»…hát mi a mennydergős ménkőt csináljunk, hiszen a parlamentben volnánk talán, ami annyit jelent, hogy “beszélő ház”, hát mi másért küldtek bennünket ide a választóink, mint hogy beszéljünk?
…No, a parlament tette a beszéd, más tette természeténél fogva nem lehet …«
– olvassuk Mikszáth Kálmán 1881. évi országházi karcolataiban Simonyi Ernő kifakadását, mikor egy időben a szélsőbalnak szemére vetették, hogy vesztegeti az ország idejét, mert mindig csak beszél.
Ez a mondat pedig abban a házban hangzott el, amely ma az Olasz Kultúrintézetnek ad otthont 1943. óta, s fogadott be azóta több nemzedéket, akik a történelmi falak között nem csekély szorgalommal gyakorolják magukat a parlare és más olasz igék ragozásában azzal a becsvágyó céllal, hogy ezen a gyönyörű nyelven is eljutnak egyszer csak az élő beszéd értéséhez, gördülékeny használatához.
Az épület a VIII. kerületben, a Bródy Sándor u 8.-ban található, s a telek, amelyre az ideiglenesnek szánt Képviselő ház épült, már az 1861. évi országgyűlés első ülésén említést nyer, amint a pesti polgármester Ybl Miklóssal a karján már építési terveket ígért a “füvészkert tág fundusán ” létesítendő ideiglenes házhoz, melyre az építő mester megajánlá, hogy hat legfeljebb hét hét alatt kész lesz az épület, s 75.000 ft-ba kerülne….
A következő országgyűlés összehívása (1865. december 10.-re) előtt aztán sürgőssé vált az ideiglenes parlament megépítése, s a császár 1865. augusztus 29.-én jóváhagyja az építkezést Ybl Miklós tervei alapján 150.000 Ft értékben.
Ybl Miklós a császári jóváhagyás alapján 1865. szeptember 4-én bemutatja a terveket és költségvetést a Királyi Magyar Építészeti Bizottságnak, amelyet az 48 órán belül el is bírált.
Egy időben, szeptember 8-11. között lebontották az építkezés helyén álló szekerészlaktanyát és Diesher József vállalkozó már szeptember 9.-én megkezdte az alapok kiásását. Nyolcszáznál többen vettek részt a laktanya lebontásában és még több kőműves dolgozott a falazási munkákban.
Az építkezési vállalkozó szeptember 30.-án kelt jelentése alapján naponta 2 140 kőművest és 3 572 munkást foglalkoztatott. A rekordsebességet a szűk, december 9-i átadási határidő indokolta, amely az országgyűlés megnyitása előtti nap volt. Az építkezés a hátsó szakaszon, az akkori állatorvosi (ma ELTE Bölcsészettudományi kar) klinika oldaláról indult.
A nagy sietségben építési engedély nélkül kezdték meg a munkálatokat, miközben folyamatos módosításokat is keresztül vezettek az eredeti terveken, az Építőbizottság észrevételei alapján, a homlokzat és belső terek elosztását illetően. November 8-án az Építőbizottság királyi páholy építéséről is rendelkezett, miután belátható közelségbe került Ferenc József császár magyar királlyá koronázása. Ezt később az emeleten meg is építették.
Az építkezés a sajtó élénk érdeklődése mellett zajlott, s a december eleji újságok már a festési munkák befejezéséről írnak. Az országgyűlést december 10.-én megnyitották, azonban a falak nedvessége és a bútorok hiánya miatt az üléseket még 1866.
tavaszáig a Nemzeti Múzeum dísztermében tartották.
Az év vége előtt Bécsből megérkeztek a bútorok. Az építkezést a menet közbeni módosításokkal és a berendezéseket is magában foglaló költségek 207.000 ft-ot tettek ki.
A Parlament 1866. április 11-én vette birtokába az épületet.
Használat közben azonban szinte azonnal felmerült a probléma a nagyterem rossz akusztikája miatt, illetve képviselői igény jelentkezett a padsorok félkör alakú elhelyezésére. A módosításokkal ugyancsak Ybl Miklóst bízták meg, melynek során egy félköríves faszerkezettel és két emeletnyi magas téglafallal lezárta a nagy terem keleti (jobb oldali) szárnyát. Így a patkó alakú nagyterem tengelye 90 fokban elfordult az eredetihez képest, az elnöki pódium pedig a nyugati fal középpontjába került.
A földszinti padsorok fölé építettek egy ugyancsak patkó alakú galériát korláttal övezve. A plafont lehozták egészen a nyugati oldalon levő oszlopfők magasságáig, eltakarva így a nyugati galéria boltíveit. Minthogy a félkör alakú fal eltakarta a keleti oldal ablakait, a terem természetes világítását úgy biztosították, hogy a mennyezeten nyitottak tetőablakokat.
Ezen átalakítások következtében a terem elvesztette eredeti monumentalitását és egységes stílusát, számos szépségét.
A nagyterem területe így mintegy 2/3-ra csökkent, s a keleti falába a földszinten öt nyílást vágtak azért, hogy egyrészt a folyosóról is be lehessen lépni a terembe, másrészt a másodlagos fény biztosítása érdekében.
A használat során aztán még többször módosult az épület alapfelosztása, amikor pl. a minisztereknek külön szobákat kellett kialakítani vagy egyéb helyigények merültek fel.
Így többek között az eredetileg három főbejáratból kettőt elvettek, s a mögötte levő területtel azt irodákká alakították. Ennek következtében az eredetileg háromhajós kapualj mindössze egyhajósra zsugorodott.
1902-ben aztán elkészült a Duna parton Steindl Imre által épített végleges Országháza.
A (Bródy) Sándor utcai épület funkció nélkül maradt, s 1920-ig alkalmi vásárokat és kiállításokat rendeztek benne. 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején itt ült össze a Katonatanács. 1920. novemberében az első emeleten vetítőszobát alakítottak ki filmvetítésekhez, üzemeltetője Justh Dénes volt. Néhány évvel később a Fővárosi Statisztikai Hivatal költözött az épületbe és ott is maradt egészen 1942-ig.
(Fenti, mélyreható építéstörténeti adatokat Bolberitz Henrik és Burits Oktávián munkájából merítettem.)
Egy 1935-ben, Rómában kelt megállapodás, illetve az 1942. február 3.-án aláírt ajándékozási szerződés értelmében az épület ingyenesen és örök időkre átmegy az olasz állam tulajdonába. Számos homlokzati és a belső teret egyaránt érintő felújítási munka után végül a Magyarországi Olasz Kultúrintézet 1943. június 21-én nyitotta meg kapuit, s gondozásában 1967-68-ban állították helyre a nagyterem eredeti arányait.
2008-2009- ben pedig gondosan restaurálták azt a régi bútorok között, az alagsorban fellelt parlamenti üléspadot, amely túlélte az ínséges időket, amikor a bútorok nagy részét tüzifának használták fel.
1866-ban tehát, a Képviselőház átadásával egymáshoz igen közel került az alsó- és felsőház, hiszen a főrendek átvették a megürült tanácskozási helyet a Nemzeti Múzeum dísztermében. Ezt követően hamar megépült az a kis oldalkapu is a Múzeumkert (Főherceg) Sándor utcai szakaszán, amely éppen az új épület kapujára nyílott. Így már a nagyméltóságú urak is, de ami többször előfordult, a két ház között közvetítő hivatalszolgák (jegyzők) gyorsan jutottak át az átadandó törvényjavaslataikkal egymáshoz.
A Képviselőház átadásakor azonban még nem a fenti kép által sugallt látvány fogadta a kortársakat. Budapest – s kiemelten a ma Palotanegyedként emlegetett érintett terület – arculatának alakulására döntő hatással van az a rendelet, hogy az ideiglenes országház közelében építendő házakra építési engedély csak akkor adható ki, ha Ybl ezt stílszerűnek és megfelelőnek találja. Erről a folyamatról hasznos információkat találunk Pereházy Károly a Régi pesti Képviselőház c. munkájában:
Az épület mai arcának bemutatásával annak jelenlegi funkciójához alakított belsejét tudom megmutatni, amelyben tiszteletre méltó igyekezettel munkálkodnak az olasz kultúra hazánkban történő terjesztésén, népszerűsítésén. A ma leginkább koncert célokra használt 
nagyterem is éppen azáltal, hogy visszaállították az eredeti Ybl tervek szerint, így éppenséggel sosem szolgált a “Tisztelt ház” idején, s Mikszáth és “hősei” lépteit talán csak még a folyosók és a lépcsőház őrzik valahol mélyen. A bejárat melletti könyvtárszobánál sem vagyok már biztos benne, hogy az még ugyanaz-e, a híres büfé helyiségét pedig sajnos még elképzelni sem tudom, melyik irányban és hol helyezkedhetett el.
Rögtön a bejárattal szemben a mintegy 500 fő befogadására alkalmas nagyterem, s az előtte levő szép boltíves oszlopcsarnok elegáns ambientét nyújt Itália egy – egy kis szegmensét bemutató időszakos kiállításoknak, rendezvényeknek.
A moziterem idén például mások mellett, Verdi operafilmekkel és Dante Isteni színjátékával kényeztette el az olasz kultúra iránt érdeklődő közönséget, míg az alagsorban helyet kapó konyhán neves olasz éttermek chefjei csillantották meg a mediterrán kulinária színeit, ízeit.
S a fejezetet azzal a képpel zárnám, amely a mikszáthi karcolatok anyaggyűjtésének egyik legfontosabb terepe volt, a folyosó. Ahogy ő fogalmazza, a tisztelt ház pongyolája.
Mint némely asszony, a »tisztelt ház« is csak pongyolában érdekes.
A »tisztelt ház« pongyolája pedig a »mélyen tisztelt folyosó«.
Fölöttem a felhő 