S lassan elérkezem a sárospataki Rákóczi vár bemutatásához, de ehhez még egy kis kitérőt szeretnék tenni, a gyermek II.Rákóczi Ferenc életéhez, amelyben nem ez az egyetlen vár játszott csak szerepet.
Rögtön az első a sorban Borsi. Borsi II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, ma a szlovák oldalon fekszik, s mivel Kassa eleve egy kiemelt célpontunk volt, úgy terveztük, hogy előtte letérünk az eredeti útvonalunkról, hogy megnézzük a kastélyt. Sajnos, ez volt a második színhely, amit elmulasztottunk. Itt térkép olvasási hibát követtem el. Sátoraljaújhelynél léptük át a határt, s a térkép ábrázolása szerint még egy darabig kellett volna haladnunk fölfelé, s aztán balra kanyarodni.
Az életben ez úgy nézett ki, hogy abban a pillanatban, amikor átléptük a határt volt egy balra nyíl valami falu nevével, s a jobbra nyíl mutatta a mi útvonalunk számát. Hát már csaknem félúton voltunk a következő nagyváros előtt, mire beláttuk, hogy bizony annál a bizonyos falu jelnél kellett volna bevenni a balkanyart. De vissza már nem fordultunk.
Így megint csak idézni tudok.
1676-ban Zrínyi Ilona családjával Sárospatakról Munkácsra tartván szállt meg a szintén családi tulajdonban levő Borsi várában, mely reneszánsz kastélyát Lorántffy Zsuzsannának köszönheti. A Munkácsi vár már régről Rákóczi birtok, ahol ekkor – s haláláig anyósa,
II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia lakott. Valószínűleg a véletlennek köszönhető, hogy március 27.-én itt, Borsiban született meg II. Rákóczi Ferenc.
A Rákóczi családfát részleteiben alább – a sárospataki múzeum anyagából – közreadom, de nem kevéssé érdekes az anyai ág sem, a hősi Zrínyi vonal.
Családjából ő lesz az ötödik erdélyi fejedelem, hisz apai ágon ősei vagy választott, vagy tényleges fejedelmei voltak Erdélynek. Ez a felmenő ág a protestantizmus fellegvárához, Erdélyhez kapcsolja, ám maga az ellenreformáció gyermeke, hisz apja, I. Rákóczi Ferenc katolizált.
Rákócziakon kívül a XVI – XVII. században a két legjelentősebb szerepvivő magyar család a Báthory és Zrínyi család.
A II. Rákóczi György és Báthory Zsófia házassága révén egyesül a haza két legtekintélyesebb családi vagyona, s a Báthory ősök öt erdélyi fejedelmet, s egy lengyel királyságot is felmutathattak. (Báthoryak családi vonalában házasodás révén Jagello vér is szerepel.)
Anyai ágon ükapja a szigetvári hős, nagybátyja a költő és katonai teoretikus Zrínyi Miklós, nagyapját, Zrínyi Pétert csalárd ígérettel Bécsbe hívják, s ott hóhérbárd alatt végzi.
Madarász Viktor -Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben
Gyönyörű arcképcsarnok!
Hol is vagyunk hát a magyar történelemben születésekor?
Mohács után kettévált az ország, majd 1541-ben, Buda török általi elfoglalása után három részre szakad.
A török hódoltság alatti másfél évszázad jellegzetesen a végvári harcok időszaka.
A határvonalak mozgásban vannak, s sok helyütt egymásba ékelődnek a királyi magyar terület és a törökök között.
A végvárak megrakva rosszul fizetett, s ezáltal harácsolásra és hadi hírnévre vágyó szilaj katonasággal. E kor teli önkényes békeszegéssel, ravasz rajtaütéssel – amolyan se nem háború, se nem béke állapot. Amely alatt a hódoltság népe persze duplán szenved:
a háborúk tönkreteszik, megsarcolják, de a – többnyire ottani földjeikről biztonságosabb vidékre menekült földesurak is rendszeresen megjelennek az adókért.
Az Erdélyi Fejedelemség a magyar nemzeti törekvések – többnyire protestáns jelleget öltő területe. Középső rész a bőtermő Alfölddel és Dunántúl keleti felével az Északi Középhegység és Erdély egy csücskével az oszmán birodalomé – akik vallási térítéssel mondjuk nem foglalkoznak. Az ország nyugati és északi csíkja a Habsburg birodalom része (I. Ferdinánd, majd I. Lipót uralma alatt): Nyugat Dunántúl és Horvátország amolyan gyepűje, a török Bécs elleni harcában felvonulási terület, ütközőzóna. Az Északi felvidéki bányák területe még a gazdaságilag leginkább virágzó terület, hol a beszivárgott Fuggerek mindig az aktuális fennhatósággal szerződnek a bánya kiaknázási jogokra.
A Habsburg birodalom területén jellemző viszont a vallási türelmetlenség, a harcos ellenreformáció.
Sajátos skizofrénia uralkodik a magyar főurak fejében is: törökkel a Habsburgok vagy Habsburgokkal a török ellen helyes – é küzdeni. S hol ide, hol oda csapódnak.
A császár iránti hűség és a nemzete iránti rajongó szeretetet példázza a szigetvári hős, Zrínyi Miklós élete. S amidőn ilyen áldozatokkal a császári oldalon meghatározó győzelmeket értek el, a Habsburg ház, aki nyugat – európai ügyeivel volt inkább elfoglalva, s a franciákkal szembeni küzdelmeihez a hátát szerette volna biztosítani, 1664 –ben szégyenletes békét kötött a törökkel, Vasváron.
Ez hatalmas felháborodáshoz és elégedetlenséghez s később, a Wesselényi – féle összeesküvéshez vezetett. I. Lipótnak ugyanis esze ágában sem volt a magyar nemességgel egyezkedni, sőt. A török kiűzése után a Habsburg Birodalom Magyarországot meghódított területnek tekintette. Buda visszafoglalása után, az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a rendeket megfosztotta az Aranybullában rögzített ellenállási jogtól és a szabad királyválasztás jogától, s kimondták a Habsburgok örökös királyságát. A Habsburg uralkodó kíméletlenül tört célja felé, hogy Magyarországot beolvassza az összbirodalomba, innentől nem hívott össze országgyűlést, s az idegen katonaságot sem vonta ki az országból. A „felszabadított” Budán Lipót császár rendelkezése alapján csak német és katolikus vehetett házat.
Felső – Magyarország városaiban: Kassán, Bártfán, Késmárkon, Lőcsén, Eperjesen császári rendelettel elvették a protestánsok iskoláit és templomait, s tűzzel – vassal folytatták a re-katolizálást. Gondoltak a császári kincstárra is, és hogy feltöltsék, megkezdte munkálatait a század szégyenének nevezett eperjesi vésztörvényszék.
Antonio Caraffa, felső – magyarországi császári főparancsnok vezetésével Eperjes főterén a legvagyonosabb 24 embert kivégezték. Az udvar leplezetlen önkényének az lett az eredménye, hogy a néppárti és katolikus főurak is a nemzeti ellenzékhez csatlakoztak.
Egészen konkrétan Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc 1666. március 1.-én tartott menyegzőjén folytatott megbeszélés volt a nyitánya annak az összeesküvésnek, melynek élére Wesselényi Ferenc állt, s résztvevői Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc, illetve később apósa felhívására csatlakozott I. Rákóczi Ferenc is.
Hát ez az a zavaros időszak amelyben, egy még csecsemőként meghalt fiú (György) illetve a 4 évvel idősebb Julianna után, a Rákóczi család fogadta a fiú utód érkezését Borsi kastélyában.
Amint aztán az anya állapota engedte, az udvar az újszülöttel együtt Patakra ment, majd a nyári melegek beálltakor a zborói kastélyba vonult. Itt hirtelen bekövetkezett gyász érte őket: valamilyen gyors betegség támadta meg az alig harmincegy éves választott fejedelmet, s kioltotta életét. II. Rákóczi Ferenc ekkor 4 hónapos volt. Zrínyi Ilona
11 évi házasság után élete virágjában, harminchárom éves korában maradt özvegyül, megterhelve a hatalmas birtok és vagyon megőrzésének, s a két kiskorú felnevelésének gondjával. Bár, ezért is előbb meg kellett küzdenie, mivel Bécsben az volt a felfogás, hogy a fejedelmi árvák gyámsága a császár – királyt illeti.
Jakobey Károly – Zrínyi Ilona
Harcában mellette állt és segítette ügyüket sikerre vinni anyósa, Báthory Zsófia is, aki ugyancsak szerette volna az árvákat nevelni, s így Zrínyi Ilona gyermekeivel Munkács várába költözött.
(Munkács vára sziklahegyen épült, stratégiailag rendkívül fontos erődítmény. A vulkanikus eredetű munkácsi várhegy a síkság kellős közepéből emelkedik ki, mintegy 68 méterre.
A vár három, 24 méter szintkülönbséggel épült egységből áll, legfelső részén a fellegvárral.
A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is.)
Munkács vára és a Latorca folyó
Itt azonban 1667 decemberénél tovább – a kis II. Rákóczi Ferenc ekkor 20 hónapos – nem maradnak, mert Zrínyi Ilona csakhamar szembe találja magát anyósa zsarnokságával, és vallási bigottságával, ezért inkább elhagyja Munkácsot, mielőtt a két család közötti viszony nyílt ellenségeskedéssé fajulna.
Érdekes asszony volt ez a Báthory Zsófia. Férje, II. Rákóczi György halála után, akinek kedvéért reformátussá lett, visszatért a katolikus egyházba a lélekben buzgó katolikusnak megmaradt özvegy. Régi hitéhez való visszatértekor áttérítette fiát is, aki ezáltal elvesztette erdélyi fejedelemségi jogát is. Báthory Zsófia áttérése ugyanakkor a magyar szellemi élet egyik legjelentősebb eseménye volt, mert kezdeményezése mintegy bevezette tizenhárom megyében a katolicizmus újabb térfoglalását. Így esett, hogy a hitbuzgó, a Lipóthoz mindig hű maradt, a saját elgondolása mellett céltudatosan kitartó, határozott karakterű Zsófia asszony a Wesselényi összeesküvésbe keveredett, s a felvidéken fegyveres harcba kezdő fiát, ágyúval kergette el Munkács vára alól. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy az összeesküvés lelepleződése után ne járjon közben az udvarnál, és hatalmas váltságdíj – 400 000 Ft és Rákóczi várak többségébe német őrség befogadása – fejében, a katolicizmus támogatásával szerzett érdemeire való hivatkozással megmentse fia életét. Az összeesküvés többi résztvevőjét (kivéve Wesselényit aki korábban, természetes halállal meghalt) fő- és teljes vagyonvesztésre ítélték és Rákóczi kegyelmi levele megérkezte után 4 nappal, Bécsújhelyen lefejezték.
Tehát Zrínyi Ilona Sárospatakra, majd Regéc várába megy, s a kis Ferkónak, ahogy ő nevezi fiát, ezen helyszíneken váltakozva telnek gyermekévei. Kis idő elteltével ugyanis józan megfontolásból a két asszony kibékül, s így már következő év májusától együtt szorgoskodott anya, s nagyanya a gyermekek nevelésén. Ezúttal huzamosan 14 hónapot töltenek a munkácsi várban.
A regéci vár romjai
Fejedelmi sarjként nem élhette a gyermekek gondtalan életét. A rang kötelez, s neki már apró gyermekként szigorú elvárásoknak kellett megfelelnie. Kora gyermekségétől kezdve nagy előkelőséggel és fejedelmi módon öltözködött, már 2 évesen lovagolni tanult a szerencsi tiszttartótól. Neveltetésére anyja nagyobb gondot fordított, mint testvérére, Juliankára. Ez persze nem jelenti azt, hogy nővérét kevésbé szerette, pusztán a lányok taníttatása kevésbé volt fontos abban a korban.
A 4 esztendős II.Rákóczi Ferenc
Négy esztendős a kis fejedelem, amikor 1680 márciusában ismét Munkácsra mennek, Báthory Zsófia egyre romló egészségi állapota hírére. A nagyasszony már április 11-én elkészítette végrendeletét, melyben (tetemes alapítványt hagyva a jezsuitákra is )
a munkácsi, ecsedi, borsi és somlyói uradalmakat és az ingóságokat unokáira hagyta. A kis Ferenc egyedül örökölte a szentmiklósi uradalmat. Május 18-án már elkészítették azokat az eskümintákat is, amelyek szerint a munkácsi vár katonái felesküdnek az új gazdáknak “kegyelmes asszony méltóságos Zrínyi Ilona fejedelem őnagyságának” és “mind két ágon levő magzatának, Méltóságos Rákóczi Ferenc és Rákóczi Juliánka őnagyságuknak”
Báthory Zsófia végül hosszas halálküzdelem után 1680. június 14-én hunyt el, s az általa alapított kassai jezsuita Szentháromság plébániatemplom kriptájában temették el, fia
I. Rákóczi Ferenc mellé. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban nagy tisztelettel és melegséggel emlékezik meg nagyanyjáról.
Ettől az időponttól kezdve Zrínyi Ilona állandó tartózkodási helye Munkács vára volt. Ötéves korától a gyermek Ferenc nevelését kizárólag férfiakra bízzák. A sárospataki vár ”Rákócziak dicső kora „ c. állandó kiállításán látható a gyermek ábécés könyve, amelyből az írás – olvasást tanulta.
Egyik lapon fennmaradt, ahogy saját nevét gyakorolja. 
Ebben az időben még sokkal nagyobb figyelmet és több időt szántak a szép, kalligrafikus írás tanítására, s annak elsajátíttatására. Tudjuk, hogy nem csak magyarul okítják, de már ekkor elkezdik taníttatását latinra is.
A könyvecske előzéklapjára jegyzett ajánlásban olvasható szöveg mai helyesírással:
„Initium sapicnliae timor Domini. A bölcsességnek kezdete az Úr félelme. Kitől mindennemű jóknak áldását kívánja P(ater) Bárkány János az méltóságos és n(agysá)gos nevendék(je), fejedelmi nagy Rákóczi famíliák méltóságos csemetéjére, Rákóczi Ferkére. Kinek az Úr napjait sokakra terjessze, föld(ön), mennyen örökösen nagyra neveljen.”
Erről az időszakról Rákóczi Emlékirataiban így ír:
„…gyakran emlegették, hogy nem voltak rossz tulajdonságaim. Mégis sűrűn kaptam büntetést amiatt, hogy a tanulásban hanyag voltam és szinte mindig a fegyverekkel és a háborúsdi – gyermekjátékokkal foglalkoztam.” „Nevelőim alakították ki bennem a rangomnak megfelelő erkölcsi magatartást és reászorítottak az imádkozásra ” – írja még a Vallomásokban.
Eközben az országban fokozódik a Habsburg elnyomás és önkény, minek következtében nő az elkeseredés, majd ellenállás.
A Wesselényi összeesküvés leleplezése után a folytatódó perek során összesen mintegy 300 birtokos vagyonát kobozták el és a nádor 1673-as halálát követően, Magyarországot kormányzósággá tették. A kegyetlen megtorlások a protestáns ellenzéki nemesség legöntudatosabb részét a fegyveres harc vállalására kényszerítették. Növekedett a szegénység és ezzel együtt nőtt a szegény bujdosók – köztük kiszolgált és ki nem fizetett végvári vitézek, protestáns prédikátorok – száma is, akik részben Erdélyben, részben a hódoltsági területeken találtak menedéket.
Az 1671-től kezdődő (kuruc) megmozdulásokból sikerei okán egyre inkább kiemelkedett az ifjú Thököly Imre, akit végül a bujdosók 1780-ban egyedüli fővezérükké választottak.
A következő évek (1680-1682) gyors katonai sikerei és a törökök támogatása eredményeképpen létrejött Thököly rövid életű felső – magyarországi fejedelemsége (1682–1685), amely időszakra esik megismerkedésük – a nála öt, egyes források szerint 14 évvel idősebb – Zrínyi Ilonával, majd ezt követő házasságkötésük 1682-ben, Munkácson.
A 6 éves kis Ferkó nem igazán szereti mostohaapját, s egész életében bizalmatlan marad vele szemben. Thököly, amennyire teheti, igyekszik a család életébe gondosan belefolyni,
s hogy a gyermeket hozzászoktassa a katona élethez, magával vitte a táborba az 1683-as nagy hadjáratra, melynek célja Bécs meghódítása volt, a törökkel szövetségben. A hétéves gyermeknek azonban a tábori élet túlon – túl nagy megpróbáltatást jelentett.
A török Bécs elleni vállalkozása nem sikerült. Kéthavi meddő ostrom után
1683. szeptember 12-én az egyesült lengyel, osztrák, szász és bajor seregek döntő győzelemmel felmentették Bécset. A bécsi diadal megindította az úgynevezett 16 éves felszabadító háborút, amely a törököt kiszorította az országból. Thököly fejedelemsége hamarosan föl is morzsolódik, a „kuruckirály„ tragikus figurává válik, majd élete végéig török emigrációba kényszerül.
A diadalmenettel kezdődött és gyászos futással végződött táborozás mély élménynyomokat hagyott a gyerek Rákóczi lelkében.
“Engem valamennyi uton és hadmüveleteken, hőségben és fagyban meghordoztak, noha gyakran szomjúhoztam, még gyakrabban éheztem és fáztam. Mert anyám a leggyengédebben szeretett ugyan, de nyomoruságaimat részint nem tudván, részint nem hivén el, másfelől megváltoztatni nem birván, férjének minden akaratába beleegyezett.”-írja visszaemlékezéseiben.
Már a pozsonyi táborozásnál vérhasban megbetegedett, de senki sem gyógyította. A Bécs alól pedig fejvesztve menekülő török csapatok szinte legázolták, a kudarcról még mit sem tudó, távolabb táborozó kuruc sereget, iszonyatos zűrzavart okozva. A vaksötétben Rákóczi sátrát is felborította a menekülő török csorda, s nevelője lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy a gyermeket felkapván kimenekítette a halál torkából.
Schultz császári generális egyre jobban szorongatta Thökölyt. Zrínyi Ilona mindenhová követte férjét, mindig magával víve fiát s olykor leányát is.
“Tőle üldözötten majd pusztákon, majd mocsarakon bolyongtunk által, de miután a sereg napról napra apadt és a várak elestek, munkácsi várunkban kellett menedéket keresnünk.”
Ebben az egyetlen mondatban sűrűsödött össze később Rákócziban közel két esztendő története. Jeléül annak, hogy csak a nyomorúságra emlékezett vissza.
A 8 éves II.Rákóczi Ferenc
1684 tavaszától 1685 nyaráig eltelt időszakban a kevés békés periódus Sárospatakon illetve Eperjesen telik a gyermek Rákóczi számára, majd a Thököly nyomában tartó vándorlás útjain bejárta anyjával Szádvárt, Krasznahorkát, Tornát, Kassát. Közben – közben Regécen vagy Szerencsen pihentek meg.
Aztán a helyzet Thököly számára egyre rosszabbodott. A felvidéki várak sorban meghódoltak a császári hadak előtt, s már csak egyedül Munkács tartotta magát. A helyzet katasztrofális romlása ekkor Thökölyt kétségbeesett tervre ragadta. Elhatározta, hogy segítségért Váradra megy a törökhöz, ahonnan aztán fogságba esvén, többé nem tért haza.
Így a vár védelme Zrínyi Ilona vállára szakadt.
S ez a hőslelkű asszony, mint korábban is a nehéz helyzetekben, példátlan kitartással, hűséggel, bátorsággal állta a sarat, védte a várat, gyermekeit, hazáját. A fogékony gyermekkorban anyja hősiességéről kapott élmény minden bizonnyal meghatározó szerepet játszott karaktere, s későbbi tettei alakulásában II. Rákóczi Ferencnek.
Miközben a három évig ostromlott várban az élet nem volt veszélytelen, a fiúcska, aki nagy vonzalmat érzett a katonáskodáshoz, nem riadt meg az ostromtól. Tizedik születésnapján azt a kegyet kérte édesanyjától, hogy aznap a máskor megengedettnél többet lehessen a bástyán. Merthogy szigorú neveléséhez és oktatásához édesanyja még ilyen körülmények között is ragaszkodott.
A fiú oktatása ekkor már eléggé előre haladt. Elvégezte a két alsó gimnáziumi osztályt s már a harmadikba is belefogott. Munkács várának ostroma alatt az alaposabb latin nyelvtan, s a latin klasszikus szerzők, a „studia humaniora” tanulmányozására került sor, de a pataki hagyományok szerint történelmet, földrajzot és számtant csak mellékesen tanult.
S itt, tízéves korában kerül sor első „közszereplésére” is. 1686. április végén az ostromot vezető Caprara gróf visszavonult seregével. Régi szokás szerint, – hiszen elviekben a vár ura ő volt – az aprócska fejedelem őrségével büszkén körbe lovagolt a váron, jelképezve, hogy megvédte azt.
Munkács, Lorántffy bástya: Zrínyi Ilona és a gyermek II. Rákóczi Ferenc
Zrínyi Ilona közben Thökölyvel is élénk levélváltásban volt s így pontosan értesült róla, hogy mennyire megnehezedett a reménye annak, hogy a férje valaha is felszabadítsa az ostrom alól. A több mint két évi állandó ostrom és körülzárás lassan kimerítette a vár védőinek ellenállását. 1688 elején a hiányos és fizetetlen őrségű Munkács átadása ügyében elkezdődtek a tárgyalások Caraffával.
Zrínyi Ilona nagyon körültekintő módon, igen tisztességes feltételeket harcolt ki a feladás fejében minden résztvevőnek. A megállapodás szerint mindenki, aki Munkácson tartózkodott, úgy személyére, mint vagyonára nézve teljes amnesztiát nyert.
A fejedelemasszony és árvái számára lakhelyül Bécs jelöltetett ki, ahol megfelelő kísérettel szabadon lakhatnak rangjuknak megfelelően, csak nem hagyhatják el engedély nélkül
a várost. A megállapodás szerint a már előbb a kamara kezére került és a Munkácson levő javak visszaszolgáltatandók a Rákóczi-árváknak….
Madarász Viktor: Zrínyi Ilona a vizsgálóbírók előtt
A jegyzékek felvétele, – a családi kincsek fellajstromozása – után, február 10-én került sor a fejedelmi család Bécsbe indulására.
Az út a Felvidéken át majdnem mindenütt Rákóczi – birtokokon vezetett keresztül. Dobrony, Borsi, Sátoraljaújhely, Regéc, Nagysáros, Zboró-n át vitt. Innen a Thököly birtokokon haladt a hatlovas batár útja. Stavnik, Likava, Rózsahegy, Lietava után értek a Trencsén megyei Ledniczére, amely ismét Rákóczi – birtok volt, s a hozzá tartozó rovnei kastélyban pihentek meg.
A téli utazás nem volt kellemes, s 1688. március 27-én érkeztek Bécs falai alá, Ferenc épp aznap töltötte be tizenkettedik életévét. S ott legkevésbé sem a rangjukhoz illő módon, órákig várakoztatták őket a város bezárt kapui előtt. A bécsi nép, az utca és a váraljának söpredéke bántatlanul gúnyolhatta a magyar politikai hagyományok egyetlen, vérségi alapon méltó örökösét.
Mint ahogy a fogadtatás sem volt a szerződés szerinti, a tisztességes feltételeket a császár-király egyáltalán nem tartotta be.
I.Lipót
Zrínyi Ilonától még aznap elszakította a gyermekeit; Juliannát Bécsben, az Orsolya rendi apácákhoz, Ferencet a csehországi Neuhaus jezsuita kolostorba viteti. A Rákóczi vagyon visszaszolgáltatása sohasem történt meg, milliós értékek, felbecsülhetetlen történelmi ereklyék örökre felmorzsolódtak, eltűntek.
“Mostan is még” írja Rákóczi közel harminc évvel később “amikor ezeket a sorokat írom, szinte elfog a szomorúság e történtek emlékétől; mert mi eshetett keservesebben a gyermek – fejedelemnek, mint számkivetésbe menni hazájából, elszakadnia szülőitől, ismeretlen tartományba hurcolva, születéséhez és rangjához nem illő bánásmódban részesülnie és teljességgel idegen erkölcsökkel és szokásokkal bíró emberek közt, nyelvüket sem tudva, magára maradnia…”
A jelentés, mely e napokból egyedül maradt ránk, kiemeli, hogy a 12 éves gyerek 3 – 4 évvel idősebbnek látszik. Arca piros, szeme ragyogó és nagy, szája szép metszésű s dús gesztenyeszín haja a vállára göndörödik. Jelleme nyílt, s okossága és tanultsága mindenkit meglep.
Meg kell jegyezni, hogy németül jól soha sem tanult meg Rákóczi, bár az idők folyamán a latinon kívül franciául, olaszul, lengyelül s valamit csehül és tótul is tudott.
És minden ármány ellenére, mint ahogy Juliannából sohasem lett apáca, úgy Ferencből jezsuita pap.
Egy, az érintettek számára mérhetetlenül fájdalmas dolgot azonban véghezvitt a gyámul kinevezett Kollonich Lipót, azt, hogy Zrínyi Ilona és fia, nem látják egymást az életben többé soha.
Amikor 3 év múlva Thököly Imre egy császári tábornokért cserébe kiváltja Zrínyi Ilonát a bécsi fogságból és magával viszi a kisázsiai Nikodémiába, – ahol életük maradék részét töltik el, – Zrínyi Ilona búcsúlevelet ír fiához, amit nagy valószínűséggel sohasem adnak át II. Rákóczi Ferencnek. Mégis, élete válaszul szolgált ezekre az anyai intelmekre.
Zrínyi Ilona: egy asszony, akit – s túlerővel és balsorssal szembeni elszánt és heroikus küzdelmét – egész Európa csodálattal figyeli, örök időkre példaértékű mintát szolgáltat hazaszeretetből, hűségből, kitartásból. A francia király Európa legbátrabb asszonyának nevezte, s IV. Mehmed török szultán oklevéllel -athnáme- tüntette ki. Törökország történelmében sem korábban, sem később, egyszer sem fordult elő, hogy a szultán egy nőt tüntetett volna ki.
S II. Rákóczi Ferenc sorsa a továbbiakban még kalandosabban változik, mint a gyermekkoránál leírtak addig sem egysíkú eseményei. A történelem órákon jószerével mi csak a szabadságharc eseményeiről, s legfeljebb még a törökországi bujdosás időszakáról hallottunk, miközben az időszak, amíg idáig is eljut, túltesz minden mai kalandregény és sikerfilm fikcióin.
Ahhoz, hogy ezt a kalandos – és történelmünk egyik legnagyobb alakjának életútját az iskolában tanultakénál bővebben, és lehetőleg fejlődésében feltárjam, hosszasan elmerültem a szereplő személyekkel, helyekkel, történelmi eseményekkel kapcsolatos, általam – elsősorban az interneten – fellelt források tanulmányozásával. Ebben szerepeltek a Wikipedia ismert oldalai, különböző, a Rákóczi korral összefüggő újságcikkek, megjelenések, tanulmányok, történelmi, gazdasági, életrajzi elemzések, Rákóczi és Mikes Kelemen levelei,visszaemlékezései. Ezeknek a szintézisét állítottam össze többek között azokból az anyagokból, amelyeket ma könyvtáramban el is mentetten 92 Word dokumentumot foglalnak el. Az életút lineáris követéséhez a vezérfonalat dr. Márki Sándor II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) című, háromkötetes könyve adta, mely a https://mek.oszk.hu/05800/05832/html/ számon került digitalizálásra. A száműzetés éveit Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi (1715-35) műve alapján, ugyancsak https://mek.oszk.hu/06600/06601/ forrásra támaszkodva követtem végig.
Egyelőre azonban elszakadok az életrajzi ismertetéstől, mert épp ideje, hogy visszatérjek az eredeti szándékomhoz, a sárospataki vár bemutatásához.
Fölöttem a felhő 