Ady évforduló

Kemény Zsófi: Csinszka levele Ady Endréhez

Drága Ady!

Megint Csinszka vagyok.
Vegyél már feleségül légyszíves és akkor esküszöm nem írok többet.
Hát mit tegyünk, ha a Maslow piramisom tetején az áll,
hogy egy beteg, alkoholista, nárcisztikus, pszeudomegváltó roncsot ápoljak
a ragyogó tinédzser éveimben.
Szinte arra születtem, hogy a lábtörlőd legyek –
Két külön világ,
de mi mégis egymáshoz passzolunk, mint a vombat meg a pele.
Hiszen mi fél szavakból is értjük egymást
Olyan jó lenne együtt megöregedni
Ja, hogy te már megöregedtél,
Cirmos cica vaj, hová lett a haj
Te leszel a felettes én, amúgy hogy Freud-meg magad
Igen talán meg is foglak csalni néha – néha
Mert ez a kölcsön kenyér esete a visszajárással, haver
Majd becézgetjük egymást. Jaj Te, te vagy a te!
És néha vitatkozunk is, de nyugi,
imádok veszíteni. És tudom, hogy én vagyok a hibás,
ha meg nincs hiba, van hiba, és az az enyém:
Beleordítom ha van mikrofon, hogy mindenről én tehetek!
Mivel kettőnk közül én vagyok a tehetős.
Hát persze, szívem – rád iratom a birtokom.
Gógot és Magógot akarom apósaimnak
annyira cukik együtt.
És ha majd a társaságban a többi majom kérdezi,
hogy lehetsz ennyire boldog,
majd mondod, hogy mert van feleséged amúgy, csak nem hordod.
Nyugodtan lépj a lábamra, arra van, hogy járjunk rajta
Nyugodtan lépj a szívemre, arra van, hogy taposd le, rajta!
Nem leszek melletted nemtelen, a vér baj ugyan, na de nem nekem!
A betegséged ugyan gender úton terjed, és eredménye a föl- földobott talp,
De tulajdonképpen a skalpod azért mégiscsak elég jó skalp.

Szóval libidókázzunk. Én garantáltan eljuttatlak a Csucsára.
Te eltévedt lovas, Te zseni, én majd visszavezetlek, tudom az utat.
Majd én megmentelek, megmentelek magadnak.
Ahogy a gyilkosságban, az az unfair, hogy a gyilkos marad életben,
a házasságban az, hogy mindketten életben maradnak.
De én megbocsátok. Te a halált éled, nekem az élet halad.
A nyílt sebem te vagy, de figyelj, én megbocsátok.
Ha meg a sírba viszel a hülyeségeiddel: milyen Csinszka ma a hold,
Majd mondom, hogy ja csak a Darwin díjammal akartam szelfizni,
csak még nem volt.
Megcsinálom nálad a tavaszi agytakarítást, fontos a mentálhigénia
A Xanax olyan mint a Géza kék az ég
merthogy kék tőle az ég.
A fölös agressziód meg azért fölös, mert nem kell,
vagy tudod mit, még…
Én akarom, akarom ezt a totálisan diszfunkcionális házasságot, mindjárt
Amíg a halál el nem választ, vagy amíg a halált nem választom inkább.
De nem,
Ez egy előre megbocsátó szép üzenet.
Neked, nekem.
Puszi, csá
Cs.
U.i:
Jaj nem, ne add meg! Az csak a fél életem, amit odaadtam,
a múltkor te hívtál meg.

(Lejegyeztem a rádió ma délelőtti, Ady halálának 100. évfordulójára készült Gondolatjel adásából, ahol Kemény Zsófi maga olvasta be képzeletbeli levelét Csinszka nevében. A költőtől elnézést kérek, ha nem jól központoztam.)