Málta – hajóit Ozirisz szeme vigyázza

Előző évi utazásommal összefüggésben olvastam, hogy Szentpétervár felépítéséhez, mely “mocsarak süppedékein” áll, a követ nagy mennyiségben litván földről szállították. De még a város jelképévé vált Bronzlovas, I. Péter cár szobra alapzatául választott hatalmas, 1600 tonnás gránittömböt is hajón, s tutajon Finnországból úsztatták oda. (Ez sokak szerint a legnagyobb kő, amelyet ember valaha is megmozdított.)

Máltán ezzel szemben, ha semmi más, de a kő adott volt. Maga a sziget egy tengerből kiemelkedő mészkő szikla, melyből házai alapanyagát is kitermelték. A kő különlegessége, hogy amíg a föld felszíne alatt van, rendkívül lágy, könnyen vágható, formázható. Majd amikor a felszínre kerül, a levegőn fokozatosan, beton keménységűvé válik, s jellegzetes meleg sárga tónusával egyben meghatározza Málta épületeinek egyöntetű megjelenését is.

IMG_0777 1.nap V

S a máltaiak hatalmas ravaszsággal, színt csempésztek bele ebbe az egyhangúságba, amellyel egyúttal még az állókép is mindig változó lesz, mégpedig mozgó közlekedési eszközeik segítségével.

Már a repülőtéren gyönyörködve szemléltük az összes többi repülő közül kitűnő máltai gép szép, merészen alkalmazott élénk színeit. S a magyar nyelven megjelent máltai útikönyvek mindegyike kihagyhatatlan élményként emeli ki az angol múltból itt maradt, a tömegközlekedést kiszolgáló, ma már retrónak számító színes buszokat, amelyek színéről már tudni lehetett mely városba (útvonalon) közlekednek. Ezek mindegyike további jegyeket is hordozhat, aszerint hogy az azokat üzemeltető buszsofőrök milyen további díszítésekkel látták el, saját ízlésük szerint.

vintage buses

Színes buszok útvonala

A könyvek nyomtatása óta azonban ez már csak a múlt, mivel 2011-től kezdve kivonták őket a forgalomból, s helyükbe ma már a modern vonalú, egységes színű, légkondicionálással is ellátott járművek léptek.

Amik viszont maradtak, azok a csónakok és más vízi eszközök, amelyek színpompája, Marsaxlokk vasárnapi piacára tett látogatás igazi attrakcióját jelentette számomra.

Málta P1680854 úton Marsaxlokkba

Málta P1680893 Marsaxlokk öböl

Málta IMG_5214 Zsu - Marsaxlokk

Málta P1680873, Osiris szeme, Marsaxlokk piac

S itt, a halászbárka orrán láthatjuk azt a jelképet, Ozirisz szemét, amelyet a hagyomány a Máltán megjelent első hajós népre, az itt i.e. 1000 körül feltűnt föníciaikra vezet vissza, s amely a tenger veszélyeitől óvja hajót, s utasát.
Akadnak tudósok, akik a Gozo és Málta neveket is a föniciai gaolo (csónak), illetve a mala (menedéket nyújtó kikötő) szavakkal hozzák összefüggésbe.
A föniciaiak jó kikötőket találtak Málta szélvédett öbleiben a Földközi tengeri útjaik során, s kitűnő támaszpontra is leltek itt a mai Spanyolország felé vezető úton.

A hagyományt őrző halászbárka máltai megnevezése luzzu, amely egyben máltai szimbólum is. Ez egy erős, mélytengeri vizeket is álló bárka, mindkét végén csuka formájú orral. (Név eredete az olasz luccio=csukából.)

A luzzunál kisebb, 3,5 – 4 méter közötti, ferilla, malta-euromed-boat-stamp-2015csónak jellegű alkalmatosságok, melyek nem alkalmasak a tengerhajózásra, inkább csak afféle partmenti szállító eszközök, melyek a halászokat vitték bárkáikhoz, illetve a szigetek közötti átkelést szolgálták.
Ezek között találjuk a kajjikot (hátsó része szögletes), a frejgatinát (eredetileg két evezős, ma már motoros – pl. a Kék Barlangnál), és a ferillát (viszonylag nagy sebességű, néha vitorlával is felszerelt) csónak.

Ma már csak Valletta Nagy kikötőjében látható, a velencei gondolához hasonlatos (és hasonló felhasználású) vízíjármű a dgħajsa (kiejtése dajsza). Ennek ábrázolása volt látható Málta 1975- 1988 között használt címerében.

Régi fotók őrzik a csónaképítők és családjuk, a halászfaluk életével egybefonódott pillanatokat, hangulatokat.

A halászfalu, Marsaxlokk (= Malta Xlokk), mely Málta délkeleti kikötőt jelent, Pompeji Szűzanya plébánia templomának, melyet a helyi halászok és családjaik lelki életének kiszolgálására emeltek 1890-ben, frontján pedig  a Szűzanya szobra egy luzzuban állva jelenik meg.

IMG_1235 5.nap V Marsaxlokk, templom

IMG_1236 5.nap V, templomtorony

A kis halászfalu kikötőjében a halász alakjának  is szobrot állítottak, bár szerencsére még élő képviselőivel is találkozhattunk.

Málta P1680897 Marsaxlokk öböl, halász szobra

Málta P1680900 Marsaxlokk öböl

Mint ahogy a vasárnapi piac kissé kínai piacra hajazó szőttesében alkalmunk volt a helyi fogást is megtekintenünk.

Málta IMG_5212 Zsu - Marsaxlokk

IMG_1234 5.nap V

Málta P1680895 Marsaxlokk piac

Málta P1680908 Marsaxlokk piac

Halpiac, koll

Málta P1680876 Marsaxlokk öböl

Talán kevesen tudják, hogy Budapesten 2009-ben megjelent különleges kétéltű, Amphicoach tipusú buszok Máltán készültek, amelyeken nálunk RiverRide néven indítanak városnéző túrákat, először ténylegesen az aszfalton, majd a Dunapart egy pontján hirtelen vízbe merülve úszó üzemmódban folytatva útjukat.

RiverRide site___img_8102aEzeknek az első buszoknak a vizijártasságiját a Marsaxlokk öbölben tett próbaúton adták meg, s lajstromba vételük is itt történt meg. Ezért ezek a hajók (maiakon már nem látom) máltai zászló alatt szelték fővárosunkban a Duna hullámait.

RiverRide hajó, máltai zászlóval

Reklámok
Kategória: Málta, Utazás | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai Odüsszeia

Bevezető bejegyzésemben a panaszok özönét zúdítottam rátok, s hogy ezt kiegyensúlyozzam, úgy gondolom rögtön ide kívánkozik az az élmény, amely  az utazás tényleges koronáját, mindent felülíró benyomását jelentette: s ez maga a végtelen, a sokszínű, a ringató, a gyönyörűséges tenger, a Földközi tenger. Mert ha valami, számomra ez határozta meg Málta lényegét, amitől a lélek túlcsordul.

Málta légi felvétel

Nem tudok róla, hogy volt-e valaha felmenőim között hajós ember, szerintem nem, mindenki két lábbal a földhöz ragadt, teljesen szárazföldi, szép Kárpát medencénk tenger nélküli világában gyökeredzett. De ha ez nem, akkor az egész emberiség történetének génjei mozdulnak bennem, amikor a véletlen bedob a tenger végtelenjébe – először ezt Caprin éltem át –  s ott ringatózom a hullámokon Odüsszeusz és Kolumbusz kései utódjaként, s a végtelenség érzete átjárja minden porcikámat, s mintha rajtam át folyna, csillámlana az az elbűvölő kékség, melynek minden árnyalata más- és más, káprázatos és lenyűgöző.

Navigare necesse est

Málta P1680615 hajó, Sea Adventure

Málta IMG_5059 Zsu - Sea Adventure út Kék Lagúnához

Málta IMG_5073 Zsu - Kék Lagúna

Málta P1670193 Kék barlang

Málta P1670165 Kék barlang

Málta P1670168 Kék barlang

Málta P1670155 Kék barlang

IMG_0345 4.nap V

Valószínű ez azért van, mert az emberiség nagyon mélyen gyökerező, zsigeri utazási élménye ez, amely a legrégebbi közlekedési mód, ha az elérendő célpontot tengernyi vizek választották el egymástól. A szállóigévé vált latin mondással szemben “Navigare necesse est…”  = “Hajózni kell…” – csak 1903-ban tudtak első ízben a Wright fivérek igazi konkurenst állítani.

Málta IMG_5594 Zsu - repülő, Gozo

A hajózás addigi története természetesen kevéssé szólt az élményszerzésről, mint inkább kőkemény küzdelem volt az elemekkel, miközben harci, kereskedelmi célokkal, vagy éppen az emberiség örök kíváncsiságától űzve az új földrészek felfedezésével párosulva, hódítva és kalózkodva, vagy éppen halászva szelte a vizet, tengereket és óceánokat.

Mi csupán séta-hajóztunk, azaz utaztunk A-ból B-be Málta szigetei között, s semmi más nem kötötte le idegszálainkat, mint az utazás öröme, a sziklák szaggatta partvonal szépsége, a tenger hullámainak csobbanása – magunkba fogadása.

Málta IMG_5029 Zsu - Szent Pál sziget

Sziklás partvonal, kollázs

És összes érzékeink a minket körülölelő tájban feloldódnak, vagy egy másik kedvenc klasszikusomtól, Fülig Jimmy naplójából, a tengerek csavargói életérzését idézve:

 “Mindenfelé a …szabad természet jó szagai…Teleszívom magamat a friss levegővel!..Könnyű szél jött erre át a dagállyal a tenger felől és sós szag volt…Láttam is messze, ahogy egy repülő hal felugrott a víszből és tükrözve fitszánkolt…”
(Rejtő Jenő – Piszkos Fred, a kapitány)

Málta IMG_5115 Zsu - Sea Adventure út Cominoból

A programunkban az első ilyen találkozás a tengerrel mindjárt az érkezés után, a Kék Barlangnál (Blue Grotto) volt.

Kék Barlang fentről, kollázs

IMG_9916 1.nap V

Motoros csónakok repítettek barlangról – barlangra, barlangból – barlangba. A máltai Kék Barlang bár csak kicsinyke mása híresebb testvérének Caprin, de a víz színeinek változása éppoly varázslatos. (A közölt képeim minden manipulációtól mentesek, ezen mód rögzítette a kamera.)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De voltunk Comino (neve az itt honos római köménytől) kicsinyke, csaknem lakatlan
(közigazgatásilag 4 fő lakja) szigetén fürdőzni. Igaz, nem ez az a hely, amit a homokos strandokra vágyók választanának, de a Kék Laguna kristálytiszta vize, s a közeli még apróbb szigettel, Cominottoval bezárt öble csodálatos látvánnyal lopja be magát szívünkbe.

Málta IMG_5091 Zsu - Kék Laguna

Fürdőzés, Kék Laguna

Comino P1680578 Kék Laguna

Comino P1680559 Kék Laguna

Comino P1680562 Kék Laguna

Ezen kívül is számos, sziklák által körbezárt, titkos helyet fedezhet fel magának a hajózó, ahol a többnyire kellemesen temperált vízben jól esik egy kiadós úszás. Velünk is lehorgonyzott rövid időre a (menetrend szerinti) kiránduló hajónk, s merültek meg többen újra a csapatunkból is. Az igazi szenzációt európai szemeinknek azonban az a szép fiatal arab nő okozta, aki férje vigyázó szemeitől kísérve – és engedélyével, állig felöltözve tempózott a hajónk körül.

öböl-úszás, kollázs

Ha nem is tapasztalati úton, de vizuálisan megismerkedtünk a sokak szerint legszebb strandszakaszával Gozonak, s ez a Ramla bay (Vörös strand), amely név magában hordozza a finom parti homok legfőbb jellemzőjét, vöröses színét. Gozonak ez a legnagyobb homokos tengerpartja, közel 400 méter hosszú és legszélesebb helyén majdnem 100 méter terjedelmű.

Gozo P1690335 a Ramla Bay, Calypso barlangja

De ennél jelesebb most a látogatás oka. A hagyomány – s a tudósok közös megegyezése alapján – ez Homérosz eposzának Ögügié szigete, ahol Odüsszeusz 7 évig vendégeskedett (ha nem is mindig jószántából) Kalüpszónál, a tengeri nimfánál.

Na lám, nem is teljesen alap nélküli a címemben alkalmazott szótársítás.

Akkor most rövid időre visszaülünk az iskolapadba, és zanzásítva összefoglaljuk az Odüsszeiát:

Az istenek gyülekezetében elhangzott  beszélgetésből tudjuk meg, hogy Trója elfoglalása után tíz évvel Odüsszeusz még mindig nem tért haza Ithaka szigetére, ahol pedig házát idegenek dúlják, s feleségét, Pénelopét kérők ostromolják, abban a hiszemben, hogy Odüsszeusz már rég halott.

Holott a sok kalandon átment főhős ezalatt Kalüpszónál él egy eldugott szigeten, miután társai mind elpusztultak egy tengeri viharban, s egyedül ő menekült meg.

id. Jan Brueghel -Odüsszeusz_és_Kalüpszo nimfa

Egy szigeten fekszik s iszonyú nagy kínok emésztik,
messze, Kalüpszó nimfa lakában; a nimfa erővel
tartóztatja, s ezért nem tud hazaérni honába:
mert hisz nincs neki jóevezős bárkája, se társa,
hogy hazajuttatnák a vizeknek tágterü hátán;
(V. ének)
Van bizonyos sziget: Ógügié, jó messze a vízben;
ott Atlasznak a lánya, cseles, szépfürtü Kalüpszó
él, félelmetes istennő, akihez soha nem jár
látogatóba sem égilakó, sem földi halandó;
engem azonban, a búsat, a daimón tűzhelye mellé
vitt el, mert ragyogó villámmal fürge hajómat
Zeusz szétszelte, a borszinü víz közepébe szorítva.
És jó társaim akkor mind odavesztek a vészben,
ám én átkulcsolva a görbült gálya gerincét,
hosszu kilenc napon át hányódtam: végre vak éjben
Ógügié szigetére vetettek az istenek, és ott
rettenetes szépfürtü Kalüpszó sok szeretettel
és szivesen fogadott és táplált; mondta, hogy engem
még örökéletüvé is tesz, s örökös fiatallá;
csakhogy az én szivemet kebelemben meg nem igézte.
Hét álló esztendeig éltem nála, keserves
könnybe fürösztöttem, mit kaptam, az isteni köntöst;
ám hogy az esztendők fordultak, a nyolcadik eljött,
ő maga küldött akkor végre hazámba, talán mert
Zeusztól jött üzenet, de talán szive szándoka fordult.
Így szólt; és lebukott a nap és eljött a sötétség;
mentek ketten a mélyüregű barlang zugolyába
és odabent egymás mellett szerelemnek örültek.
Majd hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,
hát köpenyét, ingét fölvette azonnal Odüsszeusz,
             (VII. ének)

Hát e fölött a barlang fölött állunk a Ramla Bayre nyíló kilátásra tekintve.

Gozo P1690330 Calypso barlangja

Kalüpszo barlangja 2

Kicsit utánanéztem, hogyan is állítják egyik- vagy másik helyről, hogy az volt épp az Odüsszeia valamelyik színhelye, s egy fantasztikus anyagra bukkantam, Vass Tibor navigátor-mérnöknek a 2001. évi szegedi Földrajzi konferencián elhangzott előadásából.

Azoknak, akiket ugyanígy izgat a kérdés, kivonatolom (Interneten megtalálható!) egyes részleteiben az írást, bár minden sora hallatlanul lebilincselő és izgalmas. A bevezetés:

Az Odüsszeia helyszíneinek valódiságán az ókortól kezdődően vitáznak a különböző szakterületek kutatói. A kérdéskör fontosságát M.I.Finley a következő képen jellemezte:
„Ha igaz az az állítás, mely szerint Európa történelme a görögökkel vette kezdetét, akkor igaz az is, hogy a görög történelem viszont Odüsszeusz világával kezdődött.”
Eddig nem sikerült cáfolhatatlanul bizonyítani Odüsszeusz útvonalát. (Még maga Odüsszeusz sem tudta, merre is bolyongott.) Megtörtént-e egyáltalán ez az utazás?
Az évszázadok alatt nem sikerült eldönteni ezt a kérdést.

A kérdés eldöntéséhez az Odüsszeia szövegét, lenyűgöző módon, hajózási, meteorológiai, tengerrajzi, földrajzi, csillagászati szempontok alapján elemezték, s az elmélet alátámasztására be is utazták a feltételezett terepet, amelynek során az Odüsszeusz bolyongásainak a színhelyeit az alábbiak szerint azonosítják:

1. Malea-fok: a Peloponézoszi-félsziget délnyugati pontja,
2. Lótuszevők földje: a tunéziai Djerba-sziget,
3. Csalitos sziget: az Egadi-szigetek egyike, a Favignana,
4. a Küklópszok szigete: a Levanzo-sziget,
5. Szelek szigete: Ustica,
6. a hazai földek: az Appenini-félsziget déli része,
7. Laüsztrügónok földje: a korzikai Bonifaccio,
8. Kirké-szigete: a Circeo fok,
9. Hádész országa. a Ponza-sziget,
10. Szirének szigete: a Galli-szigetek,
11. Bolygó Sziklák: Stromboli vulkánja,
12. Szkülla: Scylla városnál lévő szikla,
13. Kharübdisz: a Mesissinai-szoros örvénye,
14. Héliosz mezeje: a Messina város területe,
15. Kalüpszó szigete: Gozo,
16. Phaiákok szigete: Korfu.

Odüsszeusz útvonala -odysseus.hu

További részletek helyett az izgalmas szellemi utazás ábráiból:

De ideje Kalüpszó barlangjától búcsút venni.

Gozo kiemelt látványosságok

Gozon a merülés szerelmesei, a búvárok számos kedvenc helyet tartanak számon, melyek egyike éppen a híres Azúr ablak tövében van. Búvárt még láttunk, az Azúr ablak, Málta legnépszerűbb természeti látványossága, azonban érkezésünk előtt, március 8.-án leomlott.

Ilyen volt a 2012 -ben és 2013-ban készült képek alapján:

Azure_Window_360 PANORÁMA, 2012- Fotó Stijndon

Malta_Gozo,_Azure_Window, 2013 - Fotó Berit Watkin

S ennyi maradt:

Málta IMG_5493 Zsu - Gozo

Nem a téma lezárásaként, de ennek a fejezetnek a befejezéséül csatolok egy szép hangulatos videót, gozói képekkel.

Kategória: Málta, Természet, Utazás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Málta az úti cél

Nem feltétlenül Málta hibája, hogy nálam nem váltotta ki azt az euforikus élményt, ami az út első említésekor a képzeletet megmozgatta.

Málta IMG_4473 Zsu

Az út szervezése januárban indult, ugyanazzal a csapattal, akikkel múlt nyáron a feledhetetlen baltikumi körutazáson vettem részt. Ráadásul Málta az a csengésű név, amely alapvetően az egzotikus, távoli, lovagok világának misztikumát is magában foglaló mediterrán sziget képét villantja fel, amelyet én saját kezdeményezésre biztos nem terveztem “útba ejteni”.
Ahhoz túl messzi és túlságosan egyedül álló – minden más kézenfekvő úti célhoz képest. Azaz: ahogy meghallottam a tervet, azonnal elragadtatásba estem, s korábbi állásfoglalásomat az előző év csupa pozitív élményére alapozva, máris áthangoltam. Hiszen a csapat jó, tapasztalataim szerint a szervezés kiváló, az idegenvezető maximálisan felkészült. Ott a helyem.

Az út vezető motívuma: Szent Pál nyomában – azaz, megtudtam, hogy Pál apostol Róma felé tartva, i.sz. 60-ban itt – akkori megnevezése szerint Melitán – szenvedett hajótörést, amelyről a vele együtt utazó evangélista, Lukács ad számot az Apostolok cselekedetei írásában.

mennyezeti freskó, Szt.Pál hajótörése tmpl.-valletta-malta

“Hajatok szála sem fog görbülni ezen a szigeten, ahol kiszállni kényszerülünk”

Nekem addig mindössze homályos képeim a Máltai Lovagrenddel kapcsolatban éledtek, s ennél erősebb, s örömtelibb, hogy lényegében Máltán töltötte utolsó éveit Caravaggio, s itt készült templomi freskói ezáltal elérhető közelségbe kerültek hozzám.

Aprócska morzsa, hogy első, s pályámat meghatározó munkahelyem, összes reklám füzetében megjegyezte, hogy elnyerte a máltai… díjat, (nevét közben elfelejtettem, de mintha György kereszt rémlene), s pár évig egy kollégám, mint vállalati képviselő élt is a szigeten. Tudásom ennyi.

Valletta IMG_0578 5.nap V, St. Elmo

De májusig még van idő kissé több ismeretet begyűjteni gondoltam. (Nem mintha feltétlen szükségét éreztem volna, tekintettel arra, hogy kapunk hivatásos idegenvezetőt, s ezzel áthárul rá, az az általam végzendő felderítő, s felkészülési munka, amit egyéni utakon mindig magam láttam el.)
De gondoltam, azért, mint a Kis hercegben: az út előtt a szívem díszbe öltöztetem.
S elmentem a könyvtárba, hogy kihozzak minden anyagot, ami csak Máltára vonatkozhat.

S meglepetésemre az bizony nagyon egyoldalú volt: vagy a szokásos útikönyvek, vagy az 1565. évi nagy török ostrom története regényesen, esetleg tudományosabban elbeszélve. Így aztán ugyancsak sikerült kiképeznem magam a lovagok történelméből, s a nagy török ostromból, ami nem játszott kisebb szerepet a tengeren az oszmán hódítókkal szemben, mint a szárazföldön Magyarország. Ott a maroknyi máltai csapat, itt a kicsiny magyar nép védte meg Európát a hódoltságtól. Nagyon felemelő és dicsőséges történet. Majd elmesélem.

Valletta IMG_1217 5.nap V, St. Elmo - In Guardia

Aztán kicsivel az út előtt azért átfutottam egy útikönyvet is, eleve nem azzal a céllal, hogy az egyes látványosságokat meg/ kijegyezzem – hisz arra ott lesz az idegenvezető, inkább az általánosságok miatt.

S akkor kezdett bizonyos csalódottság terjedni a belsőmben: Málta eredetileg csupán egy szikla, ahová még a termőföldet is idegenből (Szicília, Afrika) hajón hozták, a leandert meg cserépben. Hogyan? Nincs a mediterráneumra jellemző vegetáció, buja ősnövényzet? Ennél jobban nem is lehetne középebben a Földközi tengerben, s pont itt, minden ami a természetet jellemzi importált?

Ha É-Ny tengelyen nézzük, szinte egyforma távolságra fekszik keleten a török, nyugaton pedig a spanyol partoktól. Valamikor úgy 2 millió évvel ezelőtt még egybe volt forrva Afrikával és Szicíliával. Először, a Föld tektonikus lemezei mozgása révén Észak Afrikáról vált le – távolsága innen 288 km, majd a 96 km-re fekvő Szicíliától. (Utóbbival, a régészeti leletek alapján még 250 ezer évvel ezelőtt egybefüggött.)

Foldkozi-tenger-terkep

És valóban, a szigetcsoporton, a zöld szigetet Gozot kivéve, a természetes táj igen kopár. Fő növénye az agávé, a kaktusz illetve a kövek, sziklák között feltörő, kisebb bozótot képező bogáncsvirág félék, s a kapribogyó. Helyenként vadon növő fűszernövények, zsálya, kakukkfű stb. keveredtek a mezei virágok között.

Málta P1670138 Kék barlangKaktuszok Máltán

IMG_1252 5.nap V

A kaktuszból készül italspecialitásuk, a kaktuszlikőr is.

kaktuszlikőrIMG_2846

Szent Pál lakatlan szigetén feltérképezhettük a flórát. De a gyönyörű Kék lagúnában is, akinek a szűk kis helyen nem jutott – vagy nem akarta a borsos árat kifizetni – napozóágy, tenyérnyi területen szorongva élvezhette a délvidéki nyarat, tüskés bogáncsok és hegyes kavicsos sziklák között.

Szent Pál szigeti növényzet1

Kék Laguna, Comino

S a fővárosban, Vallettában, a szabályos utcahálózat sárga házain kívül jószerével más színfoltot csak az épített 2 Barrakka kertjében találunk. Ily módon még a szép meleg sárga mészkő épületei is bizonyos tömegben egyhangúságot keltenek. A Nagy Kikötőre nyíló panoráma Három Városánál is szembetűnő ez a hatás.

Valletta Barrakka kert és Nagy Kikötő, kollázs

De ami még ennél is keményebb, nem csak a földet, de az ivóvizet is tartályhajókkal biztosították Máltán évszázadokon át, nem lévén (édesvizű) folyója, s a ritka esőzések miatt, még a felfogható csapadék sem volt számottevő.

A máltai konyha, pedig mint olyan, szinte nem is létezik – tudtam meg Váncsa István egyébként mulattató, könyvéből (Lakoma). S ha mégis meg akarunk említeni valamit, akkor nemzeti ételnek a nyulat nevezhetjük, melyet igen gyakran vörösborban áztatva főznek. /Ettől pedig számunkra idegen, fekete színt kap a hús./ Konyhájában egyébként keveredik az olasz (tészta), angol és az arab hatás. Kedvenc édességük, a leveles tésztából készült pastizzi.

Máltai konyha

Halban pedig egyöntetűen lelkesednek a lampukáért (sügérféle, aranydurbincs).

Lampuki P5151551 A

De még ott, a tenger közepén is csak megszorításokkal szabad étteremben halat rendelni – tanácsolja Váncsa – hiszen, az autentikusnak mondható lampuka kizárólag frissen jó, s mivel ez egy vándorhal, Málta partjainál csak  augusztus és november között fogható.
A turistákat kiszolgáló gasztronómia pedig szemrebbenés nélkül tálalja a mélyhűtőből is “specialitásait”, ezért nem mindig jó, ha ragaszkodunk az úgymond eredeti ételekhez. (Sajnos azonban a szállodánkban kínált ételek alapján mi sem tudunk elragadtatva mesélni kulináris élményeinkről.)

Hát indulásként ezekkel a nem mindig pozitív háttér-információkkal kezdtem, de úgy döntöttem, annál jobban el tudunk majd merülni a részletekben, s igazából megismerkedhetünk a Budapest területének csupán 2/3 -át kitevő Máltával, a rendelkezésre álló 7 nap alatt.

Hát itt sem minden úgy teljesült, ahogy gondoltam. Az idegenvezetőnk nyomába sem jött Istvánnak, a baltikumi utunk idegenvezetőjének. Noha az aktuális ingatlanpiaci árakról napi szinten bőséges információval el lettünk halmozva, azon az apró tényen, amit a máltai lovagok és az 1565. évi nagy ostrom jelentett a sziget életében, nagyvonalúan, szőr mentén átsuhantunk. Valletta első letaglózó látványa mellett siettetve tovább lettünk terelve, hogy beleférjünk az időbe. Futtunkban készültek első fotóink.

Nem részletezem, de Vallettára fél nap sem jutott, s csak hiányérzeteim élnek, s élednek fel ezzel kapcsolatban. Jóllehet itthon, képeim között lapozva, objektíven megállapítom, hogy nagyon sokat láttunk, s lényegében utazásaink Málta minden lényeges vonatkozását lefedték. De nekem változatlanul hiányzik az az inspiráció, amelyben a baltikumi út során részünk volt – ezért is halogattam már hazaérkezésünk, azaz május óta a blogbejegyzések készítését. De most elhatároztam, hogy akárhogy is, felépítek magamnak egy nagyobb belső tartalommal rendelkező Máltát, s ezt fogom továbbadni. Erre a kalandra hívlak most meg benneteket, s remélem nem okozok csalódást.

Kategória: kultúrtörténet, Málta, Természet, Utazás | Címke: , | 1 hozzászólás

Levendula, forever

És ezen a napon előkerültek az eddig bujkáló levendula mezők, ahogy útra keltünk. Voltak ott rendesen csíkokba ültetettek, vékonyak és vastagok – sötétlilák és halványabbak, meg a kéknek (bleu) nevezett. Volt patchwork belőlük, s olyan is ami elkezdődött az út mellett, s elbújt az erdőbe, hogy 150 méter múlva kibukkanjon újra.

Saultnak lényegében a központjától (kilátó) már az út baloldalát a levendula mezők tarkították.

Levendula út P1700782

Levendula út P1700781

Levendula út P1700786

Engem mindahányszor lenyűgöz ez a látvány a lila és zöld árnyalatainak, mintázatainak mitegy keretbe foglalt számtalan variációjával. Külön tetszettek azok a vékony csíkok szabályos sorai, amelynél ma sem tudom, hogy az vajon ilyen fajta (kevésbé bokrosodó) levendulák vonulata, vagy éppen új ültetésűek, s ezért olyan, mintha egy nagy fogú fésűvel igazították volna rendbe. Későbbiekben külön lefényképeztem közelről is ezeket a sorokat, bár a legtöbb, ami útba esett éppen elnyílásban volt, vagy le is aratták már.

Fésült sorok, K

Levendula út P1710166

Ahogy korábban, itt is  szokatlanul sok biciklistával találkoztunk útjaink során. Bennem folytonos ámulatot és elismerést keltett, a nehéz emelkedőket is keményen álló, kerekező emberek látványa.

Levendula út P1700821

És ami felsejlik itt a biciklista mögött, nem más, mint a gyönyörű levendulás gazdaság, amivel előző este már találkoztunk Saultba jövet, s mely feloldotta a rajtunk ülő mesebeli átkot.

Levendula út P1700839

Levendula út P1700811, Aurel

Levendula út P1700814 , Aurel

Levendula út P1700885

Most Ferrassières irányába (Saulttól 8 km) igyekszünk, s mint később megállapítjuk, ez az az útvonal, ahol a legnagyobb sűrűséggel és szépségben találhatóak a levendulamezők. Közben már más szemmel méregetjük a tájat, érzékenyebbek lettünk szépségeire, így, hogy már megleltük a levendulákat is. Már nem is minden mező mellett állunk meg, középkori városkákat fényképezünk a Mont Ventoux oldalában, miközben a hegy fehér csúcsa jobbkéz felől sokáig kísér. Számos sarmos településen haladunk át, és az egyik mezőn részesei leszünk a gépi betakarításnak is.

Levendula út P1700835

És próbálom fényképezni a kék (bleu) levendulát is, amelyet itt egy külön hibrid változatnak mondanak – bár, ha utána olvasunk a levendulák botanikai besorolásának (ajakosvirágúak rendje, árvacsalánfélék családja) kiderül, hogy nemzetségükben található mintegy 40 faj közül a legelterjedtebb a hibrid levendula. Ezt a Lavandula angustifolia (keskenylevelű) és a Lavandula latifolia (széleslevelű) keresztezésével hozták létre. Nevezik lavandinnak, vagy Lavandula intermediának. Franciaországban, mely  a világelső levendula termelő, 80 %-át a termelési felületnek ez teszi ki. S a kék változat is valahol ezen hibriden belül helyezkedik el. Mindegyiknek természetesen más – más a fő felhasználási területe (kozmetika- gyógyszeripar), mivel különböznek hatóanyagaikban.

LEVENDULÁK – Böröczki Mihály

E tájra még a rómaiak hozták,
kék-lila fürtű, illatozó bokrát,
sok búra, bajra, nyugtatásra jó volt,
ma pénzre váltja aranyát a hóbort,
és összes éhes érzékszervünk táncol,
a parfümökbe vegyült olajától,
ám néha-néha mégis visszalép még
és úgy virul, mint ártalmatlan szépség,
bár harsogása szétszalad a tájban,
a színes titok ott él a virágban,
átlebbenti az otthont adó földet,
s a szomszédot, a barnát, sárgát, zöldet,
s a határban színellő foltja lágyan
kapaszkodik a nyújtózkodó szárban,
s ha nehezen is tudja megszívelni,
a csöndje képes mindent bajt lenyelni,
s mert békülőzni nap-nap kedve támad,
nagy csokrot köt a háborgó világnak.

Levendula út P1700988

Levendula út P1700989

A bleu levendulát nem csak meghatározni, de fotózni is nagyon nehéz. Jószerével csak a lila változattal együtt – még jobb, ha elég nagy távolságról – fényképezve válik ki hamvas kék színe.

Levendula út P1700881 kék levendula

Levendula út P1710164

Levendula út P1700996

Levendula út P1700987

Noha igyekszem itt némi-nemű részletekbe belemenni, de igazából ez csak elviszi az igazi élmény lendületét. Mert mi gurultunk a térkép szerinti útvonalon, és minden újabb levendula mezőnél azt rebegtem magam elé, ettől már igazán túlcsordulok. Az érzékek annyira telítődnek a látvánnyal, s ha ki is szállsz, a szorgos kis méhecskék dallamos zümmögésével rezgő levegőben kívül kerülsz a realitásokon.

Levendula út P1700890

Levendula út P1700894

Levendula út P1700910 méhecske

Mert mit lehet tenni, amikor – mellesleg itt, a kékkel szemben – harsány lilájával kiránt a kocsi üléséből ez a gyönyörűség. Ami elkezdődött az út mellett, s bebújva az erdőbe eltűnik, s nem is számítasz rá, amikor pár száz méter múlva újra kibukkan a fák közül.

Levendula út P1700998

Levendula út P1710002

Levendula út P1710003 kibujik

De még ezt is lehet fokozni. Már jobbról is balról is sűrűn szegélyezik utunkat a levendula művelések, és akkor ahogy az út új görbületet vesz, mintha a levendula paradicsom tűnne elénk! A lilák megunták az útmenti beosztást, s úgy döntöttek, elfoglalják a hegyet. A levendula földek ugyanis felmentek a hegy tetejére is, s nem láttál más színt, ameddig a szemed be bírta fogni, csak a lilát. Elnézést, ha most nagyon személyes leszek, s általában igyekszem is kikerülni saját fotók befűzését. De ez volt az a pillanat, amely megörökítésért kiáltott: a beteljesült álom – avagy én és a levendula földek.

Levendula út P1700927

Levendula út P1700943

Levendula út P1700945

S innentől a levendula képeimmel már csak önmagamat ismételném, mivel én még számtalanszor kaptam elő kamerámat a következő “kihagyhatatlan” látvány megörökítésére.

De ami mégis más, Ferrassières határában sikerült még lencsevégre kapni egy kézi betakarítás jeleneteit.

Levendula út P1700956

Levendula út P1700954

Levendula út P1700961

Revest du Bionnál, ahol az eredeti (térképen jelölt) útvonalat lerövidítettük és átvágtunk keresztbe, benéztünk a kis városkába is. Bájos alvó városka volt, kőfalai mentén színpompás mályvákkal, mint közönségesen az megtalálható a mi falvainkban is.

Revest du Bion, Kollázs

Aztán még volt néhány kedves hegyi település, és gondozott családi házzal egybeépült gazdaság és olajdesztilláló a levendula földek közepén, a Mont-Ventouxra néző hatalmas szatellit antennák…

Útközben, levendula route, K

Ám nem csak mi voltunk úton a levendulásban, de sokkal tájba illőbb módon, mások is megragadták az alkalmat a provencei vidék szépségeinek a felfedezésére.

Levendula út P1710142

Levendula út P1710138

Hát így záródott az én levendulás kirándulásom. Vagyis nem záródott, mert beépült az idegeimbe, a szemembe, az agyamba, s ma sem múló boldogság forrást táplál bennem.

Kategória: Franciaország, Természet, Utazás | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Sault, Sault – Provence

Sok csalódás után elértünk hát Saultba, a levendula fővárosába, s már a város előtt néhány kilométerrel az autóút alatti völgyben megszaporodtak a levendulamezők. Ám itt is visszaigazolódott egy blogos bejegyzés, melyet felkészülés közben olvastam, hogy igazán jól a levendula színei vagy a kora reggeli órákban, vagy napnyugta után érvényesülnek a fotókon. Az erős napsugárzásban mintegy fakulnak a színek. Szó szerint ezt láttam, amikor Sault központjában, a völgybe nyíló kilátóján letekintve, a patchwork szerűen változó mezők színei a lilák árnyalatai helyett inkább kimosott, szürkébe hajlottak.

Nem könnyen, ám végül gyönyörű szép szállást találtunk, a város peremén fekvő kicsiny fenyőerdőben.

Levendula út P1700572

Teraszunkról friss gyantaillat mellett a levendulák kis ígéretes foltja is a szolgáltatáshoz tartozott :-).

Levendula út P1700624 a

Miután lepakoltunk, még visszafutottunk a városkába, hogy magunkba szívjuk annak hangulatát, mivel érkezéskor még a közvetlen (elhelyezkedés, információs anyag beszerzése) feladatokra koncentráltunk. Újabb nem várt meglepetés: a délután még (turistáktól) nyüzsgő belvárost mintha kisöpörték volna, sehol egy lélek, s este 8-kor csak egy, a kánikulától megviselt kutyuska tekint le ránk az emeletről, s az árnyékunkon kívül más nem látható a parkolóban.

Sault este 8-kor, kollázs

Ezután kitűzzük a másnapi feladatot, hogy reggel visszajövünk itt kávézni egyet, majd megtesszük az utazási iroda ajánlása szerinti levendula utat. Annak végpontja úgyis itt lesz Saultban, s zárásul bepótoljuk az élettel teli kisváros képét is.

levendulaút, Sault-Provence

Annyit módosítunk csak a terven, hogy nem járjuk végig a 62 km-esnek mondott (lila) kört, mivel a jobb szélső részén nem jelölnek levendulát, viszont a belső (szaggatott jelű) út mentén még további virág jelek vannak.

Kalandra fel hangulatban indítjuk a reggelt, s nem is sejtjük, mennyire teljesül minden vágyunk. Sőt, túlteljesül: piacnap van Saultban! A tegnapi tágas parkolóban, de mondhatni minden utcában árusok színes kavalkádja – szinte mozdulni sem lehet – parkolni még nehezebben. Ergó: terv módosítás. Ha egyszer megszabadulunk a kocsitól, minden Sault-i programunkat most bonyolítjuk le, s el is búcsúzunk a városkától.

S innentől minden csupa fény, szín, mosoly, napsütés, vibrálás, s szívbe záródó kedves élmény.

A kilátóról nyíló patchwork visszanyerte színeit.

Andre Boyer nugátboltjából a croissant lágyan roppanó, a kávé kitűnő, s az emberek kedvesek. Az első szembejövő idegen széles mosollyal kiáltja felénk: Ugye milyen jó kis piac! Nekem már több nem kell, innentől nem lehet a mosolyt letörölni arcomról, lelkemből.

Ugye milyen jó kis piac!

Igen, terítve előttünk a vidék, s a kézműipar tágas választéka:

Levendula út P1700672 bienvenue

Hús- és tejtermékek:

Hús- és tejtermékek, piac K

Zöldség és gyümölcs minden formában: frissen, szárítva, olajos üvegbe zárva és fűszerként:

Zöldség- gyümölcs, minden formában-piac K

Iparcikkek:

iparcikkek piac K

Na és levendula minden mennyiségben, minden formában.

Levendula út P1700719

Levendula út P1700702

Levendula út P1700682 a

levendula olaj, szappan K

Levendula út P1710092

Még megvesszük apró és nagyobb ajándékainkat, s itt is csupa élmény és szépség. Utolsó, majdnem elfelejtett beszerzésem a levendulaolaj, s a kis polcocskán sorakozó üvegcséit a szikár, idős, nagyon francia termelője, széles mozdulatokkal prezentálja, majd a bemutató csúcspontjaként kis levendula párnára ráfúj az üvegből ezzel a felkiáltással: Chanel number one! A hatás azonnali. Fiammal együtt szívből kacagunk, s a bácsi velünk együtt. Hamar veszek tőle még egy kézműves szappant, mire megkapom ajándékba a kis levendulapárnát és nevet az ég is velünk, miközben kis barátságos öleléssel búcsúzik tőlünk – noha nem mi voltunk az év vásárlója.

És most már csak a levendula mezőkben történő megmerítkezés hiányzik a teljességhez – ám nem sokáig. Már indulunk is, és feltesszük a koronát a napra, és az utunkra.

Kategória: Franciaország, Természet, Utazás | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Lila vakáció

Évek óta dédelgetek egy tervet, amely hirtelen idén július első hetében valósággá vált.

A terv egyszerű, ám függtem rajta szívem minden vágyakozásával, hogy egyszer csak én és a Provence-i levendulamezők találkozzunk.
A terv megszületését segítette, hogy Genftől, ahová szoros családi kapcsolat fűz, pár – száz kilométernyire már kezdődnek a levendula mezők. Ha csak 1 napra is átautóznánk, a legközelebbi, a Rhône-Alpes régiójában található Drôme megye hegyi lankáin nyíló levendula első megjelenése már mintegy 250 km után várható.

Segítségemre egy, a levendula virágzási szezonja szerint, az internetről évekkel ezelőtt lehívott térkép áll, amely a sok éves tapasztalat alapján rajzolja fel foltokban, merre érdemes a lila virágot keresni.

levendula virágzási térkép 2013-02

A térkép hangsúlyozottan a sok évi átlag alapján készült, s a mindenkori szezont az azévi konkrét időjárási viszonyok befolyásolják, igazíthatják a várható virágzás idejét +/- is.  Hosszasan hezitáltam is, mivel idén itthonról úgy tűnt, a nagy meleg, jócskán előbbre hozta a virágzás idejét. Nálam, a kertben a 6 egész tő már május végén virágban volt, s egyik-másik (különböző fajták) június végére már el is virágzott.
Node mennyiben mérvadó az én 6 levendula bokrocskám a levendula hazájának számtalan fajához, illetve az ott uralkodó mikroklima alakulásához? Végülis, a legkésőbbi virágzásúnál (legsötétebb lila folt) augusztus közepéig még szezont jeleznek, akkor július első hetével semmiképp nem nyúlhatok mellé. Inkább kicsit később, mint esetleg a virágzást megelőzően topogjunk ott, s okozzak magamnak egy nem gyógyítható sebet, hogy én most vagyok itt, de a levendulák a helyi változó függvényében még nem borultak virágba….

Kis tájékozódás még az interneten, s utazók leírják, hogy nem is olyan könnyű a levendula mezőket megtalálni! Akkor viszont könnyen egy stresszbe mehet át az egynapi látogatás, különös tekintettel arra, hogy csak bizonyos távolságig lehet autópályán megközelíteni. Lehet, mire épp belemerülnék a gyönyörök élvezetébe, már a visszaúton kellene lenni…

Hamar megszületik az elhatározás, egy éjszakát megalszunk ott, s lemegyünk a levendula fővárosának nevezett Saultba, s ez már tényleg igazán Provence, Vauclause megyében!

Képeslap PP

Abban is egyetértünk fiammal, hogy nem kötünk le előre szállást, hanem majd a pillanat hatására eldöntjük. Engem vonzana bármi kedves francia falucska helyi szállása.

Így indulunk Budapestről egy szombat reggelen, végigautózva a gyönyörű Ausztrián, s viszonylag jó időt futva, még velünk a nap, amikor már Svájc útjain robogunk északról dél felé, Zürich-Bern útvonalon Lausanne irányába, ahol először érintjük a Genfi tavat.

Elhagyjuk már Bernt, s Fribourg kantont jelző táblán a tehén bemosolyog ránk az út széléről, s hirtelen furcsa látomás fog el. Mintha lila színek kísérnének az út mentén! Mi az, itt már tudják, hogy én levendulázni érkeztem? Hát azt biztosan nem, de hamar összerakjuk a képet: ez nem lehet más, mint utalás az egyik svájci sikertörténetre, ami az alpesi tehenek tejére alapulva, világhírre tett szert: a Milka termékekre!

Fel vagyok ajzva: hiszen hasonlót a rendezett Svájcban még nem tapasztaltam. A mindenütt egyforma (gondozott) autópálya összképét, Fribourg hosszában, képesek voltak ezért a kis utalásért megváltoztatni. Lila az útjelzőket a pálya fölött tartó oszlop, lila a pályát vezető sor, s lila a pályán átívelő kis híd belső világítása.

Lila oszlopok kollázs 2

Ez már számomra kedves utalás célomra, csakis a levendula élmény felvezetése svájci figyelemmel 🙂  (Nem, nem, nekem nem a lila tehén jutott eszembe!)

Keddet tűzzük ki a provencei túra indító napjául: az idő még Svájcban/Genfben is szokatlanul meleg, s nyilvánvaló, minél délebbre megyünk, nem kell esővel, vagy bármi zavaró körülménnyel számolnunk.

Első, francia oldalon készült (autópálya, autóból) képeimen 7:24 óra szerepel. Hamarosan kísérőnkkül szegődtek az Alpok tiszteletet parancsoló, különleges formációkat öltő sziklás ormai. S 9:47-kor beléptük Drôme területére.

Levendula út P1700238

Levendula út P1700258Levendula út P1700261

Levendula út P1700272

Azt tervezzük, hogy az első, levendulás térképünkön szereplő helységben (ez Crest) keresünk egy turista irodát, és felszereljük magunkat információs anyagokkal és a levendula mezőkre vonatkozó aktuális útmutatókkal.

Áthaladunk az első kis falun, s ismét felidézem régi felfedezésemet, hogy a franciák különleges vonzalommal viseltetnek a körforgalmak, és azok egyedi díszítése iránt, s hamarosan már Crest belvárosában követjük az i betűt, mely az információs irodához vezet.

Levendula út P1700284

Levendula út P1700289

Levendula út P1700302

Az irodát meg is találjuk, a fiatal lány készséges is, de mégsem hiszek a szememnek, a levendula “térkép” amelyet ad, nagyobb képeslap méretű, s abban 4 különálló térkép. Nagyítóval sem biztos, hogy… Rákérdezek még, hogy ugye az út mentén azért vannak jelzőtáblák, amelyek a levendulaföldek irányában mutatnak? Nem, nincsen szükség rá, érezni fogjuk, ha beleszimatolunk a levegőbe!

Nézzük a térképet, a négy megadott hely közül az egyik felfelé, északra, a másik három többé – kevésbé azonos irányban, keletre fekszik. Elindulunk hát az északi, magában álló terület irányába. S az út szinte azonnal átvált falusi, keskeny, ember nem járta (szerencsére, mert kitérni nincs igazán hely) földútra, egyre feljebb kanyarogva az ismeretlenbe.

Levendula út P1700314

Levendula út P1700317

Levendula út P1700325

S elértünk az egyetlen helységig, amely valószínűleg megfelel a térképünk jelezte településnek: mintegy 3 ház a sziklára támaszkodva, előttük zsákutcának tűnő egyirányú út, folytatásában már lefelé lejthet, mert mást nem észlelünk. Mögöttünk szép román kori templom, s a lábunk előtt elterülő völgyben a szem messzire ellát, de levendulának, nyoma sincs…

Levendula út P1700327

Nem mondjuk ki, nehogy elkedvetlenítsük egymást, de ez nem jó jel. Lehet, hogy elkéstünk? Hát, ezt egyetlen módon tudjuk megállapítani, ha elindulunk a másik 3 levendulásnak aposztrofált hely irányába. Igaz, átvezető út nincs, a már járt úton, vissza kell mennünk Crestbe, s onnan végiggurulunk cca. azon a piros színű útvonalon, amit a fenti, lila foltos térképem Saillans – Die – Pradelle között rajzolt be.

S az egyetlen, amit útközben – mintha árokparti gaz lenne, s gaz között – levendulát felfedezünk, kiábrándító. Halvány mentális jegyzet: ezért kár volt idáig jönni.

Levendula út P1700330

S utána más semmi. Pradelle előtt az út eldurvul, keskeny spirálba fel-le a hegynek visz, gyönyörű a vadregényes táj, nekem a vezető melletti ülésből, de fiam egyre szótlanabb, s gyöngyözik a homloka.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A Vercors-i Natúrparkban járunk, a táj valóban egy természetvédelmi területnek megfelelő, nem éppen autós túrázásra szabott, szembe legfeljebb ha biciklisták jönnek, de azok gyakran és nagy számban. Lassan az út vezetése némileg enyhül, s mikor már nem is reméljük, halvány lila fátyol a hegyoldalban.

Levendula út P1700362

Hát igen, bár mintha már ez az igazi virágzási időből kifelé tartana, igaz kiterjedésében ez már valami, node ezért a távoli, útkanyarból vetett pillantásért rendesen megdolgoztunk. Öt és fél órája vagyunk úton.

Levendula út P1700366

Újabb 15 perc kalandozás a változatos hegyi tájon, s újabb foltocska. Természetesen mi mindegyiknél csaknem padlófékkel megállunk, mert ugye ezért vagyunk itt. S egyelőre nem érezzük annyira elkényeztetve magunkat. S valahogy még a levendula sem hozza azt a képeslapokon – s interneten szemet gyönyörködtető látványt. A svájci tarka virágos hegyi legelők megkapóbbak.

Míg ezt végiggondolom cáfolatul egy igazán megkapó látvány:

Levendula út P1700375

Aztán a költői nevű St.- Nazaire -le- Desert falucska keskeny utcáján áthaladva újabb szűken mért jutalom, egy már csíkokat formázó levendula “ültetvény”.

Levendula út P1700382

Levendula út P1700386

Ez az a pont, ahol tudomásul vesszük, hogy vagy teljesen elhibázott útvonalat követünk, vagy valójában ennyi, amit a híres francia levendula mezők nyújtani tudnak – messze alatta a várakozásnak. De most már mindegy, akkor legalább megpróbáljuk élvezni azt, amit Drôme vidéke képvisel, még ha nem is ezért tettük meg a sok, 2000-hez közelítő kilométert.

drome-i falu kollázs

S ekkor hirtelen jön a jutalom is. Előttünk az a kép, ami fejünkben lebegett mindig, ha gondolatban elruccantunk erre a tájra. Készülnek is a fotók, minden irányból, s ekkor fedezem csak fel, hogy valószínűleg az eddigi, egybefolyó lila szőnyegek is csíkban ültetett levendulákból álltak, csak a szemlélés szöge volt más.

Levendula út P1700407

És itt ez már nem is egyedi jelenség, bizony felkúsznak a hegyre is a lila mezők.

Levendula út P1700415

Levendula út P1700417

Mégis, érezzük, hogy valószínűleg Drôme legnagyobb kínálatát ezzel láttuk, további keresgélésnek nincs helye, GPS-be beállítjuk Sault-ot, de még megállunk Nyonsban ebédidőt tartunk, hiszen délután 2 óra felé jár, megérdemeljük.

Megyünk is tovább, s itt már egyre gyakrabban találkozunk a provence-i turista csalogatók többi vonzerejével: olajfák, szőlészetek, tipikus rusztikus, terméskőből épült falvak, települések. S az általam várt kedves kis falusi vendégházak helyett a gîte kiírások inkább afféle agrárgazdaságokban kínálnak éjszakára fedelet.

Úton Provence felé, kollázs

Itt még nem sejtjük, de jobbra fenn, a fehér (kopasz) mészkő tető, kilátóval ill. obszervatóriummal a csúcsán, a Mont Ventoux – Provence emblematikus hegye (1912 m), s magunk is hamarosan átlépünk Provence-be.

S képletesen átlépjük a magas Alpok határát a provenszál Alpokba, s izgatottan várjuk, jelent-e ez változást.

Az első lila foltnál egyértelmű, már nem egyedül keressük a levendulát. Itt is – ott is – időnként buszos turisták bóklásznak a levendulák között, s az a benyomásom, nagyon igyekszenek megtalálni a visszaigazolást, hogy jól választottak úti célt és útirányt.

Levendula út P1700488

Mi nem növeljük itt a létszámot, s a tájban gyönyörködve továbbhajtunk, s valami ígéretes kezd a hegyek lankáin feltünedezni.

S aztán hirtelen, itt, a kanyarban megjelenik az, amiért jöttünk. Tépem fel a kocsi ajtót, futok, szaladok – megvan az első sorozat, amiből ha több nem is kerül utunkba, lesz min a hideg téli napokon fátyolos szemmel elrévedni.

Levendula út P1700512

Levendula út P1700499

Levendula út P1700492

Levendula út P1700503

Levendula út P1700513

És tulajdonképpen itt kezdődik az igazi levendula kaland, amely az esti sault-i szálláskeresést követően, másnap egy minden elképzelésem felülíró tömény gyönyörűségbe torkollott. De erre már új fejezetet nyitok.

Kategória: Franciaország, Svájc, Természet, Utazás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Tojáshegyen innen és túl (Baltikum 40)

Tegnap, amikor elkezdem ezt a bejegyzést írni, éppen egy éve volt annak, hogy elindultunk a 6 napos baltikumi túrára, s már igazából túl vagyok az idei nagy kalandon is, de még mindig nem fogyott ki a baltikumi élmények tára. Mégis, egyszer mindent be kell fejezni, s ebben a bejegyzésben szándékaim szerint még beválogatok néhány szép felvételt Tallinnról, amikre eddig nem került sor, de mivel Észtország nem csak Tallinnból áll, lényegében címszavakban szeretném itt hozzáfűzni azokat az új ismereteket, amibe az ember olvasás közben óhatatlanul beleütközik, s árnyalja a képet.

Tallinn P1650525 Pikk Jalg 23-25 szecessziós

Akkor kezdjük is a címmel. Észtország alapvetően egy sík terep. Legnagyobb kiemelkedés rajta, a 318 méter magas hegy az ország délkeleti részén, s ezt ők a mókás Nagy Tojás-hegy névvel illetik. Az ország szárazföldi része még mindig őrzi azokat a jegyeit, amit már valahol a 4. fejezetben taglaltam, az erősen belvizes, lápos talajt (nagy a tőzegkitermelés).

Az elmocsarasodott vidék sok, kisebb – nagyobb, jégkorszakban kivájt tótól tarkállik. Ezek közül a legnagyobb az észtek által Peipusi tónak nevezett, oroszokkal közös 2611 km 2 felületű – átlagos mélység 7 m – tó, amelyet a mi történelem tanításunk Csúd tó néven, illetve a Csúd-tavi csataként említ.

1242 telén a tó jegén zajlott küzdelem a Német Lovagrend és Alekszandr Nyevszkij novgorodi fejedelem között, ahol bár a jobb felszereltségű és szakmai felkészültségű lovagrend vitathatatlan fölényben volt a nagyszámú, de gyenge felszereltségű ellenféllel szemben, végül az oroszok vívták ki a győzelmet. A küzdelemben latyakosra taposták a tó jegének felszínét és a paták, valamint csizmák dobogása következtében az repedni kezdett. A jég beszakadása hozta meg a döntő eredményt. A csatát Eisenstein A jégmezők lovagja címen filmvászonra vitte.

Tallinn IMG_7991 Gyö Pikk Jalg 30

Tallinn P1650472 , Lai 17

Jelenleg az ország egyötöde lápvidék, s az országnak több mint a felét erdő fedi, s ez kiemelkedően magas az európai átlaghoz képest. (A növény- és állatvilágáról, illetve a Balti tengerről további tájékoztatás  itt.) Ezeken a helyeken ma már vadregényes természeti parkokat alakítottak ki, s igen kedvelt terepe a túrázóknak, természet szeretőknek.
A Lahemaa Nemzeti Parkja Európa egyik legnagyobb kiterjedésű természetvédelmi területe, az erdők mélyén kiterjedt vízi-világgal. Nem is lehet véletlen, hogy ősvallásukban, – amelyre a néphitben még a mai irodalmi alkotásokban is vannak utalások, példák – szent berkeikben állt egy kiválasztott fa, amelyben istenüket tisztelték és áldoztak neki.
A hódítók hozta katolikus hit itt mindvégig idegen maradt, s így a németekkel elterjedt reformáció még annyira sem keveredett az országban, mint a letteknél.

A Lahemaa Nemzeti Park nevét az északi partvidék félszigetekkel tarkított, tengeröblökkel gazdagon borított partvonala miatt kapta, melynek jelentése “az öblök földje”. A svájcnyi méretű kis országnak több mint 4000 km hosszú tengerpartja van, partjai előtt 1521 szigettel! Az észt népesség 3 %-a szigetlakó.Tallinn előtt a legnagyobb Saaremaa, ezt követik a Hiiumaa majd Muhu és Vormsi szigetei. A szigetek lakóinak 97 %-a a felsorolt, első három szigeten él. Vannak szigetek, ahol mindössze egy ember él, ezek közül sokan mint szigetőrök.

Tallinn P1650467 Lai 8

Tallinn IMG_7953 Gyö, ajtó

A Baltikum madártávlatból című, OzoneNetwork-ön folyamatosan vetített sorozatban (8. vagy 9. rész) bepillantást nyerhetünk egyik-másik szigete életébe, amelyek számos különlegességgel nyílnak meg ámuló szemeink előtt. Itt kapunk egy kis sejtést abból, hogy maradhatnak fenn sokszor évszázados szokások, életmódok, mintegy időkapszulában 21. századunk hajnalán. A különleges és egyedi Kihnu szigetét, amelyet gyakorlatilag a nők tartanak fenn (miközben M72-es szovjet katonai motorokon közlekednek) 2003-ban  az UNESCO is felvette a kulturális világöröksége listájára.

Az élő észt népviselet az egyik ilyen, a városokon kívül fennmaradt erős kifejező jegyük, ahol az asszonyok – sokszor még maguk szőtt – csíkos szoknyája (szárazföldön hosszában futó csíkokkal, a szigetlakóknál keresztben) sok mindenről mesél az értő szemeknek.
S ezeket az oly jellemző csíkokat a mai élet hétköznapi tárgyain és berendezésein is szívesen alkalmazza az iparművészet. Szállodánkban és a reptéren is, mi is belebotlottunk.

Csíkok, hotel, reptér - kollázs

Valamennyi balti államban erős hagyománya van a maguk kötötte (szigorúan csak) mértani mintázattal díszített (gyapjú) zokniknak, kesztyűknek. A kesztyűnek egyéb, másodlagos szerep is jutott: a néphit szerint megvéd mindenféle szerencsétlenségtől, ezért sokszor az is elég, ha az övükbe dugják. Ezzel magyarázható a sokszor még legnagyobb nyáridőben is magukkal hordott kesztyű. Hasonlatosan varázserőt tulajdonítottak az övnek: azt tartották megvéd a betegségektől, ezért még éjjel is viselték.

szetu sölgHa fenti népviseletek/ szokások kissé szokatlanok is, korántsem olyan különlegesek, mint a szetu népcsoport ékszere, a sölg. Ez eredetileg afféle brossként, az ing kivágásának összefogására használt, – többnyire ezüstből készült – domború kitűző átmérője egyre nőtt, s más függő díszekkel variált nyakékes változata akár az egész mellkast is betakarhatta, vagyonosabbaknál elérhette ezáltal a 3-4 kg súlyt is.

Az országot északi fekvéséhez képest bár enyhe éghajlatúnak mondják, gyakorlatilag az óceán közelsége hatására igen nedves az időjárása. Építkezésében ezért is elterjedt a hegyes (min. 45º -os) szögben lejtő tetőszerkezetek használata, hogy az eső jól lecsoroghasson. Így eshetett meg, hogy a nagyobb épületek födele gyakran kétszer olyan magas volt, mint a fal. Vidéken az építőanyag kizárólag – rendszerint faragatlan – rönkfa volt, s a réseket kővel, mohával töltötték ki. Az orosz cári időkben még volt olyan rendelet is, amely bizonyos rangon alul meg is tiltotta a kő, mint építőanyag használatát, ezért is találkozhatunk akár Tallinnban is (egykori külterületeinek számító – belvárost is körülölelő utcákban) számos szép régi faépülettel. A szauna még vidéken is minden udvar elengedhetetlen épülete volt.

Fa építészet, kollázs

Ugyanakkor a tél azonban igen kemény, s az észt emberek életéről szóló irodalmi alkotásokból is ezek a nagyon küzdelmes nehéz sorsok olvashatóak ki. Kis (kinagyítható) illusztráció egyik kedvenc elbeszélésem elejéről:

Télen a befagyott jégen a szigeteket ma is simán autóval közelítik meg. Ilyenkor jégutakat nyit az úthivatal a szárazföld és a szigetek között, megfelelő szabályok előírása mellett. Sebesség 25 km/óra vagy 40-70 km/ óra. A köztes sebesség ugyanis olyan rezonálást okoz, ami törheti a jeget. Nagyobb a fékút, ezért nagyobb a követési távolság, a kocsi nem lehet 2 tonnásnál több, s még számos más előírás vigyáz a balesetmentes “jégautózásra”.

Tallinn IMG_8038 Gyö

Tallinn IMG_8263 Gyö, Viru kapu

Tallinn P1650513 Pikk Jalg 28. Svéd Követség, Rosen palota

Tallinn IMG_7958 Gyö Lai

Tallinn IMG_8106 Gyö

Tallinn mellett az országnak néhány nagyobb városa még: az egyetemváros Tartu, középkori nevén Dorpat. Pärnu város kedvelt tengeri üdülőhely, csakúgy mint a (térképen) fölötte található, gyógyiszappal is rendelkező Haapsalu, amely és környéke az itt élő svédek legfőbb vidéke volt már a 13. századtól. Viljandu a Kardtestvérek rendjének egykori székhelye volt. Narva Észtország keleti részén, az orosz határ mellett fekszik (lakóinak mintegy 94 %- a orosz ajkú, akik a Szovjetunió idején a különböző országrészekből vándoroltak ide), természetes elválasztójuk a Narva folyó. A folyó túlpartján fekvő (orosz) Ivangorod városával ikervárost képeznek.

Tallinn P1650465, Lai 1 - bábszínház

Nem ugyanabban a mértékben, mint Narvában, de Észtország lakosságán belül magas kisebbséget képeznek az orosz nemzetiségűek. A cca. 1,3 millió összlakosságból 920 ezer körüli az észt nemzetiségű, a 400 ezres orosz ajkú lakosság mellett. Érdekes, hogy míg az észt anyanyelvűek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg városok és vidék között, az orosz anyanyelvűek 90%-a városlakó.

Tallin IMG_7988 Gyö

Mivel megint a szándékaimmal ellentétben, igen messzire elkalandoztam és adtam kis kitekintést az általam fellelt anyagokra támaszkodva,

  • A jelenlegi bejegyzés sok hasznos információját az esztbonto.blogspot.hu oldalról vettem át, köszönet érte. Ugyaninnen, amiből már terjedelmi okokból nem is idéztem, de roppant szórakoztatónak tartottam a 19. században osztott észt családnevek (addig nem létezett) keletkezését.
  • www.estonica.org  honlap sok magyar fordítása is igen hasznos és izgalmas területeket ölelt fel (időnként beépítettem a linket)
  • szeretettel ajánlom figyelembe a fenti forrás észt ABC-ről és kiejtési szabályairól írt rövid összefoglalót az ezután oda látogatóknak.

S amit mindenkinek, akit csak megérintett ennek a kicsiny, de bámulatra méltó népnek a története, szomorúan ajánlom a magyar- észt kulturális kapcsolatokról, barátságról 2014. évben kelt egész cikket elolvasásra, ahol többek között olyanokról esik szó, milyen hatalmas az észtországi magyar fordításirodalom. Én utazásom előttig nem tudtam volna megnevezni egyetlen észt irodalmi szereplőt, vagy művet. Az észteknél pedig a legutolsó időkig kötelező olvasmányként szerepelt A Pál utcai fiúk.

Míg saját észt bejegyzéseimben viszonylag érintettem a korai, a középkori (főleg a svéd uralom idejét), illetve volt valamennyire szó a cári rendszerről, teljesen kimaradt az újkori- 20. – 21. századi történelmük, a szovjet elnyomás időszaka. Ez részleteiben ugyan különbözik, lényegében azonban mégis hasonlítható azokhoz a folyamatokhoz, amiket már Litvánia illetve Lettország kapcsán érintettem, ezért itt most kikerültem az egész témakört. Noha erről is olyan bőséges – és nem érdektelen – anyagok keletkeztek már, amivel újabb, fejezetekkel lehetne folytatni ezt a feldolgozást, de mint mondtam, eljött az ideje, hogy elvágjam a fonalat. Itt és most.

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, kultúrtörténet | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése