A történelem mérföldkövei, Málta

A mérföldkő, vagy határkő a közkeletű fordítása a latin cippus kifejezésnek, amely azon alacsony, szögletes vagy kerek, többnyire bevésett feliratokat viselő kőoszlopok megnevezése, amelyeket a korai időkben földrajzi helyek közötti távolságok jelzésére, tájékozódási pontként, vagy síremlékek hordozójaként alkalmaztak. A Római Birodalomban igen elterjedt volt, mérföldenként állították az utak mentén, melyre felvésték az utat építtető császár nevét összes titulusával,- esetleg dicsőítésével – s megjelölték a távolságot a következő határkőig.

A maga nemében igen különleges a Cippus Perusinus, a Kr. e. 2.-3. századból, amelyen a 46 soros bevésés a negyedik leghosszabb létező etruszk szöveg, s lényegében nem más, mint két család közötti szerződés a birtokok megosztásáról és használatáról, a közöttük levő határmezsgyére állítva.

Bosnyák tér _174124 geodéziai emlékek

Budapest megmaradt geodéziai emlékei között is találunk a város határait egykor jelölő határkövet, melynek kisebb gyűjteményéből szabadtéri kiállítás látható a zuglói Bosnyák téren, köztük a legrégebbi darabok 1738-ból. De egykori lakóhelyem közelében, itt- ott még a családi házak előtti árokparton is belebotolhattál a 18. század végén állított, ottfelejtett kőoszlopba.

Amiért azonban ezeket a példákat felhoztam, Málta kapcsán vált fontossá, érdekessé. Őriznek ugyanis a Vallettai Régészeti Múzeumban egy különleges, a föníciai időkből származó cippust, igazából a párdarabját annak a Cippi (= cippus többes száma) of Malta, vagy Cippi of Melqart néven ismert 17. századi leletnek, melynek a másik példánya a Louvréban található.

cippi of malta

De persze nem ez teszi különlegessé, és nem is a lelet egyedisége, hanem az a tény, hogy rajta kétnyelvű – föníciai és görög – felirat található, amelynek segítségével – a görög nyelvvel való összehasonlítás alapján – a tudósoknak sikerült megfejteniük a föníciai ábécét! Ez pedig olyan jelentőséggel bír, amely közös emberi történelmünk egy újabb fontos darabjának megismeréséhez járult hozzá.

Ki ne olvasta volna az egyiptomi hieroglifák megfejtésének izgalmas történetét! Diákkorom egyik kedvenc olvasmánya, A régészet regénye tényleg regényes módon meséli el a rosette-i kő megtalálásának izgalmas történetét, a tudósok versenyfutását és tévedéseit a megfejtés keresése során, s végül a hihetetlenül fiatal, ám kora teljes egyiptomi ismeretanyagával meghitt viszonyban levő briliáns Champollion lépéseit a siker útján, mely végül 12 év gyötrelmeivel hozta meg számára a teljes győzelmet.

S itt állok, s a már tárgyalt máltai kőkorból keresem a rövid átvezetést a Szent Pál-i hajótörésig, miközben cca. Kr. e. 1000 -218 körül megjelennek az első nyomai, ha úgy tetszik mérföldkövei, a környező Földközi tengeri kultúrákkal folytatott kapcsolatoknak, kereskedelemnek.
Az időszak legfőbb szereplői a főnicaiak (Kr. e. cca. 800- 480), közben rövid időre feltűnnek a görögök is (cca. Kr.e. 720), s Kr.e. 480-218 között pedig a karthagóiak
(= punok), akik maguk is az egykori gyarmatosítók, a föníciai telepesek leszármazottai voltak, vették birtokba Máltát. S máris elérkeztünk volna a Földközi tengeri hegemóniáért vívott pun – római háborúkig, s ezzel Pál apostol működése koráig, a római korig.

Hiszen a szigeten az ez előtt létező kultúráknak a fennmaradt tárgyi emlékei olyan elenyészőek, hogy nem is indokolt ennél több szót vesztegetni rájuk.

Nade ennek a cippusnak a fényében, azért mégiscsak fontossá vált beszélni a főniciaiakról, nemde? Összeollóztam kicsit a Wikipediából, s egyéb forrásokból:

Föníciának a történészek az i.e. 1. évezred vége után kialakuló levantei városállamok rendszerét nevezik, melyek élén uralkodók álltak. Egységes állam sose jött létre Föníciából, a városok mindvégig megtartották különállásukat, bár szoros kapcsolat jellemezte őket. Jelentős városállamai között van pl. Arvád, Akko, Türosz, Szidón, Büblosz. Büblosz az egyiptomi papiruszkereskedelemben játszott szerepe miatt vált a papirusztekercs névadójává. Türosz egykori gazdaságának alapja a bíborkereskedelem volt és jelentős bevételei miatt gyakran vált hódítók célpontjává. Az itt gyártott bíborszövet, amelyet a tüskés bíborcsigából kivont festékkel színeztek, már ekkor keresett árucikk volt. Ez később Rómában nélkülözhetetlen luxuscikké vált.
Ahogyan a föníciai nép egysége kérdéses, úgy lakóterületük határai sem adhatók meg pontosan. Tágabb értelmezése szerint mindazok a települések, amelyeket Földközi-tenger keleti partján föníciaiak laktak, vagy ahol a föníciaiak gyarmatokat alapítottak, föníciai terület. Általában azonban csak a levantei partvidékre vonatkozik.
A föníciaiak nem hódítottak területeket, mint más ókori terjeszkedő népek, hanem a partvidék arra alkalmas helyein, stratégiai pontjain kereskedelmi telepeket hoztak létre az árucikkek felvételére, elhelyezésére és raktározására, kikötőket alapítva, amelyek később független államokká váltak. Néhány föníciai kolóniából (térképen sárga jelölés) később fontos város vált, például Ródoszon, Krétán vagy Máltán (Birgu-ma Vittoriosa), de föníciai kolóniából keletkezett Gadir (Cadiz) vagy Karthago is. Kikötőikhez megszerezték a partközeli szigeteket és szirteket, melyek védték őket a szelekkel szemben, illetve ellenséges támadás esetén menedékül szolgáltak.

A föníciaiak terjeszkedését két körülmény tette lehetővé: egyfelől a nagy birodalmak (Hatti és Egyiptom) hanyatlása, másfelől a tengerhajózás hatalmas fejlődése, amely lehetővé tette a nyílt tengeri utazást, így a kereskedelem súlypontja a kikötőkre tevődött.
A föníciaiak kiváló hajósok voltak. A hajókat, melyeket használtak, saját maguk készítették, nagy mesterségbeli tudásról adván számot. Ezek tették lehetővé a tengeri kereskedelem terén elért hatalmas fejlődésüket.
 Áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították, miközben eljutottak Indiába, a mai Nagy-Britanniába, egyes források szerint még Amerikába is. A famentes térségben fekvő Egyiptom számára elengedhetetlenül fontos volt a Libanon-hegység cédruserdőinek kiaknázása, s Egyiptomból gabonát vittek tovább. Föníciaiak gyártották először ipari méretben az üveget.

amphorae-phoenician shipwreck

Főniciai hajóroncs Gozo előtt a tengerben

A föníciai kultúra jeles örökséget hagyott hátra a későbbi civilizációkra, melyből kiemelendő a kapcsolatlétesítés a Mediterráneum kultúrái között, a kereskedelmi jogrendszer alapjainak lefektetése, és a föníciai írásrendszer, mely elsőként alkalmazott betűírást. Gyakorlatilag a főniciai ábécéből nőtt ki mind a klasszikus, mind a modern világ ábc-je: arab, héber, görög, latin.

Visszatérve az 1694-ben felfedezett 2 db akantusz levéllel díszített oszlopra, melyeket a Cippi of Melqart névvel illettek, mivel azokra a föníciai Tirosz város főistenének, Melqartnak szóló Herakles-Melqart,_inizi_V_sec._a.C.,_da_Cipro, Museo Baracco, Romahálaadást véstek görög és főníciai nyelven.
A tengerhajózás és kolonizáció védőszentjeként, élet és halál uraként tisztelt isten kultusza a főniciaiak térhódításával terjedt el, s a görög Herakles megfelelőjének tartják. (Az ókori világ széleként aposztrofált Herakles oszlopait = Gibraltári szoros sziklái – eredetileg Melqart oszlopaiként ismerték.)

A leletek feltehetőleg Marsaxlokk közelében Tas-Silġ szentélyei ásatásainál kerültek elő, amely a több időszakon keresztül – legelsők még a megalitikus építészet idejéből – vallási helyként szolgáló rétegei feltárásáért folyt. Ismert ugyanis, hogy a főniciaiak a kolóniák létrehozása során a templomokat mindig az első épületek között építették fel. Az, hogy itt szokatlan módon
2 db cippust találtak, engedett arra következtetni, hogy feltehetőleg egy fogadalmi oltár tartó oszlopai voltak, melyek négyszögletes talapzatába vésték a 3 soros görög, illetve a
4 sorból álló föniciai szöveget. Ezen szöveg alapján sikerült 1758-ban Jean-Jacques Barthélémy francia tudósnak a föniciai ábécé 22 betűjéből 18-at azonosítania.

Az, hogy a lelet második darabja ma a Louvréban található, nem hasonlít számos híres gyűjtemény eredetéhez, amelyek lényegében a lelőhelyről eltulajdonítva, más nemzetek kincseiből keletkeztek, hanem ajándékozás útján került oda. A Máltai lovagrend nagymestere, Emmanuel de Rohan-Polduc 1782-ben adta azt XVI. Lajos francia királynak, mintegy a franciák teljesítményének elismeréseként a rejtély feloldásában.

Nos, ezért kellett megállni egy pillanatra Málta főniciaiak által írott történelme fejezeténél. A karthagói fennhatóság kapcsán ugyan szívesen elmerülnék Aeneas és Dido történetében, vagy a görögök és karthagóiak harcaiban Szicília birtoklásáért, majd az ugyanitt már a rómaiakkal folytatott I. és II. pun háború eseményeiben/ Siracusa és Arkhimédész körei anekdotájában, de ellenállok a kísértésnek.

Lényeg, hogy a II. pun háború idején (Kr. e. 218) a rómaiak elfoglalták az addig Maletnak nevezett Málta szigetét, s maguk részéről meghonosították a Melita nevet. Melita Gozoval együtt két municípium lett, mint a Római Birodalom szövetségese. A pun háborúk idején a római légiók támaszpontjaként használták földjét, s Scipio Africanus, Karthagót legyőző hadvezér Afrika elleni hadjáratában hasznos szolgálatot tett.

Római villa, mosiac2 Rabat, Domus Romana

Reklámok
Kategória: Málta, Művészet, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai balkonok

Eredeti terv szerint most a kőkorszakból a bronzkorba átlépve, egy kisebb idővonalat kívántam leírni Szent Pál hajótöréséig, amely a sziget történelmében az egyik kiugró esemény.

De az a helyzet, még dolgoznom kell rajta, hogy ne legyek túlságosan száraz, a kevés történelmi konkrétumból mégis terjengős írás kibocsátója. Ezért most inkább valami jellegzetesen máltai vizuális élménnyel gondoltam fellazítani a sűrű beszéd fonalát.

A máltai építészet fő díszítő eleméről a balkonokról, illetve ezekkel szoros együttest alkotó nyílászárók külső megjelenéséről szeretnék itt egy csokrot megkötni.

Málta jellemzően sárga mészkő épületeinek változó arculatot leginkább ugyanis balkonjai adnak, amelyek színeik, anyaguk, textúrájuk és díszítő elemeik sokrétűségével gazdagítják utcái látványát, mondhatnám meghatározzák városai képét.

Málta P1670788 Mosta

Gozo P1690420

IMG_1345 6.nap Gozo V

Gozo P1690503

Az erkélyek gyakran alkotják a homlokzat fő elemét s így kiemelkedő szerepet játszanak egy egy utca architektúrájának kialakításában.

Málta P1680929 Három város, Birgu

IMG_1270 6.nap Gozo V

Gozo P1690230

Gozo P1690351

Málta IMG_4732 Zsu - Valletta

Bár az erkélyek formája és mintája nagy változatosságot mutathat, lényegében azonban a máltai hagyományos erkélyek két kategóriába sorolhatóak. Ezek a nyitott típusok, amelyek lehetnek kőből vagy kovácsoltvasból, ritkábban fából, illetőleg a feltűnően zárt, alapvetően fa balkon.

Málta IMG_4906 Zsu - MdinaMálta IMG_4907 Zsu - Mdina

Málta P1670471 Valletta

Nyitott, kőből készült erkélyek a legrégebbi típusok, így a legkorábbi lakott területeken a leggyakoribbak, mint pl. Mdina. Ez közvetlen következménye a máltai környezetnek, amely szegény a fában, de bővelkedik lágy, megdolgozható kőzetekben.

Málta P1680115 Mdina

A nyitott kőburkolatnak hosszú hagyománya van Gozóban is, ahol a kőfaragás mindig is jelentős mesterség volt. Vallettán is része volt az ilyen erkélyeknek, de ezek közül sokan később fára cserélődtek.

Az építészeti stílusok leggyakoribb kifejezői is az erkélyek voltak.

Málta P1680132 Mdina

Málta P1680149 Mdina, Cathedral Museum

IMG_1077 3.nap V

IMG_0867 2.nap Valletta, Könyvtár V

Az erkélyek megjelenése Valettában, a XVII. századra, a barokk térhódítására tehető. Innen vonult aztán tovább egyéb városokra, és végül a XVIII. század végére elérkezett a falvakba is. Az erkélyek kivitelében természetesen kifejeződtek a társadalmi különbségek,  illetve az épület funkciójának jelzése, amely üzeneteket a kor embere igen jól értette.
A legdíszesebb privát erkélyek az ún. piano nobilék (fényűző nemesi szalon) előtt voltak, míg a politikai intézmények, paloták erkélyét tartó támaszték sokszor túláradó dekorációjával, allegórikus figuráival mintegy kőbe merevítették a csúcson levők hatalma súlyát, vágyaik szerinti időtlenségét.

IMG_0241 3.nap Mdina, piano nobile V

Málta P1680131 MdinaMálta IMG_4923 Zsu - Mdina

Az erkélyek természetesen megjelennek a templomok oromzatán is, illetve politikai fellépés helyeként. Szokásban volt pl. hogy a nagymesterek megválasztásukkor innen szórtak pénzt a nép közé, mintegy új jóléti korszak kezdetét hirdetve. De a mai napig ünnepekkor kifüggesztett díszeikkel a helyi örömnek, lelkesedésnek hordozói, kinyilvánítói.

Jóllehet mindez, amit eddig bemutattam a nyitott máltai erkélyekről, építészetileg szép, esetleg látványos is lehet, ami azonban a máltai utca arculatát egyedivé teszi, azok nem a kőerkélyek, hanem a fából készült, élénk színekkel befestett zárt balkonok, amelyek elválaszthatatlanul hozzánőttek a máltai városképhez. Annyira univerzálisan elterjedtek, hogy szokás volt ezekre – tévesen – a La Maltijja elnevezéssel hivatkozni.

Málta P1670536 a Valletta

A valóságban ez a fajta balkon észak-afrikai, többnyire marokkói eredetű, amelyeknek pedig az arab Muxrabija (kilátó/kinéző hely) az előképe. A Lovagrend uralma idején Málta nagyszámú – főleg török – rabszolgának adott otthont, akik között levő mesteremberek lehettek előmozdítói ezen balkonok építésének.

A Vallettán épült első erkélyek a 17. század utolsó negyede építészeti trendjeként, az Európán is átvonuló barokk hatására keletkeztek.

A lovagok új városa által megfogalmazott építési előírások szerint gazdagon díszített nagyméretű balkonok születtek. Legelsőként jegyzik az 1739-ben épült Palazzo Bonici sarokerkélyét, amely épületben ma az ugyancsak patinás Manolo színház otthona van. 1741. évből datálják a Nagymesterek palotája 2 méretes fa oldalerkélyét, amely kétségtelenül számos későbbi építkezéshez szolgált mintaként.

Málta P1670476 Valletta, Nagymesteri palota

Külön értekezés tárgya lehetne a feltámasztásukul szolgáló párnakövek és konzolok (sajaturik) dekorációja, plasztikái a groteszk maszkoktól a vallásos képekig, amelybe itt nem megyek bele.

A fából készült balkonok fő alapanyaga az erdei fenyő volt, amely az adott klímában hamar tönkrement volna, ha le nem zárják pórusait. Erre a legjobb megoldásként a festék kínálkozott, amely olajozza és szilárdsággal látja el az anyagot. A brit uralom alatt egy meghatározott tipusú zöldet használtak, amely lassan rögződött mint hivatalos változat, különösen Valettában. Mellette azonban megjelentek más színek is, köztük néhány egzotikus változat is.

Málta P1680134 Mdina

Málta P1670539 Valletta

A ma ismert kis léptékű erkélyek azonban a népszerű hiedelemmel ellentétben nem a lovagkorban, hanem a 19. század közepe táján terjedtek el. Akkori népszerűségüket és divatjukat elősegítette, hogy a britek megjelenésével, akik Máltán kiépítették legfontosabb mediterrán kikötőjüket, az addig megfizethetetlen faanyag, az egyidejűleg beköszöntött relatíve jólét mellett, elérhetővé vált.

Málta P1670570 Grand Harbour

IMG 0910 Grand Harbour V

Így sok esetben már meglevő építményekhez kerültek hozzáépítésre, másutt már tervezéskor integrált része volt a szerkezetnek. A fából készült zárt balkonok új teret adtak a családi életnek, esősorban az otthon tartózkodó asszonyoknak, gyermekeknek. Megvédtek az időjárás szélsőségeitől, miközben egyidejűleg kilátást nyújtottak az utcára. Eleinte ezek légtere ténylegesen zárt volt, később kerültek a nyitható elemek alkalmazásra.

Gozo P1690482

Aztán volt egy időszak, amikor a balkonoknak egy igen speciális felhasználása is szükségessé vált. A britek által kiterjesztett kikötői tevékenység következtében a fokozott munkaerő szükséglet hatalmas néptömegek beáramlását hozta a 19. század elején. Ez viszont nagy népsűrűséget okozott egy viszonylag kis területen, amely jelentős egészségügyi problémákat idézett elő. A 16. – és 17. század között épült lakóhelyek többsége csak alap egészségügyi berendezésekkel rendelkezett. Valletta ugyanazokkal az egészségügyi problémákkal küzdött, mint sok nagy európai város, ahol az ipari forradalom hatására a városba irányuló felvándorlás az 1865-ös kolera-járványba torkollott.

Málta P1680976 Három város, BirguA drámai probléma egyik megoldására az angol WC-k felszerelése kínálkozott, de ehhez hiányzott az infrastruktúra. Szükségmegoldásként sokan a WC-ket a meglevő erkélyeken telepítették, ahol a szükséges privát szférát az oldalsó és egyes csatlakozó üvegek lefestésével ill. elfedésével biztosították.

Bizonyos esetekben az alapba be lehetett vezetni a lefolyócsöveket, amelyeket aztán  a homlokzatok mentén vezettek tovább. Még a vallettai Érsek utcai palota erkélye is hasonló berendezéssel volt felszerelve, amelyet csak 1989-ben távolítottak el.

IMG 0917 Grand Harbour V

Ezzel a balkonok témáját szinte le is zárhatnám, azonban elkerülhetetlenül kötődik hozzájuk a házak homlokzatát alakító nyílászárók – ablakok, spaletták, kapuk – illeszkedő színezése, amelyek együttesen formálják a város képét. Különösen szép változataira bukkanhatunk a kapuknak, amelyeken nem ritkán míves kopogtatókkal is díszítettek, tovább gazdagítva a látvány különlegességét.

Máltai kapuk, kollázs

Vallettán és a Nagy Kikötő környékén mondják, különösen kedveltek a delfinek és halak e célra. Mi magunk az Osztrák Konzulátus bejárati ajtaján fedeztünk fel egy delfinpárt, amit azonban nem igazán sikerült jól lefényképezni, ezért mellékelek pár tengeri lényt idegen forrásból is.

De talán az alábbi diaképek érzékelhetőbbé teszik az elragadtatás tárgyát:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

És a hagyomány folytatása napjaink szerényebb ajtajain, raktár bejáratain, modern balkonjain itt- ott még ma is tetten érhető.

Málta P1670603 a Grand Harbour

Málta P1680257 Mellieha

Málta IMG_5185 Zsu - St. Julian

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Málta | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai megalitikus templomok

Szeretem Charles Pellegrinónak a Vezúv kísértetei című könyvét. Szeretem, mert hatalmas ismeretanyagával, mégis a “normál” ember számára is foghatóvá tudja tenni világegyetemünk 13,7 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának és 4,5 milliárd éves földünk történetét. És miközben láttat és meghökkent, csak a tudományos elme ugrásaival képessé váló következtetéseket von le, állít párhuzamot napjainkkal:

ha nem következett volna be a minószi (krétai) civilizáció szívében Théra (Szantorini) szigetén az emberi emlékezet legnagyobb robbanása (= Kr. e.  1628), Augustus (római császár) idejére az ember leszállt volna a holdra…”

???

Itt jó pár dolog magyarázatot követel. S ezeket sok sok oldalról közelítve meg is teszi nevezett könyvében.

  • valami történik. Az evoluciós fejlődésben tapasztalható átmenet nélküli hirtelen változások, eltűnt fejlődési szakaszok, kipusztult élővilágok mögött mindig megjelenik valami hatalmas természeti erő: egy meteorit, vagy aszteroida becsapódása, vulkánkitörés, szökőár/özönvíz, globális klíma változások/ jégkorszakok*…illetve ezek egymásból fakadó együttese.
* Jelenleg is tartó jégkorszakunk utolsó nagy eljegesedése 75 ezer éve kezdődött és tízezer éve ért véget. Most az utolsó interglaciálist írjuk.

Mivel könyve alaptémája a Vezúv Pompejit elpusztító kitörése, s hogy mennyire gyenge és hatástalan a civilizáció a geológiai támadásokkal szemben, az ismert vulkánkitörések által felszabadult (pusztító) energiákat ugyancsak elképesztő táblázatban foglalja össze :

Vulkántevékenységek ereje- Pellegrino

Csak a fenti táblázatból 2 összehasonlítás: a példában szereplő thérai (v. thirai) vulkán kitörés/robbanás ereje ezerszer nagyobb volt, mint Pompejit és Herculaneumot örökre elpusztító kitörésé, és min. egymilliószor nagyobb a hirosimai atomrobbanásnál! Másképpen megfogalmazva, megfelel egy globális atomháborúnak. A grönlandi jégrétegekben kimutatták a thérai vulkáni kitörés porát.

  • A Théra-i vulkánkitörés hatására a sziget nagy része egyszerűen eltűnt, melyet  sokak a legendák tengerbe süllyedt, virágzó Atlantiszával azonosítanak.
    Merthogy a régmúlt eseményei hozzánk többnyire legendákon, sokszor kibogozhatatlanul a mesék anyagával keveredve jutnak el, őrződnek meg az emlékezetben. Hiszen Gutenberg találmánya még a messzi jövő, a 15. század ajándéka, s ha léteztek is előtte írásos emlékek, sem az írástudók száma, sem a forrásoké nem elegendő.
    Így csupán azok a dokumentumok maradtak/ maradhattak fenn, amit kellően széles körben másoltak, s így különböző formákban átmentődtek korunkra. A Zsoltárok könyvének sorai között mintha az emberiség ködbe veszett őstörténetéből hozna vissza felvillanásokat, a Jelenések könyve apokaliptikus leírásai számos elemében azonosak a Pompeji pusztulásából fennmaradt emlékekkel, vagy a thérai példára visszanyúlva, az Egyiptomot sújtó 10 csapásból legalább hármat tulajdonítanak ennek a vulkánkitörésnek.
    •       “Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami megtörtént, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. ” (Biblia)

Konkrétan a meghökkentő, régészeti leletek alapján néhány általa citált példa:

→ a bronzkori Thérával azonos korú egyiptomi sírban talált siklórepülőgép-forma játékmadár szárnyának tervezője legalább annyit tudott az aerodinamikáról, mint a Wright testvérek
→ egy elsüllyedt római hajóban talált (lelőhelye szigetéről) antiküthérai szerkezetnek nevezett műszer, a világ első ismert mechanikus számítógépe.
A Kr. e. 205 előttről származó szerkezet, mely a mai gépkocsik sebességváltója elvén működő áttételeivel olyan funkciókat tud, mint a 20. század első analóg számítógépei!
→ Kr. u. első századi (Kolumbuszt jócskán megelőző) római hajóroncsot találtak Brazilia partjainál (1982.)
→ a herculaneumi házak alatt húzódó vízvezetékek, szövevényes csatornahálózat, a közfürdőt működtető kazánok, ma is működőképes szelepek, fémcsövek rendszerét egy korát megelőző lángelme alkotta. A fürdők jobban felszereltek és fényűzőbbek voltak az ezredforduló countryklubjainak többségénél (és ezeket a fürdőket átlagemberek, sőt rabszolgák is látogatták). Ilyen technológiai-építészeti fényűzéssel, amilyen Pompejiben és Herculaneumban látható, legközelebb majd csak a tizenkilencedik századi Európában találkozhatunk, az átlagpolgár pedig legfeljebb a huszadik század közepén élvezhet hasonló életfeltételeket. (Újra felfedezvén a víztisztítás és csatornázás jelentőségét.)
→ Amikor Titus trónra került és a Vezúv kitört, Róma már majdnem ott tartott, hogy toronyházakat (8 emeletes házai már voltak) építsen vasból, cementből és üvegből (Herculaneum tengerpartra néző házai üveg tolóajtókkal voltak felszerelve Kr. u. 79-ben ) ….A Colosseum vermeiből lifttel vonták fel az arénába az állatokat. Ezután már a gőzzel működő felvonók (és nagy teljesítményű vasművek ) sem sokáig várattak volna magukra.

Mindezt miért tudjuk ilyen részleteiben? Mert a Vezúv kitörése ezeket a városokat mintegy időkapszulába vonta. Herculaneumban néhány töredék másodperc alatt meghal minden, ami él. Még a baktériumok is. Így az áthatolhatatlan vulkáni láva és hamuréteg alatt nem munkál semmi organizmus, amely lassan átalakítaná a szerves anyagokat. Látjuk a megterített asztalon a kenyeret, a diót, az olajbogyót. És minden mást, amit évszázadok alatt a felejtés kitörölt az emberiség emlékezetéből, egészen a 18. század eleji véletlen felfedezéséig.

S amiről ilyen elragadtatással ír Pellegrino, sok minden megvolt már a minoszi civilizációnál is, 1500 évvel korábban. A Wikipediából:

A korai minoszi civilizáció idejére megjelentek a szabályosan tervezett városok, építőanyagként használták a téglát és a köveket, ismerték a fémművességet és a szépen kidolgozott ékszerek készítésének módját. A korai civilizáció ezután ismeretlen okból hanyatlásnak indult.
Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás aranykornak is hívni, ekkor érte el csúcsát a minószi civilizáció, amely a (szines falfestményekkel díszitett) palotaépítésekben is megmutatkozik. Ismerték a padlófűtést; vízvezetékeket, csatornákat és fürdőket építettek.

A kivédhetetlen természeti erők hatásán kívül persze egy-egy társadalom meggyengülését, eltünését, kipusztulását okozhatják más belső- és külső folyamatok, események is, mint pl. a gazdasági válságok, pogárháborúk, járványok, külső támadások stb. De előfordulhat az ellenkezője is, amikor egy társadalom hosszú időre bezárkózva, valós időben nem gyakorol közvetlen hatást külső környezetére. Ilyen pl. Kína.

Kína ősi civilizációja, amelynek számos jelentős találmányt köszönhet az emberiség, a minoszinál is korábbról tartogat “leg”-eket, amik magába zárkózott társadalmának következtében sokszor csak későbbi korokban váltak ismertté. Így sok mindenben nem csupán századokkal, de ezer évekkel is megelőzte a világ más pontjain még felfedezésre váró, ugrásszerű fejlődést eredményező dolgokat. Itt csak a Kr. e 5000-3000 évre datált selyem feldolgozás, lakk használat (használati tárgyakon, csakúgy, mint a nők körmein!), mellett a Kr.e 4000-3000-re visszanyúló hagyományos kínai orvoslást szeretném kiemelni,  amely már ismerte és használta a zöld penész csírátlanító hatását (Fleming a penicillint a 20. században fedezi fel), az akkupunktúrát, és leírták számos betegség diagnosztizálását és kezelését, s bonyolult sebészeti beavatkozásokat is végeztek.

Kína vonatkozásában jellemző földművelés, amely a népesség letelepedésével járt, több innovációt eredményezett, melyből talán a legismertebb, a növényi rostok feldolgozásából nyert papír. De feltehetőleg az első gyúrt tészta is itt készült, i.e 6000-ben, kölesből. S ha már konyha: a cserépedény, de még a (csontból faragott) villa is itt írja kezdeteit. 2012. év nagy felfedezése volt egy kelet-kínai barlangban talált 19-20 000 éves, azaz a jégkorszak (!) idejéből talált főzőedény. (Tudósok eddig úgy gondolták, a korai cserépedények csak tárolásra voltak alkalmasak.)

Azaz tényleg nincs új a nap alatt, legfeljebb csak nem tudunk róla. Minél távolabb nézünk vissza a történelemben, annál hiányosabbak az ismereteink, s ahová már az írásos emlékek nem nyúlnak vissza, a régészet pedig csak kevés támpontot ad, valószínűsíthetően gyenge a képzelőerőnk. (Ennél keményebben: elvakult felsőbbrendűséggel szemléljük a múltat.)

Így történt Máltán is. Ott van egy piciny sziget, s rajta hihetetlen mennyiségben hatalmas megalitikus* épület maradványok az új kőkorszakból. (*mega= nagy; lit/lithosz=kő)

Málta megalitikus emlékhelyek térkép

Málta P1670227 Ħaġar Qim temploma

Gozo P1690314 Ġgantija Temples

Ámulunk a gigantikus kövek alkotta máltai templomok romjai előtt, amelyek ősibbek, mint az egyiptomi piramisok, vagy a mindenki által ismertebb Stonehenge.

A legrégibb, szabadon álló prehisztorikus kőépületek különleges egyetemes értékének elismeréseként az UNESCO 1980-ban a Gozon található Ġgantija 2 templomának, majd 1992-ben további öt, Málta szigetén található (Ħaġar Qim, Mnajdra, Ta’ Ħagrat,
Ta’ Skorba, Tarxien) kőkori templomnak adta meg a világörökségi besorolást. Az Unesco kiemeli ezen épületek sokféleségét formájában és díszítésében, miközben mindegyik komplexum egyedülálló építészeti mestermű, amely szerkezetében jelentős műszaki tudásról és megvalósításában magas szintű kézműves jártasságról tesz tanúbizonyságot.

A világ kőépítészete, kollázs

Valahogy megint bukfencet vet fejünkben a történelem órák kőkorszaki, kőbaltás barlanglakó emberének képe, miközben szemünk előtt az 5600 évet számláló óriás kövek malter nélküli, egymásra simuló architektúrája, díszítése, grandiozitása. Ehhez több kellett, mint félvad, gyűjtögető – vadászó emberek kóborló csoportjai. Ez bizony, azon kívül, hogy fogalmunk sincs, hogy tudtak ekkora kőtömböket kifaragni, megmozgatni – az bizonyos, hogy ez minimum több száz ember* összefogott, szervezett munkáját igényelte. Arról nem is beszélve, ami csak föntről látható, az alaprajz, lóheréhez hasonlító, félkörökből összeálló ívei, sok esetben az asztrológiával összefüggésbe hozható tájolások.

*S ekkor nem éri el a 30 milliót sem a föld lakóinak a száma, szemben a mai 7,5 milliárddal!

IMG_0800 1.nap Ħaġar Qim makettje V

Mi is történt, történhetett itt építésük idején, a neolitikum, vagyis a csiszolt kőkorszak folyamán? Erről bizonyosat nem tudunk, csak spekulációk, és különböző elméletek vannak, azok is igen óvatosak.
Málta történetírása szerint Málta első telepesei mintegy 7000 évvel ezelőtt, úgy Kr. e. 5200 körül jelentek meg. A legelfogadottabb elképzelés szerint a közeli Szicíliából csónakokon érkeztek, ahonnan háziállatokat, gabonát, agyagedényeket és tűzszerszámot hoztak magukkal. Nyomaik a Għar Dalam (értsd: sötét barlang) barlang feltárása félmillió év kövületeit őrző, felső, záró rétegeiből kerültek elő. A neolitikumi Málta még melegebb és mindenképp párásabb éghajlattal rendelkezett, s felületét természetes növénytakaró borította. Termőföldhöz is az őslakók valószínűleg úgy jutottak, hogy felégették erdeiket, ami fokozatosan elindította a sziget erózióját, s az édesvíz készlet csökkenését.

Gozo P1690234 a

Az első lakókról nem sok direkt adatunk él, valószínűleg békés telepes életmódot folytattak, fegyvereket sem náluk, sem a következő civilizációnál nem leltek az ásatások során.
A Kr. e. 4100-2500 közötti következő időszakban, amit a templomépítők korának neveznek, jött létre az az egyedülálló sűrűségben fennmaradt megalitikus kultúra, amely még ma is lépten-nyomon felidézi az őskor messze letűnt világát Máltán. A szigeteken szétszórtan mintegy 30-35 helyhez köthető megalitikus emléket találunk, a legjelentősebbek Kr. e. 3600- 2500 között épültek. Hogy építőik egy átalakult kultúrájú őslakosságból kerültek-e ki, vagy új hódítók jöttek (akik leigázták, vagy épp elpusztították az itt élő első máltaiakat) nem ismert. Sokan itt szintén egy Szicíliából érkező új hullámra voksolnak, mások, a Földközi tenger térségéből, Kisázsia területe felől gondolják jönni a templomépítőket. Számomra utóbbi mellett szólna az a tény, hogy azóta felfedezték és elkezdték feltárni (1995-2014) a törökországi Göbekli Tepe mívesen megmunkált körtemplomait, melyek korát nagyjából 12 000 évre becsülik, azaz ott már több évezredes hagyományra támaszkodhattak.

Tizenkétezer év, vagyis még keményen a jégkorszak! Csak magamat ismételhetem, és Thomas Mannt tudom újra idézni: “Mélységes mély a múltnak kútja.”

Gozo P1690270 Ġgantija Temples

Gozo P1690309 oltár asztalok, Ġgantija Temples

Gozo P1690298 szobor lépcső, Ġgantija Temples

Ezen templomok szerepét bizonyos szertartási-kultikus, és társadalmi találkahelyekként, afféle fórumokként, evés-ivással is egybekötött ünnepek színhelyeként szokták meghatározni. Erre a templomok alaprajza is utal. Mindegyikbe a homlokzat középpontjában álló, három hatalmas kőtömbből épült (trilithon) kapun át jutunk egy nyitottabb ovális udvarba, amely maga a közös rész, a találka hely, ahonnan kisebb apszisok nyílnak, ám ide már az eddigre tagozódott társadalomnak csupán kiválasztott rétegei (főpapok stb.) juthatnak csak be.
A templomok falai kétféle helyi mészkőből épültek. A befelé dőlő külsőt, és a belső járófelületekre döngölt vékony torba réteget egy keményebb mészkőféle (korall∼) adja, míg a belső falak, a könnyebben megmunkálható, ún. globigerina rétegből kerültek ki.
A két falszakasz Málta P1670226 a Ħaġar Qim templomaközött apró kavicsokból és földből feltöltés biztosítja a nagyobb stabilitást. A kövek méreteihez érzékeltetésül elmondom, hogy pl. Ħaġar Qim templománál a legmagasabb mintegy 5,2 méteres volt, és 20 tonnát nyomott.
Az építmények eredetileg fedettek voltak, a kisebbeknél a gyámköveken nyugvó, vízszintesen egymásra helyezett kőlapok segítségével (lásd ábra), a nagyobbaknál feltehetőleg fából és bőr felhasználásával zárták a tetőt.
Különböző, falak mögötti helységek, illetve az azokba vésett súgólyukak alapján orákulumok működésére következtetnek, az egyes szentélyekben oltárok, oltárok kiképzésében az áldozati állatok vére elfolyatásához kialakított járatok, lyukak találhatóak.
A templom romok között számos lelet között kőből és obszidiánból készült eszközöket, amuletteket, cserépedényeket, szexuális attribútumok nélküli kis figurákat, állat szobrokat – sokszor állati csontokból faragva – találtak.

Nagyon tetszett az itteni múzeumokban, – ellentétben minden megelőző élményemmel, – hogy itt egyes kiállítási tárgyakra (még ha csak másolatok is lehettek) ki volt írva, hogy érintsd meg! Vagyis a tapintás élményét is nyújtották a látottakhoz.

Málta P1670211 Ħaġar Qim temploma

IMG_0805 1.nap Ħaġar Qim VMálta IMG_4568 Zsu - Ħaġar Qim

szobrocskák, megalitikus helyek, kollázs

A különböző templomok falain eltérő fejlettségű ábrázolásokat találtak. Kedvelt volt a pontozásos minta, a növényi elemek, spirál, mint a folytonosság, az élet utáni élet jelképe, de egyes helyeken még fríz szerű féldomborműveket is találtak a falakon. Az értékek legtöbbjét eredeti helyükről archeológiai múzeumokba helyezték, illetve Ħaġar Qimnél az egész régészeti terület fölé (Uniós támogatásból) sátortetőt vontak, hogy megvédjék azt az időjárás viszontagságaitól.

Málta P1670221 Ħaġar Qim temploma

A szentélyeket a feltételezések szerint akár gabona/termény tárolásra is használhatták, de a fellelt, sokszor igencsak hatalmas szobrok szerint a termékenység istenasszonyának építették. Tarxien temploma romjainál talált, egykor 2,5 méter magas termékenységi szobor ma már csak torzóban maradt meg, de még így is lélegzetelállító. Általánosságban a jólét jelképének a kövérség számított, ezért az e korból származó, szobor leletek jellemzően ducik, mondhatni szumó alkatúak. A szobrok érdekessége, hogy fej helyén üreget képeztek, azaz nem egyben faragták ki azokat. Több fejet találtak mint testet, vagyis a fejek cserélhetőek voltak.

Tarxien-sculpture-Termékenységi Istenanya, torzó

A templomok nem szolgáltak sem temetőként, sem lakóhelyül, közelükben település nyomai nem találhatók. Ugyanakkor a szigeten ebből a korból két temetkező helyet is ismerünk. A Ħal Saflieni hipogeum földalatti labirintus rendszerében kialakított kultikus és temetkező helyre 6-7000 ember földi maradványait helyezték el, s mai ismeretek szerint az egyetlen prehisztorikus földalatti temető a világon. Sziklába vájt, föld alatti szakrális terei segítenek az elképzelést kialakítani, hogyan is nézhettek ki, a szabadon álló, romokban fennmaradt megalitikus templomaik virágkorukban. A hipogeum az UNESCO világörökség része.
Ennél kisebb, ám a legkorábbi, kőbe vájt sírkamrák a szigeten az ún. Xagħrai kör néven találhatók, s itt mintegy 54 felnőtt és 11 gyermek csontjaira leltek, bár feltételezhető, hogy ezeket a kamrákat beteltük után kiürítették, hogy időről-időre helyet teremtsenek új érkezőknek.

Talán a legtitokzatosabb archeológiai emlékek Máltán az ún. keréknyomok, amelyek keletkezését a kőkorszak végére vagy a bronzkorra teszik. Elfogadható magyarázatot még nem találtak létezésükre.

És amikor Málta átlép a bronzkorba, valami történik.
Kr. e. 2500 után a megalitikus templomok építése épp olyan hirtelen megszakad, mint amilyen előzmények nélküli volt felbukkanása. Valószínűsíthetően civilizációjuk külső hódítás áldozata lett, de semmi biztosat nem tudunk.

Kategória: építészet, kultúrtörténet, Málta, Művészet, Történelem, Vallás | Címke: , , , , | 1 hozzászólás

Biblia növényei tanséta

A Vácrátóti arborétumban tett élménydús tansétán még az időjárás is mintha kicsit megerőltette volna magát, az egész héten ránk nehezedő hideg, borús, esős kedvetlen napok után.

Vácrátóti arborétum, kollázs

Arborétum, Vácrátót P1720294, vadszőlő

Arborétum, Vácrátót P1720395

Kapu P9234462

A kirándulást igazán élménydús vezetéssel a Biblia növényeiről az intézet biológus munkatársa, Fráter Erzsébet koronázta meg. A számunkra nyújtott, általa szűkítettnek minősített, több mint 2 órás séta témájában már sajtó alatt van könyve, ami terv szerint karácsony előtt megjelenik – bizonyára szépséges ajándék lehet sokak számára.

Vácrátóti arborétum, kollázs 2

Sétavezetőnkkel szemben én most még szűkített beszámolóra sem vállalkozom, csupán a számomra leginkább érdekes, vagy új adatok rögzítése a célom.

Kezdjük akkor rögtön a papirusszal. Mint tudjuk, ez volt az egyik legkorábbi íráshordozó, amely már könnyen kezelhető és nagy mennyiségben tárolható volt – szemben az égetett agyagcserép és kőbe vésett mezopotámiai stb. forrásokkal, – amely tekercsei az ókortól megőrizték számunkra az emberiség írásos hagyatékát. Az Ószövetség első írásai is mind papiruszon kerültek feljegyzésre. (A 4. századtól helyébe lépő, állati bőrből előállított pergamen fokozatosan szorította ki, mert jóllehet drágább, ám tartósabb volt, lásd:
Holt-tengeri tekercsek.)

Arborétum, Vácrátót P1720436 Papirusz

A papirusz vagy papiruszsás kifejezetten trópusi, mocsári növény, mely az ókorban nagy Arborétum, Vácrátót P1720437 Papirusztömegben nőtt a Nílus deltájában, de megtalálható volt a Szentföldön is, pl. a Genezáreti tó partján. Mára már szinte kipusztult, előfordulási helyein szigorúan védett.

A papirusz iszapban kúszó gyöktörzséből 3-5 méter magas vaskos, de rugalmas, háromélű szár fejlődik. Szárának csúcsán ernyőszerű keskeny levelei pálmára emlékeztetnek, apró virágai nagy ernyőszerű virágzatot alkotnak.

A papirusz tekercset a learatott papirusz 30-40 cm-es darabokra aprított, háromszög alakú szárából állították elő, miután a külső, Papirusz feldolgozása, kollázszöld kérgét lehántották, s az abban levő, szivacsos, jól vágható fehér állományt felszeletelték, s majd ezeket a csíkokat átfedően egymásra helyezték.
Ezeket összedolgozták, elsimították, s ily módon bármilyen hosszúságú tekercset tudtak belőle előállítani. (A szerkezet jól látszik, ha egy pergamen tekercsen fény felé tartva átnézünk.)

Az ókorban a papiruszsást nagy mennyiségben termelték ki, s az elkészült terméket legnagyobb mennyiségben Bübloszban, a régi föníciai (ma Libanon) kikötővárosban bocsátották kereskedelembe.

Mint ahogy a pergamen is az ógörög Pegamon városáról nyerte elnevezését, a papiruszt a kikötővárosról görögül biblosznak, a belőle készült tekercset (könyvet) pedig biblionnak nevezték.
A biblion többes száma, vagyis a könyvek pedig nem más, mint biblia!

No hát ezért is kezdtem ezt a bejegyzést mindjárt ennek a növénynek az ismertetésével.
A teljesebb áttekintés kedvéért megjegyezném még, hogy a papirusz fenti, elsődleges felhasználása mellett azonban még számtalan célra fordították: hamuját gyógyításra használták, erős rostjaiból hajót, vitorlát szőttek, kötelet fontak, a lehántolt szárból is megannyi használati tárgyat – sarukat, szandálokat, kosarat fontak. Mózes születéséhez kapcsolódó legenda mózeskosara is készülhetett papiruszból.

A bibliában előforduló növények száma ill. számossága igen nagy.
Ezen növények jobbára a bibliai értelemben vett Szentföld mediterrán ill. szubtrópusi tájain elterjedt fajták, amik példányai nálunk nem élnek meg, ezért nagyrészt ismeretlenek. A Szentírásban használt növények és növénycsoportok a hozzájuk fűződő gazdasági tevékenységek kifejezői is, s említésük gyakorisága utal egyben fontosságukra is.

A legtöbbet emlegetett növények így a gabona félék. Mintegy 650 említés történik velük, illetve az azokból készült termékekkel (liszt, kenyér) kapcsolatosan.

Arborétum, Vácrátót, A biblia növényei tábla - "mindennapi kenyerünket"

Második a sorban cca. 450 említéssel a szőlő és a bor.

Követi őket 250 előfordulással az olajfa és olaj, s a 4. legfontosabb mezőgazdasági ágazat szereplője a bibliában a textilnövény és termék: a len.

Ugyanakkor az egyes növények közül a sort a már említett szőlő vezeti (önmagában 270 szóban és szó-összetételben), második a cédrus, harmadik a füge.

A lenti képeken szereplő libanoni cédrusok igen fiatal, alig 20 év körüli egyedek –  a mindnyájunk által ismert Csontváry képen szereplő formát a fák csak nagyon idős korban érik el.

További 45-50 növény vagy gyümölcs követi ezeket, amelyeknél ugyanakkor a tudósok számára nem mindig állapítható meg egyértelműen, miről is van szó, a sokszor alkalmazott gyűjtőfogalmak (pl. vizinövény: lehet káka, sás, gyékény, papirusz) miatt, vagy éppen már elfelejtődött tevékenység, vagy kifejezés okán.

A Szentírás ugyanis, hogy üzenetét könnyen érthetőként, s a tanítványok és hallgatói által továbbadhatóvá tegye, olyan példázatokkal él, amik az ő mindennapi életükben megtapasztalt dolgok voltak.

A virulens olajfával kapcsolatosan, amely sarjakról is terem, az Ige hasonlatában használja az apára aki mint sarjadó olajfa ül asztalánál gyermekeivel.  – vagy itt:
Arborétum, Vácrátót P1720460 olajfa példázat

Avagy a fügefa – melynek már első ősszel hajtásain virág és terméskezdemények vannak, s a rákövető tavasszal már terem, s új virágot hozván nyáron is, majd később ősszel is gyümölcsöt ád. Azaz az olyan fa, amelyen nem látható ezekből semmi, az terméketlen.

Füge P9234403

S a füge mentén eljutottunk a bibliai szereplőknek az egyik legérdekesebb csoportjához, a gyümölcsökhöz. Amiről már szó esett, az élen vonuló szőlő és füge.

Arborétum, Vácrátót P1720269 Gyümölcsök, Biblia növényei táblaAz arborétum hasznos, lényegre törő eligazító táblái kiegészítéseként itt hangzott el még a méznek a szerepeltetése a Bibliábanmely itt elsősorban a növényekből (füge, datolya) nyert sűrű, édes szirup.

De mindezek mellett a legmeghökkentőbb információkat a szentjánoskenyér fa terméséről hallottunk, amellyel már idén egyszer összefutottam Máltán, mint annak legjellemzőbb tájalkotó fájával.

Magyar nevét nyilvánvalóan a Bibliában szereplő Keresztelő Szent János apostol kapcsán nyerte, aki kivonulva a pusztába – távol a bűnös világtól akart felkészülni a Messiás megjelenésére. „Teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” olvasható Máté evangéliuma 3,4 részben. Itt feltételezhetően a sáska (fordítási hiba) ténylegesen sáskafát jelenthetett, amely az arab szóhasználatban a szentjánoskenyérfa neve. Ennek a fának hüvelyes termésének húsa egy szivacsos édeskés ehető bél, magokkal benne. Érdekessége még a növénynek, hogy külön léteznek a hím- és nőivarú egyedei, s a hüvelyes termést csak a nőivarúak hozzák.

De ami a magját illeti, még különlegesebb, mivel azok mindig ugyanolyan méretűek voltak, s így súlymértéknek is használták, a neve: karát, vagy keration.

Arborétum, Vácrátót P1720275,Szentjános kenyér mag , keration, karát

Még a gyümölcsökhöz annyi kiegészítő megjegyzés hozzá tartozna, hogy az alma ténylegesen nem bibliai növény. Itt megint csak a fordítás, illetve az összevont fogalmak összejátszásaként jött a képbe a reneszánsz és a barokk idején az alma. A héber kifejezésre (?) amely igazából édes, illatos gyümölcsöt jelent, találták meg a művészetek Európában az almát, mint ezt fedő fogalmat. Botanikailag azonban nem állja meg a helyét.

A tövises, mérgező és gyomnövények gyakran előfordulnak a Bibliában. Nemcsak a választott nép sorsfordulóinak, Isten történelemformáló erejének kifejezői, hanem az egyéni bűnök, a törvényszegés következményeinek is a leírói. Szimbólikus jelentése szerint a tüskés, gyomos elpusztuló kultúrtáj Isten büntetése.

A ricinus is egy ilyen, minden ízében mérgező növény – ugyanakkor a magból préselt olaj, melyből kivonták a mérgező ricint, már gyógyító hatású – közismert hashajtó, s bőrpuhító, kozmetikai felhasználása is ismert. A megnevezése egyébként kullancsot jelent, mivel magjai hasonlítanak a magát jól megszívott kullancsra.

A növény, mely nálunk egynyári kultúra, a Szentföldön 2-3 méter magas, gyorsan növő, nagy levelű cserje. A Bibliában egyik előfordulása, midőn az Isten elküldi prófétáját, Jónást Ninivébe, hogy figyelmeztesse lakóit arra, hogy városukat elpusztítja, ha nem változtatnak magatartásukon.

A Szentírás növényeivel foglalkozó botanikusokat régóta foglalkoztatja, hogy miből készült Jézus töviskoronája. A vizsgálódás szerint csak olyan növény jöhetett szóba, ami a Arborétum, Vácrátót P1720291 zsidótövishelyszínen könnyen feltalálható, hiszen a római katonáknak gúnyjátékukhoz hirtelen kellett azt előteremteni.
Ennek 3 szúrós tövisű, hajlítható (fonható) vesszejű cserje felelhetett meg, amelyek Jeruzsálem környékén gyakoriak: a krisztustövis, a zsidótövis vagy szír jujuba, esetleg a tövises vérfű.
Itt megint csak megtévesztőek a barokk korral belépett ábrázolások, amelyeken Jézus fején a korona nagy tövisű lepényfából látható, ám az egy amerikai növény.

A bibliai történetek nagy része játszódik a cserjékben és vadvirágokban gazdag mezőkön, legelőkön, ahol a jobbára pásztorkodó nép napjai teltek. Azonban a már felsorolt okok miatt, viszonylag kevés egyedüket lehet botanikailag beazonosítani. Erre egy beszédes példa az égő tüskebokor esete, mivel a rózsa a Sinai hegyen nem fordulhatott elő, így valószínűsíthetően inkább szennacserje vagy vérvörös szeder lehetett az érintett növény.

Vácrátót, tamariszkusz-p9234435.Viszont aminek több fajtája is előfordul a szubtrópusi sivatagos terepen, az a szárazságtűrő tamariszkusz cserje, melynek gyökerei mélyre hatolnak, és apró pikkelyszerű leveleivel kevés párolgási felületet képez. Azon túl, hogy név szerint is említi a Biblia, melyet Ábrahám ültetett, nagy valószínűséggel, a gyantája nem más, mint a manna. Ez a titokzatos, különleges dolog jelentette, a Mózessel 40 évig a pusztában vándorló nép egyik megélhetési forrását.

Utalás erre, hogy ezt a kicsit édeskés gyantás cserje izzadmányt a pusztában élő pásztor beduinok mind a mai napig fogyasztják.

A Szentföldön őshonos számos fűszernövény közül az Ószövetségben legfontosabb szerepe az izsópnak (zsidó tisztulási szertartások, megszabadulás, Isteni megváltás) az Újszövetségben a mustárnak van. A bibliai felbukkanások taglalása előtt azonban meg kell különböztetni az Európában inkább gyógynövényként használatos izsóp hosszúkás, vékony, csupasz levelű fajtáját az Izraelben ma is igen elterjedt, mindenütt látható szír izsóptól.

Utóbbi, kicsi kerek puha szőrös levelű cserje, amely ugyancsak alkalmas arra a szerepre, amelyben az Egyiptomból való kivonulás előtt, a 10. csapástól történő megmenekülés kapcsán olvashatóan, aki megjelöli ajtófélfáját egy bárány vérébe mártott izsóp köteggel, az megmenekül. Ennek a szír izsópnak a letört ága pedig abszolút betölti az ecset szerepét.

Az Újszövetségben, János evangéliumában is felbukkan akkor, amikor a keresztfán szenvedő Jézusnak izsópra tűzött szivaccsal próbálnak enyhülést nyújtani. Itt az izsóp szerepeltetése sokak értelmezése szerint inkább szimbolikus, amelyből az ószövetségi jelentéstartalomra, a megszabadulásra kívánnak visszautalni. (S ebben a képben ismét egy bibliai gyümölcs termékének, a borecetnek jut szerep, amely általánosan alkalmazott frissítőként szolgált: hígított, sóval, mézzel, fügével ízesített megecetesedett bor összeállításban.)

Vácrátóti arborétum, kollázs 3

Hát én itt most nagyot ugorva nem beszélek a zöldségnövényekről, hagymákról, virágokról, a tűlevelű és lombos fákról, mivel van még egy izgalmasabb csoportja a bibliai növényeknek, s ezek a különböző mézgák, balzsamok és füstölőszerek, amelyek a kultikus szertartásokban és a korabeli  szépségkultuszban, s részint a gyógyításban játszottak fontos szerepet.

Ezekből az ókor fontos, nevezetes növénye a tömjénnel együtt a mirha. Mindketten azonos botanikai családba tartozó sivatagi cserjék, az Arábiai sivatag és Észak – Afrika a hazájuk, s innen mindenhová import útján – tevekaravánok, tömjén út – kerültek.

A növény kérge alatt, gyantajárataiban termelődő illatos mézgák a növény megsebzésekor kifolynak, majd megszilárdulva lefedik, s megóvják azt a fertőzéstől.
A mézgák gyantából és illóolajokból álló keverékek. Eltérés a tömjén és a mirha között a gyanta – ill. illóolajtartalmuk alapján van.
A tömjénben több a gyanta, s kevesebb az olaj, ezért az keményebb, míg a mirhánál ez fordítva van, s egy lágyabb anyagot képez.

Arborétum, Vácrátót P1720485 mirha

Funkciójukban eltérnek: a tömjént füstölésre, égetésre használják, a vallási szertartásokban az Isten-tisztelet jele.

A mirhát kenetként, olajjal s gyógynövényekkel keverve orvoslásra, illetve halotti szertartásokban hasznosítják.

Giotto -Háromkirályok imádása, Scrovegni kápolna Padova

A Babiloni bölcsek által hozott kincsek egyben jelképes ajándékok is:

  • az Aranyat hozták a Királynak, aki megszületett Izraelben;
  • a tömjént az Istennek, akinek a tiszteletét a füst jelzi,
  • a mirhát a Megváltónak, aki a kereszthalála áldozatával megmenti a világot.

Giotto - Háromkirályok imádása, részlet 2

Giotto - Háromkirályok imádása, részlet 1

Kategória: Kert, kultúrtörténet, Művészet, Vallás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai jellemzők

Már megint sikerült jól elkalandoznom az alapvetéstől, hogy röviden felsoroljam azokat a szembetűnő vagy éppen meghatározó jegyeket, amik Málta kapcsán feltolulnak.

Olyanokról, hogy a lényegében mészkőszikla képezte szigetet, mely termőföldje idegen tájakról származik, – már az ókorban minden máltai hajó kötelessége volt hazatérőben termőföldet hozni – óvják is az eróziótól. Ezért Máltát járva, meghatározó látvány a földek és kertek közötti terméskőből emelt falak vonulata. Ezek az esőt hagyják lefolyni közeiken, anélkül, hogy a földet kimosnák a tengerbe.

Málta P1680843 úton Marsaxlokkba

Bár az esőből igen kevés hullik itt, s lényegében két évszakot szokás megkülönböztetni Máltán: az igen meleg, napsütéses nyarat, s az enyhe telet,- jellemzően ekkor hullik a csapadék is, heves záporok formájában – de még ekkor is  napi 9-15 °C között mozog a legalacsonyabb átlag hőmérséklet, és a nap is kisüt pár órára. A nyári forróságot enyhítik a szinte folyamatosan fújó északnyugati szelek, de kedvezőtlenebb időjárási jelenségként az év folyamán előfordulhatnak a Szahara felől betörő forró, nedves légtömegek (sirokkó), télen az óceáni misztrál s még egyéb (tramuntana, grigal) szelek.

IMG_1271 6.nap, szélmalom Gozo V

Ezzel együtt, a szinte állandó napfény egyre több embert vonz a szigetre, hosszabb-rövidebb munkavállalásra vagy tartós bevándorlókként érkezve.
Hivatalos adatok mintegy 30 ezer bevándorlóról beszélnek, de idegenvezetőnk szerint ennek cca. az ötszöröse a valós nagyságrend.
IMG_0976 2.nap V, Magyar étteremKöztük vannak magyarok is, akik számát ma már mintegy 10 ezerre becsülik, míg az EU-s időszak előtt csupán öten tartották számon egymást hazánkból. Hasonló a nagyságrendje az egyéb kelet-európai illetve balkáni származásúaknak, s szaporodik az áttelepült muszlim vallásúak száma is a 98 %-ban római katolikus hitű őslakosság mellett.

Bár a napjaink migráns áramlása eddig elkerülte Máltát (ők teljesítették a 200 főben vállalt betelepítési kvótájukat), de a korábbi évek folyományaként Észak-Afrikából, és Líbiából – növekvő számban /ma 20-30 ezerre tehető/ érkeztek, s telepedtek itt meg.
A máltai állam elhelyezésükre konténer házakat biztosított, s van már egy mecsetjük, s iskolájuk is.

Paola, mecset és Mariam al Batool iskola

A fellendülő turizmus főleg a nyári hónapokat érinti, s ma már az éves szinten 1-2 millió fő közötti mezőben mozog. Köszönhető ez az olcsó repülő járatoknak is, illetve a Távol-Keletről, Ausztráliából érkezők számára az Emirates légitársaság Dubai – Málta közötti járatának.

Málta IMG_4927 Zsu - Mdina, angol telefon fülkeA máltai idegenforgalom felfedezte magának az angol nyelvtanulók szegmensét is. Hiszen adottságaik, mint volt brit gyarmat, melynek tradíciói formálták múltját, predesztinálják is nyelvtanfolyamok szervezésére. Málta ma is a Brit Nemzetközösség tagja, s a lakosság többsége ért és beszél angolul, s az iskolákban napjainkban is a máltaival azonos súllyal tanítják, s második hivatalos nyelvként kezelik.
Ma a szigetország több, mint 40 iskolájában nyújtanak lehetőséget a vonzó környezetben angol nyelvtanulásra minden korosztály számára, s különböző specializációkkal is színesítve a kínálatot.

Az utóbbi évek terrorcselekményei miatt szűkülő biztonságos mediterrán medencei célpontok száma miatt egyre gyakrabban fordulnak itt meg nagy (üdülő)hajók is, s velük mintegy 5-600 ezer utas, éves szinten. (Egyébként Máltán a közbiztonságot igen jónak mondják.)

Málta P1670661 Grand Harbour

Máltaiak míg otthon mintegy 420 ezren élnek, a világban szétszóródva cca. 1 millióan vannak. Elsősorban a II. világháború után indultak el szerencsét próbálni Amerikába, Kanadába, Angliába, Ausztráliába – utóbbiban máltai kisebbséget is alkotnak.

A máltaiak mélyen vallásosak, Szent Pál itteni hajótörése óta római katolikus az ország.
Az országban még pár éve – talán egyedüliként – a törvény nem engedte a válást, de ezzel függ össze az is, hogy strandjaikon a toplessben sem lehet megjelenni, szigorúan büntetik. A templomok száma viszont igen magas, mondják, minden napra jut egy belőlük Máltán. De hitéletük nem merül ki a templomi ájtatossággal, bevett szokás, hogy házaik – és családjuk oltalmát is rábízzák kedves szentjeikre, vallási jelképeikre.

Málta P1670970 b Rabat

Málta P1680135 a Mdina

Legnagyobb ünnepeik is a szentekhez kötődnek, minden helység védőszentjének napja Gozo P1690530látványos processziókkal jár, amikor a patrónus szent szobrát kihozzák a feldíszített, ünnepi kivilágításban úszó templomból, körbehordják a faluban, fúvószenekarok s a festához kötődő falatokat kínáló pultok gondoskodnak a felszabadult ünneplésről, melyet esti tűzijáték zár.
A tűzijáték olyannyira fontos szerepet játszik életükben, hogy olvastam, minden falunak van egy saját tűzijáték gyára. Presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy melyik falunak nagyobb és látványosabb a rendezvénye, melyre hónapokon át készülnek.

A máltai embereket ismerők elmondják, hogy nagyon barátságosak, nyíltszívűek – talán még romlatlanabbak nálunk -, és nagyon tudnak lelkesedni, örülni. Máltán egy-egy sportesemény -vízilabdában nagyon erősek, de a foci ugyancsak a legtöbb érzelmet kiváltó sportág – vagy akár az Eurovízió dalfesztiválja egyaránt felkorbácsolja a nemzeti érzelmeket, szívvel – lélekkel drukkolnak a máltai résztvevőnek. Láttuk- még az utcai bárokban is nagy képernyőkön kivetítve követték az Eurovízió közvetítését.
A fiatalok igényeihez igazodva pedig sok neves nemzetközi sztár, együttes fellépéséhez biztosítanak helyet, s legutóbb ezév június 23-28 között Valletta Floriana negyedében került sor az MTV Isle of Malta koncertsorozatára.

Málta P1670263 Sliema, vizilabda

Málta erősen függ a turizmustól, ezért új életre keltik régi kézműves szokásaikat, hagyományaikat. Erős a szigeteken a csipkeverés, kerámiakészítés, filigrán ötvösmű/ezüst-aranyékszer előállítás vagy az üvegművesség. Ta’ Qalin pl. a használaton kívül került repülőgép hangárokban vásárlási lehetőséget biztosító műhelyek működnek, melyek közül magunk is meglátogattuk a gyönyörű szép üvegtárgyakat előállító egységet.

Ta'Qali kollázs2

IMG_0116 a 3.nap Ta'Qali V

Ugyanígy élnek különleges, ma még nem annyira közismert helyszíneik, erődítményeik, az ölelő tenger adta látvány kiaknázásával a nemzetközi filmipar kiszolgálásában. Számtalan Tom Hanks, Senglea, filming Captain Phillipsneves film, és sikeres sorozat forgatása történt Máltán, pl. Monte Cristo, Gladiator, Troy, vagy jelen évtizedünkben a Trónok harca első évad, ugyancsak bejárta a sajtót Tom Hanks elkapott képe, a Captain Phillips forgatásánál, de Brad Pitt és Angelina Jolie közös filmje
A tengernél is többek között itt készült.

De még a filmek forgatása után is ügyesen kihasználják a rajongók érdeklődését, s kifejezett túrákat szerveznek pl. a Trónok forgatása színhelyeire, ahol helyi szereplők, statiszták bevonásával különleges élményt biztosítanak a faneknek. Mesélik, igen kedves jelenetek adódnak abból, amikor a helyi pék, vagy más kézműves készségesen felidézi miként alakította ezt vagy azt a harcost, vagy egyéb szereplőt.

Ami élmény viszont számunkra is feltárult, kedves máltai sofőrünk Noel jóvoltából – aki a programon kívül egyik hazautat úgy kanyarította, hogy egyszer csak ott álltunk a Popeye falu díszletei fölött, ahol 1980-ban Robin Williamssal a Popeye, a tengerész rajzfilmsorozat alapján készítették el a játékfilmet. A lebontásra ítélt területet utolsó pillanatban megkímélték, s gyermekeknek itt külön attrakciókat rendeznek meghatározott látogatási időben.

Málta P1680263 Popeye falu

S amiről itt még kiemelten szeretnék szólni, az a meglepő és kevéssé ismert tény, hogy Máltán különleges sűrűségben találhatóak a korai kőkorszakból származó megalitikus templomegyüttesek, melyek idősebbek a sokkal közismertebb piramisoknál, vagy a Stonehengenél is. Kicsit részletesebben majd szólok róla, ha a későbbiekben kitérek Málta történelmére.

Málta P1670223 Hagar Qim temploma

Málta köz- és lakóépületeinek legmeghatározóbb és igazán elragadó elemei a színesre festett, fából készült részei: erkélyei, spalettái, ajtói. Ezek mindenütt megállítanak és gyönyörködésre késztetnek. A meglátogatott városok tárgylásánál ezekre majd bőven kitérek, addig is egy ihletett festmény egyik utastársunktól és barátomtól, már a hazai környezetből visszaálmodva.

Adelmann Anna- Máltai kapu 20170704_203019

Kategória: Ünnepek, kultúrtörténet, Málta, Utazás, Vallás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

500.-ik

Már megint soron kívüli bejegyzésre ragadtatom magam.
Hetedik éve írom blogbejegyzéseimet többnyire utazásaimról, ki-ki tekintve időnként az irodalomra, avagy más területekre, ahová éppen a blogírás kapcsán jutottam el.

Mert ami kissé hosszabb képes üdvözlő lapnak, magamnak pedig a könnyen fakuló emlékek rögzítésétől indult utazásaim során, egyre inkább szenvedélyemmé vált, mert írás közben egyre többször újabb, nem ismert területek tárultak fel, ami az átélt élményeket új tartalmakkal töltötte fel.

Erről az érzésről szívemből szólnak dr. Magyari Imre – Bécsi szeletek című könyvének alábbi sorai:

“A mai utas nem lehet ott, ahol van; olyan, mint a mesebeli lány, ott is van meg nincs is. (Sokan a saját életükben sincsenek ott, az csupán megtörténik velük.)

Meg kellene próbálni ott lenni.

Szeretek ott lenni, ahol vagyok, például Bécsben…

Korunk nem csupán az időt nem becsüli, a műveltséget sem. Az a tudás értékelődik fel, amellyel – természetesen “könnyen, gyorsan” – pénzt lehet szerezni…

Én fontosnak tartom a műveltséget, nem száraz adathalmazok ismeretét, hanem a megélt műveltséget, a személyes tudást, amihez azonban elengedhetetlen némi tárgyi tudás is.

Fontosnak tartom például azért, mert növeli a világban való  otthonosságunkat. Otthonosak vagyunk, jobban érezzük magunkat Bécsben, ha tudjuk, hogy Ady hol nem találta barátait, hogy Beethoven merre sétált, hogy Schubert hol írta a Befejezetlen szimfóniát. S otthonosabbak vagyunk a világban, ha ismerjük Ady, Beethoven, Schubert műveit, már amennyire ismerni lehet őket – ez más, több, mint a műveltség, aminek megszerzése egyébként végtelen folyamat, ami ugyanúgy rendkívül szórakoztató, mint a világban való körülnézés, tulajdonképp annak egyik fajtája. És ezzel is jól telik az idő.”

Hát ezt próbálom én is hetedik éve, s 500. bejegyzésemmel közelíteni.

IMAG0364 N

Kategória: egyéb | Címke: | 2 hozzászólás

A Máltai sólyom nyomában

Három megelőző bejegyzés után úgy érzem eljött az ideje egy kis általános információ, fogalom feltárásának Málta kapcsán.

Fekvését a Földközi tenger közepén már érintettük. Nagyságáról legplasztikusabb megközelítés, hogy az egész szigetcsoport mintegy Budapest nagyságú, a legnagyobb, cca. 2/3 Budapest területnyi a fősziget, Málta.
A főszigetéről elnevezett ország a világ egyik legkisebb országa. Mindössze 9 kisebb államot jegyeznek nála, köztük van pl. Lichtenstein és a Vatikán.
Területe 316 km² (Budapest:  525 km²). Lakóinak száma (2013. évi népszámlálás szerint) 423 ezer fő, s ezzel egyike (Monaco, Szingapúr és Vatikán után) a legnagyobb népsűrűségű (1 261 fő/km²) országoknak.

Máltai szigetcsoport

A 8 tagból álló szigetcsoportnak ma csupán 3 legnagyobb szigete (Málta, Gozo, Comino) lakott, s rajtuk kívül a partok körül számos kisebb – nagyobb képződmény, sziklaszirt szóródik a tengerben.

Legnagyobb magasságát a Dingli szikláknál mérték, 250 méterrel a tengerszint felett.
A nevezett szirtek a Kék Barlangtól északra találhatóak, s meredeken a vízbe szakadó sziklák turisztikai látványosságként is szolgálnak.

Málta P1670936 Dingli sziklák

Dingli sziklák, kilátónál 2

Élővilága nem túlzottan sokoldalú. Jellemzően a legnagyobb testű gerinces a sün és nyúl, ezeket követik a rágcsálók, gyíkok és rovarok, míg a nagyobb testű vadon élő állatok utolsó nyomaiért i.e. 5200 -ig kell visszamenni. A Għar Dalam barlangjában ebből az időszakból maradt állati csontmaradványokból farkasok, medvék, de még víziló, s egy törpe elefánt csontvázát is feltárták.

Ma már Máltának csupán madárvilága gazdag, mintegy 392 fajtát figyeltek meg a Birdlife Malta szakemberei, köztük szép számmal az európai költöző madarakat, melyek útjukon Afrikába, itt megpihennek – sokszor itt is maradnak. Nagy madárkultusz uralkodik Máltán, divatos a madarak befogása, s lakásokban, erkélyeken díszes kalitkákban tartása. Nemzeti madaruk a kék tollazatú máltai rigó, mely szerepelt az EURO előtti, – 1 máltai lírás – pénzérméjükön is.

De hát mi is van a máltai sólyommal?

Málta IMG_4564 Zsu - sólyom
Ez már leginkább egy történelmi vonatkozású kontextus, bár a legtöbb embernek erről valószínűleg az Oscar díjas Humphrey Bogart film (1941.) ugrik be elsőre.

Igazából ez, a hivatalos nevükön a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Katonai és Ispotályos Rend (a johanniták, vagy ispotályosok) történetével függ össze, melyet kicsit hosszabban szeretném itt felvezetni, mivel az egyben a Máltai Lovagrendhez is elvezet majd.

Első egyházi Lovagrendek

A Jeruzsálemben alapított lovagrend kezdetei 1070-re nyúlnak vissza, amikor olasz kereskedők engedélyt nyertek kórház (→ispotály/ ispotályosok) építésére – az utazók és zarándokok ápolása céljából. A kórház védőszentje Keresztelő Szent János lett (innen másik megnevezésük: a johanniták), s 1089-ben, még a keresztes hadjáratok (1096-1272) előtt, az itt működő kis közösség, a Szent Sír közelében felépíti templomát. A johanniták szerzetesi közössége a Szent Benedeki regula szerint határozza meg működését, s célkitűzései között a szegények szolgálata és a keresztény hit védelme állt.
1113 – tól már pápai bullával megerősített autonóm, minden egyházi és világi hatalomtól független testület, amely szabadon választhatta meg főnökét, akit második Frá R. du Puy - Histoire_des_Chevaliers_Hospitaliers_de_S._Jean_de_Jerusalem_-_appellez_depuis_les_Chevaliers_de_Rhodes (1726)rendfőnökétől (Frá Raymond de Puy, 1120-1160) már “mester” címmel illettek.
Jó hírük révén számos adományt (föld, jövedelmek, várak) kaptak, s a mester halálakor már a rend az egyik leggazdagabb középkori szervezet. Rodoszon majd saját pénzt is veretnek (scudo), s diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. A 13. századra már 56 várnak urai. A rend nem csak méretével és vagyonával, de egyházi privilégiumaiban is kiemelkedik (adómentesség, saját templomok, temetők – s független a helyi püspökségektől, akik mestere fölött nem bíráskodhatnak és általuk nem közösíthető ki).

Frá Raymond de Puy idejében ölt a rend lovagi jelleget, s sajátos kettős arculatot kap: szerzetesi (= lelki ápolás és gyógyítás) és katonai (zarándokok és a katolikus hit védelme). Jeruzsálem elestével pedig ténylegesen katonai renddé alakulnak, harcos résztvevői a kor csatáinak, véres küzdelmeinek. 1262-től a rend mestere, 1270-től valamennyi hivatal viselője – a templom priorját kivéve – csak a lovagok közül kerülhetett ki.

A 12.-13. században virágkorát élő lovagi intézmény egyik pillére a feudális rendnek, annak etikai eszméinek hordozója és egyben védelmezője lett.
A lovagok eleinte a király fegyveres kíséretét képezték, s tagjai csak nemesek lehettek, akik meg tudták engedni maguknak felszerelésük finanszírozását. A kor fő fegyverneme ugyanis a nehézpáncélos lovasság volt, mely felszerelése egy főre, (lovat is beleértve!) akkoriban egy egész falu árát is kitehette.

A lovagok kiválóan képzett harcosok voltak, akik ezen feladatra nevelése már gyermekkorban elkezdődött. A lovagi cím nem volt örökölhető, vagy adományozható, kizárólag elnyert tudásuk által válhattak lovaggá, amit ünnepélyes avatási ceremóniával “szentesítettek”. (Ennek egyik mozzanatából maradt fenn a még ma is gyakorolt lovaggá ütési szertartás Nagy-Britanniában.)

Mindinkább kiváltságos szerepet nyertek, s még a királyok is szívesen alávetették magukat a lovaggá avatási szertartásnak. A középkor hajnalán például a lovagkirály kifejezés a legmegtisztelőbb jellemzésnek számított.

Kemény öklű harcosok ők, kikhez az általunk is előhívható nemes “lovagi” eszményeket (bátorság, hűség, nagylelkűség, nőtisztelet) csak a későbbi századok, illetve az irodalmi művek (lovagregények, trubadúr énekek), s a romantika szépírói fonják. A puskapor és tűzfegyverek megjelenésével ugyanis a páncélzat már nem jelentett védelmet, s letűnt a lovagok világa. A lovagi tornák is már csak a fejedelmi udvarok fényét növelő kellékekként, ünnepi díszletként funkcionálnak.

A végtelen feudális háborúk idején, amikor a szomszéd-várakkal is állandó háborúskodásban élő lovagok hamar kardot rántottak, az egyház az első, amely értelmet, nemesebb, magasztosabb célt próbál adni a nemesség körében eluralkodó erőszaknak. Meghirdette hát a Szent Sír felszabadításának eszméjét, s ezzel elindította a keresztes hadjáratok sorozatát.

A keresztény erők a kezdeti sikerek után a 12. század végére már defenzívába kényszerültek a Szentföldön, s Jeruzsálem a közel egy évszázados keresztény jelenlét után 1187.-ben Szaladin szultán muzulmán seregeivel szemben elesik, s a johannita lovagok is távozni kényszerültek.

Johanniták vándorlása a muszlim ellentámadás után, Crusader-states

Először Akkóban (ma Izrael), majd 1291-től Cipruson építették fel székhelyüket, mely utóbbiban 12 évig tartózkodtak. Itt nagyszabású hajóépítési vállalkozásba kezdenek, s elsajátítják a tengeri harcmodort, hiszen érik az idő, amikor az addig csak szárazföldre szorítkozó csaták kiterjednek a tengerre is, s az Oszmán birodalom kiterjeszti hódító szándékát ebbe az irányba is.

Ötszáz évvel ezelőtt a tenger megítélése nagyban különbözött mai felfogásunktól. Partjai az éhínség övezetei voltak, s lakóit szüntelen rettegésben tartották a tenger felől legváratlanabb pillanatokban felbukkanó kegyetlenül raboló, öldöklő kalózok. De talán a legrosszabb mindezek mellett a mindennapossá vált emberrablás, mely ezekben az időkben igen jövedelmező tevékenységnek bizonyult. Az elrabolt emberekért ugyanis vagy váltságdíjat lehetett kérni, vagy eladni őket gályákra evezősnek, hiszen azok utánpótlás igénye kimeríthetetlen volt.
Maga a tenger pedig feltérképezhetetlenül hatalmas és veszélyes terep volt, amely a valóságban sem különbözik az Odüsszeia eposzi hátterétől, csak ott a pusztító természeti erőket isteni beavatkozásokként személyesítik meg. A hajók kevéssé bírták a tengert, a viharok meglepetés szerűek voltak, a kalózok számosak, a tengerészek inkább szerettek a part mentén óvatosan hajózni, mint a nyílt vízen. Az utazás egyet jelentett a veszedelemmel, s ember nem hágott fel pallóra úgy, hogy a lelkét ne ajánlotta volna előzőleg az Úrnak.

Az iszlám elleni sikeres küzdelem érdekében, s szuverenitásuk megteremtése céljából, a lovagok 1310 -ben jobbnak találták áttenni Rodoszra székhelyüket, s maradtak is 212 évig. Itt alakul ki az a szervezeti felépítés, amelyről majd a máltai lovagok kapcsán szólok. Vezetőjük megnevezése innentől változik az Ispotályosok mesteréről a Rodoszi Lovagok Nagymesterévé.

Rodosz látképe 1482-ben

A johanniták – felismerve, hogy az Oszmán Birodalom erősödésével egyre nehezebb lesz Rodosz ellátása, – fokozatosan „átállították” a szigetet célirányos haditermelésre. Rodoszt bevehetetlen védőfal rendszerrel vették körül, s védműveit a kor legjobb hadmérnökeivel, a legkorszerűbb ballisztikai ismeretek figyelembe vételével erősítették meg, ezzel Rodoszt a 15. század egyik legjobban erődített helyévé téve, s máig meghatározva arculatát.
Kikötője biztos révet adott gályáinak, s a lovagok képzett tengerésszé értek, akik feladatukat a keresztény tengeri kereskedelem védelmében, illetve a törökök hajói és kikötővárosaik elleni támadásokban, és a kalózveszély elhárításában látták. De a kor szellemét is megmutatja, hogy maguk is űztek egyfajta kalózkodást – amelyet corsonak neveztek – s a lovagok által zsákmányolt javakból (a zsákmány 10%-át megkapták az akció résztvevői) gyarapították a rend készleteit, s a működésük pénzügyi alapjait. 1519. évre pl. a corso-kal éves szinten a rend 47 000 ducat jövedelemhez jutott.

Tevékenységükről  Roger Crowley, az alábbi plasztikus leírást adja:

Európai megítélésük nem volt egyértelmű. A pápaság számára a hitetlenek elleni védelem külső határa, amely vitézekkel látta el az egyre zsugorodó tengeri frontvonalat, ahogy egyik ragyogó sziget a másik után esett el az oszmánok ellenében. II.Pius pápa rója fel panaszos szavakkal: “Ha minden keresztény fejedelem… oly fáradhatatlannak mutatkozott volna a törökkel szemben, mint Rodosz egyetlen szigete, ezek az istentelenek nem kaphattak volna ilyen erőre.”

…. A velenceiek szempontjából nem sokban különböztek más kalózoktól, számukra csupán az oszmán birodalmi törekvéseknél jelentettek kisebb veszélyt. Kalózkodásaik és a blokád, amellyel akadályozták az iszlám világgal folytatott áruforgalmat, fenyegette a törékeny békét, a kereskedelem alapját.

A lovagok jelentősége felülmúlta valódi erőforrásaik mértékét. Sohasem volt belőlük több ötszáznál Rodoszon. Európa arisztokráciájából lettek toborozva… Kicsi,  jól szervezett katonai elitet alkottak erős küldetéstudattal..
Méreteik arányánál jóval több borsot törtek mások orra alá… Gályáik….hamar megtámadták az átmenő forgalmat. Elhurcolták az Isztambulból Mekkába tartó zarándokokat, és megkaparintották a Fekete tengerről Egyiptomba irányuló faszállítmányokat, az Arábiából érkező fűszert, szárított halat, bort és selymet…. Félelmetes hírre tettek szert. Ispotályos gályával csatázni olyan volt, mint skorpiót megragadni puszta kézzel.”

A rodoszi 19 nagymester irányítása alatt a lovagok számos véres csatát vívtak a török ellen, harci felkészültségük, bátorságuk rettegéssel töltötte el ellenfelüket.

I. Szulejman - Tiziano festménye, 1530 körülAztán elérkezett 1522. júniusa, amikor I. Szulejmán, trónra lépését követő második évben, s 1521. évi Nándorfehérvár ostrománál aratott győzelmét követően, figyelmét a szárazföldről a Földközi tenger felé irányította.  Elhatározza Rodosz bekebelezését, a “sátán legelvetemültebb ivadékainak, az igazhitűek ellenségének” e fészkét – annál is inkább, mivel stratégiai fekvése hegemóniai törekvéseinek fenyegetést jelentett.

200 hajóból álló flottával és 110000 embert számláló sereggel támadta meg a 600 lovag, 4500 zsoldos és kisszámú lakossága által védett szigetet. Az ostromnál Szulejmán személyesen jelen volt, a harc kezdettől kíméletlenül folyt, kudarc számára szóba sem jöhetett.
Az ostrom 6 hónapig tartott szakadatlanul ömlő török utánpótlás mellett, míg az Európa által magára hagyott védők hősiesen állták a sarat, amennyire bírták.
Amikor  Philippe Villiers de l’Isle -Adam nagymester a további küzdelmet kilátástalannak ítélte, s puskaporuk is elfogyott, kész volt tárgyalni Rodosz feladásáról. A szultán, aki többször kifejezte csodálatát a védők bátorsága miatt, hajlandóságot mutatott olyan megegyezésre, amely egyik fél katonai becsületén sem hagy szégyenfoltot. Nagyvonalú ajánlatában, amelyhez hasonlót a történelem csak ritkán jegyez, szabad elvonulást ajánlott fel, amely során a lovagok nem csak ingóságaikat, de fegyvereiket is magukkal vihették, s kellő időt hagyott nekik a csomagolásra is.
A török hadsereg karácsony napján vonult Santa Maria gran carrack, Rodoszból Máltárabe a városba, a lovagok néhány hajón összezsúfolódva 1523. újév hajnalán indultak útra, a teljes bizonytalanságba, s azzal a sokáig dédelgetett álomképpel, hogy még visszatérnek Rodoszra.
Hat hónapi bolyongás után, a sziciliai Messina kikötője előtt vetettek horgonyt, majd a Pápai Államban Civitavecchiában és Viterboban leltek átmeneti menedéket.
Philippe Villiers de l’Isle – Adam nagymester hiába ostromolta évekig Európa udvarait, hogy új bázist nyújtsanak tevékenysége folytatásához, s támogatást Rodosz visszafoglalására, de tartós otthont egyiknél sem talált. Egyedül V. Károly német – római császár, Spanyolország, Szicília, Nápoly és Jeruzsálem királya, kinek észak – afrikai birtokait, s birodalma keleti határán Magyarországot szorongatta a török, tett ajánlatot Máltai hűbérbirtoka átengedésére. Az át nem ruházható, örök időkre szabad hűbérbirtokként átadott terület fejében egyetlen árat szabott, mégpedig évente egy darab vadászsólymot.

Az 1530. március 24.-i  keltű adományozó levél vonatkozó sorai így szólnak:

Mi, V. Károly….. a Jeruzsálemi Szent János lovagrendre ruházzuk Málta, Gozo és Comino szigetek birtokát, hogy rendjük szabta kötelezettségeknek békében tehessenek eleget a keresztény világ javára, s fegyverek és karjuk erejével szembeszálljanak a szent hit álnok ellenségeivel – cserébe az évente Mindenszentek napján egy sólyom formájában Károly szicíliai alkirály kezéhez fizetendő adóért.

Hát ez a máltai sólyom története.

S mivel jócskán terjedelmesre nőtt ismét ez a bejegyzésem is, az eredetileg tervezett áttekintést itt megszakítom, talán csak az állatokra vonatkozó témát zárom még le saját élményeinkkel.

Mert ha nagyon kutatunk a fejünkben a Máltához kapcsolható fogalmak után, hát ott van még a máltai dog, vagyis a máltai selyemkutya, amely egy édes kis hófehér selyemgombóc.
A Wikipedia szerint lehetséges, hogy a legidősebb európai törpefajta, s ugyancsak feltételezések szerint még a főníciaiak hozhatták úgy 2000 évvel ezelőtt a Földközi tenger vidékére.
Mi is sokat láttunk fajtájából sétáltatni a tengerparti korzón, de nem csak ezt. Szemmel láthatóan a máltaiak nagy kutya kedvelők. Reggel felkelve, szállodánk ablakán kitekintve a parti sétányon egymást érték a (futók, kocogók és) kutyát sétáltatók.

Málta P1680279 Sliema reggel

A kutyáknál talán csak a cicákra jut több odafigyelés. Ugyanezen a sétányon az elhagyott macskáknak kis házakból felépített “lakóparkot” rendeztek be, illetve kissé lejjebb, a park közepén a “csövezőiknek” kartonok, meleg takarók vannak a parki bútorzatra kihelyezve.

Málta IMG_5293 Zsu - Attard, C

S a táj fölött éjjel – nappal vigyázza a parkot, és a sliemai tengeröblöt egy vidám csíkos, tarka-macska.

Málta P1690165 Sliema este, C

Az utunk 5. napját Attardban, az egykori brit kormányzó lakhelyéhez (= San Antonio Palace, ma az államelnök hivatalos székhelye) tartozó park és botanikus kert megtekintésével zártuk, ahol éppen kisállat kiállítás volt. Így a kertben honos pávákon  és hattyúkon kívül számos máltai nyúllal és néhány hobby állattal is ismeretséget köthettünk.

Málta IMG_5323 Zsu - Attard, hattyú

Nyulak kollázs 2

IMG_1275 5.nap V, páva

hobby állat, kollázs

Málta P1690150 Attard

Málta, Attard, San Antonio Palace -kollázs

Málta P1690051 Attard

Málta, Attard- botanikus kert

Málta P1690056 Attard

Málta P1690133 Attard

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Málta IMG_5313 Zsu - Attard

Kategória: Kert, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése