Bátorságért György kereszt a máltai népnek

málta41

A történelem mintha ismételné önmagát. Málta még egyszer belekerült egy olyan sorsdöntő szerepbe, amikor a világtörténelem alakulása itt vett egy meghatározó fordulatot. S ez a máltai nép számára nem kevesebb szenvedést és pusztulást jelentett, mint a lovagok idejének 1565. évi Nagy Ostroma az oszmánokkal szemben. Csak közben csaknem 400 év eltelt, s változtak a viszonyok, a szereplők, a világ technikai fejlettsége, a harcászat módja, s pusztító ereje.
A II. világháborúban a sziget lett a legtöbbet bombázott terület a világon, ahol átlagosan napi kettő légitámadást megélve 1940. június 11. – és 1942. november 6. között folyamatosan hulltak a bombák. A nevezetes londoni Blitz 57 napi éjjel – nappal tartó bombázását jelentette a városnak, míg Málta és lakossága 154 napon át szenvedte el a szünet nélküli légitámadásokat. Eközben az ország puszta romhalmazzá vált, a lakosság fedél és védelem nélkül a föld alá kényszerült, teljesen ellátás nélkül maradva éhezett, egyre romló egészségügyi viszonyok között.
Ott állt egy nép, akit a tengelyhatalmak szorításában a megsemmisülés vagy a megadás fenyegetett, hiszen Málta megint a nagyhatalmak ütközőpontjába, a frontvonalra került.

A háború első hónapjaiban még senki nem is vett tudomást Málta létezéséről, mígnem Olaszország be nem lépett a háborúba. Addig a britek a Földközi tenger vitathatatlan urai voltak, olajellátásuk a Közel-Keletről biztosított volt, s 1939. októberében még flottájukat is áthelyezték Alexandriába. A szigeten maradt védelem mindössze 1 monitor hajóból, s 4-6 db kiöregedett (kétfedelű Gladiátor, a legenda nevesített hármat: Faith, Hope, Charity – Hit, Remény, Jóság) repülőgépből állt, 14 légelhárító tüzérségi üteggel.

Kétfedelű Gladiátor

Miután 1940. június 10.-én Mussolini hadba lépett Németország mellett, ez azonnali háborút jelentett Angliával (így Máltával) szemben is.
Mussolini mindig is magát tekintette a Földközi tenger jogos és tényleges urának, s azonnal offenzívát indított annak birtoklásáért, kész tervei voltak Málta inváziójára.
A hadüzenet másnapján már hullottak az első bombák Máltára, noha igazából ekkor még Mussolini a tengeren gondolta megvívni a csatát. Flottája azonban hamar ütőképtelennek bizonyult az angollal szemben, s hamar világossá vált, hogy Máltával szemben a légierő alkalmazása az igazi kulcs, amely Szicíliától mindössze 15 percnyi repülési távolságra volt.

Ugyanakkor ezek a kezdeti bombázások nem igazán voltak effektívek, ami a stratégiai/katonai célpontokat illeti, sokkal inkább a lakosság elrettentését, morális megtörését szolgálta. Közben Mussolini eltaktikázta azt a számára még kedvező helyzetet, amikor erőfölényben (mintegy 200 repülője állomásozott Szicílián) volt, s egy felkészületlen, védtelen – pillanatok alatt lerohanható – nemzettel állt szemben.
(A nevezetes Herkules terv, amelyben 1941. április végén Hitlerrel megállapodott Málta májusi inváziójára, sosem került kivitelezésre.)

Franciaország fegyverszüneti egyezménye megkötése után (1940. jún. 22/25) a britek hozzáférése egy csapásra megszűnt a francia földközi tengeri bázisokhoz, s lassan belátják, 1000_miles_from_Gibraltár,_és_Alexandriahogy ha Málta elesik, megszűnik a kapocs két Földközi tengeri támaszpontja, Gibraltár és Alexandria között is, s akkor elesik Észak-Afrika, elvesztik a Szuezi csatornát, ezzel kapcsolatukat Indiához és Távol-Kelethez, ugyanúgy a közel keleti olajmezőket.
Így fokozatosan elkezdik a sziget megerősítését emberekkel, fegyverekkel, munícióval, ütőképesebb, zömében Hurrican típusú vadászrepülőkkel, Fairey Swordfish torpedóbombázókkal, torpedó bázisa Manoel szigetre (= HMS Talbot) telepítésével.

durham-light-infantry-disembark1942, januárA nagyszámú (hadi,- szállító-, és tartály ∼) hajóból összeállított konvojok feladata volt a sziget ellátása az apadó szükségleti cikkekkel – élelmiszertől- a kalapácsig és gyógyszerekig, (de kezdetben bizonyos nagyságrendben helyet biztosítottak a rakományban a hangulat ápolása miatt a könyveknek, pipere cikkeknek vagy a katonák jó közérzetét fokozó dohánynak, sportszereknek stb.), s kiemelt fontosságú volt az üzemanyag /olaj, szén, koksz/ utánpótlás eljuttatása.

Nem volt egyszerű ezeknek a konvojoknak az eljuttatása Máltára. A rövidebb, a Földközi tengeren át vezető útvonal Gibraltártól a tunéziai Cape Bon megkerülésével, illetve Alexandriából, a tengelyhatalmak erős légi és tengeri jelenléte miatt igen veszélyes volt, sok hajó- és emberi veszteséggel (aknák, torpedók, tengeri és légi támadások) járt, bár ha az ellátás megoldása sürgőssé vált, éltek ezzel is. – A veszélyesség érzékeltetését példázza, hogy volt, pl. amikor 1942. júniusában 17 egységből csupán 2 hajó ért el a célig, vagy éppen kénytelen vissza kellett forduljanak. A sikeresebb opció ezért a hosszabb, az afrikai partok mentén haladó útvonal, amelyen át a cargo célba érése azonban a teljes koordinációval 2 hónapot is igénybe vehetett.  De a kikötőbe érve is sietni kellett a kirakodásoknál, mielőtt az ellenséges légierő lecsapva megsemmisíthette a szállítmányt.
A repülőket pedig anyahajókkal a szigettől repülési távolságba szállítva indították, miközben sokszor előfordult, hogy az üzemanyag előbb elfogyott, s a repülő és a pilóta tengerbe veszett. (1940. november Operation White 12 Hurricaneból 8 gép, 7 pilóta veszett oda)

repülőgép anyahajó, HMS Argus

A háború első szakasza Máltán úgy 1940 decembere/1941 januárjáig, a németek tartós színre lépéséig tartott. Az első olasz bombázások rémülete – a leginkább célpont Valletta és Három Város, Nagy Kikötő mintegy százezer lakosát a sziget belsejébe, vidékre kergette – akikből számosan már 1 hónap múlva visszaszivárogtak -, aztán a pánik elmúltával hamarosan folytatódott a napi rutin. Feljegyzések megőrizték, hogy mikor, hol tűntek fel aknák, ellenséges hajók, repülők, mikor és hová és hány bomba hullott, a légiriadók idejét és tartamát, s a Times of Malta naponta lehozta a civil lakossági áldozatok névsorát települések szerint.

A katonai építkezések (géppuska állások kiépítése, repülőterek bővítése, felszállópályák, hangárok, barakkok, olajtartályok létesítése, a dockyard javító műhelyeinek föld alá telepítése, radar és éjszakai fényszórók telepítése) mellett azonnal elkezdték a lakosság számára a nappali menedékhelyek kialakítását közösségi terek (pubok, éttermek, iskolák) megnyitása és átalakítása révén, illetőleg a fedél nélkül maradottaknak a tartós szállások létrehozását. Ez utóbbira kiváló lehetőségeket adott a lovagok által Vallettán, a föld alatt a sziklába vájt ciszternák és csatornák rendszere, melyek kitisztításával, lecsapolásával és további bővítésével tízezrek számára nyújtottak bombabiztos védelmet és túlélést mintegy 2 emeletnyi mélységben. A legnagyobb ilyen menedék (a régi vasút alagútjában) 3000 ember elszállásolását szolgálta – ami, mint a lenti képből is látható, persze túlzsúfolt és kényelmetlen volt.

A lakosság számára lassan megszokottá vált a berepülőgépek sivítása, az elhárító ütegek kitartó fegyverropogása, a mintegy félórán át tartó bombázások, vagy csak a zavaró és felderítőrepülések alatt. A városi élet csak csekély mértékben változott. Az éttermek, pubok kinyitottak, bár rövidebb nyitvatartási idő mellett, működtek a mozik, mint ahogy a kijárási tilalom is csak az esti órákat érintette. Az időről időre veszélyes készletcsökkenésekről szóló hírek nyomán először a privát és bérautókat, taxikat – üzemanyag takarékosság céljából – kivonták a forgalomból, később rendeletet hoztak a felhalmozás leleplezésére – elsősorban az üzletek ellenőrzése révén, s október végétől központi élelmiszer elosztó rendszer létesült. Az első konvoj egyébként szeptember 2.-án érkezett meg, melyet rekord idő, 4 óra alatt kirakták.

Wartime rationing queue's for cigarettes, Governors palace

A civil lakosságból nők és férfiak, nagy számban vállaltak háborús szolgálatot, a férfiak harci önkéntesekként, a nők elsősegély nyújtásban, betegápolásban, szociális munkásként, s ezidő alatt a közönséges bűncselekmények gyakorlatilag megszűntek a szigeten.

A csak lassan, esetenként 4- max. 12 géppel bővülő légierő pedig hősiesen küzdött a technikai fölényben levő olasz gépek túlerejével szemben, s arányaiban, a légvédelemmel karöltve, azoknak nagyobb veszteségeket okozott. Bár néha a katonai kimutatásokban megjelentek olyan drámai számok Málta légerejéről, amely pl. július 14-én 1 db Hurricanet és 2 Gladiátort, vagy  július 19-én 1 db Gladiátort számlált. A repülők zöme alkatrész hiány miatt a földre kényszerült, de az is előfordult, hogy a légvédelem muníció hiányában csak korlátozottan nyitott tüzet. A pilóták pedig folyamatosan küzdöttek olyan belső akadályokkal is, mint az általunk is látott – a talaj megtartását szolgáló, teljes Málta területét beszövő – kőből épített kordonok, amelyeken – pl. géphiba miatt leszállva, a pilóta halálát lelte. Pedig a háború kitörésekor a brit helyőrség is csupán 5 ezer főt számlált, s folyamatosan merül fel az igény a katonai állomány erősítésére. (Végső létszámuk eléri majd a 30 ezer főt.)

italian-500lb-bombsJúlius 30.-án már a századik bombázást viselték el a háború június 11. -i kezdete óta, melynek hatására a lakosság körében nőtt az olaszellenes hangulat, s megfogalmazódott a gondolat, melyet augusztus közepén tettekre is váltottak: a Nagy Kikötő városai olasz nevezetű utcáit átkeresztelték angolra.

Ám ekkor még mondhatni mit sem sejtettek arról, amit egy átélő később így jellemez:
S azon a napon megtapasztaltam mi a pokol”.

Miután Mussolini az év végén csúfos vereséget szenvedett a Balkánon, a görögök ellen, 1941. január elején pedig a britekkel szemben Észak Afrikában maradt alul, Hitlernek nem maradt más választása, ha nem akarta elveszteni a térséget és a hozzáférést az arab olajmezőkhöz, mint beavatkozni. Az őszi orosz hadműveletek után már decemberben áttelepítette 100 Luftwaffe repülőjét Szicíliába, melyben bombázó Stukák, Junkers 88-k és a vadászgép Messerschmittek (ME 109, 110) voltak. S ezek a gépek nem csak az akkori haditechnika csúcsát jelentették, de pilótáik magasan képzett harcosok, akik úgy manővereznek gépeikkel, amelyet a szövetségesek nehézkes és jóval lassúbb gépeiről mondhatni leesett állal szemlélnek, s precíz célzásaikkal nem a 15-20.000 láb (Messerschmittek) illetve a Junkersek 7-8000 láb repülési magasságból szórják akár
500-1000 kg-os bombáikat, de zuhanó repülésben célra tartva, csupán száz láb magasból oldják ki azokat.

És  a Luftwaffe 1941. január 9.-én lecsapott Máltára, másnap pedig az angolok legújabb büszkeségével, az Illustrious repülőgép anyahajóval a Földközi tengeren Máltához közeledő konvojra. A következő napokban nem tágítottak a Nagy Kikötő és a dokkok fölül, s január 15.-én megszakítás nélküli, 2 és fél órán át tartó bombázással romhalmazzá változtatták Sengleát, Vittoriosát és Cospicuát. Ezeket a légitámadásokat a szemtanúk csak az inferno szót használva tudják jellemezni, amint különböző formációkban, visszatérő ütemben érkező repülők betakarják az eget, s megrázó robbanások, hang és zajhatások mellett, láng- és füstfelhő mögé, s az elpusztított épületek portengerébe burkolózik a kikötő. Utánuk romok, rajtuk szanaszét egykori használati tárgyak törmelékei, de még szétszaggatott dgħajsák darabjai is maradnak. Mindenütt nagy számban halottak és sebesültek, 9000 ember fedél nélkül maradt.

senglea-jan41, after the raid

Ezen a napon találja telibe egy bomba a Szent Lőrinc templom kriptájába menedékért behúzódó 35 embert is, akiknek névsorát magunk is láttuk Vittoriosában a templom falán. Ugyanekkor Vallettát is súlyos károk érték, ám az április  22, 24-i illetve 29., 30-i majd május 20-i, olykor több, mint 6 órán át tartó bombatámadásoknak ekkor még a lovagok büszke városa előtte áll, mikor 953 épülete megrongálódik, vagy elpusztul.
Április 29.-én a Szent János társkatedrális is komoly sérüléseket szenved, s Vallettán szinte egy üvegtábla sem marad épen.

Málta P1690009 Három város, Birgu

A német hadműveletek első hónapjaiban a Luftwaffe 2500 tonna nagy pusztító erejű bombát vetett be Máltán, többszörösét annak, amit az olaszok ledobtak. S míg a háború kezdetén leírtuk, hogy a 100. légiriadót július végén, azaz mintegy 7 hét elmúltával jegyezték, a németek ezt átlagban egy hónap alatt elérik, sőt 1942.-ben még napok is akadnak amikor túlteljesítik ezt a nagyságrendet.

György keresztNekünk nagyon kimaradt a világlátásunkból a föld ezen kicsiny pontja, s nem is igazán találtam magyar forrásokat arról a drámáról ami itt kibontakozott. De szerettem volna érzékelni azt a folyamatot, amely arra sarkalta az akkori brit uralkodót, VI. György királyt (mindenki ismeri őt, a Király beszéde remek film óta), hogy az általa a civil bátorság, a mindennapok hőseinek elismerésére alapított György kereszt díjával ezen egyetlen esetben egy egész népet tüntessen ki.

A feladat nagy falat volt, de az események menetét sok-sok angol és máltai forrás összevetésével az eddig leírtak, s az alábbiak szerint láttam összeállni:

1941. február közepén a nehéz bombák mellett lehullottak az első aknák, melyeket ejtőernyőkön továbbítva a vizeket célozták meg, a célból, hogy gátolják a brit flottát a kikötő használatában. Február végétől a repülőterek (ekkor kiemelten: Luqa) is visszatérő célpontjai támadásaiknak, s mind a támadások mind a bombázások száma megduplázódik az előző hónaphoz képest. Nem mindig hullottak bombák, ám a támadók gyakran kisebb ütemek mellett visszatértek. Február elején már volt olyan nap – illetve éjszaka, amikor a lakosság megszakítás nélkül 9 órát töltött az óvóhelyeken. Kiviláglik az is, hogy a kicsiny máltai légierő nem képes a Luftwaffe tömeges támadásainak (havi szinten 90-100 körüli bevetés. cca. 1/3-a éjszaka) ellenállni, hiszen annak a Szicíliában rendelkezésére álló 320 repülője mintegy tízszerese a kis szigetének.

Márciusban az éjszakai támadások szaporodnak, s ez a taktika váltás júliusra már megfordítja az arányokat is, amikor 72 légitámadásból 53 az éjszakára esett. 1941. július végéig egyébként már 800-ra emelkedett az összesen elszenvedett légitámadások száma Máltán. Augusztustól októberig szignifikáns csökkenés áll be az ellenséges légitámadások számában (havi bontásban: 30-31- 15), hogy a novemberi 76 bevetésnél már csupán 6 napot jegyezzenek ismét, amely légitámadás nélkül múlt el.

first-sea-lord-sir-dudley-pound-and-pm-winston-churchillA tengelyhatalmak légi fölénye leküzdésére, az angol parlament, illetve a War Office döntését követően április elején Málta megkapja első 12 Hurricane MK II tipusú, új vadászgépét, amelyek már gyorsabbak, s felveszik a versenyt az olasz és német bombázókkal, de a Messerschmittek még ezeket is könnyedén kimanőverezik. Innentől változó ütemben, de állandóvá válik a repülőgépek szállítása Máltának. Légvédelme is gyarapodik, elérve a 3400 (Bofort ágyú) darabot.
A kémszolgálatuk felderítései nyomán, Málta pedig fokozott készültségbe helyezkedik egy várható invázió esetére.

Ugyanakkor Málta új szerepet kap, illetve vállal. Miután 1941 februárjában a németek az afrikai hadszíntéren bekapcsolódtak a harcokba, s megalakul a DAK (Deutsches Afrikakorps) Erwin Rommel vezetésével, felismerik, hogy a máltai bázisról eredményesen tudják akadályozni a tengelyhatalmak utánpótlási vonalait. Ezek egyedüli útja Afrika felé ugyanis a Földközi tengeren át vezetett. Ezért már az olasz kikötőkben, de egészen Afrika partjai előtt is, egyre növekvő támadásokkal semmisítenek meg számos, Rommel hadműveletét fedező ellátmányt, köztük a gépek működtetéséhez létfontosságú olaj szállítmányt. Elsődlegesen tengeralattjáróik (becslések szerint 650 ezer t rakomány elsüllyesztése, 400 ezer t megrongálása) és Swordfish torpedóbombázóik jelentették az offenzíva fő erejét. Málta légiereje a folyamatos utánpótlások hatására júliusra eléri a 60 bombázót (Blenheim, Wellington, Maryland, Albacore), és 120 Hurricane vadászrepülőt. Az év szeptemberére Málta vadászrepülői uralják az eget, s éjjel-nappal támadnak.
A tengelyhatalmak hajóinak mintegy 65 %-át sikerült elsüllyeszteniük október közepéig, amikor teljesen leállt az ellenséges konvoj forgalom a Földközi tengeren.

A megtorlás azonban nem sokáig váratott magára. November elsején az olaszok megszórták Vallettát kis (érintésre robbanó, emberélet elleni) 3,7 kg-os termoszbombák százaival, majd a hónap közepétől megszaporodtak a nappali légi támadások. Hitler, aki az év júniusától a Luftwaffét Szicíliából kivonva erejét az orosz Barbarossa hadműveletre összpontosította, most kinevezi Kesselring légimarsalját a Luftwaffe déli főparancsnokává azzal a feladattal, hogy megvédje az Észak- Afrika-i hadszíntér ellátási vonalait. Ugyanezen okból atlanti óceáni tengeralattjáróinak felét is átcsoportosította a Földközi tengerre. November 30.-án az ezredik légitámadást jegyzik Máltán, a háború kitörése óta.

És nagyon gyorsan megváltoznak az erőviszonyok a Földközi tengeren. A máltai flottát napok alatt felmorzsolták, s az olaszok átvették a dominanciát a Földközi tenger keleti felén, s a németek januári észak-afrikai térnyerése következtében az alexandriai brit légi védelmet is kiiktatták. Ezzel az ellátást szállító konvojok útját is elvágva, Málta elszigetelődött. A már előző évben számos  élelmiszer adag (olaj, margarin, zsír) csökkentés általi készlet “racionalizálások” súlyosbodnak, s egyre riasztóbb hiányok keletkeznek. Fokozta a nehézségeket, hogy Máltán a valaha átélt legrosszabb telet jegyezték, s a lakosság főzését, világítását és fűtését is szolgáló kerozin hiány hamarosan válságossá vált.

Innentől már csak egy célja maradt a német vezetésnek: végleg kiiktatni a britek Földközi tengeri erődjét, Máltát. S 1941. december 5.-től egész éjszakákon át tartó, bombázással kísért légitámadások jelzik a németek visszatértét. Ezek fokozatosan karácsonyig, éjjel-nappal tartó bombázásokra váltanak, s a légiriadó hossza napi 16 órát is meghaladja.

500kg-german-bombs- karácsonyi üdvözletDe az igazi rémálom csak ezután kezdődik. Kesselring szilveszterkor indítja azt a csapást, amely 1942. januárban 263 légitámadást számlál, s a háború kezdete óta a 340 db, Máltára érkezett, vagy ott állomásozó repülőből, csupán 28 marad. A januári légitámadások nem annyira a tömegbombázásokról szóltak, sokkal inkább zavaró támadások, hogy a lakosságot a hosszan, egyfolytában akár 8 órát is meghaladó föld alatti fedezékekbe kényszerítésével, illetve a kialvatlansággal küzdő pilótákat kifárasszák. Azért nem szűntek meg az újabb és újabb harci meglepetések bevetésével sem, mint a propelleres rakétabombák, gyújtóbombák, vagy a repesz (pillangó) bombák és az időzített robbanó szerkezetek alkalmazásával sem. A Máltára ledobott nagyszámú bombáknak átlag a 15 %-a nem robbant fel, amelyek hatástalanításával külön- bővülő- különítmény foglalkozott, a bombákat azután többnyire a tengerbe süllyesztették.

Bombák és hatástalanításuk - kollázs

Míg januárban a 263 támadásban “csak” 54-szer hullottak bombák, februárban a 235 légitámadásból egyben 222 bomba támadás is volt. Márciusban a 0-24 órán át tartó bevetések olyan bombaszörnyeket is tartalmaztak, mint az 1000 kg-os Hermann, vagy az 1800 kg-os Sátán malta-repterek1941-42névre keresztelt nehéz bombák. Ezekben a hónapokban a támadások harmada a repterek ellen irányult, különösen hevesen bombázták Ta’ Qali-t, amelyről a németek azt hitték, hogy földalatti hangárai vannak. Márciusban egy 48 órán át tartó periódusban erre az egy helyre szőnyegbombázásban mintegy 300 t, azaz 1600 db bombát dobtak le.
A reptereken a kialakult hatalmas kráterek reparálása folyamatos munkát ad ezentúl mind az addig főleg az óvóhelyek építésére alkalmazott professzionális (bánya) munkásoknak, mind a katonaságnak és a civil erőknek, amely mintegy 2-3000 fő csaknem szünet nélküli színhelyekre csoportosítását igényelte.

repülőgép - anyahajó - vassallohistory imge 357

A légicsapások vadságát kiváltotta az is, hogy márciusban megérkezik a szigetre az angol hadiipar Spitfire tipusú 15 vadászgépe, amelyek már a Messerschmittekkel fel tudták venni a versenyt, s bővülő állományukkal lassan kiegyenlítik az erőviszonyokat. (Ennek későbbi folyománya az is, hogy a harcok színtere a szárazföldről áthelyeződik az égboltra.) Most azonban még a Luftwaffe, az olasz királyi légierővel, a Regia Aeronauticaval karöltve, nem válogat sem célpontjaiban, sem a csapások (március 275, április 283) intenzitásában.
A civilek lakta városok – Valletta ismét erősen érintett – csakúgy mint a kikötő, a hajók és dokkok, valamint a Manoel szigeti tengeralattjáró bázis tömegbombázása leírása folytán egyre többször kerül a tudósításokba, hogy az elhomályosította a Londoni Blitz nagyságát. (Később, angol újságíróknak szervezett látogatáson, azok keresik a szavakat a szörnyű pusztulások láttán.)

Churchill inspects air raid damage 1943

És ahogy végigkövettem a napi tudósításokat, minden újabb nap újabb fokozásokat hozott az előzőhöz képest, 28-41-75-80 tonna bomba/nap; a légiriadók 11-20-33 órán át tartó előfordulása, 9 órán át egyfolytában tartó támadás jelentik a kiugró csúcsokat, amelyeket sokszor napi 100 fölötti repülő berepülésével érik el az ellenséges erők.

Aztán további, felfoghatatlan számok. Áprilisra már csak heti összesítéseket találok ilyen formán: április 1-6. közötti hét: Málta fölött 893 ellenséges repülő, 1053 t ledobott bomba; sebesültek száma 173. Az egész napos bombázásban, egybefüggően 13.5 órás riadó. Vagy: Luftwaffe bevetések száma március:4927 – április 9599. Áprilisban erős vadászgép kíséret mellett naponta átlag 200 bombázó Málta fölött, április 20.-án 297 db. Eddig szétrombolt privát házak száma: 4200.

Az 1942. év első felében csupán egyetlen 24 órás periódus volt, amikor nem hullott egyetlen bomba sem Málta földjére. A tengelyhatalmak légi csapásai 1942 tavaszán érték el csúcsukat. Jellemző Kesselring április 12-i jelentése a Nagy Kikötő és a dokkok bombázása után a Führernek: “Semmi nem maradt, amit lebombázhatnánk.”

Artwork- Fighters take off from Luca_s bombed runway, by Leslie Cole 1943 war-artist

Ám egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor az összehasonlítások a londoni Blitz-et emlegetik. Ott az érintett terület Londonon kívül számos más nagyvárost és települést is magában foglalt, amelyekből csupán London kiterjedése 1.572 km², míg Málta egész területe nem több, mint 316 km², s a leghevesebben bombázott városai Valletta 0,84 km² , s a Három Város 1,62 km²-es sűrített területére esett. Nemhiába emlegetik mindenütt, mint a világ leginkább bombázott területét a világháború idején.

Ugyanakkor másik különlegesség a halottak viszonylag alacsony száma: a két év 3000 feletti bevetésében a civil lakosság köréből, mely a háború kezdetén cca. 270 ezer főt számlált (Valetta : 23 ezer, Három Város 28 ezer) mindössze 1.493 fő a halott, s a  sebesült 3.674. A londoni Blitz civil áldozatainak a száma 43 ezer, s mintegy 130 ezer a sebesült. Ez az alacsony máltai áldozatszám egyértelműen annak köszönhető, hogy a lakosság teljesen bombabiztos védelmet élvezett a sziget sziklába vájt rejtekhelyein.

Aztán április 7.-én, az aznapi 17 légiriadó között, a 2000. légiriadó is felhangzik, s az aznapi célpontja a 273 bombázó 280 tonnányi terhének a civil lakosság, a Három Város, Marsa, Floriana és Valletta városaiban. A támadás gyakorlatilag romba dönti Valletta központját, a kormányzati negyed lakóépületeivel és számos ősi palotával és lovagi szállással. A Kormányzói Palota, a Piac, s a Királyi Opera romokban. A becslések szerint Floriánával együtt a házak 70 %-a elpusztul, a villany és vízvezetékek elvágva, a gáz és telefon szolgáltatás nem működik, a romok az utcákat eltorlaszolják.

II VH, Valletta 1942 április 7-8

És mit tettek a máltaiak? Kijönnek az időközben túlzsúfolttá vált, kényelmetlen (s a hideg esős télen barátságtalan sziklafalú) menedékhelyeikről, s nekiállnak a romok takarításának, átkutatásának, hátha ki kell menteniük valakit. S hamarosan helyreállítják az úthibákat, elakadt vezetékeket, s az élet folytatódik, az üzletek kinyitnak, a kikötői munkások visszamennek műhelyeikbe, legfeljebb a buszvezetőknek kell kerülőt tenniük az a törmelékkel elzárt útvonalaik miatt.

II VH. Romok eltakarítása

Elszenvedve halált és szörnyű sebesüléseket, otthonuk és vagyonuk elvesztését, gazdasági és pénzügyi romlást, töretlen lelkierővel s hihetetlen erkölcsi állóképességgel viselik sorsukat.  S a napról napra növekvő erejű csapások alatt, legfeljebb csak az imáik hangja erősödik. A szenvedéseik az ellenállást erősítették csak bennük az ellenséggel szemben, s különösen Churchillnek a Brit Parlamentben- s sokszor saját kabinetje ellen viselt vitákban tett kinyilatkoztatásai (Málta kulcsfontosságú, s mindent meg fognak tenni, ami emberileg lehetséges és ami a Brit Birodalom forrásaiból telik, hogy Málta megmaradjon) erősítették bennük a közös ügyért vívott csata, s kitartás érzését.

És akkor, április 15.-én megszólal VI. György brit uralkodó: “To honour her brave people I award the George Cross to the Island fortress of Malta to bear witness to a heroism and devotion that will long be famous in history.” King George VI, 15 April 1942.
Málta szigeterődjének adományozom a György keresztet, hogy kitüntessem bátor népét, kiknek hősiességéről és elkötelezettségéről még évszázadokon át beszélni fognak.
VI. György király, 1942. április 15.

A kitüntetés híre másnap ér el Máltára, s április 17.-től a Times of Malta napilap címsorában megjelenik a György kereszt ábrája, mint ahogy az 1980-as évek elejéig szokásban volt az ország neve után a CG (Cross George) rövidítést tartalmazó betűket hozzáfűzni a leírt címzésben. Ma a nemzeti lobogójuk bal felső sarkában ennek a keresztnek az ábrázolása látható.

A király személyes gesztusát a nép hihetetlen örömmel fogadta, növelte elszántságukat a még előttük álló nehézségek elviselésében, s a szeptember 13.-án a Palota téren tartott hivatalos átadási ceremóniára tömegek igyekeztek eljutni. Ezután a kitüntetést körbeküldték a sziget városain és falvain, Gozo szigetét is beleértve. Ma a vallettai Nemzeti Könyvtárban őrzik, a király levelével együtt.

Mert a nép előtt még igen kemény napok állnak, melyben a legsúlyosabb helyzetet az ellátástól elzárt sziget szenvedése okozta. Idő közben szinte mindenből kifogytak, a fejadagok csökkentek, a hiánylisták nőttek. Érintett élelmiszerfélék közé felkerültek: kenyér, tészta, rizs, kávé, cukor, hal-, hús- és tejkonzervek. A katonasági fejadagokat mint bacon, babkonzerv, kolbász, jam, cukor, sajt, csokoládé, margarin, só- már előző évben 30-50%-al csökkentették. A kormányzó szükségkonyhákat, az ún. Victory Kitcheneket állított fel, ahol naponta egyszer, sovány kis ételt mértek azoknak, akik másként már semmi élelemhez nem jutottak. De hiány volt mindenből, ruhából, lábbeliből (melyek talpát pl. járműgumikkal helyettesítették), gyógyszerből, kerozinból, szénből és vízből. Minden állatot, júliusban az utoló lovakat és kecskéket is levágták, s Málta az éhhalál küszöbén állt.

Korabeli riportok írják, hogy általános látvány az utcákon, hogy kisgyerekek sírva könyörögnek édesanyjuknak egy szelet kenyérért, de hát neki sincs miből adnia. Ennek érzékeltetésére átadok itt nyers fordításban egy túlélő tollából megjelent írást, ami engem nagyon megrázott.

” És egyszercsak ott volt. Egy szánalmas állati csontváz, melynek oldalát csaknem átszúrták a kiálló bordái, s valaha kutyának hívták. Egy kicsiny teremtmény, melynek talán világosbarna szőre lehetett egyszer. Időnként alig hallhatóan nyöszörögve, üveges szemekkel tébolyultan vonszolta magát hol a fészer egyik, majd másik oldalához, szimatolva itt is- ott is, egyértelműen eszelős éhesen, semmi mással nem törődve. Engem észre sem vett, miközben néhány méterre álltam tőle, a műhely előtt, ahol mint iparitanuló dolgoztam, az 1. Docknál, a máltai Öbölben, 1942 nyarán…
Málta a kegyetlen csata vas szorításában volt, közel az összeomláshoz. Gyorsjárású blokád-törők, mint a Welshman, vagy a Manxman és tengeralattjárók esetenként átjutottak a vaskordonon némi szállítmánnyal, az ostromlott sziget megsegítésére. De szinte sosem volt elég.
A Dockyard maga nyomasztó látványt nyújtott félig elsüllyedt hajóival, romokban álló hangárjaival és műhelyeivel, törmelék mindenütt, s már betömött bombatölcsérek. Elektromos áram vagy telefon csak időszakonként volt, vízhez csak egy-két helyen lehetett hozzájutni. Ebbe a rémálomszerű, szürreális tájképbe csöppent be ez a kicsi szánalmas teremtmény…
Mély fájdalmat éreztem iránta. Szívesen adtam volna neki egy darabot az én saját sovány porciómból, de valahogy féltem, hogyan fog reagálni ebben a zavarodott állapotában… a kutya valószínűleg egyszer valaki kis kedvence volt, aki gondoskodott róla, míg csak tudott…majd rábízta a vak véletlenre, vagy abban reménykedett, hogy valami módon találni fog magának élelmet. Kétségbeesett és gyötrelmes döntés lehetett.
Bár Málta egykor állatszerető sziget volt, nem emlékszem, hogy ezen kívül láttam volna egyetlen másik kutyát vagy macskát ezen a nyáron. “

Az angol kormány többször megpróbálkozott kisebb- nagyobb küldemények eljuttatásával, konvojok szervezésével. (Málta ostroma idején összesen 17 konvojt állítottak össze.) De ebben a kritikus időszakban legtöbb sikertelen volt, nem tudott az ellátmány eljutni a rendeltetési helyére. 1942. nyarán két nagyobb akció szervezésébe fogtak bele. Júniusban 2 konvojt indítottak egyidejűleg két irányból, Gibraltár illetve Alexandria felől, azzal az elgondolással, hogy így megosztva a támadók erejét, valamelyik csak célba ér. A küzdelmekkel teli út lényegében sikertelen volt, hiszen az elindított 17 hajóból mindössze kettő jutott át a kordonon, amelyek 15 ezer tonna szállítmánya csupán pár heti enyhülést jelentett.

A lakosság és katonaság helyzete napról napra kétségbeejtőbb lett, – az üzemanyag hiány miatt pedig repülők nem tudtak felszállni, hajók elindulni.

Augusztusban aztán az Operation Pedestal névre keresztelt újabb mentőakció 14 hajó ellátmánnyal indult útnak, melyhez Churchill személyes közbenjárására Roosevelt amerikai elnök, odaadta az akkori idők legnagyobb és leggyorsabb tankhajóját az SS Ohiót is. A konvojt 44 hadihajó, köztük 3 repülőgép anyahajó és 2 csatahajó kísérték.

Pedestal_Operation_1942

Operation Pedestal

A történet lebilincselő, s számos feldolgozásban hozzáférhető érdeklődőknek – amelyet szívesen leírnék részletesebben, de megint igen hosszúra nyúlt ez a bejegyzés is, ezért inkább lemondok erről. Lényeg: a 14 hajóból 5 ért célt, utolsónak augusztus 15.-én az erősen megrongálódott SS Ohiot a Royal Navy 2 romboló hajója (HMS Penn és Ledbury) támogatta s húzta be kötélen a kikötőbe. A Nagy Kikötőbe igen lassan bevánszorgó hajót lelkes, éljenző, integető, kalapot dobáló máltai nép, s zenélő katona banda fogadta ünnepelve. Hivatalos adatok szerint Málta augusztus 10.-én öt napi ellátásra elegendő készlettel rendelkezett. Nekik ez a megváltás volt. A kirakodás fegyelmezetten, teljes erőbedobással történt, melyben még a gyermekek is segítettek.

1942. aug. 15. az Ohio hajó megérkezése Grand Harbourba

Málta lélegzethez jutott.

Ezután még nehéz és további súlyos harcok várnak rá, az ellátás bár javult, de a kiéhezett, legyengült emberekre újabb veszély leselkedik a terjedő járványok – tífusz, vérhas, sárgaság, rüh, polio – formájában. A beérkezett olajellátmány, s további Spitfire-kkel megerősítve ismét sorsuk szereplőivé válnak, s lassan megfordul a hadi helyzet. “Málta erőd” kulcsszerepét bizonyítva, a tengelyhatalmak ellátó vonalaira mért további csapásokkal térdre kényszerítik a második El Alameini csatában a német hadsereg észak- afrikai hadtestét, előkészítve a terepet az amerikaiak partraszállásra (Torch hadművelet), s Málta a szövetségesek oldalán a továbbiakban a védekezőből támadó pozícióba kerül.
November 8-tól megszűnnek a légi támadások a sziget ellen, az ellátó hajók akadálytalanul elérik Máltát, s ezzel lakói számára gyakorlatilag véget ért a háború.

Reklámok
Kategória: Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Vallettai utcák és házak

málta40

Vallettai sétánkból még néhány impresszió, amiről be tudok számolni, s azok, amik fájóan kimaradtak.

Mindjárt a katedrális után feltűnő városi tér valahogy otthonosan hat ránk. Szép Nemzeti Könyvtári épület, s előtte, mintha Bécsben lennénk, nyüzsgő kávéházi élet Mária Terézia szoknyája körül. De nem, nem Bécsben vagyunk, s itt nyugodtan lehet tippelni: minden ami olyan mária-teréziás, az Victoria királynő. Alakja belengi Málta történetét is, hiszen 1838. évi trónra lépésétől 63 évig uralkodott, így aztán bőven volt idő, hogy ezen a brit koronagyarmaton is számos, alakját vagy nevét hordozó létesítménybe (Victoria kapu, Victoria Lines, egykori Rabat városa Gozón Victoria stb.), ütközzünk.

Málta P1670467 Valletta, Könyvtár, Victoria szobor

Ez a márvány szobor uralkodásának 50. évfordulójára készült, s apró érdekessége, hogy a szicíliai szobrász a nyaka körött máltai csipke sállal ábrázolja, talán emlékéül annak, hogy az uralkodó egyszer máltai csipkéből több tucat kesztyűt, s sálat rendelt magának.

Victoria_szobor_a_II.VH_bombázás_utánAz 1891-ben emelt szoborról híres kép, amint a
II. világháborús bombázást csodás módon csaknem sértetlenül túlélte, s körülötte a rombadölt város képe.

Ha már fent ilyen összehasonlításokkal éltem, itt tudnánk beülni – ha nem rohannánk – a helyi Gerbeaud-ba, az 1837-es alapítású Caffe Cordina-ba, ami nem csak patinás, hanem ténylegesen az egyik legjobb kávéház itt, mondják.

Magában a könyvtárban egyébként -mely 1812 óta nyitott a nagyközönség számára- megtalálható a lovagrend archívuma, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok között pl. az 1113.évi alapítólevél,  vagy V. Károly adományozó levele, amelyben a szigetet a lovagrendnek adja, stb.

S már ki is értünk a főutcát megszakító hatalmas dísztérre, a Szent György térre, amit ma többnyire Palota térként említenek.

Valletta - belvárosi térkép

A tágas téren 2 fő épület egymással szemben: az oszlopos, klasszicista épület a régi testőrségi laktanya (Guardia della Piazza) többször átalakított épülete, mely egykor a nagymesterek testőreinek otthona volt. A brit uralom is előszeretettel parádéztatta katonáit az épület előtt, melynek homlokzatán mintegy igazolása az írás annak, hogy nem mint hódítók tettek szert Máltára:

A szigetet a máltai nép óhajára és európai konszenzussal adjuk a Nagy és győztes(veretlen) Britanniának 1814-ben.

A felirattal együtt került a portiko 1814. évben (Párizsi béke) az eredeti, Wignacourt nagymester idején, 1603-ban épült laktanya elejére.

St. George's Square, Valleta 1898

S a szemben levő oldalon meg tán Málta, de mindenképp a lovagkor legfontosabb épülete, az egykori Nagymesteri palota, ma a köztársaság elnökének palotája, s állami fogadások színhelye.

Málta P1670469 Valletta, Nagymesteri palota

Valletta, Nagymesteri palota - kollázs

A 95 méter hosszú 2 emeletes palota igazi kiterjedéséről az alábbi légifotón tudunk képet alkotni:

Nagymesterei palota, légi 1

A kívülről viszonylag egyszerű Gerolimo Cassar épület igazi szépségeit a belső homlokzatok mutatják. Ha mondjuk utazás előtt megkérdezték volna, mi az az egy épület, amit meg szeretnék nézni- ha többre nem lenne mód- azonnal ezt választottam volna. Nos, úgy alakult, hogy ez volt az az épület, amit legkevésbé láttam.

Először is, ottlétünkkor volt Málta az EU soros elnöke, ezért a Nagymesteri palota belső terei turisták elől el voltak zárva. Bepillantást az udvarokba lehetett nyerni, akár az őrségváltás mögött bezoomolva, akár a Reppublika (Könyvtár) tér felől az oldalbejáraton át.

Igen, ez az a Neptun szobor, amiről egyszer már volt szó, amely a marinában, a későbbi halpiac helyén állt, s Lascaris nagymester építtette szökőkút nagyhírű dísze volt.

Valletta, Nagymesteri palota udvar, Neptun P5110713 Aanna

További kellemes belső részletek:

Valletta Nagymesteri palota, udvar park - kollázs

Valletta Nagymesteri palota, udvar, torony - kollázs

Dehát sajnos nem ez a fő attrakció, annak nyomába sem jövünk, továbbra is maradnak mások élményei, illetve a palota reprezentatív tereiben rendezett egyik fogadás szépen vágott képei:

Valletta Nagymesteri palota, belső terek 2 - kollázs

S ekkor álltunk itt, s el kellett dönteni, merre menjünk a hirtelen ránkszakadt szabadidőben. Menjünk a narancsfák melletti utca irányába? Vagy arra, lefelé, ahol a végén a kék tengert látjuk csillogni?

Nagymesteri palota előtt -Kollázsok3Nagymesteri palota előtt, Strada Teatro -kollázs 3

Málta IMG_4681a Zsu - Valletta

Nagymesteri palota előtt 2

Utóbbi mellett döntünk, s így végleg kimaradtak – a marsamxetti (közelebbi oldalon, de tudtuk is mi azt!) oldal ikonikus épületei: hatalmas kupolás Kármelhegyi Boldogasszony templom és az anglikán Szt. Pál pro katedrális. De itt lett volna az a másik gyöngyszem, amit, ha újra ott járnék, (nyitva tartás függvényében) sosem hagynék ki : a Manoel színház.

Valletta - Manoel színház, 2.Nevét Manoel de Vilhena nagymesterről kapta, aki 1731.évben megbízást adott a színház építésére és finanszírozta azt. (Valószínű tervezője Romano Carapecchia, építői Francesco Zerafa és Antonio Azzopardi.)
Igen hamar elkészült a három és fél emeletes, gyönyörű rokokó belső díszítésű színház, amelyet  eredetileg Teatro Pubbliconak neveznek.
Az első előadást, egy klasszikus olasz darabot már meg is tartották 1732. január 9.-én.
A színészek maguk a lovagok voltak, a díszleteket pedig nem kevesebb, mint a hadmérnök Francois Mondion tervezte. Az idők során számos alkalommal átalakítják, 1844-ben pl.
a velencei Teatro La Fenice mintájára.Utolsó átfogó restaurálása 2004-ben, a homlokzata felújítása 2017-ben volt.

Valletta Teatru Manoel 2496509

A Manoel színház ma egyike a legrégebben játszó színházaknak a világon (Európában 3.), 2014-ben a legszebb 15 színház közé sorolták egy CNN szavazáson. Az ovális nézőterű színház kicsi, de elragadó. A 4 szinten körbefutó páholysor és a nézőtér 623 nézőnek nyújt helyet. Fa páholyai kézzel festettek, a világoskék trompe-l’oil mennyezet, mely kupolát formáz, 22 karátos aranylemez borítású. 1960 óta mint nemzeti színház nyitotta újra kapuit, elsősorban klasszikus művekre profilírozta magát, de előfordulnak más előadások is programjában.

Tehát ezt a kis ékszerdobozt sem láttuk, de még a közelében sem jártunk, hanem e helyett a Palota térről elindultunk Repubblika út itt már elkeskenyedő és lefele lejtő vonalán. Egy idő után valamelyik kis utcán átkerültünk a párhuzamos Merkanti utcára, ahol kifutottunk a St. Elmo elé. Most már visszafogom magam, s tényleg csak egy  képes sétát nyújtok itt át vallettai benyomásainkról.

Málta P1670504 Valletta, St. Dominic tmpl

Málta IMG_4728 Zsu - Valletta

Málta P1670532 Valletta

Málta IMG_4674 Zsu - Valletta

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Utazás, Városnézés | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Valletta ragyogó katedrálisa

málta39

Miután Pietro del Monte nagymester levezényelte a lovagok átköltözését új városukba Vallettába, következő év januárjában meghalt. Így a lovagok rendi templomának megépítésére a megbízást 1572-ben már Jean de la Cassière, a Máltai Lovagrend
51. nagymestere adta ki, s a megbízott építész ezúttal is Gerolimo Cassar volt.

Cassar a templom megépítésénél is addigi elvei szerint járt el, s a manierista stílusú templom szinte erődszerű benyomást keltett. Igaz, a megépítéséhez mindössze 5 évet vett igénybe, s 1578 évben már készen állt a lovagok védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett új konventtemplom, mely innentől leváltotta a birgui Szt. Lőrinc templomot, mint a rend vallási központja és szentélye. Ez lesz a színtere a nagymesterek választásának is, amely után a főkapu feletti loggiáról hirdetik meg a népnek az új nagymester nevét.

A tekintélyes méretű templom egyetlen hajója 52 méter hosszú s  oldalkápolnáival együtt, melyek látványos dongaboltozatát támasztják alá, szélessége 15 méter. Az oratórium és sekrestye később, 1598-1605 között került kialakításra. Az oldalkápolnákat idővel egy-egy nyelvhez rendelték hozzá, akik egyúttal a saját kápolnájuk berendezéséért feleltek. Páratlan értékek (anyagi, művészi és hitbeli/relikviák) gyűltek fel így itt az idők folyamán, s az adományozó címere gyakran meg is jelenik a díszítésben. Ugyanezen kápolnáik sokszor szolgáltak különleges érdemeket szerzett lovagok, többnyire nagymestereik sírhelyéül/síremlékéül.

Ha a falak – mely mint minden épület Máltán, helyi mészkőből állt – felhúzása igen gyorsan elkészült, s az eleinte belül is dísztelen templom felékítése annál tovább, mintegy 100 évig eltartott. A 17. század végére Európát, s az ellenreformációt meghirdetett katolikus egyházat is magával ragadta a barokk pompája, s ekkor kerül napirendre a Lovagrend alapítványi templomának is a belső díszítése, hiszen a Máltai Lovagrend sem akart lemaradni művészetpártolásának és persze erejének demonstrálásával. Jelképük, a máltai kereszt kiemelt hangsúlyt is kap a belső díszítésben. A nagymesterek és lovagok versenyben ajánlottak fel támogatást, illetve ajándékozták meg a templomot magas értékű művészeti tárgyakkal, büszkén hirdetve hitüket, s helyüket a katolikus világrendben. choralbücherÉrtékes gyűjteménye alakult így ki a templomnak pl. liturgikus ruhákból, vagy korai, gyönyörűen illusztrált, kéziratos énekeskönyvekből.
Valószínűleg az igyekezet is, hogy semmivel se maradjanak le a kor más nagy templomaitól, ösztönözte az adakozási kedvet, ugyanakkor a rendi szabályzatba bekerült, hogy az újonnan megválasztott nagymester, kinevezése után ajándékot kell letegyen a templomnak. Így jutott a templom, díszítésére 1697-ben Brüsszelben, XIV. Lajos király udvari szövödéjében megrendelt 29 darabos, az oltári szentség/ hit győzelme és Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázoló falikárpitgyűjteményhez, mely az aragon nagymester Ramon Perellos y Roccaful  nagyvonalú ajándéka volt. A komplett megrendelés világméretekben a legnagyobb volt, amit a flamand manufaktura egyszerre kapott. A nagyméretű – 6 x 6 méteres – kárpitok tervei illetve rajzkartonjai készítői között olyan neves művészek találhatóak, mint Peter Paul Rubens és Nicolas Poussin.
A katedrális múzeumában számos darabja megtekinthető ezeknek a kincseknek.

St. John's Co-Cathedral Museum, tapestry chamber

A templom díszítésének fő témája a Nagy Ostrom, illetve a törökök felett aratott győzelem lett, hiszen a hitükért hozott áldozat példázata volt ez, s e harc hőseinek ábrázolása is feltűnik a lenyúló boltozat ovális ablakainak két oldalán, a szentek mellett.
autoritratto1 - Mattia Preti 1613 - 1699Mattia Preti, kalabriai festő, aki maga is tiszteletbeli lovag volt, kapta a megbízást a rendi templom belsejének dekorációjára, s nem csak a mennyezet Szent János életéből vett jelenetekkel való teljes kifestését végezte el, s festette meg számos mellékoltár képét, de a kőfalak díszítő faragásainak a kivitelezését is magára vállalta. Ezekre a mészkőből kivésett domborművekre felvitt aranyozás aztán különleges fényt adott a templomnak.
A végeredmény annyira jól sikerült, hogy belépve, elakad a lélegzet. Én utoljára ezt a szédülést Velence Szent Márk templomának aranyozott mozaikjai előtt éreztem.

Málta IMG_4633 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

A főbejárat feletti nagyméretű lunetta a Szent János lovagrend győzelmének allegóriája. Mattia Preti képén Minerva – a bölcsesség és harc istennője – kezében a Máltai Lovagrend zászlajával, a Nagy Ostromban legyőzött muszlim ellenségen tapos, miközben feje fölött angyalok ereszkednek le az égből, hogy megkoronázzák.

Málta IMG_4628 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

A festő a képbe belefoglalta a két spanyol nagymestert, a Cotoner fivéreket is, Raphaelt (jobbra) és Nicolast (balra). Raphael egy gályákat ábrázoló képre mutat, amely a haditengerészetüket reprezentálja, miközben Nicolas egy beteg fölé hajolva gondoskodik a szenvedőről, mely a rend eredeti misszióját jelképezi.

Málta IMG_4628 Zsu - Valletta, St John cocathedral, lunette

Málta IMG_4626 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

Málta IMG_4625 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

Málta IMG_4636 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

Málta IMG_4632 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

De menjünk csak sorban. A katedrálisba a belépés az oldalbejáratnál van, ami éppen sétánk útvonalán, a Repubblika útból kiöblösödő Nagy Ostrom teréből nyílik.

Valletta, Great Siege sq.-kollázs

Már a belépéskor az oldalfalat borító jelképek között szembeötlő a máltai kereszt sűrű előfordulása. (Időközben gondolom megfejtettem az NC monogram jelentését is: Nicolas Cotoner nagymesteré lehet, akinek az idején, illetve jelentős finanszírozásában zajlott döntően a templom belső dekorálása.)

Mint ahogy a főhajó zöld márványborítású oszlopain is hangsúlyosan szerepel a máltai kereszt, amely ily módon 12-szer látható, s hordozza azt a plusz jelentéstartalmat, hogy a templom nem “csak” megáldott, hanem szabályosan, püspök által krizmával felszentelt hely, a 12 kereszt a 12 apostolt jelképezi.

Málta IMG_4637 Zsu - Valletta Szt. János társkatedrális

A hajó beosztásához segítséget nyújt a bejáratnál szerzett kis prospektus. A belépőjegyek egyébként magukban foglalják ingyenes audioguide igénylését, amennyiben a felkínált 8 nyelv valamelyikét beszéljük.

St. John co cathedral alaprajz

Mint látjuk a bejárattól jobbra rögtön a német nyelv kápolnája van, amelyben mi is érdekeltek vagyunk, hisz a magyarok is ebbe a langueba tartoztak.

Minden nyelv többnyire a védőszentje körül alakítja ki a kápolna díszítését, oltárképeit, sok esetben a lunetták festményeit. Itt a német kápolnánál éppenséggel az Úr megjelenése és a Három Királyok tiszteletére szentelik fel a kápolnát, utalással a Kölni Dóm relikviáira.

Szt. János katedrális mellékoltárok

Az olasz kápolna védőszentje Alexandriai Szent Katalin, a franciáé Pál apostol (oltárképet M. Preti/ Paulus megtérése festi), Provence Mihály arkangyalt választja, Auvergne Szent Sebestyént, Aragon Szent Györgyöt, Castille, León és Portugál Szent Jakabot. Utóbbi kettőnél nem csak az oltárképet, de valamennyi, a kápolnát díszítő képet is Mattia Preti készítette.

A sok arany csillogásában igen nehéz volt valamelyest elfogadható/ vagy felismerhető 🙂  képeket készíteni, pedig igyekeztem nagyon.

St. John cocat.- Aragon, olasz, castille kápolnák- kollázs
Legtöbb sikertelen kísérletet a különösen gazdag díszítésű Aragoni langue kápolnájával tettem, így ennek érzékeltetéséhez kénytelen vagyok idegen forráshoz nyúlni:

Chapel of Aragon

Ám nem csak a kápolnák, de a templom gyönyörű márványberakásos padlója is mintegy 400 máltai lovag hírnevét őrzi. A lovagok sírkövei – melyeket legtöbbször már életükben, ők maguk csináltatták – fantáziadús, a családi címereik és egyéb szimbólumok használatával alkotott emlékezete életüknek, mely mesél lovagi tetteikről, vallási hevületükről, s arról, hogy nyomot kívántak hagyni maguk után. A latin feliratok sokszor vicces tartalmakat is közölnek, mint pl. “Imádkozz értem, mert most fölöttem sétálsz, de egyszer valaki fölötted is sétálni fog.”

A padlósírok között, elkerített helyen megtalálható a katedrális díszítését kivitelező Mattia Preti sírlapja is. A márvány sírlapokat böngészve, Európa híres nagy családjainak neveit mind megtaláljuk, hiszen mint tudjuk, a lovagrendbe belépéshez többgenerációs nemesi származást kellett tudni felmutatni.

Valletta, St. John co cathedral- márványpadló, kollázs

A főoltár alatti kriptában pedig az első 12 nagymester csontjait helyezték el, akik 1522-1623 között Máltán a Lovagrendet irányították. Közöttük díszhelyen, kőszarkofágban található természetesen, a templom felépültével átszállított födi maradványa La Valette nagymesternek is.

Valletta, St. John kripta -kollázs

A főoltártól visszafelé haladva baloldalt (templom déli oldala), elhagyván a Castille és Léon nyelv kápolnáját szívdobogva látjuk meg az eligazító táblán: Oratory – Caravaggio. Vagyis mindjárt elérjük az oratóriumot (kegyúri magán imaterem), s benne megpillantjuk Málta Caravaggio -Szent Jeromoslegértékesebb festészeti műkincsét, Caravaggio egyik utolsók közötti, s egyben legnagyobb méretű képét, a Keresztelő Szent János lefejezése (1608) festményét.
Ugyanitt mutatják be egy másik,  szintén itteni időszakában (1607) keletkezett művét, a Szent Jeromos írás közben-t.
A művészettörténészek általános meglátása szerint az idős Jeromost, az őt Máltán befogadó nagymester, Alof de Wignacourt arcvonásaival ruházta fel.

Caravaggio_Portrait_of_Alof_de_Wignacourt_and_his_Page (1607-1608)

Addig azonban még egy szemet gyönyörködtető megoldás: A kápolnák egymásba nyíló során, szemünk végigfut az aranyozott íveken, kezdve Vilhena nagymester közeli busztjánál, hogy eljusson az utolsó, a főoltár melletti, a Filermói Boldogsszony kápolna központi helyén függő ikonig, amely helyén egykor a híres kegykép függött. A belső oltárteret 2 méteres ezüstrács zárja el az előcsarnoktól, amelyet a legenda szerint, annak idején, hogy elrejtsék Napóleon fosztogató, kincset kereső katonái elől, befestették feketére.

St. John co-cathedral - kápolnasor, déli oldal, kollázs

És ezután belépünk az oratóriumba, ahol fényképezni tilos, ezért csak a hivatalos forrásból rendelkezésre álló képekkel tudok illusztrálni. (Amik nyilvánvalóan jobban visszaadják az eredeti művet, s sokkal élvezhetőbbek is, mintha saját gyenge amatőr képeimre próbálnék támaszkodni.) Az 1602-1605 között elkészült oratóriumba az oltárképre a megbízást a Nagymester adja, amelynek a méreteihez kellett a festményt (360 x 520 cm) igazítani.

Caravaggio - Szent János lefejezése, forrás- stjohnscocathedral.com

A kép monumentális, drámai és rendhagyó, mint Caravaggio más képei is, mint arra már egyszer részletesebben kitértem egy korábbi bejegyzésemben. Érdeklődők esetleg fenti linken (Caravaggio szóra kattintva) utánaolvasva, életére (botrányhős/zseni), s festészete* számos aspektusára találnak utalást. Azért egy fontos mondatot csak átemelek innen:

És itt már karakteresen megnyilatkozik a caravaggio-i megfogalmazás: ő egy-egy pillanatba tömörített, minden háttér és környezeti elemtől megfosztott, hozzánk súlyos közelségbe hozott testek beszédén keresztül teremt feszültséget, von be bennünket az ott éppen lezajló drámába. Nem történetet mesél el, nem istoria-i olvasatot ad, de hús-vér emberek jelennek meg képein, ki-ki saját karakterét, érzelmeit tükrözve.

Adous Huxley megközelítésében:

Roppant és csodálatos realizmust akart összekapcsolni, roppant és csodálatos leegyszerűsítéssel. Caravaggio óriás és nagyszerű művei kísértették: formák, az élő, lélegző valóság formái, amelyek kiemelkednek a sötétségből, és olyan világítóan egyszerű és egyöntetű művé állnak össze, mint egy matematikai gondolat. Máté elhivatására, Szt. Péter megfeszíttetésére, a Gitározó nőre, Magdolnára gondolt. Az tudta a titkot, az a bámulatra méltó gazfickó, az tudta a titkot! (Nyár a kastélyban.)

* és még azt a bravúrt is végrehajtja, hogy finom gesztusokkal, mozdulatokkal teli képeit mindenféle előrajzolás, vázlat nélkül, eleve ecsettel vitte fel a vászonra.

Akkor még nem is sejtettem, hogy én Máltán szemtől szemben fogok állni ezzel a képével, és máltai tartózkodását is éppen csak megemlítettem nevezett posztban. Most viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy két későbbi, Máltáról távozta után keletkezett hasonló témájú képét ott bemutattam. Láthatólag a téma nagyon foglalkoztatta, valószínűleg mélyen belehelyezkedett a szereplők érzéseibe, emberi karakterükbe, ami a nagy mű elkészülte után sem engedte nyugodni.

Prince William visit 2014.09.21.Mert hogy itt, a fenti képen sem a klasszikus, angyalkákkal dekorált magasztos, transzcendens szentképet látjuk. Nagyon is emberi szereplők tevékenykednek, szemlélik illetve szenvedik el a brutális tettet. A  nagyméretű kép kitöltését is rendhagyó módon oldotta meg Caravaggio.
A cselekmény kissé a bal oldalára tolódik el a képnek, míg annak kiegyensúlyozásául a jobb oldalon a börtönablakon kikukucskáló rabok követik a történést.
A fenti eltolódás ellenére a néző szemét odavonzza a már tehetetlenül fekvő testre, s a fölé hajló hóhérra, akinek a kardja már Szent János elválasztott feje mellett fekszik.
A kicsurgó vérbe – szimbolikusan mondható vérrel -, Caravaggio szignálja, de nem a Merisi-t (családi neve), sem a falujáról felvett Caravaggiot használva, hanem mint Fr. Michelang, azaz lovagrendi megszólítását. Ebből is vélhető, hogy nagyon sokat jelentett neki felvétele a rendbe, mely tiszteletbeli tagsággal – Knight of Grace – Alof de Wignacourt nagymester quasi kifizeti szolgálatáért, a róla (apródjával) festett teljes alakos képét, páncélban, (Louvreban található) illetve a mellképet, amely azonban idővel elkallódott.

A festő szignója, a privát tulajdonban levő első változatától a Medúzafejnek eltekintve, melyen latinul szignált (Michel AF= ahol az F a latin fecit, csinált) ezen az egyetlen képén jelenik meg. A fr. rövidítés, a szerzetesrendek (itt lovagrend) tagjai közötti megszólításra, a frater = testvér vonatkozik.

Az aláírásról az alábbi kép az 1997-98-ban firenzei restaurálása során készült:

RTEmagicC_Beheading_St_John_Baptist_01-1.jpg-1

Akkor már lekerekítem a Caravaggio életrajzot is.

Tehát Caravaggionak miután felindultságában megölte játékpartnerét, sürgősen távoznia kell VIII. Kelemen pápa Rómájából, ahol ezért a tettéért valószínűleg halálra ítélnék. Életéért futva először egyik támogatójának, Colonna hercegnek a Róma környéki birtokán húzza meg magát és fest. Pápai hatóságok fenyegetése elől azonban tovább kell menekülnie, a legközelebbi határon át a Nápolyi királyságba, amely már spanyol fennhatóság alatt áll. Művei alapján lehet követni útját Nápolyban, s a szicíliai Palermóban. 1607. július 12.-én érkezik Máltára,  s egy év és 2 nap múlva nyeri el Wignacourttól a lovagi címet, amely számára hatalmas társadalmi emelkedést jelentett. (Mint minden életét illető részletben, itt is sok a találgatás, s megoszlanak a vélemények, hogy a nagymester tudott-e Caravaggio elleni vádról, és római jogfosztottságáról, de heves vágyából, hogy rendjét – és magát – gazdagítsa az akkor már nagyon sikeres festő műveivel, erről hallgatott, vagy csak jóhiszemű volt, vagy mindennek a keveréke? Ma már ez is a Caravaggio-i legendárium része.)
A relatív nyugalom időszaka Caravaggio számára rövid életű volt, mert megint bajba jut. Összeütközésbe került egy magas rangú nemes lovaggal (? Fra Giovanni Rodomonte Roero, Conte della Vezza), s megsebesíti. Letartóztatják, s a San Angelo börtönébe vetik. Ismét homályos részletek, hisz valószínűleg komoly segítség nélkül nem tudott volna ebből a sziklavárból megszökni, de kényelmetlenné válva, esetleg így távolítják el a szigetről. Igaz makacsul tartják magukat azok a mendemondák, hogy a rend keze messzire elér, – s már Nápolyi újabb tartózkodása során bérgyilkosok próbáltak végezni vele – súlyosan roncsolva arcát is, – de még halálánál is sokan felvetik újra ezt a cenáriót is. Tény viszont, hogy Máltán kegyvesztetté vált, s megfosztják lovagi címétől, az 1608. december 1.-i rendi ülés – melyet mellesleg az oratóriumban tartottak –  jegyzőkönyve ekként zárul:  a Rend ” soraiból mint egy rothadt és bűzös tagot kitaszítja és elűzi.”
Máltát elhagyva, még lényegében két év, állandó menekülésben és a pápa (ekkor már V. Pál) felmentését várva, marad életéből. Teljesen nincstelenül, mindenkori tartózkodási helyén (Siracusa, Messina, Nápoly) megbízásokat vállal, s sóváran vágyik Rómába. Hírt kapva, hogy a pápai kegyelem már csak az aláírásra vár, napok kérdése annak megérkezte, elébe akar sietni a dolgoknak, s rossz egészségi állapotban (kiújuló malária rohamok gyötrik, vagy más variáció szerint az akkori festékek ilyen tartalma alapján súlyos ólommérgezése van ) 1610. július derekán hajóra száll az Örök Város felé. A hajó valamely okból megáll Porto Ercole-ban – egy Rómától északra fekvő kikötővárosban -,  s az utasokat kiszállítják. A legenda szerint Caravaggiot kihallgatás címén visszatartják, s a hajó nélküle, ám minden földi javával, néhány kész vásznával, amelyeknek nyoma vész, távozik. Aztán már csak rövid hír kel szárnyra, hogy Caravaggio 1610. július 18.-án (38 éves korában) meghalt.
Nem marad utána semmi, azon a meglehetősen szűkre szabott életművön kívül, ami nélkül viszont ma sem Rembrandt, sem mondjuk a fotográfia művészete, vagy pedig a valódi színházi világítás-művészet nem képzelhető el.
Halála után mintegy kétszáz évig elfelejtettük, mert így kívánta meg intellektuális és spirituális kényelmünk. Caravaggio: egy kényelmetlen ember, akinek a szentség kiáradásáról talán a legmélyebb tapasztalatai voltak a nyugati kultúrában. Alig elviselhető kortársunk. (Visky András)
Halála is éppoly titokzatos volt, mint élete, évszázadokig találgatták, hogyan halt meg és hol, hiszen nem maradt fenn semmi nyom utána.
Aztán a 21. század felújult érdeklődése hatására újra kutatások indulnak, s 2010-ben meglelik (85%-ban beazonosított) csontjait, s halálának 404. évfordulóján a Porto Ercole melletti Parc Monumental Funeraire emlékparkban helyezik örök nyugalomra.

S ennyi általános információ után, remélem örömet szerez az a tökéletes vizuális élmény, amit a Szent János társkatedrális honlapján találtam:

A templom a lovagok távoztával szűnt meg konventtemplomként működni. Napóleon nyilvánította először társkatedrálissá, s 1816. január 27.-én erősítette meg státuszában
VII. Pius pápa, mint a máltai püspök második székhelyét, a mdinai katedrális mellett.

Elhagyjuk hát mi is a templomot, s immár a főbejárat előtt elkészítjük fotóinkat a hangulatos, kávézókkal tűzdelt Szent János téren. A tér minden esetre nem annyira régi keletű, mint a katedrális. Hiszen az évszázadokig a szűk kis Szent János utcára nyílott, melyen a világháború után az itt lebombázott 2 nagy bérházat nem építették újjá, s így jótékony levegőt, s rálátást nyert Valletta főtemploma. Sajnos, ottjártunkkor mi még be kellett érjük ezzel a képpel róla:

Málta P1670451 Valletta, Szt. János társkatedrális

Málta P1670450 Valletta, Misrah San Gwann

Málta P1670397 Valletta, Triq San Gwann

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Vallás | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Valletta városi séta, a lovagi szállások

málta38

Vallettáról részletekben már sok helyütt szóltam, most viszont a saját képek alapján próbálom utólag lekövetni azt a sétát, amely a helyszínen járva osztályrészünkül jutott. Ezért ezúttal valószínűleg több lesz a kép, mint a történet. Már többször elpanaszoltam, hogy mennyire fajsúly nélküli volt a helyszínen kapott információ, s pont itt, Valletta esetében ezt súlyosbította a relatíve legrövidebbre szabott látogatási idő. Arra meg igazán nem számítottunk, hogy még ebbe is beleékelődik egy ún. ebéd- vagy szabadidő, amikor szélnek eresztettek bennünket, s töltse el mindenki a kapott 1,5 – 2 órát belátása szerint.

Csakhogy erre nem voltunk felkészülve, se térképünk, se útikönyvünk nem lévén, még a távolságokat – és irányokat sem érzékeltük az akkor teljesen idegen, először látott városban, s borítékolva volt a rossz döntések sorozata. Tehát a személyes élményeknél inkább mint egy némafilmben, vetítem a képeket.

Valamikor már a buszból kiszállva eljutottam veletek a Felső Barakka kertekig,

melynek a hátát mutató épület az egykori helyőrségi templom, melyre ma a Máltai börze cégtábláját vésték.

S a Börze előtti Castille tér kiemelkedő szépségű épületei a kék balkonos Hotel Castille, s az azt méreteiben sokszorosan meghaladó, sok ablakos egykori Auberge de Castille et León barokk pompájú épülete, mely ma a Miniszterelnöki palota.

Valletta Castille tér - kollázs

Málta IMG_4603 Zsu - Valletta

Málta P1670544 Valletta

Valletta IMG_0840 2.nap V

A bejárat fölötti büszke buszt, az átalakítást a 18. század szellemében elvégeztető Pinto  (Manuel Pinto da Fonseca) portugál nagymesteré, s fölötte az ablak címerével körülvéve. Az épület tetejének központi eleme a közös szálláson osztozó, akkoriban önálló Kasztília, León és Portugália királyságainak jelképe.

Auberge de Castille, lépcsőházAz 1741-45 között átépített, s 2014-ben frissen renovált miniszterelnöki hivatal reprezentációs fogadásokra sűrűn használt – nagyközönség elől elzárt – épülete belülről is igen tetszetős, antik bútoraival és díszeivel, faragott kandallójával, monumentális lépcsőházával.

Kétségtelenül ez a legszebb barokk épület Vallettában, nem véletlenül választotta 1972-ben Dom Mintoff miniszterelnök új hivatalául, átköltözve az egyetlen, még Cassar megtervezte stílusban fennmaradt Auberge d’Aragonból.

Igaz, eredetileg ez sem így nézett ki, bár Cassar tervezte 7 lovagi szállás közül már akkor is ez volt, a homlokzatot függőlegesen osztó pilasztereivel, a legdíszítettebb (a rajzon látható lépcső már korai barokk toldalék):

Valletta, ibériai nyelvek

Merthogy miután elmúlt a török veszély, s a pénzszűke sem jellemezte már annyira a lovagok életét, viszont mindig is a státusz kifejezője volt az építészet. Míg Cassar  alkalmazkodott a lovagrend akkor szigorúbban képviselt erényeihez: egyszerűség, praktikusság/funkcionalitás, szerzetesi fegyelem – s kora stílusa – amely tükrözi az akkori olaszországi épületekét, jóval tisztább, díszítő elemeiben egyszerűbb. Leggyakoribb díszítési mód akkor az épületek sarkainak dekorálása, – amit az aubergek építésénél elő is írtak neki. Ez tisztán megfigyelhető a marsamxetti oldalon, az anglikán katedrális mögötti térre nyíló Auberge d’Aragon épületén, amelyen végrehajtott egyetlen módosítás az 1842 -ben a bejárat elé toldott dór oszlopos portiko volt.

(A tér mai neve, ahol az épület áll, Függetlenség tere – nevében kötődik az itteni eseményekhez, hiszen itt folytak Málta függetlenségi tárgyalásai a brit kormány és Dr. Borg Olivier máltai miniszterelnök között 1964. évben. Az asztal, az Auberge d’Aragon régi refektóriumában, amelynél ezek sokasága zajlott, még mindig a helyén áll.
A függetlenséget kivívó miniszterelnöknek az Auberge de Castille és a Castille Hotel közötti kis téren álló szobra, a fenti kollázs jobb szélső képén felfedezhető.)

Auberge_d'_Aragon,_Sq._Independenza, Archbishop str.

Cassar épületei mértékletesek voltak. Négyszögletes alapra emelt sima falak, melyeket csupán a szimmetrikusan elhelyezett négyszögletes ablakok, s azok körüli esetleges keretkiképzés tagoltak. A központi bejáraton át a kazetta-boltozatos előcsarnokba lehetett jutni, s az egyes szállások a körben árkádos, nyitott belső udvarról Auberge d'Aragon udvarvoltak elérhetőek. Legnagyobb helyiség a közös étkező, a refektórium volt. Az épületek egyszintesek,
s rendszerint kisebbek voltak a barokk időszakban kibővített, átalakított, fennmarad utódjaiknál. A szállásokat többnyire az adott langue szolgálati helyéhez (kurtinához, bástyához) közel, ugyanakkor központi helyre építették, eredeti tervek szerint lehetőleg térre nyílóan. A Cassar idején megépült lovagi szállásokból háromnál (Auberge d’Aragon, Auberge d’Auvergne, Auberge de Castille) lehet biztosan tudni, hogy ez így is valósult meg.

Cassar nevéhez 7 lovagi szállás építését kapcsolják, a nyolcadik, az Emmanuel de Rohan-Polduc nagymester által alapított nyelv számára átadott Auberge De Baviere et Angleterre épületét ismeretlen építész alkotta a 17. század végén.  Cassar 7 épületének sorsa is hányattatott, s alig a fele maradt fenn valamilyen formában napjainkig:

Auberge De Castille et León (1573), ma Miniszterelnöki Hivatal.
Auberge D’Aragon (1571), korábban Miniszterelnöki Hivatal, ma egyéb kormányzati hivatalok mellett a különféle EU ügyek irodája.
Auberge D’Allemagne (1571-1575) lerombolták, helyén a Szt. Pál anglikán katedrális épült.
Auberge D’Auvergne (1571/74 -1583) 1942-ben elpusztult, helyén ma a Bíróság épülete áll (Repubblika u., Szt. János társkatedrális oldalával átellenben).
Auberge De France (1570, 1588 South str) szintén totális kárt szenvedett 1942. évben. Helyén ma Szakszervezeti székház van.
Auberge De Provence (1571 v.1574/75), 1638-ban átépítve, ma a Máltai Régészeti Múzeum kiállító helye.
Auberge D’Italie (1574/ 1579) változó otthona a Bítóságtól a Főpostáig, végül Málta Turisztikai Hivatalainak. Legutóbb, a Valletta Európa Kulturális fővárosa 2018. projektjeként beindult a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének átköltöztetése ide.

Mindjárt megyünk is megtekinteni az olaszok egykori szállását, csak előbb még két rövid áttekintést adok. Elsőként ismét egy kis segédeszköz a nyelvek eme zűrzavarában, ahol a francia nyelvnek három külön csoportja is volt, mellyel egyértelművé vált számbeli fölényük a Lovagrenden belül is, míg a második legnépesebb nyelvhez éppen az olaszok tartoztak.

France, Auvergne és Provance - 1500-as évek, kollázs
Aztán megmutatom még a tágas környezetet, amelyben stratégiailag is kedvező helyen, Valletta legmagasabb részén áll az Auberge de Castille, kedvező panorámát biztosítva a kikötőre, s a szigetre.

A Miniszterelnöki palota előterében, a képen balra a Laparelli tervezte St. James Cavalier, az egykori magas ágyúállás, mely az alatta levő hasonnevű bástyát vigyázta, ma kulturális centrum. A város központja felé néző oldalára támaszkodik a város elsőnek megépült, Győzedelmes Miasszonyunk temploma, ahol La Valette földi maradványait őrizték a
Szt. János társkatedrális megépültéig. Ezzel a templommal áll szemben, itt a képen az Auberge de Castille oldalánál kikukucskáló Szent Katalin templom, amely az olasz lovagok temploma volt, amelynek szállásuk melletti megépítésére, annak megszerzése után hamarosan (1576) megbízást adnak. Már Birguban is – az egyetlenek voltak, akik a Collachion kívül laktak – rendelkeztek saját templommal.

Auberge d'Italie -kollázs

Ez a szűk utca – amelyben bajos a fényképezés is – a Triq Il Merkanti, a Kereskedők utcája, a főutcával (Triq Ir Repubblika) párhuzamosan futó másik igen fontos hosszanti utcája a városnak. Itt tehát a jobboldali sarkán fordul be az Auberge de Castille tömbje, mellette a Palazzo Parisioban szállásolta be magát Napóleon, átfutóban az országon. Ma a Külügyminisztérium székhelye.

Málta P1670357 VallettaS szemben ezekkel az olaszok szállása, mely ugyan eredeti formájához képest szintén többször változott, még fontos jegyeit hordozza a Cassar féle építési elemeknek. Mondhatni Cassar tipikus kézjegyének számító rusztikus dekorációja a sarkoknak itt igen szembeötlő, s az alkalmazott gyémánt alakzatú, korábbiak egyszerűségét felülmúló mintázat egyértelműen a Quattrocento és Cinquecento olasz városai épületeit idézik.

Valletta IMG_0849 2.nap VEz az épület is egyszintesnek indult, ám a szállás már igen hamar (3 éven belül) szűknek bizonyult, s mivel így is betöltötte már az utca hosszát, nem volt más módja 1582-1595 között végrehajtott terjeszkedésnek, mint egy második szint révén. Az utolsó jelentősebb változást, a mezzanine/félemelet kialakítását követően egy újabb szint emelését a
17. században érte meg az épület. Ekkor, az 1680-as években alakul ki barokkos homlokzata, a bejárati kapu fölötti gazdagon faragott díszítéssel. Az emelet bővítést finanszírozó Gregorio Carafa nagymester dicsőítésére kerül fel ide annak busztja, címerének elemei, illetve a hagyományosan az olaszok által vitt tengerészeti feladatok jelképeként a strucctollas admirálisi sisak és egyéb harci eszközök képe.

Érdekessége az olaszok aubergének, hogy eredetileg nem itt kezdték el vallettai szállásukat építeni, hanem már 1570-ben felhúzták első épületüket ott, ahol egy évvel később a Nagymesteri palota építésébe kezdtek, s valószínűleg azt integrálták a kiterjedt nagymesteri épületegyüttesbe. S amire most jöttem rá, hiszen már korábban lejegyeztem a Felső Barakka kerteknél, hogy az olasz lovagok különösen szerettek odajárni, szívesen töltötték ott játékokkal, s mindenféle kikapcsolódással szabadidejüket. Érzékelvén a két hely közelségét, már értem is, hogy miért pont az olaszok “kapták fel” a később közparkká is lett helyet. Még egy apróság, amire a későbbiek miatt szeretném felhívni a figyelmet, hogy Caravaggio máltai évei alatt, itt, az olaszok aubergéjének egyik vendégszobájában kapott szállást honfitársaitól.

Az Auberge d’Italie hátsó traktusa ottjártunkkor még valamilyen munkálatok miatt állványerdőbe burkolózott. Ennek előterében kapott helyett Jean de la Valette városalapító szobra, egyik kezében a város terveivel, másik kezét kardján nyugtatva. S az ő tekintete vonalában kezdődnek már az egykor hatalmas királyi operaház romjai, amelyre visszapillantva ezt a képet fogta be szemünk a South (déli) utcán, vagy máltaiul a Triq In-Nofsinhar-on lefelé csurogva.

Málta P1670385 Valletta

Ha itt most egyenesen tovább mennénk a South utca vonalát követve,

Valletta -South-Déli utca, kollázs 2

eljutnánk ahhoz a helyhez is, ahol valaha az Auberge de France állt (fenti képen a sárga nyíl), illetve az azt követő sarkon Valletta egykori legelsők között épült házához, az Admiralitás házához (1821-1961 között a brit mediterrán flotta tengernagyának rezidenciája), melyben 1974. óta a Máltai Szépművészeti Múzeum gyűjteménye volt látható még ottlétünkkor is. Ezt a gyűjteményt tervezik 2018-ban átköltöztetni az éppen bemutatott Auberge d’Italie épületébe.

Ha viszont lefordulnánk az opera romjai mellett balra a sarkon, kijutnánk az új, busz terminál és a Tritonos kút előtti Városkapuhoz, miközben elhaladnánk az új Parlament ugyancsak számos vitát és heves érzelmet kiváltó modern épülete mellett. (Sárga jelölések)

De mi majd a térképen a vékony lila vonallal jelzett útvonalon haladunk tovább a főutca, a Triq Repubblika számos kiemelkedő épülettel megtűzdelt szakaszán.

Valletta-kollázs City Gate

Málta P1670377 Valletta, Városkapu, Triq Repubblika

Fent indul tehát a Triq Repubblika, a főutca, melynek folytatásán megyünk tovább, hiszen így a belvárosi sétálóutcákon megszokott üzletek és kávézók, éttermek valamint néhány templom mellett elhaladva, érintjük a város számtalan kiemelt látványosságát. Mi ekkor csodálkozunk rá először a máltai balkonokra, melyek első, fából készült példányai állítólag először itt, a Palazzo Ferreria homlokzatán jelentek meg, amely éppen állig beállványozva rejtette el előlünk összes szépségét. (S ennek a háznak a helyén egykor a lovagok fegyverzetét készítő öntöde működött.)

Málta P1670380 Valletta, Triq Repubblika

Málta P1670391 Valletta

 

S ezzel elérkeztünk utolsó állomásunkhoz, a lovagi szállások során, az egykori Auberge de Provence – már szintén jócskán átalakított épületéhez, amelyben a régészeti múzeum működik – s ahol ottjártunkkor a plakát tanúsága szerint, éppen La Valette ajándék tőre volt időszakos kiállításon, a Louvre-ból kölcsönben.

Valletta IMG_0841 Régészeti Múzeum 2.nap V

Az épület mai megjelenését a vizsgálatok tanúbizonysága szerint 1638 körül nyerhette el, amely semmi nyomát nem hordozza Cassar 1571. évi tervei alapján felépített elődjének.

A fenti ábrázolások is ezt az új homlokzatot láttatják, míg az épület belseje számtalan kiugróan elegáns barokk stíluselemmel ékes. Legszebb részének a felső szint Nagy Szalonjának gazdag falfestéseit és fából faragott mennyezetét mondják. A lovagok előszeretettel használták tárgyalások, bankettek és ünnepi étkezések lebonyolításához,
a múzeum pedig időszakos kiállításokat és konferenciákat rendez benne.

Az egykori Auberge de Provence épülete 1958-ban, mint Nemzeti Múzeum nyitotta meg kapuit. A gyűjteményébe ekkor nem csupán a régészeti leletek tartoztak, de a máltai szépművészeti gyűjtemény is itt kapott helyet. Miután azonban a gyűjtemény egyre gyarapodott, szükségessé vált azok szétválasztása. Így került aztán át a szépművészeti gyűjtemény 1974. évben az Admiralitás házába, amely mint épp említettem, újra költözés alatt áll.
A volt provenci szálláshelyen maradt kiállítás ekkor kapta a Nemzeti Régészeti Múzeum megnevezést.
A gyűjtemény bázisát Málta neolitikus leletanyaga képezi, de folyamatosan bővítik a többi történelmi periódus (ókor, kora középkor) anyagainak kiállítását is.

És a városi sétát itt most megszakítom, hiszen a következő állomás utunk egyik fénypontja, a Szent János társkatedrális lenyűgöző belsejű temploma, ahol természetesen találkozunk majd Caravaggio Máltán alkotott legfőbb művével is, az Oratoriumban helyet kapott Szent János lefejezése alkotással is.

Kategória: Málta, Művészet, Városnézés | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Új főváros születik: Valletta

málta37

A kivívott győzelem után nem csak Máltán, de Európa szerte zúgtak a harangok, a pápa  a Santa Maria Maggiore bazilikától a Lateráni Szt. János bazilikáig tartó körmenetet, a  Canterburry érsek egyenest 6 hétig tartó hálaadó ceremóniát rendezett.
La Valette kardja és tőre a Louvre-banA küzdelem vezető hőse, Jean Parisot de la Valette számos elismerést kapott:  II. Fülöptől drágakövekkel és a gyöngyökkel kirakott arany tőrt és kardot – Napoleon elvitte, ma a Louvreban található – V. Pius pápa bíborosi kalapot küldött neki. Utóbbi címet a nagymester elutasította, hiszen ő a harcok embere volt, amelyet nem is kívánt egyházi szolgálatra lecserélni. Bíborosi kalapja és saját kardja Birguban, a Szt. József oratóriumában tekinthetőek meg.

Amit viszont kért: anyagi támogatást az újjáépítéshez, s amit ezúttal Európa nem tagadott meg. Érkezett a pénz a keresztény királyságoktól, a pápa azon felül legjobb építészét, Francesco Laparellit is elküldte, aki egyesítette magában a kor igényeinek megfelelő hadmérnöki és építészi tudást és tulajdonságokat.

La Valette el is döntötte, hogy ezúttal megépíti a Mount Sciberras félszigetén erődített városát, hiszen mindenki biztos volt benne, hogy az 1565-ös vereség után Szulejmán újjá fogja építeni flottáját és ismét támadni fog.

Ebben azonban tévedtek, mivel az oszmánok felhagytak a tengeri hadműveletekkel, s a következő évben Szulejmán személyesen vezette valaha is látott legnagyobb hadseregét Magyarország ellen, ahonnan a visszautat már csak dublőrje tette meg – s napjainkban megújuló kutatások állítják, hogy meglelték sírját Szigetváron.

Valletta, Jean de la Valette szobra -kollázs 2

A város, melyet a nagymester után Vallettának neveztek el, alapító kövét 1566. márciusában fektették le. Valletta volt az első város a 16. században, melyet mintha vonalzóval terveztek volna. Egyenes utcái jelentősége is katonai: azt szolgálta, hogy esetleges támadás esetén is gyorsan tudjanak mozogni. Utcái négyzethálóját kilenc hosszanti és tizenkettő párhuzamos keresztutca képezi, mely utóbbiak néha – a szintkülönbség leküzdésére, meredek lépcsősorrá változnak. A szűk utcák a kőfalak jótékony árnyékában ugyanakkor kívül tartják az égető mediterrán napot, miközben gondoskodnak a város átszellőzéséről.

Valetta 1582 map
Francesco Laparelli 1569-ben elhagyja Máltát, s a város befejezése – melynek fő épületeit addig el sem kezdték – is segédjére, a helyi születésű Ġlormu Cassarra (gyakran Girolamo vagy Gerolamo; 1520 – 1592) marad.

Az erődítmény részeként még Laparelli alatt megépült a három városkapu, melyekről korábban már szóltam. Talán egyedül a főkapura, a Porta San Giorgiora, amely a főutca belépőjéül szolgál, nem tértem ki hangsúlyosabb módon. Ez volt az első kapu abból az öt változatból, amely azon bizonyos Tritonos kút mögött nyílik a mai Triq Repubblikára (korábban Strada San Giorgio, francia okkupáció Rue Nationaléja, illetve a brit éra Kingsway-e vagy Strada Realéja). A Porta San Giorgiot 1566-69 között vágták a városfalba egyszerű átjáróként, azt majd 1632-ben váltják fel a Tommaso Dingli átal tervezett díszesebb, diadalíves kapura, melyhez egy fa felvonóhíd vezetett a sáncárok fölött.

Brocktorff - Ponta Reale

Lázas munka kezdődött a háborúban lepusztult és elszegényedett, s népességében megtizedelt sziget újjáépítésére, kiemelt fontossággal az új város (Il Belt- a város, ahogy a máltaiak ma is nevezik) kialakítására. Az ostrom után először alakul ki egyfajta összhang a helyi lakosság és a lovagrend között. A közös hit és cél lendületével növekszik az új erődítésrendszer és majdani kulturális központ.

A névadó nagymester talál is ennek a városának is afféle eposzi jelzőt, mint amivel az ostromlott városoknál már találkoztunk: Vallettának  a Città Umilissima, (∼legalázatosabb, legszerényebb város) nevet adja, igaz ez nem vált annyira használatossá, mint pl. Birgu/ Vittoriosa névadása. A város megépültét azonban sem ő, sem Laparelli nem érték meg. De La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később, Krétán pestisben.

1568 júliusában, a máltai nyár közepén Jean de La Valette-et megütötte a guta, amint egynapi solymászás után hazafelé lovagolt az erdőből. A zordon öreg harcos még hetekig lebegett élet és halál között, mindenesetre elegendő ideig ahhoz, hogy házi rabszolgáit felszabadítsa, megbocsásson ellenségeinek, és a lelkét az Úrnak ajánlja fel. A nép csendben állt sorfalat, míg koporsóját Birgu – az ostrom után: Vittoriosa – utcáin körülhordozták, majd fekete gályára tették, és átvitték az öböl túloldalára. A Győzedelmes Miasszonyunk kápolnában temették el, az új fővárosban, Vallettában, amely az ő nevét viselte, és amelyet a Sciberras-hegy oldalába – ahol a török lőállások voltak egykor -, a Szent Elmo erőd romjaira építették fel. Sírjára latin epitáfium került, melyet angol titkára, Sir Oliver Starkey fogalmazott meg: ” Itt nyugszik az örök dicsőségre méltó La Valette, Afrika és Ázsia ostora, Európa védőpajzsa; itt, ahonnét szent karjával kiűzte a barbárokat; elsőként nyugszik szeretett városában, amelyet ő alapított.” (R. Crowley: Csata Máltáért)

Valletta , Győzelmes Miasszonyunk tmpl, kollázs

Girolamo Cassart akit a rend kinevezett helyi építészmérnökévé (architect-engineer), 1569 márciusában elküldték itáliai tanulmányútra, ahol elsősorban Nápoly, Róma és Lucca manierista építészetével gazdagította ismereteit, s adaptálta azokat megszülető alkotásaiban. Amikor Girolamo Cassar (c. 1520 -c. 1592)ugyanazon év végén átveszi Laparellitől a város terveit, az erődítmények nagyrészt már készen álltak, ám a középületek és privát házak csak ezután kerültek sorra. Cassar neve alatt jegyzik mind a hét megépülő lovagi szállást, a Sacra Infermeriát, számos templomot, közöttük a Szent János társkatedrálist
(1572-77), vagy az 1574-ben elkészült Nagymesteri palotát.

Épületei még jóval szerényebbek, visszafogottabb díszítésűek, mint a 17. század végén elindult, s Charles Francois de Mondion valamint Romano Carapecchia által fémjelzett, s végül Valletta arculatát leginkább meghatározó barokk stílusban átalakult épületek.
Ugyanakkor vele bontakozik ki először egy városi arculat, ahol az épületek zárt sorban, egymásra támaszkodva emelkednek, komoly higiéniai rendszerrel.

A követ a város alatti sziklákból termelik ki hozzá, melynek hatására Valletta alatt komoly alagút rendszer képződik, ám ez eleve részét képezte a város védelmi koncepciójának. Laparelli egy ostrom esetére számos víz és gabona tárolási helyet kalkulált be az építkezésbe, hisz a Marsa közelében lelt forrás víztározó rétege hamar kiapadt.

Az építési előírások között állt pl., hogy minden háznak legalább egy víztároló ciszternája kell legyen. Az addigi nyílt máltai szennyvíz elvezetéssel szemben bevezették a föld alatt futó szennyvízcsatornák rendszerét, amelynél ügyeltek a megfelelő távolság tartására a víztározók között. Ezekkel az igazán modern megoldásokkal a város számos nagyobb hírű európai fővárost messze megelőzött.
A röpke 30 év alatt teljességgel megépült városról 1707. évben készült kimutatás leírja, hogy Valletta szerte 30 közciszterna és nem kevesebb, mint 1637 privát vízgyűjtőmedence található. Egyesek közülük igen hatalmasak, s amelyekről a mai látogató nem is sejti, hogy most is ott helyezkednek el talpai alatt. (Legtöbbjük a Repubblika út mentén illetve alatt található, mint a Bíróságnál, a Nagy Győzelmi emlékmű alatt 4 emeletnyi szinten, a Könyvtár térnél, a Palota/Szent György téren, vagy a St. Elmo alatt, amely legalább 100 méteres hosszúságát csak csónakkal lehet átszelni.) De vannak részben látható jelek is, a gabonatározók (granaries) fedelei, amiket korábban már érintettem.

Valletta, IMG_0850 2.nap V- Bíróság épülete, Repubblika u

Valletta, IMG_0852 2.nap V- Nagy Győzelem emlékmű, Repubblika u.- , Bíróság épülete előtt

Málta P1670467 Valletta, Könyvtár, Victoria szobor

Építésekor Valletta a modern várostervezés kiemelt példáját jelentette. Míg Európa legtöbb városa évszázadok alatt, folyamatosan alakult, változott, Valletta ezzel szemben egy teljesen új, beépítetlen területen, egységes elvek szerint nő ki a földből.

A 16. század végére Valletta méretes várossá nőtt. A sziget minden részéről áradtak ide az emberek, elszórt vidéki szállásaikról (melyek inkább kunyhók voltak, s a kőházat vidéken nem is ismerték), illetve elavult erődítményi berendezései miatt jelentőségét vesztett Mdinából. De elsőnek a lovagok érkeztek, az alapkő letétele után öt évvel, akik 1571. március 18.-án, Pietro del Monte nagymester irányításával költöznek át új székhelyükre, a fővárosba.

A La Valettet követő Pietro del Monte nagymesternek későbbi rokona az a Francesco Maria del Monte bíboros, aki erre a kapcsolatra támaszkodva írja meg ajánló levelét a Rómából menekülő Caravaggionak, máltai befogadását kérve. Az akkori nagymester, Alof Málta P1690037 Attard, Wignacourt aqueduct buszbólde Wignacourt, pedig azzal is beírja nevét a város krónikájába, hogy 1610-14 között egy  maga finanszírozta
15 kilométeres vízvezetéket építtetett
a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel
a várost friss vízhez juttatva.
A vízvezeték első szakasza föld alatt fut, majd Attardnál kilépve a felszínre, kő boltíves alátámasztással vezetik Vallettába.
A friss vízből az első kortyot a Nagymester itta, amikor a Strada San Giorgio (ma Repubblika út) alatt ásott vezeték elérte a Nagymesteri palota előtt álló szökőkutat. Az egykori míves szökőkút felső része ma az Argotti kertekben található.

Valletta, szökőkút a Nagymesteri palota előtt

Az aqueduct évszázadokig használatban marad, s majd csak a modern vízellátó és szennyvízrendszerek váltják le.
A 17. században épül meg a város déli megerősítését szolgáló Floriana, melynek védműveit már korábban, ugyanezen oldalamon taglaltam.

1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első nyilvános könyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.

Aztán a francia megszállás után 1800. szeptember 5-én a város brit befolyás alá került.
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, s a britek csupán néhány,
a kor új divatja szerinti, klasszikus stílusú épületet emeltek, melyek között a legjelentősebb, az 1942-ben lebombázott, s romjaiban ma is álló Királyi Operaház.

Valletta, Királyi Operaház

A város a II. világháború alatt sokat szenved, s csak a Nagy Ostroméval összevethető pusztulás éri, amelyről még külön szeretnék szólni.

1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2017. évben másodszor nyeri el egymás után az Európa legnaposabb városa címét, az éves szinten 2957 napsütötte órájával megelőzve többek között Marseillest, Liszabont, Madridot és Athént, amely duplája pl. London, vagy Köln napos órái átlagának.

Valletta, Marina - Maritime museum,Vittoriosa

Valletta, Strada reale

Valletta, TV Opening ceremony 30

edward-caruana-dingli-painting-phoenicia-hotel-collection malta

Valletta, Old Bakery str, Dingli ház, 1870

valletta-st-michael-hastings-mill-408-1880

Kategória: építészet, Málta, Történelem, Városnézés | Címke: , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

1565. forró nyara – Senglea és Birgu ostroma

málta36

Miközben a kis szigeten minden túlélt perc csodának számított, a Nagymester sűrűn küldött segélykérő levelei csekély rezonanciára találtak.

már olyan kevesen vagyunk, hogy aligha tartunk ki sokáig….indítsa útnak azonnal a teljes felmentő flottát, a nélkül halottak vagyunk.

Milyen ismerős a történet! Egy kicsiny nép élet-halál harcát vívja, s a várva várt segítség a nagyoktól sehogy sem érkezik. Európai széthúzás a veszély fokának ismerete ellenére sem változik, talán egyedül a pápa, aki felháborodva próbálja a nagy uralkodó házakat tényleges cselekvésre bírni. Álma, a Szent Liga, azonban majd csak 6 év múlva, Lepanto ostrománál kel életre.

Matteo P. Aleccio Siege-of-Malta-overlooking-Birgu

A spanyol flotta négy haderő – a nápolyi, a spanyol, a szicíliai és genovai koalíciójából állt. Barcelonában a hajógyár teljesítőképességének határán dolgozott, s a magántulajdonban levő hajók bérlését is tervbe vették, ám ez is, akárcsak a legénység összegyűjtése is lassan haladt, számtalan akadályba ütközött.

La Valette felmentő flottát sürgető leveleit először Mdinába küldték, mivel onnan tartották a kapcsolatot a kontinenssel. Kisebb gályák vitték azokat Gozo érintésével előbb Szicíliába, hogy elérjék a címzetteket: Don García de Toledo szicíliai alkirályt, Spanyolországban
II. Fülöpöt, illetve a Szentatyát Rómában. De a legnagyobb akadály mégiscsak II. Fülöp óvatossága volt, akiben az 1560-ban Dzserbánál (Pijale pasával szemben) megsemmisült, s most újjászületőben levő flottája féltése minden más szempontot felülírt.
Don Garciának június végére mindössze 30 gályája és ötezer embere gyűlt össze. Ebből július 3.-án érkezett is egy kisebb (700 fegyveres) különítmény, ám igazi segítség a legmegindítóbb felhívás ellenére sem jött.

1565. római kiadású térképNoha Don Garcia augusztus elejére 80 hajóval és tizenegyezer emberrel már készen állt egy expedíció útnak indítására, azonban királyától az engedélyt még mindig nem kapta meg, avagy az meg volt tűzdelve egy sor tiltással: elindulhatnak, feltéve, ha nem merül fel annak a veszélye, hogy a gályákat elveszítik. IV. Pius pápa felháborodásában  a spanyol kardinálisok útján ekként emlékeztette Fülöpöt:  “ha nem segítette volna felségedet pénzzel a gályák ügyében, ma felségednek nem volna egy evezője sem a tengeren, ami megvédhetne bennünket a törökök ellen.”

Amíg a keresztény Európától ily módon legfeljebb csak imákra futotta, Máltán a harcok nem szüneteltek.

Ím elregélem hát a hihetetlen fordulatokban is gazdag történet kiemelkedő eseményeit.

Birgu - Senglea, Siege of Malta -fresco, WikiMusztafa St.Elmo eleste után tett a lovagoknak egy szabad elvonulási ajánlatot Szicíliába (Rodosz egykori ostroma mintájára), de azok elutasítottak mindenféle tárgyalást vele. Musztafa hát felkészült a következő terv kivitelezésére. Miután övék volt már a Sciberras félsziget, felállították ágyúikat Birguval és Sengleával szemben, a szárazföld felől pedig mindkét félszigetet seregei körbezárták. Fából ácsolt lőállások emelkedtek egy-kettőre a két hegyfok körül, a lövegeket körülményesen átvontatták St. Elmotól, s az ostromnyitó tűz a Szent Mihály erőd szárazföld felőli falait vette célba. S az ágyúzás innentől szünet nélkül folyt.

1565_május-szeptember,_R._Crowley157.o., tkpAhhoz azonban, hogy biztos – és gyors – legyen a siker, módot kellett találnia Musztafának, hogy Sengleát (=l’ Islát ), a gyengébb, ezért elsőnek választott célpontot, közvetlenül a víz felől is támadhassa, s a párhuzamos rohamban túlterheli, s felőrli a védőket. Ahhoz, hogy ne kelljen elhajóznia az öbölben a keresztény fegyverek előtt, nyugatról, azaz a belső öböl felől tervezte a meglepetés szerű támadást, éspedig úgy, hogy a marsamxetti kikötőben horgonyzó kisebb gályáit az 1000 méteres szárazföldi szakaszon, a Sciberras hegy oldalán át viteti oda. Ez el is döntötte volna az ostrom sorsát.

Ha.
Ha nem akadt volna valaki aki elárulja a tervet. Az efféle árulások mindkét oldalon gyakran előfordultak, mivel itt is – ott is voltak a másik hitből -esetleg kényszerre- áttért katonák, akik a véres küzdelemben látván egykori testvéreik szenvedéseit, átfutottak a harcvonalak között.

Így a meglepetés- és a biztos győzelem reménye elúszott, de még így is látványos volt, ahogy július 6.-án, mintha a földből nőttek volna ki, feltűnt hat gálya a Nagy Kikötő felső szakaszán. Másnap továbbiak csússzantak be a faggyúval megkent szálfákon a vízbe, míg 14.-én már 80 megerősített török gálya ringott a belső öbölben.

A hír vétele után azonban a Nagymester is ellenintézkedéseket foganatosított. Pontonhidat építtetett légmentesen lezárt hordókból a Birgu és Senglea közötti belső öbölben. Itt megoldható volt a csapatok gyors mozgatása egymás között. (Az öblöt mindkét végén már a vízben kifeszített lánc védte az idegenek behatolásától.)  Időközben máltai hajóácsok ötlete nyomán Senglea nyugati partvonala előtt a félsziget csücskéig, az un. Sarkantyúig árbócfából karókat vertek a tengerfenékbe, pár méterre a parttól. A karókra vaskarikát erősítettek, s azon át láncot fűztek, így akadályozva az ellenséges hajók kikötését. Ezt látva, az oszmán vezetés szekercékkel a víz alatt úszva, embereket küldött, hogy szétbontsák a láncot. Ellencsapásként máltai katonák is vízbe ugrottak (meztelenül, sisakban és egy szál karddal), s ádáz vízi csata bontakozott ki, s a törökök kétszeri próbálkozását is meghiúsították.

Matteo Perez d'Aleccio (1575-1581)- 1565. Nagy Ostrom freskó ciklus St Michael ostroma, júl. 15.Július 15.-én hajnalban aztán megindult a támadás mindkét irányból.
A szárazföldieket erősítette az Algírból
28 hajóval frissen érkezett Hasszán, Dragut veje, kétezer harcra szomjas emberével. Elözönlötték a szárazföldi falak előtti árkokat, a Sengleával szemközti parton muskétások töltötték puskáikat, a tüzérség pedig ágyúit.
A vízen közeledő hajóhad élén háromhajónyi szent ember, zöld turbánnal fejükön a Koránból olvasott idézeteket, a harci kedvet kasztanyetták, kürtök, csörgődobok élesztették.
Aztán a szent emberek hajói elmaradtak, a zene elhallgatott, s kezdetét vette a csata.
A hajókat bár megállította a karókerítés, ám a vízbe gyalogosan gázoló törökök ellenállás nélkül törtek előre a félsziget csücske, a Sarkantyú (mai megnevezése: Senglea pont) felé. Noha a mozsárágyúk előre betöltve erre vártak, de elsütni sem volt idő őket, olyan gyorsan felértek az alacsony töltésre a támadók. Ráadásul a védőknél történt hiba folytán felrobbant az egyik lángvető, pusztítást, füstöt és káoszt okozva, miközben a törökök kitűzték zászlójukat a töltésre.
A parton és falakon zajló heves csatározással lekötve a harcosok erejét és figyelmét, Musztafa azonban még egy vezércselt tartogatott készleten.

Visszatartott tíz gályát, rajta egy közel ezer fős elitcsapattal: janicsárok, török tengerészgyalogosok, arabok. Észrevétlenül ezek felszedték a horgonyt, s a Sarkantyú hegyét megkerülve becélozták azt a Birguval szemben eső rövid szakaszát a félszigetnek, amely kívül esett az öböl záróláncán, s víz alatti karókerítés sem védte. Itt nem volt semmi védmű, s a sáncok olyan alacsonyak voltak, hogy a partraszállásnak nem jelentett akadályt, s már belül is kerülhettek a védők hátába.

Málta, Fort San Angelo IMG_0835 2.nap VEgy dolog azonban elkerülte az oszmán vezér, s harcosok figyelmét:  a San Angelo erőd lábánál, a parton épített ágyúállás. Ebben őrködött, a kifeszített lánc előtt, 5 ágyujával Francisco de Guiral lovag és csapata, s nem hittek a szemüknek, amikor láthatólag róluk tudomást sem véve, a török elitcsapattal megrakott flotilla könnyű célpontot szolgáltatva, beevezett az öböl szájába. Az üteg sortűze azonnal darabokra tépett és elsüllyesztett 9 hajót mintegy 800 harcosával. A tizedik hajó valahogy visszajutott a túlpartra.

Miközben a szárazföldi falak alól a török sereg vezetője visszavonulót fújt, a parton harcolók újult erővel vetették magukat a török támadókra, akik közben eltávolodtak hajóiktól. A törökök között kitört pánikban a védők sorra ölték a muszlimokat, akik közül sokan vízbe is fúltak. A krónikások bibliai mértékű mészárlás képeit idézik, ahol a véresre festett vízben élők és félholtak, megcsonkítottak és hadfelszerelések színes masszája úszik. Bámulatos ruhákat, finoman megmunkált fegyvereket, és nem kevés pénzt találtak a zsákmányra érkezők, mivel általános szokás volt ilyenkor a fosztogatás is.
A török katonák általában maguknál hordták teljes vagyonukat, és nem kevés hasist, de előre megírt diadaljelentést is találtak. Mintegy négyezer halott hevert a falakon és lebegett az öböl vízében, sokakat csak napok múlva dobtak partra a hullámok. Ezen a napon vesztette életét a partot védő csatában Don Gracía alkirály fia is, csaknem azonnal elesve a bevetés után.

1565 fegyverek, kollázs

Musztafa a Sarkantyúnál bekövetkezett súlyos katasztrófa ellenére sem lankadt, csupán felhagyott a tenger felőli támadásokkal, s erőit a szárazföldi ostromra koncentrálta. Minden ágyúját összevonta a két félszigetre néző fennsíkra, s július 22.-én hajnalban 14 különböző lőállásból példa nélküli, szüntelen bombázást indított Senglea és Birgu védművei ellen. A 64 ágyú hangja 200 kilométerre a szicíliai Siracusában és Cataniában is hallatszott, s az öt napig folyó szüntelen bevetésben porig rombolta a máltai védműveket, de Birgu városában, melyet először ért így támadás, is házak pusztultak és lakók haltak.

Dacára annak, hogy a védműveket lerombolta, Musztafának nehézséget jelentett, hogy a csatamező szűkre volt szabva. A birgui frontvonal mindössze 900 méter, a sengleai még annyi sem. Hiába várta sok ezernyi ember a parancsát, csupán a töredéküket vethette be egyszerre. Jóformán egy maroknyi védő, ha jól felfegyverezték őket, a végtelenségig kitarthatott a hevenyészett falak és bástyák mögé bújva.

Matteo Perez d'Aleccio freskó ciklus

És La Valette nem hátrálva, vaskézzel irányította embereit. A falak ideiglenes javítására földdel töltött zsákokat halmoztak fel, ha valamelyik külső védmű, végleg leomlott, kicsit beljebb kőből és földből barrikádokat húztak fel. Ha a bástyákat javító munkásokat lőtték, vitorlavászon fedezéket vontak eléjük, hogy a muskétások csak vakon tüzelhettek. Minden fontosabb vártán lőszert tartottak készenlétben, az üstökben szüntelen fortyogott a szurok. A rendületlenül munkálkodó török aknászok és árkászok alagútjaiba ellenaknát vájtak, vagy lángvetőkkel űzték ki onnan az ellenséget. Éjszaka az ellenség által feltöltött ostromárkokat tisztogatták meg. Az ostromharcászat rengeteg munkát igényelt, de az oszmánok kifogyhatatlanok voltak  az emberből és ötletekből. Musztafa hirtelen támadásokat rendelt el ebédidőben vagy az éjszaka közepén, idegőrlő bombázásokkal hol a falak egyes szektorait, hol a város szívét lőtték találomra, megfélemlítendő a civil lakosságot, s hogy összezavarják a védőket, rombolják harci moráljukat. La Valette mintha egyszerre lett volna mindenütt, két apródja vitte mögötte a sisakját és lándzsáját, hisz – mindkét félnek – létkérdés volt a lelkesedés fenntartása.

Az ostromlott erődökön túl zajlott egy másik küzdelem is, egy gerillaháború.
Mdinában, El Greco - Vincenzo Anastagi lovag portréjamelynek védművei az ostrom idején már elavultak voltak, s La Valette a lovasságot itt vonta össze, akik alkalmanként kirohanásokat végeztek, rajtaütöttek az ellenségen, illetve különítményeik kémkedtek azok táboránál. Ennek a csapatnak volt a parancsnoka az olasz Vincenzo Anastagi lovag, aki begyűjtötte és kihallgatta a táboron kívülre tévedt törököket
és figyelte a hatalmas sátortábor mindennapjait. Így látta meg, hogy az oldalt, s hátulról védtelen. Nem biztosították sem árkok, sem vigyázó őrszemek. Július végén hét éjszakán a mdinai lovasok innen másfél kilométerre levő száraz völgyben meglapulva figyelték a mozgásokat. Így sikerült nekik a megfelelő lélektani pillanatban, a reménytelenül vesztésre álló helyzetet megfordítani.

Augusztus 6.-án egy aragóniai lovag, a jól tájékozott de Aguilar átállt az ellenséghez, mellyel az oszmánok birtokába jutottak minden fontos információnak. La Valette nyomban fel is készült a várható átfogó támadásra. Aznap éjszaka dühödt ágyuzás vette 1565. aug. 7. Birgu, kasztíliai bástyakezdetét, s még pirkadat előtt Musztafa és Pijale minden emberét összeszedve párhuzamos támadást indított a két hegyfok ellen. Nyolcezer ember rohanta le Sengleát, négyezer Birgut.
A védők kitartóan küzdöttek, ám az oszmánok számbeli fölénye idővel érvényesült.
A birgui fronton, az előzőleg már romhalmazzá lőtt kasztíliai falszakaszon törtek előre Pijale emberei, s kezdték megvetni lábukat a bástyákon, s kitűzni zászlóikat. A hírre La Valette
egy könnyen mozgósítható szakasz élén a helyszínre sietett, s bevetette magát a harcba. Csatakiáltása itt hangzott el, amelyet már egy megelőző posztomban címül választottam: “Ez az a nap, amikor meg kell halnunk!”

Aznap mindkét oldalon merészen támadtak és vadul küzdöttek, nagy keserűséggel, sok vérontással – írta Balbi. Kilenc órán át tartott a küzdelem, megállás nélkül. A török csapatból aki megfutamodott volna, a tábori őrség bottal kényszerítette vissza a csatába.

Anastagi lovasai amikor látták, hogy a küzdelem elérkezett a csúcspontjához, titkon utat vágtak maguknak a mezőkön, az oszmán tábor felé, s lecsaptak rá. Kíméletlenül levágtak mindenkit, akit csak értek: őröket, tábori szolgákat, betegeket, sebesülteket. Felgyújtották sátraikat, tönkretették készleteiket. Aztán visszatértek Mdinába. Alig lehettek százan, vegyesen lovagok és máltai milicisták. És akkor elterjedt a hír, hogy megérkezett Don García felmentő serege, az gyújtotta fel a tábort. Kitört a pánik az oszmán seregben, megtorpant a támadás a kasztíliai ároknál is, a támadók hirtelen sarkon fordultak, s futásnak eredtek. Sem ütlegek, sem fenyegetés nem tudta megállítani őket. Málta ily módon ismét megmenekült.

Málta IMG_4823 Zsu - Mdina

Másnap Musztafa haragjában kiadta a parancsot, hogy Mdinát töröljék el a föld színéről. Az oszmán felderítés szerint Mdina alig védett gyenge település volt, s egy csapatot küldtek ki, hogy bánjon el vele. Ám az első összecsapás után, a város közelébe érve meglepetve látták, hogy a falakon csak úgy nyüzsögtek a vitézek. Szóltak a dobok, s meghúzták a harangokat, s tűzáradattal fogadták a támadókat. Azok pedig még ágyut sem hoztak magukkal, ezért úgy döntöttek, visszavonulnak. A védők serege felsóhajtott: ugyanis a bástyákon parádézó tömeg nagyobb része civil volt: parasztemberek, asszonyok és férfiak, valamint gyerekek, akiket felöltöztették a tartalék uniformisokba-  s ezzel szerencsésen elhárították az egyetlen rohamot, amit a város ellen a török intézett, majd megfeledkezett róluk. 🙂

Egész augusztusban tartott a kimerítő lövészárok háború, a muszlimokat szorította már az idő, fogyóban voltak lőszer készleteik, s a vezérek szinte bőrükön érezték a szultán győzelmet váró türelmetlen várakozását, melynek jelentést sürgető leveleiben hangot is adott, s irtózatos büntetést helyezett kilátásba kudarc esetén. A keresztények egyre a felmentő sereget várták, ám az nem akart megérkezni. Mindenki utolsó tartalékait mozgósította, La Valette személyesen jelent meg az ispotályban, s aki járni tudott harcba küldte.
Az ostrom lassan megfeneklett, s gyilkos patthelyzet alakult ki. Senki nem akart élve fogságba esni, mert tudták, hogy nincs kegyelem, s a foglyokat kíméletlenül megkínozzák, mielőtt megölnék őket, s még a halottakat is meggyalázták – mindkét oldalon. La Valette, hogy elejét vegye a híresztelésnek, hogy a lovagok arra készülnek, hogy visszavonulnak a San Angelo erődbe, sorsára hagyva a civil lakosságot – a rend minden drága kegyképét lehozatta a fellegvárból és felvonatta a függőhidat, s augusztus 25.-én fel is robbantatta azt.  Szóba sem jöhetett visszavonulás. Valóban, egyedül a nagymester elszántsága tartotta a lelket a védőkben.

Aztán augusztus 25.-én, szombaton eleredt az eső, ami errefelé a tél első jele.

A tramontanának nevezett északi szél, amely az Alpokban gyűjti erejét, majd végigsöpör Itálián, súlyos esőzéseket, kellemetlen hajózási viszonyokat hozva magával a Földközi tenger középső felében. Ez köszöntött be Máltán 1565. augusztus végén.

Az oszmánok nyomorultan gubbasztottak vízzel elárasztott ostromárkaikban, s a három és fél hónap ágyúzása után a Nagy Kikötő környéke úgy festett mint egy világvége utáni táj, a vidék a halál földjévé vált. A keresztény táborban általános volt a nézet, hogy egyetlen összehangolt támadás a végzetüket okozná. Musztafa hiába érezte úgy, hogy a végső diadal karnyújtásnyira van, az ismételten kicsúszott a kezéből. Hiába vetette be az erődökön túlmagasodó ostromtornyait, s egyéb harci csodákat, a védők minduntalan visszaverték.

1565. ostromtorony

Amikor a túl nedves időjárás lehetetlenné tette a tűzfegyverek működtetését, La Valette előhozatta a már anakronisztikussá vált számszeríjakat, amely mechanikus szerkezetekkel még súlyos károkat lehetett okozni. Az eső talán az oszmán küzdőszellemnek okozott több kárt, s közvélekedéssé lett, hogy “Allah nem akarja, hogy Máltát elfoglalják”. Aztán augusztus végén már Musztafa is értesült róla, hogy augusztus 25.-én kifutott Siracusából a felmentő spanyol sereg, akik az uralkodói betarthatatlan utasítást, miszerint tilos az oszmán flottával összecsapni, úgy tervezték megoldani, hogy a sereget legjobb gályáikra bezsúfolva kiteszik Málta partjain, majd visszafordulnak (újabb szállítmányért).

spanyol_segítség

Az elindított flotta azonban a Máltát korbácsoló szelek fogságába került, gigászi hullámok között dobálódva a hajótörés veszélye fenyegette őket. Végül egy hét rémálomszerű utazás után, céljuktól messze eltérítve ismét Szicíliában, Trapani partjainál találták magukat. Végül szeptember 6.-án a flotta újra vitorlát bontott, s immáron újra kellemes időben, csendes tengeren haladtak céljuk felé. Eközben a török táborban csomagoltak. Elkezdték biztonságba helyezni drága ágyúikat, a kalózok egy része már el is hajózott. Az egymással most is ellentétes állásponton levő oszmán vezérek közül Szulejmán még mindig nem adta fel a reményt, bízott a győzelem kiharcolásában, Pijale, bár félte a szultán haragját, áttelelésről hallani sem akarván, flottáját mentendő felkészült a hazafelé vezető útra. Musztafa közölte, hogy kész akár meghalni is, de még egy roham legyen másnap hajnalban, s hogy nagyobb súlyt adjon az ütközetnek, visszarendelte őrhelyéről a Szent Pál öbölben tartózkodó gályákat.

Musztafa ezzel betetőzte balszerencséjét. Két órával a török gályák távozta után Don Gracía felmentő flottája szeptember 7.-én bevitorlázott a szomszédos Mellieha öblébe, s minden ellenállás nélkül partra szállt a tízezer katona, s elindult gyalog a sziget belseje, Mdina felé. A 12 kilométeres utat teljes páncélban, menetfelszereléssel, ellátmánnyal a megelőző hetes tengeri hánykódástól amúgy is kimerült katonák vánszorogva tették meg, de parancsnokuk cselvetéstől tartva irgalom nélkül hajtotta őket előre. A nap végére biztonságban sikerült is elszállásolni őket a városban, ahol 2 napon át kipihenték fáradságukat, s a jó étellel tartásuk nyomán friss erőre kaptak.

Don Garcia seregének partraszállásáról szóló hírek határozott cselekvésre sarkallták a török tábort. Összevonták csapataikat a Sciberras hegyen, majd elképesztő sebességgel és hatékonysággal megkezdték a felszerelések hajóra rakását. Csak a kerekek csikorgása hallatszott ahogy a törökök a köves talajon vonszolták fegyvereiket hajóik felé. Birguban népünnepély zajlott az utcákon, minden templom harangja zúgott. La Valette elrendelte, hogy minden év szeptember 8.-án hálaadási ünnepet tartsanak, a kivívott győzelemért.   Hónapok folyamatos ágyuzása után kivételes, mély csendben szállt le az éj Birgura és Sengleára.

Epilógus: Musztafa aki képtelen volt a kudarcba belenyugodni, egy, az oszmán táborba dezertált katona lekicsinylő helyzetábrázolása alapján, még egyszer megpróbálta szerencséjét. Szeptember 11.-én napkelte előtt tízezer emberrel csatarendben elindult legyőzni a felmentő sereget. Ugyanakkor Pijale flottája elhagyta a kikötőt, hogy megállapodjon a Szent Pál öbölnél.
Musztafa terve rövid úton azonban eljutott La Valettéhez, s haladéktalanul értesítette a mdinaiakat, akik így felkészülten, s friss erővel várták a négy hónapi harcban már kimerült oszmán hadat, s gyorsan megfutamították az ellenséget. A főparancsnok parancsot küldött a flottának, hogy fedezzék visszavonulásukat. A tengerhez vezető kiszáradt lankák mészárszékké változtak. A közben átmenetileg visszatért tomboló hőségben a katonák – védők és ostromlók egyaránt – pusztán vértezetük súlya alatt összeestek és meghaltak. A Máltáért folytatott küzdelem utolsó, véres percei a Szent Pál öbölnél zajlottak. A menekülő katonákat, akiknek ekkor már csak a személyes túlélésről szólt a küzdelem, üldözőik nem kegyelmeztek.

Matteo P. d'Aleccio Siege_of_Malta_3- Don Garcia fementő serege harcban a visszavonuló törökkel

Minden korábbi tapasztalat dacára Európa elősánca kitartott, s megóvta a keresztény partokat a szinte bizonyos pusztulástól. Dél-Európa megmenekülése csak egy hajszálon múlott.
A vallásos buzgalom, a rendíthetetlen kitartás és a szerencse különös elegyének köszönhetően Málta győzelme megteremtette a kicsiny sziget kitörölhetetlen, és dicsőséges helyét a történelem lapjain. Ezért is írtam le ilyen részletesen ezt a történetet, mert bizony erre Közép-Európában már alig hallottunk róla, igaz mi is el voltunk foglalva saját harcaink megvívásával, ugyanezen hódítóval szemben.

Kategória: Málta, Történelem | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

St. Elmo ostroma – 1565

málta35

Ahogy már írtam, az előkészületek ellenére a törökök megjelenése váratlanul érte Máltát.
A polgári lakosság pánikba esve özönlött az erődített helyek felé, ami kimerült a régi fővárosban, Mdinában, Gozón a Cittadellában, illetve a Nagy Kikötőnél Birgu és St.Elmo erődjében. A termés részben még betakarítatlanul a mezőkön, a lábasjószágot sem terelték be. A zúduló emberáradat láttán La Valette egy részüket átirányította Sengleára is.

A támadók Marsaxlokknál tervezték a partraszállást, de a keresztény csapatok láttára továbbhúzódtak a nyugati oldalon, s éjfél tájt kezdték meg a partraszállást. Vasárnap General_map_of_Malta_siege_hu.svgreggel már csöndben visszahajóztak a Marsaxlokk nagy öblébe, s ott folytatódott az oszmán flotta embereinek – köztük 6000 janicsárnak-, s rakományának partra áramlása,
s táborverése. Május 20.-án meg is kezdték az előrenyomulást a szárazföldön át a Nagy Kikötő felé. Néhány nap után a fősziget déli fele a behatolók kezére került, s lángokban állt a vidék. Musztafa főhadiszállását a marsai fennsíkon állítatta fel, s a sereg ágyuállásaikkal Birgu és Senglea előtti magaslatokon vonult fel.

Málta ostroma, freskó ciklus d' Aleccio- Partraszállás

Az eseményekről első kézből származó beszámolók Giacomo Bosio, a rend első történetírója, illetve a 60-as évét taposó, a spanyol seregben hivatásos zsoldosként szolgáló olasz muskétás, Francisco Balbi tollából maradtak fenn. Az eseményeket 100 évvel később, Matteo Perez d’Aleccio örökítette meg freskó ciklusában, melyek a Valletta Nagymesteri Palotája Szt. Mihály és Szt. György termeit díszítik, illetve 4 db-ja a greenwichi Queen’s Houseban található.

Noha a máltaiak csapdákat állítottak a behatolóknak, és a felek kölcsönösen felderítéseket végeztek, a heves csatározások nyitányát május 21.-én Birgu 2 megerősített (foglyul esett La Rivière lovag dezinformációja alapján) bástyája elleni küzdelem jelentette, melyet végül a törökök feladtak. Ezután született meg – az egymással éles ellentétben álló 2 vezető pasa – Musztafa és Pijale – döntése, hogy a támadás első céljának St. Elmo erődjét tekintik, amely kezükbe adja a terület ellenőrzését és bejutást a Nagy Kikötőbe.
Utóbbi mellett szólt az is,  hogy a marsaxlokki öbölben állomásozó flottától az utánpótlási vonal igen hosszú, s a mintegy 10 km-es szakasz maga is állandó őrzést igényel, – Pijale pasának pedig a flottája biztonságba helyezése elsőrendű szempontnak számított. A máltai szelek és időjárás sokkal kiszámíthatatlanabb volt számukra, mint a Földközi tenger keleti felén megszokott, s a flotta épsége a biztonságos hazatérésnek is a garanciája volt.

Mdinát harcászati jelentőségében kezdettől érdektelennek tekintették, s bevételét elvetették. A Málta minden más erődítményének kulcsát jelentő St. Elmo erődjét könnyű prédának ítélték, s mintegy 4-5 napban becsülték bevételét.

Malta ostroma, Ignazio Danti,16. sz., Musei Vaticani

A védők minden bizalmukat az erődítményekbe vetették, noha azok igen gyengék voltak. Francisco Balbi írja: az árok helyenként olyan sekély volt, hogy az ellenségnek nem jelentett volna akadályt, s éjt nappallá téve dolgoztak (nagy számban a muzulmán rabszolgák) a kimélyítésén. Lerombolták az olyan tereptárgyakat – fákat, házakat, gazdasági épületeket, – amelyek a falakon kívül fedezékül szolgálhattak az ellenségnek.
Az egész lakosságot bevonták a munkába, nagy mennyiségben hordták a földet az erődökbe, hogy az ágyúgolyók által megrongált falakat menet közben kijavíthassák. Minden egyes nap, amelyen St. Elmo védői feltartották az ellenséget, újabb haladékot adott Birgu és Senglea erősítésének növelésére, ahol a döntő küzdelemre számítottak.

La Valette erősen élt a lelki és szellemi ráhatással is, a vallásos lelkesedés ébrentartásával.

Procession_,_Malta

Többször adtak Te Deumot és tartottak bűnbánati körmenetet, égi segítséget kérve a muszlimok elleni küzdelemhez. Roberto di Eboli kapucinus fráter negyvenórás szentségimádáson elmondott tüzes szentbeszédével lelkesítette a katonákat és a szigetlakókat. A nagymester hatásos iszlám elleni beszédekkel, s a legmélyebb keresztes hagyományok és Krisztus nevére tett fogadalmuk felidézésével buzdította a St. Elmo-beli, mindent összevetve 750 harcost (ebből 100 körül volt a lovagok száma), hogy életüket olyan drágán adják, amilyen drágán csak lehetséges. Mert az is világos volt előtte, hogy a kudarc nem csupán a keresztény Európa szívét nyitná meg az ellenség előtt, de a Szent János Lovagrendet is mindörökre elsöpörné a színről.

A muzulmánoknál is létfontosságú volt az idő szerepe, mert a téli hajózási szünet beálltáig vagy (győztesen) haza kellett volna már vonuljanak, vagy a téli időszakra biztonságban lehorgonyozni flottájukat a Nagy Kikötő belső védelmében, ahol áttelelhetnek.
S folyamatosan aggasztotta őket az a tény, hogy Don Garcia a közeli Szicília partjainál seregeket és hajókat gyűjt Málta megsegítésére.

Május 23.-án meg is kezdték a nehézfegyverzet átszállítását a flottától szekereken a Sciberras félszigetre, a nehéz sziklás terepen, rengeteg ember és állat részvételével.
Tíz-tizenkét ökröt fogtak minden egyes darab elé, és még sok ember húzta-vonta a köteleket– írja Balbi. Ezután nem is volt többé más biztonságos út a védőknek St. Elmoból csak a tengeren át. Így kaptak Birguból kis csónakokon utánpótlást – illetve szállították át sebesültjeiket a kórházba.

Mégis, lényegében St. Elmo nyerte meg a lovagoknak – és a kereszténységnek ezt a gigászi küzdelmet, melyben kitartott nem öt napig, de 5 hétig, június 23.-ig, az utolsó harcosig.

Málta P1680736 Valletta, St.Elmo erőd

És ennek az öt hétnek minden napja, minden órája és minden perce a heroikus küzdelem hőskölteménye, amelyben mintegy 1500 ember vívott utolsó leheletéig az emberben, munícióban túlerőben levő muzulmán áradattal, akik itt elvesztették teljes létszámuk negyedét, cca. 8 ezer embert. Az eredményt azonban nem adták könnyen. Továbbra is Roger Crowley könyve alapján szedtem sorba az eseményeket:

Az oszmánok bevetettek mindent, amiben a világon akkor senki nem is jöhetett nyomukba: ostromművészetben, gyakorlati hadmérnökségben, tömeges emberi munkában és rögtönzés terén. Az árkászok gyakorlott és precíz munkavégzésével hihetetlen sebességgel vájták a sziklás talajba az állásaikat és földalatti robbantásokhoz alagutakat. Velük párhuzamosan a lőállások kiépítéséhez emberek százai a hegytetőről hosszú sorokban, zsákban hordták a földet és deszkát, később a harcok alatt – éjszakánként – az erődárkok feltöltésére rőzsekötegeket.
Pár napon belül már sáncaik védelmében, alig 600 lépésre dolgoztak a St. Elmo árkától. Közben muskétásaik, akik hosszúcsövű, állványra állított puskáikkal, amelyeket akkor még csak ők használtak, (s képes volt a középsúlyú mellvértet átlőni), precíz lövéseikkel szedték áldozataikat. Hihetetlen türelemmel, akár órákig képesek voltak mozdulatlanul lesben állni, hogy a gondatlanul a fedezetlen erődfalaknál kibukkanó lovagokra tüzeljenek.

Assedio e Batteria di S.Elmo a di 27. Maggio 1565 - D' Aleccio- részletMájus 28.-án aztán az oszmán ágyuk is tüzet nyitottak, hogy innentől folyamatosan itt- vagy ott, golyózápor alatt tartsák a terepet. Az ostrom tüze mellett az időjárás is egyre melegebb lett, amely egyaránt megviselte a nehéz páncélban szenvedő védőket, de a könnyű ruhában, vagy fejfedő nélkül, félmeztelenül rohamra rendelt támadókat is.

A mindennapos küzdelem a lőporkorszak fejlesztés alatt álló találmányainak bevetésével zajlott, s a robbanások hangja betöltötte a tájat. A keresztény védőknek voltak kezdetleges kézigránátjaik, s a későbbi lángszórókhoz hasonlatos harceszközeik; görögtűzzel teli korsók és szurokkal megtöltött hordóik. Nehézmuskétáik galambtojás méretű kőlövedékeket lőttek ki, láncos ágyugolyóik pusztító hatásúak voltak a tömör sorokban támadókra. Az oszmánoknak is halálosan pontos íjászaik is voltak, robbanógránátjaik nehezen kioltható tüzet szórtak a nehézpáncélba öltözött ellenségre. (Minden erődön belül vízzel telt merülő dézsák is fel voltak állítva.) Ezek a fegyverek kegyetlenek és kísérletiek voltak. Így jellegüknél fogva megbízhatatlanul is működtek, alkalmazásuk jelentős kockázattal járt, a sérülések igen gyakoriak voltak saját térfélen, mivel működésbe léptek, még mielőtt eldobták volna őket, lőporos hordók felrobbantak, stb.

Illusztráció -1565. Nagy Ostrom- csatakép

Az ostromárok közelsége, az ágyúzások okozta rombolások egyértelművé tették  a védőknek, hogy helyzetük erősítés nélkül sokáig nem tartható, s rohamosan romlott a katonák morálja. Kapitányuk éjszaka átkelt a kikötőn, hogy tájékoztassa a Nagymestert, aki, hogy erősítse a kitartást további élelmet és lőszert, továbbá százhúsz embert juttatott át az ostromlott erődbe. Az erősítés élén, a nehezen kézben tartható zsoldosokra is nagy hatással levő, spanyol Medrano kapitány, aki váratlan rohamokkal zavarta meg a törökök felvonulását.

Matteo P. Aleccio Siege_of_malta_2-St. Elmo bevétele

Június 2.-án azonban a helyzet rosszabbra fordult. Hajnalban a Sliema foknál tizenhárom gályával és harminc egyéb vízi járművel felbukkant kalózaival Algírból Dragut, ami az egyik oldalon nagyfokú elkeseredést, a másikon üdvrivalgást váltott ki.

dragut gályái

Dragut félelmes hírét kiérdemelte, hiszen igen tapasztalt, találékony és élesszemű harcos volt, így azonnal felmérte a saját oldalán elkövetett hibákat is. Azonban már egy folyamatba érkezvén, megpróbálta a legjobbat kihozni a helyzetből, s megítélése szerint, ez az ostrom mielőbbi befejezése volt. Elrendelte, hogy több löveget hozzanak fel az erődhöz, s a szemben levő Marsamxett-i kikötő partjairól is – immár félkör ívben – bombázták St. Elmot, amit éjszaka sem függesztették fel. A idegőrlő csatazaj így szünet nélkül megtöltötte a levegőt, amelybe a por és füst, kátránygőz, s a védőárkokba zuhant, oszló hullák szaga is egyre inkább keveredett.

Dragut érkezését követő reggelen aztán egy janicsár különítmény létrákkal kúszva megközelítette az elősánc mellvédjét, s titokban megmászta. Heves csata után a túlerő győzött, s az elősánc a törökök kezére jutott. Azonnal földbástyát építettek az elősáncra, s már ki is tűzték arra lobogóikat, amik minden harcban rendkívüli lelki hatással vannak mindkét fél harcosaira. Egyúttal erős ostromállása keletkezett így a támadóknak, méterekre csak az erődtől, ahonnan már a St. Elmo közepét tudták lőni.
Az elősánc elvesztésével nem volt olyan belső vár, ahová a védők visszavonulhattak volna az ostrom közben.

1565 San Elmo ostroma

A törökök feszített tempóban hordták a rőzsét, gyapjúbálákat és földet, hogy feltöltsék az erőd árkát. Néhány gályáról leszerelték az árbocokat és hidat ácsoltak belőlük az árkon át a mellvéd felé, miközben mesterlövészeik fedezték őket az erődből felbukkanó védőkkel szemben. Pallóikat földdel szórták be, hogy a gyújtogatástól megvédjék, s öt ember is elfért rajtuk egymás mellett.

Miközben az ágyúzás egyre tartott, az erődfal lábánál csengő-bongó csákányok hangja a tehetetlen védőket arra a meggyőződésre juttatták, hogy a törökök aláaknázzák azt.
A St. Elmo és Birgu közötti közlekedést már lövészek nehezítették. Fényes nappal már nem lehetett megkísérelni az utat, de az éjszakai átkelés sem volt veszélytelen.
Ám mégis sikerült kétszer is helyzetjelentéssel tudatniuk a Birgu-i főhadiszállással kilátástalan helyzetüket. Június 8.-i második jelentésükben a haditanácshoz írt levélben jelezték, hogy közel a vég, bármikor levegőbe röpíthetik az egész erődöt, a védők visszavonultak a kápolnába, és inkább szeretnének kirohanni, hogy úgy haljanak meg. A levelet ötven lovag jegyezte. – La Valette válasza megint az időnyerést szolgálta. Amikor a követek közölték a St. Elmo védőivel, hogy az erődöt továbbra is védhetőnek tartják, kitört a népharag, s nyílt lázadásba torkollott az alakulótéren. Csak akkor változott meg az izzó indulat, amikor valaki megkongatta a vészharangot, amire mindenki elfoglalta a helyét, a követek pedig visszaszöktek a vízen túlra.

Valletta, St. Elmo erőd, alakuló tér -kollázs

Az újra összeült haditanács megoszlott volt a kérdésben. Egyesek visszavonulást akartak, hogy mentsék a legénységet, de valójában nem volt választás. Lehetetlen lett volna ennyi embert kimenekíteni , amikor már a kikötőt oszmán fegyverek pásztázták. A védőket kellett ismét meggyőzni, hogy további időt nyerjenek. Birgu főterén dobok hívtak önkénteseket a St. Elmo védelmére, s ezek után közölték a lázadókkal, hogy elhagyhatják az erődöt, s …“minden távozó helyébe négy emberünk akad, aki könyörögve kéri, hogy elfoglalhassa helyüket.”

A keresztény lakosságot meghatotta, hogy két áttért zsidó is jelentkezett az önkéntesek közé, s a karizmatikus szónok, Eboli atya ugyancsak átkelt a vízen. Miranda kapitány tüzes beszédet intézett embereihez, “azon a nyelven, amit a katonák értenek”, miszerint “harcoljanak vitézül, és a barbárokkal fizetessék meg az életük árát oly drágán, amilyen drágán csak lehetséges”. Újabb hírnök már a következő üzenetet vitte: “Egyhangú döntés született, hogy senki nem akarja elhagyni az erődöt, viszont erősítést és lőszert küldjenek nekik, és hogy mindenki kész meghalni St. Elmoért.” S folytatódott az emberek és felszerelések átszállítása a kis erődbe. Lázadó hangok nem hallatszottak többé.

Málta, Valletta, St. Elmo IMG_0488 5.nap V

Június 10.-én aztán a lovagok új hadieszközt vetettek be. La Valette egy rakomány tűzkereket küldött az erődnek. A találmány hordódongákból állt, melyeket áztatott kötéllel burkoltak, majd belemártották egy kondér forró szurokba. Ezt a műveletet addig ismételték, amíg a kerék emberláb- vastagságú lett. A rendeltetése az volt, hogy a  tömegben támadó ellenségre hajítsák, miközben fáklyákat kötöztek rá, s vasfogóval átemelték a mellvéden.

Egy újabb heves ostrom indításakor sor is került bevetésükre. A hosszú köpenyt viselő janicsárok áradata már átjutott a hidakon, s létrát támasztva a falaknak, megindult felfelé. A  szembejövő forgó tűzkerekek hatása pusztító volt. Egyszerre két-három katona ruháját is elkapta a kerék, s a turbánjukkal együtt eleven tűzgömbbé vált emberek rohantak a tenger felé, iszonyatot és tüzet terjesztve maguk körül. A janicsárok visszavonulót fújtak. Musztafa pasa azonban még a napszállta után új ellentámadást indított. Az egész eget bevilágította az ágyuk torkolattüze, s a különböző gyújtószerszámok. Birgun fáklyafény nélkül látták a pokoli tüzeket, s hallották az azt kísérő sikolyokat, – s meg voltak győződve róla, hogy az erőd elesett. De nem. Megint a törökök vonultak vissza. Pirkadatkor újabb rohamuk hasonló véget ért. A muszlimok a nappalt a halottak összegyűjtésével és tömegsírokban való elföldelésével töltötték. Az ostrom ekkor már két hete zajlott.

Matteo Perez d'Aleccio (1575-1581)- 1565. Nagy Ostrom freskó ciklus 07 txt

További ádáz küzdelmek számos lapot megtöltöttek a harcok krónikáiban, melyet szenvedés és halál kísért mindkét oldalon. A támadók folytonos, éjjel-nappal tartó ágyuzással, szorványos rajtaütésekkel, és számtalan hamis riadóval fárasztották az the-great-siege-of-malta-illusztrációellenséget. Az erősödő rohamokban hullottak az emberek a falakról, miközben az árok lassan megtelt holtakkal, de a lovagok is elvesztették legénységük egyharmadát, 150 embert. A török táborban ugyanakkor járvány dúlt (a mérgezett kutaknak köszönhetően vízhiányban szenvedtek), s az ételadagokat is korlátozták. A pasák és janicsárok között megromlott a viszony, miközben a két haderő, a szárazföldi és tengeri, vezére között versengés indult, melyet részben a megszégyenüléstől való félelem, részben a dicsvágy hajtott. Mindez igen rontotta a tábor morálját.

Június 18.-án aztán Dragut súlyos sebet kapott egy lövegállás szemrevételezésénél. Az egymástól eltérő értelmezések szerint az ellenség találta el, mások szerint saját ágyújukból kilőtt golyó egy repesze sebesítette meg a füle mögött, s élet és halál között lebegett. Musztafa igyekezett ugyan titokban tartani a dolgot, de a baleset híre szárnyakon terjedt, s hamarosan eljutott még Birguba is, s zavart keltett a török csapatoknál.

Musztafa még hevesebb ágyúzással gondolta egy végső roham indítását, s a falak javítása jóformán lehetetlenné vált. Június 20.-án az oszmánok befejezték az öblöt pásztázó új lőállást, s így már éjszaka sem lehetett átkelni az erődhöz. Miranda kapitány utolsó, Nagymesternek küldött üzenetében kifejtette, hogy kegyetlenség volna további embereket indítani a túlpartról a biztos halálba. A következőkben csakis magányos úszók keltek át titokban az öblön az éjszaka leple alatt.

Június 22-én hajnalban Musztafa utolsó általános rohamot indított, a védőket teljesen körbevették, Pijale pasa felsorakoztatott flottájáról a tengerről lőtte az omladozó erődöt.

A rekkenő nyári hőségben St. Elmo utolsó óráit számlálta.

1565. Nagy Ostrom- csatakép 2

Az erődöt mindenfelől rohamozók ezrei lepték el, ostromlétrákkal kezükben.
A mellvédeken közelharc folyt, az erődöt láng és tűztenger takarta. A védők immár csak négykézláb közlekedhettek a mellvédek között, őrhelyeiket nem hagyhatták el, s a papok a falakra felkapaszkodva szolgáltatták ki a szentségeket. Míg az ostromlók zászlaikat igyekeztek kitűzni, a védők óráról órára kitartóan küzdöttek. Hatórányi kaotikus csata végeztével a támadás megtorpant, az oszmánok visszavonultak.
A számvetés az erődben súlyos volt: sok parancsnok elesett, mások állni sem tudtak a kapott sebektől. Holtak hevertek mindenütt – a mellvéden, az alakulótéren, s nem hogy eltemetni, megmozdítani sem volt már módjuk őket. A falakon keletkezett lyukak javításához nem maradt anyag, nincs gyúanyaguk, kevés volt a lőpor. Aki még állni tudott a lábán, összegyűlt a kápolnában, s egyhangúlag megfogadták, hogy bevégzik földi zarándokútjukat, az életet. Felkészítették lelküket a Jézus Krisztus szolgálatában vállalandó halálra. Az ostrom 26.-ik napját számlálták.

Valletta, St Elmo erőd, kápolna IMG_1229 5.nap V

Június 23.-án, szombaton Szent János ünnepének vigíliáján mindössze hetven- száz ember lehetett még életben, és várta a rohamot. Két parancsnokuk, akik már állni sem tudtak, székükben vitették fel magukat a falakra, karddal a kezükben. Mivel lőporuk elfogyott, karddal, lándzsával kezükben álltak helyükön a védők, míg le nem mészárolták őket. Az utolsók az alakulótéren összetömörülve néztek szembe végzetükkel.

Musztafa pasa az elmúlt hetek megaláztatásai után úgy rendelkezett, hogy senkit ne hagyjanak életben. A lovagokat különös gyűlölettel szörnyű módon intézték el. (Leírni sem kívánom.) Egyetlen védő sem maradhatott életben. A vezénylő parancsnokok fejét lándzsára tűzve tették közszemlére, néhány lovagot és egy máltai papot szörnyen megcsonkítva, egyeseket fej nélkül, jellegzetes módon fából ácsolt keresztre szegezték, s a vízre bocsátott holttesteket St. Elmotól az áramlattal átúsztatták Birguba.

1565. Nagy Ostrom, június 23.

A hátborzongató keresztre feszítési paródia elrettentésül szolgált volna a további ellenállástól. Célját nem érte el. Ellenkezőleg.

La Valette nem hátrált, s dörgő beszédben szólt a néphez, s megtiltotta a gyász bármiféle nyilvános kifejezését.Tisztességgel búcsút vettek a halottaktól, s Szent János ünnepét a szokott módon megünnepelték. S válaszul a töröknek, ugyanilyen kemény üzenetet küldött. Kivezettette a tömlöcből a török foglyokat, és a bástyákon kivégeztette őket. A
San Angelo megszólaló ágyúi sortüzet lőttek a vízen át a török tábor fölé. Az ágyúgolyók helyett török emberfejek repültek a győztesek táborába.
Két órával St. Elmo eleste után Dragut is megvált e földi köteléktől, s kilehelte lelkét.

St. Elmo erődje helyén csak füstölgő romok maradtak.

Kategória: Málta, Történelem | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése