Ybl Café – Budai Kreatív Ház

mozaik3.2

Annyira régen írom már ezeket a beszámolóimat, hogy bizony vannak közöttük olyanok, amelyek fölött már elszállt az idő, s kordokumentummá váltak.
Ez történt Ybl egykori vízházával is, amelyről még 2013-ban ezt a bejegyzést írtam:

….A XIX. század második felében egyre több panasz merült fel a vízellátással kapcsolatban. El-elapadtak a híres svábhegyi “kristályvizű” források, mely egyrészt a szőlőtelepítéseknek, másrészt a Svábhegy fellendült népszerűsége következtében beindult villa építéseknek volt a következménye.

Jókai agóra, Párkányi Raab Péter DSCF5414Jókai így összegzi ezt, a már korábban is citált írásában: “A Svábhegy aztán azzal állt rajtuk bosszút, hogy mikor bort akartak belőle facsarni, a vizet is megtagadta tőlük. Az őserdők kiirtásával elapadtak a források, s míg azelőtt a király kútja Budavárát is ellátta friss ivóvízzel, most a svábhegyi lakosoknak a Dunárul kellett fölhordatni szekérrel az ivóvizet. Ez volt a Svábhegy pusztulása.”

A Svábhegyről jövő vízellátás ingadozásait megpróbálták hát a Duna vizével kiegyenlíteni. 1855-ben Ybl Miklós tervei alapján Hofbauer János városi kútmester építette át a Fő utcai vízművet gőzüzeműre, ám ennek vize – amely időnként zavaros, néha bűzös volt – nem vetekedhetett a forrásvízzel.

Ybl vízmű gépház P1100559

A különálló budai vízrendszer utolsó modernizálását a palota vízművén végezték 1874-1879 között. Ez Ybl Miklós ragyogó tervei szerint kapta meg új ruháját, amelyet mi Várkert Kioszk-ként ismerünk, s amelyben oly mesterien rejtette el a gépházat, hogy ha nem tudnánk, eszünkbe nem jutna, hogy a gyönyörű csipkés torony nem más, mint a gőzgép kéménye.

Lyka palota, Ybl kioaszk, Várbazár 1902

Minthogy újabban megint kedvtelve olvasgatom a Pestről – Budapestre megérkezett Porzó, azaz Ágai Adolf városábrázolásait, ehhez is vannak illeszkedő sorai:

Oh, vajha ez a hellén lelkű építő-művész, Ybl Miklós, valóra kelthette volna nagy álmát, melyben egy csudásan fönséges alkotás gondolata fogamzott meg. De ezt el nem viselhette volna Bécs.
Mint a nagy gót s bizancz templomok egyes kiszögellésein a régi mesterek apró tréfákat eresztettek meg, Ybl is a rengeteg épülettömegbe tartozó vízemelő-gép kürtőjén is megeresztette tréfálkozó kedvét: az aranyhímes kürtőbe ablakokat nyitott. Ki-kidugva gomolyos fejét, nézzen szét még egyszer az a füst az ablakon, mielőtt szétfoszlik a levegőben.

Ybl vízmű gépház P1100560

Árkádos csarnokába tervezett kávéház helyén ma a Várkert Palota kiírás sejtet hasonló rendeltetést – bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem-e ugyanolyan halott ma, mint az egyszervolt Ybl teremtette gyönyörű Várkert-bazár, csak szerencsére, már szépen felújított, karbantartott módon.

vízmű - vizes séta 2011.08.05 052

Ybl - Várkert kioszk P1100563

Ybl- Várkert kioszk P1100566

Ybl - Várkert kioszk P1100564

Ybl - Várkert kioszk P1100565S még egy kicsit elidőzve Ágaival Ybl-nél, a nevét viselő térnél, így pengeti lantját:

A hosszúkás tér közepe-táján áll szobra annak a kedves mesternek, ki e vidéket alkotá. Ő koronázta meg a várhegy tetejét a király palotájával, vonta virágba a komor bástyákat, csiszolta fényesre azt a nyersnek maradt gyémántot, a kerti házikót, nézve …a lenn zajló folyam hullámverését, a magasba törekedő zenét s ami ennél is édesebb: gyermekek sikongását — azt a nagy szimfóniát, melynek élet a neve.

Várkert kioszk P1100573

Azóta a gyönyörűen felújított Várkert Bazár már megnyitotta kapuit, s 2014 augusztusa óta kínálja tereit a nagyközönség színvonalas szórakoztatásához, koncerteknek, állandó- és időszaki kiállításoknak, filmvetítéseknek, rendezvényeknek helyet adva.

Legutóbb itt látta vendégül a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár az izlandi írót, Jón Kalman Stefánssont, akinek látására-hallására már fél órával a program előtt hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál – majd a dedikációhoz.

Többször lemaradtam a Várkert Bazárban a nyári vezetésekről, aminek alapján szerettem volna ezen a helyen is egy szép áttekintést nyújtani számotokra. Így aztán maradt néhány nem tökéletes külső felvétel még az első időkből, és a képek a Déli palota I. világháborús kiállítása bejárata előtt felállított, s mindenkit megállító gigantikus honvéd szobrok (eredeti Kisfaludy Stróbl, illetőleg Orbán Antal alkotások) másolatairól.

Várkert Bazár, Déli Palota P1730423

2019. nov. 8. Déli Palota155 a

Várkert Bazár, rendezvény termek P1730431

Várkert Bazár P1730439

Ám amiért tollat ragadtam, az az öröm a felett, hogy 2013. évi aggodalmaimmal szemben az egykori Ybl vízház épülete külsőleg és belsőleg megújulva Ybl Budai Kreatív ház néven szintén már egy éve bejárható, s a felső szintjén kávéháznak és kiállítóteremnek, az alagsorban további kiállító termeknek adva otthont.

A napokban baráti körünknek igazán kellemes helyszínt biztosított, s azon túl, hogy a kávézó eleganciája kívánni valót nem hagyott maga után, a hozzá társuló vendéglátás – ami sajnos kevésbé szokott a helyszínnel összhangban lenni – illeszkedően figyelmes és kedves. Reméljük ez hosszú távon is így marad, s mindig jó lesz ide betérni. Az aranygaluskájuk pedig felejthetetlenül finom.

2019. nov. 8. Ybl Cafe 161 b

2019. nov. 8. Ybl Cafe 193

Kategória: Magyarország, Városnézés | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 7.

És ünnepi válogatásom záró darabjaként néhány mondat az elengedésről, búcsúról, elmúlásról másik nagy kedvencem, Fredrik Backman megindító könyvéből, nagyapa és unokája közötti beszélgetésekről, felidézett emlékekről, A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb rövidke elbeszéléséből:

Mottó: …hagyj itt, és ne nézz hátra. Éld az életed. Rémes dolog hiányolni valakit, aki még mindig jelen van.

…..Noah még emlékszik arra, amikor apa érte ment a nagyszüleihez, és ő nem köszönhetett el nagyanyótól. “El ne búcsúzz tőlem, Noah, meg ne próbáld! Amikor elmész megöregszem.” … Így aztán Noah énekelt neki inkább, azzal mindig megnevettette.

… Egy decemberi reggelen halt meg. A házat jácintillat járta át, a fiú egész nap zokogott. Éjszaka hanyatt feküdt a hóban nagyapó mellett, és onnan, a kertből nézték a csillagos eget. Nagyanyónak énekeltek. Az űrnek. Azóta majdnem minden este csinálják. Nagyanyó hozzájuk tartozik.

Vincent van Gogh - Csillagos éjszaka Arlesban, 1888

– Hogy szerettél bele? – kérdezi a fiú
… ő…ő nagyanyó. Fiatalabb korában. Sosem találkoztál vele fiatalon, neki vannak…neki voltak a leghatalmasabb érzelmei, amikkel valaha találkoztam. Ha dühös volt, ki tudott üríteni egy férfiakkal teli kocsmát, és amikor boldog volt… az ellen nem védhetted meg magad, Noahnoah. Természeti erő volt. Mindent, ami vagyok, neki köszönhetek. Ő volt az én ősrobbanásom.

emlékezés

A lány ott áll előtte, jácintillatú, mintha sosem lett volna másként. A haja ősz, de a hajszálak között játszó szél nem. Még mindig érzi, milyen volt szerelmesnek lenni belé, ez az utolsó emléke, ami megmaradt. Szerelembe esni vele olyan volt, mintha nem férne el saját bőrében. Ezért inkább táncolt.

– Túl kevés időt kaptunk – mondja.
A lány a fejét rázza.
– Egy örökkévalóságot kaptunk. Gyereket és unokát.
– Téged viszont csak egy pillanatra kaptalak -mondja.
A lány nevet.
– Egy egész életre megkaptál. Az egész életemre.
– Nem elég.

V. Van Gogh- Old Man in Sorrow

– Hiányzol, egyetlenem.
– Ott vagyok veled, drága morcosom.
– De csak az emlékeimben. Csak itt.

… A lány mosolyog, könnyei a férfi arcát áztatják.
– Drága makacsom. Tudom, hogy sosem hittél a halál utáni életben. De tudnod kell, lelkem legeslegmélyén remélem, hogy tévedtél.
– Atyaég, mennyit fogsz te velem veszekedni, ha esetleg találkozunk a mennyben!

… Elered az eső. Az utolsó, amit még utánakiabál, hogy reméli, tévedett. Őszintén, szíve legmélyéről. Reméli, hogy veszekedhetnek egy jót a mennyországban.

                             /Fredrik Backman – A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb/

Adelmann Anna - Krizantém

Kategória: Ünnepek, Irodalom, Művészet | Címke: , , | 1 hozzászólás

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 6.

Stefánsson a Margó fesztiválon (Tompa Andreával)_o

A csodálatos izlandi író, Jón Kalman Stefánsson volt a díszvendég az idei Margó fesztiválon. Tőle származik ez a bevezető, remek könyve elején.

“A napsugarak sem győzhetik le, még kevésbé a szép szavak, mint a szivárvány vagy a szeretet, ezeket dobhatjuk is ki, annyira hasznavehetetlenek. A halál mindenek kezdete.

Annyi mindenünk van! Istenünk, imáink, zenéink, technológiánk, tudományunk, újabbnál újabb találmányaink, egyre jobb mobiltelefonjaink, egyre erősebb teleszkópjaink, de aztán valaki meghal, és mindez hirtelen lényegtelenné válik; Isten után kapkodunk, a csalódást markolásszuk, így aztán megőrizzük szerettünk kávésbögréjét, hajjal teli fésűjét, megőrizzük, mint vigaszt, mint ereklyét, mint valamit, ami nem tér vissza többé. Mit is lehetne erre mondani? Leginkább semmit. Az élet felfoghatatlan, igazságtalan, mégis folytatjuk, nem menekülhetünk előle, nem ismerünk mást, ez az egyetlen, amiről tudjuk, hogy biztosan a miénk: drága kincs, értéktelen kacat. Meglehet, az élet után nincs semmi. Mégis, a halál mindenek kezdete. Nem, az nem lehet, mivel a halál a vég, ez némít el bennünket, a mondat közepén ez kapja ki kezünkből a tollat, ez kapcsolja ki a számítógépet, ez tünteti el a Napot, ez lobbantja lángra az eget; a halál maga az értelmetlenség, és egyáltalán nem kellene neki semmiféle kezdetet tulajdonítani, azt aztán semmiképp. A halál, az isteni érvelés kudarca, úgy keletkezett, hogy Isten, talán kétségbeesésében, mivel a teremtés pasziánsza csak nem akart kijönni, összevegyítette a kegyetlenséget a kínzó hiánnyal.
Ám minden egyes halálban ott egy új élet… ”

/Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk/

Izland, 2019. jan. 20.

Kategória: Ünnepek, Irodalom | Címke: , , | 1 hozzászólás

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 5.

Amikor minden odalett,
naponta írtam levelet,
naponta írok levelet,
mert hogy mindenem odalett.
És mivel semmi sem maradt,
csak ez a gyilkos pillanat,
mikor holt szádat figyelem,
mit mond nekem a szerelem,
hát firkálok, mert semmi más
nem segít már, csak a csalás,
amivel magam áltatom,
hogy itt állsz a hátam megett
és olvasod a levelet,
a naponta írt levelet,
miben beszélek teveled,
mert hogy mindenem odalett.

/Szabó Magda – Liber Mortis/

duelo

Kategória: Ünnepek, Irodalom | Címke: , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 4.

Kádár Béla - Anya gyermekével 1934 k.Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
Álmom öbleidbe újra
visszatér —
álmom öbleidbe újra
visszatér!
Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,

hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,
csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.
Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,
a kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.
Így tűnődtem: “Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?
Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba inkább
engemet!”
A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,
férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.
Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…
Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

/Weöres Sándor – Anyámnak/

Kategória: Ünnepek, Irodalom, Művészet | Címke: , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 3.

Mit hagynak ránk holtuk után az öregek?
Egy vén ruhát,
Egy repedt okulárét,
Egy félig ürült tintásüveget.
Még élek. Ám a perc közel…
„Ezt hagyta csak” – vijjognak majd felettem.
S én a kegyetlen Alvilág
Mélyén sóhajtom: legalább
A tintatartómat kiürítettem.

/Lénárd Sándor/


Rippl-Rónai József _ Alkonyat egy intim szobában, 1892

 

Néha úgy tűnik, mintha a magatartásunkkal és a gondolatainkkal fel akarnánk tartóztatni az időt, tagadva, hogy minden megváltozott és folyamatosan tovább változik, legfőképpen az, ami valamit is számít, és hogy minden egyes lépéssel közelebb kerülünk az elmúláshoz. A csillagképek körbejárnak, sötétséget és titkokat mozgatva, a föld a lábunk alatt óránként csaknem százezer kilométeres sebességgel száguld keresztül a fekete világűrön, mi pedig örökösen azt az érzést, azt a biztonságot, azt a tényt igyekszünk elfojtani, hogy az ember tünékeny jelenség, életünk nem egyéb madárdalnál, sirályrikoltásnál, majd néma csöndnél.

/Jón Kalman Stefánsson/

P1570736 felreppenve

Kategória: Ünnepek, Irodalom, Művészet | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Irodalmi válogatás Mindenszentek és Halottak napja előtt 2.

Nemes Lampérth József Apám a ravatalon, 1912

A középkori orvosok így mondták a kétségbeesés pillanataiban: még Galenus, az orvosok fejedelme sem menthette meg apját a haláltól.
Egyikünk sem teheti meg.

És ha tollunkkal szeretnénk megőrizni apánkat? Ráébredünk, hogy egy ismeretlen nyomán járunk. Amikor együtt játszottunk, még kicsik voltunk. Amikor vitatkoztunk vele, még tapasztalatlanok. Amikor túl akartuk őt szárnyalni, erőtlenek. Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb – mert megmutatja, hogyan tűnik el az ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Az utolsó nap után hosszan sorakoznak a lassanként eltűnő napok, egy élet fényeit árnyék takarja el, az ezer forma, melyből az élet állt, hamuvá válik és homokká.

A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tűnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Mi marad egy életből, ha nincs több tanú?

Ha nem sikerül megoldani egy korszak problémáit, akkor egy idő után nem törődnek velük; egész országok lesznek koldussá elűzött uraikkal együtt, az egyik kor hősei egy másik bohócaivá válnak, egy évad arany érdemrendje a következő évad farsangi mulatságainak lesz kelléke.

“Mais ou les neiges d’antan?” – kérdi a költő…Hová lettek az egykori városok? –
Változnak az utak, hidak, épületek. Egyes országok nevet változtatnak, mások eltűnnek, a szent határokból már a térkép vörös vonalai sem maradnak meg. Elméletek dőlnek meg, igazságok helyébe új igazságok lépnek. A tegnap dogmái elolvadnak, mint a tavalyi hó. Senkit sem menthetünk meg a haláltól, sem szeretettel, sem eszmékkel.

(…) De megkísérelni a lehetetlent…-talán nem ez a legnagyobb kihívás?
Az élet maga mi más, ha nem kihívások sorozata?
Én is megkísérlem. Fél évszázad távolságából idézek fel néhány évet apám – számomra a világon a legjobb ember életéből.

/Lénárd Sándor: Apám/

Ferenczy Károly Tájkép, 1901,

Kategória: Ünnepek, Irodalom, Művészet | Címke: , , | 1 hozzászólás