7 nap a Baltikumban (Baltikum 4)

Prológus

Az előző 3 bejegyzésből már gondolom mindenki sejti, hogy idén új égtájat választottam útiélmények gyűjtéséhez.
Igen, egy hetes csoportos körutazáson vettem részt 3 balti államban: Litvánia- Lettország- Észtország útvonalon.


Azt gondolom szükségtelen is írni, hogy még csak nem is gondoltam arra, hogy ennyi idő lehetőséget nyújt ezen térség megismeréséhez. De legalább egy személyes élményt ad, ami mindenképpen érzelmi közelségbe hozza az érintett országokat nálam, s kapcsolódási pontokat nyújt bárminemű tájékozódáshoz. Azt sejtettem, hogy a vizuális élmény valószínűleg le fog hengerelni, s időre lesz majd szükségem, hogy leülepedjen, s jó esetben összeálljon valami képletté.

Šiauliai Keresztek hegye P1650048S az első perctől ennél is többet kaptam, pedig ez sem lett volna kevés. Vezetőnk ugyanis annyi elkötelezettséggel, hely – és történelem ismerettel tett minket is részesévé ennek a kis országcsoport hányatott sorsának és felemelő jelenének, hogy pillanatok alatt többé vált kapcsolatunk a puszta látványgyűjtésnél.

Így egy héten át öntötte István belénk tudását, amitől eleinte szédültünk, aztán én – aki erős vonzalommal viseltetek a történelem iránt – úgy döntöttem, ez annyira sok és már-már követhetetlen, hogy megvontam a vállamat, mit nekem Gediminas és Vytautas, Keresztes lovagok, Kardtestvérek, svédek, dánok és a többiek – hogy kb. ott tudtam csak kapcsolódni, ahol már eddig is elhelyezkedtek nálam ezek a kis államok: a szovjet köztársaságoknál. Na de itt is valahogy sok lett az információ: a terrornak és népirtásnak az a mértéke, ami lassan-lassan itt elénk tárult, új dimenziókat adott ennek a történelmileg röpke pillanatnak is. Valahogy a mi nagy magyar panaszunk Trianon kapcsán kissé összezsugorodni tűnt.

Gereben Ágnestől olvastam ezt a nagyon szép és találó mondatot: Ha van Európában nép, amely évszázadok óta a történelem szélfútta keresztútjain él, a három balti ország biztosan ilyen.”

És hazatérve az addig sok információ hirtelen kapaszkodóért kiáltott- mert ugyan soknak tűnt, de nem volt a fejemben rend, s így az egész térség megmaradt egy nagyon szép fotóalbumnak.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

S hogy ez ne maradjon így, belevetettem magam egy újabb, mélyebb búvárkodásba, s mire észrevettem magam, különböző könyvtárakból 17 db könyv tornyozódott már elöttem-
s remélhetőleg az antikváriumom is átadta mára már a spediciónak a megrendelt szépirodalmat, zömében litván szerzőktől. Időközben ugyanis a viszonylag szárazabb adatokról áttértem lassan az irodalmi ihletésű művekre, s ma már nem is értem hogy mehetett ez eddig el mellettem. Egyszóval: megint sok az információ, s érzelmileg is involválva vagyok – s hogy mi jön ebből ki, ha a blogra gondolok?
Valószínűleg kevesebb, mint amit én kaptam az úton, mert lehet, rossz helyeken fogok húzni, máshol meg esetleg terjedelmesebb leszek – egy éppen olvasott mű hatására.

Aki akar tartson velem, s indításul egy általánosabb vázlatot próbálok felrajzolni. Merthogy vezetőnknek indításként volt egy nagyon bőr alá hatoló kérdése:

Mit is tudunk erről a három országról? – Hát kb. annyit, amit ők tudnak mirólunk – hangzott a költői kérdésre azonnal a válasza.

Ez azért kicsit fennakadt nálam – ugyanis magamba nézve, mégha azt a futtában, az utazás előtt összekapkodott információkat összegezném is, igen – igen kevés.

Hogy ezen a képen javítsak kicsit, beleástam hát magam a témába, s ha már, elég messziről is indítanék. Segítségemre leginkább Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába c. könyve volt.

  • A balti név jelentése

Ilyen nevű nép nem létezett, az elnevezést különféle ókori forrásokra (így pl. Plinius) vezetik vissza, akik ködös leírásokban egy hatalmas szigetről szólnak hasonló néven. Magáról a Balti tenger létezéséről, helyéről a reneszánszig utalás sem történik, először ekkor kerül fel a térképre. A középkor foyamán névtelenül hagyják, leggyakoribb neve földrajzi iránymegnevezésként keleti tenger (Oostzee) – amit a mai napig így használják a németek, dánok, svédek, finnek. Az észtek helyzetüknek megfelelően Nyugati tengernek mondják, a lettek Nagy tengernek nevezték, szemben a Kis-tengernek nevezett Rigai öböllel. A Balti tenger megnevezés csak a 18. század végén jelenik meg (a német baltisch melléknévből átvéve).

  • Mit jelent a balt– tő?
    egyrészt azt, hogy fehér, másrészt mocsár (állóvíz).
    Számos példa van megjelenésére a helynevekben a Balti tenger déli partjától a Földközi tengerig. Ide tartozik a mi Balaton szavunk is. A “balti” földrajzi értelemben a Balti tenger partján lakót, baltikumit jelent.

– a lappangó földrajzi elnevezés a 19. sz. második felétől fokozatosan politikai fogalommá vált.
először úgy, hogy a 19. sz. elejétől Oroszországhoz tartozó egykori Livónia, a három ún. keleti tartomány (Ostseeprovinzen): Liv- Est- und Kurland német nemesei kezdték magukat így hívni. A század utolsó harmadában a balti fogalomba a helyi lakosság  (köznyelvi megnevezésük undeutsch volt) bele sem tartozott, hisz nem volt nemzetalkotó tényező. Ezeknek a baltiaknak a nyelve természetesen a német volt (baltisch-deutsch), amit csak ők, az uralkodó osztály tagjai használhattak.
Módosított formában ez a szóhasználat tovább él a történelemtudományban egészen a legutóbbi időkig.
Ellentétes politikai értelmet nyert a szó az 1919-es párizsi béketárgyalások után, amikortól a három önálló, független állam (Észt, Lett, Litván Köztársaság) lakóit kezdte jelenteni, beleértve a helyi németeket is.

– A 20. század elején kezdett elterjedni az indoeurópai nyelveken belüli – összes
idetartozó nyelv – balti nyelvcsalád megnevezésbe sorolása.
Mindazonáltal e három szomszédos ország egymást sem igazán érti. Valamelyest a litván és a lett még hasonlítható, ám az észt már teljesen más, ők a mi finnugor nyelvrokonaink. A litván archaikus nyelv, nyelvrokona a szanszkrit,ógörög és latin. A lett ugyancsak archaikus, ám fiatalabb nyelv, mint a litván, s mivel vándorlása során számos más törzzsel szomszédságba került, így nyelve több hatást magába szívott.

  • Kultúrtörténetük
    A balti népek kultúrtörténetének egyik fő jellemzője a földrajzi helyzetükből fakadó elzártság. A szárazföldön minden irányt áthatolhatatlan erdők és mocsarak zárták le. A 17. századból származó első (Livónia) térképeken nem az alig létező utak, de a mocsárgázlók vannak feltüntetve.
    Megközelíthetetlenségüket fokozták az időjárási körülmények: Az év egyik szakában hó és jég, míg a másikban a felengedett talaj. Szárazföld felől nem is lehetett őket leigázni, nem volt mód váratlan, lerohanó támadásokra, elkerülték a népvándorlások.
    De: Elzártságukat más is okozta: sem ásványi kincseik, sem kedvező körülmények a mezőgazdasághoz nem voltak. Így nem alakultak ki városok (még a 12. sz-ban sem). Az egyetlen borostyánon kívül nem volt semmi, ami érdemessé tette volna „felfedezésüket”.balti törzsek a 13. században
    A Visztulától a Lagoda tóig terjedő területen élő baltiak számos törzsre, törzsszövetségre oszlottak. A baltiak etnikai alapegysége eredetileg vérségi, patriarchális alapú volt. Ez bővült nemzetségekre majd fokozotosan politikai szerveződés alapegységébe a törzsbe. ( Egy 4. századi település feltárása során megállapították, hogy a férfiak átlag életkora 30, a nőké 25 év volt.)
    A törzsbe illetve törzsszövetségekre szerveződésük eltartott egészen a 13. századig – miközben Észak Európa és a közép-kelet európai régió eddigre már csatlakozik a keresztény, feudális Európához.  /Megkeresztelkednek,  s uralkodóik a pápa-ill. a császár általi szakrális felkenés és koronázás után nyerik el a királyi címüket: dán (950-970), norvég (1016-1030), svéd (1008), magyar (972), Kijevi Rusz (989)./ Ekkor még a pápa is, császár is jogokat osztott, s az új hívők az európai közösség egyenrangú tagjai lettek. Később már elfogyott a hűbérbirtoknak ajándékozható föld, s ez indította el a “ki-mit szerez, az az övé” keresztes hadjáratokat.
    A keletbalti barbár törzsek legfeljebb a primitiv állami strukturát képviselték, ahol egy többé – kevésbé homogén etnikumon belül volt viszonylag erős vagyoni megoszlás, de nem létezett mélyen tagolt osztálystruktúra (erős kizsákmányoló réteg nincs), az (esetleg örökletessé tett) hatalmi forma személyi függés láncolatára és katonai kíséretre épült.
    Mint írástudatlan természeti lények azonban a történelmen kívül rekedtek. Földrajzi elzártságuk mellett ez történelmük másik fő jellemzője. Az írásbeliség támasza híján későn alakul ki náluk a nemzeti tudat, általános a megkésettségük – másként szólva összecsúszik náluk az őskor, ókor, középkor, s lényegében  a barbárságból egyenesen az újkorba léptek. (Ellenpéldaként: a germán barbárok az 5.-6. századtól kezdve lényegében simán Róma örökébe léptek- s 962-ben létrehozzák a Német-római  Birodalmat.)
  • Hogyan, és mikor tűnnek fel  baltiak az európai történelem színpadán?

Hát erre a válasz törzsenként különböző. A ma baltiként nyílvántartott törzsek valamikor ezer évekkel előbb szétváltak: nyugatbaltiak és keletbaltiak külön utakon jártak. Előbbiek a poroszok – akiknek neve él már csak, az is megváltozott tartalommal – a lengyel Visztula mellett telepedtek le, s sorsuk a kiirtás, asszimilálódás lett. Töredékük egyesült később a kurokkal, így beolvadva a keletbalti ágba.

A keletbaltiak északi szállásvidéke – a mai Lettország, Észtország területe –  a viking kort követően, a német keresztes lovagok földszerző területévé vált. Jelesül a Magdeburgi püspökség megkapja a jogot I.Ottótól 962-ben, hogy bármely szláv földön egyházkerületet létesítsen. Miközben karddal térítették az őslakókat, azok egy folytonos harcok dúlta területen, mindig alávetett helyzetben voltak. A térség térítését végző szászok összekapcsolták az erő jogát (középkorban általánosan a hódítás joga uralkodott) az erkölcsi, az isteni joggal: hadigyőzelem számukra az új, keresztény Isten felsőbbrendűségét bizonyította. (2000. év nagyböjt első vasárnapján II. János Pál pápa szentmisében megkövette mindazokat, akik ellen a katolikus egyház vétkezett – többek között az inkvizició, a kereszteshadjáratok , és az egyház zsidóellenes cselekedetei során.)

Medieval_Livonia_1260A Drang nach Osten-ként ismert hódítás több szakaszban (mintegy 100 évig ) zajlott, s közben különböző neveken a lovagrendek (Kardtestvérek rendje, Livóniai Lovagrend →Német Lovagrend) kiterjedt alakulatot hoznak létre Livónia néven, melyet 1202-től a pápa oltalma alá vett Mária földje (Terra Mariana, Terra Martis , Terra beate Virginis) titulussal.

A tájat püspökségek és a rigai érsek hűbérbirtokai tagolják már, s a mindenkori lovagrendek várai. Albert püspök (Riga megalapítója, 1201) és a lovagok sikerei fölkeltették az oroszok és svédek figyelmét is, s ekkor jelennek meg a dánok is Észak-Észtországban, s ők alapítják Tallin városát (1219).

Livónia szövetségi jellegéből következően politikailag igen gyenge volt, de erős városokkal rendelkezett, amelyek kiterjedt kereskedelmet folytattak a Hansa városokkal. A Hansa – városok hajói a vikingveszély elmúltával kimerészkednek a Balti tengerre, s fokozatosan megvetették lábukat a balti városokban, s új kereskedelmi kapukat nyitottak a mongol hódítások következtében nyugat felé orientálódó Novgorodi fejedelemség számára is.

Az 1282-től 1669-ig fennálló Hansa szövetség vezető erői a vend városok (Rostock, Wismar, Stralsund, Greifswald) voltak, élükön Lübeckkel. – Lübeckről, szülővárosáról nagyon érzékletes képet fest Thomas Mann a Buddenbrook házban. – Ezekhez csatlakoztak a poroszok (Elbing -Elbag, Thorn-Toruń, Königsberg, Bransberg, Kulm-Chelmo, Danzig-Gdańsk); s tucatnyi más, nem balti tengeri város: közülük a legnyugatibb Utrecht, a legkeletibb Tartu, s a legdélibb Erfurt. Számos helyen – Bergen, London, Pszkov, Novgorod – tartottak fenn külképviseleti irodát.

Extent_of_the_Hansa-optimiert, ca. 1400

Mint ahogy ezen a balti területen a német származású emberek képezték az uralkodó osztályt, hamarosan beszívódott közéjük is a lutheri reformáció, s itt a lakosság többsége azóta is a protestáns/ evangélikus hitet gyakorolja.

Fentiekkel teljesen ellentétesen alakult Litvánia történelme. Amíg Lettország illetve Észtország egészen a 20. századig nem alkottak önálló államot, Litvánia államalapítását 800 évvel korábbra vissza lehet követni. Áttér a katolikus vallásra, igaz, utolsónak (1387) Európában, de azóta kitart mellette. Ma fővárosa, Vilnius belvárosában több az egy km2-re eső templomok száma, mint Rómában.

Vilnius P1620879 GediminasAz, hogy sikerült a litvánoknak fennmaradni az állandó törzsi harcoktól dúlt középkor hajnalán, amikor népek bukkantak fel, majd tűntek el, valószínüleg egy hatalmi vákum következménye.
Első említésük 1009-ben a Quedlinburgi krónikában (Lietuva) található, s 1219-ben már önálló országként kötnek békét a Halics-Volhiniai fejedelemmel.

Államalapítójuknak tartott Mindaugas sikerei részben annak is tudhatók be, hogy a tatárok támadásaitól meggyengült és szétdúlt keleti szomszédait uralma alá vonta, mikor az Aranyhorda belvillongásai miatt azok támadásai csökkentek. Nyugatról, hogy a lengyelek és német lovagrend szakadatlan szorongató támadásától szabaduljon, 1251-ben egész házanépével megkeresztelkedik, s 1254-ben IV. Ince pápától kapott koronával királlyá koronáztatja magát.

Királysága azonban nem tartott sokáig, mivel, hogy profánul fogalmazzak, ő sem volt szent, s a csábításnak nem tudott ellenállni. Így, amikor 1261-ben a szomszédos
Žemaitija fejedelme egyesülést ajánl fel, ha melléáll a keresztesekkel szemben vívott küzdelmében, s visszatér a pogány hitre. S lőn…

Így aztán újabb 120 évvel elhalasztódik a kereszténység felvétele, mely mint láttuk, a fejlődés záloga volt az akkori Európában.

Addig is azonban a Litván Nagyfejedelemség (1263 – 1569) aktuális fejedelmei tovább gyarapították országukat, s az etnográfiai Litvánia 70-80 ezer kmkörüli eredeti területe (lásd lennt, a Vilnius központtal jelzett világoszöld folt) Nagy Vytautas (1392-1430) uralma alatt elérte az 1 millió km2 -es nagyságot, s területével az akkori Európa legnagyobb államává vált. Határai délen  a Fekete tengerig, keleten Moszkva alatt 200 km-re húzódtak, s a tengerhez is nyert egy keskeny kijáratot Palangánál.

litvánia terjeszkedése 13-15.sz.

Nincs valami déjà vu érzésünk? Hogy is volt ez a Magyar Királysággal Nagy Lajos (1342–1382) korában? Mit ír a krónika?

Európában már a francia uralkodó ház, a német-római császárság és a pápaság után a negyedik legjelentősebb erőt Nagy Lajos “Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura” – állama jelentette.

Lám, lám a mai kisállamok… De ahogy Esterházytól nem is olyan régen idéztük:  „egy politikai rendszer századokig is eltarthat akár, de van, hogy csütörtök délutánra összeomlik. „ 

Apropó, Nagy Lajos. Éppen nála elkezdődnek a kapcsolódások Litvániához a magyar történelem lapjain is. Nagy Lajos még, mint a katolikus hit hordozója, háromszor vezet keresztes hadjáratot a pápa nevében Litvániába…

Aztán a lengyel-litván perszonálúnió illetve Rzeczpospolita idején (ezekről mindről, majd később mesélek) közös uralkodóink is vannak, s Báthory István 1579-ben egyetemet alapít Vilniusban.

Vilnius P1620909 MickiewiczLitvánia történelmét tárgyalva ugyanis megkerülhetetlen a lengyel jelenlét, amely sorsfordítóvá az 1569. évben kötött Lublini Unióval vált, ezzel megszünt a Litván Nagyfejedelemség, s megindult az önálló államiság elvesztése. Közös nyelvvé, majd 1697-től hivatalosan is államnyelvvé Litvániában a lengyel vált.
Innen is van, hogy a litván nemzeti múltat megéneklő első irodalmi eposz(ok) – Ősök, Pan Tadeusz – írója, Adam Mickiewicz egy sort sem írt litvánul…A litván származású költőt (akinek szülőhelye Nowogored és környéke, ma Fehéroroszországhoz tartozik)  mind a lengyelek, mind a litvánok nemzeti költőjüknek tekintik. (Mint a világirodalom legismertebb lengyel költőjének sírhelyét a lengyelek a krakkói Wawel katedrálisában, királyaik közé helyezték.)

S innentől most már valóban csak bakugrásokkal:

1795-ben Lengyelországot teljesen felosztotta egymás között a három szomszédos hatalom: a Porosz Királyság, a Habsburg birodalom és Oroszország.

Ezzel a keleti szomszédságban egyre erősödő Oroszország többszöri korábbi kísérlete után végleg ráteszi kezét Litvániára. Épp csak megelőzve születését a korszakot megéneklő költőnek, Mickiewicznek (1798.december 24. – szenteste: Adam keresztnevet emiatt kapja még a Bernard mellett).

Ennél korábban I. Péter, aki a Romanov dinasztia meglehetősen zűrzavaros idejében nőtt európai nagyhatalmi terveket dédelgető teljhatalmú uralkodóvá, a svédekkel vívott nagy északi háborúja (1700-1721) első részében már megszerezte Livónia területét, s a cári birodalomhoz csatolta. (Az észtek és lettek az épp őket elvesztő svédek uralmát tartották elnyomatásuk idején az “aranykornak”.)

Így a három, későbbi balti kis állam sorsa közös jegyeket kap, s az új elnyomó az Orosz Birodalomban ölt testet. S ezek a jegyek a későbbiekben még oly sokszor visszatérő börtön, számüzetés, Szibéria, mészárlások és korbács-kancsuka önkényuralmi eszközeit jelentették – amelyek éppúgy érintették a saját =orosz nemzetiségűeket, mint a más, hatalmuk alá vont népeket. Senki nem volt többé biztonságban – nemest vagy kisembert, katonát vagy  tanárt/diákot egyaránt elérhetett a cári megtorlás szeszélye, s könyörtelensége.

A korszak 2 jellemző fogalmáról így ír Mickiewicz az Ősökhöz csatolt jegyzeteiben:
” A Feldjégerek, … a zsandárok fajtájából valók: a mindenkori kormányzat számára veszélyes elemekre vadásznak, rendszerint kibitkán járnak, egy rugózat és vasalás nélküli facsézán… A Feldjéger általában éjszaka érkezik, elkapja a gyanús személyt, sohasem mondja meg, hova is viszi. A kibitkára postakocsi csengőt szereltek. Aki nem volt Litvániában, el se tudja képzelni, milyen riadalom kél minden egyes házban, ha a postakocsi csengője megszólal a kapuban.”
Behavazódott, mind vadabb világban
Száll a kibitka, mint szél a pusztában;
Két szemem, mint két szélvészragadta
Sólyom a tél vad óceánja fölött
Földet keresve hiába is köröz,
Oly vad elemek tombolnak alatta,
Nincs hova szálljon, szárny pihentetni,
Bárhova is néz, érzi, el fog veszni.

Az ember fia itt láncravert kutya,
S a bethlehemi üstökös: kancsuka?

S mennyi út vonul itt keresztbe-kasba!

Cár-ujj vonta meg mindet, Pétervárott.
Ha kicsiny lengyel falucskát ért ujja,
Vagy épp egy lengyel várkastélyt talált ott,
Falu, vár máris földig lerombolva,
Utakkal szántá föl a pusztaságot.            /Mickiewicz: Út Oroszországba/
-avagy az egyéb módszerekről: ” Oroszországban a hivatalos báli meghívó parancs; kiváltképp, ha a bált a cár vagy az uralkodó család valamelyik tagja, avagy valamelyik főméltóság…tiszteletére rendezik. Az ilyen esetekben, ha egy-egy gyanús vagy kormányzat által rossz szemmel nézett személy nem megy el a bálra, nem kis veszedelemnek teszi ki magát. Oroszországban számtalanszor megesett, hogy bebörtönzöttek vagy bitófára ítéltek családja rendszeresen megjelent az udvari bálokon… Az ilyen bálokról hírelik azután az újságok, hogy a szabad akarat és a legjobb és legkegyelmesebb uralkodó iránt érzett szeretet szívből jövő megnyilvánulásai.”

Természetesen uralkodóvá a pravoszláv vallást tették, s a tűréstől a kiírtásig terjedt a más felekezetű papok sorsa. A katolikus egyháztól elszakadottak a kiváltságosak támogatását élvezték, hisz ezekre a lelkipásztorokra úgy tekintettek mint a despotizmus támaszaira:

Főtisztelendő Diener lelkipásztor,
Cár-gyémántrendes lovag, Prédikátor
Ma igét hirdet, arról prédikál ma,
Hogy a Cár Isten kegyelméből Pápa,
Hit s lelk’ösmeret szent Mindenhatója
S egyben fölszólít minden kálomistát,
Szociniánust, anabaptistát,
Miképp meghagyá minden Muszkák Cárja,
S burkus király, Ő hű muskétása,
Térjenek meg, van: új hit s lelk’ösmeret,
Mert egy a pásztor, s egy a gyülekezet.  /Mickiewicz: Ősök/

(burkus=porosz)

A napóleoni háborúk a helyi nemességben a nemzeti függetlenség elnyerésének illúzióját ébresztik, ám Napóleon vereségével ez elenyészik, s a cári nagyhatalom innentől már nyíltan erőszakos eszközökkel, s kíméletlenül érvényesíti birodalmi érdekeit az alárendelt népeken. A népek börtönéből szabadulni akaró lengyel (s litván) szabadságharcot a cári csapatok leverik, csakúgy mint az 1863-64-es nemesi felkelést. Erős russzifikáció indul meg, az általános iskolákban az oroszt tették a kötelező oktatási nyelvvé, betiltották mindenfajta latin nyelvű kiadvány nyomtatását.

De innen a folytatást majd a következő bejegyzéseknél mesélem el.

Kategória: Észtország, Baltikum, Irodalom, Lettország, Litvánia, Történelem | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Rigai szecesszió (Baltikum 3)

Nagyon sok rajongó szecessziós tárgyu bejegyzésem született már ezeken az oldalakon. Ám színhelyeim többnyire Budapesten voltak, s elsődlegesen Lechner Ödön remekeit foglalták magukba.

Lágy, hajlított formák, kicsit átlényegített magyaros motívumok, sok indával, kaccsal, s mindenek előtt színesen. Gyakori a pirogránit, színes Zsolnai cserepek alkalmazása, illetve az épületeknél egyszerű alapanyagok, mint a tégla felhasználása. De ide tartoznak az asszimetrikus formák, egy épületen belül is sokféle anyaghasználat, a jellegzetes ívelt (elágazó) fa betétes ajtó- és ablakkialakítások (Bedő ház), kovácsoltvas kapuk ( erkélyek, lépcsőházak, vagy a Gresham palota pávái) – a Róth Miksa üvegek, s ehhez alkalmazkodik a Gesamtkunst jegyében a belső berendezés. Lechner kortársai helyenként szívesen díszítik épületeik homlokzatát aranyozott ornamentikával (Spiegel féle Lindenbaum ház, vagy pl. Török bankház), míg Lajta Béla művészetével már tovább mutat az art deco felé, s a Kós Károly féle vonulat a nemzeti romantikára épít. Rajtuk kívül is számos kíváló szereplője van a magyar szecessziós színtérnek, akiket itt most nem célom felsorolni, de majd mindegyiknek megvan a sajátos stílusjegye.

Ami Rigában szemünk elé tárult, alig hasonlítható máshoz. Kivétel csupán ott is a nemzeti romantikához kapcsolt ága, amelyet a szakirodalom szerint ők a finnektől vettek át, de a hasonlóság letagadhatatlan a nálunk pl. Árkay Aladár épületeihez, vagy a már éppen említett Kós vonalhoz.

Riga P1650294 A M. Eisenstein, 1903

Hát erről beszélek.

A láb földbegyökerezik, a lélegzet elakad.

Micsoda fantasztikus megoldása ez a középrizalit fölötti pártázat lezárásának! Én emlékeimben csak az amerikai elnökök sziklába (Rushmore hegy 1927-41) vájt hatalmas méretű arcmását tudom hozzá párosítani. Az emberi profil ilyen nagyméretű ábrázolását (önmagában- nem egészalakos, v. szobor) nem tudom agyamból előhívni. De tetszik, nagyon tetszik. Kellően decens hozzá a kék szín is (amihez Lechner is csak igen ritkán- a Földtani Intézetnél, és a Pozsonyi Kéktemplomnál- nyúlt), a többi díszítő elem pedig többé-kevésbé megtalálható egyéb szecessziós műveken (páva, bagoly, maszkok, növényi ornamentika, kovácsoltvas kapu) is. Bár az ablakok nagyon is egyformák, és szabályosak -csupa derékszög-, legfeljebb díszítő keretezésük ívelt.

Riga P1650293 M. Eisenstein, 1903

S a ház maga is nagyon szögletes, inkább a bécsi, Otto Wagner féle stílus, amely a (sima) homlokzat dús díszítésével operál. Ugyanakkor Wagner jellegzetesen mintákkal (szegecsekkel- Postsparkasse), színekkel (majolikaház) teszi mozgalmassá frontjait, itt viszont rengeteg az épületszobrászati elem, ami dússá és izgalmassá teszi a házat.
De, számomra hiányzik a szecesszió kvintesszenciája : sehol egy Victor Horta féle görbület, Antoni Gaudi organikus hullámvonalairól már nem is beszélve.

De hát ki is ennek az egyéni kézjegyű, szinte túláradó díszítő szobrászatú rigai szecessziónak a szülőatyja?

Bizony nem más, mint a számunkra elsősorban a Patyomkin cirkáló filmrendezőjeként ismert Szergej Eisenstein apja, Mikhail Osipovich Eisenstein, aki Riga főépítészeként szinte “hobbiból” tervezte meg azokat a remekműveket, amelyek ma a rigai szecessziót világhírre, s Rigát az Unesco világörökségi listájára segítették repíteni 1997-ben.

eizensteins_GER__originalMikhail Eisenstein 1867 -ben egy balti német zsidó családba született Szentpéterváron, anyai ágon (emlékei szerint, okmányokkal nem bizonyítottan) svéd felmenőkkel. A szentpétervári egyetemen szerzett építészmérnöki diplomájával (1893) Rigába költözött.

Riga népessége éppen ebben az időben robbanás szerűen, mintegy ötszörösére nő, s  a fontos baltitengeri kikötőváros gazdaságilag és iparilag addig nem látott növekedést produkál. A régi városfalakat lebontják, hogy helyet teremtsenek a terjeszkedni akaró városnak.

Itt, a város szolgálatában csinál karriert Eisenstein, amely során az állami tanácsos címig viszi, ezzel kiérdemelve egyben a méltóságos úr megszólítást is. Az orosz Julia Koznyezkajaval kötött házassága alkalmával áttért az ortodox hitre, s gyermekük Szergej, 1898-ban jött a világra Rigában.
Viharos együttélés után 1909. évben elváltak. Julia visszamegy Szentpétervárra, s a gyermek az apjánál került elhelyezésre, akinél a középiskolái befejezéséig él. A világháború aztán elválasztja őket egymástól. Míg a gyermek a szovjet rendszer és forradalom hívévé válik, az apa éppen ellenkező meggyőződésében kivándorol Németországba, s ott is hal meg 54 évesen 1921-ben, s a Berlin – Tegel-i ortodox orosz temetőben temetik el.  Szergej apjáról gyermekkori visszaemlékezéseiben mint despotáról szól, s legtöbb negatív filmhősébe beépíti apja, általa gyűlölt jellemvonásait.

Az épületekről azonban számunkra nem egy merev, fantáziátlan ember képe süt át, sokkal inkább találónak érezzük egy német nyelvű lap szellemes szócsavarását, hogy egy őrült zseni, vagy egy zseniális őrült?

Mikhail Eisenstein 1900-ban járt a Párizsi Világkiállításon, ahol mint tudjuk a szecesszió bevonulót tartott, s a látott stílus őt is teljesen magával ragadja. Végülis egy gazdag ügyvéd barátja, Lebegyinszkij tanácsára kezd bele – kínosan precíz rajzaival – a háztervezésbe, s születnek meg keze alatt a fantasztikus ornamentikájú házak, súlypontilag az Alberta-, Elisabetes- és Strelnieku utcák (iela) vonalán, zömében az igen rövid, 1901- 1905 közötti periódusban.

Riga, sz. IMG_2562 FotóZsuzsi- Elizabetes iela 33, Eisenstei 1901

Riga, sz. IMG_2567 Elizabetes iela 10a, M. Eisenstein 1901Eleinte a klasszikus és historizáló stílushoz szokott rigaiak őrült cukrászmesternek titulálják, ám lakóházaiban a lakások igen gyorsan elkelnek, s első perctől nem maradnak üresen. A gazdagodó polgárság szívesen hivalkodik házai megjelenésében is tehetősségével, s ezeken, a század eleji nagyfokú formai szabadságban épült lakóházakon, még erősen látszik az életöröm, a szépség keresése és szeretete. Eisenstein mai, belül modernizált és kívül-belül rekonstruált lakásainak négyzetmétere 3-6 ezer Euro között mozog, ám szinte sosem áll rajtuk az eladó tábla.

A fent bemutatott kék-fehér mintázatú háza egyike azon három rigainak, amely a világ legszebb 100 szecessziós háza védettségi listáján szerepel. S most még megmutatom Nektek a Riga szecessziós negyedének másik nevezetes utcáját, az Albert püspökről elnevezett utcát, ahol önmagában csak Eisenstein 5 házat (2a sz.-1906-ban, 4. sz-1904.; 6.sz- 1904.; 8.sz.-1903.; 13.sz.-1904.)  épített.

Riga P1650303- Alberta iela

S mindjárt itt, az elején egy Eisenstein-i specialitás. Meglátásában az épületnek, mint művészeti alkotásnak nem eleme a tető, azt nem kell az utcáról látni, ezért magasra felhúzza épületei homlokzatát. (Lechner Ödön ezzel szemben külön díszként alkalmazza a gyönyörű, színpompás, Zsolnay pirogránit cserepekkel fedett tetőket- gondoljunk csak pl. a Postatakarékpénztárra, az Iparművészeti Múzeumra, vagy a Kőbányai Szent László templomra.)

Riga P1650304 - Alberta iela 2a

Ezen épületén is felvonultat a szecesszió meghatározó elemeiből jó párat. A korabeli régészeti felfedezések, a feltárt ókori épületek (egyiptomi, asszír-perzsa) mindenütt szenzáció számba mentek – s szfinxek, harcosok, mitoszi hősök, lámpahordozók jelentek meg az építészet újkori elemtárában is. Itt a lámpahordozó és harcosok figurája is ötvözve van a szecesszió általános szépségideáljával, a női alakkal. A maszkok vagy a görög színházra, vagy a legendák/babonák rosszat elűző szörnyeire vonatkoztatott dekoratív motívumok.

S ezután még éppen tatarozás alatt levő két ház között áll az Alberta 4. számú épület, az eddig látottak közül az első, ami az én fogalmaim szerint is a leginkább szecessziós stílusban fogant, s a fent említett 3 kiemelt védelmet élvező 100 szecessziós épületből a második.

Riga P1650308 - Alberta iela 4

E házban lakott maga Eisenstein is, és – tessék megkapaszkodni, itt volt a legutóbbi időkig Magyarország nagykövetsége! Aztán egy új nagykövetnek valami miatt nem tetszett- Riga második legszebb szecessziós épülete – s elvitte a Nagykövetséget pár utcával odébb.

De azért nem értem. Lehet, hogy valakinek nem ízlése egyik-másik építészeti stílus. De a nagykövetségi épületek mindenkor magyar felségterületet képeznek, s a magyar állam tulajdonát képezik. Innentől pedig egyáltalán nem mindegy, hogy pl. Rigában vélhetően az egyik legértékesebb ingatlan tulajdonáról mondunk-e le, miközben a környéken nyüzsgő képviseletek egyike-másika néhány helységes irodával kell megelégedjen, ahogy azt ugyanitt magunk is láttuk. Klebersberg Kúnonak pl. elévülhetetlen érdeme, hogy Rómában a magyar kultúra számára megszerezte a Falconieri palotát, a barokk nagy építőmesterének, Francesco Borromininak a művét.
Vagy saját előéletemből: a berlini Magyar Nagykövetség és Kereskedelmi képviselet igen előkelő helyen, az Unter den Linden jobb sarkán, közvetlen a Brandenburgi Kapuval, s némileg a Reichstaggal szemben álló épület. (Igaz, ennek egy részét-talán a csökkenő létszám és költség okokból eladták: ma ott székel a berlini Madame Tussaud Intézet.) Máig élénken él emlékezetemben, amikor egy volt NDK-s partnerem feljött az irodámba, és lázas izgalomba esve telefonálni kezdett ismerősének, akivel elfuló hangon közölte: Tudod hol vagyok? Látom a goldene Panorama-t! Merthogy a Berlin tengelyét képező Unter den Linden a kapun, -s akkor még a falon túl- nyílegyenesen folytatódott a nyugatberlini Str. des 17. Juniban, amelynek csillag alakú kereszteződésében álló Siegessäule ablakomból szabad szemmel látható volt. S az NDK-soknak akkor még a látvány is tilos volt!

De vissza az eredeti témánkhoz:
Micsoda részletek! Tessék megnézni a sárkányok szép kidolgozását, sugaras szárnyait, vagy a tető két oroszlánjának figyelő, védő pózát. Az ablakok változatossága külön gyönyörűség.

Csak újabb hozzáfűzésül: idefele jövet az Antonijas utcában már találkoztunk nagyon kis vagány sárkányokkal:-)

A következő két Eisenstein épületnél klinkertéglák adnak üdítő színfoltot az eddigi meglehetősen monokróm falak után. A 6-os számú ház sajnos tatarozás alatt áll, így abból nem sokat látunk, míg a 8. számnál újra megjelenik a kék-fehér kombinációja. De nézzük ismét a részleteket!

Riga P1650314b - Alberta iela 8 - 1903.

S az utca szemben levő sarkán látható a harmadik kiemelt szépségű besorolással bíró épület, ugyancsak Eisenstein alkotása.És tessék itt megszemlélni hány nemzet zászlaja lóg az egyes ablakok/ erkélyek mentén!

Riga P1650321 Alberta iela 13. - 1904

Riga P1650318 Alberta iela 13. - 1904

A saroképület mellett befordulva, a Strēlnieku iela 4a alatt elénk tűnik  az utolsó Eisenstein épület ezen a szakaszon, amely 1905-ben kadétiskolának épült, s a tanulók gyönyörködtetésére rakta talán tele tervezője nőalakokkal. Ma jogi egyetem működik benne.

art_nouveau_objects_in_rigaEzzel nagyjából bemutattam a legnagyobb attrakció számba menő rigai szecessziós épületeket, ami mindazonáltal nem reprezentálja a város épületállományának mintegy harmadát kitevő szecessziós épületek összességét, hiszen még egyetlen korszak egyetlen stílusán belül is szinte végtelen stílusvariáns létezhet.  Ugyanígy nem Eisenstein az egyetlen képviselője a lett/rigai szecessziós mestereknek sem, felsorolásuk robbantaná az adott írás kereteit. Mégis a lett nemzetiségűek közül szeretném kiemelni Konstantīns Pēkšēns (1859-1928) és Eižens Laube (1880-1967) nevét, akiknek 1-1 épületével ezen séta keretein belül is találkoztunk.
Nem szívesen dobálózom számokkal, mert ahány forrás, annyi különböző számot találtam, mégis úgy cca. egy 800 db-os épületegyüttesről lehet szó rigai vonatkozásban. Talán jobban eligazít az a térkép séma, amelyen a kiemelt épületek, mind az ebbe a stílusirányzatba tartozó alkotásokat jelölik.

Minden esetre az Eisenstein épületei a szecesszió legelső, fiatal vonulatához tartoznak, amely még a fellendülő gazdasági élet optimizmusát sugározzák. Ezt azonban már fokozatosan leváltja itt is egy letisztultabb, egyszerűbb forma, s 1905 után (forradalmi hangulat az Orosz birodalomban) megsokasodnak a nemzeti öntudatot, s saját gyökereit kereső irányzatot képviselő ún. nemzeti romanticizmus kifejeződései. Itt az Alberta utca 12.-ben berendezett szecessziós múzeum épülete az egyik korai (1903) példa erre, melyet eredetileg Konstantīns Pēkšēns emelt saját magának. Segítségére volt a tervezési munkáknál tanítványa, Eižens Laube is. A múzeum belsejét mára már eredeti állapotában helyreállították, és számos autentikus korabeli tárggyal bővítették. Mégis talán legszebb benne az a csigalépcső, melynek mennyezeti festése nagy valószínűséggel a híres lett művész, Janis Rozentāl munkája.

Az építész tanítványa, Eižens Laube építi majd 1908-ban, az utca másik oldalán (Alberta iela 11.) azt az épületet, amely már nálunk is talál rokon vonásokat a Kós Károly vonulatba tartozó épületek között.

Riga P1650317 -Alberta iela 11- 1908 Eizens Laube

Miután Rigában (s így Lettországban) legfeljebb 1 napot töltöttünk az előre ismert útiterv alapján, amiről látatlanban lehetett tudni, hogy nem elég egy ország, de még egy város megismerésére sem. Ehhez most  még nyugodtan hozzáfűzhetem a rigai szecesszió szélesebb áttekintésére sem, amihez a legjobb lehetséges út, hogy az ember saját szakállára bóklászik az utcákon, s “felfedez”.
Riga IMG_2457 esti Én is tettem a belvárosban az esti séta alapján egy ilyen örömteli felfedezést, amikor egy kapu felett jellegzetes ábrára bukkanva, további kíváncsiskodásom még értékesebb jutalomhoz vezetett. Bekukkantva az üvegen át a kapualjba, feltárult az a kis csoda, amelyből valószínüleg számosra bukkanhatunk, ha megfelelő idő is rendelkezésünkre áll.

Riga IMG_2459

Riga IMG_2461

Miközben ezen a fejezeten dolgoztam, sok esetben botlottam ilyen, vagy ehhez hasonó megfogalmazásokra, hogy Riga méltán mondható a szecesszió fővárosának, mivel nincs még egy hely a földön, ahol egy helyen ilyen számban és ilyen koncentrációban előfordulnának szecessziós épületek.  S eközben számos szecessziós portálon megfordultam, melyek legtöbbjén Magyarországot/Budapestet még csak felsorolás szerűen sem említik.

S ezen rendesen felbosszantottam magam, mivel elég jól ismerem fővárosunkat, s én ezt a kijelentést nyugodt szívvel Budapestről is megtenném- miközben állítom, hogy ezen épületeink különlegessége sok esetben túlszárnyalja, külföldi, híresebb kortársaiét.
Tessék csak megnézni a MEK oldalán (http://mek.oszk.hu/11400/11484/11484.pdf) a Szecesszió Budapesten című összeállítást Dittrichné Vajtai Zsuzsánna szerkesztésében, aki 545 oldalt töltött meg ezen épületek felsorolásával, illetve képeivel.
Hogy lehetünk hát ennyire tehetségtelenek saját értékeink kommunikációjában? Hiszen pl. még Gaudinak is csak 12 háza létezik Barcelonában, s mégis az egész világ számon tartja.

Alapból mindenütt szeretem a szépet, és örülök neki bárhol a világban – valamint kiráz a hideg a melldöngetéstől és a bezzeg magyaroktól. A szecesszió mégis annyira szívügyem, hogy ennyi felfortyanást így hirtelen megengedtem magamnak.

Kategória: építészet, Baltikum, Lettország, Művészet, Városnézés | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A Kur földnyelv – egy természeti csoda (Baltikum 2)

Hat év berlini külszolgálati munka után azt hittem ismerem a Keleti tengert. S a Balti országokban tett rövid látogatás során, sok különleges élmény mellett, az egyik legnagyobb meglepetés itt, a Balti tengerbe benyúló különleges félszigetre tett kiránduláson ért.

Már az érintett földdarab keletkezése is, mint a mesében: nem a szárazföldből kiszakadt, a föld tektonikus mozgása során évezredekkel ezelőtt keletkezett terület, hanem a tenger, úgyszólván a homokból hordta össze.

Kur földnyelv, dűnék IMG_2247 FotóZsuzsi

Helyén 7000 évvel ezelött még végmorénák alkottak láncot, amelyek közeit a tenger mozgása fokozatosan feltöltötte homokkal, a homokot pedig a szél helyenként hatalmas (legmagasabb 60 méter, Nida mellett) dűnékké formálta, teljesen egyedivé varázsolva a tájat. A dűnéket a szél évente akár 0,5 -5 méterrel is odébb sodorja, s a XIX. század végéig – amikor megtalálták és telepítették a talaj megkötéséhez alkalmas (harzi hegyifenyő) növényeket – bizony sorozatosan előfordult, hogy így falvak tűntek el a homok alatt, amelyeket lakói ismételten újraépítettek. A Neringa (a földnyelv körzeti megnevezése) történetírása 8 ilyen falut sorol fel, köztük nem egyet többször is betemettek a vándordűnék.

Ide, ahová igyekszünk – s erősen lihegünk, mert ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz a homokban fölfelé kapaszkodni – az egykori Nagliai falucska négyszer is eltűnt a homok mélyén.

Kur földnyelv, dűnék IMG_2217 FotóZsuzsi

165_ Kur földnyelv, dűnék, útvonal

Az élmény mindenesetre mindent elsöprő. Mintha Afrikában lennénk. A cipőinket eleve levesszük, és otthagyjuk a felfelé vezető ösvény végénél, s hamar rájövünk, hogy a lefektetett deszkaúton könnyebb menni. Azonban egyszercsak elfogy az is, s innnentől nincs más hátra, mint mezítláb előre.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

De csak szigorúan a kijelölt útvonalon. Az egész földnyelv természetvédelmi övezet, s hogy biztosítsák ennek megvédését, illetve fenntartását, részben a félszigetre történő belépésnél Jávorszarvas veszély IMG_2655 FotóZsuzsi(Klaipedáról érkeztünk, komppal) már környezetvédelmi díjat fizetünk,  illetve aki elhagyja a kijelölt útvonalat, súlyos bírságra számíthat. Páratlan ökoszisztémát óvnak ily módon, nyírfa , fenyő- és lucerdők, ahol mintegy 140 madárfaj , s számos emlős él, utóbbiak  között a jávorszarvas, mely a legkülönlegesebb.

A levegő tisztasága védelmére is, a földnyelv hosszában futó autóút mellett végig kiépített kerékpárút fut, amely előbb az öböl mentén vezet, majd átvált a tengerparti részre. Igaz itt már a fenyőerdő között visz, így a tengert innen nem lehet látni.

Kur - földnyelv P1640250, Neringa eligazító tábla

165_ Kur földnyelv2, útközben

Ha nem is ezeknek a fenyőerdőknek, de mintegy 40 millió év előtti őseik megkövesedett gyantája adja azt a kincset, amelyből a  Balti tenger országaiban járva feltétlen hazahoz a turista, vagy saját örömére, vagy szuvenírnek: a borostyánt.

Borostyán csábítás

Ezen ősfenyők borostyánlerakodása a tengerfenék agyag felszíne alatt mintegy 60-90 cm vastagságban lelhető fel. A feltevések szerint amikor a  jéghegyek alsó, tördelt pereme felszaggatta a tenger fenekét, felszabadultak, s a viharok sodorják a partra. Kereskedelme már az ókorban kiterjedt volt, s a Tutanhamon kincsek között is találtak belőle készült nyakláncot. Különleges értéket képeznek a borostyánba belekövesedett zárványok, amik többnyire ízelt lábúak.
A parti lakosság, s különösen gyerekek, vihar után gumicsizmába bújva, még ma is szívesen kutatja végig kincskereső izgalommal a tengerpartot. Világszinten a legnagyobb méretű ipari kitermelést ugyanakkor Kalinyingrád körzetében végzik.
Mi nem próbálkoztunk kincskereséssel (de megvettük a készterméket  a minduntalan utunkba kerülő üzletekben), ám a strandot azért megnéztük. Július végét írtuk, s a levegő hőmérséklete az adott helyen, s a tábla szerint 20 ℃, míg a vízé 17 ℃.

Kur füldnyelv, strand IMG_2259 FotóZsuzsi

Balti tenger, strand

Van aki bátran a habok közé veti magát- s a hatás azonnali-, mások a Baywatch remake-jén dolgoznak, s a többség bölcsen szemlélődik…

Kur - földnyelv, fürdőzés P1640394a

Mint ahogy már az előző bejegyzésben is szó esett róla, a lakosság fő kenyérkereseti forrását mindig a halászat jelentette. (Az üdülő vendégek, csak a megbecsült kiegészítést adták.) Kicsiny, ám stabil csónakjaikkal igen messze kieveztek, s a fő fogást a lepényhal, a tőkehal, a nagy rombuszhal és a lazac (!) adták. Hogy milyen gyakori előfordulású volt valamikor a Balti tengeren a lazac,  régi könyvek tanúsága szerint a cselédek követelték, hogy hetente kettőnél többször ne kelljen lazacot enniük.:-)

Kur - földnyelv, Nida P1640659 füstölt halak

Legősibb halászati mód a kerítőhálós halászat volt, miközben a kis halakra varsákkal mentek, s a víz fölött hosszan kimeredtek ezek tartórudai. Nida halászai azonban elsősorban a vonóhálós halászat mindenkor nehezebb, s több embert igénylő módját űzték. A zord téli időkben, s törékeny jégen a veszélyes jéghalászat közösséget próbáló együttes munkájában tették próbára hajnaltól késő délutánig állóképességüket, a csikorgó hidegben, legfeljebb egy kifeszített szélvitorla védelmében. Természetesen mindenütt folyt a füstölés: az erdőben kicsiny fedett gödrökben fenyőtoboz füstje fölött lepényhal és angolna tartósítása folyt, míg a halászfeleségek vigyázták a füstöt, kötéssel kezükben.

Mi sem kézenfekvőbb, hogy ezeknek az embereknek a legnagyobb fontossággal a csónakjuk bírt. Szomorú történelmi események példázataként a szovjet terror idejéről írja Jávorszky Béla –  A kettéfűrészelt csónakok földjén című esszéjében a lívek (népcsoport Lettország- Litvánia területén) tragédiájáról a következő megrázó mondatokat:

“A lív part és a lív nép végső pusztulásáért egyértelműen a szovjet megszállás öt évtizedét terheli a felelősség…
1939 őszén a Szovjetúnió előbb szovjet támaszpontok befogadására kényszerítette Lettországot, majd 1940 nyarán, még a látszatot is felrúgva, bevonult a kis balti országba…
A partot a hatóságok zárt katonai övezetté nyilvánították. Megtiltották, illetve a nagyvárosokba központosították a halászatot, és ezzel elpusztították a hagyományos lív életformát…
A líveket a lettekhez, észtekhez, litvánokhoz hasonlóan erőszakkal sorozták be katonának…
A kényszersorozások, a háborús veszteségek, a negyvenes évek deportálásai  és a nagyobb településekre történő elvándorlás szétszórta a korábban zárt lív közösségeket. Tanyáik katonai támaszpontok részeivé váltak, csónakjaikat kíméletlenül megsemmisítették: kettéfűrészelték őket. Többen és több alkalommal hívták föl a figyelmet arra a súlyos traumára, amit a lívek csak nagysokára fognak kiheverni. A halásznépek szokása szerint a csónakot, ha kiszolgált és hasznavehetetlenné vált, égetéssel szabad csak elpusztítani, vagy át kell adni az enyészetnek: a korhadásnak. Az öreg csónakokat rendesen összegyűjtik, s Szent Iván éjjelén belőlük raknak máglyát. A szovjet katonák azonban semmire sem voltak tekintettel, meggyalázták, kettéfűrészelték a lív csónakokat.”

Kur - földnyelv, Nida P1640630 csónakok

Ennél sokkal kedvesebb és színesebb a története azoknak a szembeötlő és láthatólag szívesen alkalmazott kikötői díszeknek, amellyel Nida szerte találkoztunk.

Kur - földnyelv, Nida P1640604

Már századokkal korábban a halászok illetve falvak, bizonyos haszonbérlet kifizetése ellenében kaptak jogot adott helyen, a törvények betartása mellett, a halászatra. Mivel ezeket az előírásokat nem mindenki tartotta be, az állam szerint sokan rablóhalászatot illetve rablógazdálkodást (ívóhelyeken, tilalmi időben halászás) folytattak, ezért 1844-ben elrendelték, hogy minden halászatra jogosult egy zászlót kell az árbócán viseljen. Megszületett egy zászlókönyv, amely helységenként előírta a kitűzendő zászló színét ill. mintáját. A geometriai mintázat meghatározása teljesen önkényesen történt, miközben több helységnek ugyanaz a mintázat jutott, csak a színösszeállításuk változott. Ezeket aztán a csónak tulajdonosok tovább díszítették saját személyes szimbólumaikkal, különböző családi jeleikkel, ki-ki ízlése, s fantáziája szerint.

Ez a kialakulásuk története ezeknek az egyedi zászlóknak, amelyek ma látható formájukban a 19./20. század fordulójától használatosak.

165_ Kur földnyelv- Nida, árbóczászlók

Ugyanígy hagyományokon nyugszik a kur házak színvilága is: homlokzatuk barna, mint a föld, ablakuk fehér, mint a homok, ajtajuk és tetőléceik pedig kékek, mint az ég. Amint Thomas Mann háza is követte ezt a helyi szokást.

S ahogy a bejegyzésem elején indítottam, igen pozítív értelemben lepett meg a kis kur födsáv látványa.Rengeteg természeti csodája mellett, az üdülőfalvai mai képe csodálatosan gondozott, ápolt – igazi üdülő paradicsomok.

Nem véletlenül döntött hát 2000-ben az UNESCO arról, hogy a kulturális értékei alapján a (Oroszországgal közös) Kur földnyelvet  felveszi a világörökségi listájára.

TERKEP, Kalinyingrádi területÉs itt már csak egy kiegészítés szükségeltetik: ami eddig nem hangzott el, hogy a 98 km hosszú földnyelv a II. világháború lezárását követően ketté lett osztva. Az eddig tárgyalt, 52 km-es északi része Litvániához, a Nida utáni határtól kezdődő 46 km-es déli rész pedig Oroszországhoz tartozik, Kalinyingrádi körzet néven.
A Kalinyingrádi körzet végülis egy furcsa enklávé Lengyelország és Litvánia közé zárva, kapcsolódás nélkül az anyaországhoz. A volt Kelet Poroszországi területet 1945-ben Lengyelország és Oroszország között osztották fel, s ez a felosztás, mint látszik, vonalzóval történt. A háborús egyezkedések során a Szovjetúnió mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy kapjon egy jégmentes téli kikötőt a Balti tenger mentén. Így jutott hozzá az egykor ragyogó német birodalmi metropoliszhoz, Königsberghez,- a valamikori porosz hercegségi fő- és koronázó városhoz, melynek leghíresebb szülötte Immanuel Kant (1724-1804) volt, aki ugyanitt, az egyetem professzoraként fejtette ki tevékenységét.
A várost 1946-ban átnevezték Kalinyingrádra, s lényegében azóta is az Orosz Föderáció Keleti-tengeri Haditengerészetének székhelye, s mintegy 40 éven át egy 200 000 fősre becsült orosz hadikontingens gyakorlótere volt az egész ország. Kalinyingrád 1991-ig lezárt területnek számított, ma már vizummal be lehet jutni.

Én azonban zárásul egy lélekvidító sétára hívlak benneteket Nidába, ahová kiváltságnak tartom, hogy eljuthattam.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Nida klap

Kategória: Baltikum, Földtörténet, Litvánia, Természet, Városnézés | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Thomas Mann házánál Nidában (Baltikum 1)

Mélységes mély a múltnak kútja, indítja Thomas Mann a József és testvérei terjedelmes regényét, melyet ő maga “a legkedvesebb, a legjobb, legfontosabb és legjelentősebb művének tartott” (Katia Mann), s mely a bibliai Jákob és fia, József történetét meséli el újra, elsősorban Mózes első könyve 37-50 alapján.
Az ószövetségi történet szikár mondatait határtalan képzelő- és láttató erővel duzzasztja e bőven áradó meseszövésbe, miközben belenéz a múltnak feneketlen kútjába. S a 870 oldalra rúgó tetrológia első kötetének (Jákob történetei, megjelent 1933-ban) bizonyosan jelentős részét itt, Nidában írta, ahol 1930-1932 között három nyarat töltött családjával.

Hiszen tudjuk az író szigorúan vezetett napirendjéből, hogy naponta 1-2, nagyon ritkán 3 oldalt vetett papírra az éppen készülő művéből. Az 55 éves író eddigre (1929) már megkapja a Nobel díjat az 1901.-évben kiadott Buddenbrook házra, s megjelentek műveiből többek között a Halál Velencében (1912), A varázshegy (1924), vagy a Mario és a varázsló 1930-ban.

Kur földnyelv IMG_2313 FotóZsuzsi

Az ekkortájt Münchenben élő író szívesen nyaral a Balti tengernél – német nyelvhasználatban az Ostseen – s a kelet-poroszországi Rauschen fürdőhelyéről (ma Svetlogorsk, Curonian_Spit_and_Lagoon.hu.pngKalinyingrádi körzet, Szambiai félsziget) baráti tanácsra látogatják meg az egykori Königsberget (Kalinyingrád) Memellel (ma Klaipeda) összekötő postaút mentén fekvő Niddent 1929-ben. S az író és családja azonnal beleszeretnek a keskeny Kur földnyelv mintegy közepén található, természeti szépségektől övezett kis halászfalucskába.

Ő maga erről így számol be egy, a müncheni Rotary Clubban 1931. decemberében tartott összejövetelen (Mein Sommerhaus-saját, szabad fordításban):

“..a Kur földnyelv az a táj, amely az utóbbi időben különösen a szívemhez nőtt…
A Kur földnyelv egy keskeny földcsík Memel és Königsberg, a Kur öböl- és az Ostsee között. Az öböl édesvízű és benne a halak édesvíziek. A földcsík mintegy 96 km hosszú, és annyira keskeny, hogy 20 perc- vagy félóra alatt, bárki kényelmesen átszelheti az öböltől a tengerig. A föld homokos, erdővel borított és lápos. Az én szavaim nem tudják önöknek visszaadni a vidék egyedülálló eredetiségét és nagyszerűségét. Ezért itt Wilhelm von Humboltra hivatkoznék inkább, aki erre járva, s különösen Nidától oly mértékben el volt ragadtatva, hogy kijelentette, hogy ezt a tájat mindenkinek látnia kellene, ahogy Olaszországot, vagy Spanyolországot látnia kell (“hacsak nem akarja, hogy lelke egy szép képpel üresebb legyen”)

..annyira megfogott minket a táj, hogy elhatároztuk, hogy házat építünk oda, mint ahogy a Bibliában is áll. ..( a tájat déliesnek írja le, amely a Földközi tengerire emlékezteti).  Az öböl mélykék a nyári kék égbolt alatt. A pineákhoz hasonlatos fenyőfaj él itt, a szépen ívelt part fehér, hogy azt hinnéd Észak-Afrikában vagy. Építkezési helyre kokettálva kiszemeltünk egy dombot az öbölnél…

A dűnék lábánál fekvő helyről aztán váltottak a helység másik végén található, Anyóshegy névre hallgató emelkedésre.  Egy memeli építészt, Herbert Reissmannt bízták meg a ház és berendezések megtervezésével. Igaz, Münchenből az eljutás kissé körülményes lesz, de ez sem tartja őket vissza: vonaton két átszállással Berlinbe, majd Königsbergbe azután ismét vasúton, vagy taxival Cranzba (ma Zelenogradsk, Kalinyingrádi körzet) végül hajóval Nidába.

Thomas-Mann-Haus-1-vinothek-gutemberg.de

S a következő nyáron, 1930. július 16.-án megérkező család már ténylegesen elfoglalhatta az egyszerű, ám a helyi mérték szerint nagyon komfortos (bútorozott, kandallós, gramafonnal, rádióval – később telefonnal felszerelt) házat, amelyet a helyiek hamarosan elneveztek “Tamás bátya kunyhójának”. Az előző év novemberében elnyert Nobel díj dícsfényétől övezett Thomas Mann,  felesége Katia (sz. Pringsheim), hat gyerekük közül a fiatalabbak, a 20 éves Monika valamint a 11- ill. 12 éves Michael és Elisabeth, s a szakácsnő a fiával, a falu lakóinak a kikötőtöl az út mellett végig felgyülemlett sorfalán át, ünnepléstől, s üdvözléstől kísérve érkeznek a Blode családi fogadó kocsiján új nyári otthonukba.

De szóljon ismét Thomas Mann:

Ahogy elérkezett a következő nyár, már állt a házunk, fix und fertig. Megérkeztünk, s kiültünk a verandára, mintha ez mindig így lett volna.
 Reggelenként keleten, az öböl felett kel fel a nap. Az öböl a halászok fő munkaterülete. A halászfalu házain gyakran találkozni egy különösen világító kék színnel, a nidai kékkel, mely a kerítések s egyéb díszítések festésére használatos. Minden ház, a miénk is, szalma és nádfedeles, s tetejükön a két, keresztbe állított pogány lófej. -Ugyanígy készítették a mi házunkat is. Ez egy faház, nád tetővel és a kék ormán keresztben két lófej.- Alul egy nyílt veranda, mögötte az ebédlő. Minden további szoba hálószoba. Csak egy, az emeleten a számomra berendezett, a dolgozó szoba. A kilátás, amely innen a széles vizen át, a keletporosz partokra nyílik, egészen különleges.

Thomas Mann elragadtatott beszámolója még több oldalon át folytatódik, s a bemutatásban itt inkább váltok a legkisebb leány, Elisabeth 70 évvel később írt visszaemlékezéseire:

Már az első látogatás a természethez oly szorosan kapcsolódó faluban, ahol nincsenek autók, s a kikötőből lovaskocsival hoztak el, ahol nincs elektromos áram- az első nidai elektromos művet a házunkkal egy időben építették!- és ahol kedélyesen költöttük el vacsoránkat a Blode szálló petroleumlámpácskákkal megvilágított ablakú teraszán, elbűvölő volt… A séták a gyönyörű, vad strandon; kirándulás a nagy vándordűnékre, és a jávorszarvasok erdejébe, az első “olasz kilátás” az Anyós-dombról, ahol a következő évre a házunk kellett álljon, mind felejthetetlen... ”

S az a bizonyos “olasz kilátás” amelyhez a fenti két képsor mindenkor 3. képénél jutunk el- s amely engem is szíven ütött, s akkor még nem ismerve a Thomas Mann-i meghatározást, magam is a Caprin átélt élmény erősségéhez hasonlítottam – íme ilyen:

Kur - földnyelv, Nida P1640499

Kur - földnyelv, Nida P1640494

Kur - földnyelv, Nida P1640493

Az idősebb gyerekek közül Golora vonatkozóan – akivel Thomas Mannak elég problematikus viszonya volt – nem találtam nidai tartózkodásról szóló feljegyzést, Erika és Klaus (a Mephisto szerzője, melynek főszereplőjét sógoráról, Erika volt férjéről Gustaf Gründgensről mintázta) 1931-ben látogattak ide.

Nida a századfordulón

Lovis Corinth_Fischerfriedhof in Nidden an der Kuhrischen Nehrung, 1893

Lovis Corinth- Halásztemető Nidában

Noha a kicsinyke üdülőfalu ezidőben néhány szállodán és vendégszobán túl mindössze egy templommal,  egy iskolával, egy orvosi praxissal és patikával rendelkezett, mégis elég népes művész közönséget vonzott. A Königsbergi Akadémia, Berlin és Drezda művészeiből 100 főt is meghaladó művésztelep alakult itt ki, hiszen a tenger és a dűnék, a festői falucska halászbárkáival, száradó hálóival és halaival, asszonyai népi viseletével elegendő témát nyújtottak festőknek, fotográfusoknak egyaránt.

Ma is látható a müncheni Neue Pinakothekában Lovis Corinth 1893.évben készült festménye a nidai öreg halásztemetőről. Nevesebb művészei voltak még ennek a társaságnak Max Pechstein, Karl Schmidt-Rottluff és Oskar Moll és Ernst Mollenhauer. A német expressionistákat megigézték a környezet fényei és színei- a ragyogó kékek s annak végtelen árnyalatai, a helyi motívumok és a falut ölelő virágözön.

A művészek mecénásra lelnek a Blode szálló műgyűjtő tulajdonosában, s vendéglője hamarosan a festők találkozó pontjává válik.

Thomas Mann 1932. szeptember 4.-én azonban örökre elhagyja e kedves helyet, mivel Hitler és pártja, az NSDAP 1933. január 30-i hatalomátvétele után úgy határoz, hogy emigrációba vonul. Így európai körútjáról nem tér vissza Németországba, s az események hatására először  Dél-Franciaországban, majd Svájcban Zürich mellett telepszik meg, s 1938-ban az Egyesült Államokba költözik tovább. Onnan majd 1952-ben, a mccarthyzmus eluralkodása miattvisszatér Svájcba, ahol három év múlva, 1955-ben 80 éves korában elhunyt.

Nidai házát a háború folyamán a németek okkupálják- s Göring tulajdonába kerül. 1944-ben a ház egyik sarkát gránát találat éri, más részeit az orosz csapatok égetik fel. A házat a litvánoknak sikerül azonban a szovjet érában átmenteni, s 1967-től megnyitja kapuit a látogatók előtt, a mi fülünknek kissé idegenül hangzó Thomo Manno múzeumként. Ma mint kultúrális és művészeti centrum működik, s évente júliusban az író emlékére, színes programokkal, fesztivált szerveznek. Ezév májusában filmforgatás színhelye is volt a ház, a litván- amerikai írónő Rūta Šepetys, Árnyalatnyi remény című sikerkönyvének felvételeihez használták díszletként.

Azt, hogy a mai Nida hogyan néz ki, elmesélem Nektek a következő bejegyzésemben!

Gy-Nida 2

Kategória: Baltikum, Irodalom, kultúrtörténet, Litvánia, Utazás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Esterházy Péter nekrológ az ÉS-ben

Az Élet és Irodalom szerkesztősége nagyon szép szavakkal írja le a gyászt, a megrendülést, amely lelkünkben dúl Esterházy Péter halála kapcsán:

 MEGHALT ESTERHÁZY PÉTER
Mi, ugye, most nem találunk szavakat. Nekünk a szó vigaszunk és a támaszunk, a szó a mindenünk és a semmiségünk, anyánk, apánk, a testvérünk, a feleségünk, a gyerekek. Ami történt, ahhoz a szó nem elég, ezt most nem bírja el. A szóba Isten akárhogyan, haragvón vagy részrehajlón, mohón vagy fáradtan, de belefér. Az ember halála meg sehogyan sem. Pedig hogy így fog történni, vagyis, pontosabban, hogy ez fog történni, eléggé tudtuk, akként kellett értékelnünk a híreket, hogy kimondtak egy ítéletet, és aztán maradt a remény, a tétova, szorongó egyezkedés. Az ország egy jelentékeny darabja veszett el vele. Mert olyan volt ő, mint egy különleges intézmény. A mi saját bejáratú intézményünk. A szabadság, a szellem, a pontosság, az elegancia és a mérték intézménye. A szavainkból most oly magától értetődően lehetne káromlás vagy nyüszítés, lehetne csöndes, cizellált gyász, elveszett motyogás, mi mégis arra gondolunk, hogy nem akarjuk sem ezt, sem azt, valahogy semmilyen formát nem találunk adekvátnak, semmilyen megfogalmazást nem tekintünk alkalmasnak. Vitánk a halállal nem termékeny. Nem lesz benne semmi jó, semmi megértés, nem lesz benne semmi hozadék. Nem, nem fogadjuk el, viszont ami elveszett, az elveszett. Ám tőle – is – tanultuk, hogy minden van. Ez is van. Egy ilyen helyzet. Egy ember, tegyük oda a Kapucinus-ház bejárata elé, és mondjuk el, mint egy kivételes úrnál, hogy nem voltál senki és semmi, mert ekképpen kell átmenni oda. S ha úgy is ment át, hát a hagyatékát fölbecsülni sem tudjuk. Tanultuk azt, hogyan beszél. Tanultuk azt, hogyan gondolkodik. Tanultuk azt, hogyan értelmez. Tanultuk azt, hogyan érez. Tanultuk, hogyan csodálkozik, jé, tényleg, de okos vagy. Halljuk, ahogy mondja. Hűvösségét, könnyed arisztokratizmusát ámultuk. Olyan közel voltunk hozzá, hogy kicsit mindig távol maradtunk. Nem értettük, hogyan csinálja. S ha a posztmodern elleni egyik legnagyobb vád az, hogy relativizál, hogy összemos jót és rosszat, csúfot és szépet, akkor ő, éppen ő ennek az ellenkezőjét tette, a folyamatosan fölülírt, megkommentált, megkérdőjelezett, elidézett szövegben mindig ott volt a morál és a tisztánlátás aranyfedezete. Soha nem a történést írta meg, alá vagy fölé fogalmazott. A fogalmazást igazán angyali értelemben gondoljuk. Jóllehet csak egy író volt, konkrétan kevesen tettek annyit, hogy ez az ország szabadabb, élhetőbb legyen. Minden mozdulata esemény volt. Te jó ég, hogy miféle tartással lépdelt át ezen az utolsó esztendőn is!

Gyászolunk.

Az Élet és Irodalom szerkesztősége

Esterházy Péter -Bevezetés a szépirodalomba

Kategória: Irodalom | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Esterházy Péter -” Még akarnék beszélni”

Esterházy Péter (Budapest, 1950. április 14. –): az egyik legjelentõsebb kortárs magyar író; publicista. Budapest, 2006 06 01 Astoria Kávézó, Károly kert Foto:Bazánth Ivola

Esterházy Péter
(Budapest, 1950. április 14. –):
az egyik legjelentõsebb kortárs magyar író;
publicista.
Budapest, 2006 06 01
Astoria Kávézó, Károly kert
Foto:Bazánth Ivola

Ez a mondat a könyvhétre megjelent legutolsó írásában áll, amellyel olvasói mélyen és hittel egyetértettünk, mert életünk szavaival több lett. S  Hasnyálmirigynaplója elejének hangvétele velem el is hitette, hogy ez így is lesz. Hisz még ebben a súlyos, őt legszemélyesebben érintő témában is, előcsillantak stílusának legszebb elemei, azaz csak győztes lehet. Bár a napló vége már nagyon szorongatta a torkomat…

Fájón beollózok ide sok kedvenc Esterházy soraim közül egy részletet  “A halacska csodálatos élete”című könyvéből:

A család a környezetem. Ezért nem vagyok egyedül.

Az autonómia amiről annyit beszélünk most, az nem adomány, az nehezebb, azt mindenkinek személyesen kell megteremtenie.

Azt nem hiszem, hogy megváltozik a világ a munkám nyomán. Én, én igen, én változom meg.
Elhanyagolható mértékben jobbá válok.

Kicsit úgy vagyok a szülőségemmel, mint a magyarságommal: nem létezik külön. S gyanakodva is nézem a főállású szülőket. Az áldozatos szülőket. Én nem áldozom föl magamat a gyermekeimért, hiszen úgyis odaadok nekik mindent, amit tudok. (De ragaszkodom a banánrészemhez…) az áldozatos szülő enyhén és folyamatosan sértett – s várja vissza, amit befektetett. Ő az ideologikus szülő: aki áthárítja az életét a gyerekeire, így személyteleníti el, teszi puszta alibivé.

De a boldogság a szeretettel áll relációban, „ a szeretet beteljesedése „ ; …

Magyarország a képzelet országa. Kitaláljuk magunknak az országot, függetlenül a reálisan létezőtől. Futballország volnánk, de sose nyertünk világbajnokságot; olvasom, hogy irodalmi nagyhatalom volnánk, és a kutya sem ismeri a világban az irodalmunkat, itt a két világháború közt úgy volt királyság, hogy király nem volt hozzá. A káprázat országa.

…ilyen a világ. Milyen is? Az erő érvényesíti magát, meg a ravaszság meg a tehetség – miközben kultúránk a kereszt jegyében áll, a félkegyelmű az emblémánk. Töviskorona és nem aranykorona . Faust és Krisztus ? Hogyan is van ez ? Félreállunk, letöröljük. Meddig? A kereszténység nem mazochizmus, hallottam egyszer.
Aki velünk van és erős, az erős. A bátyánk például.
… Aki ellenünk van, és erős, az erőszakos.  A vörösingesek A Pál utcai fiúkban.

Az én szelídségem – hogy önéletrajzi legyek- balekság. Tutyimutyiság. Az én szelídségem (ha van egyáltalán) nem erőből származik, inkább ízlésből. Az ember nem üvöltöz és nem lövöldöz alkonyatkor tarkóba; nevetséges.

Volt egy álmunk a világról. Most pedig az a helyzet, így érzem, hogy a világnak van egy álma rólunk.

Nincs idő, csak múlik.

Amikor új cárja lett az oroszoknak, az ember megvonta a vállát, s családjában megtiltotta a gláznoszty és a peresztrojka szavak használatát….. Mindazonáltal az ember a 80-as évek legeslegvégén megtanulta, és nem is szabad most már soha elfelejtenie, hogy egy politikai rendszer századokig is eltarthat akár, de van, hogy csütörtök délutánra összeomlik,

Ma azt mondta valaki, hogy hiú és türelmetlen vagyok. Én?! Még hogy én?! – ordítozom hiún és türelmetlenül.

Szemben a lány két karját a fiú vállára teszi, még inkább ejti, nem öleli át, csuklója szabadon ing. És az arca…én ilyet még nem láttam: nézi, bámulja a fiút, s úgy sugárzik a szerelemtől, hogy tényleg , mintha kacagna, teli szájjal, vadul mosolyog. A szája zárva, mindezt a szemével csinálja. Olyan az arca, mint egy giccsfilm záróképe. Vagy fotóstanoncoknak vizsgafeladat, Tavasz, Boldogság, Ifjúság jeligére.

Ma 15 éves.
A lányom.

Kategória: Irodalom | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Levendula, hortenzia, hőség

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

/Kányádi Sándor: Kánikula/

2016.06.28. P1620479 a hőség

2016.06.28. P1620467 vízsugár

2016.06.28. P1620461 hortenziák

…egy kis szivárvány

2016.06.28. P1620470 szivárvány

Levendulavirágzás P1620032

Merzse mocsár, hattyúk

Merzse mocsár

Merzse mocsár, rét

pipacs sziget P1310286

Kategória: egyéb, Kert, Természet | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése