nevét nyilvánvalóan a Bibliában szereplő Keresztelő Szent János apostol kapcsán nyerte, aki kivonulva a pusztába – távol a bűnös világtól akart felkészülni a Messiás megjelenésére. „Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” olvasható Máté evangéliuma 3,4 részben. Itt feltételezhetően a sáska (fordítási hiba) ténylegesen sáskafát jelenthetett, amely az arab szóhasználatban a szentjánoskenyérfa neve. Ennek a fának hüvelyes termésének húsa egy szivacsos édeskés ehető bél, magokkal benne. Érdekessége még a növénynek, hogy külön léteznek a hím- és nőivarú egyedei, s a hüvelyes termést csak a nőivarúak hozzák.

De ami a magját illeti, még különlegesebb, mivel azok mindig ugyanolyan méretűek voltak, s így súlymértéknek is használták, a neve: karát, vagy keration.

Arborétum, Vácrátót P1720275,Szentjános kenyér mag , keration, karát

Még a gyümölcsökhöz annyi kiegészítő megjegyzés hozzá tartozna, hogy az alma ténylegesen nem bibliai növény. Itt megint csak a fordítás, illetve az összevont fogalmak összejátszásaként jött a képbe a reneszánsz és a barokk idején az alma. A héber kifejezésre (?) amely igazából édes, illatos gyümölcsöt jelent, találták meg a művészetek Európában az almát, mint ezt fedő fogalmat. Botanikailag azonban nem állja meg a helyét.

A tövises, mérgező és gyomnövények gyakran előfordulnak a Bibliában. Nemcsak a választott nép sorsfordulóinak, Isten történelemformáló erejének kifejezői, hanem az egyéni bűnök, a törvényszegés következményeinek is a leírói. Szimbólikus jelentése szerint a tüskés, gyomos elpusztuló kultúrtáj Isten büntetése.

A ricinus is egy ilyen, minden ízében mérgező növény – ugyanakkor a magból préselt olaj, melyből kivonták a mérgező ricint, már gyógyító hatású – közismert hashajtó, s bőrpuhító, kozmetikai felhasználása is ismert. A megnevezése egyébként kullancsot jelent, mivel magjai hasonlítanak a magát jól megszívott kullancsra.

A növény, mely nálunk egynyári kultúra, a Szentföldön 2-3 méter magas, gyorsan növő, nagy levelű cserje. A Bibliában egyik előfordulása, midőn az Isten elküldi prófétáját, Jónást Ninivébe, hogy figyelmeztesse lakóit arra, hogy városukat elpusztítja, ha nem változtatnak magatartásukon.

A Szentírás növényeivel foglalkozó botanikusokat régóta foglalkoztatja, hogy miből készült Jézus töviskoronája. A vizsgálódás szerint csak olyan növény jöhetett szóba, ami a Arborétum, Vácrátót P1720291 zsidótövishelyszínen könnyen feltalálható, hiszen a római katonáknak gúnyjátékukhoz hirtelen kellett azt előteremteni.
Ennek 3 szúrós tövisű, hajlítható (fonható) vesszejű cserje felelhetett meg, amelyek Jeruzsálem környékén gyakoriak: a krisztustövis, a zsidótövis vagy szír jujuba, esetleg a tövises vérfű.
Itt megint csak megtévesztőek a barokk korral belépett ábrázolások, amelyeken Jézus fején a korona nagy tövisű lepényfából látható, ám az egy amerikai növény.

A bibliai történetek nagy része játszódik a cserjékben és vadvirágokban gazdag mezőkön, legelőkön, ahol a jobbára pásztorkodó nép napjai teltek. Azonban a már felsorolt okok miatt, viszonylag kevés egyedüket lehet botanikailag beazonosítani. Erre egy beszédes példa az égő tüskebokor esete, mivel a rózsa a Sinai hegyen nem fordulhatott elő, így valószínűsíthetően inkább szennacserje vagy vérvörös szeder lehetett az érintett növény.

Vácrátót, tamariszkusz-p9234435.Viszont aminek több fajtája is előfordul a szubtrópusi sivatagos terepen, az a szárazságtűrő tamariszkusz cserje, melynek gyökerei mélyre hatolnak, és apró pikkelyszerű leveleivel kevés párolgási felületet képez. Azon túl, hogy név szerint is említi a Biblia, melyet Ábrahám ültetett, nagy valószínűséggel, a gyantája nem más, mint a manna. Ez a titokzatos, különleges dolog jelentette, a Mózessel 40 évig a pusztában vándorló nép egyik megélhetési forrását.

Utalás erre, hogy ezt a kicsit édeskés gyantás cserje izzadmányt a pusztában élő pásztor beduinok mind a mai napig fogyasztják.

A Szentföldön őshonos számos fűszernövény közül az Ószövetségben legfontosabb szerepe az izsópnak (zsidó tisztulási szertartások, megszabadulás, Isteni megváltás) az Újszövetségben a mustárnak van. A bibliai felbukkanások taglalása előtt azonban meg kell különböztetni az Európában inkább gyógynövényként használatos izsóp hosszúkás, vékony, csupasz levelű fajtáját az Izraelben ma is igen elterjedt, mindenütt látható szír izsóptól.

Utóbbi, kicsi kerek puha szőrös levelű cserje, amely ugyancsak alkalmas arra a szerepre, amelyben az Egyiptomból való kivonulás előtt, a 10. csapástól történő megmenekülés kapcsán olvashatóan, aki megjelöli ajtófélfáját egy bárány vérébe mártott izsóp köteggel, az megmenekül. Ennek a szír izsópnak a letört ága pedig abszolút betölti az ecset szerepét.

Az Újszövetségben, János evangéliumában is felbukkan akkor, amikor a keresztfán szenvedő Jézusnak izsópra tűzött szivaccsal próbálnak enyhülést nyújtani. Itt az izsóp szerepeltetése sokak értelmezése szerint inkább szimbolikus, amelyből az ószövetségi jelentéstartalomra, a megszabadulásra kívánnak visszautalni. (S ebben a képben ismét egy bibliai gyümölcs termékének, a borecetnek jut szerep, amely általánosan alkalmazott frissítőként szolgált: hígított, sóval, mézzel, fügével ízesített megecetesedett bor összeállításban.)

Vácrátóti arborétum, kollázs 3

Hát én itt most nagyot ugorva nem beszélek a zöldségnövényekről, hagymákról, virágokról, a tűlevelű és lombos fákról, mivel van még egy izgalmasabb csoportja a bibliai növényeknek, s ezek a különböző mézgák, balzsamok és füstölőszerek, amelyek a kultikus szertartásokban és a korabeli  szépségkultuszban, s részint a gyógyításban játszottak fontos szerepet.

Ezekből az ókor fontos, nevezetes növénye a tömjénnel együtt a mirha. Mindketten azonos botanikai családba tartozó sivatagi cserjék, az Arábiai sivatag és Észak – Afrika a hazájuk, s innen mindenhová import útján – tevekaravánok, tömjén út – kerültek.

A növény kérge alatt, gyantajárataiban termelődő illatos mézgák a növény megsebzésekor kifolynak, majd megszilárdulva lefedik, s megóvják azt a fertőzéstől.
A mézgák gyantából és illóolajokból álló keverékek. Eltérés a tömjén és a mirha között a gyanta – ill. illóolajtartalmuk alapján van.
A tömjénben több a gyanta, s kevesebb az olaj, ezért az keményebb, míg a mirhánál ez fordítva van, s egy lágyabb anyagot képez.

Arborétum, Vácrátót P1720485 mirha

Funkciójukban eltérnek: a tömjént füstölésre, égetésre használják, a vallási szertartásokban az Isten-tisztelet jele.

A mirhát kenetként, olajjal s gyógynövényekkel keverve orvoslásra, illetve halotti szertartásokban hasznosítják.

Giotto -Háromkirályok imádása, Scrovegni kápolna Padova

A Babiloni bölcsek által hozott kincsek egyben jelképes ajándékok is:

  • az Aranyat hozták a Királynak, aki megszületett Izraelben;
  • a tömjént az Istennek, akinek a tiszteletét a füst jelzi,
  • a mirhát a Megváltónak, aki a kereszthalála áldozatával megmenti a világot.

Giotto - Háromkirályok imádása, részlet 2

Giotto - Háromkirályok imádása, részlet 1

Kategória: Kert, kultúrtörténet, Művészet, Vallás | Címke: , , , , , | 3 hozzászólás