Mesekastély Tiszadobon – az Andrássy kastély története

Nem én vagyok az első, akinél a tiszadobi Andrássy kastély megpillantása két dolgot hívott elő: mesekastély és Loire völgyi kastélyok.

Utóbbi úton, éppen 10 évvel a tiszadobi kirándulást megelőzve jártam, s bizony megdöbbenve tapasztaltam, milyen erővel tolultak fel bennem annak az útnak a képei.

De így volt evvel építtetője, (id.) gróf Andrássy Gyula is, aki a szabadságharc bukása utáni párizsi emigrációja alkalmával nyilván végigjárhatta számosát e kastélyoknak, s midőn hazatért, kész elképzeléseket vázolt Meinig Artúr, frissen Magyarországra települt szász építésznek, aki papírra vitte s életre hívta azokat.

A kastélyról szokás elmondani, hogy a 4 évszaknak megfelelően 4 bejárata, 12 hónapnak megfelelően 12 tornya, az 52 hétnek megfelelően 52 szobája és a 365 napnak megfelelően 365 ablakszeme van.

A kastély megálmodója, gróf Andrássy Gyula neve az egyik legismertebb név a XIX. századi magyar történelem lapjain, akiről Budapest első és legszebb sugárútját, az Andrássy utat is elnevezték, s a történelmi pletykák szívesen hozták (intim) kapcsolatba Sissivel – amiből persze semmi sem igaz. De a történelem eseményei nyomán ténylegesen ráragadt, közszájon forgó megnevezése párizsi szalonok női köreiben a szép akasztott ( le beau pendu) volt. Ezt már ugyan egyszer (Újépület kapcsán) elmeséltem, de annyira jó történet, hogy azok kedvéért, akik még nem ismernék újra elmondom.

De hogy újat is mondjak, kicsit messzebbről indítom a történetet.
A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy család története Erdélyből indul, amikor is János Zsigmond halála után a család tagjai részt vettek Bekes Gáspár mellett abban a szervezkedésben, amely Báthory ellen irányult. (Részletesen megírtam Báthory kapcsán, fenti linken.) Az 1575. évi kerelőszentpáli csatából, ahol Andrássy Péter 2000 székely lovassal harcolt, vesztesként kerültek ki, s ezt követő kolozsvári országgyűlésen Bekes híveit hűtlenség miatt fejvesztésre és jószágelkobzásra ítélték.

Menekülni kellett, s Andrássy Péter a Királyi Magyarországnak vette útját, ahol rövidesen a Habsburgok oldalán Krasznahorka várkapitányává (1578.) nevezték ki. Később, utódai megkapják a krasznahorkai várat és hozzátartozó uradalmat Betlérrel együtt, s innen ered a család neve. Házasság útján ugyanekkor hozzájuk kerül a Monoky család javai között a tiszadobi uradalom. Bárói rang, majd Mária Terézia révén grófi cím birtokosai lesznek.

(A család neve ott szerepel Eger ostrománál, de Rákóczi mellett a kurucok táborában is.)

A főnemesi család előbb két ágra- betléri, és monoki ág- szakad. Aztán a betléri ágat éppen főhősünk szülei három gyermekük között tovább osztják 3 felé: betléri, tőketerebesi és homonnai ágra.
Andrássy Gyula (1823–1890) a tőketerebesi oldalág és birtok (benne: Tiszadob is) tulajdonosa lesz.
Az ifjú Gyula gróf  erősen hazafias nevelésben részesül. A Pesti egyetem jogi fakultásán végez, a reformkor lázas időszakában megismerkedik gróf Széchenyi Istvánnal, aki egész életén nyomot hagy,- példaképévé válik, miközben Széchenyi már fiatalon nagy jövőt (Magyarország nádora lehet) jósol neki, mely áttételesen valóra is válik.

A szabadságharcba is igen hamar bekapcsolódott, s összesen 28 csatában vett részt. Ő vezette a zempléni önkéntes nemzetőrséget többek között a pákozdi és a schwechati csatában. A tavaszi hadjárat idején Görgey segédtisztje volt. 1849. júniusában kapta élete első diplomácia megbízását nemzetközi támogatás megszerzése céljával, melynek keretében Konstantinápolyba, majd onnan Párizsba és Londonba utazott. És itt éri a világosi fegyverletétel híre.
A szabadságharcban játszott szerepe miatt nem térhet haza; a Haynau-féle vérbíróság
1851-ben, távollétében kötél általi halálra ítéli, és „in effigie”, jelképesen fel is akasztatja.

Az 1850-es években pezsgő társasági élet központjában, Párizsban él emigrációban.
A kor ízlése szerint kifejezetten szépnek számító, karcsú és magas termetű, rendkívül elegáns és idegen nyelveken fesztelen – és szellemesen – társalgó magyar gróf hamarosan a párizsi szalonok népszerű alakjává válik, előtte magyarként hasonló ismertségre, csak
II. Rákóczi Ferenc jutott. Különösen a szépasszonyok körében arat sikert, s háta mögött csak a le beau pendu-ként (a szép akasztott) emlegetik.

Noha Párizsban házasodik (1856), ám egy honfitársát, Kendeffy Katinka (1830–1896) grófnőt veszi el, és a házasságukból három gyermek születik Tivadar, Ilona és Gyula. Tivadar, az első gyermek még Párizsban látja meg a napvilágot, 1857-ben.

Hát eddig a név története.

De Andrássy gróf élete még tartogat fordulatokat, s kiugró teljesítményeket.

1857-ben kegyelmet kapott Ferenc József császártól, és hazatérhetett száműzetéséből. Andrássy hazaérkezése után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, Deák Ferenc híveként.
Részt vett a kiegyezést megelőző tárgyalásokon, s a reális kompromisszumot választva, fontos szerepet játszott az Osztrák – Magyar Monarchia megszületésében.
1867. február 17-én Deák ajánlására a király őt nevezte ki magyar miniszterelnöknek, ezzel a király után a második közjogi méltósággá emelkedett. Andrássy 1867. február 17 –
1871. november 14-ig miniszterelnök és egyben hadügyminiszter posztot tölti be.

Andrássy már miniszterelnökként képviselve a nádort, az esztergomi érsekkel közösen, 1867. június 8-án a budai várban megkoronázta Ferenc Józsefet.

Történelmi jelentőségű eseménynek számított, hogy az egykori rebellis, a magyar szabadságharc leverőjét, az osztrák császárt koronázta meg.
Hivatali pályafutása csúcsa, amidőn 1871 és 1879 közötti években a Monarchia közös külügyminisztere lett. Andrássy nem csak a magyar, de az európai politikában is prominens szerepet tölt be, valós politikai befolyással rendelkezett. Külügyminiszterként gyakran Bécsben dolgozott, de legszívesebben tiszadobi birtokán tartózkodott és onnan küldte el instrukcióit táviratokban.
Utolsó külügyminiszteri ténykedése a Németországgal aláírt alapszerződés volt, s másnap lemondott. Megvált ugyan a hivatalától, de nem a politikától – országgyűlési képviselőként utolsó beszédét 1889. március 5-én mondja, és továbbra is aktív társadalmi életet élt. Utolsó éveiben elhatalmasodó (rák) betegsége alatt főleg tőketerebesi kastélyában tartózkodott, ide is hozták eltemetni, mikor Opatia melletti Voloscoban levő villájában utolérte a halál 1890. február 18.-án.

Tevékenysége számos eredményének részletezésébe nem mennék bele, de úgy gondolom, jellemzéseként többet mond  a lovasszobrának (Zala György alkotása)
1906. december 2-i felállítása alkalmával Mikszáth Kálmánnak a Vasárnapi Ujságban írt cikke egy részlete:

„Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferenc a magyar paraszt inkarnációja, azoknak összes bölcsessége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztillált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.”

Hazajött tehát Párizsból, s rendesen a téli és tavaszi (parlamenti) szezont Pesten, először a  József (nádor) tér 8 sz. alatti palotában (II.- világháború után lebontották), illetve  miniszterelnöki kinevezése után a Sándor palotában – melynek ő volt első elnöki lakója – tölti. Nyáron a család néhány hetet tényleges nyaralással (Karlsbad, Ischl, egyéb helyeken) tölti, míg életvitel szerűen eleinte hosszabb ideig Terebesen (őszi vadász-szezon idején mindig itt), illetve Tiszadobon tartózkodott.

Gyermekei mellé szerződtetett angol nevelőnő, Mary Elizabeth Stevens 1864-1869 között, angliai otthonába írt leveleiben rendre beszámol a családban folyó életről, a nevelt gyerekek körüli napi történésekről, Pest még igencsak szűk mozgásteret nyújtó, ugyanakkor hihetetlenül drága városáról, az akkori magyar arisztokrácia szokásairól, a mindennapi megfigyeléseiről. Csak kevés szóval ír a politika hozzá is eljutó hullámairól, így Andrássy gróf zempléni képviselővé választásának kampányáról, aztán miniszterelnöki kinevezéséről, s a császár megkoronázása körüli szinte középkori légkörű nemesi felvonulásokról, a hihetetlen csillogású és pompájú öltözékek seregszemléjéről. Levelei izgalmas kortörténeti olvasmányok.

(A köznapi viseletben a kiegyezéstől kezdve uralkodott az európai polgári ruha, a reprezentációs, politikai jellegű alkalmakra viszont a főnemes – ha nem volt alkalmas állapotú az örökölt ruhatárban – elkészíttette a prémes, arany zsinóros, kócsagtollas díszmagyart. Ennek árából nem egyszer földbirtokot vagy budapesti házat lehetett volna venni. (Dobszay Tamás:„A többiek nem számítanak” – Arisztokrácia a boldog békeidőkben..)

Ugyanakkor M. E. Stevens bepillantást nyújt az Andrássy utódok kicsiny gyermekkorába, akikkel majd mint felnőttekkel találkozunk a felépült tiszadobi kastélyban. Megérkezésekor Tivadar, a legidősebb csupán 7 éves, derék, jó felfogású, értelmes fiúcska jellemzést kapja, a 6 éves Ilona, ahogy szállnak az évek egyre több negatív jelzőt (figyelmetlen, lusta, mindent elfelejt, makacs és rosszakaratú) gyűjt be a nevelőnő leveleiben, a “4 éves kis Gyula (akit csak Ducinak hívnak) mulatságos aranyos kis fiúcska. Ő mindig pontosan azt mondja, azt teszi, amit a nagyobb testvérei, de egy igazi ördögfióka (diable á quatre).”

A grófról (Andrássy Gyuláról) ritkán szól, valószínűleg azért is, mert ő sokat van politikai ügyei miatt távol, neki az igazi, szeretetteli kötődése a feleséghez Katinka grófnéhoz van. Viszont megtudjuk, hogy a gróf utálja a várost, s amint lehet siet vidéki birtokaira. 1865. májusában ily módon Tiszadobra utaznak, amelyről a nevelőnő így ír:

“Szerda este fél hétkor indulunk el Pestről, és másnap délelőtt tízkor érünk Tiszadobra. A Tisza a legkanyargósabb folyó, amit valaha láttam, és kétszer is át kellett kelni rajta.
A hely rendkívül kellemes. A ház nagyon kicsi és érdekes, és igazán rusztikus…Minden szoba a földszinten van. Az a lépcső, amelyen csak nagy ügyességgel lehet felmenni, mert kb. 35 cm széles és nagyon meredek, az én kis szentélyembe és a tetőre vezet… a toronyszobám ablakából pompás kilátás nyílik az erdőre, a mezőkre, a folyóra és a láthatáron kéklő hegyekre, amelyek mögött felbukkannak a Kárpátok magas csúcsai.
Szinte mindig a kertben vagyunk, ott vacsorázunk, ott ülünk kint délelőtt, délben, este, csak a nap járása határozza meg, hogy mikor cserélünk helyet. Egyetlen kellemetlen dolog van itt: a szúnyogok.
A folyón való átkelésről jut eszembe, hogy az ökrök, tehenek stb. minden reggel a házhoz közeli Tisza-ág másik oldalára mennek legelőre, reggel hétkor átusznak a folyón, és este ugyanazon az úton térnek vissza, nagyon festői és szép látványt nyújtva.
……
Nagyon szeretek itt lenni. Könnyedén felkelek korán, már öt óra előtt fenn vagyok és reggeli előtt járok egyet. Ez az egyetlen időszak, amikor élvezetes a séta, …
Általában a folyó partján sétálok, ott a leghűvösebb…
…fél nyolc körül érkezem haza, reggelizem valamit, fél kilencig olvasok vagy dolgozom. Ilona leckéjére tízkor kerül sor, és tizenegykor Tivadart tanítom. A gyermekek 12-kor ebédelnek, én jelen vagyok, hogy lássam, hogyan viselkednek. Egy órakor van a mi ebédünk. A grófné angol órája délután van, azután sétálni megyünk, és a nyolcórai vacsorára térünk vissza. Este fél tizenegyig, tizenegyig hangosan olvasunk fel angolul, majd elköszönünk egymástól. Mindig álmosak vagyunk, mert ha nem sétálunk is mindennap sokat, szinte az egész napot a szabad levegőn töltjük.”

Ekkor még Tiszadobon, a Tisza árterének lapályából kiemelkedő magaslaton, a mai kastély sokkal szerényebb, fából épült elődje állt. Egyedülálló természeti környezetét sajátos vízrajzi viszonyai, folyók és árterek, holtágak határozták meg. Az élő és holt Tisza ölelésében, ártéri és galériaerdők kocsányos tölgyei, sudár kőrisek és szilfák, part menti szomorúfüzek csodálatos és változatos együttest alkottak.
Itt a tiszadobi határban, az Urkum dombon történik az a történelmi kapavágás, amelyet Andrássy gróf birtokán gróf Széchenyi István tett 1846-ban a Tisza szabályozás megkezdésekor. (Andrássy, mint a felső-szabolcsi Tisza-szabályozó Társaság elnöke kezdte nyilvános pályáját, alig 22 évesen.)

A főnemesi családok jellemzően többlaki életét élve, Andrássy elhatározza, hogy itt,  Tiszadobon alakítja ki a megfelelő reprezentációt biztosító kastélyát, amely ugyanakkor alkalmas huzamos tartózkodás esetén is kényelmes otthont nyújtani a családnak.

Találtam az interneten egy közös képet e kastélyokról, bár a különböző források ellentmondanak egymásnak. Egyik szerint e régi helyébe épült az új kastély, mások szerint a régi a maitól némileg távolabb állt. Ebben az időben a Terebes-i kastélyuk nagyságban, eleganciában jóval meghaladta a tiszadobi, Linzbauer István tervezte épületet, mely 1885 táján leégett. A második rajz Dörre Tivadartól, feltehetőleg már a tereprendezést követően készülhetett.

Az új kastély 1880-1885 között épült. A kastély teljes berendezését már valószínűleg gróf Andrássy Gyula nem érte meg, 1890-ben bekövetkezett korai halála miatt. Mindössze 66 éves volt ekkor. A kastély berendezését, illetve a park kialakítását már fia, ifj. Andrássy Gyula végzi el.

A park az angolkertek mintájára a tájba illeszkedik. A kastély parkját nyugatról és északról az ősfákból álló erdő határolja. A kastélytól távolodó kertrészeket a Tisza egykori ártéri erdejének ritkításával hozták létre úgy, hogy annak szépségét fokozzák. Eredetileg nyiladék vezetett az erdőn át a Tiszáig, de sajnos 1945 után ezt beültették. A parkot kelet felől maga a folyó határolja. A kor divatja szerinti eklektikus tájkert – építészetben újból megjelennek a geometrikus formák is, amelyekhez mintakönyvek adtak ötleteket.

A kastélypark leglátványosabb eleme a bukszus parter (virágágy) liliom rajzolatú labirintusa is ilyen mintakönyv alapján épülhetett. A magasra nyírt sövényből készült mintázat súlyponti részeibe tiszafa kúpokat helyeztek, ahogy tiszafa keretezi a teljes képet is. A középső hossztengely épülethez közeli végében Fadrusz János Leányszöktetés című szobra került. A mintázat teljes pompájában leginkább a hat méter magas szintkülönbséget áthidaló földbástya tetején álló kastélyból élvezhető. A kastély környékét egykor rózsa- és futószölőlugasok és bokorrózsák is ékesítették.

“Délutánonként csónakáztunk a Holt-Tiszán, a folyónak majdnem mozdulatlan ágán, a sötétkék víz fölé hajló szomorúfüzek árnyékában, kergettük a golflabdát a lenti tágas tisztásokon – a kastély dombtetőn állt -, vagy kroketteztünk a futórózsával és vadszőlővel benőtt, szűk lugas körüli pázsiton. Úgy lelkesedtünk a krokettért, hogy már rég bealkonyodott, s mi még mindig nem hagytuk abba a játékot; a személyzet lámpásokkal világított, s az éjszakában nagyokat koppantak az egymásnak ütődő fagolyók.” 
(Károlyi Mihályné)

A park végleges kialakítását elvégző ifj. Andrássy Gyula életét, aki apja nyomdokaiban a politikai pályára lépett, csak a kastélyhoz kapcsolható különleges vonatkozásában érintem. Ez pedig nem volt más, mint az, hogy korán, 1905-ben elhunyt Tivadar testvérének négy leánygyermeke (Ilona, Borbála, Katalin, Klára/Kája) nevelését magára vállalta, illetve 1909-ben elvette annak özvegyét, a híres szépasszony hírében álló Zichy Eleonórát, akik tőketerebesi kastélya a hitbizomány értelmében ifj. Andrássy Gyula birtokába került. (Id. Andrássy Gyula tőketerebesi és tiszadobi birtokából hitbizományt alapított, amelyből halála után Tőketerebes idősebb fiára, Tivadarra, Tiszadob pedig a kisebbik fiúra öröklődött.)

A hitbizomány hazai jogunkban olyan rendelkezés volt, amellyel valaki – az alapító – bizonyos vagyont minden jövendő vagy legalábbis több nemzedékre a család elidegeníthetetlen vagyonának nyilvánított. Az öröklés pedig fiágon történt.

” Honnan is sejthette volna, hogy Tivadar fiának csak leányai lesznek majd, Duci bácsi (= ifj. Andrássy Gyula családban használt neve) pedig gyermektelen marad? Ez azt jelentette, hogy apám és Duci bácsi halála után unokafivérünk, Andrássy Sándor s az ő férfiutódai öröklik a két birtokot.”                                                                  ( Károlyi Mihályné – Együtt a forradalomban)

“Életünk szabályos mederben folydogált az évszakoknak megfelelően. A telet és a tavaszt Budapesten töltöttük a budai Duna-parton, a Margit rakparti Andrássy-palotában. Június végén, a tavaszi idény befejeződése után, Terebesre mentünk.

Duci bácsi a legjobb szívű és a leggyengédebb ember volt a családjával.

Mindössze annyi változás történt életmódunkban, hogy a nyarat ettől kezdve Tiszadobon töltöttük, és csak a vadászidény kezdetén költöztünk át Terebesre. […]
A dubrini szarvasvadászat után a rókavadászat ideje következett Terebesen.”
                                             (Károlyi Mihályné – Együtt a forradalomban)

A nevelt lányok mindegyikének élete számos izgalmas fordulattal teli, ám igazán ismertté közülük Katinka, a Vörös grófnő vált,
aki 1914-ben szerelmi házasságot kötött a nála
17 évvel idősebb gróf Károlyi Mihállyal, a saját osztályérdekeivel szemben is baloldali elkötelezettségű politikussal, későbbi miniszterelnökkel és első magyar köztársasági elnökkel.

 

 

A kastélyban lakók életének megőrzésében maradandó szerepet vállalt visszaemlékezéseivel, amit Károlyi Mihályné – Együtt a forradalomban címen kiadott könyvében olvashatunk, amelyből én is szívesen idézek, hogy némi életet leheljek a szárazabb leírásokba.

Itt azonban, félbeszakítva eredeti gondolat-menetemet, a kastély belső bemutatását most átugrom, mivel időközben már akkorára dagadt a bejegyzés, hogy félek, a legkitartóbbak sem fogják bírni végig szusszal.

Így most befejezve a kastély históriai múltját, már közelebbi történelmünk többé-kevésbé ismert fordulatait kell itt is soroljam.

Ifj. gr. Andrássy Gyula halála után a rossz anyagi körülmények között élő örökösök a műkincsek eladásából próbáltak jövedelemre szert tenni. 1930-ban a Postatakarékpénztár Árverési Csarnokában nemcsak az Andrássy-gyűjtemény tekintélyes hányada, de a tiszadobi kastély is eladásra került. Az árverésen összesen 184 festmény, 47 textília, 87 bútor és különféle egyéb tárgyak, összesen 374 tétel került új tulajdonoshoz. Azokat a műveket – amelyek nem keltek el vagy eleve nem is kerültek árverésre, – együtt tartották, majd banki letétbe helyezték, ahonnan 1944-ben a Vörös Hadsereg szállította el. Néhány darabot a Szovjetunió 1972-ben visszaszolgáltatott, ezeket ma is a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum őrzi.

A második világháború végén román hadikórházat telepítettek a kastélyba, az elhunyt román katonák ma is a parkban nyugszanak. 1945-ben elvették a kastélyt az Andrássy családtól és állami tulajdonba került. 1948-ban 300 osztrák gyerek nyaralt a kastélyban, majd egy éven át görög menekültek gyermekei kerültek oda.

Tiszadob – gyermekotthon 1983; forrás: Fortepan

1950-től 2007-ig gyermekvárosként – a magyar gyermekvédelem nevelőiskolájaként, az elhagyott gyermekek menedékhelyeként – működött. A gyermekváros hajdani lakója volt Ratkó József költő is, aki szívesen emlékezett az itt töltött időszakra. Tiszadob is megkülönböztetett szeretettel ápolja a költő emlékét. De napjaink ismert énekese, a Megasztár első győztese, Oláh Ibolya is itt töltötte gyermekkorát.

Érdekes egybeesés, hogy miután, 1946-ban hazatértek, itthoni éveik alatt Andrássy Katinka a fóti Károlyi-birtokon gyermekotthont szervezett.

A gyerekeket 1988-ban előbb a parkban látható házakba költöztették ki, majd 2007-ben a gyermekváros Tiszadobon belül új, modern épületegyüttest kapott, és elkezdődhetett a kastély és a park szükséges helyreállítása.

Európai Uniós pályázati támogatásból megvalósított rekonstrukció eredményeképpen a 2700 négyzetméteres kastély és a park felújítása végül 2011-ben kezdődött
el és 2014 júniusában fejeződött be. A 2,2 milliárd forintból megújult kastély a nagyközönségnek 2015. december 7.-én nyitotta meg a kapuit. Az épület pedig újból a régi pompájában ragyog, s a valamikori kastély helyiségei új funkciót kapnak, kiállító-,
rendezvény- és konferenciatermeket létrehozva benne.