Tallinn, egy város a falak ölelésében (Baltikum 37)

Amikor a Toompeáról a város egykori legrégebbi – és leghosszabb – utcáján, a Pikk Jalgon elindulunk az Alsóváros felé, azt hisszük most hagyjuk magunk mögött a történelmi várost, amit legfeljebb egy sétáló utcákkal szépen kialakított belváros fog követni. Nem ez volt az egyetlen tévedésünk. A Várhegy csak egy mikrovilág volt a ránk váró látványok sokaságához képest.

Tallinn IMG_2711 FotóZsuzsi Pikk Jalg

A Pikk Jalg nevében hordozza fő jellemzőjét, hiszen szó szerint hosszú lábat jelent, de fordításokban gyakoribb a Hosszú Dómhegy utca használata. Ellen”lábasa” – a Rövid láb (Lühike jalg), v. Rövid Dómhegy utca, amely egy meredek, ámde rövid lépcsősorral köti a két városrészt össze. Mindegyik végén már a 14. században méretes kapu állt, amit a 15. században az Alsóváros felől zárható kapuval s kőtornyokkal váltanak fel, miközben a két városrész között megépítik az elválasztó falat is. Úgy tűnik, nem volt felhőtlen a viszony a hatalmat képviselő királyi helytartók és udvarnépük valamint a lovagok, illetve az Alsóvárosban egyre inkább terjeszkedő kézművesek és kereskedők között. (Az észt nemzetiség a városfalon kívül – minden jog nélkül -, Undeutsch vagy Szürkék néven szerepel a történelmi feljegyzésekben.)

Tallinn, Felső-_és_AlsóvárosEgymásnál jobban csak az ellenséggel szemben védték magukat és érdekeltségeiket, melynek következtében az 1265 -1280 között elkezdett védőfal építés mintegy 300 évig elhúzódik, a mindig változó haditechnikával szembeni védelmi feladatokhoz alkalmazkodva. A legátfogóbb munkálatokat a 14.- 15. században végezték, miközben a fal eredeti 6 méteres magasságáról, illetve az alsó részen mért 1,3 méteres átlagos vastagságáról 15,9 m magasra, s 3,1 méter vastagságúra nőtt. 1530. táján már 8 kapuval és 27 védőtoronnyal rendelkezett. A falakat védőjáratokkal látták el, s előtte mintegy 2,25 km hosszú védőárok is húzódott.

Tallinn IMG_2693 FotóZsuzsi

A tűzfegyverek bevezetésével a védműveket az új helyzetnek és feladatoknak megfelelően alakították tovább, s ekkor jelennek meg a fal különböző pontjain a bástyák és sáncok.
A bástyák zömét aztán a 19. század közepén, amikor katonai jelentőségüket elvesztették, lebontották.

Ám ami igazi unikum a történetben, hogy máig fennmaradt az eredetileg 4,5 km falból
1,85 km-nyi szakasz, 26 db toronnyal. Európában nincs még egy főváros, melyet ily látványosan ölelnének még középkori falai. (A bajor kisváros, Rothenburg ob der Tauber őriz még hasonló csodát.)

Tallinn IMG_8266 GyöS a városlakók humora a mégoly véres helyzetekben is megmutatkozik. Tornyaiknak helyenként szarkasztikus (bece)neveket adnak. Az 1475-1483 között megépült 45 méter magas, 4 m széles (átmérőjű) ágyútorony Kiek in de Kök (∼ Nézz be a konyhába) neve arra utal, hogy felső szintjéről könnyedén belátni a környező házak konyhájába.

Tallinn, Kiek in de KökTallinn IMG_7980 GyöTallinn IMG_2739 FotóZsuzsiCsakúgy, mint a Kövér Margó (1518), amely mintegy 24 méteres átmérőjével (falvastagsága 4,4 – 6 m) érdemelte ki a Pikk Jalgot lezáró, Nagy Tengeri Kapu mellett, a csúfolkodó nevét. Az egykori ágyúállás ma az észt tengerhajózási múzeumot rejti magában, míg tetején kilátót rendeztek be.

A Nagy Tengeri Kapu, mely a kikötő felől a városba vezető belépést szolgálta, a Kövér Margó építésekor kap egy megerősítő előfalat a kis őrtorony mellé, illetve az oromzatára 1539-ben helyezik fel a város kiscímerét, Gert Konink munkáját.

Tallinn IMG_2542 V

Tallinn IMG_7982 Gyö Pikk Jalg

Tallinn IMG_7981 GyöA Nagy Tengeri Kapu melletti dombon áll egy  Villu Jaanisoo szobrász által készített fekete gránit emlékmű (A megtört vonal), azoknak az áldozatoknak az emlékére, akik az Estonia komphajó fedélzetén Tallinnból Stockholm felé haladva, 1994. szeptemberében életüket vesztették.
A viharos tengeren elsüllyedt hajó 852 utasa vesztette életét a háború utáni időszak legsúlyosabb európai tengeri hajó- szerencsétlenségében.

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, Történelem | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallinn szíve (Baltikum 36)

Nem kevés idő és kitérő után eljutottunk Tallinn bizonyára legszebb részéhez, lüktető szívéhez, az óvároshoz vagy Alsóvároshoz. Én erről a csodáról csak lelkendező szavakat tudnék hosszan egymás mellé tenni, de valószínűleg így van ezzel bárki, aki járt már ott. Valahol egy Finnországban kelt blogban olvastam ezt a sokat kifejező mondatot: Helsinki vonzereje az, hogy könnyen el lehet jutni Tallinnba.

Tallinn IMG_2703

Mert Tallinn olyan, mintha egy megelevenedett mesében járnál: hihetetlen mennyiségben és épségben fennmaradt-fenntartott városfalak, tornyok és bástyák, egymásra ragasztott középkori házacskák, girbe-gurba, macskaköves utcák, melyek váratlanul itt is- ott is, esetleg térré öblösödve egy lutheránus, baptista, görögkeleti vagy ortodox templomba futnak bele, s a középkori kereskedők és kézművesek emlékét őrző díszes céh házak vagy jellegzetes raktárházak a történelem levegőjét árasztják.

Tallinn IMG_8109 Gyö

Tallinn IMG_8269 Gyö

Tallinn IMG_8013 a GyöTallinn IMG_2733 FotóZsuzsi

Tallinn IMG_2537 V, Pikk jalg - Három nővérTallinn IMG_2423 VTallinn P1650447Tallinn IMG_7949 Gyö

Mint ahogy a történelmük lenyomatai a dán alapítók címeréből a sajátjukba átvett három kék oroszlán, vagy ugyanezek legfőbb katolikus szentjének, a mártír dán királynak Knutnak* – használják még Szent Knud, Canute, Kanuti vagy Canutoként is – nevét viselő intézményeik, vagy éppen a másik skandináv szent, St. Olaf nevét viselő ikonikus tallinni templomuk, amely égbe szökő gótikus tornyával egykor a világ legmagasabb építménye volt.

Tallinn IMG_2499 Városháza tér

* Knut-day néven modern ikeás korunkban már hozzánk is beszivárgott a kifejezés – azaz hivatalosan ekkor (jan. 13.) van a skandinávoknál vége a karácsonynak, amikor kidobják a karácsonyfákat.

Kanuti- Gilde pénztárca

A lenti képen a Szent Olaf (észtül Oleviste) templom tornya előtt becsillogó, kis arany- golyókkal ékes, kupola az ortodox Urunk színeváltozása templom tornya, amely a nagy északi háborút (1710.) követően, a Kastély téri A. Nyevszkij székesegyház megépüléséig az ortodox egyház (apostoli) főtemploma volt.

Tallinn IMG_2692 FotóZsuzsi, panoráma

De közben persze itt van a jelen is: a város nem csak fenntartja – és számtalan múzeumban begyűjti tárgyi – emlékeit, de legjobb tudása szerint használja is, és ahol lehet zöld parkokkal teszi még üdébbé a megállíthatatlan lüktetéssel élő város arculatát.
Azt az arculatot, amitől elválaszthatatlan a tenger közvetlen közelsége, ahol a legszebb kilátók panorámájába be- be úszik egy hatalmas tengerjáró hajó, vagy komp. Mint ahogy a ma már “csak” 124 m magas – többször leégett – , egykori 159 méterre törő St. Olaf torony is szolgált tájékozódási pontként a hajóknak, a balti-tengeri hatalmas kereskedői szövetség, a Hansának korán tagjává vált Tallinn kikötőjéből.

Tallinn IMG_8089 Gyö, sziluett a tenger felől
Erről a városmagról szeretnék a következő bejegyzéseimben kicsit részletesebben mesélni Nektek.

Kategória: Észtország, Baltikum | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Hét éve már

Mindig készületlenül ér, így ma is csaknem el is mulasztottam az évfordulót.
A blogomnak otthont adó WordPress köszöntött megint kedvesen, hogy hetedik éve vagyok velük… s velem meg Te, kedves Olvasó.

Ha már ilyen kölcsönösen figyelmeztettük egymást,  gyorsan jöjjön néhány könnyű műfajú fotó legutóbbi időszakról, amelyek némi hatással lehetnek jövőbeli közös (virtuális) utazásainkra:

Igen a kislovag máltai üdvözletét küldi, ahonnan remélhetőleg hamarosan átadom a sokkal kedvezőbb időben, napütésben és varázslatos kék vizek fölött eltöltött órák lenyomatát.

Eddig bárminemű előrehaladásban visszatartottak a nálam vendégeskedő “hógolyócskák”- noha legalább annyi gyönyörűséget szereztek ittlétükkel – mint Málta – ott létemmel.

Igaz, nem csupán miattuk nem kezdtem még bele Máltába, hiszen a tavalyi utamból még súlyosan hiányzik Tallinn egyik legmeghatározóbb szelete, az Óváros kereskedők és kézművesek benépesítette középkori magja, mely büszke városházája tornyáról 1530 óta figyeli a sürgés-forgást Öreg Toomas, aki feladata szerint a szélirányt is jelzi.

Ámde, már akkor igazságtalan voltam a kutyuskákkal, amikor rájuk akartam tolni a halogatás okát, hiszen megjött a rendelt könyvem, amit még Tallinn írása közben fedeztem fel, s cselekménye az Öreg Toomas felállításának idejében játszódik, ezért gondoltam ez még illeszkedő információkban gazdag, ergo hasznos lehet. Nem kis meglepetést okozott, amikor a postás nem tudta bedobni a postaládámba, mivel a történet feldolgozása az írónak 1500 oldalra sikeredett, s még magasságban is közelíti a 7 cm-t ! Azaz időt kérek.

De a véletlen úgy hozta, hogy türelmes olvasóimnak még egy csemegét tálalhatok, ha semmi nem jön közbe, s évek óta dédelgetett tervem valóra válik: akkor rövid kirándulásról tudósíthatok még a nyár folyamán, a Provence-i levendula mezőkről.

Ha kedvet csináltam, kövessetek továbbra is blogomon, s talán ezzel is sikerül néhány részletet közelebb hoznunk világunkból, melyhez  mottóként Ferenczes István gyönyörű versének kezdő sorait választottam:

Csillagok, felhők, göncölök,
ugye a mennyből csak folt
vagyunk, parányi csöpp ködök,
kikre fogyó Hold csaholt
mítoszt, tejutak hűlt porát,
hunok, avarok, kunok,
Csaba királyfik mámorát –
sziruppal kevert rumot…

                                                                            /Ferenczes István – Sekler songs/

Kategória: egyéb | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Észt irodalomból szemezgettem

Johannes Barbarus (1890-1946)

A megszorzott reggel – részlet 

A gyermek reggele csodálkozással indul.
Úgy érzem, erre megvan minden ok,
nem csoda, hogy csodálkozik:
Mért nem kél ott a nap,
ahol lenyugodott?
Mért feküdtek le a babák ruhástul,
össze-vissza, rendetlenül?
A babák, melyek meztelen
se nem lányok, se nem fiuk?

Még egy fura titok furdalja oldalát,
arcán kiváncsiság virul:
hogy jönnek a gyerekek a világra?
kiváltképp télen, amikor
délre szálltak a gólyák,
mikor minden víz jéghideg:
hogy halásszák ki a gyermekeket a kútból?!

                                         2.

A felnőttek reggele közömbös ásítással indul:
a közömbös férj kibújik az asszony mellől, a paplana alól,
lelép az ágyról s ráadásul fásultan nyújtózkodik
és így szól: “Ma csütörtök van megint!”
Észre sem veszi, hogy a nap vörösen izzik,
hiszen ez tény, akár nézik, akár nem.
Keleten felkel, Nyugaton lenyugszik.
Sajnálom őt, egyetlen titka sincs,
ő aztán tudja, hogy születnek a gyerekek.
Tanulta, hogy annak, ki az első embert
teremtette, isten a neve.
(hogy istent ki teremtette, az már nem fontos!)

Hallotta, hogy egy jámbor öreg – Darwin
a majmok közt kereste őseinket…
A gyomra telhetetlen,
szakadatlan éhes
s ha nem éhes, akkor is eszik,
s ha nem szomjas, akkor is iszik,
és az a nagy kezdőbetűs
Szerelem, költők rajongásának tárgya,
őneki semmi más, mint természetes aktus.

Ha-ha-haa! És az igazság? – az kézzelfogható,
minden világos, nem kell ide ügyvéd:
az igazság: az ököl és a pénz.
És azt is tudja, hogyan születnek a gyerekek,
és hogyan nem születnek.

                                         3.

Az aggok reggele titkos rettegéssel indul.
vajon a felkelő, örökké fiatal
fényözön mögött nem a halál leselkedik-e már?
Új vágyó napot hoz-e a hajnal,
vagy úgy szakad egyszer a nyakába, mint az éj?
És látni messziről, hogy reszket a kezük
reszket csendesen, mint sápadt nyárfalevél.
Élet-e ez, vagy árnyéksuhanás?
Rég elfelejtett álomkép talán?
Nem értenek meg, nem fognak fel semmit,
szemük is homályos, gondolatuk ködös.
Az élet szikrája talán hamvába fult
s valaki más vánszorog és töpreng helyettük!
Alig emlékszik: valaha mégis zajlott az élet,
ha ugyan nem téved s félénken kiböki még:
“Ez akkor volt, mikor még fiatal voltam!”

Szeme előtt pislákoló fényben pereg a film…
sopánkodik, mért nem szekér az élet,
hogy visszafelé is menne, az ifjuságba,
az ördöggel is szövetkezne már,
csak tudna mégegyszer mint rég: ölelni!

*************************************

Marie Under (1883 – 1980)

Csókrészlet

Szád a számon,
testemben a lelked.
Szád a számon,
két termést egy kévébe öleltek.

Szád a számon,
idegszálaink összefonódnak.
Szád a számon,
mellemben a te szíved dobog csak.

Hol végződsz te?
Hol az én létem kezdete,
Tenger s hullám örökre összeolvad –
vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak.

**********************************

Karl August Hindrey (1875-1952)

Gyávaság – részlet

” Nem számít – gondolja Ulrik -, hogy nem vagy igazi pásztorkutya, hogy az ördög tudja, miféle közönséges ebek keveréke vagy, hogy nem vagy szép és formás, s még az sem számít, hogy oktondi vagy, sőt gyakran egészen bolond is – mert törődsz velem. És én is törődöm veled. Pedig nem fogadsz szót, és mindig fordítva csinálsz mindent. Ha ráuszítalak a tilosba tévedő lóra, olyan lustán ugatsz, mint egy közönséges parasztkutya a befogott ló orra előtt, s közben a pacsirták után rohangálsz. Ha dühömben kővel dobálom a lovat és végül téged is, csak a kövek után szaladgálsz, és odahozod nekem. Javíthatatlanul ostoba vagy, de vannak jó tulajdonságaid is. Halált megvető bátorsággal támadod meg az uradalom jókora ebeit; erős vagy és bátor, Ares, és odaadóan vigyázol rám, miattam kész vagy akár darabokra tépve a kutyák mennyországába jutni. Magam is mennyi gyöngédséggel veregetem meg vastag, fekete szőrű hátadat, és érzem, hogy akkor boldog vagy, azt sem tudod, hová légy örömödben, elérzékenyülésedet szégyellve, s hirtelen ide-oda nézegetsz, vajon mivel is lehetnél szolgálatomra. Ha nem találsz mást, csak egy letört ágat, azt is elhozod nekem, hogy én is örüljek.”

                                          ***********************************

Anton H. Tammsaare (1878 – 1940)

 A szerelem

Élt egyszer egy királyfi, aki nagyon híres volt a bölcsességéről.
A világ minden részéből jöttek hozzá királyfiak, királykisasszonyok, hogy hallgassák, amit mond.
Ez a bölcs királyfi azonban nem tudta mi a szerelem.
És történt egyszer, hogy meglátott egy királykisasszonyt, aki megtetszett neki.
Odalépett hozzá, és így szólt:
– Akarsz-e hozzám jönni feleségül?
A királykisasszony azonban nagyon elszomorodott, és így válaszolt. – Hogyan mennék hozzád feleségül, amikor te egyetlen szót sem szólsz a szerelemről?
Mire a királyfi ezt mondta:
– Mindent tudok, csak azt nem, hogy mi a szerelem.
– Akkor menj el, és tanuld meg, mi a szerelem! – felelte a királykisasszony.
És a királyfi elment.
Először a tavasszal találkozott szembe. Vizeskorsó volt a kezében, s egy fiatalasszony képében járt, aki koszorúval díszítette haját.
– Mi a szerelem?- kérdezte tőle a királyfi.
– A szerelem mámor – felelte bágyadt hangon a tavasz, kinyújtóztatva ernyedt tagjait.
A királyfi tovább ment, s összetalálkozott a nyárral. Mikor a szerelem iránt kérdezősködött nála, megigazította hátán nehéz terhét, és így válaszolt.
– A szerelem fájdalom.
A nyár nyomában az ősz lépdelt. De ő nem válaszolt egy szót se a királyfinak, csak sárga leveleket szórt a süvítő szélbe s szeméből ezt lehetett kiolvasni:
– A szerelem szomorúság.
S mikor a királyfi végül a télhez ért, az beburkolózott fehér palástjába, s a megdermedt levegőben harangszó gyanánt csengett a válasz:
– A szerelem halál.
Ezután a bölcs királyfi visszatért a királykisasszonyhoz, és csillogó szemmel mondta neki:
– Sokat láttam, halottam a szerelemről, de mind egy és ugyanazt állítják: a szerelem boldogság és élet. Akarsz-e most már feleségül jönni hozzám?
És a királykisasszony azon nyomban igent mondott neki. (Bereczki Gábor fordítása)

**************************************

Reiner Brocmann (1609-1647)

Carmen… (észt lakodalmi dal) – részlet

Mely boldog ember az, ki bízik csak az Úrban
(benne, ki mindent lát) és üdvét várja túlnan,
mit Isten maga hoz s azoknak ád valóban,
ó, keresztények! kik elül járnak a jóban.
Azért, hogy oly soká vártad, te vőlegény,
hűséged jutalmát, fennen dicsérlek én:
tiszta életedért eléd tárul az éden –
Majd látván láthatod: beteljesül beszédem!
Menyasszonyt kapsz, aki a boldogság maga:
Isten teremté és neked megadja ma.

***********************************

Ernst Särgava (1868-1957)

Egy bika élettörténeterészlet

… Amint tavasz felé gyakrabban sütött a nap, és az olvadás a havat a folyóba kergette, ….
A tavaszi gólyák nemcsak elrepültek Kirjukannu fölött, hanem az egyik huncut a szobában is megfordult, és hat évi várakozás után egy kisfiúval ajándékozta meg Eevát.
Jaan úgy megörült, hogy első este hozatott magának egy pint pálinkát, az asszonyoknak meg egy egész üveg meggybort. Igaz, hogy berkenyéből és áfonyából készítették, de azért büszkeségből a meggybor nevet viselte, csakúgy, mint ahogy egyesek az ember nevet bitorolják.

**********************************

 Kätlin Kaldmaa (1970- )

Kis éles kés – részlet 

– Milyen itt élni?
– Semmi különös. Mint egy szigeten.

– Bizony, sosem lehet tudni, mi mindenre derül fény. Aztán meg őrizheted mások titkait, hogy ki kicsodának az apja vagy nővére vagy fivére.
– Na mesélj…
– Anyám néhány éve kórházban volt. Térdprotézist kapott, úgyhogy a műtét után több napig ágyhoz volt kötve, ahhoz se volt ereje, hogy kimenjen pisilni. A teremben a szomszédján ugyanazt az operációt végezték el, és ő is egész nap az ágyat nyomta. Ahogy ott fekszenek egymás mellett, az az asszony egyre csak magyaráz és magyaráz, a fiáról fecseg. Az én fiam úgy, az én fiam így, az én fiam úgy. Hallgatja az anyám egy nap, hallgatja még egy nap, egy darabig még a harmadik napon is. Hogy bírta ilyen sokáig hallgatni, őt ismerve fel nem foghatom, de végül megelégelte, és odaszólt neki: “Idehallgass, négy gyerekem van, és szinte soha nem beszélek róluk. Neked egy gyereked van, és mást se csinálsz, mint őróla locsogsz. Mitől olyan különleges a te fiad?” Mire a szomszédos ágyon a nő óbégatni kezdett: “Jesszusom, hát nem tudod? Az én fiam a te uradnak a legidősebb gyereke.” Az anyám tényleg nem tudta. Egyszer csak kiderül, hogy van a nővéremnél még egy évvel idősebb testvérem. Nem mintha látni akarnám…
– Elég kemény.
– Szerintem is. Ijesztő belegondolni, hogy egy rakás féltestvérem is lehet azon a vidéken, és még csak nem is sejtem a létezésüket. Egyszóval, mielőtt az ember valakivel casual sexbe bonyolódik, alaposan utána kell járni az illető hátterének.
– Az ilyesmit sosem lehet tudni. Van itt nálunk egy másik férfi, akinek szintén sehogy se jött össze a gyerek az asszonnyal. Azt mondja neki egyik nap: “A jó asszony most megy és kerít egy fiat a férjének.” Jó asszony volt, ment és kerített egy fiat a férjének. Eltelt néhány év, mondja megint az ember: “A jó asszony kerített egy fiat az urának. Most megy a jó asszony, és kerít az urának egy lányt is.” Jó asszony volt, ment és kerített az urának egy lányt is. Eltelt még egy kis idő. Mondja az ember az asszonynak: “A jó asszony csinált az urának fiút és lányt. Ha a jó asszony még valamit csinál, az ura levágja a haját.”
– És csinált?
– Valószínűleg nem. Élete végéig hosszú volt a haja.
– Így van ez. Családi ügyek… Mondjuk az én dédnagyanyám is szép kis firma volt.
– Miért, mit művelt?
– Dióhéjban: amikor a dédnagyapám elment a katonaságba, egy gyereke volt. Amikor visszatért, nyolc. Csinált még néhányat, és az összeset a sajátjaként nevelte fel. Zokszó nélkül. A nagymamám, aki nem az ő gyereke volt, mindig mondta, milyen nagyra becsüli az apját, amiért nem tett különbséget saját és idegen gyerek között. Jó lenne tudni, kik voltak az igazi apák…Szóval nemigen hiszek a családfákban meg effélékben. Ami a papíron van, annak gyakran köze sincs a valósághoz.

Kategória: Észtország, Irodalom | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallinn zöld ligete, Pirita (Baltikum 35)

Ami valamikor Budapestnek a Városerdő, vagy Párizsnak az Ady megénekelte Bois de Boulogne, az Tallinnak a Pirita városrész.

Mint a fenti 2 dimenziós ábrán látjuk, az óvárostól keletre, Kadriorg után érnénk el oda, ha a tallinniak hétköznapjait – és ünnepnapjait – élnénk, s kikapcsolódásra vágynánk a városi nyüzsgésből.

Mert a városrész, noha nevét az itt legrégebb óta álló Brigitták – észtül Pirita – kolostoráról kapta, 2 km-es homokos strandjával, fás-ligetes parkjaiban a legváltozatosabb szabadidő tevékenységekre nyújt lehetőséget. Kerékpár utak, a fenyőerdőben kivilágított sétautak, 6 szakaszra tagolt kalandpark, télen sífutásra alkalmas terep, a Pirita folyó torkolatánál csónak- és kajak kölcsönző, vagy a botanikus kert pompája bő választékát kínálja a kikapcsolódásnak.

Pirita, Ruszalka szobor

Tallinn IMG_2650 V

Tallinn IMG_2542

A Pirita út egy szakasza része az itt megrendezett nemzetközi motorversenyeknek, de az 1980-ban (akkor még a Szovjetunió részeként) megrendezett Nyári Olimpiai játékok vitorlásversenyeinek színhelye is itt volt. Akkor épült ki a mai jachtkikötő, illetve a vitorlázási sportcentrum és szálló, s a mólóról akkor az olimpia kabala figurája, Misa mackó integetett.

Tallinn, Pirita, jacht kikötő

A városrész legfontosabb történelmi látványossága azonban az a kolostor, amelyről elnevezését is nyerte. A Brigitták kolostorának romjai ma már csak sejtetik az egykori tekintélyes együttest, amely 1407-1436 között épült, a svédországi rend itteni kolostoraként.

Pirita kolostor romokTallinn első kolostora a Dóm hegyen megtelepedett domonkosoké (1229.) volt, rajtuk kívül kisebb számban még a ferences rendieket lehetett Észtországban megtalálni. Az, hogy itt a nálunk szinte teljesen ismeretlen Brigitta rend megtelepedett, nyilván adódott történelmi múltjukból és egyben mutatja a szoros kapcsolatot a skandináv országokkal. Brigitta oly szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez, mint Jeanne d’Arc Franciaország vagy Sienai Szent Katalin Itália történetéhez.

A Brigitta rend kolostorai vegyes kolostorok voltak, amelynek az apátasszony volt a vezetője. Az apácák a templomtól északra, a szerzetesek pedig délre laktak. A kolostorból elsősorban a templom maradt meg, ennek is főleg a falai. A Pirita kolostor bazilika típusú temploma volt Tallinn legnagyobb ilyen jellegű középkori épülete. Belső mérete 56 x 24 méter, boltíveinek magassága kb. 15 méter. A megmaradt impozáns nyugati homlokzat magassága 35 méter.

Tallinn P1650529, Brigitták kolostor rom

Tallinn IMG_2769 FotóZsuzsi, Pirita kolostor rom

Tallinn IMG_8181 Gyö Pirita, kolostor rom

Brigitta az egyetlen kanonizált svéd szent, a svédek nemzeti szentje. II. János Pál pápa 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal, Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt.

Kivonatoltam kicsit a Katolikus lexikonból, a Magyar Kurir és 24.hu vonatkozó írásaiból, hogy némely képet nyerjünk róla:

Élete igen fordulatos volt. Svédország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjában született valamikor 1302-1303 körül. Édesapja kormányzó, rangos földesúr, 11 éves korában elvesztett édesanyja a királyi házzal állt rokonságban.
A kislánynak már 7 éves korában mély vallásos élményei, látomásai voltak, és beszélgetett Krisztussal. Vágya a kolostori élet után azonban nem valósult meg egyenes úton.
13 évesen férjhez adják, ám férje igazi társa lett, aki lelkiekben is hasonló utakat járt be. Házasságukból nyolc gyermek született, férje partner volt a jótékonykodásban: naponta 12 szegény ember evett az asztaluknál, Brigitta betegeket ápolt, kórházakat, templomokat és kolostorokat támogatott. Az asszonyt 32 évesen (udvarhölgynek) elhívják a királyi udvarba, ahol élesen kritizálta az uralkodót (megkoronázott szamárnak titulálta) és a hatalmasok (szavaival: rablólovagok) visszaéléseit. A klérus sem kerülte el kritikáját: Ennek a kornak a papjai fogták a tíz parancsot, és egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!

Brigitta gondolatait Krisztus passiója és Mária szenvedése uralta, misztikus élete középpontjában az Úr kínszenvedéséről és a Szent Szűz fájdalmáról és öröméről való elmélkedés állt. Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve nyolc kötetében írta le. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával.

Férje halála után két évvel, 1346-ban kolostort alapított, a rend neve: Ordo Sanctissimi Salvatoris, közkeletű nevén a brigittinák. Brigitta kolostori eszménye szembefordulást jelentett az Istentől kapott küldetésének megfelelni nem tudó, akkoriban elvilágiasodott egyházzal. Az apácák jelvénye a fátylukat leszorító pántkorona Krisztus öt sebének jelével. Ugyanezt a jelet a férfi szerzetesek köpenyükön viselik.

1349-ben Brigitta Rómába költözött. Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, akiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak. Lángoló hitével rábírta V. Orbán pápát hogy térjen vissza Rómába, Avignonból.

Sanyarú körülmények között élt, keményen vezekelve az egyház, a főpapok és a klérus bűneiért. Sajátos karizmája erejével Isten intő üzenetét közvetítve nyíltan ostorozta a bűnöket. (Az egyik apátról így beszélt: „A szerzetesek tükrének kellene lennie, és a szajhák feje.”) Komoly ellenségeket szerzett magának, akik városszerte terjesztették: Brigitta boszorkány. A felbőszített emberek a palota elé tódultak, amelyet bérelt, és beverték az ablakokat, majd a kaput is betörték, és szobáról szobára haladva keresték. Már a máglyát is megrakták neki!

Brigitta 1373. július 23-án hunyt el Rómában, maradványait a következő évben gyerekei vitték haza Svédországba, a Vadstena-i templomban helyezték örök nyugalomra. Brigittát 1391. október 7-én avatták szentté. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-re. 1969-ben pedig a halála napjára, július 23-ra helyezték át.

Mint látjuk, halála után már igen korán gyökeret vert a Brigitták rendje Észtország területén is. A reformáció után kezdődött el a kolostor hanyatlása. A lív háború alatt,
1577-ben az orosz megszálló csapatok az épületet erősen megrongálták, amely végül az Északi háború után teljesen elpusztult, csak romjai maradtak fenn.
2001-ben a rend a romok mellett újonnan felszentelt modern épületben újra megtelepedett.

Tallinn, Brigitták temploma, koll

Az épület mögött, igazi béke szigete – levendulák, rózsák, méhek zsongása és áldott napsütés.

Tallinn, Brigitták hátsó udvar

Tallinn P1650542 Brigitták

Mi az alábbi képekkel el is búcsúzunk Piritától.

A teljesebb képhez hozzátartozik még, hogy itt található a híres észt dalosünnepek  (UNESCO világörökség) színhelye (tkp:68), mely öt évenként 34 ezer fellépőnek ad lehetőséget énekelni, táncolni, mintegy 200 000 fős nézősereg népünnepély jellegű részvétele mellett.

Az eseményre természetesen Észtország minden tájáról érkeznek, azonban a nagyságrend érzékeltetése céljából jegyzem meg, a nézősereg kiteszi Tallinn lakosságának felét!

Pirita térkép részlet

A Pirita úton továbbhaladva kastélyszerű épületben az Észt Nemzet történelmének (tkp:67) kiállítása, udvarában csakúgy mint nálunk is, a lebontott szovjet emlékművek szoborparkja. A Pirita folyón túl erdei temető (tkp: 64) ad végső nyugalmat a nemzet nagyjainak.
A Kloostrimeta (kolostor erdő) szélén épült meg Tallinn és az ország legmagasabb építménye a 314 méter magas TV-torony (tkp:62), melynek 165 méteres magasságában étterem nyújt messze-ható kilátást. Nagyon tiszta időben állítólag a finn partok is láthatóak innen.

A térképen 66. sz alatt jelzik a kolostor épületet és romokat, a 63.sz  a botanikus kertet mutatja.

Legközelebb visszatérünk Tallinn óvárosába, ahol az Alsóváros jeles épületeit fogjuk körbejárni.

Kategória: Észtország, Baltikum, Kert, kultúrtörténet, Természet, Vallás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Anyák napján

Weöres Sándor

ANYÁMNAK

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe újra
visszatér —
álmom öbleidbe újra
visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,
a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tünődtem: “Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba inkább
engemet!”
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,
férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

Michelangelo's_Pietà - Wikipedia

Kategória: Ünnepek | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tallin, Kadriorg a cári lak (Baltikum 34)

Mivel az előző fejezetben már volt némi vonatkozás az orosz uralom idejéből, most gondoltam teszünk egy kis kitérőt, az Óvárostól mindössze 3 km-re található Kadriorgba, melyet I. Péter orosz cár építtetett, s a hely (második) feleségéről a Katalin-völgy nevet kapta.

Tallinn -_Kadriorg, Pirita_tkp

Mint tudjuk I. Péter orosz cár a Nagy Északi Háborúban, elsősorban a svédek (XII.Károly) ellen vívott hadjárataiban először meghódítja a Néva deltáját is magába foglaló területet, ahol elkezdi Szentpétervár építését, majd a hadjárat mindinkább Észtország, Livónia és Kurföld irányába tolódott el.
1703. évben ennek során ismerkedik meg Marienburgban (ma Malbork) a Marfa Szkavronszkaja nevű kurföldi parasztlánnyal, aki a szeretője lesz, s az hűségesen követte mindenhova, még a háborúkba is. Még Marienburgban Marfa áttér az orosz ortodox hitre, ahol a Jekatyerina, azaz Katalin nevet kapja. Katalint I. Péter már 1707-ben feleségül vette, azonban a házasságot titokban kellett tartaniuk. A hivatalos menyegzőre csak 1712. februárjában került sor.

Katalin a cár második felesége volt: az elsőt, Jevdokija Fjodorovna Lopuhinát Péter kolostorba zárta, s a tőle született trónörökös, Alekszej Petrovics pedig meghalt 1718-ban. Katalin 1704-1724 között 12 gyermeket szült (5 csecsemőkorban meghalt) Péternek, akit Péter 1724-ben cárnévá koronáztatott, amire addig az orosz történelemben nem volt példa. Cárnéként (I.) Katalin nem sokat törődött az ország gondjaival; szeretőivel és bálokkal múlatta az időt. Ekkor már erős alkoholista volt, ami külsején is megmutatkozott; emellett arcát a himlő okozta hegek is elcsúfították.

Észtországot az oroszok XII. Károly svéd király poltavai kudarca után foglalták el – bár hivatalosan csak az 1721. évben megkötött Nystadt-i béke után vált Oroszország részévé. Ezután egy 200 évig tartó viszonylagos békés korszak következett, gazdasági, szellemi és kulturális emelkedéssel. A háború, éhínség és pestis megelőzőleg ugyanis nagy pusztítást vittek végbe, a városok elnéptelenedtek, a gazdaság és kereskedelem szinte leállt.

A német arisztokrácia és a városok vezetősége sietett behódolni az oroszoknak, hogy addigi kiváltságaikat biztosítsák. A föld népe teljesen kifosztva érte meg a háború végét, s naivul azt remélte, hogy a cár segítségével megszabadulnak földesuraiktól.

Hogy ez mennyire nem így volt, korabeli leírások szerint az itteni parasztok teljes jogtalansága rosszabb volt a néger rabszolgák helyzeténél.

Szolgák és cselédlányok eladása mindennapos dolog volt. Parasztokat árultak a vásárokon, árveréseken és kínálták őket családjukból kiszakítva vagy családostul. A szolgák ára 30-50 rubel volt, a lányoké 10 rubel, gyerekeket már 4 rubelért is lehetett kapni. De cserélték őket lóért, kutyáért vagy akár díszes pipákért. …Az eladás lehetőségét arra is felhasználta a földesúr, hogy öntudatosabb parasztjaitól megszabaduljon.
A parasztok ellenállásának egyik módja a szökés volt. Ezrével szöktek át a szomszédos orosz vidékekre (! még ott is jobb volt a jobbágy sors), ahol kellett a munkaerő, s eszük ágában sem volt kiadni a szökevényt. A szökevényeknek, ha megtalálták őket, levágták a fél lábát, hogy ne tudjanak többé menekülni. De hiába hozták a legkegyetlenebb rendelkezéseket – a menekülőt segítőknek levágták a fülét vagy az orrát -, ezek sem vezettek eredményre. (Rácz Endre, Bereczki Gábor – Észtország Rokonaink földje)

Az országnak a cári birodalomhoz kapcsolása után, az építészetben csakhamar szoros kapcsolat alakult ki Tallinn és Szentpétervár között. Már 1712-ben nagy mennyiségű követ szállítottak Szentpétervárra, – ahol ez az építőanyag alapvetően hiányzott. Kőfaragók is mentek innen Szentpétervárra, míg itt megjelentek orosz építészek. A német uraknak tetszett a pétervári építészeti stílus, ami nem kis befolyást gyakorolt az észtországi építészet fejlődésére is. A földesurak fából épült udvarházai mellett megjelentek a fényűző barokk kastélyok, s vele együtt a parkok létesülnek.
Tallinnban a háborús pusztítások után előtérbe kerül a falon kívüli városrészek újjáépítése.

A város közelében emelkedő Lasnamäe domb (Lachsberg) táján is régebben csak néhány elszórt ház és mészégető kemence állt, ahol 1714-ben Nagy Péter cár kis telket vett egy szerény, mindössze három szobás és egy szabad kéményes konyhás házzal.

Tallinn IMG_8219 Gyö Kadriorg, I.Péter múzeumház

1718-ban aztán nagyobb földdarabot vásárolt a kis nyaraló és a város között, amelyet mindjárt parkosítottak, s a cári család nyári rezidenciájának szántak. Feleségéről Jekaterinthalnak, azaz észt fordításban Kadriorgnak nevezték el.

Tallinn, Kadriorg - Schwanenteich

Tallinn, Kadriorg- Rózsakert

S a mai parkban a kicsiknek játszótér, a nagyobbaknak az Észt Szépművészeti Múzeum, a KUMU modern (2006 – finn tervező Pekka Vapaavuori) épülete nyújt kikapcsolódást.

Tallinn, Kadriorg- KUMU

Bár eddig is mintha csak vasalták volna idegeinket, annyira üdítőleg hat a sok ápolt szépség, ám amikor a cári kastélyhoz vivő lépcsősorhoz érünk, földbe gyökerezik a láb, s kattognak a fotógépek.

Tallinn IMG_2886 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn IMG_2912 FotóZsuzsi Kadriorg

I. Péter már nem tudta élvezni a kastélyt teljes pompájában, mivel az építkezés – az olasz Niccolò Michetti tervei alapján – 1723-ban befejeződött, de a részletek kivitelezése még sokáig eltartott, ő pedig 1725. februárjában meghalt. Halála után a kastély elvesztette a cári udvar életében betöltött szerepét. Ma itt van elhelyezve az Észt Szépművészeti Múzeum külföldi képek gyűjteménye a 16. századtól a 20. századig, köztük számos németalföldi (pl. Pieter Brueghel) kép, német (Lucas Cranach), és itáliai (Bernardo Strozzi) festmények, továbbá jelentős a 18.-19. és 20. század eleji orosz gyűjtemény. Széles válogatással van jelen a finn képzőművészet, valamint helyet kaptak itt grafikák, nyomatok, szobrok, porcelánok és egyéb alkotások. Mindehhez a hátteret a kastély eredet-hűen restaurált 2000 belső berendezése adja.

A kastély legszebb terme, itt az erkély fölött, két emeletet átívelő díszterem, dús stukkó díszítéssel és egy nagyméretű mennyezet freskóval.

Tallinn IMG_2946 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallin, Kadriorg -díszterem

Tallinn P1650637 Kadriorg

Tallinn IMG_2943 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn IMG_8238 Gyö Kadriorg, Diana and Actaeon, 1746

Tallin, Kadriorg - folyosó

Tallinn, Kadriorg - bútorok

Tallinn, Kadriorg, porcelánok

Tallinn IMG_2969 FotóZsuzsi Kadriorg

Tallinn, Kadriorg kályhák

Tallinn IMG_2979 FotóZsuzsi Kadriorg- A. Bogoljubov-Tallin kikötője, 1853

Tallinn, Kadriorg-képtár 1

Tallinn P1650684 Kadriorg,Carl Siegmund Walter, Csók 1866

Tallinn, Kadriorg-képtár 2

Tallinn P1650675 Kadriorg, Ismeretlen holland művész 1570 - Jézus kiűzi a templomból a kufárokat és pénzváltókat

Tallinn P1650670 Kadriorg, Marten de Vos másolat - Kánai mennyegző

Tallinn P1650656 Kadriorg, ifj. P. Brueghel- Esküvői menet

Tallinn P1650657 Kadriorg

Tallin, Kadriorg-képtár 3

A cári palota közelében áll egy hasonló stílusban épült rezidencia, a köztársasági elnök palotája. 1929-1937-ben építették, ahová az elnök, mint mesélik, biciklivel jár. Az észtek nagyon környezet-tudatosak :-).

S a parkból kivezető hosszú fasor végén a Ruszalka szobor már a a tallinni öblöt, a strandot jelzi.

A monumentális szobor Amandus Adamson (1855-1929) alkotása, s az 1893-ban a Finn öbölben elsüllyedt Ruszalka cirkáló 173, hullámsírba veszett matróza emlékére avatták fel 1902-ben.

Tallinn P1650705 Kadriorg Tallinn IMG_8253 Gyö Kadriorg

Itt majd még megállunk, amikor Piritába igyekszünk.

Kategória: Észtország, építészet, Baltikum, Művészet, Történelem | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése