A láthatatlan harmadik – Cospicua, Grand Harbour

A Három Város Málta Nagy Kikötőjében magától értetődő fogalom. Az előző bejegyzésben már megismerkedtünk Sengleával, mely egyike a Három Városnak. Nézzük hát meg közelebbről, mit is tudhatunk róluk?

A Grand Harbour képét a két félsziget, melyen Senglea, a French Creek és Dockyard között, illetve Birgu fekszik, a St. Angelo várával a Dockyard és a Kalkara Creek között, határozza meg leginkább. A harmadik város pedig a kettőt a szárazföldi frontjukon összekapcsoló Cospicua vagy Bormla, az ő kétszeres erődítés vonalával, amelyet a magasból igen látványossá, a falat csipkéző bástyák tesznek.

Cottonera map a Három Város . Brocktorff rajz, mfq1220

Ez utóbbi város a kevésbé megfogható turista szemmel, mivel az útikönyvek is alig foglalkoznak vele (legfeljebb felsorolás szerűen, és érdektelennek minősítve – ami természetesen tévedés). Mi magunk is lényegében annyit nem láttunk belőle, amint az idegenvezető a Felső Barakka kertek kilátó teraszán állva, széles mozdulattal intett irányukba, hogy az az ujjszerűen benyúló 2 félsziget a Három Város. Abban sem voltunk biztosak, hogy jó irányba nézünk-e, – hisz annyi minden nyúlt be ott ujjszerűen, s az, hogy a kettő lényegében három, végképp értelmezhetetlen volt. Mondhatni a képletben a fekete ló Cospicua, alias Bormla volt.

Mindezért én elég behatóan megpróbáltam többször is meghatározni, hogy hogy is van ez a Három Várossal, s a hozzájuk szorosan kötődő Santa Margerita és Cottonera vonalakkal. Utóbbiak keletkezéséről a Nagy Kikötő posztomban már részletesen írtam, ezért itt legfeljebb még annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a britek időszakában felmerült a Nagy Kikötő Vallettával szembeni szárazföldi oldalán a Cottonera vonal továbbvitele. Ezzel a szándékkal épült meg a már tárgyalt Corradino lines is, a másik oldalon pedig Kalkara illetve a Rinella öböl felé tervezték a leágazását. Erre azonban már nem került sor, de a falakat tagoló bástyák és a helyenként lélegzetelállító barokk városkapuk így is impresszív elemekkel gazdagítják a Lovagi erődítmények tematikájú világörökségi javaslat helyszíneit. A következő öbölben fekvő Kalkarával együtt pedig szokás a területet a Cottonera régió összefoglaló névvel is illetni.

Tehát sokáig próbáltam kitalálni, hol is kezdődik Cospicua, amíg a fenti, s néhány hasonló térképet meg nem találtam. Így kiderült, hogy még jártunk is ott, ha csak buszban ülve is, hiszen az alábbi fotók itt készültek:

De lényegében mindaz, ami az öbölből a Sheer bástyánál beljebb helyezkedik el – sőt: a Sengleánál látott dokkok legtöbbje is – már Cospicuához tartozik. Vagyis egy másik nézőpontból, itt, ami a vitorlások mögött felrajzolódik a horizontra:

Grand Harbour IMG_0934 2.nap V

🙂 világos ugye?

Nem-e?

Hát akkor segítsen barátunk, a Google:

Birgu-Bormla-Senglea-French Creek-Corradino

Vagyis itt a vízparton, erről a kissé jobbra megtörő öbölszakaszról beszélünk, a jachtkikötő mólói után.

Bormla-Cospicua tkp

Bormla-Cospicua öböl, kollázs
S ez az a szárazföldbe torkolló partszakasz, ahol Lord Nelson admirális és Alexander Ball kapitány a franciák kiűzése után horgonyt vetettek, s a Santa Tereża rakpartról a helyiek lelkes üdvözlése fogadta őket.

A történelmi dokumentumokon már a főníciai időkből felbukkan a település neve,
Bir Mula (az Úr kútja) formában, amelyből alakulnak később a Bormula, Bormla formák.
A neve összefügghet azzal, hogy a helység friss víz ellátása a körülötte elhelyezkedő dombok természetes forrásaiból bőséges volt, de tengerparti közelsége révén is vonzotta a telepeseket.
Santa_Margherita__Cottonera_Lines_mapA Nagy Ostrom idején azonban a lakosság bemenekült Birgu és Senglea védett falai közé, miközben az oszmán hadak a Salvatore és Santa Margerita dombok magasából ágyúzták három hónapon át Birgut.
A győzelem és az újjáépítés után merül fel – Bormla stratégiai fontosságát felismerve – (1635-1638/ Floriani, Firenzuola) a Margerita lines építése, s amelyet 1671-re be is fejezték. Igaz, később még de Tigne hadmérnök is munkálkodott rajta, s ténylegesen
1736-ban lett kész vele, történetesen már a később indult, Cottonera vonal megépítése után. Lehet, hogy már említenem sem kellene, de a Cottonera vonalakat elrendelő nagymester, Nicolas Cotoner (1663-1680) is megkeresztelte a várost: Città Cottonera névre, de végülis maradandó egy másik nagymester elragadtatott 1722.évi névadása, Città Cospicua (=szembetűnő) lett. Idővel a hely a lovagok között új reputációt nyert, mint kellemes vidéki üdülő övezet, s egyre többen alakították itt ki hétvégi villáikat, palotáikat (pl. The Lodge, Daritama ház, Gargallo rezidencia). 1717. évben alkották meg a szabályos utcahálózaton alapuló város tervét.

Kedves történetet mesélnek a St. Louis bástyáról. (A rajzon Birgu alatt a második.) Mintegy száz évvel ezelőttig a Cottonera régió lakosai nagy része tengerész volt, akik hosszú hónapokig tartó utakat tettek a tengeren. Hazatértük mindig nagy öröm volt családjuknak, de a helyi lakosság számára is. S az érkezők előrejelzésére a St. Louis bástyán egy hírnök posztolt, ki kezében távcsővel innen messzire ellátott, a horizontot fürkészve. Amint beazonosított egy érkező helyi hajót, futott értesíteni az érintett családokat, barátokat, ismerősöket – valamint a helyi banda vezetőjét, akik ilyen alkalmakkor kivonultak üdvözölni a hajót valami népszerű dalt játszva. Ezért ezt a bástyát is-Sur tal-Pażan vagy Tal-Bxajjar azaz Előhírnök bástyának nevezték.

Charles Frederick de Brocktorff(1775/85 - 1850) - watercolor

A britek bevonulásukkor nagyon meggyőzőnek találták a lovagok által létrehozott kikötői infrastruktúrát, s haditengerészetükkel megtelepedvén, nekifogtak maguk is ezek további fokozatos kiterjesztéséhez. Az öbölben raktárakat, kötélverő üzemeket, kisebb gőzüzemi műhelyeket és élelmiszerellátó létesítményeket, valamint tiszti szállást telepítettek,
s mindenek előtt nekiláttak az első szárazdokk építéséhez itt, a gályakikötő cospicuai végében. 1842-1848 (más források szerint 1844-47) között megépült 1. számú dokkot majd tíz év múlva megnövelik, illetve 1861 – 1909 között továbbiakat építenek a French Creek-i oldalon. A gályakikötőt átnevezik Dockyard öbölnek, amelyet egyúttal a fő haditengerészeti kikötőjükké tették.

A dokk alapozásához a Halikarnasszoszi (ma Törökország, Bodrum) mauzóleum márvány tömbjeit is felhasználták, amely feltárásoknál a British Museum megbízásából archeológusok kutattak, s 1857. októberében innen érkezve rakta ki a HMS Supply hajó Máltán azokat. A mauzóleum – amelyről minden későbbi ilyen síremlék a nevét kapta – az ókori világ hét csodájának egyike, a Kr. e. 353-350 közötti perzsa királyi helytartó Maosolus és felesége Artemisia számára készült, s az antik architektúra egyik legfontosabb művének tartják.

dockyd 1897-maltaramc.com

Ma ennek a dokknak a bejáratánál építették a város két oldalát összekötő kis fém gyalogos hidat.

Mindezek a lendületes építkezések a rakparton és dokknál, számos új munkalehetőséget teremtettek a helyi lakosságnak, amely gazdasági erősödéséhez és az életszínvonal növekedéséhez a nagyszámú tengerész beszállásolása is jelentősen hozzájárult. Így fokozatosan megszületett Málta új technológiai társadalma a hajóépítés-javítás és kiszolgáló ipar területén, s Európa legjobbjai közé küzdötte fel magát.

Brocktorff - Naval Arsenal 2093719a

A britek azonban nem csak a dokkot és környékét építették ki, hanem 1853-ban a Margerita vonalhoz csatlakoztatva a St. Clement védművet és a Verdala erődöt (fenti vázlaton pirossal kiemelve) és barakkokat.

S. Margherita lines, Bormla - Fort Verdala

A Verdala erőd aztán az I. világháborúban Hadifogoly táborként szolgált, elsősorban török és német foglyok számára. A britek ezt a helyi lakosság előtt teljes titokban tartották, így még a környező cospicuai házak lakóinak sem volt sejtelmük a barakk lakók kilétéről.

Fort Verdala-January-1917-Kaisers-birthday-gymnastics-display-team-line-up

Legnevesebb foglyai a Franz Joseph, Hohenzollerni herceg, a német császár első unokatestvére – hazájában nemzeti hős, illetve a Távol-Keleti fronton sok szövetséges hajót elsüllyesztő Emden német hadihajó kapitánya, Karl Friedrich Max von Müller.
De itt töltött 9 hónapot az akkor még fiatal, ambiciózus, tengeralattjáró hajó kapitánya, Karl Dönitz, a második világháború idején a Német haditengerészet főparancsnoka és Adolf Hitler öngyilkosságát követően 23 napig a Német Birodalom elnöke.
A nürnbergi per után ezúttal 10 év börtönbüntetés várta, amelyet Berlin híres Spandaui börtönében töltött le.

A második világháború alatt a város lakóit evakuálták a célponttá vált falak közül, vidékre. A súlyos bombázások után a város romokból történő visszaállítása hosszú ideig eltartott.
Az 1956. évi Szuezi válság után a brit kormány elhatározta a külföldi költségeinek a csökkentését, s máltai haditengerészeti bázisán azonnali leépítését hajtotta végre, az akkorra mintegy 13 ezer főt számláló dolgozóinak. Ez súlyos szociális válságot idézett elő, s az addig virágzó terület gazdasága is zuhanó repülésbe került. A terület hosszasan a szakszervezeti mozgalmak központja volt, s a máltai költségvetési deficit jelentős részét termelte a halódó ágazat.

Az utóbbi időkben jelentős erőfeszítéseket tesznek a dockyard új módokon való hasznosítására. Legutóbbi, bizakodásra okot adó esemény, a britek által további épületekkel bővített egykori gályaraktár, és területének bérbe adása a Máltai Amerikai Egyetem (AUM) számára, amely a Cospicua rakpart Senglea felőli oldalát foglalja el.

AUM_001

Ezzel szemben található Cospicuának a Lovagok idején plébánia templommá alakított Szeplőtelen Fogantatás temploma, ahonnan  Nagypéntek idején a nevezetes körmenetek indulnak.

Reklámok
Kategória: Málta, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Lovagi erődök és dokkok sora a Grand Harbourban, Málta

Elhagyva Florianát a Nagy Kikötő fő viziútja csaknem bevezet a szárazföldi Marsa  városába, hogy aztán Paola felé fordulva számos öbölre szakadva kialakítsa azt a képet, amely leginkább kifejezi a Grand Harbour arculatát, 5 fő öblével (creek), az azokon kiépült városokkal, a Három várossal ( Senglea, Cospicua/Bormla, Vittoriosa/Birgu) és Kalkarával.

Marsától a Rinella Bay-ig- kollázs

Az elénk táruló látvány azonban már kevésbé beszél az utazási magazinok turista csalogató öbleiről, mint inkább egy nagyléptékű ipari kikötőről, konténerek, raktárházak, betonsilók, rakodó- és (többszintes) emelődaruk, úszó és szárazdokkok, hajójavító műhelyek egymást követő sorával.

Málta P1670677 Grand Harbour, Marsa Creek

Málta P1670683 Grand Harbour, Marsa Creek

Így szemre, a laikusnak elég idegen, majdhogynem érdektelen látvány. De ugye tudjátok, hogy nekem ez kevés, mindig feltolul a kérdés, mi van hát mögötte?

És természetesen van mögötte, sok minden, sok réteg.
Van egyszer a mai tevékenység – a gépesített, kevés munkást igénylő, mérnöki teljesítményekkel csillogó, majdhogynem zárt rendszerek, a kereskedelmi szállítmányozás új formái, a szabványosított 20 lábas konténerek és ro/ro rakodási rendszerek forradalmasított szolgáltatásával. Ezzel szemben áll a 20. század első felének színes nyüzsgése emberek és áruk szakadatlan mozgásával, gabonasilók üzemeltetése, ömlesztett áruk fogadása, kis máltai bortermelők raktári kereskedése, és az újabb energiaforrások (szén/gáz – olaj) szerint változó erőművek ipari beruházásaival.

Kikötői árumozgatás- 20.sz. eleje, kollázs

Marsában ma már az erősen környezetszennyező erőművet is lebontották, s a kikötő olaj és gáz logisztikai centerré alakult, s egyéb árufogadás kizárólag az élőmarha importszállításokra korlátozódik.

Ugyanitt a Marsa creek Paola felőli oldalán (Magazin és Laboratory  rakpartok) kezelik a legtöbb rakományt, ami a Grand Harbourba érkezik: tömegáruk: gabona, cement, gázolaj, túlméretes rakományok, járművek, ro/ro szállítmányok. Itt van a konténer terminál, a
86 ezer tonna kapacitású Kordin gabona siló, s újonnan megépült bulk cementet kezelő létesítmény, föld alatti olaj tankok. Alig száz évvel korábban itt még szénraktárak voltak, épp csak megkezdték a felismert új energiahordozó, az olaj felszíni és földalatti tárolását szolgáló létesítmények kialakítását. Mégis leginkább a brit haditengerészet hatalmas lőszerraktáraként hasznosult akkor ez a terület. A mediterrán flotta nagyságához mérten el lehet képzelni, milyen mennyiségű robbanószer tárolása zajlott a Royal Navy Armement depot-jaiban föld felett, és föld alatt. Az már csak apróság volt, hogy kisebb hajójavító műhelyek mellett itt működött a tengerészek börtöne is.

Ha elvonatkoztatunk a Marsa öböl gazdasági és brit katonai szerepétől, és mélyebbre tekintünk emberi történetében, nagyon messzire, az antik időkig vissza lehet nyúlni. Már a város, Marsa neve is beszédes: ez ugyanis az arab/ főniciai kikötő szóból ered – mint ahogy számos általunk is bejárt hely nevének összetételében is fellelhető a szócska: Marsaxlokk, Marsascala, Marsamxett. Itt nevezetesen az Öbölbe ömlő legnagyobb folyónak, a  Quorminak lehetett a torkolata, melynek öblében még az 1860-as évek előtt homokos Abela_könyve_Máltárólstrand volt, friss kagylók és folyami rákok lelőhelyével.
Feljebb, másfajta, – archeológiai – leletekre támaszkodva alapította meg a máltai nemes, Gian Franġisk Abela a sziget első múzeumát. Villáját a jezsuitákra hagyva kapta később a gazdagon beültetett és művelt terület a Jezsuiták hegye megnevezést, hogy majd a helyén megépült két, szennyezett, kormos levegőt terítő erőmű után a nevén kívül több ne is maradjon.

Mint ahogy nem maradt nyoma annak a Kr.e. 3700 körüli hat megalitikus templomnak sem, amely a Corradino /Kordin fennsík platójáról (Paola) a Nagy Kikötőre letekintve, egykori népes település nyomait sejtette. (Egyéb hasonló, ám fennmaradt leletek a közelben a Ħal-Saflieni Hypogeum és a Tarxieni templomok.)
Míg helyükön ma már csak egy lényegében letarolt, lakatlan – csak az ipari, raktár felhasználású – zóna található, az utolsó templom köveket a britek építették be a fennsíkon (1871-1880) létesített Corradino Lines-ba, amely a Ras Ħanżir, vagy Polverista ponttól a Cottonera vonal erődítményeiig húzódik. A Lovagi erődítmények Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszínbe egyébként a Corradino Lines-t is belevonták a program felterjesztői. Bár a katonai jelentőségét hamar elveszítette, a vonal többnyire v alakú falai és árkai, az ipari terület építményei között a szemtől sokszor rejtve, de fennmaradtak.

Marsa- Paola- Corradino lines, kollázs

A Lovagok kapcsán elmondandó legnagyobb történethez, az 1565. évi nagy török ostromhoz ez a terület egyébként azzal kapcsolódik, hogy itt éppen a törökök legfőbb táborozási és felvonulási terepe volt. A délkeleten fekvő Marsaxlokk kikötőjéből a szárazföldön át vonulva közelítettek a legfőbb célponthoz, a Nagy Öböl bevételéhez.

Die Belagerung von Malta- Ankunft der osmanischen Flotte (Matteo Perez d'Aleccio)

Mint tudjuk ez nem sikerült nekik, s talán a véletlen folytán, de éppen itt, Marsában már a békés baráti kapcsolatok erősítéseként létesült 1874-ben az a török temető, amelyről Abdul Aziz török szultán látogatásakor egyeztek meg, az erős kisebbségben levő muszlim közösség használata számára. Építője Emanuele Galizia (1830-1906) stílusában visszanyúlva a mór építészeti mintákra, egy eklektikus, romanticizáló együttest hozott létre, mely ugyan igen látványos, de teljességgel idegen ebben a környezetben.

Török temető, Marsa- kollázs

Igazából a lovagkorhoz kapcsolni a helyet, éppen a Corradino lines kiindulási pontjával, a Polverista ponttal lehet. A  Ras Ħanżir (amely formájáról – disznófej – kapta beszédes nevét) területen 1756-ban Pinto nagymester emeltette a lőportornyot, mely egy kiépítendő, ám anyagiak híján soha meg nem valósult bástyás erődítményvonal első elemeként szolgált volna.

Malta;_view_of_the_city._Etching_by_M-A._Benoist,_c._1770,_after J.Goupy,c. 1725

Málta P1670701 Sliema Grand Harbour Senglea, GardjolaA Lovagrend számos ehhez hasonló lőpor tároló tornyot telepített, lehetőleg Vallettán kívüli néptelen helyeken, az ott 1634-ben  felrobbant, 22 életet követelő torony elpusztulását követően.
A lovagok erődítményeinél főleg a 16. század végétől előszeretettel alakítottak ki – a francia katonai építészet mintáit követve – a bástyákban lőpor tárolókat, s ezek egyik kedvelt formája volt a falon túlnyúló, többnyire a sarkokra épített kilátók, a bartizánok (hívják még enchauguettének, guaritenek – máltai: gardjola), természetesen azzal a feladattal is, hogy őrködjenek. Gyönyörű példája ennek a Senglea földnyelvről a Grand Harbour öble fölé nyúló tornyocska, melyen a fület és szemet ábrázoló jelek egyben figyelmeztetik az ellenséget, hogy a helyet vigyázzák, felügyelik.

Málta P1670698 Sliema Grand Harbour Senglea

És ezzel képletesen már be is vettük a kanyart a Senglea félsziget bal oldalát szegélyező öböl, a French Creek felé. (A név természetesen itt is a történelemmel rezonál: A napóleoni kor francia megszállói ide vették be magukat.)

Málta IMG_4598 Zsu - Valletta French Creek

Málta P1670690 Grand Harbour French Creek

French Creek dokkok, kollázs, h

S itt már amit a szem felfog, egyben a tényleges mai tevékenységet is leírja: különböző hajóállások: nyitott és fedett (száraz)dokkok, hajójavító- és építő műhelyek, köröttük és felettük munkálkodó óriásdaruk. Hiszen ember emlékezet óta, a kikötőkben zajló állandó tevékenység a hajók tisztítása, javítása, újrafestése, átépítése, szerelése, mindenféle igényei szerinti kiszolgálása, a tengerészettől elválaszthatatlan.

IMG_0929 2.nap V French Creek

Ám a leginkább szembeszökő, az öbölben kikerülhetetlen óriás, amelynek leleplezését ígértem ezzel a mondattal: “mi is a célja annak az olajkút szerű építménynek, amely ugyancsak beletolakodott valamennyi panoráma képünkbe..

MG_0830 2.nap V Valletta, Grand Harbour- French Creek

Ha kicsit erőltetett módon is, de az elmúlt napok után idézhetném itt Rejtő Jenőnek is egy öröklétbe merevedett mondatát: A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.

Ugyanis vezetőnktől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nagy hajók vízen történő javításához, mondhatni azok ” mobil szervize ” működik itt, miáltal nem kell semmilyen hajójavító műhelyt becserkészniük, azonnal érkezés után itt beúsznak a méretes hajók, s máris fürgén – a több emeletre felérő állványzaton munkába veszik őket. Hát tátottuk is a szánkat rendesen, hogy is láthattunk volna még csak hasonlót is, mi szárazföldi patkányok, akiknek legnagyobb tengere a Balaton.

Azután akárhány cikket, YouTube videót (egy ilyen monstrum ideszállításáról) olvastam, néztem, találtam róla kutatásaim során, bizony mindben olajfúró toronyról, vagy
-állomásról szól a rege, amellyel képesek akár több ezer méteres mélységben, a kora eocén/paleocén kori rétegekbe lejutni feltáró fúrásaikkal. Ilyen céllal állomásozott már itt 2014-2015 között egy hasonló berendezés, s miután nem koronázta siker a feltevéseiket, elvontatták.
De kérdezem én, miért pont itt? Valletta világörökségi helyszínén, a sziget legnagyobb földrajzi vagyona, – ahogy ők besorolják – a Grand Harbour közepén? Nincs itt elég mélytengeri helyszín, Málta teljes kerületén?

A mostani olajfúró azonban maga szorult javításokra, s azért van itt, s csökkenti minden látogató felhőtlen élvezetét. De feltette már a kérdést a Valletta 2018 társaság elnöke is, szavaival élve: a Palumbo shipyard előtt parkoló szerkezet rombolja a Nagy Kikötő esztétikáját, kilátását. Egyetlen válasz, hogy nincs válasz arra, meddig még? Úgy tűnik, a szolgáltató, a French Creek nagy részét hosszútávon bérlő olasz Palumbo társaság kétéves szerződése valamikor ez évben jár le a MOG -al (Mediterranean Oil & Gas Plc) aláírt munkákra.

Málta P1670684 Grand Harbour French Creek

A szörny gyakorlatilag a 6-os számú dokk, az un. Kína dokk előtt parkol. Ez az a dokk, amely a VLCC (Very Large Crude Carriers) 300.000 to hordképességű, igen nagy méretű hajók befogadására is alkalmas. A beruházást (1979) a kínai kormány támogatta, ugyanakkor nevében akaratlanul is utal rá, hogy a szárazdokk intézménye a kínaiak találmánya, mely,  ahogyan a hajók nőttek, mindenképpen szükségessé vált a javításukhoz. Ezen oldaltámaszok biztosítása nélkül, a ballaszt eltolódásával a hajók egyszerűen felborulnának.

French Creek szárazdokk építés, kollázsHMS Lord Clyde in Dry Dock, 1872 _o-001

A French Creek dokkjai egyébként a brit Admiralitás terjeszkedési igénye (a szomszédos Dockyard Creekből) nyomán jöttek létre, a korábban itt megtelepült kereskedelmi közösség, s hajójavító műhelyei, sólyái átköltöztetésével Marsába. Az első dokk építése 1865-ben indult meg, s az I. világháború nagy csatahajói számára létrehozott 8-as dokk egyenesen a világ legnagyobbjának számított akkor. Ezek a létesítmények nagyban hozzájárultak a Mediterráneumban a brit tengeri fölény biztosításához, békében, háborúban egyaránt.

Senglea_fortifications_mapS miközben lassan bejártuk a French Creek dokkjait, kívülről körbejártuk a Senglea lovagi erődítés nyugati falait is. Azaz azt, amit az angolok újra felépítettek belőle, mivel a dokkok kialakításakor bizonyos részeket le is szakítottak belőle, hogy helyet nyerjenek. De nem csak az angolok, a II. világháború bombázásai igen erősen érintették Sengleát- hiszen a French creek dokkjai kiemelt célpontok voltak. Lényegében a városban az volt a kevesebb épület, ami nem pusztult el. A szép Gardjola is rekonstrukció eredménye, az erődből pedig lényegében már csak a külső bástyák maradtak fenn.

Az eredeti erődről annyit már itt-ott elejtettem, hogy a Lovagok Máltára érkezésekor és letelepedésükkor a Grand Harbour öbölben, mindössze egyetlen erődítmény szolgálhatott katonai védelmükre: a Castrum Maris – a lovagkor St. Angelo erődje. Ezzel szemben levő földnyelv, mely csak vékony szállal kötődött a szárazföldhöz, ezért csak l’Isla = sziget nevet adták neki, majdnem lakatlan volt. St. Julian kápolnáján túl a két szélmalma volt a legnagyobb építménye, s eleinte a nagymesterek nem is láttak benne egyebet, mint kellemes vadászterepet, s nyári rezidenciáik ideális telepítési helyét.

Aztán 1551-ben a törökök váratlanul lerohanták Máltát, s bár a fő szigeten nem jártak sikerrel, ezért Gozo ellen fordultak, ahol jószerivel az egész lakosságot, 6000 embert elhurcoltak rabszolgának. A gozoi invázió felébresztette a lovagokat, s a sebezhető védelmüket biztosítandó, elkezdtek építkezni.
Fort St. Michael, vassallohistory, 3 Ekkor került sor a Fort St. Michael és a Fort San Elmo kialakítására, amelyet a Nagy Ostromig rohamléptekben, majd utána részben az újjáépítésekkel, részben további megerősítésekkel folytattak.
Az l’Isla-n elsőnek a szárazföld felőli bejárat biztosítására, s Bormlát megvédendő a délnyugat felőli támadásoktól, emelték azt az egyszerű, téglalap alakú egy alacsony bástyán elhelyezett ágyúállással megerősített várat, a Fort St. Michaelt, melynek egykori kb. helyét az az óratorony jelzi, amely a Senglea-i panorámán mindenütt feltűnik. Ma már a St. Michael névről a szárazföldi front ék formájú bástyájára asszociálnak, amely kiszögellésétől indul a French Creek oldali erődfal. A St. Michael bástyán is áll egy nagyméretű echaugette.

Málta IMG_4740 Zsu - Senglea

Az erőd elkészült 1553. májusára, D’Homedes nagymester alatt. Az abban az évben nyomába lépő nagymester, Claude de La Sengle (1553-57) folytatta a vár, s a sziget falakkal, történő megerősítését. Először a French Creek vonalán emelt védőfalat, a sziget csúcsán, a Senglea pontnál erős bástyát emeltetett a már bemutatott gardjolával, majd a szárazföld s a gályakikötő biztosítására egy tömör bástyával, a Sheer bástyával zárta le a Porto  delle Galere (=Dockyard Creek) végét. Végül magát az erődöt is körbevette egy védőfallal. Az ily módon erődített Sengleában felhúzta még a gályakapitányok Porto delle Galere oldali palotáját (Dockyard terasz), hogy azok az öböl sengleai felén állomásozó gályáik közvetlen közelében legyenek.

IMG_1265 5.nap V Senglea, Dockyard Terrace

Ennyi elvégzett munka után, el is nevezte a várost önmagáról, Sengleának.

Birgu - Senglea, Siege of Malta -fresco, Wiki

Így hát volt már neve is a lassan beépülő településnek, bár a régi is, mindmáig használatban van. Érdekes módon, ez mindegyik városra elmondható a Három városból, melyek ugyan egy összefoglaló néven, de egyenként minimum két azonos mértékben használt saját jogú néven futnak, s akkor még nem is beszéltünk az amolyan állandó eposzi kellékként viselt jelzőkről, mint itt Senglea esetében pl. a “Legyőzhetetlen” (Città Invicta) – amely a Nagy Ostromban kiérdemelt szerepét díjazza.

Senglea ténylegesen fontos szerepet játszott az 1565. évi Nagy Ostromban, s 10 török rohamot állt ki, s bár súlyosan megrongálódott, de falai alatt dölt el az ostrom sorsa.
A károk helyreállítása és az erőd fejlesztése 1581-ig tartott, azonban Valletta megépültével szerepe csökkent. A 17. és 18. században különböző külső védművekkel bővítették, melynek egyik példáját láthatjuk a sziget csúcsán levő bástya aljában, tengerszinten a
St. Angelo erőddel szemben levő oldalon. 1690-ben a parti sziklákból “fazonra” alakított
10 lőréses ágyúállás a Senglea ponti bástya megerősítését szolgálta. Mint látjuk, ma már annak tetején közparkot alakítottak ki.

Málta IMG_4745 Zsu - Senglea

L'isla - Senglea- Jardin la Guardiola- kollázs
IMG_0836 Senglea 2.nap V
S miután remény sincs rá, hogy ezzel a bejegyzéssel elérjek Veletek az öbölbeli sétahajózás végére, ezért legalább Sengleáról lekerekítem a képet. Befordulva hát a Dockyard Creekre, amely mai látványában keveredik a San Angelo erőd oldalának luxus jachtokkal ékes képe, a sengleai oldal apró színes csónakjaival, végükön a harmadik város, Cospicua waterfrontjával.

Málta IMG_4756 Zsu - Senglea
Málta P1670710 aa Sliema Grand Harbour

Málta P1670713a Grand Harbour Senglea

S a fenti kép végén, a gályakapitányok palotája mellett újra eljutottunk ahhoz a bizonyos Sheer bástyához, amely az erődített város ezen szakaszát zárja.
De….

Mastekranen_Holmenitt még elmondom az ezzel az épülettel kapcsolatban tett felfedezésemet. Ugyanis megnéztem mit jelenthet a bástya neve. S persze a sima szótár semmi értelmest nem ad ki, s lényegében azért, mert ez egy használatból teljesen kiment dolgot takar. Mégpedig egy középkori, egy- vagy két masszív, fa gerendából készült, a talpánál rögzített s (kátrányozott) kötelekkel összefogott darut, amellyel súlyos rakományok mozgatását végezték. Leginkább hajókészítő műhelyek használták, mivel minél nagyobbak lettek a vitorláshajók, annál nagyobb- és nehezebb lett az árbocuk, amelyet már a korábban szokásos módon, kézi erővel nem tudtak a hajótestbe beemelni és felállítani.

Egyik leghíresebb képviselője ezen szerkezeteknek, a Koppenhága egykori Királyi Haditengerészeti Bázisán, Holmenben álló Masting sheer (Mastekranen), mely 1751. évben került átadásra. Sok korabeli festményen találkozhatunk ezen szerkezetekkel, s most már tudom, hogy nem a festő fantáziája alkotta. :-).

Entrance_to_the_Port_of_Copenhagen_with_the_Masting_Sheer_seen_to_the_right_1830 - John Christian Dahl, Thorvaldsen Museum, Koppenhága

A Sengleai Sheer bástyát említik Maċina-ként is, (az olasz macchina – gép szóból, amelyet aztán a britek cserélik a sheer kifejezésre), s hamar találtatik hozzá kép is.

L'Isla - Senglea- Macina, kollázs

Sengleán 1629 -ben állították fel az első Maċinát a feljegyzések szerint. A faanyag azonban Máltán különösen kitett az időjárásnak, ezért a rövid élettartamú gerendákat gyakran cserélték (egy erről szóló feljegyzést megőriztek 1709. évből). 1864-ben aztán a fa elemeket felváltották kovácsoltvassal. Az eseményről már részletesen beszámolt a The Illustrated London News. Ahogy tudósítanak róla, a szerkezet feladata nehéz tárgyak hajóba/ vagy hajóból emelése, s amit a 25 tonnás vas szerkezet 40 tonna összsúlyig képes teljesíteni.

A lovagok idején ez a súly feltehetőleg csak részletekben mehetett volna. Akkor a hajó árbócokat, s a hajó egyéb tartozékait a bástyától balra található raktárakban tárolták a Store Wharfon, ám léteztek kisebb szerkezetek is, másutt a kikötőben. Fennmaradt az is, hogy privát vitorlások fizetés ellenében szintén igénybe vehették a szolgáltatást.

Aztán valamennyi épülethez rögzített szerkezet felett elszállt az idő, kiszorították azokat az 1925-ben Máltán is megjelent úszó daruk. Az Admiralitás 1927-ben leszerelte a vas emelő szerkezetet, s ezzel már csak az emlékezete, ami fennmaradt.

Dockyard Creek, Macina, Sheer Bastion

Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Lovagi erődök Málta kikötőiben – Valletta, Floriana

Valletta régi kikötőjét balról lezáró kétszintes bástya a város legmagasabb pontján épült, a tenger szintjétől, mintegy 60 méterre emelkedve, akadálytalan cca. 270°-os látószöget biztosítva az előtte fekvő öbölre.

Málta P1670329 Valletta

Felső szintjét az Upper Barrakka kertek jellegzetes árkádsora még hangsúlyosabbá teszi, míg egy szinttel lejjebb, az ágyúk számára a sziklából kialakított téglalap alakú platform, a ma 11 ágyúval ékeskedő Saluting Battery található.

Grand Harbour , Szt.Péter és Pál bástya - kollázs

IMG_0932, Valletta, Felső Barrakka, lift 2.nap V

Amíg eddig a Sciberras félsziget körül bejárt útvonalunk jórészt az új erődépítések kezdeti szakaszára ad példát (2 bástya közötti összekötő védőfal, kurtina), itt már ténylegesen gyönyörűségét leli, akinek éppen ez érdeklődésének kiemelt tárgya. Majd tágítom a kört, azonban most egy helyben, a képen látható együttesnél maradva, ha fentről lefelé folytatjuk a haladást, a két árkádsor alatti alacsonyabb, szabálytalan trapéz-forma kiugrás, a Fort Lascarisként ismert rész, már az angol időszak alatt került hozzáépítésre. Ennek előterében álló épület, zászlóval a tetején az előző fejezetben említett régi vámház épülete 1774-ből.

A Szt.Péter és Pál bástya védelme az olasz lovagok hatásköre volt, mint ahogy a flottáért és a tüzérségért is ők feleltek. Annyira megkedvelték ezt a kiváló adottságú helyet, hogy hamarosan társasági találkozó pontjukká is vált, majd 1661-ben, az olasz lovag Fra Flaminio Balbani engedélyt kért egy árkádos loggia építésére, ahol a lovagok szabad idejükben kikapcsolódhattak. A loggia eredetileg fedett volt, azonban 1775-ben Ximenez nagymester a tetőt lebontatta. 1824-ben nyitották meg közparkként, s attól az időtől kezdve vált szokássá itt emlékművek emelése különböző méltóságok, társadalmi szereplők részére.

Málta P1670344 Valletta, Felső Barrakka kertek

Málta P1670326 Valletta, Felső Barrakka kertek

A bástya alsó részén kapott helyet a Saluting Battery, amely a kezdetektől fogva ünnepi (nemzeti és vallási) alkalmakkor díszlövések leadására szolgált. Így üdvözölték beérkező méltóságok hajóit, tengeri vagy katonai győzelmeket, valamely uralkodó elhunytát, beiktatását.
1824 után hajóskapitányokat is eligazították a pontosan déli 12-kor leadott lövésükkel, kronográfjaik beállítását segítve, mely szolgáltatás egészen 1923 novemberéig fennmaradt. A britek érkezése után ugyancsak átvették az időjelzés feladatát a korábbi, lovagok által a
St. James Cavalieren működtetett jelző rendszer helyett, amely a napi ritmust (napkelte, dél, napnyugta) – és imák idejét – keretezte, az első és utolsó lövésekkel egyben a városkapuk nyitását és zárását is jelezve. A Saluting Batterynél is a fejlődés ütemében változtak a használt lövegek, s gyakorlatilag ott is minden fő típus sorban megjelent.

Napjainkban újra bevezették a déli díszlövés alkalmazását, s esetenként az ide látogató hajók üdvözlésére is elsütik az ágyukat a Máltai Örökség Alapítvány önkéntesei.

Málta P1670652 Grand Harbour Valletta, Lascaris

Az egykori Lascaris kertek (innen a neve) helyén alakították ki 1854. évtől a Lascaris erődöt, vagy ágyúállást, amely részben a magas falakról lejjebb helyezte a védelmi szintet, részben az új, nehezebb és erősebb lövegek elhelyezése számára is megfelelt.

Már az előző fejezetben is többször érintettem, hogy a kikötő körzetében ebben az időszakban ez- vagy az az épület lebontásra, átépítésre került, illetőleg korábban a brit erődépítések kezdeti időpontját 1860. évek körüliben határoztuk meg. S lényegében mindahány hátterében a Krími háború kihatása állt.

A Krími háborút (1853-56) az orosz cárnak a fekete tengeri tengerszorosok megszerzésére irányló terjeszkedési törekvése robbantotta ki. Az orosz szárazföldi hegemónia megtörésére a franciák és angolok (utóbbiak veszélyesnek látták az oroszok kijárathoz jutását a Földközi tengeren) fogtak össze. A britek ekkor 15 ezer katonát Máltáról (java részük a helyi máltai lakosságból verődött) is idevezényeltek.

Ebben a háborúban sok, már a modern háborúkat előrejelző mozzanat jelent meg.
A küzdő felek hadiflottáin először rendszeresítettek a korábbi tömör vasgolyók helyett robbanólövedékeket. (Tudjuk, ami nagy romboló erejű, s régen csak a mozsarak mérete tette lehetővé ezek betöltését, ostromágyuké nem.) Ez természetesen azonnal felvetette az erődök, falak, a kikötő védelmének újra gondolását, kiigazítását, modernizálását is.

Málta P1670333 Valletta, ágyuállás a Lascaris sarkábanA Lascaris Fort lekerekített sarkaiból a jobboldalin alakították ki a löveghelyet.
Az erődön belül 2 szinten megépített kazamatákból később barakkok lettek.
A II. világháború idején 46 méterrel a Upper Barrakka kertek alatt, itt alakították ki a máltai brit főhadiszállás titkos földalatti termeit, az ún. a Lascaris War Rooms-t. 1943. júliusában Szicília invázióját (Husky operáció) innen irányította Eisenhower tábornok, oldalán főparancsnokával Cunningham admirálissal, Montgomery tábornaggyal és a légi marsall Tedderrel.

Lascaris War Rooms - vassallohistory

Az érzékenyebb szeműek már bizonyára rég méregetik a képeken, hogy mi ez az anakronizmus:  lovagkor- és égbenyúló betontorony?

IMG_0921 2.nap V Grand Harbour, Valletta, Barrakka lift, régi vámház

Elismerem, engem is meghökkentett, de hát nem ez az első, és nem is az egyetlen eset, amikor egy szükségessé váló beruházás belekerül egy sok évszázados környezetbe. Ugyanakkor az legalább annyira hamis lenne, ha egy új “középkori” tornyot építettek volna a rakpartról, a városba másodpercek alatt felrepítő liftnek. S ráadásul, ha nem is olyan régi, de ennek a liftnek is volt már elődje, az 1905-ben épített szerkezet. A régi lift átadásától 1973-ig működött, összekötve a Lascaris rakpartot a Felső Barrakka kertekkel.
A használaton kívül került liftet 1983-ban lebontották, majd EU támogatásra támaszkodva 2009-ben felvették a Grand Harbour regenerációs projektek közé, s néhány hónappal a
St. Elmo hullámtörő híd újjáépítése után, 2012. decemberében átadták a közönségnek.
A lift 2 kabinja egyenként 21 fős befogadó képességgel egy óra alatt 800 személy szállítására képes az 58 méteres magasságba. A viteldíja 1 €, de akik a Három városba közlekedő kompot (itt a vallettai kikötője) igénybe veszik, az utazás napján ingyenesen szállhatnak a liftbe.

Barrakka lift 1905, 2017

A Barrakka liftet szemlélve, észlelhettük azoknak a falaknak, árkoknak a szédítő méreteit, amik már a szárazföldi védművei Vallettának, s amelyek egy esetleges támadó fél bejutása elől elzárják az utat.

A három oldalról vízzel mosott város déli, szárazföldi oldala már más védelmet igényelt.  Szt.Péter és Pál bástyától beforduló védőművön már igen nagy bőségben mutatkoznak meg azok az elemek, amelyekkel a fő falakat erősítették kívül, vagy belül. Ezeknek mindenkori célja az ellenség minél távolabb tartása ostromcéljától, a fő falaktól, és hátráltatása előrejutásában.

Van itt már sok minden, mi szem-szájnak ingere. A vallettai városfal belső oldalán a két magas ágyúállás, a St. James’ és St. John’s Cavalier a fal fölé nyúlva volt hivatott a támadókat elhárítani. A rajzokon berajzolt 2 db kicsi alakzatról (útikönyv nélkül) az életben nem ismernénk fel a monumentális alakzatokban, hogy ez egy ágyúállás lenne. Tervezője az olasz Francesco Laparelli és a kivitelezést felügyelte a máltai építész, Girolamo Cassar. Ezek olyan nevek, amelyekkel Valleta kapcsán lépten-nyomon találkozunk. Az elsőben ma kulturális intézmények, kiállítások – a St. John’s Cavalierben pedig a Lovagrend, SMOM máltai nagykövetsége található.

Aztán a külső védművek csak igazán változatosak. Közvetlenül a városfal (kurtina) előtt látható a sáncárok, majd a Countergardok = ellenvédművek, azaz a katonai erőd vádőgátjai, Valletta - felül és térkép 001amelyek alacsony falakkal a bástyák és árok előtt, a bástyák közvetlen belövését akadályozzák. Az ellenvédművek előtt is árkot szokás ásni.
Majd Pietro Paolo Floriani 1634-ben javasolta egy második védelmi vonal kiépítését, hogy az ellenség ne lásson rá közvetlenül a fővárosra, ezzel is kitolva a távolságot Valletta falai elől.
A munkálatok el is indultak, de elhúzódtak, s a 4 km hosszú védelmi vonal – bástyákkal, pajzsgátakkal, gyalogsági állásokkal, vizesárokkal, vársíkkal stb.- teljes kiépítése már a francia hadmérnök, Mondion nevéhez köthető 1716-1721 között. Az utolsó eleme ennek a vonalnak a florianai városkapu – Porta des Bombes – felépítése volt, s előtte már olyan újabb, komplikált mélységi védművek, mint a szarvmű (la Galdiana), vagy koronamű is található. Összességében ezt a vonalat tekintik a Vauban francia hadmérnök fémjelezte bástyás (olasz) erődépítészet csúcspontjának a Máltai Lovagok korában.

Eleinte itt ezen, és a partok mentén futó védelmi falakon kívül nem is épült más, mint egy szerény kis kápolna, majd a portugál nagymester António Manoel de Vilhena (1722-1736) épített ki először itt saját jogon várost.

Mi Florianán egyáltalán nem jártunk, azonban lévén a tematikám szerint a lovagi erődítmények Málta kikötőiben, ezért itt mindenképpen kellett szólnom róla.
Talán még egy dolog, ami engem nagyon megfogott a régi fotók között tallózva, a granaries/ vagy il Fosos/fossa – azaz magtárak igen látványos előfordulása, a San Publius plébánia templom előtti téren. A tér egyébként egyike Málta legnagyobb városi tereinek, s igen szívesen használják nagy tömeg-események rendezésére, mint a fiatalságnak open air koncertek (a The Isle of MTV is itt volt), de a pápalátogatások alkalmával a Szentatya celebrálta nyílt misékre is itt került sor.

ancient-granary-lids-and-saint-publius-parish-church-in-floriana-malta- Fotó Tropki

Nem ez volt az egyetlen hely egyébként Valletta (már én is említettem a St. Elmo előttit) és Floriana mentén, ahol ilyen magtárak készültek, de ez volt a legnagyobb, 76 darab föld alatti, harang formájú tárolójával, melyet hatalmas kősapkákkal zártak le, kinyitásáig habarccsal leragasztva.

1940s Floriana workers haul grain from underground granaries

Floriana, 1940-es évek. A gabona tárolókból vételező munkások

Célja, hogy ostromok esetén legyen megfelelő ellátás biztosítva, hiszen a jól lezárt, és szárazon tartott silókban évekig (4- és még tovább) elállt a gabona. Egy egy siló befogadó képessége 60-80 tonnáig terjedt, így a San Publius tér összesen cca. 5000 tonna tároló kapacitással rendelkezett.
Létrehozásukat még a város megépülte előtt Marino de Redin nagymester (1657-1660) rendelte el, s használatukra még a II. világháború idején is sor került. Itt 1962-ig voltak használatban, ezután új, modern silókat építettek a kikötő körzetében.

Málta P1670655 Grand Harbour Valletta, Barakka lift,

Akkor vissza is térek az öbölbeli hajókázás során látottakhoz, amint a Floriana vízpartja mentén haladtunk. A Floriana erődített fala a Barrakka lift melletti Szt. Péter és Pál ellenvédműnél kezdődik, s a Floriana vonal Szt. Ferenc bástyájánál végződik, közrefogva a Kalkara bástyát és kurtinát, a Crucifix bástyát és kurtinát, a Kapucinus bástyát és kurtinát.

Málta P1670665 Grand Harbour Valletta _floriana, Lascaris rkp

A vízpartján a Lascaris és Pinto (Manuel Pinto de Fonseca nagymester 1741-1773) rakpartok futnak, mindkettő nagymester kivette részét ezen rakpartok kiépítésében.

Grand Harbour , Lascaris Wharf- kollázs

Nyüzsgő élet folyt még a 19./20. század fordulóján is a vámház előtti öbölben. Nagyobb áruszállító hajókon kívül itt várakoztak a kis csónakok, amik előbbieknek segítségül számos szolgáltatást nyújtottak, segédkezve a kikötésnél, a legénység, vagy adott esetben áruk partra szállításában is, nemegyszer máltai árut, szuvenírt kínálva a külföldről érkezőknek. Mások mintegy vizitaxiként ellátták  a személyszállítást, legyen az a szemben lévő partra, a Három városba, vagy Gozóra, ahová többnyire a  jellegzetes latinvitorlás (háromszög vitorla) hajók közlekedtek.

Az alábbi kép az 1920-as évekből való, s alkalmi munkásokat ábrázol, akik egy szénszállító rakományát hordják partra.

1920's Valletta harbour,day labourers coaling a ship

Ennek a szakasznak a legszebb része, a Valletta Waterfrontnak nevezett florianai promenadé, melynek szépen restaurált egykori raktárházai igazi “fotós téma”. A különböző színre festett nyílászáróknak jelentése volt: kékben a halak, zöldben a mezőgazdasági termékek, sárga a gabona és vörös a bor tárolást jelképezte. Sajnos azonban a fotósnak is meggyűlik néha a baja a legkiemeltebb látványosság, a Waterfront fényképezésével, mivel a hatalmas utasszállító tengerjáró hajók hajlamosak kitakarni a képet. Így az én képeim is vagy az első szakaszt, vagy a lezáró épületsort tudták csak rögzíteni.

Málta P1670660 Valletta Waterfront

Málta P1670673 Grand Harbour Floriana-Valletta Waterfront

Ezekben a döbbenetes méretű hajókban látja Málta az egyik túlélési lehetőségét a britek távozásával kiürült kikötőinek, a haditengerészet igényeire alapult és megszűnt szolgáltató iparágainak, s sorra tervezik ezen 300 méteres hajóknak újabb kikötőhelyek kiépítését.(Remélhetőleg nem járnak vele úgy, mint Velence, amikor bizonyos csatornáin keresztülhúzó hajó-monszterek eltakarják a gyönyörű várost.)

Málta IMG_4744 Zsu - Valletta

Málta IMG_4596 Zsu - Valletta

Málta előnyére szolgál, hogy eddig elkerülték az olyan terrorista támadások, mint ami miatt ezek a hajók egyre több korábbi úticéljukat (pl. Tunézia) törölték a listájukról, ugyanakkor ma még ezen hajók befogadása elég komoly környezeti hátránnyal is jár.
A hajók üzemelését szolgáló gépezetet a kikötőben horgonyozva sem kapcsolják ki, ami pedig ma még jelentős környezeti szennyezést okoz. Kiutat jelenthet ezen óriások rácsatlakoztatása a helyi hálózatokra, ami úgy tűnik idő kérdése, hisz a gonddal már nemzetközi szinten foglalkoznak.

A Valletta Cruise Port tervezi azt is, hogy saját üzemelésben beindít egy lukratív hazai körutazási üzletet, amikor egy napos fordulókban szervez utakat, s a kikötőbe visszatérő hajókon az éjszakán át nyitva tartó fedélzeti kaszinók (melynek törvényi hátterét már megteremtették) gondoskodnak plusz vonzerőről.

Na legközelebb továbbsiklunk az öböl iparibb arcát is megszemlélve, s leleplezzük mi is a célja annak az olajkút szerű építménynek, amely ugyancsak beletolakodott valamennyi panoráma képünkbe, amiket a Grand Harbourban lőttünk.

illustrated-map

Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Egyszer volt marina Valletta erődítmény falai tövében

Minap olvastam Bányai János irodalomtörténésztől a mondatot, ami számomra is mottóul szolgálhatna, miért is írom már a 26. fejezetet Málta kapcsán:

“… a világ minden dolgához és tárgyához történet vagy történetek tartoznak. Csak ezekben a történetekben létezik és csak ezekben a történetekben érhető el számunkra a világ minden önmagában (is) létezőnek vélt jelensége.”

Azt persze mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az a mélység – mennyiség, ami elég pl. neki, jelen esetben Málta befogadásához. Akinek még van szabad kapacitása, tartson velem a Grand Harbour történeteinek felkutatásához.

Grand Harbour hajó kirándulás - Harang emlékmű - map

Eddig – ha a csatolt térképet követjük, eljutottunk fentről jobbra haladva, a St.Elmo erődöt megkerülve a nyíllal jelölt bástyáig, rajta az Alsó Barakka kertekhez és a Harang emlékműhöz.

Málta P1670649 Grand Harbour Valletta

Málta P1670323 Valletta

És innen a Szent Péter és Pál bástyáig (= Felső Barrakka kertek) ívelő szakasz jelentette azt a helyet, amelyen évszázadokig a vallettai kikötőt értették. A Máltai Lovagrend működése alatt Málta tengeri hatalommá fejlődött, s városai, élükön Vallettával, virágzó tengeri központokká váltak. Mai képeinkhez képest, még száz éve is pezsgett itt az élet, hajók, halászok, rakparti nyüzsgés – néha kevesebb csillogás, és több szegénység.
A légi közlekedés beköszöntéig ez a kikötő hely jelentette Máltára a bejáratot. Ide érkeztek a szigetre látogatók, uralkodók, írók, költők, művészek, és természetesen köznapi emberek is.

Vilmos császár yachtja beérkezik a Grand Harbourba 1898. november

A 17. század vallettai kikötője egy kiemelten vonzó, mozgalmas pontjává fejlődött a lovagok frissen épült új városának, ahonnan a mindössze három városkapu egyike, a Marina (vagy del Monte, épült 1569) kapu vitt be az erődített város falai közé. A kapuhoz, a sáncárok feletti hídon lehetett eljutni.

Beszédesek a mindenkori elnevezések is, melyre rögtön a városkapu jó példát szolgáltat. A marina – igen sok nyelvhasználatban – a kikötőt jelenti, mely kisebb méretű hajók befogadására alkalmas.
Ezzel szemben a port kifejezést alkalmazzák a nagy személy- vagy teherszállító hajók rakodópartjainál. Vallettán a kikötő környezetében igen sok közterület, építmény viseli ezt a nevet (pl. Marina fal az erődítmény itteni szakaszának megnevezése), ha éppen nem az építtető, vagy finanszírozó nagymester, lovag után nevezték azt el. Nem ritkán mindkét alak  előfordul, mint itt is, a Marina- vagy Del Monte kapu esetében.

Valletta, Marina gate- Charles Frederick de Brocktorff rajza

Marina Gate demolition 1884, to be replaced with Victoria Gate by Frank Lea-Ellis photostream

A 17. századra a kikötő is egyre inkább barokk jelleget öltött, amikor Lascaris nagymester megépíttette a Szt.Péter és Pál bástya alatti nyári rezidenciáját az azt övező kerttel, benne szökőkutakkal, amik a hajók vízszükségletét is biztosították. Számos korabeli festményen is megörökítették a Neptun kutat, melynek bronz szoboralakja a 19. században átkerült a Nagymesteri Palota udvarába. A kikötő festői látványát gazdagította a 17. század elején itt emelt kis templom, mely 1740. évi átépítése után nyerte el mai alakját, s titulusát – a francia Langue lovagjai révén, a Liessei Boldogasszonynak címezve. Jellegzetes kupoláját először a Felső Barakka kertekből kitekintve pillantottuk meg. A templom előtti út fut fel a városkapuhoz.

IMG_0911 Valletta, Felső Barakka, Liesse 2.nap V Grand Harbour, Valletta

A lovagok idején működött itt rabszolga piac is, akiket a gályáknak kialakított keskeny öbölben, a Porto Pidocchion (∼tetű kikötő – a betetvesedett gályarabok után) tettek partra. Később ennek a helyére építették fel az első vámházat, amely ma az egyik legrégibb (1774) épülete a Grand Harbournak, s jelenleg tervek futnak egy boutique hotel kialakítására az ősi falak között. Az egykori vámház felett volt a már említett nagymesteri nyári rezidencia, később a Lovagok kikötőmesterének palotája, amiből mára már csak néhány lépcső maradt, felfelé, az Upper Barrakka kertek irányába.

Valletta Grand Harbour With Fontana Nuova, 1664- Willem Schellinks

Grand Harbour, 18.-20.század, kollázs

Már a britekhez köthető egy másik “nevezetesség”, az a keskeny kis lépcsősor, amely a kikötőből lerövidített úton vitt a városba, s a koldusok hada népesítette be, akiknek az elhaladókhoz intézett könyörgése: “Nix mangiare “- nincs mit ennem – után Nix Mangiari lépcsőnek neveznek a mai napig.
Nix_Mangiari_lépcsőkA rongyos koldusok, akik fedél és élelem nélkül szabályosan éhenhaltak az utcakövön, akik nyomoráról a kortárs utazók teljes megrendüléssel nyilatkozták, hogy  a világon sehol nem láttak ennél szegényebb országot.
S a koldussá vált tömegek kifosztott helyzetét a brit kolonizáció első évtizedei eredményezték, amikor munkanélküli, vagy szerencsét kereső brit bevándorlók kiszorították a helyieket minden munkából.

Az 1813-ban koronagyarmattá vált Málta első kormányzója Sir Thomas Maitland, nem sok gyengédséget érezhetett a bennszülöttek iránt; katonaember, s gyakorló despota, aki már elvégezte Ceylonban és Korfun az angol gyarmati kormányzás szánalom nélküli magasiskoláját. Az új urak hozták magukkal embereiket is, s ha akadt is bennszülött aki kapott munkát, olyan csekély összegekkel díjazták, hogy a brit birodalom országai közül egyedül itt, be kellett vezetni egy olyan alacsony értékű váltópénzt, a ħabbiet-et, mely a penny tizenketted részét érte. Ez a pénzérme egészen
1913-ig forgalomban maradt Máltán. Sir Thomas Maitland sírhelye a kiemelt jelentőségű, Upper Barakka kertekben van.

Mert azoknak a nincsteleneknek, akik a máltai nép többségét jelentették, a kolduláson kívül legfeljebb a halászat jutott, mint a létfenntartás lehetséges forrása. S noha egy vizek által körülvett országban ez szinte magától értetődőnek tűnik, ez sem igazán működött a logika mentén, melynek máig ható lenyomatába, Máltára készülve én is belebotlottam. Egyik útikönyv leírta, hogy Máltán nem jelentős a halászat, s kevés a halfajta. S ez is, gyanítom, az angol gyarmati időkbe vezet vissza. Előtte ugyanis a tenger és a parti vizek lényegében köztulajdonnak számítottak, míg az angol geo-politikai indokok a körbevevő tengert saját haditengerészeti és kereskedelmi érdekeiknek rendelték alá. Azaz a halászok tevékenységét nem hogy támogatták volna a parti -különösen a Grand Harbour- vizeken, de azon túl, hogy talán egyedüli ágként teljesen kizárták mindenfajta állami segítség nyújtásból, de tiltó rendeletek sorával fojtogatták őket. Hivatalosan a halak ívása védelmét használták indokul, igazán saját hajóik szabad, akadály nélküli mozgástere biztosítása volt a cél, amely tevékenységgel mellékesen folyamatosan és súlyosan szennyezték a természetes vizeket.

Így a nincstelen nép, akik szegénységükben annyira eszköztelenek voltak, hogy 1-1 csónakon (ugyanígy halászeszközeiken, amelyek nem is voltak alkalmasak mélyebb vizekben bevetésre) családtagok, rokonok 5-9 en, néha 12-en osztoztak, nem is jutottak ki a nyomorból. Viszont elárasztotta a szigetet az importált fagyasztott és dobozos haltermékek tömege. Azóta, 20. századi szakértői tanulmányok kimutatták, hogy a máltai vizek viszonylag gazdagok halak és halfélék választékában. 240-270 fajt sikerült tudósoknak katalogizálniuk időközben.

Mégis létezett, s a Grand Harbour marina kikötőjének talán egyik legkarakterisztikusabb motivumát, a halpiac jelentette. Számos, múlt századi kép hozza vissza emlékét, melyet jól esik nézegetni.

Fishmarket, Valletta - J. Borda

Grand Harbour Halpiac, kollázs

Így aztán kis múltidéző sétánkba keverednek szomorú pillanatok is bőséggel, mint ahogy a kikötő sok sóhajnak és könnynek is szemlélője lehetett az innen távozók, a hadba indulók, vagy a nyomorúság elől a hazát elhagyó kivándorlók ezrei, s tőlük búcsúzó hozzátartozóik bánata nyomán.

De térjünk vissza a beutazókhoz, akiknek nem csak a vámeljárással kellett szembenézniük, de működött egyfajta egészségügyi felügyelet is. Itt, a Barriera rakpart Alsó Barakka kertek alatti egykori (1850-es évek végén lebontott) épületében egy fertőtlenítő állomás működött, s a régi képeken még látszó kő cölöpök (innen a rakpart neve) a frissen beutazottak ideiglenes elkülönítését szolgálták, s az így kialakított folyosót egészségügyi őrök vigyázták.

St. Barbara bastion cca. 1860 f

Marina, quarantine ,vallpalatorio

Ma a cölöpök helyén (raktár)épület áll, s fent, az előtérben kirajzolódó kis St. Barbara bástyát elég nehéz volt fényképeimen beazonosítani. A fenti képen a bástya alatti csipkézett fal már a városkapu oldalához támaszkodik, s a folytatást a Liessei Boldogasszony templomig, előtte a halpiac félköríves alakzatával, a vallettai városfal legkeletibb bástyáival, melyről a Felső Barakka kertek és egy szinttel lejjebb a Saluting Battery- az üdvözlő- vagy díszlövéseket leadó ágyúállást lövegeivel már fent bejártuk.

IMG_0908 Valletta, St. Lucia Curtain, kikötő 2.nap V

Valletta, Grand Harbour, St. Barbara bástya

S ma mindebből szinte mi sem maradt.

Victoria Gate 1900, VallettaA Marina kapu helyén megépült a Victoria királynő tiszteletére elnevezett kapu, amely két íves kapujával s a gyalogosok számára további két kisebb átjáróval, jobban megfelelt a megnövekedett forgalomnak.

Aztán ugyanennek az egyre emelkedő forgalomnak valamelyes akadálymentesítésére, megépítették azt az autóutat, a Valletta Ring Road-ot, amely a város falain kívül, illetve alagutak rendszerével teszi zökkenőmentesebbé az áthaladást. Ezen útépítéseknek 1979-ben beáldozták a volt halpiac területét, s ma evvel a névvel valamivel feljebb, úgy a volt fertőtlenítő állomás szomszédságában levő területet illetik, ahol nyaranta 3 éjszakán át a Malta Jazz Festival eseménysorozata zajlik.

Málta P1670531 Valletta, Nagy Kikötő

Málta P1670654 Sliema Grand Harbour Valletta

A szépen ívelt kikötőből ma már csak a St. Barbara bástya alatti falat látjuk, s egy sor ritmikusan épített raktárhelyiséget. A vallettai partszakasz lezárása az az együttes, amely a Szent Péter és Pál bástyák épületeit jelenti, s amely után már a Florianát övező erődítésekről beszélünk.

Málta P1670651 Grand Harbour Valletta, Upper Barakka, Custom House

Legközelebb innen indítanám a bejegyzésemet, hiszen ezzel megint kiemelt szerepet kapnak az erődítmények, s erről Florianával egybefüggően szeretnék beszélni.

Kategória: építészet, Málta, Utazás | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás

Harang a kikötőben, Valletta

Ha hangzatosabb címet akartam volna adni bejegyzésemnek, akkor kölcsönveszem Hemingway örök szépségű regényének címét: Akiért a harang szól. Mert ez az emlékmű, amely Valletta Grand Harbour-i partjának legkiugróbb pontján áll, s ezzel (is) egyúttal megtestesíti azt a jelképet, amely a várost a másik, marsamxett-i oldalról az anglikán bazilikával és a karmeliták hatalmas kupolájával jellemzi, ténylegesen egy II. világháborús  emlékmű.

IMG_0907 Valletta, Harang emlékmű 2.nap V

Málta P1670526 Valletta, St. Lazarus Curtain

A St. Elmo erődöt elhagyva, a Szt. Lázár nevű védőfal aljában kevéssé lenyűgöző bádogváros után következik ugyanis a Szt. Kristóf bástya, amely tenger fölé szökő csúcsával megadja azt a hangsúlyos, ugyanakkor különálló teret az emlékműnek, amely egyidejűleg ünnepélyes és meditatív helyszínné avatja.

A neoklasszikus stílusban kialakított 10 db oszlopon álló harangtorony ugyanis annak a 7000 katonai és civil áldozatnak állít emléket, akik Málta 1940-1942 közötti ostromában vesztették életüket. Málta, Afrika- és Olaszország közötti földrajzi helyzetének következtében kulcspozíciót töltött be a Szövetségesek és a Tengelyhatalmak harci megmozdulásai tervezésében. Miután Olaszország háborúba lépett Nagybritanniával és Franciaországgal, már másnap megtámadta Máltát, s nyitányul 55 bombázója ill. 21 vadászgépe 142 bombát dobott a szigetre. Az összességében mintegy 3000 bevetést elérő légitámadások számával a sziget a II. világháború egyik leghevesebben bombázott területévé vált, központjában a Grand Harbour kikötőjével.

A sziget lakossága 1940. júniusában mintegy 250 ezer főt számlált, melynek túlnyomó többsége (1937. évi népszámlálás adatai szerint az itteni népsűrűség az egyéb területekének 6-szorosa) a Grand Harbour 4 mérföldes (6,4 km) körzetében élt.
A koncentrált légi támadásokat a tengeri blokáddal, a kikötők, városok támadásával, és a Szövetségesek ellátási vonalának elvágásával, szállítmányai megtorpedózásával kombinálva, a lakosság megadásig tartó kiéheztetését tűzték ki célul. Ez pedig, ismerve Málta saját nyersanyagforrásait, le is írja annak a súlyos küzdelemnek a tragikus méreteit, amelynek a helyi lakosság ki volt szolgáltatva. Nem véletlenül sorolja a máltai történelemírás az 1565. évi török ostrom mellett a II. világháborúét Málta más(od)ik legnagyobb ostromának.

A sziget lakossága hősiességét és áldozatát elismerve, 1942. április 15.-én ajándékozta
VI. György brit uralkodó, az általa a civil bátorság elismerésére a Blitz tetőfokán (London 1940. szeptemberében kezdődött intenzív bombázása) frissen alapított rendjelet Máltának. Az elismerés a legmagasabb rangú, civileknek nyújtható brit rendjel, mely egyenrangú a Victoria Kereszttel. A rendjelet aztán be is emeli Málta a nemzeti szimbólumai közé, s a máltai zászló fehér sávja, bal felső sarkában a vörös szegélyű beszövés ezt az érdemkeresztet ábrázolja.

Ezen érdemrend átadásának 50. évfordulóján, 1992. évben leplezte le II. Erzsébet angol királynő az Alsó Barakka kertek szomszédságában, a kikötőre és azt ölelő környezetére fenséges kilátással nyíló, megemlékezésre hívó helyszínen álló Harang emlékművet (Siege Bell War Memorial).

Valletta, Alsó Barakka és Harang emlékmű

A klasszikus templom formájú építményben minden délben megszólaló harang, a legnagyobb harang Máltán. A harangtorony előterében (lásd első képen!), a mellvéden túlnyúló alapon fekszik a bronz katafalkja az ismeretlen katonának, amely szimbolizálja mindazon hétezret, akik életüket vesztették Málta ostromában.

Grand Harbour, Ismeretlen katona emlékműve

Az emlékmű hátterét az Alsó Barakka kertek íves oszlopos kilátóterasza adja, melyen belül még további emléktáblák emlékeznek ezen második ostrom kiemelkedő szereplőire, hőseire. A témát már érintettem a Karanténban Máltán c. bejegyzésemben.

Az öbölbeli hajókirándulásunk során eddig bejárt helyszínekre repít el, s a személyessel azonos értékű, de mindenképpen nagyobb látószögű betekintést nyújtva az a drónos felvétel, amelynek fő helyszínei az anglikán Szt. Pál pro-katedrális és Kármelhegyi Boldogasszony templom, a St. Elmo erőd, majd a Lower Barrakka kertek és a Harang emlékmű mintegy 25 perces videója. A monoton zenei háttérhangot lecsavarva szerintem igen nagy élményt nyújt a megtekintése:

Kategória: Málta, Művészet, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Valletta Európa Kulturális fővárosa 2018

Már megint meg kell szakítsam a sétahajózásunkat a vallettai öbölben. Valletta kapcsán terveztem majd megemlíteni, hogy idén, a holland Leeuwarden mellett Valletta Európa kulturális fővárosa cím birtokosa. Ám friss felfedezésem, hogy a hivatalos megnyitója ennek az eseménynek most szombaton volt, amelynek nagyszabású és látványos kísérő rendezvényeiről a máltai televízió több mint 8 órás online közvetítésben számolt be, s ez felkerült a YouTube-ra is.

A máltai kísérő szöveg mellett is átjön az az igyekezet, amellyel emlékezetessé kívánták tenni az eseményt, érzékelni azt az örömöt és kívánságot, hogy megmutassák magukat a világnak, illetve a szűken vett európai közösségnek, mely bizony még eléggé mostohán kezeli a kis szigetországot.
Pedig Európa történetéhez ők is derekasan hozzátették részüket, ám mindezt még kevéssé ismerjük, s amelyen sokat lendíthet egy ily módon is új ösztönzőket kapott turizmus.

A megnyitón természetesen megszólaltak Málta állam-és kormányfői, Valletta városa vezetői és a program felelősei. Az EU részéről Navracsics Tibor, az EU kulturális biztosaként mondott beszédet és adta át az emlék plakettet ezen alkalomból. Sajtóhírek szerint az év folyamán csak erre az eseményre mintegy 100.000 látogatóval számítanak, amely önmagában a teljes máltai lakosság cca. negyedét kiteszi.

Hangsúly természetesen a kultúrán van, s ennek jegyében az év folyamán mintegy 400 eseménnyel és rendezvénnyel tárják fel kulturális és művészeti kincseiket, illetve a határokon átnyúlva látnak vendégül számos külföldi szereplőt is a klasszikus és kísérletező, modern és alternatív, városi és regionális kultúrkörből. Fesztiválok és hajóshow-k keretében kívánják identitásukat megmutatni s magukkal ragadni az érdeklődő látogatót.

Opening ceremony 27

Opening képek2

Opening ceremony 52

A rendezvényre készülve már 2013 óta kiterjedt munkálatok folynak a város arculatának csinosítása, megújítása érdekében. Régi műemlékek restaurálása, innovatív, új mai igényeket kiszolgáló létesítmények kivitelezése, infrastrukturális beruházások átadása fokozott tempóban zajlott. A televíziós közvetítés képeit nézve magam is rácsodálkozom  a Szt. János társ-katedrális szépen kirajzolódó homlokzatára, amelynek két tornya ott jártunkkor még teljes állványzat mögött rejtőzött.

De nem csak ez. Szívemből örülök Valletta megújulásának, de egy kissé meg is keseredik a szám íze. Valószínűleg, amikor ott jártunk, már a legnagyobb hajrában voltak a rehabilitációs munkálatokban, s mindenütt daruk, feltúrt közterületek, állványerdő rontotta a képet. Így aztán amit akár futtunkban, vagy menet közben a buszból láthattunk volna, az sem mind teljesülhetett emiatt. Legjobb példa erre a Triton szökőkutas tér, amely az egyik központja volt a szombati megnyitó ünnepség eseményeinek.

Opening ceremony 32

Ez a tér mondjuk konkrétan nem is szerepelt programjainkban, de lévén a legnagyobb tér, s gyakorlatilag a városkapu előtt fekszik, el sem igen kerülhettük. Annál is kevésbé, mert itt van Valletta legnagyobb busz pályaudvara, ahol a minket szállító busz is beparkolt, de akkor ez így nézett ki:

Málta P1670282 Valletta

Nem csoda, ha meg sem próbálta vezetőnk velünk a főkapun át belépni a városba, hanem jobb oldalról, a  Grand Harbour partja felé eső emelkedőn kaptattunk fel a Castile térre. S tudjátok mi az e terjedelmes épület a háttérben? A Phoenicia hotel! Az, amiről megtudtuk a II. Erzsébet királynő máltai fiatal éveiről szólva, hogy ide jártak esténként enni, s táncolni. Kívántok róla egy közelít is?
Íme:

IMG_0822 2.nap V Valletta, Malta memorial, Phoenicia hotel

Előtte a szobor a Malta memorial, amely azon katonáknak állít emléket, akik a Commonwealth  pilótái közül a II. világháborúban a Földközi tenger térségében vesztették életüket, de nincs ismert sírhelyük.

A Tritonos kút pedig így helyezkedik el a szállóhoz viszonyítva.

Opening ceremony 102

Opening ceremony 28

A kút mögött a Városkapu, amely egyenesen Valletta főutcájára, mai nevén a Triq Reppublikkára nyit bejáratot, s amely modern, szintén mostanában elkészült beton változata már a ötödik kapu ezen a helyen. A megelőzőekre – melyekből talán a leghíresebb a sorban harmadik, a Porta Reale – modernart kompoziciók emlékeztetnek.

Ma már kicsit sajnálom, hogy nem láttuk közelről a méreteiben is tekintélyes szökőkutat, de némi kárpótlást nyújtottak a megnyitó ünnepségről közvetített képek.

Opening ceremony 09

Opening ceremony 34

A közvetítésről készített képernyő képek (ezért a tökéletlen minőség) segítségével egy kis bepillantást szeretnék adni a kiemelt helyszíneken zajlott eseményekről és hangulatról, egyben érzékeltetve a máltaiak itt is megmutatkozó tehetségét a festák alakításához. Mindenütt lelkes tömeg hömpölygött a kidíszített utcákon, a máltai fegyveres erők zenekara köré gyűlve, vagy az eseményre felállított színpadok táncos- zenés előadásait figyelve. A káprázatos tűzijáték mellett számos speciális effekttel, falfestéssel és 3D-s kivetítéssel emelték a rendezők az esemény hatásfokát. Miközben Valletta főutcáján, a Triq Reppublikkán még teljes pompában égtek a karácsonyi díszkivilágítás füzérei, a városra lassan ráboruló este új díszek fényeit villantotta fel a pompás város és kikötő felett.

Opening ceremony 54

Opening ceremony 71

Opening ceremony 18

Opening ceremony 01

Az események színterei a már említett Tritonok tere, a szintén bemutatott, gyönyörűen restaurált Szent János társ-katedrális, amely a színhelye volt az énekkarok és a velük fellépő énekeseknek, akik mögött a színpad képet a templom frontjára vetített különböző (pl. folklór elemekből álló mintázatú) fényfestés adta. A Szent György téren állt az egyik ideiglenes színpad, amely teret mi a Nagymesterek palotája előtt állva mérhettünk fel.

Opening ceremony 74

Amit utoljára hagytam, az az a színhely, amit mi elsőként pillantottunk meg, azon a bizonyos, part felé jobbra elindított utunk során. (Fenti térképen is felmérhető a kanyar, amit megtettünk.)

Ez így nézett ki a valóságban:

Málta P1670305 Valletta

Már integet felénk a máltai zászló az egykori Auberge de Castile, ma miniszterelnöki palota tetejéről. A Castile téren jobbra érünk majd el a Felső Barakka kertekhez, melynek előterében áll ez a régi helyőrségi templom, amelyet az ünnepségről készült esti felvételeken is beazonosíthatunk.

Málta P1670544 Valletta

IMG_0869 2.nap V, Valletta helyőrségi templom, Castile tér

Ugyaninnen az elmúlt hétvége esti képei:

Opening ceremony 85

Opening ceremony 67

Opening ceremony 56

Vallettára még szeretnék később nagyobb részletességgel kitérni, azonban a friss élmény hatására “ragadtam tollat”, hogy ezzel én is felhívjam a figyelmet rá, hogy 2018-ban érdemes kiemelten is figyelni Vallettára.

Opening ceremony 40

Kategória: Ünnepek, építészet, kultúrtörténet, Málta, Utazás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Lovagi erődök Málta kikötőiben – falak, bástyák és lövegek

A máltai kormány által 1998-ban az UNESCO-hoz fenti címen benyújtott világörökségi javaslat indoklásában kiemeli, hogy a Lovagrend évszázadon át tartó megszakítás nélküli munkálatai következtében a teljes kikötői  terület lényegében egy hatalmas erőddé alakult át, Vallettával a központjában. Ez az erődítés rendszer egyedülálló nem csak puszta méretei – mintegy 25 km hosszúságot ölel át – és koncentrációja folytán, hanem azért is, mert a katonai építészet fejlődésének mintegy 400 éves történetét fogja át, s egyben reprezentációját adja számos, kiemelkedő európai hadmérnök munkásságának.

La_Valletta_Harbour- NASA World Wind

Kicsit nehéz a feladatom, mivel indításként evvel a koncepcióval is megpróbáltam összekötni a kikötőben tett hajókirándulásunkat, s annak képeit. S ez nem csak a fenti szűkebb megközelítést, de az egész eddigi, történelmi időrendet követő máltai  ismertetéseimet is a feje tetejére állította. Mert rögtön a viziút elején, indulási kikötőnk, Sliema erődje, a Fort Tigné építési ideje szerint éppenséggel a legutolsó darabja ennek a katonai történetnek, míg a már szintén ábrázolt Fort Manoel meg a Lovegrend utolsónak létrehozott erődítménye.

Az eddigi vonalvezetés alapján viszont a Máltai Lovagrend 1530. évi megtelepedésének nyitányaként éppenséggel Birgut kellett volna rég bejárnom Veletek, ahol első székhelyüket létesítették, s a nevezetes 1565. évi ostrom irányítása is innen zajlott.

De persze mindkettőnek a képanyagát jelentős részben ez a hajókirándulás adta, s ha azt bármelyik fenti szempont alapján szétszedem, sok olyan dolog kimaradt volna, ami a hajóút nyomán egymást követte, s mindegyikhez tartozik valami történet, s úgy gondolom a mai Máltának/ Valletta és vidékének szintén elválaszthatatlan részei.

Arról nem is beszélve, hogy egy ezelőtt csaknem 10 hónapja tett kirándulás képeit, hol a jobb oldalról, hol a bal oldalról felbukkanó látványosságai szerint elhelyezni tényleges földrajzi helyükre, miközben akkori ismereteink ezekről mondhatni a nullát közelítették, nem volt könnyű feladat. A talán kétórás kiránduláson a recsegő mikrofonból átjött néhány mondatos információ – azok is többnyire már az érintett színhelyeket elhagyva, lévén több csoport, több nyelven, megkésve érkezett. Persze mindent lehet élvezni több módon. Felfogható a sétahajózás úgy is, mint kellemes ringatózás a gyönyörű kék Földközi tengeren, történelmi kulisszák és lélegzetelállító hajók, jachtok és színes kis csónakok kavalkádja között, és akkor ki is lehet pipálni a megvolt élmények listáján.

Grand Harbour IMG_0934 2.nap V

 

Grand Harbour hadihajó kollázs

Grand Harbour IMG_0932, a Valletta, Felső Barrakka, lift 2.nap V

Grand Harbour Málta P1670714a Senglea

Ez esetben itt pontot is tehetnék.

Én azonban, még ha utólag is, szerettem volna összerakni ezt a (860 db saját és együtt utazó barátaim által készített fotóból építkező) puzzlét sorrend, s -ha találok hozzá-, tartalom szerint. (Titkon remélve, hogy legalább így utitársaimat is utólag hozzásegítem egy, a képhalmazok helyére lépő összefüggő kikötő képhez, s ha esetleg majd olyanok olvassák, akik ezután mennek Máltára, s felülnek egy öbölben cirkáló hajóra, ők már ott más módon élik át ugyanezt az élményt.)

Ennyi felvezető után, így most elindulok a hajó további útját követve a Fort Elmotól, Valletta partjai mellett, a Marsa-i öbölben megfordulva a Három Várost érintve a Ricasoli erőd (s hullámtörő) irányába. Meglátjuk, meddig érek ebben a fejezetben. 🙂

Málta P1670645 St. Elmo, Grand Harbour

Vagyis éppen befordultunk a hullámtörő mellett a Fort St. Elmo falai alá. S itt kicsit helyreáll az az igényem is, hogy lehetőleg úgy kövessük a látványosságokat, ahogy azok a történelem során kialakultak, szerepet kaptak. A Fort St. Elmo ugyanis a Fort
St. Michaellel együtt, az egyik legkorábban felépült erődítmény a lovagok Máltára érkezése után. Vagyis St. Elmo esetében leginkább a ma látszó építménynek az elődje, mivel az első lényegében megsemmisült az 1565. évi nagy ostromban. A mostanit ennek alapjain építették ujjá, illetve bővítették fokozatosan a mindenkori katonai technológia vívmányai szerint.

Málta P1680797 Valletta, St.Elmo - In Guardia, ostromágyúA Fort St. Elmo erődje ugyanis a katonai történelemnek is egy új, alapvető változásokat reprezentáló darabja, hiszen építése idején ment végbe az a paradigmaváltás, ami gyakorlatilag az ágyú megjelenésével bekövetkezett. Nincs ugyanis még egy olyan technikai újítás, amely az elmúlt ezer évben annyira mélyrehatóan megváltoztatta volna a hadviselést, mint a tűzfegyver – igaz, az ágyú csak az egyik eleme volt ennek a korszakváltásnak. Megjelenése teljesen új fejezetét jelenti az addigi harcmodornak, az ostrom technikáknak és fegyverhasználatnak, amely a várépítésekkel szemben is új követelményeket állított.

Az ókor fa-földszerkezetű várfalait a középkorban új építőanyag, a kő váltotta fel, amely lényegében a 12.-14. századi ostromgépeknek tökéletesen ellenálltak. A várak elsősorban védművek voltak, s az ezidőben divatossá vált tornyok (öregtornyok, v. donjonok) is eleinte inkább azok leggyengébb pontján, menedékként keletkeztek, hogy végszükség esetén legyen hová bemenekülni. A klasszikus középkori váraknál ezután minden esetben építettek kerek, vagy négyszögletes tornyokat, amiket a várfalak kötötték össze, legtöbbször fából épült gyilokjárókkal. A tornyok és várfalak tetején pártázatot alakítottak ki, amely mögött biztonságban voltak a várvédők, s a fogazatban helyenként a kézi lőfegyverek használatához lőréseket vágtak, míg a foghíjak között hadigépeket lehetett felállítani.
A kora középkorban még a kézi lőfegyverek, nyilak és számszeríjak szolgálták a vár védelmét, a közelharcban szúró és bökőszerszámok, kardok vitték a főszerepet. Ekkor középkori ostromgépek- RPGs blogbevetett ostromgépek a faltörő kosok, illetve a fából épült nyíl/dárdalövő szerkezetek, vagy a főként torziós elven működő kő-, és vasdobó katapultok voltak. Míg az előzőekkel szemben védekezésül növelték a falak magasságát, a katapultok sem tudtak lényeges kárt tenni a várfalban, mivel képtelenek voltak lövedéküket olyan erővel célba juttatni, hogy statikai károsodást okozhassanak a sokszor 3 méternél is vastagabb kőfalakban. Ráadásul a röppályájuk is túlságosan magas volt, vagyis felülről csapódott be az átlag 10-30 kg-os kőgolyó. Ha azonban mégis sikerült valami kárt okozni a várfalban, a keletkezett rés védelméhez – megerősítéséig – elegendő volt pár tucat íjász, vagy számszeríjász. Legpusztítóbb ostromgépe ennek a kornak a trebuchet, az ellensúlyos kővető volt. Többféle méretben készült, s képes volt 40-150 kilogramm közötti lövedékek hajítására, amiket 80-300 méterre is ki tudtak lőni. Igazi romboló erejét az adta, hogy a lövedékeket magas röppályán vetette ki, így a lezuhanó tárgyak tömegük többszörösével csapódtak a falakba. (Szállítása azonban igen sok embert és szállítóeszközt, a helyszínen történő összeállítása pedig hosszú időt, – heteket-hónapokat – igényelt.)
Számomra meglepő módon, a történészek leírásai alapján, a középkori hadseregek, még az ostromlók is – akikhez  képest egy vár védelméhez sokkal kevesebb katona is elegendő volt – meglehetősen kis létszámúak voltak. Létszámukat leginkább a hadszervezés korlátai határozták meg – nem voltak még reguláris hadseregek, az élelmiszerellátás komoly gondot okozott, s a harcoknál is súlyosabb pusztításokat okoztak a járványok. A harctéri küzdelmek is inkább a kimerülésig folytak, mivel a jól páncélozott katonák nem sok kárt tudtak egymásban tenni.
A középkori várostromoknál a támadók általában tökéletesen tisztában voltak nyílt roham esetén az esélyeikkel, így ezek többsége korántsem volt olyan véres, mint képzelnénk, s sokszor az ostromgépek felállítása után azonnal tárgyalásokba kezdtek egymással. A krónikák pl. leírják, hogy I. Edward 1304. évben mire – 3 hónap munkával – felállította a Csatafarkasnak nevezett, valaha épített legnagyobb katapultot Stirlingnél, a skótok megadták magukat. A legyőzött ellenfél legyilkolása sem számított jó üzletnek, hiszen a katonák fő jövedelem forrása a foglyok váltságdíja volt, így inkább megadásra kényszerítették azokat. A véres középkori csatákról – vallják a történészek – azért hallunk olyan sokat, mert ha nagy ritkán mégis megesett egy-egy szörnyű vérfürdő, akkor azt a kortársak és az utódok évszázadokig borzadva emlegették. Ezen megállapítások alól kivételt képeztek a sokkal tragikusabb vallás- és parasztháborúk.

Málta P1680774 Valletta, St.Elmo - In Guardia

A 14. században megjelenő első, kovácsoltvasból készült ágyuk még kevéssé voltak hatékonyak, alig lehetett célozni velük, s az elsütőikre csaknem akkora veszélyt jelentettek, mint az ellenségre. Több, mint egy évszázad kellett ahhoz, hogy az ágyú megbízhatóan működtethető fegyver legyen, amelynek mind az ereje, mind a lőtávolsága meghaladta az addig bevetett eszközökét. Feltétlen előnye volt a hajítógépekkel szemben, hogy a nehéz kőgolyókat laposabb ívben lehetett a falra kilőni, amelyek lerombolása minden ostrom elsődleges célja volt. Idővel rájöttek, hogy a pontosság és lőtávolság növelése a cső hosszával arányosan emelhető, s az ágyúcső átmérőjének (s ezzel a kilőhető lövedéknek) a nagysága a kifejtett romboló hatást fokozza. Az öntéstechnika fejlődése a 15. század végére tette lehetővé az addigiaknál jóval nagyobb csőméretű ágyuk bronzból történő készítését. De még ekkor is hosszú óráknak kellett eltelnie két lövés között, hiszen a csövet vissza kellett hűteni. Tehát gyors-tüzelésről így szó sem lehetett, amely ellensúlyozásául a bevetett ágyuk számát igyekeztek növelni.

Fokozatosan különböző típusai jelennek meg a tüzérségi lövegeknek méret, súly (mozgathatóság), lőtávolság szerint. Alapvetően ostromágyukat és a mozsarat lehet ekkor megkülönböztetni. Míg előbbieknél egészen az 1830-as évekig csak tömör vas lövedéket használhattak, a nagy kaliberű mozsaraknál már a nagy méretű lövedékben elfért a robbanóanyag is, előidézve a legnagyobb erejű rombolást, noha rövid csövével és meredek röppályáján csak kis hatótávolságból tudta azokat célba juttatni.

Málta IMG_5208 Zsu - Valletta, St.Elmo

A középkori várak nem voltak képesek ellenállni az egyre tökéletesedő ágyuk ostromának, melyek nagy távolságról kilőtt, a lőpor energiájától hatalmas sebességgel érkező, alacsony röppályájú lövedékeikkel már könnyedén lerombolták falaikat. Innentől a magas, viszonylagos karcsú falak hátránnyá váltak, hiszen, ha az alapja megroggyant, a fal teteje felé fokozódó rezgésszámok miatt, hosszú szakaszon omlott le. Az ostromló tüzérségnek a vártornyok kitűnő célpontot jelentettek, amelyek lerombolása nagy veszélyt jelentett a védőkre.

Természetesen az ostromlók után, az új eszközök alkalmazását a védelem is átvette, s amikor már nem csak a falak rombolása, de az ellenfél távoltartása, pusztítása is az ágyú fokozott bevetésével történt.

A védő- és támadótechnika – a technikai fejlődés szokott ritmusa szerint – egymás nyomában járt, s a rohamosan fejlődő tűzfegyverek mellett, szükségessé váltak a tüzérségi harcra alkalmas korszerű erődítmények. Ezen változások beszédes tanúi a sétánk során is érintett erődök, amelyekről majd kicsit részletesebben az adott helyszíneken szeretnék szólni.

Málta P1670332 Valletta, Saluting Battery

A tűzfegyverek elterjedésével azonban a háborúk jellege is megváltozott. Az emberáldozatok számának jelentős növekedését okozta, hogy lőtt seb esetén akkora felületen roncsolódott a test, hogy szinte törvényszerű volt a sebfertőzés miatti halál, miközben a korábbi vágott, vagy szúrt sebek (ha nem értek létfontosságú szervet) még  jó eséllyel gyógyultak. Megnőtt a hadseregek létszám igénye, beléptek a színre a zsoldoskatonák. Az e korszak hadseregeit alkotó zsoldosok után már senki nem akart váltságdíjat fizetni, így ellenfeleik nem is törekedtek foglyul ejtésükre. A hadseregek létszámának rohamos növekedését nem csupán a magasabb véráldozatok idézték elő, hanem az új harcmodor kiterjedt földmunkákkal – tereprendezés, fedezék/árokásás, sáncok, lőállások, aknaalagútak építése – járt, melynek emberigénye az addigiak sokszorosa volt.

Az ágyuk tömeges elterjedésével egy időben megszülettek az új típusú, alacsony és vastag falú, ágyútornyokkal ellátott erődök, elsősorban Olaszországban. Olasz hadmérnökök sora jelent meg a színen, akik keresettek voltak Európa-szerte, az egész keresztény világban, de még a török szultán is igénybe vette szaktudásukat.

A nálunk is ismert olaszbástya (vagy fülesbástya) fogalom ennek az új várépítészeti eljárásnak a legmeghatározóbb elemét jelzi, amelyeken kialakítják az ágyúállásokat, legyen az védelmi, vagy ostromló funkció. Utóbbi elsősorban a kiugró bástyák homlokfalán elhelyezkedő, az előtte levő terepet, míg a bástyák szárnyfalain helyet kapó oldalozó ágyuk a 2 bástya által közrezárt, velük azonos magasságú, megvastagított falat (amely védőfalat innentől, kötőgát, vagy kurtina szakkifejezésekkel illetnek) pásztázza. Ezeknek a nyílt lőállású oldalozó ágyuknak szoktak belövés elleni oldalvédelmül un. füleket építeni, míg később – bár ritkábban – itt is, de az árkok szintjén, ill. oldalfalakban levő ágyúállások mindenkor kazamatázottak.

Málta IMG_4745 Zsu - Senglea

Az új várépítészet alapvető újítása, a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazása. Az addig hagyományosnak számító körbástya csúcsánál ugyanis olyan holttér volt, amelyet a szomszédos bástyákról lövegeik nem értek el, s az ellenség itt könnyen megmászhatta a falat.

Málta P1680836 Valletta, St.Elmo erőd alaprajzaEzen holttér kiküszöbölésére találták ki itáliai hadmérnökök a 16. században a szögletes kialakítású  – első változatában főleg ötszög alaprajzú (mondják még csillagerődnek is) – ék alakban kifelé szögellő védműveket, sarkaikon bástyával.  A kiugró bástyákon létrehozott ágyúállások homlokfalairól  támadók ágyúitól védettebben, s távolabbra tudtak lőni (ostromütegek elleni harc), míg a nyílt tüzelőállású oldalozó lövegekkel a szomszédos fal (kurtina, vagy védőgát) tövének védelmét, s az előtti terep pásztázását látták el.

Málta IMG_4706 Zsu - Valletta, Fort St. Elmo

A Fort St. Elmo az első  (ó-olasz) bástyarendszerű csillagerődök példája. Hosszú, ék alakú védőfala kisméretű bástyában végződik. Az előtérben a kör alakú kiemelkedések a gabona raktárul szolgáló, földbe süllyesztett tárolók fennmaradt darabjai.

Az olasz rendszerű erődöknél a védők a várfal előtti tér minden pontját legalább két irányból kereszttűz alatt tudták tartani s ezzel biztosították a várfalak védelmét. Idővel itt még számos módosítást végeznek. A bástyák egyre nagyobb, megemelt teherbírású alapfelületet kapnak – a megfelelő tűzsűrüség érdekében egyre több löveg/ágyú felállítását lehetővé téve. A védőfal (védőgát) hossza rövidül, mivel a korabeli puskák és az ágyuk lővonala nem tudta maradéktalanul lefedni a 2 bástya közötti távolságot, s ezzel biztosítani a zárt tűzvédelmet. Átmeneti megoldásaként ennek a problémának a kurtina közepén ún. piattaformát, kis toronyszerű gyalogsági (muskétás) lőállást emeltek.
Az erőd előtti tér teljes pásztázásához az optimális falhosszak megtalálása szintén egy folyamat eredménye volt, amelynél ugyancsak szerepet játszott az eleinte túlzott hosszúságú bástya szárnyfalak és a védőfal optimális méretarányának – s egyben egymással bezárt szögének – a kialakítása. Idővel elválik egymástól a falakat védő (túlnyomóan az árok felső szintje körüli) ágyúállás és az ostrom tüzérséggel harcoló felső ágyúállás.

Málta P1670550 Valletta, vizesárok és pajzsgát- St. James ravelin

Már ebből is látszik a várak/erődök addigi passzív szerepének a megváltozása is.
A bástya védelmi helyett, támadó objektummá vált, s az ellenség elhárítását már a falakon, a fő védvonalakon kívül megkezdik, s igyekszenek minél több akadályt gördíteni a falak megközelítése elé. (Hisz a gyalogsági közelharcra csak a falak megmászása után kerülhetett sor, de akár ostromágyuk hatásos bevetése is bizonyos közelséget feltételez az erődhöz.)
Ehhez részben fokozták a tüzérség koncentrációját, s a védők előnyét tovább fokozta, hogy a bástyák magasából részben távolabbra tudtak lőni, s míg ők védett helyzetből vehették tűz alá támadóikat, azok jól belátható célpontokat nyújtottak. Ugyanakkor az ágyuk meglehetősen nagy lőárnyéka miatt – lefelé nem tudnak lőni – az ostromlók ha cca. száz méter távolságon belül kerültek, a golyók már elszálltak a fejük fölött, s itt már  kivonhatták magukat a tűzcsapás alól.

Ennek megakadályozására megnőtt a szerepe az ún. elővédeknek, az árkoknak (száraz, vagy vizes) illetve az árkok előtt kialakított vársíkoknak. A védőfal tövében kialakított széles és minél mélyebb árkok akadályt állítottak a falak közvetlen megközelítéséhez, illetve azok magas külső partjával akadályozzák a falak lövetését is. Újabb átjutási nehézséget majd a belső árokfalak kikövezésével érik el.  A vizesárok előtt kialakított lejtős, fáktól – bokroktól megtisztított vársík (glacis) ugyancsak egyrészt fedezék nélkül hagyta a támadókat, másrészt a nehéz ostromágyuk emelkedőn történő felvontatása sem könnyítette meg a dolgukat.

Valletta- Elővédművek, St. James cavalier és pajzsgát

Az 1530-tól elterjedten alkalmazott bástyás rendszerek három generációja ismert. Ezek legritkábban jelennek meg tiszta formában, átfedések találhatók közöttük. A  tüzérség fejlődésének, teljesítőképességének megfelelően más-más védelmi elem jelenik meg, illetve kap hangsúlyt

háromszögletű pajzsgátak /=ravelin/,  védett lőállások, saját gyalogságnak fedett utak, fegyverterek a csapatok koncentrálására, földalatti létesítmények (kazamaták, kaszárnyák), aknafigyelő folyosók, várárokban épített keresztsáncok (caponier), előretolt ágyuállások/redout/, falak magasságának erőteljes csökkentése, gyalogsági védművek (braie), magas ágyúállások/cavalier/, alternatív módszerek: tört falrendszer, ollóművek (tenaille), szarvmű (hornwork), koronamű (crown)

 fémjelzi ezt a fejlődést, s melynek csúcspontját a soklépcsős erődrendszerekkel, a francia hadmérnök, Vauban munkásságával szokták meghatározni. A felhasznált szakmai leírásokat döntően dr. Winkler Gusztáv egyetemi adjunktus különböző publikációiból merítettem, mint ahogy az alábbi ábrákat is, amivel talán szemléletesebbé válik a fent leírt folyamat:

Hát ennek a többszáz éves folyamatnak az egyes állomásait követhetjük nyomon Málta kikötőiben.

A mindenkori tervezéseknél az alaprajzi elrendezést a terep sajátosságainak rendelte alá a tervező. Így pl. az 1552. év januárjában Homedes nagymester megbízására elkészített tervek alapján – vékony falakkal fél év alatt felhúzott St. Elmo erőd alaprajza sem szabályos ötszög – pedig ahol lehetett a hadmérnökök mindig törekedtek a szimmetriára, már csak a falak tökéletes pásztázhatósága miatt is. A Fort St. Elmo lényegében keskeny félszigeti fekvésénél fogva elővédművek létesítésére sem adott kiterjedt lehetőséget. Ugyanakkor a Mount Sciberras meredeken leszakadó falai, helyenként 50 méteres magasságukkal gondoskodtak a tenger felőli megközelíthetetlenségről.
Fenti legelső képen mindez jól látszik, noha a legszélső falak már az erődített Valletta városának a falai, mint azt számos esetben alkalmazták, hogy a régi erődítményeket beépítették a város új védvonalába.

És lám, ahogy már sokszor megesett, most sem jutottam túl az első helyszínemnél, de úgy gondolom, ezt a bejegyzést sem nyújthatom már hosszabbra. Talán csak egy kis magyarázat még a fenti ábrázoláson / s az alábbi 20. század eleji fotón / feltűnő világítótoronyról. A 49 m magasságú, minden 15 másodpercben három fehér villanást kibocsátó világító tornyot 1851 -ben emelték a hajók eligazítására, az erőd legmagasabb pontján. Aztán a II. világháború alatt lebontották, hogy ne adjanak könnyű célpontot a légi támadásoknak.

Fort St. Elmo világító tornya,image407

Amely tornyok viszont itt is, és a partvonal mentén több helyen is szembeötlenek, azok a II. világháborúban a parti védelem számára emelt beton oszlopok.

Málta P1670518 Valletta, Fort St. Elmo

Kategória: építészet, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése