Váci utcai kiürült korzó

Miközben Nektek itt a komputerem mellől a régi Váci utcáról regélek, s aláfestésül korábbi képeimet csatolom, – melyekből a legutolsókat valamikor e hónap elején exponáltam, s azután alig több, mint egy hét múlva az indafotó ezt a megrendítő videót tette közzé:

https://index.hu/video/2020/03/17/vaci_utca_bezaras_15_ora/

Megmondom őszintén lebénultam. Hányszor kívánjuk saját útjaink során, hogy csak ne lenne itt a többi turista, mert élvezhetetlen a városkép. S most nem tudtam élvezni ezt a soha nem látott üres Váci utcát. Nagyon nehezen is megy most a folytatás, de nem szeretem a félbehagyott dolgokat. S remélhetőleg hamar visszatérhetünk a normál hétköznapokba, s akkor újra csak egy átlagos városi sétaként tudjátok olvasni mostani ismertetőmet.

S a sétát rögtön a legöregebb Váci utcai háznál folytatjuk. Ez az a szép koraklasszicista arculatot mutató sarki épület a Váci utca/Régi posta utca kereszteződésénél, amelyről még nem szóltam.

Az építési engedélyt 1804-ben (!), 215 éve adták ki a házra, s 2 év múlva fel is avatták. A homlokzaton az ablakok alatt húzódó téglalap alakú mélyedéseket eredetileg 17 dombormű díszítette, ezekből ma már csak a Régi posta utcai oldalon maradt meg néhány.

S ebben a régi házban, csakúgy mint az egész Váci utcában, Pest történelmének jelentős szereplői éltek, mozogtak, dolgoztak, perlekedtek, megszenvedték az árvízet, törekedtek jobbra, írták a város krónikáját. Első tulajdonosa, Schorndorfer úr pl. egyike a város 125 választott polgárának, s bérelte többek között az utcatisztítást, de temetési gyászkocsik tulajdonosa is volt.

Oly sokaknál említettem már, hogy a város polgára, vagy választott polgára volt, ami azon kívül, hogy a státusz kétségtelenül kiváltsággal járt – többek között pl. az egyébként engedély-köteles bor és sörmérési joggal is!-, nézzük meg kissé azt is milyen nagyságrendet jelentett ez, az 1686 és 1848 között fennállt rendszer? Ezen teljes időszak alatt mindössze 8507 polgárt vettek fel soraikba, mely érdekvédelmi szervezetnek volt egy 125 fős irányító testülete, ők a választott polgárok. Ez igen kicsi szám, ha meggondoljuk, hogy Pestnek 1832-ben 60 ezer lakosa volt (ebből 1703 volt polgár), s 1847-re elérte a 100 ezer főt.

A ház neves bérlői között, hogy ismét ráköthessünk a posztó- és divatkereskedésre, Alter Antalnak Zsófia főhercegnéhez címzett szövetáros boltja, ahonnan később kinőnek és önállósodnak a Monaszterly és Kuzmik, illetve Rothberger Jakab is, kiket előzőekben már megismerhettünk. (Monaszterly családról csak azt felejtettem el megemlíteni, hogy szintén görög gyökerűek, Pestre Ráckevéről kerültek.) A divatház helyére 1888-ban szőrmekereskedés költözik. Ugyancsak itt nyílik meg 1807-ben az első pesti műkereskedés, ahol árulnak kottákat és rézmetszeteket, köztük térképet is. 1883-84-ben itteni albérletében írta Mikszáth Kálmán többek között karcolatait a “Tisztelt Ház”-ról.

Az itt említett műkereskedést 1822-től Lichtl Károly vette át, aki 1831-ben (ekkor már átköltözött a Mocsonyi házba) eladta Grimm Vincének. Grimm Vince, aki kézügyessége miatt litográfusnak tanult – ami kőnyomtatás során alkalmazott grafikai eljárás (akkor a nyomdatechnika egyik legfontosabb eljárása ), s az ő keze munkája a szabadságharc Kossuth bankóinak litográfiája, Tyroler József rajza alapján. Az első bankók 1848. augusztus 6-án kerültek forgalomba.

Elképesztően sok, kiemelkedő tehetségű ember, s életútja is igen kalandos. Hazánkba Bécsből érkezett. A szabadságharcban Kossuth mellett betöltött szerepe, s néhány, a Habsburg házat maró gúnnyal kritizáló röpirata miatt törökországi emigrációba kényszerül. 1866-ban amnesztiával tér haza.

Mint pesti polgár német anyanyelvén kívül kifogástalanul beszélt és írt magyarul, franciául, angolul, törökül és olaszul. Így tán nem meglepő, hogy irodalmi téren is működött. Írásai sok finomságot, felvilágosodottságot, előkelő és alapos műveltséget mutatnak. Ő írta száműzetéséből az Aleppói levelek néven ismertté vált leveleket.
Tanult iparosból az ország szellemi arisztokráciájának sorába küzdötte fel magát.

Személyes és szakmai életútja számos kiugró teljesítménye közül néhányat kiválogattam:  Zenebarátként elsőként létesít hangjegynyomdát (1842), s hangjegykölcsönkönyvtárat Pesten. A kis számú zenei könyvkereskedők egyike. Az ő nyomdájában nyomták 1844-től a Pesti Divatlapot, amelyben Petőfi Sándor János vitéz című költeménye először (1845) megjelent, mégpedig az ő rajzaival és kőmetszeteivel. Nyomdája a Dorottya utcai Wurm udvarban (mai Dorottya palota) volt, ahol akkor Kossuth is lakott, s valószínűleg itt ismerkedtek meg. Számos litográfiája, mint pl. a történelmi Magyarország postakocsi térképe, rajza, és politikai karikatúrája fennmaradt.

A kor egyik legerősebb sakkozójának tartották, de az egyik legjobb whist- és a legügyesebb biliárdjátékos is.
Az 1839-es alapítású első magyar sakkegyesület, – melynek találkozóit ugyancsak a Wurm házban tartották -, a Pesti Sakk-kör első elnöke, hazatérte után az 1864-ben újjáalakult, Erkel Ferenc vezette sakk-kör tiszteletbeli elnöke. De nem csak kiváló, nemzetközi ismertségű sakkozó volt, hanem sakkfeladványokat is szerkesztett. 1851-ben meghívták a londoni nemzetközi sakkversenyre, amelyre nem tudott elmenni, és a rendezőségnek drámai hangú levélben válaszolt: „Néhány éve igen nagy játszmát vívtunk – a fejünk volt a tét. Vesztettünk…” A londoni verseny szervezői gesztusként a záróbanketten egy széket üresen hagytak a tiszteletére.
Egy kevéssé ismert műfajban, a „konstrukciós feladatok” között két máig megdöntetlen, számítógépek szerint is megdönthetetlen világrekord fűződik a nevéhez….-47 (negyvenhét) mattoló lépéssel az ő műve tartja még ma is a rekordot.

Még egy utolsó adalék: A világosi fegyverletétel után a Szemere Bertalan miniszterelnök köré szerveződött menekülő csoporthoz csapódva Orsovára ment ő is, s közte volt azon néhány beavatottnak, akik elásták a Szent Koronát, s annak rejtekhelyéről rajzot készített.

A szomszédos házról, mely száz évvel később, 1901-ben épült, leginkább szlovén tölgyfából mívesen faragott portálja és gótikus ihletésű homlokzata okán érdemes beszélni. Lebontott elődjében olyan különleges kereskedések is helyet kaptak, mint  “Az arany sisakhoz” címzett, mely egyenruhákat illetve katonai ruházathoz paszományokat és sújtásokat árult, vagy az egyházi ruhákat és kegyszereket kínáló, akkor városszerte ismert bolt.

A fenti utcaképen a Sörforrás után következő házak a 17., 19., 23. számú házak közül ma már csak a 23. számú nyerstégla borítású épület, amelynek külseje szinte változatlanul megőrizte az 1887. évben épült házét. Van egy a századforduló tájára tett kép a régi Váci utcáról, melyen látható házakat 17.- 25. számok közöttiként jelöli.

Hangulatában ugye teljesen más? Biztos, hogy a mostani, modern 20. századi épületek, az 1909-ben épült Korb Flóris és Giergl Kálmán bérház (17. szám), illetve a következő, 1966 -ban lebontott két ház telkén 1982-85 között épült Zászlós irodaház (Finta József és ifj. Csizmár Gyula) semmiben nem emlékeztetnek már erre, de mai korunk szép képviselői a mostani, talán fényesebb Váci utcában.

Kikerülhetetlen irodalmi emlékezetű volt ugyanakkor a Váci utca 19. számban állt, lebontott épület. Sőt, mondhatni halmozódtak ezen vonatkozások.
1794-1796 között, mielőtt a Tabánba költözött volna, itt élt Virág Benedek. Amiről ma is emléktábla emlékezik meg az irodaház falán, hogy itt hunyt el 1830 évben Kisfaludy Károly,
s két nap eltéréssel 25 év múlva, 1855. november 19.-én Vörösmarty Mihály.
Mindkettőjüket a ház udvarán ravatalozták fel, s a krónika leírja, hogy Vörösmarty végtisztességén annyian özönlöttek ide, hogy a Váci utca teljesen megtelt a gyászoló emberekkel, s az átmenő forgalom (akkor még nem volt sétáló övezet) ellehetetlenült ezen a napon.
Az már a bohókásabb történetek közé tartozik, hogy miután Petőfi éppen az itteni háztulajdonos, Kappel Frigyes bankár lányáért, Emíliáért lobogott, eljött -részben barátai cukkolására- megkérni őt az apjától. A papa diplomatikusan közölte, hogy a döntés joga a lányánál van. S a lány 1845-ben hozzáment Lónyay Menyhérthez, nászajándékul ezt a házat kapták meg.
A kultúra, s ezáltal az irodalom terjesztését a házban működött könyvkereskedők (különböző időpontokban: Wigand Ottó, Heckenast Gusztáv és Landerer Lajos; Lauffer Adolf és leszármazottai) is elősegítették.

Szemben a páros oldalon ugyanezen építész párosnak a korábban Taverna, ma Mercure Hotel névre hallgató 1983-1985 ös építésű 10 emeletes modern szállodája, melynek íves üvegportálja mintegy inverze a Zászlós házénak.

A telek régóta ad helyet a vendég fogadásnak. Helyén 1835 – 1876 között a József nádorról elnevezett – s cégéreként az ő életnagyságú képét viselő – Nádor szálló állt. 1825-től innen indult az osztrák posta menetrendszerű gyorskocsi szolgálata Kassáig.

Ennek előtte és utána, a ház több átépítést is átélve, számos üzletnek, vállalkozásnak, ill. biztosító társaságnak nyújtott helyet, közöttük Pest első 5 könyvkereskedője egyikének,  Pauer Jánosnak (1789 -1795).

A szomszédos igen keskeny, mindössze 9 m szélességű házban még az én generációm is ismerhette az Akadémia kiadó könyvesboltját, amely 1986-87-ben nyerte vissza szép, 1911. évi portálját (- amelyet ma egy új betelepülő, a dán Flying Tiger üzlete hasznosít). A ház ugyan Lechner József órásmesterről kapta nevét, aki 1857-ben boltja fölé egy éjfélig megvilágított kettős számlapú órát szerelt, mellyel létrehozta Pest első nyilvános óráját.

Én azonban e helyütt, Gazda István remek tanulmányára támaszkodva, néhány sort a pesti könyvkereskedőknek szeretnék szentelni, akik zömében éppen itt, a Váci utcában meghonosodva lettek a magyar kultúra támogatói, terjesztői. Az első száz évben mintegy 20-25 fő  nevét ismerjük, aki részese volt mint nyomdász, könyvkiadó, zenemű- és/vagy szortiment kereskedő, antikvárius a város művelődési életének, a Váci utcai korzó ezen kis szakaszán.

Pesten az első könyvkereskedők a könyvkötők voltak. Az írók ugyanis két opcióból választhattak : vagy maguk nyomtattatják, köttetik és terjesztik műveiket, vagy átadják azokat bizományba valamelyik könyvkötőnek.
Az első önálló könyvkereskedés Pesten 1748-ban nyílt meg, s 1757 óta működött nyomda (Eitzenberger Ferenc) a mai Belvárosban. Ezek létrejöttét az időben ekkor itt megszaporodott oktatási intézmények

 1757-től jogi szakiskola, 1760- piarista kollégium, 1767-től pálosok kétévfolyamos főiskolája, “studium generaléja”, 1784-86 bizonyos egyetemi karok Pestre telepítése/II. József, 1786 papnevelde

hívták elő. E korszakban hivatásos kiadókról ugyanis általában még nem beszélhetünk (kivételt képeznek néhány egyetem és kollégium), a könyveket ezért maguk a kereskedők vagy nagyobb nyomdák vezetői rendezték sajtó alá. Sok kereskedő rendelkezett saját nyomdával.

A kereskedők munkáját nagyban nehezítette a cenzúra és a revízió (a külföldről behozott könyvek ellenőrzése.) 1754-ben készült el az első jegyzéke a tiltott könyveknek – amelyek terjesztése bár változó súlyosságú büntetéssel járt, a másik oldalon viszont a legjobb üzletet jelentette. Már ekkor létezett a nyomdai köteles példány beszolgáltatás, amelyeknek a Nemzeti Könyvtárban és Tudományegyetemen fellelhető példányai nagyban segítik a mai kutatók munkáját.

A szigorú cenzúra rendeletek ellenére a 18. században nem kis számú, mintegy tízezer könyv jelent meg hazánkban. A század elején évente átlagosan 40-50 db, a 70-es évektől már 100 fölött, a 90-es években pedig ez a szám meghaladta a 200-at.

Ez a könyv mennyiség már adott munkát több nyomdának is. Pest második nyomdája 1773-ban, a harmadik 1783-ban jött létre, utóbbi a Trattner János Tamás bécsi udvari nyomdász vállalkozásában. Ő elsősorban az utánmetszések és utánnyomások terén ért el rekordokat. Az utánnyomást ekkor még laza rendelkezések tiltották, így a kereskedők és nyomdászok egy része, hacsak tehette, a jó könyvekből utánnyomást készített, természetesen a szerző vagy kiadó engedélye nélkül. Erről a helyzetről ékesen szól az alábbi,  fennmaradt, éles hangvételű levél  :

És mielőtt teljesen elfelejtkeznénk róla, hogy ennek a sétának is az indítói a görögök  (∼kereskedők) voltak, akiknek nyomait kerestük a belváros falai között, most újra alkalmunk lesz visszakanyarodni ide. Ezt, a kép bal oldalán látható 2 házat ma jobbára az Adidas illetve a Humanic cipőboltjairól ismerjük, ám másról is tudnak szólni. (Azon túl, hogy én még lelki szemeim előtt látom az elsőként megnyílt nyugati sportcipő márkát, az Adidast árusító üzlet előtt a hosszan kígyózó sorokat, mivel akkor éppen Adidas lázban égett az egész város/ország.)

A Váci utca páros oldalának Párisi (korábbi nevei: Vám/ Maut ill. Zsibárus utca) utca-i két sarkán levő házaknál ugyanis erős görög vonatkozásokba ütközünk. Mindjárt itt van a Hausmann Alajos tervei szerint, a lebontott elődje helyén 1890-ben elkészült 26. szám (Humanic boltja), amelynek falán látható egy rejtélyes felirat: Ypsilanti.

Ez bizony nem másra utal, mint egy, az e helyütt 1828. év óta csaknem ötven éven át fennálló fehérnemű és vászon kereskedésnek, az Ypsilanti herceghez címzett cégérére.

Ypsilanti Sándor az egyik legelőkelőbb konstantinápolyi görög család tagja, az 1821-ben kezdődött, török hódoltság ellen kirobbant görög felkelés élére állva, a görögök egyik nagyra becsült nemzeti hőse lett. Az általa vezetett hadjárat ugyan még elveszett, ő maga fogságba esett, de a 7 évig tartó szabadságharcuk végül győzedelmeskedett.

Ez volt az a nemzetközi esemény, s amire talán többen emlékszünk még, amely a “művelt” nyugaton általános felindulást váltott ki. Byron az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője, a szabadságharcosok megsegítésére maga is elindul 1823-ban fegyverekkel, gyógyszerrel felszerelt hajóján. Igaz, célba érve végül nem is a harcmezőn, hanem a mocsárláz áldozataként veszti el életét 1824-ben.

A szabadság eszme sorra megmozgatta a kontinens országait, s az a Pesten élő görög közösséget is mélyen megérinti (adakoznak a szabadságharcosoknak, sebesülteket ellátják, ápolják a Galamb utcai Görög udvarban).
A görög Monaszterly család, hogy érzelmeit és támogatását ily módon is kimutassa, Váci utcai fehérneműt árusító rőfös boltját Ypsilanti herceghez címzettel látja el. A portál mellé még cégér is készül, melyet a herceget személyesen ismerő Lakatarisz Demeter görög festő készített.
(A görög családtörténeti feldolgozások ezt a Monaszterly családnak tulajdonítják, míg egyes várostörténészek ugyanezt a történetet a Kollarits családhoz kötik, akiknek azonos házban volt textil kereskedésük. S általános szokás szerint akkor legtöbben kevésbé alkalmazzák a hivatalos címeket a hirdetéseikben, hanem helyük megjelöléséül a házhoz tartozó, vagy annak közelében levő üzletek révén elterjedt megnevezést használják. Esetünkben : Ypsilantihoz).

Még egy apró érdekesség, Sina Simon Ilona (Elena) nevű lányának  férje Ypsilanti Gergely görög herceg lett.

Szemben a Váci u. 28/ Párisi u. 1 szám alatti ház a Lyka család újabb bérháza volt.
A korábban a Keglevich grófi család tulajdonában levő emeletes házat csődeljárás során vette meg Lyka D. Anasztáz, s határozta el új épület kialakítását a régi helyén. Erre már Lyka Döme adta ki a megbízást Steindl Imrének, s 1875-1877 között egy hatalmas méretű bérházat emeltetett az előző helyére. Nagyon híres üzlet volt a Lyka házban Huzella Mátyás fegyver- és vadászati kellékeket árusító boltja. Ahogy a krónikás írja “Egész Magyarország ide járt vadászpuskát, patront vásárolni.”
De ennek a háznak is megvannak a maga könyvkereskedői hagyományai. 1889-ben a Révai Testvérek részvénytársasága vett ki helyiséget földszinten a könyvesboltja, emeleten pedig az irodái számára, ahonnan 1900-ban továbbköltöztek az Üllői úti új székházukba.

A Lyka család 1911-ben vált meg ettől a házától.

S most egy nagyon érdekes történet következik. Ugye mindenki felismeri, hogy a következő keresztutca a Haris köz, két oldalán két egyforma torony szerű épülettel.

S a Haris köz nem másról, mint egy újabb görög családról kapta a nevét! A görög Haris család elszármazott tagjai a Korinthoszi félszigetről indultak el valamikor a XVII. -XVIII. században és telepedtek le Magyarországon több helyen: Tokajban, Szentesen és Pesten is. Utódjaik ma is Budapesten élnek.
Haris Gergely 1820-ban született Zimonyban. Családjával Pestre költözött, ahol polgárjogot kapott, s a 11. legnagyobb adózóvá vált a 210-es listán. Több ingatlannal, telekkel rendelkezett.

Itteni, 1833-ban Hild által épített egyemeletes lakóházat (felesége nevén) 1866-ban szerzik meg, majd lebontatják, s helyén 1873-75 között építtetik meg a bonyolult telekformájú, Petőfi Sándor (akkor Koronaherceg) utcáig leérő, keleties hangulatot árasztó Haris bazárnak elkeresztelt épületet. A fiatal építésznek, Feszty Adolfnak (aki Feszty Árpád egyik testvére) ez az első fővárosi alkotása, s mindjárt igen nagy sikert arat vele.
1870-es években kezdődtek a nagy budapesti építkezések, s azok között is az egyik nagy látványosságnak számított a közepén bevásárló utcát képező vasvázas (Oetl vasmű) tetőszerkezetű, üvegkupolás épület. Ihletői között a londoni kiállítás Kristálypalotája és néhány párizsi előkép volt, míg a híres milánói Umberto galériát vele egy időben építik, s átadásuk a publikumnak is azonos évben, 1877-ben történik.  Szobrokkal, pálmafákkal, szépen kirakott mozaikpadlóval, szökőkúttal díszítették. A kis utcában 14 üzlet és tíz lakás kapott helyet.

A Haris család is itt lakott.

S itt újra egy kis barátkozás szükséges, hogy a ház külső (Váci utcai frontját) befogadja szemünk. Eredeti formájában ugyanis teljes mértékben zárt egységet alkotott a tőle balra levő Lyka bérházzal:

Aztán 1910-ben, harminckét év tündöklés után lebontották, mert az új belváros kialakítása során a Váci út rendezésekor ígért adómentesség igen csábítóan hatott tulajdonosára. De végül úgy gondolta, hogy abból több pénzt nyer, ha itt továbbra is üzletek vannak, ezért az addig belső udvari üzletek maradtak, csak most már “utcára” nyíltak. Azonban a köztük fedetlenné vált helyet, mint házhelyet/telket jelölte meg a tulajdonos (= Haris köz), ami nem lett beépítve. Ezáltal a kialakult utca egyben magánutca lett. (Összesen három ilyen létezett Budapesten, ez, az Anker köz és a Szinva utca.) Annak megerősítésére, hogy ez magántulajdon, évente néhány alkalommal Haris úr 2-4 órára lezárta az utcát, s ott állva közjegyzőjével demonstrálta, utcája jog szerinti magántulajdon jellegét. Mindezt tette annak 1950 májusi államosításáig.

S az, hogy a Haris közben legutóbb az aluljáró szinten megnyitott üzletek eléréséhez nem kellett földet kitermelni – max. a lejáratot megnyitni, – annak köszönhető, hogy itt még léteztek a Haris házhoz anno a pincében kialakított raktárak, folyosók.

És most megint lezárom ezt a fejezetet, mert annyi extra történettel zsúfoltam tele, hogy már nem fér el itt az a tényleg néhány ház, amely a Szabadsajtó útig még hátra van.

Majd itt felveszem újra a fonalat, s ígérem legközelebb már tényleg eljutunk a Duna-parti görög templomig 🙂