Andalúz nyár – 08. Granada, Alhambra: az Oroszlános udvar

Még szédelegve az előző látványtól követtük a séta kijelölt útvonalát, s aztán egyszercsak ott álltunk:

És álltunk, és nem mozdultunk.

Mert hát tudtuk, hogy van egy oroszlános udvar (Patio de los Leones), és, hogy az a palotaegyüttes csúcspontja, de így is elállt a lélegzetünk. Ez nem épület, hanem egy álom, csipkéből kirakva. És ahogy kell, álomszerű a színe is. Valami vibráló rózsaszín lebegés a szikrázó napfényben! És ott, az oszloperdő tövében csak tátjuk a szánkat,

és forgatjuk a fejünket, mert felmérhetetlen a mintázat sűrűsége, ami bármerre tekintesz elkábít.

Az Oroszlánok Udvara palotaegyüttesével képezte a szultán privát-rezidenciáját. Sokan szeretik a hárem szóval illetni, de itt nem egyszerűen erről van szó. Igen, az udvart körülvevő termekben laktak a család nő tagjai, s azt is tudjuk, hogy a Két nővér termének nevezett lakosztály volt a mindenkori kedencnek fenntartva. Diplomáciai és politikai tevékenységet is folytattak itt, amire egy véres példával szolgál rögtön az Abencerrajesok terme, vagy az udvar rövidebb, keleti végén végighúzódó Királyok, vagy másként az Igazság(osság?) terme.

De mindenekelőtt, ez a hely volt az elképzelt Paradicsom földi mása.

A sivatag gyermekei gondolkozása szerint egy oázis, vízzel és a körülötte üde illatot árasztó virágokkal, megtestesíti a paradicsomot.

És az Oroszlános udvart tervezője, már mint egy pálmaligetet álmodta meg.

Oroszlánok Udvara terv-vázlat

A pálmákat megtestesítő, az udvart körbevevő 124 oszlop valami számmisztikával hetet, a teremtés véghezvitelének napját adja ki. Az udvar kútját alkotó 12 oroszlánnak is tulajdonítanak ilyen kabalisztikus jelentést is: az év 12 hónapja, a nap 12 órája, stb. ha valaki kedveli az ilyen (bele) magyarázásokat. Egy biztos, hogy az arab építészetnek, így az arab kertnek sok szimbolikus összetevője van, amely ismerete nélkül nem igazán lehet megérteni ezen emberek lelkét.

Az iszlám hagyomány szerint a hortus conclusus egy fallal körülvett, rejtett hely,
a paradicsom leképezése: középpontjából ered az élet forrása, a víz teremtő ereje.
A víz négy szimmetrikus csatornában folyva keresztezi egymást, s az élet négy folyamát ábrázolja: Gihon, Euphrates, Tigris és Pisho. S a folyók által elkülönített négy egység
a földi paradicsom négy területét adja, ahogy az mind a Koránban, mind a Genezisek könyvében meg van írva: bor, méz, tej és víz.
Ezen kertek csupa illatos virágtól és fűszernövénytől díszlenek.

Az arabok híresek növény és virágszeretetükről. A magokat és palántákat a világ minden sarkából összegyűjtötték, és behatóan tanulmányozták talaj, öntözési, és napfény igényüket – naptárakat vezettek megfigyeléseikről és fáradhatatlanul munkálkodtak kertjeik felvirágoztatásán. A cordobai kalifátus idején 50 000 fölött volt a feljegyzett privát kertek száma. Al-Andalus volt a gyönyörök kertje. A virágokat szépségükért és illatukért kedvelték és ebből fejlesztették ki a parfőm ipart. Az arabok szenvedélyesen szerették a tavaszi gumósokat: tulipánokat, iriszeket, nárciszokat és liliomokat. Az illatukért a loncot, a jázmint és a rózsát, a fák közül a narancsot és az örökkévalóság jelképét a ciprust.

És mindez nem lehetett volna fenntartható locsolás, víz nélkül.
Az iszlám világ a vizet egy ritka és egyben isteni ajándéknak tekintette. A szökőkútak vidáman vagy lágyan csobogó víze, az árnyékos udvarok vizililiomos nyugodt tavai hűsítő, nyugtató, békés meditációra késztetnek, s ténylegesen megadják a paradicsomi érzés élményét.
Hát ilyenek voltak az Alhambrai kertek kialakításai, s hogy ez megvalósulhasson,
I. Mohamed naszrid uralkodó a Darro folyócska vizét visszafelé elterelte, s 8 km magasságba pumpálta hegynek fel palotájához. Fejlett vízrendszerük és a hydrológiai megoldásaik útján olyan csodákat vittek végbe, amik azóta is – mai szakemberek számára nem megfejthető módon – táplálják pl. a Generalife kútjait, csörgedező vízeséseit.

Tehát az Oroszlánok Udvara is maga volt a rekreáció szigete.

Sajnos, valamilyen megfontolásból ottlétünkkor a spanyolok ezt megtagadták tőlünk, mert az összes belső udvar kis szökőkutas medencéje száraz volt, s az oroszlános szükőkútnak is csak a tetején csobogott valami fáradt kis buborék, az oroszlánok szájából kilövelő vízsugár helyett. Ugyanígy az udvar sivár volt, inkább hasonlított sivatagra, mint oázisra, eltekintve a 4 db örökzöld babérbokor spórolós látványától. A mintegy 44 fokos nyári melegben bizonyára ránk is üdítőleg hatott volna, nem beszélve arról, hogy az illúzió teljes átéléséhez szerintem a víz zenéje és a levegőt betöltő lágy illatok éppenúgy hozzátartoztak volna!
De hát mit is akarunk, nem élünk a “barbár ” korban!

Egy kicsit megkésve, de akkor bemutatnám az udvar tereprajzát:

Mint a képen is látható, a vizet szállító csatornák – a 4 folyó- a szökőkút közepétől előírásos módon folyik kereszt alakzatban, részben a pavilonok előtti kis medencét, részben az udvar hasszabbik oldalán, az egymással szemben levő lakosztályok kis szökőkútjait táplálva.
A Királyok termében ülő uralkodó csakugyan azt az oázist láthatta az udvarra nyitott téren át, ahogy azt a tervező megrajzolta.

Mi itt az alsó – nyugati – részénél, a Mocarabes (sztalaktita arab megnevezése) terem felöli oldalon bukkanunk ki az udvarra, s verünk rögtön gyökeret a két, udvarba belógó pavilon egyike alatt. Ezek egyébként szintén beletartoznak a Koránból vett paradicsomi képbe: magas baldachinok/vagy sátrak formájában, amelyek a nap hevétől óvnak.

Nem is tudjuk, merre induljunk, de végül jobbra fordulva sétáljuk körbe az udvart:

Persze azért nem hagyjuk ki, hogy ezen a mesés helyen ne fényképezkedjünk. Én a keleti pavilont válsztom:

Ervin a Királyok terme előtt pózol:

Marit meg valami egyre inkább a hárem kedvencei irányába vonzza:

De közben benézünk a termekbe is. Rögtön a legelső, ama bizonyos véres események színhelye, az Abencerrajes terem. Persze, Granadában a történelem, és a legenda gyakran keverednek, sosem lehet tudni, hogy hol kezdődik az egyik, vagy hogy hol végződik a másik. Ezt a történetet is több szultán nevéhez is kötik, – de az biztos, hogy a világirodalom is sokat merített belőle, “Az utolsó Abencerraje ” néven írt például regényt Chateaubriand, operát Cherubini.

Szóval, ahogy lenni szokott, a történet megcsalásról, törbecsalásról, bosszúról szól. Háttere persze mindig politikai. Így akarta az egyik nemesi család a másikat kiütni a hatalom közeléből. Az Abencerraje család nagybefolyású előkelő család volt Granadában, s egyszer csak a szultánnak fülébe juttatták, hogy kedvenc felesége ezen család egyik ifjú tagjával vált meghitt pillantásokat a Generalife pálmái alatt.

A család összes férfi tagját meg is hívta a szultán egy esti vacsorára, ide a privát termeibe, s a vacsora  vérfürdőbe torkollott.  37 Abencerraje vérétől habzott azon az este a teremben levő szökőkút, melynek nyomát hiszi a nép ma is a medence vöröses (vas-oxiddal színezett) aljában látni.

A hercegnő, Soraya természetesen ártatlan volt…

Ha a medencétől fölfelé emeljük tekintetünket, bizony megkapó látvány tárul elénk, a – már egyszer leírt stílusú –  sztalaktita kupola csillag alakú képe, melyet a gipszzsaluzinnal ékített kis ablakok kereteznek.

Ugyanezzel a módszerrel mindjárt újra találkozunk a Királyok termében is, amely egyben a trompe-l’oeil egyik előfutára is, hiszen itt is a szem megcsalásáról van szó, síkban ábrázolnak háromdimenziós felületeket:

A királyok terme gyakorlatilag végigfut a keleti pavilon mögötti falon, s belülről a nyitott egységet 5 részre osztja. Míg a középső három nyitva van az udvar felé, a két szélső egy alkóvban végződik, s ezek egyikéből szemlélve a fény és árnyék  magával ragadó váltakozását figyelhetjük meg, ami szintén egy mindig jelenlevő szempont az arab építészetben. A Királyok termének, éppen ezen alkóvokban van azonban egy nagyobb kuriózuma: a plafonra rögzített, bőrre festett freskók, melyek egyike a naszrida dinasztia első tíz tagját ábrázolja, kicsit ikonikusztikus stílusjegyekkel – a másik oldalon pedig az életből vett jelenetek, vadászatok képei kerültek ábrázolásra.

Lám – lám, ezek az uralkodók már annyira elrugaszkodtak a Korántól, hogy a tiltás ellenére, mint az Oroszlánok kútjánál, már nem csak “faragott képet” csináltak, de még saját maguk ábrázolásával is díszítették palotájukat.

Nagyon asszimilálódtak ők ebbe a nyugatias világba, nem csoda, hogy fájdalmas volt a Paradicsom elhagyása.

A minden teremben megfigyelhető, magasra helyezett ablakok szerepe is az volt, hogy a vastag falú termeket hűvösen tartsák, mivel mint tudjuk, a meleg levegő felfele száll, s itt az áttört, üveg nélküli ablakokon azonnal távozni is tudott. A minden teremben csobogó szökőkút párájával együtt ez azt eredményezte, hogy még a legmelegebb, legszárazabb nyári hónapokban sem szállt a hőmérséklet 22 fok fölé ezeken a helyeken.

És már kanyarodunk is az utolsó, időrendben azonban az elsőnek megépült és a Patio de los Leonesen sokáig magában álló lakosztály felé, a Két nővér terméhez. (Neve újabb-kori ragadvány, a terem szökőkútja két oldalán fekvő két hatalmas márványlapról kapta.) Itt is van sok történet, de már azt hiszem mára eleget anekdotáztam Nektek, beszéljenek hát inkább a képek.

A mennyezet itt is sztalaktita, a falakon futó csempemozaikok sokak szerint itt a legszebbek, és legkülönlegesebbek az összes palota közül. De mindezen túl mégis a legelragadóbb a Lindaraja belső kertjére nyíló kilátó, melynek ablakai egész alacsonyan húzódnak a padlószint fölött. Hiszen az itt élők vagy a párnáikon földön ülve/fekve, vagy az ún. ottománokról élvezhették íly módon a kilátást, akkoriban egészen a szembenlevő hegyoldalon elterülő óvárosig, mivel a kert jelenlegi hátsó fala még nem létezett.

És most elbúcsúzunk az Oroszlánok udvara palotáitól a Két nővér terméből a Lindaraja kertre nyíló  üdítő látánnyal.

És ez a bájos kis kert már maximálisan nyújtja azt a látványt, amelyet az Oroszlánok udvaránál annyira hiányoltunk, az élő vegetációét:

A Lindaraja kilátótól az udvar fölött körbevezető nyitott, vagy félig nyitott folyósórendszeren át igyekszünk az utolsó,  turisták számára megtekinthető lakosztály irányába, oda, amelyet V. Károly alakíttatott át magának, ezáltal európaizálva az arabok által kőbe álmodott lakosztályokat. Nem is tudtunk végül bejutni, így csak az ottani udvarról és az azt körbevevő belső homlokzatról alkothattunk némi képet magunknak.

S a belső folyosókról bepillanthatunk a palotaegyüttes legjelentősebb fürdője, a Comares palotához tartozó (előző fejezetben a rajzon ábrázolt!) boltozatára, és a muzsikusok erkélyére:

Az arabok gyakorlatilag átvették a rómaiaktól a fürdőik felépítését, ugyanúgy alkalmazták a meleg-langyos-hidegvizes medencék rendszerét mint ők, voltak itt aztán lapos ágyakkal pihenő szobák, és magasan felettük a zenészek, akiket állítólag mind megvakítottak….

Van egy képem a fürdő egy részletéről, ahol megcsodálható az a mesés fantázia, ahogy ők itt is maguk fölé tudták varázsolni a csillagos eget:

Itt a fürdőknél nem tudom megállni, hogy ne szóljak pár szót a személyes higiéniáról, aminek ez a három nagy civilizáció: a görögök, rómaiak, és az arabok már ebben a korai időkben maximális jelentőséget tulajdonítottak. A mórok még a legkisebb falvakban is építettek nyilvános fürdőket és gondosan karbantartották illetve tökéletesítették a rómaiak által rájuk hagyott termál fürdőket, toiletteket és szennyvízelvezető rendszereket.
Az Abencerrajék terméből nyíló kis helyiségben meg lehet tekinteni például az általuk használt WC tipusát, amely már vízöblítéses volt, s kézmosóval is felszerelték.

Mindeközben a középkori Európa  településein, de még a királyi udvarokban is, kosz és bűz uralkodott. A testi higiénés problémákat mint tudjuk a francia királyregényekből – és történelmi dokumentumokból – tetüvakaró pálcikákkal oldották meg, s a bűz elnyomására parfümöket alkalmaztak …

És a moszlimok fürdőzési szokásaikat a vallás által előírt, a napi ötszöri ima előtti kötelező rituálés mosdás mellett gyakorolták!

És a Patio de la Reya udvar után kilépünk az El-Partal területére, amely a paloták körül közvetlenül elterülő kisebb díszkertek együttese, de nézegetni nagyon már itt sem merünk – pedig az igazi kertélményről, a Generaliféről már korábban le kellett mondanunk -, mivel tudjuk, hogy a busz csak ránk vár, hiszen az eredeti tervben a visszaindulás kitűzött időpontja kb. az az idő volt, amikor mi ide beléphettünk és elkezdhettük körsétánkat az Alhambrában, s Magdaléna addig gyakorlatilag falazott nekünk a többi utassal szemben!

És még egy utolsó pillantás: Adieu Alhambra, adieu hárem-tornyok!

Levesszük még az V. Károly palotához, – egy régi mecset helyére – felépített keresztény templomot

és futtunkban még egyet intünk a kert graciőz pálmáinak. Gyönyörű napot tudunk magunk mögött. Elégedettek és boldogok vagyunk, amikor lihegve bezuhanunk a buszba.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s