Ez az a nap, amikor meg kell halnunk! – az 1565. évi ostrom

málta34

Ez a drámai mondat 1565. augusztus 7.-én hagyta el La Valette nagymester száját, mely lényegében szinte az egész 114 napos ostrom bármelyik napján elhangozhatott volna. Olyan nagy volt a túlerő és olyan kilátástalan a győzelem, amely a kedvezőtlen adottságok mellett józan ész s pusztán a matematika alapján sohasem következhetett volna be. A máltai csata ezért is írja az európai/ keresztény történelem, a hit és kitartás maradandó példázatának legfényesebb lapjait.

Az előzmények messziről indulnak, s valamilyen módon sokszor érintik, vagy fonódnak össze a lovagok történetével is. Hiszen a keresztes hadjáratok után indul a muszlimok ellencsapása, s fokozott építkezése, hogy újrarendezzék a térképet, s elhódítsák a keresztények földjeit, egyben átírva a hatalmi viszonyokat is. Ennek érzékeltetéséhez az alábbiakban ollózok Roger Crowley, Tengeri birodalmak ….c.  lebilincselő könyvéből.

Az iszlám II. Mehmed török szultán személyében, Konstantinápoly elfoglalása (1453.) után, világuralmi törekvések megfogalmazójává vált. El volt szánva, hogy megteremti
e világon az egyetlen birodalom, egyetlen hit és egyetlen uralom” egységét, s önmagát két tenger – a Fehér- és Fekete tenger – urának nevezte. A Fehér tenger az iszlám szóhasználatban a Földközi tengert jelentette. S a mediterráneum jó száz éven át az iszlám és keresztény világ küzdelmének terepévé vált, melybe minden nép és érdekcsoport belesodródott: törökök, görögök, észak-afrikaiak, spanyolok, itáliaiak és a franciák, az adriai és dalmáciai partvidék lakói, kereskedők, birodalomépítők, kalózok és a szent ügyek vitézei.

Iszlám világ terjeszkedése, 1300-1520

A Földközi tenger középpontjára öszpontosuló küzdelmeket II. Mehmed dédunokája, az 1520-ban 26 évesen trónra lépett (I.) Szulejmán szultán vezényelte.

I. Szulejmán - Tiziano festménye, 1530 körül
A Nagy(szerű) jelzővel kitüntetett, s később 80 más titulust felvett oszmán uralkodó, trónra lépésének első évében a szokás és hagyomány szerint, hogy győzelmekkel tegye jelessé uralomra jutását, megindította első hadjáratát az európai szárazföld felé, a Habsburg birodalom megtörése céljával, Magyarországon keresztül, Bécs ellen.
Szulejmán, levélNándorfehérvár meghódítása után büszke levelet írt diadaláról a Rodoszon honos Jeruzsálemi Szent János lovagrend nagymesterének, mely burkolt hadüzenetét L’Isle-Adam nagyon is jól értette, s felkészült a csatára. Ennek kimenetele ismert, a lovagoknak hősies küzdelem után, 1522-ben el kellett hagyniuk Rodoszt.

A Földközi tengeren ily módon két számottevő birodalom, az oszmán és a katolikus spanyol királyság befolyása érvényesült. 1530-ra a szultán és a német-római császár (Habsburg V. Károly) közötti hadviselés átlósan befogta egész Európát. A kereszténység védelméül megszállottan építette erődítmények (Magyarország), parti őrtornyok (Olaszország, Spanyolország) láncolatát. Nem véletlenül került Luther himnuszába a központi metafora: “erős vár a mi istenünk”.
A lőpor korszaka ez, s a beindult hadigépezet mindkét oldalon fokozottan gyártotta az ágyut, lőport, s a középkor háborúiban elképzelhetetlen sok embert és utánpótlást tudott mozgósítani, a seregek egyre nagyobbak lettek. (1790-es évek francia haderő létszáma már meghaladta az egymillió főt. Ez a létszámnövelési verseny egészen a 20. századig zajlott.)

A törököknek még nemrég idegen volt a tenger, mint harci terep. Nincs szilárd talaj, sem természetes határvonalak, nem lehet rajta tábort verni, belakni azt. És flottát is csak sebtiben kezdtek építeni, de gyorsan tanultak.

Galley-knightshospitaller

A korszak legfontosabb eszköze az evezős gálya volt, ez képezte a földközi tengeri hadigépezet alapját. Meghatározták az összecsapások mikéntjét, helyszínét és időpontját. A keskeny hajótest lehetővé tette a könnyű partraszállást, lopva lehetett velük partközelben is navigálni, s manőverezési lehetőségei meghaladták a szélviszonyoktól erősen függő nehézkes vitorlásokét. Ugyanakkor rosszul állták a tengert, s a téli viharok beálltával minden évben, október és április között fel kellett függeszteni a csatározást. Erősen függtek az ivóvíz utánpótlástól, ezzel a szárazföld közelségétől, tekintettel a nagy létszámú evezős legénységre. A hadviselés tempóját alapvetően az evezős legénység szabta meg, ezért a rabszolgaszerzés motívumai között a gályák emberigénye élen szerepelt. Az evezős gályák úgy fogyasztották az embert mint gépjármű a benzint. Rövid, keserves élet volt a gályaraboké. Az igazi nehézséget mindig az utánpótlás előteremtése jelentette.

A legelviselhetetlenebb, legrettenetesebb munka, amelyre csak a szabadságától megfosztott embert kényszeríthetik”- írja a szemtanú, az angol Joseph Morgan, felidézve a “félmeztelen, éhező, feketére aszott sovány nyomorultak” látványát, “akiket hozzáláncoltak a padhoz, és gyakran hónapokig nem engedik el onnét… a meztelen hátukra záporozó kegyetlen csapásokkal hajtják őket az emberi teljesítőképesség határán túl, hogy szünet nélkül folytassák a már eleve durva erőkifejtést”.
Feladatuk mindössze az volt, hogy halálra dolgozzák magukat. Kezüket lábukat összeláncolták, oda piszkítottak ahol éppen ültek, fekete kétszersültet kaptak enni, azt is keveset és olykor olyan szomjasak voltak, hogy megitták volna a tengervizet. A gálya parazitáktól hemzsegő halálcsapda volt, amely olyan rettenetes bűzt árasztott, hogy három kilométeres távolságból érezni lehetett. Szokás volt rendszeresen a vízbe süllyeszteni a hajótestet, hogy megtisztítsák az ürüléktől és patkányoktól.

Mindkét oldalon dúlt a tengeri kalózkodás, a szultán szövetségeseiként az Észak Afrika (dzserbai öböl) partjairól kicsapó “barbárok”, de a Máltai lovagok is végigrabolták a tengeri vizeket, és rabszolgákat gyűjtöttek a vallás nevében. Mindez jórészt azt a célt szolgálta, hogy további hadjáratokat lehetővé tegye.

Matteo Perez d'Aleccio (1575-1581)- 1565. Nagy Ostrom freskó ciklus 01

Csak idő kérdése volt, hogy mikor csap le Szulejmán újra a Földközi tengeren. Hiszen az erővonalak már kirajzolódtak: a tenger keleti fele a szultán birtokában, a nyugati pedig Spanyolország (V. Károly, majd utóda II. Fülöp) hegemóniája alatt. Ugyanakkor a szultán észak – afrikai tartományai szüntelen fenyegetést jelentettek utóbbiak számára, s úgy tűnt az oszmán tengeri agresszió megállíthatatlan.

Harc a Földközi tengerért, szereplők

A találgatások csak abban nem voltak bizonyosak, hogy a támadás hol várható: az észak-afrikai La Goletta spanyol erődjénél,  Szicília/ esetleg egyenesen a katolikus vallás szívében Rómánál, vagy Máltán, amely stratégiailag a Földközi tenger középpontjában fekszik?
Minden tavasszal bizalmas futárjelentések jelezték előre Isztambulból jelentős flotta küszöbönálló indulását, hiszen a gályaépítés hihetetlen ütemben zajlott – aztán nem történt semmi. A Földközi tenger térségének összes keresztény állama lélegzetvisszafojtva figyelte, hová tart a török armada felvonulása.

Aztán a diván 1564.október 6.-i ülésén Szulejmán döntött: irány Málta!

S az oszmán hadigépezet mozgásba lendült. A hadjáratok hátországának megszervezésében az oszmán kormányzat felülmúlhatatlan. Sürgető rendeletek mentek ki a birodalom minden szegletébe, hiszen elképesztően bonyolult, nagy hatósugarú hadművelet volt ez, hosszú, sérülékeny utánpótlási vonalakkal. Málta 1300 km-re fekszik, s szemben Rodosszal, itt semmi nem termett meg, édesvizi folyói nincsenek, kevés a faanyag.  Egy hódító hadseregnek mindent magával kellett vinnie. Gabona, gyümölcs, kétszersültek hegyei, lőszerek, harcászati faszerkezetek, stb. Roskadásig rakott bárkák sereglettek a kikötőbe minden irányból, fával, kötéllel zsákvászonnal, szurokkal, ágyúgolyókkal megpakolva. Ökrös szekerek kádszámra hozták a faggyút a hajótestek zsírozására, a szultán emberei keresztül-kasul bejárták a tartományokat hogy beszedjék az “emberadót” , katonának a hadsereg számára.

Az embertömeg az Oszmán Birodalom minden részéből sereglett egybe. Akadtak közöttük egyiptomi lövészek, anatóliai, balkáni, szaloniki és peloponészoszi lovasok, áttért görög, spanyol és olasz keresztények, csatában szerzett és felszabadított keresztény rabszolgák, zsoldosok, némelyikük még csak muszlim se volt. Egyesek az iszlámért jöttek csatázni, mások kényszerből, megint mások nyereségvágyból.
Színes, szokatlan kelmékből álló egzotikus öltözékeikben, különleges tollas fejfedőikben, fehér – vagy a papi zöld turbánjaikkal, félmeztelen, állatbőrbe öltözött derviseikkel Európában idegen látványt nyújtottak. Felszerelésük, zeneszerszámaik, hajnali ájtatosságuk levegőt rezgető moraja mind idegen volt a keresztény ellenfél előtt.

Matteo Perez d'Aleccio freskó ciklus

Az indulás napján, 1565. március 30.-án aztán mindent feltettek a hajók fedélzetére, amire a gigászi hadművelethez szükség volt: hatvankét ágyút, köztük két óriás köveket kilövő baziliszkuszágyút, közel százezer ágyúgolyót, kétezer tonna lőport, muskétákat, golyókkal, íjakat, sisakokat. Az aknászat és árkászat eszközeit, mellvédhez előre gyártott fakereteket, a védművekhez irhát, gyapjúzsákokat, öreg sátrakat, vitorlákat – egyéb ellátmányt, sátrakat, szekereket.

Szulejmán a parancsnokságot három főre osztotta szét, ő maga – ekkor már 71 éves, s egy év múlva, Szigetvár alatt meg is hal – Isztambulban maradt.

Matteo Perez d'Aleccio (1575-1581)- 1565. Nagy Ostrom freskó ciklus, részlet

A hatalom eme megosztása komoly bajok forrása lett a hadjárat során, bár világos volt, hogy a főparancsnok, a szárazföldi erők parancsnoka, Kizil Ahmedli Musztafa pasa – aki ott lesz majd Szigetvár ostrománál is. A flottát Piyale (Piali) pasa vezette, aki Dzserbánál a keresztény flotta megsemmisítésével tüntette ki magát. Végül a szultán Tripoliból Máltára rendelte Dragutot – másik nevén Turgut reiszt, aki legtöbbet tudott Máltáról, s akit korábban az adriai hajóhad parancsnokává, majd Tripoli kormányzójává, később pasájává tett. A törökök között nagy tekintélye volt, az ellenségnél pedig félelmetes híre, “Az Iszlám kivont kardjának” is nevezték, aki Barbarossa utódaként végigrabolta a mediterráneum partjait, s az 1551. évi gozoi inváziót is ő vezette.

A kémszolgálat megelőzően mindkét oldalon aktívan működött, a felderítők meglehetősen pontos leírásokkal szolgáltak. A szigetet már korábban feltérképezte és leírta Piri Reisz
A hajózás története c. könyvében. Röviddel az ostrom előtt oszmán hadmérnökök halásznak álcázva magukat, horgászbotjukkal lemérték a falakat, melynek alapján valósághű modellt építettek az erődrendszerről Szulejmánnak.
A készülő hadjárat híre még 1564 vége előtt elért La Valettehez is, aki, ha nem is sietősen, de januárban munkához látott. Az élelem- és ivóvízkészlet felhalmozására tett erőfeszítések megkettőződtek. Birgun és Sengleán hatalmas vízkészleteket gyűjtöttek össze, és hajókat küldtek szerte Itáliába, hogy élelmiszereket vásároljanak fel, de az építőanyagot is onnan hozták. A gabonát föld alatti kamrákban, kővel lezárva halmozták fel. A Földközi tenger vidékén akkoriban éhínség dúlt, fölösleges búza nemigen akadt, így a lovagok legsikeresebb kalóza, Romegas nekilátott a közelben hajózó kereskedelmi hajók megtámadásának és rekvirálta rakományukat. La Valette elrendelte, hogy gyűjtsék be vidéken a termést és lábasjószágot, s az ellenség közeledtével az evakuált polgári lakosság, amely élelmiszert nem bírt magával hozni, azt semmisítse meg, s a kutakat mérgezze meg. A nem harcoló lakosság jelentős hányadát Szicíliába vitték, s a hajók visszafelé az ostromban szükséges portékát hoztak: kapát, ásót, lapátokat, kosarakat,…kenyeret, vetőmagot, gyógyszert, bort, sózott húst és más élelmiszereket.

A Máltára látogató talján hadmérnökök hosszú évek óta sürgették a lovagokat, hogy építsenek új erődöt és fővárost a Sciberras félszigeten, mellyel teljes ellenőrzést San Elmo rekonstrukciós rajzbiztosíthatnának maguknak a sziget összes védett kikötőhelye – az oszmánok elsődleges célpontja – fölött, s így lényegében támadhatatlanná váltak volna.
Ehhez képest csak annyi történt, hogy sietősen felhúzták San Elmo csillagerődjét a félsziget csúcsán, számos – súlyosan megszenvedett hibával. Így pl. az alacsony, gyenge, lőrés nélküli falakról csak fedezék nélkül, tiszta célpontot nyújtva tudtak a védők tüzelni, míg az erőd mögötti magasabb szárazföldről az ellenség könnyen belőtt a falak közé. Nem épült gyalogsági kapu, ahol a legénység kijárhatott volna, a bástyákon nem tudtak elegendő ágyút elhelyezni, a “csillag” sarkai túl hegyesek voltak.

1565 San Elmo ostroma
Az ellenőrzés során gyakorlatilag a nagymesternek világossá vált, hogy mindhárom erőd befejezetlen, amely nem fog tudni hatásosan ellenállni az oszmán rohamoknak. Először, hogy időt nyerjenek a többinél, a legvalószínűbb első célpont a St. Elmo megerősítéséhez kezdtek hozzá. A munkálatokhoz azonban még a munkaerő is hiányzott, s La Valette a máltaiakat is befogta közmunkára, miközben a lovagok is, de néhány órát naponta maga a nagymester is rászánt az építésre. Lázas tempóban készült az elősánc, amely lényegében csupán egy kővel megszilárdított földmunkánál alig volt több, San Elmo védelme megerősítésének céljával. A lőpormalom ontotta a lőport, a kovácsok javították a sisakokat és mellvérteket, a kőfaragók követ faragtak a falakra, láncot feszítettek ki a Senglea és Birgu közötti kikötő bejáratánál, hogy a belső vizeket elzárják.

Valletta IMG_1218 5.nap V, St. Elmo - In Guardia

A rend lovagjainak összlétszáma hatszáz körül volt, sokan éppen európai küldetésben jártak. Február 10.-én La Valette hazarendelt minden lovagot, s így az ostrom kezdetére mintegy ötszázan voltak a szigeten. A spanyol király által elengedett spanyol és olasz csapatokkal készült feltölteni a sorokat, valamint hivatásos zsoldosokkal. A johanniták háború idején hagyományosan a helyi lakosságból soroztak segédcsapatokat, azonban a máltai miliciát La Valette nem tartotta sokra, s ráadásul nem bíztak a helybéliekben, s vonakodtak fegyvert adni a kezükbe.

Valletta IMG_1224 5.nap V, St. Elmo - In Guardia
Szerencsére az egyébként érdemekkel dús férfiúnak ez volt az egyik legnagyobb tévedése. Mert a nép oly hősiesen harcolt kopár szigetéért, akik nélkül, történészek állítják, aligha lett volna kivívható a győzelem. Akár a mi hőstörténetünkben az egri nők, itt is az asszonyok és gyerekek is, puszta kezükkel, kövekkel dobálva az ellenséget, mint oroszlán harcoltak. S az előkészületek során végül a fegyvert sosem forgatott férfi lakosságnak kiképzést adtak fegyverhasználatból, ám gyakorlásul mindössze három lövésre futotta.

Matteo P. d'Aleccio Siege_of_malta_3- Don Garcia's relief force battling the retreating Ottomans

S bár Fülöp király előtt világos volt, hogy ez a háború Spanyolország ellen folyik, a tőle beígért, és joggal elvárt különféle segítség csak lassan, s nem kielégítő mértékben érkezett. Fülöp vezetői tulajdonságaiban semmiben sem hasonlított a határozott, gyorsan reagáló és lovagkirály apjára, V. Károlyra. Túl óvatos volt, s jobban aggasztotta flottája megmaradása, mint esetleg Málta veszte, pedig tudta, hogy Málta kiinduló pont lehet Európa belsejébe. Kinevezett főparancsnokának Don Garcia de Toledonak, aki Sziciliában tartózkodva, melynek alkirálya is volt, próbálta meg emberek és hajók begyűjtését, számos módon megkötötte kezét. Bármit csak az engedélyével tehetett, ami önmagában nagy időveszteséggel járt, hisz a hírek Madrid és Szicília között minimum 6 hétig mentek oda, majd ugyanaddig vissza. S ha jött is engedély, olyan kikötéseket tartalmazott, ami pl. megengedte a csapatok összevonását, de azt már nem, hogy bevessék őket.

S Európa más uralkodói sem viselkedtek másként, noha eddigre már a veszély foka mindenki előtt igencsak tiszta volt (még a protestáns Angliában is imádkoztak Máltáért), ám a védők számára az egész ostrom a felmentő seregre való meddő várakozásban telt.

Így fokozatosan eljutottak oda, hogy La Valette kimondta, senkire, csak magukra és Istenre számíthatnak küzdelmükben. Ezen felismerés után hangzott el az a már címben idézett drámai mondat, amely napot azonban még kerek egy hónappal sikerült megfejelniük, s mindenek ellenére győzelemmel zárniuk.

S ebben a győzelemben elvitathatatlanul döntő szerepet játszott Jean Parisot de la Valette nagymester személye, vezetői erényei, szilárdsága, karizmatikus kisugárzása. Úgy állt maroknyi csapata élén, adott erőt, kitartást, biztatást, példát – mikor mi kellett – ami által az utókor értékelésében a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend (=Máltai Lovagrend)

Grand Master Jean de la Vallette-Parisot (1557-1568) Malta: Valletta – the Great Master Palace

legnagyobb nagymestereként tekint rá. Ő még a
15. század szülötte, s fiatal lovagként már ott volt L’Isle-Adam nagymester oldalán a rodoszi csatában. A lovagok között kivételesnek számított azzal, hogy amióta felöltötte a rend öltözetét, egyszer sem tért haza franciaországi otthonába. Mindent feladott a Krisztus nevéért folytatott háborúért, s súlyos sebeket szerzett a berber kalózok elleni harcokban. Egy évre még török fogságba is került, melyet gályarabként töltött el. Rendkívüli organizációs képességének köszönhetően kinevezték Tripoli kormányzójának is, ám flottaparancsnokként a Máltától indított, kalózok elleni portyák idején küzdötte fel magát a ranglétrán. Áradt belőle a keresztény küldetéstudat, bölcs, tudós elme volt, számos nyelvet folyékonyan beszélt. A lovagrend
48. nagymesterének hivatalát 1557 – 1568 között töltötte be. Az ostrom után elkezdte az új főváros, Valletta építését, ám befejezését már nem érte meg.

Érdekesség, hogy egyidős volt a török birodalom szultánjával, s az ostrom idején betöltötte 70. életévét, ám a fizikai képességeinek még teljében küzdött, ha kellett a falakon is.

Matteo Perez d'Aleccio (1575-1581)- 1565. Nagy Ostrom freskó ciklus, Castille poszt ostroma

Egyébként ennek a csatának a főszereplő vezetői valahányan igen öregnek számítottak a kor átlagos élettartamához képest, s ennek megfelelően nemzedékek tapasztalatait halmozták fel, s használták feladatuk teljesítése során.

Az előkészületek dacára, mégis meglepte Máltát 1565. május 18. reggelén az ellenség megjelenése. A horizonton, közel félszáz kilométerre délkeletre kibontott vitorlák az ég alját eltakarták. Hajók százai közeledtek a három színes zászlóshajóval gigászi félholdat alkotva.

A török flotta, kollázs

Június 2.-án ehhez csatlakozik még Algírból Dragut kalózaival.

Negyvennégy évvel, egy világgal és egy emberélettel azelőtt La Valette állt így a rodoszi bástyán, és nézte ugyanezt a látványt.

Máltán a fegyveresek számát 6-8 ezer főre tették. Ezek között legfeljebb 500 az arisztokratikus máltai lovag, nehéz páncéljuk felett vörös tunikájukon a fehér kereszt- (kiváló célpontul szolgált), az ő csapatukat egészítette ki Don Garcia által küldött néhány száz hivatásos spanyol és olasz vitéz. Ők a spanyol király embereiként fegyverrel kiválóan felszerelve, ám nem a dicsőségért, sokkal inkább a kézzel fogható anyagi javakért harcoltak, akárcsak a zsoldosok. A keresztény védelem fő ereje az a háromezer máltai volt, ormótlan sisakban és pamutszövet tunikában, akik tántoríthatatlanul harcoltak utolsó csepp vérükig. Otthonaikért, terméketlen sziklás földjükért, katolikus hitükért.

Valetta IMG_1207 5.nap V, St. Elmo - In Guardia

Valetta IMG_0531 5.nap V, St. Elmo - In Guardia

Ennek a küzdelemnek kiemelt fejezeteit fogom elmesélni a következő bejegyzése(i)mben.

Reklámok
Kategória: Málta, Történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Ricasoli erődnél kihajózunk a Nagy Kikötőből

málta33

Gyakorlatilag elérkeztem Veletek Málta történelmének legkiemelkedőbb eseményéig, a Nagy Ostromig, azonban előbb még el kell varrnom egy szálat, azaz a Grand Harbourban és a lovagi erődök körül tett hajókirándulás utolsó állomását.

Mostanra már jól ismerjük/ felismerjük a lenti Michael Gellatly által rajzolt térkép legtöbb elemét. Amit itt felül, a St. Elmo erőddel szemben Gallows Pointként  ábrázol, az utolsó öbölnél, a Nagy Kikötő dél-keleti partjába a Rinella creeknél benyúló földnyelv. Mai ismertetője a Ricasoli erőd, mely angol időkben szintén kiérdemelte a kőfregatt, HMS Ricasoli megnevezést. Ezek az akasztófák (gallows) a lovagok előtti korban szolgáltak elriasztásul a szigetet rossz szándékkal közelítő elemeknek, ahol kalózokat akasztottak. Akkor még a szirtet Punta dell Orsinak hívták.

Malta map by M.Gellatly, hand drawn

Málta P1670753 Grand Harbour, Ricasoli erőd

IMG_0833 Ricasoli erőd 2.nap V

Innen nyúlik ki a kikötő bejáratánál 1903-ban épített hullámtörő kisebbik karja, amely különösen a téli hónapokban hatalmas aláhulló hullámokkal gondoskodik különleges látványról az arra-járóknak.

Málta P1670747 Grand Harbour, hullámtörő

Málta IMG_4716 Zsu - Valletta, St. Elmo - Fort Ricasoli

Insight Guide, Malta Ábrázolás,_Valletta_és_háromváros

Az erőd az 1670 – 1693 évek között épült, Nicolas Cotoner nagymester idején, s nevét az építést finanszírozó lovagról, Francesco Giovanni Ricasoliról kapta. Tervezője a kiemelkedő munkáival -harmadik generációs (ollóművek, szarvművek) erődök- már többször említett hadmérnök, Valperga volt.

Fort Ricasoli

Az erőd feladata a (St. Elmo erőddel, illetve később felépült Fort Tignével együtt) kikötő bejáratának őrzése lett volna, ám katonai szerepet egészen a második világháborúig nem kapott. Megelőzőleg katonai állomáshelytől, tengerész kiképzésig, börtönig és
(I. világháborús) hadifogoly kórházig terjedt szerepe.

RN Sailor training at Malta 1882 by Frank Lea-Ellis photostream

A második világháborúban aztán a tengeri támadások elleni védelem volt a fő feladata, erről tanúskodnak ezen az oldalon látható ágyúállások tornyai. Falain ma is látszik az ellenséges erők által okozott jelentős kár. Ugyanakkor ma már méginkább az erózió, a tenger erős romboló hatása pusztítja, s egyes jelentések életveszélyesnek minősítették állapotát. A pusztulásból egyedül egykori kapuját rekonstruálták, illetve számos filmforgatás helyszíneit /Gladiátor(2000), Trója(2004), Agora(2009)/ építették fel itt.

Málta P1670745 Ricasoli erőd, Rinella Bay- Grand HarbourMálta P1670752 Ricasoli, Grand Harbour

A többi földsávval szemben, amely benyúlik a Grand Harbourba, itt jószerével nincsenek civil látványosságok, sokkal inkább megmaradt a katonai örökség – pusztuló – emlékezetének.

A Fort Ricasoli mögött a St. Thomas bay- en, a lovagok által épített parti erődítmény rendszer kiemelkedő tagja nagyrészt már tengerbe veszett, köveit elhordta a víz, ám még Rihama Battery, vassallohistory image52mindig őrzi egykori struktúráját és egyik (jobboldali) tüzérségi állását, a rendhagyó formájú, ötszögletű  Rihama Batteryt, s nyomokban a valamikor legnagyobb alapterületű (17 boltívvel alátámasztott) lovagkori erődített őrház falait. Az 1714-16 között megépült erődítmény és sáncrendszer tűzkeresztsége 1798 júniusában, a Napóleoni hadak inváziójakor történt. Katonai jelentőségét a brit éra idején vesztette el, miközben egy időben tengerparti rezidenciává, majd a 20. században szappangyárrá és vágóhíddá funkcionálták át. Ma elhagyottan és elhanyagolt állapotban, megmaradt falai omladozóban, sürgős megmentésre szorul, mielőtt teljesen eltűnne a szorító időben.

Miközben a lovagkori Rihama erődítményt a britek lényegében sorsára hagyták, maguk új erősséget építettek 1878 – 1886 között a földnyelv szárazföldi oldalán: a Rinella Batteryt, amelyről, s attrakciójáról a 100 tonnás Armstrong ágyújáról szóltam már részletesen a Nagy Kikötő posztomban.

Itt még megtekinthető egy tengerész temető, s talán a legcivilebb, s egyben egyedülálló homokos strand a Rinella öböl kanyarulatában található. A legtöbb helyen az öblökben még fürdőzni sem szabad.

Adok egy kis térkép kivágást a most tárgyalt színhelyről, a hozzá tartozó értelmezéssel, hátha valaki ezután indul Máltára.

Cottonera map, kiemelten Kalkara látványosságok

Cottonera map, Kalkara- és Rinella creek

Zárásul jól kiegészíti, s mindenképp összefogottabb képet ad a Grand Harbourról az a drónos felvétel, amelyet lelkes helyi amatőr tett közzé a YouTuben:

Kategória: Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Gyógyítás Máltán

málta32

Mindeddig valahogy elkerültem a Lovagrendet érintő témák tárgyalása során azt a lényeges “apróságot”, ami szorosan összefüggött már alapításukkal is, és kiemelkedő jelentőségű szervezetükben: a gyógyító és betegápoló szolgálatukat. Amikor letelepedtek Jeruzsálemben, ott építették az első kórházukat, ahol szolgálatukat ellenszolgáltatás nélkül végezték. Tevékenységük már az első keresztes háború előtt közismert volt a zarándokok körében.

Palesztina más, a  Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Rend ellenőrzése alatt álló városában is több kórházat építettek, s Rodoszon ma is áll az 1437-ben emelt lovagi kórház. A rend alapokmánya IV. cikkelye kötelező kegyes cselekedetként írja elő tagjainak a betegápolást, s a magas nemesi rangot birtokló lovagoknál is megkövetelte, hogy rendszeresen és alázattal lássák el a betegeket, akik társadalmilag gyakran mélyen alattuk álltak. A professzionális tudást a rend által kiképeztetett orvosok és ápolók biztosították.

máltai orvosi történet bélyegei

A középkori gyakorlat szerint a betegeket sohasem kisebb szobákban helyezték el, hanem nagy kórterembe állították a lefüggönyözhető (!) baldachinos ágyakat. Ekkor még teljesen szokatlan, s egyedülálló volt egész Európában, hogy egy ágyban csak egy beteg feküdt. Ezidőben Párizs híres kórházában, a Hotel Dieu-ban is még kettesével használtak egy ágyat, s szükség esetén a 4 oszlopos ágyak tetején is feküdtek betegek. (Angliában egy vidéki kastélyban még ma is látható az a hatalmas ágy, amelyben vidéki látogatásai alkalmával I. Erzsébet (1533-1603) hatodmagával aludt.) 

Vastag falakkal és magasan elhelyezett ablakokkal védekeztek a mediterrán nap forróságával szemben, enyhe légmozgás biztosítása mellett. A falakba mélyített fülkékben a betegek személyes tárgyait és az orvosságokat tárolták. Betegeiket jó ellátásban részesítették, az ételt és bort ezüstedényben szolgálták fel, az ételmérgezések elkerülése végett.

lovag kórház, vassallohistory image16

Szigorú rend és fegyelem uralkodott a kórházban, az orvosok rendszeresen vizitálták a betegeket, s nem csak testi bajaikról, de lelki szükségleteikről is gondoskodtak.
A patikusok ellenőrizték a gyógyszerkiírástok helyességét és látták el azzal a betegeket.
A mindenre kiterjedő figyelem példája, hogy minden betegnek a kórházi felvétele előtt végrendeletet kellett készítenie. A lovagok és szolgáló szerzetesek helységei a kórteremtől és egymástól szigorúan elválasztásra kerültek. Az állandó ápoló és gyógyító szolgálatot ugyanis a betegápoló szerzetesek látták el, míg a lovagok a kórházi épület és betegek védelmét biztosították. A francia prior, mint Grand Hospitaller felelt a kórházak működéséért, s méltósága korlátlan hatáskört biztosított számára: még az inkvizítor vagy a hadvezér sem nyerhetett felvételt a kórházba engedélye nélkül. S mindenki fölött a Betegek Szolgálja címmel, maga a Nagymester állt.

Rodoszon már külön kórházat építenek a (férfi) lakosság és a szigeten megforduló idegenek részére is, ahol a betegek éppen olyan gondos kezelésben részesültek mint a lovagok ispotályában – de még a csatában megsebesült ellenfélnek és a rabszolgáknak is azonos elbánás járt. A megfelelő diéta = alkalmazható minőségi ételek írásban voltak rögzítve, mint a lábadozóknak adható (nem vizezett) bor mennyisége is. Gyógyulásuk feltételének tekintették a kényelmes fekvést, ezért az ágyak matracokkal, és megfelelő (akár naponta cserélt) ágyneművel ellátottak voltak. Utóbbiakat fertőző beteg után vagy el kellett égetni, vagy kifőzni. A rend szabályzata folyamatosan előírta, hogy a betegekről és étkezésükről “jól” kell gondoskodni, amit szigorúan és rendszeresen ellenőriztek is.
A középkorban a humánum ilyen magas fokú megnyilvánulása csak a johannitáknál volt tapasztalható. A regulájukból és vallásos hitükből – a gyógyító Krisztus követőiként – ispotályos tevékenységüket változatlan odaadással vitték magukkal és folytatták Málta szigetén is.

Amint megérkeztek a lovagok Máltára, választott székhelyükön, Birguban számos házat kellett átalakítani illetve építeni, hogy elsődleges szükségleteiket (szállás) kielégíthessék. De érkezésük után 2 évre már hozzáláttak az első, általuk Sacra Infermeria-nak nevezett kórház megépítéséhez is. A Birgu szűkös földnyelvén olyan egészséges fekvésű területet választottak erre a célra, amely a Kalkara creek-i oldalon, a Nagy kikötő bejárata felé néz, s a friss észak-keleti szél járja át.

St. Anna és St. Scholastica

Sok meglevő épületet kellett ehhez kisajátítani és lerombolni, hogy egy év múlva (1533) már álljon is az új épület, amin majd menet közben még több bővítést (1538-ban pl. D’Homedes alatt emeletráépítés) végeztek. Hasonlóan a rodoszi kórházukhoz, a földszinten a betegek ellátására élelmiszerkészletek, felszerelés és mosoda volt, míg az emeleten a kórtermek, az orvosi és adminisztrációs részleg, irodák, gyógyszertár, kápolna, étkező, és a konyha helyezkedett el. A kórház két fő részlegre oszlott: orvosi és sebészeti, s ezek a klinikai esetek szerint elválasztott osztályokra oszlottak.

A rend kórházait sokáig csak a Lovagrend tagjai és a civil férfiak gyógyítására tartották fenn, és gondoskodtak az árvákról illetve a talált gyermekekről. Nők részére majd először Vallettán, egy nagylelkű nemes asszony alapítványában és fenntartásában kezelt kicsiny épületben (Casetta vagy Ospidaletto) 1625-1655-ben létesül és működik kórház.
A birgui épületet gyorsan megtöltötték a különböző nemzetiségű, státuszú és osztályú páciensek. Az 1565. évi Nagy Ostrom idején ide szállították a rászorulókat, megszervezve, hogy a csata első három hetében a St. Elmoból is, az éjszaka leple alatt csónakon hozták át a sebesült védőket, s a kórház alatt a parton elhelyezkedő titkos bejáraton, a Sally Porton keresztül direkt alagút vitt a kórházba. A patikusok is bevetettek mindent, ami ismereteik szerint segíthetett, igyekeztek fájdalomcsökkentő preparátumokat illetve a sebészeti operációk előtt narkotikumokat biztosítani. Gyakori szerként alkalmazták a Szent Pál port, illetve a Fungus port. Előbbi adaléka a rabati Szent Pál barlangból származó zúzott kő, s vérzés elállító hatást tulajdonítottak neki, utóbbit a Gozo partjai előtt található hasonnevű szikla (Fungus =Gomba ∼) lapos tetején tenyésző gomba formájú növényből állították elő, s csodás gyógyító tulajdonságokkal ruházták fel.

Cynomorium_coccineum_- a Fungus szikla névadójaA lovagok olyannyira hittek e gumó csodás gyógyító hatásában, hogy a szigetre látogató kiemelkedő nemes embereknek ajándékba Malta Fungust adtak. Pinto nagymester pedig 1746-ban  megtiltotta, hogy bárki engedély nélkül a sziklára lépjen. Ha valaki megszegte a rendeletet, három évi gályarabság várt rá. Csak évszázadokkal később derült ki, hogy a növénynek semmilyen hatása nincs.

Miután megépült Valletta, s ott az új Sacra Infermeria (1574), a Birgu-i kórházépület még egy évig működött, aztán 1592-ig a gályákon szolgáló, a kikötőben megbetegedett rabszolgák terápiája folyt itt, majd esetenkénti járványok (pestis) idején elkülönítő kórház lett. Lascaris nagymester ideje alatt, 1643-ban a kórházhoz közeli bencés rendi apácák az épületet megigényelték, mivel korábbi elhelyezésüket szűknek találták, s mindenek előtt nagyobb templomot kívántak építeni. Fel is épült 1652-re a St. Anna templom, mely helyigénye miatt a régi kórház egyes részeit (kórtermeket) lebontották, az ebből kialakított kolostorhoz a templomból egy oldalbejáraton keresztül juthatunk be. A Santa Scholasticához dedikált kolostorhoz, igényeiknek megfelelően az apácák jelentős módosításokat végeztettek a régi kórház eredeti szerkezetén, ám leírások megőrizték, hogy mely helység miként szolgált megelőzőleg. Tágas belső folyosóiba sokan ma is belelátják az egykori kórház épületét.

Első lovag-kórház, kolostor és templom

A belső udvarán (cortile grande) az esővíz gyűjtő ciszterna lényegében annak a bányának a gödre, amelyből a kórházhoz szükséges követ kitermelték.

Mattia Preti- The Holy FamilyA St. Anna templomot 1679-ben Lorenzo Gafa birgui építész (aki a mdinai katedrálist is jegyzi) tervei szerint látványosan átépítik, s főoltárára Mattia Preti Szent család képe kerül. A templom bejárata mellett mi is elhaladtunk, bár az összefüggések akkor rejtve maradtak előttünk.

Málta IMG_5251 Zsu - Három város, Birgu, Sta Anna

A Valletta dél-keleti részén Girolamo Cassarnak tulajdonított új kórház 1574-ben épült meg, mely intézményt a későbbiekben többször (1583, 1662, 1712) bővítették. A St. Elmo erőd közvetlen közelében megépült kórház helyének kijelölésében, a Nagy Kikötőre tekintő St. Lazarus kurtina mentén, ugyancsak fontos szerepet játszott friss levegő, mivel a máltai hosszú, forró nyár elviselése a betegeket még fokozottabban terhelte, s amely közrejátszhatott a járványok* terjedésében is, amelyek igen gyakran felütötték fejüket.
A malária után a második leghalálosabb, parazita terjesztette trópusi kór, a  Kala azar ellen például nem is tudtak más gyógymódot, mint a levegő változást.

*= pestis: 1501, 1519, 1523, 1575, 1592, 1623, 1655, 1675 – himlő: 1680, 1763, 1769, 1780 – kolera: 1745, 1767, 1770, 1783 (Karantén rendszerről lásd Manoel sziget, Lazaretto!) A szigeten persze a hajóforgalom és tengerészek jelenléte következtében fokozott volt a betegségek behurcolásának gyakorisága – pl. szifilisz, illetve gyakori trachomás szembetegségek, amik először szintén Egyiptomból (Napóleoni hadak) terjedtek át.

Valletta- Sacra Infermeria, kollázs

Málta P1670506 -1 Valletta, Sacra Infermeria bejárata

Itt szintén kialakítottak a kikötőtől közvetlenül a kórházba vezető, sziklába vájt alagutat. Az új Sacra Infermeria eredeti struktúrájában egy egyszerű négyszögletes kolostorra hasonlított, melyet folyosó vett körbe. A Nagy Kikötőre tekintő folyosóból lett a nagy kórterem, ahol szabad emberek, polgárok, utazók, alatta a boltíves alagsorban (a Nagy Magazinban→ nagy raktár) a rabszolgák és bűnözők nyertek elhelyezést. Külön kórterme volt a zarándokoknak és a vallási rendek tagjainak. A lovagoknak és a rend tagjainak szeparált szobák álltak rendelkezésükre. Érdekesség, hogy 1758-ban külön kórtermet nyitottak a brit tengerészek számára.

Az ágyak száma változott az évszázadok folyamán. A 18. század végén 554 egyszemélyes ágyat tartottak nyilván, melyet szükséghelyzetben 900-ra tudtak növelni. A Cotoner testvérek nagymestersége alatt, 1660-ban elindított átalakítások meghatározóan sacra infermeria great ward plan -val3változtatták meg a kórházat és környezetét. A régi nagy kórteremhez újabbat csatlakoztattak, miáltal létrejött Európa egykor legnagyobb alátámasztás nélküli terme, melynek méretei ma is lenyűgözőek: 155 m hosszú, 10,5 m széles és 11 m magas.
A Nagy kórterem egyik végén forgó bölcső működött, amelybe a nem kívánt csecsemőket lehetett tenni.

A babák táplálására szoptatós dajkákat alkalmaztak. A gondozásukba vett árvákat egészen nagykorúságukig nevelték. Ugyanígy a kórház szociális szolgáltatásai közé soroltattak az idősek és magatehetetlenek ellátása.

Málta P1670525 Valletta, Sacra Infermeria- Nemzetközi Konferencia központ

sacrainfermeria_02_s

Ekkor Medical Facilitis 18-19th, Vallettaalapította Nicolas Cotoner nagymester a kórházhoz kapcsolódva az Anatómiai és Sebészeti iskolát, – amely az előfutára az 1771-ben alapított Máltai egyetem orvosi karának – s amellyel célja volt, a megfelelő szakember utánpótlás biztosítása a gyakornokok képzése révén. De minden héten egyszer, a kórházban alkalmazott orvosoknak is tréningen kellett részt venniük, amelyet Pisában, Firenzében vagy Montpellierben posztgraduális képzésen részt vett orvosok tartottak. Az anatómia felismert fontossága nyomán nyilvános boncolásokat is végeztek, melynek emelt ismertsége volt Európa nagyvárosaiban. A Sacra Infermeria európai hírnévre szert tett orvosai között volt olyan is, akit Bécs Egyetemi Szemklinikájának alapítójaként és első vezetőjeként tartanak számon.

Anatómiai boncolás_Sacra Infermeria - rekonstrukció Mediterrán Konferencia Központ

Működése fénykorában a vallettai kórház a világ legjobban ismert ilyen intézménye volt, gyógyítási módszerei a legmagasabb szintűek voltak, s operációs beavatkozásaik messze megelőzték korukat, beleértve az operációt megelőző kezeléseket, s az orvosi csapat team-munkáját. Katonai sérülésekkel és egyéb esetekkel is Európa minden részéből érkeztek ide. Gyógyszertáruk igen jól felszerelt volt, beleértve a mankókat és kéz protéziseket (értsd: kampók). Korabeli beszámolók leírják a polcokat, melyeken változatos méretű és formájú majolika tégelyekben mindenféle gyógyszer, kenőcs, gyógynövény stb. sorakozott.
1679-ben építettek a kórház többi részétől különálló járvány részleget, 1687-ben pedig a komplexum orvosi könyvtárral egészült ki.

Valletta,_Csontkápolna
A kórház közelében az elhunytak temetője mellé 1619-ben Fra Giorgio Nibbia lovag kápolnát építtetett Könyörületes Miasszonyunknak címezve, ahol többnyire az elhunytak lelkéért mondtak miséket. Halála után őt magát is itt temették el, s a nép ajkán a kápolna csak Nibbia kápolnaként maradt fenn. 1776-ban a temetőt felszámolták, s az emberi maradványokat egy közeli Csontházba szállították. 1852-ben azután a kórház káplánja elhatározta, hogy a kriptát a szomszédos temetőből származó emberi csontmaradványokkal díszíti, így nyerte ezután a Csontkápolna nevet, mely a 20. századra nagy turista attrakcióvá vált. 1941-ben egy légi bombázás teljességgel lerombolta, s mára csupán egy-két  (az Evans épület mögött körülkerített) falmaradványt, s Nibbia szarkofágját őrizik a helyén. Általános vélemény szerint a kripta jó eséllyel érintetlen maradt a felszín alatt, eddig azonban feltárására nem került sor.

A 17. századból, 18. század elejéről számos (méltató) leírás maradt fenn utazók részéről a kórházban tapasztalt viszonyokról.

A 18. század végére az évszázadokon át fenntartott kiemelkedő színvonal csökkent, míg a történetnek hirtelen véget vetett a Napóleon-i hódítás. Ők akkor a civil betegek áthelyezése mellett (Civil Hopital) a Sacra Infermerieből Grand Hopital néven katonai kórházat csináltak, amely funkcióban megmaradt a brit érában (ekkor használt megnevezései: General Hospital, Garrison Hospital, Station Hospital) is, egészen 1919 december 22.-ig. Az angol időszakhoz köthető a tengerparti fronton található hosszú erkély megépítése, melyet a lábadozó betegek pihenésére, napozására alakítottak ki 1863-65 között.
A legendás kórház épületében 1978 óta nemzetközi kongresszusi centrum működik.

V0013896 Naval Hospital, Malta: Coloured pen and ink drawing by J. Parker, 1843

A máltai orvoslási történetben az angolokkal jelentős irányváltozás következett be: az addigi prominensen olasz ill. francia irányultság előbb Edinburgh, majd London felé fordult. Erre az időszakra esik a tudományok gyors fejlődése, jelentős felfedezések, az orvostudományban a mikrobiológia térhódítása, a vakcinák felfedezése, évszázados betegségek (himlő) fokozatos felszámolása. Ezáltal sikerült pl. izolálni a Máltai láznak nevezett kór baktériumát 1857-ben az itt állomásozó (ausztrál származású) sebésznek David Brucenak, akiről nevét kapta a brucellózis kór – melyet fertőzött állatok – Máltán kecskék, nyers tejében a brucella melitensis okozott.

1930-s, Zurrieq, tej házhoz megy

A kórházaknak pedig három alapvető változata keletkezett Máltán: a polgári lakosság számára a civil kórház, a katonai kórház és a tengerész kórház.
Midőn a britek Máltán megjelentek, hamarosan különleges helyzetben találták magukat: Földközi tengeri hatalom lettek. Ebben a helyzetben Málta szigete hamarosan fontos tengerészeti bázisukká vált. Így amint a British Navy elkezdte Málta kikötőjét használni, hamarosan felmerült az igény, hogy a beteg és sebesült tengerészeinek itt megfelelő ellátást tudjon biztosítani. (A kezdetben a katonai kórházban kezelt tengerészek és orvosaik nem mindig voltak boldogok a közösködésben, elszámolási vitáik keletkeztek, s megkérdőjelezték egymás szakmai kompetenciáit. S fennállt a veszélye, hogy a katonai kórházban kezelt betegek visszatérve, a kórházi lázként is aposztrofált tífuszt felcipelik hajóikra.)

A Máltai Lovagrend Vittoriosa-i Armeria (Fegyvertár) épületére esett a kezdeti választás  az első Navy Hospital (1800-1802) berendezésekor. Mint későbbi átmenetivé vált intézményeknél is alapvető gondok voltak: a kedvezőtlen elhelyezés, levegőtlen és kevés hely, illetve rossz volt a kórház megközelítése.

vittoriosa hospital- makett2

Már Nelson admirális korán megjegyezte, hogy a Tengerészetnek egy rendes állandó kórházra van szüksége Máltán, s megbízta 1803-ban dandártábornokát, hogy keressen egy megfelelő és jól felszerelt házat erre a célra,  jó levegőjű és egészséges környezetben.

Málta IMG_4717 Zsu - Rinella bay- Bighi Hospital- Kalkara bay

A kijelölt megbízottak igen hamar rá is találnak a minden tekintetben megfelelő, az ő szóhasználatukban Bighay/ill. Bighi villára a Kalkara öbölben, mely a a Nagy Kikötő bejáratától a második creek Vallettával szemben. (Angol kikötőként is szokás volt emlegetni a Kalkara creeket.)
A San Salvatore fennsík, a Nagy Kikötő legmélyebb része fölé kiugró csücskén csaknem szigeti előnyökkel bír: izolált és közvetlen környezetében más lakóház nincs. Kiemelt jó tulajdonságai: nyáron a frissítő tengeri szellő hűsíti, télen teljesen száraz, s kikötője a palota közelében található.
A birtokon elegendő terület van, ahol a betegek számára bőséggel termelhető zöldség, illetve telepíthetők citrom vagy narancsfák, amelyek igen hasznosak a skorbut megelőzésében.

bighi 1888

A villa előtörténete is igen érdekes:

Eredetileg 1675-ben az olasz bailiff, Fra Giovanni Bichi lovag bízta meg az SSo. Salvatore  nevű vidéki villa és kert építésével Lorenzo Gafat. Bichi a Máltai Lovagrendnél tengeri szolgálatot látott el, s mint VII. Sándor pápa unokaöccse, feltehetőleg a pápai flotta parancsnoka volt. Az 1676. évben a pestis járványban meghalt, s a villához közeli San Salvatore templomban temették el. Utána még néhány, szintén lovagrendi tag Bichi unokatestvér következett a birtoklásban.
1743-ban Paolo Passionei inkvizitor felfüggesztése előtt a rá kirótt elzárást töltötte itt, míg 1763-ban az angol konzul John Dodsworth rezidenciájaként jegyzik. Rövid ideig megszerezte egy másik rendtárs, Schaesberg grófja is, illetve Nagy Katalin orosz cárnőnek is voltak – elutasított – tervei vele. Napóleon azzal kérkedett, ha Európa, Ázsia és Afrika is uralma alá kerül, a Bichi sziklán építi fel palotáját. 1798-ban a franciák elleni felkelésben csaknem elpusztítják a villát, majd 1800-ban a Polgári Kormány kezébe kerül, s éves bázison privát személyeknek adják bérbe.

Málta P1670743 Grand Harbour Bighi villa, Kalkara creek

Málta P1670738 Kalkara creek

Málta P1670737 Kalkara creek, Akvárium - St. Joseph templom

Ám a kórháznak kiszemelt épület a jelentések szerint, méreténél fogva nem felelt meg a megfogalmazott mintegy 400-500 páciens befogadási igénynek, emiatt 2 szárnnyal történő bővítését látják szükségesnek. S a beinduló kormányzati eljárások és különböző köztes megoldásokkal való kísérletezés után nem kevesebb, mint 26 év telik el, mire megszületik a döntés a villa, s birtokai megvásárlására (ami a San Salvator hegy komplett területének felvásárlását jelentette).
Az építési munkálatok 1832-ben fejeződtek be Salvatore és Gaetano Xerri építészek közreműködésével, egy modern dór oszlopos épület létrehozásával, nagy belmagasságú emeletekkel, s a villával harmonizáló két szárnyépülettel. A kórház épületenként 250 páciens befogadására alkalmas 2 nagy és 4 kisebb kórteremmel rendelkezett a tisztek szobái mellett. Legjobbnak az egészben a magas és széles folyosót tartották, amely minden pavilon közepén futott keresztül, biztosítva a szellőzést minden irányban. A kikötő molójától betegszállító lift vitte a (hord)ágyon fekvő betegeket egyenest a kórházba.

Málta IMG_4764 Zsu - Bighi hospital

Kimutatások szerint a flotta mintegy 8 %-át, 800 főt láttak el éves szinten a kórházban.
A halálozási arány extrém alacsony szinten, 4 % alatt volt. 1840-ben a kórház közelében
2 protestáns temetőt is létesítettek – egyet a katonai, s egyet a civil elhunytaknak, amelyek 1900-ig voltak használatban.

A Bighi kórház folyamatosan bekapcsolódott a sebesültek gondozásába, ahányszor csak a Mediterráneumban csatazaj hallatszott. Így volt ez a Krími háború (1854) idején, és az
I. Világháborúban a Dardanellák súlyos brit vereséggel végződő csatájánál is. A krimi háború utolsó 3 hónapjában 41 sebesülteket szállító hajó kötött ki Máltán. A legendás angol ápolónő Florence Nightingale is tett egy rövid látogatást a szigeten, s ismert könyvében a Notes on Hospitalsban, számos helyen foglalkozik Máltán megvalósítandó kórházi tervekkel.

Később meglátásaira is támaszkodva épül meg az 1873-ban megnyitott Cottonera Hospital, mely mintája a tudatos és célszerű építkezésnek. Hangsúlyos figyelmet kapott a jó ventiláció, a pavilon elven épült kórtermek teljes hosszán és a földszinten 2.7 m széles verandák futottak, lehetővé tették a szabad légáramlást, egyúttal árnyékot és védelmet adtak nap és eső ellen.

I.VH katonai kórterem, Cottonera hospital

A Cottonera kórház kiemelkedő szerephez jutott az I. világháborúban, mint egyike a legjobb gyógyászati feltételekkel és felszereléssel rendelkező katonai kórházaknak, s egyben specialista központ pozíciót. Kiemelkedett szembetegségek -, s mentálhigiénés klinikája.

brit kórházhajó image4

Az első világháború idején érdemelte ki Málta a ” Nurse of the Mediterranean” – azaz a Földközi térség ápoló nővére – címet. A Gallipoli hadjárat alatt 2.500 tiszt és 55.400 közkatona ellátását végezték a máltai kórházakban, míg 1717-től a Macedóniai frontról 2.600 tisztet és 64.500 katonát hoztak ide gyógykezelésre.

Ténylegesen kápráztató volt az a teljesítmény, ahogy a szigeten a szükségre reagáltak.
A háború kitörésekor, 1914-ben mindössze 278 ággyal 4 katonai kórház  (ebből 167 ágy a Cottonera Hospitalban) és egy szantórium (Mdinában) létezett a szigeten.
1915. májusában érkezett a súlyosan sebesültek első, 600 fős konvoja a Gallipoli színtérről, majd pár naponként hasonló nagyságrendben tovább ömlöttek a betegek és sebesültek, a hónap végére elérve a 6.000 főt. Június és szeptember között további 22.000 -en értek partot Máltán, a legsúlyosabb harcok idején heti 2.000 -t is elérte létszámuk. Ekkora nyomásra hatalmas kórházi expanzió kezdődött. Gomba módra szaporodtak a kórházak mindenütt: új épületek nőttek ki a földből ezzel a céllal, iskolákat alakítottak át egy éjszaka alatt, körülöttük fehér vászon sátrak emelkedtek, fa barakkokból kisebb falvak keletkeztek, esetenként templomok, s minden elképzelhető épület befogadóként lépett fel.

Cottonera Hospital tents

300 orvos és 1000 ápolónő állt itt munkába 1915 nyarán. Számos neves professzor csatlakozott a hadsereg kötelékébe a kiterjedt Brit Birodalomban és működött közre Máltán is a betegek gyógyításában. Összességében 27 kórház és tábor épült fel ebben az időben összesen 25.000-25.522 ágyszámot elérve 1917-ig, s gyakorlatilag Málta kórház szigetté vált: ahogy egy korabeli leírás mondja, az uralkodó szín a katonai khaki, a helyi női viselet, a fekete faldetta mellett.

Faldetta vagy ghonella viselet

A háború (addig nem látott) borzalmaiból érkező katonák azonban nem csak orvosi segítséget kaptak, de megmozdult az egész máltai társadalom, hogy a szenvedők szociális jó létéről is gondoskodjanak. Az egyház, a lakosság, karitatív- és közintézmények, egyesületek és önkéntesek igyekeztek a háború sebesült áldozatainak kellemesebbé tenni a gyógyulást. A lábadozóknak klubrendszerű teaházak nyitottak, általános figyelmesség, vigaszt nyújtó odafordulás várta a katonákat. Málta püspöke még a harangokat is leállíttatta, hogy a csend révén is enyhítse a szenvedők fájdalmát és kínjait. A sziget, mely önmagában szinte terméketlennek mondható, s mindenben importra szorul, ahogy ez betegápolási hagyományaiban évszázadok óta szokás volt, kifogástalan ellátást biztosított az itt megfordult 125.000 betegnek. (A saját népességi statisztika 1917. évre 295 ezer máltait számlált.)

Nem tudom olvasóim bírják-e még szusszal a tengeri kígyóként dagadó máltai bejegyzéseimet, amit induláskor avval a célkitűzéssel indítottam, hogy megpróbálok valamit Máltáról feltárni, a helyben megélt idegenvezetés kiábrándító semmitmondása után. Talán 5-10  fejezetre terveztem így az egész máltai összefoglalót, ám magamat is megleptem. A sziget történetét akárhol kaparom meg, elszédülök a felbukkanó sokrétűségtől, gazdagságtól. Ehhez hozzátartozik, hogy elhivatott kutatói a máltai örökségnek olyan mélységben tárták fel a témát, – és tették hozzáférhetővé angolul is – hogy hiszem, nagyobb országok is megirigyelhetnék.

Így aztán, miközben folyamatosan elámulok, hogy megint egy világcsodába, esetleg máshol már fel nem lelhető örökségbe botlok, megbecsülésem a sziget iránt nőttön nő. Mai témám tanulsága is ez: Egy kicsi nép az emberségből tett vizsgán hatalmassá nőtt.

Kalkara bay 1910

Kategória: Málta, Történelem | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Birgu a lovagok első városa, Málta

málta31

Ígértem még egy belvárosi csavargást Birguban, aminél sajnos annak idején mi sem tettünk többet. Vagyis a szárazföldi erődítmény, már bemutatott három ékes barokk kapuján átsétálva, elgyalogoltunk a főutcán a Victoria térig, majd néhány látványos templom előtt elhaladva buszra szálltunk.

Málta P1690001 Három város, Birgu

Szinte minden kimaradt, amit Birgu lovagkori városából megnézhettünk volna. Ezért újra internetes forrásokhoz kellett nyúljak, anélkül, hogy alapvetően saját fotókkal illusztrálhatnám az információt. Sajnos azonban, míg feltártam az információkat, a legtöbb épületnél belebotlottam a megjegyzésbe, hogy a II. világháború alatt súlyosan megsérült, elpusztult, ezért jobb esetben újjáépítették, vagy lebontották. Becslések szerint a város épületeinek, köztük a történelmi és építészeti emlékeinek 40%-a romokban hevert. Egy beszámoló írja, hogy házak, templomok, sőt utcák tűntek úgy el, hogy lehetetlen volt beazonosítani még hollétüket is.

Amikor a lovagok 1530-ban megtelepedtek Birguban, azonnal hozzáláttak szálláshelyeik kiépítéséhez. 1533-1535 között hét aubergét emeltek, minden nyelvnek egyet – kivéve Provançe és Auvergne-t, amelyek egy épületen osztoztak. Ezek a lovagi paloták még szerényebbek, mint a Vallettában található utódjaik. Felépítésük is nagyban hasonlít: a kétszintes paloták főhomlokzatán, a piano nobiléhez négyszögletes, tipikus máltai keret-kiképzésű ablakok tartoznak, míg a félemeletet (konyha, raktárak, kisebb helységek) kerettelen apróbb ablakokkal látták el, s középütt áll a főbejárat, boltozatos átjáróval. Minden aubergéhez tartozott oldalbejárat is, s két oldalszárny között egy nyitott udvar.
A nyelvek szerint szétválasztott lovagok aztán nem csak étkezéseiket, hanem szórakozásukat is csak a saját szállásukon bonyolították le.

A nyelvek élén álló perjelek (priorok) egyúttal a rend egy-egy igazgatási egységének vezetői is voltak. Partvédelmet az angol prior látta el, a német az erődítmények korszerűsítésével foglalkozott, a kasztíliai a fegyvertárakat ellenőrizte, az aragóniai az egyenruházat karbantartásáért, a francia pedig a kórházak működéséért felelt.

Az elpusztult Auberge d’Italie volt Birguban az egyetlen, amely a Collachion kívül (a Fort St. Angelo közelében) épült, tekintettel arra, hogy az olaszok voltak a tengerészeti ügyekért felelősek. Vezetőjük viselte a gályaflotta főparancsnoka (flottatengernagy) tekintélyes rangot. Tudni vélik, hogy az olaszok aubergéjük előtt emeltek egy Il Ballet nevű pódiumot, ahol Málta első karneváli mulatságát szervezték meg 1535-ben.

Málta IMG_5256 Zsu - Három város, Birgu

A többi nyelv szállása egymás közeli szomszédságában, a Collachion belül található.
Az angolok egykori szállása (Majjistral utca) ma közkönyvtár, így szemben a többivel, melyek az általam elért információs források szerint nem látogathatóak, oda be lehet jutni. Ez azért is érdekes lehet, mivel Vallettában már nem is épült ennek a Languenak szállása, mivel közben VIII. Henrik, mint tudjuk, szakított a katolikus egyházzal, s így a Pápa kötelékében működő Máltai Lovagrendnél is megszűnt hivatalosan a képviseletük.
A másik, II. világháborúban elpusztult szállás, a Német Langue aubergéje egyébként ennek a hátára támaszkodott, s a főtérre nézett.

Birgu nevezetességek tkp

Collachio- kollázsA Hilda Tabone utcában található a három francia Langue (France, Provançe és Auvergne) illetve az Aragon nyelv szállása, a Castille és Portugal egy épületben, a Ġlormu Cassar, az első máltai – Birgu-i születésű építészről elnevezett utcában helyezkedik el. Az ifjú Girolamo Cassar keze nyomát otthagyta Collachio utcáin is, bár nagyobb feladatot majd Valletta megépítésénél kap, mint a főépítész Francesco Laparelli segédje.
Az Auberge de France házában 2012 óta Birgu Városi Tanácsa székel, így esetleg még oda is be lehet jutni, én a belsejéről elérhető 360 º -os panoráma képből készítettem a csatolt kollázst. Az ablakok ábrái alapján pedig mögötte még el is mentünk, hiszen találtam a saját ad hoc lőtt fotóim között egy erről valló fotót.

Birgu - Auberge de France, Local Council, kollázs

Málta P1690003 Három város, Birgu

Ez volt egyébként az az épület, ahol 1565. augusztus 12.-én  Jean Parisot de La Valette nagymester kiállította azt a dokumentumot, amelyben IV. Pius pápa biztosította az oszmán támadókkal szemben a Hit védőit, hogy bűneik megbocsátást, ők maguk pedig a mennyországba  közvetlen bejutást nyernek.

Inquisition Exhibit palace

Az aubergék nevezetességéhez hasonlítható az Inkvizítori Palotáé, amely egyike a nagyon kevés inkvizítori palotáknak, amelyek túlélték a katolikus egyház ellen irányuló 18. századi lázadásokat, s az egyetlen az egész világon, amely nyitva áll a nagyközönség előtt. Mi itt már közelebb jutottunk az épülethez, elhaladva a domonkosok palotája és konventje előtt, akik mindenhol az inkvizíció egyik bázisát képezték, s templomukkal, az Angyali Üdvözlet (újjáépített) plébániatemplommal szemben áll az egykori Inkvizítori palota.

Számos rettegett inkvizitor (Torquemada, Carafa) a domonkosok közül került ki, illetve az Inkvizició fő testületében, a Szent Római Kongregációban, röviden a Szent Hivatalban a bíborosok mellett résztvevő prelátust és két segédjét, mindig a dominikánus rendből választották. A fenti, Angyali Üdvözlet templom alapkövét is egy volt domonkosrendi klerikus, ekkor máltai inkvizitor, majd pápa, Fabio Chigi helyezte el 1639-ben.

álta P1680982 Három város, Birgu- Dominikánus palota és konvent

Málta P1680984 Három város, Birgu, POW

S a domonkosok templomának kupolájára kitekintő szűk utcácska jobb oldalán már az egész tömböt elfoglaló Inkvizítori palota oldala mellett állunk.

Málta P1680994 Három város, Birgu Annunciation tmpl kupola, Inkvizitor palota oldala

Merthogy az Inkvizítorok palotája fokozatosan nyerte el jelenlegi kiterjedését. Az épület eredetileg a Lovagrend polgári és büntető bírósága számára 1543-ban alapított Castellania (Magna Curia Castellania Melitensis) részből állt csupán. Amikor a lovagok aztán átköltöztek Vallettába, az üresen maradt épületet engedték át 1574-ben a Máltára delegált első inkvizítor számára, akit még 61 követett a valamivel több, mint 200 éves (1574- 1798) fennállásuk alatt.

Az inkvizíciónak  Máltán Napóleon hódítása vetett hirtelen véget. Az inkvizítornak 48 órát adtak a sziget elhagyására, konfiskálták vagyonukat, felfüggesztették az inkvizíciós bíróságot, illetőleg a gazdag inkvizíciós archívumot átadták a Mdina -i püspöki kúriának.

Inkvizitori palota, kollázs 1

Inquisitor's Palace, Nagy tanácsterem, az inkvizítorok címereivel

Mindegyik főméltóság aztán igyekezett azt saját igényei és ízlése – jellemzően az egyházi barokk – szerint átalakítani, minek során az épület egyre inkább egy római palota formáját öltötte, miközben a szomszédos ingatlanok hozzávásárlásával egyre nőtt az alapterülete is. A palota pedig hármas funkciót szolgált: inkvizitori rezidencia, és külön szárnyban az ikviziciós bíróság és börtönök.

Inkvizitori palota kollázs 3

Inkvizitori palota, konyha és ebédlő- kollázs 2

A katolikus egyházon belül megbecsült poszt volt a máltai inkvizítoré, amely ugródeszkául szolgált további magas beosztások felé. Málta három hatalmi tekintélyéből a nagymester és a püspök mellett, ők voltak a Pápa követei (Nuncio Apostolico) – akik természetesen egyik fő feladatukként annak informátoraiként is működtek. A Nagymesterek számára jelenlétük állandó súrlódási felületet jelentett egyébként korlátlannak mondható hatalmuk gyakorlása során – s természetesen tüske volt szemükben – s ezért is alakult ki a gyakorlat, hogy egy Nagymester halála után átlag 3 napon belül megválasztották az újat, így nem volt ideje a Rómában székelő pápának beleszólnia.

Alapvető ellentéteik ugyan másban gyökereztek, de szigorúan szemlélve a rendi fegyelem betartása a szerzetesi esküt tett lovagoknál sokszor szenvedett csorbát. Számos alkalma adódhatott volna a Pápa képviselőjének a szerzetesi fogadalmak principiumainak be nem tartása miatt kifogást emelnie, különösen áll ez a nőtlenségi esküre. Természetesen nehéz is lehetett volna a kemény katonai élet mellett a fiatalon a rend kötelékébe került (16 évesen 20 éves nagykorúságig apródi szolgálat után tettek esküt) férfiaktól elvárni a teljes szerzetesi életformát. Így aztán sűrűn szemet hunytak a településen kialakított kapcsolatok felett, amelyek sokszor vadházasságban, vagy titokban kötött házasságokban is kifejeződtek. A Nagy Kikötő templomaiban vezetett születési kimutatásokban ebben a korban igen nagy számban találhatók apa megnevezése nélküli gyermekek.

Igaz, ugyanez nem egyszer elmondható volt a másik oldalról is. Csak egy jellemző példa: a leghosszabban szolgálatban állott inkvizítor Paolo Passioneinek (1743-1754), akit végülis “laza életvitele” és paráználkodás vétségei miatt kitaszítottak a kötelékből, Máltán fenntartott viszonyából 2 lány apaságát is felróják.

Az emelt elvárások miatt, természetesen ide inkvizítornak mindenképpen megfelelő képességű emberek kerülhettek, akikből később 22 kardinális, kettőből pedig pápa is lett: Fabio Chigi 1655-ben mint VII. Sándor pápa, illetve Antonio Pignatelli 1687-ben mint XII. Ince pápa.

Mindazonáltal el kell mondani, hogy a Máltán gyakorolt (római) inkvizítori gyakorlat nem volt hasonlítható a spanyolországi autodafék rengeteg halálos áldozatot követelt történetével, (amely nem utolsó sorban kiszolgálta a spanyol Katolikus Királyok hatalmi igényeit, s tüntetett el nem kívánatos embereket politikai okok miatt, s ítélkezett a más hiten -zsidók!- levők fölött is.)

A római inkvizíció a Szentszék kezdeményezésére eredetileg a protestantizmus terjedése ellen lépett fel, s a 16. században legfőbb aggodalma az eretnekség, s tiltott könyvek olvasása volt. Máltán ténykedő inkvizítorok bírósága elé zömében csak kisebb bűnök (kocsmai káromkodás/ blaszfémia, a muszlim rabszolgák jelenléte miatti babonás és bűbájos cselekedetek, s a fogságba esett tengerészekkel szembeni hitbéli bizalmatlanság, kihágások a vallási ortodoxiával szemben, pl. húsfogyasztás nagyböjt idején, betegséget színlelve) elkövetése miatt állítottak embereket, s fennállásuk teljes ideje alatt mindössze két, igen extrém eset kapcsán hoztak halálos ítéletet.

Egyébként az ítélethozatal után az inkvizíció a végrehajtást mindig átadta a világi hatóságoknak, s az inkvizíciós palota börtönei is csak az eljárás előtt és annak idején történő tartózkodást szolgálták. Sőt leírják, hogy az elhelyezésük, s az ellátás itt sokkal kedvezőbb volt, mint a polgári börtönökben. Külön voltak női és férfi cellák, ágyakat kaptak, orvos felügyelte egészségüket, s a börtönőr, aki velük egy szárnyon lakott, gondoskodott róla, hogy minden igényük teljesüljön. A legviccesebb amit olvastam: az időt elűzendő, szokásban volt a szerencsejáték (? gambling/ felteszem kártyajáték), éneklés és zenélés.

A büntetések kiszabását inkább a bűnbánatra helyezték, semmint a fizikai bántalmazásra. Az inkvizítorok 80.000 eset fölötti ügyben jártak el 1561-1798 között. A máltai inkvizíció irataiból kiolvashatóan, a legáltalánosabban előforduló bűn a boszorkányság volt! Ennek megnyilvánulási formái a szerelmi bűbáj, jövendölés, szemmelverés, mágikus gyógyítás, és fekete mágia voltak. Általánosságban az inkvizíciós iratok sokat elárulnak a máltaiak mindennapi életéről, konfliktusairól.

A lovagok idején a Marina Grande, ahogy akkor a mai Vittoriosa rakpartját nevezték, látványos felvonulásoknak, ünnepi manifesztációknak volt színtere, mind a város tengerészeti, mind egyházi történetéből vett epizódokkal. A színes Nagypénteki processziókban megkeresztelt gályarabok súlyos láncokba verve vonultak a résztvevők között, míg a Keresztrefeszítés (Il -Vara I-Kbira) nagy nehéz szobrát bokalánccal összekötött bűnösök vitték penitenciaként, amint azt a mai felvonulások hagyományőrzői is megelevenítik.

Mi a főtéren, a Victoria (Győzelem, máltai: Misrah ir-Rebha) téren áthaladva közelítjük meg a rakpartot, amely tér a középkori vesztőhely szerepét is betöltötte. Az 1565. évi nagy győzelem emlékére keresztelték át, amely nevet egykor a keresztény Európa ajkain hordta, s leghíresebb térré vált, midőn győzelmi térképeken terjedt híre az európai nagyvárosokban.
A helyiek által csal Il Pjazzaként emlegetett téren a Nagy Ostrom és elesettek emlékére 1705-ben emelték a győzelmi oszlopot azon a helyen, ahol sok hőst el is temettek.
A győzedelmes Máltát jelképező nőalak dacosan tekint szembe a veszedelemmel, kezében kard és pajzs.

A térnek ugyanezen az oldalán a város védőszentjének, Szt. Lőrincnek az 1880-ban emelt szobra, egy gazdagon dekorált, háborús pusztítást túlélt épület előtt áll, melyet a város szülötte,  Guiseppe Bonavia tervezett, s jelenleg a másik birgui zeneegyletnek, a St. Lawrence Band Clubnak ad otthont.

IMG_1257 5.nap V Birgu, St. Lawrence Band Club
Fentinél régebbi – még jóval a lovagok érkezése előtt épült – jelkép azonban hiányzik a térről, az őrtorony, mely homlokzatán valamikor egy márványtábla is hirdette a bátor védők hősi tetteit. A valamennyi épület közül kiugró, 6×6 méter alapterületű, 5 emelet
(40 m) magasságú torony teljes látványt nyújtott a Grand Harbourról egész a hullámtörőkig, valamint a két erődről, a St. Elmoról és St. Michelről, csakúgy mint Birgu pereméről. De La Valette nagymester innen szemlélte az ostrom állását, s adta hadműveleti utasításait. A toronyban két harang helyezkedett el, különböző dallammal. Az egyik (Newwieħa) a rossz hírek, veszély esetén, míg a vidám másik (Ferrieha) az örömhírt hozó zenét szólaltatta meg.

A kilátó- és őrtorony tetején Málta talán egyik legöregebb órájával (1629) ugyanúgy eltűnt a II. világháború súlyos, Birgut ért pusztításai következtében, mint a tér számos más kiemelkedő épülete is, s mi, mai turisták sajnálatosan már csak egy parkoló autókkal telezsúfolt, meglehetősen jellegtelen teret látunk.

Málta P1690005 Három város, Birgu

St. Lawrence church és Freedom Monument

Málta P1690017 Három város, Birgu

A térről nyíló egyik kis mellékutcán közelítjük meg a rakparton, közvetlenül a tornyos Tengerészeti Múzeum után kiemelt helyet elfoglaló San Lorenzo plébániatemplomot, melyet a Máltai lovagok rendi templomukként választottak. Korábban már említett, Rodoszról magukkal hozott Filermói Boldogasszony kegyképüket ebben a templomban helyezték el, s a nagy győzelem után itt hangzott el a Te Deum hálaadó miséje.

Talán a legmegkapóbb kép itt a Szt. Lőrinc plébániatemplom mögött fogadja az embert, ahol kisebb nagyobb kápolnák, a hozzájuk vezető ritmikus lépcsősorok, teszik a képet egybeforrottá, s zárttá.

Málta P1690016 Három város, Birgu, Oratory of the Holy Cross és St. Joseph

Ez a helyszín egyben mesél arról, ahogy a lovagok érkezése előtti időben a templomok sokszor kisebb – nagyobb csoportokat alkottak. Ezek a csoportok rendszerint egy közepes nagyságú templom körül alakultak ki, sokszor olyan közel, hogy szinte már kapcsolódni látszott hozzá. A kisebb kápolnákat különböző szentekhez dedikálták, s mindegyikhez tartozott egy kicsi temetkező hely is, amelyek együtt temetőt képeztek a fő templom körül.

Ahogy itt a balra eső épület falán levő tábla tanúsítja, korábban ezen a területen temették el az 1551. évi török betörés áldozatait, illetve az 1565. évi Nagy Ostrom néhány elesett hősét. A templom körüli temetőt, beilleszkedve a hagyományokba, még érkezésükkor létesítették a lovagok, s az egészet védőfallal vették körül.
Málta P1690006 Három város, Birgu Szent József oratóriumA megszentelt terület fölött 3 kápolna áll: a Szent Kereszt Oratóriuma, a Damaszkuszi Miasszonyunk templom, oldalában a Szent József oratóriummal.
Ez utóbbi, szerény kinézetű kis kápolna (Oratorju San Guzepp), melyet lelkes önkéntesek üzemeltetnek, gyakorlatilag egy nagyon értékes templom-múzeuma Birgunak, számos szépművészeti alkotással. A gyűjtemény gazdag választékát tartalmazza nem csak az egyházi és a parádék relikviáinak, háborús emlékeknek – közöttük  Jean de La Valette harci sisakjának és kardjának – de egyéb világi tárgyak (pl. a 16. században betiltott tarot kártya) is megtekinthetők vitrinjeiben Birgu múltjából.

Maga a Szt. Lőrinc plébániatemplom is eredetileg egy 1090-ben alapított, kicsiny tengerparti kápolna volt, amely helyén 1508-ban Don Felipe de Guavara plébános kezdeményezésére építették fel a Szent Lőrinchez titulált szebb és nagyobb templomot, melyet később, amikor a lovagok Vallettára átköltöznek s az inkvizitorok vettek át, alakítják át négyszögletes alaprajzúból, kereszt alakúra, s ekkor kapja kupoláját is. Legismertebb átépítése 1681-ben történt, Lorenzo Gafa elgondolása alapján.
A főhomlokzaton Szt. Pál és Szt. Lőrinc mészkőből faragott szobra, oromzatán a kereszt máltai keresztet formáz, s valamennyi ólomüveg ablakon is a nyolchegyű máltai kereszt.

MG_1253 5.nap V St. Lawrence tmpl
A templombelső boltozatán jelenetek láthatóak Szent Lőrinc életéből, az oltárkép a 76 éves Mattia Preti 4 x 5,5 méteres (legnagyobb általa festett) alkotása, Szent Lőrinc mártíromsága téma választással.

Legendája szerint Szent Lőrinc Valerianus császár keresztényüldözése idején halt vértanúhalált.
II. Sixtus pápa tanítványa és – kiváló tulajdonságai miatt – fiatal kora ellenére, fődiakónus volt. Miután kegyetlenül megkínozták Lőrincet, és fogságba vetették, 258. augusztus 10-én tüzes rostélyra fektették, ám lángra lobbanni nem engedték, hogy továbbtartson a szenvedése. A legenda szerint amikor már egy darabig mozdulatlanul feküdt a parázs fölött, vidáman szólt a prefektusnak: „most már megfordíthatnál; ez az oldalam eléggé megsült”.
A hívő nép az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat „Lőrinc könnyei”-nek nevezi.

A templom oldalbejárata mellett a II. világháborúban életüket vesztett lakosainak állít emléket, köztük azoknak, akik éppen a templomban kerestek menedéket, amikor azt találat érte.

A Szent Lőrinc templomot a súlyos sérüléseiből a II. világháború után több lépésben építették ujjá, utolsóként 1952-ben emelték rá a kupoláját.

A templom előtti látványosan beültetett körforgalmi kis szigeten még egy emlékmű kapott helyet, mégpedig a britek 1979. évi kivonulásáé. Amikor 1979. március 31.-én az utolsó fregatt is elhagyta a kikötőt, e helyütt levonták a brit zászlót, s helyébe felhúzták Málta nemzeti lobogóját. A Szabadság emlékmű szoborcsoportja a búcsú jelenetét örökíti meg.

Freedom Monument, kollázs

Málta-P5141369-Birgu-St-Lawrence-tmpl-Aanna.jpg

Málta IMG_5257 Zsu - Három város, Birgu

Már csak egy témát nem érintettem, amit Birgunál szerettem volna kiemelni, s ez már régen esedékes, hisz a lovagrend alapító tevékenységéről volna szó, azaz kórházaikról, s betegápolási hagyományaikról. De a szintén kiterjedt téma miatt, ezt már együtt kezelem az utolsó Nagy Kikötő- beli creek, a Kalkara félsziget ezen vonatkozásaival.

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Málta, Történelem, Vallás | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Egy vers a költészet napjára

Email-v02-02

Varró Dániel

Email

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert,
van nulladik látásra szerelem?

238930-Sepik_1680x1050

Kategória: Ünnepek, Irodalom | Címke: , , , | 4 hozzászólás

Málta legrégibb kikötője a Grand Harbourban

málta30

Hosszú kitérő után visszatérünk Málta befejezetlen (hős)történetéhez, a Nagy Kikötőjében a Lovagi erődök nyomában tett kirándulás képeihez, konkrétan azok koronaékszerének tartott St. Angelo erődhöz. A Fort St. Angelo mögött pedig ott van az erődített város, Birgu, másképp Vittoriosa, mely a Három Városként ismert együttes meghatározó, harmadik tagja.

Málta P1670303aaa Valletta, Fort St. Angelo

Málta P1670722 Grand Harbour

Ha ezt a kirándulást a történelem szerint haladva szerettem volna bemutatni, itt kellett volna indítanom. Hiszen ez volt az az ideális, a Nagy Kikötőben biztonságos kikötésre alkalmas, a keskeny benyúló földsáv kiugró sziklája védelmében meghúzódó szélmentes öböl, amely természetes kikötőjét már a főniciaiak is használtak, s létesítettek az akkor még teljesen lakatlan földnyelven Astarté istennőjüknek templomot, melyet majd a rómaiak Junónak szentelnek fel.

C.F._Brocktorff_-_St._Angelo

S az idők folyamán a hely fontos tengeri, kereskedelmi és katonai jelentőségre tett szert. Birgu volt Málta első tenger(észet)i települése, s első tengerparti erődítménye, mely a Grand Harbourban meghatározó szerepet kapott. Mindazon hódítóknak, akik Málta feletti uralomra vágytak, a Birgu feletti ellenőrzést kellett megszerezniük.
Sokak szerint már az araboknak állt itt váruk, ám hiteles említést először a 13. század elejétől találunk a Castrum Maris, vagy Castrum a Mare erődítményről, melybeCastrum a Mare középkor
II. Frigyes Hohenstauf uralkodó (a nápolyi egyetem alapítója) nevezte ki első máltai várnagyait, érdekei képviselőiként.
Az Anjouk alatt 150 fős garnizonról tudunk, megfelelő fegyverzettel. 1274-ben már állt ott két kápolna, a St. Angelo és a St. Mary, melyeket később újraszentelték Szűz Mária születése ill.
St. Anne néven, s ma is állnak. S a főváros, Mdina mellett itt létesítették az első egyházközséget, a spanyol tengerészek által alapított San Lorenzo a mare templommal a középpontban. (Szent Lőrinc ünnepén használt sárga-piros csíkozású zászlók valószínűleg erre az Aragon időszakra vezethetők vissza.)

A Castrum a Mare, a tengeri vár, a mögötte kialakult, jobbára halászok lakta kis településnek és a szárazföld lakosainak sokszor nyújtott védelmet a kalózok betörései idején. S a kulturális térképen is megjelenik a vár, amikor a 13. század elején a provence-i trubadúr, Peire Vidal vendégeskedett itt.

IMG_0835 S. Angelo 2.nap V

A Szent János lovagrend 1530. évi ideérkezése emelte új jelentőségre a helyet, amikor
Philippe de Villiers de L’Isle-Adam nagymester ezt jelölte ki székhelyéül, s egyúttal az addigra leromosodott várat megerősítve, fokozatosan további falakat húzott a mögötte kialakuló település védelmére, hasonló mintára, mint azt Rodoszon tették.
41 évig ezután innen kormányozták Málta szigetét.

Birguban az alábbi nagymesterek váltották egymást:
Philippe Villiers de l’Isle-Adam: (1521) -1534
Pierino del Ponte: 1534 – 1535
Didier de Sainte-Jalle: (1535 – 1536) – megválasztásakor Franciaországban tartózkodott, s úton Máltára meghalt
Juan de Homedes: 1536 – 1553
Claude de la Sengle: 1553 – 1557
Jean Parisot de la Vallette: 1557 – 1568
Pietro del Monte: 1568 – (1572)

Velük együtt menekültek ide Rodoszról kereskedők, művészek, mesteremberek, s a kicsi falu hamarosan zsúfolásig megtelt, s új házak és fogadók építése vált szükségessé az immáron 2.500 főt meghaladó népessége számára. (2014. évi népszámlálási adatok alig mutattak ennél többet: 2.629 – míg a 20. század elején még hatezer fős nagyságrendet is elérte.)

A lovagok a helyet eleinte Città Nuovaként említették, megkülönböztetésül a régebbi fővárossal, Mdinával, azaz a Città Vecchiaval szemben.
Máltai elnevezését, a Birgu-t a Borgoból vezetik le, utalva hosszan tartó kapcsolatára a várral, mint annak peremvárosa – il Borgo del Castello -, azaz település a vár tövében.

A várat innentől Fort Saint Angelonak hívják, a nagymester a várnagyi lakot átépíttette saját rezidenciájának, illetve a közeli kis St. Anne kápolnát egy mellékkápolna hozzátoldásával privát használatára felújította, ahol 1534-ben bekövetkezett halálakor L’Isle-Adamot el is temették.

Málta P1670721 Fort St. Angelo- St. Anna kápolna

A Fort St. Angelo évszázadokon keresztül a Grand Harbour ikonikus arcának számított, s privilegizált pozíciója, a Birgu-i félsziget legkiugróbb csúcsán, meghatározta a Három Város délkeleti látványát a Nagy Kikötőben.

Málta P1670728 Grand Harbour, Fort St. Angelo

A firenzei Piccino és Antonio Ferromolino hadmérnökök tervei alapján a lovagok három évtized alatt, a várat és várost kiépítették, a megerősített külső és belső falak között várárkot mélyítettek a mészkőbe, a félsziget csúcsát vizesárokkal (=Menqa) választották el a szárazföldtől, hogy csökkentsék a szárazföldi oldalról várható támadás veszélyét.

A kiszélesített vizesárok kisebb hajóik számára védett kikötőt is biztosított, melyre  mandracchio, vagy manderaggio néven hivatkoznak.

Eredetileg a víz két partját, vagyis a várat Birguval, egy felvonóhíd kötötte össze, amely helyén ma egy állandó beton híd tölti be ugyanezt a szerepet.

Málta P1670716 Grand Harbour, St. Angelo, Dockyard creekA középkori várat átformálták és lényegesen megerősítették. 1536-ban egészült ki a vár a hegyes D’Homedes bástyával, mely tipikus példája az első generációs olasz bástyáknak. Egyúttal ez lett a 17. században az első, lőporraktárként is használt bástya Máltán.
Mögötte épül meg Ferramolino tervei szerint 1547-ben  a magas ágyúállás, s az erődítmény nyugati oldalán, tengerszinten a De Guiral ütegállás. Utóbbi végül a Nagy Ostrom idején a legeffektívebb védelemnek bizonyult, az 1565. július 15.-én Senglea ellen indított nagy török tengeri támadással szemben.
A vár területén nagy számban találtak sziklába vájt ciszternákat és gabona tárolókat, amelyekből néhányat börtöncellaként használtak. A guvának nevezett, Caravaggio_-_Portrait_d'Alof_de_Wignacourtmészkőből kivájt földalatti gödör, ahová a lejutás csak a csapóajtón keresztül volt lehetséges, kemény büntetése volt az eltévelyedett lovagoknak, kiknek a falba vájt nyomait, keserű panaszát kivetítőn keresztül láthatja a turista, ha arra jár.

Számunkra is ismert foglya volt St. Angelo börtönének Caravaggio, ki eredetileg vendégként érkezett, s elnyerte a tiszteletbeli lovagi címet is, ám heves természete ismét elragadta, s két év itt tartózkodás után, melyről híres festményei tanúskodnak, 1608-ban letartóztatták, hiába volt a nagymester pártfogoltja. Számomra nem igazán világos, hogy ő is a guvába került-e, de mivel sikerült megszöknie, ezt kevésbé tartom valószínűnek.

Fort St. Angelo - lovagkor

Málta P1680964 Birgu- Dockyard creek

A szigetre érkező lovagok tehát itt horgonyozták le gályáikat (a zászlóshajó Sant’Anna karrakk, San Giovanni, Santa Croce, San Filippo a nagyobbak) és építették újabb hajóikat, s általánosságban jól működő kikötői infrastruktúrát hoztak létre.

Innentől fogva egészen a XX. századig itt volt a haditengerészet középpontja Máltán.

Málta P1670710 a Birgu, Marina Grande
A waterfronton és annak közelében a 13. század óta működő hajóépítő műhely (arzenál) mellett kincstári épületek (kincstár építésében hasznosításra emelt paloták), a flottatengernagyi palota, fegyvertár, kórház stb. épülnek. A 8 nyelv (langue) részére szálláshelyeiket (auberge) az általuk Collachionak elnevezett negyedben  emelték, amely ma már a város legősibb részének számít.

Birgu turista térképe

Mindenki hozzájárult Birgu fejlődéséhez, de senki sem annyira, mint a Lovagrend. Munkájuk nyomán alakul ki a városnak az a megkülönböztető építészeti karaktere, amit még ma is láthatunk, s mely leginkább jellemző egész Málta szigetére.

Málta IMG_5241 Zsu - Birgu-Collachio

Birgut sohasem tudták elfoglalni az oszmán hódítók. A három hónapon át tartó Nagy Ostrom idején is, a heves bombázások ellenére legyőzhetetlennek bizonyult. Ezért is kapta az azóta hivatalosan használt Città Vittoriosa, azaz „Győzelmes Város” megnevezést. Ezen csata védőinek hősies ellenállása vált az archetípusává mindannak, ami a Máltai Lovagok jellemét és elhivatottságát mindenkorra meghatározta.

A Nagy Ostrom után néhány elesett védőt itt az erőd temetőjében temettek el. Máltán azóta is szokás, hogy szeptember 8.-án, a győzelem napján ellátogatnak az erődbe, nem feledve a hősök emlékét.

IMG_1245 5.nap V Birgu, St. John Bastion and Cavalier

A Nagy Ostromot követően Birgu erődítési rendszerét fokozatosan helyreállították, amelyen a birgui születésű Girolamo Cassar építész is közreműködik. 1588-ban Birgu szárazföld felőli frontján megépítik híres Szt. János és Szt. Jakab bástyákat, ám a Santa Margerita és Cottonera külső vonalak (17. – 18. század) létrehozása leveszi Birguról a közvetlen szárazföldi védelmi feladatot, s ezzel nagyrészt katonai jelentősége is elvész. Valletta megépültével a lovagrend közössége, vezetőségi és adminisztratív központja is áttelepül Vallettába, s Birguban lényegében csak a Pápai Állam képviseletét ellátó inkvizítori szék marad (akikkel a lovagoknak elég feszült, s kényszeredett viszonya volt), így Birgu is fokozatosan veszít fényéből és központi szerepéből.

A Máltai Lovagok azonban jelenlétük teljes idején folytatták erődítményeik karbantartását, az új haditechnikának megfelelő fejlesztését. Így a St. Angelo is átesett a Nicolas Cotonert követő, Gregorio Carafa nagymester megrendelésére 1681-1688 között, egy Carlos de Grunenbergh flamand hadmérnök nevével fémjelzett felújításon. A 4 új ütegállással (48 ágyúval) bővült erőd lényegében az általunk ma ismert külső formáját ekkor nyeri el-, melynek emlékére a Fort St. Angelo főkapuján elhelyezték az építész címerét és emléktábláját.

A francia Francois de Mondion (1720-as évek eleje) végezte az utolsó simításokat a Birgu-i szárazföldi erődítésen, s adta meg neki ma látható képét, barokkos kapuival, és kiterjedt külső védműveivel.

IMG_1246 5.nap V Birgu Couvre Porte

Az angolok 1800. évi partraszállása után Birgu elsősorban (mediterrán) tengerészeti bázisként kapott szerepet. A kikötőben hamarosan otthonosan érzik magukat, berendezkednek ott, s épületeiket saját igényeiknek megfelelően célirányosan alakítják.

Birgu, Victualling Yard_1897

Vittoriosa- Borgo brit átalakítási tkp, 1897.

Erre kiváló példa az 1992-től Tengerészeti múzeumként működő  szép óratornyos épület, amelyben a Lovagrend idején (épült 1545-ben) az emeleten a kincstári irodák, földszintjén a rend sütödéje volt. Az angolok itt rendezték be (1842) a hatalmas Royal Naval Bakeryt, azaz a brit mediterrán flotta tengerészeti sütödéjét, amelynél a folyton bővülő ellátási igény kielégítése érdekében simán lerombolják és beépítik az ősi arzenál épületét, s a hozzá csatlakozó épületek bevonásával afféle tengerészeti cateringet, élelmiszerellátó központot (Victualling Yard) alakítanak ki, amelyben képesek voltak mintegy 10.000 fő ellátására elegendő 6 havi élelmiszer mennyiséget tárolni. A tervek készítője az a William Scamp volt, akivel már találkoztunk a vallettai anglikán pro-katedrális kapcsán.

William Scamp itteni tartózkodása idején az egykori tengernagyi palotában rendezkedett be, amelybe a véletlen egybeesés folytán később a Royal Navy admiralitása költözik be. Ma a Casino di Venezia foglalja el termeit.

IMG_0935 2.nap, Birgu- Naval Bakery- Malta Maritime Museum V

IMG_1260 5.nap V Birgu

Birgu, Grande Marina- Dockyard creek

A sütödéhez csatlakozó ún. Carafa raktárakat is hozzákapcsolják ehhez az együtteshez, amely 5 raktárból álló épületét 1689-ben húzzák fel a Lovagrend két legnagyobb hajója kapitánya privát lakosztályaként, melynek földszintjén raktárak és üzletek kaptak helyet a kereskedelem iránt elkötelezett Carafa nagymester terveinek megfelelően.

(A nagymester már 3 hónaposan felkerült a Máltai lovagok listájára, igaz családjában magas rangú egyházi személyiségek is voltak: bátyja kardinális, nagybátyja, V. Pál pápa. Ugyanakkor kíváló (tengeri) katonai sikereket ért el a rend kötelékében, s feljegyezték, hogy a kártyajátékot Máltán az ő idejében vezetik be.)

Ma ezekben a Carafa épületekben is, mint a waterfront egész hosszában számos, különböző stílusú étterem működik (kint és bent is) – az általános színvonalútól az exkluzívig, a könnyebb falatokat kínálótól a vegetáriánusig.  Általánosságban a vittoriosai rakpart ma a turisták számára nyújtja a gondtalan kikapcsolódás és a kikötő pompás panorámájának egyidejű élvezetét, az elegáns jachtkikötő luxuscirkálói megcsodálását, kószálva a part mentén, amely kevésbé szenved a turisták tömegétől, mint a szemben fekvő Valletta.

A Fort St. Angelonak 1870-ben modernizálták tüzérségi felszereléseit. Az átlagosan 3-5 ezer fős (a századforduló felé folyamatosan emelkedik 7-10 ezer fő közöttire) máltai brit garnizon számos ezredét szállásolták el az idők folyamán a Fort St. Angelóban is, ahol az alábbi kép is készült:

Fort St. Angelo, katonai barakkok

1905-1912 között a San Angelo erőd átkerült a Royal Navy kezelésébe, s ekkor kapja az (őfelsége hajója) HMS Egmont nevet, ill. besorolást. A név 1933-ban változik HMS St. Angelora. Ezért is volt szokásban, hogy a tengerészet hajói, ha elmentek az erőd előtt, üdvözlésül megszólaltatták a hajókürtöt.
A II. világháború alatt, noha a St. Angelo nem számított fő célpontnak 69 találat érte.

Érdekesség ezekből a sötét évekből, hogy a föld alatt kialakított menedékhelyek között 1941. karácsonyán még egy The Black Bat nevű pub is létesült. Birgu is súlyos károkat szenvedett, s házainak, palotáinak igen nagy része elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott.

Az utolsó angol tengerészek 1979. március 31.-én hagyták el az erődöt, s ezzel ismét a máltaiak kezébe került jogos örökségük. S micsoda nagyvonalúság, a kormány gesztust tesz a Máltai Lovagrend felé! 1998-ban a Fort San Angelo felső részét, azaz az egykori nagymesteri palotát és a kápolnát 99 évi használatra a SMOM rendelkezésére bocsátja.

Csaknem 30 év telik el, mire történelmi örökségükről a máltaiak méltányosan gondoskodni is tudtak. 2008-ben egy 7 éves restaurációs projekt keretében, amely finanszírozásából 70 % részt vállalt az EU, lényeges helyreállító munkákat kezdenek el.
Az elvégzendő munkák célja az erődítés falai nagy részének (cca. 2 km globigerina mészkő) megtisztítása, az időjárás, levegőszennyezés a vegetáció és emberi használat (és rombolás) okozta károk kijavítása.

IMG_1247 5.nap V Birgu

Egyik legfőbb irányelv volt, a lehető legnagyobb területet megnyitni a széles közönség előtt, benne kulturális és kikapcsolódás helyet teremtve – információs centrumokkal, múzeumokkal, kávézókkal és kilátó helyekkel.

Mi már szerencsések voltunk, s a szépen kivitelezett és befejezett munkákban tudtunk gyönyörködni.

Málta P1680958 Három város, Birgu

Kiemelt figyelmet kaptak az egykori véres csaták színhelyei, mint a Post of Castille, vagy a  Szt. János és Szent Jakab bástya és cavalier (=magas ágyuállás), a francia kurtina és a városkapuk történelem hű helyreállítása. A munkák során több méter földet és betemetett háborús romot távolítottak el az egykori várárokból (= fossa), mellyel láthatóvá és érzékelhetővé vált az erődítési falak szédítő magassága. Noha a 18 méter mélységű várárok szabadon maradt részei már a múltban is mint közparkok hasznosultak, azonban azok igencsak elhanyagolt és lepusztult állapota miatt szintén rehabilitációra szorultak.

Málta IMG_5228 Zsu - Három város, Birgu

A projektben helyet kapott a történelmi Collachio kanyargós utcáinak újrakövezése, mivel időközben azokat aszfalttal fedték, ami természetesen a középkori látványba sehogy sem illett bele. De ezt már csak a következő bejegyzésben tekintjük meg.

Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Kellemes Húsvéti ünnepeket!

Napsütés helyett, ezekkel a szívet melengető képekkel kívánok olvasóimnak békés húsvéti ünnepeket!

Húsvét 2018 IMG_2358 Bece

Húsvét 2018 IMG_2320 Bece

Kategória: Ünnepek | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése