Hét éve már

Mindig készületlenül ér, így ma is csaknem el is mulasztottam az évfordulót.
A blogomnak otthont adó WordPress köszöntött megint kedvesen, hogy hetedik éve vagyok velük… s velem meg Te, kedves Olvasó.

Ha már ilyen kölcsönösen figyelmeztettük egymást,  gyorsan jöjjön néhány könnyű műfajú fotó legutóbbi időszakról, amelyek némi hatással lehetnek jövőbeli közös (virtuális) utazásainkra:

Igen a kislovag máltai üdvözletét küldi, ahonnan remélhetőleg hamarosan átadom a sokkal kedvezőbb időben, napütésben és varázslatos kék vizek fölött eltöltött órák lenyomatát.

Eddig bárminemű előrehaladásban visszatartottak a nálam vendégeskedő “hógolyócskák”- noha legalább annyi gyönyörűséget szereztek ittlétükkel – mint Málta – ott létemmel.

Igaz, nem csupán miattuk nem kezdtem még bele Máltába, hiszen a tavalyi utamból még súlyosan hiányzik Tallinn egyik legmeghatározóbb szelete, az Óváros kereskedők és kézművesek benépesítette középkori magja, mely büszke városházája tornyáról 1530 óta figyeli a sürgés-forgást Öreg Thomas, aki feladata szerint a szélirányt is jelzi.

Ámde, már akkor igazságtalan voltam a kutyuskákkal, amikor rájuk akartam tolni a halogatás okát, hiszen megjött a rendelt könyvem, amit még Tallinn írása közben fedeztem fel, s cselekménye az Öreg Thomas felállításának idejében játszódik, ezért gondoltam ez még illeszkedő információkban gazdag, ergo hasznos lehet. Nem kis meglepetést okozott, amikor a postás nem tudta bedobni a postaládámba, mivel a történet feldolgozása az írónak 1500 oldalra sikeredett, s még magasságban is közelíti a 7 cm-t ! Azaz időt kérek.

De a véletlen úgy hozta, hogy türelmes olvasóimnak még egy csemegét tálalhatok, ha semmi nem jön közbe, s évek óta dédelgetett tervem valóra válik: akkor rövid kirándulásról tudósíthatok még a nyár folyamán, a Provence-i levendula mezőkről.

Ha kedvet csináltam, kövessetek továbbra is blogomon, s talán ezzel is sikerül néhány részletet közelebb hoznunk világunkból, melyhez  mottóként Ferenczes István gyönyörű versének kezdő sorait választottam:

Csillagok, felhők, göncölök,
ugye a mennyből csak folt
vagyunk, parányi csöpp ködök,
kikre fogyó Hold csaholt
mítoszt, tejutak hűlt porát,
hunok, avarok, kunok,
Csaba királyfik mámorát –
sziruppal kevert rumot…

                                                                            /Ferenczes István – Sekler songs/

Kategória: egyéb | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Észt irodalomból szemezgettem

Johannes Barbarus (1890-1946)

A megszorzott reggel – részlet 

A gyermek reggele csodálkozással indul.
Úgy érzem, erre megvan minden ok,
nem csoda, hogy csodálkozik:
Mért nem kél ott a nap,
ahol lenyugodott?
Mért feküdtek le a babák ruhástul,
össze-vissza, rendetlenül?
A babák, melyek meztelen
se nem lányok, se nem fiuk?

Még egy fura titok furdalja oldalát,
arcán kiváncsiság virul:
hogy jönnek a gyerekek a világra?
kiváltképp télen, amikor
délre szálltak a gólyák,
mikor minden víz jéghideg:
hogy halásszák ki a gyermekeket a kútból?!

                                         2.

A felnőttek reggele közömbös ásítással indul:
a közömbös férj kibújik az asszony mellől, a paplana alól,
lelép az ágyról s ráadásul fásultan nyújtózkodik
és így szól: “Ma csütörtök van megint!”
Észre sem veszi, hogy a nap vörösen izzik,
hiszen ez tény, akár nézik, akár nem.
Keleten felkel, Nyugaton lenyugszik.
Sajnálom őt, egyetlen titka sincs,
ő aztán tudja, hogy születnek a gyerekek.
Tanulta, hogy annak, ki az első embert
teremtette, isten a neve.
(hogy istent ki teremtette, az már nem fontos!)

Hallotta, hogy egy jámbor öreg – Darwin
a majmok közt kereste őseinket…
A gyomra telhetetlen,
szakadatlan éhes
s ha nem éhes, akkor is eszik,
s ha nem szomjas, akkor is iszik,
és az a nagy kezdőbetűs
Szerelem, költők rajongásának tárgya,
őneki semmi más, mint természetes aktus.

Ha-ha-haa! És az igazság? – az kézzelfogható,
minden világos, nem kell ide ügyvéd:
az igazság: az ököl és a pénz.
És azt is tudja, hogyan születnek a gyerekek,
és hogyan nem születnek.

                                         3.

Az aggok reggele titkos rettegéssel indul.
vajon a felkelő, örökké fiatal
fényözön mögött nem a halál leselkedik-e már?
Új vágyó napot hoz-e a hajnal,
vagy úgy szakad egyszer a nyakába, mint az éj?
És látni messziről, hogy reszket a kezük
reszket csendesen, mint sápadt nyárfalevél.
Élet-e ez, vagy árnyéksuhanás?
Rég elfelejtett álomkép talán?
Nem értenek meg, nem fognak fel semmit,
szemük is homályos, gondolatuk ködös.
Az élet szikrája talán hamvába fult
s valaki más vánszorog és töpreng helyettük!
Alig emlékszik: valaha mégis zajlott az élet,
ha ugyan nem téved s félénken kiböki még:
“Ez akkor volt, mikor még fiatal voltam!”

Szeme előtt pislákoló fényben pereg a film…
sopánkodik, mért nem szekér az élet,
hogy visszafelé is menne, az ifjuságba,
az ördöggel is szövetkezne már,
csak tudna mégegyszer mint rég: ölelni!

*************************************

Marie Under (1883 – 1980)

Csókrészlet

Szád a számon,
testemben a lelked.
Szád a számon,
két termést egy kévébe öleltek.

Szád a számon,
idegszálaink összefonódnak.
Szád a számon,
mellemben a te szíved dobog csak.

Hol végződsz te?
Hol az én létem kezdete,
Tenger s hullám örökre összeolvad –
vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak.

**********************************

Karl August Hindrey (1875-1952)

Gyávaság – részlet

” Nem számít – gondolja Ulrik -, hogy nem vagy igazi pásztorkutya, hogy az ördög tudja, miféle közönséges ebek keveréke vagy, hogy nem vagy szép és formás, s még az sem számít, hogy oktondi vagy, sőt gyakran egészen bolond is – mert törődsz velem. És én is törődöm veled. Pedig nem fogadsz szót, és mindig fordítva csinálsz mindent. Ha ráuszítalak a tilosba tévedő lóra, olyan lustán ugatsz, mint egy közönséges parasztkutya a befogott ló orra előtt, s közben a pacsirták után rohangálsz. Ha dühömben kővel dobálom a lovat és végül téged is, csak a kövek után szaladgálsz, és odahozod nekem. Javíthatatlanul ostoba vagy, de vannak jó tulajdonságaid is. Halált megvető bátorsággal támadod meg az uradalom jókora ebeit; erős vagy és bátor, Ares, és odaadóan vigyázol rám, miattam kész vagy akár darabokra tépve a kutyák mennyországába jutni. Magam is mennyi gyöngédséggel veregetem meg vastag, fekete szőrű hátadat, és érzem, hogy akkor boldog vagy, azt sem tudod, hová légy örömödben, elérzékenyülésedet szégyellve, s hirtelen ide-oda nézegetsz, vajon mivel is lehetnél szolgálatomra. Ha nem találsz mást, csak egy letört ágat, azt is elhozod nekem, hogy én is örüljek.”

                                          ***********************************

Anton H. Tammsaare (1878 – 1940)

 A szerelem

Élt egyszer egy királyfi, aki nagyon híres volt a bölcsességéről.
A világ minden részéből jöttek hozzá királyfiak, királykisasszonyok, hogy hallgassák, amit mond.
Ez a bölcs királyfi azonban nem tudta mi a szerelem.
És történt egyszer, hogy meglátott egy királykisasszonyt, aki megtetszett neki.
Odalépett hozzá, és így szólt:
– Akarsz-e hozzám jönni feleségül?
A királykisasszony azonban nagyon elszomorodott, és így válaszolt. – Hogyan mennék hozzád feleségül, amikor te egyetlen szót sem szólsz a szerelemről?
Mire a királyfi ezt mondta:
– Mindent tudok, csak azt nem, hogy mi a szerelem.
– Akkor menj el, és tanuld meg, mi a szerelem! – felelte a királykisasszony.
És a királyfi elment.
Először a tavasszal találkozott szembe. Vizeskorsó volt a kezében, s egy fiatalasszony képében járt, aki koszorúval díszítette haját.
– Mi a szerelem?- kérdezte tőle a királyfi.
– A szerelem mámor – felelte bágyadt hangon a tavasz, kinyújtóztatva ernyedt tagjait.
A királyfi tovább ment, s összetalálkozott a nyárral. Mikor a szerelem iránt kérdezősködött nála, megigazította hátán nehéz terhét, és így válaszolt.
– A szerelem fájdalom.
A nyár nyomában az ősz lépdelt. De ő nem válaszolt egy szót se a királyfinak, csak sárga leveleket szórt a süvítő szélbe s szeméből ezt lehetett kiolvasni:
– A szerelem szomorúság.
S mikor a királyfi végül a télhez ért, az beburkolózott fehér palástjába, s a megdermedt levegőben harangszó gyanánt csengett a válasz:
– A szerelem halál.
Ezután a bölcs királyfi visszatért a királykisasszonyhoz, és csillogó szemmel mondta neki:
– Sokat láttam, halottam a szerelemről, de mind egy és ugyanazt állítják: a szerelem boldogság és élet. Akarsz-e most már feleségül jönni hozzám?
És a királykisasszony azon nyomban igent mondott neki. (Bereczki Gábor fordítása)

**************************************

Reiner Brocmann (1609-1647)

Carmen… (észt lakodalmi dal) – részlet

Mely boldog ember az, ki bízik csak az Úrban
(benne, ki mindent lát) és üdvét várja túlnan,
mit Isten maga hoz s azoknak ád valóban,
ó, keresztények! kik elül járnak a jóban.
Azért, hogy oly soká vártad, te vőlegény,
hűséged jutalmát, fennen dicsérlek én:
tiszta életedért eléd tárul az éden –
Majd látván láthatod: beteljesül beszédem!
Menyasszonyt kapsz, aki a boldogság maga:
Isten teremté és neked megadja ma.

***********************************

Ernst Särgava (1868-1957)

Egy bika élettörténeterészlet

… Amint tavasz felé gyakrabban sütött a nap, és az olvadás a havat a folyóba kergette, ….
A tavaszi gólyák nemcsak elrepültek Kirjukannu fölött, hanem az egyik huncut a szobában is megfordult, és hat évi várakozás után egy kisfiúval ajándékozta meg Eevát.
Jaan úgy megörült, hogy első este hozatott magának egy pint pálinkát, az asszonyoknak meg egy egész üveg meggybort. Igaz, hogy berkenyéből és áfonyából készítették, de azért büszkeségből a meggybor nevet viselte, csakúgy, mint ahogy egyesek az ember nevet bitorolják.

**********************************

 Kätlin Kaldmaa (1970- )

Kis éles kés – részlet 

– Milyen itt élni?
– Semmi különös. Mint egy szigeten.

– Bizony, sosem lehet tudni, mi mindenre derül fény. Aztán meg őrizheted mások titkait, hogy ki kicsodának az apja vagy nővére vagy fivére.
– Na mesélj…
– Anyám néhány éve kórházban volt. Térdprotézist kapott, úgyhogy a műtét után több napig ágyhoz volt kötve, ahhoz se volt ereje, hogy kimenjen pisilni. A teremben a szomszédján ugyanazt az operációt végezték el, és ő is egész nap az ágyat nyomta. Ahogy ott fekszenek egymás mellett, az az asszony egyre csak magyaráz és magyaráz, a fiáról fecseg. Az én fiam úgy, az én fiam így, az én fiam úgy. Hallgatja az anyám egy nap, hallgatja még egy nap, egy darabig még a harmadik napon is. Hogy bírta ilyen sokáig hallgatni, őt ismerve fel nem foghatom, de végül megelégelte, és odaszólt neki: “Idehallgass, négy gyerekem van, és szinte soha nem beszélek róluk. Neked egy gyereked van, és mást se csinálsz, mint őróla locsogsz. Mitől olyan különleges a te fiad?” Mire a szomszédos ágyon a nő óbégatni kezdett: “Jesszusom, hát nem tudod? Az én fiam a te uradnak a legidősebb gyereke.” Az anyám tényleg nem tudta. Egyszer csak kiderül, hogy van a nővéremnél még egy évvel idősebb testvérem. Nem mintha látni akarnám…
– Elég kemény.
– Szerintem is. Ijesztő belegondolni, hogy egy rakás féltestvérem is lehet azon a vidéken, és még csak nem is sejtem a létezésüket. Egyszóval, mielőtt az ember valakivel casual sexbe bonyolódik, alaposan utána kell járni az illető hátterének.
– Az ilyesmit sosem lehet tudni. Van itt nálunk egy másik férfi, akinek szintén sehogy se jött össze a gyerek az asszonnyal. Azt mondja neki egyik nap: “A jó asszony most megy és kerít egy fiat a férjének.” Jó asszony volt, ment és kerített egy fiat a férjének. Eltelt néhány év, mondja megint az ember: “A jó asszony kerített egy fiat az urának. Most megy a jó asszony, és kerít az urának egy lányt is.” Jó asszony volt, ment és kerített az urának egy lányt is. Eltelt még egy kis idő. Mondja az ember az asszonynak: “A jó asszony csinált az urának fiút és lányt. Ha a jó asszony még valamit csinál, az ura levágja a haját.”
– És csinált?
– Valószínűleg nem. Élete végéig hosszú volt a haja.
– Így van ez. Családi ügyek… Mondjuk az én dédnagyanyám is szép kis firma volt.
– Miért, mit művelt?
– Dióhéjban: amikor a dédnagyapám elment a katonaságba, egy gyereke volt. Amikor visszatért, nyolc. Csinált még néhányat, és az összeset a sajátjaként nevelte fel. Zokszó nélkül. A nagymamám, aki nem az ő gyereke volt, mindig mondta, milyen nagyra becsüli az apját, amiért nem tett különbséget saját és idegen gyerek között. Jó lenne tudni, kik voltak az igazi apák…Szóval nemigen hiszek a családfákban meg effélékben. Ami a papíron van, annak gyakran köze sincs a valósághoz.

Kategória: Észtország, Irodalom | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallinn zöld ligete, Pirita (Baltikum 35)

Ami valamikor Budapestnek a Városerdő, vagy Párizsnak az Ady megénekelte Bois de Boulogne, az Tallinnak a Pirita városrész.

Mint a fenti 2 dimenziós ábrán látjuk, az óvárostól keletre, Kadriorg után érnénk el oda, ha a tallinniak hétköznapjait – és ünnepnapjait – élnénk, s kikapcsolódásra vágynánk a városi nyüzsgésből.

Mert a városrész, noha nevét az itt legrégebb óta álló Brigitták – észtül Pirita – kolostoráról kapta, 2 km-es homokos strandjával, fás-ligetes parkjaiban a legváltozatosabb szabadidő tevékenységekre nyújt lehetőséget. Kerékpár utak, a fenyőerdőben kivilágított sétautak, 6 szakaszra tagolt kalandpark, télen sífutásra alkalmas terep, a Pirita folyó torkolatánál csónak- és kajak kölcsönző, vagy a botanikus kert pompája bő választékát kínálja a kikapcsolódásnak.

Pirita, Ruszalka szobor

Tallinn IMG_2650 V

Tallinn IMG_2542

A Pirita út egy szakasza része az itt megrendezett nemzetközi motorversenyeknek, de az 1980-ban (akkor még a Szovjetunió részeként) megrendezett Nyári Olimpiai játékok vitorlásversenyeinek színhelye is itt volt. Akkor épült ki a mai jachtkikötő, illetve a vitorlázási sportcentrum és szálló, s a mólóról akkor az olimpia kabala figurája, Misa mackó integetett.

Tallinn, Pirita, jacht kikötő

A városrész legfontosabb történelmi látványossága azonban az a kolostor, amelyről elnevezését is nyerte. A Brigitták kolostorának romjai ma már csak sejtetik az egykori tekintélyes együttest, amely 1407-1436 között épült, a svédországi rend itteni kolostoraként.

Pirita kolostor romokTallinn első kolostora a Dóm hegyen megtelepedett domonkosoké (1229.) volt, rajtuk kívül kisebb számban még a ferences rendieket lehetett Észtországban megtalálni. Az, hogy itt a nálunk szinte teljesen ismeretlen Brigitta rend megtelepedett, nyilván adódott történelmi múltjukból és egyben mutatja a szoros kapcsolatot a skandináv országokkal. Brigitta oly szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez, mint Jeanne d’Arc Franciaország vagy Sienai Szent Katalin Itália történetéhez.

A Brigitta rend kolostorai vegyes kolostorok voltak, amelynek az apátasszony volt a vezetője. Az apácák a templomtól északra, a szerzetesek pedig délre laktak. A kolostorból elsősorban a templom maradt meg, ennek is főleg a falai. A Pirita kolostor bazilika típusú temploma volt Tallinn legnagyobb ilyen jellegű középkori épülete. Belső mérete 56 x 24 méter, boltíveinek magassága kb. 15 méter. A megmaradt impozáns nyugati homlokzat magassága 35 méter.

Tallinn P1650529, Brigitták kolostor rom

Tallinn IMG_2769 FotóZsuzsi, Pirita kolostor rom

Tallinn IMG_8181 Gyö Pirita, kolostor rom

Brigitta az egyetlen kanonizált svéd szent, a svédek nemzeti szentje. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.

Kivonatoltam kicsit a Katolikus lexikonból, a Magyar Kurir és 24.hu vonatkozó írásaiból, hogy némely képet nyerjünk róla:

Élete igen fordulatos volt. Svédország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjában született valamikor 1302-1303 körül. Édesapja kormányzó, rangos földesúr, 11 éves korában elvesztett édesanyja a királyi házzal állt rokonságban.
A kislánynak már 7 éves korában mély vallásos élményei, látomásai voltak, és beszélgetett Krisztussal. Vágya a kolostori élet után azonban nem valósult meg egyenes úton.
13 évesen férjhez adják, ám férje igazi társa lett, aki lelkiekben is hasonló utakat járt be. Házasságukból nyolc gyermek született, férje partner volt a jótékonykodásban: naponta 12 szegény ember evett az asztaluknál, Brigitta betegeket ápolt, kórházakat, templomokat és kolostorokat támogatott. Az asszonyt 32 évesen (udvarhölgynek) elhívják a királyi udvarba, ahol élesen kritizálta az uralkodót (megkoronázott szamárnak titulálta) és a hatalmasok (szavaival: rablólovagok) visszaéléseit. A klérus sem kerülte el kritikáját: Ennek a kornak a papjai fogták a tíz parancsot, és egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!

Brigitta gondolatait Krisztus passiója és Mária szenvedése uralta, misztikus élete középpontjában az Úr kínszenvedéséről és a Szent Szűz fájdalmáról és öröméről való elmélkedés állt. Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve nyolc kötetében írta le. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával.

Férje halála után két évvel, 1346-ban kolostort alapított, a rend neve: Ordo Sanctissimi Salvatoris, közkeletű nevén a brigittinák. Brigitta kolostori eszménye szembefordulást jelentett az Istentől kapott küldetésének megfelelni nem tudó, akkoriban elvilágiasodott egyházzal. Az apácák jelvénye a fátylukat leszorító pántkorona Krisztus öt sebének jelével. Ugyanezt a jelet a férfi szerzetesek köpenyükön viselik.

1349-ben Brigitta Rómába költözött. Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, akiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak. Lángoló hitével rábírta V. Orbán pápát hogy térjen vissza Rómába, Avignonból.

Sanyarú körülmények között élt, keményen vezekelve az egyház, a főpapok és a klérus bűneiért. Sajátos karizmája erejével Isten intő üzenetét közvetítve nyíltan ostorozta a bűnöket. (Az egyik apátról így beszélt: „A szerzetesek tükrének kellene lennie, és a szajhák feje.”) Komoly ellenségeket szerzett magának, akik városszerte terjesztették: Brigitta boszorkány. A felbőszített emberek a palota elé tódultak, amelyet bérelt, és beverték az ablakokat, majd a kaput is betörték, és szobáról szobára haladva keresték. Már a máglyát is megrakták neki!

Brigitta 1373. július 23-án hunyt el Rómában, maradványait a következő évben gyerekei vitték haza Svédországba, a Vadstena-i templomban helyezték örök nyugalomra. Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-re. 1969-ben pedig a halála napjára, július 23-ra helyezték át.

Mint látjuk, halála után már igen korán gyökeret vert a Brigitták rendje Észtország területén is. A reformáció után kezdődött el a kolostor hanyatlása. A lív háború alatt,
1577-ben az orosz megszálló csapatok az épületet erősen megrongálták, amely végül az Északi háború után teljesen elpusztult, csak romjai maradtak fenn.
2001-ben a rend a romok mellett újonnan felszentelt modern épületben újra megtelepedett.

Tallinn, Brigitták temploma, koll

Az épület mögött, igazi béke szigete – levendulák, rózsák, méhek zsongása és áldott napsütés.

Tallinn, Brigitták hátsó udvar

Tallinn P1650542 Brigitták

Mi az alábbi képekkel el is búcsúzunk Piritától.

A teljesebb képhez hozzátartozik még, hogy itt található a híres észt dalosünnepek  (UNESCO világörökség) színhelye (tkp:68), mely öt évenként 34 ezer fellépőnek ad lehetőséget énekelni, táncolni, mintegy 200 000 fős nézősereg népünnepély jellegű részvétele mellett.

Az eseményre természetesen Észtország minden tájáról érkeznek, azonban a nagyságrend érzékeltetése céljából jegyzem meg, a nézősereg kiteszi Tallinn lakosságának felét!

Pirita térkép részlet

A Pirita úton továbbhaladva kastélyszerű épületben az Észt Nemzet történelmének (tkp:67) kiállítása, udvarában csakúgy mint nálunk is, a lebontott szovjet emlékművek szoborparkja. A Pirita folyón túl erdei temető (tkp: 64) ad végső nyugalmat a nemzet nagyjainak.
A Kloostrimeta (kolostor erdő) szélén épült meg Tallinn és az ország legmagasabb építménye a 314 méter magas TV-torony (tkp:62), melynek 165 méteres magasságában étterem nyújt messze-ható kilátást. Nagyon tiszta időben állítólag a finn partok is láthatóak innen.

A térképen 66. sz alatt jelzik a kolostor épületet és romokat, a 63.sz  a botanikus kertet mutatja.

Legközelebb visszatérünk Tallinn óvárosába, ahol az Alsóváros jeles épületeit fogjuk körbejárni.

Kategória: Észtország, Baltikum, Kert, kultúrtörténet, Természet, Vallás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Anyák napján

Weöres Sándor

ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe újra
visszatér —
álmom öbleidbe újra
visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,
a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tünődtem: “Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba inkább
engemet!”
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,
férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

Michelangelo's_Pietà - Wikipedia

Kategória: Ünnepek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallin, Kadriorg a cári lak (Baltikum 34)

Mivel az előző fejezetben már volt némi vonatkozás az orosz uralom idejéből, most gondoltam teszünk egy kis kitérőt, az Óvárostól mindössze 3 km-re található Kadriorgba, melyet I. Péter orosz cár építtetett, s a hely (második) feleségéről a Katalin-völgy nevet kapta.

Tallinn -_Kadriorg, Pirita_tkp

Mint tudjuk I. Péter orosz cár a Nagy Északi Háborúban, elsősorban a svédek (XII.Károly) ellen vívott hadjárataiban először meghódítja a Néva deltáját is magába foglaló területet, ahol elkezdi Szentpétervár építését, majd a hadjárat mindinkább Észtország, Livónia és Kurföld irányába tolódott el.
1703. évben ennek során ismerkedik meg Marienburgban (ma Malbork) a Marfa Szkavronszkaja nevű kurföldi parasztlánnyal, aki a szeretője lesz, s az hűségesen követte mindenhova, még a háborúkba is. Még Marienburgban Marfa áttér az orosz ortodox hitre, ahol a Jekatyerina, azaz Katalin nevet kapja. Katalint I. Péter már 1707-ben feleségül vette, azonban a házasságot titokban kellett tartaniuk. A hivatalos menyegzőre csak 1712. februárjában került sor.

Katalin a cár második felesége volt: az elsőt, Jevdokija Fjodorovna Lopuhinát Péter kolostorba zárta, s a tőle született trónörökös, Alekszej Petrovics pedig meghalt 1718-ban. Katalin 1704-1724 között 12 gyermeket szült (5 csecsemőkorban meghalt) Péternek, akit Péter 1724-ben cárnévá koronáztatott, amire addig az orosz történelemben nem volt példa. Cárnéként (I.) Katalin nem sokat törődött az ország gondjaival; szeretőivel és bálokkal múlatta az időt. Ekkor már erős alkoholista volt, ami külsején is megmutatkozott; emellett arcát a himlő okozta hegek is elcsúfították.

Észtországot az oroszok XII. Károly svéd király poltavai kudarca után foglalták el – bár hivatalosan csak az 1721. évben megkötött Nystadt-i béke után vált Oroszország részévé. Ezután egy 200 évig tartó viszonylagos békés korszak következett, gazdasági, szellemi és kulturális emelkedéssel. A háború, éhínség és pestis megelőzőleg ugyanis nagy pusztítást vittek végbe, a városok elnéptelenedtek, a gazdaság és kereskedelem szinte leállt.

A német arisztokrácia és a városok vezetősége sietett behódolni az oroszoknak, hogy addigi kiváltságaikat biztosítsák. A föld népe teljesen kifosztva érte meg a háború végét, s naivul azt remélte, hogy a cár segítségével megszabadulnak földesuraiktól.

Hogy ez mennyire nem így volt, korabeli leírások szerint az itteni parasztok teljes jogtalansága rosszabb volt a néger rabszolgák helyzeténél.

Szolgák és cselédlányok eladása mindennapos dolog volt. Parasztokat árultak a vásárokon, árveréseken és kínálták őket családjukból kiszakítva vagy családostul. A szolgák ára 30-50 rubel volt, a lányoké 10 rubel, gyerekeket már 4 rubelért is lehetett kapni. De cserélték őket lóért, kutyáért vagy akár díszes pipákért. …Az eladás lehetőségét arra is felhasználta a földesúr, hogy öntudatosabb parasztjaitól megszabaduljon.
A parasztok ellenállásának egyik módja a szökés volt. Ezrével szöktek át a szomszédos orosz vidékekre (! még ott is jobb volt a jobbágy sors), ahol kellett a munkaerő, s eszük ágában sem volt kiadni a szökevényt. A szökevényeknek, ha megtalálták őket, levágták a fél lábát, hogy ne tudjanak többé menekülni. De hiába hozták a legkegyetlenebb rendelkezéseket – a menekülőt segítőknek levágták a fülét vagy az orrát -, ezek sem vezettek eredményre. (Rácz Endre, Bereczki Gábor – Észtország Rokonaink földje)

Az országnak a cári birodalomhoz kapcsolása után, az építészetben csakhamar szoros kapcsolat alakult ki Tallinn és Szentpétervár között. Már 1712-ben nagy mennyiségű követ szállítottak Szentpétervárra, – ahol ez az építőanyag alapvetően hiányzott. Kőfaragók is mentek innen Szentpétervárra, míg itt megjelentek orosz építészek. A német uraknak tetszett a pétervári építészeti stílus, ami nem kis befolyást gyakorolt az észtországi építészet fejlődésére is. A földesurak fából épült udvarházai mellett megjelentek a fényűző barokk kastélyok, s vele együtt a parkok létesülnek.
Tallinnban a háborús pusztítások után előtérbe kerül a falon kívüli városrészek újjáépítése.

A város közelében emelkedő Lasnamäe domb (Lachsberg) táján is régebben csak néhány elszórt ház és mészégető kemence állt, ahol 1714-ben Nagy Péter cár kis telket vett egy szerény, mindössze három szobás és egy szabad kéményes konyhás házzal.

Tallinn IMG_8219 Gyö Kadriorg, I.Péter múzeumház

1718-ban aztán nagyobb földdarabot vásárolt a kis nyaraló és a város között, amelyet mindjárt parkosítottak, s a cári család nyári rezidenciájának szántak. Feleségéről Jekaterinthalnak, azaz észt fordításban Kadriorgnak nevezték el.

Tallinn, Kadriorg - Schwanenteich

Tallinn, Kadriorg- Rózsakert

S a mai parkban a kicsiknek játszótér, a nagyobbaknak az Észt Szépművészeti Múzeum, a KUMU modern (2006 – finn tervező Pekka Vapaavuori) épülete nyújt kikapcsolódást.

Tallinn, Kadriorg- KUMU

Bár eddig is mintha csak vasalták volna idegeinket, annyira üdítőleg hat a sok ápolt szépség, ám amikor a cári kastélyhoz vivő lépcsősorhoz érünk, földbe gyökerezik a láb, s kattognak a fotógépek.

Tallinn IMG_2886 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn IMG_2912 FotóZsuzsi Kadriorg

I. Péter már nem tudta élvezni a kastélyt teljes pompájában, mivel az építkezés – az olasz Niccolò Michetti tervei alapján – 1723-ban befejeződött, de a részletek kivitelezése még sokáig eltartott, ő pedig 1725. februárjában meghalt. Halála után a kastély elvesztette a cári udvar életében betöltött szerepét. Ma itt van elhelyezve az Észt Szépművészeti Múzeum külföldi képek gyűjteménye a 16. századtól a 20. századig, köztük számos németalföldi (pl. Pieter Brueghel) kép, német (Lucas Cranach), és itáliai (Bernardo Strozzi) festmények, továbbá jelentős a 18.-19. és 20. század eleji orosz gyűjtemény. Széles válogatással van jelen a finn képzőművészet, valamint helyet kaptak itt grafikák, nyomatok, szobrok, porcelánok és egyéb alkotások. Mindehhez a hátteret a kastély eredet-hűen restaurált 2000 belső berendezése adja.

A kastély legszebb terme, itt az erkély fölött, két emeletet átívelő díszterem, dús stukkó díszítéssel és egy nagyméretű mennyezet freskóval.

Tallinn IMG_2946 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallin, Kadriorg -díszterem

Tallinn P1650637 Kadriorg

Tallinn IMG_2943 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn IMG_8238 Gyö Kadriorg, Diana and Actaeon, 1746

Tallin, Kadriorg - folyosó

Tallinn, Kadriorg - bútorok

Tallinn, Kadriorg, porcelánok

Tallinn IMG_2969 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn, Kadriorg kályhák

Tallinn IMG_2979 FotóZsuzsi Kadriorg- A. Bogoljubov-Tallin kikötője, 1853

Tallinn, Kadriorg-képtár 1

Tallinn P1650684 Kadriorg,Carl Siegmund Walter, Csók 1866

Tallinn, Kadriorg-képtár 2

Tallinn P1650675 Kadriorg, Ismeretlen holland művész 1570 - Jézus kiűzi a templomból a kufárokat és pénzváltókat

Tallinn P1650670 Kadriorg, Marten de Vos másolat - Kánai mennyegző

Tallinn P1650656 Kadriorg, ifj. P. Brueghel- Esküvői menet

Tallinn P1650657 Kadriorg

Tallin, Kadriorg-képtár 3

A cári palota közelében áll egy hasonló stílusban épült rezidencia, a köztársasági elnök palotája. 1929-1937-ben építették, ahová az elnök, mint mesélik, biciklivel jár. Az észtek nagyon környezet-tudatosak :-).

S a parkból kivezető hosszú fasor végén a Ruszalka szobor már a a tallinni öblöt, a strandot jelzi.

A monumentális szobor Amandus Adamson (1855-1929) alkotása, s az 1893-ban a Finn öbölben elsüllyedt Ruszalka cirkáló 173, hullámsírba veszett matróza emlékére avatták fel 1902-ben.

Tallinn P1650705 Kadriorg Tallinn IMG_8253 Gyö Kadriorg

Itt majd még megállunk, amikor Piritába igyekszünk.

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, Művészet, Történelem | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallinn és a Dómhegy (Baltikum 33)

Linda, Kalev király özvegye, férje halála után hatalmas, kőből készült síremléket épített, amelyhez a követ kötényében hordta össze oda, ahol a mai Dómhegy = Toompea Kalevipoeg és Kreutzwald szobor, kollázsemelkedik, ami az egyetlen kiemelkedő pontja
(43 m) Tallinn városának. Ezt az észt mondát, amely itt a Kalevipoeg nemzeti eposzuk hősének immár halála utáni továbbéléséről beszél (akár a finn Kalevala), a nép emlékezetében darabokra hullt, jórészt feledésbe merült eposz töredékeiből a XIX. századi nemzeti ébredés idején Friedrich Reinhold Kreutzwald szőtte egybe és egészítette ki, mígnem huszonkétezer soros egésszé kerekedett.

Mert ahogy a már nemrég hivatkozott Baltikum 4 írásomban nagy vonalakban végigkövettük, a mai észtek ősei már a kezdetektől éltek ezen a területen, sőt ők használják ma is azt a nevet, amelyen legelőször (Krisztus születése körüli idők) írásos formában említik a Balti tenger keleti partvidékén élő népeket a latin aestii (keletiek- észak germán szó után) névvel. Ugyanakkor ezek a népek a történelem folyamán sosem alkották az uralkodó osztály részét, ősi földjeiken mindig elnyomottak, jobbágyok, földművelők maradtak, akik először csak 1918-ban kerültek önálló, államalapító pozícióba.

Dúlták a partjaikat vikingek, majd ezután következett első északi hódítók, a dánok nevéhez kötik a város alapítását, melynek neve Taani linn = dán vár/város. Ők erősítik meg az itt (Toompeán) már akkor létezett fából készített várat. (1219. év)

Tallinn látkép, 1647- gravírozás A.-Oleariuse könyvben


A dán név nem maradt azonban sokáig, mivel 1347-ben a dán király eladja a várost a Kardtestvérek rendjének, s a német keresztesek és az utánuk beözönlő telepesek által használt megnevezése 700 éven ( – 1918-ig ; illetve ezután a német megszállások idején) át Reval. Rävala a környező tartomány – illetve püspökség neve volt, melynek székhelye itt volt .

Mint ahogy a történelmi keresztes lovagállam, Livonia területe nagyjából a mai észtek illetve lettek által lakott területekre terjedt ki, ahol az őslakosok keresztény hitre térítése zajlott. Az ország egésze váltakozó módon hol svéd, és/vagy német, hol lengyel,- sokszor mások uralkodtak az északi, mások a déli országrészen – illetve 1710-től orosz felségterület volt.

Toompea vár urai
A nemesség, és a vezető réteg azonban dominánsan a német maradt, akik többnyire széleskörű autonómiát nyertek a különböző hódítóktól, a helyi közigazgatási, vallási és jogrend nem változott. Ennek nyomán itt máig uralkodó a református vallás.

A történelmi városrész területileg két részre osztható: a Dómhegy és Alsóváros. Ezeket már a középkorban fal választotta el egymástól is.

A város kiugró pontján fekvő Toompea 800 év óta Észtország hatalmi központját tölti be. A Toompea együttesként ma ismert várkastély tömbje az idők folyamán többször változtatta formáját, a korok és stílusok nyomát őrzik az egyes bővítések, átalakítások. Eközben a középkori erőd és vár, palota és kastély szerepén át, ma az észt parlament (Riigikogu) székhelyéig módosult a funkciója.

A_Toompea_kastély,_a_hatalom_központja

Toompea kollázs

A Toompea kastély (Toompea loss) legrégebbi része a 13. századi lovagvár, mely védőfalai megerősítésére a Kardtestvérek lovagjai, a sarkain különböző méretű és funkciójú tornyokat emeltek. Ezekből ma már csak 3 áll, mivel a délkeleti, “Stür den Kerl” nevűt, a 18. században az új orosz főkormányzói rezidencia kialakításakor lebontották.
A legjelentősebb (és legmagasabb) közülük, a maga 45,6 méteres magasságával rá is szolgált egy külön becenévre, ő a Hosszú Hermann (Pikk Hermann) bástya, melyen a független Észtország kék-fekete-fehér nemzeti lobogója leng, ezzel egyúttal Tallin egyik szimbólumaként is kezelik.

Tallinn P1650377 Pikk Hermann

A képen a torony mellett látható oldal időben a legfiatalabb eleme (1930.) az együttesnek, mivel itt előtte a várfal állt. A déli szárny újjáépítésére hozott határozat után, itt a keleti oldali palotával összhangba hozva emelték a Belügyminisztérium céljára a hivatalt, majd palotához illő környezet céljából hozták létre előtte a parkot.

A Hosszú Hermann és a Pilsticker torony között futó nyugati fal a mészkő szikla tetején 149 méter hosszan húzódik. Ennek reneszánsz szakaszát a Hosszú Hermann tornya mellett alakították ki a svéd uralom alatt (1589.), a stockholmi királyi vár mintájára. Az  udvar közepét az Tallinn, Toompea, nyugati falegykori konvent várfalra támaszkodó épülete foglalta el, amely a lovagi korban a szervezeti élet lényeges szükségleteit nagy termeivel szolgálta: tanácsterem, refektórium, dormitórium, kápolna stb.
1843-ban az épületben börtönt alakítottak ki, amely okán az 1917-es februári forradalom idején a benyomuló tömeg azt felégette.
A függetlenségét elnyert Észtország alkotmányozó gyűlése határozott 1920. évben aztán úgy, hogy a konvent alapjaira építi meg az Észt Parlament (Riigikogu) új épületét.

A nyugati fallal átellenben áll az a II. Katalin orosz cárnő rendeletére készült Észt kormányzósági épület, amely homlokzatát leginkább fényképezik a turisták, mivel innen, a Kastély tértől (Lossi Plats) szokás megközelíteni a Toompea együttesét.

Toompea Kastély tér, kormányzói palota

Az épülethez fűződő történet szerint, miután 1710 -ben az észt területet meghódító I. Péter orosz cár 1711. karácsonyát itt töltötte Toompeán, ám nem volt elragadtatva tőle, ezért megépíttette Kadriorgban a saját rezidenciáját. Toompea ezáltal csaknem egy fél évszázadon át érintetlenül maradt, mígnem II. Katalin cárnő 1764 -ben látogatást tett a balti tartományaiban.
Ő viszont a Kadriorg kastélyában eltöltött egy éjszakán betegedett meg, a White-hall,Valge-saal-Martin_Siplane_ (1)kastély rossz komfortja következtében. Ekkor rendeli el egy korszerűbb, reprezentatív épület kialakítását ezen a helyen. Az épület (1773.) külső jegyeiben a barokk motívumok az uralkodóak, belseje azonban már inkább a korai klasszicista stílust követi. Legszebb terme a piano nobilén, középütt elhelyezkedő díszterem (white hall), amelyet ceremóniák tartására használtak, csakúgy akkor, mint a jelenlegi parlament által.

Míg a cári időkből még a klasszicista pompa öröklődött át napjainkra, a mai 101 tagú parlament tevékenységét már sokkal inkább a skandináv mintára berendezett falak között tölti.

Aki jobban körül szeretne nézni a Parlament épület belsejében az a csatolt videoklipen megteheti.

De amit a mai észt parlamentről érdemes elmondani, az korántsem a berendezés milyensége, hanem a tartalom! Tudtam ugyan valamennyit az utazásom előtt is az elképesztő új utas észt rendszerről, amely jellemzői az elektronikus (papír nélküli) kormányzás, az internet alapú ügyintézés, az így formát öltő intelligens állam és hozzá kapcsolódó digitális vállalati szolgáltató szektor, ám igazából az azóta itthon utánaolvasottak alapján nőttön-nő lelkesedésem.

Már nemzetközileg ismert az országnevük szellemes angol kifordítása: Estonia – e-stonia.

A rejtély kulcsa az észt ID kártya (személyi igazolvány), amivel bármilyen tranzakciót le tudsz bonyolítani.

/ Okmányiroda, lakcím-nyilvántartatás, földhivatal, anyakönyvi ügyek, állampolgárság, bevándorlás, rendőrségi ügyek, iskolai beíratás, közjegyző, polgárjogi ügyletek (egy szerződést e-mailben is meg lehet kötni mert van elektronikus aláírás), egészségügy, bankolás, adóbevallás, választás, szavazás sms-ben! E-mailben értesít az egyetem, a rendőrség, a bank – És amit e-mailben válaszolsz az hivatalos levél./

Sőt, legutóbb ennek globális kiterjesztéseként megalkották az e-citizenship intézményét, amely hatására 10 millió e bevándorlónak nyitnak kaput virtuális letelepedésre Észtországban, hozzáférhetővé téve számukra is az észt elektronikus igazgatási struktúrát. (Ez jelenti pl. , “hogy fizikailag nem kell idejönni, de itt van a céged bejegyezve, itt van bankszámlád, itt adózol az itteni szabályok szerint az online felületen, és a digitális technológia segítségével bármilyen szerződést aláírhatsz, vagy például embereket vehetsz fel dolgozni.”)

Akit fent idéztem, és gyakorlatilag oldalszám tudnám bemásolni azt a csodát, amelyet Tallinban c. blogjában 2013. szeptembere – és 2015. májusa között írt bejegyzésein keresztül számunkra is kézzelfoghatóvá és érthetővé tesz. Én habzsolva olvastam minden írását, amik olyan ablakot nyitnak egy másik “posztkommunista” országra, amelyek leginkább csak irigységgel töltöttek el. Mindenkinek ajánlom (el)olvasásra, hisz akár az egészet egy hétvége alatt abszolválni lehet, amibe ugyanakkor a szerző részéről 2 év munka, tapasztalat és kitűnő összefogása van témáinak. Többet, és teljesen testközelből megtudhat az ember belőle, mint számtalan útikönyv kiolvasása után. Nincs olyan, akár érdektelennek látszó téma – nálam pl. ilyen volt a dalosünnep – ami ne hozna eddig nem hallott újdonságokat, vagy nem keltene emóciókat. Egyszerűen nem lehet abbahagyni, annyira olvasmányos, szórakoztató és lebilincselő.

Csak ebben, az intelligens (tudás alapú) társadalom témában írt cikkeiből, kedvcsinálónak, néhány kedvenc mondatom:

Az észt rendszerváltás egyik nagy különbsége a magyar rendszerváltástól az, hogy itt tényleg teljes és drasztikus újrakezdés volt. Részben kényszerből (nem volt továbbélő, vállalható örökség) részben pedig tudatos döntés eredményeképpen (minden, ami ma Észtország, az a Szovjetunió makacs tagadása).
Amikor újra ki kellett találni az egész országot, éppen feljövőben volt az internet. Tulajdonképpen viszonylagos fejletlenségüket fordították akkor előnnyé, ugyanis nem kellett ugyanazokat a (drága) infrastruktúrákat létrehozniuk, hanem a helyi meglévő rendszerek visszahúzó tehetetlenségi ereje nélkül térhettek át azonnal a legfejlettebb technológiákra. Az elavult és kiépítetlen szovjet kommunikációs technológiát azonnal az új mobil technológiák váltották fel,
mellesleg a fejlődés következtében jóval olcsóbban.  

A kormányzat és a közigazgatás internet alapúvá tétele segítette az átláthatóság megteremtését, a korrupció jelentős visszaszorulását.
További előnyök a kiszámítható vállalkozási környezet vagy a társadalom intézményekbe és az államba fektetett bizalma.

..az észt példa egyik legmarkánsabb jelensége a bátorság a változtatásra. -az előremenekülés volt az egyetlen választható út

Sikítófrászt kapok azoktól a mondatoktól, amikor valaki nekem a híres, magyar közigazgatási rendszerről beszél. Mert annak sem közelmúltbéli (1990-2013), sem egy rendszerrel korábbi (1949-1990), sem pedig monarchiabéli birodalmi hagyományait nem tartom olyan örökségnek, amivel kezelni lehetne XXI. századi kihívásokat.

A magyar közigazgatás két alfaja a Gizike-Mancika vonalon tevékenykedő irodista nő…Valami tényleg van még bennük a Habsburg örökségből. A birodalmi szemlélet, és az ezzel párosuló arrogancia.

Az észt közigazgatás igen alaposan Mancikátlanítva van. Fájó kimondani, de kirúgták őket. Ahogy otthon is kéne. Helyettük most van mindenkinek chip-es igazolványa és megszűnt a hagyományos hivatalosdi és önkormányzatosdi, okmányirodásosdi és földhivatalosdi. Hogy kicsit egyértelműbben fogalmazzak.
A valamikori tanácsok, nem úgy alakultak át, hogy ugyanaz a gárda kitette az önkormányzat táblát. Hanem abban a túlburjánzott az emberek életére rátelepülő hivatali formában MEGSZŰNT az egész. Jelentős megtakarításokat teremtve ezzel a költségvetés számára mellesleg.

Lehet, hogy ezek hozzák azokat a jelenségeket is, amivel itthon ugyancsak nem találkozol:

Nők az észt kormánybanLemondott az észt pénzügyminiszter Egészségügy, oktatás és nemzetbiztonságA bűvös 1000 euróIngyenes tömegközlekedés Tallinnban

Szerintem ennyi elég ajánlásnak…

A Dómhegyi kormányzati együtteshez tartozik, az építőjéről Stenbock háznak nevezett klasszicista épület, melyben a köztársasági elnök kabinetje található, illetve a kormány tartja itt üléseit. Ennek mintájára számos nemesi ház épült a Toompeán klasszicista stílusban.

Tallinn IMG_2439 V

Tallinn P1650454 nemesi ház

Tallinn, Toompea, kollázs

És a Pikk Jalg (hosszú Dómhegy utca) városkapuja felé igyekszünk, az Alsóváros irányába.

Toompeából lefele, Pikk jalg torony kapu kollázs

Pikk Jalg kapunál,kollázs

De mielőtt átcsapnánk az Alsóvárosba, még visszaugrunk a Toompea központi teréhez, a Kastély térhez. Hiszen éppen itt, kikerülhetetlenül, szemben a volt Észt kormányzósági épülettel, szinte uralja a terepet, az 1894-1900 között emelt orosz Alekszander Nyevszkij székesegyház. Ebbe a környezetbe bizonyosan nem illik, az egyébként nemrégiben szépen felújított hagymakupolás ortodox templom, bár egyértelmű, hogy éppen a tallinniak német beállítottságának ellensúlyaként, az orosz hatalom saját uralma szimbólumaként állította.

Tallinn - A.Nyevszkij katedrális, kollázs

Viszont abszolút a Dómhegyhez tartozik, az innen mondhatni, egy saroknyira lévő Szűz Mária templom, közismert nevén a Dóm (Toomkirik), hiszen a városrész is róla kapta nevét.

Helyén korábban fatemplom állt, ahol a domonkos szerzetesek kezdenek kőtemplom építésbe 1229-ben, mivel itt kolostort terveztek állítani. A 14. században a dánok királyi templommá akarták kiépíteni, ezért egy királyi kápolnát és erkélyt is építettek hozzá. Mai, háromhajós formáját a 15. században kapta. Tornya 1684-ben egy tűzvész következtében elpusztult, ezt később, 1779-ben barokk stílusban építették újjá.

Dómtemplom, kollázs

A dóm egyedülálló fából faragott címergyűjteménnyel rendelkezik, amely 107, az Észtországi Lovagrendbe tartozó nemesi család címerét tartalmazza. A 13–18. század között a tallinni főnemesség kedvelt temetkezési helye volt a templom, amelyben több kőszarkofág található. Orgonája a 19. században Berlinben készült.

És innen pár lépés a városra gyönyörű kilátást nyitó teraszhoz, ahonnan már mellékeltem korábban pár panoráma képet.

Tallinn IMG_2692 FotóZsuzsi, panoráma

De most egy másik kilátónak a sokkal inkább ideillő belső képével zárom a bejegyzést.

Tallinn IMG_2653

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, Történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallinn csodái – Szentlélek templom (Baltikum 32)

Elhagytuk hát Rigát is, és újabb ország és fővárosa várta, hogy 1 napra megmerítkezzünk benne. A Dunántúl méretű Észtországról is épp olyan keveset tudtunk, mint előző két állomásunkról. Legfeljebb homályos sejtések éltek bennünk, hogy nagyon észak, tehát inkább hideg és zord – kicsit Finnország, de még inkább a volt Oroszország, majd a legújabb szovjet idők lenyomatainak szürke városa. Talán egyedül mint kikötővárost gondoltuk meghatározó arculatformálónak benne.

MICSODA TÉVEDÉS !

Addig még rendben volt, hogy valóban jelentős kikötőváros. (Nem hiába ácsingózott utána hosszan Nagy Péter orosz cár, hogy az ő  jeges tengeri, 8-9 hónapon át befagyott kikötői helyébe egy fagymentes kikötőhöz jusson, s indított is – 1700. év – ennek érdekében sok véres csatát, mely egy évtizedre hadszíntérré változtatta Észtországot is.)
Mi is itt nyertük az első bepillantást Tallinnra, az Old City Harbour épülete előtt megállva, amely benyomásom szerint elsősorban a személyforgalom számára kiépített rész volt, a legfontosabb kompjáratok a skandináv országok, mindenekelőtt Finnország irányában innen indulnak. (Sofi Oksanen, észt-finn szülőktől származó fiatal írónő érzékletes bepillantást nyújt a szovjet éra idejéből ezen utak természetébe, – seftelők és nosztalgia utasok, rokon látogatók, prostituáltak, és a vám és adómentesen a hajón kapható alkohol mámorába fulladó, ki sem szálló utasok elegye – a Sztálin tehenei c.könyvében.)

Tallinn IMG_2657 FotóZsuzsi

S innentől kezdve, minden ami Tallinnban “szembe jött” velünk, csupa meglepetés, élmény, elragadtatás, egy új, nagyon nem várt, rabul ejtő városkép. Mert Tallinn belvárosa egyike az Európában legépebben megmaradt középkori városmagnak, az egykori 4,5 km-es városfalból még épen fennmaradt 2 km-es szakaszán 26 intakt toronnyal megtűzdelve.

Meseszerű, ahogy az alsó- és felsőváros közötti, kaptatókkal is ellátott utcákon kapaszkodva, vagy csak sétálgatva a kereskedők és kézművesek utcáiban, mintha a megelevenedett középkorban lennél.

S a Dómhegyről nyíló panorámánál kevés szebbet láttam.

Tallinn P1650427 panoráma

Tallinn P1650437 panoráma

A történelmi falak és épületek között azonban trendi üzletek, kávézók és éttermek sora hívogat, s tényleg a legbarátságosabb módon. Az észt emberek idegenekkel szemben úton-útfélen megnyilvánuló nyitottsága, vendégszeretete mosolyra fakaszt. (Szinte mindenki beszél – legfőképpen angolul.)

Tallinn IMG_8014 Gyö, Városháza tér

A pulzáló városképben keveredik a skandináv flair, a Hanza városi hagyományokkal, s a múlt mellett egyedülálló módon ott van a jövő is. Példa nélkül álló, hogy az észt emberek mindegyikének állampolgári jogon jár a szabad és ingyenes internetes hozzáférés. Az ország több, mint 1100 pontján WiFi hotspotok vannak telepítve, legyen az a legkisebb sziget, falu, vagy a főváros. A narancssárga táblákkal jelzett nyilvános helyeken ugyancsak biztosított az internet elérése.

Egyébként, az észtek találták fel a skype-t.
S ha már: a világon ezidáig az észt Parlament az egyetlen, amely papír nélkül is boldogul.
A törvényhozás elektronikus módon történik, s a választások online, vagy sms útján bonyolíthatók.

2011-ben Tallinn volt Európa Kulturális Fővárosa. 1997.óta pedig óvárosát az UNESCO a világörökség listájára vette.

Ja, és amit mindenképp ki kell emeljek: az észt rokon nyelvcsalád velünk. Állítólag észt-magyar cserediákok gond nélkül 3 hónap alatt megtanulták a másik nyelvét – de én mondjuk semmi ismerőset nem találtam benne, sőt az írásukban a rengeteg egymás melletti magánhangzó halmozás rám inkább idegenül hatott.

Hát úgy ízelítőül és egy kis benyomás keltése végett ezt gondoltam elmondani a bevezetőben.

Noha már többször éreztettem, hogy annyira kifutottam az időből, s küszöbön áll az idei évre tervezett nagy kirándulás – ezért a lehető legrövidebb módon szeretném lezárni Lettország illetve Észtország fővárosaiban tett látogatásokat.

Mivel Rigát ha nem is egy fejezetben, de nálam már ez is nagy szó: 2 bejegyzésben sikerült összefoglalnom, Tallinnál meg egyszerűen egy kép-aláírásokkal megtűzdelt fotóalbumot terveztem. Aztán ezt tovább fejlesztve: a várost nem is egységbe foglalva tárgyalnám, hanem egy-egy kiemelt pontját, épületét mutatnám be egy bejegyzésben. (Így haladni is jobban tudnék – mert akkor nem kell egyensúlyozni az arányokkal.)

Így választottam elsőnek a rám legnagyobb hatást tett középkori templomot, a Szentlélek -templomot (Püha Vaimu kirik). Tallinn számos sok-százéves középkori temploma közül a XIV. században épült Szentlélek templom volt a tallinni észt gyülekezet temploma. (Merthogy évszázadokig itt is idegenek- többnyire németek- voltak a nemesek, a város vezető urai.)

Ma a lutheránus gyülekezet temploma, de az anglikán egyház is itt tartja isten-tiszteleteit.

A templom az Alsóvárosban, a város szívét jelentő Városháza tér közvetlen közelében, attól csak egy kis szűk utcával és átjáróval elválasztva található, itt a térképen a 11. számmal jelölve.

térkép, Tallin, old town

Tallinn, Szentlélek templom- és Városháza tér

A templom oldalán a festett óra Tallinn legrégibb köztéri órája. Készült 1684-ben a híres tallinni fafaragó, Christian Ackermann műhelyében.

A szűk kis utca a templom mellett a Balthasar (étterem) feliratú átjárón kivisz a Városháza térre. Azt gondolom, hogy az étterem névadója feltételezhetően az a Balthasar Russow lehetett, aki 1563-1600 között a Szentlélek templom lutheránus lelkipásztora volt, s akinek nagy érdeme a Chronica der Provinz Lyfflandt (Livónia tartományának krónikája, 1578) megírása, amely értékes forrása az észt történelemnek, s számos leírást tartalmaz a korabeli mindennapi életről, nem egyszer igen erős kritikai éllel.

Kis ízelítő a szokásos nemesi lakodalom leírásából: “…Aki legtöbbet tudott inni, zabálni, verekedni, szúrni vágni és a sebeket, a fájdalmat nyikkanás nélkül eltűrni, az lett a kakas, akit a legmagasabb helyre ültettek, s tisztelettel bántak vele. Mikor teleitták magukat, s odalett a józan eszük, megkezdődött a veszekedés, huzakodás, verekedés, szurkálás, de nemcsak kint az utcán, hanem a házban is, és az úrnők, kisasszonyok kénytelenek voltak az asztalokra, lócákra felugrálni. A férfiak harci pallos nagyságú szablyákkal hadakoztak, melyeket két kézzel kellett forgatni. Volt, akinek kettéhasították a fejét vagy tőből levágták a karját, úgyhogy a borbélyok éjjel-nappal tele voltak munkával. Azt a veszekedést, vagdalkozást és más ocsmányságokat, amit a fiatalságnak nagy megbotránkozására látni és hallani kellett, nem visz rá a lélek, hogy leírjam.”

Előtte, ugyancsak ebben a templomban működött pásztornak, Johann Koellnek (egy másik hittestvérével) a nevéhez az első észt nyelvű katekizmus fordítás fűződik, amelyből a legelső észt nyelven megjelent könyvet nyomtatták 1535-ben.  Így mindketten beírták magukat az észt kultúrtörténetbe.

Mivel a templomot az egykori szegényház – és menedékház mellett (ma is áll az épület) építették, a szűk kis utca névadója (Saiakang, Weckengang) is ennek emlékét őrzi: kb. Zsemle-járatnak fordítható név arra utal, hogy a betegeket akkor bocsátották el – mondták gyógyultnak, ha már képesek voltak megenni két zsemlét.

Éppen, hogy a szegényeket és betegeket megértsék, kellett a templom pásztorainak (az egyébként használt német mellett) észtül is tudniuk, s itt tartották az első észt nyelvű isten-tiszteletet is, valamint innen indult útjára a reformáció.

A templomnál meglepő építészeti megoldás, egyrészt, hogy a templom nem a szokásos nyugat-keleti, hanem északkelet-délnyugat tájolású, továbbá, hogy a belépést nem egy feltűnő, díszes főkapun át, hanem az oldalajtón keresztül biztosítja. Bár belsejében a templom még számos korai, 14. századi gótikus elemet tartalmaz, külsejét többször is módosították. Eredetileg talán nem is volt tornya, azonban a 15. századból már biztos információk vannak annak meglétéről. A 64,5 méter magas karcsú torony azonban kétszer is leégett (1684, 2002), ám az újjáépítésénél megtartották eredeti formáját, s a sisak az első tűz után került a tetejére. Egészen a közelmúltban történt tűzesetig harangja Tallinn legöregebb harangjának számított, mely Mária-harangot 1433-ban öntötték. 2002. óta ez a súlyosan sérült harang a templom belsejében került kiállításra.

Valószínűleg a tűz után került kialakításra az a megoldás, melyről a 17. századra datált lépcsősre épített oromzat leírásánál szólnak, s ami az akkori tallinni építészetben nagyon egyediként hatott.

S mindez csupán a felvezető ahhoz a látványhoz, ami a templomba lépve engem letaglózott. Kölcsön is veszem profi fotósok felvételeit, ami jobban képes visszaadni azt az első benyomást, ami elragadtatással töltött el.

Tallinn, Szentlélek templom 4

Tallinn, Szentlélek templom 19

És most már jöhetnek a saját felvételek!

S ami különlegesség, de szintén a templom jellegéből adódik, hogy a kórus nem a templom középtengelyében, hanem a baloldali hajó meghosszabbításában található. Ez a megoldás azonban a szegényházak templomainál megszokott volt, mivel fontos volt, hogy a betegek is mindent halljanak, ami az istentisztelet alatt elhangzott. Ugyanígy szokatlanok a falban található fülkék, amelyek valószínűleg a betegágyak elhelyezését szolgálták.

A templom falain (É, D, Ny) végigfutó galérián a mellvédek a szegények bibliája szerepét tölti be festett képeivel, mely a 17. századból, Elert Thiele fafaragó műhelyében jeles szobrászok és festők közreműködésével készült. Az 57 kép különböző jeleneteket tartalmaz az Ótestamentumtól kezdve, az Újtestamentumig.

Tallinn IMG_3035 FotóZsuzsi Szentlélek templom

Tallinn IMG_8306 Gyö Szentlélek templom

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Gyönyörűségesek Tallinn legrégebbi (1597.) szószéke színes faragott szentjei és a féldomborművű bibliai képei, a hangvető míves kidolgozása.


Tallinn IMG_8291 Gyö Szentlélek templom

A templom gyönyörű faragott berendezésein túl is igen díszes, mivel a városi tanács, mely szívesen tartotta itt ünnepélyes üléseit, és a polgárok is, szívesen adományoztak a templom javára. S mivel a reformáció idején valahogy a templom kimaradt a képrombolásból, ezért azok nagyobb részt meg is maradtak. Mint ahogy megmaradtak a régi faragott padok, vagy a szintén az egyik legrégibbként számon tartott, 15-17. századi keresztre feszítési csoport.

Tallinn, Szentlélek templom kollázs

És utoljára hagytam a legszebbet, a templom leghíresebb darabját, s egyben legértékesebb műkincsét, a Szentélyben levő, 1483. évből származó szárnyas oltárt.

Tallinn IMG_2589 Szentlélek templom

Tallinn IMG_2628 Szentlélek templom

Az oltár a tallinni polgármester (Didrik (Derick) Hagenbeket (Hagenbeck) ajándéka,(középen, baloldalt térdeplő donátor alak) s a megbízott mester a lübecki Bernt Notke.
Az oltár külső táblái festettek, míg a belső oldala csodálatos faragott ábrázolás, melynek oldalszárnyain a fő alakok szentek, a központi kép témája a Szentlélek kiáradása.
A középső képen a trónuson Szűz Mária, körülötte az apostolok. A piros alapon fehér kereszt Tallinn kiscímere, amit apró angyalalakok tartanak. Az oltárszekrény csúcsán kis kápolnában Mária koronázási jelenet- jobb oldalon az Atyaisten, a balon Krisztus.

Tallinn IMG_8295 Gyö Szentlélek templom

A szárnyas oltár kinyitott állapotban 364 cm széles (oldalszárnyak egyenként 95 cm szélesek), a teljes magassága 262 cm.  A szobrok magassága cca. 89 cm.

Bernt Notkéval még egyszer majd találkozunk itt Tallinnban, egy nem kevésbé neves műve kapcsán.

Amit itt még elmondhatnék, lényegében apróságok.

M.Sittow- Szt. András, dombormű, 1513Jaan Kross észt író és költő, prózai írásaiban számos történelmi korszakot és személy pályáját rajzolta meg, akitől megrendeltem az amazonon (nincs magyar fordítása) a Balthasar Russowról írt regényét, s így lehet, hogy visszatérek még erre a templomra is. Nagy hatással volt rám a Négy monológ Szent György ürügyén című rövidke munkája, amelynek főszereplői Tallin céhes mesterei, illetve a velük megküzdő, hazájába Európa királyi udvaraiból megtérő festő, Michael Sittow, akinek itt a templomban is van egy Szent András domborműve, illetve ő maga itt a templomban lett eltemetve. Ő nem volt kisebb ember, mint a spanyol katolikus királyok udvari festője, akit távozása után Tiziano követett posztján.

Én pedig szeretném megköszönni utastársaimnak a rendelkezésemre bocsátott képeiket, amelyekből eddig is bőven válogattam. Különösen számos, a legszebb képeket, Pusztay Györgyinek köszönöm, aki mind látásmódjával, mind kiváló kamerájával szinte mindig kiütötte az általam azonos helyszínen készített képeket a beválasztandók közül.

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, kultúrtörténet, Művészet, Vallás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése