Mdina, templomok és paloták

Mdina 1998. óta az UNESCO ajánlási listáján szerepel a világörökségi besoroláshoz.

Induljunk el hát egy városnéző sétára, a Főkaputól, ahol a legtöbben belépnek a falakkal körülvett ősi városba.

Málta IMG_4895 Zsu - Mdina, főkapu, Mdina gate

A kapu ívében, valamint a két oldalán álló oroszlánok kezében, mint már esett róla említés, az (ujjá)építtető, António Manoel de Vilhena nagymester címere. Belső oldalán Málta védőszentjei Szt. Publius, Szt. Ágota és Szt. Pál domborművei. A két férfi szentnél, gondolom mindenkinek már egyértelmű, hogy miért is érdemelték ki ezt a titulust,
Szent Ágota története mintegy 200 évvel későbbi.

A szicíliai születésű vértanú, a Decius római császár által elrendelt keresztényüldözések idején menekült Máltára, s a keresztény hagyományok szerint rabati Szt. Ágota katakombák felett álló (ma az ő nevét viselő) templomban lakott. Kr. u. 251-ben halt meg Szicíliában, miután megkínozták. Ő volt az a Szent, akinek melleit vágták le kínzói.

A város délkeleti csücskében, a főbejárattól jobbra, az 1453-ban  romos álapota miatt lebontott Castellu di la Chitati vagy castrum civitas helyén emelt Palazzo Giuratale  az Università székhelye volt, amíg az az 1693. évi földrengésben el nem pusztult.
(A 7,4 erejű pusztító földrengés epicentruma Szicília délkeleti felét, a Val di Noto kerületét sújtotta, s ennek külső hulláma érte el Máltát.)
Ezután (1726 – 28) épült meg a mai, francia barokk stílusú palota, Vilhena nagymester megbízásából, Charles François de Mondion építész tervei alapján.

Mdina, Vilhena palota

A palota a brit uralom idején, 1837-től kórházi funkciókat látott el, melyet 1956-ban szüntettek meg. 1973 óta Természetrajzi Múzeum.

Mi ugyan nem láttuk, de becsatolom ide a másik fontos épületet, amelynek tervezője és építési ideje megegyezik a Vilhena palotáéval. Ez a Vilhena palota hátsó feléhez csatlakozó, azzal összeköttetésben álló Corte Capitanale, az egykori bíróság épülete, amely helyet adott a mindenkori Capitano della Vergának is. Az összeköttetés finoman jelezte azt is, hogy az igazságszolgáltatás a Lovagrend kezében van, mint ahogy egy második – ma már lezárt – föld alatti ág, amely a Püspöki palotához futott ki, az egyház befolyásáról is tanúskodik.
Ma az épület Mdina városházája, amelyben a helyi tanács székhelye is található, ám ők 2012-ben nem kielégítő elhelyezés miatt megigényelték a Banca Guiratale épületét is.

Mdina, Corta Capitanale, kollázs

Amely épület a fentiekkel egy időben, s ugyancsak a párizsi építész, Mondion tervei szerint épült, éppenséggel az Università részére, melynek helyén Vilhena húzatta fel saját palotáját. Az épület (különösen kapuja) gazdag díszítésével magán viseli a tervezője kézjegyét.

Málta P1680126 Mdina, Banca Giuratale - Nemzeti Archívum

A Banca Guiratale, nevezik még Municial Palacenak (∼ Községháza) is, sokféle közintézménynek adott helyet történetében. A francia megszállás idején a Nemzetgyűlés székhelye, később középiskola, ma a Nemzeti Archívum 1530-1899 közötti gazdag dokumentumainak tárhelye.
Ha már a francia megszállás szóba jött, ide kívánkozik a történet, mely az épülettel cca. szemben, a Triq Villegaignon mások oldalán álló házhoz, a Bezzina jegyző házához kapcsolódik.

A történet tehát az 1798-1800. évekhez, a napóleoni időkhöz kötődik.
1798. júniusában Napóleon útban Egyiptom felé megáll (ő maga 1 hétre) Máltán, s a francia forradalom ideáit hozva magával meg is hódítja a szigetet. A  máltai nép, akiknek addigra már elegük volt a lovagok egyre korruptabb, fanatikus és képmutató hatalmából, örömmel üdvözölte a forradalmi eszméket.

Napóleon valóban gyors ütemben számos forradalmi intézkedést (rabszolgaság, feudalizmus, inkvizíció megszüntetése, helyi egyház megtépázása, polgárjogok törvénybe iktatása, ingyenes -gazdagok által szponzorált- iskolázás) vezetett be, s speciálisan itt Máltán hozzá kötik a falvak/ városok saját védőszentjének ünneplését, ahelyett, hogy minden nagyobb vallási ünnepet megülnének sziget-szerte.

Napóleon 300 csatahajója árbócerdővel vonta be a sziget partszakaszát. A Lovagrend (nagymestere ekkor a német Ferdinand von Hompesch) három nap múlva kapitulál Napóleon előtt, s szabad elvonulást kap maga és rendje számára.

A szép eszméken túl azonban Napóleon szereplése – mint más meghódítottak esetében is –  együtt járt a sziget értékeinek kifosztásával. Egy hetes tartózkodása után az egyiptomi serege finanszírozásához magával vitte az államkincstárat, tömbbe olvasztandó, egyházi aranyat és ezüstöt, illetve a Louvre számára hajóra rakatott műkincsek összértéke a leírások szerint, több volt, mint amennyit a Vatikánból raboltak.

Napóleon egy cca. 3000 főből álló helyőrséget hagyott hátra, minden ellátmány nélkül, így azok napirendjében a fő parancs volt, hogy gyűjtsék össze a kincseket, elsősorban nemesfémet, amelyhez leginkább a templomokban jutottak. Fosztogattak és erőszakoskodtak, mígnem  három hónap után, a máltaiak fellázadtak.

Ennek nyitó eseménye volt, amikor a mdinai karmelita templomból (fenti képeken annak tornyát látjuk) rabolták el a szent tárgyakat, a felbőszült tömeg rátámadt a katonákra, s hamar tettlegességgé fajultak a dolgok. A helyőrség parancsnokát,  Lazzarre Massont meglincselték, s kidobták a nevezett ház, (House of Notary Bezzina) erkélyén. Később a teljes, 65 fős mdinai helyőrségi állományt lemészárolták, s azoknak a mdinai polgároknak (6 fő) a nevét, akik ekkor vesztették életüket a Főkaputól balra, a Torre dello Standardo (őrtorony) közeli falán emléktábla őrzi.

Ezek az események indítják meg az egész szigetre (Málta és Gozo) kiterjedő felkelést és a sziget blokádját – melynek célja a franciák kiéheztetése volt – s melynek vezető szerveként jön létre a Nemzetgyűlés. A két éven át tartó ellenállás, azonban nem csak a franciáknak, de a szigetlakóknak is sok szenvedést okozott, miután a lovagok távozásával egy időben megszűnt szicíliai gabona utánpótlásuk, éhínség és folyományaként betegség pusztított. Máltán 20 ezerre teszik azoknak a számát, akik a felkelés idején vesztették életüket, melyből sokan éhhalált haltak, a 114.000-re becsült összlakosságból. Ekkor omlott össze a vidéki népességnek fő megélhetési forrást nyújtó pamut termesztés és export, s többé nem is tért vissza.

Mégis, ez volt az első eset a máltaiak történelmében, amelynek során felkeltek az idegen megszállókkal szemben.

Mdina, Torre dello Standardo -K

Nem kis kanyarral, de így visszaértünk a séta kiinduló pontjához, a városkapu belső oldalán nyíló St. Publius térhez. A Vilhena palota és a Torre dello Standardo egymással szemben állnak, míg a Főkapuval szemben a rácsos ablakú bencés rendi monostor zárja a teret. A bencések már a 14. század óta megtelepedtek a szigeten, s ebben az épületükben apácák élnek, akik sosem hagyják/hagyhatják el az épületet, s látogatókat sem fogadnak.
A hozzá csatlakozó, 1417-ban épült Szt. Ágota templom oltárát a neves barokk festő, Mattia Preti képe díszíti, mint ahogy még számos máltai (és dél-itáliai) templomban találkozhatunk műveivel.

Málta P1680113 Mdina

S itt már rá is kanyarodtunk a város középkori rajzát követő, 230 méteres főutcájára, a Triq Villegaignonra- amelynek néhány épületével már feljebb, illetve az előző bejegyzésemben is találkoztatok.  A főutcából hihetetlen keskeny utcácskák kanyarognak tova, a fal nyugati irányába.

Mdina, Triq Villegaignon eleje, kollázs 2

Az utca névadója egyébként az a máltai lovag kommendátor, L’Isle-Adam nagymester unokaöccse, a francia Nicolas Durand de Villegaignon volt, aki az 1551. évi török (Gozo inváziója címen ismertté vált) ostrom után Mdina falait megerősíttette. Mindezen túl, az oszmán birodalom elleni kiterjedt csaták számosában részt vett, így ott volt 1542-ben Buda ostrománál is. Később a francia tengerészeti flotta helyettes admirálisa, aki az üldözött hugenották és svájci kálvinisták megmentésére II. Henrik francia király felkérésére megalapította a France Antarctique kolóniát, Braziliában, a mai Rio de Janeiróban.

A jobb tájékozódás kedvéért becsatolok itt néhány, részben általam preparált térképet, akár egy saját városi séta segédeszközéül.

Valamennyi térkép, ha más sorszámozással is, általánosságban ugyanezt az útvonalat követi. Miután a Casa Inguanez (Szt.Ágota templommal szemben) melletti kis ívnél elhaladunk, legszembetűnőbb két palota, amely még a következő attrakció, a katedrális tere előtt szembetűnik, a már megismert Banca Guiratale, s közvetlen előtte másik palota, a Casa Testaferrata.

Málta P1680122 Mdina, Casa Testaferrata

A Testaferrata család ezen ága (1716-óta) a San Vincenzo Ferreri márkija címet viseli, amely címek nagyon fontosak voltak bizonyos magasabb hivatalok betöltéséhez.
Ők történetesen, és fiúágon örökletes módon, az Inkvizíció kincstárnoka hivatalt viselték, amelyhez csatolták még a Nagymester javainak adminisztrációs feladatát. Ez természetesen jelentős előjogokat, és magas tekintélyt adott viselőinek.

Málta IMG_4919 Zsu - Mdina, Casa Testaferrata, kapuÉrdekessége a családtörténetnek, hogy
1760-ban, férje halálával egészen egyedi módon, átmenetileg örökölte a hivatalt
Vicenza Matilda Testaferrata, aki azidőben viselte terhességét első fiával.

A gyermek, Pietro Paolo csak apja halálát követően született meg, így 17 éves koráig,
1778-ig édesanyja  hivatalban maradt.

Távozásakor Guilio Carpegna inkvizitor,
az igazi máltai nemes hölgy prototípusaként jellemezte és dicsérte őt.

 

És ezzel elértünk a város tényleges centrumához, a Szt. Pál térhez, mely 1696-1705 között épített katedrálisára nyitott tágas térrel hangsúlyozza annak méretét és pompáját.

A teret a földrengés után alakították ki, a régi szűk beépítés számos házát le kellett bontani, köztük az előbb említett Testaferrata rezidenciát is, melyhez tulajdonosa csak hosszú huza-vona után járult hozzá.

Mdina, Salvio D'Antonio ábrázolás

A város barokk arculata legszebb együttesét hozták itt létre a katedrális jobb oldalára felfűzve. A barokk katedrálist déli oldalán a Püspöki palota szegélyezi, oldal-bejárati ajtajával szemben pedig a csodálatos homlokzatú Katedrális Múzeum, az egykori szeminárium épülete áll. Mindhárom épület időben egymás után került kialakításra.

A Szent Pál katedrálisra annak terjedelme, és már most is hosszúra nyúlt bejegyzésem következtében egy új, önálló írásban térek majd ki.
A Püspöki palota (1722) a máltai püspökök rezidenciája, akik a kezdetekben (1156) a palermoi egyháztartomány megyei püspöksége (suffraganea) voltak, míg egy 1797. évi pápai levéllel adják a Málta püspöke és Rodosz érseke címet a mindenkori mdinai püspöknek. 1928-ban a titulus így változott: érsek, Málta püspöke.

Málta P1680145 Mdina Érseki palota

Málta IMG_4934 Zsu - Mdina, Cathedral MuseumA Cathedral Museum 1733-1742 között épült, püspöki szeminárium számára, amely ma egy igen értékes egyházi gyűjteménynek ad otthont, melynek alapjait 1831-ben egy nagyvonalú adomány fektette le.
A nemes Count Saverio Marchese (1757-1833) a kultúra számos területén nagy műveltséggel rendelkező műgyűjtő, hagyományozta ritka értékes – festményekből, rajzokból és nyomatokból álló – , mintegy 400 darabos gyűjteményét a katedrálisnak, amelyet kezdetben ott is őriztek.

1858-tól fokozatosan a szeminárium megszűnt működni az épületben, s az különböző funkciókat vett fel, míg végül egy tengerészeti kiállítás adta ötletből kiindulva  lassan átalakult a Katedrális Múzeumává. A múzeum ma három szintet foglal el, a boltozatos pincék egykori tárolóitól, a földszinti nagy kiállítótermekig, benne a 18. századi,
fa padokkal berendezett refektóriummal, föl a piano nobiléig, mely egyes vélemények szerint Máltaiak legszebbike. Az első emeletre vezető díszlépcső ugyancsak egy mestermű, s ugyanott még kis nyolcszögletű kápolna csodálható meg.

Mdina- Cathedral Museum, kollázs 8

Az eredeti gyűjtemény bővült tovább egyházi relikviákkal és öltözékekkel, a római korból származó pénzérmékkel, értékes kéziratokkal, az Inkvizició jegyzőkönyveivel, s az Università műtárgyaival többek között. Kiemelkedő darabjai a gyűjteménynek Dürer fametszetei  Szűz Mária életéről és a Kis Passiónak nevezett sorozat.

A Szent Pál Katedrális bal oldalán egy 17.századi (eredetileg három épületből álló) palota épült rá a városfalra, amely többszöri átalakuláson ment át a századok során. A Palazzo Piro mai formájában is azt a fényt és nagyságot kívánja sugározni, amit ezek a nemesi paloták jelentettek. 2005-ben a Katedrális egyházi kormányzata megvásárolta, egy kulturális, művészeti és társadalmi párbeszéd folytatására alkalmas helyszín létesítése céljával.

Innen egy igazi kora középkori palotát ejtünk útba, mely egyike a legöregebb mdinai lakóépületeknek, alapjait még a 13. században fektették le, s első tulajdonosai a város  legjelentősebb családjai közé tartoztak. A Falson család a 15 -16. században némileg átalakított otthona, a nevüket viselő palota – hívják még stílusa miatt (dupla fogazott szalagpárkány, kettős ablakok) Normann háznak is – reprezentálja azt a kiemelt életvitelt, amely az akkori városi tanács fő tisztviselőit megillette. A Falson palotában vendégelték meg és adtak szállást az újonnan Máltára érkezett Lovagrend nagymesterének, Philippe L’Isle Adamnak is.

IMG_0265 3.nap V Mdina, Palazzo Falson

A palota több tulajdonos váltás után 1927-ben egy  művészi érzékkel megáldott, s tulajdonságaiban kissé reneszánsz embernek a birtokába került, aki hosszú éveken keresztül, folyamatosan töltötte meg házát antik tárgyakkal és történelmi relikviákkal.
A ház ma múzeum, s sajnálatos módon a szoros program miatt ide sem tudtunk bemenni.. Amit azonban nagyon sajnálok, hogy sem ide, de más mdinai palota udvarára sem pillantottunk be egyetlen esetben sem, amelyek pedig sokszor több meglepetést és bájt tartogatnak, mint a külső megjelenés.

Mdina, Falson palota, kollázs

Ezután a Santa Sofia palota a következő célpont, melyet Mdina legrégibb fennmaradt épületének tekintenek. Az eredeti, egyetlen szintje még 1233-ban épült, egy központi udvar köré. A palotába a fő kapuból egy árkádos átjáró folyosó (megnevezése siqifah) vezetett az udvarhoz. Ezt az átjárót később egy szűk utcává a mai Triq Santa Sofia -vá alakították, amely az épületet kettéosztotta.

Az épület sok hasonlóságot mutat a Falson palotával, s itt is a második emelet jóval később, valamikor 1938-ban került ráépítésre.

Málta P1680216 Mdina, Palazzo Santa Sofia

A Villagaignon úton a Palazzo után a 17. századból származó karmelita kolostor és templom épülete következik, amely történelembe is beleavatkozó szerepéről már írtam fent, a francia megszálló katonák ellen kirobbant 1798. évi felkelésnek kapcsán.

Málta P1680134 Mdina Triq Villegaignon , Karmelita tmpl

A jelenlegi épületet 1659-ben emelték, s mind templomát, s a hozzá udvarán át csatlakozó kolostorát Mdina kiemelt látványosságai között tartják számon. Az Angyali Üdvözlet titulusú templom Málta első elliptikusra épített barokk temploma, lenyűgöző művészi értékei mellett ki szokták emelni refektóriumát, melyekből csatolok egy képi betekintést az interneten talált fotókból, egy kis kárpótlásul az itt is (fájóan) kihagyott személyes megtekintés helyett.

IMG_0268 3.nap V Mdina, Karmelita templom és kolostor

Mdina, Karmelita templom kollázs

Hát ezt a válogatást gondoltam adni Mdina kiemelt világi és egyházi intézményeiről, s gondolom, most már az alábbi video is sokkal meghittebben hat:

Reklámok
Kategória: építészet, Málta, Művészet, Utazás, Vallás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Mdina a csendes város

Mdinában a séta elragad és elvarázsol. Egyedülálló mesebeli város, a sziget közepén, annak egyik legmagasabb pontján, melegsárga, szűk kanyargó utcákkal és gépjármű forgalom nélküli belső várossal. Ez a csendes város, ahová az egykori vizesárok felett átnyúló hídon, és a citadella-szerű városfalakon át juthatsz, egy ittfelejtett darabja a középkornak. Mint ahol megállt az idő, évszázados falak és hallgatag szegletek, meghitt terecskék, templomok és kolostorok, s a nemesi palotáknak pazar seregszemléje. Számos részletét már láthattátok a balkonokról szóló bejegyzésemben, hiszen ebben a különleges atmoszférájú városban sok apró szépséget kaptunk lencsevégre. Még üzletekbe vagy éttermekbe sem nagyon botlasz sétád során. S estére, mire a turistáktól kiürül a város, vissza is alakul csendes várossá.

Mdina, a dombon, Martfa felől

Málta P1680105 Mdina, Pjazza San Publju - Sz. Publius tér

IMG_0232 3.nap V Mdina, Sz. Publius tér-Bencés kolostor

Málta IMG_4909 Zsu - Mdina, Szent Péter templom és monostor

Málta P1680205 Mdina Pjazza tas-Sur- Bástya tér

Málta P1680217 Mdina

IMG_0268 3.nap V Mdina, Karmelita templom és kolostor

1530 -ig ez a város volt a sziget politikai, kulturális és vallási központja is.
Általános felfogás szerint a Dingli fennsík kiugró nyúlványán már a bronzkorban állt egy falu, s ebbe telepedtek be a főniciaiak, s nevezik el Maletnek (menedéknek).

Mdina különböző neveket viselt, függően a rajta uralkodóktól és betöltött szerepétől.
A főniciaiak és punok után jönnek a rómaiak. A római kori Melita mintegy háromszor akkora volt, mint a mára fennmaradt (képen: L-Imdina, pink színben) mag, amely mindössze kb. 258 embernek nyújt fedelet falai között. Ezzel ma egyike Málta legkisebb városainak. (De mint tudjuk, nem a méret számít!- Itt különösen nem.)

Római kori Melita

Aerial_view_Mdina,_Malta, Wikipedia

A Római Birodalom hanyatlása a városban is sok zavarral járt, s a bizánci időben  megtörtént az első védősáncok kiásása, s valószínűsíthetően ekkor zsugorodott mai Mdina_fortifications_mapméreteire, amely célja a jobb védhetőség volt.
A városfalak a századok folyamán még több alkalommal átépítésre/megerősítésre kerültek, s a ma – a 2008-2016 között restaurált – látható falak többnyire az utolsó, 16-18. század közötti időszaknak, a Lovagrend időszakának létesítményei.

A bizánciakat követő arabok a várost egy vizesárokkal kettéválasztották, ahol a három oldalával sziklaperemre támaszkodó, jól védhető “Városba” (=Mdina), vagy citadellába a felső rétegek költöztek, s előterében, az egyetlen ún. szárazföldi oldal felén, a déli határán pedig létrejött Rabat, a köznép, – kézművesek és kereskedők terjeszkedő elővárosa.
(A testvérszigeten, Gozón ugyanígy a Citadella és Rabat megkülönböztetéssel éltek.)

A falak előtt és a vizesárok mentén kialakították az ún. Howard kerteket, amely szép zöld parkkal jelzi ma a választóvonalat az egybeforrt városok között.

Málta IMG_4989 Zsu - Mdina, Görög kapu-háttérben Howard Gardens

Málta P1680201 Mdina, - városfal

Az őket követő normannok bővítették tovább a falakat, hiszen a Földközi tenger kalózainak évszázadokig kedvelt célpontja volt Málta, ezért fontos volt a város védelméről ily módon is gondoskodni. Vastag falrendszert építettek a város köré, s annak délkeleti sarkán egy fellegvárat –  Castellu di la Chiati –  hoztak létre, valószínűleg bizánci alapokon.
Mdina katedrális, földrengés előttA normannok korára tehető a katedrális, azaz a sziget fő temploma építésének kezdete is, az első, Szűz Máriának szentelt, a muszlimok idején lebontott épület helyén, immáron Pál Apostol védelmébe ajánlva. Málta ugyanis fontos megállóhelye volt a Szentföld felé induló keresztes csapatoknak. Mdina máig megmaradt püspöki székhelynek.

A normannok idejétől kezd a város népessége is újra növekedni. A betelepülők többsége Szicíliából és Itália déli feléről (Calabriáig bezáróan) érkezik, illetve az itt állomásozó garnizonok állományából kerül ki.

A város első feljegyzett ostroma 1429-ben volt, amikor az észak-afrikai szunnita Hafsid dinasztia szemet vetett Szicíliára, s meghódításának előszobája Málta lett volna.
A szaracénok 18 ezer katonával pusztítottak a szigeten, ám Mdinát nem tudták bevenni. Ezért kapja Aragóniai Alfonz (Szicília) királyától a Città Notabile címet. A falak ekkori újabb erősítésével Mdina a sziget egyetlen erődített városa.

1429- Szent Pál megmenti a mdinaiakatAz ostromhoz kötődik a történet, hogy a támadók gúnyolódva, a város bejárata elé kenyeret helyeztek, jelezve hogy a védőkkel szemben, nekik van kenyerük. Azonban az éj leple alatt a mdinaiak kilopakodtak a városból, s sajtot tettek a kenyér tetejére, mutatván, nem csak kenyerük van, hanem arra még sajt is jut.
Az ostrom köré vallásos legendák is szövődtek.
A nevezetes történet szerint a máltaiaknak megjelent Szent Pál, fehér lovon, kezében karddal, hogy megvédje őket. Ezt az eseményt megörökítette
1682-ben Mattia Preti festményén, ami ma is látható a katedrális Angyali Üdvözlet kápolnájában.

A sziget 440 éven át Szicília hűbérbirtoka volt, s ez idő alatt Málta kézről kézre vándorolt, feudális urai vették és eladták, elzálogosították, birtokolták házasság, örökség, vagy háborúk révén. Ez idő alatt gazdái – összesen 39 (!) – a legszélesebb skálán mozogtak: volt köztük egykori tengerész, kalóz, királyi admirális, vagy kormányzó, a spanyol királyi ház tagja, (sziciliai) alkirály, de gazdasági vállalkozó is…

Az Anjou Károly (1266-81) időszaka alatt kezdett formálódni a helyi nemesi réteg. Mdina a máltai arisztokráciának az otthona, akik után fennmaradt épületek rendkívüli keverékét adják koroknak és stílusoknak. A 12. században a fiágon kihalt normannokat váltó német Hohenstauf dinasztiát (1194-1266) követő Anjouk már a gótika kora. A reneszánsz az Aragóniai uralkodók és spanyol nemesek idejében (1282-1530) válik divattá, hogy azt elemi erővel (szó szerint, hisz ebbe nagyon besegített egy földrengés) elsöpörje a barokk, melynek 17. században keletkezett épületei uralják leginkább a város fennmaradt arculatát.

IMG_0230 3.nap V Mdina, Torre dello Standardo őrtorony

Málta P1680124 Mdina

Málta P1680209 Mdina, Palazzo Falson

Málta IMG_4928 Zsu - Mdina, Pjazza San Pawl városháza

Málta IMG_4905 Zsu - Mdina, Triq Inguanez Rendőrség

Mdina - kollázs 2

A paloták többsége ma is privát otthonokként szolgál, miközben nevükkel számos, a város életében jelentős szerepet betöltött nemesi család emlékét örökítik tovább.

Rögtön a várost Kelet – Nyugat-i irányban átszelő főutca, a Triq il Villegaignon elején (6.sz.) vonja magára figyelmünket a Casa Inguanez, amely cca. 1350 óta volt ennek a családnak a birtokában.Málta P1680120 Mdina, Casa Inguanez kapu Az Inguanezek az egyik legősibb nemesi család Mdinában,
az Aragóniai ház uralomra jutásakor (1284) gróf Iguanez lett a sziget helytartója. Ezt a méltóságot utódai örökölték egészen a spanyol uralom végéig, s a város vezetésében betöltött fontos szerepüket mutatja az is, hogy a Főkapu (másként Mdina, vagy Vilhena kapu) belső oldalára még családi címerüket is bevésték. Különlegessége a ház történetének, hogy a spanyol királyoknak örökös lakhatási joguk van itt, igaz 1927.
(XIII. Alfonz király) óta, ezzel a jogukkal nem éltek.

Málta P1680115 Mdina, Casa Inguanez

Még a lovagok érkezése előtt 1398-1420 között egy rövid időszakra a város megszabadult a feudális igától, s a város feletti kontrollt az Università gyakorolta.

Az Università a helyi nemesség önrendelkezési szerve, amelybe a tisztségviselőket, köztük 4 választott bírót, a Consiglio Popolare, a 13. század óta tevékenykedő városi tanács v. közgyűlés küldte. A választók a családfők voltak, a választhatók a helyi nemesek, tiszteletben álló polgárok, tanult emberek és egyházi személyek közül kerültek ki.

A tanács bizonyos fokú függetlenséget élvezett a nemzetközi ügyekben, tanácsadási joga volt a kormányzat felé, intézte a város belső ügyeit, esetleg adót vetett ki, s némely törvényeket hozhatott, megválasztotta városi tisztviselőit és bíráit, akik védték a városi hagyományokat és jogokat.

A helyi közrend fenntartását ügyelő, a Capitano della Verga nem folyt bele  az Università üléseibe, ám a városi önkormányzat kiemelt főtisztviselőjének számított.

Mindez 1530-ban változott, amikor a sziget a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend kezébe került. Az Università kompetenciáit folyamtosan megnyirbálták, s végül a brit uralom alatt 1819-ben meg is szüntették.

Mdina elveszítette jelentőségét, mivel a lovagok inkább gályáik közelében, a kikötő területén – előbb Birguban, majd Vallettában – telepedtek le.  A helybéli nemesség nem örült a lovagoknak, de belenyugodott. A város adott helyt a Nagymesterek beiktatási ceremóniájának, s a lovagok ünnepi esküjének, amelyben kijelentették, hogy tiszteletben tartják a helyi nemesség privilégiumait és jogait, míg azok elismerték a johanniták fennhatóságát. A lovagok megjavíttatták és 2 új bástyával megerősítették a falakat, mielőtt áttelepültek Birguba.
Az 1565 –ös nagy ostrom szinte teljesen megkímélte Mdinát. Így a város utánpótlással láthatta el a lovagokat, s fontos kapcsolattartó volt Szicília és a birgui szállású Nagymester kommunikációjában.

Valletta felépültével Mdina hanyatlásnak indult, s csaknem minden lakója elhagyta, áttelepedett az új fővárosba. Így kapott ismét új nevet, s lett a Città Vecchia – öreg város. Keserű fintora a sorsnak, hogy megmenekülését lényegében az 1693. évi földrengésnek köszönhette. A földrengés nem csak a hivatali épületeket és privátházak sorát rongálta meg, de szinte porba döntötte a katedrálist. Ennek hatására, az egyházból kiinduló kezdeményezésként új élet indult meg a romokon.

Málta IMG_4926 Zsu - Mdina, Szt. Pál Katedrális

Új barokk katedrálist építettek a híres építész, Lorenzo Gafa tervei alapján, s az akkori portugál nagymester António Manoel de Vilhena számos új épületet emeltetett, köztük a főkaput (1724), rajta a saját és a város címerével. Ugyanott – az egykori Università helyén – pompás barokk palotát (1730) is emeltetett magának, mely ma természetrajzi múzeumként szolgál.

Málta P1680108 Mdina, Vilhena palota

Mdina- főkapu 2 oldala

Málta P1680099 Mdina, Főkapu, Vilhena címer

IMG_1080 3.nap V Mdina, Főkapu belső, St.Publius, St.Paul, St.Agatha,

Mi magunk is ezen a Főkapun léptünk be a városba, s sétánk jelentősebb állomásain a következő fejezetben kalauzollak el Benneteket.

Az erődített város északi falairól csodás panorámában volt részünk, ahol gyakorlatilag Málta szigetének harmadát átfoghattuk tekintetünkkel.

Málta IMG_4983 Zsu - Mdina, panoráma

Távozáskor a másik városi kapun, mondhatni a “hátsókapun”, a Görög kapunál hagytuk el a várost, ahol a buszunk várakozott ránk. Még megpróbáltuk néhány felvételben megörökíteni a Howard Gardens szép ligetes fáit, az elénk táruló körforgalmat, benne
Szent József szobrával, s egyéb épületekkel. Itthoni meglepetésként ismertem csak fel, az időközben átlapozott képek alapján, hogy ott álltunk a híres római emlékkel, a Domus Romanaval szemben.

Málta P1680223 Mdina, busz állomás, Domus Romana

Ám valahogy erre sem sikerült a figyelmünket a tájékoztatásunkra szerződött idegenvezetőnek felhívni. Mint ahogyan többé – kevésbé az összes, következő fejezetben bemutatásra kerülő látványosság esetében is véres munkával szedtem össze az ismereteket. Merthogy az útvonalat bejártuk, s 1-2 épület kivételével szinte mind előtt elvonultunk, ezért szerencsére képeim készültek ezekről.

Kategória: építészet, Málta, Művészet, Történelem, Utazás, Vallás, Városnézés | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Szent Pál nyomában Máltán

A római időkben a sziget mai fővárosa még nem is létezett, a rómaiak (majd utánuk az arabok és sokan mások) az előző telepesek nyomán a sziget belsejébe húzódva, annak legmagasabb pontján alakították ki városukat, mely ma a Mdina nevet viseli.

Málta P1670899 Mdina

Málta IMG_4820 Zsu - Mdina

A név kiejtése egyébként imdina, s az arab megnevezéséből maradt fenn, ami nem jelent mást, mint város. Mint ahogy a ma már vele egybenőtt Rabat jelentése is előváros.
A főniciaiak után, akik a szigetet is és ezt a várost is Maletnek nevezték, a rómaiak adják neki a Melita nevet. Itt, Mdinában található a római villa (Domus Romana), mely ezen idők J. Quintin's Insulae Melitae Descpitio, 1536legjelentősebb lelete a szigeten. A mai felfogás szerint a rómaiak idején nem is volt több város a szigeten (Gozon is egy, Gaulos- a mai Victoria/Rabat), s a területet elszórt villák és gazdaságok tarkították. Mindazonáltal ekkor a szigetcsoport- mely Szicília provinciához tartozott- gazdaságilag felvirágzott: méz, bor, rózsa és finom vászon legismertebb termékei.

A rómaiak legfőbb tengeri kikötője egyébként a hajótörés öble közelében levő Salina Bay-i öbölben volt, ahol ma leginkább csak sólepárlás folyik. Az idevezető út mentén is számos sólepárló telep működik, mint ahogy a Szent Pál szigete előtti hatalmas kerek, tengerbe telepített medencék a haltenyésztést szolgálják.

A rómaiak idejére tehető legfontosabb esemény a sziget történelmében Szent Pál hajótörése volt. Egy idelátogató sem kerülheti el az emlékezetét Máltán.
IMG_1061 3.nap V Rabat, Wignacourt múzeumNem csak a kiemelkedő számú, Szent Pál alakját és a hajótörést megörökítő festmény és szobor, amivel mindenképp találkozunk, de legalább húsz templom és kápolna van erre a névre szentelve.
Az évszázadok folyamán a máltaiak egy sor legendát is szőttek köré, melyet a folklór továbbörökített. Van forrás, amit
ő fakasztott, de a számomra legkedvesebb történet, amely elmondja, hogy ittléte alatt eltűnt az összes mérges kígyó a szigetről, de az itt maradottak is elvesztették fullánkjukat.

Rabat városa a legfőbb hordozója ennek a kultusznak. A főterén emelkedő, 17. századi Szent Pál templomot állítólag annak a háznak a helyén emelték, amelyben a hajótörött apostolt megvendégelő városi elöljáró, Publius lakott. Publius, aki addig a rómaiak itteni fő támaszának számított, nemcsak a keresztény hitre tért Szent Pál hatására, de ő lett Málta első püspöke is, illetve később a kereszténység első szentté avatott mártírja Máltán.

Rabat- kollázs

A templom oldalához csatlakozó St. Publius kápolna alatt található Szent Pál barlangja, amely a római időkben börtönként szolgált, s a helyi hagyomány szerint itt tartották fogva Szent Pált, 3 hónapos máltai tartózkodása alatt. Itt mondjuk kissé ellentmondásos a történet, mert, ha fogolyként volt itt bezárva, akkor nem történhettek meg a legendás gyógyítások és tanítások, amellyel elvetette a katolicizmus alapjait a szigeten. Ugyanakkor a Biblia szerint szabadon mozgott a szigeten, amit a rómaiak lehetővé tehettek neki, s ez már jobban illene a képbe. A barlang kultikus szerepe új ösztönzést kapott a Lovagrend Máltára érkezésével, amikor 1617-ben Alof de Wignacourt nagymester támogatásában részesítette. A barlang ez időtől emelkedett a századok folyamán neves búcsújáró hellyé.

Málta P1680023 Rabat, grotto

A máltaiak minden esetre Pál apostol fellépésétől számítják a kereszténység jelenlétét a szigeten, melynek a nyomait rejti a Rabat területe alatti, a korai keresztények szertartási és temetkező helyeként szolgáló kiterjedt katakomba rendszer. Ezekben a sírokban ugyan találtak pogány, vagy zsidó sírokat is, az azonban kétségtelen, hogy legnagyobb kiterjedésüket a rómaiak idejében élték, akik szigorúan tiltották a város falain belüli temetkezést. S Rabat keleti fele, ahol feltárták ezt a nekropoliszt, már kívül esett az akkori város, Mdina városfalán és vizesárkain. A legjelentősebbek, az egyenként mintegy
négyezer m² területen a Szent Ágota-katakombák és Szent Pál-katakombák, melyek keletkezése a késő 3. századra tehetők. A terület mintegy 10%-át nyitották meg a látogatók előtt.

Szent Pál katakombákhoz - kollázs

A Szent Pál katakombák a legnagyobb kiterjedésűek egész Máltán, melyek egykor 1400 sírt rejtettek, s ezekből mintegy 900 fennmaradt. A temetkezőhely középpontját egy csarnok képezi, s annak mindkét végében egy ún. agapé asztal látható. Ennek tanúsága szerint a római időkben szokásban volt az elhunytaktól egy közös étkezés (és esetleg virrasztás) keretében búcsút venni, de a Halottak ünnepén ill. Mindenszentekkor is itt gyűlhettek össze a közösségek. Az agapé asztalok alacsony peremű kerek, a sziklából egyben kivájt alakzatok, körülöttük kőpadkával, a római étkezések triclinium asztala mintájára, mely utóbbi körül félig fekvő pózban költötték el az ételeket.

IMG_0207 3.nap V Rabat, katakombák

A csarnok egyik feléhez kis kápolna is csatlakozik, míg három oldalát járatok veszik körül, amelyekben különböző sírtípusokat figyelhetünk meg. A leggyakoribb az egyszerű boltozatos falfülke (loculi sír), vagy pusztán a kőbe vájt üreg. A sírokat egy kővel lehetett lezárni. A kisebb üregek, mintegy polcnyi méretben, gyermeksírokat rejtenek, míg vannak kétszemélyes, baldachinos kiképzésűek, amibe még fejtámaszt is faragtak. Régen freskók díszitették a falakat, ezek azonban idővel lekoptak, vagy elhalványodtak.

Málta IMG_4884 Zsu - Szt. Pál katakombák

A sziget első katedrálisa, Mdinában is Szent Pálról kapta a nevét, azonban Mdinára majd egy külön fejezetben térek ki.

Ami ezen túl a nevére szentelt számos templom közül kiemelést érdemel, az a Valletta-i Szent Pál hajótörése kollégiumi plébániatemplom, amely egyike Valletta legöregebb templomainak, gyakorlatilag a város építésével együtt keletkezett. Az 1582-ben elkészült szerény, 5 oltáros templomot később kibővítették, s ma három hajós, sekrestyével és oratóriummal, s a mellékhajókban 10 kisebb, kupolában záródó kápolnával. A szűk utcából megközelíthető templom, értékes művészeti alkotások gyűjteményével része Málta Kulturális Örökségének.

Szt. Pál hajótörés temploma- kollázs

A főoltáron a hat arany-és ezüst szobor a római Szent Pál Bazilika apostoli szobrainak identikus másai. Az oratóriumot Szent Mihály Arkangyal tiszteletére avatták.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A templom sok szép művészeti alkotása között szembeötlő helyen nyer kiállítást a Szent nagyméretű, fából faragott, színes szobra (készült a templom tervezőjének testvére, Melchiorre Gafá római műhelyében 1659 körül), melyet február 10.-én, a hajótörés napján, a hívők vállukon viszik körbe Valletta utcáin.

Szt.Pál tituláris szobra, Hajótörés templomában, Valletta

Ez a nap hivatalos ünnep Máltán, s a leírások szerinti nagyszabású ceremóniasorozat pompás látvány, s minden érzékre ható egész napos eseményeivel valóságos népünnepély.
A nyitányát délben a Felső Barakka kertek alatti ágyukból leadott díszlövés adja, majd elindul a Nemzeti Filharmonikusok zenés felvonulása, a  ‘Marċ tas-Siegħa’ parádé, mely végigkíséri az egész napot. Az utcák zászlókkal, drapériákkal, lámpafüzérekkel díszített pompája, az erkélyekről záporozó papírkonfettik özöne növeli a hangulatot, az ünnep fényét. S az ujjongó tömeg megtölti az utcákat.
Az egyházi körmenet kezdete délután 6 órakor
a testvériségek jelképeit és relikviáit tartó papi és egyházi személyek ünnepélyes kivonulása. Ekkor indul az első önkéntes csapat, vállán Szent Pál nehéz szobrával, harangzúgás, a tömeg örömrivalgása és dicshimnuszok kántálása kíséretében, meghatározott útvonalon a Szent János társkatedrális irányába. Ott ünnepi mise, s a hajótörési történet felolvasása adja a további programot. A szobrot végül visszaviszik helyére, ahol a templomban folyamatos misézés zajlik. Az esti tűzijáték s egyéb  gasztronómiai élvezeteket is nyújtó események mellett zárul a nap.

Ezt a hosszas leírást csak azért fűztem be ide, hogy némileg érzékelhetővé váljék az a szellemiség, amely Szent Pál mélyen gyökerező jelenlétét jelzi a sziget életében.

A templom a Szent Pál életének szomorú záródásából még két relikviát őriz: egy darabját annak az oszlopnak, amelyen Kr. u. 67-ben Rómában lefejezték, illetve a jobb csuklócsontjának egy darabját a kéz alakzatú urnatartóba zárva.

Kategória: Málta, Történelem, Vallás, Városnézés | Címke: , , , , , , | 2 hozzászólás

Szent Pál szigetén Máltán

Hát amikor mi partra szálltunk Szent Pál szigetén, korántsem volt az a pusztító vihar, amely bibliai szereplőinket Kr. u. 60 februárjában kikötésre kényszerítette.

A szél ugyan fújt, de a parton megtörő legnagyobb hullámok is csak ennyit voltak képesek produkálni 21. századi, minden hatást befogadni kész kameráinknak:

Málta P1680336 Szent Pál szgt

Miután Pál az isteni jelenés hatására megtért (a farizeus, keresztényeket üldöző Saul – Paullá változik – damaszkuszi út, “pálfordulás”)Caravaggio - Szt. Pál megtérése (1600-1601)- Roma, S. Maria del Popolo

s Júdea szerte hirdeti az új (keresztény) tant, visszatérve városába, Jeruzsálembe, korábbi zsidó hittársai el akarják veszejteni új tanai miatt. Bevádolják a helytartónál, aki azonban nem talál semmi halálos ítéletre érdemesítő dolgot Pál cselekedeteiben, s miután Pál nem egyezik bele, hogy őt kiszolgáltassa vádlóinak, római polgári jogára hivatkozva, a császárhoz fellebbez.

Ez a bizonyos római polgári jog, aminél nagyobb kiváltságot földi halandó akkoriban nem mondhatott magáénak, megkülönböztetett eljárási jogot biztosított viselőinek.
A tarzeuszi születésű Pál, pedig családja révén már beleszületett ebbe jogba, így amikor pl. a zsidók lázítására, hogy ostorozzák meg, a római katonának azonnal lehanyatlott a keze, midőn hivatkozott római polgárságára, akiket ítélet nélkül nem lehet bántalmazni. Ezen a jogon tudott fellebbezni a (római) császárhoz, melynek következtében a helytartónak nem maradt más választása, mint, hogy a Birodalom székhelyére, Rómába küldje.

A római útra, mint ítélet előtt álló foglyot, egy Juliusz nevű századosra (és katonáira) bízzák, akire az a feladat hárult, hogy Pált több más fogollyal együtt eljuttassa a kijelölt célpontba. Ez akkoriban annyit jelentett, hogy keresni kellett olyan alkalmas hajót – hajózási vállalkozót – aminek útja oda vezetett. Így először egy kis-ázsiai kikötők felé irányuló hajóra szálltak, azzal a tervvel, hogy arról átszálljanak egy Itáliába tartó hajóra. Találtak is egy alexandriai hajót, amely úti célja Itália volt, ám az elromlott szeles időben a partok mentén is csak üggyel- bajjal haladt, így azt tervezték hogy egy biztonságos krétai öbölben kikötve töltik el a telet.

shipwreck of st-paulMint korábban már írtam erről, ebben az időben a hajózást télre (novembertől március 5-ig terjedő időszakban) a Földközi tengeren leállították, hisz sem a hajók állapota, sem a tengerhajózási ismeretek (iránytű nélkül, csillagok után) nem tettek mást lehetővé. Tehát amikor a hajó indulni készült Kréta felé, Pál felhívta a figyelmet az út veszélyességére, hiszen már a karácsonyi böjt is elmúlt.
Ám a százados inkább bízott a kormányosban és a hajó tulajdonosában, s belevágtak az útba. Hamarosan egy forgószél elragadta őket, s napokig irányíthatatlanul sodródtak a tengeren, s hogy könnyítsék a hajót, fokozatosan a rakományát és a felszereléseit is a tengerbe dobálták, miközben a vihar csak tovább dühöngött. A 11. nap éjjelén a hajósok a víz mélységének csökkenéséből sejtették, hogy szárazföld felé közelednek. A hajón összesen 276-an voltak, ahogy erről Lukács apostol, a szemtanú hitelességével beszámolt.

A történet így folytatódik a Bibliában (Apostolok cselekedetei 27, 28):

paul, hajótörés2Málta szigeténA hajótörés

* 28/1 Az eredeti szövegben Melita megnevezés szerepel.
28/2 a bennszülöttek szó eredetileg barbárok megfogalmazásban állt,
amivel a latin és görög kultúrájú “tudósító” a lakosok, számára ismeretlen pun nyelvű beszédére utalhatott.

Málta P1680306 hajón Szt. Pál szigetére, Sea Adventure

IMG_0309 4.nap Szent Pál szigete V
A sziget a mi partraszállásunkkor azon túl, hogy festői partszakaszainak látványával számunkra sokkal békésebb képet nyújtott, mint azon a bizonyos napon, mintegy 2000 évvel korábban, de már ember sem lakja. Egy-két fal még emlékeztet valami őrtoronyra és őrházra, de a bibliai esemény emlékére 1845-ben emelt hatalmas Szent Pál szobron kívül, más emberi nyomra itt nem bukkanunk. Igaz a sziget is csak különleges engedély birtokában látogatható, tehát nincs kifejezett átmenő turista forgalom sem.
Szt. Pál szgt - kollázs

Málta IMG_5038 Zsu - Szent Pál sziget

IMG_1168 4.nap Szent Pál szigete V

Mi körbejártuk a kicsiny földnyelvet, s lehet választani, vajon hol futtathatták a hajót partra:

Málta IMG_5030 Zsu - Szent Pál sziget

IMG_0349 4.nap Szent Pál szigete V

IMG_0346 4.nap Szent Pál szigete V

Málta P1680342 Szent Pál szgt

S a Bibliában elmesélt történet kitörölhetetlen nyomot hagyott Málta egész identitásában. A hagyomány szerint az apostol 3 hónapig tartózkodott a szigeten, s ezt követően  honosodik meg a kereszténység Máltán. Málta ily módon az elsők egyike a Római Birodalmon belül, amely teljesen áttér a kereszténységre.
A Biblia szűkszavú összefoglalója* miatt nem nagyon alakult ki helyekhez kötődő kultusz, ám igen magas a róla elnevezett templomok, helynevek száma, valamint ő az ország egyik védőszentje. A népi hagyományban őrzött legendáknak majd a következő bejegyzésben járunk utána.

*Azon a vidéken volt a vidék első tisztviselőjének, Publiusnak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. Publius apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak.
Nagy tiszteletben is tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak. (Apostolok cselekedetei 28.)

Itt a sziget kapcsán most inkább elidőznék némileg a flórájánál. A bibliai esemény idején még jószerével dúsabb növényzet borította Máltát, ahol kéznél volt a tűzrakáshoz szükséges gally és rőzse is. Id. Markó Károly, a hajótörést témául választó festményén, szintén egy buja vegetációt képzelt a helyszínre.

A Biblia a magyar képzőművészetben, biblia.hu

Ezzel szemben minket a szigetre lépve, meglehetősen mostoha táj fogad. Több itt a kövecses talaj, mint a zöld. S az alacsony, földközeli növények is, amiket látunk kaktuszok, bogáncsok, szárazságtól szenvedő, vadon élő rokonai konyhánk divatos mediterrán fűszer-növényeinek. Kakukkfű, zsálya, rozmaring, netán levendula. Én így képzelem el valahogy a sztyeppét, csak mediterrán fűszernövények nélkül.

Málta P1680356 Szent Pál szgt

Málta P1680343 Szent Pál szgt

Málta P1680353 Szent Pál szgt

De még itt is érnek meglepetések! Ami egyáltalán virágzik, s ezért előszeretettel próbálom a legmutatósabb módon lefotózni, kiderül róla, hogy nem más, mint a kapribogyó cserjéje- és kecses virága!

Málta P1680418 Szent Pál szgt, kapri virág

De még ennél is nagyobb a döbbenetem, amikor valaki közli, hogy amit én lebogáncsoztam, az vad articsóka! Nem is veszem komolyan ott ezt az információt, de hazaérve utánanéztem a Wikipedián, és hihetetlen, de igaz. Persze így már a levirágzottaknál határozottan fel is ismerem termését!

Málta IMG_5034 Zsu - Szent Pál sziget, articsóka

S mivel nem csak ennek néztem utána az interneten, kiderül, különleges élményben volt részünk – itt is, Szent Pál szigetén, csakúgy mint Cominon, avagy a Dingli szikláknál, ám nem hogy nem tudatosult bennem/ bennünk, hanem igencsak lekicsinyeltem, elvárván, hogy a Mediterráneumban nekem buja délszaki virágzás legyen! Simán be vagyok csapva! És ide sem jövök többet, ha szépre vágyom…

És akkor most, olvasottan a módosított kiadás: ez itt a garrigue különleges világa!

Hogy mi az a garrigue? – Definíciója szerint egy ritkán benőtt, nyílt mediterrán bozótos – puszta formáció, mely vékony, meszes termőtalajon tenyészik. Leginkább Franciaországban (különösen Korzikán), Olaszországban (Szardinián) és Észak Afrikában elterjedt. Tágabban a Földközi tengeri medence körül, a tengerpartok közelében alakultak ki életközösségeik, amely ökorégióban a mediterrán klíma, és nyári szárazság uralkodik. Sok vegetációs állományuk Európában erősen védett, s része a “Natura 2000” programnak!

Nevét a Franciaország déli részén található Cevennes középhegységnek Garrigue nevű tájáról kapta. (Etimológiailag a név maga a sziklából vezethető le.) Itt van pl. Languedoc, Occitanie – de még Provence levendulásai is egy speciális garrigue szisztémába sorolhatóak.

A garrigue keletkezése – mindahány emberi tevékenységre (késő bronzkortól) vezethető vissza: erdőirtás (Máltán már a főníciaiak kezdték a fakitermelést hajóépítés céljára), intenzív legeltetés (különösen kecskék és birkák),  – vagy tűz következtében.
A garrigue tipikus növényei ezek mellett a körülmények mellett jobban túlélnek azáltal, hogy magas másodlagos növényi szubsztanciákat tartalmaznak, mint az aromás illóolajok (fűszernövények), illetve tüskés, szúrós felépítésük révén.

Ezen túl igen fontos a védekezésük az extrém napsütéssel szemben a nyári szezonban. Sok fajtájuk ekkor a felszínről visszahúzódik (tipikusan ilyenek a gyomnövények, geophiták), vagy elhalnak, s magról szaporodva indul új életciklusuk. De sok példányuk föld feletti élő szervezetén a kis fehér szöszök- szőrök, fényáteresztő sejtek – levélfelületek (lásd kaktuszok!- noha sejtésem szerint ezek itt özönnövények) is a napfény elleni védekezést szolgálják.

Kultúrtörténetileg: számos dísznövényünk kultivációja innen nyerte kezdetét, szárazságtűrő tulajdonságaikat és alacsony növekedésüket kihasználva.
Dél – Franciaországban sokszor teszik rá a garrigues jelzőt az e területen termelt szőlőfajtából készült vörösborra, amely földes tónust, gyakran fűszeres illatot jelez.

Málta P1680347 Szent Pál szgt

Málta P1680400 Szent Pál szgt

IMG_1175 4.nap Szent Pál szgt V

Málta P1680350 Szent Pál szgt

Fenti képen talán a garrigue legelterjedtebb vadon termő fűszernövénye, a kakukkfű látható, melynek nagyban köszönhetően, már a klasszikus időkben Málta kiemelkedő hírnévre tett szert ízletes vad thymián méze következtében. A sziget nevét is – csakúgy a Máltát, de különösen a Melitát – sokan éppen a méz szóból vezetik le.
Ezek az illóolajban gazdag fűszernövények virágzásuk idején egyrészt fantasztikus, színes látványt nyújtanak s bódító, aromás illatuk betölti a levegőt. A zsongáshoz hozzájárul ilyenkor a szorgos virágpor gyűjtő méhecskék zümmögése, hogy az érzéki gyönyörök teljessé váljanak.

A mi pár napos látogatásunk időpontja nem esett egybe ezzel a lenyűgözőnek mondott virágzási periódussal. Így aztán, ahogy a legtöbb ember, a terepen átvágva, negligáltuk a helyi természet apró, sokszor csupán a fényképezőgép objektívja előtt megnyíló szépségeit, s nem is gondoltunk ilyennel.

Pedig értők mondják, hogy minden garrigue más- és más, helyenként rögzült egyedi növény – keveréket alkotva, valamely domináns species körül. Máltán ilyen domináns példány ezekben a növénytársulásokban a már említett kakukkfű, vagy a Máltai kutyatej, a vad mezei hagyma és fokhagyma, iriszek és helyi (kicsinyke méretű) orchideák.

Málta P1670908 Dingli sziklák

Comino P1680545 Kék Laguna
A szezonok változása változtatja a garriguek arculatát: a nyár végét jelzi, szeptember beköszöntével a tengeri hagyma csillagvirágjának bősége, novembernek a gazdagon megjelenő erikái festik sokszínűre a tájat. Január- április orchideák csodáit nyújtja, míg februárban az aszfodélosz (pl. a királyné gyertyája) berobbanó özöne jelzi a tavasz közeledtét. Mert a tavasz Máltán minden más európai országnál korábban kopogtat – viszont hamarabb át is adja helyét a gyilkos hőségű nyárnak. Tavasz virágai itt többek között a máltai kamilla, a kék kőtörő fű, és a vad articsóka. Summa – summárum, a máltai garriguekban őshonos növényfajtáik közül meglepően nagy számú,  500 növényfaj található az összesen 900 endemikus fajból!

Napok óta elragadtatással olvasom a The Malta Photoblog lelkes szerzőjének cikkeit, s gyönyörködöm az általa minden évszakban elcsípett jellegzetes máltai virágok fotóját szemlélve. Tetszik szenzitív hozzáállása, s a máltai értékek erős hangsúlyozása, ám közben valahogy a kisördög azt súgja a fülembe, lám, lehet a pusztaság látványából erényt csinálni, miközben kis túlzással nagyítót kell használni láttatásukhoz. Ehhez képest például, ahol nem is várnánk, egy alpesi legelő, amely nem feltétlenül a napsütötte órák számáról ismerszik, és 1000 méteres és afölötti magasságaiban virágpompájával még menet közben, kocsiból nézve is beég az agyadba.

Ugyanakkor magamba is szállok. Nem értékeljük mi eléggé saját gazdag vegetációnkat, középeurópai fekvésünkből adódó pozitívumainkat. Bizony megrendültem szavaitól, amikor az Eső illata című írásában arról a szenzációról, a legtúlzóbb boldogsággal vegyes életérzésről vall, amikor a hosszú, száraz, forró nyár után leesik az első eső. Én meg, eltekintve a megspórolt kertlocsolástól, kissé mindig megbántva érzem magam, ha valami programomat keresztülhúzza a lezuhanó, vagy éppen csak csendben szitáló eső.

Comino P1680551 Kék Laguna

Comino P1680543 Kék Laguna

Comino P1680559 Kék Laguna

Kategória: kultúrtörténet, Málta, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Halottainkra emlékezünk

PASIKLYDĘS 54,  „Vilnojos“ akmens skulptūrų parkas - Vaidas Ramoška

Heltai Jenő : Biedermeier

Két régi arckép a falon
fakó arany-keretben:
édesapám, édesanyám,
két ember, akiket szerettem.

Apám a ripszdíványon ül,
lábát keresztbe rakja,
fiatal vállán megfeszül
új régimódi frakkja.

Ujján nehéz pecsétgyűrű,
kezében borostyán szipka,
de gond borong a homlokán
és sok bús éjszaka titka.

Karosszékben ül anyám,
ott nyugszik karja a karfán,
szeme sötét és szomorú,
az arca, az arca halvány.

Fehér kezében végzetes
kis patyolat zsebkendő…
Mindig köhécselt, istenem
olyan gyönge volt, oly esendő.

Ruháján csipke, brüsszeli
és széles fodor az aljon,
nyakában bársonyszalag,
ovális arany medaljon.

És belevésve két betű,
két betű és az évszám,
két régi arckép a falon
oly szomorúan néz rám.

elmosódott fotó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így ült apám, így ült anyám
ezernyolcszázhetvenötben
akkor négyéves voltam én,
elszálltak az évek fölöttem.

Anyám régóta kint pihen
a régi temetőben,
az újban nyugszik az apám,
nem tudják, mi lett belőlem.

Két messzi, messzi temető
és közte vásár és város,
egymástól messze két régi sír
és mégis oly közel egymáshoz.

Két régi élet, régi arc
fakó aranykeretben,
két ember, aki szeretett,
két ember, akit szerettem.

Üveg alatt sárgult papír,
elnézem megbűvölten,
két régi arckép a falon
nem sok, amit örököltem.

Nem sok, de megvan, ép ma is
csipkéje a ruhának,
a gyűrű, a szipka és a gond
a medaljon és a bánat.

Archív apu-anyu kettesben 1 11

Kategória: Ünnepek | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Merre gurul a pénz Máltán?

A Máltai Központi Bank numizmatikai gyűjteményében ősi pénzérméken, mintegy történelmi idővonalat rajzolva, követhetjük a kis sziget életében megfordult népeket, hódító birodalmakat.

ÉREM
Aggódva mérem:
m i l y e n távolság l e h e t
fej s írás között

(Fodor Ákos)

Pénzérmék idővonalon, kollázs

Hát bizony nagy távolságokat fejeznek ki ezek a pénzérmék, amelyek Málta történetírása szerint először Kr. e. 500 vége táján, a karthagóiak idején jelennek meg a sziget életében.

Előtte a kereskedelem és értékmérés árucserében illetve árupénzben (amikor egyes termékeknek kulcsfontosságúvá válnak, keresettségük, vagy ritkaságuk folytán pl. só, szarvasmarha – majd mindezt kiszorítják a nemesfémek: arany, ezüst, bronz ) zajlott. A nemesfémek akkor öltenek általánosan elfogadott pénz funkciót amikor feltalálják a jól felismerhető méretű, (általában kerek) formájú és mintázatú könnyen szállítható pénzérméket. A pénzérmék egységes mérete és súlya garantálta értéküket, ami bárhol is verték ugyanannyi maradt.  “A pénz nem puszta fém. Abba bizalmat véstek.” – Niall Ferguson
A világ legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték feltehetőleg a Kr. e. 7. század elejétől kezdve. A legrégibb fennmaradt pénzérmék Kroiszosz (régiesen „Krőzus”) lüdiai király idejéből származnak, Kr. e. 560 körülről.
Az érméken időnként feliratok találhatók, így kiderült mikor, melyik uralkodó idejében, illetve a szimbólumok alapján, hogy mely városban készültek, máskor csak előkerülésük helyében lehet eredetükre következtetni. A pénzek keveredtek mindazokon a területeken, amelyeket az egykori birodalmak (föníciai, görög) lefedtek, vagy ahol kereskedőik megfordultak.

Coin_01_Punic_silver_coin, BC 220A legtöbb karthágói érme, melyet első megjelenésük után még több mint 200 évet számláló pun periódus idején Máltán találtak, bronzból készült, noha akadtak arany és ezüst érmére is. A pun érméken többnyire a görög mitológiában szereplő Persephoné feje látható, amint a görög pénzérméken volt ekkor szokásban, akikkel Szicília birtoklásáért évszázadokig vívott harcok során kerültek kapcsolatba. Akárcsak a karthagóikra hatással voltak a görögök, Máltán megtalálható mind a két nép befolyása, a föníciai nyelv használata pedig elnyúlik a római időkre is.

Pun dialektusával ekkor éri a nyelvet az első sémi hatás, amelyre majd később, a 9.-11. században az arab (jellegzetes torokhangjai innen) ráerősít. Nyelvészetileg valószínűnek tűnik, hogy a főníciai helyi nyelvváltozat maradványa beleolvadhatott a 870 körül érkezett hódítók szicíliai arab nyelvébe.
A máltai az egyetlen sémi nyelv, melyet latin betűkkel írnak. (Bár vannak furcsaságai, mint pl. az áthúzott h – Ħ, ħ betű, vagy pont a z – Ż, ż felett.) Ugyanakkor a máltai egy erősen kevert nyelv, melyet gazdagítottak a szicíliai és római kifejezések, a lovagrend megtelepedésével pedig az olasz (hangsúlyozásában ma is olaszos) illetve francia.
A brit uralom kezdetétől, 1800-tól pedig az angol vált a beszélt nyelvvé. Furcsa sajátosság történelmében, hogy az angol előbb lett- s maradt máig- hivatalos nyelve, mint a máltai. A máltait csak 1936 óta jegyzik hivatalos nyelvként, melynek írásos formája, irodalma is csak a 19. századtól létezik.

A helyszínen járva, helység és utcanév táblái valóságos nyelvtörőnek tűnnek, azonban néhány főszabály betartásával hamar megtanulható megközelítő kiejtésük. Ezek: x-et s-nek, s-t sz-nek, ġ-t dzs-nek, ċ-t cs-nek ejtjük. A szó vége kivételével (amikor h-nak hangzik) sosem ejtjük ki a hq és  hangokat, viszont az előttük álló magánhangzót megnyújtják.

A Római Köztársaság idején Kr. e. 218 – Kr.e. 15 között, a rómaiak engedélyével Melita és Gaudos néven római municipiummá* lett Málta és Gozo még saját pénzt – kizárólag bronzból – is verhetett – mindaddig csak máshonnan behozott érmék voltak itt forgalomban. (Azután  a Császárság korában már mindenütt egységes pénzt használtak az egész Római Birodalomban)

*=municipium= egy város bennszülött lakói római polgárjogot és önkormányzatot nyernek, és képviselőket küldhettek Rómába

Melita , Gaulos görög írása A saját pénzeiken Málta és Gozo neve latinul vagy görögül jelenik meg, azonban felbukkantak olyanok is, ahol Málta főniciai megnevezése eredeti főniciai betükkel: aleph(=A), nun (=N), nun (=N) tűnik fel, Málta főniciai írásaahol az írás és olvasás, akárcsak a mai arabnál, jobbról balra történik.

Coin_05_Roman_denarius, ezüst, AD 209-212, Sept. GetaAz 522 éven át uralkodó római császárok korából származó pénzérmék a Kr.e 27 – Kr.u. 491 közötti időszakot fedik le Máltán. Az első dátum Augustus uralkodásának kezdetét jelöli, míg az utolsó év, amelyből találtak érmét, már a római birodalom kettészakadása (Kr. u. 395-ben Nyugatrómai és Keletrómai, vagy Bizánci Birodalomra) után, s a Nyugatrómai Birodalom bukásával zárul.

Kr. u. 535. évben Málta a Keletrómai Birodalom, ismertebb nevén a Bizánci Birodalom kötelékébe került a következő 300 évre. Miközben a Római Birodalom nyugati részét a népvándorlás felemésztette, területeit az Észak-Afrikai partokig bezárólag a barbárok dúlták, foglalták el, addig a keleti fele az ókori kulturális örökség átmentője lett, s mint államalakulat (kulturálisan görög, államiságában római, vallása tekintetében keresztény) ezer évig fennállt. Erről az időszakáról Máltának kevés ismerettel rendelkezünk, melynek legtöbb tárgyi emlékeként éppen a pénzérméit őrzik.

A bizánciakat 870. évben a felfelé terjeszkedő, a földközi tengeri kereskedelmet ellenőrizni akaró észak-afrikai (ma Tunézia) emír dinasztia, az Aglabidák űzték el. Először a gazdagságáról híres Szicíliát, majd Szardíniát és Máltát is uralmuk alá vonták.
Az iszlám hódítókkal jelentős arab népesség költözött a szigetekre, akik nagyban megváltoztatták azok arculatát.

Wikipedia: Az arabok ittléte alatt Málta virágzásnak indult. Fontos kereskedelmi központ volt, a mezőgazdaság jelentős fejlődésen ment át (ekkor hozták be a gyapotot és a citrusféléket, fejlesztették a vízelosztást, megjelentek a szélmalmok és az esővizet megakasztó kőfalak a földeken). Megjelent a senija, egy állatokkal hajtott vízemelő szerkezet is. Egy rövid arab leírás gazdagnak mutatja Malitah földjét. A száraz vidékekről érkező arabok számára azonban a sziget vonzóbb lehetett, mint az európaiak számára. Idríszí földrajztudós (11. század) legelőkről, nyájakról, gyümölcsökről és mézről számol be a szigetekkel kapcsolatban.
A kereszténységet felváltotta az iszlám, a megmaradt keresztényekre különadókat vetettek ki. A mai helynevek jelentős része is arab eredetű, a korábbi elnevezésekből csak Malta és Għawdex (Gozo) nevének latin eredete áll vitán felül.

Az Aglabidákat a Fatimida kalifátus váltotta fel 909. évben. Ebből az időszakból maradtak fenn azok a 24 karátos aranyból készült érmék, melyek mindkét oldalát kufikus írás díszíti, s  egyben tanúsítja, hogy ezen darabokat Máltán verték.

Az iszlám periódust papírforma szerint 870-1091 között jegyzik, amikor Normann (I.) Roger miután leigázta Sziciliát, elfoglalta Máltát is az araboktól. Ez azonban 1127-ig csak névleges hatalmat jelentett, az éves adó megfizetésének kötelezettsége mellett a szigetek igazgatása valójában arab kézben maradt. Az arab lakosság sem menekült el, nem ölték meg őket. 1127-ben aztán II. Roger szicíliai király egy lázadás után állandó normann közigazgatást vezetett be, és a keresztény közösség lassan újra növekedésnek indult.

Középkori érmékA normannokkal kezdődő középkori periódus elején számos nemzeti (német, francia, spanyol) kormányzást élt meg a sziget 1091-1530 között. Mivel ezen uralkodók és uralkodó házak megegyeznek az ilyen témájú nápolyi bejegyzésemnél már részletezettel, érdeklődők ott utána olvashatnak ennek. Erre a periódusra vonatkozóan nem lelhetőek fel Máltán vert érmek, így feltételezhetően itt is ugyanazokat a pénzérméket használták, mint Szicíliában. Az ottani címletek megnevezései: onze, augustali, trinofi, tari, carlini, grani és piccioli voltak.

Coin_14_Jean-de-Valette-4-Tari-RS92A Máltai lovagrend mintegy 270 évig tartó jelenlétével még bőven fogok foglalkozni, s elképzelhető, hogy szánok egy hosszabb fejezetet ennek a témának is, a rendelkezésre álló jelentős és érdekes háttéranyag fényében.

Őket 1798-ban követő rövid, 2 évet számláló francia intermezzo Napóleon nevéhez kötődik. A megszállás ellen fellázadt máltaiakat a britek segítették győzelemhez.

1800 – 1964 hosszú periódusa a brit fennhatóság időszaka. Itt az igen sokszínű, idegen országok valutáit felölelő palettát először 1855-ben tisztították meg, amikor csupán a máltai ezüst érmék maradhattak csak a brit standard mellett forgalomban. 1866-tól azonban már csak a brit valuta mozgott a helyi forgalomban. A papírpénz első megjelenése is a britek nevéhez köthető Máltán.

Kategória: Málta, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

A történelem mérföldkövei, Málta

A mérföldkő, vagy határkő a közkeletű fordítása a latin cippus kifejezésnek, amely azon alacsony, szögletes vagy kerek, többnyire bevésett feliratokat viselő kőoszlopok megnevezése, amelyeket a korai időkben földrajzi helyek közötti távolságok jelzésére, tájékozódási pontként, vagy síremlékek hordozójaként alkalmaztak. A Római Birodalomban igen elterjedt volt, mérföldenként állították az utak mentén, melyre felvésték az utat építtető császár nevét összes titulusával,- esetleg dicsőítésével – s megjelölték a távolságot a következő határkőig.

A maga nemében igen különleges a Cippus Perusinus, a Kr. e. 2.-3. századból, amelyen a 46 soros bevésés a negyedik leghosszabb létező etruszk szöveg, s lényegében nem más, mint két család közötti szerződés a birtokok megosztásáról és használatáról, a közöttük levő határmezsgyére állítva.

Bosnyák tér _174124 geodéziai emlékek

Budapest megmaradt geodéziai emlékei között is találunk a város határait egykor jelölő határkövet, melynek kisebb gyűjteményéből szabadtéri kiállítás látható a zuglói Bosnyák téren, köztük a legrégebbi darabok 1738-ból. De egykori lakóhelyem közelében, itt- ott még a családi házak előtti árokparton is belebotolhattál a 18. század végén állított, ottfelejtett kőoszlopba.

Amiért azonban ezeket a példákat felhoztam, Málta kapcsán vált fontossá, érdekessé. Őriznek ugyanis a Vallettai Régészeti Múzeumban egy különleges, a föníciai időkből származó cippust, igazából a párdarabját annak a Cippi (= cippus többes száma) of Malta, vagy Cippi of Melqart néven ismert 17. századi leletnek, melynek a másik példánya a Louvréban található.

cippi of malta

De persze nem ez teszi különlegessé, és nem is a lelet egyedisége, hanem az a tény, hogy rajta kétnyelvű – föníciai és görög – felirat található, amelynek segítségével – a görög nyelvvel való összehasonlítás alapján – a tudósoknak sikerült megfejteniük a föníciai ábécét! Ez pedig olyan jelentőséggel bír, amely közös emberi történelmünk egy újabb fontos darabjának megismeréséhez járult hozzá.

Ki ne olvasta volna az egyiptomi hieroglifák megfejtésének izgalmas történetét! Diákkorom egyik kedvenc olvasmánya, A régészet regénye tényleg regényes módon meséli el a rosette-i kő megtalálásának izgalmas történetét, a tudósok versenyfutását és tévedéseit a megfejtés keresése során, s végül a hihetetlenül fiatal, ám kora teljes egyiptomi ismeretanyagával meghitt viszonyban levő briliáns Champollion lépéseit a siker útján, mely végül 12 év gyötrelmeivel hozta meg számára a teljes győzelmet.

S itt állok, s a már tárgyalt máltai kőkorból keresem a rövid átvezetést a Szent Pál-i hajótörésig, miközben cca. Kr. e. 1000 -218 körül megjelennek az első nyomai, ha úgy tetszik mérföldkövei, a környező Földközi tengeri kultúrákkal folytatott kapcsolatoknak, kereskedelemnek.
Az időszak legfőbb szereplői a főnicaiak (Kr. e. cca. 800- 480), közben rövid időre feltűnnek a görögök is (cca. Kr.e. 720), s Kr.e. 480-218 között pedig a karthagóiak
(= punok), akik maguk is az egykori gyarmatosítók, a föníciai telepesek leszármazottai voltak, vették birtokba Máltát. S máris elérkeztünk volna a Földközi tengeri hegemóniáért vívott pun – római háborúkig, s ezzel Pál apostol működése koráig, a római korig.

Hiszen a szigeten az ez előtt létező kultúráknak a fennmaradt tárgyi emlékei olyan elenyészőek, hogy nem is indokolt ennél több szót vesztegetni rájuk.

Nade ennek a cippusnak a fényében, azért mégiscsak fontossá vált beszélni a főniciaiakról, nemde? Összeollóztam kicsit a Wikipediából, s egyéb forrásokból:

Föníciának a történészek az i.e. 1. évezred vége után kialakuló levantei városállamok rendszerét nevezik, melyek élén uralkodók álltak. Egységes állam sose jött létre Föníciából, a városok mindvégig megtartották különállásukat, bár szoros kapcsolat jellemezte őket. Jelentős városállamai között van pl. Arvád, Akko, Türosz, Szidón, Büblosz. Büblosz az egyiptomi papiruszkereskedelemben játszott szerepe miatt vált a papirusztekercs névadójává. Türosz egykori gazdaságának alapja a bíborkereskedelem volt és jelentős bevételei miatt gyakran vált hódítók célpontjává. Az itt gyártott bíborszövet, amelyet a tüskés bíborcsigából kivont festékkel színeztek, már ekkor keresett árucikk volt. Ez később Rómában nélkülözhetetlen luxuscikké vált.
Ahogyan a föníciai nép egysége kérdéses, úgy lakóterületük határai sem adhatók meg pontosan. Tágabb értelmezése szerint mindazok a települések, amelyeket Földközi-tenger keleti partján föníciaiak laktak, vagy ahol a föníciaiak gyarmatokat alapítottak, föníciai terület. Általában azonban csak a levantei partvidékre vonatkozik.
A föníciaiak nem hódítottak területeket, mint más ókori terjeszkedő népek, hanem a partvidék arra alkalmas helyein, stratégiai pontjain kereskedelmi telepeket hoztak létre az árucikkek felvételére, elhelyezésére és raktározására, kikötőket alapítva, amelyek később független államokká váltak. Néhány föníciai kolóniából (térképen sárga jelölés) később fontos város vált, például Ródoszon, Krétán vagy Máltán (Birgu-ma Vittoriosa), de föníciai kolóniából keletkezett Gadir (Cadiz) vagy Karthago is. Kikötőikhez megszerezték a partközeli szigeteket és szirteket, melyek védték őket a szelekkel szemben, illetve ellenséges támadás esetén menedékül szolgáltak.

A föníciaiak terjeszkedését két körülmény tette lehetővé: egyfelől a nagy birodalmak (Hatti és Egyiptom) hanyatlása, másfelől a tengerhajózás hatalmas fejlődése, amely lehetővé tette a nyílt tengeri utazást, így a kereskedelem súlypontja a kikötőkre tevődött.
A föníciaiak kiváló hajósok voltak. A hajókat, melyeket használtak, saját maguk készítették, nagy mesterségbeli tudásról adván számot. Ezek tették lehetővé a tengeri kereskedelem terén elért hatalmas fejlődésüket.
 Áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították, miközben eljutottak Indiába, a mai Nagy-Britanniába, egyes források szerint még Amerikába is. A famentes térségben fekvő Egyiptom számára elengedhetetlenül fontos volt a Libanon-hegység cédruserdőinek kiaknázása, s Egyiptomból gabonát vittek tovább. Föníciaiak gyártották először ipari méretben az üveget.

amphorae-phoenician shipwreck

Főniciai hajóroncs Gozo előtt a tengerben

A föníciai kultúra jeles örökséget hagyott hátra a későbbi civilizációkra, melyből kiemelendő a kapcsolatlétesítés a Mediterráneum kultúrái között, a kereskedelmi jogrendszer alapjainak lefektetése, és a föníciai írásrendszer, mely elsőként alkalmazott betűírást. Gyakorlatilag a főniciai ábécéből nőtt ki mind a klasszikus, mind a modern világ ábc-je: arab, héber, görög, latin.

Visszatérve az 1694-ben felfedezett 2 db akantusz levéllel díszített oszlopra, melyeket a Cippi of Melqart névvel illettek, mivel azokra a föníciai Tirosz város főistenének, Melqartnak szóló Herakles-Melqart,_inizi_V_sec._a.C.,_da_Cipro, Museo Baracco, Romahálaadást véstek görög és főníciai nyelven.
A tengerhajózás és kolonizáció védőszentjeként, élet és halál uraként tisztelt isten kultusza a főniciaiak térhódításával terjedt el, s a görög Herakles megfelelőjének tartják. (Az ókori világ széleként aposztrofált Herakles oszlopait = Gibraltári szoros sziklái – eredetileg Melqart oszlopaiként ismerték.)

A leletek feltehetőleg Marsaxlokk közelében Tas-Silġ szentélyei ásatásainál kerültek elő, amely a több időszakon keresztül – legelsők még a megalitikus építészet idejéből – vallási helyként szolgáló rétegei feltárásáért folyt. Ismert ugyanis, hogy a főniciaiak a kolóniák létrehozása során a templomokat mindig az első épületek között építették fel. Az, hogy itt szokatlan módon
2 db cippust találtak, engedett arra következtetni, hogy feltehetőleg egy fogadalmi oltár tartó oszlopai voltak, melyek négyszögletes talapzatába vésték a 3 soros görög, illetve a
4 sorból álló föniciai szöveget. Ezen szöveg alapján sikerült 1758-ban Jean-Jacques Barthélémy francia tudósnak a föniciai ábécé 22 betűjéből 18-at azonosítania.

Az, hogy a lelet második darabja ma a Louvréban található, nem hasonlít számos híres gyűjtemény eredetéhez, amelyek lényegében a lelőhelyről eltulajdonítva, más nemzetek kincseiből keletkeztek, hanem ajándékozás útján került oda. A Máltai lovagrend nagymestere, Emmanuel de Rohan-Polduc 1782-ben adta azt XVI. Lajos francia királynak, mintegy a franciák teljesítményének elismeréseként a rejtély feloldásában.

Nos, ezért kellett megállni egy pillanatra Málta főniciaiak által írott történelme fejezeténél. A karthagói fennhatóság kapcsán ugyan szívesen elmerülnék Aeneas és Dido történetében, vagy a görögök és karthagóiak harcaiban Szicília birtoklásáért, majd az ugyanitt már a rómaiakkal folytatott I. és II. pun háború eseményeiben/ Siracusa és Arkhimédész körei anekdotájában, de ellenállok a kísértésnek.

Lényeg, hogy a II. pun háború idején (Kr. e. 218) a rómaiak elfoglalták az addig Maletnak nevezett Málta szigetét, s maguk részéről meghonosították a Melita nevet. Melita Gozoval együtt két municípium lett, mint a Római Birodalom szövetségese. A pun háborúk idején a római légiók támaszpontjaként használták földjét, s Scipio Africanus, Karthagót legyőző hadvezér Afrika elleni hadjáratában hasznos szolgálatot tett.

Római villa, mosiac2 Rabat, Domus Romana

Kategória: Málta, Művészet, Történelem, Utazás, Vallás | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése