A Gellért fürdő antréja igazán nem volt kedvezőnek mondható. Talán nem is volt az induló 20. században ennyire halmozottan hátrányos időszak. Éppen véget ért egy addig nem látott, egész Európát feldúló világháború, amelyből Magyarország vesztesen került ki.
A csendes béke, s építkezés helyett nálunk forradalom, tanács-hatalom, román megszállás, Trianon, s fehér terror adták egymásnak a helyet, miközben éppen a nyitás első hónapjaira esett a csúcsa annak a pusztító spanyolnátha járványnak, amely a statisztikák szerint Európában több áldozatot szedett, mint maga a világháború, s Budapest lakosságát is (http://mult-kor.hu/20110117_a_spanyolnatha_budapesten) megtizedelte.
Bizony, alig 2 év múlva száz éve ennek, s a nehéz indulást végül egy példátlan sikertörténet követte. Az elmúlt 100 év alatt a fürdő két kivételtől eltekintve egyetlen napra sem zárt be, s még a II. világháború alatt is fogadta vendégeit. Az eredeti állapothoz képest két jelentősebb átalakításon és bővítésen esett át: 1927-ben a hullám strandfürdő,
1934 -ben a pezsgőfürdő kialakítása kapcsán.
S ezek után most jöjjenek a képek az épületről! A szükséges részletekért, alkotókért a Wikipédiát hívtam segítségül. S esetenként a Fortepanon fellelhető korábbi képeknek sem tudtam ellenállni.
A Kelenhegyi úti főbejárat nagy ívű kapuját Róna József gyógyulást jelképező szoborcsoportjai díszítik.
Már az előcsarnokból vezeti tekintetünket a festett, keleties jellegű ornamentika.
Innen lépünk be a központi csarnokba, amely ugyancsak nagyvonalúan bánik a terekkel: 74 méter hosszú, és 11 méter széles.
Itt kaptak helyet a pénztárak, betegirányítók, kisebb (fürdőruhás stb.) butikok, pihenő szigetek és presszó.
S e köré a csarnok köré rendeződik a teljes épületet, a gyógyszállóval, a fürdőkkel, és az azokat kiszolgáló egységekkel. Itt biztosítják az átjárást a szálló vendégeinek is a gyógyfürdő használatához.
Az emelkedő terepszint miatt, mindenesetre a szálloda félemelete felel meg a fürdő földszintjének.
Az 1912. évi tervrajzát az épületnek az egyes egységekhez rendelt funkciókkal ezen a linken meg lehet tekinteni, a mai térképvázlatot egy korábbi bejegyzésemben már közöltem itt.
A karzatos csarnok fölött üvegtető ível át, s a napsütéses napokon a nyugati festett ablaksoron átbújva játékos fények szórnak szét további színpamacsokat. Az eredeti üvegablakokat Róth Miksa öccse, Roth Emanuel (Manó) műhelyében festették, amely
10 üvegtáblát Arany János Buda halála epikus költeménye ihlette. A világháborúban azonban mentendő ezeket a díszablakokat kiszerelték, s azután nem kerültek elő, noha még ma is sok helyütt – gondolom korábbi források szolgai másolása révén – ekként szerepelnek egyes leírásokban. Két fekete-fehér képet leltem fel ezekről az ablakokról, míg a saját készítésű fotókon Baska József 1974. évi kompozícióiból láthatóak részletek.
Az épület másik tengelye, mely a szálló Gellért téri bejáratától az épület mögött lévő kert végéig húzódik, itt a központi csarnok kupolája alatt keresztezi egymást. Ezt a kupolát a bombázások megkímélték, így erről még elmondható, hogy az épület eredeti darabját képezi.
Ezen centrális kupola hatásos módon, kissé a római thermák mintájára fogja össze a teret. Meleg vörösben pompázó oszlopok és félpillérek által körbevett rotundában 4 fülkében az évszakok szobrai, s fölül a galérián futó kőkarzat – a másutt is finoman visszatérő – magyaros motívumokkal, amelyre színpompás választ, a padlózat rendkívül hatásos mozaikjai adnak. És ha ezután még felemeljük tekintetünket, igazi gyönyörűség a jutalmunk: a hatalmas központi kupola kaleidoszkópja, s körülötte mint kisbolygók ugyanő kicsinyített (inverz) másai.
De még innen is van tovább, s a főbejárattal szemben, a csarnok szép lezárásaként apszis-szerű fülkében, szőttest mintázó mázas keramit mozaik előtt fehér márvány szoboralkotás: Vénusz és Ámor – Huszár Adolf műve. (A szobrász talán legismertebb alkotásai a Március 15.-i téren a Petőfi szobor, illetve a Széchenyi téren a Deák emlékmű.)
Fenti összeállításom az egykor – és most címszóval tartalmazza a Vasárnapi Ujság nyitásról készült tudósítási és egy valamivel későbbi képet. Ami azonban mai szemeinknek nem lenne felismerhető, az a kupolatérből jobbra (nyugatra) nyíló belső oszlopos udvar, akkor szenzációnak számító, összetolható vasvázas üvegtető szerkezetével. Ennek segítségével ugyanis az udvart télikertté lehetett átalakítani, melynek pálmái közötti séta egzotikus élményéről lelkesen számol be az egykori tudósító.
http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5396
A harmincas évekből származó két képen éles szeműek azért felismerhetik az árulkodó elemeket:
Nos? Megvan?
Igen, a fantasztikus páros oszlopokra gondolok, a pezsgő medence szélén.
A télikertből az átalakulás 1934. évben történt, s ma talán ez a legismertebb belső kép a Gellért fürdőről.
Az 1934-ben kialakított pezsgőfürdő az úszómedence ólomlemezzel szigetelt harmadában helyezkedett el, és 84 darab speciális fúvófej pezsegtette a vizet. A befúvást egy 14 lóerős motorral meghajtott légkompresszor végezte, a fúvófejek között színes világítótestek sejtelemes fénnyel árasztották el a medence vizét. Úszni ma is csak itt, és a kinti (hullám) medencében lehet, melyek vize egyaránt 26-27 fokos. Az úszómedence forgató rendszerű szűrőberendezése biztosítja a megfelelő vízminőséget.
A háború után is kis megtorpanásokkal, de folyamatosan rendben tartották és fejlesztették ezt a kiemelkedő vízi- és gyógycentrumot. A fürdő átfogó felújítása 2007. januárja és
2008. áprilisa között zajlott, melynek során megőrizték a fürdő eredeti berendezéseit és stílusát, miközben a kopások és törések pótlására új modern eljárásokat (hideg technikák, kétkomponensű műgyanta) is alkalmaztak. A restaurációt nagymértékben segítették az Iparművészeti Múzeum adattárának a Zsolnay-féle terrakotta – formakönyv másolatai.
A szükséges kiegészítéseket adott esetben apró árnyalateltéréssel végezték, ezzel is jelezve a restaurációs beavatkozást. A vízkő-lerakodások meggátlása érdekében a fürdő belső felületét impregnáló védőfelülettel látták el, s a restaurátorok munkájuk során számos más kihívással szembesültek.
A mozgatható tetőszerkezet ma már a korszerűsítések hatására, tűz esetén automatikusan felnyílik, hogy a füst szabadon távozhasson a külső térbe.
Az úszómedence fölötti karzaton át közelíthető meg a büfé, illetve a szabadtéri medencék és napozók.
Készítettem egy dia show-t a sok apró mai részletről is:
Ligeti Miklós Kacsás lány szobra (mely a Rákászfiú/1894/ pandantjaként készült, s a szobrász kiugrását jelző, első megrendelését jelentette) eredetileg bizony más környezetre nézett, míg mögötte árkádos díszudvar ivócsarnokkal, a mögött pedig kis golf pálya is állt.
Egyelőre azonban nem megyünk még ki, mert kikerülnénk egy másik, szép belső fejezetet, a háborúban elpusztult, majd ismét helyreállított, fából készült öltözőteret. Én a női termál résznek élveztem tágas, még pihenő ággyal is felszerelt kabinjait, s az itt kialakított vonzó ambientét. (Ennél sokkal kiábrándítóbb az alagsorban, a gépház közelében levő kabinrendszer, mely a normál – nem egészségügyi beutalóval érkező – látogatót fogadja áttekinthetetlen labirintusával.)
Szokás megemlíteni a Gellért gyógyszálló és fürdő legendáriumában azt az esetet, amikor valamikor a 30-as években egy fekete bőrű kubai orvos kitiltását igényelték a közös medencéből a kékvérű angolok. Az intézmény vezetősége azonban kiállt a kubai vendége mellett, amely történet bejárta annak idején a világsajtót is. Én ennek a történetnek egy nagyon kedves ellenpárját éltem meg itt, az öltözőben. A fürdő charme-os fekete bőrű masszőre egyik alkalommal egy idős néninek segített a cipőjét bekötni, s miközben féltérdre ereszkedve lehajolt hozzá, felébredhetett benne egy régi történelmi kontextusba ágyazódott kép, s nem kevés öniróniával odaszólt a kabinos lányoknak: Figyeld már, itt a rabszolgaság! Felszabadultan “röhögött az osztály”.
Még a szépséges, a férfi fürdő mintájára, a háborúban elpusztultak pótlására készített felülvilágító ablakok is vidámabban csillogtak.
A Gellért fürdő igazi gyógyhatású részlegét, a termál fürdőket már a legelső bejegyzésem során bemutattam, ide inkább csak felidézésül tennék a páratlan szépségű, varázsos kék Zsolnay – burkolatú belsőjéről egy emlék képet.
A belső úszómedence két oldalán tükrösen elhelyezkedő termál fürdők ugyancsak 2-2 különböző hőfokú gyógyvizes medencével rendelkeznek, a legmelegebb 40 Cº-os, ahol az ajánlott tartózkodási idő mindössze 5 perc. A gyógyvizeknél nem alkalmaznak vízszűrőket, mert ezzel csak rontanák azok hatékonyságát, s a megfelelő hőmérsékletről (a víz hűtéséről) ma már egy hőcserélős rendszer gondoskodik.
Nem kevésbé volt korszerű, sőt, az akkori Európában is kuriózumnak számított a hullám strandfürdő, melyet a fürdő korábbi parkjának területén építettek 10 évre a megnyitás után, 1927-ben.
Az 560 m² területű medence építésze ugyanaz a Sebestyén Artúr volt, aki az egész épületegyüttes tervezését jegyezte harmadmagával. A Magyar Építőművészet 1927.évi
10-12. száma büszkén sorolja az építkezésben résztvevő kivitelezőket, mesterembereket címüket, cégüket megnevezve. A résztvevő mesteremberek minden bizonnyal kiváló 
munkát is végeztek, mégis nem ez volt a szenzáció, hanem a Krassner Ferenc mérnök tervei alapján gyártott két dugattyús hullámgép, melynek révén 1-1,5 méter magas, tarajosan megtört hullámokat lehetett előállítani, a tengeri hullámveréshez hasonlatosan.
A hajtómű jobb és baloldali áttétel – különbségéből adódóan a hullámkeltő dugattyú pár folyamatosan változva hol egyszerre, hol pedig ellen ütemben üzemel.
A keletkezett hullám ezért sohasem oltja ki saját magát.
Ekkoriban a drezdai “Undosa” hullámfürdőnek és a bécsi “Diana” fürdő részére épült hasonló berendezés.
A terasz alatti gépházban 1927. nyarán üzembe helyezett – ipari műemléknek tekinthető -gépészeti berendezés a mai napig rendeltetésszerűen működik, egyedülállóan nemcsak Európában, de a világon is.
A fürdő gyors népszerűségét beszédesen tükrözik a korabeli képek a zsúfolt medencékről és környékükről, s a híres emberek gyakori felbukkanásai is.
Pusztai Sándornak, a fürdő úszómesterének 1930-39. között készült képeiből már tallóztam korábban itt.
Megint csak ideillik a már olyan sok strandos bejegyzésben idézett Kosztolányi cikk vonatkozó részlete:
Na most már megint annyira hosszúra nyúlt ez a bejegyzésem is, hogy a továbbiakban hagyom, hogy helyettem csak a képek beszéljenek, s az eredetileg tervezett különleges helyszínek (Gellérthegy belsejében levő alagútrendszer, – és bunker tervek, karfiol barlang, ősforrások) ismertetésére ki sem térek. Mint ahogy elhagyom a nemrég múlt szexorgiás történetét, amely hatására egy ismert német biztosító még a nevét is kénytelen volt megváltoztatni. Az igénybe vehető szolgáltatások – és azok árkategóriái a hazai és a hotel vendégei megosztásában, a kertet díszítő szobrok és műalkotások neveit, készítőit, továbbá a fürdő gépészeti megoldásait, stb.
Az azért érdekességként talán még idefér, hogy a Gellért szálló tetején is (fent, a 3 torony mellett a kerítéssel lezárt rész) van naturista napozó, egyik oldalt a nőknek, másik oldalon pedig koedukált. Férfiaknak külön nincs.
Külső képeim egy 2015. évi októberi bejáráson készültek, ezért már a nyári hangulat és fürdőző tömeg itt nem adható vissza. A hullám medence fölötti, szintén utólag kialakított kisebb thermál-wellness (és szauna) részleget kivéve jóformán üres volt a strand és a napozó teraszok. Az általános kép is már a hó végi zárásra tett előkészületeket tükrözte, s az őszi színeket öltő kert hulló lombjai mellett a hullámfürdőbe főszezonban lezúduló vízesést vezető kőkagylócskák kicsit meztelennek tűntek. Igaz fölötte a Gárdos Aladár Triton és Nimfa csoportja igen fotogén volt.
Fölöttem a felhő 
