Mikulás

Tom Sierak - SantaSzabó Éva: Leskelődő

Elhatároztam: meglesem,
majd úgy döntöttem: nem merem.
Egy ideig még várok,
ha nagycsoportba járok,
egész biztosan megteszem.
Minden ajtót kulcsra zártam,
paplan alá bújva vártam,
számoltam hármat meg hatot,
de nem kopogtatott.
Hiába mondja a Szvetics,
hogy a Mikulás nincsen is,
mert az ablakon ott a jel,
és mert nem látta senki sem,
onnan tudom, hogy lenni kell.

Reklámok
Kategória: Ünnepek, egyéb | Címke: , , | 2 hozzászólás

A Máltai kereszt története

A máltai kereszt, amelyet ma egyöntetűen így nevezünk egy négyágú, nyolc csúcsú kereszt, amely nem új szimbólum, már az antik korban is ismerték. Mint díszítő elemet már a
6. századi bizánci művészetek is használták, s Amalfi tengeri köztársaság, melynek fénykorát 9-11. századra teszik, pedig zászlóján és címerében alkalmazta. Helyenként ezért még előfordul az amalfi kereszt megnevezés is. A rendalapító Frà Gerard is egyes források szerint amalfi (mások provence-i) származású volt, mint ahogy a Szentföld-i ispotály létesítői is Amalfiból származó kereskedők voltak. A kezdetekben azonban az ispotályosok még az egyszerű latin kettős keresztet viselték ruházatukon, és ez jelent meg a dokumentumokon/pecsét, érme leleteken.

A második rendfőnök/mester, Raimond du Puy az, aki a rend szimbólumául a máltai keresztet teszi, s elrendeli annak viseletét mind a ruházatukon, mind a fegyvereken.
A fehér keresztet a civil eseményekhez fekete alapon, harci összecsapásoknál vörös alapon hordták. Ugyanakkor azonban ennek a keresztnek a képe még nem egyezik a mai fogalmaink szerinti máltai kereszttel, az évszázadok folyamán sokat változott formája, s igazából a mostanival azonos majd csak Máltán jelenik meg, ott is valószínűsíthetően csak a Nagy Ostrom (1565) után. Erről tanúskodnak például az ostrom után épült palotákon s épületeken, mint a Szt. János társkatedrálison ezen szimbólumok hangsúlyos, nagy számú alkalmazása.

Málta IMG_4621 Zsu - Valletta

A jelenlegi szimbólum bevezetésének időpontját azért nehéz pontosan megállapítani, mivel számos, később készült ábrázoláson egy lemúlt kor/esemény illusztrálásánál a keresztet alkalmazzák, ahogy az sokszor megtörténik más festményen, rajzon stb. is, ahol a mű készítésének idején jellemző viseleteket adják a szereplőkre.Máltai kereszt ábrázolások - kollázs

A ma máltai keresztnek nevezett formát még sokan mások is használták, így sok egyházi- és lovagrend (templomosok, Lazarus rend, hugenották, angol Szt. János rend) és külföldi országok egyes kitüntetéseiknél, csak más színben, alakban és jelentésben.

Amikor du Puy ezt a keresztet választotta katolikus hitük szimbóluma gyanánt, még nem egységes annak ábrázolása sem, hosszasan különféle variációk fordulnak elő a görög kereszt alakú ábrázolásokon. Jelentése azonban ugyanaz mint a latin keresztnek, Krisztus teste, megfeszítésének jelképe.
Az egyes stilizált változatokat sem alkalmazzák konzisztensen, hiszen sokszor észlelhető egyidejű jelenlétük a 12-15. század folyamán. Ezek alapvetően talpas keresztek, amely olyan kereszt forma, amelynek szárai (ívesen, vagy ritkábban egyenesen) kifele tartanak.

Crosses 12-15. századSokféle változata lehetséges, az ívelt, konkáv, fogazott végű- miközben a szárai szélessége azonos lehet, de gyakrabban befelé keskenyedő. Igazából azonban a mai máltai kereszt – a mellékelt példáknál mindtől eltér abban, hogy a szárak találkozásuknál ékben végződnek, nem zárnak be semmilyen belső teret.

A mostani formához először a rodoszi lovagoknál találunk leginkább közelítőt. Ekkor jelenik meg az enyhén v-alakú egyenes vágásban végződő szár, amelyekhez kapcsolódó rendi értelmezés szerint a kereszt négy ága a Négy Legfontosabb Erénynek felel meg:
• a Mértékletesség
• az Állhatatosság
• az Igazságosság
• és a Bölcsesség

A nyolc szöge pedig a nyolc evangéliumi boldogságot jelképezi, amelyről Jézus Galileában elhangzott beszédében szólt, s egyben a legfontosabb lovagi erényeket is szimbolizálja:
• Lelki tisztaság
• Becsületesség
• Példamutató élet
• Rászorulók önzetlen segítése
• Törekvés az igazságra
• Törekvés a békességre
• Tolerancia és megbocsátás
• A nehézségek és az üldöztetés     elviselése.

Málta IMG_5440 Zsu - Gozo

Máltai keresztviseletek, képek

Tehát du Puy mester volt az, aki elrendelte a kereszt viseletét a ruházaton. Ez a ruházat eleinte az egyszerű fekete szerzetesi csuha (habitus) volt, amelynek mell részére fehér vászon keresztet varrtak. Később a felső ruhára köpeny kerül, ezt azonban csak ünnepi viseletként használták, főképpen békeidőben. Amikor csatába indultak, vagy tengeri szállítmányok, szárazföldi karavánok védelmét látták el, páncélöltönyük fölött fekete köpenyüket vörös színű, tunikaszerű ún. dalmát köpenyre cserélték – elől és hátul az “egyszerű” keresztformával. Ezzel tették egyértelművé, hogy más jellegű feladatot látnak el.

A rendnek női ága is volt, az apácák az ispotályokban női betegek ápolásával foglalkoztak.

máltai_lovagok_viselete_-wikipedia

The Great Siege of Malta

A rend lovagjai voltak az utolsók, akik még a teljes vértezetet hordták, nem vették át a divatos, könnyebb felszerelést. Ez hasznukra volt a török elleni csatákban, amikor kevésbé voltak golyóval, karddal szemben sérülékenyek, mint a többségében könnyű ruhát s turbánt viselő török harcosok. Igaz meg is nehezítették dolgukat, hisz részben abban sokkal nehezebb volt a mozgás, ugyanakkor pl. arra trenírozták őket, hogy teljes harci vértezetben, kezükben a nehéz, kétkezes svájci karddal át tudtak ugrani az ellenséges gályákra, s teljes lendülettel harcoljanak. Míg pl. az 1565.évi Nagy Ostrománál, mely májusban kezdődött, s 4 forró nyári hónapon át tartott, a felforrósodott páncélban a meleg elviselése igencsak megkínozta őket.

Páncélzat

A fehér vászon nyolcágú keresztet később fémlapra égetett fehér zománcra cserélték fel, s közvetlenül a mellpáncél fölött hordták. Különböző méretei különböző fokozatot (rangot) jelentettek: a mintegy 25 cm széles, a később nagykereszt elnevezést kapott kereszt, csak a rend magasabb tisztségviselőit illette meg, a kisebb, mintegy 15 cm széles hordására a kommandások/ hajóparancsnokok voltak jogosultak. A kicsi, jórészt nyakba akasztható keresztet a tiszteletbeli címekhez ajándékozták.

A máltai kereszt szimbólumot azonban nem alkalmazták zászlaikra, az továbbra is egy fehér latin kereszt vörös alapon, amint azt a Szent János zászlójaként is említik.

Lovagrend zászló- kollázs 2
A zászlók első hivatalos elterjedése a hajókon megjelenő kereskedelmi zászlókként kezdődött, így a Lovagrendnél is a Ciprusi tartózkodásától, amikor első hajóit építi – használja.

Flags of the Union JackNagyon sok zászlónak szolgált ugyanígy az alapjául a téglalap alakú mezőt középen átszelő kereszt forma, miként a világ legismertebb zászlójánál is, az Egyesült Királyság zászlajánál. Ennek alapja a fehér alapon vörös kereszt, amellyel összedolgozták előbb Skócia, majd Írország lobogóit, s ebből született a népszerű nevén Union Jack-nek nevezett zászló. A névben előforduló Jack szócska is a tengeri eredetre utal, így hívták ugyanis a hajókra tűzött (szél lengette) lobogókat.

Még egy érdekességet szeretnék itt megemlíteni, ami messziről hozott, de hátha más is belebotlik a jelenségbe, s nem tudja értelmezni. Én számos alkalommal jártam már Genfben, ami közismert márkás és drága óráiról, ám máltai utazásom előtt fel sem tűnt, hogy egyike a legrégibb genfi alapítású luxus óragyártóknak, Vacheron Constantin logoján a máltai kereszt szerepel.

Genf P1700166, 2017.07.03.

A cég 2015-ben ünnepelte alapításának 260. évfordulóját, s ezáltal a világ legrégibb Malta kollekcióból, Vacheron Constantinóramanufaktúrája, amely egyfolytában, megszakítás nélkül működik. Óráit hordták többek között olyan hírességek, mint Bonaparte Napóleon, XI.Pius pápa, VIII.Edward angol király vagy Harry Truman amerikai elnök.
De hogy került a máltai kereszt a logojára?
Vacheron & Constantin 1880-ban jegyeztette be ennek a szimbólumnak a használatát cége nevére, amelyet azon hasonlóság alapján kérvényezte, hogy akkoriban az óráiban használt kis fogaskerék, amelynek a feladata a túlhúzás megakadályozása volt, formájában igen hasonlított a máltai keresztre. Mostanában kibocsátott olyan karórákat is, köztük a Málta kollekciót, ami láttatni is engedi a számlap alatti – ma már erősen stilizált kis elemet.

Vacheron Constantin órák- koll 1

A katolikus egyház laikus rendjeként alapított Máltai Lovagrend ma is működik, mint egy terület nélküli szuverén állam és nemzetközi jogi alany, világszerte mintegy 13.500 taggal. Több, mint 120 országban van jelen, ahol jellemzően karitatív tevékenységet folytat.
A háborúk vagy természetes katasztrófák sújtotta lakosságnak orvosi segítséget nyújt, menekülteket gondoz, gyógyszereket és a túléléshez szükséges alapfelszereléseket oszt ki. Hivatásszerűen dolgozik világszerte az emberi méltóság megőrzése és a rászorulók ellátása érdekében, fajtól és vallástól függetlenül.

Több, mint 100 állammal – beleértve az Európai Uniót – tart fönt diplomáciai kapcsolatot. Állandó megfigyelő státusza van az ENSZ-nél, s képviselői jelen vannak annak valamennyi székhelyénél: New Yorkban, Genfben, Párizsban, Rómában és Bécsben.

Lényegénél fogva semleges, pártatlan és politikamentes. 1834 óta a Rend székhelye Róma, ahol extraterritoriális jogot élvez. 1966 -ban létesített diplomáciai kapcsolatot Máltával, majd egy 1998. évi államszerződés alapján Málta a St. Angelo erődöt a Lovagrendnek
99 évre szóló kizárólagos használatra átengedte.

A rend tagjai közül még mindig sokan származnak egykori lovag családokból, de ma már a nemesség nem kikötés a rend tagsága elnyeréséhez. A rend utolsó Nagymesterét 2008-ban választották meg, Matthew Festing személyében – azonban 2017-ben a pápa őt lemondásra kényszerítette, egy, a rendben kibontakozott óvszer botrány (Burmában a HIV elleni védekezésül kondomot osztogattak) kapcsán elfoglalt szerepéről. Helyette ideiglenes vezetőként Lt. Ludwig Hoffmann von Rumerstein viszi az ügyeket.

A pápa saját képviseletét a rend mellé helyezett patrónus bíboros látja el, aki 2014. óta Raymond Leo Burke.P1720678 Málta jelvény és 1 EURO-s érme

Kategória: kultúrtörténet, Málta, Történelem, Utazás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A lovagok érkezése Máltára

Döntő változás következett be Málta történelmében, amikor a szigetek a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Katonai Lovagrend vezetése alá került. (Összlakossága ekkor 17 ezer fő; 12 ezren Máltán 5 ezren Gozon éltek.) Addig Máltát, a római idők óta, Szicíliához kötötte sorsa. A lovagrend megérkezése után történelme jelentős fordulatot vett: Málta függetlenné vált nagyobbik szomszédjától. De ennél több is történt: addig egy megállóhely volt számos másik földrajzi hely között, ekkor azonban egy agresszív katonai szervezet központjává vált.

S ezzel a történelemben elfoglalt szerepe is megváltozott.

La_Grande_Caraque_des_Chevaliers_de_Malte_quittant_Rhodes_pour_Malte

Ám mit képviselt az átköltözésétől Máltai Lovagrendnek (SMOM) nevezett szervezet, akiket ma jobbára csak jótékonysági tevékenységükről ismerünk?

Málta P1680823 Valletta, St.Elmo - In Guardia

Az eredetileg kizárólag zarándokok és betegek ápolására (1070 körül) alakult szerzetesi közösségből kifejlődött Lovagrend megelőző történetét már röviden vázoltam a Máltai sólyom nyomában c. bejegyzésemben. A rend jelentőségét mutatja, hogy teljesen függetlenek voltak működésükben mindenkori helyi püspöktől, egyedül a pápa egyházi fennhatósága alá tartoztak.
Európa szerte – adományokból szerzett – kiterjedt birtokokkal rendelkeztek, melyeket perjelségekbe szerveztek, s ezek élén álló főperjel (prior) feladata volt (némi-nem csekély- saját részesedés mellett) – annak jövedelmeit a rendnek biztosítania.
Egyházi privilégiumaik között állt: mentesség a dézsma fizetés alól, pápai védelem alamizsna-gyűjtőik számára, s saját templomok, temetők létesítése kiközösítés alatt álló területeken, s a halottakért mise mondás a kiközösítés időszakban is. Hajóit megillette az útjog elsőbbsége, hisz pápai engedéllyel fedélzetükön őrizhették a megszentelt áldozati ostyát, melyet végszükség estén a hajó parancsnoka is kiszolgáltathatott.
A rend mestere nem kiközösíthető, és fölötte áll a helyi püspökségek bíráskodásának.
Ez igen nagyfokú autoritást jelentett a rendnek, mely gazdagságában is egyre erősödvén, jelentős tényezőjévé vált korának.

A szűziességre, engedelmességre és szegénységre felesküdött egyházi és karitatív ápoló rend lassan fejlődik katonai renddé. Formálisan, mint katonai rend, 1113. február 15.-i pápai (II. Paszkál) bullában lett elismerve. Először 1126 -ban bukkan fel a magas rangú katonai címként alkalmazott constable megnevezés szervezetükben. Tengeri készségek elsajátításával (Ciprusi tartózkodásuk alatt) 1299-ben megjelenik az admirális rang is.

Az egyházi katonai rend fogalma, mint Isten nevében és a hit védelmét szolgáló intézmény, először Clairvaux-i Szent Bernát agitáló írásaiban jelenik meg.

1206. évi alapszabályukban formálisan is katonai rendként határozzák meg magukat, tagjaikat lovagokra és közemberre osztva. A dominánssá váló lovagok csak nemesekből, míg a közemberek jó családok gyermekeiből kerülhettek ki.

Vezetőjük a Nagymester megingathatatlan tekintéllyel rendelkezett, amolyan első, az egyenlők között. A rend alapítója, Gerard utáni (2.) rendfőnök megnevezése válik mesterré, majd 1277-től a titulus nagymester (18. vezetőtől) lesz. Az alapítástól eddig 74 Nagyfőnöke volt a rendnek.
A rend vezetőjét a rend lovagjai élethosszigra választják egy igen bonyolult – csak a velencei dózse választásához hasonlítható – eljárásban.
A Jeruzsálemtől – Ciprusig terjedő időszaknak 24 Nagymestere, Rodoszon 20 – köztük az utolsó, a 44.ik a sorban Philippe Viliers de l’Isle Adam lesz egyben a máltai első nagymester, akikből 28 működött. Az utolsó,  a 71. Ferdinand Hompesch, aki Máltát elhagyva Triestbe távozott, s ezzel a rend terület nélkülivé vált, tagjai szétszóródtak.

Rodoszi rend már öt osztályt különböztetett meg:
Lovagok, születésüknél fogva nemesek, minimum 4 generációra visszamenőleg mindkét ágon. S ők viselték a harci feladatokat.
– (Rendházi) káplánok, klerikusok akiknél nem volt származási megkötés. Ők végezték többnyire a kórházi munkát, ápolást és a templomi szolgálatot. Választhatók voltak a rend priorjává, vagy akár püspökévé.
Szolgáló testvérek, katonák, akik nem tudtak nemesi származást felmutatni. De az orvosok és ápolók is ezen a címen tevékenykedtek a rend kórházaiban.
– Magistral Knights és a Knights of Grace – tiszteletbeli lovagok voltak, amely pozicíót a rend nyújtotta.

Viseletükről és a máltai keresztről majd a következő bejegyzésben szólok.

1309-ben kezdődő rodoszi évektől a Rodoszi Lovagok megnevezés váltja fel az Ispotályosok megnevezést, s itt válnak szuverén renddé, nem tartoznak egyik európai hatalom fennhatósága alá sem, saját pénzt vernek, diplomáciai tevékenységet folytatnak. Nagymesterüket államfőknek kijáró tisztelet övezi. Ez időben mozdul el hadviselésük a muszlim/arabokról a törökökre, s harci terepük a tengerre.

Flottájukhoz tartozott a Nagy Rodoszi Karakk* (The Great Carrack of Rhodes), mely
70 ágyújával és 700 fős legénységével hat hónapon át tudott a tengeren maradni, hiszen a hajón még kenyérsütő kemencével is rendelkeztek.
santa-anna, bélyegAz 50 ágyus Santa Anna Karakk pedig, amely a Máltára bevonuló lovagok zászlóshajója volt, a legénységen kívül 500 katonát bírt elszállásolni kényelmes kabinokban, tiszti ebédlője és a fegyverek javítására házi kovácsműhelye volt.
A legénységi kenyérellátáshoz több kemencéje és saját malma működött. Tat-fedélzetén még virágos ládák is díszlettek.

*karakk= árbocos, óceánjáró hajó – legismertebb képviselője Kolumbusz hajója, a Santa Maria

Szervezetileg nyelvek (Langue) szerint nyolc csoportra oszlottak: Auvergne, Provence, France, Aragon, Castile, Angleterre=Anglia, Allemagne=Németország, Italia. Az első háromnak a közös francia nyelv igen erős pozíciót biztosított a rendben, a nagymesterek legtöbbje is tőlük került ki. Ugyanakkor a nyelvi határok a szervezeten belül nem mindig jelentettek földrajzi határt is, mint pl. a Német nyelv magában foglalta a skandináv országokat, Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot is. 1533. óta, amikor
VIII. Henrik szakított a pápasággal, az angol “nyelv” megszűnt, de tradicionális okokból névlegesen megtartották. A reformáció a német nyelv területét (itt földrajzi) is erősen megnyirbálta, mely fő bázisa ezután Bajorország és Ausztria maradt.
Mindegyiknek külön rezidenciája volt, auberge-ként hivatkozva rájuk, s mindegyik nyelvnek perjelségeik (priorátusaik) voltak Európa szerte, élükön a priorral.

212 év múltán azonban távozni kényszerülnek Rodoszról, bár V. Károly megjegyzésével élve: “Semmi sem veszett el olyan jól, mint Rodosz! ” (Nothing in the world was so well lost as Rhodes!) Ez a mondat leginkább az I. Szulejmán török szultánnal lezárult-vesztes- csata igen kedvező elvonulási feltételeit értékeli. Részleteket lásd a fenti hivatkozásnál.

1523. január 1.-i elhajózásuknál nem csak fegyvereiket és anyagi javaikat vihették magukkal, de lelki /spirituális értékeiket, archívumukat és Rodosz város kulcsait. (Hiszen hitték, hogy távozásuk csak ideiglenes.) Velük volt a Filermói (Philermos-i) Boldogasszony ikonja, mely a Máltai lovagok egyik legszentebbnek tekintett relikviája, és Keresztelő Szent János kéz ereklyéje.

Our Lady of Philermo A Szűz ikonja kalandos pályát futott be, miután mintegy 20 éve, a rég elveszettnek hitt bizánci típusú szentkép újra előkerült.

A képet állítólag Lukács Apostol festette, melyet eredetileg Jeruzsálemből hozták valamikor a 11. században Rhodoszra és helyezték a Philermos hegyi szentélybe. (Innen a neve.)
A Philermosi Madonna az Égei tenger mentén csodatevő erejéről volt ismert és mind a latinok, mind a görögkeleti keresztények egyként imádták. Csaták előtt tőle kértek segítséget, és veszély esetén processziókat rendeztek vele.

Phileremos, monostor P1010259

A Lovagok Rodoszra érkezésekor már itt volt központi kultuszhelye, amelyet a lovagok a 14. században bővítettek tágas bazilikává.

Miután Napóleon örökre elűzte őket Máltáról, a távozó Nagymester,  Ferdinand von Hompesch vitte magával.

Hogy-hogy nem I. Pál orosz cár, aki gyermekkorától rajongott a máltai lovagokért, 1799-ben a széthullott rend nagymesterévé választatta magát. (Ám a Szentszék  azt nem ismerte el törvényesnek, abban a rend alapszabályainak és a cár görögkeleti hitvallása miatt a kánonjog megsértését látta.- A probléma végül halálával (meggyilkolták) magától megszűnt.)
Minden esetre, az ikon hozzákerült, amelyre ő készíttetett drágakövekkel ékített arany védőborítót, s helyezte a Szt. Pétervári Téli Palota Nagy katedrálisába. Azóta azt a napot (október 25. – Julián naptár szerint október 12.) a Máltai relikviák napjaként ünneplik, amikor többek között az ikont is körmenetben körbehordozzák az utcákon. (E célra, hogy védje az eredetit, később I. Miklós cár rendelt egy kópiát, amely 1925 óta az Assisi S. Maria degli Angeli bazilikában látható.)

Az ikon túlélte az 1917. évi bolsevik forradalmat, majd különböző hányattatások után, az utolsó orosz cár és családja kivégzését követően az özvegy anyacárné, Marija Fjodorovna (születése folytán dán hercegnő, Dagmar of Denmark) poggyászában 1920-ban Máltán és Londonon keresztül Dániába kerül, ahol 1928. évi haláláig őrzi.
Akkor lányai kezelésére bízza, akik továbbadják azt a berlini számkivetésben élő orosz ortodox püspöknek.
Innen 1932. áprilisában Belgrádba kerül, ahol a Dedinjei királyi palotában helyezik el, míg 1941-ben a német bombázások idején eltűnik.
Azóta senki nem hallott róla.
1993. évben aztán az orosz pátriárka, II. Alexis látogatása alatt “napvilágra” került egy montenegrói monostorban. Feltehetőleg a gondjaikra bízott ikont a szerzetesek azóta féltőn vigyázták, s kézről – kézre adták, hogy elkerüljék a Tito rendszerben az esetleges lefoglalását. Az ikon végül a Montenegrói Cetinje múzeumába került, ám soha nem állították ki.
1997-ben kapott széleskörű sajtófigyelmet, amikor a Máltai Lovagrend kincstárnoka Rómában bejelentette annak megkerültét. Várható rendeltetési helyeként akkor a
St. Angelo (Málta) erődöt nevezték meg, ám több hírre azóta nem bukkantam.

Hát jó hosszúra nyúlt ez a kis beszúrásom a lovagok máltai megjelenése történetét megborítva, de magam annyira érdekesnek találtam, hogy nem szerettem volna megtagadni Tőletek sem.

Tehát kivetve a bizonytalanságba, új otthont keresve, rodoszi elűzetésüktől
7 év hányattatás után V. Károly német-római császár ajánlja fel nekik Máltát és az elhagyott észak afrikai Tripoli erődjét, – 1 vadászsólyom éves bérleti díj fejében.
(Az örök időkre szóló hűbéradomány azonban, ha a lovagok elhagynák Máltát, visszaszáll az uralkodóra.)
Rodosz 1487A lovagoknak nem igazán tetszik a sziget, de jobb híján (1530.) elfogadják.
Nyomába nem jött szépséges buja zöld, mindenben bővelkedő szigetüknek, a kiemelkedően megerősített rodoszi kikötőről nem is beszélve.

Máltán erődített hely csupán Mdina városa – mélyen bent, a szárazföldön – volt, és a Birgu-i kikötőben St. Angelo erődje. Egy szélfútta sivár vidék, inkább csak egy szikla, tengeri flottájuk elhelyezéséhez alkalmatlan kikötők. Hiányzott az ivóvíz, élelmiszer, a hajóépítéshez a fa. Fájdalmasan vágytak vissza Rodoszra.

Malta map by M.Gellatly, hand drawnAztán a kezdeti idegenkedésüket tettekre váltották, kiépítették a ma
Nagy Kikötőnek nevezett helyen kikötőjüket, folyamatosan bővítették erődítményeiket, s még kis erdőt is,
a Boschettot – máltai megfelelője Buskett – kialakítottak.
Végül Máltán talán még hatalmasabb erődítményrendszert építettek fel, mint Rodoszon, melynek falai még a második világháború bombázásainak is ellenálltak.

Philippe de l’Isle Adam nagymester a St. Angelo erődben rendezte be székhelyét, s mögötte levő duzzadó kis  települést Birgut, “il borgo del castello”-t városfallal vette körül.
A tengerbe nyúló két földsáv – Birgu és Senglea – közötti természetes öbölben tartották harci gályáikat. Máltában berendezett új hajóépítő műhelyeikben az eddigieknél is korszerűbb harci gályákat kezdtek építeni, amelyek minden addigit felülmúltak.
Vallásos rend lévén első dolgukként kiválasztották rendi templomukként a birgui rakparton álló San Lorenzo-a-Mare (St.Lawrence) templomot. Elhelyezték benne Rodoszról hozott egyházi kincseiket, köztük a Filermói Boldogasszony ikonját. Ez maradt fő templomuk Valetta, illetve ott a Szt. János társkatedrális megépítéséig. 1533-35 között hét auberge-t emeltek, nyelvenként egyet – illetve Provence és Auvergne egyen osztozott.

IMG_1226 5.nap V, Valletta, St. Elmo erőd
S amit ekkor még nem tudtak, hogy a szűkös, jobbára terméketlen Máltai szigeteken az elszegényedett, sorscsapásoktól és kalózoktól szorongatott helyi lakosok olyan erőt nyújtanak számukra, amely nélkül nagy győzelmeik bizonnyal nem lettek volna kivívhatóak.

Kategória: Málta, Történelem | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Máltai Szent Pál katedrális, Mdina

Hát az előző bejegyzésem akár azt a címet is viselhette volna, mindenről, amit nem is láttunk. Most a katedrális kapcsán viszont annyi saját anyag van, hogy ezért is döntöttem úgy, kiveszem a Mdina egyéb épületeiről szóló bejegyzés sorából.

Ami már azért a korábbiakban is elhangzott, hogy Mdina mindvégig megmaradt püspöki székhelynek, noha a főváros szerepét megépültével Valletta vette át. Igaz Vallettán a gyönyörű Szent János székesegyház is hasonló megnevezést nyert, de a megkülönböztetés kedvéért co-cathedralis, azaz társ-katedrális címet kapta.

Mdina Katedrális légi és frontális

A Mdina-i katedrális helyén igen régi idők óta állt már templom. És most elmondhatnám a történetet a római helytartó Publius házáról, amelyben nevezett vendégül látta a hajótörést szenvedett Szent Pál apostolt. De ezt már elmondtam Rabatban, a rabati Szent Pál templomnál, vagyis, hogy azt, az egykori helytartó villája helyén építették, ahol az fogadta Szent Pált. Egyiket sem én találtam ki, mindegyik megtalálható adott város turista ismertetőiben, magukról őrzött legendáiban. Azaz, újra a régi történet: tényleges, netán tárgyi emlék a Szent Pál hajótörése idejéből a Biblia sorain kívül nem maradt fenn.
A máltai nép azonban olyannyira ápolja kötődését a bibliai történethez, hogy ráépítették helyi hagyományaikat. Így mindkét város, amelyek ugye a római időkben még egységes egészet képeztek, sajátjaként ápolja ezt a történetet is.

Málta IMG_4957 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

Tehát a helyén már állott egy templom, melyet Szűz Máriának ajánlottak, ám a muszlim időszakban azt lerombolták. Ezután az első katedrális emelését a normann időkre, a késő 12. századra teszik, ezt már Szent Pálnak címezve, gótikus stílusban emelték, melyet többször bővítettek és átépítettek. Az 1693. évi földrengés, már egy viszonylag rossz állapotú templomot döntött romba, amelynek az újabb rekonstrukciójára a jelenlegi tervezője, a máltai Lorenzo Gafà kezében már volt egy megbízás, s dolgozott azon. Így is történhetett, hogy az építkezést gyors ütemben meg lehetett kezdeni, miután az egyház ezt kezdeményezte.

Málta IMG_4954 Zsu - Mdina Szent Pál katedrálisAz újjáépítéshez mind eszmei, mind anyagi támogatást nyújtott a Máltai Lovagrend is.
Az új, barokk katedrális 1697 – 1703 között már el is készült. Későbbi változtatásokat, bővítéseket nyomon követhetjük az alábbi alaprajzi vázlatokon:

A Mdinai katedrális együttes átalakulásai, 1680-1800. -kollázs

A katedrális előtt állva is érzékeljük annak lenyűgöző méreteit, ám a légifotókon tűnik ki igazán az egész környezete fölé emelkedő tömege.

Medina, fentről 010-2

Az épület jellegzetessége a két impozáns ikertorony és karakterisztikus kupola, utóbbit mondjuk igazából inkább csak a város felé közelítve észleltük. Amikor előtte álltunk a fölöttünk magasodó két tornyon túl nem láttunk. Ugyanakkor az enyhén nyolcszögletű, tradicionálisan mélyvörösre festett kupola, mely kis lantornában záródik, s dominánsan meghatározza környező tájat, esti díszkivilágítása állítólag Vallettáról is látszik.

Málta P1680154 Mdina Szent Pál katedrális

Egyébként Gafà ezzel a struktúrával megalapozta a legtöbb Máltán és Gozón található pélbániatemplomnak is alapvető kiképzését, szerte a szigeten számtalan hasonló típussal találkozhatunk.

A tornyokon látható órákhoz is kötődik egy kedves történet. A bal oldali tornyon levő nem a pontos időt mutatja, állni látszik, s így megtéveszti az ördögöt. (Az anekdota így szól: Azt mondják, ugyebár, hogy amikor meghalunk, az ördög jön el értünk. Nos, ha az álló órára nézünk, akkor meg vagyunk mentve: Az ördög sohasem jön el.)

Málta P1680137 a Mdina Szent Pál katedrális

A bal oldali igazából nem az órát, hanem az év napját és hónapját mutatja. A templomban negyedóránként megkondul a harang. Egyébként a torony összesen hat harangjából a legidősebbet 1370-ben, Velencében öntötték.

Málta IMG_4974 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

A márvány főoltár lapis lazuli berakással.

Málta P1680171 Mdina Szent Pál katedrális

Málta IMG_4971 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

A templom latin-kereszt alaprajzát a boltozatos főhajó, és két mellékhajó, a kereszthajóhoz csatlakozó 2 oldalkápolna képezi. Az apszis köszönhetően Gafà 1681-ben végzett megerősítő munkáinak, nagyrészt túlélte a földrengést, benne Mattia Preti (1613-99) híres, Szent Pál megtérését ábrázoló monumentális falfestményével. Ő, aki belépvén a Lovagrendbe 1659-től haláláig Máltán dolgozott, még több képét festette a kupolának is.

Málta IMG_4965 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális- a hajótörés ferskó

Málta IMG_4944 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

A templom belső gazdagon berendezett, túláradó díszítéssel: márvány és aranyozás, kő- és fafaragás, ólomüveg ablakok, ezüst kandeláberek, díszes, márvány-berakásos, padlóba épített sírkövek.

Mdina, katedrális márvány padló

Málta P1680166 Mdina Szent Pál katedrális

A főhajó freskói Szent Pál életéből ábrázolnak jeleneteket (a sziciliai Manno testvérek munkája, 1794).

Málta IMG_4938 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

Külön kiemelést érdemelnek az előző templomból megmaradt relikviák: a márvány keresztelő medence (1495), és a sekrestye bejáratául szolgáló egykori faragott főkapu, amely ír tölgyfából készült 1520-ban.

Málta IMG_4966 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

Málta IMG_4967 Zsu - Mdina Szent Pál katedrális

És akinek ennyi nem volt elég, tessék be lehet pillantani az alábbi 360° -os video feldolgozásba is!

https://www.360cities.net/image/st-john-s-co-cathedral-mdina#323.62,-90.00,110.0

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Vallás | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mdina, templomok és paloták

Mdina 1998. óta az UNESCO ajánlási listáján szerepel a világörökségi besoroláshoz.

Induljunk el hát egy városnéző sétára, a Főkaputól, ahol a legtöbben belépnek a falakkal körülvett ősi városba.

Málta IMG_4895 Zsu - Mdina, főkapu, Mdina gate

A kapu ívében, valamint a két oldalán álló oroszlánok kezében, mint már esett róla említés, az (ujjá)építtető, António Manoel de Vilhena nagymester címere. Belső oldalán Málta védőszentjei Szt. Publius, Szt. Ágota és Szt. Pál domborművei. A két férfi szentnél, gondolom mindenkinek már egyértelmű, hogy miért is érdemelték ki ezt a titulust,
Szent Ágota története mintegy 200 évvel későbbi.

A szicíliai születésű vértanú, a Decius római császár által elrendelt keresztényüldözések idején menekült Máltára, s a keresztény hagyományok szerint rabati Szt. Ágota katakombák felett álló (ma az ő nevét viselő) templomban lakott. Kr. u. 251-ben halt meg Szicíliában, miután megkínozták. Ő volt az a Szent, akinek melleit vágták le kínzói.

A város délkeleti csücskében, a főbejárattól jobbra, az 1453-ban  romos álapota miatt lebontott Castellu di la Chitati vagy castrum civitas helyén emelt Palazzo Giuratale  az Università székhelye volt, amíg az az 1693. évi földrengésben el nem pusztult.
(A 7,4 erejű pusztító földrengés epicentruma Szicília délkeleti felét, a Val di Noto kerületét sújtotta, s ennek külső hulláma érte el Máltát.)
Ezután (1726 – 28) épült meg a mai, francia barokk stílusú palota, Vilhena nagymester megbízásából, Charles François de Mondion építész tervei alapján.

Mdina, Vilhena palota

A palota a brit uralom idején, 1837-től kórházi funkciókat látott el, melyet 1956-ban szüntettek meg. 1973 óta Természetrajzi Múzeum.

Mi ugyan nem láttuk, de becsatolom ide a másik fontos épületet, amelynek tervezője és építési ideje megegyezik a Vilhena palotáéval. Ez a Vilhena palota hátsó feléhez csatlakozó, azzal összeköttetésben álló Corte Capitanale, az egykori bíróság épülete, amely helyet adott a mindenkori Capitano della Vergának is. Az összeköttetés finoman jelezte azt is, hogy az igazságszolgáltatás a Lovagrend kezében van, mint ahogy egy második – ma már lezárt – föld alatti ág, amely a Püspöki palotához futott ki, az egyház befolyásáról is tanúskodik.
Ma az épület Mdina városházája, amelyben a helyi tanács székhelye is található, ám ők 2012-ben nem kielégítő elhelyezés miatt megigényelték a Banca Guiratale épületét is.

Mdina, Corta Capitanale, kollázs

Amely épület a fentiekkel egy időben, s ugyancsak a párizsi építész, Mondion tervei szerint épült, éppenséggel az Università részére, melynek helyén Vilhena húzatta fel saját palotáját. Az épület (különösen kapuja) gazdag díszítésével magán viseli a tervezője kézjegyét.

Málta P1680126 Mdina, Banca Giuratale - Nemzeti Archívum

A Banca Guiratale, nevezik még Municial Palacenak (∼ Községháza) is, sokféle közintézménynek adott helyet történetében. A francia megszállás idején a Nemzetgyűlés székhelye, később középiskola, ma a Nemzeti Archívum 1530-1899 közötti gazdag dokumentumainak tárhelye.
Ha már a francia megszállás szóba jött, ide kívánkozik a történet, mely az épülettel cca. szemben, a Triq Villegaignon mások oldalán álló házhoz, a Bezzina jegyző házához kapcsolódik.

A történet tehát az 1798-1800. évekhez, a napóleoni időkhöz kötődik.
1798. júniusában Napóleon útban Egyiptom felé megáll (ő maga 1 hétre) Máltán, s a francia forradalom ideáit hozva magával meg is hódítja a szigetet. A  máltai nép, akiknek addigra már elegük volt a lovagok egyre korruptabb, fanatikus és képmutató hatalmából, örömmel üdvözölte a forradalmi eszméket.

Napóleon valóban gyors ütemben számos forradalmi intézkedést (rabszolgaság, feudalizmus, inkvizíció megszüntetése, helyi egyház megtépázása, polgárjogok törvénybe iktatása, ingyenes -gazdagok által szponzorált- iskolázás) vezetett be, s speciálisan itt Máltán hozzá kötik a falvak/ városok saját védőszentjének ünneplését, ahelyett, hogy minden nagyobb vallási ünnepet megülnének sziget-szerte.

Napóleon 300 csatahajója árbócerdővel vonta be a sziget partszakaszát, amely fenyegető látvány önmagában is megtette hatását. A Lovagrend (nagymestere ekkor a német Ferdinand von Hompesch) három nap múlva kapitulál Napóleon előtt, s szabad elvonulást kap maga és rendje számára.

A szép eszméken túl azonban Napóleon szereplése – mint más meghódítottak esetében is –  együtt járt a sziget értékeinek kifosztásával. Egy hetes tartózkodása után az egyiptomi serege finanszírozásához magával vitte az államkincstárat, tömbbe olvasztandó, egyházi aranyat és ezüstöt, illetve a Louvre számára hajóra rakatott műkincsek összértéke a leírások szerint, több volt, mint amennyit a Vatikánból raboltak.

Napóleon egy cca. 3000 főből álló helyőrséget hagyott hátra, minden ellátmány nélkül, így azok napirendjében a fő parancs volt, hogy gyűjtsék össze a kincseket, elsősorban nemesfémet, amelyhez leginkább a templomokban jutottak. Fosztogattak és erőszakoskodtak, mígnem  három hónap után, a máltaiak fellázadtak.

Ennek nyitó eseménye volt, amikor a mdinai karmelita templomból (fenti képeken annak tornyát látjuk) rabolták el a szent tárgyakat, a felbőszült tömeg rátámadt a katonákra, s hamar tettlegességgé fajultak a dolgok. A helyőrség parancsnokát,  Lazzarre Massont meglincselték, s kidobták a nevezett ház, (House of Notary Bezzina) erkélyén. Később a teljes, 65 fős mdinai helyőrségi állományt lemészárolták, s azoknak a mdinai polgároknak (6 fő) a nevét, akik ekkor vesztették életüket a Főkaputól balra, a Torre dello Standardo (őrtorony) közeli falán emléktábla őrzi.

Ezek az események indítják meg az egész szigetre (Málta és Gozo) kiterjedő felkelést és a sziget blokádját – melynek célja a franciák kiéheztetése volt – s melynek vezető szerveként jön létre a Nemzetgyűlés. A két éven át tartó ellenállás, azonban nem csak a franciáknak, de a szigetlakóknak is sok szenvedést okozott, miután a lovagok távozásával egy időben megszűnt szicíliai gabona utánpótlásuk, éhínség és folyományaként betegség pusztított. Máltán 20 ezerre teszik azoknak a számát, akik a felkelés idején vesztették életüket, melyből sokan éhhalált haltak, az akkor 114.000-re becsült összlakosságból. Ekkor omlott össze a vidéki népességnek fő megélhetési forrást nyújtó pamut termesztés és export, s többé nem is tért vissza.

Mégis, ez volt az első eset a máltaiak történelmében, amelynek során felkeltek az idegen megszállókkal szemben.

Mdina, Torre dello Standardo -K

Nem kis kanyarral, de így visszaértünk a séta kiinduló pontjához, a városkapu belső oldalán nyíló St. Publius térhez. A Vilhena palota és a Torre dello Standardo egymással szemben állnak, míg a Főkapuval szemben a rácsos ablakú bencés rendi monostor zárja
a teret. A bencések már a 14. század óta megtelepedtek a szigeten, s ebben az épületükben apácák élnek, akik sosem hagyják/hagyhatják el az épületet, s látogatókat sem fogadnak.
A hozzá csatlakozó, 1417-ben épült Szt. Ágota templom oltárát a neves barokk festő, Mattia Preti képe díszíti, mint ahogy még számos máltai (és dél-itáliai) templomban találkozhatunk műveivel.

Málta P1680113 Mdina

S itt már rá is kanyarodtunk a város középkori rajzát követő, 230 méteres főutcájára, a Triq Villegaignonra- amelynek néhány épületével már feljebb, illetve az előző bejegyzésemben is találkoztatok.  A főutcából hihetetlen keskeny utcácskák kanyarognak tova, a fal nyugati irányába.

Mdina, Triq Villegaignon eleje, kollázs 2

Az utca névadója egyébként az a máltai lovag kommendátor, L’Isle-Adam nagymester unokaöccse, a francia Nicolas Durand de Villegaignon volt, aki az 1551. évi török (Gozo inváziója címen ismertté vált) ostrom után Mdina falait megerősíttette. Mindezen túl, az oszmán birodalom elleni kiterjedt csaták számosában részt vett, így ott volt 1542-ben Buda ostrománál is. Később a francia tengerészeti flotta helyettes admirálisa, aki az üldözött hugenották és svájci kálvinisták megmentésére II. Henrik francia király felkérésére megalapította a France Antarctique kolóniát, Braziliában, a mai Rio de Janeiróban.

A jobb tájékozódás kedvéért becsatolok itt néhány, részben általam preparált térképet, akár egy saját városi séta segédeszközéül.

Valamennyi térkép, ha más sorszámozással is, általánosságban ugyanezt az útvonalat követi. Miután a Casa Inguanez (Szt.Ágota templommal szemben) melletti kis ívnél elhaladunk, legszembetűnőbb két palota, amely még a következő attrakció, a katedrális tere előtt szembetűnik, a már megismert Banca Guiratale, s közvetlen előtte másik palota, a Casa Testaferrata.

Málta P1680122 Mdina, Casa Testaferrata

A Testaferrata család ezen ága (1716-óta) a San Vincenzo Ferreri márkija címet viseli, amely címek nagyon fontosak voltak bizonyos magasabb hivatalok betöltéséhez.
Ők történetesen, és fiúágon örökletes módon, az Inkvizíció kincstárnoka hivatalt viselték, amelyhez csatolták még a Nagymester javainak adminisztrációs feladatát. Ez természetesen jelentős előjogokat, és magas tekintélyt adott viselőinek.

Málta IMG_4919 Zsu - Mdina, Casa Testaferrata, kapuÉrdekessége a családtörténetnek, hogy
1760-ban, férje halálával egészen egyedi módon, átmenetileg örökölte a hivatalt
Vicenza Matilda Testaferrata, aki azidőben viselte terhességét első fiával.

A gyermek, Pietro Paolo csak apja halálát követően született meg, így 17 éves koráig,
1778-ig édesanyja  hivatalban maradt.

Távozásakor Guilio Carpegna inkvizitor,
az igazi máltai nemes hölgy prototípusaként jellemezte és dicsérte őt.

 

És ezzel elértünk a város tényleges centrumához, a Szt. Pál térhez, mely 1696-1705 között épített katedrálisára nyitott tágas térrel hangsúlyozza annak méretét és pompáját.

A teret a földrengés után alakították ki, a régi szűk beépítés számos házát le kellett bontani, köztük az előbb említett Testaferrata rezidenciát is, melyhez tulajdonosa csak hosszú huza-vona után járult hozzá.

Mdina, Salvio D'Antonio ábrázolás

A város barokk arculata legszebb együttesét hozták itt létre a katedrális jobb oldalára felfűzve. A barokk katedrálist déli oldalán a Püspöki palota szegélyezi, oldal-bejárati ajtajával szemben pedig a csodálatos homlokzatú Katedrális Múzeum, az egykori szeminárium épülete áll. Mindhárom épület időben egymás után került kialakításra.

A Szent Pál katedrálisra annak terjedelme, és már most is hosszúra nyúlt bejegyzésem következtében egy új, önálló írásban térek majd ki.
A Püspöki palota (1722) a máltai püspökök rezidenciája, akik a kezdetekben (1156) a palermoi egyháztartomány megyei püspöksége (suffraganea) voltak, míg egy 1797. évi pápai levéllel adják a Málta püspöke és Rodosz érseke címet a mindenkori mdinai püspöknek. 1928-ban a titulus így változott: érsek, Málta püspöke.

Málta P1680145 Mdina Érseki palota

Málta IMG_4934 Zsu - Mdina, Cathedral MuseumA Cathedral Museum 1733-1742 között épült, püspöki szeminárium számára, amely ma egy igen értékes egyházi gyűjteménynek ad otthont, melynek alapjait 1831-ben egy nagyvonalú adomány fektette le.
A nemes Count Saverio Marchese (1757-1833) a kultúra számos területén nagy műveltséggel rendelkező műgyűjtő, hagyományozta ritka értékes – festményekből, rajzokból és nyomatokból álló – , mintegy 400 darabos gyűjteményét a katedrálisnak, amelyet kezdetben ott is őriztek.

1858-tól fokozatosan a szeminárium megszűnt működni az épületben, s az különböző funkciókat vett fel, míg végül egy tengerészeti kiállítás adta ötletből kiindulva lassan átalakult a Katedrális Múzeumává. A múzeum ma három szintet foglal el, a boltozatos pincék egykori tárolóitól, a földszinti nagy kiállítótermekig, benne a 18. századi,
fa padokkal berendezett refektóriummal, föl a piano nobiléig, mely egyes vélemények szerint Máltaiak legszebbike. Az első emeletre vezető díszlépcső ugyancsak egy mestermű, s ugyanott még kis nyolcszögletű kápolna csodálható meg.

Mdina- Cathedral Museum, kollázs 8

Az eredeti gyűjtemény bővült tovább egyházi relikviákkal és öltözékekkel, a római korból származó pénzérmékkel, értékes kéziratokkal, az Inkvizició jegyzőkönyveivel, s az Università műtárgyaival többek között. Kiemelkedő darabjai a gyűjteménynek Dürer fametszetei  Szűz Mária életéről és a Kis Passiónak nevezett sorozat.

A Szent Pál Katedrális bal oldalán egy 17. századi (eredetileg három épületből álló) palota épült rá a városfalra, amely többszöri átalakuláson ment át a századok során. A Palazzo Piro mai formájában is azt a fényt és nagyságot kívánja sugározni, amit ezek a nemesi paloták jelentettek. 2005-ben a Katedrális egyházi kormányzata megvásárolta, egy kulturális, művészeti és társadalmi párbeszéd folytatására alkalmas helyszín létesítése céljával.

Innen egy igazi kora középkori palotát ejtünk útba, mely egyike a legöregebb mdinai lakóépületeknek, alapjait még a 13. században fektették le, s első tulajdonosai a város  legjelentősebb családjai közé tartoztak. A Falson család a 15 – 16. században némileg átalakított otthona, a nevüket viselő palota – hívják még stílusa miatt (dupla fogazott szalagpárkány, kettős ablakok) Normann háznak is – reprezentálja azt a kiemelt életvitelt, amely az akkori városi tanács fő tisztviselőit megillette. A Falson palotában vendégelték meg és adtak szállást az újonnan Máltára érkezett Lovagrend nagymesterének, Philippe L’Isle Adamnak is.

IMG_0265 3.nap V Mdina, Palazzo Falson

A palota több tulajdonos váltás után 1927-ben egy művészi érzékkel megáldott, s tulajdonságaiban kissé reneszánsz embernek a birtokába került, aki hosszú éveken keresztül, folyamatosan töltötte meg házát antik tárgyakkal és történelmi relikviákkal.
A ház ma múzeum, s sajnálatos módon a szoros program miatt ide sem tudtunk bemenni.. Amit azonban nagyon sajnálok, hogy sem ide, de más mdinai palota udvarára sem pillantottunk be egyetlen esetben sem, amelyek pedig sokszor több meglepetést és bájt tartogatnak, mint a külső megjelenés.

Mdina, Falson palota, kollázs

Ezután a Santa Sofia palota a következő célpont, melyet Mdina legrégibb fennmaradt épületének tekintenek. Az eredeti, egyetlen szintje még 1233-ban épült, egy központi udvar köré. A palotába a fő kapuból egy árkádos átjáró folyosó (megnevezése siqifah) vezetett az udvarhoz. Ezt az átjárót később egy szűk utcává, a mai Triq Santa Sofia -vá alakították, amely az épületet kettéosztotta.

Az épület sok hasonlóságot mutat a Falson palotával, s itt is a második szint jóval később, valamikor 1938-ban került ráépítésre.

Málta P1680216 Mdina, Palazzo Santa Sofia

A Villagaignon úton a Palazzo után a 17. századból származó karmelita kolostor és templom épülete következik, amely történelembe is beleavatkozó szerepéről már írtam fent, a francia megszálló katonák ellen kirobbant 1798. évi felkelésnek kapcsán.

Málta P1680134 Mdina Triq Villegaignon , Karmelita tmpl

A jelenlegi épületet 1659-ben emelték, s mind templomát, s a hozzá udvarán át csatlakozó kolostorát Mdina kiemelt látványosságai között tartják számon. Az Angyali Üdvözlet titulusú templom Málta első elliptikusra épített barokk temploma, lenyűgöző művészi értékei mellett ki szokták emelni refektóriumát, melyekből csatolok egy képi betekintést az interneten talált fotókból, egy kis kárpótlásul az itt is (fájóan) kihagyott személyes megtekintés helyén.

IMG_0268 3.nap V Mdina, Karmelita templom és kolostor

Mdina, Karmelita templom kollázs

Hát ezt a válogatást gondoltam adni Mdina kiemelt világi és egyházi intézményeiről, s gondolom, most már az alábbi video is sokkal meghittebben hat:

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Utazás, Vallás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mdina a csendes város

Mdinában a séta elragad és elvarázsol. Egyedülálló mesebeli város, a sziget közepén, annak egyik legmagasabb pontján, melegsárga, szűk kanyargó utcákkal és gépjármű forgalom nélküli belső várossal. Ez a csendes város, ahová az egykori vizesárok felett átnyúló hídon, és a citadella-szerű városfalakon át juthatsz, egy ittfelejtett darabja a középkornak. Mint ahol megállt az idő, évszázados falak és hallgatag szegletek, meghitt terecskék, templomok és kolostorok, s a nemesi palotáknak pazar seregszemléje. Számos részletét már láthattátok a balkonokról szóló bejegyzésemben, hiszen ebben a különleges atmoszférájú városban sok apró szépséget kaptunk lencsevégre. Még üzletekbe vagy éttermekbe sem nagyon botlasz sétád során. S estére, mire a turistáktól kiürül a város, vissza is alakul csendes várossá.

Mdina, a dombon, Martfa felől

Málta P1680105 Mdina, Pjazza San Publju - Sz. Publius tér

IMG_0232 3.nap V Mdina, Sz. Publius tér-Bencés kolostor

Málta IMG_4909 Zsu - Mdina, Szent Péter templom és monostor

Málta P1680205 Mdina Pjazza tas-Sur- Bástya tér

Málta P1680217 Mdina

IMG_0268 3.nap V Mdina, Karmelita templom és kolostor

1530 -ig ez a város volt a sziget politikai, kulturális és vallási központja is.
Általános felfogás szerint a Dingli fennsík kiugró nyúlványán már a bronzkorban állt egy falu, s ebbe telepedtek be a főniciaiak, s nevezik el Maletnek (menedéknek).

Mdina különböző neveket viselt, függően a rajta uralkodóktól és betöltött szerepétől.
A főniciaiak és punok után jönnek a rómaiak. A római kori Melita mintegy háromszor akkora volt, mint a mára fennmaradt (képen: L-Imdina, pink színben) mag, amely mindössze kb. 258 embernek nyújt fedelet falai között. Ezzel ma egyike Málta legkisebb városainak. (De mint tudjuk, nem a méret számít!- Itt különösen nem.)

Római kori Melita

Aerial_view_Mdina,_Malta, Wikipedia

A Római Birodalom hanyatlása a városban is sok zavarral járt, s a bizánci időben  megtörtént az első védősáncok kiásása, s valószínűsíthetően ekkor zsugorodott mai Mdina_fortifications_mapméreteire, amely célja a jobb védhetőség volt.
A városfalak a századok folyamán még több alkalommal átépítésre/megerősítésre kerültek, s a ma – a 2008-2016 között restaurált – látható falak többnyire az utolsó, 16-18. század közötti időszaknak, a Lovagrend időszakának létesítményei.

A bizánciakat követő arabok a várost egy vizesárokkal kettéválasztották, ahol a három oldalával sziklaperemre támaszkodó, jól védhető “Városba” (=Mdina), vagy citadellába a felső rétegek költöztek, s előterében, az egyetlen ún. szárazföldi oldal felén, a déli határán pedig létrejött Rabat, a köznép, – kézművesek és kereskedők terjeszkedő elővárosa.
(A testvérszigeten, Gozón ugyanígy a Citadella és Rabat megkülönböztetéssel éltek.)

A falak előtt és a vizesárok mentén kialakították az ún. Howard kerteket, amely szép zöld parkkal jelzi ma a választóvonalat az egybeforrt városok között.

Málta IMG_4989 Zsu - Mdina, Görög kapu-háttérben Howard Gardens

Málta P1680201 Mdina, - városfal

Az őket követő normannok bővítették tovább a falakat, hiszen a Földközi tenger kalózainak évszázadokig kedvelt célpontja volt Málta, ezért fontos volt a város védelméről ily módon is gondoskodni. Vastag falrendszert építettek a város köré, s annak délkeleti sarkán egy fellegvárat –  Castellu di la Chiati –  hoztak létre, valószínűleg bizánci alapokon.
Mdina katedrális, földrengés előttA normannok korára tehető a katedrális, azaz a sziget fő temploma építésének kezdete is, az első, Szűz Máriának szentelt, a muszlimok idején lebontott épület helyén, immáron Pál Apostol védelmébe ajánlva. Málta ugyanis fontos megállóhelye volt a Szentföld felé induló keresztes csapatoknak. Mdina máig megmaradt püspöki székhelynek.

A normannok idejétől kezd a város népessége is újra növekedni. A betelepülők többsége Szicíliából és Itália déli feléről (Calabriáig bezáróan) érkezik, illetve az itt állomásozó garnizonok állományából kerül ki.

A város első feljegyzett ostroma 1429-ben volt, amikor az észak-afrikai szunnita Hafsid dinasztia szemet vetett Szicíliára, s meghódításának előszobája Málta lett volna.
A szaracénok 18 ezer katonával pusztítottak a szigeten, ám Mdinát nem tudták bevenni. Ezért kapja Aragóniai Alfonz (Szicília) királyától a Città Notabile címet. A falak ekkori újabb erősítésével Mdina a sziget egyetlen erődített városa.

1429- Szent Pál megmenti a mdinaiakatAz ostromhoz kötődik a történet, hogy a támadók gúnyolódva, a város bejárata elé kenyeret helyeztek, jelezve hogy a védőkkel szemben, nekik van kenyerük. Azonban az éj leple alatt a mdinaiak kilopakodtak a városból, s sajtot tettek a kenyér tetejére, mutatván, nem csak kenyerük van, hanem arra még sajt is jut.
Az ostrom köré vallásos legendák is szövődtek.
A nevezetes történet szerint a máltaiaknak megjelent Szent Pál, fehér lovon, kezében karddal, hogy megvédje őket. Ezt az eseményt megörökítette
1682-ben Mattia Preti festményén, ami ma is látható a katedrális Angyali Üdvözlet kápolnájában.

A sziget 440 éven át Szicília hűbérbirtoka volt, s ez idő alatt Málta kézről kézre vándorolt, feudális urai vették és eladták, elzálogosították, birtokolták házasság, örökség, vagy háborúk révén. Ez idő alatt gazdái – összesen 39 (!) – a legszélesebb skálán mozogtak: volt köztük egykori tengerész, kalóz, királyi admirális, vagy kormányzó, a spanyol királyi ház tagja, (sziciliai) alkirály, de gazdasági vállalkozó is…

Az Anjou Károly (1266-81) időszaka alatt kezdett formálódni a helyi nemesi réteg. Mdina a máltai arisztokráciának az otthona, akik után fennmaradt épületek rendkívüli keverékét adják koroknak és stílusoknak. A 12. században a fiágon kihalt normannokat váltó német Hohenstauf dinasztiát (1194-1266) követő Anjouk már a gótika kora. A reneszánsz az Aragóniai uralkodók és spanyol nemesek idejében (1282-1530) válik divattá, hogy azt elemi erővel (szó szerint, hisz ebbe nagyon besegített egy földrengés) elsöpörje a barokk, melynek 17. században keletkezett épületei uralják leginkább a város fennmaradt arculatát.

IMG_0230 3.nap V Mdina, Torre dello Standardo őrtorony

Málta P1680124 Mdina

Málta P1680209 Mdina, Palazzo Falson

Málta IMG_4928 Zsu - Mdina, Pjazza San Pawl városháza

Málta IMG_4905 Zsu - Mdina, Triq Inguanez Rendőrség

Mdina - kollázs 2

A paloták többsége ma is privát otthonokként szolgál, miközben nevükkel számos, a város életében jelentős szerepet betöltött nemesi család emlékét örökítik tovább.

Rögtön a várost Kelet – Nyugat-i irányban átszelő főutca, a Triq il Villegaignon elején (6.sz.) vonja magára figyelmünket a Casa Inguanez, amely cca. 1350 óta volt ennek a családnak a birtokában.Málta P1680120 Mdina, Casa Inguanez kapu Az Inguanezek az egyik legősibb nemesi család Mdinában,
az Aragóniai ház uralomra jutásakor (1284) gróf Iguanez lett a sziget helytartója. Ezt a méltóságot utódai örökölték egészen a spanyol uralom végéig, s a város vezetésében betöltött fontos szerepüket mutatja az is, hogy a Főkapu (másként Mdina, vagy Vilhena kapu) belső oldalára még családi címerüket is bevésték. Különlegessége a ház történetének, hogy a spanyol királyoknak örökös lakhatási joguk van itt, igaz 1927.
(XIII. Alfonz király) óta, ezzel a jogukkal nem éltek.

Málta P1680115 Mdina, Casa Inguanez

Még a lovagok érkezése előtt 1398-1420 között egy rövid időszakra a város megszabadult a feudális igától, s a város feletti kontrollt az Università gyakorolta.

Az Università a helyi nemesség önrendelkezési szerve, amelybe a tisztségviselőket, köztük 4 választott bírót, a Consiglio Popolare, a 13. század óta tevékenykedő városi tanács v. közgyűlés küldte. A választók a családfők voltak, a választhatók a helyi nemesek, tiszteletben álló polgárok, tanult emberek és egyházi személyek közül kerültek ki.

A tanács bizonyos fokú függetlenséget élvezett a nemzetközi ügyekben, tanácsadási joga volt a kormányzat felé, intézte a város belső ügyeit, esetleg adót vetett ki, s némely törvényeket hozhatott, megválasztotta városi tisztviselőit és bíráit, akik védték a városi hagyományokat és jogokat.

A helyi közrend fenntartását ügyelő, a Capitano della Verga nem folyt bele  az Università üléseibe, ám a városi önkormányzat kiemelt főtisztviselőjének számított.

Mindez 1530-ban változott, amikor a sziget a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend kezébe került. Az Università kompetenciáit folyamtosan megnyirbálták, s végül a brit uralom alatt 1819-ben meg is szüntették.

Mdina elveszítette jelentőségét, mivel a lovagok inkább gályáik közelében, a kikötő területén – előbb Birguban, majd Vallettában – telepedtek le.  A helybéli nemesség nem örült a lovagoknak, de belenyugodott. A város adott helyt a Nagymesterek beiktatási ceremóniájának, s a lovagok ünnepi esküjének, amelyben kijelentették, hogy tiszteletben tartják a helyi nemesség privilégiumait és jogait, míg azok elismerték a johanniták fennhatóságát. A lovagok megjavíttatták és 2 új bástyával megerősítették a falakat, mielőtt áttelepültek Birguba.
Az 1565 –ös nagy ostrom szinte teljesen megkímélte Mdinát. Így a város utánpótlással láthatta el a lovagokat, s fontos kapcsolattartó volt Szicília és a birgui szállású Nagymester kommunikációjában.

Valletta felépültével Mdina hanyatlásnak indult, s csaknem minden lakója elhagyta, áttelepedett az új fővárosba. Így kapott ismét új nevet, s lett a Città Vecchia – öreg város. Keserű fintora a sorsnak, hogy megmenekülését lényegében az 1693. évi földrengésnek köszönhette. A földrengés nem csak a hivatali épületeket és privátházak sorát rongálta meg, de szinte porba döntötte a katedrálist. Ennek hatására, az egyházból kiinduló kezdeményezésként új élet indult meg a romokon.

Málta IMG_4926 Zsu - Mdina, Szt. Pál Katedrális

Új barokk katedrálist építettek a híres építész, Lorenzo Gafà tervei alapján, s az akkori portugál nagymester António Manoel de Vilhena számos új épületet emeltetett, köztük a főkaput (1724), rajta a saját és a város címerével. Ugyanott – az egykori Università helyén – pompás barokk palotát (1730) is emeltetett magának, mely ma természetrajzi múzeumként szolgál.

Málta P1680108 Mdina, Vilhena palota

Mdina- főkapu 2 oldala

Málta P1680099 Mdina, Főkapu, Vilhena címer

IMG_1080 3.nap V Mdina, Főkapu belső, St.Publius, St.Paul, St.Agatha,

Mi magunk is ezen a Főkapun léptünk be a városba, s sétánk jelentősebb állomásain a következő fejezetben kalauzollak el Benneteket.

Az erődített város északi falairól csodás panorámában volt részünk, ahol gyakorlatilag Málta szigetének harmadát átfoghattuk tekintetünkkel.

Málta IMG_4983 Zsu - Mdina, panoráma

Távozáskor a másik városi kapun, mondhatni a “hátsókapun”, a Görög kapunál hagytuk el a várost, ahol a buszunk várakozott ránk. Még megpróbáltuk néhány felvételben megörökíteni a Howard Gardens szép ligetes fáit, az elénk táruló körforgalmat, benne
Szent József szobrával, s egyéb épületekkel. Itthoni meglepetésként ismertem csak fel, az időközben átlapozott képek alapján, hogy ott álltunk a híres római emlékkel, a Domus Romanaval szemben.

Málta P1680223 Mdina, busz állomás, Domus Romana

Ám valahogy erre sem sikerült a figyelmünket a tájékoztatásunkra szerződött idegenvezetőnek felhívni. Mint ahogyan többé – kevésbé az összes, következő fejezetben bemutatásra kerülő látványosság esetében is véres munkával szedtem össze az ismereteket. Merthogy az útvonalat bejártuk, s 1-2 épület kivételével szinte mind előtt elvonultunk, ezért szerencsére képeim készültek ezekről.

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Történelem, Utazás, Vallás, Városnézés | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Szent Pál nyomában Máltán

A római időkben a sziget mai fővárosa még nem is létezett, a rómaiak (majd utánuk az arabok és sokan mások) az előző telepesek nyomán a sziget belsejébe húzódva, annak legmagasabb pontján alakították ki városukat, mely ma a Mdina nevet viseli.

Málta P1670899 Mdina

Málta IMG_4820 Zsu - Mdina

A név kiejtése egyébként imdina, s az arab megnevezéséből maradt fenn, ami nem jelent mást, mint város. Mint ahogy a ma már vele egybenőtt Rabat jelentése is előváros.
A főniciaiak után, akik a szigetet is és ezt a várost is Maletnek nevezték, a rómaiak adják neki a Melita nevet. Itt, Mdinában található a római villa (Domus Romana), mely ezen idők J. Quintin's Insulae Melitae Descpitio, 1536legjelentősebb lelete a szigeten. A mai felfogás szerint a rómaiak idején nem is volt több város a szigeten (Gozon is egy, Gaulos- a mai Victoria/Rabat), s a területet elszórt villák és gazdaságok tarkították. Mindazonáltal ekkor a szigetcsoport- mely Szicília provinciához tartozott- gazdaságilag felvirágzott: méz, bor, rózsa és finom vászon legismertebb termékei.

A rómaiak legfőbb tengeri kikötője egyébként a hajótörés öble közelében levő Salina Bay-i öbölben volt, ahol ma leginkább csak sólepárlás folyik. Az idevezető út mentén is számos sólepárló telep működik, mint ahogy a Szent Pál szigete előtti hatalmas kerek, tengerbe telepített medencék a haltenyésztést szolgálják.

A rómaiak idejére tehető legfontosabb esemény a sziget történelmében Szent Pál hajótörése volt. Egy idelátogató sem kerülheti el az emlékezetét Máltán.
IMG_1061 3.nap V Rabat, Wignacourt múzeumNem csak a kiemelkedő számú, Szent Pál alakját és a hajótörést megörökítő festmény és szobor, amivel mindenképp találkozunk, de legalább húsz templom és kápolna van erre a névre szentelve.
Az évszázadok folyamán a máltaiak egy sor legendát is szőttek köré, melyet a folklór továbbörökített. Van forrás, amit
ő fakasztott, de a számomra legkedvesebb történet, amely elmondja, hogy ittléte alatt eltűnt az összes mérges kígyó a szigetről, de az itt maradottak is elvesztették fullánkjukat.

Rabat városa a legfőbb hordozója ennek a kultusznak. A főterén emelkedő, 17. századi Szent Pál templomot állítólag annak a háznak a helyén emelték, amelyben a hajótörött apostolt megvendégelő városi elöljáró, Publius lakott. Publius, aki addig a rómaiak itteni fő támaszának számított, nemcsak a keresztény hitre tért Szent Pál hatására, de ő lett Málta első püspöke is, illetve később a kereszténység első szentté avatott mártírja Máltán.

Rabat- kollázs

A templom oldalához csatlakozó St. Publius kápolna alatt található Szent Pál barlangja, amely a római időkben börtönként szolgált, s a helyi hagyomány szerint itt tartották fogva Szent Pált, 3 hónapos máltai tartózkodása alatt. Itt mondjuk kissé ellentmondásos a történet, mert, ha fogolyként volt itt bezárva, akkor nem történhettek meg a legendás gyógyítások és tanítások, amellyel elvetette a katolicizmus alapjait a szigeten. Ugyanakkor a Biblia szerint szabadon mozgott a szigeten, amit a rómaiak lehetővé tehettek neki, s ez már jobban illene a képbe. A barlang kultikus szerepe új ösztönzést kapott a Lovagrend Máltára érkezésével, amikor 1617-ben Alof de Wignacourt nagymester támogatásában részesítette. A barlang ez időtől emelkedett a századok folyamán neves búcsújáró hellyé.

Málta P1680023 Rabat, grotto

A máltaiak minden esetre Pál apostol fellépésétől számítják a kereszténység jelenlétét a szigeten, melynek a nyomait rejti a Rabat területe alatti, a korai keresztények szertartási és temetkező helyeként szolgáló kiterjedt katakomba rendszer. Ezekben a sírokban ugyan találtak pogány, vagy zsidó sírokat is, az azonban kétségtelen, hogy legnagyobb kiterjedésüket a rómaiak idejében élték, akik szigorúan tiltották a város falain belüli temetkezést. S Rabat keleti fele, ahol feltárták ezt a nekropoliszt, már kívül esett az akkori város, Mdina városfalán és vizesárkain. A legjelentősebbek, az egyenként mintegy
négyezer m² területen a Szent Ágota-katakombák és Szent Pál-katakombák, melyek keletkezése a késő 3. századra tehetők. A terület mintegy 10%-át nyitották meg a látogatók előtt.

Szent Pál katakombákhoz - kollázs

A Szent Pál katakombák a legnagyobb kiterjedésűek egész Máltán, melyek egykor 1400 sírt rejtettek, s ezekből mintegy 900 fennmaradt. A temetkezőhely középpontját egy csarnok képezi, s annak mindkét végében egy ún. agapé asztal látható. Ennek tanúsága szerint a római időkben szokásban volt az elhunytaktól egy közös étkezés (és esetleg virrasztás) keretében búcsút venni, de a Halottak ünnepén ill. Mindenszentekkor is itt gyűlhettek össze a közösségek. Az agapé asztalok alacsony peremű kerek, a sziklából egyben kivájt alakzatok, körülöttük kőpadkával, a római étkezések triclinium asztala mintájára, mely utóbbi körül félig fekvő pózban költötték el az ételeket.

IMG_0207 3.nap V Rabat, katakombák

A csarnok egyik feléhez kis kápolna is csatlakozik, míg három oldalát járatok veszik körül, amelyekben különböző sírtípusokat figyelhetünk meg. A leggyakoribb az egyszerű boltozatos falfülke (loculi sír), vagy pusztán a kőbe vájt üreg. A sírokat egy kővel lehetett lezárni. A kisebb üregek, mintegy polcnyi méretben, gyermeksírokat rejtenek, míg vannak kétszemélyes, baldachinos kiképzésűek, amibe még fejtámaszt is faragtak. Régen freskók díszitették a falakat, ezek azonban idővel lekoptak, vagy elhalványodtak.

Málta IMG_4884 Zsu - Szt. Pál katakombák

A sziget első katedrálisa, Mdinában is Szent Pálról kapta a nevét, azonban Mdinára majd egy külön fejezetben térek ki.

Ami ezen túl a nevére szentelt számos templom közül kiemelést érdemel, az a Valletta-i Szent Pál hajótörése kollégiumi plébániatemplom, amely egyike Valletta legöregebb templomainak, gyakorlatilag a város építésével együtt keletkezett. Az 1582-ben elkészült szerény, 5 oltáros templomot később kibővítették, s ma három hajós, sekrestyével és oratóriummal, s a mellékhajókban 10 kisebb, kupolában záródó kápolnával. A szűk utcából megközelíthető templom, értékes művészeti alkotások gyűjteményével része Málta Kulturális Örökségének.

Szt. Pál hajótörés temploma- kollázs

A főoltáron a hat arany-és ezüst szobor a római Szent Pál Bazilika apostoli szobrainak identikus másai. Az oratóriumot Szent Mihály Arkangyal tiszteletére avatták.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A templom sok szép művészeti alkotása között szembeötlő helyen nyer kiállítást a Szent nagyméretű, fából faragott, színes szobra (készült a templom tervezőjének testvére, Melchiorre Gafà római műhelyében 1659 körül), melyet február 10.-én, a hajótörés napján, a hívők vállukon viszik körbe Valletta utcáin.

Szt.Pál tituláris szobra, Hajótörés templomában, Valletta

Ez a nap hivatalos ünnep Máltán, s a leírások szerinti nagyszabású ceremóniasorozat pompás látvány, s minden érzékre ható egész napos eseményeivel valóságos népünnepély.
A nyitányát délben a Felső Barakka kertek alatti ágyukból leadott díszlövés adja, majd elindul a Nemzeti Filharmonikusok zenés felvonulása, a  ‘Marċ tas-Siegħa’ parádé, mely végigkíséri az egész napot. Az utcák zászlókkal, drapériákkal, lámpafüzérekkel díszített pompája, az erkélyekről záporozó papírkonfettik özöne növeli a hangulatot, az ünnep fényét. S az ujjongó tömeg megtölti az utcákat.
Az egyházi körmenet kezdete délután 6 órakor
a testvériségek jelképeit és relikviáit tartó papi és egyházi személyek ünnepélyes kivonulása. Ekkor indul az első önkéntes csapat, vállán Szent Pál nehéz szobrával, harangzúgás, a tömeg örömrivalgása és dicshimnuszok kántálása kíséretében, meghatározott útvonalon a Szent János társkatedrális irányába. Ott ünnepi mise, s a hajótörési történet felolvasása adja a további programot. A szobrot végül visszaviszik helyére, ahol a templomban folyamatos misézés zajlik. Az esti tűzijáték s egyéb  gasztronómiai élvezeteket is nyújtó események mellett zárul a nap.

Ezt a hosszas leírást csak azért fűztem be ide, hogy némileg érzékelhetővé váljék az a szellemiség, amely Szent Pál mélyen gyökerező jelenlétét jelzi a sziget életében.

A templom a Szent Pál életének szomorú záródásából még két relikviát őriz: egy darabját annak az oszlopnak, amelyen Kr. u. 67-ben Rómában lefejezték, illetve a jobb csuklócsontjának egy darabját a kéz alakzatú urnatartóba zárva.

Kategória: Málta, Történelem, Vallás, Városnézés | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás