Utazás a Felvidéken 25. – Kassa, a Dóm és a főutca “szigete”

A séta messzire vezetett, itt az ideje hogy rátérjünk a “jutalom-játékra”.

A Hlavnát a térképünk szerint alulról, délről közelítjük meg, onnan, ahol rögtön elénk tárul Kassa domináns épülete és egyben jelképe, a Szt. Erzsébet székesegyház, vagy ahogy mindenki ismeri, a kassai dóm.

A Dóm előtt azonban még a Szent Mihály kápolna épületébe ütközünk, mely valaha csontház és temetőkápolna volt. Körülötte terült el egykor a középkori temető.

A XIV. század elején gótikus stílusban készült kápolnát, 1902-ben Schulek Frigyes tervei szerint építették újjá. Külső falában 15 régi sírkő található.

A kassai dóm keresztben áll az oválisan kiszélesedő Fő utca tengelyében, hiszen
kelet – nyugati tájolású. Két oldalán így két teret képez: a délin, ahol a Szent Mihály kápolna található a Szabadság teret (Námestie Slobody), az északin pedig a Fő teret (Hlavné námestie) rajta az Orbán toronnyal. A kápolna a Szent Erzsébet székesegyházzal és az Orbán-toronnyal együtt egy Szlovákiában egyedülálló gótikus épületegyüttest képez.

Ugyanez a helyszín kicsit ihletettebb, festmény szerű feldolgozásban:

A kép talán könnyebben visszahelyez bennünket azokba a régmúlt korokba, amikor az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyházat emelték.  Helyén már
a 13. sz.- ban állt egy kisebb románkori, majd egyhajós csúcsíves templom (alapterülete 520 m²), mely tűzvészben pusztult el.

1374. körül láttak hozzá az új, jóval nagyobb templom építéséhez (Erzsébet anyakirálynő, Károly Róbert özvegye alapításában), bár az aránylag szűk főutca és a Csermely patak csak 60 m külső hosszúságot engedett meg. Szélessége 35,50 m. Alapterülete 1200 m².  Tervezésénél és építésénél a kereszt alaprajz mellett fontos feladat volt a kéttornyos homlokzat. A mesterek a két, négyzetes alaprajzú tornyot belefoglalták az épület tömegébe.

A templom több fázisban készült, legkiemelkedőbb részei Mátyás király idejében készültek, különösen a kőfaragók s az oltárkészítők remekeltek. A három főkapuzat a középkori szobrászat mesterművei közé tartozik. Mátyás korának építőmestere
Kassai István mester volt, akinek tehetségét Mátyás látván, megbízta a Diósgyőri vár bővítésével is. A háromhajós csarnoktemplomot sohasem fejezték be. Így déli,
Mátyás-tornya csonkán mered az égnek. A dóm építése 1520. után maradt abba.

1556-ban nagy tűzvész pusztított a városban, a székesegyházat sem kímélte.
A lángok elől csak a dóm négy oltára menekült meg. Tűzvész és a Hernád áradásai miatt többször javították, belső berendezését cserélték. A magasabbik, az 59 méteres északi torony barokk sisakját 1775-ben kapta. 1857-63: felújították, majd 1877 és 1896 között
a pesti Parlament tervezője, Steindl Imre tervei szerint, belsejét öthajóssá alakítják át gótikus csillagboltozatokkal, amelyeknek mindegyike más – más alakzatot mutat.
A csonkán maradt Mátyás toronyra 1904-ben teszik a ma is látható sisakját.

1980. óta a dómot ismét renoválják. A munkálatok mindmáig folynak.

És itt ismét Márait kell idéznem:

„Nem tudtam, hogy ennyire tökéletes ez a dóm, szülővárosom remekműve, ez az évszázadok műgondjával épített tökéletesség. Meghatott gyönyörűséggel nézem minden kövét. Nincsen sok ilyen Európában: talán húsz, vagy huszonöt. Ez a néhány dómtorony, a chartresi, a reimsi, a kölni, a kassai, ezek jelentették a múló időben az örök Európát.
De valamire figyelmeztet is a dóm. Ezt mondja, csonka tornyát, mint egy kéz megsérült mutatóujját a magasba tartva: „Ebben a városban épült valami, ami az egész világra szól. Ebben a városban remekmű épült. Nézz a magasba, figyelmesen, aztán hajtsd le a fejedet, alázatosan. Az ember csak annyit ér, amennyire megérti
a nagy jelképeket. Az ember csak akkor él, ha épít valamit. Legalább egy dómot, évszázadokra. Értsd meg!”

A templomon fellelhető vízköpőket ha megtekintjük, csupa torz állatot láthatunk, melyek azért készültek, hogy a rossz szellemeket elriasszák. Egy közülük, a Mátyás-torony jobboldali vízköpője azonban kivétel, egy női alakot ábrázol. A hagyomány szerint,
Kassai István házsártos és iszákos feleségén úgy állt bosszút, hogy megmintázta, s most
az idők végezetéig esővizet gurgulázhat csupán.

Mivel valamennyi leírás az égtájak szerinti megnevezésekkel él a templom bemutatásánál, én is megtartom ezeket a terminusokat, azzal a könnyebbséggel, hogy illusztrálom is, ezért nem kell a beazonosítással bajlódni.

A Szent Mihály kápolna felöli oldalon van a déli kapu, mely szobrokkal díszített kápolnaszerű előcsarnoka építészeti műremeknek tekinthető. Leginkább ez az a bejárata a templomnak, ahol a szakértők nagy biztonsággal Kassai István keze nyomát vélik felismerni.

A  kapu homlokzatának háromszögű oromzatán Mátyás király életnagyságú páncélos kőszobra áll, a déli tornyon pedig Mátyás hollós címere található.

A nyugati homlokzat a két torony közötti részt foglalja magába, ahol a templom főbejárata található. Az ide kifutó ápolt keresztutca is Erzsébet nevét viseli, jóllehet ez szlovákul kicsit idegenül hat: Alžbetina.

A dóm nyugati főbejárata két oldalán, a kettős lombozattal ékesített, csavart oszlopon Keresztelő Szent János szobra áll. A másik oldalról már hiányzik Szent József szobra.
A kapu timpanonján Krisztus az Olajfák hegyén és az Atyaisten félalakja, a koronázó rész domborművei a Pietà és a Veronika kendője.

Az északi kaput ” Porta aurea”- nak, aranykapunak is nevezték, mégpedig azért, mert az itt található szobrok és domborművek az 1860. előtti időkben be voltak aranyozva. Kétségtelen, hogy ez a dóm legékesebb kapuja. Több szakértő ezt azzal magyarázza, hogy
a középkori plébániatemplom északi kapuján lehetett a város főterére, a városháza elé jutni, ahol akkor a város közélete folyt.

Én erre a kapura azért is ki voltam hegyezve, mert az itt álló Szent Erzsébet szobor Márai által elképzelt készítőjének alakja köré építi fel a Kassai polgárok című színművét. Hát az élményt némileg zavarták az állványok, mivel sajnos a tatarozás jelenlegi szakasza éppen az északi kapura esik.

Az északi kettős kaput elválasztó pilléren a templom védőszentje, Árpádházi Szent Erzsébet, feje fölött pedig a liliomos címerpajzsot tartó két angyal kellene látsszon.
Az oldalfülkékben – Szent Imre, Szent István, Szent László és Szent Henrik (Szent István sógora) szobrai állnak.

Még egy kanyar, s ezzel mondhatni kívülről körbejártuk a dómot.

A maradék keleti oldaláról egy érdekes szögből készült internet képpel szolgálhatok.

De nekem ennél kedvesebb a toronyról készített saját, illetve egy karácsonyi hangulatú kölcsön kép.

Mivel ezen a kis szigeten található látnivalókról még sok mindent szeretnék elmondani, úgy gondolom itt a mesét félbehagyom, s a dóm belsejét új kíváncsisággal tudjuk majd bejárni legközelebb.

Még egy Márai idézetet engedjetek meg nekem:  ” Ezek a székesegyházak azzal az akarattal és áhítattal épültek, mely nem leigázni akarta a világot, hanem kifejezni. Egy közösség legjobb akaratával óhajtja remekműbe formálva felmutatni mindazt, amire a közösség tagjai szerződtek.”

És egy mai békés kép a közösség életéből az évszázados falak meghitt közelségében:

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Szlovákia, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s