Palics fürdik a szecesszióban

Mire idáig értem az őszi kirándulásunk bemutatásában, mi magunk is, s Európa is hóhegyek közé zárva szemléli a fehér tájat, de ha a jobb időhöz passzítva szeretném ezt a Szabadkához kapcsolható nevezetességet bemutatni, lehet sokáig kellene várni.

Palics img_1321270919- Vajdasági magyar adattár

Palicsfürdő Szabadkától 8 km-re, Horgos irányában, keletre található, s nevét az azonos nevű településről, és a 4,2 négyzetkilométeres – parthossza 17 km – tóról kapta, mely vizének ( s még inkább sziksós iszapjának) gyógyító ereje a 18. századtól ismert volt.

Palics helységet Pálegyháza néven 1426-ban említik először, a tavat pedig Paligo Palusnak 1690-ben.  Mátyás király adomány levelében 1462 -ben Paly néven említi, amikor a pusztát anyjának ajándékozta. Érdekességként megemlíthető, hogy a parton pihent csapatával Szavojai Jenő, a zentai csata vezére, mielőtt csatába vonult. Ezt követően súlyos csapást mért a törökökre és kiűzte őket erről a vidékről. Egy újabb kori újságtudósítás – Magyar Szó – szerint pedig medrének kotrása során a hetvenes években  az 1697. évi zentai csatában megvert és menekülő törökök által vízbe dobott zsákmányolt fegyvereket és ágyukat kotortak ki az iszappal a bulldózerek.

A viszonylag sekély tó – legnagyobb vízmélysége 2,5 méter – a Vajdaság legnagyobb tava, melynek keletkezéséről különféle (középkori) mondák élnek, a tudomány mai állása szerint azonban az egészen a jégkorszakig vezethető vissza.

A tó vizét kezdetben birkaúsztatásra, itatásra, kenderáztatásra, vászonfehérítésre, ruhamosásra stb. használják. Szappanra többnyire nem is volt szükség, mert a víz nagyon lúgos volt. Elsőként Johann Gottfried Liebetraut, Bács vármegye főorvosa figyel fel a tó sziksós tulajdonságaira, s 1780 körül annak keleti partrészén felépíti szódagyárát.
A tó nátriumkarbonát-hidrokarbonátos vízének gyógyhatása elsősorban a különböző bőrbetegségek, köszvény, aranyér, viszér problémák esetében tűnt eredményesnek, s a 18. század végétől ismert a környező lakosság körében. 1837-ben indítványozzák először  a helyi tisztiorvosok fürdő építését a tópartra.

palics 47 p1760766

Ezt követően 1842-ben alakították ki itt a Nagy Parkot, s 1845-től néhány fából készült fürdőkádat állítottak fel, ahol melegített vízben lehetett fürödni. A meleg fürdőt az 1850-es évek elején építik fel. A fürdőhely gyors fellendülését, a vendégszobák, emeletes vendéglak és a nyári lakok létesítése, a fürdőorvos és felügyelő alkalmazása segíti elő. 1885-ig a meleg fürdő mellett hideg kosárfürdő és sárfürdő állt még rendelkezésre.

Amikor 1885-ben a hideg, vagy kosárfürdőt és a sárfürdőt (a mai női fürdő közelében) lebontják, külön férfi és női fürdőt épít a város a mólótól jobbra és balra. A kor erkölcsi értékrendjével összhangban a fürdőzőket három oldalról eltakarták a kíváncsiskodók elől a vízben facölöpökre épített fürdőházak révén. Korabeli képeken látható, hogy a nők fejükön kalappal, s szinte az egész testüket betakaró ruhában fürdenek. Ez a ma már komikusnak ható látvány azonban akkor már szinte forradalmi változást jelzett, a megelőző évtizedek viktoriánus értékrendjéhez képest. Ugyanitt láthatóan a tó vize, még a parttól mintegy 20 méterre sem volt mélyebb egy méternél.

A férfi uszoda még a század elején is igen népszerű, ám az első világháború idején eltávolítják, és helyette 1921-ben a keleti tóparton fövényfürdőt létesítenek, amely idővel a leglátogatottabb pihenőhellyé fejlődik.

Palicsfürdő, légi
A meleg fürdő vendégei a tó felmelegített vizét idők folyamán fa-, zománc-, és kőkádakban élvezhették. A palicsi fürdőintézethez az 1880-as években már 14 létesítmény tartozik, s a vendégek fogadására két szálloda is – a Tó (Jezero) és Park szálló – nyílt a parton, s még ma is ezen a néven üzemelnek. S egyre ismertebb, és kedveltebb a Monarchia országai körében is, fénykorát is ekkor, a múlt század fordulóján élte. Már századfordulón villamos kötötte össze Szabadka városával (1897), melynek végállomása a víztoronynál volt.

palics 60 p1760780

A gyógyítástól függetlenül a szabadkaiak már korán “rákapnak” a nyári fürdőzésekre a tó vizében: a szegényebbek szekéren zötyögnek ki ide, s a kocsi takarásában átöltözve – vagy éppen ruha nélkül – élvezik a hűsítő habokat, míg a földbirtokosok a nyáridőt a szállásokon -tanyáikon- töltötték, ám egyre elterjedtebbé vált a villaépítkezés is köreikben, az igazi pihenő és üdülőhellyé alakult palicsi parkerdő és tó körzetében.

palics 73 p1760807

A palicsi kertet, a már ismert fürdőhelyet, igen hangulatossá varázsolta több létesítmény, mindenekelőtt a villák, az úri lakok sora, melynek nyitánya a női fürdő közelében 1891 és 1893-ban felépített kecses Vermes villák. A polgárosodás erősödésével, az üdülőhely felvirágzásával egyre szaporodnak a díszes lakóházak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A nagy víztükör, az árnyas erdő mindig hűvösebb légkörben tartotta a környéket, mint amilyen a városban uralkodott. A társasélet itt közvetlenebb volt, az ismerős családok naponta találkoztak a térzenénél, tekepályánál, tenisznél, a tófürdőben, csónakkirándulásoknál, a tóparti halászháznál, vagy esténként a kerek erdőben a bográcsozás mellett.
A főidény közepére esett az Anna-bál, erre nemcsak a városból, de a szállásokról is Palicsra jöttek a lányos mamák. Táncos volt bőven, ebben az időpontban voltak évente a katonai összpontosítások, a sok fiatal tiszt mind ott táncolt az Anna-bálon. Egészen 1912-ig amikorra a vigadó felépült, az Anna-bálok a szabad ég alatt zajlottak le. A fürdő központján egy hosszúkás négyszöget dróttal kerítettek be, zöld lombokkal körülfonták, a színes lampionokkal világított táncteret meghengerelték és behintették kölessel, s ezen keringőztek a táncospárok.

Üdvözlet Palicsról, 1903

A XX. század elején a gyógyfürdő bővítését és felújítását Komor Marcellre és Jakab Dezsőre bízták,  akik ekkor Szabadkán a városháza építésén dolgoztak. A palicsi nagy parkban 1910-12 között létrehoztak egy egyedülálló építészeti és természeti keveréket, amelynek kiemelkedő egységei a Víztorony, a Vigadó, a Női fürdő, a Zenepavilon és az Emlékkút.

Itt is, ahogy már Szabadkán tapasztaltuk, a népművészet szellemében alkottak, melyben erős erdélyi hatás érvényesül. Elvetették a hagyományos építménysorok kialakítását, az átjárók, tornácok és teraszok kialakításával eltűnt a külső és belső térre történő szigorú megosztás. A természet és az épületek összefonódása adja a hely különleges értékét.
Noha minden épület más és más (rendeltetésük szerint), de az anyagválasztásuk, a szerkezeti megoldások és a palicsi vörös szín egységessé teszi őket.

Megváltoztatták a parkerdő addigi fősétányát, mintegy 100 méterrel nyugatabbra helyezték, s lényegében a Víztoronytól, a Vigadóig vezető nyílegyenes úttal mintegy új tengelyt alkottak. A Víztorony terveik szerint egy díszes kaput képez, amelyen áthaladva közelíti meg a látogató a Nagy Parkot és tópartot. A magyar szecesszió jegyében készült alkotás díszítését csipke és hímzés motívumok inspirálták.

palics 63 p1760786

palics 45 p1760764

A Vigadót többrendeltetésű objektumnak szánták, és ma is hasonló funkciókat tölt be. Az emeleten fényűző bálterem működött, s a földszintjén éttermek, cukrászdák várták a vendégeket. Az épület tó felőli részét két hatalmas nyitott terasz alkotja, melynek fa lécein újra találkozunk a magyaros szecessziós elemekkel.

palics 34 p1760753

palics 35 p1760755

A Nagy terasz (az egykori Kursalon) előtt ugyanekkor épül meg azonos stílusban a legkisebb szecessziós építmény, a Zenepavilon. Ez mindig is szabadtéri koncertek helyszíne volt, s naponként délelőtt és délután 2-2 óráig tartó térzene szolgálta a publikumot. A zenészek szerződése június-július-augusztus hónapokra szólt, s a napi kétszeri térzenén kívül arra is kötelezték őket, hogy kéthetente új kompozíciókkal frissítsék repertoárjukat, valamint egy hangversenyt is elő kellett készíteniük.

A főbejárat déli végére, a tó közvetlen közelébe tervezték 1912-ben Komor és Jakab műépítészek az emlékkutat, amelyet a palicsi építkezések befejezésének tiszteletére emeltek.

Innen a díszkúttól rálátni a parkban arra a kék Zsolnay vázára, melynek 2 példányát Zsolnay Miklós ajándékozta a fürdőnek, miután 1910-ben itt járt, s annyira lenyűgözte a tó és park látványa. Az embermagasságú vázákból eredetileg 11 példány készült, melyet egy 1906. évi bécsi 6 db-os megrendelés alapján gyártottak, s azokat a Wien csatorna Ring felőli oldalán kialakított fülkékbe szánták. Az eredeti bécsi rendelésből 5 db a II. világháborúban megsemmisült, ám valamikor a 2000-es években az osztrákok legyártották a hiányzó példányok kópiáit.
3 kék váza Pécsett maradt (egy szintén megsemmisült), s kettőt pedig fenti ajándékként Palicson a Park szálloda térségében állítottak fel.

palics 70 p1760797

A Palicson látható vázák is  jelentős károsodásokat szenvedtek, egyiket 1944-ben egy  orosz tiszt többször szájba lőtte, másikat vandál ismeretlenek 1992-ben ledöntötték, s összetörték.

Innen ha jobbra tekintünk, vagy elindulunk a tópart melletti sétányon, már látható a tán leglenyűgözőbb Komor-Jakab épülete az együttesnek, a Női strand.

palics 04 p1760723palics 10 p1760721

S most, hogy bemutattam ezt az épületet is, ideje arról is beszélni, hogy ez ma már igazából csak egy turisztikai látványosság. A tó vize ugyanis szennyezettsége  miatt fürdésre alkalmatlan, gyógyhatása is a vízszennyezéssel eltűnt. Látogatottsága már megelőzőleg, az első világháború után megcsappant, maradt ismét “csak” a szabadkaiak üdülőhelye, mivel a jugoszláv érában a dalmát és szlovén fürdőhelyeket favorizálták.

A tóba folyó tisztítatlan szennyvíz következtében először algavirágzás indult meg a tóban, amely 1970- re szinte a teljes élővilág kipusztulásához vezetett. A következő évben leeresztették a tavat, eltávolították az iszapot, szennyvíztisztító épült.

1976-ban újra vízzel töltötték fel a tómedret. A víz az utóbbi négy/öt évben a mikro- és hidrobiológiai vizsgálatok szerint azonban ismét nem ajánlott fürdőzésre, így maradnak időtöltésül a szárazföldi kikapcsolódások, séta, sport, vagy az 1950-ben megnyitott állatkert látogatása, amely a hazai és exotikus állataival több mint 60 fajt mutat be egyre alakuló harmonikus és gondozott (és ahol lehet ketrecek nélküli) természeti környezetben.

Ám mi még maradunk a tóparti sétányon, melynek a Női strand utáni szakasza  ma Vermes Lajos (1860 – 1945) nevét viseli.

palics 71 p1760802

A szabadkai gazdag polgári családból származó Vermes Lajos kivételes egyéniség volt (sportoló, úszó, atléta, birkózó, kerékpározó, edző, pedagógus), aki különlegeset alkotott itt Palicson. Tervei közt szerepelt a budapesti Orvosi Egyetem elvégzése, a sport iránti rajongása azonban haza vonzza Szabadkára, ahol testvéreivel Bélával és Nándorral két sportklubbot alapít.

A sport lázában égő Vermes palicsi birtokán saját atlétikai pályát alakított ki, ahol “olimpiai játékokat” szervezett 1880 és 1914 között, eleinte kétévente, majd minden nyáron, kezdetben a klasszikus ókori számokban, majd a listát fokozatosan bővítették.
A versenyek “olimpiai” szellemben, több száz nemzetközi résztvevővel zajlottak, és palicsi olimpiai játékok néven lettek ismertek, mindez az 1880-as években, másfél évtizeddel a modern kori olimpiai játékok megszervezése előtt.

vermes pálya, bicikliverseny1892-ben nagy költséggel  megépített sporttelepén aszfaltos – 500 méter hosszú, 4 méter széles, ellipszis alakú, döntött – kerékpárpályát, s mellé falelátót emel, ahol országos jelentőségű torna és atlétikai versenyeket bonyolítottak le.
A versenypálya körül ízléses emeletes villákat építtet, köztük a sportolók elszállásolására szánt Bagolyvárat, a sporttörténet első olimpiai faluját.

palics 72 p1760810 bagolyvár

A palicsi villamos vasút építéséből is kivette részét, mivel érezte, hogy a palicsi versenypálya csak akkor lesz rentábilis vállalkozás, ha oda nagy tömegeket gyorsan ki lehet szállítani Szabadkáról.Vagy tíz atlétikai szám mellett kerékpározásban, birkózásban, ökölvívásban, úszásban, evezésben versenyeztek. Vermes jégvitorlázásban is bemutatkozik, maga ezen túl kiváló kerékpáros és súlyemelő. A diszkoszvetést 1886-ban a Szabadkai Torna Egylet szervezte meg elsőként az országban, miután Vermes Nápolyban Miron diszkoszvetőjének szobráról levette a bűvös korong méreteit és a szabadkai vasgyárban elkészíttette annak mását.

szárits jános img_1320918579 -ivan saricUgyaninnen, a szabadkai földről indult Szárits János (1876 – 1966) kerékpározó karrierje, amely 1896-1900 között számos nemzetközi sikert hozott számára.
Franciaországi tartózkodásakor, 1909 nyarán Szárits látta Louis Blériot repülőgépét, aki a La Manche-csatorna átrepülésére készült. Ettől kezdve nem tudott felhagyni a gondolattal, hogy elkészítse a saját repülőgépét. Utazásáról hazatérve el is kezdte építeni saját repülőgépét, aminél fát, motorkerékpár kerekeket és zongorahúrokat is felhasznált.
1910-ben elkészült első egyszárnyú repülőgépe Szárits 1 néven (másolata a belgrádi Légi múzeumban található), melyen sikeresen a levegőbe emelkedett, 7000 ember figyelő tekintete mellett a városi lóversenypályán. 1911-ben megépítette 2. repülőgépét is, egy 50 lóerős motor felhasználásával. Az első világháború kitörése megszakította ugyan további repülési próbálkozásait, azonban kísérletezéseit egy fajta korai helikopter megalkotásában élete végéig folytatta. Szabadkán az ő nevét viseli a sportrepülőtér Bikovón, valamint az Aero-club is.

Mint eddig is láttuk, törzsfőnököt, művészt, írót, muzsikust adott – vagy nevelt fel – Szabadka városa (s itt Palicsot szervesen beletartozóként kezelem)  jó néhányat egy emberöltő alatt, s mindegyik mögött igen színes sorsok, életutak rejlenek. Lemondok azonban ezek további ismertetéséről, csak felsorolás szerűen kiemelném még Lányi Ernőt, aki megteremti a komolyzenei életet Szabadkán (lánya Lányi Sarolta költő), itt működtette moziját Lifka Sándor a kinematográfia Közép-Európai zászlóvivője, filmkészítő, itt született Latabár Kálmán és Komlós Juci, de minden idők egyik legnagyobb magyar sakkozója Lékó Péter is.

Napjaink ismert virtuóz muzsikusa, zeneszerzője, Lajkó Félix a Szabadkai zenei középiskolából indult el Budapestre, s hódította meg a világot művészetével.

Reklámok
Kategória: építészet, Szerbia, Utazás | Címke: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Karácsony 2018

Az idei karácsonyi jókívánságom három élményemből kötöttem csomagba.

Kettővel már valamilyen formában találkoztatok Ti is itt a blogom oldalain.

Legutolsó bejegyzésemben ígértem, hogy legközelebb elviszlek Benneteket Palicsra. Nos egy kis aktuális előzetes: Palicson huszadik éve az adventi időszakban Mikulás futást rendeznek, ahol bárki elindulhat, ha van nála/rajta valami mikulásos. Idén így gyűltek a starthoz, a tó partján:

Mikulás_futás_Palicson_2018

Nagy Sándorral a gödöllői művésztelep egykori alkotójával idén már többször is találkoztunk, talán a legizgalmasabb ebből a tavaszi pesterzsébeti Szent Erzsébet templom freskóit bemutató bejegyzésem volt. Ehhez a színhelyhez közeli, a Pacsirtatelepi Magyarok Nagyasszonya plébánia templomát pedig gyönyörű üvegablakai díszítik, az Ószövetségből illetve az Újszövetségből vett jelenetekkel.

Ezen üvegablakok egyike karácsonyfa által keretezve eleveníti fel a születést és ahhoz közeli eseményeket Jézus életéből.

S hogy ne maradjon ki a szépirodalom se, egy csodálatos könyvből, az izlandi Jon Kalman Steffánsson – A halaknak nincs lábuk című regényéből idézek egy megfogó bekezdést:

” … hogy tudd és ne feledd, egyszer mindenki volt fiatal, és ráébresszünk arra, hogy az életben valamikor mindannyiunknak égnie kell a szenvedélytől, a boldogságtól, az örömtől, az igazságtól, a vágytól, mivel ez az a tűz, amely megvilágítja a sötétséget, amely távol tartja a feledés farkasait, ez a tűz fűti fel az életet, és nehogy elfelejts létezni, nehogy csak egy képpé válj a falon, egy székké a nappaliban, egy fotellé a tévé előtt, valaki olyanná, aki egész nap csak a számítógép képernyőjére mered mozdulatlanul, nehogy olyan légy, aki alig vesz észre bármit, nehogy elfásulj és a hatalom, a gazdasági érdekek játékszerévé válj, valami olyanná, ami nem számít, ami érzéketlen és a legjobb esetben is csak egy titokzatos fogaskerék kenőanyaga. Égj, hogy ki ne hunyjon, el ne aludjon, ki ne hűljön a tűz, és a világ ne váljon hideg hellyé, a Hold árnyékos oldalává. “

Kívánok békés, meghitt ünnepeket és boldog új évet minden kedves Olvasómnak!

Kategória: Ünnepek | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Karácsonyi hangulatban

Az Országos Mentőszolgálat videóját szeretném megosztani, hogy segítsek az itt közvetített vidámság terjesztésében, amivel egész éves kemény munkájuk után még minket ajándékoznak meg.

Teljenek ilyen mosolygósan az ünnepvárás napjai!

Kategória: Ünnepek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Szabadka fél napban

Nyilvánvalóan tévedés bármely városról azt hinni, hogy fél napban megismerhető.
A megismerést magát is különböző szintekre lehet besorolni, melynek a felső fokát valószínűleg el sem érhetjük, s azok is csak megközelíthetik, akik egy életen át nem tágítanak témájukként szolgáló kedvenc városuktól. Nos, én ezt meg sem próbálom sehol kitűzni, mivel sokkal inkább izgat a változatosság, és szívesebben csipegetek az általam elérhető, így is nagyszámú lehetőségből, s részben előzetes felkészüléssel, részben utólag – az akkor már testet öltött város ismeretében – próbálom felöltöztetni a látottakat némi többlet tartalommal.

Szabadkára is úgy indultunk, hogy Szabadka egy szecessziós város. Mivel a XX. század stílusai között a szecesszió számomra a legkedveltebb építészeti megnyilatkozás, természetes volt, hogy vágytam látni a századforduló ezen nevezetes magyar városát a délvidéken.

Tény, hogy gyönyörű példáit, melyből kettőről már beszámoltam, sikerült is saját élménnyé tennünk, ám, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az általunk látott Szabadka már nem mondható egy egységes arculatú szecessziós városnak. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt azoknak, az egykori városmagot súlyosan érintő átépítési (rombolási) munkálatoknak, melynek során mintegy félszáz egykori századfordulós épületet bontottak el, hogy sokemeletes lakó- iroda- és üzletházakkal tegyék azonossá a többi jellegtelen modern várossal.

A lebontott, vagy lebontandó épületek között szerepel a szabadkai építész, Raichle J. Ferenc (1869 – 1960) számos munkája, ám saját családi házának, a szecessziós összművészet jegyében épített palotájának pompáját megcsodálhattuk, mely épület különleges szépségével méltón csatlakozik az eddig bemutatott szabadkai szecessziós épületek /egyházi – közintézményi – magán rendeltetésű/ kiemelt köréhez.

Szabadka P1760975 Raichle palota

Építésze Raichle J. Ferenc 1895-ben telepedett le Szabadkán, ahol elvette a Városi Tanács egy nagy tekintélyű és befolyásos tagjának lányát. Ez a kapcsolat – építészi kvalitásain kívül – feltehetőleg hozzásegítette eleinte számos megbízás (Nemzeti Kaszinó, Főgimnázium, Osztrák-Magyar bank) elnyeréséhez is az ambiciózus fiatalembert, s sikerült tekintélyes vagyonra szert tennie. Ezt a vagyont használja fel álmai megvalósítására, egy saját otthon és abban építészeti irodája megépítésére, csakis saját elképzelései – s az Európába épp betörő új irányzat, a szecesszió stílusában, mintegy referencia munkának is szánva.
1903. évben elkészülnek a tervek, s igen gyorsan, egy éven belül fel is épül a palota – alig 10 évvel a Brüsszelben felhúzott első szecessziós épületek után – s Gaudi házait 2 évvel megelőzve.

Az épület akkor a város igen előkelő pontján, a vasútállomással szemben, az akkori Mária Terézia park, ma az ő nevét viselő téren átvezető platánsor zárásaként kerül felépítésre.
A Szabadkára érkező utas az állomáson kilépve elsőnek e pompás palotát pillanthatta/pillanthatja meg, ám  a sorosan beépített utca képét is döntően meghatározza.

Szabadka P1770023 Raichle palota

Raichle sem a palota külső díszítésénél, sem berendezésénél nem sajnálja a pénzt, s minőségi anyagokat (Zsolnay kerámia, velencei és muránói üveg, siklósi vörösmárvány) alkalmaz, s a magyar népművészet elemeit és élénk színeit kombinálja az erdélyi fafaragók (zárt faerkélyek) mívességével. Az utcai homlokzat hangulatát a túlnyomóan világoskék mozaikfelületek és tetőzet adják. Kiemelt motívumként a szív alakzatot fedezhetjük fel nem csak a már említett dekorációknál, de a csipkeszerű kovácsolt vas erkélyrácsok és bejárati kapu mintázatában is. Különleges megoldással a monumentális bejáratot a homlokzat részeként beljebb húzta, s köré teátrális diadalívet formált, fölötte két oldaltoronnyal övezett, családi címerét hordozó, hullámzó attikával.

Szabadka P1760976 Raichle palota

Szabadka P1760982 Raichle palota Szabadka P1770013 Raichle palotaSzabadka P1770017 Raichle palot

Raichle, az akkori viszonyokra nem éppen jellemző, nagyvonalú belső tereket – és megoldásokat – alkalmaz, s az emelkedett családi és társadalmi életet szolgáló pazarul berendezett, fantáziadús és egyben funkcionális élettereket alakít ki: tervezőirodája (valamint a személyzeti szállások és gazdasági helységek) a földszinten kaptak helyet, az emeleten pedig a nagy ebédlő a télikerttel, amely bálteremként is szolgált, a férfiak dohányzó szalonja török szobának berendezve, biliárd szoba és zeneterem,  női szalon, hálószoba, fürdőszoba, gardrób és gyerekszoba, s a lift közelében egy kisebb, meghitt reggeliző helység, amiről fennmaradt néhány kép alapján értesülhettünk. Az épület belsejében ma művészeti galéria működik, előtte a Városi Múzeumnak is helyet adott.

Szabadka- Raichle palota belső. kollázs 2
A századforduló kiemelkedő építésze összetett egyéniség volt: finom ízlésű műgyűjtő, építési vállalkozó, vakmerő üzletember – s szenvedélyes kártyajátékos is. S Szabadkán elpártol tőle a szerencse, s nem tudván hiteleit törleszteni, házát s vagyonát elárverezték. Sok irigye és ellensége volt, s a város nem akarta örökségét megmenteni, így sem dokumentációt, sem ingóságait nem tudták fellelni a szecesszió eme remekének. Ezidáig csupán a török dohányzószoba néhány eredeti bútordarabját találták meg – a Népszínház díszletgyűjteményében – s helyezték vissza restaurálás után az eredeti épületbe.
Raichle J. Ferenc családjával 1906-ban először Szegedre költözik, s ott is néhány év alatt emeletes szecessziós paloták sorával gazdagította város építészeti örökségét. Az I. világháború végén Budapestre költözik, s habár igen hosszú életet élt, innentől már semmi jelentősebb épületet nem épített. Élete ezen része homályban maradt, művészetek iránti vonzalma azonban nem hagyta el, festegetett.

Az épület udvari oldala visszafogottabb díszítésű, ám itt a szabadabb, utca vonalához igazítási kötöttségtől mentes térformálással teremt izgalmas formát, mely a délutáni bevilágítású felület gazdag fény-árnyék hatásaival, szintén különleges atmoszférát adott az egykori kertnek. Itt most egy kedvelt étterem-kávézó működik, számos mai divat szerinti zsánerszoborral díszítve. (Egyikük, a hegedülő bohóc figurája, ugyanígy, csak másik két alakzattal kiegészítve megjelenik Szeged korzója, a Kárász utca elején is.)

Az épületet 1973-ban műemlékké nyilvánították, s a kétezres évek elején jelentős restauráláson esett át.

Szabadka, Raichle udvar, Boss kávézó

A kert hátsó kijárata a Matija Korvina (Corvin Mátyás) utcára vezet, mely a hajdani kocsmák városában mostanában épült ki, mint Szabadka új gasztronómiai centruma. Merthogy a régi Szabadka, ha a szecesszión kívül valamiről ismert volt, az éppen “poros-boros” volta, ahol a lakosok, nemesek és dzsentrik egyaránt, nagyon szerettek mulatni, s ha öröm, ha bánat, ha gond – minden alkalmat adott “némi” borfogyasztásra. Itt azonban a némi igencsak kicsinyítő jelző: hiszen a helyi néprajzkutató adatai szerint a századforduló táján a fejenkénti borfogyasztás elérte itt a 160 litert! Utána néztem, s a következő megdöbbentő adatokra bukkantam: a magyarországi borfogyasztás (2018. júliusi adat, Brazsil Dávidtól) 33 literről 24 literre csökkent, s a világon a Vatikánban jegyzik a legmagasabb egy főre jutó borfogyasztást: 74 litert (2012. évi adat.)

A jó bunyevácok és a híres »bácskai icce« metropolisa ez. A magyar vendégszeretet itt van kifejlődve legjobban.” Mikszáth Kálmán: Szabadkán.

Számos megemlékezésben olvashatunk a napokra is elnyúló férfias mulatozásról, ahol az elbeszélők hol fájón, hol maró gúnnyal írják le ezen mértéktelen ivászatokat, ahol a legfőbb virtus és köszöntő a trojanica (3 telt pohár alkohol) kiürítése volt, s aki nem állta a versenyt, “asztalcsókolásra” ítélték, ami igen nagy szégyen volt. S ha egyik helyet megunták – bérkocsira szállt a társaság, mögötte másik kocsin a cigánybanda, s elindult a határba valami jó kis kocsma irányába.

Az egyik legpatinásabb, és legkedveltebb mulató anno, az Arany Bárány fogadó volt a mai Korzón – korábban Kossuth Lajos utca. Az eredetileg 1858-ban átadott épület homlokzatát 1904-ben Mačković Titus ( a városban a legtöbb szecessziós épület helyi építésze) tervei alapján – átépítik, midőn földszintjét nyújtott félköríves záródású árkádokkal kinyitották a sétálóutca felé. Az eredeti épületet 1980-as években lebontották, helyén ma a Korzó zöldre festett épületében a régi tervek alapján újjáépített változatot láthatjuk.

Szabadka P1760939 Korzó, Arany Bárány

Mint ahogy a Kosztolányi Esti Kornéljának elemi iskolája is egykor kocsma volt (ma az Ivan Goran Kovačić névre hallgató tanintézmény, a Maksima Gorkog 29.szám alatt.)

“Bosszúsan tipegett anyja mellett.
Nagyon hamar a Vörös Ökör-höz érkeztek.
A Vörös Ökör az elemi iskola volt. A népművelésnek ez az egyemeletes palotája onnan kapta merőben sajátos nevét, hogy valamikor a helyén egy düledező, ütött-kopott kocsma állott, melynek cégérjére egy vörös ökör volt pingálva. A viskó már egy emberöltő óta leégett. De ennek a borissza városnak korhelyei még mindig szívesen emlékeztek vissza az itteni duhaj éjszakákra, s ezért kegyeletesen az iskolára is átruházták a kocsma nevét, mely ekképpen apáról fiúra szállt. “ – Esti Kornél, második fejezet, alcíme: melyben 1891. szeptember 1-én a “Vörös Ökörbe” megy és ott megismerkedik az emberi társadalommal.

De tartsunk egy kis rendet, mielőtt elindulnánk a Raichle palotától a Korzó felé!
A Raichle palotától jobbra, a Đure Đakovića (egykor Kállay Albert) úton a második házban (a szecessziós Sonnenberg bérpalota) Magyarország Főkonzulátusa foglal helyet.

Bal oldalán pedig az a bérház, amit Raichle saját célra készült építeni, végül is más tulajdonosa lett, de az ő tervei szerint készült el. A felhasznált anyagok és kialakítás itt sokkal szerényebb (pirogránit helyett stukkó, mozaik nincs stb.), de sok motívuma a Raichle palotának itt is ismétlődik.

 Szabadka Raichle bérház kollázs2

S ha tovább megyünk, a Korzó felé, pontosan annak torkolatában az utca park felőli oldalán a városképből teljesen kilógó épület. Építéséhez a város díszparkjának (eredetileg Mária Teréziáról, majd I. Péter szerb királyról, a Raichle építészről elnevezett park) mintegy felét felhasználták.

Szabadka, Jadran épület

A turisztikai kiadványokban Szokol otthonnak nevezik, amelyet a felépültekor 1932 -ben Leventeotthonnak avattak, de a szabadkaiak csak Jadranként említik, mint vonatkozási pontot, hiszen a Korzón vagy a Jadran épülete felé, vagy a Városháza felé indulhat az ember. Jadran az egykor itt működött – a világot Szabadkára nyitó – mozi megnevezése volt. (A névadó az Adriai tenger = Jadransko more.) A mozitermet a 90-es években aztán átalakítják alternatív színházzá. Ma – Lovas Ildikó szavaival élve: akár egy City Center: gyermekszínház, edzőtermek, mozi, tánc- és általános iskola, kocsmák, kávéházak, fogadóirodák, korcsolyapálya, színház van benne. Mellette, szinte a lépcső tövében felállított emlékmű az 1991-ben meghalt sorkatonák és tartalékosok névsorával.

Szabadka,_buszmegálló_mögött_állt a_Kosztolányi_házHa kicsit itt tovább gyalogolnánk, elérnénk a Maksima Gorkog – amelyen mi is beérkeztünk Szabadkára – sarkára, s áttekintve a Patria hotel irányába, cca. az autóbusz megálló mögötti helyen bontották el azt a házat, amely Kosztolányi Dezső szülőháza volt, s kitárt ablakain szüntelenül beáramlott a nagyvilágot ígérő vonatfütty.

Mi most azonban a Korzón, Szabadka sétáló utcáján haladunk végig a Városházáig, amely két terével együtt ezen a területen található Szabadka legtöbb látványossága.

S itt, az utca közepén megállít ez a szecessziós gyönyörűség, a Szabadka Vidéki és Kereskedelmi Bank palotája. Újabb Jakab Dezső – Komor Marcell épület, amelyet
1907-ben, a zsinagóga és a városháza közötti intervallumban építettek.

Szabadka P1760946 Korzó, Jakab- Komor bank

Szabadka P1760944 Korzó

Szabadka P1760948 Korzó

Valamikor ez volt a főutcán az egyetlen bank. Földszintjén a bank mellett étterem működött, az emeleten lakásokat alakítottak ki. Szabadkán ezen az épületen alkalmazták először a nagy üvegfelületeket a masszív földszint helyett. Az egész épületen körbefutó pompás, színekben gazdag Zsolnay kerámia virágdíszei, s a mindkét oldalán kiugró oromzat alatt könyöklő, a járókelőket figyelő nőfigurák, csakúgy mint az ereszcsatornákat díszítő pávatoll alakú tartók fokozzák az épület esztétikai élményét.

Az épület rendeltetésére utaló motívumok a homlokzaton: a mókus – a szorgalom, a méhkas – a takarékosság, a bagoly – a bölcsesség jelképe, mely utóbbiak a stilizált szívekben jelennek meg.

Szabadka P1760949 Korzó

S a szemben levő oldalon álló zöld épület – amelyben sokáig hadseregotthon is működött – már ismerős kell legyen, hiszen az egykori Arany Bárány szállóról már fent szóltam.
A mellette levő vörös színű, francia reneszánsz és neogótikus elemeket felvonultató épület az 1893-ban felavatott Vojnich bérpalota. Az emeleti balkon felett elhelyezett vitéz a Vojnich család címerét tartja a kezében.

Szabadka P1760938 Korzó

A homlokzathoz hasonlóan a belső tereket is fényűzően alakították ki. Az emeleteken fürdőszobás lakások (valamint a házban 2 lift), a földszinten üzletek voltak. Az udvarban kocsiszín, istálló bokszokkal hat ló számára.

Ennek a Vojnich családnak egyik tagja, Vojnich Oszkár, aki kalandokra vágyva 1894-ben eladta 750 kataszteri holdra rúgó földbirtokát 300.000 Ft-ért, s elindult a nagyvilágba. Pár évtizeddel később, a helyi krónikás így ír erről:
…a Szabadkáról elkerült nemesifjú, akit fiatalos kalandvágy messzire sodort, és valahol Afrikában megkapta a törzsfőnök lányát és fele királyságát….nálunk ilyen világjáró Vojnich Oszkár volt, aki a Spitzbergáktól a Tűzföldig, Mexikótól India csodás világáig minden földet bejárt. Megjelent könyveiből* ..látjuk, hogy Vámbéry előde lehetett…és hazatérve még egy múzeumra való anyagot is gyűjtött. Ott porosodik az egész életet utazó Vojnich Oszkár gyűjteménye a város padlásán…de sok nézője és csodálója aligha akad ebben a városban, ahol a húsz kilós dinnye és ötlábú borjú nagyobb esemény minden idők világcsavargóinak élményénél.
Utazásainak emlékeit ma a budapesti Néprajzi Múzeumban, valamint a szabadkai Városi Múzeumban őrzik.  *=Útirajzai: Budapesttől Sitkáig (1894); Oroszországban – a 40. és 62. szélességi fok között; A Vesuvion (1906); A Csendes-óceán szigetvilága (1908); British India, Burma, Maláji félsziget és Siam (1913) és  A kelet-indiai szigetcsoporton (1913). Meghalt 1914. 5.18.-án Port Saidon.

És itt már lényegében ki is értünk a városháza oldalában levő zöld Zsolnay kerámiás szökőkutas (amit 1985-ben adtak át, de már nem működik) térig, annak számos látványa közé. A ma Trg Sloboda – Szabadság tér egyébként a történelem változásaival volt korábban Csokonai, Jovan Nenad (1932), Teleki (1941) majd Hitler tér is.

Szabadka P1760905 Szabadság tér, Zöld szökőkút, Városháza, Hajós A. ház

Szabadka – Szabadság tér, Zöld szökőkút, Hajós épület

Szabadka P1760834 Szabadság tér, Népszínház, Nićin-palota

Szabadka – Szabadság tér, Nićin-palota, Korzó, Népszínház

Szabadka P1760906 Szabadság tér, Hajós A. bank

Szabadka – Szabadság tér, Jovan Nenad szobor, Hajós Alfréd bank, Nićin-palota

Szabadka P1760884 Szabadság tér, Nicín palota, Népszínház, Vháza, McDonalds

Szabadka – Szabadság tér, Nićin palota, Népszínház, Városháza, McDonalds

A fent megnevezett épületekből a legrégebbi (1853) a neoklasszicista Népszínház épülete volt, bár az eredetiből ma már csak a hat korinthoszi oszlopon álló bejárata maradt.
1911-ben épül a Hajós Alfréd tervezte egykori Magyar Állami Hitelbank, későbbi nevén Osztoics János palota. Ennek mintegy ikerpárja az 1927-ben épült Milivoja Nićin építette sarokpalota, amelynek földszintjén a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság/Jugoszlávia ideje alatt a Continental Bank működött, ma az OTP logoját láthatjuk rajta.

Szabadka- Népszínház és környző épületek idő sorrendben, Kollázsok

A Népszínház (Városi Színház) a szabadkaiak nagy büszkesége volt, hiszen a város első kultúrintézményeként alternatívát nyújtott a kártyás, borozós,- cigánnyal záródó mulatságokkal szemben, s a kollektív emlékezet, s a városközpont nyújtotta élmények kulcsfontosságú építőköve maradt. A színház építésekor minden úri család örökös páholyjogot váltott, melynek fejében maguk díszítették ki azokat.
A megnyitott állandó színházban számosan kezdték, vagy alapozták meg karrierjüket
(pl. Blaha Lujza, Kabos Gyula, vagy első igazgatója a híres színészdinasztia alapítója Latabár Endre), amely két- három naponként váltogatta darabjait, s így egy 13 hetes szezonban közel negyven újdonságot is bemutattak. A színháznak volt horvát/szerb tagozata, illetve magyar, s jellemzően ősztől húsvétig a magyar színtársulat, azután két hónapig a szerb színház szezonja volt, ám a lakosság mindkettő előadásait szívesen látogatta.

“A közönség, mint gyermek a fényes bábunak, úgy örült a fényes színháznak; és a nők a férfiak sok rovását letörölték, a miért a színházat felépítették. A színház és a színészek lettek most a társadalmi élet középpontjává.” –Molnár György színdarab író és színházi rendező 1882. önéletírása.

Építése – amely színház és szálloda (Szálloda Pest Városhoz= benne új vendéglő, röviden kocsma) közös együttesét jelentette – idején a város a színházat igen bőkezűen támogatta, ingyen adta a helységet, fűtést, világítást, zenekart, s 4000 arany szubvenciót, amely odafigyelés fokozatosan csökkent, míg 1975-re oly mértékben lepusztult az épület, hogy először a munkát tiltották be benne, majd életveszélyessé is nyilvánították. Ekkor a színházi előadásokat különböző helyekre, /s – vezetéssel/ költöztették, illetve megalakul 1994-ben a hagyományos magyar színjátszás újra élesztésére a Kosztolányi Dezső színház.

Szabadka korzó, tér a városháza tornyából

Az egykori Népszínház épületének sorsa évtizedek óta bizonytalan, s anyagi okokból húzódik, s az eredeti ütemtervvel szemben -ha jól láttuk- még mindig folyik a sok vitát kiváltó átalakítás. Ennek során a történelmi városmagba egy teljesen modern épületet húztak fel a klasszicista bejárat mögé, bár nem biztos, hogy ez lesz az utolsó ilyen irányú változás a centrumban.

Szabadka P1760885 Szabadság tér, Cserni Jovan szobor

S itt a tér közepén található Jovan Nenad cár szobra, ami egy ellentmondásos történelmi személyiségnek állított a Trianont követő években (1927) emléket. A szerbek előszeretettel próbálják evvel is történelmi gyökereiket igazolni a Vajdaságban.

1526-ban  kérészéletű (kb. egy évig tartó), inkább csak legendás időszak, amikor Szabadka császárvárossá lett Cserni Jovan /Jovan Nenad/Fekete Jovan uralkodása alatt, aki önmagát kiáltotta ki császárrá. Birodalma optimista becslések szerint egy megyényi területet ölelhetett fel, melynek székhelyéül Szabadkát tette. Magyar források a fekete császárt paraszti származásúnak írják le, aki részt vett a mohácsi csatában, s ezután Szapolyai János lovas szolgája lett. Szapolyai a török elleni határvédelmi vonal kialakítása során kinevezi őt a Bácsra telepített szerbek élére. Fekete Jovan aztán ambiciózusabb terveket kovácsolva tette magát császárrá, s garázda embereivel kegyetlen pusztításokat végzett a Délvidéken.Végül Szegeden halálos lövést kapott, majd Szapolyai utána menő seregei életét kioltották.
Szabadka lehetett tehát a világtörténelem legkisebb, és legrövidebb ideig tartó “császárságának” fővárosa.
A magyarok rablóvezérnek, a szerbek nemzeti hősnek látják.
(A szobrot a Délvidék visszacsatolásakor bevonuló magyar csapatok 1941-ben ledöntötték, majd 1991-ben restaurálták, s visszaállították egykori helyére.)

Cserni Jovan mögött bizonyára feltűnt a pazarul díszített sárga neobarokk épület, amely ma a Városi könyvtárnak ad helyet, ám eredetileg Nemzeti Kaszinónak épült Raichle J. Ferenc tervei szerint 1895/96- ban. Építéséhez a pénzt közadakozásból gyűjtötték össze.

Szabadka P1760898 Szabadság tér Városi Könyvtár

A két Atlasz nem igazolt források szerint Telcs Ede ismert szobrász munkái.

XIX. századi fejlődésének egyik jellegzetes momentuma volt a kaszinók megalapítása.
A füstös kiskocsmák, a ritka színházi előadások és a télvízi bálok mellett csupán a kaszinókban volt tapasztalható némi társadalmi élet ebben a hatalmas faluban.

A kaszinó tagságát csak bizonyos, illetve egy meghatározott osztály vagy társadalmi réteg képviselői adták. Alapító tagjai kis-vagy közepes földbirtokosok voltak. A tagság száma egészen az I. világháborúig kb. 200 ember körül mozgott, s évi 3 forintos tagdíjfizetési kötelezettségük volt. Erről azonban szerettek megfeledkezni, miként az 1891. évi ülésen elhangzott, hogy a 205 tag közül 180 mintegy 400 koronával tartozik.

Közvetlenül a megnyitás után a kaszinó tagjai a földszinti helyiséget (gazdasági okokból) bérbe adták egy neves szabadkai vendéglátósnak, aki pilseni sörözőt nyitott benne. (Helyét 1905-től a Délvidéki Általános Takarékpénztár foglalja el.) A kaszinó megnyitása idején a sör a magasabb társadalmi rétegek itala volt, szemben a városban gyakran fogyasztott olcsóbb borral és pálinkával.

Szabadka Nemzeti Kaszinó és Kaponyai emlékszobor

A szabadkai Nemzeti Kaszinó kultúrháznak számított, ahol betiltották a politizálást és a kártyajátékot. /A nacionalizmus térhódításával többnyire politikai színezetűvé váltak./ Ezekben a helyiségekben volt könyvtár és olvasóterem, bálterem, teázó és csevegőhelyiség. A szokásos napi tevékenység mellett szerveztek társas esteket és egyéb rendezvényeket, pl. díszvacsorák, farsang, szüreti bálok stb. Ezen rendezvények ,,forgatókönyve” többé-kevésbé mindig egyforma volt: kezdődött a díszbeszéddel és köszöntőkkel, méghozzá jó bő lére eresztve, majd folytatódott a paprikással és a borivással, utána pedig a tamburások húzták a talp alá valót.

Az új szórakozási formákat már a fiatal értelmiségiek honosították meg a kaszinó falai között. 1905-ben fedett kapualjat beépítették tekepályának, 1907-ben biliárd asztalt is beszereztek. Noha Szabadkának már tíz éve volt villamos energiája, a kaszinóban csak 1919-ben gyúlt világosság, rádió pedig csak 1926 -ban került az épületbe.
A Nemzeti Kaszinó épülete 1918 után, illetve a két világháború között Polgári Kaszinó lett, míg a háborút követően 1953-ig Tiszti Otthon működött benne. A szabadkai Városi Könyvtárnak 1953. óta ad otthont. A mai könyvtár közművelődési céljait már 300 ezer (egyenlő arányban szerb és magyar nyelvű) kötet szolgálja, s ma ez Szerbia legnagyobb könyvtára.

Szabadka Nemzeti kaszinó és városi bérpalota, klap

Régi képeslapokon az épület előtt látható egy szürke gránitból készült (9,56 m magas) emlékoszlop, turulmadárral a tetején. Ez az 1849. március 5-én a város közelében elterülő Kaponya nevű térségben vívott győzelmes csata, s az ott elesettek emlékműve, ahol magyarok és bunyevácok váll-váll mellett harcolva verték vissza a város elpusztítására rohanó (szerb) ellenséget. Emelték 1899-ben, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság megalakulásakor először csak a turul madarat távolították el az obeliszkről, majd 1926-27 ben azt teljesen lebontották.

A főtér szembetűnő épülete a kép bal sarkában álló széles ívű, hangsúlyos toronydíszű, elsősorban térformálásával ható sarokház (építője a bajai Vadász Pál), azaz Városi bérpalota amely a város megbízásából készült 1913-ban, s helységeit bérbe adták. Az épület 2 lifttel és minden szükséges közművel el volt látva: villanyvilágítás, központi fűtés, vízvezeték, szennyvízcsatorna, csengő és villámhárító. Földszintjén üzlethelyiségeket, az emeleteken pedig lakásokat, a tetőtérben művész-műtermet alakítottak ki.

A homlokzatokon több szecessziós irányzat hatása ötvöződik, így például a bécsi szecesszióé. Szigorú, nemesen egyszerű geometriai alakzatok díszítik, visszafogott formavilágú részletekkel.

Földszintjén a Ravel nevű szépséges szecessziós cukrászda ott tartózkodásunk alatt zárva volt, láthatólag felújítás miatt.

A Városi könyvtár másik oldalán (Zimony, később Belgrád irányából) kifutó utcát, az egykori Wesselényi (ma Radić fivérek) utcát, Szabadka egyik legszebb utcájának tartották.

A bunyevác gazda vágyának teteje, hogy háza legyen a Rákóczi utcán, vagy a Wesselényi utcán. Igaz, abban csak a kemény téli hónapokban húzódik meg, s minden idegszálával tulajdonképpen a tanyához van kötve.” – Kalangya, 1943.
(A szabadkaiak tanyai birtokai a szállások néven honosodtak meg, s lényegében itt a város határánál ütközik meg az alföldi homok és a bácskai fekete föld. Előbbi északról félkaréjban veszi körül, ahol a leginkább magyarok művelte szőlő- és gyümölcstermesztés folyik, délről kezdődik a zsíros bácskai, búza és kukorica termő föld, a bunyevácok területe.)

Ma, az utca első házát alkotó szépen kitatarozott épület korábban a harmadik ház volt a tér felől, azonban a tér kitágításához azokat 1910-ben lebontották.
A városháza mögötti és a mostani Raiffeisen banknak helyet adó épület közötti kis parkban szabadkai hírességek szobrai találhatóak.

Mi innen majd a Zsinagóga meglátogatására indulunk, mely útvonalon véletlen belebotlottunk a szerb pravoszláv Urunk mennybemenetele templomba (1723), illetve röviden meg- és benéztünk a zsinagógával szemben elhelyezkedő Városi múzeumba, a Vágó fivérek által Dömötör Miksának épített (1906) egykori szecessziós bérpalotába. Terjedelmi okokból ezekre már nem térek ki, csupán néhány képpel adok ízelítőt belőlük. Utolsó Szabadkához kötődő posztomban ellátogatunk majd Palicsra, amely szecessziós értékei itt nem kerülhetőek meg.

Szabadka IMG_4940 Szerb templom

Szabadka P1770036 Városi Múzeum

Kategória: építészet, Művészet, Szerbia, Utazás, Városnézés | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Szabadkai városháza, az ikonikus jelkép

Szeptemberi rövid látogatásunk Szabadkán elsősorban azt a célt szolgálta, hogy nyerjünk egy benyomást arról az egykor jelentős és irodalmi kötődésű magyar városról, amiről aztán évtizedekig hallgat a politika, vagy éppen barátsági szerződések aláírásával gyakorlatilag az érinthetetlen jugoszláv integritást szentesíti, az egykor  magyar  többségű városban néhány százalékra zsugorodott jól-rosszul tűrt nemzetiségi pozícióba került magyarokkal. Fájó pontja volt ez már Trianon óta az innen származóknak, miközben Felvidék és Erdély sohasem kopott ki a közbeszédből, velük többé nem foglalkoztak.

Városháza a főtérrel, klap

Ezért is volt talán, hogy mi is kissé bizonytalan felkészültséggel, kevés forrást találva indultunk Szabadkára. Magyar nyelvű (= nem szerb) útikönyvet Szabadkáról nem lehetett fellelni, egyedüli – bár kétségtelenül a legizgalmasabb arcát jelentő – szecessziós séták címen összeállított útvonal s annak épületeinek pársoros ismertetését lehetett némi kitartással kibányászni az internet oldalakról. Néhány blogbejegyzésen nyugodott praktikus tudásom, ám azok sem mind éltek már látogatásunk idején.

Szabadka P1760915 Városháza

Legnagyobb, s fájó mellényúlásunk a Városháza épületével, Szabadka arcélének meghatározójával volt. Az épület, mellyel a zsinagóga építészpárosa, Jakab Dezső és Komor Marcell végleg megalapozta hírnevét nem csak itt Szabadkán, de a kor nagy építészei között is.

“Jakab Dezső – Komor Marcellal szövetkezve – vitte be Szabadkát Európába. Vagy Európa szédült be Szabadkára. Végeredményben mindegy. Vándor, ha erre jársz, gondolj Jakab Dezsőre (és Komor Marcellra)” Barácius Zoltán

Egy évvel korábbi blogos infó alapján megtudtuk, hogy ide csak vezetéssel lehet bejutni, amelyhez a jegyet a városháza oldalában található ajándékboltban kell váltani, ugyanitt sok jó magyar  nyelvű kiadványt is beszerezhetünk. (Hurrá!, – bár így igen interaktív lesz a tájékozódás, de legalább valami.)

Szabadka 010 P1760832 Városháza

Aztán az ajándékbolt nem volt sehol. Több körrel, még valami kézműves cipőboltba is benéztünk, hátha… 😦 Nade ilyen könnyen mi nem adjuk fel, benyitottunk a Városháza hatalmas kapuján, s nyílt!- talán belül van az a bizonyos jegy elővétel. Semmi – senki. Éreztük, betolakodók vagyunk, de fellopóztunk az emeletre. Egészen a díszteremig jutottunk – amire tavasz óta spórolok, tekintettel pesterzsébeti találkozásomra Nagy Sándor templomi freskóival, s ugyanott a pacsirtatelepi plébániatemplom üvegablakaival, utóbbi alkotásai egyik kiemelt példájaként a szabadkai városháza üvegablakait említik.

Üvegablak- Hazatérés c. cikkből

Kivilágítás sem a lépcsőházban, sem a folyosókon vagy a díszteremben nem volt – hiszen eleve “tilosban” jártunk, de pár elkapkodott fotón kívül nem is erőltettem azt, mert majd a vezetésen nyilván meglesznek a megfelelő körülmények és fények.

Szabadka, Városháza, lépcsőház

Szabadka P1760867 Városháza folyosó

Szabadka P1760873 Városháza díszterem

Elő is került egy biztonsági őr, s természetesen kiterelt minket. Kommunikációs problémáink voltak, de végül odahívott egy magyarul beszélő társát, s megtudtuk, bunyevác parlamenti (zárt) nap van éppen, de azért déltől a turista vezetés nem marad el. Jegyet majd az idegenvezető hozza magával- hogy hová?- hát itt, kinn a téren várjuk. Mintha a budapesti Szabadság téren az emberek forgatagában kellene kitalálnod, ki lesz majd a mi emberünk. (Annyit már korábban megtudtam, hogy a magyarokat a több nyelvű Szonja vezeti, egy nagyon kedves és tájékozott idegenvezető, a vezetés cca. 1 órát vesz igénybe. Talán nem veszi zokon, hogy itt most az ezután indulókkal közlöm, az azóta lelt telefon számát: Sonja Korponaić, +381 (0)24 555 128).

Szabadka P1760933 Szabadság tér, Kék szökőkút (Zsolnay)Hát mi topogtunk vagy 3/4 órát a városháza előtti kék szökőkút körül, miközben egyre nagyobb csapat iskolás is megszállta a terepet. Megszólítottam ott egy pedagógust- akiről azt hittem, talán ő a várva-várt Szonja- ám csak annyival lettem okosabb, hogy ők 66 gyerek és 5 pedagógus szintén a vezetésre várnak, majd jön valaki értük. Aztán dél tájban ők el is hullámoztak, s nekünk senki nem maradt aki jegyet árult, pláne vezetett volna, bár úgy is gondoltuk, ekkora sisere hadban úgy sem érne sokat a vezetés. Sebaj – majd a következő óraiba becsatlakozunk. Újabb tévedés: Az, hogy látogatható 12 órától, azt jelenti, hogy 12 órakor. Vagyis nincs több.

Ebbe a fajta érdekes idegenforgalom-szervezésbe még belebotlottunk a zsinagógánál is, mivel az is csak előzetes bejelentkezés alapján tekinthető meg. 4-5 e-mail elküldése különböző lehetséges címekre, majd a helyes címzettől kapott válasz nyomán további néhány telefonnal egyeztetett időpont és találka után a nagyon kedves szabadkai kísérőnkkel be is jutottunk a zsinagógába, ahol már tartózkodott egy 5 fős csapat. Mi még csak belemerültünk volna a részletekbe, amikor ránk-kapcsolták a villanyt, a kulcs ugyanis az előző csoport kezében volt… Sok jó szándékú igyekezet mellé azért hiányzik még némi profizmus.

Azzal azonban, hogy a véletlen folytán mégiscsak bejutottunk a városházára is – noha nélkülöznünk kellett Szonja okos vezetését, vigasztal, hogy mégis van személyes élményem az épületről. Így már könnyen felöltöztettem azt a hazaérkezésünk után az interneten talált kiváló, Molnár Edvárd jegyezte MTI-s fotókkal. S a történetet, ahogy utánakerestem, rövidítve szintén átadom itt.

A szabadkai városháza díszterme

Szabadka, 2014. június 10.
A szabadkai városháza díszterme 2014. június 10-én, a szecesszió világnapján. Az épület Komor Marcell és Jakab Dezsõ tervei alapján épült 1910-ben.
MTI Fotó: Molnár Edvárd

Az első városháza Mária Terézia idején, 1751-ben épült fel, amikor az uralkodó a várost szabad kamarai város rangra emelte, s ezáltal elhagyva a katonai közigazgatást, törvényhatósági önállóságra és önkormányzatra tett szert. A város központi tere  helyileg és funkcionálisan is ekkor alakul ki, ahol megépítik az első városházát, akkor mindössze 4 szobával: tanácsterem, az archívum, az iroda és az adópénztár helyiségeivel. Később körülbelül ugyanott épültek meg utódjai, az elsőt követő 2 újabb városháza. A Városháza előtti tér valószínűleg akkoriban vált piactérré, amikor szabad királyi városi rangot kapott, elnevezése Főtér/Piactérről az idők folyamán váltakozva az első magyar királyról Szent István, majd az első szerb felkelés vezetőjéről  Karađorđe tér, 1945 után Tito marsall tér, s a hatvanas évektől Köztársaság tér.

Szabadkáról első írásos említés 1391-ben Zabadkaként történik, az Anjouk idején mezőváros (oppidium), de volt a Hunyadiak birtoka, ők építették föld és palánk várát – ennek alapjain épült fel később a Ferences rendház és templom – s Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozza. Alapításától 1526-ig a Magyar Királyság része, s a 150 éves török megszállást követően 1686-tól Ausztria, utóbb Ausztria-Magyarország területéhez tartozik.
A török dúlás után elnéptelenedett vidék újratelepítése Habsburg vezénylettel indul meg, jellemzően  katolikus vallású népcsoportokkal.
Szabadka P1760916 Városháza címerAmikor Mária Terézia 1743-ban  (lakosai száma ekkor 3.709 fő) kamarai mezővárossá tette, és címerrel – benne a város védőszentje Szent Teréz – ajándékozta meg, a város korábbi nevét Szent Máriára változtatta. Biztosította továbbá a várost ma is határához tartozó
12 pusztájának birtokában, s a városé lett a Kőrös-ér és a Palicsi tó.

1779-re lakói száma már 21.471-re emelkedett, amikor mezővárosból Maria Theresiopolis néven szabad királyi város lett. Ettől kezdve megindul a város tervszerű és gyorsabb fejlődése. Ekkor már szervezett telepítés a városba nem volt, de ahogy fejlődött Szabadka, úgy szivárgott ide a lakosság a történelmi Magyarország többnyire magyar nyelvű vidékeiről. A városháza is szűkössé vált a terebélyesedő közigazgatás számára, ezért 1781-82-ben az épületet kibővítették és átalakították. Ám 1818. évben a Piactér déli oldalán, a mellette újonnan felépült gimnázium épülete már fölé tornyosult.

Szabadkai_városháza bővítési terve 1780 - Történelmi Levéltár Szabadka 3. ssz.

A városiasodás folyamata olyannyira felgyorsult, hogy pl. Szabadka 1828-ban 34.358-as lélekszámával az ország városai között az előkelő ötödik helyet foglalta el.
A megnövekedett ügyvitel felvetette már egy új városháza szükségességét is.
A gondolatot hamar tettekre is váltották, s lebontva az első városházát, annak helyére  1826-28 között megépítették az új, egyemeletes tornyos épületet, mely a ferences rendház után az első olyan épület volt, mely zárt udvarral rendelkezett. A torony órával, s haranggal volt ellátva, és a torony kilátójából tűzoltók kémlelték állandóan a környéket. (Képen mellette a gimnázium, amit majd a következő városháza építésekor lebontanak.)

Piac a régi városháza előtt

Szabadka Piactér 1870-ből

Szabadka Piactér 1870-ből

A Szabadka név csak 1845-ben lett törvényes nevévé, amely nevet a szabadosok = felszabadítottakkal, míg a szláv Subotica nevet a szombattal, a vásározás napjával hozzák összefüggésbe. Német neve Szabadkának nem volt. Lakói száma 1805-ben 21.537 – 1844-ben 41.707 fő.

A magyar szabadságharc bukása után az osztrákok Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven egyesítik a korábbi déli megyéket, majd 1860-1918 között Szabadka ismét a Magyar Koronához tartozik.
A város kiegyezés-kori (1867) dinamikus fejlődését jól tükrözi, hogy 1869-ben vasúti közlekedés köti össze a világgal, s méginkább igazzá válik a hét út kereszteződésénél fekvő város öreg lakóinak világszemlélete, hogy Szabadka a világ közepe. S noha minden út Rómába vezet – tartja a mondás – ők azért nevetve hozzátették: de Szabadkán keresztül.

„A sárszegi értelmiség egyetlen szórakozása az volt, hogy akár érkezett valakije, akár nem, kisétált a vonat elé, hogy szemügyre vegye az utasokat, beleringassa magát pár percre a nagyvárosi élet incselgő káprázatába. A pesti gyors percnyi pontossággal futott be, és a hatalmas mozdony a jámbor sárszegi publikum szórakoztatására rikkantott, szikrákat eregetett, afféle alkalmi tűzijátékot rögtönzött (…). Gyönyörködve nézték végig a gyors érkezését és indulását“ /Kosztolányi Dezső – Pacsirta/.

Szabadka, pályaudvar klap

A magyar millenniumra (1896) megnyitják az első villanytelepet, és egy évvel később, 1897-ben már villamos jár Szabadka és Palicsfürdő között, amely az egyre csak polgáriasodó város kedvelt kirándulóhelye lett. 1912.-ben a városháza új épületével együtt pedig átadásra kerül Palicsfürdő szecessziós fürdőházaival és épületeivel, hamarosan a Monarchia egyik felkapott fürdőhelyévé lépve elő.
Lakói száma a századfordulóra eléri a 82.122 lelket. Szabadka sohasem látott akkora fejlődést mint ezekben a „boldog békeidőkben”. Ekkor nyeri el a város szecessziós, kifejezetten közép-európai arculatát.

A tőkés fejlődés időszakában így az 1826-28 ban épült városháza is elavultnak bizonyul.
A magában csinos, arányos épületet már környezete kinövi: körülötte helyenként magasabb házak is vannak, tornyából a szomszéd utcákra is nehezen nyílik kilátás.
Bíró Károly polgármestersége (1902-1918) idején indulnak az előkészületek egy harmadik, új városháza építésére. Az 1906. évben meghirdetett versenyen kizárólag magyar állampolgár vehetett részt, s az országos pályázatra 10 pályamű érkezett.

Szabadka városháza pályázat

Az első három díjat Komor-Jakab építészpáros (1.), majd a Bálint és Jámbor (2.) illetve a szabadkai Reichle Ferenc (3.) vitte el. Íly módon a zsinagóga építésével már ismertté vált két építész újból esélyt kapott, amivel éltek is. Csakúgy, mint a zsinagógánál az eredeti tervek menet közben módosultak, míg a végeredmény egy határozottan szecessziós alkotás lett, magyar népi ornamentikával – jellegzetes tulipán motívumokkal.

Szabadka 001 P1760819 a Városháza

Szabadka városháza, magyaros díszítés

A Városházát 1908-1910 között építették fel, de még két évre volt szükség a belső tér (pl. Róth Miksa üvegablakok) kialakítására. Amikor a torony már állt, 1910. augusztus 20-i ünnepségen a Szent György-templom plébánosa felszentelte a Városházát, a toronyra pedig – az eredeti napszimbólum helyett – ráemelték az aranyozott keresztet. (1949 -ben ezt lecserélik a nikkelezett ötágú csillagra, majd 1994. évben ismét megtörténik a szimbólum csere, s visszakerül a kereszt.)

A Városháza felavatására 1912-ben országos ünnep keretében került sor, amikor átvette az összes közigazgatási funkciót, s az első tanácsülés az új városházán – 1912. augusztus 14-én volt. Környezetét is rendezik, (folyamatosan) parkosítják. Legutolsó ilyen jelentős változás az 1985-ben Zsolnay kerámiából elkészült kék (es zöld) szökőkút.

Szabadka főtér panoráma, 1904

Szabadka, Kék szökőkút IMG_1321521675

Szabadka városháza felülről_1641.prospektusbólAz épület még ma is Szabadka legnagyobb és legmagasabb épülete: 105 m hosszú, 55 m széles, 25 m magas és 5.838 négyzetméteres területet foglal el. A 76 m magas torony fokozatosan a város jelképévé vált, és a legtöbb Szabadkát ábrázoló kiadványban  szerepel. Az impozáns torony csúcsában a négy világtáj felé elhelyezett négy óra, a város szinte minden pontjáról jól látható. Ma már a pontos időt elektronikus óraszerkezet mutatja, az eredeti 2,2 méter számlap-átmérőjű óra szerkezete Budapesten készült.

Az épületet Zsolnay kerámia fedi, kuriózum számba megy főlépcsőháza eozin borítású csempéje. A díszterem fa burkolatát csakúgy, mint a budapesti Parlamentét, Szlavóniából származó tölgy deszkával borították. A történelem folyamán az épület sok viszontagságon ment keresztül, homlokzatáról leszedték a magyar címert és felírást, a tanácsterem magyar királyokat és történelmi személyiségeket ábrázoló üvegfestményeit közönséges ablaküvegre cserélték. Ma azonban újra láthatóak eredeti helyükön, az épület 1966 óta műemléki védelem alatt áll.

A főteret el sem tudnánk már képzelni e monumentális épület nélkül, melynek földszintjén tágas, modern üzlethelyiségek voltak: divatkereskedés, üveg- és porcelánkereskedés, kávéház, kozmetikai cikkeket árusító üzlet, fehérnemű és szövöttárú üzlet, cipészüzlet, stb.

Szabadka Városi kávéház

Noha a szabadkaiak sokat nosztalgiáztak a korabeli társasági élet leglátogatottabb helye, a forgalmas, a városháza északkeleti sarkán egykor állt Városi kávéház után, ma már ott is modern, nemzetközi cég a haszonélvező.
Az 1910. decemberében Sztipics Márk által megnyitott kávéház fényéről talán fogalmat alkothatunk a fennmaradt leírás alapján: belsejében 80-100, márványból és tölgyfából készült asztal volt. Az étkészlet kínai porcelán, ezüst evőeszközökkel. A falakon 46 nagy és 70 kisebb tükör. Állandó jelleggel 20 pincér dogozott, idényben még 30, 17 szakács és 8 kávéfőző asszony.

Ha ezt nem is, de nagy döbbenetünkre – egészen más sürgető szükségtől űzve tértünk be a McDonaldsba, s – kis szecessziós csodába csöppentünk:

Szabadka, Városházában McDonalds 2

Ennél mind földrajzilag, mind időben kissé távolabb esik a minapi élményem, melyet
Boško Krstić könyvét olvasva sikerült Budapesten hozzácsatolnom szabadkai vonatkozású képeimhez. A belvárosi Apostolok vendéglő – melyet 1902-ben nyitott meg Förstner János – egyik kisebb termének, a csodaszép faragott gótikus bútorai fölé 1913. évi felújítás során jeles magyar városok képeit (készítette Hauswirth Ödön) függesztették. Ezek sorában Szabadka főtere is ott díszlik az egyik box fölött. (És kb. ennyivel be is zárult a pozitív élmények sora az egykor patinás étteremben.)

Ennél mindenképpen jobb mulatság volt a szabadkai szerző-hármas: Csáth Géza – Havas Emil – és Munk Artúr tollából (felváltva írták) származó : A repülő Vucsidol szatirikus kisregény, amely a maradi vidék bővérű humorral megírt kritikája, s főbb színhelyei: a szabadkai városháza és a Palicsi tó – illetve szereplői a századforduló helyi alakjai, nem egy (pl. polgármester) akkor élt emberek személyében. Hát azon jó szívvel lehet derülni.

Kategória: építészet, Szerbia, Történelem, Utazás, Városnézés | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Szabadkai olvasónapló

“Magyarországon szeptember az elit hónap, se meleg, se hideg, egészen lutheránusnak való idő. A magyar turista ilyenkor kerekedik neki a nagyobb utazásoknak. Mint ahogy magam is most szántam rá magam, ahova a szívem régóta húz, Szabadkára. “-írja Mikszáth Kálmán.

Szabadka 002 P1760934 Köztársaság tér, Kék szökőkút

S ahogy Mikszáth, mi is szeptemberben fordultunk meg Szabadkán, régi hiányérzettől is űzve, hogy Kosztolányi szülővárosát, gyermekkora színhelyét személyes élménnyé tegyem. Hogy megismerhessem a várost, ahol Kosztolányi Dezső, s ugyanígy unokaöccse,
Csáth Géza (eredeti nevén Brenner József) is születtek, s töltötték gyermekkorukat, melynek lenyomata ott található irodalmi örökségünkben. S ezáltal közöm van hozzá, még ha időközben az átrajzolt határok miatt, ki is szakadt a hazából.

Látnom kellett a várost, amelynek, s lakóinak félreérthetetlen leírását ott találjuk a Pacsirta és Aranysárkány regényeiben, számtalan elbeszélésében, vagy a Szegény kisgyerek panaszai versciklusában.

Mert vén Szabadka, áldalak,
mint hosszú, bús évek alatt
hittem sorsnak, hazának,
te álom voltál és regény,
poros hársfája “A szegény
kisgyermek panaszá”-nak.

„Élményeim ma is gyermekélmények, és szenzációim gyermek-szenzációk. Ha életrajzot írnék magamról, csak a gyermek életrajzát írnám meg…”

Szabadka P1770133 Gimnázium

Megnéztük hát a gimnáziumot (tervezte Raichle Ferenc, épült 1899-1900), melynek fizika és matematika tanár édesapja egyben főigazgatója 1901-től 18 éven át. –  Az épület kis mellékutcára nyíló oldalában lakásuk s emlékszoba. – Ide járt Kosztolányi Dezső is, egészen addig, amíg konfliktusba keveredve egyik tanárával, eltanácsolják. Gimnáziumi tanulmányait magántanulóként Szegeden fejezi be, s vizsgái olyan jól sikerültek, hogy nyáron jutalomból egyedül utazhatott el nyaralni Fiumébe.

Amikor Esti Kornél 1903-ban az érettségin praeclare maturus lett, édesapja… kezébe adja a pénzt, százhúsz koronát s azon oda utazhat, ahova kedve tartja.
Nehéz volt elszakadnia édesanyja szoknyája mellől. Sárszegen* nőtt fel, könyvek és orvosságosüvegek között. Esténként, minekelőtte lefeküdt, mindig meg kellett győződnie, hogy anyja, apja, öccse és húga az ágyában van-e, a szokott helyén, csak azután bírt aludni, az ingaóra ketyegésénél. Ha pedig egyikük-másikuk kirándulásra ment a tanyára és történetesen nem hált otthon, akkor inkább átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba billent. Mindaz ellen, amitől félt, a család volt számára a menedék. Ez vette körül, mint valami fülledt, homályos, ragadósan-szemetes galambdúc.
Másrészt vágyakozott is innen, kifelé. Még nem jutott ki ebből az alföldi fészekből, ahol nincs se folyó, se hegy, az utcák, az emberek egyformák, s a napok, az évek bizony kevés változást hoznak. Fullasztó, poros délutánok voltak itt és hosszú, sötét esték. A könyvesboltok kirakataiba irkákat tettek ki és naptárakat. Szelleme már ébredezett, ízlése fejlődött, de a színházban rossz darabokat játszottak, s ő jobb híján ezeket nézte meg a kakasülő diákhelyén. Szeretett volna világot látni. Mindenekelőtt a tengert szerette volna látni. Erről képzelődött már az elemi iskolában, amikor először pillantotta meg a falitérképen azt a sima, végtelen kékséget. Így – hősi elhatározással – föltette, hogyha törik-szakad, Olaszországba utazik, egyedül.  (Esti Kornél, Harmadik fejezet)
* Szabadkát novelláiban sárszegi kisvilágként örökíti meg

Szabadka P1770136 Kosztolányi szobor- Szarapka Tibor,2013

A gimnazista Kosztolányi szobrát néhány éve állították fel a gimnázium mellett húzódó Kosztolányi emlékparkban, amiben már ezt megelőzően volt róla egy mellszobor. Remélhetőleg utóbbinak találnak még Szabadkán egy megfelelőbb új helyet, mert kicsit furcsa ez a jelenlegi elrendezés.

A kellemes fasor másik végén balra nyílik a Szent Teréz tér, avval az Avilai Szent Terézről elnevezett  székesegyházzal, amelyben az 1885 virágvasárnapján (március 29.-én) született költőt megkeresztelték.

Szabadka P1770144 Szent Teréz tér

A templomba nem jutunk be, s a homlokzatán éktelenkedő hatalmas repedés nem sok jót mutat állapotáról, bár olvasmányaim szerint belsejét valamikor a ’70-es években teljesen felújították.

Amit viszont nem is lehet a tekintetnek kikerülnie ezen a téren, a hatalmas emlékmű, mely építése kezdetekor még a repülőszerencsétlenséget szenvedett Horthy Istvánnak (Szabadka 1941-ben átmenetileg visszakerült Magyarországhoz) szántak, majd átalakult a Fasizmus Áldozatainak emlékművévé.

Kosztolányi 1903-ban elhagyja Szabadkát, Budapestre költözik, s a továbbiakban csak látogatásokra érkezik, majd a Trianoni döntés után fájdalmasan éli meg gyermekkora színhelyének elvesztését, mellyel fokozatosan elindul az addig többségében magyarlakta Szabadka átváltozása, s a Kosztolányi alkotta városkép egy elmúlt világ állóképévé változik.

Ah jól siess. Szíved még egyszer megszakad tán,
Ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán
S nem értenek.

/Kosztolányi Dezső: Vers – Csáth Gézának/

A városban a magyarság ma már csak kisebbséget alkot, amelynek léte a Tito-i korszakban sokszor válik fenyegetetté (kitelepítés).

Szabadka P1760839 Szabadság tér, Népszínház

Szabadka P1760824 Városháza tér

Előttünk ezek a folyamatok talán a legkevésbé ismertek, hiszen a térség kezelése a politika szintjén a különböző korszakokban más- és más volt, de lényegében a mi nemzedékünk fejében szinte kitörölték, érzéketlenítve lettünk iránta. Erdélyről mindig mélyek maradtak tudatunkban is gyökereink, ismerjük a ki-és betelepítések tragédiáit a svábokról, a szlovák – és cseh határmenti települések lakóiról, s az osztrák sógorral mindig kissé monarchikus viszonyt ápoltunk, s az ottani egykori magyar részek inkább kis irigységre sarkalltak, ha valamire. Aztán délre volt Jugoszlávia, a számunkra félnyugat, amelyen át viszonylag könnyű átjutási folyosó nyílt a 60-as, 70-es évek disszidenseinek. Ennyi.

Szabadka 012 P1760937 Városháza

Hogy milyen lehet a határtól 12 km-re fekvő Szabadkán, s környező településeken magyarként élni, az legfeljebb az elmúlt 1-2 évtized “magyar-verései”-ről szóló hírek nyomán került a köztudatba. De a legnagyobb sokk, ami déli szomszédunk kapcsán megrázta tudatunkat, az az 1991-2000 között lezajlott véres délszláv háború volt, a
II. világháború utáni első nemzetközi konfliktus Európában. Itt, közvetlen közelünkben, életre kelt rémálom, amelyben egy mesterségesen létrehozott (jugoszláv) állam darabjaira hullik, addig békésen együtt élő szomszédok egymás torkának esnek, s a háború törvényei szerint minden oldalon borzalmak történnek, az áldozatok száma 250.000 körüli.
S érintettként ott van a Szerbia részét képező Vajdaság is, benne élő magyarjaival.

Kérdeztem a férjemet, mit csinált, amikor az esti TV-híradó után minden este a jugoszláv helyzetet elemezte az M1, hogy furcsa volt-e arra gondolnia, hogy a
II. világháború után először újra bombáztak Európában… Azt mondta a férjem, eleinte figyelte a híreket, de néhány hét után átkapcsolt a focira, meg kiment a konyhába sörért.

Azért ez fájt.                                                           / Lovas Ildikó_ Kijárat az Adriára/

Szabadka P1760936 Köztársaság tér, Kék szökőkút

Ennek a frusztrációnak a lélekben örökös sebeket hagyó kettősségét – kisebbségként élni egy országban, s egy gyilkos háborút folytató állam polgárának lenni – ábrázolja Lovas Ildikó a Kijárat az Adriára, James Bond Bácskában című, egyébként egy nagyon élvezhető kerettörténetbe ágyazott, remek stílusú könyvében, miközben érzékenyen adagolja, mintegy az elme játékos csapongásával, a feldolgozhatatlant.

Az idő múlásával azt a legnehezebb megérteni, hogy van olyan állapot, helyzet, amikor már nem számít, van-e igazság egyáltalán. Az, hogy a félelem, amely bekúszik a kapuk alatt, az eszme, amelyet hinni kell, de követni annál inkább, ekkora fájdalmat tép ki a lélekből, nem számít.

Szabadka P1760928 Köztársaság tér, Kék szökőkút (Zsolnay)

…hogy a nemzetellenes kisebbségeket ki kell telepíteni, gyakran gondolkodtam azon, hogyan menekülnék a néhány hónapos gyerekkel, vagy hogyan ülnék be vele a szekrénybe, ha jönnének fölmérni a szükséges házak közt a miénket is, hogyan bírnám rá, hogy ne sírjon.

És nekem nem volt kedvem elmenni, nem így terveztem. Igaz viszont, hogy az ország, ahol éltem, mindent elkövetett, hogy meghozza a kedvem. … El is ment a kedvem tőle, hogy ott éljek, ahol. De ez nem azt jelenti, hogy megjött volna ahhoz, hogy elmenjek. Így aztán nagyon kedvetlenül éltem, szégyenben, félelemben, így.

Nem akarok arra gondolni, hogy itt élek. Csak itt lakom. Ez a kompromisszum.

Jugoszláviai magyarnak lenni, a Délvidéken, a vajdasági magyarnak lenni – nem könnyű feladat.
Magyarnak lenni – igen egyszerű művelet, de lehet, hogy kitartóan kell gyakorolni.

Szabadka P1760929 Köztársaság tér, Kék szökőkút (Zsolnay)

A bennünket szó azokat jelöli, akikről az utolsó majd száz évben általában sőttel kezdik a mondatokat: sőt a velünk élő nem szláv népeknek is jogegyenlőség és haladás; sőt nem tíz, hanem tizenötmillió; sőt nem felejtjük el a határon kívül élőket sem.
Sőt!

Aztán, amikor 1991-től jó néhány éven keresztül a nemzeti hovatartozást centizni kezdték, a gyávaságot kilométerben mérték, és a határhoz igazították. Aki áttelepült áruló. Én meg azt hittem, hogy a megbolondult, vérben úszó egyszer-volt-országban legalább egymás közti létünk természetesebb.

Lovas Ildikó (tatár kisebbség)

Szabadka 004 P1760926 Köztársaság tér, Kék szökőkút

Határrajzolás és NATO-csapatok szabad mozgása. Kinek mi jut.

Az pedig, ahogyan lassan szégyenné vált, mint annyi minden más, szégyenné lett az ország polgárának lenni, a tenger esetében azzal kezdődött, hogy a Horvát Nemzeti Gárda körülzárta a Jugoszláv Néphadsereg kaszárnyáját Gospićban, Dél-Horvátországban, ahol a várakozás csakhamar harcba torkollott és elpusztította a város nagy részét.

Dubrovnik..
Vukovár, Eszék ostrom alatt, a baranyai falvak disznóoljaiban szilvakék lábú halott asszonyok hevernek, a tartalékosok behugyoznak a kukoricásban megbújó tankban, miközben úgy pattognak a golyók a tank testén, mint nyugalmas vasárnap délután a kukorica a tűzhely platniján..

(Legalábbis úgy gondolom, hogy minden más, úgymint hős, bátor és rendíthetetlen, Richard Burton volt a drvari offenzíváról szóló filmben.)

Szarajevó ostroma tovább tartott, mint a hírhedt leningrádi. Több mint három év fűtés, világítás, telefon, vezetékes vízellátás nélkül. Erről nem beszélhetek. Erről csak annyit mondhatok, hogy annak az országnak a polgáraként éltem, amely támogatta ezt, részese volt annak a három évnek. És a többinek is: Knin, 1990. január- augusztus; Bosznia, 1992. április-1994. június.

… később délen vonatot állítanak meg, hogy tizenkilenc munkából hazaigyekvő muzulmán vallású embert kivégezzenek, az ország nyugati fenyveseinek zúgása alatt lányok, sőt asszonyok változnak véres, lüktető, kifordított vonagló hüvellyé, a tartalékosok egyre messzebb szöknek, bujkálnak, a kiskatonák szülei egy éjszaka alatt megőszülnek, vagy átjuttatják fiaikat a zöld határon…
..miközben a szülő egyre csak várja a telefonhívást: „Jól vagyok, a Julcsi néniék nagyon kedvesek, de azt mondták, most már találjak albérletet. Letelepedésért folyamodtam, visszautasítottak.” Ezt a hívást várják, mert ismerőseiktől tudják, hogy így szokott lenni.

Tehát így zajlott az ország mindennapi élete… A menekültek menekültek. A behívó elől bujdosók bujdostak, vagy elmentek az országból. Többnyire elmentek. Aki maradt, szégyenkezett és félt.
Nincsenek emlékeim, csak az összefüggő, kocsonyás félelem.

Meg aztán miről is írhattam volna jegyzeteket? Talán barátaim levelét kellet volna csatolnom, akik…Veszprémben telepedtek le? Örültem, hogy élnek, örültem, hogy élünk.
Az át nem vett behívók számáról kellett volna jegyzeteket írnom?
Vagy azokról a sajtótájékoztatásokról, amelyeken a Jugoszláv Hadsereg tisztjei feketébe öltözött szülőket, feleségeket fogadtak.., hogy elmondják: a Horvátországban elesett katonákért ennyi és ennyi dinár jár.
Ne mondja nekem, hogy önként, ne mondja nekem!
Az udvarról vitték el a férjemet, a hároméves fiam a karjába kapaszkodott, úgy ráncigálták ki a rendőrök.

Az ember nem hiszi, hogy lelőhetik, mint egy kutyát. Filmekben, könyvekben. De nem az életben. Míg csak nem.

Európában, XX. század végén, a XXI. század első évében.

Szabadka 005 P1760927 Köztársaság tér, Kék szökőkút

És milyen válaszai lehetnek az embernek ezekre a helyzetekre, ha úgymond, belekeveredik a történelembe?

Lovas Ildikóé-i valahogy így hangzanak:

…leginkább angol szoktam lenni, azt játszom: vidéki házban, kockás plédekben könyvet olvasok.
… nem adhatom föl, ragaszkodom a szigetemhez, a szokásaimhoz, bár az orrom nem elég hosszú, de amúgy teljesen az vagyok, van saját szobám, és borongós lelkem, s ami fő, nem tudom, mit jelent a szó: csetnik, nyilas, usztasa, nem hallottam azt, hogy: baszom az anyád, ilyesmi. És a mozifilmek is az én nyelvemen beszélnek. Leginkább.

Nyolc éven át, …úgy történtek körülöttünk a dolgok, csak azt nem tudtuk, mikor, melyik tavasszal kerül ránk a sor, a részvéttel félelem keveredett, a távolságtartással bemocskolódás.

Furcsa fogalom az ország. Például nem járok lehajtott fejjel Észak-Korea miatt…Együttérzek, sajnálkozom, fel is háborodom. Furcsa jószág az együttérzés is. Semmire sem kötelez, nem nyomaszt. És nagyon kicsire tud zsugorodni.
A kilencvenes évek elején a jugoszláv háború áldozatai miatt lehajtott fejjel jártunk: furcsa fogalom az ország, beleivódik a lélekbe, lelkiismeretbe, és ami pusztulása, lakóinak pusztulása miatt a normális emberekben kialakult, nem együttérzés volt, hanem szégyen – és természetesen a félelem, hogy itt is, velem is, velünk is megtörténhet.
A kilencvenes évek végén pedig azt latolgatták, hogy hová nem eshet bomba. És ebben nem volt semmi szégyen, együttérzés is kevés, leginkább félelem és megkönnyebbülés volt.

…ez volt az első nemzetközi konfliktus Európában 1945 óta, és ugyancsak ez volt az első olyan háború, amelyben a győztes fél egyetlen katonája sem vesztette életét, és a hadászat stratégái azt mondták, ez már a jövő ígérete, s a jövő háborúiban senki sem fog meghalni, az ellenséget kivéve.

Az önfeláldozásról szóló történeteket, a partizánok, kurucok, szabadságharcosok tisztaságát pedig filmben és könyvek lapjain továbbra is szeretjük.

Felejteni és élni kell. Jóleső amnézia, amiről szó van, s éppen annyi ideig tart, amennyi ahhoz kell, hogy ne bolonduljon meg: akinek férje hadifogságban, akinek a fia elesett, akinek a szerelmét főbe lőtték, akit megerőszakoltak, akinek a kisgyereke belehalt a vérhasba.
Ilyesmi az élet.

És nincs másik életünk.
Az az egy kicsi, mindennapi életünk van. Arról mondható valami.
Eltöltöttünk egy világban húsz-huszonöt évet, és nem köphetjük le, de nem is szerethetjük. S nem azért, mert egy új háborúban tönkreverték, hanem azért, mert hamisságokkal volt megtöltve, amelyekről legföljebb, ha sejtéseink voltak.

Sok mindenbe betekintést nyerünk arról a Tito-i rendszerről és élettérről is, amiről kevéssé voltak ismereteink, s mely sok elemében mégis ismerős, másokban meg nagyon is eltér. Nekem itt újabb sötét ponttal bővült mentális térképem az emberi gonosztettek huszadik századi színtereiről: Goli otok szigetével, ahol akárcsak Sztálin, itt Tito pusztította egykori elvtársait, partizánjait.

Ilyen egy diktatúra.  S közben észrevenni, hogy elmúlt az élet – jó esetben – szinte fele.

Súlyos és megrendítő felismerések ezek.

Nem tehetünk úgy, mintha elfelejtettük volna, nem viselkedhetünk úgy, mintha nem az ellenség oldaláról jöttünk volna, nem érezhetünk úgy, mintha bűnösök lennénk, nem játszhatjuk azt, hogy amiben felnőttünk, rendben volt.

Tegnapi és holnapi romok közt építgetni az életet?
Mégsem tudhatjuk, mennyivel jár előttünk a lélek.

Úgy néz ki, bármerre indulok is, az, ami 1991. és 2000. között történt, állandóan felbukkan.

Nehéz örökség és sajnos semmi, de semmi biztosíték nincs rá, hogy nem történik/ nem történhet meg újra és újra. Velem is, veled is.

Én úgy gondolom, hogy nem kedvelem a kommunistákat. Nem kedvelem emellett a nacionalistákat sem. Nincsenek ínyemre az ájult részeg kötekedők sem, akik belém kötnek, valamint a liftből pitbullal kiszálló volt-házmesterek sem, akiknek kutyája a fiam mellének ugrik.
Hát finnyás vagyok.

Valamennyi idézet Lovas Ildikó tollából származik.

Szabadka P1760935 a Szabadka béke városa,Sava Halugin alkotása, 1995

Kategória: Irodalom, Művészet, Szerbia, Történelem | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Temető blues

W.H. Auden: Temető blues

Állj meg óra, hallgass telefon!
Kutya, ne örvendj ízes csontokon!
Csendet most zongora, s puffogó dobok!
Hozzák a koporsót- jöjjetek gyászolók.

Szálljon az égre a gép, és sírja el ott,
Vésse az égre a hírt: Ő halott.
Fehér galambnyakat gyászszalag övezzen,
A rendőr is fekete kesztyűt viseljen.

Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos munkahét, pihenő vasárnap,
Éjjelem, nappalom, szavam és énekem.
Hittem, örök a szerelem. Tévedtem.

Nem kell már a csillag, kinek ragyog?
Oltsátok ki a holdat, takarjátok el a napot!
Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő.
Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

Kategória: Ünnepek | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése