Kettő az egyben – épületséta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Úgy érzem magam, mint egyes rock énekesek, -bandák, akik az elmúlt évtizedekben sokadszor is megrendezték az utolsó búcsú koncertjüket.

Merthogy én is elbúcsúztam itt Tőletek, de a körülmények alakulása folytán mégis indíttatva érzem magam, hogy még egy üzenetet azért átadjak ezen a felületen is Nektek. Ugyanis elkezdtem felépíteni egy új, irodalmi blogot – aminek új nevet és megjelenést tervezek.

https://jegyzetfelekakonyvmellol.wordpress.com/

De hogy ez az esemény ne szorítkozzon egy szolgálati közlemény szűkszavú bejelentésére, gondoltam még megleplek Benneteket egy sétával a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű épületében. Így lesz ez a bejegyzésem kettő az egyben. Egyrészt (egy utolsó) záró, és egyben egy újnak a nyitó fejezete, melyben a közös szál maga az olvasás.

Fortepan 116593- Országgyűlési könyvtár (illusztráció)

Jó pár éve annak, hogy részt vettem egy épület bejáráson, amelyet a könyvtár munkatársa vezetett a 2001-ben megújult épületben és mondhatom, elkápráztatott. Én mint tizenéves többször megfordultam a régi, nagy olvasóteremben, amely különleges atmoszférája gyermek lelkemet mindig elvarázsolta. A hosszú asztaloknál, meghitt lámpafényben csendben ülő olvasóktól hallatszó egyetlen zaj a könyvlapok surrogása volt, miután a bejárati pultnál kiválasztott és leadott katalógus cédulák alapján előkeresett könyveket a halkan járó könyvtáros nénik helyedbe hozták. S áhítat fogott el, a szellem ezen otthona láttán, s felemelt az érzés, hogy az adott pillanatban én is oda tartozom. De más kép, a főbejáratnál ruhatárba adott kabáton, s az onnan felvezető lépcsőn kívül, nem él bennem. Igaz, akkoriban életünk szürke és megfeketedett falak között zajlott, nem igazán adott okot az esztétikai szemlélődésre. A műemlékvédelmet kisbetűvel írták, nemigen jutott pénz az állagmegóvásra. S rajongtunk mindenért, ami új és modern, s álmaink netovábbja egy jól felszerelt, összkomfortos lakás volt valamelyik házgyári elemekből épült lakótelepen.

Ma sokkal üdítőbb a kép, mint amit a fenti, Fortepan gyűjteményéből kiemelt -1964, 1982, 1971. évekből származó kockák mutatnak. Ha valaki feljön a Kálvin téri metró aluljáró Baross utcai kijáratánál, ez a vibráló, izgalmas látvány tárul elé.

Az utca képét dominánsan meghatározó palotához szépen berendezett sétáló utcán jutunk, a korábban falakat megfeketítő és zajos gépkocsi és trolibusz forgalmat kizárták innen, elterelték.

Az épület, eredeti formájában mit sem változott, viszont csodálatosan megújult. Az archív fotó 1900 körül készült, s a könyvtár Budapest gyűjteményéből való.

A palota 1886-1889 között Wenckheim Frigyes gróf megbízásából épült az un. mágnás fertály, ma Palotanegyed szélén, szabálytalan, trapéz alakú telken. 1860 óta zajlottak itt az újonnan megépült Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Lovarda, és a Képviselőház (mai Olasz Intézet) vonzáskörzetében az addig jobbára vidéken élő arisztokrácia palota építkezései, miután elterjedt az a felfogás, hogy nem igazi magyar úr az, akinek nincsen Pesten palotája.
Ebbe a mozgalomba viszonylag későn kapcsolódtak be a Wenckheimek, akiknek Ókígyóson volt az uradalma, s a Békés, Csanád, Arad és Győr megyékben levő, 120 ezer holdat meghaladó földjeikkel, s további 2 vidéki kastélyukkal az ország leggazdagabb arisztokrata családjai közé tartoztak. Mire észbe kaptak, már csak ez a kedvezőtlen adottságú telek maradt a József és Stáció utca (ma Reviczky és Baross utca) összefutásánál, amely előtti névtelen terecskén ráadásul akkortájt egy bérkocsi állomás működött, fogatok, fuvarosok gyülekező helyével.

Ettől a nem éppen elegáns környezettől igyekezvén megszabadulni, ellentételként a gróf megígérte, hogy felállíttat itt a köz javára, – a saját telkén és költségére, – az Operaházéhoz hasonló négyágú kandelábert (lásd fenti képen), amit a főváros hivatala el is fogadott. Igaz, végül a négy lámpatestből csak egynek használatát engedélyezte, mivel a gázláng költsége a város közüzemi számláját terhelte.

De persze a vagyonnal sok mindent meg lehet oldani, s az épület tervezésével megbízott, addigra igen keresetté vált szászországi építész, Meinig Artúr a hátrányokból is előnyt kovácsolt, s valóban reprezentatív, gyönyörű palotát alkotott. (Talán emlékeztek még másik kiemelt művére, amelyről ugyanitt már beszámoltam Nektek: a tiszadobi Andrássy kastélyra – vagy említhetném a pesti Park Klubot, a mai Stefánia palotát művei közül.)

A neobarokk zsenijének is aposztrofált építész, az épület legkeskenyebb oldalán alakította ki a díszes, főhomlokzatot, teljes mértékben feledtetve ezzel a telek legfőbb hátrányát.
A monumentalitást a viszonylag dísztelen oldalszárnyak képviselik. A palota egyemeletes, de emelt földszintje és nagy belmagassága miatt magasabbnak hat.

A Kálvin térre néző főhomlokzat számos dísze közül természetesen elsőre a középen kiugró ovális rizalit és a kupolába futó tetejét díszítő (9 ágú) grófi korona fogja meg a tekintetet. A főpárkányon a Wenckheim címer. A főbejárat előtti három nagy íves nyílással áttört kocsifelhajtó gyönyörű csipkés kovácsoltvas kapui Jungfer Gyula munkái. A palota külsőt a drezdai barokk inspirálhatta, míg a gazdagon díszített belsőt (XV. Lajos -stílusban fogant) francia ihletésünek mondják.

A palotát 1927-ben vásárolták meg az örökösöktől az 1904-ben alapított Fővárosi Könyvtár számára, amelynek tervezett épülete az I. világháború miatt nem épült meg. Ekkor a könyvtári használat célját szolgáló átalakítások mintegy 4 évig tartottak, ám azóta kisebb felújításokon kívül, lényegében változatlan formában üzemelt 1998. évig. Ekkor egy komoly rekonstrukció indult meg Hegedűs Péter építész vezetésével, amelynek elsődleges célja az épületbővítés és a könyvtárszolgáltatások korszerűsítése volt, a napi több, mint 1000 látogató jobb kiszolgálása érdekében. Ennek során a palotához kapcsolták a Reviczky u. 3. szám alatti egykori Berczik palotát, illetve a Baross utcai oldalon elbontott bérház helyén egy teljesen új, modern könyvtárszárnyat építettek.

A rekonstrukció 2001 őszén készült el, s a három épület egybenyitásával mintegy
13 ezer négyzetméteres könyvtár komplexum alakult ki, 11 különböző méretű olvasóteremmel, gyerekkönyvtárral és internetszolgáltatással. Az olvasótermekben a bővítéssel összesen kilencszáz férőhelyet tudtak kialakítani az addigi kétszázzal szemben. Az új csatolások hat szinten szolgálják az olvasókat ill. a könyvtár dolgozóinak raktározási és feldolgozó munkáját. Ezen szintkülönbségek összekapcsolása jelentette a legnehezebb problémát a tervezés során.

A példásan rekonstruált palota részben, ahogy már az 1927-1931 között a könyvtárrá alakításnál, megmaradtak az eredeti reprezentációs és dísztermek olvasó termeknek, míg a különféle lakó- és kiszolgáló helyiségek a hivatali szobákat, raktárokat rejtik. A három rész találkozásánál, a palota déli szárnyán lebontott épületrészt árkádsorral vezetik át a bővítés tereibe, ahová utólag illesztették be a kör alaprajzú, olvasói közönségforgalmat szolgáló lépcsőházat. Az új épületrészek belső részletei megkülönböztető módon, eltérnek az eredeti terek kiképzésétől. A történelmi épület festett falaival szemben, például ezt a lépcsőházat fehér klinker lapkákkal burkolták. A lépcsőkorlát pálcái pedig az 1860-ból származó, lebontott Baross utcai épület függőfolyosójáról kerültek ide.

A felújítás olyan jól sikerült, hogy építészeti nívó díjat és az europai épített örökségvédelmi szervezet Europa Nostra díját nyerte el az objektum. Fantasztikus atmoszférájú az egész épület, mindig öröm belépni ide – s beleszédülni hatalmas könyvállománya választékába.

Újonnan került kialakításra a Berczik palota alsó szintjén a Sárkányos gyermekkönyvtár is, melyet az erdélyi kötődésű belső építész Jakab Csaba tervezett, és tele van erdélyi és sárkányos motívumokkal. Jakab Csaba a palotát bejárva ugyanis sok sárkánymotívumot vett észre az épületben, innen jött a díszítés ötlete – majd a gyermekkönyvtár elnevezése is. Ezt a gondolatot folytatja a Berczik palota belső udvarán felállított 2 nagy samott sárkány (Pusztai Ágoston munkája) is.

Ma az épületbe a Reviczky utcai oldalbejáraton át jutunk be. Itt érkezünk a tágas központi fogadó térbe, amely egykor nyitott gazdasági udvar volt – ma üvegfedelén át áramlik be a fény az átrium szerű előcsarnokba. Az olvasójegy nélkül is szabadon igénybe vehető kávézó és büfé az egykori istállóból és kocsiszínből került kialakításra. Az építkezés idején ugyanis még teljesen természetes volt, hogy a belvárosi palotákban is létesítettek istállókat, hiszen a lovaglás az urak életmódjához hozzá tartozott. Itt 4 lovas fogatok is be tudtak hajtani, – ezt illusztrálja a belső kapu feletti 4 lófej, de hétköznapokon a házlakók is ebből az irányból közelítették meg lakrészeiket.

És akkor innen most elindulhatunk a példás műemlék helyreállítással felújított, pazarul berendezett palota látogatható terei megtekintésére.

Előtte azonban még szeretnék néhány szót szólni az építtető Wenckheim családról, akik neve azért nem annyira ismert, mint számos régi magyar arisztokrata családé.
Türingiai illetve osztrák polgári származású család az övék, akik az államnak tett szolgálataikért nyerték el a leszármazóik által is örökölt grófi, illetőleg bárói címüket. Magyarországra 1776 és 1802 között jutnak el.

Ez a családi ág, amelyikhez a mi palotánk kötődik, a grófi ághoz kapcsolódik. Az egyik építtető, Wenckheim Krisztinának az édesapja, az ókígyósi majorság és kastély alapítója, Wenckheim József Antal. Ő szolgált mintául Jókai Mór Egy magyar nábob c. műve címszereplője alakjához. Ugye emlékszünk még arra a jelenetre a filmből, amikor az idősen házasuló főúrnak (alakítója Bessenyei Ferenc) az örökségért aggódó rokonsága nászajándékba koporsót küld? Ez a fiatal feleséggel kötött harmadik házassága meg is hozza gyümölcsét, noha az édesanya még abban az évben, szülés után meghal, akit 3 éven belül követ az idős Wenckheim József Antal is. A korán árvaságra jutott leány az ország leggazdagabb árvája, s ezáltal a legkapósabb úrhölgye lett. Wenckheim Krisztina példás neveltetésben részesült, amelyről még az apja által kinevezett több főből álló “grémium” lelkiismeretesen gondoskodott, mint ahogy vagyona megóvásáról is. Hat nyelven beszélt, zongorázott, énekelt (Liszt Ferenc vasárnapi matinékoncertjein is fellépett), rajzolt, széleskörű olvasottsággal és műveltséggel rendelkezett, beutazta egész Európát. Nyolc éves korában Ferenc József és Erzsébet királyné egy országos körutazás keretében Ókígyóson is látogatást tett, akiket Krisztina verssel köszöntött. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Sisi később az udvarhölgyei közé választotta.

Végül Krisztina unokafivéréhez – amely családon belüli házasodás -valószínűleg a vagyon összetartása céljából- igen elterjedt volt a Wenckheimek között, gróf Wenckheim Frigyeshez ment hozzá. Együttesen 120 ezer holdas birtokuk rendkívül komoly anyagi hátteret biztosított számukra. A férj, Milánóban született, ahol édesapja huszárkapitány volt apósa, Radetzky seregében. Ő maga nem hajtott végre nagy tetteket, amit a történelem könyvek feljegyeztek volna. 1878-tól tagja az országgyűlésnek, bár – ahogy leírják – nyílvánosan nem szokott felszólalni. Később főrendiházi tag, 1904-től főpohárnok mester, így az ország zászlós uraihoz tartozik. Híresek voltak jótékonykodási tevékenységükről. Házasságukból hét gyermek született (3 fiú, 4 leány). Leszármazottjaik nem Magyarországon élnek, de ismereteink szerint néha hazalátogatnak, s Újkígyóson találkoznak.

Nos, az építtetők valószínűleg nem kevesebb célt tűztek ki maguknak, mint hogy a Budapesten épülő palotájuk, mely később hatalmas társasági rendezvényeknek adott helyet, túlszárnyalja a többi reprezentatív palotát, s a legjobb művészeket szerződtették otthonuk fényűző és gazdag berendezéséhez. Korabeli tudósítások szerint a palota
közel 1 millió Ft költséggel készült el. Átadáskor az épülethez 11 terem, 48 szoba, 5 konyha, 5 előszoba, 3 tálaló 4 fürdő, továbbá 11 kiszolgáló helyiség tartozott.

Ha a Kálvin térre néző főbejáraton keresztül érkeznénk – amit azonban csak ritka események, rendezvények kapcsán nyitnak meg, ezt látnánk:

Az előcsarnokból induló márvány lépcsősor alját 2 kandeláber ékíti, eredetileg gáz világított bennük. A kandelábereket díszítő angyalkák Fadrusz Jánosnak, a kolozsvári Mátyás király szobor készítőjének alkotásai, s nem is az egyetlenek ebben a házban. Amiről azonnal meggyőződhetünk, ha elindulunk a lépcsőn felfelé, a magasföldszintre jutva kissé sötét belépőtérben álló, a házat vállukon tartó négy törpe megmintázása ugyancsak Fadrusz kezét dícséri. A bányász ruhás törpék azonban nem csak tartják az épület súlyát, de vigyázzák is azt. A négy törpe egymáshoz 90 fokkal elforgatva áll, így mindenkit szemmel tudnak tartani, aki csak elhalad erre.

Az innen induló háromkarú díszlépcső – melyet neveznek még Császárlépcsőnek is – ragyogó példáját adja a neobarokk egyik kedvenc elemének, az ellentétekkel operáló hatáskeltésnek. A viszonylag szűk, és sötét térből nyíló lépcsőház hirtelen fénnyel áradó térbe vált, köszönhetően a már eredetileg is üvegtetővel fedett lépcsőháznak. (Az újjáépítés során ennek mintájára fedték be az egykori udvart.) De nem csak a fény adja a káprázatot: a fehér falakon rokokó stukkódíszek mintegy lugast varázsolnak az élettelen falakra, s a pihenőnél kettéváló széles, ballusztrádos lépcsőt historizáló barokk kőfaragások kísérik.

És a valószínűleg itt a legtöbbet fotózott lépcsőházi szakasz, a mesebeli sárkányok quartettje.

A lépcsőn felérkeztünk a dísztermek sorával büszkélkedő emeleti szintre. Rögtön szemben a fogadóterem, kétoldalra tőle a gróf és grófnő szalonjai, vagy másként az ezüst és arany terem helyezkednek el. A fogadóterem, ahol Krisztina grófnő vendégeit fogadta, az előcsarnok fölött és a főhomlokzati rizalit emeletén kapott helyet. A házaspár a báli szezonban számos társasági eseménynek adott helyet palotájában, tánctermeikben egyszerre ötszázan is elfértek.

A helyet ma is felhasználják rendezvényekre, vetítésekre, sajtótájékoztatókra, ilyenkor azokat a közönségforgalom elől lezárják.

A fogadóteremből jobbra (Reviczky u. felé) a grófné arany szalonja nyílik, balra (Baross u.) pedig a gróf férfiasabb színezésű ezüst terme. Itt az ajtó belső oldalán a kilincstől az egyéb díszítésig ezüst a színvilág – míg a fogadóterem felé eső ajtóoldal marad az ide illeszkedő arany díszítésnél. A palotában látható kandallók és kályhák már eredetileg is csak díszként szolgáltak, mivel a kastélynak központi fűtése volt, egy ahhoz csatlakozó szellőző rendszerrel. A hatalmas tükrök is sértetlenül fennmaradtak a hosszú életük során, mivel úgy voltak beépítve, hogy egy kulccsal a keretükről le tudták oldani azokat, s a vészterhes időkben megfelelő helyre menekítették.

Innen, a grófi kisszalonból az összenyitható termek szép sora (enfiladé) megbabonázza a tekintetet. Ez az oldal képezte a legfőbb terét a társasági eseményeknek, hiszen innen az első terem a kis táncterem, majd a zenekari karzat után a nagy táncterem. A kettő közötti kis keskeny nyílás/híd emeletén voltak elrejtve a zenészek, s mindkét teremben hallatszott játékuk. A nagy táncteremnek az ablakos, hosszanti oldalával szembeni falban három nagy ajtókeret szerű kivágáson keresztül a tükör folyosóra lehetett kimenni, ahol a táncosok megpihenhettek. Ma mindkét egykori táncterem olvasóterem, értelem szerűen a kis- ill. nagy olvasóterem néven.

És most vegyünk egy kis levegőt, mert az eddig sem túl szolíd pompa után a volt nagy táncteremben a plafontól a falakon lecsorgó aranyozás, a buja díszítés bizony letaglóz. Nem is tudom, hogy itt inkább a barokk stílusjegyével, a túldíszítettséggel állok-e szemben, vagy legalább annyi benne az üzenet a kortárs arisztokratáknak, saját gazdagságukról.

És ha már szédülünk, és azt hisszük már érezzük a dísztermek stílusát, az ebédlőbe lépve felszisszenünk. Egy faragott tölgyfa burkolattal berendezett reneszánsz terem! (Sajnos még a kezem is beremegett az első kép exponálásakor, de beteszem, mert ez az egyetlen átfogóbb képem a teremről.)

Ez az egyetlen reneszánsz terem a palotában. Itt külön szokás beszélni a csillárjáról, mivel a többi teremben látható csillár fából készült, csak megfelelően színezték. Ez a 17 mázsát nyomó bronz világító test a palota legnagyobb csillárja, a mennyezetben a tartásához külön gerendát helyeztek el. Érdekessége még a teremnek az 1889. évi aranyozott papírtapéta is, amelyet 2001-ben a restaurátorok olyan jó állapotban levőnek találták, hogy leszedték a falról, kitisztították és visszatették.

A mennyezet tölgyfa borítása eredeti, ám a szekrények a könyvtár szükségleteihez igazodva, annak beköltözése után készültek. Az átalakítás ugyanis ezekben a helyiségekben elsősorban az enteriörökbe illeszkedő bútorok elkészíttetését jelentette, amelyre pályázatot írtak ki az asztalos mesterek között, s ez itt egy különösen jól sikerült munkájuk.

És most már annyit csavarogtunk itt az épületben, hogy úgy érzem ideje egy kis eligazító táblát is betennem ide. A termek megnevezése itt az aktuális felhasználás szerint szerepel, az értelmezhetőség kedvéért azonban beírtam az eredeti rendeltetését a palotában.

Régebbi anyagokban esetleg találkozhattok még az 1927-1998 közötti könyvtári használat szerinti megnevezésekkel, így: A nagy táncteremből lett az olvasóterem, az ebédlőből a folyóiratterem, a kis táncteremből a katalógus-, az ezüst szalonból a referenciaterem. A fogadótermet először kiállítóteremnek rendezték be, az arany szalont a Budapest Gyűjtemény, a dohányzót a Keleti Gyűjtemény kapta.

Ebből a térképből ki is olvashatjátok, hogy lényegében végére értünk a palota Baross utca felőli szárnyának, s sétánk során is visszamentünk a kiinduló teremből nyíló grófnői szalonhoz, az arany teremhez. Ezen a szárnyon alapvetően a grófnő és gyermekei lakószobái voltak. Itt is van azonban egy “kakukktojás”, de micsoda!

A gróf, akinek a lakosztálya, dolgozószobával és könyvtárral a földszinten volt – ám nem maradt fenn eredeti kialakításában – egy termet, a dohányzó szobát itt, a családi szárny közepén rendeztetett be. S ez ugyanúgy rendhagyó, mint a másik oldalon az ebédlő. Ez szintén tölgyfa borítású. Itt a könyvtár számára szükséges könyvespolcokat, a galériát és a galériához vezető csigalépcsőt a Thék bútorgyár készítette. Eredeti a mennyezet tölgyfa borítása, a carrarai márvány kandalló, valamint fölötte a bársony díszítés, még följebb a bronz Wenckheim címer.

Akárhogy is, az összbenyomás teljesen egységes, s nálam az összes eddigi teremre ez teszi fel a koronát.

A dísztermek sorához mára eredeti állapotukban fenn nem maradt enteriőrök csatlakoztak: az ebédlőteremhez további kisebb étkezők, a dohányzóhoz a grófnő privát helyiségei. A hátsó szárnyban, illetve a második emeleten a személyzet lakóhelyiségei, illetve a konyha és egyéb kiszolgáló funkciók kaptak helyet.

A séta sok csodája mellett számomra különleges örömet jelentett, hogy ez az épület nem múzeumként működik, hanem gyönyörű felújított termeit átadták a mindennapi olvasóknak, akiknek többsége láthatólag a tanuló ifjúság, egyetemisták soraiból kerül ki, s nagyon jól van ez így.

Kategória: építészet, Irodalom | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Év búcsúztató

Ezzel a szép Pintér Béla dallal szeretnék kedves olvasóimnak békés ünnepeket és egy sokkal boldogabb új évet kívánni.

A rendhagyó – s utazások szempontjából mindenképp eseménytelen év, s az ezen a felületen éppen tíz éve tartó jelenlétem után személyesen is szeretnék elbúcsúzni olvasóimtól, s megköszönni kitartó figyelmüket. Ez a gondolat régóta érik már bennem, s ez a bezártsággal eltöltött nehéz év csak megerősítette ezt az elhatározásomat.

Mostanában ami még leginkább módot nyújt valami utazásra, az a szellemi utazás a könyvek segítségével. Én sok vigaszt és örömöt leltem ebben még a válságos év során is, és esetleg, ha újra felvenném a tollam – egy új blog keretében, ez mindenképpen az irodalmi élményeim átadása lehetne. Ilyen típusú bejegyzések már születtek ebben a blogban is – noha ezer más fórumon is találhatóak már irodalmi vonatkozások, amit magam is látogatok. Vagyis erre még alszom egyet – vagy többet.

Kívánok tehát mindenkinek betegségmentes, szerencsés új évet, s örömteli visszatérést régi életformánkba, amelyet remélhetőleg megtanultunk jobban értékelni.

Kategória: Ünnepek, Művészet | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Most Cs. Szabó Lászlót olvasok

1940. évben írta balatoni képeslapjait, s kiemeltem belőle néhány darabot:

Ázsia e tóhoz is utánunk jött. Napszálltakor kifeslik keleti pompája. Úgy játszik a színekkel, mint egy perzsa szőnyegszövő. Hozzá képest a legszebb tengerszem is hideg, kedvetlen és fakó; szörnyű nemzőjére : a jégkorszakra emlékeztet. Ha ilyen az igazi tó, a Balaton inkább ősmocsár. Olyan, mint a nyelvünk: testvértelen, édes. Ilyen tavat láthatott Kőrösi Csoma, Reguly, Vámbéry kirgiz ruhában, puha csizmában, egy dél-szibériai síkságon.

Csodálatos Balaton – Dégi Nóra videója

Századokon át a kereszténység fönn lakott a hegyeken, a magyar lenn a zsombékban, ahol a ritka madár költ. Azóta a nép a szárazra szorult, vonakodva áttér a mezei munkára. Ázsia eltűnik a partról, s ami a helyére kerül, egyelőre csak pesti Levante. De a tó tükrét esténként megérinti egy napkeleti varázsló. … A színeivel üzen vissza Ázsiába.

Szigliget

Olyan a táj, mint egy románc, amit lantszóra énekel egy lány. Egy kisfiú könyököl a térdére, huszár akar lenni, hogy megcsókolhassa. Pengető hangszerre írták ezt a vidéket.

Három hegy fogódzik össze, egy bóbitás, egy tarajos s egy gyapjas. A legkisebb a legszomorúbb, a legnagyobb a legvidámabb, szőlő mosolyog az oldalán. …

A völgyhajlásra valaki elejtett egy kápolnát, s bennfelejtett egy imádkozót. …

A halak hallgatják a harangszót. Csak a kedvükért szállt ki a vízre, ebben az órában nincs halász a tavon. Az alkony a legkisebb hegyre borul, hirtelen hűvösebb lesz a tetején az erdő. Eddig szomorú volt a hegy, mint a balsejtő szív, de az alkonyban elmosolyodik.

Udvari

A sírokon faragott kőszívek. Ez volt valamikor a fejfa Udvardiban. Mintha azt mondanák, hogy csak a szívünk erősebb a halálnál, csak a szeretetért tűr minket a föld, a tenger s az ég. Később abbahagyták ezt a szokást, látták, hogy a világ nem tanul belőle.

Füred

Ma ő a szépanya a balatoni kútfők közt. Fehér arcú dámának festeném; nagyon egyenesen ül, hosszú, nemes kezében elefántcsont fejű pálca, s a lába még mutatni való.

A fiatalság nehéz és megalázó betegség, gondolja, ki kell heverni. Werther áll minden pálya elején, s a csapongó, fölényes, kacér Westöstlicher Divan a végén. Nem lehetne mindjárt a végével kezdeni? A mosoly akkor esik jól először, mikor a lélek már őszül kicsit. Nézd, öreg Füred, nézd az arcomat. Már mosolygok. Már keveset akarok. De amit még akarok, örömet szerez.

Kategória: Irodalom, Magyarország | Címke: , , | 1 hozzászólás

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek

Zsögödi Nagy Imre – Zsögödi kiskápolna

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Rávetődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
„Nagyapóék” itt pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok,
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szerelemmel;

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökben,
S ha szívemben van szeretet,
Ez az ő szívükből eredt.

A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak”,
Nagyapónak és párjának,
Az én édes jó anyámnak.

Oh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom!
S hogyha pályám megfutottam,
Én is itten nyugodhassam!

Zsögödi Nagy Imre - Zsögödi kiskápolna

Szobotka Tibor: Dal

Oly kedves voltál, mint egy régi dal,
és elhangzottál és utána csend.
A múlt idő, a két betakar
jobban, mint ezer göröngy odalenn.


Fényképed nézem, hozzá zümmögök.
Ez volt a dal? Nem. Így hangzott talán?
Ritmusát verik tompa, bús rögök,
mik megkoppantak koporsód falán.


A csend maradt utánad egyedül.
A fényképed nem kottázza a dalt.
Még szivárványán Isten hegedül,
a könny, mint apró ibolya, kihajt.

Kategória: Ünnepek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Olvasni mindenkor, mindenhol

Életünkben már minden napnak találtak valami új jelentést, hordozni valót. Már meg sem halljuk, vagy legfeljebb egy pillanatra felkapjuk a fejünket, amikor véletlenül valamelyik médiából megtudjuk, hogy ma ennek- vagy annak van világnapja. S igazából legtöbbször csak megmosolyogjuk, hogy nahát, ennek meg mi értelme van?

Tegnap aztán az egyik hírlevélben elért az üzenet, hogy szeptember 8.-án az olvasás világnapja van, melyet 1965. november 17.-én nevezett meg így az UNESCO. (Ilyen régen már?) Célja az volt, hogy felhívják az írás-olvasás fontosságára az emberek figyelmét, s arra, hogy ez a tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve.

reggel a teraszon Én ehhez annyit tennék hozzá, hogy számomra ez a napi kenyér – amelyért még a közértbe sem kell menni – legfeljebb a könyvtárba, ha nincs meg otthon, vagy nem érhető el az elektromos médiában.
De még akkor is kéznél van, ha lassan már minden megszokott tevékenységünkben korlátozva vagyunk, ahogy ezt tavasztól megtapasztaltuk, a karantén idején.
Én is elhallgattam itt, mert utazási blogomhoz az alapélmény, az utazás zárójelbe tétetett. Noha van még számtalan – időhiány miatt – elhalasztott, feldolgozatlan témám “dobozban”, de úgy éreztem valami új, friss inspiráció nélkül ezeket már nekem is nehezemre esne életre kelteni. Az egyetlen, ami ebben az időben bármikor elérhető volt, az olvasás öröme, a fejben utazás – akár tájakon, de többnyire emberi történetekben, az élet ezer színében.

S az indító gondolathoz eszembe jutott egy Varró Dánieltől olvasott ajánlás, vagy az ő szavaival – Üzenet az olvasóknak:

 Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.

 De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.

 Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.

 Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát.

 Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.

 De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!

 Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

Kategória: Évfordulók, Irodalom | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Virtuális séta Nagyszalontán Arany Jánossal

A karanténban töltött időben nordicos csapatommal több virtuális sétát szerveztünk, amelyen ki-ki az útvonal egy-egy nevezetességét maga dolgozta fel. Én magam többek között, a Viharsarokban elképzelt látogatásból lelkesen vállaltam Nagyszalontát, hiszen itt született és élt sokáig Arany János, a magyar irodalom “legszebb nyelvű” költője.
Nem is tagadom, nekem ez határozza meg Nagyszalonta fő vonzását, így én a várost rajta keresztül közelítettem meg, és mutattam be.

Íróasztalom mellől ebben a szellemi támaszt Szerb Antal, a képi aláfestést a világháló biztosította.

Arany_János portré, ismeretlen szerző

E távoli kicsiny faluban élő magányos óriás ő, aki a Vörösmarty utáni magyar irodalmi nyelv origójává vált, aki után a dolgokat csak egyféleképpen lehetett mondani, úgy ahogy Arany János mondta. Az irodalmi kánon megegyezik abban, hogy Arany János és a magyar nyelv valahogy ugyanazt jelenti, ő az, akire minden utána jövő magyar költő mint példaképre, és mércére tekint.

Arany János rímjátékokArany nyelvészkedő szorgalmának gyümölcse ez a nyelv. Mint a földműves a földjét, úgy művelte ő a nyelvet. Arany intelligenciája adja meg a kulcsot sok sajátosságához: a mérhetetlen alaposság, amellyel a magyar nyelvből igyekszik minden benne rejlő szépséget kibányászni, lelkiismeretes részletmunka és a műhelyvirtuózitások fölött érzett öröm fő jellemzői. Miközben állandó kétség gyötri, jó-e amit ír. Aggodalommal, lassan, ezer kétség között készíti művét.

A művet, melynek sorai ma is visszacsengnek füleinkben. Legyenek azok a népköltő sorai, a kicsiny, mindennapi életből vett dolgok, helyzetek, életképek – A fülemile, A bajusz, Nagyidai cigányok, Családi kör – utolérhetetlen leírásai, melyek plaszticitása révén minden jelenetét látni lehet, minden alakját körül lehet járni.

A_Toldi_kézirata

 

Avagy Toldi trilógiája, melynek minden strófája emocionálisan hat, epikus sodrásában akár egy regény, széles skálán mozog: alak és tájgazdagsága, alapos és reális lélekrajzai, bőséges humora nem látott magasságokba emelik.

Balladái igazi lélektani remekek, virtuóz verselésbe ágyazva.
Ágnes asszony, Walesi bárdok, Tetemre hívás.

 

És ad valamit, amire kevés példa van a világirodalomban, ami Goethe mellé állítja:
az öregember líráját. Őszikéiben az örökké nyugtalan, aggályoskodó lelke megbékél, belső béklyói lehullanak. Eljut ahhoz a bölcsességhez, mely a fiatalságnak nem sajátja, a végső rezignációig.  Az életet már megjártam…

Arany szobra a Margit szigeten

S közben lefordítja a lefordíthatatlan Arisztophanészt és neki köszönhetjük a magyar irodalom legjobb Shakespeare fordításait.

Ővele megyünk randevúzni Nagyszalontára.

Gyula_-_Nagyszalonta_

Gyuláról indulunk, Sarkadon át a határ felé, ahonnan már csak 14 km-re fekszik a célpont Bihar megyében.

Persze nem volt ez mindig határon túl sem, alapvetően Trianon után került oda, majd 1940-ben a második bécsi döntésnek köszönhetően visszakerült Magyarországhoz, de 1947-től újra Romániához tartozik.

Nagyszalonta 04 Panoráma

2011-ben 17 042 lakosából 10 079 magyar (59,1 %), 6584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű.

Nagyszalonta 02 Panoráma, Városháza

Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Az 1214-es pápai tized jegyzékben már fellelhető Zalantha néven. 1273-ban a váradi püspök birtoka. Ily módon ez a terület a reformáció első megjelenéséig még katolikusnak számított, majd a 16. sz. végén válik kálvinista hitvallásúvá.

Nagyszalonta 03 Panoráma, Református tmplNagyszalonta 05 ref tmpl

A területen a legjelentősebb nemesi földbirtokos családok között kiemelkedik a Toldi nemzetség.

Toldi Miklósnak, aki ténylegesen létező személy volt, csak Nagyfaluban 18 portája volt. Szalonta erdőháti községének 50 háza, 250-300 lakossal képezte a Toldi család birtokát.
A vidéket az 1598. évi – sikertelen Várad-i ostrom után a török elpusztította, a lakosság erdőkbe, s rétekre menekült, hazátlan bujdosóvá lett. A fegyverforgató férfiak szabad hajdúknak csaptak fel. Ők lesznek azok, akiknek Bocskai fejedelem a politikai és vallási szabadságot biztosító 1606. évi bécsi békét követően nemesi rangot ad, s letelepíti őket az un. hajdú városokban. Így jutalmazza 300 vitéz hajdúját is, a romokban levő Kölesér település örök tulajdonával, mely Szalontától északnyugatra fekvő terület volt, s később beolvad Szalontába. Szalonta birtokát a hajdúk Toldi Györgytől vették zálogba kastélyával együtt, 1626-ban.

Nagyszalonta 05 Csonka torony, Arany palota

A mocsaras területen álló kastélyt (a mai park helyén mocsár volt) várfallal, vízzel teli vársánccal vették körül, 1636-ra elkészültek a várépítési munkálatokkal. Őrtornya, amelyben puskaport és fegyvereket tároltak, még ma is áll, és a Csonka torony néven vált ismertté, s a város jelképévé.
18 évvel később 1658-ban, a várat II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön. Tény, hogy 1658-ból csupán a 3 emeletes, tető nélküli őrtorony maradt fenn (innen is a Csonka torony elnevezés), s még Arany János is így ismerte.

Nagyszalonta_látképe_1885-ben

1850-ben AZ Ó TORONY 8 strófájában meg is énekelte:

Nagy-Szalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most
Mint mikor volt szabad hajdufészek,
Benne lakván háromszáz vitézek.

Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe’:
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.

06 nagyszalonta-csonka-torony-arany-janos-emlekmuzeum-1

fiumei-úti-temető-arany-jános sírja

Arany János 1882. október 22.-én bekövetkezett halála után a költő fia, László a hagyaték jelentős részét Nagyszalontán kívánta elhelyezni. Egy átmeneti kiállító helyet követően,
a Csonka torony megvásárlása és felújítása után
– amikor kap még egy emeletet és tetőt –
végül 1899-ben országos ünnepség keretében nyitották meg a kiállítást.

A torony négy emeletén látható kiállítás földszintjén Nagyszalontát bemutató helyiséget rendeztek be, mely bemutatja a település Bocskai István általi alapítását, az eredeti 1606. március 6-án kelt hajdúkiváltságot rögzítő levelével együtt.

Az első emeleten Arany János életét bemutató kiállítás kapott helyet a költő személyes tárgyaival. Látható itt Arany diákládája, s a fotel is melyben kilehelte lelkét.

09 nagyszalonta-csonka-torony-arany-janos-emlekmuzeum-arany-festenyek-12

Az irodalom minden műhelytitkát keresztül-kasul ismerő Arany, irodalomtudósnak éppolyan jó volt, mint költőnek. A kor meglehetősen nehézkes könyvforgalmához képest meglepően tájékozott volt a külföldi irodalomban. Intelligenciája kötötte össze Európával, nem politikai hite. Ő az, aki a forradalmi hevületű Petőfit csak feladatszerűségből követi,
a zajongó márciusi napok természetétől távol állnak. Ő sokkal inkább meg tud nyilatkozni a szabadságharc leverése utáni ország fájdalmában – ez az ő lelki tája. Ahogy az egyetlen igaz barát, Petőfi elvesztését is élete végéig gyászolja.

Ugye még lelkünkben zengnek Petőfi üdvözlő sorai Aranyhoz,

12 nagyszalonta16 csonka torony

 

TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre! …
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége.

Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.

 

A magyar irodalom legszebb férfibarátsága kezdődik így.

A harmadik emeleten berendezték az akadémiai dolgozószobáját az íróasztalával, ágyával és pipatóriumával.

15 nagyszalonta-csonka-torony-arany-janos-emlekmuzeum-arany-akademiai-dolgozoszobaja-13

Munkáját mindig lelkiismeretesen és pontosan végzi, még ha igazából nem is leli örömét benne. De végzi, amit a sors rárótt, így már az erkölcsi és anyagi elismerést hozó Budapesti megbízatását – előbb a Kisfaludy társaság igazgatójaként – majd az Akadémia titkára, később főtitkáraként, de nem szereti a várost.

Vágyai nem többek egy kis meghitt otthonnál falujában, családja körében, s körötte egy kert, amit ápolgathatna. Ezeket a vágyakat töri derékba lányának, Juliskának hirtelen halála, amely hosszú időre még költői hangját is elveszi.

A torony legfelső negyedik emeletéről végigpásztázhatjuk a várost, míg a termet gyermekfoglalkoztatónak rendezték be.

Nagyszalonta 01 A. J. Emlékház utcája

Arany János Emlékmúzeuma után kívánkozik annak az emlékháznak a bemutatása, amelyet 1823-ban leégett szülőháza helyén, s annak mintájára (bogárhátú, nádfedeles) építettek fel a régi telken.

Nagyszalonta 02 emlékház

Itt született 1817. március 2.-én, idős szülők utolsó, tizedik gyermekeként. Testvérei közül csak az elsőszülött – nála 26 évvel idősebb – Sára nővére él, aki másfél hónappal az ő születése előtt adott életet saját gyermekének, s így őt is szoptatni tudja, mivel idős édesanyjának nem volt teje.
Arany_család címere_1634-bőlCsaládja azoktól a hajdúktól származik akik I. Rákóczi Györgytől nemességet kaptak, de Mária Terézia óta nem ismerik el nemességüket. Szülei egyszerű kálvinista földművelők, kicsiny vagyonnal szűkös körülmények között. Arany világképe is az ősi magyar kálvinizmus gyökerén nő: a kálvinista puritán önuralom és predesztináció hite segítik.

Közben pedig józan előrelátással, néha túlzott óvatossággal, rendezte anyagi ügyeit: búzát vásárolt, hogy eladja ha felmegy annak az ára, kiadta pénzét kamatra stb. Alig tudunk költőről, aki olyan józan-okosan élt volna, mint Arany János.
Arany János saját rajzai

S ugyanez az ember, akinek rendkívüli az okossága és intelligenciája megmutatkozik teljes élete során. Mindenhez értett és csodálatosan tanulékony volt. Ha földosztásról volt szó, megtanulta a geometriát és térképeket rajzolt. Mikor jegyző volt, megtanulta a jogot s mindenki ügyén-baján segített. Zenélt, szobrokat faragott, mikor más pihent ő nyelveket tanult, stílusgyakorlatokat írt, nyelvészkedett.

Egész élete intellektuális fúrással faragással telt el.

De térjünk vissza a házhoz:
Udvarán a gémeskút, melynek vízéből még a költő is meríthetett, hisz jóval több, mint 200 éves.

S ott a ház sarkán hatalmasra nőtt fa a Családi körben megénekelt fának egy sarjából eredt.

Este van, este van: kiki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,

A ház szomszédságában élt Ercsey Julianna, akit több évi jegyesség után 1840-ben (aljegyzővé kinevezése után) vett nőül.

Nagyszalonta Szoborpark 15_Arany_J_szobor
Egész életében rendkívül szerény, zárkózott és szemérmes, melankolikus ember volt,
a gátlások és lelki tusák költője, aki igen nehezen mozdul ki szülőföldjéről, Szalontáról.

Az emlékház és a kiállított tárgyak Arany János gyermekkorát hivatott bemutatni, mikor még a szegénység jutott nekik. Elszegényedett nemesi családként csak ez a kis telkük volt, illetve a városon kívül egy kis darab föld. Személyes tárgyakat nem lehet megtalálni az emlékházban. Helyettük azokat a dolgokat tekinthetjük meg, melyeket a nagyszalontaiak gyűjtöttek össze, és amelyek közé született, és amelyek között nőtt fel.

Nagyszalonta,_Arany_János_emlékház,_kollázsArany János maga finom iróniával beszél életformájának kényszerű szűkösségéről:
Én sokszor vágytam már, hacsak annyi tengert is látni, mint a Korhány egyik mocsárja, vagy a geszti tó a kertben… aztán panaszkodjanak, hogy a magyar költő nem bír oly széles világnézettel, mint például Byron!”

Homorog tó 21 Nagyszalonta mellett

A városnak azért Arany Jánoson kívül is vannak még híres szülöttei, akiknek a református templom melletti szoborparkban emléket is állított.

SZ 05 Nagyszalonta, Szoborpark a város híres szülöttei

A szecessziós városházája 1907 -ben épült a Fónagy családtól megvásárolt telken, Székely László tervei alapján. Az épület díszei a két Bocskai oroszlán és a turul madár. Az egyik oroszlán Nagyszalonta címerét, másik pedig az Arany család címerét tartja.

Kodály Zoltán 1916-ban népdalgyűjtő körútján Szalontán is járt, ahol több dalt is sikerült lejegyeznie. Az alábbi képsorral készítettem egy összeállítást, a részben már bemutatott panoráma fotókból, és jellegzetes nagyszalontai épületek, szép képek felhasználásával, miközben a Magyar Rádió Gyermekkórusa a Nagyszalontai köszöntőt énekli.

Kategória: Erdély, Irodalom, kultúrtörténet, Utazás | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Az anyák olyanok – Esterházy Péter

0005 anyu-jocó,fpAz anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor etc.) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén – később – meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (…) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (…) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.

Esterházy Péter

2020. 04.28. 225 rózsaszín tulipánok

Kategória: Ünnepek, Irodalom | Címke: , , | 1 hozzászólás

Görög húsvét – görög templom


Hát azért csak eljutottunk ide is!

No még nem egészen, mert egy rövid kanyart azért teszünk odáig. Vagyis folytatjuk az utunkat a Váci utcáról lekanyarodva a Piarista utcán, s egy pillanatra megállunk egy sokaknak ismert ház előtt, a híres 100 éves étterem bejáratánál.

Ez a ház az egyetlen, eredeti formájában fennmaradt világi barokk épület Pesten. Hívják Péterffy palotának és Krist háznak is, építtetőjéről, illetve tulajdonosairól. Itt most nem is a mostani képét, hanem korábbi (1890 k., 1902, 1974) fotókat mutatok róla:

Legutolsó fotón már látszik mai jellegzetessége, hogy bejárata alacsonyabban, a 100 év előtti járdaszinten van. Történetéről érdemes annyit tudni, hogy 1756-ban készült el a ház Péterffy János ítélőtáblai ülnök megrendelésére a kor neves építésze (már a szerb templomnál is találkoztunk vele!) Mayerhoffer András vezetésével. Ugyanő építette Pest egykor legszebb palotájának tartott Grassalkovich palotát a Hatvani/Kossuth Lajos utcában, amelyet lebontottak – de igen nagy volt a hasonlósága evvel az épülettel.

Számos tulajdonosa között, szintén voltak görögök is. Péterffytől Macsenszka Konstantin vásárolta meg a házat, majd özvegyét elvéve jutott a tulajdonhoz a már ismerős Grabovszky Athanáz, s 1888-ig az ő neve alatt jegyzik. Házában irodalmi szalont is működtetett, ahol a kor neves (moldvai és havasalföldi) írói és a közeli egyetem román diákjai közül többen látogatták. Nagyon gazdag könyvtára volt – mely hagyatékából sok kéziratot ma is őriz a Román Tudományos Akadémia.
1831 – ben ezen a helyen nyitották meg az első vendéglőt – Buda Városához címen.
Bár nem jogfolytonosan, de többen működtettek itt éttermet, köztük 1864-1941-ig a Krist család három generációja, kezdetben Fehér hajó, majd Krist néven, s 1923-tól ismét “Buda Városához” cégérezve. A fogadó akkor élte a virágkorát, amikor az előtte lévő régi Városház téren működött a heti piac. Nappal a piaci árusok, este a város előkelő urai és a polgárai látogatták. Az 1931. évi centenáriumon vette fel az étterem a ma is viselt “100 éves” nevet.
Galamb utca utca a Régiposta utca felől, 1890-es évek, jobbra a Görög udvarS a sarkán majd befordulunk az egykor szűk kis Galamb utcába. Akkor még a neve is más volt: méretéhez igazodva, Kis utcának nevezték.
S hogy miként is kapta a Galamb nevet?
Annak is története van, mely mostani legfontosabb úti célunkhoz, a görög templomhoz kapcsolódik. Ott majd el is mesélem.
Előtte még megállunk itt az utca tér felőli végénél balra nyíló háztömbnél. Ennek a három modern háznak a helyén 1937-ig állt egyemeletes épületeket nevezték Görög udvarnak, mely a pesti görög  diaszpóra központja volt. Itt működtették a gazdag pesti görögök közösségi intézményeiket, iskolát, tanítóképzőt, szegényházat.

Már a kezdetektől alul üzletek voltak, amit ki lehetett bérelni a görög kereskedőktől, s felül lakások is kaptak helyet, ahol gondoskodtak az újonnan érkezett, de még saját házzal nem rendelkező görögkeleti hittársak elhelyezéséről is. Ebből is kitűnik az a jellemvonásuk, hogy összetartóak voltak, mindig számíthattak egymásra. Szorgalommal, fáradságot nem kímélve megteremtett vagyonukból sokat fordítottak jótékonykodásra, közintézmények -templomok, iskolák, kórházak- építésére.

Az 1937. évi lebontásakor Sacelláry Pál- A régi Pest egy halálraítélt emléke című írásában így ír:
“Ismét egy kedves, régi pesti emlékkel leszünk szegényebbek…. Az ákác-udvaros, orgona-virágos belvárosi Görög-udvar köveibe rövidesen könyörtelen kezek belevágják a csákányt, s eltűnik örökre ez a kedves, meghitt öreg épület, boltíves, zegzugos folyosóival, kanyargós lépcsőivel, a temploma falába illesztett évszázados márvány sírlapjaival.”
Apró értelmezési segítség: a XIX. század végén megindult hatalmas városépítkezéseknél alapvetően kétfajta háztípus volt elkülöníthető. A nemesek megrendelésében készült bérpaloták – beszédes neve mutatja, díszesebb, nagyobb lakrészekkel – esetenként a korban modern berendezésekkel is ellátott – több emeletes házak voltak. A másik inkább szerényebb kivitelű – elsősorban nagyobb lakó létszám elhelyezésére alkalmas, “kaszárnya” jellegű épületek voltak, s ezeket nevezték többnyire XY udvarnak.

A görög udvarban, a templom külső részén még egy kis temetőt is kialakítottak 1801-ben. A sírköveket a templom külső falába illesztették bele.

A szóban forgó telek, amelyen megépült a Görög udvar, közepén, Duna-parti oldalán a görög templommal, története kapcsolódik az előző bejegyzésemben érintett piarista rend pesti letelepedésének történetéhez.

Mint ott leírtam az 1717. évben új iskolát nyitó piaristák elsőnek egy négyszobás házat kaptak a Városháza tövében, de már az első évben beiratkozott 155 diák, így a város máris kénytelen volt új telket keresni a rendnek. Ekkor vásárolta meg a jezsuitáktól, a – budapestcity.org  honlapján látható térképen – a Rondella (ma: Régi posta) – Kis utca- Dunapart között fekvő telket. Később a piaristák még felvásárolták a Kötő (= Piarista) utcai oldalon álló házakat is, de hamar kinőtték ezt a helyüket is, ezért  végül 1798-ban árverésre bocsátották azt. A vevő, Argiri Demeter – ő volt az első görög háztulajdonos is a Váci utcában (= 21. sz.) –  összesen 20.150 Ft-ért jutott hozzá a földszint és 1 emeletből álló telkes ingatlanhoz. Ő majd ugyanezen összegért adja tovább 1791. január 4.-én a görög hitfelekezetnek. Akkoriban mintegy 600 főt számláló közösségből 179 görög és macedoromán család adta össze a templomépítkezésre szolgáló összeget.

Rézmetszet, pesti görög egyházközség alapítása

S itt elérkeztünk a Szerb templom óta ígért folytatáshoz, mely az addigi egyetlen pesti ortodox templomból kiváló görögök által épített új templom történetét meséli el.

Emlékszünk talán még rá, hogy az időközben egyre vagyonosabbá váló görögök önérzetét bántotta, hogy nincs saját templomuk, istentiszteleteikben kénytelenek közösködni a szerbekkel – és a hitközségben tömörülő egyéb nemzetiségek tagjaival.
Így 1783-tól elkezdtek “lobbizni” egy önálló görög templom építési engedélyéért, amelybe a város mindenfajta vezetőjétől kezdve, a budai ortodox püspökig mindenki beleszólt. Utóbbi ugyan már akkor megjósolta, hogy előbb-utóbb (1868-ban megtörtént) újabb egyházszakadás fog bekövetkezni, mivel a görögökhöz csatlakozva a vlachok (akkori neve a a románoknak- ugyaninnen ered az oláh kifejezés is) is kiválnak a szerb egyházközségből.
Kérvények jöttek-mentek, a vita egyre terebélyesedett.
Az ügyben fordulópontot jelentett, amikor sikerült megvenni a piaristák telkét, s a görögök egymással megegyeztek, ha megkapják az építési engedélyt, azt templomépítési célra felajánlják. S hamarosan, 1789. november 7.-én  megjött az építési engedély is.
Igaz abban olyan kikötés szerepelt, hogy a felesleges díszítést és költekezést el kell kerülni – másutt még azt is olvastam, hogy nem lehet magas tornya. A tervezéssel megbízott Jung Józseffel ugyanakkor a görögök már azzal a nem titkolt céllal rajzoltatták, hogy a görög templom Pest városának dísze kell legyen. Ekkor döntöttek úgy, hogy annak nem egy, hanem két tornya készüljön.

Görög templom a Duna parton - Bp. Kiscelli Múzeum képeibőlAz eredeti templom ábrázolásokon látjuk, hogy az kicsit zömökebb tornyokkal rendelkezett, majd 1872-1874-ben építtetik át a homlokzatot Ybl Miklós tervei alapján, s alakul ki annak általunk is ismert mai képe.
Átadása idején még nincs rakpart, pesti szállodasor stb.  a part szép lassan belement a Dunába.

Az alapkő letétele 1791-ben megtörtént, s elméletileg az építkezésre 3 évet szántak. Az azonban  az építész és a görög közösség elszámolási vitái miatt hosszan elhúzódott.

Végül a templom felszentelésére 1801-ben került sor, hivatalosan Görög-Macedovlach templomként, az Istenszülő (= Szűz Mária) elszenderedésének címezve.

Ortodox templom 1866

Az ortodox templomoknál ugyanakkor a belső teljes kialakítása, festése, díszítése, berendezése még hosszan eltarthat. Itt konkrétan további tíz év kellett erre.

Belváros P1660815 Görög templomSzámos jónevű mester működött közre: a mintegy 80 kisebb – nagyobb ikon megfestését az osztrák Anton Kuchelmeisterre bízták, a pazar barokk ikonosztáziont a Naxos szigetén született, egri faragómester, Jankovich (Joannovics) Miklós készítette, s annak  leghangsúlyosabb része, a Király ajtó fölé díszítésül egy galambpárt alkotott, mely a görög és vlach hívek testvéri egyetértését kívánta szimbolizálni.

Görög templom Király kapu, galambok rajz s366S ebből hatalmas perpatvar kerekedett. Történt ugyanis, hogy 1803-ban a liturgia előtt Dionisziosz Popovics budai püspök meglátván a galambokat iszonyú méregre fakadt, mivel a keleti egyház tiltja templomaiban a figurális ábrázolást, a faragott szobrokat, s megparancsolta azok eltávolítását.
A béke-galambpár ügye évekig tartó vitába torkollott, az egész várost izgalomban tartotta a téma, mindenki a “Galamb-per”-ről beszélt. Ekkor történt, hogy az akkor még Kis utcában, egy élelmes kereskedő elnevezte üzletét Posztókereskedés a Galambhoz címre, s rövid idő után már mindenki csak Galamb utcaként említette az utcát. 🙂

1806-ban aztán a budai görög püspök leszereltette a galambpárt, s ez elindított egy ellenségeskedést a makedorománok és görögök között, megmérgezte viszonyukat. Előbbiek egyenjogúságuk (és a két nép közötti béke) megsértését látták a dologban.

Belváros P1660814 Görög templom, Király kapu

A két nép már 1812-1821 között külön tartotta istentiszteleteit, s 1888-tól végleg szétváltak. A románok a Gozsdu alapítvány egyik házába, – a Gozsdu udvar mögötti Holló utcába költöztek.

Petőfi tér 1874-1882 Fortepan_82268

Ahogy már érintettem, a templomot 1874- re Ybl Miklós tervei szerint átépítették. Sajnos, mi elég sokáig nem láthattuk ezt a teljes formájában, mivel a második világháború alatt súlyosan megsérült, a déli tornya össze is dőlt. Helyreállítását 1949- ben még a görögök saját költségre el is kezdték, de aztán 1953-ban politikai döntéssel elvették tőlük a templomot, s a Moszkvai Patriarchátus alá rendelték.

Ekkor kapta a Nagyboldogasszony orosz székesegyház elnevezést. 2006-ban Vlagyimir Putyin orosz elnök  is ellátogatott a templomba.

A helyreállítások lelassult ütemben folytatódtak, 1972-ben külső, 1991-1996 között belső restaurálás volt, ám a déli tornyot csak toronysisak nélkül sikerült 2009-re visszaépíteni. Ekkor, pénzhiány miatt kapott egy vázszerkezetet a hiányzó sisak, egy fekete védőborítással.  Újabb tíz évnek kellett eltelnie, míg tavaly végre visszaállt az eredeti állapot. Összesen 75 évig vártunk a külső teljes rehabilitációjára.

Görög templom - Március 15. tér , 2 toronys338

A konstantinápolyi patriarchátushoz tartozó Duna-parti görög templomban a kezdetekben görögül folyt a mise, aztán először az érzelmi azonosulás folytán, majd természetes beolvadással a magyarokhoz, a 20. század elejére a misézésben is áttértek a magyar nyelvre. Itt a templomban szemügyre vehetjük azt a különleges megoldást, amellyel a tehetősebbek megváltották a kényelmesebb részvételüket. Mivel a templomban régen nem voltak székek, ezeken a falhoz épített támaszokon tudták viszonylag könnyebben végighallgatni a nagyon hosszú ortodox szertartásokat.
A görögkeleti templomokban, eltérően a római katolikus hagyományhoz, nincs hangszer, csak énekhang lehet. A miserendben, mely sokszor igen ősi szertartásokon alapul – néha pl. visszanyúl akár az 5. századra is, fontos szerepet kap a kántor éneke, amely adott helyeken bekapcsolódik. Ez igen nagy énektudást igényel, nagyon nehéz technika. Az ún. neumás liturgikus énekeket sok-sok évnyi tanulással sajátíthatják csak el, a normális éneklés tanulása után a templomi énekesek még tíz évig tanulják ezt a fajta egyházi éneklést. Ebben nem csak a félhangokat, de negyedhangokat is megkülönböztetnek – amit sokszor laikus füllel meg sem hallunk, s nehezen kiénekelhetőek -, ezek dallama, változó hangmagasságai adja a mi füleinknek különleges hangzását.
A férfi kórussal is kiegészülhető templomi szertartás különleges élmény.

Belváros P1660807 Görög templom széktámaszok

Igyekeztem ezt a bejegyzésemet úgy időzíteni, hogy az ortodox húsvétra elkészüljek vele, mivel vezetőnk annak idején nagyon lelkesen ecsetelte azt nekünk.

Általánosságban elhangzik, hogy a görögkeletieknél elég sok az egyházi ünnep, majdnem minden hónapra esik egy. A nagy ünnepek között a karácsony az ortodoxoknál egy 12 napos ünnepkör, benne van a karácsony- újév- és vízkereszt. Vízkeresztkor mindig kimennek valami víz partjára, és bedobják a keresztet. Ez egy alapvető szokás, mindmáig vannak olyanok, akik beugranak a keresztért, s kihozzák. (Ezeknek ez szerencsét hoz.) Ma már sokan úgy oldják meg, hogy zsinórt kötnek a keresztre, s úgy húzzák vissza.
Azonban a Húsvét jelentősége náluk nagyobb, mint a karácsonyé.

Sajnos már pár éve voltam ezen a vezetésen – aminek megírására lényegében a szerb templom meglátogatása késztetett, s így aligha tudom visszaadni Kalliopé színes beszámolóját. Amit akkor lejegyeztem, ide bemásolom. Nincs kizárva, hogy nem mindenütt tudom pontosan visszaadni, de talán érezteti az elragadtatást:

Az ortodox húsvét a római katolikus húsvéti ünnephez képest szinte mindig eltolódásban van, mivel a tavaszi napéjfordulót veszik alapul, s nagyon ritka, ha egybeesik vele, de akár 4 héttel is később lehet. Idén mindössze egy hét volt ez a különbség.

Húsvét, a görögkeleti vallásban sokkal fontosabb, mint a karácsony ünnepe.
Ez a feltámadás nagy örömünnepe, amelyet megelőz a 40 nap böjt – s jön a nagy hét. Elérkezünk a szombathoz, mindenki nagy társaságban, a kertjében elkezdi sütni a báránykáját roston. Egész Görögországban ekkor mindenki bárányt süt.

Délután 6-tól folyamatosan megkezdődik a mise, amely egy nagyon megszabott miserend szerint zajlik, de a görögök leginkább éjfélre mennek oda, – mert akkor van a fő esemény. Ünnepibe öltözve viszik a szépen dekorált gyertyát (örök világosság jelképe), s piros tojást. A mise a templomban zajlik, ám pontban éjfélkor a pap kijön a térre, a jeruzsálemi lánggal a kezében, és kijelenti Krisztus feltámadt, s mindenki válaszol neki, valóban feltámadt. („Christus Anesti!”)

Az a láng, amit a pap kihoz, és körbe adja, amivel mindenki meggyújtja a maga gyertyáját. Természetesen mindenki szeretné azzal meggyújtani, amit a paptól kap, de ez lehetetlen, hisz annyian vannak- itt ilyenkor egészen a Duna partig állnak. Többnyire még turistacsoportok is célzottan jönnek ilyenkor az eseményre. Rengeteg gyertya lángja világit, s örömének zeng az éjszakában. Gyertya gyújtáskor összecsókolózik mindenki, felköszöntik egymást, hogy Krisztus feltámadt, valóban, eléneklik a Könnyűlégyen(?)… feltámadási himnuszt.

S újabban bejött ide is egy nyugati szokás, amikor elkezdik a piros tojásaikat összeütögetni: hegyét a hegyével, fenekét a fenekével- és akinek nem törik össze a tojás, az egész évben szerencsés lesz.

Aztán másik görög szokás Húsvétkor, – de minden nagy ünnepen – elkezdődik a robbantgatás, s tűzijáték. Őrületes ünnep, mindenki az utcán van, s éjfél ellenére hatalmas zaj van. Majd hazamennek, fogyasztanak a bárány belsőségekből készült savanyú csorba levesből. S másnap folyik egész nap a báránysütés.

Hát igen, ez idén se Görögországban, se itt, se másutt nem így fog történni. A legrégebbi szokásokat is felülírta a láthatatlan ellenség, a vírus.

Görög templom - Március 15. tér s352

Pedig, a torony újjáépítése után a belső felújítások folytatódtak, melynek során padlófűtés szerelés és kőpadló csere, falfestéssel illetve az ikonok és ikonosztáz restaurálásával tervezték éppen húsvétkor a megújított templom átadását a közönségnek, miközben a templom beszentelésére Cyrill moszkvai pátriárkát várták.

Addig is ezzel a szép panoráma felvétellel segíthetek a belső megtekintésében:

http://www.melon.hu/panorama/budapesti_ortodox/

Gyönyörű, nem?
Nem csoda, hogy a görögök nem tudták elfogadni, hogy az egykor általuk építtetett és finanszírozott templomot elvették tőlük. Hosszas eljárásokat folytattak a rendszerváltás után a visszaszerzésért, mind magyar viszonylatban, de  nemzetközi fórumokon is szorgalmazva azt. Ahogy fogalmaztak ” a budapesti görög és magyar ortodox hívők ragaszkodnak a szóban forgó templomnak az alapítók törvényes örökösei és utódai számára történő visszaadásához.”

Károlyi S. palota- Múzeum u. 11. eligazító tábla507Talán nem kell sokat magyarázni, hogy ez nem sikerült nekik.

Ugyanakkor a magyar állam kárpótlásul új helyet ajánlott fel nekik, a Múzeum utca 11-ben, az egykori Károlyi Sándor palotában.  Én egy Lotz séta keretében jártam ott még 2012-ben, így vannak képeim a díszes lépcsőházról, és kapcsolódó termekről.  A portán szolgálatot teljesítő személy ugyanis elárulta, hogy ezt a részt kapta meg a görög egyház község a meglehetősen nagy bérpalotában.

Károlyi S. palota- Múzeum u. 11. 523

Muzeum u. 11. Károlyi istván pal. P1200457 Lotz séta

Muzeum u. 11. Károlyi istván pal. P1200472 Lotz séta

 Isteni_Bölcsesség_kápolna,_Múzeum_u._11

Kápolna a palotában IMG_20190711_163601

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Művészet, Vallás | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A költészet ünnepén 2020.

Váci Mihály: Balatoni félrevezető

Balatonfüred, moló f288458768

Tanulság-iskoláskönyvekbe.

 

1.
A Balaton az egy kéklő
nagy víz.
Van körötte hegy, ménkő
nagy, vagy tíz!
A Balaton az vízből áll
meg partból –
A part a vízből kiáll
és attól –
kezdve van a magyar tenger.
Átlábolhatod száraz sereggel.
2.
Milyen magas hullám dördül!
Ezt úgy hoztuk be – külföldről!
Tengerparti országokból, valutáért.
Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért!
Exportálunk délibábot, libamájat,
eredeti kávét, zsuppot – szalmalángnak,
s tengeri sót, keserű sót importálunk
s virágport, mert nincsen elég hímpor nálunk!
S tengerhabot, tajtékot és legmodernebb
hullámát a nagy nyugati tengereknek.
Látják – itt ez a hullám ni! nyugatnémet!
Angliából hozattuk be a mélységet;
francia a hab s a felszín locsogása.
Színmagyar a káka és tövén – a kácsa!
3.
Itt kék az ég, ha nincsen felhő!
Minálunk fából áll az erdő!
Lentről felfelé nő a búza,
a kocsit a ló elől húzza.
A kerék kerek, – nem mint másutt,
a vermet mi a fődbe ássuk!
Fehér a táj itt, hogyha hó van,
s ha nem apad – víz van a tóban.
Két felé áll a tehén szarva,
nálunk a fekete-fehér – az tarka!
s a róka után megy a farka!
Ez meg itt ama világhíres
magyar tenger! – Nincs sehol, mint ez
ilyen szép! Hasonlíthatatlan!
Lavor, teknő, vályú, katlan!
A Földön nincs ily panoráma.
Jöjjön még ma Pannoniába!
A létforma univerzális.
Autóbusz, szekér, vicinális,
hozza, röpíti, viszi már is.
Üzleti gondját abbahagyja
Mister, ha látja Akarattya
füzesei közt tengerünket,
melynek szélén a béka ümget.
Bazaltból rakott alacsony
ravatal: – ez a Badacsony.
A tó végén ott várja Keszthely,
ajánljuk ne kerülje ezt el.
Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni.
S ha útja majd arrafelé visz,
forrón szeretve várja Hévíz.
Itt gyógyul meg a reumája,
s – megsúgjuk – szolid a rum ára.
4.
Itt van bunda kifelé szőrrel,
és csárda – igazi ökörrel,
hét szilvafa is kutyabőrrel,
és marha; – lába közt a tőggyel!
Paprikás betyár a bográcsba,
csikós aprítva a gulyásba,
a Balatonból fogunk csuszát,
a hegytetőn mutatunk pusztát,
vízimalmot, mely halat őröl,
menyecskét metszünk Önnek – tőről.
Ajándékba a legszebb emlék
pár eredeti teringettét!
S szegre akasztott karikás ostor
szedte-vedte rézangyalostól
s egy cserdítés még! – Kizárólag
külföldinek! – abból folyólag
hogy nálunk ez úri kiváltság!
Ennyit hagyott ránk a királyság!

(1970)

Kategória: Ünnepek, Irodalom | Címke: , , , | 3 hozzászólás

2020. Húsvét másképp

Húsvét 2020 IMG_0494

 

 

 

Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.

 (Nemes Nagy Ágnes – Lázár)

Kategória: Ünnepek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése