Hát ide egyáltalán nem terveztem bemenni. A hívogató szöveg szerint a Rákóczi tér 10. számú ház bepillantást nyújt a századelő egy úri lakosztályába, engem inkább taszított. Kukkolás íze volt, amire a hamis fényt még az úri lak által feltétlenül kiváltandó kíváncsiság volt hivatott feltenni. Na nem. Meg ha-ha, pont a Rákóczi téren!
Aztán a József körúti házban (tudjuk, ahol Esterházy Pál lakott) a vezetés mintegy fél órával az itt meghirdetett előtt fejeződött be, gondoltam, ha már itt vagyok, azért odanézek, legfeljebb kifordulok…
Balsejtelmem növelte, hogy meglepetésemre (sehol máshol nem tapasztaltan), hosszan kígyózó sor állt már a kapun kívül, ami folytatódott egy nagyon szűk, kivilágítás nélküli lépcsőházban, s senki nem tudta, hányadik emeleten van vége.
A szépmívű kovácsoltvas kapu után egy meglehetősen lepukkant, évtizedes kosz borította falú – ám egykor szebb napokat látott – lépcsőházba jutottunk.
Aztán felérve az első emeletre, a gangra nyíló rácson át szíven üt a látvány. A részben leeresztett redőnyök, és egy festő létra takarásából reneszánsz kastélyok ablaka tekint rám!
S vagyunk egy szűk udvarra néző szűk gangon, a Rákóczi téren!
Most már aztán be akarok jutni! S tudom, ennek a napnak ez a legszenzációsabb “lelete”, ezt nem fogja tudni semmi felülmúlni. A nap végére sem változott ez a felismerésem.
S belül a hihetetlen látványt még emeli maga az ötlet zsenialitása. Ez ugyanis a hálószoba, amelynek, ahelyett, hogy a gangra nézne, a helyszíntől elszakító intim zártságot, álmodozásra hívó regényes szépséget ad az (ággyal szembeni) egész falat betöltő három dupla szárnyas ablak.
Csak áll az ember, s próbálgatja a különböző szögeket, de minden irányból színpompás és elbűvölő a látvány. S a kék színű üvegszemek mindezt még megsokszorozva ragyognak vissza rád.
Megnézem bár az “úri lakosztály” egyéb látványos elemeit – különös tekintettel a két egymásba – nyíló szoba közös falán álló hatalmas, két oldalán a szobákhoz illeszkedő, eltérő színre festett faragott tolóajtóra, illetve a stukkós mennyezet és szép kandalló nem mindennapi élményére. Az erkélyre nyíló ajtón a kilincset örökítettem meg.
Elégedetten szédelgek kifelé, s utólag megrémülök, hogy majdnem lemondtam erről a kis csodáról, amikor a gangról egy újabb ajtón terelnek be. Nyilvánvaló, hogy eredetileg ez egy lakás volt, csak később szabdalták szét különálló bérleményekre. A kilincsek és faragott ajtó illetve stukkó megoldások más mintával bár, de ismétlődnek – sőt, itt tudtam meg, hogy a mennyezeti mintát is eredetileg egy fa borításba faragták bele, aztán később ezt (barbár módon) lefestették.
A lakás tulajdonosa (és a ház építtetője) Hűvös József (1848-1914, eredeti néven Hirschel Salamon) Nagykanizsa város zsidó családból származó szülötte, ügyvéd és közgazdász, de máig ható érdeme, hogy Balázs Mórral megalapította a Budapesti Villamos Városi
Vasút Rt.-t, melynek keretein belül kiépítette a főváros villamosvasút-hálózatát.
1879. óta tagja volt Budapest törvényhatósági bizottságának. Budapest képviselőtestületének is tevékeny részese, főként a közlekedésüggyel, az infrastruktúra fejlesztésével foglalkozott. Nemesi címet és a Botfai előnevet (ottani birtoka után)
1897-ben szerezte meg. Ebben az évben épül meg Sivirsky Antal tervei alapján a Rákóczi téri ház is.
De a sok cím mellé Hűvös József uram úgy gondolja, megajándékozza magát még valamivel. Az épület homlokzatát díszítő, a két első emeleti erkély között kiugró rész ablakai készítését Róth Miksára bízza.
Éppen jókor érkezett a felkérés, hiszen ez az az év, amikor Róth Miksa stílusváltásban van, s az Amerikából érkező (Tiffany-féle) opalescens üvegújdonsággal kezd kísérletezni.
Ez lehetővé teszi, hogy az addigi mozaik- vagy szőnyegszerű üvegfestményeken új ornamentikát alkalmazzanak. A szecesszió formavilága, s a nagyváros természet iránt fellobbanó nosztalgiája bevitte a lakásokba is a florális motívumokat, egzotikus madarakat és helyszíneiben a kertet, ligetet, vízpartot. Az új üvegfajtával lehetővé vált, hogy mindazon színek, tónusok és árnyalatok, amit addig csak egy festő ecsetje tudott vászonra varázsolni, immáron az épületek üvegdíszítésén is megjelenjenek.
Ennek a korszaknak egyik korai darabja, ennek a lakásnak üvegein ejti ámulatba a látogatót. A tulajdonos közlése szerint nincs nyilvántartásba véve, de beazonosítása megtörtént.
Hát ilyen rejtett kincsekre vethettük tekintetünket azon az áprilisi hétvégén, itt, a város nem éppen kiemelt csücskének számító Rákóczi terén, amelyhez a mi memóriánkban számos konnotáció kapcsolódott, de elegáns úri lakhely fogalom véletlenül sem. Így a Budapest100 legváratlanabb élményét számomra ez a helyszín hozta.
Fölöttem a felhő 