Amikor a Ferencz József híd építését elhatározták, a Sáros fürdő telkét a Közmunka Tanács a híd feljárója számára kisajátította. Ekkor veszi kezdetét az előzőekben elég részletesen tárgyalt feltöltési munka, melynek során kialakul részben a mai Gellért tér, miközben az addig felszínen látható gyógyforrások mélyre, mintegy 15 méterrel a föld alá kerülnek.
A Közmunka Tanács 1899. szeptember 14.-én tartott üléséből átiratot intézett a székesfővároshoz, amelyben felajánlotta ezeket a kisajátított telkeket és a gyógyforrások boltozott építményben összefoglalt területeit fürdőtelep létesítése céljaira.
Ez az átirat nagyon jól összecsengett azzal a szándékkal, amely már az 1900. évi költségvetés megállapításai között felvetődött, hogy a székesfőváros vegye meg a kincstártól a Sáros fürdőt. Több közgyűlésen foglalkoztak is a témával, amelyek egyikén 1900. évben elhangzott, hogy a közvélemény fel van háborodva a pazarláson, hogy a Közmunka Tanács immáron ötödik éve eresztgeti haszontalanul a gyógyvizet a Dunába.
A Közmunka Tanács 1900. decemberi ajánlatában a Sáros fürdő forrásait a fürdő újjáépítésére szánt telkekkel az időközi kamatok betudásával
981.768 korona 81 fillérért kínálta fel. (Szerződésben végül 1.050.795,23 K rögzítve.)
Megfejelte ezt még azzal, hogy amennyiben az e célból emelendő épületek 1903. augusztus 1.-ig lakható állapotba kerülnek, 30 évig rendkívüli adózási kedvezményt is nyújt.
A szóban forgó teljes terület 5 643 négyszögöl nagyságú.
A világvárossá fejlődő főváros városatyáiban hamar megfogalmazódott az az igény, hogy meglévő gazdag hévforrásainkra építve, olyan fürdőt létesítsenek, amely méltó párja a Monarchia felkapott gyógyhelyeinek, mint a karlsbadi, Bad Gastein-i, badeni vagy a többi, pl.németországi (pl. Baden-Baden) híres intézmények. Ezt pedig egy olyan együttes szolgálhatja csak, ami nem csupán egy nagyszabású termál fürdőt, de gyógyszállót is magában foglal, mindezeket a legmagasabb színvonalon és kényelmi szempontok szerint. Mindemellett megtartja külön a népfürdői szolgáltatásait is.
A Sáros fürdő pedig már elhelyezésénél fogva is megfelelt az elvárásoknak. A festői Duna parton, a Gellérthegy déli lejtőjének tövében, eszményi és tiszta, pormentes levegőjű környezetben és jó közlekedésű helyen található.
A fővárosi közgyűlés az azonnali határozathozatalt mégis elhalasztotta abból a megfontolásból, hogy előzetesen bevizsgáltathassa a forrás vízbőségét és egyéb felmerült szempontokat.
A mérnöki hivatal már 1901. július 19-én jelentést tett a forrás vízbőségéről, melyben megállapította, hogy a Sáros fürdő vizének szivattyúzása a Rudas fürdő forrásvizeit nem befolyásolja. A vizsgálat szerint a források állandó szivattyúzásnál 45-46 C ° hőmérsékletű vízre mindenkor számítani lehet és hogy a fürdő részére szükséges 900-1 000 köbméter mennyiségű víz mindenkor rendelkezésre áll. A vegyészeti és élelmiszer-vizsgáló intézet pedig megállapította, hogy az vegyi tartalom szempontjából 1849. óta nem változott és kémiai összetétele független a Duna vízállásától. A forrás vizének azonban az iszapja eltűnt, csupán egészen jelentéktelen vasmennyiség ülepedik le a vízből, ezért többé a sáros jelzőt nem érdemli.
Mindezek után 1901. június 26.-i közgyűlés 794/1901 kgy. szám alatt elhatározta a Sáros fürdő megvásárlását, amely határozatot a belügyminiszter is jóváhagyott. A Sáros fürdőnek a székesfőváros tulajdonába való végleges átvétele azonban csak 1904-ben történt, jóllehet a székesfőváros a vételárat 1902. december 31.-ig teljesen kifizette. Az adásvételi szerződés (mely a magyar királyi kincstár képviseletében eljáró báró Podmaniczky Frigyes és Budapest székesfőváros közönsége, mint vevő között köttetett) jóváhagyása után ugyanis csak 1904. november 30.-án történik meg a telekkönyvi átvezetés a főváros javára.
Mindezt a procedúrát azért idéztem Liber Endre: Budapest fürdőváros kialakulása című munkájából, hogy bizonyos képet nyerjünk róla, miként tud egy építkezés több,
mint 20 évet igénybe venni, míg újra fürdő áll a lebontott helyén. A Gellért fürdőt ugyanis 1918. szeptember 26.-án adták át rendeltetésének egy hasonlóan hosszú pályáztatási eljárás, majd a kivitelezés szüntelen nehézségei leküzdését követően.
Még a pályázat kiírásának előkészítési munkálatai során a szakértők az építkezések lefolyását mintegy 3 esztendőre becsülték, miközben annak az elvárásuknak adtak hangot, hogy “most (1903) a munka és az anyag olcsó”, s az éppen sorvadó építőipar részéről válságos helyzetében jelentékeny előnyök elérésére számíthatnak árengedmények terén.
Ám a világháború kitörése megakasztotta a városrendezési tervek végrehajtását;
a háború kitörésekor megkezdett és előrehaladott építkezések befejezése is éveken át
húzódott. Ez utóbbiról érzékletes képet nyerhetünk egy akkori városatya, dr. Berczel Jenő alpolgármester önéletrajzából:
“…A Szent Gellért gyógyfürdőnek és gyógyszállónak építkezése, amit én indítottam meg… Nagyon sok gondot okozott ennek az építkezésnek a vezetése. A munkálatokat a nyilvános versenytárgyalás útján adtuk vállalatba, amit azonban ma vállalatba adtunk, arról már másnap a vállalkozó kijelentette, hogy nem tud eleget tenni vállalt feladatának, mert vagy őt hívták be katonának, vagy munkásait, vagy pedig képtelen a szükséges anyagot a munkához biztosítani és megkapni. Ehhez járult még a korona fokozódó romlása folytán a drágulás folytonos emelkedése. Számtalanszor kellett közbenjárnunk behívott munkások felmentése és lefoglalt anyagoknak felszabadítása, s utóbbiak szállításának engedélyezése iránt. Ez a küzdelem nagyon kimerítő volt, sokszor eredménytelen, s így bizonyos munkákat kénytelenek voltunk saját rezsiben elvégeztetni. Büszkén állapíthatom meg, hogy a végtelen nehézségek dacára is befejeztük a gyönyörű intézmény építését és 1918 szeptemberében átadhattuk a forgalomnak. Mindenki azt képzelte, hogy az építésnél nagy túlkiadás merült fel, de nem gondolt senki arra, hogy csak romló koronaértékben van túlkiadás, mert mint utóbb megállapíthatták, a törvényhatósági bizottság által engedélyezett 10,300.00,0 aranykorona helyett mintegy 9 millió és 700.000 aranykorona kiadás merült fel tényleg, s így az építkezésnél több százezer aranykorona megtakarítás jelentkezik. “
Ahogy már utaltam rá, a pályáztatás is igen hosszú folyamatban és procedúrával zajlott.
A kiírandó pályázatra 1903. szeptemberében készült el egy előterjesztés, ami csupán általános szempontokat, s átlagos építőköltség előirányzatban 1.660.000 Koronát rögzített.
1903. decemberben fogadták el a az eszmei pályázat (vázlatos tervekre) és annak építési programjára vonatkozó pályadíjas kiírást. Ennek értelmében csak hazai mérnökök, építészek indulhatnak, jeligés pályázatokkal. A benyújtási határidő 1904. június 3.
A díjnyertes és megvett tervek a főváros kizárólagos tulajdonába és felhasználására kerülnek. A bíráló bizottság 19 tagból és elnökből áll, s a benyújtott összes terv a
Sándor utcai régi képviselőház termeiben 14 napig nyilvános közszemlére tétetik ki.
Ennek az első pályázatnak nem volt több célja, mint hogy a beérkezett pályaművek alapján a 4 legjobbnak ítélt pályázót egy szűkebb körű, immár kiviteli pályázat elkészítésére szólítsa fel.
Fenti processzus lezajlása után a bíráló bizottság 1904. október 31.-i ülésén hozott döntése alapján a fővárosi tanács kibontva a jeligés leveleket, 1904. december 9.-én az alábbi határozatot hozza.
Fenti pályatervek részletes ismertetése megtalálható a Magyar Építőművészet 1905/06. 1.számában.
Kiemelten a tervezés nehézségeit a szabálytalan alaprajzú telek, illetve annak lejtős volta miatt, az áthidalandó szintkülönbségek fokozták.
Fenti eszmei pályázat eredményeképpen 1905. július 6.-án a pályanyerteseket kiegészített feltételekkel a kiviteli pályázat megtételére hívták fel. A megengedett építési költségeket felemelték 1.800.000 K-ra, s a benyújtási határidő 1906. február 3.
Ezúttal a bíráló bizottság 1906. május 6.-án ült össze, s a beérkezett pályázatok költségszámításait július hó elejéig ellenőriztette, és szakértő albizottságokkal a pályaműveket elemzésre utalta, majd többszöri menetben összehasonlító elemzéseknek vetette alá. A szakértői albizottságok elemzési jelentésüket, s egyben állásfoglalásukat 1906. szeptember 25.-én megtették. Általánosságban hiányolták a pályaművek megfelelő továbbfejlesztését (az eszmei pályázathoz képest), továbbá megállapították, hogy valamennyi költségeiben jelentősen túlhaladta az előirányzatot.
A négy pályázónál a bekerülés 2,1- 2,7 mió K között mozgott. A költségtúllépést ugyanakkor indokoltnak találták az időközben lezajlott építési anyagárak és munkabérek 20-25 %-os drágulása folytán. Egyben felhívják az illetékesek figyelmét, hogy a költségszint emelkedése még nem ért véget, ezért minél tovább húzódik az építkezés megkezdése, annál nagyobbak lesznek az anyagi áldoztok.
(Emlékeztet ez engem egy kicsit a 4-es metró építés folyamatára!)
Összegezve a bizottság a pozitív értékek méltánylása mellett elveti Petz Samu és Alpár Ignác pályázatát, miközben relatíve legjobbnak – Wellisch Alfréd albizottsági tag abszolút értelemben is és azonmód kivitelezhetőnek – tartja Sterk Izidor munkáját. Ugyanakkor a Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin közös pályázatát nem mellőzhető nagyszabású koncepciónak, s a kifogásolt részleteit könnyen javíthatónak ítélte.
A Bizottság javaslata a főváros felé, hogy kiemelteket újabb szűkebb pályázatra hívja meg, egy 4 hónapos teljesítési határidővel. Ám mindezek előtt, belátva a Fővárosi Tanács eminens pénzügyi érdekeit, a felmerült túlkiadások függvényében új költségvetés és jövedelmezőségi számítások elvégzésére szólítja nevezettet fel.
A mérnöki hivatal 1907. március 7.-én az új építési összköltséget 2,8 mió K-ban határozta meg. A jövedelmezőségi számítások még mindig 5,07 % os bevétel többletet eredményeztek. Egyúttal felemlítésre került a fürdő által generált idegenforgalom, s annak egyéb plusz jövedékei, továbbá az a tény, hogy a Sáros fürdő telkeiben lekötött tőke gyakorlatilag évek óta nem dolgozik, sőt fürdő híján a gyógyvíz változatlanul hasznosítás nélkül folyik a Dunába.
Az érintettek tehát újabb küzdelembe kezdtek. A döntőbizottság megint nem tudott határozni mivel mindkét terv tartalmazott annyi pozitív elemet, ami a létesítendő intézmény érdekében állna. Dodonai döntés született.: a két terv szerzőit felszólította
a különböző felfogású terveik egyesítésére és eképpen kivitelezésére. Gondolom a pályázóknak nem igazán volt módjuk ennek megváltoztatására, így hát belementek.
Az 1909. évi Magyar Építőművészet 1. száma részletezi az egyes alkotóknál kiemelt nyertes elemeket, s ami az együttműködésből született, azt megmutatja látványterv:
Mint látjuk, a megépült gyógyszálló és fürdőig még számos változtatáson ment át a terv.
A Sebestyén – Hegedűs páros előző pályázatában már bevonta a tervezésbe a Gellért hegyi áthidalást, ahol a gellérthegyi barlang előtt létesítendő teraszon a kioszkhoz lehetett volna a második szintnél átsétálni. Ugyancsak nagyszabású tervek születtek a Rudas fürdővel való közvetlen kapcsolat, esetleg hegyen át alagutakban létesítendő villamos és egyéb közlekedés létrehozására. Nyilvánvalóan a gazdasági helyzet és a történelem megnyesegette ezen terveket.
Minden esetre, az 1910. évi fotókon még építkezésnek nincs nyoma, s 1911. februári újsághír a hóolvadás utánra ígéri az első kapavágást.
Ottlik, aki 1912-16 -ig élt itt a mai Bartók Béla út 15B-ben – míg szemben a 15A-ban Kosztolányi, családjával – így ír az Iskola a határon első része 6. fejezetében:
A legjobb mégis az volt, amikor csak céltalanul kószáltunk kettesben Budán.
A Sárosfürdő helyén már felépült a nagy szálloda, csak a fűtőtestek hevertek még kint az utcán, s az állványok egy részét még nem bontották le. A Gellért tér torkolatánál, az úttest túlsó oldalán bérkocsistand volt, nagy, görbe vízcsap, dézsák; a jámbor konflislovak rázogatták a fejükre akasztott abrakostarisznyát. Pék, tejcsarnok, trafik; a trafik kirakata Mikuláskor tele piros levelezőlapokkal, virgácsos, krampuszos képekkel; a péknél szagoltuk a friss kenyér szagát, és néztük a félmeztelen péklegényeket, milyen villámgyorsan csúsztatják be a kemencébe végtelenül hosszú nyelű lapátjaikat. Ismertük a Kemenes utcát, ismertük a Ménesi út fáit, ismertük az évszakokat, ismertük egymást és az egész világot.
Tehát, ha sok viszontagságon keresztül is, de közelítünk az új gyógyszálló és fürdő átadásához. Az elkészült gyógyszálló Európa egyik legkorszerűbb gyógyfürdője volt, s Budapest első luxus kategóriájú létesítménye. Itt naponta 3 500 fürdőzőt lehetett kiszolgálni, ellátni. A szállóhoz 30 ágyas kórház is tartozott. Akkor a hullámfürdő
(1927-től) helyén még golfpálya, a nyitható tetejű pezsgőfürdő (1934.) helyén pálmakert volt.
A megnyitás történelmileg egy nagyon nehéz időszakra, a vesztes háborút követő Tanácsköztársaság és annak bukása, majd a város román megszállása idejére esik. A sors fintora is, hogy a román városparancsnokság azonnal be is rendezkedik itt, akiket egy év múlva a Nemzeti Hadserege élén bevonuló Horthy Miklós vált ugyanitt.
A fővezér vonata 1919. november 16.-án korán reggel érkezett meg a Kelenföldi pályaudvarra, ahonnan hatalmas pompával vonult be fehér lován a Fehérvári úton a város szívébe. Budapest polgármestere, Bódy Tivadar a Duna partján, a Szent Gellért téren köszöntötte Horthyt, aki híres beszédében „tetemre hívta” a magyar fővárost:
„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.”
Horthy Miklós a bevonulás után lefoglalta a Gellért Szállót a Fővezérség számára, ahonnan a katonai vezetés a későbbiekben komoly hatást gyakorolt a politikai folyamatokra.
(Az események fenti leírása a Rubiconból).
Tehát az uralkodó politikai elit azonnal leteszi voksát az új létesítmény kiemelkedő értékei mellett, amely presztízst innentől már sokkal békésebb szándékkal érkező neves vendégek hosszú sora gyarapította, a dalai lámától, vatikáni bíborosokig, Nobel díjasoktól a pénzmágnásokig és a filmvilág csillagaiig.
Már 1921. október 1-én Budapesten tartották a szállodások nemzetközi kongresszusát.
A szálloda vendégkönyvébe világhírességek írták be nevüket. A Gellért két világháború közötti híres vendégei között szokás megemlíteni Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát, Nixon elnököt, Yehudi Menuhint, Rabindranáth Tagorét. De a legigazibb gyöngyszem, hogy Julianna holland királynő itt töltötte mézes heteit!
A Gellért fürdő prominens vendégeiről 1930-39. között Pusztai Sándor, a fürdő úszómestere készítette pár éve nyilvánosságra került, nagy szenzációt keltő fotóit. (http://hvg.hu/nagyitas/20120604_miniszterek_gatyaban)
De látogatták az intézményt a környék lakói mellett műegyetemi professzorok, tudósok is, utóbbiak közül az Eötvös Collégium öregdiákjainak működött törzsasztala is itt.
Nemcsak visszatérő, hanem állandó lakói is voltak a szállodának. A háború előtt megszokott volt, hogy színészek, színésznők kisebb szobákat béreltek a Gellértben.
Később lakott itt Turay Ida, illetve egy ideig Páger Antal is.
Talán emlékeztek még rá, hogy a Jó estét nyár, jó estét szerelem szélhámosa is itt alakítja a diplomatát, s a helyszín legújabb megjelenése mozivásznon Eddie Murphyvel, az Én a kémben.
A főváros nemzetközi presztízse szempontjából nagy jelentőségű volt az
1937. október 7-14. között itt megrendezett nemzetközi gyógyfürdő kongresszus,
amelyen 36 ország 340 delegátusa, valamint több nemzetközi szervezet küldöttei vettek részt.
A ma már patinás luxusszálló éttermének hírnevét Gundel Károly alapozta meg, aki
1927-1945 -ig bérelte a szálloda éttermi részeit. Nagy része volt abban, hogy a Gellért Szálló felzárkózott a világ grand hoteljeinek sorába, és előkelő rendezvényei Európa-szerte újságcikkek témái lettek.
A 70-es évekig a Gellért Szálloda reprezentálta a magyar idegenforgalom élvonalát. Ezekben az évtizedekben a szálloda szakemberek nevelésében is az élen járt és számos olyan szállodai és éttermi szolgáltatást is bevezetett, mely úttörőnek számított a háború utáni Magyarországon. A Gellértben fizethetett először a vendég saját országának valutájával, itt lépett először szolgálatba az első reptéri transzfer kocsi, itt állt először minibár a vendégek szobáiban. A Gellért Szálloda Söröző Étterme alkalmazta először a svájci tányérszervizt. (Danubiushotels honlap)
A következő, utolsó fejezetet a Gellért fürdő mai képekkel illusztrált bejárásával szeretném zárni, amely fürdő átadása óta folyamatosan, még a világháború alatt is nyitva tartott, két alkalmat kivéve, a már említett Eddie Murphy film forgatásakor, illetve a 2002. szeptember 10.-i hatalmas csőtörés után, amiről a korabeli sajtó így tudósított (kivonatosan):
Budapest XI. kerületében, a Gellért térnél eltört egy nagynyomású vízvezeték a Kelenhegyi úton, kedden reggel hét óra előtt. A 15 méter magas vízoszlop a szálló tetejéig ért, és locsolta az épületet, mielőtt sikerült elzárni. A Kelenhegyi utat le kellett zárni a forgalom elől, miután a víz teljesen felbontotta a burkolatot.
Várhatóan egy hónapig nem üzemel a Gellért fürdő, mivel a bejárat előtti vízcsőtörés hatalmas pusztítást végzett a fürdőben – ezt Horváth Gábor, a Budapest Gyógyfürdői Rt. vezérigazgatója közölte kedden az MTI-vel. Elmondta, hogy a több ezer köbméter víz mintegy háromnegyed órán át akadálytalanul ömlött a fürdőbe.
A víz elárasztotta a pincét, a hőforrásokat, a kutakat, az uszodát és a napozóteraszt is. A víznyomás iszonyú erejét jelzi, hogy a feltört kockaköveket átnyomta a fürdő tetején, s még a szálló ötödik emeleti szobáiba is hullottak kövek.
Fölöttem a felhő 
Visszajelzés: Gellért - Grand Budapest Hotel - KultourVándor