Téli Húsvét

Kapcsolódva a gyönyörű szép Húsvéti vershez, most adok egy kis válogatást, egyben Český Krumlov-i előzetest, a mi konkrét húsvétunkról.

Előzmény annyi, hogy január óta be vagyok sózva, hogy az első jó idővel elmenjünk ebbe a csodaszép dél – csehországi kis városkába, mivel valahogy csak ekkor fedeztem fel magamnak. Akkor jó ötletnek tűnt a húsvét hétvégét lekötni erre a látogatásra. 

Mint azóta mindannyian tudjuk, idén a tavaszköszöntő húsvét talán egész Európában nem jött össze.

Minket a mások fotóiból és turisztikai magazinok kiadványaiból megismert csupa napfény és virág városka így fogadott:

Persze a vár így is nagyon szép, sőt a húsvét kedvéért már kinyitották a szokásos áprilisi szezonkezdet előtt pár nappal, még ha rövidített vezetési útvonalon is. (A végére így is fázott már a hátunk a kihűlt falak között).

De itt még csak a többiekkel együtt kíváncsian várakozunk a vezetés indítására.

Később a városban sem változik sokat a helyzet. A Schiele múzeumnál a feltehetőleg illatos nyári pergolát most mintha a gyapot kibomló termése, puha hó fedi. A városfalon kívül sem más a helyzet.

S van akinek már a feje is lefagyott.

Japán turisták, mint a gyerekek, önfeledt hócsatába kezdenek.

De a kanadaiak sem ilyen időre számítottak:

S a városban csak hullik a hó.

Van persze, akinek megvan erről a véleménye: kutya élet…

Egy kis feketerigó pedig a – első napi éttermünk bejáratánál elhelyezett – díszletben keres fészket és menedéket:

Náluk már egyszerűbb dolga van ennek a másik két szárnyasnak. Ők már öröklétre ítéltettek a helyi keramikus műterem szabadtéri kiállításán.

Tavaszidézőként csupán egy kis virágboltnak a hideggel dacoló kínálatát láttuk.

Azon túl csak a várban, fedett térben virított egy gyönyörű zanót, húsvéti díszben.

De mi kerestük fáradhatatlanul a tavasz és a húsvét minden megnyilatkozását. Többnyire csak a különböző kirakatokban vagy kézműves termékek árusítóinál fedezhettük fel.

Vannak dúsabb, és épp csak jelzés erejű változatai.

A főtéren felütött húsvéti piac is szenved a zord időjárástól.

Hát igen. Mit kínálnak ilyenkor, a már 1556-ban is itt állott, későbbi kastélyi gyógyszertárban?

Meglepő, de hatásos kúrára buzdítanak.

Követtük a javaslatot, s több próbát tettünk.

Búcsúzóul szállásunk előtt még friss tavaszi, fonott ágakkal vonuló vidám ifjakba botlunk. Feltehetőleg valami itteni locsolás helyetti (?- bele sem merek gondolni!) népi szokás követői.

Hát ennyi volt  a mi húsvétunk, melynek végén velünk levő kis kísérőnk – aki talán csak nagyon erőltetve lenne mondható a nyuszi távoli rokonának, – elmondhatta volna az aktuális locsoló verset:

Havas lejtőn jártam,
lavinát is láttam.
El akart sodorni,
szabad-e locsolni ?