Az őszi északi országjárásunkkor 2 éjszakát Balassagyarmaton töltöttünk. Gondoltuk kicsit megmerítkezünk az Ipolyság tájaiban, szemügyre vesszük a “jó palócokat”, s így aztán kiderült, hogy nem kikerülhető a “tót atyafiakkal” való találkozás sem. Igen, azzal tisztában voltunk, hogy Mikszáth vidékén fogunk járni, s felkészülésként hónunk alá csaptuk a fent idézett nevek alatt ismertté vált könyvét, mely neki magának is elsőként hozta meg az irodalmi hírnevet.
Miután belekóstoltunk Balassagyarmat nem várt szépségeibe, gondoltuk irányt adunk sétáinknak, s elindultunk Mikszáth nyomán. Így aztán semmi pillanat alatt át is kerültünk Szlovákiába, az egykori Nógrád vármegye Nagykürtösi – mai neve: Vel’ký Krtiš-járásába, ahol Mikszáth szülőfaluja, Szklabonya található.
De ha már ott vagyunk, térképünk előzékenyen felajánlotta a közvetlen közelben lévő Kékkő várát illetve Madách szülőfaluját, Alsósztregovát is.
Mint a fenti térképen is látható, Mikszáthhoz további helyek köthetőek a
Balassagyarmat – Horpács – Mohora kirajzolta háromszögben, ezért ezekkel Szklabonyával együtt gondoltam foglalkozni, s először a többi hely általunk látott képével ismertetlek meg Benneteket.
És mindjárt Kékkőnél újabb meglepetés ér minket. Kékkő nem más, mint a Balassák/ Balassik ősi fészke! (Mindkét névalak előfordul a családban, sőt nemegyszer ugyanaz a személy írja hol így, hol úgy a nevét. – A név az egyházi latin Blasiusból származó, magyar Balázs keresztnévből alakult ki.)
A sokfelé elágazó ősi magyar család előneveit birtokairól: gyarmat(h)i (= Balassagyarmat), kékkői, szklabonyai..stb veszi. Családfájukat a 13. századra vezetik vissza, s a Felvidék számos vára, települése nevükhöz kötődik. Birtokaik Nógrádban, Hontban, Liptóban, Zólyomban, Gömörben, Hevesben, Borsodban, Szabolcsban és Lengyelországban szétszórva vannak. Kékkő pedig ama ritka várbirtokok egyike, amely – bár százötven évig török elleni végvárnak számított, de néhány évig a török is ült benne – hétszáz éven át, egészen a XX. század első harmadáig a bárói, később grófi rangra emelt Balassák kezén volt. A költő Balassi Bálintnak is „kékkői” volt az egyik előneve.
Kékkó vára, a 17. században, kelet felől
Kékkő / Modrý Kameň várának elődje már a tatárjárás előtt is az Ipoly felé iramló Kürtös patak Mikszáth által oly sokszor megidézett völgyében, a Korponai-hegység peremén messzire látható dombon áll. Nevét a kék színű kőszikláról kapta, melyre építtetett.
(Nyilván távolból adódó látvány alapján.)
Kékkő vára Dél felől bevehetetlenül meredek sziklán áll, csak az Északi oldal fölé magasodó Kálvária hegy felől volt támadható, ezért itt alakították ki a XVII. század elején az ágyúbástyákat.
A kékkői vár feletti Kálvária kereszt téli képe
A Balassák Magyarország igen sokat szereplő, nagy hatalmú, tehetséges, de sokszor izgága famíliái közé tartoztak. Erősségük a bajvívás, vitézség, de még családon belül is egymással sokat pereskednek vagyonjogi ügyeken. Mikszáth, a nagy mesélő, érzékletes képet fest
e famíliáról, egy, a Balassi Bálint költő után mintegy 100 évvel élt tagja ábrázolásán keresztül, a Magyarország lovagvárai történetei között:
A család szinte minden magyarországi történelmi családdal rokonságban áll. Jó példa erre akár Balassi Bálint életrajza.
Apja gyarmati Balassi János, aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna. Apjuk nagy nevet, s ami akkor szintén sokat jelentett: nagy vagyont hagy utódaira.
A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig
a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Dobó Krisztina az egri hős,
Dobó István lánya, majdan Balassi Bálint felesége lesz, bár szerencsétlen házasságukat 1588. februárjában udvari rendelettel felbontják.
Ez az az időszak, amikor Mohács után az ország nemesei két pártra szakadnak.
Míg a köznemesség Szapolyai János erdélyi vajdát kiáltotta ki magyar királynak, addig
a főurak kisebb tábora Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget hívta meg a trónra.
A Balassa főnemesi família ingadozott a két tábor között, Buda 1541-es török megszállása után végül a Balassa család is hűséget esküdött Ferdinánd királynak.
Kékkő vára legi fotón- Civertán képe
Balassa János várai a török elleni védelmi vonalban, Kékkő, Divény, Gyarmat az elsőben, Liptóujvár, Csetnek, Salgó a második vonalban vannak. Ő is vallhatta, amit Menyhért bátyja hirdetett, hogy bátor szív, erős akarat s a jó kard két király közt s a török ellen.
Balassi Bálint születése (1554. október 20. Zólyom) után nem sokkal, apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Azt fogták rájuk, hogy a magyar urak Erdélyhez húznak, s János Zsigmond uralkodása alatt a királyi területet s az erdélyi részeket egyesíteni törekesznek. A két fő gyanúsítottról a történelmi tévedések között
Dobó (István) – Balassa összeesküvésként jegyezték az esetet. Balassa János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött a fogságból, s családjával együtt délnyugat Lengyelországba menekült. Ott éltek 1572 nyaráig, s ezen időszak alatt, szülei bánatát látva,
s vigasztalásukul fordított le Balassi Bálint egy német munkát: Betegh léleknek való fives kertecske cim alatt.
Talán még emlékeztek, ennek egyetlen fennmaradt példányát éppen a Sárospataki Kollégium Könyvtárának az oroszok által visszaszolgáltatott könyvei között már bemutattam:
Ebből is látható, hogy jó neveltetést kapott, több nyelven beszélt. Verselő kedvét valószínűleg családi nevelőjétől, a protestáns Bornemisza Péter prédikátortól leste el,
mély érzékenységét édesanyjától örökölte, a vitézi és katonai nevelést pedig apjától,
majd kora felvidéki központi erősségében, a magyar ifjak hadi iskolájában, Egerben tanulta.
Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél?
Holott kikeletkor a sok szép madár szól, kivel ember ugyan él,
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ad, ki kedves mindennél.
Apja aztán tisztázódik minden vád alól, régi tekintélyét megerősítve, hűségében igazolva kerül vissza a királyi kegyekbe, s részesül bőséges kárpótlásban. A Rudolfot koronázó fényes országgyűlési menetben már Balassa János viszi Tótország zászlaját, s ekkor vezeti be 21 éves fiát, Bálintot is az udvari életbe.
Egerben kel életre az a szerelmi líra, mely a magyar költészetben addig nem látott mívességet és az őszinte érzelmek változatos regiszterén játszó kiterjedéseket ér el, miközben egyedi stílust és formanyelvet alkot, többek között, a róla elnevezett Balassi strófát.
Múzsája az egri kapitány felesége Ungnadné Losonczy Anna, akit ő verseiben Júliának szólít. Bár a leányt valószínűleg gyerekkorától ismeri, hiszen a hozzájuk szomszédos Somoskőn tartottak udvart, de lírájában Egri találkozásuktól jelenik meg – s gyakorlatilag iránta lobogó, ki nem elégített szerelme végigkíséri rövid életét.
Somoskőújfalu
Somoskő vára
Visszacsöng még mindnyájunk fülében az egészen 1874-ig kinyomtatlanul lappangó szerelmi költeményeinek egyik legszebb éke
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Mi azonban még csak felfelé igyekszünk a vár irányába, az 1879-ben épült római katolikus templom mellett elhaladva.
De itt már mégiscsak meg kell állnunk, s bekukkantunk a templomba is, és megtekintjünk a feltáruló pazar panorámát.
S megyünk tovább a gyönyörű őszben, s itt – ott mintha megelevenednének bizonyos képek, abból, a még nem eldöntötten Balassinak tulajdonítható költeményből:
Őszi harmat után,
Végre mikor aztán
Fujdogál a hideg szél,
Nem sok idő mulván
Sárgul, hulldogálván
Fától a gyönge levél.
Zöld erdők harmatját
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél;
A magas hegyeken
Kietlen bérceken
Fujdogál a hideg szél.
Kékkő várára a veszedelem 1575. tavaszán zúdult le, amikor Musztafa budai pasa hadjáratot indított a felvidéki bányavárosok ellen. 1576-ban a nagy létszámú támadó seregből Ali bég csapata támadt Kékkő vára ellen, a török hadak közeledtére a vár őrsége megszökött, s az keresztény ellenállás nélkül lett a hódító törökök legészakibb állása.
1593-ban királyi seregek a téli hadjáratukban, sorra foglalták vissza a nógrádi várakat.
Az egykorú források szerint a Divény elleni rohamot személyesen Balassa János {+1577} fia, Bálint vezette. Kékkőről is elmenekült a török, de távozása előtt felrobbantotta a várat.
1603 és 1612 között Balassa Zsigmond építtette újjá. Aztán az 1664-es esztendő újra vészterhes közelségbe hozta a török megszállást. Érsekújvár, Nyitra, Nógrád, Szécsény elesnek, s többek között a balassagyarmati lakosság is Kékkőn keres menedéket.
Az 1680-as évek elején ez a vidék is Thököly Imre felső – magyarországi „kuruc király” hatalma alá került, aminek csak 1683-as Bécs városa alatt elszenvedett nagyarányú török vereség vetett véget. A 17. században többször is feldúlták, romos lett és elhagyták.
“…s épségben maradott vala, míg Rákótzynak követőji közűl Kókay nevű embere által fel gyújtatván, egészszen el égettetett.”
1730-ban a vár köveiből a Várhegy oldalában a Balassák új kastélyt építettek.
A XVIII. századi épületben régi bútorok, könyvtár, festmények és műtárgyak fogadják ma a látogatókat. De van itt még bábszínház és játékmúzeum, illetve néprajzi kiállítás.
A középkori felső vár romosan megmaradt részei lezárt területet képeznek.
Balassi Bálint, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelőjének élete kalandokkal és szenvedésekkel teli volt, melyeknek legfőbb okait végtelen érzékeny és szenvedélyes természetében, hirtelen lobbanó és hamar változó indulatai mellett, korának viszonyaiban is kell keresnünk. Apjától örökölt vagyont részben könnyelmű és tékozló életmódjával, kalandjaiban feléli, másrészt végtelen perekben elsősorban nagybátyjával Andrással, illetve sógorával Dobó Ferenccel szemben elveszíti.
Érdekes, ahogy lassan minden – mindennel összefüggésbe került, amíg így bolyongtunk az északi tájakon. Balassi Bálint ugyanis szinte titokban köti meg házasságát Sárospatakon özvegy Várday Mihályné Dobó Krisztinával, majd az esketés után azonnal a pataki várba vonulnak, ahol hűségére ő is felesketi a várban meglepett katonaságot, és elveszi tőlük
a kulcsokat. Gyanítható ugyanis, hogy az egész házasság kifundálásához inkább olyan szándék vezetett, hogy a pataki várhoz kapcsolódó vagyoni követeléseinek birtokába léphessen, s nem utolsó sorban bosszantsa az egyébként gőgös és kapzsi, igen rossz hírnévben álló, hatalmaskodó és erőszakos Dobó Ferencet.
A Balassáékat a Dobó családdal a rokonságon kívül ugyanis, rendezetlen vagyoni kérdések tartották szoros összeköttetésben. Tudniillik I. Ferdinánd utódja, II. Miksa császár által
a Dobó Istvánra és Domonkosra, majd azok örököseire bejegyzett sárospataki vár
és tartozékai után fizetendő magas zálogösszeg teljesítéséhez Balassa János a sógor, illetve testvére András kölcsönözték a pénzt.
A kor egyik jellemző vagyongyűjtési formája ugyanis a zálogbirtoki telekspekuláció volt.
Az ősi birtokot törvényeink szerint nem volt szabad elidegeníteni, ezért aki megszorult, készpénz fejében zálogul adta. A zálogbirtok maga fizette a kamatot, s a megszorult adós rendszerint elmulasztotta a kiváltási határidőket. Az államkincstár is szivesen kötött zálogüzleteket, mert mindig üres volt, akkor is, mikor a kiváltás ideje elérkezett.
Hát ez volt az előzménye a menyegző utáni, balul kiütött várfoglalási kísérletnek.
A váron kívül rekedt védők ugyanis nagy lármát csaptak, és a vár ostromába kezdtek, hogy végül is Balassi Bálint a kulcsokat visszaszolgáltatva még aznap sietve távozott feleségestül. Ez azonban a nemesi törvényeket rögzítő Hármaskönyv szerint
«a kik bármely honlakosnak, várát, kastélyát vagy más erősségét megostromolják, elfoglalják vagy alattomosan kézre kerítik, ha a tett nyilvánosan rájuk bizonyult», hűtlenségi per indítása alapjául szolgált Dobó Ferenc kezében, amit sietve Pozsonyban kezdeményezett is.
Ugyanezen Hármaskönyv rokonok házasságát negyedíziglen tiltó passzusa alapján, házasságuk pedig vérfertőzési üggyé vált, s az 1585 őszén e házasságából született János nevű gyermekét “törökösség” vádjával törvényen kívül helyezik. Hogy ezt kivédje,
még katolizál is, mire még a Szentszék is (V. Sixtus) támadni kezdi.
Az izgalmak betegségbe döntik, mely időszak elvezet Istenes verseihez, amikhez hasonlóak egészen Adyig nem bukkannak fel újra a magyar irodalomban. Istenes énekeiben olyan mintákra támaszkodik, mint pl. Theodor Bézének a zsoltárai, akivel már ugyancsak találkoztunk a genfi Reformátorok fala kapcsán.
Kiforgatva vagyonából, majd kosarat kapva örök szerelmétől, az időközben megözvegyült Losonczi Annától, összetört szívvel Lengyelországba távozik, négy évre elbujdosik.
1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban már újra itthon katonáskodott, ekkor vesz részt családja várainak visszafoglalásában.
Nem sokáig örülhetett azonban visszahódított birtokainak, mivel már a következő évben, Esztergom 1594-es ostroma során elesett. Egy gyalogos roham közben, az ismert szomorú történet szerint, egy szakállas ágyú golyója mindkét combját elroncsolta. Az orvosok amputációval még megmenthették volna, de ő nem fogadta el, mondván egy vitéz nem élhet lábak nélkül. A vérveszteség és a vérmérgezés következtében május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el.
A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a
nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik.
Már négy napja kitettem ezt az írásom az internetre, amikor újabb, nem várt felfedezést tettem, melyet nem lehet, nem megemlíteni. Éppen Mikszáthnak Jókairól írt életrajzát olvasom, amelynek honoráriumából vette a horpácsi birtokot, amikor hasonló összefüggésben – merthogy Jókai meg az Egy magyar nábob bevételeiből vette a Sváb hegyi telket (ma Költő utca), ahol felépült a Jókai-villa, – Kékkőről az alábbiakat találom:
“Az »Egy magyar nábob« és »Kárpáthy Zoltán« élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb. Alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született.
Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve az »Egy magyar nábob« meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás.
Ez a regény az ország elvitázhatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte.”
S ugyanitt még egy apróság, melyben nyomára lelhetünk a Balassáknak a magyar történelemben 700 évig jelen levő szerepére, miközben az 1850-es évek végéről eképpen ír:
“…mindamellett érezni lehetett a kormánygyeplőket tartó kezek lankadását, hinni lehetett, hogy a passzív rezisztenciát nem bírja ki a hatalom sokáig, holott a magyar hovatovább mindjobban összekovácsolva, győzi a rossz sorsot – csak a jólétet nem bírja ki hosszabb ideig.
….ünnepélyek nevelték, melyeken magyar ruhában, mentésen, kardosan jelentek meg
az úri rendek, az asszonyok pillangós főkötőkben, a kisasszonyok ingvállban, pártával
a fejükön. A lakomák tósztjaiból izzó lánggal csapkodott ki a honszeretet. Sohasem volt tökéletesebb a magyar. A nemzeti viselet fölélesztésében Jókai az elsők közt járt.
Eleinte csak az ünnepélyeken szerepelt, de mikor néhány fiatal főúr, Keglevich Béla gróf, Esterházy István, a báró Balassa-fiúk az utcára is kivitték, maga Jókai is attilát és szűk nadrágot húzott, Jókainé pedig a Melinda pruszlikjában jelent meg a Váci utcán …. “
Lezárásul még beteszek néhány (távoli) fotót az e fejezetben szintén említett egykori Balassa tulajdon, a Salgótarján fölött elhelyezkedő Salgó vára romjairól, melyet a vele szemben levő Somoskő várából fényképeztünk.
Somoskőhöz kapcsolódó másik kis történelmi morzsa, hogy Thökölyt itt nyilvánította Magyarország királyának a szultán nevében a budai pasa. Ezt a címet azonban Thököly nem fogadta el, ő csak a Felső – Magyarország fejedelme címet használta.
Újabb kori történelmünk egy másik furcsasága is kapcsolódik e helyhez.
Míg a Trianoni döntés értelmében Somoskőújfalu még Magyarországhoz tartozik, a fölötte elhelyezkedő várát azonban már a csehekhez (akkoriban) sorolta, így oda 1920-tól nyolc évtizeden át csak a somoskőújfalui határátkelőhelyen átkelve, a szlovák oldalról lehetett feljutni. 2006. évi európai határnyitás óta megszűnt ez az abszurd helyzet, s ma már
a magyarok is útlevél nélkül látogathatják várukat. Mi is innen hajtottunk fel a vár tövében levő parkolóig, és élveztük a gyönyörű környezetet és panorámát.
Még itt, a várak kapcsán szeretném minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlani Mikszáth Kálmán : Magyarországi lovagvárak c. elbeszélés kötetét, amelyből a fenti kékkői vonatkozású rege is származik. A kötet tele van ilyen, a nép ajkán fennmaradt legenda mikszáthi hangon előadott kedves feldolgozásával. Többek között van benne, a már általam is – Rákóczinál – érintett sárospataki, zborói, krasznahorkai várakról egy-egy történet. De valamennyi felhőtlen olvasmány. Interneten megtalálható ezen a linken: http://mek.niif.hu/02100/02184/html/
Fölöttem a felhő 